Bones-By means of dreams-5

Temperance berakta az utolsó dolgot is,amit vinni akart és lezárta a bőröndjét.Egy kicsit leült mellé az ágyra és elgondolkodott,hogy mi lenne,ha nem menne el.Boldogan élne Booth-val és a barátaival,miután bocsánatot kért tőlük,bár még mindig nagyon nehezére esett hinni Seeley szavainak.Hiszen nem is szokott bocsánatot kérni!!Most viszont bűntudata volt..Megbánta,amit tett,még úgy is,hogy ő azt hitte,igazak a vádak.Arcát a kezébe temette,de ideje sem volt többet gondolkodni,mert megszólalt a telefonja.

-Brennan!

-Jó napot Dr.Brennan!-szólalt meg egy férfi a vonal másik végén

-Miért keresett fel ismét?-kérdezte meglepődve

-Csak biztos szerettem volna lenni abban,hogy nem kési le a gépét-válaszolta vidám hangon

-Nem késem le-mondta hidegen

-Rendben!Akkor este találkozunk a repülőtéren!Biztos vagyok benne,hogy nagyon elfárad,mire ideér,ezért az első utunk a szállodájába vezet,persze csak ha ön is ezt szeretné!-tette hozzá utólag

-Igen.Köszönöm!Viszlát!-hangzott az elköszönés,mert ránézett az órára és látta,hogy már késésben van

-Viszlát Dr.Brennan!-köszönt el a férfi is,majd mindketten letették

Tempi teljesen elfeledkezett a lent váró taxiról.Összekapta a cuccát és már rohant is ki a házból.Gondosan bezárta maga után az ajtót,majd odarohant a kocsihoz.

-Teljesen elfeledkeztem az időről!Kérem gyorsan a reptérre!-hangzott az utasítás

-Azonnal!-válaszolt a taxis.Brenn egyből felismerte a hangját

-Óóó..Neem!Tudja mit?Inkább lekésem a gépet!-vágta rá és már épp ki akart szállni,de az autó elindult

-Ne aggódjon!Nem fogja lekésni!Erről jut eszembe!Kibékült már a barátjával?Bár ez elég buta kérdés,mivel épp a reptérre megy-válaszolt magának

-Nézze!Nem akarok lelkizni,csak vigyen a reptérre a lehető leggyorsabban!-emelte fel a hangját

-Rendben.Ahogy akarja Dr.Brennan!-hangzott a kurta de gúnyos válasz

-Honnan tudja a nevem?-kérdezte ijedten Tempi

-Mindenki tudja,hogy ki maga,aki olvasta a könyveit!Mellesleg azok nagyon jó könyvek!Nem akar nekem egyet dedikálni?-nyújtott hátra egy példányt,ami nemrég jelent meg

-Az útra figyeljen!-hangzott a kiáltás,mert a sofőr áttért a másik sávba

-Ne aggódjon!Én sem szeretném,ha valami bajunk esne!Csak dedikálja kérem!Ó!A könyvéről jut eszembe!A könyvében szereplő férfi a való életben is..

-Na jó!Nem szeretnék a könyvemről beszélni,sem pedig más életéről,sem a sajátomról!Megértette?!-szakította félbe dühösen a nő,majd mikor meglátta a reptér fényeit,egy kis mosoly húzódott végig az arcán,ami gyorsan el is tűnt-Remek!-valami gúnyos örömféle jelent meg rajta

-Hát jó.Maga tudja!De ha most elmegy Japánba,akkor mindent elveszít!-állt meg a taxis.Temperance kiszállt,becsukta az ajtót,de még beszólt a lehúzott ablakon

-Honnan tudja,hogy Japánba megyek?-egyre idegesebb volt és félt,nem tudta mire vélni ezt az egészet

-Én mindent tudok-mosolyodott el a férfi,majd elhajtott

Brennan még sokáig gondolkodott a taxis minden mondatán."

Mégis honnan tud rólam ennyi mindent?Talán valami őrült rajongó?Igen!Hiszen ez a legracionálisabb!"-de arra nem gondolt,hogy talán valami más..Valami,ami csak az övé..

Lassan átverekedte magát a tömegen.Sikeresen végigment minden ellenőrzésen,majd a gépe felé vette az irányt.Csak egy hang szólt utána a távolból.Halk volt,Tempi mégis felismerte.Booth hangját hallotta.

-Temperance!-ordította a férfi,mert a saját hangját sem hallotta a tömeg zsivajától-Bones!Kérlek!-a lány megfordult,hogy még utoljára beszéljen ex társával

-Mit keresel itt?-kérdezte lágyan

-Érted jöttem.Nem hagyhatom,hogy mégegyszer elmenj!Nem engedlek el!Még egyszer nem követhetem el ezt a hibát!

-Booth kérlek!Ne csináld!Azért nem mondtam el,hogy mikor indul a gépem,mert nem akartam,hogy utánam gyere!Érted?-nézett kérőn és egyben szomorúan is
-Te nem érted!Nem engedhetlek el!-magához húzta a lányt és megcsókolta.Temperance készségesen visszacsókolt.Néhány másodperc elteltével Brenn eltolta társát magától
-Hölgyem!Elnézést!Felszáll a gépre,vagy nem?-kérdezte a mögötte álló sztyuárdesz.
-Szeretlek!-mondta halkan Tempi,majd megfordult és maga után húzta a bőröndöt,Booth pedig csak nézte,ahogy elmegy,mert lezárták az útját.Kiment a helyiségből,mert nem volt jegye és az őrök már rágták a fülét.Odament a lehető legnagyobb ablakhoz,ahonnan a gépekre lehetett látni.Még nézte,ahogy barátnője felszáll rá és megkeresi a helyét...

-FOLYTATJUK-

Remélem ez is izgalmas rész volt..:)..már újra itt vagyok,de nem tudom,hogy meddig,mert érettségiszünet van és a mamámhoz is megyek,ahol pedig nincs gép sajnos..:) 

Bones-By means of dreams-4

Temperance az ágyon feküdt.Nem tudott aludni,de már nem is akart.Úgy döntött,hogy felkel és lefürdik,de mielőtt bármi tehetett volna,megszólalt a telefonja.

-Dr.Brennan!-mondta álmos fejjel

-Jó reggelt Dr.Brennan!Elnézést kérek a korai zavarásért,de hallottuk,hogy állást keres és lenne egy ajánlatunk önnek!

-Rendben!Hallgatom!

-Lenne egy ajánlatunk az ön számára!Hoyogo-ban feltártunk egy tömegsírt.Mivel hallottunk az ön helyzetéről,azért arra gondoltunk,hogy a legjobbat szeretnénk alkalmazni!Természetesen rendesen megfizetnénk és ha teszik az ajánlat,akár évekre szóló szerződést is köthet velünk!Természetesen ez csak magán múlik!Gondolja át kérem és amint döntött,jelezze!

-Rendben!Elfogadom!-vágta rá

-Ez gyors volt!-hökkent meg a férfi-Tudja a pontos elhelyezkedését a városnak?

-Nem,csak annyit,hogy a nyugat-kansai régióban Honshu szigetén kell keresni.

-Mikor tud Japánba indulni?

-Már délután-hangzott a válasz egy kis gondolkodás után

-Az remek!3 órakor indul egy járat,nem messze innen fogja letenni magát!Mi már várjuk!Köszönet képp,hogy elvállalta ezt a munkát,mi fizetjük az egész ellátását!

-Köszönöm!

-Mi köszönjük Dr.Brennan!A mielőbbi viszontlátásra!

-Viszlát!

Mind a ketten letették a telefont.Brenn kicsit szomorú volt,de tudta,hogy el kellett fogadnia,különben soha nem szabadul meg ettől a nyomasztó érzéstől.Felkelt az ágyból és elment letusolnimajd fel is öltözött.Mikor a tükörbe nézett,szeme a nyakára esett,ami üres volt.Egy pillanatra hiányolta azt a szép nyakláncot,amit Booth adott neki.

________________________________

Fél nappal később

________________________________

-Már csak 1 perc 47 másodperc!-Booth sóhajtott egyet,majd gyorsan összeszedte a gondolatait és elkezdte mondani...

-Nem tudom,hogy mi történt veled akkor este,ami annyira megváltoztatott,hogy elfelejtetted,kik is a barátaid.Tudom,hogy valaki telebeszélte a fejed mindenféle hülyeséggel,de nem is hagyod,hogy védekezzünk!Te már rég eldöntötted magadban,hogy amit az a valaki mondott,az igaz volt és nem hagyod,hogy megcáfoljuk!De tudod mit?Nem is érdekel,mert már sejtem,hogy mit mondott neked!Azt,hogy én nem szeretlek és csak a pénzért vagyok veled..Igaz?-Tempi nem válaszolt-Nem is érem,hogy hogy votál képes elhinni!

-De Michael olyan meggyőző volt!-könnyek gyűltek a szemébe

-Szóval Michael.Az a szemét!És te képes voltál neki bedőlni?Miért?Mit mondott még?

-Hogy..Mit számít?Letelt a 2 perc!-fordult vissza a dobozhoz

-Szerelek!-súgta Bones fülébe Booth

-Miért kéne hinnem neked?-kérdezte könnyeivel küszködve

-Mert ez az igazság!Te is tudod,hiszen sírsz!-kezével letörölt egy éppen akkor lefolyó cseppet barátnője arcáról

-Nem!Elég!-kiabálta,miközben hátrálni kezdett-Hagyj békén!Letelt a 2 perc!-védekezett,miközben egészen a falig hátrált,Booth pedig követte
-Nem!Nem akarlak elveszíteni!Mond el,hogy mivel beszélte tele a fejed az a szemét!Valahogy védekeznem kell!Ez így az igazságos!-óvatosan közeledett a lányhoz,nehogy még ennél is jobban felzaklassa.Nem akart utánakapni
-Ha elmondom békén hagysz?-nyelte le a könnyeit Brenn
-Ezt nem ígérhetem,de ha igaz,akkor békén hagylak.Jó lesz így?-Tempi bólintott,majd elkezdte mondani
-Csak azért vagy velem,hogy elvehess feleségül és legyen pénzed..Tömören-fújta ki a levegőt
-De ez nem igaz!Vagyis persze,hogy szeretnélek feleségül venni,de nem ez az elsődleges célom!Azért vagyok veled,mert szeretlek!
-Azt mondtad,hogy elmész!Akkor kérlek tedd is azt-mondta elcsukló hangon,majd a dobozokhoz indult,de Seeley megállította
-Kérlek!Higgy nekem!Maradj itt!Nem szeretném,ha miattam elmennél!Nem bírnám ki nélküled!
-Még ha maradni is szeretnék,amit nem fogok,akkor sem tehetem!Már odaadtam Cam-nek a felmondási papíromat,mellesleg délután utazom Japánba,ahol feltártak egy..
-Nem mehetsz el Bones!-karolta át a lányt.Mélyen a szemébe nézett és megcsókolta-Ha nem hiszel nekem,az sem érdekel,csak maradj velem!Nem kell,hogy feleségül gyere hozzám,csak hagyd,hogy szeresselek!Az egész életemet le tudnám veled élni,de ha te ezt úgy szeretnéd,hogy nem jössz hozzám,akkor úgy lesz!Veled akarok lenni Temperance Brennan!-Brennan-nek könnyek folytak végig az arcán,az ügynök pedig megcsókolta.Tempi örömmel viszonozta neki
-Hiszek neked Booth,de már nem tehetek semmit.Az emberek bíznak bennem!Jobb lesz ez így!-mondta sírva
-Kinek?-kérdezte halkan a férfi
-Neked is-suttogta Brenn-Délután indul a gépem.Hazamegyek,összepakolok és már indulok is
-De..Nem hagyhatsz itt!Annyi ideig vártam rád!Nem mehetsz el csak úgy!-már az ő szemei is tele voltak.Nem akarta elengedni azt a nőt,akit egész életében a legjobban szeretett
-Köszönöm!Mindent köszönök!-kiment az egyik dobozzal a kezében,le a kocsijához és hogy ne is kelljen többet társával találkoznia,inkább otthagyta a többi cuccát és felküldött egy futárfiút,hogy vigye el a lakására

-FOLYTATJUK-

Remélem tetszett!!Köszi a sok komit!♥

Bones-By means of dreams-3

Már hajnali 5 volt és Temperance csak akkor végzett a dolgával.Hulla fáradtan ért haza fél 6-kor,majd befeküdt az ágyába és abban a pillanatban el is aludt.

-Akarsz még a társam lenni Bones?Szeretnél velem dolgozni Bones??Akarsz a társam lenni?

-Csak tudni kell hallgatni..Hallgass!Csak hallgasd meg,hogy mit akarnak neked mondani!Csak tudni kell hallgatni!Tanulj meg HALLGATNI!!!-ordította egy hang Brenn fejében,aki azonnal felült.A mellette fekvő órára nézett és rájött,hogy még csak negyed órát aludt.Háromnegyed 6 volt.Visszazuhant az ágyba és próbált visszaaludni,ami nem nagyon sikerült neki.Végig az álma járt az eszében.Végül fél 7 körül megint elaludt.

Egy fehér szobában volt,majd hirtelen meglátta maga mellett Booth-t,pont,mint az előző álmában.

-Szeretsz?Én szeretlek!Miért nem hiszel nekem?Hiszen csak rám kéne nézned!Gondolj a régi időkre!Miért nem hiszel nekem?Szeretlek!Szeretlek!

