2012. december 29., szombat

Birthday Bones 3

Sziasztok!

Örülök,hogy sikerült végre "megalkotnom" ezt a részt :)  Hiányzott az írás és a kommentek is :) Még egyszer nagyon boldog karácsonyt kívánok minden kedves olvasómnak!Köszönöm a jókívánságaitokat!Igazán megleptetek vele :) Remélem bejön ez a fejezet is!

Üdv:Szerk


A levegő valósággal szikrázott Booth és Brennan között,a távolság pedig egyre csökkent.Temperance visszafojtott lélegzettel várt és minden eltelt tizedmásodperc egyre nehezítette a koncentrálásban.Olyan volt,mintha ez az esemény perceken keresztül húzódott volna köztük,ám valójában nem volt több néhány másodpercnél.Azonban még ez az idő is elég volt ahhoz,hogy Bones észbekapjon.Ahogy Seeley közeledett,Brenn úgy távolodott,végül elkapta tekintetét.
-Jó éjt,Booth!-szólalt meg,látszólag összeszedetten,közben a már nyitott ajtót csak még jobban kitárta és egy pillanatra sem akarta,hogy társa szemeibe kelljen néznie.
-Jó éjt,Bones!-törődött bele a férfi,végül távozott.Tempe becsukta az ajtót,majd az ablakhoz ment és még nézte,ahogy az ügynök eltávolodik a lakástól.
-Ennek így kellett lennie-motyogta maga elé szomorúan-Hidd el,mi nem illünk össze...
Az éjszaka csigalassúsággal telt.Brennan képtelen volt elaludni.Nem a történtek miatt,ez mindössze a méreg mellékhatása,de épp elég ahhoz,hogy szépen végiggondoljon mindent.Mind azt,ami este,mind ami nappal történt.Most valami furcsa gyomorszorongató érzés kerítette hatalmába,mikor az elmulasztott esélyére gondolt.Talán most valóra válhatott volna,amiről már hónapok óta vissza-vissza térő álma szólt,ám ezt hamar ki is verte a fejéből. "Ez lehetetlen!Még viccnek is rossz!Mi nem lehetünk együtt.Teljesen különbözünk ahhoz.És különben is.Ha sikerülne is,amit nem hiszek,nem lenne hosszú életű a kapcsolat,utána pedig már nem leszünk ugyanolyanok.Nekem szükségem van a barátaimra,egy szakítás pedig tönkretenne mindent.Így lesz a legjobb..."
Lassan eljött a hajnal és a felkelő nap első,még gyenge sugarai cirógatni kezdték a gondolataiba merült nőt.Temperance kimászott az ágyból és a fürdő fele vette az irányt.Nem volt hajlandó sietni,élvezni akarta a forró víz érintéseit fáradt bőrén.Ez valamelyest kiverte a fejéből bolond ábrándozásait és öntipródását,a zuhanyzás végére pedig már teljesen összeszedte magát.Épp mikor végzett,a nappaliban megszólalt az ottfelejtett mobilja.Gyorsan törölközőt csavart magára és kirohant,elvégre is ki tudja,milyen ügyben keresik,hiszen elég fontos személlyé vált az évek során.
/-Na végre édesem!Csak hogy felvetted!/-hallatszott a türelmetlen Angela hangja a vonal másik végéről/
-Épp a fürdőben voltam-felelt egyszerűen Brennan-Miért kerestél?
/-Csak érdeklődni akartam,hogy jól vagy-e.Jössz dolgozni?Mert Cam azt mondta tegnap,hogy akár ki is veheted ezt a napot.Én is ezt javaslom.Pihenned kéne,hiszen hetek óta folyamatosan dolgozol./
-Nem Angela.Nem ma.Szeretném elrendezni ezt az ügyet.Talán majd utána.
/-Jobban vagy?-hallatszott az ismétlés/
-Igen.Nem aludtam az éjjel,de legalább volt időm gondolkodni-úgy döntött,még nem szól a tegnap estéről barátnőjének.Majd ha eljön az ideje.
