tag:blogger.com,1999:blog-77782315084303948522024-03-05T11:58:23.973+01:00Bones-A folytatás"A lelki társak gondolata még Platóntól származik. Tudod, az ókori görög filozófus elképzelése szerint az embereknek négy karjuk, négy lábuk és két arcuk volt. Zeusz fenyegetve érezte magát az erejüktől, ezért kettévágta őket, arra ítélve bennünket, hogy életünkben végig a másik felünket keressük."Evyhttp://www.blogger.com/profile/12352615831099320965noreply@blogger.comBlogger194125tag:blogger.com,1999:blog-7778231508430394852.post-56929798418441123952013-09-03T13:48:00.004+02:002013-09-03T13:48:53.515+02:00Bejelentkezés<b><i>Sziasztok!</i></b><br />
<div style="text-align: center;">
<b><i>Sajnos már vagy egy hónapja nincs netem és már telefonon sincs sajnos,önhibámon kívül. Megint nem jött össze,amit ígértem,úgyhogy most megfogadom,hogy többé nem ígérek semmit. Szeretnék minél előbb újra posztolni,de nem tudom,mikor tudok netközelbe kerülni. Bevallom, az érettségi hajtás miatt nagyon elszoktam attól,hogy időhöz vagyok kötve és fogalmam sincs,mikor tudok visszarázódni,de amint sikerül netet szereznem,azonnal be fogok jelentkezni ismét.</i></b></div>
<div style="text-align: right;">
<b><i>Még egyszer sajnálom: Szerk </i></b></div>
Evyhttp://www.blogger.com/profile/12352615831099320965noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-7778231508430394852.post-5510953028466959402013-07-29T22:42:00.000+02:002013-07-29T22:42:12.664+02:00Birthday Bones - 6<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: center;">
<div style="text-align: left;">
<b><i>Sziasztok!</i></b></div>
<b><i>Sajnálom,hogy késtem,hosszúra sikerült a nyaralás! De még most éjjel gyorsan megírtam nektek a rész befejezését és remélem éppúgy fog tetszeni,mint az előzőek. A következő részről csak annyit,hogy még a héten jön,mert úgy a fair,viszont azt nem tudom,melyik nap,mert fogalmam sincs,mikor leszek gépközelben,de vasárnap éjfélig kiteszem,az a végső pillanat,én előbb szeretném hozni. Ehhez a részhez jó szórakozást! :)</i></b><br />
<div style="text-align: right;">
<b><i>Üdv: Szerk</i></b></div>
<br />
<br />
<span style="font-size: small;"><b><span style="font-size: large;">- V -</span></b></span></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
Temperance lassú,de cseppet sem nyugodt léptekkel haladt gyakornokai felé. Nem nézett hátra,ám jól tudta,hogy társa szeme még most is őt fürkészi. Szinte érezte,ahogy a férfi újra és újra végignéz rajta. Lecsipogtatta a kártyáját és végighallgatta gyakornokai beszámolóját,azonban valójában csak testben volt ott. Lopva hátrapillantott és csak egy röpke pillanatra,de találkozott a tekintete Seeley-ével. Az ügynök nem kapta el a fejét,még csak nem is pislogott. Csábítóan legeltette a szemét az emelvényen álló antropológusnőn,aki nem bírta állni tekintetét és visszafordult alkalmazottaihoz. <i>"Nem lesz ez így jó"</i> - gondolta.</div>
<div style="text-align: left;">
-Tehát semmi újat nem találtak?-kérdezte ingerülten</div>
<div style="text-align: left;">
-Sajnos nem. De ahogy kérte összedolgozunk és biztos vagyok benn,hogy nagyon közel járunk már az új nyomhoz-felelt Dasy</div>
<div style="text-align: left;">
-Nem, Miss Wick,egyáltalán nem járnak közel-zárta le a témát Brenn-Most menjenek,egyenek valamit!</div>
<div style="text-align: left;">
-Nem hiszem,hogy ilyen helyzetben most bármelyikünk éhes lenne, Dr. Brennan-tiltakozott Arastoo</div>
<div style="text-align: left;">
-Ez nem kérés volt,Mr Vasiri!-nézett keményen a férfira,mire mindegyikük összeszedte magát</div>
<div style="text-align: left;">
-Valójában én éhes vagyok-nyögte Wendell miközben lementek az emelvényről-Elég harapós kedvében van-súgta oda Arastoo-nak,mire Brennan felkapta a fejét</div>
<div style="text-align: left;">
-Még elég jó a fülem,Mr Bray!-mondta keményen. A fiú összerezzent és elpirult</div>
<div style="text-align: left;">
-Elnézést,Dr Brennan!-bökte oda és már viharzott is el. Csak remélni tudta,hogy főnöke ebben az értelmetlen feszültségben nem rúgja ki őt.<br />
<div style="text-align: center;">
Bones vizsgálgatni kezdte a csontokat. Nem azért tette ezt,mert nem bízott a gyakornokaiban,sokkal inkább azért,mert a saját szemével kellett látnia az áldozatot. Fogalma sem volt,hogy talál-e valamit vagy sem,de mindennél jobban remélte,hogy mégis beszélnek neki a csontjai,hogy lecsukhassa azt az őrült sorozatgyilkost. Átfutotta a korábbi gyilkosságok feljegyzésein. A percek órákká duzzadtak. Temperance annyira belemélyült a munkába,hogy fel sem tűnt neki a sok futkározó munkatárs. Azonban hamarosan egy csipogás rángatta vissza az antropológusnőt a valóságba.<br />
<div style="text-align: left;">
-Dr Brennan,kérem adja át a csontokat!-mutatta fel az igazolványát egy FBI ügynök. Bones közelebbről szemügyre vette a magas,testes férfit és annak mellkasán lévő Jeffersonian kitűzőt,amin egy név állt</div>
<div style="text-align: left;">
-Elnézést,Gorthin ügynök,de még van pontosan 20 óra és 12 percünk a végleges átadásig-felelt nemes egyszerűséggel</div>
<div style="text-align: left;">
-Kérem,Dr Brennan! Ne kelljen erőszakkal elvennem,ami hivatalosan engem illet!-emelte fel a hangját és szeme szikrákat szórt</div>
<div style="text-align: left;">
-Hivatalosan csak 20 óra 12 perc múlva lesz az öné ez az ügy!-magabiztosan a férfi szemeibe nézett. Gorthin állta a tekintetét és már azon gondolkodott,hogy szól a mellette álló ügynököknek,hogy intézkedjenek,ám mégsem tette-Nézze,Gorthin ügynök-kezdte enyhülve Tempe-Ez az ember nőket gyilkol és valahol most is épp egy áldozatát kínozza!-mélyen és jelentőségteljesen mélyedt el a férfi szemeiben és érzelmek jelét kutatta-Nyomon vagyunk,de ha most átadom a csontokat,talán örökre elveszítjük a gyilkost a szemünk elől! Kérem! Ha azért dolgozik az FBI-nál,hogy rossz embereket juttasson rács mögé,akkor adjon még 20 órát,hogy kideríthessük ki a tettes és kik segítik! Csak 20 óra,nem több!-az ügynök szeme ellágyult</div>
<div style="text-align: left;">
-Egy perccel sem több-mondta,de inkább volt nyugodt,mint fenyegető-És van egy feltételem!-tette hozzá,mikor Bones végre fellélegzett. A nő kérdőn nézett-Csak akkor hagyok időt,ha én is segíthetem a nyomozást!-Brenn lehunyta a szemét</div>
<div style="text-align: left;">
-Nem tudom,hogy ez mennyiben jó ötlet. Lehet,hogy ebbe a legkevésbé sem kéne belefolynia,ha fontos önnek az állása és a hírneve. Ha elbukunk,túl sok mindent veszíthet</div>
<div style="text-align: left;">
-Ha az FBI-nál tégla van,akkor még inkább segíteni akarok. Csak mondja meg,mit tegyek!-Temperance végigmérte a férfit,majd a kisebb ügynökcsoportot</div>
<div style="text-align: left;">
-Nem engedhetjük meg,hogy - a maga szóhasználatával élve - köztünk is tégla legyen-jelentette ki határozottan,jelentőségteljes pillantást vetve az előtte álló személyre</div>
<div style="text-align: left;">
-Értem. Gyerünk,fiúk,itt nincs még dolgunk-fordított hátat,mire az összes ügynök elhagyta az emelvényt. Még egyszer visszafordult úgy,hogy a többiek ne lássák</div>
<div style="text-align: left;">
-Keresse fel Booth ügynököt!-suttogta Temperance,mire a férfi bólintott és távozott</div>
<div style="text-align: left;">
-Tehát lett egy szövetségesünk-lépett barátnője mellé Angela,miközben a távozók után néztek</div>
<div style="text-align: left;">
-Úgy néz ki. Már csak azt kell megtudni,hogy valóban barát-e vagy esetleg ellenség-nézett a lányra Bones,majd a csontok hoz lépett és folytatta a munkát</div>
<div style="text-align: left;">
-Tudod,édesem,valami nem áll össze. Elég gyenge próbálkozás volt Cain-től,hogy méreggel szórta le az áldozatot,hogy ezzel terelje a gyanút. Mi van,ha ez inkább üzenet? Mi van,ha ez valamiféle újítás?-Brennan felnézett-De én csak tippelgetek-emelte fel a kezeit Ang</div>
<div style="text-align: left;">
-Nem-nem,Angela! Folytasd! Mire gondoltál?</div>
<div style="text-align: left;">
-Talán épp a méreggel akarta magára felhívni a figyelmet. Az is megfordult a fejemben,hogy egyenesen nekünk szánta!-Bones erősen gondolkodott</div>
<div style="text-align: left;">
-Igazad van. Ha van kapocs köztem és Cain között vagy esetleg Booth és Cain között,mindenképp ki kell deríteni,hogy mi az! Egy zseni vagy,Ange!-mosolygott a lányra,mire az viszonozta</div>
<div style="text-align: left;">
-Hát igen. Nehéz egy zseni sorsa. Igaz,édesem?-kérdezte vigyorogva,mire Tempe megforgatta a szemeit</div>
<div style="text-align: left;">
-Koncentráljunk inkább a munkára!-visszatért a csontokhoz és ismét végigmérte őket-Tudom,hogy látom a bizonyítékot,az agyam mégsem képes felfogni. Mit nem veszek észre?-tovább fürkészte a maradványokat,majd felemelte a medencecsontot,hogy jobban szemügyre vehesse-Üzenet...-ízlelgette a szót-Üzenet!-kiáltott fel-Angela! Látod ezeket? Eddig azt hittem,repedések,de ha jobban megnézem,ősi szimbólumok!-Ange közelebb lépett,hogy szemügyre vegye</div>
<div style="text-align: left;">
-Igen. Ez valami kört ábrázol-vágta oda Angela gúnyosan-Édesem! Ezek csak repedések!</div>
<div style="text-align: left;">
-Nem! Vidd a gépre,hogy kiélesíthessem és felnagyíthassam!-a lány megvonta a vállát és engedelmeskedett,néhány perc múlva pedig ámuldozva nézte a képernyőt</div>
<div style="text-align: left;">
-Igazad van. Ez túl pontos ahhoz,hogy véletlen legyen</div>
<div style="text-align: left;">
-Ez itt-mutatott a kép egyik oldalára-A kör szimbóluma...-tovább fürkészte a monitort-Ez pedig...</div>
<div style="text-align: left;">
-Egy horogkereszt?-kérdezett bele</div>
<div style="text-align: left;">
-Igen. Egyértelműen. De nincs más. Ennyi az üzenet,már csak össze kell rakni. A kör jelenheti a világmindenséget,a korlátlan időt. A horogkereszt egyértelműen az erőszak és az elnyomást jelképezi...De várj! Van itt még valami...Ez nem olyan,mintha valamiféle hét ágú szimbólum lenne? Angela,rá tudsz keresni?-a művésznő bólintott</div>
<div style="text-align: left;">
-Ez lesz az! A hét ágú gyertyatartó vagy menóra. A hetes szám az örökké való élet szimbóluma. Ezt én nem értem!-nézett nyugtalanul barátnőjére</div>
<div style="text-align: left;">
-Én azt hiszem,igen. A horogkereszt...Az áldozataira utal vele. A hetes szám szimbólumával valószínű magára akart utalni. A tettei felejthetetlenek az emberiség számára. De azt,hogy a kör kire vagy mire utal,azt nem tudom-Tempe erősen törte a fejét,de semmi értelmes gondolat nem pattant ki az agyából</div>
<div style="text-align: left;">
-Talán nem utal senkire. Talán azt üzeni,hogy senki sem fogja őt elkapni és bárhol,bármikor,bármit megtehet</div>
<div style="text-align: left;">
-Igazad van. Meg kell néznem a többi áldozatot is! Talán nekik is van hasonló szimbólumuk. Hívd vissza a csapatomat Angela! Nekem más dolgom van!-ezzel a mondattal fel is rohant az irodájába,hogy átvisgálja az aktákat</div>
<div style="text-align: center;">
Nem kellett sok idő,hogy kiderítse,valóban az összes áldozatnak volt hasonló motívum a medencecsontján. Ismét átnézett minden anyagot és újra megvizsgálta a röntgeneket és a fotókat,ám semmi mást nem talált. Gondolataiból Dasy lihegése szakította ki.</div>
<div style="text-align: left;">
-Dr Brennan!-zihálta elfúló hangon</div>
<div style="text-align: left;">
-Miss Wick! Csak a lépcsőn kellett felszaladnia,miért liheg ennyire?-mérte végig furcsán a lányt</div>
<div style="text-align: left;">
-Nem érdekes! Jöjjön,ezt látnia kell!-Tempe felpattant és sietős léptekkel az emelvény felé vette az irányt</div>
<div style="text-align: left;">
-Mit találtak?-kérdezte,mikor odaért</div>
<div style="text-align: left;">
-Hallottuk,hogy maga és Mrs Montenegro szimbólumokat találtak,így gondoltam...Gondoltuk,átnézzük a maradványokat hasonló nyomok után kutatva és ezt találtuk-mutatta fel a combcsontot Arastoo</div>
<div style="text-align: left;">
-Egy kör?-kérdezett vissza zavartan Brennan,hiszen nem értette,miért lenne két ugyanolyan motívum a csontvázon-És egy kereszt-siklott tovább a tekintete</div>
<div style="text-align: left;">
-A kereszt a mi esetünkben lehet a szenvedés szimbóluma. A körnek is utánanéztem,de szerintem ez nem kör. Sokkal inkább egy kígyó,ami a halált is jelenti-fejtette ki Vincent</div>
<div style="text-align: left;">
-Köszönöm-vetett elismerő pillantást gyakornokai felé,majd felment,hogy utánanézzen,vajon a többi csonton is talál-e valami hasonló jelet,ám nem járt sikerrel.</div>
<div style="text-align: left;">
-Dr Brennan!-szólította meg egy férfi az ajtóból-A futár önt keresi!</div>
<div style="text-align: left;">
-Köszönöm! Azonnal megyek-felállt és lesietett</div>
<div style="text-align: left;">
-Maga Dr Brennan?-kérdezte a fiatal futárfiú</div>
<div style="text-align: left;">
-Én vagyok-felelt,majd átvette a csomagot,ami nagyon furcsán nézett ki,főleg azért,mert nem állt rajt más,csak a címzett-Ki küldte ezt?-meredt keményen</div>
<div style="text-align: left;">
-Nem tudom. Én csak a futárfiú vagyok,csak annyit mondtak,hogy hozzam ide és adjam át magának,de csakis magának-felelt megszeppenve</div>
<div style="text-align: left;">
-Ki mondta? Ki adta magának ezt a csomagot?-közelebb lépett a sráchoz és fenyegető pillantást vetett rá</div>
<div style="text-align: left;">
-Én...Én nem tudom! Egy pasas...Úgy 180 körüli,barna hajú és barna szemű. Azt hiszem,volt az arcán egy alig látható heg,de nekem egyből feltűnt...</div>
<div style="text-align: left;">
-Fayer-suttogta-Most elmehet. Sokat segített-a fiú kiviharzott a folyosóra,majd eltűnt. Temperance kesztyűért kiáltott. Miután felvette,óvatosan kibontotta a csomagot</div>
<div style="text-align: left;">
-Ez nem biztos,hogy jó ötlet-aggodalmaskodott Angela</div>
<div style="text-align: left;">
-Valahogy ki kell derítenünk,hogy mi van benne!-felnyitotta a doboz tetejét,de csak egyetlen borítékot talált benne. Kivette,majd feltépve a tetejét kiszabadította a lapot. El akarta olvasni,ám nem állt rajt más,mint két szimbólum. Ekkor megértette,hogy miért csak a legújabb áldozat combcsontján voltak motívumok. A szenvedés és a halál-Valaki nagyon nem szeretné,hogy az ügyön dolgozzunk. Ezek nagyon jó nyomon járunk!-míg a többiek kétségbeesetten fürkészték a rajzokat,Tempe magabiztosan mosolyogva nézett körbe-Mi a probléma ezzel?-nézett értetlenül</div>
<div style="text-align: left;">
-Édesem! Épp most fenyegettek meg téged halálosan!-megérintette barátnője karját</div>
<div style="text-align: left;">
-Ha mindig megijednék és meghúznám magam,ha megfenyegetnek,akkor sokkal kevesebb gyilkost kaptunk volna el!-mikor látta,hogy a művésznő tekintete nem enyhült folytatta-Angela!-mondta mély levegőt véve-Nem félek! Mi történhetne velem,miközben itt vagyok? Inkább örülnöd kéne,hogy bebizonyosodott,milyen közel vagyunk a megoldáshoz!</div>
<div style="text-align: left;">
-Megduplázom az őrséget!-jelentette be fejcsóválva Cam,majd elment</div>
<div style="text-align: left;">
-Látod? Semmi bajom nem lehet,ez csak üres fenyegetés,épp,mint a többi!-nyugtatta meg a lányt</div>
<div style="text-align: left;">
-Remélem igazad van-rázta a fejét lemondóan Ang-Legyen igazad!</div>
<div style="text-align: left;">
-És még valami Angela!-szólalt meg ismét</div>
<div style="text-align: left;">
-Igen?</div>
<div style="text-align: left;">
-Jobb lenne,ha ez nem jutna Booth fülébe. Nem akarom,hogy feleslegesen aggódjon és hülyeséget kövessen el-Ange mély levegőt vett,majd bólintott</div>
<div style="text-align: left;">
-Tőlem nem tudja meg-felelte és távozott</div>
</div>
</div>
</div>
Evyhttp://www.blogger.com/profile/12352615831099320965noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-7778231508430394852.post-75860249960920034202013-07-16T18:04:00.001+02:002013-07-16T18:04:14.418+02:00Titkok<i><b>Sziasztok!</b></i><br />
<div style="text-align: center;">
<i><b>Már vagy ezer éve kész volt a Titkok c. művem következő része,de annyira el voltam foglalva azzal,hogy nem tudom folytatni a Bones történetet,hogy teljesen kiment a fejemből az egész. Mindenesetre most itt a második fejezet és remélem szívesen olvassátok majd :) Nagyon hálás lennék,ha írnátok róla véleményt,mert fogalmam sincs,milyen,eddig csak ti láttátok :D</b></i><br />
<i><b>Előre is köszi!</b></i><br />
<div style="text-align: left;">
<i><b><a href="http://dr-csont-bonesfanfic.blogspot.hu/p/regeny.html">KLIKK</a></b></i></div>
<div style="text-align: right;">
<i><b>Üdv: Szerk </b></i></div>
</div>
Evyhttp://www.blogger.com/profile/12352615831099320965noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7778231508430394852.post-42143347046856709722013-07-15T14:42:00.002+02:002013-07-15T14:42:23.286+02:00Birthday Bones- 1-5<div style="text-align: center;">
<div style="text-align: left;">
<b><i>Sziasztok!</i></b></div>
<div style="text-align: center;">
<b><i>Elég rég nem írtam már és ez bánt,de újra itt vagyok :) Újult erővel,új géppel és friss érettségibizonyítvánnyal vágok neki a történeteim folytatásának :) Igyekszem minden héten posztolni. Mivel hónapok teltek el szinte teljes ürességgel,így természetesen nem várom el,hogy tíz komit írjatok a következő fejezetért,de persze örülök,ha mégis kapok :) Ami a történetet illeti,bemásoltam ide az előző fejezeteket és hozzátettem még az utolsó,tegnap készült részt is. Remélem jól fogtok szórakozni rajt! Várom a véleményeket! :)</i></b></div>
<div style="text-align: right;">
<b><i>Üdv: Szerk (a visszatérő)</i></b></div>
<br />
<br />
<br />
<span style="font-size: small;"><b><span style="font-size: large;">- I -</span></b></span><br />
<br />
<br />
A férfi nyugodtan sétált a házban.Nem zavarta sem telefon,sem egy vendég,hiszen vagy száz kilométerre található a legközelebbi lakótelepülés.Teljesen egyedül volt.Vagy mégsem?Az alaksorból hangos puffanások hallatszottak.Eddig úgy hitte,hogy a pince hangszigetelt.Tévedett volna?Lesietett a lépcsőn a hang forrása felé.Kitárta az útjában álló ajtót,a zaj pedig elhallgatott.Hallotta a rémült zihálást,s ez kéjjel,valamiféle mámorral töltötte el.A rémület szinte tapintható volt,a levegő fojtogatott.Ahogy a férfi lépései egyre beljebb hatoltak a helyiségben,a ziháló lény hátracsúszott.Immár teljesen kirajzolódott a lány piszkos,könnyes arca.Kezei össze voltak kötve,szája pedig egy ronggyal volt elfedve.Testét csak egy szakadt néhai fehér hálóing takarta.Göndör barna fürtjei már tincsekké álltak össze a piszoktól,tengerkék szemében félelem tükröződött.Noha talán 30 éves ha lehetett,úgy festett,mintha már ütné a 45-öt.A férfi mosolyra húzta a száját.Szerette érezni,hogy ő az úr.Ez oly fajta örömmel töltötte el,mely megmagyarázhatatlan.Félrepillantott és meglátta az előbbi zaj forrását,mellyel valószínű a lány hangszeréül szolgált.</div>
<div>
-Éhes vagy?-kérdezte komoran és unottan-Ki kell menned?Tudod,hol találod a mosdót.Inni akarsz?Ugye tudod,hogy mindezért tenned is kell valamit?-eddig rezzenéstelen arcán most kaján vigyor terült el.A lány elfordította fejét és szorosan lezárta könnyes szemeit.Inkább éhen hal -Nem számít.Úgysem húzod már sokáig.Kezdesz leépülni.Ideje más liba után néznem!-még egyszer utoljára kihasználta a nő gyengeségét és védtelenségét.Élvezte,ahogy vergődik a szabadulni próbáló áldozata.A lány kétségbeesett hangja teljesen felizgatta és nem érdekelte,ha durva az áldozatával.Mert ilyen,egy igazi férfi!</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
***</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
A borús ég már-már sötétségbe vonta Washington DC városát,noha még csak délután négy óra volt.Az eső dühösen dübörgött az ablakokon és az aszfalton.Már napok óta ilyen ítéletidő volt,ám ez cseppet sem zavarta az irodában dolgozó ügynököt,míg meg nem kapta következő ügyét,valószínű egy újabb gyilkosságot.Várta,hogy ismét terepre mehessen és azzal a nővel találkozhasson,kinek csak a látványa is meghozza számára a boldogságot,azonban ezt nem így képzelte el.Valahogy kevesebb latyakra és vízre számított.Nem ez volt számára az ideális időpont.De ugye a gyilkosok nem válogatnak nagyon!Lement a parkolóba és bepattant a kocsijába,hogy társát felvéve a helyszínre siettek.Az út nem volt fél órás,a tetthely elég közel,a város szélén helyezkedett el.Az áldozatra egy fiatal pár talált rá,akik épp a szó szerinti mocskos dolgokat kedvelik.</div>
<div>
-Jó napot Booth ügynök!Dr. Brennan!-üdvözölte őket egy nyakig sáros egyén-A maradványok ott vannak!-mutatott a helyre.Minden sáros volt,de az a pont egy egész sártanyának tűnt!Temperance cuppogó lábbal indult a sírhely felé</div>
<div>
-Bones!-szólt utána undorodva a férfi-Nem lehetne,hogy én itt megvárjalak?-kérdezte kelletlenül</div>
<div>
-Dehogy!Az embereid majd adnak neked csizmát-egy FBI-os mellényben lévő teljesen ázott nőre mutatott,aki épp egy gumicsizmát tartott az ügynökünk felé.A férfi arcán fintor terült el,de végül átvette a vízálló cipőt és felhúzta a fekete kondija helyére.Követte társát a tetemhez,aki épp akkor látott hozzá a vizsgálatokhoz</div>
<div>
-Furcsa-mondta,miközben a hulla felett szimatolt-Mintha...Rothadó retket éreznék...-elmosolyodott,majd nevetésben tört ki</div>
<div>
-Mi ezen olyan vicces?-kérdezte társa értetlenül</div>
<div>
-Hát..-nyögte két lélegzetvétel között-Nem tudom-nevette.Indokolatlan jókedve közben alig bírt gondolkodni,így sokkal később jutott eredményre,addig is szívta a mérgező gázt- Szén-diszulfid!Ez szénkéneg!Mindenki azonnal vegyen fel maszkot!-utasította az embereket.Igyekezett rendbe tenni gondolatait,ám az iszonytató jókedv csak nem akart enyhülni.Míg mindenki fejére gázálarc került,Booth tovább kérdezett</div>
<div>
-Tulajdonképpen mi is ez az szénizé?-tudakolta,miközben felrakta a kézhez kapott maszkot.Brennan ismét nevetésben tört ki</div>
<div>
-Nagyon viccesen nézel ki ebben!-röhögte</div>
<div>
-Na jó.Te biztosan be vagy lőve!Azt hiszem,felhívom Cam-et,hogy küldjön valakit helyetted!-elővette a mobilját és tárcsázni kezdett-Szia Cam!-köszönt kissé nyugtalanul a férfi-Ki kéne küldened a legjobb gyakornokodat.És jó lenne,ha Hodgins is megjelenne végre!-az utolsó mondatot az aggodalomtól már inkább dühösen mondta</div>
<div>
/-De mi a baj?-kérdezte nyugodtan a nő/</div>
<div>
-Bones úgy viselkedik,mint aki beszívott!Azonnal küldd ide Wendell-t vagy Clark-ot vagy bánom is én,hogy kit,csak küldd már!</div>
<div>
/-Mi?Hogy érted,hogy beszívott?/</div>
<div>
-Valami retkes szagot érzett,aztán elkezdett nevetni.De nem csak elmosolyodott,szó szerint röhögőgörcsöt kapott és azóta mindenen nevet.Mondott valami szenes izét,aztán mindenki maszkot vett fel.Valaki engem is be avathatna ebbe az egészbe,mert nagyon nem értek semmit!-agyát lassan elborította a méreg</div>
<div>
/-Retek...Rothadó retket mondott?-kérdezett vissza Camille/</div>
<div>
-Azt hiszem,azt.</div>
<div>
/- Szén-diszulfid!-mondta ki az eredményt/</div>
<div>
-Igen,azt hiszem,valami ilyesmi</div>
<div>
/-Ez egy mérgező gáz.El kell onnan hoznod Brennan-t,mielőtt akaratlanul is kárt tesz a maradványokban!Most azonnal üljetek kocsiba és menjetek,közben elmondom,mire kell számítanod!-Saroyan is ideges volt,de főként a bizonyítékok épsége miatt aggódott,hiszen tudta,hogy a gáz ki fog ürülni barátnője szervezetéből/</div>
<div>
-Gyere Bones!-vette el a fülétől a telefont-Menjünk haza...Vagy nem is.Inkább a kórházba!-megragadta a nő karját és felsegítette a földről</div>
<div>
-Mi?De én még nem végeztem!-torpant meg Brenn</div>
<div>
-Nem baj.Beszívtad ezt a mérgező izét,úgyhogy nem dolgozhatsz tovább!Gyere!-elkezdte húzni társa kezét,ám az nem mozdult</div>
<div>
-Nem megyek sehová!Felnőtt nő vagyok,nem te fogod nekem megmondani,hogy mit csináljak!-kiabálta,miközben rabságban szenvedő végtagját próbálta kiszabadítani-Itt maradok és befejezem a munkát!</div>
<div>
-Dehogy fejezed!-szólt vissza az ügynök.Brennan ebben az óvatlan pillanatban hatalmasat rántott magán.Ezzel elvesztette egyensúlyát és hátraesett,ám Booth még időben elkapta,mielőtt az áldozat maradványaira huppanhatott volna.Meg is bánta tettét,mikor Tempe látszólag ok nélkül,teljes erőből ököllel ütni kezdte a férfi mellkasát és hozzá hangosan ordított</div>
<div>
-Mit képzelsz magadról?-kiabálta-Azonnal engedj el!-Seeley örömmel teljesítette a nő kérését,talpra állította és elengedte.Azonban Brennan nem hagyta abba a verekedést.Használatba vette karatetudását és egy egyszerű rúgassál a földre terítette zavarodott társát</div>
<div>
-Ezt most muszáj volt?-nyögte az ügynök,mire ütéssorozat volt a válasz.Igyekezte lefogni a tébolyodott lányt,ám egyedül nehezen birkózott vele,így az épp odaérkező Hodgins volt a segítségére.A bogaras tudós megfogta barátja vállát és hátrarántotta,azazhogy csak rántotta volna,mert amint a nőhöz ért,az megpördülve felállt és egy hatalmasat bevert Jack gyomrába,amitől a férfi összegörnyedt.Már kapta volna a következő pofont,de Booth-nak még idejében sikerült elkapnia Bones kezét.Erősen hátraszorította a lány karját.Éreztette vele,ha megmozdul,akkor a végtagja biztosan eltörik-Higgadj le,Bones!-egész közel hajolt az antropológus füléhez-Nyugi!-csitította</div>
<div>
-Engedj el!-kiabálta Tempe dühösen,ám mozdulni képtelen volt</div>
<div>
-Higgadj le és elengedlek!-válaszolt nyugodtabban Booth</div>
<div>
-A szén-diszulfid egy mérgező gáz és te hosszasan belélegezted!-kezdett bele Hodgins,miután már képes volt levegőt venni-Először indokolatlan jókedvet,majd többszörös dührohamot okoz.Légy ésszerű Dr.Brennan!Tulajdonképp miért is vagy dühös?-közben tisztes távolságra hátrált a nőtől,hogy ha esetleg kiszabadul,ne tudja ismét megütni.Felvett egy maszkot</div>
<div>
-Azért,mert..-kezdte indulatosan,de nem talált logikus magyarázatot.Szemöldöke kisimult gondolkodás közben.Seeley engedett a szorításon,végül engedte,hogy a lány kihúzza a kezét-Én...Nagyon dühös vagyok-sziszegte az összeszorított fogai között-Vigyél kórházba Booth!-parancsolta,majd a kocsi felé vette az irányt.Seeley értetlenül nézett utána,majd Hodgins-ra</div>
<div>
-Nem hiszem,hogy komolyabb baja lesz.Holnapra kiürül a szervezetéből,de én a te helyedben sürgősen beszereznék egy kényszerzubbonyt,ha csak nem akarod egyedül hagyni...-az ügynök bólintott,majd felkapta a sárból a leejtett mobilját és társa után rohant.Nyakig sárosan bepattant a kocsijába és még hosszasan zsörtölődött magában,hogy mibe fog kerülni neki a tisztíttatás.Brennan összeszorított ököllel és csukott szemmel,szótlanul ült a kocsiban.</div>
<div style="text-align: center;">
A kórházba érve kiderült,hogy szerencsére nem szívott be annyi szén-diszulfidot,hogy az idegrendszere maradandó károsodást szenvedjen.Az orvosok a gáz minden hatásáról tájékoztatták a hírtől sokkal nyugodtabb férfit.Émelygés, kettős látás,fülzúgás,álmatlanság,fejfájás és ingerlékenység.Még ezek várható a következő másfél napban.A dokik azt tanácsolták,hogy biztosítsák neki a lehető legnyugodtabb környezetet.És mivel Tempe minden erejével azon volt,hogy hazaengedjék,így megfelelő felügyelet mellett otthon tölthette "beteg" napjait.Azonban úgy másfél óra elteltével már képtelen volt Seeley-vel lenni.Dolgoznia kellett!</div>
<div>
-Nézd Booth!-kezdett bele mondandójába már sokadszor,ám még mindig tartva magát-Ígérem,nem csinálok semmi galibát,de én akarom megvizsgálni a csontokat!-a mondat végére érezni lehetett,hogy az elfojtott düh már a kaput döngeti és nagyon ki akar törni</div>
<div>
-Már mondtam,Bones,ez nem jó ötlet!-ismételte már vagy századszorra a férfi</div>
<div>
-Dolgozni akarok!-ordította el magát az antropológus,közben pedig erősen zihált.Az ügynök megadta magát</div>
<div>
-Rendben.De ez az egész nem rajtam múlik.Felhívom Cam-et!-elővette a már megtisztított készüléket.Remélte,hogy még működik.Benyomta a halottkém gyorshívóját.Hosszas győzködés után végül Saroyan is beleegyezett,hogy Temperance beálljon dolgozni,de csak azzal a feltétellel,hogy nem veszik figyelembe,amit mond,legyen az bármi.Booth beleegyezett,ám erről nem szólt ingerült társának-Cam azt mondta,mehetünk.</div>
<div>
-Remek!-egy szempillantás alatt összeszedte a cuccait és már az ajtóban várakozott-Induljunk!</div>
<div>
-Várj már Bones!Én még nem készültem el!</div>
<div>
-Szedd össze magad és gyere!</div>
<div>
-Ne legyél ilyen türelmetlen!-csitította a nőt,de ezt hamar vissza is vonta-Tudod mit?Kész vagyok.Mehetünk.Jó?</div>
<div style="text-align: center;">
Nem sokkal később már a Jefferson üvegajtaja mögött voltak.Angela-t megnyugvással töltötte el,hogy láthatja barátnőjét.Ezt ki is mutatta egy öleléssel,azonban ez Brennan-nek már nem tetszett annyira.Nyugtalanul fejtegette magáról Ang karjait.A lány elejtett egy "Ne haragudj édesem!" mondatot,aztán elhátrált.Hodgins és Cam már tisztes távolságból üdvözölték a visszatérőt.Végül Wendell is előbújt a csontokból és üdvözölte tanárát.Temperance nem tulajdonított nagy jelentőséget a fogadóbizottságnak.Mintha természetes lenne.Felment az emelvényre.A megtisztított csontok látványa valamelyest megnyugtatta.A fiatal antropológus-jelölt követte.Közben Booth átadta Cam-nek a teljes felügyeleti jogot,hogy ő addig bemehessen az irodába és úgy tehessen,mintha dolgozna,mielőtt leveszik az ügyről.</div>
<div>
-Az áldozat nő.A porckopás alapján 29-33 év körüli-Wendell nyugodtan áll az asztal másik végében és hallgatja,amint tanára elmondja ugyanazt,amit ő maga már megállapított nagyjából fél órája,mikor a csontokat megtisztították-Maga miért csak áll,Mr.Bray?-kérdezte türelmetlenül a nő</div>
<div>
-Elnézést,Dr.Brennan!Én csak...Az ön távollétében ezeket állapítottam meg az áldozatunkról-átnyújtotta a kézzel írt jegyzetet-Ezeket azért írtam fel,mert gondoltam,önnek szüksége lehet rá-Temperance kikapta a jegyzetet a fiú kezéből.Szemében (még maga sem tudta,miért) düh lobogott<br />
-A csontjaimat...-kezdett bele nyugtalanul,de Angela még időben félbeszakította<br />
-Ő csak jót akart,édesem.Vizsgáld csak a csontjaidat,Wendell majd segít Hodgins-nak.Rendben?-Angie hangja nyugtató volt,mintha csak meditálna.Brennan bólintott,a srác pedig elment<br />
-A helyszínen sem vizsgálhattam meg őket és most is más teszi meg helyettem!-fel volt háborodva,de hangszíne inkább a gyerekes sértődöttséget sugározta vissza<br />
-Wendell csak a munkáját végezte szívem!Nyugodj meg és derítsd ki,mi lett az áldozattal,oké?-Tempe mély levegőt vett.<br />
-Igen.Az lesz a legjobb,ha most egyedül dolgozom-helyeselt a lány<br />
<div style="text-align: center;">
Angela megölelte barátnőjét,majd egy mosoly kíséretében távozott,Cam-mal együtt.Brennan kívánsága szerint egyedül maradt.Így volt ideje elgondolkodni a szeszélyes viselkedésén.Elég bűntudata volt a történtek miatt.A verekedés,meg a kiabálás...<i>"De ők voltak a hibásak!"</i>-fogta fel egyszerűen,majd folytatta a munkát.Megnézte gyakornoka jegyzeteit. <i>"Nem is rossz"</i>-gondolta elégedetten,majd hozzálátott a csontok vizsgálatához.<br />
<br />
<br />
<b><span style="font-size: large;"><i>¤¤¤</i></span></b><br />
<br />
<br />
<span style="font-size: small;"><b><span style="font-size: large;">- II -</span></b></span><br />
<br />
<br />
Ahogy Brennan szervezetéből egyre csak ürült a méreg,ő annál nagyobb bűntudatot érzett a történtek miatt.Már kevésbé gondolta úgy,hogy neki volt igaza.Angela még többször benézett rá,kávét és fánkot is hozott,ám Temperance egyszer sem kért bocsánatot.Persze Ang nem is várta tőle el,hiszen ismeri barátnőjét és tudja,hogy a bocsánatkérés neki nem reszortja.Lassan leszállt az éj és már csak ő és legjobb barátnője maradtak a laborban.<br />
<div style="text-align: left;">
-Ugye tudod,édesem,hogy Hodgins nagyon vár engem otthon?-kérdezte kacéran mosolyogva</div>
<div style="text-align: left;">
-Hát menj csak,Ange!Én még elleszek itt egy ideig-visszafordult a csontokhoz és folytatta a munkát</div>
<div style="text-align: left;">
-Ne csináld már szívem!Menj haza!Pihenned kell,azok után,ami ma történt!-győzködte az antropológust Angela</div>
<div style="text-align: left;">
-Nincs kedvem.És egyébként sem vagyok álmos.Tudod ez a méreg mellékhatása.Szerintem ma itt bent maradok.Majd ha elfáradtam,ígérem haza fogok menni-válaszolt nyugodtan</div>
<div style="text-align: left;">
-Szó sem lehet róla!Most azonnal hazaviszlek!-elkapta a nő karját és az irodák felé kezdte vonszolni.</div>
<div>