-Tűnj el!-kiáltotta a lány-Menj el Booth!

-Hallgasd meg!-termett ott a taxis mellettük-Csak tudni kell hallgatni!Miért nem hallgatod meg?Tanulj meg HALLGATNI!!!-Tempi megint felriadt.Az órára pillantott,ami csak 6:42-t mutatott

-Ezt nem hiszem el!-nyögte fáradtan.Még egy kicsit feküdt az ágyban,majd úgy döntött,jobb lenne,ha most menne be összepakolni az irodáját,mert ilyenkor még senki sincs bent.

Igaza is volt.Letusolt és átöltözött.Mikor a tükörbe nézett,szeme a nyakára esett,ami üres volt.Egy pillanatra hiányolta azt a szép nyakláncot,amit Booth adott neki.Tekintete a sarokra meredt,ahova nemrég az ékszert dobta,de nem volt ott.Azt gondolta,talán arrébb rúgta,vagy rosszul emlékszik és nem is oda dobta.Körülnézett,de sehol nem látta,végül úgy döntött,hogy nem is érdekli.Már úgyis ki akarta dobni.Felkapta a kocsikulcsot és kiment a lakásból.Az ajtót gondosan bezárta maga után,majd beült az autóba,amit nem rég állított le és elindult.Hajnalban még fél óra volt az út,mert minden pillanatban majdnem elaludt.Nagy erő kellett,hogy a szemeit nyitva tudja tartani.Még az volt a szerencse,hogy nem voltak sokan az úton,mert biztos,hogy balesetet okozott volna.Most viszont hamar beért.Valamilyen szinten kialudta magát,vagyis egy ideig úgy érezte.Bement az irodájába és elővette a már odakészített dobozt.Elkezdte lepakolni az egyik polcot.Az emlékek és a képek láttán rátört a sírás,de elfojtotta.Nem akart sírni.Most nem.Gyorsan beledobálta a cuccait a dobozba és ment a következő polchoz.Néhány óra alatt végzett is a dolgával.Néha benézett hozzá Cam és Angela is,de egyik sem beszélt.Angela egyszer megpróbálta szóra bírni morcos barátnőjét,de végül a kísérlete megint kudarcba fulladt és inkább feladta.Cam pedig csak nézte,ahogy alkalmazottja összepakol.Még mindig nem bírta felfogni,hogy ez igaz lehet.Az óra már 9-et ütött,mikor teljesen végzett.Ránézett az asztalán heverő dobozokra és mély levegőt vett.Arra gondolt,talán segítséget kellene hívnia.

-Segítsek?-kérdezte egy kedves férfi hang

-Nem kell köszönöm.Megoldom.Menj csak nyugodtan!-mondta,majd az asztala felé fordult,ahol meglátott egy papírkupacot-Ja igen!Biztos a jelentésért jöttél!Itt van.Mindent megírtam,amit a csontokból ki lehetett deríteni.Remélem elkapod a gyilkost!-átnyújtotta a dossziét,aztán az egyik dobozért nyúlt

-Valójában nem a jelentésedért jöttem-jelentette ki Booth halkan,miközben odasétált Brennan asztalához és lerakta az aktát-Miattad vagyok itt!-nézett a nő szemébe

-Jaj Booth!Ezt már megbeszéltük!Nem akarok veled beszélni és nem maradok!Már eldöntöttem és ha változtatni is akarnák,amit nem fogok,akkor sem tudnák,mert már leadtam Cam-nek a papírokat!-megfogott egy dobozt,de azonnal le is tette,mert túl nehéznek találta.Még egyszer meg szerette volna próbálni,de Seeley elkapta a kezét

-Nem!Nem értesz!Beszélnünk kell!-ahogy a lány a férfi mély,barna szemeibe nézett,megértette az álmait.Minden apró jelet,ami arra utalt,hogy meg kell hallgatnia társát.Nem rántotta el magát,helyette keményen csak ennyit felelt

-Szerintem értelek!-egy kis szünetet tartott,majd kicsit remegő hangon folytatta-2 perc!Semmi több!

-2 perc?De miért?Most miért kell ezt csinálnod?

-Már csak 1 perc 47 másodperc!-Booth sóhajtott egyet,majd gyorsan összeszedte a gondolatait és elkezdte mondani...

-FOLYTATJUK-

Remélem tetszett..:)..köszi mindenkinek,hogy kitartott! 

Puszi..♥

Bones-By means of dreams-2

Temperance csendben dolgozott.Már este volt,de egyszerűen nem volt képes mást csinálni.Nem evett és nem is pihent egy pillanatra sem,csak állt a már megtisztított csontok felett.Néha gondolkodni kezdett,hogy mit is csináljon,de mindig ugyanarra jutott:Felmond.Ránézett a falon lógó órára,ami 20:23-at mutatott.Lassna lejárt a munkaideje és Cam-é is.Úgy döntött,hogy minél hamarabb megoldja az ügyet,annál hamarabb mehet valahova,ahol senkit nem ismer.Hiszen keresett személy,mert ő a legjobb a szakmájában.Levette a kesztyűt és a kukába dobta,majd elindult Camille irodájába.Még dél körül kinyomtatta a felmondási papírját,szóval csak fel kellett vannie az asztalról és aláírnia.Nem is kellett sok idő,míg végül egy csukott ajtó előtt állt,amire nagy betűkkel ki volt írva valami:Dr.Cemille Saroyan.Brennan még egyszer utoljára végiggondolta,hogy mit is tesz,majd mikor megbizonyosodott a helyességéről,bekopogott.Mikor benyitott,a főnöke nagyon meglepődött,de egy kicsit meg is örült.Azt hitte,hogy barátnője majd bocsánatot kér,vagy valami ilyesmi.De nagyot tévedett...

-Mi?-nézett értetlenül a kezében heverő papírra-De..Dehát..Miért?Nem mondhatsz fel!-értetlenkedett.Kicsit kétségbeesett,hogy Tempi még komolyan is gondolja,de végül megnyugodott-Na jó!Nem kell ilyenekkel hülyéskedned!-visszaadta a lapokat

-Én nem hülyéskedek!Ha végeztünk az üggyel szeretnék elmenni innen!-Saroyan szívében meg állt az ütő

-De..Mégis miért?-kérdezte,de alig tudott szóhoz jutni

-Mert nem érzem azt,hogy ez lenne az én helyem.Annyira keresett személy vagyok,hogy szinte biztos vagyok benne,hogy az első 1 órában találnák munkát,szóval nem aggódom.Ráadásul van pénzem is,ha esetleg tévednék,de nem hiszem,hogy fogok.Szóval csak írd alá,aztán ha befejeztem ezt az ügyet,akkor már megyek is.Nem leszek útban-arca olyan komoly volt,mint még soha és Cam-et ez megrémisztette

-Biztos,hogy ezt szeretnéd?-kérdezte lemondóan

-Teljesen!-hangzott a válasz.Cam nagyon szomorú lett.Nem hitte,hogy ez valaha is eljön,hiszen szerettek együtt dolgozni..Vagyis egészen mostanáig.Vajon mi változott?

-Rendben-mondta halkan-Akkor aláírom és ha végeztél,akkor akár el is mehetsz.Bár nem tudom,hogy kit vehetnék fel a helyedre,hiszen te vagy a legjobb-ezzel a mondattal Tempi-nek teljesen bebizonyosodott,hogy igaza van.Tényleg csak a munka miatt volt az egész.Szíve összeszorult,de arca még mindig kemény maradt

-Ha gondolod tudok ajánlani néhány kitűnő antropológust.Majdnem olyan jók,mint én,szóval biztos ő is megfelel majd a céljaitokra-felelte hűvösen,majd megfordult és kiment.Cam csak nézte az előtte heverő lapot.Nem volt képes elhinni,hogy ez igaz lehet.Egyszerűen nem.

Temperance visszament a boncasztalhoz és próbált erősen koncentrálni.Ismét ránézett az órára és rájött,hogy több mint fél órát töltött munka nélkül.Úgy tervezte,hogy egész éjjel bennmarad,hogy hamarabb végezzen a dolgával.Látta a csontokon a sérüléseket.Mintha elmesélték volna az egész történetet.Valaki kopogott,majd ahogy belépett,lehúzta a kártyáját.

-Gondoltam,hogy itt talállak!-mondta egy lágy férfi hang

-Jó hogy jössz!..

-Tényleg?-kérdezte értetlenül

-Persze Booth!Mondanom kell neked valamit!

-Mit?

-Hát csak azt,hogy hamar be kell fejeznünk az ügyet!

-Miért?-egyre furcsább volt neki a helyzet

-Mert felmondtam.Szerintem azt a Dr.Sundlers-t kapod új társadnak.Ő is egész csinos nő és biztosan sok pénze van!Vele sem jársz rosszul-arca most is komoly volt és a szívében is elnyomott minden érzést

-Mi?De..Én téged szeretlek!Miért kéne nekem az a dr.mittudom én kicsoda?Vá-vá-várjunk csak!Mi az,hogy felmondasz?Mi-Miért?

-Mert nem az volt az álmom,hogy az FBI embereivel friss hullákat boncolgassak!

-De szerettél velem dolgozni az ügyeken!Tudod Bones!A közös ügyeinken!

-Nagyon tévedsz!Néha jól szórakoztam,de már felnyílt a szemem!Nem az a nő vagyok,akit megtörtél!Megváltoztam és csak hogy tudd!Soha nem szerettem a friss hullákat!

-De engem igen..

-Az az idő elmúlt.Holnapra kész leszek a csontok analizálásával,aztán összepakolom az irodámat.2 nap múlva már nem leszek itt és senkinek nem zavarom a köreit.Elegem volt abból,hogy mindenki kihasznál,mert azt hiszik,hogy nincsenek érzéseim!Hát tévedtek és nem érdekel senki!Innentől kezdve ti számomra meghaltatok!-szemeiben könnyek gyűltek,miközben egyre hangosabban kiabált,majd elfordult,hogy Booth ne lássa rajta,neki ez mennyire fáj.

-Mi történt veled?-kérdezte lágyan,majd hátulról megölelte a lány,aki abban a pillanatban kiugrott a férfi karjaiból

-Tűnj el!Menj innen Booth,vagy szólok a biztonságiaknak!-ordította és már épp arra készült,hogy kiált az őröknek,akik néhány pillanattal ezelőtt léptek ki a folyosóra,mert már letelt a munkaidejük.

-Jó-rázta meg a fejét-Rendben.de tudnod kell,hogy ha holnap elmész,azzal mindent elrontasz.Nem tudom,hogy mi történt veled,ami annyira megváltoztatott,hogy amit 7 év alatt összegyűjtöttél:emléket és tapasztalatot,azt kitörölte.Nem veheted semmibe!-Brenn nem szólt egy szót sem.Booth megfordult és elment.Temperance csak állt és győzködte magát,hogy igenis így a helyes,ezt kellett tennie,de sírásban tört ki.Felidézett minden emléket,majd a végén úgy döntött,hogy helyesen cselekszik,ha elmegy.Minden egyes dologra talált racionális okot,ami vele történ és ez nagyon zavarta.Szerette volna,ha most az egyszer tényleg téved.Ki akart békülni mindenkivel,összetépni a felmondási papírját,de nem tette.Nem tette,mert ez így volt HELYES.

-FOLYTATJUK-

Tessék most is írni a komikat!Azért,mert nem mondom,még nagyon örülök neki..:)..Remélem tetszett!Puszi..♥

Bones-By means of dreams

"Soha többé!Soha nem fogok sírni!Soha nem bízok meg maradéktalanul senkiben!Soha!..Soha!Michael..Ő az egyetlen esélyem.."-Temperance arca megkeményedett.Ugyanaz a racionális tudós lett,mint Booth-val való találkozása előtt.Lehajolt a maradványokhoz.Szokatlanul büdösnek találta,de nem kelt fel mellőlle,míg el nem végezte a dolgát."25-30 év közötti fehérbőrü nő..Remek.."

-25-30 év közötti fehér nő-mondta hangosan is

-Mi történt vele?-kérdezte a mellette álló afroamerikai férfi

-Csak az után mondhatok végleges eredményt,miután alaposan megvizsgáltuk.Vigyék a Jeferson-ba!-szólt a kék ruhás embereknek,majd meglátta Booth-t,hogy épp felé igyekszik,ő pedig elindult az ellenkező irányba,de Seeley gyorsabb volt és elkapta.Brennan kicsit megrezzent,mert nem hallotta,hogy társa a háta mögött van

-Nézd Bones!Nem akarok vitázni,csak el szeretném mondani,hogy figyelnek minket,hogy hogy dolgozunk

-Remek.Akkor el is engedheted a karom,mert én végeztem.Most megyek a hulla után a laborba és ott dolgozom tovább,te pedig kérdezd ki akit kell és menj vissza az irodádba-kitépte a kezét Booth szorításából és elindult

-Akarsz még a társam lenni?-kérdezte kétségbeesetten,de nyugodt hangon

-Magam sem tudom Booth-visszafordult és beült a taxiba,ami őt várta-A Jeferson intézetbe!-hangzott az utasítás,majd az autó elindult

-Szerelmi ügy?-kérdezte együttérzően a sofőr

-Semmi köze hozzá-vágta rá ridegen Brenn

-Hát jó-az út további része csendben telt.Temperance nem bírta kiverni a fejéből társa kérdését."Akarsz még a társam lenni?..Nem vagyok benn biztos Booth.."_hangzott a fejében a válasz is.A sofőr jól tudta,hogy nem az ő dolga,de valahogy úgy érezte,hogy meg kell kérdeznie,mert neki is voltak gondjai és jól tudja,hogy milyen nehéz ez-Az én barátnőm is makacs..-kezdte a mondandóját-Nehezen bízik meg másokban..Néhány éve még bennem sem bízott,de aztán rájött,hogy szeretem.Ő nem hitt benne,hogy valaki szeretheti...