/-Na és min?-kérdezte elfojtott hangon a lány/
-Az ügyön.Arra gondoltam,hogy ez a mérgezés nem baleset volt.Tegnap láttam Hodgins toxikológiai eredményeit és zavar,hogy ennek az anyagnak csak a felszínen volt nyoma.Ha a test bomlása idézte volna elő,akkor a csontokból is ki lehetett volna mutatni.Olyan,mintha ráöntötték volna az áldozatra.Már csak az a kérdés,hogy halála előtt vagy után.-Angela a telefon mögött a szemeit forgatta
/-Ezt sosem fogom megszokni!-sóhajtja-Na jó.Most leteszem.Bent találkozunk!-kinyomta a telefont,Brennan pedig ismét egyedül maradt./
Így legalább végiggondolta,hogy az imént nem is mondott hülyeséget,noha ez egész éjjel nem jutott az eszébe.Gyorsan összekapta magát,felöltözött és megszárította nedves tincseit,feltett egy laza sminket,hogy arca ne látsszon olyan fáradtnak,majd nekivágott a dugótól zsúfolt,hosszúnak ígérkező útnak.
Mikor beért,a többiek már javában dolgoztak.Azt hitte,korán kelt,de ezek szerint mégsem?A falon lógó órára pillantott.Hét óra.Akkor nem késett el,a többiek jöttek előbb.Az emelvényre sietett,ahol már várták a megtisztított csontjai és egy gyakornok,Wendell.
-Ó.Dr Brennan!-egy kicsit eltávolodott a csontoktól,hiszen tartott a tegnapi eset megismétlődésétől
-Átolvastam a jegyzeteit Mr.Bray-átnyújtotta az előző nap begyűjtött dossziét-Egész kiváló munkát végzett-a fiú elvette a papírokat
-Köszönöm,Dr Brennan-felelt
-Ma is teljesítsen ilyen jól!Most azonban nincs magára szükségem.De segíthet Hodgins-nak-ezzel elhessegette a meglepett srácot,ő pedig nekilátott a munkának.Elővette a kis diktafonját,hogy rögzítse gondolatait-A medencecsonton hajszálrepedések láthatók.A csuklón védekezésből származó nyomok találhatók,a jobb csuklócsont eltört,a ball pedig több helyen megrepedt-tovább vizsgálgatott-A koponya felületén több helyen repedések húzódnak-az emelvény csipogása szakította félbe
-Jó reggelt édesem!-köszönt Angela és megölelte barátnőjét
-Szia Ang!
-Látom máris nekiláttál a munkának!-mosolyog
-Igen-nézett szomorúan a csontokra
-Mit látsz?-kérdezte együttérzően a művész
-Ezt a nőt többször megerőszakolták és brutálisan megverték.Védekezés közben eltört az egyik csuklója,a másik is súlyosan megrepedt,de még élt nagyjából egy hetet.Legalábbis a gyógyulás mértéke ezt mutatja.Abba halt bele,hogy a fejét többször erősen valami keménybe csapták,Hodgins tegnapi elemzése szerint betonba-most legszívesebben feltette volna azt a kérdést,hogy "mi készteti arra az embereket,hogy ilyet tegyenek",ám inkább elhallgatott.
-Hamarosan kész vagyok az arcrekonstrukcióval és megtudjuk,ki volt,utána pedig elkapjuk a tettest-nyugtatta barátnőjét
-Mint mindig-mosolyodott el Tempe
-Mi történt az este,miután elmentem?-érdeklődött Angela.Valójában jól tudta,hogy Booth ott járt és összevesztek,csak azt nem tudta,min
-Semmi.Booth átjött és összeszereltük a tévémet.Utána elment és pedig lefeküdtem-mondta el nagy vonalakba.Ange mereven nézte barátnőjét-Mi az?-kérdezte zavartan
-Ennyi?-Bones bólintott.Valaki az emelvényre lépett,mert az csipogni kezdett-Sajnálom-megérintette a nő vállát,majd a másik irányba távozott.Brennan megfordult és azt kívánta,bár ne tette volna