Brennan hiába is tiltakozott volna,néhány perc múlva már az autóban ültek és úton voltak Bones lakása felé.Persze Angela-t nem volt ilyen egyszerű lerázni.Felkísérte barátnőjét a lakásába és még vagy egy órán keresztül fent volt nála,mondván,hogy nem hagyhatja ilyen állapotban egyedül</div>
<div style="text-align: left;">
-Ééés...Mi van Booth-tal?-kérdezte kíváncsian Ang,miközben nekiállt kávét főzni</div>
<div style="text-align: left;">
-Mégis mi lenne?-ráncolta a szemöldökét Tempe</div>
<div style="text-align: left;">
-Hogy álltok most?Még mindig csak álmodozol róla?</div>
<div style="text-align: left;">
-Ezt nem használhatod fel ellenem!Nem ő az első ember,akivel erotikus álmom volt.Már lánnyal is voltam álmomban,mégsem kívánom a saját nemem.Ez csak az elme játéka...</div>
<div style="text-align: left;">
-De te szeretnéd,hogy ne az legyen,igaz?-kuncogott a lány</div>
<div style="text-align: left;">
-Nem tudom,ezt hogy érted.Booth a társam.Nem fogok lefeküdni vele!Nem is akarok...</div>
<div style="text-align: left;">
-Csak azt ne mondd,hogy nem akarsz!Ne tagadd!-förmedt rá Angela</div>
<div style="text-align: left;">
-Én nem..Tény,hogy Booth tényleg elég jó kiállású férfi,de nincs rá szükségem.Van más szexpartnerem,ha így akarom.Ő csak a társam,semmi több-felelt nyugodtan Brennan</div>
<div style="text-align: left;">
-Ühüm-mosolygott magában Ang-Hát persze...</div>
<div style="text-align: left;">
-És te,meg Hodgins?Nem azt mondtad,hogy vár rád?-terelt Temperance</div>
<div style="text-align: left;">
-Így van.De kibírja még ezt a kis időt-felelt nemes egyszerűséggel-Mondd,mikor feküdtél le utoljára valakivel?-fordult barátnője felé</div>
<div style="text-align: left;">
-Úgy három hónapja.Miért?De bármikor felhívhatom Adam-et,ha netán vágy támadna bennem-nem mutatta,de egyre kínosabbnak érezte a helyzetet.Igyekezett minél természetesebbnek,Bones-osabbnak tűnni.<br />
-Szerintem már nem fogod őt felhívni...Úgy értem,soha.<br />
-Már miért ne tenném?Hiszen kiváló az ágyban-bár nagyon is jól tudta miről van szó,tovább játszotta az értetlent<br />
-Hidd el nekem,édesem!Már nem kell neked.Akár törölheted is a telefonszámát-győzködte a művésznő<br />
-Fogalmam sincs,miről beszélsz,Ange!Nem törlöm a számát.Talán még ma éjjel fel is hívom,mert nem sok esély van rá,hogy aludni fogok-felállt ültéből és a kifőtt,gőzölgő italhoz fordult,hogy töltsön két adagot<br />
-Talán nem kéne kávét innod és akkor tudnál aludni-folytatta egy kicsit morcosan a lány<br />
-Hidd el,ez a minimális koffeinadag nem tartana ébren,ha valóban fáradt volnék-vágta rá Brennan,majd átnyújtotta a bögrét barátnőjének.Angela elvette a forró frissítőt,azonban már nem volt ideje meginni,mivel megszólalt a telefonja<br />
-Szia édes!-köszönt,az iméntiektől még mindig feszülten-Felugrottam pár percre Brennan-hez,de nemsokára megyek!-szünetet tartott,hallgatta férje válaszát-Én is szeretlek!-letette a mobilt és barátnőjéhez fordult-Mennem kell.Jack türelmetlenül várja,hogy hazaérjek,ezért a kávét sajnos neked kell meginnod!Remélem azért mégis sikerül aludnod.Nem szeretném,ha hülyeséget csinálnál!-megeresztette egy kaján vigyort<br />
-Nem tudom,ez miben lenne hülyeség-Angela egy pillanatra elkomorodott,de utána ismét felderült és megölelte Tempe-t,aki viszonozta ezt.<br />
-Csak hallgass a szívedre,édesem!-mosolygott a lány<br />
-Nem tudom,ezt hogyan kell.<br />
-Dehogynem!-felkapta a táskáját és az ajtó fele indult-Jó éjt,Temperance!-puszit nyomott Brenn arcára,majd távozott<br />
<div style="text-align: center;">
Bones egyedül maradt a gondolataival.Igen,tényleg igaza volt Angela-nak,bár ezt nem akarta bevallani.Az az érzés,ami egész testét átjárta,mikor Booth közelében volt,teljesen felemelte és más emberré tette.Már a kezdetek óta igyekezett minél jobban palástolni ezt a változást,ám az idő folyamán egyre kevésbé sikerült neki.Álmaiban szinte minden éjjelt együtt töltött a férfival és lassan ez átvette az uralmat felette nappal is.Gyakran azon kapta magát,hogy munka közben álmodozik.Elképzeli,mi lenne,ha..,ám jól tudja,ő és Seeley sosem lehetnek együtt.Nem csak azért tartja titokban érzéseit,mert fél társa válaszától,bár ez is nagy szerepet játszik,a fő ok az,hogy fél a jövőtől.Mert ha véletlenül össze is jönnek,lesz együtt egy szép hónapjuk,talán egy évük,de végül az ő kapcsolatuk is épp oda fog jutni,mint a többi emberé.És ha ez megtörténik,nem csak a kapcsolatuknak,de a mostanáig törhetetlen barátságuknak is vége szakad,ezt pedig nem kockáztathatja.Inkább a belső őrlődést választja.<br />
<br />
<br />
***<br />
<br />
<br />
Eközben Booth nyugtalanul forgolódott az ágyában.Nem tudta eldönteni,szívének melyik sóhajára hallgasson.Menjen álmai nőjéhez,hogy mellette legyen ebben a nehéz időszakban vagy inkább maradjon a fenekén,merthogy jobb,ha most nem zaklatja,hiszen a nőnek nélküle is van épp elég gondja.Vagy két órán keresztül hánykolódott így,mire végre dönteni tudott.Nem érdekelte,hogy Bones talán alszik,sem hogy mit fog szólni.Most csak látni szerette volna őt és azt,hogy épségben van és az a valami,amit belélegzett,biztosan nem okozott nagyobb kárt benne.Magára kapott valami laza szerelést (a szokásos öltöny stb. helyett) és útnak indult.Nem kellett sok idő,hogy ebben a semilyen forgalomban eljusson a kiszemelt lakásig.Ott gyorsan kipattant,majd a lépcsőn felfutva vad dörömbölésbe kezdett.<br />
<div style="text-align: left;">
-Bones!-kiabálta.Miután Brennan meghallotta társa hangját,önkéntelenül is az ajtóban termett és mire feleszmélt,már tárta is ki</div>
<div style="text-align: left;">
-Mit keresel itt,Booth?-kérdezte homlokráncolva</div>
<div style="text-align: left;">
-Nem tudtam aludni.Muszáj volt látnom,hogy már jobban vagy.Tudod elég rosszul festettél egész nap-komoly arckifejezése és szavai belül megmosolyogtatták Tempe-t</div>
<div style="text-align: left;">
-Hát most már láthatod.Jól vagyok.Vagyis leszek,holnap reggelre már biztosan-felelt azzal a Bones-os racionalitással-Remélem megnyugtattalak annyira,hogy el tudj aludni.</div>
<div style="text-align: left;">
-Akkor be sem hívsz?-kérdezte reményvesztve</div>
<div style="text-align: left;">
-Fél 1-kor?-Seeley alig észrevehetően egy pillanatra lesütötte a szemeit</div>
<div style="text-align: left;">
-Igazad van.Akkor jó éjt,Bones!-köszönt el,majd megfordult.Azonban mielőtt elmehetett volna,Brennan megragadta a karját</div>
<div style="text-align: left;">
-De maradhatsz is,ha akarsz-az ügynök derengő mosollyal a nőre nézett-Én úgy sem fogok aludni az éjszaka.Tudod,ez is egy mellékhatás-mind a ketten a lakásba léptek,Temperance pedig bezárta az ajtót</div>
<div>
Percekig mélyen hallgattak.Egyikük sem tudta,mit mondhatna a másiknak.Amikor már kezdett túl kínossá válni a csend,az antropológus kibökött egy jelentéktelen mondatot.</div>
<div style="text-align: left;">
-Kérsz kávét?-kérdezte,ám nem nézett társa szemeibe.Úgy tett,mintha tenne-venne a konyhában</div>
<div style="text-align: left;">
-Kávét?Ilyenkor?-Brenn megfordult,hogy lássa a férfi arcát,kinek vonásain egy sármos vigyor terült el-Miért is ne?-Tempe visszafordult a pulthoz és nekilátott,hogy elkészítse a frissítőt.Szája mosolyra húzódott.Néhány perc múlva Booth elfogyaztotta az italt és egy-egy sörrel a kezükben a tévé felé indultak.Azaz,csak indultak volna,ugyani Brennan még mindig a szekrényben tárolta az új készüléket.Miután Seeley felajánlotta,hogy beüzemeli,hozzá is látott,ám társa nem bírta nézni,ahogy a férfi egyedül ügyködik,ezért besegített</div>
<div style="text-align: left;">
-Na jó-mondta két dróttal a kezeiben-Ezeket most hova?-kérdezte jobb és bal kezét egyenként felemelve,hogy bemutassa a különböző színű huzalokat</div>
<div style="text-align: left;">
-Oldalt kell lennie egy piros és egy fekete dugónak.Innen már te is tudod-vigyorgott,majd miután hallotta a nő szavait,mi szerint: "Ott nincs se piros,se fekete dugó,csak kék,zöld és sárga",ő is a készülékre pillantott-Ó.Akkor add ide-mondta végül mikor látta,hogy Brenn tényleg nem vak és teljesen igaza van</div>
<div style="text-align: left;">
-Dehogy adom!-rökönyödött vissza Tempe</div>
<div style="text-align: left;">
-Akkor gyere!-megfogta a nő kezét.Ekkor mindkettőjüket valami különös bizsergés járta át és mint egy áramütésszerűen azonnal eltávolodtak egymástól-Sajnálom.Nem akartalak megrázni-magyarázgatta magának és társának a különös érzést</div>
<div style="text-align: left;">
-Ez nem a te hibád-vélkedett Bones-Egyértelműen az okozta,hogy egyikünk ruhaanyaga a szőnyeg által keltett súrlódással elektromosságot képzett és mivel a testünk vezeti az áramot,ezért mikor te hozzám értél,épp átadtuk egymásnak ezeket az inpulzusokat-fejtegette Brennan.Booth mosolyogva hallgatta.Mikor Tempe észrevette,összeráncolt szemöldökkel meg is tudakolta ennek okát-Baj van?Feláll a hajam?Vagy mi olyan nevetséges?</div>
<div style="text-align: left;">
-Semmi!-zökkent ki azonnal a férfi-Csak annyira...Bones-os voltál-derült fel újra</div>
<div style="text-align: left;">
-Bones-os?-mosolyodott el a nő is.Seeley nem bírta levenni tekintetét a gyönyörű kék szempárról.Még óráknak tűnő másodpercekig csak egymás tekintetét fürkészték<br />
-Na gyere!-próbálkozott újra Seeley.Megfogta az antropológus kezeit és a helyes irányba vezette,aztán mikor nagynehezen rátaláltak a kábelek helyére,erősen beletuszkolták őket a dugóba-Kész.Ettől a pillanattól kezdve hivatalosan is nézhető a tévéden tévéműsor!<br />
-Feltéve,ha jól sikerült összeszerelnünk-A táviránytó után nyúlt és benyomta a bekapcsológombot,a készülék pedig előbb világítani,majd beszélni kezdett,végül kép is járult az adáshoz<br />
-Ahhoz képest,hogy ez milyen modern-és ezt a szót erősen megnyomta-tévé,elég nehezen indult.<br />
-Igen.Azt hiszem,ez a tévé elég modern.Egy barátomtól kaptam ajándékba.Mikor ez a készülék már a szekrényem alján volt,társai még piacra sem lettek dobva.<br />
-Wáo-hörrent a férfi-Milyen barát ad ilyet?-kérdezte nem rejtegetett fintorral az arcán<br />
-Nem igazán értem,mi a problémád,Booth.Aron jól tudta,hogy én úgysem fogok magamtól tévét venni,ezért azt mondta,ha elfogadom,kapok tőle egy újat.Én pedig elfogadtam...<br />
-Én nem adok a barátomnak csak úgy egy prototípust!<br />
-Hát persze.Tőled senki sem várja el,hogy a te anyagi helyzeteddel ilyen nem épp olcsó dolgokat ajándékozz-természetesen Brenn ezt nem azért mondta,hogy megbántsa Booth-t,de mind tudjuk,az ügynök elég lobbanékony ilyen téren<br />
-Nem így értettem,Bones!És képzeld,nincsenek anyagi problémáim,mindössze nem annyit keresek,mint te!Az nem azt jelenti,hogy kevés pénzem van!Azon kívül pedig én is meg tudnám venni a prototípust,ha nagyon akarnám,de én azt mondom,hogy az ember nem ad csak úgy a "barátjának" ilyen drága cuccot!-a "barátjának" szó hanglejtésébe elég ironiát vitt,hogy kitűnjön,mire céloz<br />
-Ha arra gondolsz,hogy Aron ezzel fizetett azért,hogy lefeküdjek vele,akkor nagyon tévedsz!-felpattant ültéből és a fürdőbe ment.Néhány perc múlva Temperance nyugodtan tárta ki a mosdó ajtaját,Seeley pedig türelmetlenül várta<br />
-Én nem egészen erre gondoltam,Temperance-kezdett bele<br />
-Nem feküdtem le vele.Bár ő nagyon szerette volna,de nem feküdtem le vele-közölte hűvösen,közben végig kerülte az ügynök tekintetét-Úgy láttam,többet szeretne egyszerű szexnél,nekem pedig csak arra volt szükségem,így külön váltak útjaink.Ő New York-ba költözött én pedig itt maradtam.<br />
-Sajnálom...-nyögte tehetetlenül<br />
-Most jobb lesz,ha elmész-modta komolyan,közben még mindig nem nézett Booth szemeibe.Kitárta a bejárati ajtót<br />
-Nem akartalak megbántani!-két tenyere közé fogta a nő arcát és felemelte a fejét,hogy újra elmerülhessen abban a gyönyörű,kék szempárban-Kérlek,ne küldj el!-dörmögte halkan.Bones sokáig nem szólt,csak társa mélybarna szemeibe bámult.Minél többet nézte,annál jobban megenyhült és egyre nyugodtabb lett.Mintha csak nyugtató teát ivott volna.Booth közelebb hajolt,Brennan szíve pedig egyre hevesebben vert...<br />
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<b><span style="font-size: large;"><i>¤¤¤</i></span></b></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: small;"><b><span style="font-size: large;">- III -</span></b></span></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
A levegő valósággal szikrázott Booth és Brennan között,a távolság pedig egyre csökkent.Temperance visszafojtott lélegzettel várt és minden eltelt tizedmásodperc egyre nehezítette a koncentrálásban.Olyan volt,mintha ez az esemény perceken keresztül húzódott volna köztük,ám valójában nem volt több néhány másodpercnél.Azonban még ez az idő is elég volt ahhoz,hogy Bones észbekapjon.Ahogy Seeley közeledett,Brenn úgy távolodott,végül elkapta tekintetét.</div>
<div>
-Jó éjt,Booth!-szólalt meg,látszólag összeszedetten,közben a már nyitott ajtót csak még jobban kitárta és egy pillanatra sem akarta,hogy társa szemeibe kelljen néznie.</div>
<div>
-Jó éjt,Bones!-törődött bele a férfi,végül távozott.Tempe becsukta az ajtót,majd az ablakhoz ment és még nézte,ahogy az ügynök eltávolodik a lakástól.</div>
<div>
-Ennek így kellett lennie-motyogta maga elé szomorúan-Hidd el,mi nem illünk össze...</div>
<div style="text-align: center;">
Az éjszaka csigalassúsággal telt.Brennan képtelen volt elaludni.Nem a történtek miatt,ez mindössze a méreg mellékhatása,de épp elég ahhoz,hogy szépen végiggondoljon mindent.Mind azt,ami este,mind ami nappal történt.Most valami furcsa gyomorszorongató érzés kerítette hatalmába,mikor az elmulasztott esélyére gondolt.Talán most valóra válhatott volna,amiről már hónapok óta vissza-vissza térő álma szólt,ám ezt hamar ki is verte a fejéből. "Ez lehetetlen!Még viccnek is rossz!Mi nem lehetünk együtt.Teljesen különbözünk ahhoz.És különben is.Ha sikerülne is,amit nem hiszek,nem lenne hosszú életű a kapcsolat,utána pedig már nem leszünk ugyanolyanok.Nekem szükségem van a barátaimra,egy szakítás pedig tönkretenne mindent.Így lesz a legjobb..."<br />
Lassan eljött a hajnal és a felkelő nap első,még gyenge sugarai cirógatni kezdték a gondolataiba merült nőt.Temperance kimászott az ágyból és a fürdő fele vette az irányt.Nem volt hajlandó sietni,élvezni akarta a forró víz érintéseit fáradt bőrén.Ez valamelyest kiverte a fejéből bolond ábrándozásait és öntipródását,a zuhanyzás végére pedig már teljesen összeszedte magát.Épp mikor végzett,a nappaliban megszólalt az ottfelejtett mobilja.Gyorsan törölközőt csavart magára és kirohant,elvégre is ki tudja,milyen ügyben keresik,hiszen elég fontos személlyé vált az évek során.<br />
<div style="text-align: left;">
<i>/-Na végre édesem!Csak hogy felvetted!/-hallatszott a türelmetlen Angela hangja a vonal másik végéről/</i></div>
<div style="text-align: left;">
-Épp a fürdőben voltam-felelt egyszerűen Brennan-Miért kerestél?<br />
<i>/-Csak érdeklődni akartam,hogy jól vagy-e.Jössz dolgozni?Mert Cam azt mondta tegnap,hogy akár ki is veheted ezt a napot.Én is ezt javaslom.Pihenned kéne,hiszen hetek óta folyamatosan dolgozol./</i><br />
-Nem Angela.Nem ma.Szeretném elrendezni ezt az ügyet.Talán majd utána.<br />
<i>/-Jobban vagy?-hallatszott az ismétlés/</i><br />
-Igen.Nem aludtam az éjjel,de legalább volt időm gondolkodni-úgy döntött,még nem szól a tegnap estéről barátnőjének.Majd ha eljön az ideje.<br />
<i>/-Na és min?-kérdezte elfojtott hangon a lány/</i><br />
-Az ügyön.Arra gondoltam,hogy ez a mérgezés nem baleset volt.Tegnap láttam Hodgins toxikológiai eredményeit és zavar,hogy ennek az anyagnak csak a felszínen volt nyoma.Ha a test bomlása idézte volna elő,akkor a csontokból is ki lehetett volna mutatni.Olyan,mintha ráöntötték volna az áldozatra.Már csak az a kérdés,hogy halála előtt vagy után.-Angela a telefon mögött a szemeit forgatta<br />
<i>/-Ezt sosem fogom megszokni!-sóhajtja-Na jó.Most leteszem.Bent találkozunk!-kinyomta a telefont,Brennan pedig ismét egyedül maradt./</i><br />
<div style="text-align: center;">
Így legalább végiggondolta,hogy az imént nem is mondott hülyeséget,noha ez egész éjjel nem jutott az eszébe.Gyorsan összekapta magát,felöltözött és megszárította nedves tincseit,feltett egy laza sminket,hogy arca ne látsszon olyan fáradtnak,majd nekivágott a dugótól zsúfolt,hosszúnak ígérkező útnak.<br />
Mikor beért,a többiek már javában dolgoztak.Azt hitte,korán kelt,de ezek szerint mégsem?A falon lógó órára pillantott.Hét óra.Akkor nem késett el,a többiek jöttek előbb.Az emelvényre sietett,ahol már várták a megtisztított csontjai és egy gyakornok,Wendell.<br />
<div style="text-align: left;">
-Ó.Dr Brennan!-egy kicsit eltávolodott a csontoktól,hiszen tartott a tegnapi eset megismétlődésétől</div>
<div style="text-align: left;">
-Átolvastam a jegyzeteit Mr.Bray-átnyújtotta az előző nap begyűjtött dossziét-Egész kiváló munkát végzett-a fiú elvette a papírokat</div>
<div style="text-align: left;">
-Köszönöm,Dr Brennan-felelt</div>
<div style="text-align: left;">
-Ma is teljesítsen ilyen jól!Most azonban nincs magára szükségem.De segíthet Hodgins-nak-ezzel elhessegette a meglepett srácot,ő pedig nekilátott a munkának.Elővette a kis diktafonját,hogy rögzítse gondolatait-A medencecsonton hajszálrepedések láthatók.A csuklón védekezésből származó nyomok találhatók,a jobb csuklócsont eltört,a ball pedig több helyen megrepedt-tovább vizsgálgatott-A koponya felületén több helyen repedések húzódnak-az emelvény csipogása szakította félbe</div>
<div style="text-align: left;">
-Jó reggelt édesem!-köszönt Angela és megölelte barátnőjét</div>
<div style="text-align: left;">
-Szia Ang!</div>
<div style="text-align: left;">
-Látom máris nekiláttál a munkának!-mosolyog</div>
<div style="text-align: left;">
-Igen-nézett szomorúan a csontokra</div>
<div style="text-align: left;">
-Mit látsz?-kérdezte együttérzően a művész</div>
<div style="text-align: left;">
-Ezt a nőt többször megerőszakolták és brutálisan megverték.Védekezés közben eltört az egyik csuklója,a másik is súlyosan megrepedt,de még élt nagyjából egy hetet.Legalábbis a gyógyulás mértéke ezt mutatja.Abba halt bele,hogy a fejét többször erősen valami keménybe csapták,Hodgins tegnapi elemzése szerint betonba-most legszívesebben feltette volna azt a kérdést,hogy "mi készteti arra az embereket,hogy ilyet tegyenek",ám inkább elhallgatott.</div>
<div style="text-align: left;">
-Hamarosan kész vagyok az arcrekonstrukcióval és megtudjuk,ki volt,utána pedig elkapjuk a tettest-nyugtatta barátnőjét</div>
<div style="text-align: left;">
-Mint mindig-mosolyodott el Tempe</div>
<div style="text-align: left;">
-Mi történt az este,miután elmentem?-érdeklődött Angela.Valójában jól tudta,hogy Booth ott járt és összevesztek,csak azt nem tudta,min</div>
<div style="text-align: left;">
-Semmi.Booth átjött és összeszereltük a tévémet.Utána elment és pedig lefeküdtem-mondta el nagy vonalakba.Ange mereven nézte barátnőjét-Mi az?-kérdezte zavartan</div>
<div style="text-align: left;">
-Ennyi?-Bones bólintott.Valaki az emelvényre lépett,mert az csipogni kezdett-Sajnálom-megérintette a nő vállát,majd a másik irányba távozott.Brennan megfordult és azt kívánta,bár ne tette volna</div>
<div style="text-align: left;">
-Mit keresel itt?-kérdezte keményen</div>
<div style="text-align: left;">
-Hozzád jöttem-felelt a férfi</div>
<div style="text-align: left;">
-Mondtam,hogy nem haragszom rád,Booth!</div>
<div style="text-align: left;">
-Tudom,mit mondtál,de én nem csak emiatt jöttem.</div>
<div style="text-align: left;">
-Hát?-Tempe gyomra görcsbe rándult.Seeley egy percig tétovázott,végül nem azt mondta,amit szeretett volna</div>
<div style="text-align: left;">
-Meg akartam kérdezni,hogy áll az ügy-nyögte ki</div>
<div style="text-align: left;">
-Azt telefonon keresztül is megtehetted volna-Bones gyomra nem tágul és az ügynöké is egyre csak szűkül</div>
<div style="text-align: left;">
-Bocsánatot akartam kérni tőled a tegnap este miatt...</div>
<div style="text-align: left;">
-Már megtetted.Mondtam,hogy nem haragszom.Felejtsük el!-a férfi bólintott</div>
<div style="text-align: left;">
-Van kedved ma velem ebédelni?<br />
-Nem lehet.Meg szeretném oldani ezt az ügyet...<br />
-Persze,hogy elmegy!-kiabált oda nekik Angela-Úgyis túl sokat dolgozik mostanában-fejezte be már közelebbről,majd továbbsietett<br />
-Akkor?-kérdezte reménykedve Booth<br />
-Legyen-mosolyodott el Brennan<br />
-Remek!Akkor fél egyre érted jövök!<br />
-Nem.Majd a Royal Diner-ben találkozunk!-javított Bones.Seeley megfordult és már menni készült,mikor Tempe még egyszer megszólalt-Egyébként honnan tudtad,hogy bent vagyok?-puhatolózott<br />
-Angela mondta.Felhívtam,hogy szóljon,ha beérsz-felelt a férfi,Temperance pedig nem kérdezősködött tovább.<br />
<div style="text-align: center;">
Nem sokkal Booth távozása után Angela visszatért barátnőjéhez és már jöttek vele a többiek is.</div>
<div>
-Mi volt ez,édesem?-kérdezte kuncogva</div>
<div>
-Nem tudom,miről beszélsz.Megtudtad ki az áldozat?-terelt az antrolológus.Anegla sóhajtott</div>
<div>
-Igen.Mary Dackins.32 éves.A szülei meghaltak autóbalesetben mikor kicsi volt és nincs más családtakja.A lakótársa jelentette be az eltűnését másfél hónapja-ecsetelte a lány<br />
-De a lárvák fejlődési stádiuma alapján a nő két hete halt meg-szól közbe Hodgins<br />
-Elrabolták,megerőszakolták,megverték,majd a fejét többször a betonba vágták,ebbe pedig már belehalt-összegzi a tényeket Brennan.Jack-nek felcsillan a szeme<br />
-Titeket ez nem emlékeztet valamire?-kérdezi sejtelmesen<br />
-Nekem rémlik valami-szólal meg az épp odaérő Wendell.A többiek értetlen képpel néztek a két fiúra<br />
-Mi az?-kérdezte Cam<br />
-Mondod vagy mondjam?-nézett a gyakornokra Hodgins<br />
-Mondd csak!-felelt a fiú,a bogaras tudós pedig belekezdett<br />
-Néhány évvel ezelőtt a sajtó csak ettől volt hangos!Még most sem?-Angela megrázta a fejét-A Cain-ügy!A pasas vagy 8 nőt meggyilkolt,épp így!Hetekig fogvatartotta őket,majd miután megunta a játékot,mert az áldozatai teljesen leamortizálódtak,megölte őket,aztán keresett helyettük másikat-fejtette ki<br />
-Már én is emlékszem!-szólalt meg Angela-De őt kivégezték-ráncolja a homlokát<br />
-Úgy gondoljátok,hogy valaki utánozza őt?-mondta ki Brenn<br />
-Ahhoz túlságosan hasonlít az ügy-felelt Hodgins<br />
-De ha egyszer az előző sorozatgyilkos meghalt,akkor más nem lehet,csak egy koppintás-Angela teljesen összezavarodott-Nem értem,miből gondoljátok,hogy az eredeti elkövető volt.<br />
-Én nem gondolom!-szól közbe Wendell<br />
-A kivégzés nem volt nyilvános.Én is el tudom hitetni veletek,hogy megettem egy tál százlábút,ha a tálamról valóban eltűntek a százlábúak!<br />
-Ne gyere megint az összeesküvéselméleteiddel Jack!-kelletlenkedett a művésznő<br />
-De gondolj csak bele Ang!-tárta szét karjait a férfi-Milyen király lenne,ha mi buktatnánk le egy ekkora hazugságot!<br />
<span style="text-align: center;"><br /></span>
<br />
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<b><span style="font-size: large;"><i>¤¤¤</i></span></b></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: small;"><b><span style="font-size: large;">- IV -</span></b></span></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<span style="text-align: center;">Brennan nem akart komolyan elgondolkodni azon,amit Hodgins mondott,ám valahogy mégsem bírta kiverni a fejéből.Mi van,ha ez a gyilkosság valóban nem utánzat?Ha racionális akar maradni,logika szerint ez lehetetlen.Az akkori gyilkost kivégezték,ez pedig csak egy őrült rajongó próbálkozása.Nem lehet más.Azonban hiába vetette össze újra és újra a két anyagot,azok szinte teljesen ugyanazt mutatták.A hasonlóság egyértelmű volt.Most kétséges,hogy vajon az ügy,ami három évvel ezelőtt mindenkit rettegésben tartott,valóban lezártnak tekinthető?És ha nem,akkor ismét kitörhet majd a pánik,mint akkor?</span><br />
<div style="text-align: center;">
Mindössze egy eltérés van a három éve történt gyilkosságok és a mostani eset között: a mérgező gáz.Eddig a gyilkos nem használt még csak hasonlót sem.Most mi változott?</div>
<div>
-Dr.Brennan!-kiáltott Cam,mire az antropológus megpördült-A toxikológiai eredménye nem mutatott ki az áldozat tüdejében szén-diszulfidot.</div>
<div>
-Tehát a halála után került a testre-állapította meg Bones-Ez nem jellemző a Cain gyilkosra.Tehát Hodgins elmélete nem állja meg a helyét.<br />
-Vagy talán mégis?-szólt a beszélgetésbe Angela,aki gyorsan felsietett az emelvényre-Bevittem a gépbe a mozgását és lefuttattam Washington börtönadatbázisán.Az elején azt hittem,hogy nem fogok találni semmi használhatót,de tévedtem.Néhány perccel az állítólagos kivégzése után egy 97%-ban egyező mozgású férfi távozik a börtön főbejáratán.<br />
-És?-kérdezte Cam<br />
-Az ember mozgása olyan,mint az ujjlenyomat.Nem hamisítható és teljesen egyedi.Na már most végiggondoltam,hova mehet egy épp szökésben lévő bűnöző...<br />
-A reptérre-mondta egyszerre Cam és Tempe<br />
-Úgy van.És igazam volt.A reptéren már más ruhában,de ott volt ugyanaz az alak,természetesen az arcát nem látni.Elhagyta az országot.Megnéztem,néhány hónapra visszamenőleg a reptér felvételeit.Nagyon hosszú volt...Már azt hittem,elalszom...<br />
-Angela!A lényeget!-szólt rá Brennan<br />
-Három hónapja pontosan március 15-ei napon a gép egyezést talált.Ami a pech,hogy az illető most is takarja az arcát.<br />
-Ha Cain lenne,már sokan felismerték volna-tiltakozott Brennan<br />
-Nem,ha átoperáltatta az arcát-magyarázta a művésznő<br />
-Sziasztok!-köszönt Booth,miközben lecsipogtatta a kártyáját-Zavarok?<br />
-Nem.Pont jókor jöttél,épp Angela beszámolóját hallgatjuk.Fejleményeink vannak!-felelt Cam.Angela megismételje a sztorit az elejétől Booth kedvéért.<br />
-Már csak azt nem értem,miért takarta el az arcát a kamerák elől,mikor visszatért.Az elméletetek szerint átoperáltatta,nem?-értetlenkedett az ügynök<br />
-Szerintem Cain számított arra,hogy keresni fogjuk,ha rájövünk,hogy még él.Így van esélye elbújni.De erre a módszerre nem számított-magyarázta Angela<br />
-Jó.De ha tényleg Cain az,ahogy elmondtátok,akkor miért rakta rá az áldozatra azt az izét?<br />
-Hogy elterelje magáról a figyelmet.De arra nem számított,hogy nekünk van egy kitűnő összeesküvés-elméleteket gyártó tudósunk-mosolygott Ang<br />
-Szóval biztos,hogy Cain visszatért-gondolkodott el Seeley,közben pedig gondterhelt arcot vágott-Ezt csak akkor mondhatom el a főnökömnek,ha van rá bizonyítékotok.Nem bombázhatom elméletekkel!<br />
-Van bizonyítékunk Booth!Angela épp ezt magyarázta eddig!-szólt közbe Bones türelmetlenül.A férfi körbenézett a rá szegeződő tekinteteken és feszélyezve érezte magát,hiszen nem állhatott csak úgy oda az új főnöke elé,hogy "Bocs főnök,csak újra meg kéne nyitni a Cain-ügyet,ami néhány éve megrendítette a világot!"<br />
-Rendben.Megyek és elmondom neki-felet egy nagy sóhaj kíséretében,majd megfordult és elindult a kijárat felé.El sem köszönt,mert azon agyalt,hogyan tálalja a dolgot<br />
-Várj Booth!-kiáltott Cam,mire a férfi megpördült-Nekem most dolgom van,de Dr. Brennan veled megy és segít elmagyarázni a dolgot!-az antropológus összeráncolt szemöldökkel nézte főnökét<br />
-Nekem is dolgom van!-szögezte le azonnal-Angela viszont épp ráér!<br />
-Nem.Angela-nak fontosabb dolga van-folytatta Camille<br />
-Mégis mi lehet ennél fontosabb?-rökönyödött meg Bones.Saroyan szúrós szemekkel nézte alkalmazottját,ám a nő állta a tekintetét<br />
-Meg fogod tudni,ha eljött az ideje!-zárta le a témát Cam,majd megragadta Angela karját és gyorsan le is akart lépni,de Angela még a háta mögül visszaszólt<br />
-Az asztalomon van a lementett fájl az ügy aktáján!-kiabálta.Temperance duzzogva nézett Seeley-re<br />
-Most miért nézel így?Nem mondtam,hogy gyere!-emelte fel védekezőn a kezeit.Brennan megforgatta szemeit,majd felszaladt összeszedni a bizonyítékot és a táskáját,néhány perc múlva pedig már úton is voltak.Mind a ketten hallgattak,mint a sír.Végül néhány utcányira az FBI épületétől Booth megszólalt<br />
-Most haragszol?-kérdezte nyugtalanul.Bones az ügynökre nézett<br />
-Nem.Miért,kéne?-Seeley megállt a pirosnál és tekintetük találkozott.Tempe alig észrevehetően megborzongott,majd elkapta a fejét,megkeményítette vonásait és úgy nézett fel újra<br />
-Nem...Nem-ismételgette,végül előrefordult-Akkor áll még az ebéd?-kérdezte zavartan<br />
-Tudod...-kezdett bele-Jobb lenne,ha...-de nem fejezhette be,mert társa közbeszólt<br />
-Nehogy azt mondd,hogy nem!Ne csináld már Bones!Ne futamodj meg,mert előbb-utóbb úgyis beszélnünk kell!<br />
-Befejezted?-nézett a férfira higgadtan.Booth ettől kicsit megzavarodott<br />
-Azt hiszem-felelt,de ez inkább kérdésnek hangzott<br />
-Csak azt akartam mondani,jobb lenne,ha vacsoráznánk,mert az ebédet ha jól sejtem mind a ketten lekéstük -mutatott a kocsiban lévő órára,ami háromnegyed egyet mutatott-Nekem pedig még dolgom van a laborban-az ügynök bólintott<br />
-Bocsi-nyögte ki,miközben a gázra taposott,mert már dudáltak mögötte.Hamarosan a J.Edgar Hoover épület parkolójában szálltak ki a járműből és a főnöki iroda felé vették az irányt.Felérve Booth kissé félve kopogott be,majd mind a ketten beléptek<br />
-Booth ügynök!Dr.Brennan!<br />
-Uram!<br />
-Jó napot Mr. Fayer!-köszönt udvariasan a nő<br />
-Most nem alkalmas!Egy nagyon fontos ügyfelet várok-rázta le őket Jack Fayer igazgató<br />
-Nagyon fontos dologról lenne szó,uram!-tiltakozott Seeley<br />
-Mint mondtam,most nem alkalmas!Kérem távozzanak!<br />
-A Cain-ügyről van szó!-mondta ki Boorh helyett Brennan.Az igazgató arcán valamiféle furcsa grimasz futott végig<br />
-Menjünk a tárgyalóba!-vágta rá a férfi és felpattant a székéből.A tárgyalóban Bones behelyezte az Angela által készített lemezt a gépbe és magyarázni kezdett<br />
-Azt feltételezzük,hogy Cain-t nem végezték ki aznap-kezdett bele<br />
-Mégis miből gondolják?<br />
-Az egyik munkatársunk,Miss Montenegro tett egy nagyon értékes felfedezést-benyomta a lejátszást és folytatta-Néhány perccel Cain kivégzése után készült ez a felvétel.Az ember mozgása olyan,mint az ujjlenyomat.Ha át is operálják az arcot,a járása és a mozgása nem változik.<br />
-Ez mit jelent?-kérdezett bele Fayer,hogy kicsit megsürgesse az eseményeket<br />
-Miss Montenegro összevetette Cain és ennek a férfinek a mozgását és 97%-os eredménnyel elmondhatjuk,hogy Cain a kivégzése után távozott az épületből-fejezte be Brennan<br />
-Ez teljességgel lehetetlen!-mondta nyugodtan a férfi<br />
-Nem az!Ez a felvétel pontos!-védekezett Brenn<br />
-Cain-t kivégezték!Többé meg se halljam ezt a nevetséges elméletet!Ez a gyilkosság egy egyszerű utánzat,nem más!Most mehetnek!Booth ügynök!24 órája van,hogy átadja az ügy adatait Hamstel ügynöknek!Ő nem gyárt nevetséges elméleteket,hanem a munkáját végzi!Örüljön,hogy csak az ügyről veszem le!-felállt és az irodájába ment,Booth és Brennan pedig ott maradt a tárgyalóban.Tempe értetlenül bámult maga elé.<br />
-Menjünk-szólalt meg Seeley-Vissza viszlek a laborba-Tempe kivette a lemezt a lejátszóból és a tokjába helyezte<br />
-Nem értem.Itt van a világos bizonyíték,ő pedig úgy tesz,mintha ez nem is létezne.<br />
-Most már úgyis mindegy,Bones.Nem a miénk az ügy,tehát semmire nem megyünk a bizonyítékoddal-elhagyta a termet,Tempe pedig követte.Visszafele némán ültek a kocsiban<br />
-Sajnálom,Booth!-mondta végül Brennan<br />
-Mit?Nem a te hibád!-felelt Seeley,de lerítt róla,hogy ideges<br />
-Talán,ha nem próbáltam volna meggyőzni...-kezdett bele ismét Tempe<br />
-Hagyjuk Bones!Ez van.Majd a következő ügyet megoldjuk-próbálta nyugtatni Bones-t,de valójában csak magát nyugtatta.Ismét csend telepedett a kocsiban ülőkre<br />
-Azt hittem,te sosem adod fel...-mondta halkan Brenn<br />
-Ez most más!Hagyjuk Bones,oké?!Ne beszéljünk róla!-Booth már egyre nehezebben tartotta magában a dühét.Egy ideig egyikük sem szólalt meg,végül Tempe nem tudott tovább magában tartani mondanivalóját<br />
-Szerintem-kezdte az antropológus.Az ügynök mély levegőt vett és megszorította a kormányt-Fayer valamit eltitkol előlünk...<br />
-Felejtsd el Bones!-förmedt rá a nőre Seeley,közben leparkolt a Jeffersonian előtt-Lehet el kéne halasztanunk a vacsorát-mondta még mindig ingerülten miközben társa szemeibe nézett.Temperance arca megfagyott<br />