-Na jó!Elég!Nem vagyok kíváncsi a magánügyeire!-szólt rá Tempi,de a férfi úgy tett,mintha meg sem hallaná

-Egyszer a legjobb barátom mindent összehazudott neki rólam és teljesen felkapta a vizet..Persze nekem nem árulta el,hogy mi a baja..Senkinek sem árulta el,csak összepakolt és felült az első Európába menő gépre

-Azt mondtam,hogy hagyja abba!-mondta erőteljesebben,de már legszívesebben sírt volna

-Mikor észrevettem utánamentem.Még akkor sem mondta el,hogy mi bántja,végül..

-Elég!Nem érti?!Nem vagyok kíváncsi rá!Azonnal tegyen ki!Hallja?!-a kocsi nem lassított,a férfi nem állt meg,Brennan pedig egyre hangosabban ordított-Azonnal álljon meg!!

-Mindjárt ott vagyunk!Mit idegeskedik!Na szóval..Hol is tartottam?Ja igen!Nem mondta el,hogy mi baja,végül nagy nehezen kiderítettem és valahogy elértem,hogy hallgasson meg.Mondhatom nem volt valami könnyű!-Tempi rájött,hogy jobb,ha nem ellenkezik,mert úgysem ér vele el semmit.A férfi makacs volt,ragaszkodott hozzá,hogy elmesélje a történetét

-Maga is makacs!Fogja már be!-az utolsó próbálkozása is kudarcba fulladt és még könnyes is lett a szeme.Ahogy végigfolyt az arcán az a csepp,égette.Gyorsan letörölte és mivel nem volt más választása tovább hallgatta a mesét

-Mindig menekült előlem és nem akart velem beszélni.Meg is értettem,hiszen tudom,hogy mint ment keresztül és abból,amit megtudtam a "barátom" meséjéből,én is haragudnék magamra.De végül egyszer nem hagytam elmenni.Megfogtam a kezét és a szemébe néztem.Nem kellett sok idő,hogy megtörjön és erőszak nélkül is végighallgasson,végül megértett mindent és azóta már elvettem feleségül.Van 3 gyerekünk és boldogok vagyunk.Látja?Csak tudni kell hallgatni-mosolyodott el a sofőr és a visszapillantótükörbe nézett,hogy lássa az utasát."Szeretlek!"_hallotta Brenn a fejében Booth hangját,de azonnal el is nyomta.A taxi megállt, ő pedig kiszállt.Tisztességesen kifizette a taxist,majd becsapta az ajtót,a kocsi pedig elindult.

Bement az intézetbe,ahova még nem érkezett meg az áldozat maradványa,így bement az irodájába,hogy átnézze az aktát,amit Booth adott neki."Akarsz még  társam lenni?..Akarsz..?"-Temperance-nek egy könnycsepp folyt végig az arcán-"Csak tudni kell hallgatni.."-nem bírta kiverni a fejéből sem a mesét,sem az összefüggést az ő élete és a taxis barátnője közt.Egyszerűen nem ment.Letörölte az arcát és mély levegőt vett."Csak tudni kell hallgatni"-hangzott ismét a férfi-"Elég!Hagyd már abba!"-ordította magában-"Hagyj békén!"-halkan sírni kezdett,de legszívesebben zokogott volna.Nem tudta elfelejteni azt a néhány percet,amit a taxiban töltött.

-Baj van édesem?-kérdezte egy kedves hang az ajtóból

-Semmi Angela!Most az egyszer hagyj békén kérlek!Csak menj ki és ne erőltesd meg magad!Nem kell a segítséged!Nem kell úgy csinálnod,mintha aggódnál miattam!Nem kell a segítséged!-mondta elcsukló hangon a nő,majd letörölte a könnyes arcát és visszafordult a dossziéban heverő papírokhoz

-De ezt meg hogy érted?Én nem úgy csinálok,mintha!Én tényleg aggódom miattad!Szere..

-Elég!Azt mondtam,hogy hagyj békén és menj ki!Melyik részét nem értetted?!Betűzzem?!-pattant fel Brenn.Angela csak bámult.Teljesen meglepte barátnője viselkedése és majdnem ő is sírvafakadt,de visszatartotta,míg kiment az irodából át a sajátjába és ott már nem bírta tovább..Zokogni kezdett és abba sem hagyta

Temperance jól tudta,hogy nagyon megbántotta Angie-t,de igyekezett elnyomni a bűntudatát és visszaülni a papírhalom mellé.Átnézte az aktát.Csak arra koncenrótrált.Fél óra múlva lement a laborba,mert szinte biztos volt benne,hogy a maradványok már rég megérkeztek.

-Szia Brennan!Nem láttad Angela-t?-kérdezte Cam

-De.Az irodájában van ha jól tudom-vágta rá hűvösen,majd továbbment a boncasztalhoz.Néhány perc múlva Cam ismét mellette állt és a szokottnál jóval idegesebb volt

-Mégis mi bajod?Mit ártottunk neked,hogy így viselkedsz velünk?-kérdezte fennhangon

-Gondolkodj és megtudod!-zárta le a témát Brenn,majd visszafordult

-A barátaid vagyunk!Mégis miért csinálod ezt?-hangja lágyabb lett és tényleg egy barát beszélt belőle

-Mondtam.Gondolkodj-válaszolt nyugodtan,de legszívesebben odakiabálta volna az összes "barátja" arcába,hogy mi a baja.

-FOLYTATJUK-

Remélem tetszik mindenkinek ez is.Szeretnék több komit kapni!Nem igaz,hogy ha már elolvassátok,akkor nem tudtok a chat-be írni valami kis apróságot!(tisztelet a kivételnek)Én is szoktam másoknak,akkor én is had kapjak!ösztönözzetek!Előre is köszi..♥

Bones-Ébredés-10

Temperance szorgosan dolgozott.Lassan dél volt és ő már 2 csontváz analizálásával is végzett.Igyekezett minél kevesebbet gondolni másra,de valahogy nem sikerült neki.A boncasztalra támaszkodott,lehajtotta a fejét és mély levegőt vett.A szíve még mindig össze volt szorulva,de annyira,hogy csak nagy nehezen tudta visszafolytani a sírást.Becsukta a szemét és minden gondolatot el akart magában nyomni,ami sikerült is nagyjából,de ebben a percben belépett Booth.

-Rosszul vagy?-kérdezte,ezzel megijesztve társát

-Meg vagyok-válaszolt hidegen,majd visszafordult a csontokhoz,mintha nem is lenne ott senki

-Mi a baj?-hangja lágy volt és olyan,ami régen mindig megnyugtatta Tempi-t,de most nem

-Nincs baj!És nem kell úgy csinálnod,mintha érdekelne!-emelte fel a hangját és felnézett a férfi barna szemeibe,miközben a sajátjában könnyek gyülekeztek.Gyorsan elkapta a tekintetét és lenyelte a sós könnyeit-Miért jöttél?

-Tudni szerettem volna,hogy hogy vagy-hangzott a kedves válasz,de Brenn-t ez sem hatotta meg.Nem akart megint beleesni abba a hibába,amibe már ezerszer

-Szóval miért jöttél?-kérdezte még ridegebben,de úgy,hogy még az arcán sem látszott semmi fájdalom.Teljesen megkeményedett

-Hoztam egy ügyet-nézett szomorúan az ügynök

-Remek.Akkor hozom a kocsikulcsot és megyek,addig te indulj el nyugodtan-kikapta Booth kezéből a dossziét és elindult,de Seeley elkapta a kezét

-Várj!Nem velem jössz?-szemei olyan szomorúnak tűntek,mint egy kiskutyának

-Nem.Nekem is van kocsim és nem akarok a nyakadon lógni-jelentette ki,majd ismét elindult

-De nem lógsz a nyakamon!Jó lenne,ha együtt mennénk a helyszínre!-kiáltotta utána

-Szerintem nem-hangzott a hűvös csilingelés

Booth még egy ideig csak állt és hallgatta Brennan elhalkuló lépteit.Azon gondolkodott,hogy mi történt társával,hogy egy nap alatt teljesen megváltozott."Mit tettem?-végiggondolta az elmúlt nap történéseit-Az egész azzal kezdődött,hogy elküldött.Ezt még meg is értettem.De mi történt utána?Talán az a baj,hogy mégsem mentem oda hozzá?Egyszerűen nem értem.Valami történt.Biztos nem ezért haragszik...Vagy mégis?Akkor meg kell hogy beszéljük!Nem megy a saját kocsijával!"-rohanni kezdett Brennan irodája felé.Látta,hogy a nő még egy kicsit megállt és épp Cam-mel vitatkozott valamin,de azt nem lehetett hallani,hogy min.Tempi megindult az iroda felé,de Booth gyorsabb volt.Befutott és ahogy belépett az asztalon meg is pillantotta a kocsikulcsot,amit azonnal felkapott.

-Add oda Booth!-szólt rá erőteljesen Brenn

-Nem!velem kell jönnöd és közben pedig beszélgetünk!-jelentette ki határozottan

-Mi?Szó sem lehet róla!Add vissza a kulcsaimat!-parancsolta még hangosabban-Nem akarok veletek beszélni!Add már oda!-ugrott egyet,hogy elérje Booth magas kezét,de nem járt sikerrel

-Miért nem akarsz beszélni?

-Tudod mit?Nem kellenek a kulcsok!Tartsd meg őket és legyél velük boldog!-megfordult és kiment

-Most meg hová mész?-szólt utána a férfi

-A helyszínre!

-Mivel?

-Nem mindegy az neked?Igazán semmi közöd hozzá!-leviharzott a lépcsőn,át a laboron és ki a folyosóra,Booth pedig csak állt,mint a cövek.Angela és Cam léptek oda hozzá

-Te tudod,hogy mi történt vele?-kérdezte Camille

-Nem.De kiderítem ha addig élek is!-Seeley is lerohant a lépcsőn.Mikor kiért még épp látta a taxiba beszálló nőt,de már nem tudta volna megállítani.A kocsi elindult és Booth is a saját autójához lépdelt."Akkor tehát én nem tettem semmit.Vagyis nem csak én..Itt valami nincs rendben.Mi ez az egész?Csak érjem utol,hogy beszélni tudjak vele és akkor majd kiderül!"-gondolatai közben Temperance szavai visszhangoztak a fejében-"Nem akarok veletek beszélni!"-végül egy hangos duda zökkentette ki

-Nem tudsz vezetni?-őrjöngött egy korosodó férfi Seeley kocsija mögül

-Bocs!-válaszolt Booth

-Hogy kaptál jogsit?-folytatta az ordibálást

-Mondtam már,hogy bocs!-vette át a hangnemet az ügynök is,majd továbbhajtott

Néhány perc múlva meg is érkezett a helyszínre,ahol rengeteg ember fogadta.Látta,ahogy Temperance is kiszáll a taxiból.Már épp indulni akart felé,mikor valaki megállította

-Booth ügynök?-kérdezte a mellette álló szőke nő

-Én vagyok-lassan reagált a hozzá szóló hangra,mert nem tudta levenni a szemét Brennan-ről és nem tudott koncentrálni sem

-Dr.Sundlers vagyok!-Booth felkapta a fejét."Hogy ki?Dehát..Azt mondta..Az nem lehet.."_gondolatai úgy cikáztak,hogy teljesen egybefolytak

-Dr.Sundlers..-mondta halkan

-Igen!Sam Cullen ügynök küldött ide!

-Igen.Gondoltam,de sajnálattal kell közölnöm,hogy nekem más a társam!-szájára apró mosoly ült ki

-Ó nem!Félreérti!Én csak felügyelem a munkájukat Dr.Brennan-nel!De ne aggódjon!Nem leszek útban!

-FOLYTATJUK-

Na ma ennyit tudtam összehozni.Remélem tetszik!Szeretném,ha több komit kapnák,mint tegnap!!Köszi..♥

Bones-Ébredés-9

Brennan hosszasan vizsgálta a csontokat és közben diktafonra mondta fel,hogy mit is talált.Valamilyen szinten örült annak,hogy most a szakterületével foglalkozhat.Addig sem kellett Booth-val lennie.

Közben Seeley már nem bírt nyugton maradni,fel-alá mászkált az irodájában és vagy percenként kijárt,hogy megnézze,hoztak-e friss ügyeket,de sajnos a válasz mindig nem volt.