-Mit keresel itt?-kérdezte keményen
-Hozzád jöttem-felelt a férfi
-Mondtam,hogy nem haragszom rád,Booth!
-Tudom,mit mondtál,de én nem csak emiatt jöttem.
-Hát?-Tempe gyomra görcsbe rándult.Seeley egy percig tétovázott,végül nem azt mondta,amit szeretett volna
-Meg akartam kérdezni,hogy áll az ügy-nyögte ki
-Azt telefonon keresztül is megtehetted volna-Bones gyomra nem tágul és az ügynöké is egyre csak szűkül
-Bocsánatot akartam kérni tőled a tegnap este miatt...
-Már megtetted.Mondtam,hogy nem haragszom.Felejtsük el!-a férfi bólintott
-Van kedved ma velem ebédelni?
-Nem lehet.Meg szeretném oldani ezt az ügyet...
-Persze,hogy elmegy!-kiabált oda nekik Angela-Úgyis túl sokat dolgozik mostanában-fejezte be már közelebbről,majd továbbsietett
-Akkor?-kérdezte reménykedve Booth
-Legyen-mosolyodott el Brennan
-Remek!Akkor fél egyre érted jövök!
-Nem.Majd a Royal Diner-ben találkozunk!-javított Bones.Seeley megfordult és már menni készült,mikor Tempe még egyszer megszólalt-Egyébként honnan tudtad,hogy bent vagyok?-puhatolózott
-Angela mondta.Felhívtam,hogy szóljon,ha beérsz-felelt a férfi,Temperance pedig nem kérdezősködött tovább.
Nem sokkal Booth távozása után Angela visszatért barátnőjéhez és már jöttek vele a többiek is.
-Mi volt ez,édesem?-kérdezte kuncogva
-Nem tudom,miről beszélsz.Megtudtad ki az áldozat?-terelt az antrolológus.Anegla sóhajtott
-Igen.Mary Dackins.32 éves.A szülei meghaltak autóbalesetben mikor kicsi volt és nincs más családtakja.A lakótársa jelentette be az eltűnését másfél hónapja-ecsetelte a lány
-De a lárvák fejlődési stádiuma alapján a nő két hete halt meg-szól közbe Hodgins
-Elrabolták,megerőszakolták,megverték,majd a fejét többször a betonba vágták,ebbe pedig már belehalt-összegzi a tényeket Brennan.Jack-nek felcsillan a szeme
-Titeket ez nem emlékeztet valamire?-kérdezi sejtelmesen
-Nekem rémlik valami-szólal meg az épp odaérő Wendell.A többiek értetlen képpel néztek a két fiúra
-Mi az?-kérdezte Cam
-Mondod vagy mondjam?-nézett a gyakornokra Hodgins
-Mondd csak!-felelt a fiú,a bogaras tudós pedig belekezdett
-Néhány évvel ezelőtt a sajtó csak ettől volt hangos!Még most sem?-Angela megrázta a fejét-A Cain-ügy!A pasas vagy 8 nőt meggyilkolt,épp így!Hetekig fogvatartotta őket,majd miután megunta a játékot,mert az áldozatai teljesen leamortizálódtak,megölte őket,aztán keresett helyettük másikat-fejtette ki
-Már én is emlékszem!-szólalt meg Angela-De őt kivégezték-ráncolja a homlokát
-Úgy gondoljátok,hogy valaki utánozza őt?-mondta ki Brenn
-Ahhoz túlságosan hasonlít az ügy-felelt Hodgins
-De ha egyszer az előző sorozatgyilkos meghalt,akkor más nem lehet,csak egy koppintás-Angela teljesen összezavarodott-Nem értem,miből gondoljátok,hogy az eredeti elkövető volt.
-Én nem gondolom!-szól közbe Wendell
-A kivégzés nem volt nyilvános.Én is el tudom hitetni veletek,hogy megettem egy tál százlábút,ha a tálamról valóban eltűntek a százlábúak!
-Ne gyere megint az összeesküvéselméleteiddel Jack!-kelletlenkedett a művésznő
-De gondolj csak bele Ang!-tárta szét karjait a férfi-Milyen király lenne,ha mi buktatnánk le egy ekkora hazugságot!