-Tehát mégis haragszol-jelentette ki lesütött szemmel,majd felnézett-Legyen,ahogy akarod.De ha kitisztult a fejed,te is rájössz,hogy igazam volt.Akkor itt leszek a laborban.Szia!-kiszállt a kocsiból és átment az úttesten<br />
<div style="text-align: center;">
Brennan kicsit idegesen robogott át a laboron.Nem érdekelte,hogy Angela folyton azt kérdezi,mi történt.Az fontosabb volt,hogy majdnem kirúgatta Booth-t,arról nem is beszélve,hogy elég furcsának találta Fayer viselkedését.Vajon mit titkolhat?Esetleg igaza lenne Booth-nak és csak Hodgins összeesküvés-elmélete ragadt rá?Az irodájából lesietve megfogott egy dobozt és az emelvényre ment,majd pakolni kedte a csontokat.</div>
<div>
-Állj már megy egy percre!-ordította Angela türelmetlenül-Mégis mit művelsz?</div>
<div>
-Levettek minket az ügyről-felelte rezzenéstelen arccal.Ang egy pillanatra lefagyott-Majdnem kirúgták Booth-t,mert megpróbáltuk megoldani az ügyet.</div>
<div>
-Mit művelsz Dr. Brennan?-lépett fel a többiekhez Cam</div>
<div>
-Levettek minket az ügyről-ismételte Bones</div>
<div>
-Hogy mi?És erről én még miért nem tudok?Mit műveltél?-Tempe abbahagyta a pakolást és a nőre nézett</div>
<div>
-Angela ötlete nem tetszett Fayer-nek.Megmutattam a felvételt és elmondtam,amit tudok,Fayer pedig kiakadt és levett minket az ügyről.Hiába magyaráztam neki,hogy ezek tények,csak még idegesebb lett...Majdnem kirúgta Booth-t-tette hozzá lesütött szemekkel-24 órán belül át kell adnunk minden anyagot egy másik ügynöknek...</div>
<div>
-Egy pillanat!-vágott közbe Camille-Akkor még van 23 és fél óránk?-kérdezte,Brennan szeme pedig felcsillant</div>
<div>
-Egy picivel több-bólintott és egy apró,alig észrevehető mosolyrác jelent meg a szeme sarkában-De Booth hallani sem akar arról,hogy tovább dolgozzunk az ügyön.</div>
<div>
-Ismerem Seeley-t.Ha lehiggadt,segíteni fog.Pakold ki a csontokat és végezzük a dolgunk!Azt hiszem,az események felgyorsulnak...-a géphez lépett és beindította a visszaszámlálót,majd összehívták a csapatot,beleértve az összes gyakornokot.Most mindenki összedolgozik...</div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<b><i>Néhány perccel korábban az FBI épületében:</i></b></div>
<div>
<i>-</i>Uram van egy kis problémánk.Cain visszatért és erre a Jeffersonian Intézet csapata bizonyítékot talált.Azonnal levettem őket az ügyről-szorongatta izzadt tenyérrel a mobilját a férfi</div>
<div>
<i>/-Reménykedjen,hogy még nem későn!-jött a válasz,majd megszakadt a vonal/</i><br />
<i><br /></i>
<br />
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<b><span style="font-size: large;"><i>¤¤¤</i></span></b></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: small;"><b><span style="font-size: large;">- V -</span></b></span></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
A kis csapat,mit sem tudva az ellenség szervezkedéséről,újult erővel kezdett neki a munkának. Lassan,de biztosan haladtak,ám ez nem volt elég. Az idejük vészesen fogyott,de döntő bizonyítékot vagy Cain tartózkodási helyét nem tudták kideríteni. Cam közben megkapta a várva várt hívást és felszaladt az irodájába,hogy nyugodt körülmények között el tudja rendezni a dolgokat,majd amilyen gyorsan csak lehetett,folytatta a bizonyítékok után való kutatást. Még 22 óra 54 perc állt a rendelkezésükre és úgy érezték, egyhelyben toporognak. Hirtelen Seeley rohant fel az emelvényre. Saroyan elmosolyodott. Ez az a férfi,akit ő ismer.</div>
<div style="text-align: left;">
-Mink van?-kérdezte,mintha mi sem történt volna</div>
<div style="text-align: left;">
-Egy hullánk-felelte Jack unottan-Megerőszakolták,agyonverték,kínozták és szén-diszulfiddal pedig leöntötték...</div>
<div style="text-align: left;">
-Tehát semmi használható. Nem számít. Még van időnk-zárta a témát nyugodtan az ügynök,közben Angela rohant feléjük</div>
<div style="text-align: left;">
-Megvan! Végre találtam valamit!-ért oda lihegve-Szia Booth!-ejtett meg egy kaján vigyort,majd benyomta a gépen a friss információforrást-Nagyjából egy éve kezdődtek Moszkvában az eltűnési sorozatok. Összesen négy lány tűnt el és mindegyiknek hasonló volt az alakja,a szemszíne,a magassága,a hajszíne és a többi,tehát az ottani rendőrök is jól tudták,hogy egy sorozatgyilkossal van dolguk. Már annyira a pasas nyomában voltak,hogy még arra is rájöttek,hol tartózkodik,de mikor el akarták kapni,kicsúszott a kezeik közül. Ez március tizennegyedikén történt. Mivel a zsaruknak nem volt használható ujjlenyomatuk vagy esetleg fantomképük,ezért hiába is keresték őt a reptéren,esélyük sem volt megtalálni. Cain lakásán egy darab hajszál,szőrszál vagy bármi más DNS-forrás sem volt,ami ujjlenyomatot találtak,az használhatatlannak bizonyult. Így tehát az ügyet a raktár mélyére süllyesztették.</div>
<div style="text-align: left;">
-Ez már valami,Angela!-biccentett elismerően Seeley-Végre van egy nyomunk,amivel kezdhetünk is valamit. Csak még azt nem tudom,mit-gondolkodott el</div>
<div style="text-align: left;">
-Tulajdonképp miért is jöttél vissza?-kérdezte Temperance tettetett közönnyel. Az ügynök felé fordult</div>
<div style="text-align: left;">
-Mert úgy gondoltam,megéri a kis összeesküvéselméletetekre támaszkodva kirúgatni magam-vetette oda,majd közelebb lépett a nőhöz. Olyan közel,hogy elég intim helyzetbe kerüljenek,ám Brennan nem hátrált meg,hiszen tudta,társa semmit nem tenne a többiek előtt. Booth érzéki határozottsággal nézett az antropológus szemébe-És azért,mert tudnod kell,hogy én SOHA nem adom fel,Bones!SOHA!-a megdöbbent nő szinte már arcán érezte a férfi leheletét. Nem bírt megmozdulni,az ügynök teljesen a hatalmába kerítette. Végül Seeley hátrált ki az intim helyzetből. Felegyenesedett,de még mindig nem vette le a szemét a gyönyörű,kék szempárról-Elmegyek,utánanézek ennek a Moszkvai esetnek,hátha volt még hasonló valahol-Cam-re villantotta tekintetét,aki a döbbenettől alig láthatóan bólintott. Booth tekintete még egyszer végigsiklott a magát összeszedni próbáló Brennan-en,majd távozott. A csipogó hang után még néhány percig mély döbbenet uralta a légkört,aztán Temperance mozdult meg először és mintha semmi nem történt volna az imént,folytatta a munkát.</div>
<div style="text-align: left;">
-Most mire vártok?-szólt oda társainak türelmetlenül-Az idő fogy,nekünk pedig találnunk kell valami használhatót!-mindenki rá szegezte a döbbenettől még mindig üres tekintetét</div>
<div style="text-align: left;">
-Mond édesem,neked nem tűnt fel,ami nekünk?-kérdezte Ange elkerekedett szemekkel</div>
<div style="text-align: left;">
-Mégis minek kellett volna feltűnnie?-nézett értetlenül Tempe. Barátnője végigmérte társait,majd megragadta Brenn karját és félrevonszolta</div>
<div style="text-align: left;">
-Booth nyíltan kifejezte,hogy kellesz neki!-fojtotta vissza lélegzetét izgatottan</div>
<div style="text-align: left;">
-Nem. Ő csak megcáfolta azt a kijelentésemet,miszerint ő fel szokta adni a dolgokat-Angela hülyén nézett,majd ismét vigyorogni kezdett</div>
<div style="text-align: left;">
-Nem,szívem! Tudom,hogy történt már köztetek valami és azt is tudom,hogy te visszautasítottad. Meg persze azt is,-tette hozzá mérgesen-hogy nekem erről semmit sem szóltál!</div>
<div style="text-align: left;">
-Tévedsz,Angie!Nem történt köztünk semmi-jelentette ki határozottan-És biztosíthatlak róla,hogy nem is fog-tette hozzá-Booth csak megcáfolta a kijelentésemet és ennyi,semmi több!-igyekezett a lehető legmagabiztosabban beszélni és szerette volna elhinni,amit mond,hiszen ha ez az egész igaz,akkor sokkal nehezebb lesz majd nemet mondania,mikor eljön az ideje</div>
<div style="text-align: left;">
-Hihetetlen,milyen konok vagy!-mondta a lány mérgesen-Nyisd már ki a szemed Temperance!Körülötted mindenki látja,mi folyik itt,csak te nem vagy hajlandó észrevenni!Folyton visszahúzódsz a magad kis világába,ahelyett hogy végre mernél boldog lenni!</div>
<div style="text-align: left;">
-Én boldog vagyok!-vágott vissza Bones</div>
<div style="text-align: left;">
-Akkor áruld el,mikor mosolyogtál utoljára!És nem az álcamosolyokra gondolok,hanem az igazi,szívből jövő mosolyra!-Brennan nem tudott válaszolni.</div>
<div style="text-align: left;">
-Tegnap is mosolyogtam!-védekezett</div>
<div style="text-align: left;">
-Booth közelében? És amikor nem vagy a közelében?- Már nyitotta volna a száját,de végül mégsem mondott semmit. Fogalma sem volt,mikor mosolygott utoljára úgy,hogy ne lett volna ott mellette Booth,aki megnevettette-Mindjárt gondoltam!-nézett szúrós szemekkel barátnőjére-Csak egy okot mondj,amiért nem vagy képes elviselni,ha boldog lehetsz!Más a fél karját odaadná,csak,hogy megtalálja az igazit. Neked az orrod előtt van,mégsem kérsz belőle!-sarkon fordult és elviharzott. Bones meglepetten nézett. Noha az emelvényig nem hallatszott el a hangjuk,mikor odafordult látta,hogy mindenki úgy tesz,mintha épp csinálna valamit. Jól tudta,hogy őket figyelték és bár nem hallották a beszélgetést,a lényeget mindenki leszűrhette anélkül is. A pódiumhoz sietett.</div>
<div style="text-align: left;">
-Mr Vasiri,Mr Bray,Mr Nigel-Murray,Mr Fisher,Dr Edison és Mis Wick együtt fognak dolgozni! Mivel úgy gondolom,ennyi személy épp elég a csontok vizsgálatához,ezért én máshol keresek bizonyítékot. Azt szeretném,ha összedolgoznának és nem azt akarnák eldönteni,melyikőjük az okosabb,mert számomra itt mindannyian ugyanolyan IQ-val bírnak!-nézett jelentőségteljesen Clark-ra,aztán felment az irodájába.</div>
<div style="text-align: center;">
Igyekezett a lehető legteljesebben az ügyre koncentrálni,de a gondolat,hogy Angela haragszik rá,erősen megnehezítette a dolgot. "Folyton visszahúzódsz a magad kis világába,ahelyett hogy végre mernél boldog lenni!" -visszhangzott a fejében. De hisz ő boldog! Igenis boldog! Van munkája,barátai,már családja is,miért ne lenne boldog? Pedig jól tudta,Angela-nak igaza van. Ő nem boldog. De vágyik a boldogságra! Hogyne vágyna? De nem ilyen áron. Nem úgy,hogy elveszít egy barátot. Nem úgy,hogy elveszíti a legjobb barátját...</div>
<div style="text-align: center;">
Gondolatait igyekezett visszaterelni az ügyhöz,ám minduntalan,mikor megpróbálta,végül ugyanoda lyukadt ki. Angela. Felállt és mély levegőt vett. Ideje végre beszélnie a barátnőjével. Már túl rég titkolózik mind maga előtt,mind pedig előtte. Átsétált a művésznő irodájába,ahol a lány ingerülten nyomkodta a gépét. Látszott,hogy ő sem tud koncentrálni.</div>
<div style="text-align: left;">
-Találtál valamit?-kérdezte halkan Tempe</div>
<div style="text-align: left;">
-Nem. Ez a vacak semmit sem ad ki! Kidobom a kukába! Mégis hogyan engedték,hogy szabadalmaztassam?! Semmit sem ér!-kiabált</div>
<div style="text-align: left;">
-Nyugodj meg Angela!-ragadta meg Ang karját Brennan</div>
<div style="text-align: left;">
-Hogyan nyugodhatnák meg? Ezt pont te kéred tőlem?! Én szeretlek édesem,ezt te is tudod,de egyszerűen belefáradtam,hogy titkolózol előttem! Olyan,mintha nem is ismernélek! Mintha vissza akarnál zárkózni abba a burokba,amiből kihoztunk!-Temperance-t szíven ütötte a felismerés. Ange-nek igaza van. Megölelte a lányt</div>
<div style="text-align: left;">
-Sajnálom!-mondta és komolyan is gondolta a művész meglepődött. Bones eltolta magától barátnőjét,hogy a szemébe nézhessen-Sajnálom,hogy nem mondtam neked el mindent. Igyekeztem nem gondolni arra,hogy rossz érzéseim vannak,mert ezek azok. Tudom,mire gondolsz,hogy mégis hogy lehet ez rossz érzés? Nekem évekig nem volt senkim,Angela,és mikor megkaptalak titeket,végre úgy éreztem tartozom valahová. Aztán jött ő és minden megváltozott. Az évek során megtanultam azt az egy érzést elnyomni magamban,ami mindent tönkretehet,de az utolsó közös ügyünk újra előhozta,nekem pedig jobban kellett koncentrálnom,hogy ismét a helyére kerüljön minden és közben nem vettem észre,hogy egyre távolodunk egymástól. Nem akarok ismét az lenni,aki régen voltam és már soha nem is leszek. De meg kell értened Ange,hogy mindaz,amit teszek,számomra irracionális és racionális egyszerre! Egy olyan dolgot akarok megvédeni,amit azelőtt nem tartottam sokra és ez a barátság-szemeiben könnyek gyűltek,de nem annyi,hogy cseppekként gördüljenek le az arcán</div>
<div style="text-align: left;">
-Előlem nem tudtad eltitkolni,még ha magad elől sikerült is-mosolyodott el-Tudom,hogy szereted. És épp ezért nem értem,most,hogy nyíltan szinte szerelmet vallott,miért nem mész és ugrasz a nyakába?-Temperance lesütötte a szemét</div>
<div style="text-align: left;">
-Mert ha megteszem,elveszítem őt-felelte lesütött szemekkel</div>
<div style="text-align: left;">
-Mi?-értetlenkedett a lány</div>
<div style="text-align: left;">
-Talán tényleg szeret és sikerül. Együtt leszünk néhány hónapig,talán egy évig,de semmi sem tart örökké! Előbb utóbb szakítani fogunk és azután már semmi sem lesz ugyanolyan. Booth a barátom,Angela! Több,mint a barátom,a társam. Nem akarom őt elveszíteni egy buta,futó románc miatt. Többet ér nekem ennél. Nem számít,mennyire szeretem, a félelem mindig nagyobb lesz bennem.</div>
<div style="text-align: left;">
-Ez butaság édesem!-lágyult meg Ang hangja-Ti ketten összeilletek és száz százalékig biztos vagyok benne,hogy ha igent mondanál neki,akkor életetek hátralévő éveit együtt élnétek le!-mosolygott bátorítóan</div>
<div style="text-align: left;">
-Bárcsak képes lennék elhinni-erőltetett magára ő is egy szomorú mosolyt</div>
<div style="text-align: left;">
-Megvizsgáltam a lány hajában....-Hodgins ledöbbenve állt az ajtóban-Bocsi,nem akartam zavarni...</div>
<div style="text-align: left;">
-Nem zavarsz,Dr Hodgins,már épp menni készültem. Angela-nak úgyis sok dolga van-jelentőségteljesen a lányra nézett,majd távozott volna</div>
<div style="text-align: left;">
-Várj,Dr B! Ez téged is érdekelhet!-Tempe megfordult és figyelmesen hallgatta Jack beszámolóját-A lány hajában,a ruhamaradványokon és a körme alatt is ugyanolyan részecskéket találtam. Mind ugyanabból a kocsiból,származik. Ez egy tűzálló anyag,amit nagyjából 3-4 hónapja hoztak forgalomba.Mivel ez elég ritka és drága,ezért megtalálhatom azt az autót,amiben a lány a halála előtt tartózkodott. Angela,kölcsönadnád a géped?-Ang átnyújtotta az irányítót férjének-Ilyen autókárpitot eddig kizárólag az FBI-nak gyártottak,a kérdéses időszakban mindössze öt ilyen járművet adtak át.</div>
<div style="text-align: left;">
-Meg tudod nézni,kik kapták az új kocsikat?-kérdezte Brennan gyanakodva</div>
<div style="text-align: left;">
-Persze! Ez még kérdés volt?-vigyorgott Hodgins-Egy autót Booth kapott-Tempe szeme elkerekedett. Ugye ebből nem lesz baj? Csak remélni tudta,hogy a gyilkos,aki egyértelműen az FBI embereivel fogott össze,nem akar mindent az ügynökre kenni-Egy másikat Aron Frey, Jack Johnson, Stacy McDonald és Jack Fayer.</div>
<div style="text-align: left;">
-Tudtam!-szaladt ki Bones száján indulatosan-Ő lesz az,az ő kocsiját kell átnézni!Azonnal szólok Booth-nak!-kirohant az irodából,közben pedig hevesen tárcsázni kezdett,de Seeley nem vette fel a telefont<br />
<i>/-Igen?-szólt bele feszülten a kagylóba a férfi-Baj van,Bones?/</i><br />
-Bizonyítékunk van!-lelkesedett Brennan.<br />
<i>/-Milyen bizonyíték?/</i><br />
-Gyere a laborba,itt megbeszéljük!-Tempe nem tudta,készen áll-e egy találkozásra az ügynökkel,de az ügy érdekében muszáj volt cselekednie<br />
<i>/-Tíz perc és ott vagyok!-hangzott a válasz,majd megszakadt a vonal/</i><br />
<div style="text-align: center;">
Az antropológus mereven bámulta a süket készüléket. Booth mindjárt itt lesz. Mit csináljon? Most,hogy Angela-nak bevallotta az érzéseit,még nem áll készen,hogy ő maga is szembesüljön velük. Még nem sikerült visszaállítania a rendet a fejében és ez akár bajt is okozhat. Tempe az órájára pillantott. Hét perc. Mindössze ennyi telt el,mióta értesítette társát. Lesietett a lépcsőn,hogy ellenőrizze,hogyan dolgoznak a gyakornokai. Ha sikerül az FBI vezetőjére rábizonyítani mindent,akkor megoldották az ügyet,hiszen Fayer elvezeti őket Cain-hez. Temperance fejében már az is megfordult,hogy túl nagy halra vadásznak. Hiszen ő mégiscsak az FBI egyik részlegének vezető személye!<br />
<div style="text-align: left;">
-Merre találom Bones-t?-csapta meg Temperance fülét a hang. Úgy érezte,most azonnal vissza kell fordulnia és bezárkóznia az irodába,ám mégsem tett semmi ilyesmit,nem volt rá ideje,mert Seeley megpillantotta őt-Szia! Milyen híreid vannak?-sietett oda a lépcső aljához,hogy ott bevárja a nőt. Brennan néhány végtelennek tűnő másodpercig csak bámulta az előtte álló férfit,mire ő sármosan elmosolyodott. Jól tudta,hogy Angela már valószínűleg felvilágosította a nőt a mondata valódi jelentéséről és Bones kénytelen volt szembenézni a valósággal</div>
<div style="text-align: left;">
-Hodgins talált valamit. Szükségünk van egy végzésre!-szedte össze magát</div>
<div style="text-align: left;">
-Milyen végzésre?-ráncolta a szemöldökét Seeley</div>
<div style="text-align: left;">
-Majd Hodgins elmondja! Fent vannak Angela-val,azt hiszem-fejével barátnője irodája felé biccentett</div>
<div style="text-align: left;">
-Te nem jössz?-kérdezett vissza Booth reménykedve</div>
<div style="text-align: left;">
-Miért mennék? Én már hallottam egyszer. Más dolgom van. Megnézem,hogy haladnak a gyakornokok-ezzel el is tűnt. Az ügynök elkerekedett szemekkel meredt a nő után. <i>"Nem lesz ez olyan könnyű."</i> gondolta,majd fejcsóválva felment a lépcsőn.<br />
<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<b><span style="font-size: large;"><i>¤¤¤</i></span></b></div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
Evyhttp://www.blogger.com/profile/12352615831099320965noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-7778231508430394852.post-37227316592661941322013-03-01T16:12:00.002+01:002013-03-01T16:12:23.301+01:00Birthday Bones 4<div style="text-align: center;">
<div style="text-align: left;">
<b><i>Sziasztok!</i></b></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<b><i>Jobb későn,mint soha!szokták mondani.Hát késve,de megérkezett a folytatás.Mint már </i></b><br /><i><b>írtam korábban,sajnálom,hogy ennyit késtem.Jó szórakozást!</b></i></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: right;">
<i><b>Üdv: Szerk </b></i></div>
<br />
<br />
Brennan nem akart komolyan elgondolkodni azon,amit Hodgins mondott,ám valahogy mégsem bírta kiverni a fejéből.Mi van,ha ez a gyilkosság valóban nem utánzat?Ha racionális akar maradni,logika szerint ez lehetetlen.Az akkori gyilkost kivégezték,ez pedig csak egy őrült rajongó próbálkozása.Nem lehet más.Azonban hiába vetette össze újra és újra a két anyagot,azok szinte teljesen ugyanazt mutatták.A hasonlóság egyértelmű volt.Most kétséges,hogy vajon az ügy,ami három évvel ezelőtt mindenkit rettegésben tartott,valóban lezártnak tekinthető?És ha nem,akkor ismét kitörhet majd a pánik,mint akkor?<br />
Mindössze egy eltérés van a három éve történt gyilkosságok és a mostani eset között: a mérgező gáz.Eddig a gyilkos nem használt még csak hasonlót sem.Most mi változott?<br />
<div style="text-align: left;">
-Dr.Brennan!-kiáltott Cam,mire az antropológus megpördült-A toxikológiai eredménye nem mutatott ki az áldozat tüdejében szén-diszulfidot.</div>
<div style="text-align: left;">
-Tehát a halála után került a testre-állapította meg Bones-Ez nem jellemző a Cain gyilkosra.Tehát Hodgins elmélete nem állja meg a helyét.<br />
-Vagy talán mégis?-szólt a beszélgetésbe Angela,aki gyorsan felsietett az emelvényre-Bevittem a gépbe a mozgását és lefuttattam Washington börtönadatbázisán.Az elején azt hittem,hogy nem fogok találni semmi használhatót,de tévedtem.Néhány perccel az állítólagos kivégzése után egy 97%-ban egyező mozgású férfi távozik a börtön főbejáratán.<br />
-És?-kérdezte Cam<br />
-Az ember mozgása olyan,mint az ujjlenyomat.Nem hamisítható és teljesen egyedi.Na már most végiggondoltam,hova mehet egy épp szökésben lévő bűnöző...<br />
-A reptérre-mondta egyszerre Cam és Angela<br />
-Úgy van.És igazam volt.A reptéren már más ruhában,de ott volt ugyanaz az alak,természetesen az arcát nem látni.Elhagyta az országot.Megnéztem,néhány hónapra visszamenőleg a reptér felvételeit.Nagyon hosszú volt...Már azt hittem,elalszom...<br />
-Angela!A lényeget!-szólt rá Brennan<br />
-Három hónapja pontosan március 15-ei napon a gép egyezést talált.Ami a pech,hogy az illető most is takarja az arcát.<br />
-Ha Cain lenne,már sokan felismerték volna-tiltakozott Brennan<br />
-Nem,ha átoperáltatta az arcát-magyarázta a művésznő<br />
-Sziasztok!-köszönt Booth,miközben lecsipogtatta a kártyáját-Zavarok?<br />
-Nem.Pont jókor jöttél,épp Angela beszámolóját hallgatjuk.Fejleményeink vannak!-felelt Cam.Angela megismételje a sztorit az elejétől Booth kedvéért.<br />
-Már csak azt nem értem,miért takarta el az arcát a kamerák elől,mikor visszatért.Az elméletetek szerint átoperáltatta,nem?-értetlenkedett az ügynök<br />
-Szerintem Cain számított arra,hogy keresni fogjuk,ha rájövünk,hogy még él.Így van esélye elbújni.De erre a módszerre nem számított-magyarázta Angela<br />
-Jó.De ha tényleg Cain az,ahogy elmondtátok,akkor miért rakta rá az áldozatra azt az izét?<br />
-Hogy elterelje magáról a figyelmet.De arra nem számított,hogy nekünk van egy kitűnő összeesküvés-elméleteket gyártó tudósunk-mosolygott Ang<br />
-Szóval biztos,hogy Cain visszatért-gondolkodott el Seeley,közben pedig gondterhelt arcot vágott-Ezt csak akkor mondhatom el a főnökömnek,ha van rá bizonyítékotok.Nem bombázhatom elméletekkel!<br />
-Van bizonyítékunk Booth!Angela épp ezt magyarázta eddig!-szólt közbe Bones türelmetlenül.A férfi körbenézett a rá szegeződő tekinteteken és feszélyezve érezte magát,hiszen nem állhatott csak úgy oda az új főnöke elé,hogy "Bocs főnök,csak újra meg kéne nyitni a Cain-ügyet,ami néhány éve megrendítette a világot!"<br />
-Rendben.Megyek és elmondom neki-felet egy nagy sóhaj kíséretében,majd megfordult és elindult a kijárat felé.El sem köszönt,mert azon agyalt,hogyan tálalja a dolgot<br />
-Várj Booth!-kiáltott Cam,mire a férfi megpördült-Nekem most dolgom van,de Dr. Brennan veled megy és segít elmagyarázni a dolgot!-az antropológus összeráncolt szemöldökkel nézte főnökét<br />
-Nekem is dolgom van!-szögezte le azonnal-Angela viszont épp ráér!<br />
-Nem.Angela-nak fontosabb dolga van-folytatta Camille<br />
-Mégis mi lehet ennél fontosabb?-rökönyödött meg Bones.Saroyan szúrós szemekkel nézte alkalmazottját,ám a nő állta a tekintetét<br />
-Meg fogod tudni,ha eljött az ideje!-zárta le a témát Cam,majd megragadta Angela karját és gyorsan le is akart lépni,de Angela még a háta mögül visszaszólt<br />
-Az asztalomon van a lementett fájl az ügy aktáján!-kiabálta.Temperance duzzogva nézett Seeley-re<br />
-Most miért nézel így?Nem mondtam,hogy gyere!-emelte fel védekezőn a kezeit.Brennan megforgatta szemeit,majd felszaladt összeszedni a bizonyítékot és a táskáját,néhány perc múlva pedig már úton is voltak.Mind a ketten hallgattak,mint a sír.Végül néhány utcányira az FBI épületétől Booth megszólalt<br />
-Most haragszol?-kérdezte nyugtalanul.Bones az ügynökre nézett<br />
-Nem.Miért,kéne?-Seeley megállt a pirosnál és tekintetük találkozott.Tempe alig észrevehetően megborzongott,majd elkapta a fejét,megkeményítette vonásait és úgy nézett fel újra<br />
-Nem...Nem-ismételgette,végül előrefordult-Akkor áll még az ebéd?-kérdezte zavartan<br />
-Tudod...-kezdett bele-Jobb lenne,ha...-de nem fejezhette be,mert társa közbeszólt<br />
-Nehogy azt mondd,hogy nem!Ne csináld már Bones!Ne futamodj meg,mert előbb-utóbb úgyis beszélnünk kell!<br />
-Befejezted?-nézett a férfira higgadtan.Booth ettől kicsit megzavarodott<br />
-Azt hiszem-felelt,de ez inkább kérdésnek hangzott<br />
-Csak azt akartam mondani,jobb lenne,ha vacsoráznánk,mert az ebédet ha jól sejtem mind a ketten lekéstük -mutatott a kocsiban lévő órára,ami háromnegyed egyet mutatott-Nekem pedig még dolgom van a laborban-az ügynök bólintott<br />
-Bocsi-nyögte ki,miközben a gázra taposott,mert már dudáltak mögötte.Hamarosan a J.Edgar Hoover épület parkolójában szálltak ki a járműből és a főnöki iroda felé vették az irányt.Felérve Booth kissé félve kopogott be,majd mind a ketten beléptek<br />
-Booth ügynök!Dr.Brennan!<br />
-Uram!<br />
-Jó napot Mr. Fayer!-köszönt udvariasan a nő<br />
-Most nem alkalmas!Egy nagyon fontos ügyfelet várok-rázta le őket Jack Fayer igazgató<br />
-Nagyon fontos dologról lenne szó,uram!-tiltakozott Seeley<br />
-Mint mondtam,most nem alkalmas!Kérem távozzanak!<br />
-A Cain-ügyről van szó!-mondta ki Boorh helyett Brennan.Az igazgató arcán valamiféle furcsa grimasz futott végig<br />
-Menjünk a tárgyalóba!-vágta rá a férfi és felpattant a székéből.A tárgyalóban Bones behelyezte az Angela által készített lemezt a gépbe és magyarázni kezdett<br />
-Azt feltételezzük,hogy Cain-t nem végezték ki aznap-kezdett bele<br />
-Mégis miből gondolják?<br />
-Az egyik munkatársunk,Miss Montenegro tett egy nagyon értékes felfedezést-benyomta a lejátszást és folytatta-Néhány perccel Cain kivégzése után készült ez a felvétel.Az ember mozgása olyan,mint az ujjlenyomat.Ha át is operálják az arcot,a járása és a mozgása nem változik.<br />
-Ez mit jelent?-kérdezett bele Fayer,hogy kicsit megsürgesse az eseményeket<br />
-Miss Montenegro összevetette Cain és ennek a férfinek a mozgását és 97%-os eredménnyel elmondhatjuk,hogy Cain a kivégzése után távozott az épületből-fejezte be Brennan<br />
-Ez teljességgel lehetetlen!-mondta nyugodtan a férfi<br />
-Nem az!Ez a felvétel pontos!-védekezett Brenn<br />
-Cain-t kivégezték!Többé meg se halljam ezt a nevetséges elméletet!Ez a gyilkosság egy egyszerű utánzat,nem más!Most mehetnek!Booth ügynök!24 órája van,hogy átadja az ügy adatait Hamstel ügynöknek!Ő nem gyárt nevetséges elméleteket,hanem a munkáját végzi!Örüljön,hogy csak az ügyről veszem le!-felállt és az irodájába ment,Booth és Brennan pedig ott maradt a tárgyalóban.Tempe értetlenül bámult maga elé.<br />
-Menjünk-szólalt meg Seeley-Vissza viszlek a laborba-Tempe kivette a lemezt a lejátszóból és a tokjába helyezte<br />
-Nem értem.Itt van a világos bizonyíték,ő pedig úgy tesz,mintha ez nem is létezne.<br />
-Most már úgyis mindegy,Bones.Nem a miénk az ügy,tehát semmire nem megyünk a bizonyítékoddal-elhagyta a termet,Tempe pedig követte.Visszafele némán ültek a kocsiban<br />
-Sajnálom,Booth!-mondta végül Brennan<br />
-Mit?Nem a te hibád!-felelt Seeley,de lerítt róla,hogy ideges<br />
-Talán,ha nem próbáltam volna meggyőzni...-kezdett bele ismét Tempe<br />
-Hagyjuk Bones!Ez van.Majd a következő ügyet megoldjuk-próbálta nyugtatni Bones-t,de valójában csak magát nyugtatta.Ismét csend telepedett a kocsiban ülőkre<br />
-Azt hittem,te sosem adod fel...-mondta halkan Brenn<br />
-Ez most más!Hagyjuk Bones,oké?!Ne beszéljünk róla!-Booth már egyre nehezebben tartotta magában a dühét.Egy ideig egyikük sem szólalt meg,végül Tempe nem tudott tovább magában tartani mondanivalóját<br />
-Szerintem-kezdte az antropológus.Az ügynök mély levegőt vett és megszorította a kormányt-Fayer valamit eltitkol előlünk...<br />
-Felejtsd el Bones!-förmedt rá a nőre Seeley,közben leparkolt a Jeffersonian előtt-Lehet el kéne halasztanunk a vacsorát-mondta még mindig ingerülten miközben társa szemeibe nézett.Temperance arca megfagyott<br />
-Tehát mégis haragszol-jelentette ki lesütött szemmel,majd felnézett-Legyen,ahogy akarod.De ha kitisztult a fejed,te is rájössz,hogy igazam volt.Akkor itt leszek a laborban.Szia!-kiszállt a kocsiból és átment az úttesten<br />
<div style="text-align: center;">
Brennan kicsit idegesen robogott át a laboron.Nem érdekelte,hogy Angela folyton azt kérdezi,mi történt.Az fontosabb volt,hogy majdnem kirúgatta Booth-t,arról nem is beszélve,hogy elég furcsának találta Fayer viselkedését.Vajon mit titkolhat?Esetleg igaza lenne Booth-nak és csak Hodgins összeesküvés-elmélete ragadt rá?Az irodájából lesietve megfogott egy dobozt és az emelvényre ment,majd pakolni kedte a csontokat.</div>
<div style="text-align: left;">
-Állj már megy egy percre!-ordította Angela türelmetlenül-Mégis mit művelsz?</div>
<div style="text-align: left;">
-Levettek minket az ügyről-felelte rezzenéstelen arccal.Ang egy pillanatra lefagyott-Majdnem kirúgták Booth-t,mert megpróbáltuk megoldani az ügyet.</div>
<div style="text-align: left;">
-Mit művelsz Dr. Brennan?-lépett fel a többiekhez Cam</div>
<div style="text-align: left;">
-Levettek minket az ügyről-ismételte Bones</div>
<div style="text-align: left;">
-Hogy mi?És erről én még miért nem tudok?Mit műveltél?-Tempe abbahagyta a pakolást és a nőre nézett</div>
<div style="text-align: left;">
-Angela ötlete nem tetszett Fayer-nek.Megmutattam a felvételt és elmondtam,amit tudok,Fayer pedig kiakadt és levett minket az ügyről.Hiába magyaráztam neki,hogy ezek tények,csak még idegesebb lett...Majdnem kirúgta Booth-t-tette hozzá lesütött szemekkel-24 órán belül át kell adnunk minden anyagot egy másik ügynöknek...</div>
<div style="text-align: left;">
-Egy pillanat!-vágott közbe Camille-Akkor még van 23 és fél óránk?-kérdezte,Brennan szeme pedig felcsillant</div>
<div style="text-align: left;">
-Egy picivel több-bólintott és egy apró,alig észrevehető mosolyrác jelent meg a szeme sarkában-De Booth hallani sem akar arról,hogy tovább dolgozzunk az ügyön.</div>
<div style="text-align: left;">
-Ismerem Seeley-t.Ha lehiggadt,segíteni fog.Pakold ki a csontokat és végezzük a dolgunk!Azt hiszem,az események felgyorsulnak...-a géphez lépett és beindította a visszaszámlálót,majd összehívták a csapatot,beleértve az összes gyakornokot.Most mindenki összedolgozik...</div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<b><i>Néhány perccel korábban az FBI épületében:</i></b></div>
<div style="text-align: left;">
<i>-</i>Uram van egy kis problémánk.Cain visszatért és erre a Jeffersonian Intézet csapata bizonyítékot talált.Azonnal levettem őket az ügyről-szorongatta izzadt tenyérrel a mobilját a férfi</div>
<div style="text-align: left;">
<i>/-Reménykedjen,hogy még nem későn!-jött a válasz,majd megszakadt a vonal/</i></div>
<div style="text-align: left;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: left;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: center;">
<i><b>-FOLYTATJUK-</b></i></div>
</div>
</div>
Evyhttp://www.blogger.com/profile/12352615831099320965noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-7778231508430394852.post-17760741235180583772013-02-22T22:00:00.000+01:002013-02-22T22:00:07.829+01:00I'm so sorry!<div style="text-align: left;">
<i><b>Sziasztok!</b></i></div>
<div style="text-align: center;">
<i><b>Sajnálom,hogy így eltűntem a világ elől!Szégyenlem,de már kb 2 hónapja nem nyitottam meg a saját oldalamat :/ Sajnos nagyon lefoglal(t) a tanulás,ballagás,szalagavató,érettségi meg az efféle dolgok.Ez az év elég húzós.Nem hagytam abba az írást (illetve nem végleg),természetesen folytatni fogom a félbehagyott történeteimet. (Bár frissítenem kell a memóriám)</b></i> <b><i>Sajnálom,ha csalódást okoztam nektek!Szeretném folytatni a Bones Birthday-t,amint tudom,hozom a folytatást! (Ez már nem fog beletelni hónapokba vagy hetekbe,ez az egy biztos)</i></b></div>
<div style="text-align: center;">
<b><i>Addig is adok nektek valami újat,valami mást,amit már nagyon rég írtam.Nem,nem egy újabb fanfiction-ról van szó.Még tavaly belegondoltam,mi lenne,ha megpróbálnék összehozni egy kisebb regényt.Hát sajnos ez is abbamaradt a többi írásommal együtt,de nem végleg.Most egy kis ízelítőt találtok fent a füleknél a "Regény" menüpontban.Akinek van kedve,olvassa el,várom a véleményeteket!</i></b></div>
<div style="text-align: center;">
<b><i>Na jó,de nem akarok belekezdeni egy újabb regénybe,inkább hagylak titeket érvényesülni,szórakozni :)</i></b></div>
<div style="text-align: right;">
<b><i>Üdv: (rég nem látott) Szerk </i></b></div>
Evyhttp://www.blogger.com/profile/12352615831099320965noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-7778231508430394852.post-28296814980384051812012-12-29T20:49:00.000+01:002013-02-24T16:28:57.388+01:00Birthday Bones 3<div style="text-align: center;">
<div style="text-align: left;">