-Soha nem kívánnám más halálát,de most az egyszer nem fedezhetnének fel egy hullát?-zsörtölődött hangosan,miközben még mindig nem állt meg.Nem mert bemenni Brennan-hez ok nélkül,nehogy valamit elrontson (ha még lehet a helyzeten rontani).Nem kellett sokat várnia: valaki kopogott az ajtaján és azonnal be is lépett

-Jó napot Booth ügynök!-köszönt Sam Cullen,Seeley főnöke

-Uram!-Booth megtorpant,majd udvariasan helyet kínált a férfinak

-Beszélnünk kell-kijelentése rideg és ijesztő volt

-Igen Uram!-Booth teljesen ledermedt.Nagyon jól tudta,hogy most mi következik.Még Tempi balesete után beszélt kettejükről Sam-vel,de az szétválasztotta a párost.Már régebben,a mandulagyulladás előtt megemlítette főnökének,hogy újra szeretne Bones-val dolgozni,de az elutasította.Természetesen ezt nem árulhatta el barátnőjének,hiszen akkor teljesen összetört volna.

-Mivel azt mondtam,hogy Dr.Brennan munkába állásának időpontjától fogva,önök nem társak,ezért úgy döntöttem,hogy bemutatom magát a kitűnő Dr.Sundlers-nek,aki mától fogva az új partnere!Szemrevaló nő,de szeretném,ha nem követné el ugyanazt a hibát,mint Dr.Brennan-nel!-Cullen felállt,hogy távozhasson,de Booth ezt nem hagyhatta annyiban

-Nézze uram!Tisztában vagyok vele,hogy mit mondott,de szeretném megkérni,hogy adjon nekünk egy esélyt!-könyörgött,és könyörgése már szinte szánalmas volt

-Még egyet?-kérdezett vissza gúnyosan a férfi

-Nem uram!Egy esélyt,hogy együtt dolgozzunk,de nem csak mint társak,hanem mint egy pár!-hangja megkeményedett és szinte átszúrta tekintetével a főnöke barna szemeit

-Hmm-megfordult,majd elindult az ajtó fele,mintha meg sem hallotta volna alkalmazottja kérését

-Uram!-kiáltott utána Seeley.Sam megfordult és lerakta a kezében lévő aktát az asztalra,majd ismét az ajtó felé indult

-2 nap!-csak ennyit mondott,majd kilépett és feszesen tartva magát,átszlalomozott az íróasztalok között.Booth egy pillanatig sem késlekedett,felkapta a dossziét és a zakóját,majd kirohant az épületből.Szíve egyre hevesebben dobogott,örült,hogy újra láthatja a nőt,akit szeret,az pedig csak rátett egy lapáttal,hogy vele is dolgozhat.Fel sem fogta,hogy csak 2 napjuk van,nem is akart róla tudomást venni.Beindította a kocsit és a lehető leggyorsabban hajtva elindult.

-FOLYTATJUK-

Bocsi,hogy ilyen keveset írtam,de egy csomó fanfic-et kellett olvasnom(és őszintén mondom nem bántam meg..:))Kérlek komizzatok nekem..:)

Puszi♥

Bones-Ébredés-8

Brennan már egy órája a kádban üldögélt.Szemeiből megállás nélkül folytak a könnyek.Ránézett a mellette lévő órára,ami pontosan 7:50-et mutatott."Mennem kéne dolgozni.Attól,hogy ez történt,még nem állt meg a világ-gondolkodott-Az biztos nem is fog.A munka majd segít túllépni ezen a helyzeten is-egy apró pillanatra mosolyra húzódott a szája,de azonnal el is illant.Kikászálódott a vízből,magára csavarta a törölközőt és a mosdóhoz lépett.Végighúzta kezét vizes barna haján,majd megragadta a szekrény mellett lévő kefét és fésülködni kezdett.Néhány perc múlva már a hajszárítással is végzett.Odament a szekrényéhez,hogy valami ruhát keressen magának.Talált is egy kék gombos blúzt.Elegáns selyemből készült és függőleges csíkok borították az anyagot.Tempi úgy gondolta,hogy ez ideális lesz,mivel úgyis el kell mennie,hogy találkozzon a menedzserével.Átimbolygott a másik szekrényhez,ahonnan egy egyszerű farmert kapott elő.

 

Nem értett a divathoz,de azt tudta,hogy az a blúz biztos feldobja majd és nem tévedett.Mikor belenézett a tükörbe kellemesen csalódott.Nagyon jól állt neki ez a szerelés,de egyvalami nem tetszett rajt.Ahogy ott állt a tükör előtt és magát bámulta,megpillantotta a nyakában lógó medált.Abban a pillanatban tétovázás nélkül letépte magáról és a szoba egyik sarkába hajította.Minden dühét beleadta abba a dobásba,ami eddig összegyűlt benne és megint sírni kezdett,de hamar el is fojtotta magában a bánatot,hiszen már 8:30 volt és ő még nem indult el.Gyorsan felkapta a mobilját és a kocsikulcsot,majd lerohant a kocsihoz és bepattant.Egész úton arra gondolt,amit Michael mondott neki.Egyszerűen nem bírta kiverni a fejéből a beszélgetést.Bármennyire is tagadja,Képes volt elhinni,amit volt tanára mondott,hiszen racionálisan még igaz is lehet.Szíve szinte kiugrott a helyéről és olyan figyelmetlenül vezetett,hogy többször rádudáltak.Valahogy nem volt teljesen magánál.Az a sokk,amit az est folyamán kapott,nem múlt el egészen.Néhány perc alatt be is ért az intézetbe,ahol Cam már szidó szemekkel indult felé,de valójában csak nagyon aggódott.

-Te meg hol voltál?-kérdezte idegesen,de valamelyest visszafogta magát

-Elaludtam-hangzott az egyszerű válasz,majd továbbment,mintha nem is lenne ott senki

-Jól vagy?Aggódtam érted!-megfogta Brenn karját,hogy egy pillanatra egymás mellett álljanak

-Nem kell úgy csinálnod,mintha érdekelne,hogy mi van velem!Bejöttem nem?Majd tovább maradok benn,ha úgy neked jobb,csak hagyj békén Camille!-emelte fel a hangját,majd elviharzott."Camille?Mikor hívott így utoljára?Vajon mi baja lehet?"_Már majdnem odaért az irodája ajtajához,mikor egy kéz megragadta őt.

-Szia édesem!Nem is köszöntél!-mondta halkan,de határozottan Angela

-Szia Angela!-kirántotta magát a szorításból és belépett az irodájába

-Mi bajod van?Valami rosszat tettem?-érezni lehetett,hogy már nem sok választja el attól,hogy sírva fakadjon.

-Gondolkodj!És most ha megbocsátasz dolgozni szeretnék!-becsapta az ajtót barátnője előtt,majd kulcsra is fordította és leült a székébe.Igyekezett a munkájára összpontosítani,de nem nagyon sikerült,így lement,hogy a régi csontokat azonosítsa.Út közben senkivel nem találkozott és ennek nagyon örült.Nem volt kedve még egy vitához,sem magyarázathoz."3693"_levette a dobozt,amiben szépen össze voltak rendezve a csontok.kirakta őket az asztalra,pontosan abban a sorrendben,ahogy kell,aztán nekiállt,hogy megvizsgálja az összeset.

-FOLYTATJUK-

Nagy pechetekre ma csak ennyi sikerült,mert későn kezdtem,de holnap írok még!Kérek kommenteket!!

Köszi..♥

Bones-Ébredés-7

Temperance már órák óta a kádban feküdt.A telefonját kikapcsolta,hogy senki ne zavarja és a fülhallgatót pedig bedugta a fülébe.Újra és újra Michael járt a fejében és az,amit mondott neki.Lejátszotta az egész beszélgetést.Nem tudta elhinni,hogy igaz lehet,amit neki mondott,de racionálisan gondolkodva mégis képes volt felfogni.

Hazaért,becsukta az ajtót és sírt.Nem sokat,talán egy fél órát,aztán hallotta,hogy a bekapcsolt laptopja pittyeg.Azt gondolta,talán Angela az,mert megtudta,hogy mi történt.Igazából szívesen beszélt volna vele.Odasétált,közben pedig letörölte a könnyeit.Gyorsan arcot mosott,hogy ne látszódjon,mennyire el van keseredve,majd leült az ágyra és a kezébe vette a laptopot.

"Egy bejövő hívás"-olvasta magában,majd megnyitotta a kis négyzetet,de Angela helyett egy férfi nézett vele farkasszemet.Michael Stires,a volt tanára és egyben az első "igazi" férfi az életében

Hossza gondolkodás után,míg végigmérték egymást,Michael megszólalt.

-Szia Tempi!Hogy érzed magad?Már régen láttuk egymást!-hangjában igazi érdeklődés volt

-Te meg mit akarsz?Megmondtam,hogy én nem is akarlak látni!-már épp készült lecsukni a mini gépét

-Várj!Mondanom kell valamit!-Temperance megállt

-Mit?-kérdezte ridegen,de valójában érdekelte,hogy ennyi év után még mit tud mondani neki az a férfi,aki megbántotta

-Aznap nem kellett volna elválnunk egymástól-kezdte beszédét,hátha megtöri a jeget

-Dehogynem!-ismét megfogta a laptop tetejét,hogy lehajtsa

-Várj!Még nem fejeztem be!-a lány megállt,de valahogy már nem is volt olyan kíváncsi,csak nem akart "bunkó" lenni

-Gyorsan mond,mert mennem kell dolgozni!-hazudta

-Már este van Tempi!Ma már nem mész dolgozni!Ne nézz hülyének!-leplezte le az igazságot

-Jó!Csak mond gyorsan!-egyre ingerültebb lett,de visszafogta magát

-Én még mindig nagyon szeretlek Temperance!

-Én pedig Booth-t szeretem,úgyhogy felesleges erőlködnöd!

-Booth-t?-felnevetett-És te tényleg azt hiszed,hogy ő is szeret téged?-kérdezte gúnyosan,majd még hangosabban kacagott

-Igen!Szeret!-válaszolt kiabálva

-Ugyan Tempi!Gondolkodj!Ez a férfi teljesen elvette az eszed!Miből gondolod,hogy szeret?

-Abból,ahogy viselkedik velem!-vágta rá gondolkodás nélkül

-Igen?És miket mond?Hogy szép vagy,hogy szeret..Ilyeneket igaz?

-Na jó!Ezt nem hallgatom Michael!Nincs jogod ehhez!-ordította

-Mihez?Én csak segíteni szeretnék!

-Miből gondolod,hogy nem szeret?

-Abból,hogy van pénzed!

-És ha van pénzem,akkor már nem szerethetnek?

-Gondolkodj egy kicsit!Csak egy pillanatra gondold végig amit mondok!

-Egyébként sem a pénzem kell neki!

-Honnan tudod?

-Akkor hagyná,hogy én fizessek,mikor elmegyünk valahova!

-Igen?Most még nem hagyja,de ha feleségül vesz,akkor minden pénz,amit rád költött,kamatostól gurul vissza a zsebébe és semmit nem kell hozzá tennie,csak feleségül venni egy szép,pénzes nőt,aki ebben az esetben TE vagy!

-Ez hülyeség!Miért kéne hinnem neked?Tudod mit?Meg sem kérdezem!Remélem elmondtad,amit akartál,mert én megyek!

-Gondolkodj egy kicsit!Te racionális vagy,akkor gondolkodj!Már kiskorod óta én voltam az egyetlen,aki megértett és szeretett!Én igazán szeretlek!Van pénzem és nem kell a tiéd!Csak magadért szeretlek!

-Vannak barátaim és nem kellesz te!

-Nincsenek!

-De igen!Cam,Angela,Hodgins,Zac és Booth!Ők a barátaim és nem tudsz meggyőzni az ellenkezőjéről!

-Lássuk igazad van-e.Cam..Cam-nek te adsz munkát azzal,hogy Booth-tal dolgozol,ezért szüksége van rád!Angela ugyanígy!Te adsz nekik hírnevet!ha te nem lennél,akkor ők sem lennének híresek és nem lenne ennyi pénzük sem!

-És Hodgins?-szólalt meg egy kis hallgatás után remegő hangon-Neki nem miattam van pénze!

-Ő csak egyszerűen hálás.Mindent neked köszönhet,a barátnőjét,az állását..Nem lehet veled buta,hiszen nagyon sok mindent te adtál neki!

-Ezt nem tudom elhinni!Hogy lehetsz ilyen?Nem tudsz ellenük fordítani!Nem hagyom!

-Jó.Te tudod,de én figyelmeztettelek.Ha rájöttél,hogy mi a helyzet,akkor ne feledd,hogy én várlak!Vigyázz magadra Temperance!

-Meg lesz!-mondta bosszúsan

-Ha meggondoltad magad,akkor hívj fel!Tudod a számom!-kinyitott egy fekete dobozt maga mellett és kivett egy köves gyűrűt-Ez a tiéd!Gondold végig,amit mondtam!-valaki csengetett a csengőn-Menj csak!Biztos valamelyik "barátod"-mondta gúnyosan,majd kilépett a beszélgetésből

 

Brennan az ajtóhoz ment és kinyitotta.Még mindig visszhangzott a fejében az,amit volt barátja mondott neki."Már kiskorod óta én voltam az egyetlen,aki szeretett..Az egyetlen"-lenyomta a kilincset és kinézett.Angela állt az ajtó előtt.

-Szia édesem!Mi történt?Hallottam Booth-tól,hogy elküldted!-érdeklődött.Tempi nem tudta,hogy mit tegyen,de végül győzött a racionalitás

-Nem kell úgy tenned,mintha érdekelne!Felesleges itt lenned!Beszéld meg Booth-val!-mondta ingerülten,majd a lányra csapta az ajtót és leroskadt sírni.Egy ideig ott ült és már azon gondolkodott,hogy felhívja a férfit,akit szeret,de végül nem tette.Booth hívta őt,hogy megtudja,hogy van társa...