......

2012. december 24., hétfő

Nagyon boldog karácsonyt kívánok minden kedves olvasómnak!!

Ma teljesüljön minden vágyatok!
Aki a következő rész felől érdeklődik,annak üzenem,hogy készül és hamarosan végre látható is lesz a blogon a folytatás!Most szünet van,így tudok szerezni billentyűzetet,szóval pár napon belül kint lesz a Birthday Bones következő része!
Mégegyszer boldog karácsonyt és elnézést a késésért!

Üdv: Szerk

2012. december 5., szerda

Birthday Bones-2

 Sziasztok!!
Sajnálom,hogy csak most tudom hozni a folytatást.Sajnos gond van nálunk és valaki (szerintem a nevelőapám) szándékosan tönkretette a gépet.Minden írásom,amit nem mentettem az internetre,most ott van,ezért is hoztam ilyen későn.Mivel sajnos nincs gép,ezért nem tudom,mikor hozom a következő részt,de igyekszem,amennyire tudok!
Köszönöm a megértéseteket!

¤¤¤


Ahogy Brennan szervezetéből egyre csak ürült a méreg,ő annál nagyobb bűntudatot érzett a történtek miatt.Már kevésbé gondolta úgy,hogy neki volt igaza.Angela még többször benézett rá,kávét és fánkot is hozott,ám Temperance egyszer sem kért bocsánatot.Persze Ang nem is várta tőle el,hiszen ismeri barátnőjét és tudja,hogy a bocsánatkérés neki nem reszortja.Lassan leszállt az éj és már csak ő és legjobb barátnője maradtak a laborban.
-Ugye tudod,édesem,hogy Hodgins nagyon vár engem otthon?-kérdezte kacéran mosolyogva
-Hát menj csak,Ange!Én még elleszek itt egy ideig-visszafordult a csontokhoz és folytatta a munkát
-Ne csináld már szívem!Menj haza!Pihenned kell,azok után,ami ma történt!-győzködte az antropológust Angela
-Nincs kedvem.És egyébként sem vagyok álmos.Tudod ez a méreg mellékhatása.Szerintem ma itt bent maradok.Majd ha elfáradtam,ígérem haza fogok menni-válaszolt nyugodtan
-Szó sem lehet róla!Most azonnal hazaviszlek!-elkapta a nő karját és az irodák felé kezdte vonszolni.
Brennan hiába is tiltakozott volna,néhány perc múlva már az autóban ültek és úton voltak Bones lakása felé.Persze Angela-t nem volt ilyen egyszerű lerázni.Felkísérte barátnőjét a lakásába és még vagy egy órán keresztül fent volt nála,mondván,hogy nem hagyhatja ilyen állapotban egyedül
-Ééés...Mi van Booth-tal?-kérdezte kíváncsian Ang,miközben nekiállt kávét főzni
-Mégis mi lenne?-ráncolta a szemöldökét Tempe
-Hogy álltok most?Még mindig csak álmodozol róla?
-Ezt nem használhatod fel ellenem!Nem ő az első ember,akivel erotikus álmom volt.Már lánnyal is voltam álmomban,mégsem kívánom a saját nemem.Ez csak az elme játéka...
-De te szeretnéd,hogy ne az legyen,igaz?-kuncogott a lány
-Nem tudom,ezt hogy érted.Booth a társam.Nem fogok lefeküdni vele!Nem is akarok...
-Csak azt ne mondd,hogy nem akarsz!Ne tagadd!-förmedt rá Angela
-Én nem..Tény,hogy Booth tényleg elég jó kiállású férfi,de nincs rá szükségem.Van más szexpartnerem,ha így akarom.Ő csak a társam,semmi több-felelt nyugodtan Brennan
-Ühüm-mosolygott magában Ang-Hát persze...