<i><b>Sziasztok!</b></i></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<b>Örülök,hogy sikerült végre "megalkotnom" ezt a részt :) </b> <b>Hiányzott az írás és a kommentek is :) Még egyszer nagyon boldog karácsonyt kívánok minden kedves olvasómnak!Köszönöm a jókívánságaitokat!Igazán megleptetek vele :) Remélem bejön ez</b> <b>a fejezet is!</b></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: right;">
<b>Üdv:Szerk </b></div>
<br />
<br />
A levegő valósággal szikrázott Booth és Brennan között,a távolság pedig egyre csökkent.Temperance visszafojtott lélegzettel várt és minden eltelt tizedmásodperc egyre nehezítette a koncentrálásban.Olyan volt,mintha ez az esemény perceken keresztül húzódott volna köztük,ám valójában nem volt több néhány másodpercnél.Azonban még ez az idő is elég volt ahhoz,hogy Bones észbekapjon.Ahogy Seeley közeledett,Brenn úgy távolodott,végül elkapta tekintetét.<br />
<div style="text-align: left;">
-Jó éjt,Booth!-szólalt meg,látszólag összeszedetten,közben a már nyitott ajtót csak még jobban kitárta és egy pillanatra sem akarta,hogy társa szemeibe kelljen néznie.</div>
<div style="text-align: left;">
-Jó éjt,Bones!-törődött bele a férfi,végül távozott.Tempe becsukta az ajtót,majd az ablakhoz ment és még nézte,ahogy az ügynök eltávolodik a lakástól.</div>
<div style="text-align: left;">
-Ennek így kellett lennie-motyogta maga elé szomorúan-Hidd el,mi nem illünk össze...</div>
<div style="text-align: center;">
Az éjszaka csigalassúsággal telt.Brennan képtelen volt elaludni.Nem a történtek miatt,ez mindössze a méreg mellékhatása,de épp elég ahhoz,hogy szépen végiggondoljon mindent.Mind azt,ami este,mind ami nappal történt.Most valami furcsa gyomorszorongató érzés kerítette hatalmába,mikor az elmulasztott esélyére gondolt.Talán most valóra válhatott volna,amiről már hónapok óta vissza-vissza térő álma szólt,ám ezt hamar ki is verte a fejéből. "Ez lehetetlen!Még viccnek is rossz!Mi nem lehetünk együtt.Teljesen különbözünk ahhoz.És különben is.Ha sikerülne is,amit nem hiszek,nem lenne hosszú életű a kapcsolat,utána pedig már nem leszünk ugyanolyanok.Nekem szükségem van a barátaimra,egy szakítás pedig tönkretenne mindent.Így lesz a legjobb..."<br />
Lassan eljött a hajnal és a felkelő nap első,még gyenge sugarai cirógatni kezdték a gondolataiba merült nőt.Temperance kimászott az ágyból és a fürdő fele vette az irányt.Nem volt hajlandó sietni,élvezni akarta a forró víz érintéseit fáradt bőrén.Ez valamelyest kiverte a fejéből bolond ábrándozásait és öntipródását,a zuhanyzás végére pedig már teljesen összeszedte magát.Épp mikor végzett,a nappaliban megszólalt az ottfelejtett mobilja.Gyorsan törölközőt csavart magára és kirohant,elvégre is ki tudja,milyen ügyben keresik,hiszen elég fontos személlyé vált az évek során.<br />
<div style="text-align: left;">
<i>/-Na végre édesem!Csak hogy felvetted!/-hallatszott a türelmetlen Angela hangja a vonal másik végéről/</i></div>
<div style="text-align: left;">
-Épp a fürdőben voltam-felelt egyszerűen Brennan-Miért kerestél?<br />
<i>/-Csak érdeklődni akartam,hogy jól vagy-e.Jössz dolgozni?Mert Cam azt mondta tegnap,hogy akár ki is veheted ezt a napot.Én is ezt javaslom.Pihenned kéne,hiszen hetek óta folyamatosan dolgozol./</i><br />
-Nem Angela.Nem ma.Szeretném elrendezni ezt az ügyet.Talán majd utána.<br />
<i>/-Jobban vagy?-hallatszott az ismétlés/</i><br />
-Igen.Nem aludtam az éjjel,de legalább volt időm gondolkodni-úgy döntött,még nem szól a tegnap estéről barátnőjének.Majd ha eljön az ideje.<br />
<i>/-Na és min?-kérdezte elfojtott hangon a lány/</i><br />
-Az ügyön.Arra gondoltam,hogy ez a mérgezés nem baleset volt.Tegnap láttam Hodgins toxikológiai eredményeit és zavar,hogy ennek az anyagnak csak a felszínen volt nyoma.Ha a test bomlása idézte volna elő,akkor a csontokból is ki lehetett volna mutatni.Olyan,mintha ráöntötték volna az áldozatra.Már csak az a kérdés,hogy halála előtt vagy után.-Angela a telefon mögött a szemeit forgatta<br />
<i>/-Ezt sosem fogom megszokni!-sóhajtja-Na jó.Most leteszem.Bent találkozunk!-kinyomta a telefont,Brennan pedig ismét egyedül maradt./</i><br />
<div style="text-align: center;">
Így legalább végiggondolta,hogy az imént nem is mondott hülyeséget,noha ez egész éjjel nem jutott az eszébe.Gyorsan összekapta magát,felöltözött és megszárította nedves tincseit,feltett egy laza sminket,hogy arca ne látsszon olyan fáradtnak,majd nekivágott a dugótól zsúfolt,hosszúnak ígérkező útnak.<br />
Mikor beért,a többiek már javában dolgoztak.Azt hitte,korán kelt,de ezek szerint mégsem?A falon lógó órára pillantott.Hét óra.Akkor nem késett el,a többiek jöttek előbb.Az emelvényre sietett,ahol már várták a megtisztított csontjai és egy gyakornok,Wendell.<br />
<div style="text-align: left;">
-Ó.Dr Brennan!-egy kicsit eltávolodott a csontoktól,hiszen tartott a tegnapi eset megismétlődésétől</div>
<div style="text-align: left;">
-Átolvastam a jegyzeteit Mr.Bray-átnyújtotta az előző nap begyűjtött dossziét-Egész kiváló munkát végzett-a fiú elvette a papírokat</div>
<div style="text-align: left;">
-Köszönöm,Dr Brennan-felelt</div>
<div style="text-align: left;">
-Ma is teljesítsen ilyen jól!Most azonban nincs magára szükségem.De segíthet Hodgins-nak-ezzel elhessegette a meglepett srácot,ő pedig nekilátott a munkának.Elővette a kis diktafonját,hogy rögzítse gondolatait-A medencecsonton hajszálrepedések láthatók.A csuklón védekezésből származó nyomok találhatók,a jobb csuklócsont eltört,a ball pedig több helyen megrepedt-tovább vizsgálgatott-A koponya felületén több helyen repedések húzódnak-az emelvény csipogása szakította félbe</div>
<div style="text-align: left;">
-Jó reggelt édesem!-köszönt Angela és megölelte barátnőjét</div>
<div style="text-align: left;">
-Szia Ang!</div>
<div style="text-align: left;">
-Látom máris nekiláttál a munkának!-mosolyog</div>
<div style="text-align: left;">
-Igen-nézett szomorúan a csontokra</div>
<div style="text-align: left;">
-Mit látsz?-kérdezte együttérzően a művész</div>
<div style="text-align: left;">
-Ezt a nőt többször megerőszakolták és brutálisan megverték.Védekezés közben eltört az egyik csuklója,a másik is súlyosan megrepedt,de még élt nagyjából egy hetet.Legalábbis a gyógyulás mértéke ezt mutatja.Abba halt bele,hogy a fejét többször erősen valami keménybe csapták,Hodgins tegnapi elemzése szerint betonba-most legszívesebben feltette volna azt a kérdést,hogy "mi készteti arra az embereket,hogy ilyet tegyenek",ám inkább elhallgatott.</div>
<div style="text-align: left;">
-Hamarosan kész vagyok az arcrekonstrukcióval és megtudjuk,ki volt,utána pedig elkapjuk a tettest-nyugtatta barátnőjét</div>
<div style="text-align: left;">
-Mint mindig-mosolyodott el Tempe</div>
<div style="text-align: left;">
-Mi történt az este,miután elmentem?-érdeklődött Angela.Valójában jól tudta,hogy Booth ott járt és összevesztek,csak azt nem tudta,min</div>
<div style="text-align: left;">
-Semmi.Booth átjött és összeszereltük a tévémet.Utána elment és pedig lefeküdtem-mondta el nagy vonalakba.Ange mereven nézte barátnőjét-Mi az?-kérdezte zavartan</div>
<div style="text-align: left;">
-Ennyi?-Bones bólintott.Valaki az emelvényre lépett,mert az csipogni kezdett-Sajnálom-megérintette a nő vállát,majd a másik irányba távozott.Brennan megfordult és azt kívánta,bár ne tette volna</div>
<div style="text-align: left;">
-Mit keresel itt?-kérdezte keményen</div>
<div style="text-align: left;">
-Hozzád jöttem-felelt a férfi</div>
<div style="text-align: left;">
-Mondtam,hogy nem haragszom rád,Booth!</div>
<div style="text-align: left;">
-Tudom,mit mondtál,de én nem csak emiatt jöttem.</div>
<div style="text-align: left;">
-Hát?-Tempe gyomra görcsbe rándult.Seeley egy percig tétovázott,végül nem azt mondta,amit szeretett volna</div>
<div style="text-align: left;">
-Meg akartam kérdezni,hogy áll az ügy-nyögte ki </div>
<div style="text-align: left;">
-Azt telefonon keresztül is megtehetted volna-Bones gyomra nem tágul és az ügynöké is egyre csak szűkül</div>
<div style="text-align: left;">
-Bocsánatot akartam kérni tőled a tegnap este miatt...</div>
<div style="text-align: left;">
-Már megtetted.Mondtam,hogy nem haragszom.Felejtsük el!-a férfi bólintott</div>
<div style="text-align: left;">
-Van kedved ma velem ebédelni?<br />
-Nem lehet.Meg szeretném oldani ezt az ügyet...<br />
-Persze,hogy elmegy!-kiabált oda nekik Angela-Úgyis túl sokat dolgozik mostanában-fejezte be már közelebbről,majd továbbsietett<br />
-Akkor?-kérdezte reménykedve Booth<br />
-Legyen-mosolyodott el Brennan<br />
-Remek!Akkor fél egyre érted jövök!<br />
-Nem.Majd a Royal Diner-ben találkozunk!-javított Bones.Seeley megfordult és már menni készült,mikor Tempe még egyszer megszólalt-Egyébként honnan tudtad,hogy bent vagyok?-puhatolózott<br />
-Angela mondta.Felhívtam,hogy szóljon,ha beérsz-felelt a férfi,Temperance pedig nem kérdezősködött tovább.<br />
<div style="text-align: center;">
Nem sokkal Booth távozása után Angela visszatért barátnőjéhez és már jöttek vele a többiek is.</div>
<div style="text-align: left;">
-Mi volt ez,édesem?-kérdezte kuncogva</div>
<div style="text-align: left;">
-Nem tudom,miről beszélsz.Megtudtad ki az áldozat?-terelt az antrolológus.Anegla sóhajtott</div>
<div style="text-align: left;">
-Igen.Mary Dackins.32 éves.A szülei meghaltak autóbalesetben mikor kicsi volt és nincs más családtakja.A lakótársa jelentette be az eltűnését másfél hónapja-ecsetelte a lány<br />
-De a lárvák fejlődési stádiuma alapján a nő két hete halt meg-szól közbe Hodgins<br />
-Elrabolták,megerőszakolták,megverték,majd a fejét többször a betonba vágták,ebbe pedig már belehalt-összegzi a tényeket Brennan.Jack-nek felcsillan a szeme<br />
-Titeket ez nem emlékeztet valamire?-kérdezi sejtelmesen<br />
-Nekem rémlik valami-szólal meg az épp odaérő Wendell.A többiek értetlen képpel néztek a két fiúra<br />
-Mi az?-kérdezte Cam<br />
-Mondod vagy mondjam?-nézett a gyakornokra Hodgins<br />
-Mondd csak!-felelt a fiú,a bogaras tudós pedig belekezdett<br />
-Néhány évvel ezelőtt a sajtó csak ettől volt hangos!Még most sem?-Angela megrázta a fejét-A Cain-ügy!A pasas vagy 8 nőt meggyilkolt,épp így!Hetekig fogvatartotta őket,majd miután megunta a játékot,mert az áldozatai teljesen leamortizálódtak,megölte őket,aztán keresett helyettük másikat-fejtette ki<br />
-Már én is emlékszem!-szólalt meg Angela-De őt kivégezték-ráncolja a homlokát<br />
-Úgy gondoljátok,hogy valaki utánozza őt?-mondta ki Brenn<br />
-Ahhoz túlságosan hasonlít az ügy-felelt Hodgins<br />
-De ha egyszer az előző sorozatgyilkos meghalt,akkor más nem lehet,csak egy koppintás-Angela teljesen összezavarodott-Nem értem,miből gondoljátok,hogy az eredeti elkövető volt.<br />
-Én nem gondolom!-szól közbe Wendell <br />
-A kivégzés nem volt nyilvános.Én is el tudom hitetni veletek,hogy megettem egy tál százlábút,ha a tálamról valóban eltűntek a százlábúak!<br />
-Ne gyere megint az összeesküvéselméleteiddel Jack!-kelletlenkedett a művésznő<br />
-De gondolj csak bele Ang!-tárta szét karjait a férfi-Milyen király lenne,ha mi buktatnánk le egy ekkora hazugságot!<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: x-large;"><b>......</b></span> </div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
Evyhttp://www.blogger.com/profile/12352615831099320965noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-7778231508430394852.post-55684887045104241462012-12-24T10:53:00.002+01:002012-12-24T10:53:17.877+01:00<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><i><b>Nagyon boldog karácsonyt kívánok minden kedves olvasómnak!!</b></i></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: center;">
<i><span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">Ma teljesüljön minden vágyatok!</span></i></div>
<div style="text-align: center;">
<i><span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">Aki a következő rész felől érdeklődik,annak üzenem,hogy készül és hamarosan végre látható is lesz a blogon a folytatás!Most szünet van,így tudok szerezni billentyűzetet,szóval pár napon belül kint lesz a <b>Birthday Bones</b> következő része!</span></i><br />
<i><span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">Mégegyszer boldog karácsonyt és elnézést a késésért!</span></i><br />
<div style="text-align: right;">
<i><span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><br /></span></i></div>
<div style="text-align: right;">
<i><span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">Üdv: Szerk</span></i></div>
</div>
Evyhttp://www.blogger.com/profile/12352615831099320965noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-7778231508430394852.post-39034614000240047752012-12-05T19:27:00.000+01:002013-02-24T16:19:23.948+01:00Birthday Bones-2<div style="text-align: center;">
<div style="text-align: left;">
<b><i>Sziasztok!!</i></b></div>
<div style="text-align: center;">
<b><i>Sajnálom,hogy csak most tudom hozni a folytatást.Sajnos gond van nálunk és valaki (szerintem a nevelőapám) szándékosan tönkretette a gépet.Minden írásom,amit nem mentettem az internetre,most ott van,ezért is hoztam ilyen későn.Mivel sajnos nincs gép,ezért nem tudom,mikor hozom a következő részt,de igyekszem,amennyire tudok!</i></b></div>
<div style="text-align: right;">
<b><i>Köszönöm a megértéseteket!</i></b></div>
<div style="text-align: right;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<b><span style="font-size: large;"><i>¤¤¤</i></span><i> </i></b></div>
<br />
<br />
Ahogy Brennan szervezetéből egyre csak ürült a méreg,ő annál nagyobb bűntudatot érzett a történtek miatt.Már kevésbé gondolta úgy,hogy neki volt igaza.Angela még többször benézett rá,kávét és fánkot is hozott,ám Temperance egyszer sem kért bocsánatot.Persze Ang nem is várta tőle el,hiszen ismeri barátnőjét és tudja,hogy a bocsánatkérés neki nem reszortja.Lassan leszállt az éj és már csak ő és legjobb barátnője maradtak a laborban.<br />
<div style="text-align: left;">
-Ugye tudod,édesem,hogy Hodgins nagyon vár engem otthon?-kérdezte kacéran mosolyogva</div>
<div style="text-align: left;">
-Hát menj csak,Ange!Én még elleszek itt egy ideig-visszafordult a csontokhoz és folytatta a munkát</div>
<div style="text-align: left;">
-Ne csináld már szívem!Menj haza!Pihenned kell,azok után,ami ma történt!-győzködte az antropológust Angela</div>
<div style="text-align: left;">
-Nincs kedvem.És egyébként sem vagyok álmos.Tudod ez a méreg mellékhatása.Szerintem ma itt bent maradok.Majd ha elfáradtam,ígérem haza fogok menni-válaszolt nyugodtan</div>
<div style="text-align: left;">
-Szó sem lehet róla!Most azonnal hazaviszlek!-elkapta a nő karját és az irodák felé kezdte vonszolni.</div>
<div style="text-align: center;">
Brennan hiába is tiltakozott volna,néhány perc múlva már az autóban ültek és úton voltak Bones lakása felé.Persze Angela-t nem volt ilyen egyszerű lerázni.Felkísérte barátnőjét a lakásába és még vagy egy órán keresztül fent volt nála,mondván,hogy nem hagyhatja ilyen állapotban egyedül</div>
<div style="text-align: left;">
-Ééés...Mi van Booth-tal?-kérdezte kíváncsian Ang,miközben nekiállt kávét főzni</div>
<div style="text-align: left;">
-Mégis mi lenne?-ráncolta a szemöldökét Tempe</div>
<div style="text-align: left;">
-Hogy álltok most?Még mindig csak álmodozol róla?</div>
<div style="text-align: left;">
-Ezt nem használhatod fel ellenem!Nem ő az első ember,akivel erotikus álmom volt.Már lánnyal is voltam álmomban,mégsem kívánom a saját nemem.Ez csak az elme játéka...</div>
<div style="text-align: left;">
-De te szeretnéd,hogy ne az legyen,igaz?-kuncogott a lány</div>
<div style="text-align: left;">
-Nem tudom,ezt hogy érted.Booth a társam.Nem fogok lefeküdni vele!Nem is akarok...</div>
<div style="text-align: left;">
-Csak azt ne mondd,hogy nem akarsz!Ne tagadd!-förmedt rá Angela</div>
<div style="text-align: left;">
-Én nem..Tény,hogy Booth tényleg elég jó kiállású férfi,de nincs rá szükségem.Van más szexpartnerem,ha így akarom.Ő csak a társam,semmi több-felelt nyugodtan Brennan</div>
<div style="text-align: left;">
-Ühüm-mosolygott magában Ang-Hát persze...</div>
<div style="text-align: left;">
-És te,meg Hodgins?Nem azt mondtad,hogy vár rád?-terelt Temperance</div>
<div style="text-align: left;">
-Így van.De kibírja még ezt a kis időt-felelt nemes egyszerűséggel-Mondd,mikor feküdtél le utoljára valakivel?-fordult barátnője felé</div>
<div style="text-align: left;">
-Úgy három hónapja.Miért?De bármikor felhívhatom Adam-et,ha netán vágy támadna bennem-nem mutatta,de egyre kínosabbnak érezte a helyzetet.Igyekezett minél természetesebbnek,Bones-osabbnak tűnni.<br />
-Szerintem már nem fogod őt felhívni...Úgy értem,soha.<br />
-Már miért ne tenném?Hiszen kiváló az ágyban-bár nagyon is jól tudta miről van szó,tovább játszotta az értetlent<br />
-Hidd el nekem,édesem!Már nem kell neked.Akár törölheted is a telefonszámát-győzködte a művésznő<br />
-Fogalmam sincs,miről beszélsz,Ange!Nem törlöm a számát.Talán még ma éjjel fel is hívom,mert nem sok esély van rá,hogy aludni fogok-felállt ültéből és a kifőtt,gőzölgő italhoz fordult,hogy töltsön két adagot<br />
-Talán nem kéne kávét innod és akkor tudnál aludni-folytatta egy kicsit morcosan a lány<br />
-Hidd el,ez a minimális koffeinadag nem tartana ébren,ha valóban fáradt volnék-vágta rá Brennan,majd átnyújtotta a bögrét barátnőjének.Angela elvette a forró frissítőt,azonban már nem volt ideje meginni,mivel megszólalt a telefonja<br />
-Szia édes!-köszönt,az iméntiektől még mindig feszülten-Felugrottam pár percre Brennan-hez,de nemsokára megyek!-szünetet tartott,hallgatta férje válaszát-Én is szeretlek!-letette a mobilt és barátnőjéhez fordult-Mennem kell.Jack türelmetlenül várja,hogy hazaérjek,ezért a kávét sajnos neked kell meginnod!Remélem azért mégis sikerül aludnod.Nem szeretném,ha hülyeséget csinálnál!-megeresztette egy kaján vigyort<br />
-Nem tudom,ez miben lenne hülyeség-Angela egy pillanatra elkomorodott,de utána ismét felderült és megölelte Tempe-t,aki viszonozta ezt.<br />
-Csak hallgass a szívedre,édesem!-mosolygott a lány<br />
-Nem tudom,ezt hogyan kell.<br />
-Dehogynem!-felkapta a táskáját és az ajtó fele indult-Jó éjt,Temperance!-puszit nyomott Brenn arcára,majd távozott<br />
<div style="text-align: center;">
Bones egyedül maradt a gondolataival.Igen,tényleg igaza volt Angela-nak,bár ezt nem akarta bevallani.Az az érzés,ami egész testét átjárta,mikor Booth közelében volt,teljesen felemelte és más emberré tette.Már a kezdetek óta igyekezett minél jobban palástolni ezt a változást,ám az idő folyamán egyre kevésbé sikerült neki.Álmaiban szinte minden éjjelt együtt töltött a férfival és lassan ez átvette az uralmat felette nappal is.Gyakran azon kapta magát,hogy munka közben álmodozik.Elképzeli,mi lenne,ha..,ám jól tudja,ő és Seeley sosem lehetnek együtt.Nem csak azért tartja titokban érzéseit,mert fél társa válaszától,bár ez is nagy szerepet játszik,a fő ok az,hogy fél a jövőtől.Mert ha véletlenül össze is jönnek,lesz együtt egy szép hónapjuk,talán egy évük,de végül az ő kapcsolatuk is épp oda fog jutni,mint a többi emberé.És ha ez megtörténik,nem csak a kapcsolatuknak,de a mostanáig törhetetlen barátságuknak is vége szakad,ezt pedig nem kockáztathatja.Inkább a belső őrlődést választja.<br />
<br />
<br />
***<br />
<br />
<br />
Eközben Booth nyugtalanul forgolódott az ágyában.Nem tudta eldönteni,szívének melyik sóhajára hallgasson.Menjen álmai nőjéhez,hogy mellette legyen ebben a nehéz időszakban vagy inkább maradjon a fenekén,merthogy jobb,ha most nem zaklatja,hiszen a nőnek nélküle is van épp elég gondja.Vagy két órán keresztül hánykolódott így,mire végre dönteni tudott.Nem érdekelte,hogy Bones talán alszik,sem hogy mit fog szólni.Most csak látni szerette volna őt és azt,hogy épségben van és az a valami,amit belélegzett,biztosan nem okozott nagyobb kárt benne.Magára kapott valami laza szerelést (a szokásos öltöny stb. helyett) és útnak indult.Nem kellett sok idő,hogy ebben a semilyen forgalomban eljusson a kiszemelt lakásig.Ott gyorsan kipattant,majd a lépcsőn felfutva vad dörömbölésbe kezdett.<br />
<div style="text-align: left;">
-Bones!-kiabálta.Miután Brennan meghallotta társa hangját,önkéntelenül is az ajtóban termett és mire feleszmélt,már tárta is ki</div>
<div style="text-align: left;">
-Mit keresel itt,Booth?-kérdezte homlokráncolva</div>
<div style="text-align: left;">
-Nem tudtam aludni.Muszáj volt látnom,hogy már jobban vagy.Tudod elég rosszul festettél egész nap-komoly arckifejezése és szavai belül megmosolyogtatták Tempe-t</div>
<div style="text-align: left;">
-Hát most már láthatod.Jól vagyok.Vagyis leszek,holnap reggelre már biztosan-felelt azzal a Bones-os racionalitással-Remélem megnyugtattalak annyira,hogy el tudj aludni.</div>
<div style="text-align: left;">
-Akkor be sem hívsz?-kérdezte reményvesztve</div>
<div style="text-align: left;">
-Fél 1-kor?-Seeley alig észrevehetően egy pillanatra lesütötte a szemeit</div>
<div style="text-align: left;">
-Igazad van.Akkor jó éjt,Bones!-köszönt el,majd megfordult.Azonban mielőtt elmehetett volna,Brennan megragadta a karját</div>
<div style="text-align: left;">
-De maradhatsz is,ha akarsz-az ügynök derengő mosollyal a nőre nézett-Én úgy sem fogok aludni az éjszaka.Tudod,ez is egy mellékhatás-mind a ketten a lakásba léptek,Temperance pedig bezárta az ajtót</div>
<div style="text-align: center;">
Percekig mélyen hallgattak.Egyikük sem tudta,mit mondhatna a másiknak.Amikor már kezdett túl kínossá válni a csend,az antropológus kibökött egy jelentéktelen mondatot.</div>
<div style="text-align: left;">
-Kérsz kávét?-kérdezte,ám nem nézett társa szemeibe.Úgy tett,mintha tenne-venne a konyhában</div>
<div style="text-align: left;">
-Kávét?Ilyenkor?-Brenn megfordult,hogy lássa a férfi arcát,kinek vonásain egy sármos vigyor terült el-Miért is ne?-Tempe visszafordult a pulthoz és nekilátott,hogy elkészítse a frissítőt.Szája mosolyra húzódott.Néhány perc múlva Booth elfogyaztotta az italt és egy-egy sörrel a kezükben a tévé felé indultak.Azaz,csak indultak volna,ugyani Brennan még mindig a szekrényben tárolta az új készüléket.Miután Seeley felajánlotta,hogy beüzemeli,hozzá is látott,ám társa nem bírta nézni,ahogy a férfi egyedül ügyködik,ezért besegített</div>
<div style="text-align: left;">
-Na jó-mondta két dróttal a kezeiben-Ezeket most hova?-kérdezte jobb és bal kezét egyenként felemelve,hogy bemutassa a különböző színű huzalokat</div>
<div style="text-align: left;">
-Oldalt kell lennie egy piros és egy fekete dugónak.Innen már te is tudod-vigyorgott,majd miután hallotta a nő szavait,mi szerint: "Ott nincs se piros,se fekete dugó,csak kék,zöld és sárga",ő is a készülékre pillantott-Ó.Akkor add ide-mondta végül mikor látta,hogy Brenn tényleg nem vak és teljesen igaza van</div>
<div style="text-align: left;">
-Dehogy adom!-rökönyödött vissza Tempe</div>
<div style="text-align: left;">
-Akkor gyere!-megfogta a nő kezét.Ekkor mindkettőjüket valami különös bizsergés járta át és mint egy áramütésszerűen azonnal eltávolodtak egymástól-Sajnálom.Nem akartalak megrázni-magyarázgatta magának és társának a különös érzést</div>
<div style="text-align: left;">
-Ez nem a te hibád-vélkedett Bones-Egyértelműen az okozta,hogy egyikünk ruhaanyaga a szőnyeg által keltett súrlódással elektromosságot képzett és mivel a testünk vezeti az áramot,ezért mikor te hozzám értél,épp átadtuk egymásnak ezeket az inpulzusokat-fejtegette Brennan.Booth mosolyogva hallgatta.Mikor Tempe észrevette,összeráncolt szemöldökkel meg is tudakolta ennek okát-Baj van?Feláll a hajam?Vagy mi olyan nevetséges?</div>
<div style="text-align: left;">
-Semmi!-zökkent ki azonnal a férfi-Csak annyira...Bones-os voltál-derült fel újra</div>
<div style="text-align: left;">
-Bones-os?-mosolyodott el a nő is.Seeley nem bírta levenni tekintetét a gyönyörű kék szempárról.Még óráknak tűnő másodpercekig csak egymás tekintetét fürkészték<br />
-Na gyere!-próbálkozott újra Seeley.Megfogta az antropológus kezeit és a helyes irányba vezette,aztán mikor nagynehezen rátaláltak a kábelek helyére,erősen beletuszkolták őket a dugóba-Kész.Ettől a pillanattól kezdve hivatalosan is nézhető a tévéden tévéműsor!<br />
-Feltéve,ha jól sikerült összeszerelnünk-A táviránytó után nyúlt és benyomta a bekapcsológombot,a készülék pedig előbb világítani,majd beszélni kezdett,végül kép is járult az adáshoz<br />
-Ahhoz képest,hogy ez milyen modern-és ezt a szót erősen megnyomta-tévé,elég nehezen indult.<br />
-Igen.Azt hiszem,ez a tévé elég modern.Egy barátomtól kaptam ajándékba.Mikor ez a készülék már a szekrényem alján volt,társai még piacra sem lettek dobva.<br />
-Wáo-hörrent a férfi-Milyen barát ad ilyet?-kérdezte nem rejtegetett fintorral az arcán<br />
-Nem igazán értem,mi a problémád,Booth.Aron jól tudta,hogy én úgysem fogok magamtól tévét venni,ezért azt mondta,ha elfogadom,kapok tőle egy újat.Én pedig elfogadtam...<br />
-Én nem adok a barátomnak csak úgy egy prototípust!<br />
-Hát persze.Tőled senki sem várja el,hogy a te anyagi helyzeteddel ilyen nem épp olcsó dolgokat ajándékozz-természetesen Brenn ezt nem azért mondta,hogy megbántsa Booth-t,de mind tudjuk,az ügynök elég lobbanékony ilyen téren<br />
-Nem így értettem,Bones!És képzeld,nincsenek anyagi problémáim,mindössze nem annyit keresek,mint te!Az nem azt jelenti,hogy kevés pénzem van!Azon kívül pedig én is meg tudnám venni a prototípust,ha nagyon akarnám,de én azt mondom,hogy az ember nem ad csak úgy a "barátjának" ilyen drága cuccot!-a "barátjának" szó hanglejtésébe elég ironiát vitt,hogy kitűnjön,mire céloz<br />
-Ha arra gondolsz,hogy Aron ezzel fizetett azért,hogy lefeküdjek vele,akkor nagyon tévedsz!-felpattant ültéből és a fürdőbe ment.Néhány perc múlva Temperance nyugodtan tárta ki a mosdó ajtaját,Seeley pedig türelmetlenül várta<br />
-Én nem egészen erre gondoltam,Temperance-kezdett bele<br />
-Nem feküdtem le vele.Bár ő nagyon szerette volna,de nem feküdtem le vele-közölte hűvösen,közben végig kerülte az ügynök tekintetét-Úgy láttam,többet szeretne egyszerű szexnél,nekem pedig csak arra volt szükségem,így külön váltak útjaink.Ő New York-ba költözött én pedig itt maradtam.<br />
-Sajnálom...-nyögte tehetetlenül<br />
-Most jobb lesz,ha elmész-modta komolyan,közben még mindig nem nézett Booth szemeibe.Kitárta a bejárati ajtót<br />
-Nem akartalak megbántani!-két tenyere közé fogta a nő arcát és felemelte a fejét,hogy újra elmerülhessen abban a gyönyörű,kék szempárban-Kérlek,ne küldj el!-dörmögte halkan.Bones sokáig nem szólt,csak társa mélybarna szemeibe bámult.Minél többet nézte,annál jobban megenyhült és egyre nyugodtabb lett.Mintha csak nyugtató teát ivott volna.Booth közelebb hajolt,Brennan szíve pedig egyre hevesebben vert...</div>
</div>
</div>
</div>
Evyhttp://www.blogger.com/profile/12352615831099320965noreply@blogger.com14tag:blogger.com,1999:blog-7778231508430394852.post-16497749347534962702012-11-13T15:35:00.002+01:002012-11-13T16:07:10.684+01:00Birthday Bones-1<div style="text-align: center;">
<i><b>Sziasztok!Teljesen elkészült a külső és meghoztam a történetet is! :) Ami újdonsg van az "Oldalak" menüpontban,hogy különválasztottam a régi és az új történetet és fejezetekként megtalálhatók a "Bones-A folytatás" és a "New Bones" menüpontok alatt.A külön történetek szintén megtaalállhatjátok a "Bónusz történetek"-nél..Jó szórakozást!Várom a kommenteket ;)</b></i></div>
<div style="text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: center;">
<div style="text-align: right;">
<i><b><br /></b></i></div>
<div style="text-align: right;">
<i><b>Üdv:Szerk</b></i></div>
<i><b><br /></b></i>
<br />
<span style="font-size: small;"><b><span style="font-size: large;">- I -</span></b></span><br />
<br />
<br />
A férfi nyugodtan sétált a házban.Nem zavarta sem telefon,sem egy vendég,hiszen vagy száz kilométerre található a legközelebbi lakótelepülés.Teljesen egyedül volt.Vagy mégsem?Az alaksorból hangos puffanások hallatszottak.Eddig úgy hitte,hogy a pince hangszigetelt.Tévedett volna?Lesietett a lépcsőn a hang forrása felé.Kitárta az útjában álló ajtót,a zaj pedig elhallgatott.Hallotta a rémült zihálást,s ez kéjjel,valamiféle mámorral töltötte el.A rémület szinte tapintható volt,a levegő fojtogatott.Ahogy a férfi lépései egyre beljebb hatoltak a helyiségben,a ziháló lény hátracsúszott.Immár teljesen kirajzolódott a lány piszkos,könnyes arca.Kezei össze voltak kötve,szája pedig egy ronggyal volt elfedve.Testét csak egy szakadt néhai fehér hálóing takarta.Göndör barna fürtjei már tincsekké álltak össze a piszoktól,tengerkék szemében félelem tükröződött.Noha talán 30 éves ha lehetett,úgy festett,mintha már ütné a 45-öt.A férfi mosolyra húzta a száját.Szerette érezni,hogy ő az úr.Ez oly fajta örömmel töltötte el,mely megmagyarázhatatlan.Félrepillantott és meglátta az előbbi zaj forrását,mellyel valószínű a lány hangszeréül szolgált.</div>
<div style="text-align: left;">
-Éhes vagy?-kérdezte komoran és unottan-Ki kell menned?Tudod,hol találod a mosdót.Inni akarsz?Ugye tudod,hogy mindezért tenned is kell valamit?-eddig rezzenéstelen arcán most kaján vigyor terült el.A lány elfordította fejét és szorosan lezárta könnyes szemeit.Inkább éhen hal -Nem számít.Úgysem húzod már sokáig.Kezdesz leépülni.Ideje más liba után néznem!-még egyszer utoljára kihasználta a nő gyengeségét és védtelenségét.Élvezte,ahogy vergődik a szabadulni próbáló áldozata.A lány kétségbeesett hangja teljesen felizgatta és nem érdekelte,ha durva az áldozatával.Mert ilyen,egy igazi férfi!</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
***</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
A borús ég már-már sötétségbe vonta Washington DC városát,noha még csak délután négy óra volt.Az eső dühösen dübörgött az ablakokon és az aszfalton.Már napok óta ilyen ítéletidő volt,ám ez cseppet sem zavarta az irodában dolgozó ügynököt,míg meg nem kapta következő ügyét,valószínű egy újabb gyilkosságot.Várta,hogy ismét terepre mehessen és azzal a nővel találkozhasson,kinek csak a látványa is meghozza számára a boldogságot,azonban ezt nem így képzelte el.Valahogy kevesebb latyakra és vízre számított.Nem ez volt számára az ideális időpont.De ugye a gyilkosok nem válogatnak nagyon!Lement a parkolóba és bepattant a kocsijába,hogy társát felvéve a helyszínre siettek.Az út nem volt fél órás,a tetthely elég közel,a város szélén helyezkedett el.Az áldozatra egy fiatal pár talált rá,akik épp a szó szerinti mocskos dolgokat kedvelik.</div>
<div style="text-align: left;">
-Jó napot Booth ügynök!Dr. Brennan!-üdvözölte őket egy nyakig sáros egyén-A maradványok ott vannak!-mutatott a helyre.Minden sáros volt,de az a pont egy egész sártanyának tűnt!Temperance cuppogó lábbal indult a sírhely felé</div>
<div style="text-align: left;">
-Bones!-szólt utána undorodva a férfi-Nem lehetne,hogy én itt megvárjalak?-kérdezte kelletlenül</div>
<div style="text-align: left;">
-Dehogy!Az embereid majd adnak neked csizmát-egy FBI-os mellényben lévő teljesen ázott nőre mutatott,aki épp egy gumicsizmát tartott az ügynökünk felé.A férfi arcán fintor terült el,de végül átvette a vízálló cipőt és felhúzta a fekete kondija helyére.Követte társát a tetemhez,aki épp akkor látott hozzá a vizsgálatokhoz</div>
<div style="text-align: left;">
-Furcsa-mondta,miközben a hulla felett szimatolt-Mintha...Rothadó retket éreznék...-elmosolyodott,majd nevetésben tört ki</div>
<div style="text-align: left;">
-Mi ezen olyan vicces?-kérdezte társa értetlenül</div>
<div style="text-align: left;">
-Hát..-nyögte két lélegzetvétel között-Nem tudom-nevette.Indokolatlan jókedve közben alig bírt gondolkodni,így sokkal később jutott eredményre,addig is szívta a mérgező gázt- Szén-diszulfid!Ez szénkéneg!Mindenki azonnal vegyen fel maszkot!-utasította az embereket.Igyekezett rendbe tenni gondolatait,ám az iszonytató jókedv csak nem akart enyhülni.Míg mindenki fejére gázálarc került,Booth tovább kérdezett</div>
<div style="text-align: left;">
-Tulajdonképpen mi is ez az szénizé?-tudakolta,miközben felrakta a kézhez kapott maszkot.Brennan ismét nevetésben tört ki</div>
<div style="text-align: left;">
-Nagyon viccesen nézel ki ebben!-röhögte</div>
<div style="text-align: left;">