-FOLYTATJUK-

Ennyi..:)..remélem tetszett..:)..bocsi a helyesírási hibákért,de nem értem rá,hogy kijavítsam..:)..komikat kérek!♥

Bones-Ébredés-6

Booth csak nézte barátnőjét és szóhoz sem jutott.Brenn teljesen megviseltnek látszott,ami a férfit nagyon meglepte.Nem hitte,hogy Temperance-nek ennyire rossz,ha ő otthagyja,hiszen a lány kérte meg erre.Cseppet sem értette,hogy miért történt ez,de azonnal bement,hogy megvigasztalja Bones-t.

-Mi a baj?-ölelte át erősen a nőt,aki viszonozta és sírni kezdett-Itt vagyok!Nyugodj meg!-végigsimította Tempi puha,selymes tapintású haját,majd megpuszilta

-Sajnálom Booth!-amint kimondta,még jobban elkezdett zokogni
-De mit?Semmit nem tettél!-hangja kedves és nyugtató volt.Még erősebben ölelték egymást
-De!..-folytatni akarta,de valahogy nem jött ki több hang a torkán
-Mi a baj?-kérdezte ismét,még gyengédebben,de Brenn nem válaszolt.Egy kérdésre sem felelt,csak szorosan odabújt a menedéket adó ügynök karjaiba.Eszébe jutott,hogy mi minden történt kettejük között,de gyorsan el is nyomta az emlékeit és eltolta magától Seeley-t.Teljesen össze volt zavarodva-Mi a baj?-ismételte meg a kérdését Booth,de választ most sem kapott,csak egy erőltetett mosolyt,majd,mintha minden rendben lenne,Brenn elindult a konyha felé.Szívében tolongtak az érzések,nem tudta,hogy mit is kellene most tennie.nem tudta,hogy helyes-e,ha most a férfi karjaiba omlik és elmeséli,mit is érez.Semmit sem tudott,csak azt,hogy az a rossz érzés,ami mellette volt egészen társa megérkeztéig,egy pillanat alatt eltűnt.Még mindig érzett valamit,ami nyomasztotta,de még maga sem fogta fel,hogy mi is ez.Nagy önuralom kellett,hogy ne omoljon Booth karjaiba,mint egy kisgyermek.Minden ereje elszállt.Arra gondolt,hogy talán el kéne küldenie az ügynököt,de végül meggondolta magát."Talán akkor rájönne,hogy mennyire meg vagyok zavarodva.Örül,hogy itt van.Hadd örüljön."_megfogott egy poharat és elővette a hűtött vizet a helyéről,majd töltött.
-Te is kérsz?-kérdezte elcsukló hangon
-Nem köszönöm-hangzott az aggódó válasz.Talán épp ez volt,ami Tempi-t megrémisztette.Az aggodalom.Vagy a férfi közelsége.Az,hogy nem bírta elhinni,hogy őt bárki is szeretheti.Megitta a vizet,majd szó nélkül a nappaliba ment és a kanapéra ült.Arcát a kezébe temette és mély levegőt vett,mikor egy gyengéd érintést érzett a vállán.Jól tudta,hogy nem lehet más,csak Seeley,hiszen csak ők voltak a lakásban,mégsem hitte el.Booth leült mellé.Már nem kérdezett semmit,csak érezni akarta a lány közelségét,hogy ő a támasz és nem egy másik férfi.Óvatosan átölelte Brenn-t,de akkor valami nagy történt.Temperance eltolta magától.Ő is érezni szerette volna társát maga mellett,de valahogy most többet akart.Nem csak egy embert,aki vigasztalja,hanem aki tényleg szereti.Olyat,aki mindenben mellette áll,bármi történik,akivel le tudná élni az egész életét.Soha nem érezte még ezt és egészen mostanáig nagyon nagy hülyeségnek tartotta a házasságot,de most valami megváltozott benne.Nem hitte,hogy bárki lenne olyan hülye,hogy feleségül vegye és azt sem,hogy lenne olyan ember,aki igazán szereti.Nem volt képes elfogadni,hogy van,aki feltétel nélkül bízik benne és egyre kevésbé bízott ő is.Ez a gondolat megrázta.Hogy törölhette el a falakat maga körül?Hogyan?Évekbe telt,míg sziklaszilárd lett és most csak úgy vége?1 év alatt eltűnt minden és bízott az emberekben,de ennek most vége!Elég volt!Arca megfeszült.Felpattant a kanapéról és erőteljesen szólt Booth-hoz
-Menj el kérlek!-hangja kemény volt,de érezni lehetett,hogy a sírás határán van.Az a néhány óra,amit társa nélkül töltött,teljesen felkavartra.Már azt sem tudta,hogy hol van,vagy,hogy mit csinál,csak arra gondolt,amit hallott.Csak arra,amit az a férfi mondott neki a laptopján.Igyekezte egy ideig törölni a gondolatot,hogy igaz lehet,de végül próbálkozása sikertelennek bizonyult.Seeley meglepődve nézte barátnőjét
-De mi történt?Miért?Mi baj van?-felállt és próbálta védőn megérinteni Temperance selymes kezét,de a lány elhúzódott
-Csak menj el!-lesütötte a szemét,majd odasétált az ajtóhoz és kinyitotta,jelezve,hogy egy másodperccel sem képes tovább elviselni Booth jelenlétét.Nehezen de végül az ügynök kitámolygott
-Haragszol rám?Valamivel megbántottalak?Nem volt szándékos!Saj..-az ajtó becsapódott-nálom-Seeley nem tudott a tudattal élni,hogy bármit is ártott a nőnek,akit szeret,így nem adta fel és kopogni kezdett-Temperance!Nyisd ki kérlek!Mi a baj?Segítek megoldani!Együtt megoldjuk!-ordított,miközben nem hagyta abba a kopogást,de választ nem kapott.Sem jót,sem rosszat,pedig neki még a rossz is megfelelt volna.Egy hangra figyelt fel,ami élesen hatott el a tudatáig és abbahagyta a zörgést
-Fogd már be!Aludni szeretnénk!Jobban teszed,ha te is hazamész!-ordította egy férfi hang.Seeley-ben ekkor tudatosult,hogy az az idő,amit Brennan vigasztalásával töltött,3 óra volt.Nem is értette,hogy miért történt,hogy az egyik pillanatban még a karjaiban feküdt Tempi,most pedig már idekint találta magát.Érezte,ahogy a hideg északi szél átjárja a testét.Még néhány percet várt,majd ő is jobbnak látta,ha hazamegy.

Másnap reggel fél hatkor már zuhogott az eső.Booth semmit nem aludt,inkább a lehető legkorábban bement a munkahelyére,hogy a legelső üggyel mehessen Bones-hoz.Nem reggelizett és kávét sem vett,hátha társa majd iszik vele egy keveset,mikor megkapják az aktát.

Brennan szintén egész éljel forgolódott,még dolgozni sem volt kedve.A tegnapi beszélgetés Mike-kal teljesen felkavarta.Ránézett az órára."6:43"-lassan felkelt és engedett magénak egy meleg fürdőt.Most nem volt kedve tusolni,inkább elmerült a forró vízben.A csaphoz támaszkodott és a tükörbe nézett.Szemében könnyek gyűltek és forrón csúsztak végig az arcán."Én hülye!Hogy dőlhettem be mindenkinek?Miért hagytam magam?"-észbe kapott és hideg vízzel megmosta az arcát,majd levetkőzött és belemerült a vízzel teli kádba.Becsukta a szemét és lecsúszott.Szívesen lett volna bárhol máshol,csak nem ezen a világon."Bárhol.."-gondolta,majd mikor elfogyott a levegője feljött a víz tetejére.

-FOLYTATJUK-

Ma ennyi sikerült..remélem tetszik és azt is remélem,hogy nagyon megmozgattam a fantáziátokat ezzel a laptopos beszélgetéssel,amiről egyenlőre szinte semmit nem tudtok..xD..vajon mi történt??Amint tudom folytatom,addig puszi nektek!! ♥♥

Bones-Ébredés-5

Néhány óra múlva bent is voltak Angela irodájában.Brennan nagy levegőt vett és egy nagyot nyelt,mielőtt belépett."Menni fog!Ezek csak autók!Meg tudod csinálni!Hiszen ez nagyon egyszerű feladat!"-bátorította magát.Hamarosan látta a kivetített autókat.Gyomra megremegett,de nem hagyta,hogy látsszon rajta.Figyelmesen végignézte az összeset,majd gondolkodni kezdett.Vagyis csak úgy tett.Valójában még mindig a képeket vizslatta.Nem tudott dönteni.Szíve egyre hangosabban vert.Már úgy érezte,hogy ez túlszárnyalja még a barátai beszélgetését is."Mély levegő!Menni fog!"-alig láthatóan bólintott,majd ismét megnézte a terepjárókat.Mélyen elrejtett emlékei közt kutatott.Mind olyan egyformának tűntek!Behunyta a szemét és próbálta maga elé képzelni,hogy mi is történt akkor,majd kinyitotta és rá kellett döbbennie,hogy azért nem ismeri fel egyik autót sem,mert nem ezeket látta.

-Nem?Egyik sem?Biztos?-Angela hangjából minden remény eltűnt

-Nem.Teljesen biztos.Ezek közül egyik sem az a kocsi volt-válaszolt határozottan Brenn,Hangja hűvös volt.Angela tudta,hogy barátnője azért ilyen rideg,mert fél.Félt,hogy mindenki megtudja,valójában mit is érez

-Oké-törte meg a csendet Booth-Akkor mehetünk haza?-kérdezte,miközben próbálta kifele támogatni társát

-Nem!Ha már itt vagyok,akkor akár be is állhatok dolgozni!-mondta visszakozva

-Még nem épültél fel teljesen!A doki azt mondta,hogy sokat kell pihenned!-próbálta meggyőzni a lányt,de valahogy sehogy nem sikerült neki

-Jól vagyok!Egyébként már nagyon régen nem dolgoztam és szeretném hasznossá tenni magam!-erősködött

-Sajnos bármennyire is szeretnénk ismét magéval dolgozni Dr.Brennan,azt kell mondjam,hogy ez lehetetlen egyelőre!-szólt a vitájukba Cam

-Miért?-rökönyödött meg Tempi

-Mert még mielőtt munkába állnál,el kell készítenem néhány papírt!-hangzott a határozott válasz.Nem lehetett érzékelni,hogy ez csak egy rögtönzött hazugság.Temperance megráncolta a szemöldökét

-Rendben.Akkor gyorsan intézd el,mert én dolgozni fogok!-fejét magasra emelte.Makacsságát nem lehetett megdönteni még a legnagyobb érvel sem

-Átt kell menned az orvosi vizsgán is!-vágta rá főnöke.Brenn elgondolkodott,majd nagy nehezen beleegyezett és elindult kifele a szeretett férfivel az oldalán

-Jól vagy?-kérdezte meg Booth a lányt,mikor már kiértek az épületből

-Persze.Miért ne lennék?-jól tudta,hogy kérdésére mi a válasz,de nem akarta kimutatni az érzéseit.Valahogy nehéz volt.Pont mint régen.
-Hé!-fordította maga felé Brenn-t-Tudom,hogy nem vagy jól!Nem kell,hogy elmond,látom a szemedben!-hangja nyugtatóan hatott,de Tempi  mégis nyugtalan volt.Idegesítette,hogy Booth ennyire ismeri-Nem hagyom,hogy bármi bajod essen!..
-Hát épp ez az!-vágott a szavába a lány
-Mi?-kérdezte zavarodottan
-Te soha nem hagysz magamra!-szemében könnyek gyűltek és elrohant,de sz ügynök elkapta a karját
-Mi a baj?Soha nem mondtad,hogy baj,ha veled vagyok!Sosem mondtad,hogy zavar!-Temperance lenyelt a sírásvágyát,hogy beszélni tudjon
-Csak..-Seeley szemébe nézett és nem tudta folytatni-Kérlek egy kicsit hadd legyek egyedül!-elfordult és elkezdett hazasétálni,a férfi pedig nem állította meg.Tudta,hogy most így a helyes.Brennan fél óra séta után ért haza.Már annyira megszokta Booth jelenlétét,hogy hiányérzete támadt,mikor belépett,de elnyomta.Becsukta az ajtót és sírógörcsben tört ki.Minden,ami ezalatt a pár hónap alatt történt,most kijött.Eszébe jutott minden zűrös emlék.Jason,a baba,a kocsi,ami el akarta ütni..Booth..Valahogy nem tudta elhinni,hogy valaki csak egyszerűen mellette akar lenni.Nem bírta felfogni,hogy társa mit érez iránta,hiszen őt még senki sem szerette tiszta szívéből..Ez nagyon furcsán hangzott gondolatban.Hát még,ha kimondta volna!Nem is mert megszólalni,inkább csak zokogott az ajtóban ülve.Mikor végre megnyugodott,felnézett a szekrényen lévő órára,ami pontosan fél 7-et mutatott.Legszívesebben felhívta volna Booth-t,de mivel ő küldte el,ezért inkább megvárta,amíg a férfi keresi fel.Néhány perc múlva már csörgött is a telefonja
-Nézd Bones!Én tudom,nem akarod,hogy most veled legyek,csak azt akartam tudni,hogy minden rendben van-e!Megértem,ha leteszed,de előtte szólalj meg kérlek!-miután befejezte ezt a kis beszédet várt.Még maga sem tudta,hogy érdemes-e,de a füléhez nyomta a mobilt,hogy még jobban hallja,ha Brenn megszólal
-Jól vagyok-nyögte végül.Nem tudta,hogy mit is mondhatna.Bocsánatot kérjen?Vagy ne?Egyáltalán lenne értelme,ha megtenné?
-Ennek örülök!-megkönnyebbülten felsóhajtott,majd el akart köszönni,nehogy megint megbántsa a mostanában nagyon érzékeny társát-Akkor hagylak is.Csak ezt szerettem volna megtudni-mondta,majd elemelte a telefont
-Várj!-kiáltotta Tempi szinte ahogy a torkán kifért,Booth pedig azonnal reagált is
-Mégis baj van?-kérdezte ijedten
-Csak..Arra gondoltam..Nem jössz át egy kicsit?Persze csak ha akarsz!-tette hozzá gyorsan.Szívében érezte a férfi hiányát,nem az agyában
-Nagyon örülök,hogy megkérdezted!Szívesen átmegyek..De csak ha tényleg szeretnéd!-nem szeretett volna semmilyen vitát,ami megzavarhatja nyugalmukat
-Igen-válaszolt szűkszavúan,de ebben az egy szóban minden benne volt,ami csak kellett
-10 perc és ott is vagyok!-letette,majd felkapta a kabátját és elment.Egész úton csak azon a lányon járt az esze,akit szeret.Egyáltalán nem haragudott rá,amiért egy kicsit egyedül akart lenni,hiszen ebben a néhány hónapban Booth végig mellette volt.Az összes szabadságát kivette,ami volt,hogy Bones felépüljön és közben ő vele lehessen.Hamarosan odaért a házhoz és felrohant azon a néhány lépcsőn az ajtó előtt,majd bekopogott,de nemvárt látvány fogadta,mikor barátnője ajtót nyitott