-És te,meg Hodgins?Nem azt mondtad,hogy vár rád?-terelt Temperance
-Így van.De kibírja még ezt a kis időt-felelt nemes egyszerűséggel-Mondd,mikor feküdtél le utoljára valakivel?-fordult barátnője felé
-Úgy három hónapja.Miért?De bármikor felhívhatom Adam-et,ha netán vágy támadna bennem-nem mutatta,de egyre kínosabbnak érezte a helyzetet.Igyekezett minél természetesebbnek,Bones-osabbnak tűnni.
-Szerintem már nem fogod őt felhívni...Úgy értem,soha.
-Már miért ne tenném?Hiszen kiváló az ágyban-bár nagyon is jól tudta miről van szó,tovább játszotta az értetlent
-Hidd el nekem,édesem!Már nem kell neked.Akár törölheted is a telefonszámát-győzködte a művésznő
-Fogalmam sincs,miről beszélsz,Ange!Nem törlöm a számát.Talán még ma éjjel fel is hívom,mert nem sok esély van rá,hogy aludni fogok-felállt ültéből és a kifőtt,gőzölgő italhoz fordult,hogy töltsön két adagot
-Talán nem kéne kávét innod és akkor tudnál aludni-folytatta egy kicsit morcosan a lány
-Hidd el,ez a minimális koffeinadag nem tartana ébren,ha valóban fáradt volnék-vágta rá Brennan,majd átnyújtotta a bögrét barátnőjének.Angela elvette a forró frissítőt,azonban már nem volt ideje meginni,mivel megszólalt a telefonja
-Szia édes!-köszönt,az iméntiektől még mindig feszülten-Felugrottam pár percre Brennan-hez,de nemsokára megyek!-szünetet tartott,hallgatta férje válaszát-Én is szeretlek!-letette a mobilt és barátnőjéhez fordult-Mennem kell.Jack türelmetlenül várja,hogy hazaérjek,ezért a kávét sajnos neked kell meginnod!Remélem azért mégis sikerül aludnod.Nem szeretném,ha hülyeséget csinálnál!-megeresztette egy kaján vigyort
-Nem tudom,ez miben lenne hülyeség-Angela egy pillanatra elkomorodott,de utána ismét felderült és megölelte Tempe-t,aki viszonozta ezt.
-Csak hallgass a szívedre,édesem!-mosolygott a lány
-Nem tudom,ezt hogyan kell.
-Dehogynem!-felkapta a táskáját és az ajtó fele indult-Jó éjt,Temperance!-puszit nyomott Brenn arcára,majd távozott
Bones egyedül maradt a gondolataival.Igen,tényleg igaza volt Angela-nak,bár ezt nem akarta bevallani.Az az érzés,ami egész testét átjárta,mikor Booth közelében volt,teljesen felemelte és más emberré tette.Már a kezdetek óta igyekezett minél jobban palástolni ezt a változást,ám az idő folyamán egyre kevésbé sikerült neki.Álmaiban szinte minden éjjelt együtt töltött a férfival és lassan ez átvette az uralmat felette nappal is.Gyakran azon kapta magát,hogy munka közben álmodozik.Elképzeli,mi lenne,ha..,ám jól tudja,ő és Seeley sosem lehetnek együtt.Nem csak azért tartja titokban érzéseit,mert fél társa válaszától,bár ez is nagy szerepet játszik,a fő ok az,hogy fél a jövőtől.Mert ha véletlenül össze is jönnek,lesz együtt egy szép hónapjuk,talán egy évük,de végül az ő kapcsolatuk is épp oda fog jutni,mint a többi emberé.És ha ez megtörténik,nem csak a kapcsolatuknak,de a mostanáig törhetetlen barátságuknak is vége szakad,ezt pedig nem kockáztathatja.Inkább a belső őrlődést választja.