-Na jó.Te biztosan be vagy lőve!Azt hiszem,felhívom Cam-et,hogy küldjön valakit helyetted!-elővette a mobilját és tárcsázni kezdett-Szia Cam!-köszönt kissé nyugtalanul a férfi-Ki kéne küldened a legjobb gyakornokodat.És jó lenne,ha Hodgins is megjelenne végre!-az utolsó mondatot az aggodalomtól már inkább dühösen mondta</div>
<div style="text-align: left;">
/-De mi a baj?-kérdezte nyugodtan a nő/</div>
<div style="text-align: left;">
-Bones úgy viselkedik,mint aki beszívott!Azonnal küldd ide Wendell-t vagy Clark-ot vagy bánom is én,hogy kit,csak küldd már!</div>
<div style="text-align: left;">
/-Mi?Hogy érted,hogy beszívott?/</div>
<div style="text-align: left;">
-Valami retkes szagot érzett,aztán elkezdett nevetni.De nem csak elmosolyodott,szó szerint röhögőgörcsöt kapott és azóta mindenen nevet.Mondott valami szenes izét,aztán mindenki maszkot vett fel.Valaki engem is be avathatna ebbe az egészbe,mert nagyon nem értek semmit!-agyát lassan elborította a méreg</div>
<div style="text-align: left;">
/-Retek...Rothadó retket mondott?-kérdezett vissza Camille/</div>
<div style="text-align: left;">
-Azt hiszem,azt.</div>
<div style="text-align: left;">
/- Szén-diszulfid!-mondta ki az eredményt/</div>
<div style="text-align: left;">
-Igen,azt hiszem,valami ilyesmi</div>
<div style="text-align: left;">
/-Ez egy mérgező gáz.El kell onnan hoznod Brennan-t,mielőtt akaratlanul is kárt tesz a maradványokban!Most azonnal üljetek kocsiba és menjetek,közben elmondom,mire kell számítanod!-Saroyan is ideges volt,de főként a bizonyítékok épsége miatt aggódott,hiszen tudta,hogy a gáz ki fog ürülni barátnője szervezetéből/</div>
<div style="text-align: left;">
-Gyere Bones!-vette el a fülétől a telefont-Menjünk haza...Vagy nem is.Inkább a kórházba!-megragadta a nő karját és felsegítette a földről</div>
<div style="text-align: left;">
-Mi?De én még nem végeztem!-torpant meg Brenn</div>
<div style="text-align: left;">
-Nem baj.Beszívtad ezt a mérgező izét,úgyhogy nem dolgozhatsz tovább!Gyere!-elkezdte húzni társa kezét,ám az nem mozdult</div>
<div style="text-align: left;">
-Nem megyek sehová!Felnőtt nő vagyok,nem te fogod nekem megmondani,hogy mit csináljak!-kiabálta,miközben rabságban szenvedő végtagját próbálta kiszabadítani-Itt maradok és befejezem a munkát!</div>
<div style="text-align: left;">
-Dehogy fejezed!-szólt vissza az ügynök.Brennan ebben az óvatlan pillanatban hatalmasat rántott magán.Ezzel elvesztette egyensúlyát és hátraesett,ám Booth még időben elkapta,mielőtt az áldozat maradványaira huppanhatott volna.Meg is bánta tettét,mikor Tempe látszólag ok nélkül,teljes erőből ököllel ütni kezdte a férfi mellkasát és hozzá hangosan ordított</div>
<div style="text-align: left;">
-Mit képzelsz magadról?-kiabálta-Azonnal engedj el!-Seeley örömmel teljesítette a nő kérését,talpra állította és elengedte.Azonban Brennan nem hagyta abba a verekedést.Használatba vette karatetudását és egy egyszerű rúgassál a földre terítette zavarodott társát</div>
<div style="text-align: left;">
-Ezt most muszáj volt?-nyögte az ügynök,mire ütéssorozat volt a válasz.Igyekezte lefogni a tébolyodott lányt,ám egyedül nehezen birkózott vele,így az épp odaérkező Hodgins volt a segítségére.A bogaras tudós megfogta barátja vállát és hátrarántotta,azazhogy csak rántotta volna,mert amint a nőhöz ért,az megpördülve felállt és egy hatalmasat bevert Jack gyomrába,amitől a férfi összegörnyedt.Már kapta volna a következő pofont,de Booth-nak még idejében sikerült elkapnia Bones kezét.Erősen hátraszorította a lány karját.Éreztette vele,ha megmozdul,akkor a végtagja biztosan eltörik-Higgadj le,Bones!-egész közel hajolt az antropológus füléhez-Nyugi!-csitította</div>
<div style="text-align: left;">
-Engedj el!-kiabálta Tempe dühösen,ám mozdulni képtelen volt</div>
<div style="text-align: left;">
-Higgadj le és elengedlek!-válaszolt nyugodtabban Booth</div>
<div style="text-align: left;">
-A szén-diszulfid egy mérgező gáz és te hosszasan belélegezted!-kezdett bele Hodgins,miután már képes volt levegőt venni-Először indokolatlan jókedvet,majd többszörös dührohamot okoz.Légy ésszerű Dr.Brennan!Tulajdonképp miért is vagy dühös?-közben tisztes távolságra hátrált a nőtől,hogy ha esetleg kiszabadul,ne tudja ismét megütni.Felvett egy maszkot</div>
<div style="text-align: left;">
-Azért,mert..-kezdte indulatosan,de nem talált logikus magyarázatot.Szemöldöke kisimult gondolkodás közben.Seeley engedett a szorításon,végül engedte,hogy a lány kihúzza a kezét-Én...Nagyon dühös vagyok-sziszegte az összeszorított fogai között-Vigyél kórházba Booth!-parancsolta,majd a kocsi felé vette az irányt.Seeley értetlenül nézett utána,majd Hodgins-ra</div>
<div style="text-align: left;">
-Nem hiszem,hogy komolyabb baja lesz.Holnapra kiürül a szervezetéből,de én a te helyedben sürgősen beszereznék egy kényszerzubbonyt,ha csak nem akarod egyedül hagyni...-az ügynök bólintott,majd felkapta a sárból a leejtett mobilját és társa után rohant.Nyakig sárosan bepattant a kocsijába és még hosszasan zsörtölődött magában,hogy mibe fog kerülni neki a tisztíttatás.Brennan összeszorított ököllel és csukott szemmel,szótlanul ült a kocsiban.</div>
<div style="text-align: center;">
A kórházba érve kiderült,hogy szerencsére nem szívott be annyi szén-diszulfidot,hogy az idegrendszere maradandó károsodást szenvedjen.Az orvosok a gáz minden hatásáról tájékoztatták a hírtől sokkal nyugodtabb férfit.Émelygés, kettős látás,fülzúgás,álmatlanság,fejfájás és ingerlékenység.Még ezek várható a következő másfél napban.A dokik azt tanácsolták,hogy biztosítsák neki a lehető legnyugodtabb környezetet.És mivel Tempe minden erejével azon volt,hogy hazaengedjék,így megfelelő felügyelet mellett otthon tölthette "beteg" napjait.Azonban úgy másfél óra elteltével már képtelen volt Seeley-vel lenni.Dolgoznia kellett!</div>
<div style="text-align: left;">
-Nézd Booth!-kezdett bele mondandójába már sokadszor,ám még mindig tartva magát-Ígérem,nem csinálok semmi galibát,de én akarom megvizsgálni a csontokat!-a mondat végére érezni lehetett,hogy az elfojtott düh már a kaput döngeti és nagyon ki akar törni</div>
<div style="text-align: left;">
-Már mondtam,Bones,ez nem jó ötlet!-ismételte már vagy századszorra a férfi</div>
<div style="text-align: left;">
-Dolgozni akarok!-ordította el magát az antropológus,közben pedig erősen zihált.Az ügynök megadta magát</div>
<div style="text-align: left;">
-Rendben.De ez az egész nem rajtam múlik.Felhívom Cam-et!-elővette a már megtisztított készüléket.Remélte,hogy még működik.Benyomta a halottkém gyorshívóját.Hosszas győzködés után végül Saroyan is beleegyezett,hogy Temperance beálljon dolgozni,de csak azzal a feltétellel,hogy nem veszik figyelembe,amit mond,legyen az bármi.Booth beleegyezett,ám erről nem szólt ingerült társának-Cam azt mondta,mehetünk.</div>
<div style="text-align: left;">
-Remek!-egy szempillantás alatt összeszedte a cuccait és már az ajtóban várakozott-Induljunk!</div>
<div style="text-align: left;">
-Várj már Bones!Én még nem készültem el!</div>
<div style="text-align: left;">
-Szedd össze magad és gyere!</div>
<div style="text-align: left;">
-Ne legyél ilyen türelmetlen!-csitította a nőt,de ezt hamar vissza is vonta-Tudod mit?Kész vagyok.Mehetünk.Jó?</div>
<div style="text-align: center;">
Nem sokkal később már a Jefferson üvegajtaja mögött voltak.Angela-t megnyugvással töltötte el,hogy láthatja barátnőjét.Ezt ki is mutatta egy öleléssel,azonban ez Brennan-nek már nem tetszett annyira.Nyugtalanul fejtegette magáról Ang karjait.A lány elejtett egy "Ne haragudj édesem!" mondatot,aztán elhátrált.Hodgins és Cam már tisztes távolságból üdvözölték a visszatérőt.Végül Wendell is előbújt a csontokból és üdvözölte tanárát.Temperance nem tulajdonított nagy jelentőséget a fogadóbizottságnak.Mintha természetes lenne.Felment az emelvényre.A megtisztított csontok látványa valamelyest megnyugtatta.A fiatal antropológus-jelölt követte.Közben Booth átadta Cam-nek a teljes felügyeleti jogot,hogy ő addig bemehessen az irodába és úgy tehessen,mintha dolgozna,mielőtt leveszik az ügyről.</div>
<div style="text-align: left;">
-Az áldozat nő.A porckopás alapján 29-33 év körüli-Wendell nyugodtan áll az asztal másik végében és hallgatja,amint tanára elmondja ugyanazt,amit ő maga már megállapított nagyjából fél órája,mikor a csontokat megtisztították-Maga miért csak áll,Mr.Bray?-kérdezte türelmetlenül a nő</div>
<div style="text-align: left;">
-Elnézést,Dr.Brennan!Én csak...Az ön távollétében ezeket állapítottam meg az áldozatunkról-átnyújtotta a kézzel írt jegyzetet-Ezeket azért írtam fel,mert gondoltam,önnek szüksége lehet rá-Temperance kikapta a jegyzetet a fiú kezéből.Szemében (még maga sem tudta,miért) düh lobogott<br />
-A csontjaimat...-kezdett bele nyugtalanul,de Angela még időben félbeszakította<br />
-Ő csak jót akart,édesem.Vizsgáld csak a csontjaidat,Wendell majd segít Hodgins-nak.Rendben?-Angie hangja nyugtató volt,mintha csak meditálna.Brennan bólintott,a srác pedig elment<br />
-A helyszínen sem vizsgálhattam meg őket és most is más teszi meg helyettem!-fel volt háborodva,de hangszíne inkább a gyerekes sértődöttséget sugározta vissza<br />
-Wendell csak a munkáját végezte szívem!Nyugodj meg és derítsd ki,mi lett az áldozattal,oké?-Tempe mély levegőt vett.<br />
-Igen.Az lesz a legjobb,ha most egyedül dolgozom-helyeselt a lány<br />
<div style="text-align: center;">
Angela megölelte barátnőjét,majd egy mosoly kíséretében távozott,Cam-mal együtt.Brennan kívánsága szerint egyedül maradt.Így volt ideje elgondolkodni a szeszélyes viselkedésén.Elég bűntudata volt a történtek miatt.A verekedés,meg a kiabálás...<i>"De ők voltak a hibásak!"</i>-fogta fel egyszerűen,majd folytatta a munkát.Megnézte gyakornoka jegyzeteit. <i>"Nem is rossz"</i>-gondolta elégedetten,majd hozzálátott a csontok vizsgálatához.</div>
</div>
Evyhttp://www.blogger.com/profile/12352615831099320965noreply@blogger.com14tag:blogger.com,1999:blog-7778231508430394852.post-79470371101717980762012-11-13T06:54:00.005+01:002012-11-13T06:54:55.165+01:00Happy Birthday dr-csont-bonesfanfic.blogspot.com!<div style="text-align: center;">
<b><i>Sziasztok!Egész nap különböző átalakítások leesznek a blogon,a ficet pedig délután meg is kapjátok!! :) Remélem mindenkinek tetszeni fog az új külső!</i></b></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: right;">
<b><i>Üdv: Szerk</i></b></div>
Evyhttp://www.blogger.com/profile/12352615831099320965noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7778231508430394852.post-38509450566689069702012-11-12T16:16:00.003+01:002012-11-12T16:16:33.964+01:00Sorry<div style="text-align: center;">
<i><b>Elnézéseteket kérem,hogy nem tartottam be az ígéretem,de egyrészt nem ültem gépnél,másrészt pedig úgy gondoltam,most kibírjátok keddig,vagyis holnapig,mivel (mint már sokan tudjátok)</b></i> <i><b>holnap ünnepli a blog a 2. szülinapját!Új design és egy teljesen friss történet vár rátok!Remélem ez is éppúgy elnyeri majd a tetszésetek,mint a többi :) Persze nem lesz olyan hosszú,én 10-12 részesre terveztem a Birthday Bones című fanfic-ot.Tehát holnap!Boldog szülinapot <a href="http://dr-csont-bonesfanfic.blogspot.com/">dr-csont-bonesfanfic.blogspot.com</a>!!!</b></i></div>
Evyhttp://www.blogger.com/profile/12352615831099320965noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-7778231508430394852.post-73662401506320110782012-11-04T13:52:00.000+01:002012-11-04T13:52:19.413+01:00New Bones-2<div style="text-align: center;">
Booth szeme már csak azért volt nyitva,mert a főnöke figyelte őt,bár már ebben sem volt biztos.Úgy tett,mintha papírmunkázna,ám közben nyitott szemmel aludt.Aludt és álmodott.Szíve újra abban a csodálatos álomvilágban járt,épp ugyanazzal a nővel,mint nemrég.A homokos tengerparton sétált,mellette az a lány.Szorosan fogták egymás kezét mert úgy vélték,ha elengedik,talán szertefoszlik ez a gyönyörűség.Seeley szorosan magához ölelte,majd szenvedélyesen megcsókolta a nőt.Szíve egyre hevesebben vert és úgy érezte,ennél nem létezik jobb érzés.Ez maga a...</div>
<div style="text-align: left;">
-Booth ügynök!-zavarta fel egy férfi hang.Seeley gyorsan reagált</div>
<div style="text-align: left;">
-Igen uram?-szólalt meg,cseppet sem kómásan</div>
<div style="text-align: left;">
-Ugye véletlenül sem alszik?</div>
<div style="text-align: left;">
-Dehogy,uram!-válaszolt robotszerűen</div>
<div style="text-align: left;">
-Azt tanácsolom,hogy a munkahelyén dolgozzon,otthon pedig álmodozzon!-fejezte be,majd kiviharzott az irodából.Booth-t bár felébresztette,gondolatai és szíve is még az álmában járt.Az a csodás lány...Ő volt...Megint...Ideje,hogy az életben is beteljesüljön,ami fejben már megtörtént!Felpattant,de rá kellett jönnie,amíg nincs eredmény az üggyel kapcsolatban,ő nem mehet el innen.Nehéz szívvel,de visszahuppant.Szemét egy percre sem vette le a telefonról és amikor megcsörrent,ő szinte azonnal felkapta</div>
<div style="text-align: left;">
-Booth!-szólt bele gyorsan-Azonnal ott vagyok!-letette,majd vigyorral az arcán a Jefferson felé vette az irányt.Olyan gyorsan hajtott,amennyire csak lehetett,ezért nagyjából tíz perc alatt az Intézetbe érkezett.Nem gondolkodott egy percet sem,csak az üvegajtó felé vette az irányt.Azonban ott megtorpant.Mégis hogy fogjon hozzá?Mi lesz,ha nem úgy reagál,mint azt Booth elvárná?Mi van,ha visszautasítja?Talán ezt mégsem gondolta át olyan tökéletesen.</div>
<div style="text-align: left;">
-Szia Booth!-szólalt meg a selymesen lágy női hang,mely szinte simogatta az ügynököt-Miért ácsorogsz ott?Nem is vagy kíváncsi a részletekre?</div>
<div style="text-align: left;">
-Szia Bones!De..Csak..Elgondolkodtam-beljebb lépett-Mit tudunk?</div>
<div style="text-align: left;">
-Hát,te még nem sokat,de én...-mosolygott</div>
<div style="text-align: left;">
-Nagyon vicces Bones!Mit tudsz?</div>
<div style="text-align: left;">
-Még nem volt időm megvizsgálni az összes maradványt,de az egyik kilétére már rájöttünk.Ő itt Allyson Morgan,19 éves nő.A szomszédja jelentette be az eltűnését.Viszont van itt neked valami érdekes...Angie!-kiáltott a még mindig kótyagos lány után</div>
<div style="text-align: left;">
-Igen szívem?Szia Booth...</div>
<div style="text-align: left;">
-Kérlek mutasd meg nekünk,amire rájöttél!</div>
<div style="text-align: left;">
-Nem..Nem én jöttem rá..Én aludtam,míg a gép kutatott!-javította ki barátnőjét a művész,majd az irodája felé indult.Booth és Brennan követték-Allyson Morgan-megjelent egy kép a monitoron-A szomszédja jelentette be az eltűnését...</div>
<div style="text-align: left;">
-Olyat mondj,amit még nem tudok!-sürgette Seeley türelmetlenül</div>
<div style="text-align: left;">
-Ne siettess!Veled ellentétben én most keltem fel!Na szóval...Nem ő az egyetlen,aki eltűnt..</div>
<div style="text-align: left;">
-Így van.A másik négy hulla is eltűnt személy!-Ang megejtett egy szúrós, "ha még egyszer megszólalsz,meghalsz" tekintetet,majd folytatta</div>
<div style="text-align: left;">
-Allyson majdhogy egész családja eltűnt.Pontosan 3 személy.De mivel ez nem felelt meg a mi létszámunknak,így kicsit tovább kutattam.Amanda Mayer,Allyson legjobb barátnője eltűnését a családja jelentette be egy hónappal ezelőtt,rajta kívül pedig még egy lány,Samantha River.</div>
<div style="text-align: left;">
-Fogadok,hogy a másik négy hullával megtaláltuk Allyson családját és az egyik barátnőjét.</div>
<div style="text-align: left;">
-Ki fogjuk deríteni-bólintott Bones</div>
<div style="text-align: left;">
-Most mit csináljunk?A lány családjából maradt valaki életben?-firtatta Seeley reménykedve</div>
<div style="text-align: left;">
-Igen.Az anyja Fort Street 52-es szám alatt lakik.Ő az egyetlen,de ő is rokkant-ecsetelte Angela</div>
<div style="text-align: left;">
-Remek!..</div>
<div style="text-align: left;">
-Mi?Az,hogy rokkant?-értetlenkedett Tempe-Szerintem ez egyáltalán nem remek..</div>
<div style="text-align: left;">
-Jaj Bones!Miért nem hagyod,hogy befejezzem a mondatot,mielőtt beleszólsz?-kérdezte kedvesen.Túl kedvesen!</div>
<div style="text-align: left;">
-Akkor fejezd-adta meg a lehetőséget a nő</div>
<div style="text-align: left;">
-Szóval azt akartam mondani,hogy remek,hogy él az anyja,így mi ketten elmehetünk és beszélhetünk vele!-fejezte be a mondandóját</div>
<div style="text-align: left;">
-Befejezted?-kérdezett vissza Brenn</div>
<div style="text-align: left;">
-Igen Bones!Befejeztem-forgatta meg szemeit a férfi</div>
<div style="text-align: left;">
-Nem tudunk még elmenni az anyához,míg nem derítettük ki a többi áldozat személyazonosságát-közölte a lehangoló hírt teljesen nyugodtan.Booth őszintén szomorú lett és ez kiült az arcára-Valami baj van?-kérdezte aggódva a nő,miközben társát fürkészte</div>
<div style="text-align: left;">
-Nem...Vagyis igen.Most mit csináljak,míg ti kiderítitek kik ezek?Tudod,neked lehet,hogy van munkád,de nekem bent kell ülnöm az irodában és úgy tenni,mintha csinálnék valamit,miközben nyitott szemmel alszom.El tudod képzelni,milyen unalmas ez?-panaszkodott Booth</div>
<div style="text-align: left;">
-De hisz azt mondtad a telefonba tegnapelőtt,hogy tele vagy papírmunkával.Azokat már meg is csináltad?-kérdezte,nem is sejtve,hogy a válasz nem lesz.Pedig így volt...</div>
<div style="text-align: left;">
-Nem.Az olyan unalmas.Majd megcsinálom,ha kipihentem magam...</div>
<div style="text-align: left;">
-De addig nem fogod tudni kipihenni magad,míg el nem készülsz vele.Gondold csak végig!Ha már tegnap megcsináltad volna az elmaradást,akkor most hazamehetnél és aludhatnál egy keveset.Ehelyett vissza kell menned dolgozni-magyarázta Bones racionálisan</div>
<div style="text-align: left;">
-Én már elkészítettem a papírmunkát!Hazamehetek?-szólalt meg könyörgően az eddig csak szemlélő Angela</div>
<div style="text-align: left;">
-Nem,Angie!Neked itt dolgod van!-lombozta le a lányt Brennan.</div>
<div style="text-align: left;">
-Ezt én is tudtam!-szólalt fel védelme érdekében az ügynök,majd kiviharzott az irodából</div>
<div style="text-align: left;">
-Egy kicsit szeszélyes ma,nem gondolod?-firtatta egy ásítást elfojtva Ang</div>
<div style="text-align: left;">
-De.Tényleg az-helyeselt Brennan,majd elindult a nemrég távozó társa útvonalán és elhagyta az irodát.<br />
<div style="text-align: center;">
Hamar végzett az áldozatok azonosításával,azonban csak délre sikerült megtudnia haláluk okait.Az egyik,John Morgan,vízbe fúlt.Ő volt Allyson egyik unokabátyja.26 évesen vesztette életét.A következő áldozat egy 23 éves nő.Amanda Mayer,mint korábban kiderült,Allyson egyik barátnője.Őt többször mellkason lőtték.Gina River,születési nevén Gina Morgen 49 éves volt és minden valószínűséggel krokodiltámadás áldozatává vált.Több vágási sérülés található rajt,valószínű ezeket azért ejtették,hogy a krokodilok könnyedén rákapjanak.Ő Allyson nagynénje volt.Férje,Drake River 57 évig élt és akasztás okozta a halálát.Allyson pedig úgy 200 métert zuhant és ebben vesztette életét.Az egyetlen,aki hiányzik,Samantha River.Vagy ő volt a gyilkos vagy ő is csak egy áldozat.Temperance a hírekkel fel is kereste Booth-t,de kikötötte,hogy mielőtt elmennek beszélni az egyetlen túlélővel a családból,megebédelnek.Az ügynök örömmel beleegyezett,hiszen ma még nem is evett semmit.Úgy belemerült a papírmunkába,hogy fel sem tűnt neki,mennyire éhes.Úgy beszélték meg,hogy a Royal Diner-ben találkoznak és megbeszélik a részleteket,majd onnan mennek az Allyson anyjához.Így is történt.Negyed óra múlva már mindketten a szokásos ételüket kérték.</div>
<div style="text-align: left;">
-Szóval kik az áldozatok?-kérdezte Booth,miközben a kajára vártak.Brennan elé csúsztatta a dokumentumokat</div>
<div style="text-align: left;">
-John Morgan,Amanda Mayer,Gina River alias Gina Morgen és Drake River,Gina férje.</div>
<div style="text-align: left;">
-Tehát egy komplett család.Különböző halálmódok-mondta,miközben a lapokat böngészte-Lehet,hogy nem egy a gyilkosuk?-nézett társára komolyan</div>
<div style="text-align: left;">
-Nem merném bizton állítani-felelt a nő-Még nem vizsgáltam meg őket tüzetesebben,de ha ugyanaz a gyilkosuk,akkor biztosan lesz bennük valami közös-közben megkapták a rendelt ételt</div>
<div style="text-align: left;">
-Ó nem!-szólt a pincér tiltakozón-Kérem rakják el ezeket!-mutatott a nyitott dossziékra-Még elijesztik a vendégeket!!-Seeley engedelmeskedett és összecsukta az említett tárgya.Megkapta a spagettijét és falni kezdte,mintha már vagy egy hete nem evett volna.Brennan mosolyogva nézte</div>
<div style="text-align: left;">
-Mi van?-kérdezte teli szájjal a férfi</div>
<div style="text-align: left;">
-Semmi-tért vissza a valóságba az antropológus és ő is hozzálátott az evéshez.</div>
<div style="text-align: center;">
Nem sokkal később már az ügynök kocsijában ültek és a külvárosba,Fort Steet-re hajtottak.Főként az ügyről csevegtek.Booth-nak nem volt elég lelki ereje megmondani,mit érez,Temperance pedig reggel óta már visszarázódott a valóságba és újra az elveihez tartotta magát.Igyekezett a lehető legkevesebbet gondolni az irracionálisnak és helytelennek vélt érzésekre.Ez még egész jól ment neki.Háromnegyed óra alatt végigvergődtek a városon és megérkeztek a kijelölt helyre.Az autó egy rozzant épület előtt állt meg.Úgy festett,mintha a ház azonnal össze akarna dőlni.</div>
<div style="text-align: left;">
-Ezt még nem nyilvánították életveszélyesnek?-kérdezte Seeley,de nem várt választ</div>
<div style="text-align: left;">
-Ha így lenne,akkor Mrs.Morgan biztosan nem itt élne-felelt Bones.Booth nem válaszolt,csak valami furcsa pofát vágott és bekopogott</div>
<div style="text-align: left;">
-Mrs.Morgan!-kiabált be,mikor már sokadszorra sem nyitottak ajtót.Most végre valami mozgást észleltek bentről,az ajtó pedig kinyílt.Egy vékony,barna hajú lány állt a házban-Üdvözlöm!Mrs.Jennis Morgan-t keressük!</div>
<div style="text-align: left;">
-Ő bent van-felelt-Kik keresik?-nézett gyanakvóan</div>
<div style="text-align: left;">
-FBI-mutatta fel a jelvényét az ügynök-Seeley Booth vagyok,ő pedig a társam,Dr Temperance Brennan.Mrs Morgan-nel szeretnénk beszélni!</div>
<div style="text-align: left;">
-Attól tartok,tőle nem sokat fognak megtudni.De jöjjenek be!-kezével beinvitálta őket-Mrs.Morgan erre van-mutatott egy kis szoba felé a lány-A nevem Tiara Gold.Én az ápolója vagyok már 2 éve.</div>
<div style="text-align: left;">
-Mondja,mit tud róla?A családja nem látogatja?-kezdett bele a faggatásba Booth</div>
<div style="text-align: left;">
-Nem.Mióta én itt vagyok,őt még senki sem látogatta meg.Persze tudtam,hogy van családja, furcsálltam is,miért nem jönnek,ezért kicsit kérdezősködtem.Úgy tudom,a férje három éve halt meg autóbalesetben.Épp a lányukat hozta el egy buliból,amibe el sem szabadott volna mennie.Mrs.Morgan őt hibáztatta a balesetért és többé nem beszélt vele.Azután,hogy kitagadta a lányát,azt hiszem,hogy ő a családba beköltözött valakihez,Mrs.Morgan-nel pedig többé senki nem tartotta a kapcsolatot.Az orvosok azt mondják,a magányba és a bűntudatba belerokkant.Az elején még beszélt egy keveset,de ma már a szemembe sem néz.Csak vegetál.Megkérdezhetem,milyen ügyben jöttek?Talán tudok maguknak segíteni.</div>
<div style="text-align: left;">
-Mrs.Morgan családja meghalt.Köztük a lánya is-felelt Booth</div>
<div style="text-align: left;">
-Te jó ég!-kapott a szájához a nő-Akkor ezért nem jött pénz...</div>
<div style="text-align: left;">
-Milyen pénz?-tudakolta a férfi-Úgy tudtam,senki nem tartotta önökkel a kapcsolatot!</div>
<div style="text-align: left;">
-Így is van.De minden hónapban érkezik egy névtelen boríték,valamennyi pénzzel.Nem tudtam kitől érkezhet,de sejtettem,hogy Mrs.Morgan családjából küldi valaki...Ez segített eltartani őt.</div>
<div style="text-align: left;">
-Nem is gondolt rá,hogy lenyomozza?-firtatta a közben vizsgálódó Brennan</div>
<div style="text-align: left;">
-Néha jobb nem tudni,mint tudni.Arra gondoltam,nem ok nélkül névtelen a boríték.Senkinek nem akartam azzal kellemetlenséget okozni,hogy kiderítem-indokolta a lány</div>
<div style="text-align: left;">
-Mégis utánanézett Mrs.Morgan családjának.Miért?-az ápoló leizzadt</div>
<div style="text-align: left;">
-Én..Na jó.Nem ez az álommunkám,oké?Én csak...</div>
<div style="text-align: left;">
-Rá akarta sózni valakire-fejezte be Bones-De közben rájött,hogy egész jó jövedelemforrás és igazából nincs is semmi dolga,csak hogy napi háromszor megetesse és lefektesse.Közben bármit csinálhat-fejtette ki az antropológus,miközben a nőt fürkészte</div>
<div style="text-align: left;">
-Én nem..</div>
<div style="text-align: left;">
-Pontosan így volt-helyeselt Booth</div>
<div style="text-align: left;">
-Ez nem bűncselekmény!-védekezett a lány</div>
<div style="text-align: left;">
-Nem.Valóban nem az-helyeselt az ügynök-Csak etikátlan.Mi végeztünk is Bones!Menjünk innen!-elővette a névjegyét és átnyújtotta Tiara-nak-Ha bármi eszébe jutna,azonnal hívjon!-megfordultak és elhagyták a házat.<br />
<div style="text-align: center;">
Brennan nagyon furcsának találta ezt az ápolót.Nem hitte,hogy igazat mondott.</div>
<div style="text-align: left;">
-Valami nem stimmel ezzel a nőve,Bones!-mondta ki Tempe gondolatát a férfi-Érzem.</div>
<div style="text-align: left;">
-A zsigereidben?-mosolygott a nő.Seeley viszonozta</div>
<div style="text-align: left;">
-Nem-felelte és megfogta Brenn kezét-Itt-társa kezét a bal mellkasára helyezte.Az idő megállt körülöttük egy pillanatra.<i>"Ez a megfelelő pillanat"</i></div>
<div style="text-align: left;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: left;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: center;">
<i><b>-FOLYTATJUK-</b></i></div>
<div style="text-align: center;">
<i><b><br /></b></i></div>
<div style="text-align: center;">
<i><b>Sziasztok!Köszönöm a kommenteket!Remélem most időben összegyűlik majd a 10,mert most is nagyon hamar kész voltam a folytatással,csak vártam :( Ha tetszett a történet,akkor írjatok véleményt,ha nem,akkor pedig nyugodtan kritizáljatok,mert különben nem tanulok ;) </b></i></div>
<div style="text-align: center;">
<i><b>Egyébként hamarosan 2 éves lesz a dr-csont-bonesfanfic.blogspot.com!Készültem nektek egy meglepetés történettel,úgyhogy majd 10-én annak is megkapjátok az első részét :)</b></i></div>
<div style="text-align: right;">
<i><b>Köszönöm: Szerk</b></i></div>
</div>
</div>
Evyhttp://www.blogger.com/profile/12352615831099320965noreply@blogger.com12tag:blogger.com,1999:blog-7778231508430394852.post-63012363772802894622012-10-27T11:28:00.000+02:002012-10-27T19:10:17.233+02:00New Bones - 1<div style="text-align: center;">
Hűvös nyári éjszaka ereszkedett Washington DC városára.Talán hűvösebb is,mint eddig bármikor az évszak folyamán.Nappal is szokatlanul rossz volt az idő,de most,hogy még az ég is kitisztult,csak hidegebb lett.Ennek ellenére egy férfi szinte teljes nyugodtsággal aludt saját ágyában,egy nő pedig tőle úgy másfél kilométerre az övében.Bár álmuk zavartalan volt,nappal mégsem érezték magukat teljesen egésznek.Valahogy mindig hiányzott valami az életükből,de nemrég ez csak felerősödött.Már vagy egy hete nem találkoztak egymással.Míg eddig elviselték valahogy az életet,most mind a ketten csak kínlódnak.Ez mindig is olyan se veled,se nélküled kapcsolat volt.Ha együtt voltak,akkor biztosan számtalan nézeteltéréssel kellett szembenézniük,azonban külön szinte elviselhetetlen volt.Álmaikban viszont végre együtt lehettek.Nem voltak szabályok,sem elvek.Szabadjára engedhették képzeletüket és vágyaikat.A férfi számára sajnos hamar véget ért ez az éjszaka,ugyanis mézédes vágyálmát saját mobilja csörgése hasította ketté.<br />
-Booth!-szólt bele kómásan-Most?-az órájára pillantott-De hisz hajnali három óra!Nem ér rá reggelig?-végighallgatta a vonal másik végén dühöngő főnökét,majd lezárta a beszélgetést-Igen Uram!Értettem!Azonnal indulok!...Indulunk!-javította ki magát hamar,majd bontotta a vonalat és kipattant az ágyból.Még számtalanszor eszébe jutott,hogy fel kéne hívnia a társát,ám mindannyiszor el is felejtette.Amint összeszedte magát kocsiba pattant és elhajtott.Odaérve az ajtón dübörögve próbált bejutni a lakásba.<br />
Brennan szörnyű lármára ébredt.Először is mérges volt,hogy valaki felébresztette,hiszen csodás álomvilágban járt,aztán pedig miután már úgyis kiverte az a zajongó a szeméből a fáradtságot,kipattant az ágyból és a dübörgés irányába sietett.<br />
<div style="text-align: left;">
-Bones!Bones nyisd már ki!-ordibálta a rekedtes hang.Temperance indulatosan kinyitotta az ajtót,majd mikor meglátta,hogy a férfi,kinek a hangját hallotta munkaruhában van,be is csapta azt.Azazhogy csak becsapta volna,ha az ügynök hagyja</div>
<div style="text-align: left;">
-Mit akarsz itt hajnali három órakor?-kérdezte ingerülten.Hiába,az álma akkor is sokkal csodásabb volt,mint eltölteni egy teljesen szabályos és racionális napot a férfival.Főleg ha az a nap hajnalban kezdődik!</div>
<div style="text-align: left;">
-Van egy ügyünk.De hisz telefonáltam!Miért nem vagy még kész?-ráncolta szemöldökét Seeley</div>
<div style="text-align: left;">
-Talán álmodban telefonáltál,de a valóságban nem!És most megyek vissza aludni!A hulla nem fog elsétálni onnan!-ismét megpróbálta becsukni az ajtót,ám az ügynök lába megállította</div>
<div style="text-align: left;">
-Most van rád szükség!A főnök ezt mondta és ezt kell tenni!Szükség van rád,szóval gyorsan kapd össze magad és menjünk!-sürgetés céljából kétszer összecsapta a tenyerét.Brennan elgondolkodott</div>
<div style="text-align: left;">
-Rendben.De nem azért,mert te ezt mondtad!-vágta oda,majd megfordult.A férfi elkapta a kezét</div>
<div style="text-align: left;">
-Jól áll neked ez a cucc-vigyorgott.A nő kitépte karját és a háló felé vette az irányt</div>
<div style="text-align: left;">
-Főzz kávét!Tudod,hol a konyha!-mondta,miközben eltűnt a lakás rejtekében.Booth tette a dolgát és elkészítette a frissítőt,ami neki sem jött rosszul.Mire a gőzölgő ital lefőtt,Brennan is sikeresen elkészült.Két kisebb termoszba rakták a kávét és már úton is voltak a helyszínre.Jó néhány percig csak ültek szótlanul a robogó kocsiban.Mindkettejük esze saját álmán járt.Még most is aludhatnának,ha ez a szutykos hulla nem lenne!-A termoszt majd kérem vissza!-törte meg a csendet Tempe</div>
<div style="text-align: left;">
-Ó..Persze-nyögte az ügynök,miközben szemügyre vette az említett tárgyat-Vissza fogod kapni...</div>
<div style="text-align: left;">
-Egyébként hol találták a hullát?-folytatta közömbösen a nő</div>
<div style="text-align: left;">
-A Williamsburg-i Majorsági parkban van.A tegnapi esőzés mosta ki a földből.Hamarosan megérkezünk-ezzel mind a ketten lezárták a témát és a motor leállításáig egy szót sem szóltak.Mikor az autó már nem mozgott,az antropológus azonnal kipattant belőle és a hullája felé vette az irányt.A már ott lévő emberek mutatták neki az utat-Bones!Bones várj már!Hova rohansz?Ő már nem fut sehova!-próbált viccelődni,azonban közben odaért az oszló áldozathoz és nevetés helyett szívesebben tört volna elő belőle a gyomortartalma-Te jó ég!Ez még a szokásosnál is büdösebb!-panaszkodott fintorogva</div>
<div style="text-align: left;">
-Az áldozat férfi,a negyvenes évei körül.Az oszlás mértéke alapján és figyelembe véve a heti nagy esőzést,azt mondanám,hogy nagyjából egy hónapja lehet itt-folytatta volna a kis elemzését,ha valaki közbe nem szól</div>
<div style="text-align: left;">
-Booth ügynök!Jöjjön ide!-kiáltott egy férfi.Seeley követte pillantásával azt a helyet,ahova a másik ügynök mutatott.Aztán megszólalt egy harmadik és egy negyedik ember is</div>
<div style="text-align: left;">
-Mi a franc van itt?-kérdezte hüledezve,ahogy közbejárta a helyet-Bones!Ezt látnod kell!-a nő felállt és ő is megtekintette a csodálkozás tárgyait-Ez valami temető?-kérdezte még mindig szemöldökráncolva</div>
<div style="text-align: left;">
-Nem hinném.Habár sok országban...</div>
<div style="text-align: left;">
-Ne Bones!Csak akkor folytasd,ha köze van az ügyhöz kérlek!-Booth feszülten fogta a fejét</div>
<div style="text-align: left;">