-FOLYTATJUK-

Remélem tetszik nektek ez a rész is!Szeretnék tippeket kapni,hogy mi az a nemvárt látvány..:)..köszönöm a vigasztaló szavakat!igyekszem hamar folytatni a történetet,de nem tudom,hogy mikor jön..talán már holnap..:)

Puszi..♥

Bones-Ébredés-4

Booth egy ideig csendben nézte a látogatót,hátha elmegy,vagy csak reménykedett,hogy nem azért jött,amire a férfi gondolt.

-Beszélhetünk négyszemközt?-kérdezte egy női hang idegesen,de valójában ez inkább hangzott kijelentésnek

-Baj van?-idegeskedett Seeley

-Ezt nem itt kéne-nézett az ügynök háta mögé,Brennan fele.Booth kilépett és becsukta maga mögött az ajtót

-Mi a baj?-egyre ijedtebbnek látszott,szíve pedig nagyon vert

-Van egy kis nyomunk Dr.Brennan ügyével kapcsolatban-hangja határozott volt és ideges

-Cam!Bökd már ki,hogy mi van!-mondta határozottan

-Nyugi!Azt már tudjuk,hogy szándékos gázolás volt.Brennan elmondása szerint fekete és a tanuk is ezt állítják.Angela kikereste a paramétereknek megfelelő autókat azoknál az embereknél,akiknek okuk lehetett megölni Dr.Brennan-t,de van egy kis gond-nyugtalanság és aggodalom ült ki az arcára.Igyekezett minél erősebb lenni,hiszen ha jobban belegondol nem is lehet olyan szörnyű,amit mondani akar

-Mi?Mond már el!Ne húzd az idegeimet!Így is ki vagyok készülve!

-Temperance-nek kell megmondania,hogy melyiket látta-bökte ki végül,mély levegő után

-Azt nem lehet!Így is rémálmai vannak!Nem tehetjük ezt vele,bármilyen jó szándék is vezérel minket!-védte Seeley társát,aki közben kilépett az ajtón

-Mit nem tehettek velem?-kérdezte.Gyanakvó tekintete végigpásztázta a főnökét és barátját,akik meglepetten néztek rá

-Te meg hogy kerülsz ide?-a férfin látszottak a gyengeség első jelei,de hamar elnyomta,hogy erőt sugározzon az előtte álló nőnek

-Hát tudtommal ez az én lakásom és az én ajtóm előtt vitáztok.Szóval?Szeretném tudni,hogy miről beszéltetek!-mondta határozottan.Sejtette,hogy valamit ki fognak találni

-Mi csak..-kezdte Booth-Hát..Tudod nem engedhetünk téged még dolgozni.Hiszen 3 napja jöttél csak haza a kórházból!-folytatta egyre nagyobb határozottsággal

-Na jó!Én az igazat akartam hallani,nem valami piti hazugságot,amit még a hülye sem vesz be!-kezdett nagyon ideges lenni,amiért titkolóznak előtte,de nyugtatta magát

-Figyelj!Lehet,hogy nem mondtam igazat,de csak a te érdekedben hazudtam!Szerintem nem akarod tudni,hogy miről volt szó!-magyarázkodott gyorsan Booth

-Te figyelj!Először is : Nem érdekel,hogy miért hazudtál,mert utálom,ha valaki becsap!Vagy az igazat,vagy semmit!Másodszor : Szerintem pedig tudni szeretném!Ha már itt beszéltetek róla,ahol meghallhatom,akkor el kell hogy mondjátok nekem is!-idegessége kezdett nagyon úrrá lenni rajta

-Rendben!De tudnod kell,hogy mi csak meg akartunk védeni attól,amit látni fogsz!-Cam hangja is idegesen hangzott.Nem akart rosszat,de nem tetszett neki barátnője vallatása-Öltözz fel és ha kész vagy,akár mehetünk is a Jeferson-ba!-mondta határozottan,bár még mindig úgy gondolta,hogy jobb lenne,ha alkalmazottja nem látna semmit azokból a képekből."Egyszer túl kell esnünk rajt és jobb előbb,mint később."_nyugtatta saját lelkiismeretét

-Köszönöm!-gúnyosan meghajolt,mintha valami király előtt lenne,majd bement,de még egy kicsit megtorpant-Mit kell megnéznem?

-Hát ha annyira tudni szeretnéd,akkor akár már meg is mondhatom.Angela kikereste a lehetséges kocsikat,amik elüthettek téged.Segítened kell,hogy melyik a tettesünké-Temperance egy pillanatra ledermedt,de aztán kihúzta magát és bement a hálóba.Tudta,hogy ezt kell tennie,hiszen bármikor megismételhetik a merényletet,de valahogy nem sikerült magát rávennie."Nyugi Tempi!Leülteted azokat a szemeteket,akik miatt..Elvesztetted..Elvesztettük a picit.._könnyek gyűltek a szemébe,de nagyot nyelt és elfojtotta_Te képes vagy rá!Igen képes vagyok!Csak nagy levegőt kell vennem és megmondanom,hogy melyik az!Ez nagyon egyszerű feladat!Menni fog!Csak néhány autós kép!Nem nagy ügy!"

-FOLYTATJUK-

Remélem ez is tetszett nektek!Igyekeztem minél többet írni,de valahogy nem jött össze.Kérlek titeket,hogy kommenteljetek! Köszi..:)..♥

Bones-Ébredés-3

Booth egy ideig nézte az alvó Temperance-t,majd ő is elaludt.Ki tudja miért,de ugyanazt kezdték el álmodni.Arról a szörnyű napról,mikor az egész kezdődött.Tempi már jól ismerte ezt,hiszen minden nap megálmodja,de most nem félt.Booth szorosan fogta a kezét és el sem engedte.

-Ne félj!Itt vagyok!Ez csak egy álom és most szebbé tehetem-mondta a férfi.Nem tudta,hogy Brenn nem csak egy illúzió

-Álom?-kérdezett vissza a lány-Eddig soha nem voltál benne-mikor meglátta a kocsit,ami gyorsan közeledett,abbahagyta a beszédet és szorosan odabújt a férfihoz
-Ne félj!Itt vagyok!Ez a mi álmunk és akkor változtatjuk meg,amikor csak akarjuk!-nyugtatta barátnőjét-Gondolj valami szépre és ha ügyes vagy,amiben biztos vagyok,akkor az autó azzá változik!-ajánlotta fel ezt a hihetetlen lehetőséget
-Úgy gondolod?-kérdezte feszülten a lány,majd behunyta a szemét és a lehető legszebb dologra gondolt,ami ebben a helyzetben az eszébejutott.Hirtelen az autó kerekeiből valami kicsi lett.Egy pillanat alatt az egész boncasztallá változott,amin egy oszló hulla volt és feléjük gurult.
-Ezt nem hiszem el!Neked tényleg ez volt a szép?-csalódott hangjában nem volt jele nyugtalanságnak.Még ez is meg tudta nyugtatni Tempi-t-Nem tudtál volna pillangókat képzelni,mint más normális lány?Vagy..Vagy kiskutyákat?Ó atyám!-pördült meg,miközben a kezét a fejéhez kapta-Na jó.Most mit fogsz csinálni?-kérdezte,miközben ismét Brenn fele fordult
-Még nem tudom.Már az is csoda,hogy nem félek.Fogalmam sincs,hogy csináltam-nevetett
-Azt hittem,hogy nem hiszel a csodákban-mondta egy huncut mosoly kíséretében
-Nem is!De ez csak egy álom!Itt bármit mondhatok!Hogy őszinte legyek abban sem hiszek,hogy te benne vagy az álmomban!Ez nagy...-a szavakat kereste rá,majd mivel tudta,hogy ez nem a valóság,teljesen eldobta az elveit-Óriási baromság-teljesen meglepődött saját magán,de élvezte-Oké.Akkor most bármit megtehetek?-ravaszság látszott a szemében és elindult
-Mégis hová mész?
-Még nem tudom,de valahova olyan helyre,ahova soha az életben be nem tettem volna a lábamat-meglátott egy fehér kocsit.Mindig egy ilyenre vágyott,így kinyitotta-Hát ez hihetetlen!Arra gondoltam,hogy nyitva van és tényleg!-Booth fele fordult-Beülsz?-látta társa arcán a kételyeket-Ugyan Booth!Engedj már fel egy kicsit!
-Hát jó!De az nem biztos,hogy neked is tetszik majd!-figyelmeztette Temperance-t egy vigyor kíséretében,majd kinyitotta az ajtót és bepattant,majd újra ki-Én vezetek!-mondta határozottan és már indult volna a másik oldalra,mire Brennan azonnal rávágta
-Ez az én álmom és én szereztem a kocsit,szóval az enyém,ergo én vezetek!-bepattant és beindította a motort,Seeley pedig melléült-Hát ez király!-még mindig meglepő volt,hogy így beszélt,de próbált nem törődni vele
-Tudod én mit csinálnák álmomban?-kérdezte,miközben tekintete a lány szemébe fúródott
-Én azt inkább a való életben csinálom-nevetett
-Nem arra gondoltam!-védekezett-Vagyis nem csak arra-helyesbítette magát,miközben még mindig nagyon feltűnően vigyorgott
-Hát mire?...-pihenésüket heves csengetés zavarta meg

-Ne!-nyögte Booth

-Nyisd ki!-viszonozta az álmos hangot Tempi

-Nyisd ki te!Ez a te házad!-mondta rekedten,de jól tudta,hogy már úgysem tud visszaaludni.Brenn oldalba bökte a férfit,aki egyből kiugrott az ágyból

-Ez nem volt szép!-felkapta a köntösét,amit időközben becsempészett,majd az ajtóhoz bicegett.Továbbra is nagyon csengettek és közben vadul kopogtak-Nyitom már!Megyek!-amint kinyitotta,meg is bánta

-FOLYTATJUK-

Vajon miért bánta meg Booth a döntését?Tippeljetek!

Bones-Ébredés-2

Angela próbált valami jó témát felhozni,hogy ez a kis vitának nem nevezhető beszélgetést elfeledtesse,de akármibe kezdett bele,az nem tartott sokáig,mert barátnője tömör válaszaival azonnal lezárta az egészet.A légkör egyre feszültebb volt a szobában,már szinte tapintani lehetett.Végül Angie megelégelte ezt és kitört.