***


Eközben Booth nyugtalanul forgolódott az ágyában.Nem tudta eldönteni,szívének melyik sóhajára hallgasson.Menjen álmai nőjéhez,hogy mellette legyen ebben a nehéz időszakban vagy inkább maradjon a fenekén,merthogy jobb,ha most nem zaklatja,hiszen a nőnek nélküle is van épp elég gondja.Vagy két órán keresztül hánykolódott így,mire végre dönteni tudott.Nem érdekelte,hogy Bones talán alszik,sem hogy mit fog szólni.Most csak látni szerette volna őt és azt,hogy épségben van és az a valami,amit belélegzett,biztosan nem okozott nagyobb kárt benne.Magára kapott valami laza szerelést (a szokásos öltöny stb. helyett) és útnak indult.Nem kellett sok idő,hogy ebben a semilyen forgalomban eljusson a kiszemelt lakásig.Ott gyorsan kipattant,majd a lépcsőn felfutva vad dörömbölésbe kezdett.
-Bones!-kiabálta.Miután Brennan meghallotta társa hangját,önkéntelenül is az ajtóban termett és mire feleszmélt,már tárta is ki
-Mit keresel itt,Booth?-kérdezte homlokráncolva
-Nem tudtam aludni.Muszáj volt látnom,hogy már jobban vagy.Tudod elég rosszul festettél egész nap-komoly arckifejezése és szavai belül megmosolyogtatták Tempe-t
-Hát most már láthatod.Jól vagyok.Vagyis leszek,holnap reggelre már biztosan-felelt azzal a Bones-os racionalitással-Remélem megnyugtattalak annyira,hogy el tudj aludni.
-Akkor be sem hívsz?-kérdezte reményvesztve
-Fél 1-kor?-Seeley alig észrevehetően egy pillanatra lesütötte a szemeit
-Igazad van.Akkor jó éjt,Bones!-köszönt el,majd megfordult.Azonban mielőtt elmehetett volna,Brennan megragadta a karját
-De maradhatsz is,ha akarsz-az ügynök derengő mosollyal a nőre nézett-Én úgy sem fogok aludni az éjszaka.Tudod,ez is egy mellékhatás-mind a ketten a lakásba léptek,Temperance pedig bezárta az ajtót
Percekig mélyen hallgattak.Egyikük sem tudta,mit mondhatna a másiknak.Amikor már kezdett túl kínossá válni a csend,az antropológus kibökött egy jelentéktelen mondatot.
-Kérsz kávét?-kérdezte,ám nem nézett társa szemeibe.Úgy tett,mintha tenne-venne a konyhában
-Kávét?Ilyenkor?-Brenn megfordult,hogy lássa a férfi arcát,kinek vonásain egy sármos vigyor terült el-Miért is ne?-Tempe visszafordult a pulthoz és nekilátott,hogy elkészítse a frissítőt.Szája mosolyra húzódott.Néhány perc múlva Booth elfogyaztotta az italt és egy-egy sörrel a kezükben a tévé felé indultak.Azaz,csak indultak volna,ugyani Brennan még mindig a szekrényben tárolta az új készüléket.Miután Seeley felajánlotta,hogy beüzemeli,hozzá is látott,ám társa nem bírta nézni,ahogy a férfi egyedül ügyködik,ezért besegített
-Na jó-mondta két dróttal a kezeiben-Ezeket most hova?-kérdezte jobb és bal kezét egyenként felemelve,hogy bemutassa a különböző színű huzalokat
-Oldalt kell lennie egy piros és egy fekete dugónak.Innen már te is tudod-vigyorgott,majd miután hallotta a nő szavait,mi szerint: "Ott nincs se piros,se fekete dugó,csak kék,zöld és sárga",ő is a készülékre pillantott-Ó.Akkor add ide-mondta végül mikor látta,hogy Brenn tényleg nem vak és teljesen igaza van
-Dehogy adom!-rökönyödött vissza Tempe
-Akkor gyere!-megfogta a nő kezét.Ekkor mindkettőjüket valami különös bizsergés járta át és mint egy áramütésszerűen azonnal eltávolodtak egymástól-Sajnálom.Nem akartalak megrázni-magyarázgatta magának és társának a különös érzést