-Hát az ügyhöz nem hiszem,hogy köze van.Ez szerintem inkább egy sorozatgyilkosság.De persze nem találgatok.Az nem az én reszortom.Én a tények embere vagyok.És azt mondom,hogy vigyük be a hullákat a Jefferson Intézetbe,hogy jobban megvizsgálhassam!</div>
<div style="text-align: left;">
-Vigyétek ezeket a Jefferson-ba!-parancsolta Booth is,végül a kocsijához caplatott.Temperance alig bírta követni<br />
-Most hová rohansz?-kérdezte a mostanra idegessé vált nő<br />
-Mégis hová mennék?Az autómhoz.Te talán nem jössz?-kérdezte kissé hűvös hangnemben,majd beült a járműbe.Brennan követte<br />
-Mi bajod?Az,hogy nem jöttek be a számításaid,miszerint egy hulla van,vagy esetleg az,hogy még csak most pirkad?-a férfi nem válaszolt,csak beindította a motort-Tehát mindkettő.Értem.<br />
-Nem fejeznéd ezt be,Bones?-emelte meg hangszínét.A légkör egyre feszült körülöttük.Szinte érezni lehetett,hogy hamarosan valaki itt ki fog törni<br />
-Nem értem mi bajod,de jó.Rossz kedved van.Akkor ne beszélgessünk-persze ezzel a beleegyezéssel gondolatai nem nyugodtak meg,mindössze csak a nyelve nem pörgött,ez pedig erősítette belső kavalkádját.<br />
<div style="text-align: center;">
Vajon mi baja lett hirtelen társának?A csendnek az volt az ára,hogy olyan képtelen dolgok jutottak az eszébe,melyeket még maga Booth sem tudhatott,mint például,hogy ez tényleg sorozatgyilkosság és ha az,akkor ki lehet a gyilkos.Brennan fejében mégis az volt,hogy a férfinek talán már volt dolga ezzel az emberrel,ezért ilyen mérges.Persze idegességében megint csak elméleteket kreál a semmiből.Sokszor csinálja ezt,noha hangosan csak racionális dolgokat mond ki.Bár mostanában kevésbé igyekszik elnyomni ezeket az elgondolásokat,erre talán álmai segítenek rá,de az agya soha sem fogja elfogadni azt a gondolatot,ami nem ésszerű és logikus.</div>
<div style="text-align: center;">
Seeley gyorsan elhajtott a Jefferson-ig,azonban jól tudta,a hullák még jó ideig nem érkeznek meg.Az,hogy talán sorozatgyilkosságról van szó,túlságosan felzaklatta és fogalma sem volt miért.Talán épp csak nem pihente ki magát.Még a saját érzéseivel sem volt tisztában,akkor hogy válaszolhatott volna társa látszólag egyszerű kérdésére?Mikor leparkolt,lezárta az ajtókat,hogy Bones ne tudjon azonnal kipattanni,ahogy az várható lett volna.</div>
<div style="text-align: left;">
-Ezt most miért csináltad?-kérdezte felháborodva a nő</div>
<div style="text-align: left;">
-Nézd,Bones...Sajnálom,oké?Nem kezdődött valami jól ez a nap.Gondolom neked sem.Fáradt vagyok.Nem akartam veled kiabálni-semmi mást nem mondott,Brennan mégis könnyedén megbocsátott</div>
<div style="text-align: left;">
-Nem haragszom.Én is fáradt vagyok-ezzel mindketten letudták.Még óráknak tűnő másodpercekig csak egymás szemébe néztek,végül mikor Temperance érezni kezdte érzelmei erejét,elkapta a tekintetét-Akkor kiengedsz?-kérdezte nyugodtan</div>
<div style="text-align: left;">
-Ó...Persze-feloldotta a zárat,a nő pedig útjára indult</div>
<div style="text-align: left;">
-Ha megtudok valamit,hívlak!-ezekkel a szavakkal el is búcsúzott.Becsapta az ajtót és felment az Intézetbe.<br />
<div style="text-align: center;">
Nem számított rá,hogy bárkit is ott talál ilyen hajnali időben,azonban a Jefferson-ban szinte nyüzsögtek az álmosabbnál álmosabb félig éber emberek.Cam rendezte ez alkalmazottait,Angela egy kávé mellett ébredezett,Hodgins pedig a bogaraival beszélgetett.Még talán ő volt a legéberebb a helyiségben.Brennan belépett és mindenki csak akkor vette észre,mikor átkelt az emelvényen és lecsipogtatta a belépőjét.</div>
<div style="text-align: left;">
-Jó reggelt!-üdvözölt mindenkit.Álmos szemek fürkészték</div>
<div style="text-align: left;">
-Neked is jó reggelt Dr.Brennan!-reagált Saroyan egy kicsit megkésve</div>
<div style="text-align: left;">
-Szia édesem!-motyogta Angie.Temperance összeráncolta szemöldökét,de nem szólt egy szót sem-Nem várhatott volna az az ügy reggelig?-kérdezte kómásan</div>
<div style="text-align: left;">
-Nem.Hamarosan esik az eső.Nem akartuk,hogy a csapadék elmossa a nyomokat..</div>
<div style="text-align: left;">
-Mégis milyen nyomok lehetnek eső után?-kelletlenkedett tovább a lány</div>
<div style="text-align: left;">
-Rengeteg van.Már fél öt múlt.Annyira nincs korán.Én háromórakor keltem,Booth pedig még korábban Túl lehet élni-nézett a szenvedő barátnőjére</div>
<div style="text-align: left;">
-Hány áldozatunk van?-firtatta a valamivel fittebb Cam</div>
<div style="text-align: left;">
-Összesen eddig ötöt találtunk.Az áldozatok különböző korosztályúak és neműek.Nem értem,mi lehet köztük az összefüggés a temetkezéshelyükön kívül.</div>
<div style="text-align: left;">
-Talán nincs is-szögezte le a kómás lány</div>
<div style="text-align: left;">
-Biztos van köztük más összefüggés is-kapcsolódott be a beszélgetésbe az épp odaérkező üde Hodgins-Például a gyilkosuk!</div>
<div style="text-align: left;">
-Még azt sem bizonyítottuk be,hogy gyilkosság volt,Dr.Hodgins!-tiltakozott az örökké racionális nő</div>
<div style="text-align: left;">
-Mi más lehet?-kérdezte kétkedve.Senki nem szólt többet,végül Cam törte meg a csendet</div>
<div style="text-align: left;">
-És mikor érkeznek a vendégeink?-kérdezte egy kis humorral</div>
<div style="text-align: left;">
-Nem tudom.Elég sokan vannak,de szerintem úgy..-a falon lógó órára pillantott-Negyed óra múlva-fejezte be Tempe</div>
<div style="text-align: left;">
-Remek!-ébredt fel Angela azonnal-Akkor még elrohanok és veszek kávét meg valami kaját.Nektek is hozzak valamit?-körbepillantott</div>
<div style="text-align: left;">
-Igen,Angela.Egy kávé most nekem is nagyon jól jönne-felelt Camille</div>
<div style="text-align: left;">
-Én is kérek-mondta Bones is</div>
<div style="text-align: left;">
-Nekem is hozhatsz-zárta a sort Jack,miközben hátulról átölelte és megpuszilta szerelmét</div>
<div style="text-align: left;">
-Akkor mindjárt itt vagyok...Vagy nem!-tette hozzá mosolyogva,majd lecsipogtatta a kártyáját és elviharzott.</div>
<div style="text-align: center;">
Temperance-nek olyan dejavu érzése volt,mintha ez már megtörtént volna egyszer,azonban könnyen betudta annak,hogy még ő is álmos.Hiszen talán három órát ha aludt az éjszaka.Sosem foglalkozott az ilyen képtelennek tűnő gondolatokkal.Jobbnak találta,ha most felmegy és egy kicsit papírmunkázik,hogy felébredjen,noha ez másra általában álmosító hatást gyakorol.Elmondta barátainak a tervét és végre is hajtotta azt.Felsietett a lépcsőn,hogy az irodája felé vegye az irányt.Igyekezett ezt az utat a lehető leggyorsabban megtenni.Mikor felért becsukta maga mögött az ajtót és benyomta a laptopját.Persze egyből beugrott egy <i>Már csak 5 nap</i> felirat,mint mindig,mikor bekapcsolja a gépet.Persze minden eltelt nappal egyel kevesebbet mutat.És hogy tulajdonképp mit is jelez ez a felirat?Hát Brennan születésnapját.Angela elszántan hisz benne,hogy Temperance élvezi,ha minden nap emlékezteti valami őt az idő múlására,vagyis a szülinapjára.Azonban erről a napról nincsenek épp jó emlékei,még akkor sem,ha tavaly a lány mindent megtett,hogy Bones tökéletesen érezze magát.Meglehet túl sokat is,épp ez volt a probléma.Különleges kérésre abban az évben Ang nem szervezett bulit,noha mindennél jobban akart,nem tette.Ketten elmentek bulizni és ennyi.Persze Tempe-t még ehhez is napokat kellett győzködni.Valami hiányzott abból az ünneplésből...Talán nem is valami,hanem valaki...</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<b><i>-FOLYTATJUK-</i></b></div>
<div style="text-align: center;">
<b><i><br /></i></b></div>
<div style="text-align: center;">
<b><i><br /></i></b></div>
<div style="text-align: center;">
<b><i>Sziasztok!Hát úgy döntöttem,nem várom meg a 10 komit,hiszen én is sokat késtem :) Ez egy teljesen új történet,kérlek vonatkoztassatok el a másiktól!Nem szeretném,ha valaki azt hinné,hogy a régit folytatom :) Remélem jól szórakoztatok,bár ez még csak a bevezetés.Kérlek írjátok meg a véleményeteket,legyen az pozitív vagy negatív!!</i></b></div>
<div style="text-align: center;">
<b><i><br /></i></b></div>
<div style="text-align: right;">
<b><i>Köszönöm: Szerk</i></b></div>
</div>
</div>
</div>
Evyhttp://www.blogger.com/profile/12352615831099320965noreply@blogger.com11tag:blogger.com,1999:blog-7778231508430394852.post-36729658718451629032012-10-14T19:24:00.003+02:002012-10-14T19:26:52.161+02:00Bones-A folytatás (Az út végén)<div style="text-align: center;">
<b><i>Sajnálom a késést,de mint tudjátok,nem volt jó a blog,fogalmam sincs,miért.Végül sok próbálkozás után magától helyreállt,aminek felettébb örülök,remélem ti is :))</i></b><br />
<br />
Brennan könnyes szemmel sétált az ajtó felé.Nem is az bántotta,hogy Maja rajt kapta,hiszen mindvégig az volt a terve,hogy mindenről beszámol majd Booth-nak,sokkal inkább a tudat,hogy a lány csalódott benne.Fogalma sem volt,mi lesz ezután.Azt is csak remélni tudta,hogy Booth megérti majd őt.Már semmiben sem volt biztos.</div>
<div style="text-align: left;">
-Hiszek neked-mondta Maja,mielőtt Bones kiléphetett volna a háló ajtaján.A nő megpördült</div>
<div style="text-align: left;">
-Tényleg?-kérdezett vissza még mindig könnyes szemekkel</div>
<div style="text-align: left;">
-Igen.Bár nem ismerlek,mégis értem,mit miért teszel.Más ezt nem fogta volna fel,de én értem-Brennan hálásan nézett a lányra<br />
-Akkor maradsz?-kérdezte reménykedve<br />
-Van más választásom?-Maja mosolyt erőltetett magára<br />
-Akkor én most megyek is.Ha bármi kérdésed van,nyugodtan hívj fel.A számom a hűtőn van-a lány bólintott,Tempe pedig kisétált az ajtón és elhagyta az épületet<br />
<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
***</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
Booth nyugtalanul sétált fel-alá a szobában.Temperance nem jelentkezik,ő pedig aggódik.Vagy inkább féltékeny?-<i>Bízz benne Seeley!Hiszen szeret téged!Miért csalna meg?Biztosan hűséges marad!</i>-ez a gondolat valamelyest megnyugtatta,de aztán újabb és újabbak jöttek,amik már kevésbé voltak ilyen békések-<i>Régen sem volt híve a monogám párkapcsolatnak.Mi van,ha még most sem az?Eddig nem volt gond,mert nem talált olyan embert,de Jason tény és való,hogy elég jó kiállású és nagyon jól bánik Temperance-cel...Nem!Nem!Szeret engem,nem csalna meg.Soha nem csalna meg,mert szeret engem!</i>-gondolataiban az ajtó nyílása zavarta meg.Booth önkéntelenül ugrott a hang forrása felé.</div>
<div style="text-align: left;">
-Booth!-lepődött meg a belépő nő,mikor a férfi elé pattant</div>
<div style="text-align: left;">
-Szia Bones!-egy csókot nyomott szerelme ajkaira-Hogy ment?</div>
<div style="text-align: left;">
-Jól-ráncolta a szemöldökét a nő</div>
<div style="text-align: left;">
-És Jason?Hol van?</div>
<div style="text-align: left;">
-Abba a motelbe ment,ahol szobát bérel.Miért kérdezed?Talán baj van?-lepakolta a cuccait,majd az ügynökkel szembe állt</div>
<div style="text-align: left;">
-Nem.Csak úgy kérdeztem.Azt hittem,ő is idejön-terelt a férfi-Mit csináltatok?-kérdezte egy kis szünet után Booth</div>
<div style="text-align: left;">
-Megcsókoltam Jason-t-mondta határozottan a nő,közben pedig egy pillanatra sem nézett társa szemébe</div>
<div style="text-align: left;">
-Tessék?-kérdezett vissza félve</div>
<div style="text-align: left;">
-Megcsókoltam őt és rájöttem,hogy már csak hálás vagyok neki,de nem szeretem.Legalábbis nem annyira,mint téged-felnézett,hogy lássa szerelme arcát.Booth teljesen elképedt</div>
<div style="text-align: left;">
-Te megcsókoltad őt?Önszántadból??-értetlenkedett.Bones bólintott</div>
<div style="text-align: left;">
-Kíváncsi voltam és egyben el kellett tőle búcsúznom.Legutóbb nem tehettem meg.Nem is lettem volna rá képes...<br />
-Miért,most igen?-vágott a szavába a férfi<br />
-Igen.Képes voltam rá..<br />
-Nem úgy értem!-szakította meg ismét a nőt-Most megtehetted?Talán most nem volt vőlegényed???-Booth nem volt képes elhinni a valóságot<br />
-Szeretlek Booth-sütötte le a szemét-Nem tudtam,hogy ennyire ki fogsz akadni...Én...Nem gondolkodtam eléggé-bűntudata minden egyes másodperccel nőttön nőtt-Racionálisan cselekedtem és nem a te nézeted szerint.Sajnálom-ha megkapta volna a gyűrűt Booth-tól,most biztosan visszaadta volna.Mikor egymaga döntött,nem gondolt bele,hogy ez ekkora galibát fog okozni.Sosem akarta megbántani az ügynököt, még kevésbé elveszíteni,most pedig valószínű épp ez történt-Nem hittem,hogy ez miatt elveszíthetlek...Reméltem,hogy megérted majd-fejezte be könnyes szemekkel.Seeley mély levegőt vett és kiürítette az agyát<br />
-Ismerlek Bones-mondta kedvesen-Tudom,hogy szeretsz és azt is,hogy megváltoztál.A racionális éned nem tűnt el maradéktalanul és ezt természetesen nem is szeretném,hiszen ebbe szerettem bele.Ember vagy,Bones és az emberek hibáznak.Viszont neked könnyebben elnézem,mint másnak-mosolyodott el,miközben felemelte a nő állát,hogy egymás szemeibe nézhessenek-Felejtsük el!-suttogta.Brennan szorosan magához ölelte a férfit,aztán megcsókolta.De olyan szenvedélyesen,mintha most csókolhatná utoljára<br />
-Szeretlek!-szólalt meg végül<br />
-Ígérd meg,hogy többé nem teszel ilyet!<br />
-Soha!..Soha-ismételte<br />
-Akkor szeretném hivatalosan is megkérni a kezed-letérdelt és elővett egy fekete dobozt a zsebéből-Temperance Brennan!Megtisztelnél azzal,hogy velem éled le a hátra lévő életed?-az antropológus nem volt képes megszólalni.Már elsőre is nehéz volt kimondania az igent,másodszorra pedig nem volt könnyebb.Nem azért,mert tétovázott,csak egyszerűen annyira csodálatos és hihetetlen érzésnek bizonyult mindannyiszor a lánykérés,hogy szinte lehetetlenség volt kimondani azt az egy szót,ami megváltoztatja az egész életét.Hiába nyitotta beszédre a száját,a hang mindannyiszor belészorult.Térdre roskadt és két tenyere közé fogta szerelme arcát.Ismét kinyitotta a száját,ám csak tátogott.Képtelen volt megszólalni<br />
-Igen-mondta ki végül-Igen-ismételte meg-Soha többé nem akarlak elveszíteni!A világon mindennél jobban szeretlek,Seeley Booth!Te tettél engem emberré!<i style="text-align: -webkit-center;">Nagyon szeretlek és még soha senkivel nem éreztem magam ilyen jól.Napról napra jobban vonzódom hozzád és képtelen vagyok emberi szavakkal kifejezni,hogy mi ez.Igazából még a racionalitást sem látom ebben az egészben.Csak annyit tudok,hogy ha nem vagy velem,folyton a telefonom nézem,mikor hívsz,az ajtót,mikor rontasz be egy újabb üggyel.Azonban ha velem vagy,a világ megszűnik létezni körülöttem.Mikor hozzám érsz,az szinte éget.És nem rossz értelemben.Ha megcsókolsz a szívem majd kiugrik a helyéről,a gyomrom pedig összeszorul és ez olyan hatást kelt,mintha valami tényleg megmozdulna benn,mintha pillangók szálldosnának össze-vissza.És akármennyi időt töltök veled,ez nem változik.Sőt!Inkább erősödik.<b>Jobban szeretlek,mint ahogy tegnap szerettelek,de kevésbé,mint ahogy holnap foglak.</b></i><span style="text-align: -webkit-center;">-ömlöttek ki a rég takargatott szavak egyszerre.Az ügynök az ujjára húzta a gyűrűt,majd megcsókolta a nőt</span><br />
<span style="text-align: -webkit-center;"><br /></span>
<span style="text-align: -webkit-center;"><br /></span>
<br />
<div style="text-align: -webkit-center;">
<b><i>-Egy hónappal később-</i></b></div>
<div style="text-align: -webkit-center;">
<b><i><br /></i></b></div>
<div style="text-align: -webkit-center;">
<b><i><br /></i></b></div>
<div style="text-align: -webkit-center;">
Brennan nyugtalanul állt a mosdókagyló előtt.Nem mert ránézni a kezében tartott műanyagra.Nagyon félt,hogy számára nem megfelelő eredményt mutat.Az egy hónappal ezelőtti vetélésekor kicsit összeomlott,de szerencsére Booth nem hagyta cserben és végig támogatta őt.Mióta Rolf-ot lecsukták,már a félelem is maradéktalanul megszűnt és ennek mind a ketten nagyon örültek,de főleg Tempe.Most kiderül,hogy a sok próbálkozás végül meghozta-e gyümölcsét.</div>
<div style="text-align: left;">
-Jól vagy édesem?-kérdezte Angie nyugtalanul,miközben barátnője hátát simogatta<br />
-Nem.Képtelen vagyok megnézni-megfordult,hogy a lány szemébe nézhessen<br />
-Akarod,hogy megtegyem helyetted?-kérdezte egy biztató mosoly kíséretében.Brennan megrázta a fejét<br />
-Mindjárt összeszedem magam.Csak...Tudod én...Nem is tudom,hogy mondjam..<br />
-Félsz-bökte ki Ang.Tempe bólintott-Ez természetes.Azok után,amin keresztül mentél!Meg egyébként is.Én is féltem megnézni a tesztet.<br />
-Mi van,ha most sem sikerül?Te ismersz a legjobban,Angie...<br />
-Így van.Nem mutatod,de attól még fáj-megölelte a nőt-Nézd meg!-biztatta nyugalmat sugárzó arccal.Mintha tudta volna az eredményt.Bones még egy kicsit vacillált,végül mély levegőt vett és gyorsan rápillantott a műanyagra.Vonásai megfeszültek-Mi az?Baj van?-kapta ki a kezéből az aggódó és egyben izgatott barát.A művésznő előbb tátva felejtette a száját,majd mosolyra húzta azt<br />
-Terhes vagyok-agya igyekezett feldolgozni a látottakat,majd mikor ez megtörtént,ő is elmosolyodott-Terhes vagyok!-ismételte,most már sokkal magabiztosabban.A lányok megölelték egymást.Még néhány perc örömködés után végül Angela is megszólalt<br />
-Már régóta mondanom kell valamit,de nem tudtam,mikor a legalkalmasabb.Mindig közbejött valami-motyogta<br />
-Mondd már ki Angela!<br />
-Én is terhes vagyok-bökte ki végül-Ezt szerettem volna elmondani egy hónapja is...<br />
-Azóta tudod és még nem mondtad el?-vágott közbe az antropológus-De..Miért?Ezt nem lehet csak úgy elfelejteni..-egy pillanatra elkomorult az arca,ahogy felfogta a dolgokat-Nem hitted,hogy támogatlak majd-vonta le<br />
-Dehogy!Én..Volt elég bajod nélkülem is-felelt<br />
-Legalább egy kis örömöt hoztál volna a mindennapjaimba.Azt hitted féltékeny leszek rád?-arca szomorúra váltott<br />
-Nem tudom.Nem voltam benn biztos,hogy maradéktalanul boldog leszel a hírtől,ha neked nem lehet.Mikor bejelentetted,hogy úgy gondolod,gyermeked fogant,én el akartam mondani,de aztán minden úgy felgyorsult és..Sajnálom<br />
-Jól figyelj Angela!Soha de soha ne titkolj el előlem egy ilyen csodálatos dolgot!Világos?-mosolyodott el újfent-Hidd el,bármennyire is szomorú vagyok,ha te boldog vagy,nekem is feldobod a kedvem!-megölelte a lányt-Most pedig megbeszélem Booth-tal,hogy ebédre jöjjön haza-az ajtó felé indult,de még egyszer visszafordult-Tudod Angie,ha azt mondja az orvos,hogy tilos dolgoznom,akkor nem teszem.Viszont egyedül unatkoznék és jó lenne,ha lenne velem néha valaki...<br />
-Te mióta hallgatsz a doki utasításaira??<br />
-Mióta muszáj-nevetett fel nyugodtan,majd folytatta útját,végül mégis megfordult-És még valami.Lehet,hogy kések picit.Tudod milyen Booth,ha boldog-villantott egy kacér vigyort<br />
-Majd fedezlek-mosolygott a művésznő és végignézte,ahogy Tempe elhagyja a helyiséget.<br />
<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
***</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
Booth kíváncsian lépkedett a lépcsőházban a lakása felé.Fogalma sem volt,mi a fenét szeretne vele közölni szerelme.Bár a lány hangja nem sugallt rosszat,a férfi gyomrában azonban ott volt az a görcs,hogy "mi van ha". Az ajtóhoz érve lassan és nyugtalanul kereste elő a kulcsokat,végül mikor megtalálta,bizonytalanul dugta a zárba.Szíve hevesen dobogott és fogalma sem volt,miért,hiszen semmi oka nem volt az aggodalomra.<br />
<div style="text-align: left;">
-Bones!-hangokat hallott az étkező felől-Bones?-kérdezte idegesen,jobb kezét pedig a fegyvere markolatára helyezte,hogy ha szükség van rá,előkaphassa</div>
<div style="text-align: left;">
-Jaj Booth!-pattant elé a nő-Még nem kellett volna ideérned!Azt hittem később jössz</div>
<div style="text-align: left;">
-Visszamenjek?-hüvelykujjával a háta mögé mutatott</div>
<div style="text-align: left;">
-Dehogy!-mosolygott Brennan és megölelte társát,majd egy csókot nyomott annak szájára-Csak várj itt még egy percet,oké?-az ügynök bólintott és hátrált egy lépést,Tempe pedig a dolgára sietett.Nem telt bele egész három perc,hogy újra megjelenjen Seeley előtt-Kész vagyok.Most már jöhetsz-megfogta szerelme kezét és húzni kezdte az étkező felé.</div>
<div style="text-align: center;">
A helyiségbe belépve Booth elé csodálatos látvány tárult.Az asztal két személyre volt terítve,közepén pedig egy két ágú gyertyatartó,melyben két gyertya lángolt.A finom illatok egymással keveredve keringtek a levegőben.</div>
<div style="text-align: left;">
-Mi ez?-kérdezte ráncolt homlokkal</div>
<div style="text-align: left;">
-Ez a te helyed-mutatott mosolyogva az egyik székre.Azon az asztalrészen épp ugyanúgy volt megterítve,mint a másikon,egy apró különbséggel.A jobb oldalon a kanalak mellett egy vörös hosszúkás doboz állt.Nem volt minőségi,mindössze egy könnyen elkészíthető minden sarkon kapható színes,díszes papírral bevont fadoboz,melynek fedelén egy masni díszelgett.</div>
<div style="text-align: left;">
-Mi ez?Általában én veszek neked ajándékot,nem fordítva...-a kezébe vette az ajándékát,közben pedig helyet foglalt,de egy pillanatra sem tekintett fel.Brennan is leült,pontosan az asztal másik végébe,Booth-tal szembe.</div>
<div style="text-align: left;">
-Előbb együnk-mosolygott feszülten az antropológus.Felállt és kihozta a konyhából a tésztát,majd a szószt.Idegességében azt sem tudta,mit csináljon.</div>
<div style="text-align: left;">
-Spagetti?-nyugtalanságában ő is vigyort erőltetett az arcára</div>
<div style="text-align: left;">
-Neked csináltam-miután Booth kirakta magának az adagját,Bones is ezt tette.Egyikük sem bírt enni egy falatot sem</div>
<div style="text-align: left;">
-Csak nem meg akarod kérni a kezem?-törte meg a csendet a viccnek szánt mondatával,bár inkább csak rontott a helyzeten-Már megtettem helyetted-felnevetett,ahogy Tempe is.Ezután a csend kezdett kínossá válni-Bones...-szólalt meg végül a férfi-Mi van a dobozban?-kérdezte nyugtalanul,miközben lekényszerített egy falatot a torkán-Látom,hogy ideges vagy.Baj van?</div>
<div style="text-align: left;">
-Nem!-vágta rá azonnal-Ne aggódj,semmi rossz nem történt...-itt elakadt a szava-Csak...Tényleg nincs gond-mosolygott-Csak izgatott vagyok.Tudod a szervezetem adrenalint termel,de ez nem rossz...</div>
<div style="text-align: left;">
-Miért izgulsz?</div>
<div style="text-align: left;">
-Nem is tudom-felelt elgondolkodva-Tudom,hogy tetszeni fog az ajándékom,de...Tudod mit?Úgysem eszünk.Bontsd ki-a dobozkára mutatott.Booth két keze közé vette a díszes tárgyat.Mindkettejük jobban izgult,mint eddig bármikor a nap folyamán</div>
<div style="text-align: left;">
-Biztos vagy benne?-Brennan bólintott</div>
<div style="text-align: left;">
-Teljesen.Nyisd ki-mondta,majd mély levegőt vett és várta a hatást.Seeley levette a dobozka fedelét.Nem tudta,mit gondoljon.Teljesen elképedt.Egy pillanatra felnézett szerelmére és annak könnyes szemével találkozott.</div>
<div style="text-align: left;">
-Ez...-képtelen volt megszólalni-Én...-ismét az ajándékára pillantott és egy elképedt mosolyt ejtett meg,miközben kifújta a bennrekedt levegőt.Két csík.Csak ennyi kellett a teljes boldogsághoz,mégis olyan nehéz volt összehozni-Te..-felállt,ahogy Tempe is-Terhes vagy-vigyorgott-Ez a lehető legcsodálatosabb ajándék!-megölelte a mostanra mosolygó lányt és megcsókolta-Egy kisbaba!</div>
<div style="text-align: left;">
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">-Igen-suttogta.Az
ügynök az ölébe kapta a felderült lányt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">-Szeretlek!-ismét
megcsókolta-Ígérem,többé nem hagyom,hogy bántsanak!-újfent a lány ajkára
hajolt.Brennan az örömtől már nem látott tisztán.Egyre hevesebben csókolta a
boldog férfit.Seeley a háló felé kezdett sétálni.Lassan haladt és majd minden
falnál megállt mire sikerült bejutnia a szobába.Szenvedélyük többé nem ütközött
határokba...<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<b><i><span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Prológus:</span></i></b><span style="font-family: "Arial","sans-serif";"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">A
szerelem mindent legyőz,mondják sokan.Azonban ezt nem mindenki gondolja
komolyan,míg maguk meg nem tapasztalják.Aki hisz az igaz szerelemben,az
vágyódik,reménykedik élete végéig és tán sosem találja meg azt,akit
keresett,mégis képes úgy meghalni,hogy ő mindent megtett.Néhányan közülük megkeseredetten térnek végső nyugalomra,reményvesztve és boldogtalanul,hiszen
úgy gondolják,őket nem találta meg,amire egész életükben vágytak,pedig lehet,hogy
csak féltek észrevenni,ami az orruk előtt volt.Mások sosem keresik,nem hiszik
el,hogy velük bármi szép történhet.Képtelenek azzal a tudattal élni,hogy rájuk
is vár valaki,valaki aki elfogadja és szereti őket olyannak,amilyenek.S sokan
csak elsétálnak az igazi mellett,nem is tudván,hogy ő meghozta volna a
boldogságot.Szerencsések azok az emberek,akik képesek észrevenni és elfogadni a
szerelmet.Akik elmondhatják magukról,</span><i style="font-family: Arial, sans-serif;">"engem is szerettek,s én viszont
szerettem".</i><span style="font-family: Arial, sans-serif;">A boldogsághoz vezető út nehéz,gyakran rögösebb,mint azt
képzelnénk.Azonban ha létezik igaz szerelem,az biztosan megmarad.Máskülönben
hogy élhették volna túl együtt főhőseink ezt a sok megpróbáltatást?<o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Angela-nak
és Hodgnis-nak született egy gyönyörű kisfiúk.Ezzel a gyermekkel végre sikerült
túllépniük az előző fiúcska elvesztésén.Az idő múlásával a fájdalom is enyhült
és szerepét felváltotta a boldogság.Ezután Angela sikeresen világra hozott még
egy gyermeket,egy kislányt,aki a bátyja legnagyobb rajongója lett.<o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Maja
végül az antropológiai pályát választotta ez egyetemen és soha nem bánta meg
döntését.Még hosszú éveken keresztül dolgozott a Jefferson Intézetben,mint az
Antropológiai részleg egyik fő antropológusa és szívében egy pillanatra sem
szűnt meg a hála azok iránt az emberek iránt,akik segítettek rajt.Nagy
támogatója lett az árvák megmentésére és segítésére szolgáló alapítványnak,majd
ő maga is alapított egy tanácsot,melynek célja a 18 év feletti állami
gondozásban nevelkedett gyerekek továbbsegítése lett.Megtalálta a saját
útját,szíve végre nyugalomra lelt.<o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">Camille
nem sokkal Rolf elfogása után megismerkedett Jason barátjával,Mike-kal és egy életre szóló kötelék alakult ki köztük,mely szerelemmel és házassággal
végződött.Cam sosem szeretett volna gyereket,de néhány a Paradicsomban
eltöltött év után végül rászánta magát,hogy továbbvigye vérvonalát és egy
gyönyörű kisfiúnak adott életet.<o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">Jason
még fél évig rágódott Brennan-nel való viszonyán,majd Ázsiába ment,hogy
felejtsen,de ehelyett szerelmet talált.Megtalálta a legjobb barátját és egyben lelki társát Katharyna-t és vele együtt visszatért Washingtonba.Nem sokkal
később eljegyezték egymást és egy szerény szertartás keretei között örökre
összekötötték életüket.Gyermekük sokáig nem született,mert Kathryn-nek nem volt
megfelelően felkészülve a méhe egy élet kihordására,azonban egy névtelen
adománynak köszönhetően sikerült helyreállítani női szerveit és végül
megtörtént a csoda.<o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">Brennan
és Booth még sosem volt ennél boldogabb.Bár csak egy gyermekük született,de ő
egészségesen és ez mindennél fontosabb volt számukra.Még a kislány
világrahozatala előtt Booth vett egy telket és kemény munkával családi házat épített ott,ahol végül megszülethetett a pici.Parker is kapott egy szobát és
minden második hetet ott tölthetett a második családjával.A BB páros folytathatta
a közös munkát és még vagy kétszáz,esetleg háromszáz gyilkost is elkaptak,mire nyugdíjazott idősek lettek.<o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Végre
megérkeztek.Mind elérték az út végét és a boldogsághoz vezető kaput maguk
mögött hagyva éltek az éden varázslatos országában.Ahol a félelem és a kétség
többé nem hintheti el magvait.Hova fájdalom és féltékenység már nem teheti be a
lábát.Megérkeztek Csodaországba,mely a térképen nem jelölhető.A szívünk
legrejtettebb zugaiban tartogatjuk,s mikor eljön az idő és elég felkészültek
vagyunk,mind beléphetünk oda.Csak rajtunk áll,mikor és mennyi ideig
tartózkodunk ott,de akármennyi időt töltünk is el ebben a Boldogság
Birodalomban,azok biztosan életünk legemlékezetesebb napjai,hónapjai vagy akár
évei lesznek.<o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 10.0pt;"><br /></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 10.0pt;"><br /></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><b><i>-The End-</i></b></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><b><i><br /></i></b></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><b><i>Köszönöm,hogy olvastatok :) A következő történeten már erősen dolgozom,a blog szülinapjára pedig szeretnélek meglepni titeket egy újfajta,tőlem talán (az eddigiek alapján) kevésbé várt történettel,ami egyszerre lesz szomorú és csodálatos.Kérlek titeket komizzatok!! :D ♥</i></b></span></div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
Evyhttp://www.blogger.com/profile/12352615831099320965noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-7778231508430394852.post-54973341639504854632012-09-14T19:03:00.000+02:002012-09-16T20:38:00.187+02:00Bones-A folytatás (Az út végén)<div style="text-align: center;">
Temperance némán bújt szerelme védelmező karjaiba.Meg akart nyugodni és nem volt nehéz dolga.Most valahogy hasonlóan érezhette magát,mint néhány perce Maja az ő ölében.Még fel sem bírta fogni teljesen,hogy valóban bevált a terve!Így nem kell elhagynia az országot,aminél történetesen most el sem tudott volna képzelni jobb dolgot.Gondolataiból egy ismerős hang zökkentette ki.<br />
<div style="text-align: left;">
-Vigyétek őket!-szólt erőteljesen gyűlölködő hangon a férfi,mire Bones felnézett és egyszerre elképedt,de örült is a látványnak</div>
<div style="text-align: left;">
-Jason..!-suttogta mosolyra húzódó szájjal.A férfi teljesen felé fordult,Brennan pedig szinte a nyakába ugrott.Úgy szorította,mintha most látná őt utoljára</div>
<div style="text-align: left;">
-Örülök,hogy jól vagy Temperance!-dörmögte halkan és mélyeket szippantott a nő selymesen édes illatából.A lány nem akarta elengedni.Könnyek folytak le az arcán.De ezek nem a szomorúság könnyei voltak,sokkal inkább a boldogságé</div>
<div style="text-align: left;">
-Hiányoztál-mosolygott könnyes arccal a fiúra</div>
<div style="text-align: left;">
-Te is nekem-Jason eltűrt egy rakoncátlan tincset a nő arcából-Nagyon-folytatta.Mindketten egymással voltak elfoglalva,így egyikük sem vehette észre,ahogy Booth a háttérben már szinte felrobban a féltékenységtől.Tempe legszívesebben most azonnal megcsókolta volna a vele szemben álló embert,azonban még időben észbe kapott és szinte fizikai fájdalommal járt,de kitépte magát ebből a helyzetből és egy bűntudatos mosollyal Booth felé fordult</div>
<div style="text-align: left;">
-Köszönöm-mondta-Mindkettőtöknek-megeresztett még egy utolsó mosolyt,majd Maja felé fordult,aki már jó meleg pokrócba bebugyolálva várt rá-Jobban vagy?-kérdezte erőt sugárzó arccal.A lány bólintott-Sajnálom,hogy belekeveredtél..</div>
<div style="text-align: left;">
-Nem.Nem a maga hibája.Senkié sem.Ezt hozta a sors-Brennan felvillantott egy gúnyos vigyort</div>
<div style="text-align: left;">
-A sors-ismételte-Gyere,haza viszlek!-átkarolta Maja vállát és úgy akarta támogatni,de ő megtorpant</div>
<div style="text-align: left;">
-Nekem már nincs otthonom...Kinőttem-ezen a kissé vicces helyzeten felnevetett kínjában</div>
<div style="text-align: left;">
-De nekem van-felelt nyugodtan-Tudom,ki vagy és honnan jöttél.Szükséged van segítségre és mivel tartozom neked és rendes lány vagy,ezért segítek-Maja már épp tiltakozni akart,mikor Tempe ismét megszólalt-Tudom,mit gondolsz most!Voltam a helyedben,Maja!Nem kell,hogy beleegyezz.Ami azt illeti,én már úgy gondoltam,haza viszlek.Haza,vagyis az előző lakásomba,amit még nem tudtam eladni és most nem is bánom.Gyönyörű hely és biztos vagyok benn,hogy tetszeni fog.De természetesen hozzánk is jöhetsz,de úgy gondolom,ez neked lenne teher.nekünk persze egyáltalán nem.szóval te döntesz.Viszont az utcára nem engedlek!Kapsz állást és mellette elvégezheted a főiskolát.Megkaptad az ösztöndíjat az egyetemre,ahová jelentkeztél...-a lány nem hagyta,hogy Bones befejezze.Sejtette,hogy az ösztöndíj valójában nem létezik,de nem érdekelte.Soha életében nem történt még semmi jó.Ideje hogy elkezdődjön!Válaszként megölelte az őt támogató nőt</div>