-Na jó édesem!Tudod,hogy szeretlek és nem azért mondom,amit mondani fogok,mert ez nem igaz!-kezdte határozottan-Te mindenkit el akarsz tolni magadtól,még Booth-t is!Én is csak azért vagyok itt,mert nem hagyom magam!Brennan!Temperance!Kérlek ne csináld ezt!Olyan nehéz elhinni,hogy valaki szerethet?-kérdezte reménykedve
-Én nem akarok senkit eltolni magamtól!Már eleve hülyeség is volt közel engedni titeket magamhoz!Ha racionálisan gondolkodtam volna,akkor még most is...
-Egyedül lennél!-szakította félbe a mondatot-De nem vagy,mert mi:Cam,Jack,Booth,Dasy,mi mind itt vagyunk!
-Jobb lenne..-mondta halkan
-Mi?De mégis miért?-lepődött meg Angela
-Mert így,ha valamelyikőtök itt hagy,akkor már...-megakadt.Nem akarta még magának sem bevallani az igazat-Figyelj Angela!Szeretném,ha ezt a témát abbahagynánk!Nem akarok veled vitázni!-mondta dühösen
-Hát én sem,de akkor is addig nem hagyom abba,míg el nem fogadod azt a tényt,hogy szeretünk!-mondta határozottan,de már nem tudta folytatni,mert Booth lépett be a kórterembe
-Sziasztok!-köszönt,majd beljebblépett
-Szia!-viszonozta mindkét lány egyszerre
-Nos jól van.Én akkor megyek is!-Angela felállt,megfogta a táskáját és mielőtt még elindult,utoljára még megerősítette magát-Gondold végig,amit mondtam!-fordult Temperance felé,akinek egy pillanatra megvillantak az érzelmei arcán,majd amilyen gyorsan jöttek,olyan gyorsan tűntek el onnan.Angie távozott,Booth pedig egyre közelebb ment és megállt az ágy mellett
-Nézd..-kezdték egyszerre,majd mindkettőnek mosolyra húzódott a szája
-Mond előbb te-mondta Brenn
-Nem..Mond csak te!Hölgyeké az elsőbbség!-nevetett-És..Szerintem ugyanazt akarjuk mondani-fordította komolyra a hangsúlyt
-Lehet..Én csak..Bocsánatot szeretnék kérni tőled,amiért így viselkedtem!-mondta halkan,miközben még mindig nem tudott társa szemébe nézni-Nem akartalak megbántani,csak..Én csak..
-Racionális voltál-fejezte be a mondatot-Ilyen vagy és sajnálom!Nem kellett volna nekem sem így viselkednem!Én..Én sem akartalak megbántani,végképp nem akarlak elveszíteni!-mondta,miközben leguggolt és maga felé fordította a lány fejét-Hoztam neked valamit,ami ezentúl mindig megvéd majd és..Rám emlékeztet-zsebéből előhúzott valamit,amit azonnal el is rejtett a markában
-Mit?-kérdezte izgatottan
-Majd meglátod!Csukd be a szemed egy kicsit!De ne less!-hangjából öröm sugárzott és a mai nap folyamán most először érezte magát igazán boldognak.Óvatosan Tempi felé hajolt.Kezében szétnyitotta a nyakláncot,majd átcsúsztatta az ékszer egyik végét Brenn lobonca alatt.Félresöpörte hátáról a sok hajat és becsatolta-Most már kinyithatod!-szája mosolyra húzódott,ahogy Tempi-nem is,mikor megérezte a nyakában ékeskedő egyszerű kis medált.Megfogta,hogy megtudja,milyen a formája-Na?Hogy tetszik?-kérdezte izgatottan.Brennan lenézett,hogy láthassa az új nyakékét.
-Ez..Gyönyörű!-mondta fojtott hangon.Nyakában egy delfin lógott,aminek a szemében egy zafír kő díszelgett
-A szemed színe szerint választottam.Bár azt hiszem,hogy ez egy kicsit sötétebb-vigyorgott
-Nem baj!Ez nagyon szép!-ámuldozott-Honnan..Honnan volt neked erre pénzed?-kérdezte még mindig tátott szájal
-Az nem számít!-mondta határozottan-Csak az a lényeg,hogy soha többé nem akarok veled veszekedni!Szeretlek Temperance Brennan!Te vagy a legcsodálatosabb nő,akit valaha ismertem!-szemeiben könnyek látszottak,de visszatartotta,hiszen ő férfi!Nem gyengülhetett el ilyen könnyen!
-Köszönöm Booth!

-FOLYTATJUK-

Egyelőre ennyi,de amint tudok,jövök a folytatással!Ma vendégeink vannak,szóval ma már semmi..:)

Puszi..♥

Bones-Ébredés-1

Booth felnézett a mellette fekvő lányra.Remélte,hogy hamar felébred.Bár az orvosok azt mondták neki,hogy fel fog épülni,ő mégis nagyon aggódott,hiszen társáról és egyben barátnőjéről volt szó.Mélyen a nő szemébe nézett.Egy kis ideig csak bámulta Őt,mintha egy angyal lenne,majd végül megszólalt.

-Jó reggelt!Hogy érzed magad?-kérdezte kedves hangon
-Valamivel jobban.Mióta vagyok itt?-tért máris az őt aggasztó témára Brennan
-Már 3 napja.De hála Istennek felébredtél és hamarosan meg fogsz gyógyulni!-mondta nagy örömmel a hangjában
-3 napja??És te azóta nem alszol?-lepődött meg
-Nem.De mit számít ez?-nézett értetlenül
-Számít-mosolyodott el Temperance-Sokat számít-ismételte
-Szerintem pedig csak az számít,hogy jobban vagy-belenézett Tempi szemébe-Tudod-kezdte-Te még így is gyönyörű vagy-egy pillanatra sem fordult el
-Ha nem hinném el,akkor hazudnék,én pedig azt nem szoktam-nevetett fel
-Azért igazán megköszönhetnéd,ha az ember bókol!-mondta komolytalanul
-Ó igen!Ne haragudjon Booth ügynök!Majdnem kiment a fejemből!Köszönöm!Ön is egész jól néz ki!-viccelődött
-Csak egész jól?-kérdezte nevetve-Ezt ki kérem magamnak!Azt a választ vártam,hogy "Te is nagyon jól festesz Booth!"Vagy talán ezzel is hazudnál?Abban erősen kételkedem!
-Csak nem akartam növelni az önbizalmad,ami már így is meghaladja az enyémet!-kuncogott-Pedig azt elég nehéz!
-Azért van ekkora egó-m,mert a világ legszebb és legokosabb nője az én barátnőm és egyben a társam is!-hencegett
-Már megint kezded!Nem vagyok sem a legszebb,sem a legokosabb,mert ott van például ............. aki elég okos volt.De ő csak egy a sok közül!
-Igen,de ő már meghalt!Te pedig élsz!Mellesleg számomra te vagy a legszebb és legokosabb is!Erről nem tudsz lebeszélni!
-Jól van.De azt el kell ismerned,hogy ha a főnököd megtudja,hogy mi újra együtt vagyunk,akkor abban a pillanatban új társat kapsz,ahogy én is,sőt,lehet,hogy még ki is rúg!-Seeley arcáról lehervadt a mosoly
-Te nem hagyod,hogy egy pillanatra is élvezzem a helyzetet igaz?-kérdezte gúnyosan,majd megcsókolta a lányt
-Ne haragudj!Én csak a tényeket mondom...-beszédét azonnal leintette a mellette ülő ügynök
-Nem érdekelnek a tények!Most nem!Csak szeretném élvezni ezt a pillanatot,amíg tart!-komolya arckifejezése megenyhült,mikor látta,hogy Brennan lesüti a szemét
-Szóval te is bevallod,hogy ez sem tart örökké-mondta kicsit szomorúan
-Mi?Erről szó sincs!Igenis tarthat örökké!Honnan vetted ezt?Hiszen már megbeszéltük!-védekezett azonnal a vádakra
-Én csak azt mondom,hogy minden párkapcsolat egyszer végetér!-folytatta,miközben már Booth-t nézte
-Ez igaz.Minden párkapcsolat véget ér.Vagy előbb,vagy ha valamelyik fél meghal-mondta halálos nyugodtsággal
-Te is tudod Booth,hogy én nem erre gondoltam!A párkapcsolatok 90%-a szakítással végződik!-tért azonnal a lényegre
-És?Miért ne lehetnénk abban a 10%-ban?Hiszen szeretlek és te is szeretsz,akkor miért vagy ilyen vészmadár?
-Nem vagyok madár és te is tudod,hogy minden elmúlik!A szerelem nem tart örökké!Egyszer majd te is rájössz,hogy milyen rosszul jártál velem és talán nekem is feltűnnek majd a hibáid,akkor pedig szakítunk,ahogy mindenki!-könnyek gyűltek a szemébe és nagy erő kellett,hogy visszatartsa őket.Nagyot nyelt és próbálta folytatni,de társa megelőzte
-De igen!A szerelem örökké tart!Az igaz szerelem soha nem ér véget és ha jobban meggondolom még a halál sem vághatja el!És én soha nem jövök rá,hogy rosszul jártam veled,mert ez nem igaz!Te vagy az egyik legjobb dolog,ami eddig történt velem!Mikor hiszed már el végre?Csak egy pillanatra ne az agyaddal beszélj!Nem veszed észre,hogy mennyire nehéz mindig elhitetni veled,hogy igenis szeretlek és nem akarlak elveszíteni?Higgy már végre nekem!-beszélgetésüket egy kopogás zavarta meg
-Bejöhetek?-kérdezte egy női hang
-Persze!Gyere csak Angela!-hangzott a válasz Brennan szájából
-Felébredtél?
-Igen-hangzott a kicsit gúnyos válasz-Talán nem úgy néz ki?
-Jaj édesem!Nem volt komoly!Jobban vagy már?-kérdezte kedves,sejmes hangon
-Igen.Azt hiszem,hogy valamivel jobban érzem magam-válaszolta halkan.Angie érezte a két fél közötti feszültséget,ezért rosszul érezte magát a kórteremben
-Megzavartam valamit?-kérdéséből érezni lehetett a zavart
-Nem-válaszolt Booth hidegen-Semmit.Egy kicsit hazamegyek,hogy rendbe szedjem magam,aztán visszajövök.Rendben?-nézett Temperance-re,majd egy fájdalmas csókot nyomott szájára.Ezzel érzékeltette,hogy nem nagyon esett jól neki ez a kis vita,majd sarkon fordult és kiment
-Érzem,hogy valami baj van köztetek!-a kínos csendet megtörve Angela végül megszólalt
-Igen..Azt hiszem-mondta szakadozva Brenn
-Mi történt?-hangjában az aggodalom jelei lettek felismerhetőek
-Kicsit összekaptunk.Lehet,hogy ez a kapcsolat rövidebb lesz,mint gondoltam-szomorodott el
-Mi?Ezt meg honnan veszed?Minden normális párkapcsolatban vannak viták!Még én és Hodgins is össze szoktunk kapni!Nehogy erre alapozz!
-Nem is-vágta rá azonnal-Én nem a vitára alapozok,hanem a tényekre-nyögte
-Ugyan!Milyen tények?A szerelemben nincsenek tények!Szokj már le erről a hülyeségről!Zárd ki a racionalitásod a magánéletedből kérlek!Teljesen tönkreteszed magadat és Booth-t is!-nézett keményen barátnőjére Angie.Brennan nem mert tovább vitázni,mert attól félt,hogy látszani fog rajta a gyengesége.Azt hitte,hogy Angela eddig nem vette észre,hogy neki mennyire fájna,ha elveszítené Booth-t.A percek csendben teltek tovább.

-FOLYTATJUK-

Bones-A jövő titkai-10

Temperance-et folyamatos,erőt nem kímélő vizsgálatoknak vetették alá,de minden eredmény negatív lett.A lázat gyógyszerekkel kordában tudták tartani,de a tabletták túl erősek voltak ahhoz,hogy sokáig szedhesse.Hosszú órákat töltött a kórházban minden eredmény nélkül.Bár szemében már megcsillant egy kis fény,mégsem volt benne semmi energia.A rengeteg fájdalom és lázcsillapítótól teljesen legyengült,talán még jobban,mint a balesetét követően,de igyekezett minél tovább ébren maradni,hogy lássa,mivel vizsgálják és ha neki ez nem teszik,akkor tiltakozhasson.Úgy érezte,hogy pihennie kéne,az esze mégis azt súgta,ébernek kell maradnia,mert az orvosok valamit elkerülnek.A tesztek egyre megerőltetőbbek voltak számára és az érzés,ami közben eltöltötte,egyre kínzóbbá vált.Látása elhomályosult,de igyekezett minél nagyobb önuralmat gyakorolni magára,hogy folytathassa a bámészkodást.Szíve egyre erősebben vert és ezt a gép is kimutatta.Valami történik...Még hallotta az orvosok hangját,majd a homályból hirtelen sötétség lett.Néhány perc múlva tért magához.A sok doki körötte legyeskedett,mintha valami komoly baj történt volna.Futótűzként tört rá a fájdalom,ami abban a pillanatban elviselhetetlennek tűnt és inkább azt kívánta,bárcsak elaludt volna,amíg még tudott.A torka,a füle és a feje is fájt,amit nem foghatott a lázra,viszont annak a tüneteit is hamar érezni kezdte.A hátán,a derekán,a nyakán,sőt,még a lábain és a kezein is érezte a kínzó érzést.Szemét alig bírta kinyitni a láz kínzó hatásától,de minden tőle telhetőt megtett.Mikor végre sikerrel járt,könnyes szemétől amennyire lehetett körbetekintett.Az orvosok tanácstalanul álltak mellette.Próbált kicsikarni magából pár hangot,de csak egy apró,alig hallható nyögés jött ki a száján.Minden erejét összeszedve újra megkísérelte.

-Fáj..-nyögte,de többet akart mondani

-Sajnos egy súlyos hiba miatt elmúlt a gyógyszerek hatása,de azonnal pótoljuk..-a doki folytatta volna,ha Tempi nem szakítja félbe

-Nem!-próbált olyan határozott lenni,amennyire az állapotától kitelt-A torkom!-nyögte,mivel látta,egyik orvosnak sem volt annyi esze,hogy az alapvizsgálatokat elvégezzék rajta.