-Ez nem a te hibád-vélkedett Bones-Egyértelműen az okozta,hogy egyikünk ruhaanyaga a szőnyeg által keltett súrlódással elektromosságot képzett és mivel a testünk vezeti az áramot,ezért mikor te hozzám értél,épp átadtuk egymásnak ezeket az inpulzusokat-fejtegette Brennan.Booth mosolyogva hallgatta.Mikor Tempe észrevette,összeráncolt szemöldökkel meg is tudakolta ennek okát-Baj van?Feláll a hajam?Vagy mi olyan nevetséges?
-Semmi!-zökkent ki azonnal a férfi-Csak annyira...Bones-os voltál-derült fel újra
-Bones-os?-mosolyodott el a nő is.Seeley nem bírta levenni tekintetét a gyönyörű kék szempárról.Még óráknak tűnő másodpercekig csak egymás tekintetét fürkészték
-Na gyere!-próbálkozott újra Seeley.Megfogta az antropológus kezeit és a helyes irányba vezette,aztán mikor nagynehezen rátaláltak a kábelek helyére,erősen beletuszkolták őket a dugóba-Kész.Ettől a pillanattól kezdve hivatalosan is nézhető a tévéden tévéműsor!
-Feltéve,ha jól sikerült összeszerelnünk-A táviránytó után nyúlt és benyomta a bekapcsológombot,a készülék pedig előbb világítani,majd beszélni kezdett,végül kép is járult az adáshoz
-Ahhoz képest,hogy ez milyen modern-és ezt a szót erősen megnyomta-tévé,elég nehezen indult.
-Igen.Azt hiszem,ez a tévé elég modern.Egy barátomtól kaptam ajándékba.Mikor ez a készülék már a szekrényem alján volt,társai még piacra sem lettek dobva.
-Wáo-hörrent a férfi-Milyen barát ad ilyet?-kérdezte nem rejtegetett fintorral az arcán
-Nem igazán értem,mi a problémád,Booth.Aron jól tudta,hogy én úgysem fogok magamtól tévét venni,ezért azt mondta,ha elfogadom,kapok tőle egy újat.Én pedig elfogadtam...
-Én nem adok a barátomnak csak úgy egy prototípust!
-Hát persze.Tőled senki sem várja el,hogy a te anyagi helyzeteddel ilyen nem épp olcsó dolgokat ajándékozz-természetesen Brenn ezt nem azért mondta,hogy megbántsa Booth-t,de mind tudjuk,az ügynök elég lobbanékony ilyen téren
-Nem így értettem,Bones!És képzeld,nincsenek anyagi problémáim,mindössze nem annyit keresek,mint te!Az nem azt jelenti,hogy kevés pénzem van!Azon kívül pedig én is meg tudnám venni a prototípust,ha nagyon akarnám,de én azt mondom,hogy az ember nem ad csak úgy a "barátjának" ilyen drága cuccot!-a "barátjának" szó hanglejtésébe elég ironiát vitt,hogy kitűnjön,mire céloz
-Ha arra gondolsz,hogy Aron ezzel fizetett azért,hogy lefeküdjek vele,akkor nagyon tévedsz!-felpattant ültéből és a fürdőbe ment.Néhány perc múlva Temperance nyugodtan tárta ki a mosdó ajtaját,Seeley pedig türelmetlenül várta
-Én nem egészen erre gondoltam,Temperance-kezdett bele
-Nem feküdtem le vele.Bár ő nagyon szerette volna,de nem feküdtem le vele-közölte hűvösen,közben végig kerülte az ügynök tekintetét-Úgy láttam,többet szeretne egyszerű szexnél,nekem pedig csak arra volt szükségem,így külön váltak útjaink.Ő New York-ba költözött én pedig itt maradtam.
-Sajnálom...-nyögte tehetetlenül
-Most jobb lesz,ha elmész-modta komolyan,közben még mindig nem nézett Booth szemeibe.Kitárta a bejárati ajtót
-Nem akartalak megbántani!-két tenyere közé fogta a nő arcát és felemelte a fejét,hogy újra elmerülhessen abban a gyönyörű,kék szempárban-Kérlek,ne küldj el!-dörmögte halkan.Bones sokáig nem szólt,csak társa mélybarna szemeibe bámult.Minél többet nézte,annál jobban megenyhült és egyre nyugodtabb lett.Mintha csak nyugtató teát ivott volna.Booth közelebb hajolt,Brennan szíve pedig egyre hevesebben vert...