<div style="text-align: left;">
-Köszönöm!-suttogta könnyes szemekkel-Nagyon köszönöm!</div>
<div style="text-align: left;">
-Ez a legkevesebb-ölelt vissza a meglepett antropológus</div>
<div style="text-align: center;">
Maja tehát néhány percen belül már ott is volt a szinte luxusnak mondható lakásban.Belépett a ház ajtaján.Senki nem vezette körbe,mert mikor látták,hogy már az előszobától leesett a lány álla,inkább megvárták,míg magától mozdul.Az nappaliban a fal festéséhez illő gyönyörű vöröses árnyalatú függönyök díszítették a szobát.A kanapét bézs színű bőr fedte,pont úgy,ahogy a hozzá tartozó két fotelt is.A szoba közepén álló üvegasztal csodálatos indaszerű motívumokkal volt kidíszítve,a szőnyeg pedig olyan puha volt,hogy a lány legszívesebben egész nap azon járt volna mezítláb.Elindult a háló felé.Sejtette,mi vár rá odabent,de tévedett.Az a szoba,amit elképzelt magában,egy lebuj volt ehhez képest.Így,szépen sorba járta be a lakás minden egyes zegzugát.<br />
Jason és Brennan a nappaliban lévő kanapéra ültek és beszélgetni kezdtek.Tempe tudta,hogy Booth csak azért hagyta őket kettesben,mert bízik a lányban.Viszont Bones nem bízott ennyire magában.Már mit sem számított.Míg Maja kipakol a hálóban a bőröndjéből,addig ők nyugodtan beszélgethetnek.Mindkettejüknek nagyon nehéz volt visszafogni magukat.A percek némán teltek,végül egyszerre törték meg a csendet.<br />
<div style="text-align: left;">
-És te...-kezdték ugyanakkor-Te..-folytatták,majd elnevették magukat</div>
<div style="text-align: left;">
-Kezd te-mosolyodott el Jason</div>
<div style="text-align: left;">
-Miért jöttél vissza?-kérdezte komolyan a nő.A férfi hallgatott.Nem volt benn biztos,hogy jót tesz-e az igazság</div>
<div style="text-align: left;">
-Miattad-nyögte ki végül-Mikor nem írtál és nem tudtalak elérni,aggódni kezdtem és mint kiderült,nem ok nélkül.Én nem akarok közétek állni Tempe,de ha ő nem képes rád vigyázni,akkor muszáj itt maradnom,hogy én megtegyem helyette!Nem hagyhatom,hogy bajod essen...Mert...Szeretlek-nyögte ki-Tudom,hogy ez most váratlanul ért...-Brenn beléfojtotta a szót</div>
<div style="text-align: left;">
-Én is szeretlek.És mindig is szeretni foglak Jason!Te vagy az az ember,aki miatt nagyon haragszom magamra.Sosem szabadott volna hagynom,hogy belém szeress,mert ezzel fájdalmat okoztam neked, magamnak is!És az a baj,még fogok is,amíg nem találsz valaki olyat,aki megdobogtatja a szíved-könnyes szemmel nézett az ügynökre</div>
<div style="text-align: left;">
-Én nem sajnálom,hogy beléd szerettem.Te vagy a legjobb dolog,ami történt az életemben-jelentette ki mosolyt erőltetve magára-Ne sírj!-mondta kedvesen,miközben letörölt egy könnycseppet a lány arcáról-Rám mindig számíthatsz...Örökké szeretni foglak Temperance!-suttogta.Brennan szívét elöntötte a láng,agyát pedig elhomályosította a rózsaszín köd.Gondolkodás nélkül megcsókolta a férfi hívogató ajkait,aki nem tiltakozott.</div>
<div style="text-align: left;">
-Kész vagyok!-lépett be a szobába Maja.Mikor a pár szétrebbent,a lány álla még a padlót súrolta</div>
<div style="text-align: left;">
-Maja..-nyögte Brennan-Ez..Fogalmad sincs,mi történt..-a lány visszarohant a hálóba és dühvel és haraggal telve elkezdte visszapakolni a bőröndbe a cuccait.Bones lesütött szemmel gondolkodott.Bűntudata volt,mert Maja rajtkapta őket.Soha nem akarta megcsalni Booth-t,de a pártfogoltja nem tudja,mi is történt valójában</div>
<div style="text-align: left;">
-Nyugi Tempe!-mondta a mellette ülő férfi</div>
<div style="text-align: left;">
-Szeretlek!Tényleg annyira szeretlek!-Jason félbeszakította</div>
<div style="text-align: left;">
-Ne kezdjük ezt újra.Egyszer már végigfutottunk ezen és megállapítottuk,hogy neked mellette a helyed.Nem kell megmagyaráznod,hogy miért nem vagy velem,mert értem!Sosem fogsz engem úgy szeretni,mint őt.És tudod mit?Nem bánom.Ne legyen miattam bűntudatod!Engem nem bántasz.Csak örömet szereztél azzal,hogy itt voltál nekem.Szeretlek és ez sosem fog elmúlni.Ha szükséged lesz valakire,én itt leszek neked,de azt nem engedem,hogy őt elhagyd-<i>Bár nem hiszem,hogy megtennéd</i>. Mélyen a nő szemeibe nézett és még egyszer utoljára megcsókolta,majd elmosolyodott,Brenn pedig megnyugodott <br />
-Köszönöm-felelt mosolyogva.Egy kis szünetet tartott-Most azt hiszem,beszélnem kell Maja-val.Bár nem tudom,mit érek el vele...-a férfi bólintott,Brennan pedig a háló felé vette az irányt.Mikor belépett a szobába,meglepődve látta,hogy az ideges lány a bőröndbe dobálja a holmiját-Mit csinálsz?-kérdezte értetlenül<br />
-Mégis mit?Nem látszik?Összepakolok és elmegyek!-dühöngött<br />
-Miért?Azért mert megcsókoltam Jason-t?Hisz fogalmad sincs,hogy mi történt!-védekezett Bones<br />
-De igen!Épp most mondtad!Megcsókoltad Jason-t!-kiabálta,majd bezárta a bőröndöt és elindult<br />
-Nem!-állt elé határozottan-Nem hagyom,hogy elmenj,amíg nem hallgattál meg!Ne dobj el mindent miattam!<br />
-Engedj ki!Nincs rád szükségem!<br />
-De igenis szükséged van rám Maja!Miért haragszol rám,ha azt sem tudod,mi történt?<br />
-Megmondjam miért?Mert azt hittem,szereted Booth ügynököt!Azt hittem,te más vagy,mint a többi ember és mind a kettőben tévedtem!-őrjöngött.Brennan könnyes szemmel bámult rá.Maja csalódott benne.Most még fontosabb,hogy tudja az igazat!<br />
-Nem tudom,hogy más vagyok-e,mint a többi ember,Maja,de azt tudom,hogy Booth-t mindennél jobban szeretem!Most nem hiszel nekem,de kérlek hadd magyarázzam meg neked!-egy pillanatnyi szünetet tartott-Ülj le!-mutatott az ágy felé,a lány pedig helyet foglalt<br />
-5 perc!-mondta erőteljesen.Brennan mély levegőt vett és leült Maja mellé<br />
-Nem tudod,ki Jason,igaz?-Maja megrázta a fejét-Akkor kicsit lerövidítve elmondom.Booth és én valamikor csak társak voltunk.Mindketten külön éltünk.Neki is voltak kapcsolatai és nekem is.Egyszer elmondta nekem,hogy mit érez irántam,de én nem akartam vele belevágni egy kapcsolatba.Ő szerzett valakit,aki később a barátnőm lett,én pedig egyre jobban éreztem,hogy rosszul döntöttem,mikor visszautasítottam.Aztán Booth kezdett egyre furcsábban viselkedni velem.Összevesztünk és elég furcsán békültünk ki.Az üstökös éjszakáján kezdődött minden.Soha életemben nem csináltam még olyat és soha többé nem is fogok.Lefeküdtem vele,miközben ő még Hannah-val volt.Hatalmasat hibáztam és mégis...Visszagondolva rá,csodás volt.Azt mondta,szakít a lánnyal,én pedig hittem neki,de nem így történt.Átvert és én nagyon megharagudtam rá.Más társat kértem és sokáig nem is beszéltem vele.Az új társam Jason lett.És akkor elkövettem a következő nagy hibát,beleszerettem és ő is belém.Ő egy nagyon csodálatos férfi Maja!Szeretem.Szeretem,de soha nem fogom úgy szeretni,mint Booth-t!Ezért is szakítottunk.A csók,amit láttál,nem a hűtlenség jele volt!Sosem csalnám meg őt!Inkább búcsúcsóknak nevezném.Fogalmam sincs,hogy megváltozott-e a véleményed most,hogy nagyjából elmeséltem a történetet.Csak annyit kérek tőled,ne dobd el,amit adni akarok!Ha nem akarsz,többé nem látsz,de segítettél nekem én pedig segítek most neked!...Jó ember vagy.Örülök,hogy megismerhettelek-elmosolyodott és felállt.Maja nem felelt.Tempe elfordult,hogy a lány ne lássa könnyes szemeit,majd az ajtó felé indult.<br />
<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<i><b>-FOLYTATJUK-</b></i></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<i><b>Sziasztok!tudom,hogy tegnap telt le az egy hét,de nem voltam gépközelben,most viszont itt a köv rész :) nem lett túl hosszú,viszont várom a véleményeket! :)) És a kérdés: Mi lesz Maja-val??? :P Szép napot! </b></i></div>
</div>
</div>
</div>
Evyhttp://www.blogger.com/profile/12352615831099320965noreply@blogger.com10tag:blogger.com,1999:blog-7778231508430394852.post-38478066602954075182012-09-08T21:04:00.002+02:002012-09-08T21:04:42.072+02:00Bones-A folytatás /Az út végén/<div style="text-align: center;">
Temperance némán ölelte a zokogó lányt.Nem figyelt semmire és senkire,tejesen kizárta a külvilágot.Soha nem meditált,de szinte biztos volt benn,hogy az is hasonlóan nyugtató érzés lehet.Nem számított,mi történik körülötte.Talán Maja is ezt érezhette,mert hamarosan megnyugodott.Mikor Bones is észlelte,elengedte a fiatalt és könnyes szemeibe nézett.<br />
<div style="text-align: left;">
-Most már minden rendben lesz!-mosolygott biztatóan.Nem is hitte volna,hogy egyszer majd pont ő fogja ezeket a szavakat kimondani,hiszen eddig mindig csak neki mondták.</div>
<div style="text-align: left;">
-Tudom-felelt a lány halkan és ő is elmosolyodott.Brennan még egyszer megölelte őt,majd begomboltra a felsőjét és felkelt a földről.Még épp időben ahhoz,hogy lássa,amit Booth felrángatja a megbilincselt Rolf-ot.Tempe közelebb lépett,hogy szemügyre vegye tehetetlen ellenségét</div>
<div style="text-align: left;">
-Mondtam,hogy rossz nővel kezdtél!-mosolya vicsorrá torzult.Nagy levegőt vett és teljes erőből gyomorszájon vágta a férfit,aki ennek hatására legszívesebben összegörnyedt volna,azonban Booth elrántgatta</div>
<div style="text-align: left;">
-Tűnés a sittre!Ott majd lesz gondjuk rád!-lökdöste a nyálát köpködő bűnözőt</div>
<div style="text-align: left;">
-Nehogy azt hidd,hogy vége van Temperance!-fordult vissza-Még nem végeztem!Megnyomorítom a mindennapjaid!Ki fogok jönni és megölöm a családod!Világos?!-Booth közben igyekezett elhurcolni az egyre csak ordibáló férfit-Végig fogod nézni,ahogy mind megdöglenek!-a nő nem tudott válaszolni,mert Rolf lassan eltűnt,de nem is lett volna képes akár egy szót is kinyögni.Fogalma sem volt,mennyi ideig állhatott ott szótlanul,mire Booth megérintette<br />
-Ne félj,nem juthat ki onnan,ahova most kerül!-megpuszilta az éledező lány homlokát-Már vége-Brennan végre feleszmélt<br />
-Tudom-odabújt társa ölelő karjaiba és halkan sírni kezdett.Azonban nem hagyta,hogy a félelemből és megkönnyebbülésből kialakult fojtogató könnyözön úrrá legyen rajta.Gyorsan összeszedte magát és kibontakozott szerelme védelmet nyújtó bölcsőjéből<br />
-Jól vagy?-kérdezett rá,de sejtette mi lesz a válasz.Egy apró,biztató mosoly<br />
-Most már jól leszek-bólintott nedves szemekkel,de végül elkomorodott,ahogy visszagondolt-Booth...Én...<br />
-Mi az?Baj van?<br />
-Nem vagyok terhes.Ne is számíts rá,mert tévedtem.Biztosan nem vagyok állapotos-igyekezett minél erősebb lenni,ám hangja mégis remegett<br />
-Mi?Ezt hogy érted?Mármint..olyan biztos voltál benne Bones!Én...Te..-nyökögött ő is<br />
-Tévedtem.Nem kellett volna ekkora felhajtást csinálnom.Jobb lett volna,ha várok még vele-lesütötte a szemeit és várta a férfi reakcióját<br />
-Ismerlek Tempe.Tudom,mikor hazudsz és biztos vagyok benn,hogy most nem mondasz igazat.Láttam mennyire hittél benne.Nem lehet,hogy most ilyen hirtelen megváltozzon a véleményed!-fejtette ki az ügynök,első sokkjából eszmélve<br />
-Igazat mondok-felelt remegve és szeméből ismét előhullott egy két könnycsepp.A nő elfordult,de Seeley visszafordította és két tenyerébe zárta szerelme arcát<br />
-Attól félsz elvetéltél.Meg van rá az okod,hiszen veszélyeztetett terhes voltál-<i> Ha egyáltalán az voltál</i>. gondolta hozzá-Bones!Nézz a szemembe!-mikor Tempe nem reagált,Booth folytatta-Hallod,Bones!-kérte kedvesen-Nem számít,ha most nem is jött össze!Ígérem neked,hogy addig nem adjuk fel,míg nem sikerül!Oké?Soha Bones!Soha-ismételte,miközben magához ölelte a lányt<br />
<br />
<br />
<b><i>Booth szemszöge:</i></b><br />
<br />
<div style="text-align: center;">
Seeley tehetetlenül nézte,ahogy szerelme egyre távolodik.Még egyszer utoljára visszatekintett,majd eltűnt a falak között.Nem tudta,mit is kéne tennie.Ha utána megy,biztosan lebuknak,de mi van,ha pont így nem tud rajt segíteni?Mi van,ha baja esik és ő nem volt ott,hogy megmentse,pedig megígérte?Visszaemlékezett arra a reggelre,mikor Bones bejelentette,hogy el fog utazni.Megbeszélték,hogy az FBI-tól is elkel a segítség...</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<i>-Nem akarom,hogy elmenj!-suttogta nyugtalanul Seeley</i></div>
<div style="text-align: left;">
<i>-Nem tehetek mást-felelt Tempe</i></div>
<div style="text-align: left;">
<i>-De igen Bones!Hiszen egy FBI-os a vőlegényed és a társad is!Mindig van más választás!</i><br />
<i>-Eddig sem kaptad el!-védekezett a saját módszerével</i><br />
<i>-De ha tőrbecsaljuk,el fogjuk kapni.Viszont ez csak veled lehetséges...</i><br />
<i>-Én legyek a csali?-kérdezett vissza idegesen</i><br />
<i>-Ha így mondod,az rosszul hangzik...-húzta el a száját Booth.</i><br />
<i>-Nem csak Rolf a gond.Nem ő az egyetlen,aki miatt el kell tűnnöm egy kis időre.Hisz tudod...</i><br />
<i>-Mit tett veled Jessyka?</i><br />
<i>-Most komolyan kérdezed?-háborodott fel az antropológus</i><br />
<i>-Nem.Illetve..Nem arra gondoltam.Azt tudom,hogy most mit tett,de mivel bántott régen?</i><br />
<i>-Ugyanezzel.Nem tudom,hogy mondjam el neked...Eddig csak két ember tudja a történetem és nem is szándékoztam mással megosztani-sütötte le szemeit</i><br />
<i>-De én nem más vagyok-ölelte meg szerelmét a férfi,Brennan pedig beszélni kezdett.Elmondta az egész történetet,Booth pedig megértette társa eddigi viselkedését és hogy mit miért tett-Szeretlek-mondta,miután Bones befejezte a beszédet-Sosem bíztam ebben a nőben és ezután sem fogok.Csak azt sajnálom,hogy sikerült közénk állnia,még ha csak egy kis időre is.Kérlek bízz bennem!Soha nem foglak megcsalni téged!-megcsókolta Tempe-t,aki örömmel viszonozta azt.Miután ajkuk szétvált,még hosszú ideig csend volt a szobában.Brenn elgondolkodott</i><br />
<i>-Úgy gondolod,csak ezzel a módszerrel kaphatjuk el?-tért vissza az előző témához.A férfi bólintott-Akkor legyen-egyezett bele végül-De ha nem sikerül a terved,nem fogok itt maradni!-Seeley mivel jelenleg nem tehetett mást,így elfogadta a feltételt és csak reménykedni tudott saját sikerében</i><br />
<br />
<div style="text-align: center;">
Akkor még könnyűnek tartotta betartani az ígéreteit,de mostanra valahogy elbizonytalanodott.Azzal,hogy félrelépett,máris megszegte első fogadalmát és mi van,ha ezt sem lesz olyan egyszerű betartani?Az volt a terv,hogy Rolf eljön a reptérre és innen próbálja majd elvinni Bones-t,de ha nem így lesz,akkor Brennan tényleg el fog repülni és ekkora távolságból már biztosan nem védi majd meg.Ujjaival türelmetlenül kezdett dobolni az adóvevőn,mire az megszólalt.</div>
<div style="text-align: left;">
/-A váróterem "B" részében a kettes kapunál két elég gyanús férfi megállította a Pókot!Ismétlem,a váróterem "B" részében a kettes kapunál két elég gyanús férfi megállította a Pókot!-Booth összeráncolta a szemöldökét/</div>
<div style="text-align: left;">
-A Pókot??A Pókot?!?Mióta használunk ilyen álnevet?-dühöngött-Csak kerülj a szemem elé te suhanc!-nem kiabált,a hangja mégis tele volt méreggel</div>
<div style="text-align: left;">
/-Elnézést uram!-nyökögte a fiú-Dr.Brennan-t elvezették a pénztár mellett lévő folyosón-a srác jól meghúzta magát és mivel már dolga sem volt,meg sem szólalt a továbbiakban/</div>
<div style="text-align: left;">
-Minden beépített FBI-ügynök lassan egyenként menjen be a folyosón.Ne keltsünk nagyobb feltűnést,ha nem akarunk lebukni.Streep ügynök!Induljon!A további utasításokat már bent adom!Jason és Angela!-szólt a háta mögé,miután kikapcsolta az adóvevő mikrofon részét-Nézzétek meg a repülőtér térképén,hova vezetnek a folyosók!Most nem hagyhatjuk őt cserben!-a lány és a férfi bólintottak,Booth pedig elindult.</div>
<div style="text-align: left;">
-És mi mit csináljunk?-szólt utána Cam nyugtalanul</div>
<div style="text-align: left;">
-A bejáratoknál ügynökök vannak,ki nem juthatnak.Ha szólok.indítsátok a kommandót!-odadobta az adóvevőt a nőnek,majd elviharzott.Gyors léptekkel az említett folyosóhoz igyekezett,majd megállt annak elején és körbenézett.Egyelőre semmi gyanúsat nem látott,ezért folytatta útját és hamarosan összefutott a többi speciálissal is</div>
<div style="text-align: left;">
-Rengeteg folyosó van uram!-szólalt meg valaki a kisebb tömegből</div>
<div style="text-align: left;">
-Ki látta,hogy merre vitték őt?-mikor senki nem felelt,Seeley csak idegesebb lett-Na jó!Harper és Fornett,ti az északi folyosón mentek!Ford és Mandell tiétek a keleti,Darkley és Ston ti mentek nyugatin.Van kérdés?-hadarta le gyorsan</div>
<div style="text-align: left;">
-De 4 irány van Booth!-szólalt meg Ston</div>
<div style="text-align: left;">
-Én megyek a negyedik irányba-felelt kurtán.Más?Nincs?Remek.Akkor induljunk!-meg sem várta a válaszokat,megindult a saját folyosóján</div>
<div style="text-align: left;">
-Nem hagyom,hogy egyedül menj,Seeley!-szólalt meg valaki a háta mögül-Én is veled tartok!</div>
<div style="text-align: left;">
-Te segíts Angela-nak Jason!-fordult vissza</div>
<div style="text-align: left;">
-Arra ott van Cam és Hodgins.Tudom,hogy nincs ínyedre,de nem engedlek egyedül!Temperance az én életem része is...</div>
<div style="text-align: left;">
-Volt Jason!csak volt!-szakította félbe ingerülten</div>
<div style="text-align: left;">
-Vagy indulj vagy egyedül megyek!-jelentette be és megindult,Booth pedig követte</div>
<div style="text-align: left;">
-Ha Rolf miattad szökik meg,biztos lehetsz benn,hogy megöllek!-sziszegte a fogai közül,de Jason erre már nem válaszolt.</div>
<div style="text-align: center;">
Negyed órán keresztül biztosan bóklásztak,de senki nem talált semmi gyanúsat,sőt,semmit sem találtak.Booth kezdett ideges lenni.Angela azt mondta,hogy nincs arra kijárata,de ha nincs,akkor mégis hol lehetnek?Ha belegondol,még azt sem tudja,hogy ő maga hol van,nem hogy Brennan!Ez a hely kész útvesztő!Végül mikor már mindketten feladták volna,zajt hallottak az egyik folyosóról.Jason csendre intette Booth-t,aki ettől csak még jobban berágott a srácra.A léptek egyre közeledtek.A hangok alapján 2 ember lehetett,több nem igen,kevesebb pedig biztosan nem.Talán sikerül velük elbánni,hiszen a meglepetés ereje velük van.A két folyosó találkozásánál mindketten a falhoz simultak és így várták ellenfeleiket.A két ügynök szinte egyszerre mozdult a meglepett emberekre.<br />
<div style="text-align: left;">
-Mi a fenét kerestek erre Ford?!-kérdezte a földön heverő ügynököt,majd feltápászkodott róla</div>
<div style="text-align: left;">
-Én épp ugyanezt kérdezhetném tőled Booth!-mérgelődött a megalázott fél</div>
<div style="text-align: left;">
-Mi a mi részünkön mentünk...</div>
<div style="text-align: left;">
-Ahogy mi is-vágott közbe Mandell</div>
<div style="text-align: left;">
-Ez a hely kész rémálom-nyugtatta őket Jason-Mint egy labirintus.De ügynökök vagyunk az Isten szerelmére!-Booth hirtelen befogta jelenlegi társa száját,ezzel mindenkit hallgatásra bírva.Egy lány sikoltozásai töltötték be a helyet.Előbb még halk volt,de egyre hangosodott.Ford intett,hogy a többiek kövessék.Elbújtak egy üres szobában és a résnyire nyitott ajtón át figyelték a két férfit,ahogy hurcolják a fiatal lányt</div>
<div style="text-align: left;">
-Maja-suttogta Booth-Kövessük!-mondta halkan,majd kinyitotta az ajtót.</div>
<div style="text-align: center;">
Pont,ahogy sejtette,a két csatlós odavezette őket Rolf rejtekéhez.Illetve csak a közelébe,merthogy egy hosszú folyosón kellett volna az őrök nyomában maradni és elég nehéz lett volna elbújniuk.Miután hallották az ajtót csukódni,ők is ráléptek az előbbiek útjára,azonban meglepődtek.Ezen a helyen több ajtó volt,mint amivel eddig összesen találkoztak.Egyesével mentek végig az összes szobán,közben Booth szólt Cam-nek,hogy küldheti a kommandósokat,azok pedig nem késlekedtek.Jason bekapcsolta a GPS-t,így könnyen odatalált a nagy csapat.Seeley úgy érezte,órákat kellett várnia a felmentőseregre.Egyedül nem akartak behatolni,mert nem tudták,mennyien vannak a szobában,egy vesztett csata pedig akár mindannyiuk életébe is kerülhet.Csak remélni tudta,hogy még időben érkezik.</div>
<div style="text-align: center;">
A kommandósok hangtalanul közlekedtek és néhány percen belül már ott is voltak a helyszínen.Az ügynökök teret adtak a profiknak,azok pedig betörték az ajtót és még épp időben.Booth látta,ahogy Brennan lefegyverzi Rolf-ot,majd elrúgja a kést és otthagyja a földön az ártalmatlanná tett férfit,hogy Maja-hoz menjen és megvigasztalja őt.Seeley-nek sem kellett több idő,azonnal a fegyvertelen ember tarkójához nyomta a pisztolyát,majd összeszorított fogakkal elmondta a jogait,miközben megbilincselte.Szíve végre megnyugodott,ahogy a tehetetlen férfit rángatta. <i>-Többé már nem bánthat senkit-</i> Gondolta magában.Szerelmére nézett,aki a szüntelenül zokogó lányt figyelte.Úgy érezte,ha most átadja Rolf-ot másnak,akkor talán megszökik,ezt a kockázatot pedig nem vállalhatta,így elindult vele az ajtó felé,hogy a biztonságos rabszállítóba tuszkolja és elhajtsanak vele az állam legszigorúbb börtönébe.<br />
<br />
<br />
<i><b>-MÁR CSAK MAX 3 RÉSZ-</b></i><br />
<br />
<i><b>Sziasztok!Hát,mivel nem nagyon volt időm kirakni ezt a fejezetet,így kicsit megkéstem vele,de mentségemre legyen,hogy nagyon dolgozom a végén :) Ahogy már az előbb is írtam,max 3 részben szeretném kirakni a fic lezáró részeit :) Közben pedig erősen gondolkodom,hogy mi legyen a következő :D Kérem a komikat!Ja és nagyon köszönöm,hogy ilyen hamar összehoztátok az előző részhez a kommenteket!Meglepődtem és épp ezért sajnálom is,hogy csak most tudtam hozni a folytatást.</b></i><b><i>szóval köszi </i></b>♥</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
Evyhttp://www.blogger.com/profile/12352615831099320965noreply@blogger.com10tag:blogger.com,1999:blog-7778231508430394852.post-39030320398955364332012-08-31T21:03:00.001+02:002012-08-31T21:03:18.475+02:00Bones-Itt a vége!<div style="text-align: center;">
<b style="background-color: white; color: #111111; font-family: Georgia, Utopia, 'Palatino Linotype', Palatino, serif; font-size: x-large;"><i>- </i>IV.rész -</b></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="color: #111111; font-family: Georgia, Utopia, Palatino Linotype, Palatino, serif;">Brennan lassan sétált a gép felé.Szíve szerint visszafordult volna,de egy különös érzés legbelül folyamatosan azt sugallta,hogy menjen tovább,ám szíve nem engedte.Még utoljára hátranézett.Igen,biztonságban van.Mikor bekanyarodott a sarkon már senkit nem látott és kezdett nyugtalan lenni,de igyekezett minél jobban eltitkolni a külvilág elől.</span><span style="color: #111111; font-family: Georgia, Utopia, Palatino Linotype, Palatino, serif;"></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="color: #111111; font-family: Georgia, Utopia, Palatino Linotype, Palatino, serif;">-Jó napot hölgyem!-köszönt egy jó kiállású,erős férfi,mellette a társával-Velünk jönne?-Tempe-ben vagy ezer kérdés merült fel abban a pillanatban</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="color: #111111; font-family: Georgia, Utopia, Palatino Linotype, Palatino, serif;">-Ki maga?-kérdezte nyugodtan</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="color: #111111; font-family: Georgia, Utopia, Palatino Linotype, Palatino, serif;">-Biztonsági őrök vagyunk,látja?-a kabátjára mutatott-Sejtésünk szerint van magánál valami,ami veszélyes.Nem szeretnénk nagy felfordulást csinálni,mert az rontaná a cég hírnevét.</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="color: #111111; font-family: Georgia, Utopia, Palatino Linotype, Palatino, serif;">-Nincs nálam semmi veszélyes-fordult meg,de a férfi elkapta a karját.Mikor Bones a szemébe nézett,ismerős dolgot látott és ez megijesztette.Düh és elszántság keveredett az őr tekintetében.Szinte biztosra vette,miért jött...Nem tudta,hogyan jelezhetne Booth-nak,hiszen már nem látják egymást,de érezte,hogy így is számíthat rá.Elindultak és vagy 5 percig sétáltak mindenféle folyosókon,amikről Temperance azt sem tudta,hogy léteznek,mire egy hatalmas terembe léptek.Az ajtó bezárult mögöttük,Bones pedig meglátta,amitől már kezdetek óta tartott</span><br />
<span style="color: #111111; font-family: Georgia, Utopia, Palatino Linotype, Palatino, serif;">-Rolf...-mondta,inkább csak magának</span><br />
<span style="color: #111111; font-family: Georgia, Utopia, Palatino Linotype, Palatino, serif;">-Temperance!Örülök,hogy ismét találkoztunk!Már régóta várok rád-vigyorgott-Tényleg azt hitted,hogy elmenekülhetsz előlem?Azt hitted,ha sikerül is,nem követnélek?Hisz mondtam,hogy számomra nincs befejezetlen ügy!-<i>Booth,mondd,hogy most nem hagysz cserben!</i>_könyörgött magában Tempe</span><br />
<span style="color: #111111; font-family: Georgia, Utopia, Palatino Linotype, Palatino, serif;">-Mist félnem kéne?-vágott fapofát a nő</span><br />
<span style="color: #111111; font-family: Georgia, Utopia, Palatino Linotype, Palatino, serif;">-Nem-felelt-Abszolút nem kell félned...Nem kell,de javasolt!</span><br />
<span style="color: #111111; font-family: Georgia, Utopia, Palatino Linotype, Palatino, serif;">-Nincs még elég a rovásodon?Erőszak..Gyilkosság..Rengeteg gyilkosság..Legalább egy tucat</span><br />
<span style="color: #111111; font-family: Georgia, Utopia, Palatino Linotype, Palatino, serif;">-Pontosan 10.Bár ha azt az árulót is beleszámoljuk,akkor 11.veled együtt lesz csak egy tucat-helyesbített nyugodtan Rolf</span><br />
<span style="color: #111111; font-family: Georgia, Utopia, Palatino Linotype, Palatino, serif;">-Minek képzeled magad,hogy döntesz élet és halál felett?Istent játszol,pedig valójában csak egy nyomorult bolond vagy.Azt hiszed,mindent megúszol?Tényleg így gondolod?-lépett egész közel a férfihoz-Hát nagyon tévedsz!Túl nagy hibát követtél el azzal,hogy velem játszottál!-fejezte be határozottan,közben pedig a kezét fenyegetően felemelte.Rolf erősen elkapta és megszorította Brennan csuklóját</span><br />
<span style="color: #111111; font-family: Georgia, Utopia, Palatino Linotype, Palatino, serif;">-Miért gondolod,hogy több vagy bármelyik eddigi libánál?-kérdezte összeszorított fogakkal-Mert meg tudtál szökni?Tévedsz,ha azt hiszed,nem úszom meg ezt is!Túl sok mindent nem tudsz te még rólam-egész közel hajolt a lány füléhez-És már nem is fogsz!-tette hozzá suttogva.Bones mély levegőt vett és beletérdelt el rablója nemi szervébe,majd eltávolodott két lépést</span><br />
<span style="color: #111111; font-family: Georgia, Utopia, Palatino Linotype, Palatino, serif;">-Nincsenek befejezetlen ügyeid?-ordította-Akkor itt az ideje elkezdeni!Akarsz még azzal bármit is kezdeni?Biztos vagy benn,hogy ez jó ötlet?-célozgatott még mindig kiabálva-Hát jól figyelj,mert csak egyszer mondom el!Bármit teszel,a börtönben fogsz megrohadni életed végéig!De hatalmas szívességet tennél a világnak,ha rossz ügyvédet fogadnál és könnyen halálraítéltnének!Majd segítek neked annyiban,hogy eldönthesd,a villamosszéket vagy a méreginjekciót választod?Rossz nővel kezdtél!-Rolf dühtől vezérelve a lány felé ütött,de Brennan számított erre és elhajolt,a férfi pedig intett csatlósainak,hogy könnyítsék meg a dolgát</span><br />
<span style="color: #111111; font-family: Georgia, Utopia, Palatino Linotype, Palatino, serif;">-Hogy te milyen naiv vagy!-ordibálta vissza a lefogott Bones-nak,majd közelebb lépett és ököllel az arcába ütött.Brennan felnevetett</span><br />
<span style="color: #111111; font-family: Georgia, Utopia, Palatino Linotype, Palatino, serif;">-Így könnyű,igaz?-vigyorgott-Nem tudsz egyedül legyőzni egy gyenge nőt?Ettől érzed magad férfinak?Másként már fel sem áll?Hát hajrá!-kapott még egy ütést,de most a másik oldalról</span><br />
<span style="color: #111111; font-family: Georgia, Utopia, Palatino Linotype, Palatino, serif;">-Csináld csak édes!-hangzott egy női hang-Megérdemli!Már rég el kellett volna tüntetnem a színről..</span><br />
<span style="color: #111111; font-family: Georgia, Utopia, Palatino Linotype, Palatino, serif;">-Te maradj ki ebből Jessyka!-morgott dühösen a férfi.Brennan-nek forogni kezdett az agya.Hát ő árulta el Rolf-nak a hollétét?Ez egyszer valahogy hálás volt neki</span><br />
<span style="color: #111111; font-family: Georgia, Utopia, Palatino Linotype, Palatino, serif;">-Ugyan szívi!Tegnap még nem ezt mondtad-vigyorgott kéjesen és közben Rolf nyakát simogatta</span><br />
<span style="color: #111111; font-family: Georgia, Utopia, Palatino Linotype, Palatino, serif;">-Tüntessétek el innen!-adta ki a parancsot a szabad embereinek-Most mással van dolgom Jessyka.Te csak pótlék vagy,ha itt végeztem,találkozunk.Igazából sosem te érdekeltél,mert csak félig elégítetted ki a vágyaimat-a lányt megragadták az őrök</span><br />
<span style="color: #111111; font-family: Georgia, Utopia, Palatino Linotype, Palatino, serif;">-Én mindig csak pótlék vagyok!Mindig mindenkinek ő kell!Ha nem mondok neked igent,jobban élvezed?Akkor nemet mondok!-ahogy kicipelték,elhalkuló hangján érezni lehetett,hogy sír.Temperance egy kicsit megsajnálta,de hamar vissza lett rángatva a valóságba a ruhája gombolásával</span><br />
<span style="color: #111111; font-family: Georgia, Utopia, Palatino Linotype, Palatino, serif;">-Szóval neked tényleg ez kell.Csak úgy kíváncsiságból.Ha lefekszem veled önszántamból,akkor már nem is kellek?</span><br />
<span style="color: #111111; font-family: Georgia, Utopia, Palatino Linotype, Palatino, serif;">-Tudod ez nálam nem így működik.Tetszik benned,hogy nem vagy ribanc.Más nekem elsőre igent mondott,de te más vagy.Itt van például Jessyka.Csak rá kellett néznem és szinte rám vetette magát.Jó,lehet az is közbejátszott,hogy az ellenséged,de kit érdekel?A lényegen nem változtat.</span><br />
<span style="color: #111111; font-family: Georgia, Utopia, Palatino Linotype, Palatino, serif;">-Őrült vagy-jelentette ki undorodva</span><br />
<span style="color: #111111; font-family: Georgia, Utopia, Palatino Linotype, Palatino, serif;">-Őrültnek lenni jó-vigyorgott,majd az utolsó gombbal is végzett és a felsőt kétfelé nyitotta-Nem félsz?-kérdezte</span><br />
<span style="color: #111111; font-family: Georgia, Utopia, Palatino Linotype, Palatino, serif;">-Miért kéne?Tudom,mi fog következni.Nem újdonság.Találj ki valami mást,hogy féljek,mert már kezdesz untatni!-Rolf erre még jobban felkapta a vizet</span><br />
<span style="color: #111111; font-family: Georgia, Utopia, Palatino Linotype, Palatino, serif;">-Félni akarsz?-ordította méregtől vörös arccal-Hozzátok ide azt a Maja lányt!-Brennan elszörnyedt,vonásai megkövesedtek.Nem úgy volt,hogy biztonságban van?Így kellett volna lennie!Hamarosan a háta mögül erős zihálást hallott,de semmi mást.Végül a zihálás gazdáját elé rángatták.Tempe összeszedte magát és sikerült megszólalnia</span><br />
<span style="color: #111111; font-family: Georgia, Utopia, Palatino Linotype, Palatino, serif;">-Hogy te milyen aljas vagy!-nyögte ki végül Rolf-nak</span><br />
<span style="color: #111111; font-family: Georgia, Utopia, Palatino Linotype, Palatino, serif;">-Ezt bóknak veszem-vigyorgott a férfi</span><br />
<span style="color: #111111; font-family: Georgia, Utopia, Palatino Linotype, Palatino, serif;">-Őt miért kellett belekeverni?Semmi köze hozzá?Engedd el!</span><br />
<span style="color: #111111; font-family: Georgia, Utopia, Palatino Linotype, Palatino, serif;">-Megmentett téged,ezért hálás vagyok neki,de komolyan fontolóra vettem,hogy ő lesz a következő,ha veled végeztem.Tudod elég friss hús,talán még szűz is!De ha már itt van,megkérdezem tőle.Elvégre ő jobban tudja!-a könnyektől nedves arcú lány felé fordult-Tehát szűz vagy még?-kérdezte nyájasan.Maja nem felelt,de ismét előtörtek hatalmas könnyei-Vaaagy-nézett ismét Brennan-re-Meg is nézhetem!-a rémült lány torkaszakadtából sikított és kapálózott,mikor Rolf a nadrágja gombjaihoz ért</span><br />
<span style="color: #111111; font-family: Georgia, Utopia, Palatino Linotype, Palatino, serif;">-Mit akarsz?Mit tegyek?Nekem már mindegy,de őt engedd el!-Bones vérnyomása az egekbe szökött-Bármit megteszek!-<i>Hol vagy már,Booth?</i> </span><br />