 Az egyik férfinek az arcán látni lehetett,hogy felfedezte a hibáját és egy lámpát kért,hogy belenézzen a szájába.Brennan torka véres volt és nagyon duzzadt.Annyira,hogy nagy valószínűséggel attól fájhatott a füle és a feje is egyszerre.Próbált nagyon erősnek tűnni,de a jelen helyzetben nem nagyon sikerült.A doki valamit odaszólt a mellette álló pasinak,majd az rohanni kezdett a folyosóra és kiáltott.Temperance igyekezte megérteni,de ebben sem járt sok sikerrel,majd ismét mélyen elaludt."Szeretlek!"_hallotta saját gondolatait,amik össze-vissza kavarogtak a fejében,s még az értelmüket sem nagyon tudta kivenni_"Tarts ki!Itt vagyok!Nincs semmi baj!Nem lesz baj!"_már olyan közelinek hallotta a férfi hangját..Aztán felébredt.Próbálta kinyitni a szemét,hogy körbepillanthasson.Nem tudta pontosan,hogy mit vagy kit is keres a szobában.Senki nem volt a közelében,üres volt a kórterem,ám hirtelen feltámadtak az érzékei és egy szorító értést észlelt a kezén.Oldalra fordította a fejét és meglátta a szorítás forrását.Egy pillanatra elmosolyodott azon,hogy a mellette ülő férfi milyen aranyosan alszik ülve.Amint egy kicsit is gondolkodni kezdett,arcáról lefagyott a mosoly.Rádöbbent,hogy Booth nagyon fáradt lehetett,ha már ülve elaludt mellette.Vajon mennyi időt töltött a kórházban?Nem tudta,de azt igen,hogy állapota valamelyest javult.Még érezte a kínzó fájdalmat,de már kezdte megszokni.Igyekezett minél óvatosabban az ágy végében lévő kórlaphoz nyúlni.Kihúzta a kezét társáé alól,majd előrehajolt.Kinyitotta a vastag mappát és belepillantott.Egy pillanatra meglepődött,de végül teljesen helyesnek találta a diagnózist.Előrehaladott mandulagyulladás.Volt még mellette néhány latin rövidítés,de azt inkább hagyta.Még nem tudott sokáig egy helyre koncentrálni,ezért csak becsukta a dossziét és visszarakta a helyére.Amint visszafeküdt,Seeley ébredezni kezdett.Talán azért,mert megérezte Brennan mozgását,vagy csak mert kialudta magát,nem tudni.Egy biztos.Számára is nagyon hosszan telt ez a 3 nap.

-FOLYTATJUK-

Remélem tetszik mindenkinek!Tudom,hogy nem pont ezt vártátok,de azért igyekeztem mindent kihozni magamból.A következőben ígérem több párbeszéd lesz!Úgy látszik,hogy ha könyvet olvasok,akkor sokkal kreatívabb vagyok..xD

Légyszi írjatok kommenteket!Köszi..♥

Bones-A jövő titkai-9

Temperance jó mélyen aludt,miközben Booth kiment telefonálni.A lány álmaiban sem hitte volna,hogy ez megtörténhet.Van egy férfi az életében,akiben teljesen megbízik,elmondhatja magáról,hogy tiszta szívéből szereti és még azt is képes elhinni,hogy ez az érzés kölcsönös.Még ennyi év után sem szokta meg,hogy vannak,akik nem hagyják el és vigyáznak rá.Álmaiban ismét látta a fekete autót,de már sokkal tisztábban.Igyekezett arra összpontosítani,hogy ez csak egy rémálom,de valahogy a félelem nem tűnt el a fejéből.Zihálni kezdett.Most különösen figyelte az autót,bár a rettegéstől nem sok önuralma maradt.A közeledő terepjárónak sötétített üvegei voltak,így nem látta a vezetőt.Rendszáma nem volt,de a fajtáját könnyen meg lehetett állapítani az orrán lévő jelről:Mostmár biztos,hogy egy Nissan autó volt,ami elütötte őt.Szemei kikerekedtek,majd hatalmas sikítás közben felült az ágyon.Booth a lehető leggyorsabban rohant be a szobába,miközben kinyomta a telefont.Szorosan átölelte a még mindig nagyon rémült lányt.Temperance nem tudta abbahagyni a levegő gyors kapkodását,bármennyire is igyekezett.Szíve olyan gyorsan vert,hogy majd kiugrott a helyéről.Miközben utat csinált ziháló mellkasának,alaposan szemügyre vette társát.
Booth arcára kiült az ijedtség.Szemeivel próbálta minél jobban megnyugtatni a mellette ülő nőt.

-Itt vagyok hallod?Csak egy álom volt!Nyugodj meg!-hangjában a rémület csak fokozódott,mikor Brenn homlokára nyomott csók égette az ajkait-Te lázas vagy!-mondta riadtan,majd ismét megérintette a lány homlokát-Nagyon magas a lázad!Azonnal hozom a lázmérőt!-hangzott,majd felpattant és a fürdőbe sietett,de mivel nem tudta a műszer pontos helyét,így kénytelen volt megkérdezni-Hol tartod?-Tempi nem tudott válaszolni,de még a kezét sem tudta felemelni

-Szekrény-nyögte alig hallhatóan,majd hirtelen visszazuhant az ágyba.Az ügynök egy szempillantás alatt kikapta a szekrény polcáról a digitális lázmérőt és már rohant is vissza a szobába.Gyors működése miatt nem kellett sokat várni az eredményre.A kijelző pontosan 40,5 fokot mutatott

-Hívom a mentőket!Tarts ki!-Seeley a lehető leggyorsabban tárcsázta a mentőket,majd a fürdőbe rohant és langyos vizet engedett.Kiment Brenn-hez és levetkőztette.Néhány perc múlva már a kád fele vitte az erőtlen testet és belerakta a vízbe,aki erre azonnal összerezzent

-Hideg!-nyögte,de csak suttogást lehetett hallani-Booth!...Nagyon...Hideg!-mondta szakadozva-Nem akarom!-nyöszörgött,de nem sok sikerrel

-Nagyon lázas vagy!A mentők azt mondták,hogy hűtselek le!Hidd el nem is olyan hideg a víz!-próbált a lehető legmeggyőzőbb lenni,de nem sejtette,hogy társa hallja,amit mond,de nem érti.Tempi óvatosan kinyitotta a szemét.Látta,a férfi aggódó tekintetét és azt is,hogy beszél,de nem tudta felfogni a szavak értelmét.Még gondolatai sem voltak

-Fázom!-folytatta még mindig nagyon halkan-Ki akarok menni!-valahogy sikerült neki összerakni ezt az értelmes,de rövid mondatot,majd megpróbált kiszállni,bár kísérlete nem járt túl nagy sikerrel.Csak annyira volt képes,hogy a kezét valamelyest felemelje,de ezzel nem sokat ért-Nagyon fázom!-nyögte ismét,mire Booth levette a felakasztott törölközőt és körbecsavarta a lány testét,majd kiemelte a kádból

-Jól van!Minden rendben lesz!-nyugtatta társát,bár inkább saját maga fele irányult ez a két mondat,mivel Brenn újra elájult.Lefektette a puha ágyra és megpróbálta a lehető leggyorsabban felöltöztetni,mielőtt a mentő ideérne.

Alig hogy befejezte már csengettek is.Az ügynök odarohant az ajtóhoz,majd kinyitotta.A lehető legnagyobb udvariassággal beinvitálta az orvosokat,akik Temperance-t kíméletesen a hordágyra fektették.Mielőtt elhagyták a házat,az egyik doki megmérte a lázát,ami addigra már 39,2-re csökkent.Amilyen gyorsan csak tudtak a kórházba siettek.Mivel tudták,hogy milyen balesete volt Brennan-nek,azért volt egy apró sejtésük,hogy mi lehet a baja.Túl gyorsan kapta el a fertőzést ahhoz,hogy ez más lehessen-gondolták,és nem törődtek a többi lehetőséggel.

-FOLYTATJUK-

Mára csak ennyi!remélem tetszeni fog..:)..Nyugodtan lehet találgatni,hogy mi a baja!Sőt!Egyenesen hálás lennék érte!Nem tudom,hogy mikor jön a folytatás,de amint tudok jövök..:)

♥Puszi mindenkinek!♥

Bones-A jövő titkai-8

Booth hosszasan sétált Brennan mellet.Nagyon megijesztette a lány magabiztossága és szinte biztos volt benne,hogy valami komolyabb baj lehet a háttérben,amit Tempi nem akar megosztani sem vele,sem mással.

Brenn már nagyon fáradt volt.A szeme sarkából látta az utána loholó férfit és jól tudta,hogy most nem adhatja fel.Minden tagja szörnyen fájt,de egy pillanatra sem volt hajlandó megállni.Inkább még jobban begyorsított.Próbált minden fájdalmat eltüntetni az arcáról,de hirtelen nagy szúrást érzett a medencecsontja bal felén.Odakapott.Lábai nem bírták megtartani a súlyát,ezért muszáj volt nekidőlnie a kerítésnek.A fájdalom egyre jobban eluralkodott a testén.Felnyögött,majd leült a kerítés szélére.

-Bones!Jól vagy?-kérdezte aggódva a férfi.Kezével próbálta minél jobban támogatni Brennan-t

-Igen-válaszolt hidegen,majd megpróbált felállni,de visszazuhant és ismét felnyögött

-Na jó!Ebből elég!nem hallgatom tovább a makacsságod!Nem hagyom,hogy tönkretedd magad az önfejűséged miatt!Nem érdekel,hogy mennyire sikítasz,de visszaviszlek a házba,ha teszik,ha nem!Még egyszer nem veszíthetlek el megértetted?Elég volt végignézni azt,hogy az én hibámból majdnem meghaltál!Tudod mi volt nekem az a fél óra,amíg halottnak hittelek?Én azon vagyok,hogy segítsek neked,te pedig a hisztiddel teljesen kikészítesz!Fogd már fel,hogy szeretlek!Mihez kezdenék nélküled?Hát nem érted?Elég volt,hogy meghalt a kisbabánk,nem kell,hogy te is itthagyj!-ordította Booth,de a végére megenyhült.Igazán nem akart kiabálni,de nem hagyhatta,hogy Temperance tönkretegye magát a butasága miatt.Szemében könny csillant meg és Brenn tudta,hogy mit kell tennie.Nagyon megbánta a gyerekes viselkedését.Nem akarta magára haragítani az egyetlen férfit,akiben igazán meg tudott bízni

-Nem fogok sikítani-mondta halkan,miközben a férfi arcát fürkészte-Sajnálom!Nem a te hibád volt Booth!Miért hiszed ezt?Hiszen te ott sem voltál!-hangja kicsit megremegett,mikor az esetre gondolt,de visszatartotta a félelmét

-Pontosan!ott voltam és mégsem tudtam segíteni!Jobban tettem volna,ha érted megyek és elhozlak onnan ahelyett,hogy hagylak egyedül elindulni!Igenis az én hibám!-mondta az ügynök,aki már teljesen a könnyeivel küszködött

-Nem!-vágta rá halkan Tempi-Kocsival is mehettem volna,de ÉN-hangsúlyozta-Én gondoltam úgy,hogy gyalogolok!ÉN voltam az,aki nem mozdult el,mikor már látta,hogy az autó nem lassít!Ha valaki hibás,akkor az én vagyok!-nyugtatta társát,de neki is végigfolyt egy könnycsepp az arcán-Kérlek ne hibáztasd magad,mert ez nekem is fáj!-"FÁJ??Nekem?Mit mondtam?Fáj.Azt hiszem,hogy tényleg nagyon fáj.A szívem?Az nem fájhat,legalábbis ettől nem!Ez csak egy érzés!Vagy mégis?Összezavarodtam.Ez is a szeretettel jár?Akkor is éreztem már ezt,mikor Booth elment katonának,meg akkor,mikor a "Sírásó"-ennél a gondolatnál megborzongott-.. elrabolta és azt hittem,hogy meg fog halni.Csak vele éreztem ezt."_gondolkodását Booth zavarta meg

-Igazad van-mondta halkan-Nem akarok neked fájdalmat okozni!

-Tudom!-nehezen,de felemelte gyenge kezeit és a tenyerébe temette Seeley arcát,majd megölelte-Én sem akarlak elveszíteni!-súgta.Booth nem szerette,ha sokat sírnak.Mindig vidám akart lenni a nő mellett,akit szeret és őt is vidámnak akarta látni

-Már csak az a kérdés,hogy hogyan megyünk haza.Mert gondolom,hogy most fel sem tudsz állni,nemhogy még sétálni!-mondta vidámabb hangon

-Talán megpróbálhatom-mosolyodott el Tempi és fel akart tápászkodni,de újra visszaesett

-Majd én segítek-mondta a férfi,majd karjába kapta barátnőjét,mintha csak egy pihe lenne-Ugye nem fáj?-kérdezte aggódva.Brennan meg akarta mondani,hogy ettől még nem múlt el semmilyen fájdalom,ami eddig gyötörte,de inkább nem tette

-Dehogy-suttogta halkan,majd átkarolta az ügynököt és mélyen beleszagolt a ruhájába

-FOLYTATJUK-

Na mára ennyi kedves rajongók!Talán jön holnap is,de nem ígérhetek semmit!