<span style="color: #111111; font-family: Georgia, Utopia, Palatino Linotype, Palatino, serif;">-Most már félsz?-Tempe nem tudta,mit feleljen,hiszen valójában eddig is rettegett</span><br />
<span style="color: #111111; font-family: Georgia, Utopia, Palatino Linotype, Palatino, serif;">-Igen.Félek,hogy egy olyan ember lesz a következő áldozatod,aki nem érdemli meg.Még csak 18 éves!Te nem is az ilyen típusú nőket szereted!Miért bántanád?-erőt fektetett a hangzásba.Nem akart elgyengülni,mert ha megteszi,ez bukott játszma lesz</span><br />
<span style="color: #111111; font-family: Georgia, Utopia, Palatino Linotype, Palatino, serif;">-Ezt hívják bosszúnak Temperance!-villant meg a tűz a férfi szemében-Feldobtál a zsaruknak és most minden államban engem köröznek!Arra gondoltam,elszökök Minnesotába vagy Michiganba,de nem sok esélyem van átjutni még a következő államba se,nem hogy Minnesotába!</span><br />
<span style="color: #111111; font-family: Georgia, Utopia, Palatino Linotype, Palatino, serif;">-Félsz a halálbüntetéstől?-vágott vissza Brenn</span><br />
<span style="color: #111111; font-family: Georgia, Utopia, Palatino Linotype, Palatino, serif;">-Nem.Csak még élvezni akarom az életet.A minnesotai börtönből még meg tudok szökni,de ha itt kapnak el,a halálbüntetés után már esélyem sincs.De térjünk vissza a tárgyra.Mit is vagy hajlandó megtenni,hogy ne bántsam a pártfogoltad?-kérdezte vigyorogva.Brennan mély levegőt vett és igyekezett még mindig nagyon erősnek látszani</span><br />
<span style="color: #111111; font-family: Georgia, Utopia, Palatino Linotype, Palatino, serif;">-Bármit-felelt látszólag nyugodtan</span><br />
<span style="color: #111111; font-family: Georgia, Utopia, Palatino Linotype, Palatino, serif;">-Remek-vigyorgott tovább önelégülten-Akkor lássuk-egész közel lépett Tempe-hez,kezét pedig végigsimította a nyakától egész a köldökéig.Brenn igyekezett minél kisebb jelét adni,mennyire retteg,de már teljesen nem volt képes eltitkolni félelmét-Csókolj meg!-utasította a férfi.Brennan Rolf válla mögött Maja-ra pillantott-Csókolj meg vagy tőle kérem ugyanezt!-a lány felé indult,de Tempe nem volt képes végignézni</span><br />
<span style="color: #111111; font-family: Georgia, Utopia, Palatino Linotype, Palatino, serif;">-Ne!-kiáltott utána-Miért mész el?Egy szóval sem mondtam,hogy nem teljesítem a kérésed!-Rolf ismét közel lépett,szinte már Bones arcában volt</span><br />
<span style="color: #111111; font-family: Georgia, Utopia, Palatino Linotype, Palatino, serif;">-Hajrá!-suttogta vigyorogva.Brennan egy pillanatig erőt gyűjtött,de végül becsukta a szemét és megcsókolta a zsarolót.Nem volt hosszú a csók,talán 5 másodperc,ha lehetett,Temperance-nek mégis egy örökkévalóságnak tűnt.Rolf-nak ismét sikerült elérnie,hogy undorodjon magától-Jól csókolsz.Tudsz te,ha akarsz!-vigyorgott-De nem tetszik,hogy ennyi ruhadarab áll közénk.Kezdjük is az elsővel,amitől sürgősen meg kell hogy szabadítsalak!-mindkét kezével megfogta a fekete melltartót elöl,majd lassan hátracsúsztatta a kezeit a kapocshoz.Brenn elfordult.Nem akarta ismét végignézni ezt.Elég volt átélni.</span><br />
<span style="color: #111111; font-family: Georgia, Utopia, Palatino Linotype, Palatino, serif;">-Ne!-kiáltotta Maja,mire Rolf elhúzta a kezeit-Hagyd őt békén te szemét állat!-ordította</span><br />
<span style="color: #111111; font-family: Georgia, Utopia, Palatino Linotype, Palatino, serif;">-Maja ne csinálj hülyeséget!Maradj ki ebből!Kibírom!Nekem már mindegy!Ne csináld ezt!-állította le-Rolf,ne figyelj rá,oké?Itt vagyok,még csak nem is állok ellen...</span><br />
<span style="color: #111111; font-family: Georgia, Utopia, Palatino Linotype, Palatino, serif;">-Nagyon meg akarjátok egymást védeni,mi?Vajon mit tesztek majd,ha egyikőtöknek sem sikerül meg védeni a másikat?-Maja-hoz lépett</span><br />
<span style="color: #111111; font-family: Georgia, Utopia, Palatino Linotype, Palatino, serif;">-Hagyd békén!-Tempe úgy rángatta a kezeit,hogy végül egyik őr sem bírta megtartani és sikerült kitépnie magát.A lendület Rolf-hoz vitte és minden erejét bevetve a férfi képébe ütött,aki ettől a földön kötött ki,Tempe pedig a saját térdeire támaszkodott,de nem sokáig élvezhette a szabadságot,hiszen a csatlósok sem adják fel ilyen könnyen.Újra megragadták mindkét karját és a lehető legtávolabb rángatták Maja-tól.Rolf lassan feltápászkodott</span><br />
<span style="color: #111111; font-family: Georgia, Utopia, Palatino Linotype, Palatino, serif;">-Mit képzelsz magadról?-sziszegte a méregtől és az ütéstől egyaránt vörös arccal.Erős léptekkel Brennan-hez rohant és gyomorszáj helyett jóval gyomor alatt ütötte meg áldozatát.Bones nem a fájdalomtól könnyezett,inkább a tudattól,hogy ez a kisbaba sem marad már meg.Mert ha az eddigi izgalom nem ölte meg,akkor ez az ütés biztosan-Azt hitted,teherbe estél?Segítettem,hogy ne kelljen többé miatta aggódnod!Fájt?-gúnyolódott-Remélem a magzatodnak is!Akarsz még kötekedni?-ordította.Durva mozdulatokkal Tempe melltartójának a csatjához nyúlt,de nem tudta szétnyitni.Brennan könnyes szemekkel elmosolyodott</span><br />
<span style="color: #111111; font-family: Georgia, Utopia, Palatino Linotype, Palatino, serif;">-Csak én tudom kicsatolni-megeresztett egy győztes vigyort</span><br />
<span style="color: #111111; font-family: Georgia, Utopia, Palatino Linotype, Palatino, serif;">-Igazán?-kérdezett vissza dühöngve,majd előhúzott egy kést,de mielőtt lefejthette volna a fehérneműt,valaki betörte az ajtót.A csatlósok egy emberként rántották elő fegyvereiket,de későn.Rolf-nak pedig esélye sem volt,mert amint az őrök szorítása engedett Brenn kezén,ő lesújtott a meglepett férfire.Maja zokogva roskadt a földre,Tempe pedig hallva a "Falhoz!Kezeket a tarkóra!" dumát megnyugodott és nem fordult hátra,csak a rémült lány felé vette az irányt.Nem szólt egy szót sem mindössze átölelte,ez pedig többet mondott minden szónál.</span><br />
<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<span style="color: #111111; font-family: Georgia, Utopia, Palatino Linotype, Palatino, serif;"><b><i>-FOLYTATJUK-</i></b></span></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="color: #111111; font-family: Georgia, Utopia, Palatino Linotype, Palatino, serif;"><b><i>Sziasztok!Hát sajnálom,hogy ilyen lassan jött meg a 10 komi :( Remélem most másként lesz! :)</i></b></span></div>
</div>
Evyhttp://www.blogger.com/profile/12352615831099320965noreply@blogger.com10tag:blogger.com,1999:blog-7778231508430394852.post-91620746373172832012-08-27T15:12:00.001+02:002012-08-27T15:12:54.858+02:00Sziasztok!! :D<div style="text-align: center;">
<b><i><span style="font-size: large;">Helló mindenki!</span><span style="color: #990000; font-size: x-large;">3</span><span style="font-size: large;"> dolgot is szeretnék ma </span><span style="color: #990000; font-size: x-large;">mondani</span><span style="font-size: large;"> nektek.Kezdjük is!</span></i></b></div>
<div style="text-align: center;">
<b><i><span style="color: #990000; font-size: x-large;">1. </span><span style="font-size: large;">Nagyon durva,de</span></i></b> <i><b><span style="color: #990000; font-size: x-large;">átmentem</span></b></i> <i><b><span style="font-size: large;">a pótvizsgán</span></b></i> <i><b><span style="color: #990000; font-size: x-large;">65 %</span></b></i><span style="font-size: large;"><i><b>-kal!!!!!!</b></i></span></div>
<div style="text-align: center;">
<i><b><span style="font-size: large;">Hihetetlen,mennyire örülök!</span></b></i></div>
<div style="text-align: center;">
<i><b><span style="color: #990000; font-size: x-large;">2. </span><span style="font-size: large;">Viszont a </span><span style="color: #990000; font-size: x-large;">komik nem gyűlnek</span><span style="font-size: large;"> még mindig :( Mi történt?</span></b></i></div>
<div style="text-align: center;">
<i><b><span style="color: #990000; font-size: x-large;">3.</span><span style="font-size: large;"> A </span><span style="color: #990000; font-size: x-large;">szavazás</span><span style="font-size: large;"> még mindig folyik </span><span style="color: #990000; font-size: x-large;"><a href="http://idezetek-konyve.blogspot.hu/" target="_blank">ITT</a></span><span style="font-size: large;">!!!!!</span></b></i></div>
Evyhttp://www.blogger.com/profile/12352615831099320965noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7778231508430394852.post-57293071049406280092012-08-26T20:35:00.003+02:002012-08-26T20:35:36.864+02:00Verseeeny!!<div style="text-align: center;">
<i><b><span style="color: purple; font-size: large;">Helló mindenki!!</span><span style="color: #990000;"><span style="font-size: x-large;">Versenyen<span style="color: black;"> <span style="color: purple;"><span style="font-size: large;">veszek részt,szóval tessék <a href="http://idezetek-konyve.blogspot.hu/" target="_blank"><span style="color: #990000; font-size: x-large;">szavazni</span></a>!!!!Most már jó lenne <span style="font-size: x-large;"><span style="color: #990000;">nyerni</span></span>,főleg,hogy az első fordulóban <a href="http://idezetek-konyve.blogspot.hu/2012/08/1-fordulo.html" target="_blank"><span style="font-size: x-large;"><span style="color: #990000;">3. helyezést</span></span></a> értem el <a href="http://www.blogger.com/goog_931327119"><span style="font-size: x-large;"><span style="color: #990000;">:D</span></span></a></span></span></span></span></span></b></i><a href="http://idezetek-konyve.blogspot.hu/" target="_blank"> <span style="color: #990000;"><span style="font-size: x-large;"><i><b>KATTKATTKATT</b></i></span></span></a></div>
Evyhttp://www.blogger.com/profile/12352615831099320965noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7778231508430394852.post-38202944049246065722012-08-23T21:12:00.001+02:002012-08-23T21:12:03.734+02:00Bones-Itt a vége!<div style="text-align: center;">
<b style="background-color: white; color: #111111; font-family: Georgia, Utopia, 'Palatino Linotype', Palatino, serif; font-size: x-large;"><i>- </i>IV.rész -</b>
</div>
<div style="text-align: center;">
<b style="background-color: white; color: #111111; font-family: Georgia, Utopia, 'Palatino Linotype', Palatino, serif; font-size: x-large;"><br /></b></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="color: #111111; font-family: Georgia, Utopia, Palatino Linotype, Palatino, serif;">Booth rezzenéstelenül szemlélte az ágyon fekvő nőt.Bár nem látta az arcát,mégis tudta,hogy sír.Néha egy egy szipogás megtörte a csendet,azonban semmi több jel nem árulkodott arról,hogy Temperance ébren van.Seeley most is ugyanabban a székben ült,ahol néhány órája.Akkor sem aludt,ahogyan most sem.Mit kéne tennie?Elmondja vagy ne?Melyikkel árt jobban?Hiszen Brennan már úgyis sejti,hogy valami nem stimmel.De vajon akarja tudni,hogy mi?Booth a sötétségben nem látta,csak hallotta,hogy szerelme felül és megfordít valamit,talán a párnáját,majd visszafekszik.Talán így majd mindketten képesek lesznek elaludni.hiszen ha Tempe álomba merül,Seeley is nyugodtabb lesz valamivel.Azonban nem így lett.Néhány perc múlva Bones ismét felült és a takarójával együtt a párnáját is a földre hajította.Végül csak ült,összekulcsolt térdekkel és várta a hajnalt.Booth nem akart elaludni.Sosem értette,Brennan hogy bírja ki néha napokig alvás nélkül,mikor ő már 24 óra után ki van készülve?Végül gondolataiba merülve homály telepedett elméjére és feladta a küzdelmet az ébren maradásért.A hajnal első sugarai riasztották.Néhányat pislogott,hogy felébredjen,majd körülpillantott.Tempe még mindig ugyanabban a pózban gubbasztott,mint néhány órája.Nem tudta,hogy a lány ébren van-e vagy sem,de lassan felállt,kiropogtatta begémberedett csontjait és az ágyához sétált.Óvatosan ült le,nehogy megzavarja a nőt,ám Brenn ébren volt és felnézett.</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="color: #111111; font-family: Georgia, Utopia, Palatino Linotype, Palatino, serif;">-Jó reggelt!-simította végig Booth az arcát</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="color: #111111; font-family: Georgia, Utopia, Palatino Linotype, Palatino, serif;">-Neked is-mosolyt erőltetett magára.Az éjjel eldöntötte,hogy nem érdeklik a történtek.Ha Booth tényleg megcsalta,akkor el fogja mondani,ha pedig nem,akkor felesleges ilyeneken rágódnia.Seeley két tenyere közé zárta az álmos arcot</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="color: #111111; font-family: Georgia, Utopia, Palatino Linotype, Palatino, serif;">-Szeretlek-súgta halkan.Tempe cseppet sem lepődött meg</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="color: #111111; font-family: Georgia, Utopia, Palatino Linotype, Palatino, serif;">-Tudom-felelt nyugodtan.Az ügynök meg akarta ölelni,de Bones eltolta magától-Fürödj meg!-mondta elfordulva.Nem akarta újra érezni azt a szagot,mint tegnap</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="color: #111111; font-family: Georgia, Utopia, Palatino Linotype, Palatino, serif;">-Ó.De akkor haza kéne mennem,viszont nem vagyok hajlandó téged még egyszer itt hagyni!-makacskodott a férfi hóbortosan.Brennan elmosolyodott</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="color: #111111; font-family: Georgia, Utopia, Palatino Linotype, Palatino, serif;">-Majd szólok Angela-nak,hogy hozzon neked ruhát-Booth a földön heverő ágyneműre nézett,Tempe követte a pillantását-Utálom a kórházi dolgokat-szólalt meg egy kis idő múlva a nő-Jó lesz,ha végre elmehetek!-Seeley lesütötte a szemeit</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="color: #111111; font-family: Georgia, Utopia, Palatino Linotype, Palatino, serif;">-Nem akarom,hogy elmenj-mondta lehangoltan,majd az ágyneműért nyúlt és felvette őket a földről.Undorodva nézett rájuk</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="color: #111111; font-family: Georgia, Utopia, Palatino Linotype, Palatino, serif;">-Tudom.De ezt kell tennem..</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="color: #111111; font-family: Georgia, Utopia, Palatino Linotype, Palatino, serif;">-És ha vissza sem jössz?-vágott közbe feldúltan a férfi-Mi van,ha annyira tetszik neked ott mindentől és mindenkitől elzárva,hogy nem látlak többé?</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="color: #111111; font-family: Georgia, Utopia, Palatino Linotype, Palatino, serif;">-Csak rajtad múlik,hogy visszajövök-e.Ha elkaptad Rolf-ot,visszatérek,mert csodálatos apa vagy,Booth!És egy ilyen embertől nem foszthatom meg a gyerekünket-megfogta az ügynök kezét és a hasára tette-Bár te nem hiszed,de én tudom,hogy terhes vagyok.És egy hét múlva az lesz az első,hogy teljesen megbizonyosodjak róla-Booth megcsókolta a lányt</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="color: #111111; font-family: Georgia, Utopia, Palatino Linotype, Palatino, serif;">-Ez lenne a világ legcsodálatosabb dolga!Remélem nem ok nélkül bízom benned-amikor rájött,hogy valójában mit is mondott,legszívesebben visszaszívta volna a szavakat.Tempe a padlót bámulta,majd visszanézett Seeley szemébe</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="color: #111111; font-family: Georgia, Utopia, Palatino Linotype, Palatino, serif;">-Én is-motyogta és erőtlenül elmosolyodott.Az ügynök legszívesebben ordított volna.Hogy követhetett el akkora hibát,hogy bedőlt annak a kígyónak?Az ajtó nyílás épp jókor zavarta meg őket</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="color: #111111; font-family: Georgia, Utopia, Palatino Linotype, Palatino, serif;">-Jó reggelt!-köszönt a nővérke kedvesen-A reggeli vizsgálat miatt jöttem.Ez dönti el,hogy bennmarad még egy napot vagy hazamehet.</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="color: #111111; font-family: Georgia, Utopia, Palatino Linotype, Palatino, serif;">-Jó reggelt-köszöntek egyszerre.Booth felállt és átengedte a terepet az ápolónak,aki tüzetesen megvizsgálta a nőt.</span><span style="color: #111111; font-family: Georgia, Utopia, Palatino Linotype, Palatino, serif;">Brennan
nehezen,de tűrte a tapogatást és a hideg fémek érintését a
bőrén.Igyekezte elterelni a gondolatait más irányba.El a hideg szobából a
csodásan kezdődő álmába.Lehunyta a szemét és a lehető legélethűbben
próbálta maga elé képzelni a kislányát.Azt a babát,aki érzései szerint
már benne növekszik,azonban igazára legkevesebb 9 nap múlva derülhet
fény.Emily puha bőre,a kislányos illata,minden olyan szép volt.Talán túl
szép is.Mi van,ha mégsem igaz?Abba biztosan beleőrül.</span><br />
<div style="text-align: center;">
<span style="color: #111111; font-family: Georgia, Utopia, Palatino Linotype, Palatino, serif;">A doki vagy fél órán keresztül vizsgálgatta betegét,mire döntésre jutott.Megnézte a tegnap készült röntgenképeket,Brennan pupilláit,a fejét,hogyan megy stb. ,végül megállt és gondolkodni kezdett.Úgy tett,mintha a röntgent nézné Bones koponyájáról,de valójában csak azt firtatta magában,hogy elengedje-e vagy tartsa bent még egy napot.Végül csak megszólalt.</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="color: #111111; font-family: Georgia, Utopia, Palatino Linotype, Palatino, serif;">-Nézzék.Én azt javasolnám,hogy maradjon itt a kórházban.Nem tenne jót egy utazás,távol innen,hiszen bármikor megtörténhet,hogy ismét elájul,netán rosszabb,ezt pedig azonnal kezelni kell.A hányingere és a szédülés elmúlt?</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="color: #111111; font-family: Georgia, Utopia, Palatino Linotype, Palatino, serif;">-Már nincs hányingerem és ha ez kell,hogy kijussak,akkor már nem is szédülök.Nem fogok még egy napot,netán többet itt tartózkodni-jelentette ki határozottan</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="color: #111111; font-family: Georgia, Utopia, Palatino Linotype, Palatino, serif;">-Kérlek Bones-fordult hozzá könyörgően Seeley</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="color: #111111; font-family: Georgia, Utopia, Palatino Linotype, Palatino, serif;">-Haza megyek,összepakolom a holmim és a következő géppel elmegyek innen,utána pedig követem a tervet,amit megbeszéltünk.Egy perccel sem maradok tovább,Booth-zárta le a témát,majd a ruhái felé vette az irányt,hogy felöltözhessen.Az ügynök a háta mögé lépett és átkarolta,majd a fülébe suttogott</span><br />
<span style="color: #111111; font-family: Georgia, Utopia, Palatino Linotype, Palatino, serif;">-Tudom,hogy félsz,de én megvédlek!Soha többé nem eshet bajod!</span><br />
<span style="color: #111111; font-family: Georgia, Utopia, Palatino Linotype, Palatino, serif;">-Mégis el tudtam menni észrevétlenül a kórházból az éjjel!-fordult szembe szerelmével.Booth nem felelt.Nem tudott mit mondani</span><br />
<span style="color: #111111; font-family: Georgia, Utopia, Palatino Linotype, Palatino, serif;">-Kérem Ms Brennan!-szólt közbe a doki</span><br />
<span style="color: #111111; font-family: Georgia, Utopia, Palatino Linotype, Palatino, serif;">-Csak adja a papírokat és már itt sem vagyok!</span><br />
<div style="text-align: center;">
Nem kellett fél óra és már úton is voltak hazafelé.Az idő csigalassúsággal telt.Temperance szótlanul,lehúzott ablakkal ült az anyósülésen.Hiába,a szag csak nem akart enyhülni.Talán már csak a képzelete játszott vele,ezért érezte,de nem számított.A lényegen ez sem változtatott.A kocsi leparkolt,ő pedig némán kiszállt és a lakásuk felé vette az irányt.Igyekezett a legkevésbé sem törődni az emlékeivel és a félelmével.<br />
Hiszen mire jó a félelem,ha nem arra,hogy legyőzzük őket?Ha folyton csak menekülsz,akkor sosem szabadulsz meg tőle.Messzi repítheted,de úgyis visszatér és még elviselhetetlenebbé teszi mindennapjaid.Dühöt és paranoiát kelt benned anélkül,hogy bármit is tehetnél.De sosem késő elnyomni és uralkodni!Öleld át,mint egy védelmező és nézz szembe vele,hogy többé soha ne zaklasson.Csak úgy segíthetsz magadon,ha a dühből szeretetet csinálsz.Másként nem megy.<br />
"A gyűlöletet nem győzheti le gyűlölet,csak a szeretet."<br />
Brennan azonban még nem volt felkészülve rá,hogy szembenézzen a félelmeivel.Felbaktatott a lépcsőn,Booth-tal a nyomában.Mivel már félig-meddig összepakolt,így nem volt nehéz dolga.Amíg az ügynök lefürdött,ő összerámolta a maradék holmit,majd cseréltek.Seeley-nek már nem sok dolga maradt.<br />
<div style="text-align: left;">
-Kész vagyunk-mondta Bones csípőre tett kézzel,mikor felöltözött-Mehetünk?-Booth szemlesütve állt előtte.Látszott rajt,hogy valami nagyon nehezen jön ki a száján</div>
<div style="text-align: left;">
-Bones..Én..-nyökögte bűntudattal teli.Úgy érezte,ha nem mondja el,mi történt,biztosan felrobban,azonban Tempe jobb mutatóujját társa szájára tette</div>
<div style="text-align: left;">
-Ne..Ne most!-suttogta,majd megcsókolta a férfit ezzel sikeresen lecsillapítva annak lelkiismeretét</div>
<div style="text-align: center;">
Kikászálódtak az ajtón és lecipelték azt az egy bőröndöt az autóhoz,ami néhány perc múlva már úton is vol velük a reptérre.</div>
<div style="text-align: left;">
-Nem akarom,hogy elmenj-szólalt meg Seeley</div>
<div style="text-align: left;">
-Ezt már megbeszéltük!Vissza fogok jönni...</div>
<div style="text-align: left;">
-De távol leszel tőlem!Olyan helyen,ahol nem védhetlek meg!Azt sem fogom tudni,mi történik veled!-tört ki belőle-Ha elmész,azzal talán nagyobb veszélybe sodrod magad,mint most vagy!</div>
<div style="text-align: left;">
-Nem fogok örökké a védelmezésed alatt állni Booth!Felnőtt nő vagyok és el tudom dönteni,mit akarok!-fakadt ki Brennan is,mire az ügynök egy hatalmasat fékezett.Ha valaki lett volna mögöttük,biztosan beléjük fut,ám ezt megúszták</div>
<div style="text-align: left;">
-Menekülsz!Megint menekülsz,mint már annyiszor!-fordult szerelme felé-Nézz szembe végre a félelmeiddel és ne fuss el!Azzal,hogy elmész,semmi sem lesz elintézve Bones!Te is tudod!Mióta ismerlek te mindig a könnyebbik utat választod.Most ideje,hogy végigmenj a rögös úton!Szeretlek és tudom,ha most elengedlek,életünk végéig bánni fogjuk,mert te sosem fogsz túllépni Rolf-on és ez így nem egészséges!Maradj itt,hogy elkaphassam veled!Vagy menj,de akkor nem lesz érdemes visszatérned,mert a világod porrá fog hullani-egy pillanatra síri csend ülepedett az autóba.A némaságot folyamatos dudaszó hasította ketté-Te döntesz,melyik utat választod-zárta le,majd elindult.</div>
<div style="text-align: center;">
Brennan csendesen ült és bámult ki az ablakon.Igaza van Booth-nak,mindig a könnyebbik utat választja ahelyett,hogy szembenézne a problémáival.Mindig is így volt,de nem kell,hogy így is legyen!Előkapta a telefont és tárcsázni kezdett.Mindenkit felhívott,aki egy kicsit is számított neki.Elmondta,hogy mikor indul a gépe és csak remélni tudta,hogy barátai ott lesznek majd,hogy elbúcsúzzanak.És talán ha szerencséje van,két legyet üt egy csapásra.Seeley lassan leparkolt,majd mindketten a pénztárhoz vették az irányt,hogy jegyet vegyenek az elő innen induló gépre.Szerencséjük volt,mert a következő gép negyed óra múlva indult,szóval már fel is lehetett rá szállni.Tempe bizonytalanul indult meg a járat felé.</div>
<div style="text-align: left;">
-Brennan!-ordította egy ismerős női hang a háta mögül.Szinte mosollyal az arcán pördült meg.Cam-en és a többieken látszott,hogy rohanva tették meg az utat idáig és most alig kapnak levegőt</div>
<div style="text-align: left;">
-Várj egy percet édesem!-lihegte Angela is-De örülök,hogy még nem mentél el!-ölelte meg barátnőjét,mikor odaértek</div>
<div style="text-align: left;">
-Jó,hogy itt vagytok-mosolygott Bones nyugodtan</div>
Nem volt sok idejük elbúcsúzni.Brenn nem mondta ki,hogy már nem haragszik a barátaira,mégis mindenki jól tudta.Mielőtt elindult volna a gép felé,még Sweets is megérkezett.Mióta Tempe elmondta neki a Jessyka-s történetet,azóta még jobban megkedvelték egymást az ifjú pszichológussal.Brennan egyre kevésbé volt biztos a dolgában.Talán hallgatnia kéne Booth-ra,de hogyan?Mindig a könnyebbik utat választotta,hogy választhatná most a nehezebbet?Szíve szerint megkérdezte volna Sweets-t,de jól tudta,mit válaszolna a fiú.Lassan hátrálni kezdett és a gép felé vette az irányt.Erős akart maradni,de mikor elfordult,megtelt a szeme könnyekkel.Nem akart elmenni és elhagyni mindent és mindenkit,nem akarta feladni az életét,de már késő volt.Sajnálta,hogy megfutamodott Jessyka elől.Fogalma sem volt,mi más megoldás létezik még.hiszen ő csak ezt ismeri.Könnyebb lett volna elmenni,ha valahogy Jessyka fülébe jut,hogy elrepül és idejön,de ez nem történt meg...Vagy mégis??</div>
<div style="text-align: left;">
-Tempe!-visította egy női hang.Ki más lehetett volna,mint Jessyka?Brennan titokban megörült.Elengedte a maga után húzott bőröndjét és megfordult-Várj!-a lány 2 méterre megállt tőle</div>
<div style="text-align: left;">
-Mit akarsz?-kérdezte közönyösen</div>
<div style="text-align: left;">
-Én győztem-vigyorgott önelégülten.Bones arca mosolyra húzódott</div>
<div style="text-align: left;">
-Ó,tényleg?</div>
<div style="text-align: left;">
-Ellened fordítottam a barátaid,elvettem a munkád és enyém a pasid is-közölte könnyedén.Elég távol álltak,hogy a többiek semmit ne halljanak abból,amit beszélgetnek.Brennan nyugodt maradt</div>
<div style="text-align: left;">
-Elveheted a munkám,a barátaim is meggyőzheted az ártatlanságodról,de ami soha nem lesz a tiéd,az Booth-felelt nyugodtan és még mindig mosolygott</div>
<div style="text-align: left;">
-Igen?-kérdezett vissza,de mielőtt bármit mondhatott volna,Bones közbeszólt</div>
<div style="text-align: left;">
-Szánalmas vagy.</div>
<div style="text-align: left;">
-Hogy mi?-emelte fel a hangját</div>
<div style="text-align: left;">
-Szánalmas vagy Jessyka!-mondta újfent egy kicsit hangosabban,hogy a lány biztosan meghallja.Jess tátott szájjal hallgatta az ismétlést</div>
<div style="text-align: left;">
-TE vagy szánalmas!-nyomta meg és hogy még jobban nyomatékosítsa a dolgot,az ujjával is rábökött exbarátnőjére-Szánalmas és naiv!-Brennan elmosolyodott</div>
<div style="text-align: left;">
-Szánalmas,hogy azt hiszed,ellenem fordíthatod a barátaim és elcsábíthatod Booth-t!-minden egyes szóval bökött egyet az ujjával Jessyka felé,aki mindig egy lépéssel hátrébb került és végül már egészen Angela-éknál kötöttek ki.Temperance-nek pontosan ez volt a célja.Jessyka nagyképűen szólalt meg ismét</div>
<div style="text-align: left;">
-Talán nem is olyan nehéz elcsábítani Booth-t,mint gondolod!-vigyorogta-Alig várta,hogy végre levegyem róla a boxert!-Brennan arcáról lefagyott a mosoly.Társára tekintett és valami furcsa érzés folytán megnyugodott-És nagyon aranyos kis félhold alakú anyajegy van a pénisze mellett-nevetett fel gőgösen.Cam teljesen elképedt a hallottakon.Angela is sejtette,mi történt tegnap este,csak Hodgins és Sweets állt értetlenül.Tempe mély levegőt vett.Most nem veszíthet!<br />
-Nem tudom,honnan tudsz erről,de nem is érdekel-jelentette ki nyugodtan-Booth soha nem feküdne le veled önszántából,ebben biztos vagyok!Ami pedig a barátaim és a munkát illeti..-itt megállt egy percre és körülnézett-Azt hiszem,lemondhatsz mindkettőről-győzelmén egy fél pillanatra elmosolyodott,majd megfordult,hogy folytassa útját,hiszen ha nem siet,lekési a gépet.Még hallotta Booth utolsó szavait,amit Jessyka-hoz intézett<br />
-Ha még egyszer Bones vagy az én közelembe mersz jönni,rád zúdítom Washington összes ügynökét és megtudod milyen,ha lépten-nyomon követnek!Hidd el,a következő ilyen alkalommal nem úszod meg figyelmeztetéssel!Börtönbe foglak juttatni!Tudod ott mit csinálnak az ilyen aljas csini pofikkal?-Jess érezte,hogy ezt a harcot elvesztette-Ne akard megtudni!-súgta egész közel a lány arcához.<br />
<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<i><b>-FOLYTATJUK-</b></i></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<i><b>Sziasztok!Tudom,megint megkéstem,de volt rá okom.3 nap múlva lesz a pótvizsgám,szóval most gőzerővel készülök.Remélem hamar összejön azért a 10 komi :)) Ha tetszett: Komi! Ha nem tetszett: Akkor is :D Jó éjt! </b></i></div>
</div>
</div>
</div>
Evyhttp://www.blogger.com/profile/12352615831099320965noreply@blogger.com10tag:blogger.com,1999:blog-7778231508430394852.post-49569365860888671502012-08-12T19:54:00.001+02:002012-08-12T19:57:17.033+02:00Bones-Itt a vége!<div style="text-align: center;">
<b style="color: #111111; font-family: Georgia, Utopia, 'Palatino Linotype', Palatino, serif; font-size: x-large;"><i>- </i>III.rész -</b>
</div>
<div style="text-align: center;">
<b style="color: #111111; font-family: Georgia, Utopia, 'Palatino Linotype', Palatino, serif; font-size: x-large;"><br /></b></div>
<div style="text-align: center;">
<b style="color: #111111; font-family: Georgia, Utopia, 'Palatino Linotype', Palatino, serif; font-size: x-large;"><br /></b></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="color: #111111; font-family: Georgia, Utopia, 'Palatino Linotype', Palatino, serif; font-size: 15px; line-height: 20px;">Booth sebesen vezetett az étterem felé.Gondolatai nem hagyták nyugodni.Hogy lehet,hogy Bones ennyire meg tud rá haragudni?Hisz csak az igazat mondta!Egyszerűen nem értette.De hát hogy is érthetné,végül is csak egy pasi!Másképp szemléli a világot,mint egy nőnemű lény.Akkor is!Miért nem bírja Brennan felfogni,hogy csak meg akarja óvni őt??Idegessége egyre inkább fokozódni látszott.Ráadásul aggodalmát megsokszorozta az is,hogy Rolf már nagyon a nyakukon van.Nem számít,hogy a kórházat úgy őrzik,mint a Pentagont,Booth okkal aggódott.Hiszen ha a pasas feltörte a Jefferson-t és bejutott a rendszerbe anélkül,hogy bárki megakadályozta volna,akkor ez sem okozhat nagyobb gondot neki.A lényeg: még jobban kell sietnie.</span><br />
<span style="color: #111111; font-family: Georgia, Utopia, Palatino Linotype, Palatino, serif;"><span style="font-size: 15px; line-height: 20px;">Az étterembe érve nem telt 3 teljes percbe,hogy megkapja a rendelését és újfent az autójába üljön a kórház felé hajtva.A kocsi mostanra gyorsabb,ő pedig egyre nyugtalanabb lett.Szíve megtelt félelemmel és agyát pedig elöntötte a düh és a méreg.Hihetetlen,hogy képes volt otthagyni szerelmét,kitéve mindennek!Feje már zúgott az önvádló gondolatoktól.Bekapcsolta a szirénát,hogy még gyorsabbra tudja venni a tempót.Úgy érezte olyan lassan halad,hogy mindjárt megalszik még a tej is,bár legalább százzal hajtott,ami elég veszélyesnek bizonyult ebben az esti forgalomban.</span></span><br />
<span style="color: #111111; font-family: Georgia, Utopia, Palatino Linotype, Palatino, serif;"><span style="font-size: 15px; line-height: 20px;">Mikor végre megérkezett szinte úgy lövellt ki a kocsiból a lift felé,mely a társához vezető út elengedhetetlen követelménye volt.Végigrohant a kihalt folyosón,egészen a kórteremig.Benyitott és meglepődve vette észre,hogy a szobában egy lélek sem található.Először talán csak meglepődött,ám mikor felfogta,hogy Brennan nincs ott,szívét elöntötte a félelem és a kétségbeesés.Nem tudta,mit is tehetne,hát felhívta azt,aki először az eszébe jutott...</span></span><br />
<span style="color: #111111; font-family: Georgia, Utopia, Palatino Linotype, Palatino, serif;"><span style="font-size: 15px; line-height: 20px;"><br /></span></span>
<span style="color: #111111; font-family: Georgia, Utopia, Palatino Linotype, Palatino, serif;"><span style="font-size: 15px; line-height: 20px;"><br /></span></span>
<span style="color: #111111; font-family: Georgia, Utopia, Palatino Linotype, Palatino, serif;"><span style="font-size: 15px; line-height: 20px;">***</span></span><br />
<span style="color: #111111; font-family: Georgia, Utopia, Palatino Linotype, Palatino, serif;"><span style="font-size: 15px; line-height: 20px;"><br /></span></span>
<span style="color: #111111; font-family: Georgia, Utopia, Palatino Linotype, Palatino, serif;"><span style="font-size: 15px; line-height: 20px;"><br /></span></span>
<span style="color: #111111; font-family: Georgia, Utopia, Palatino Linotype, Palatino, serif;"><span style="font-size: 15px; line-height: 20px;">Mikor már minden kezdett elveszni körülöttük,ők mégis egymásra találtak.Ez az igaz barátság.Még ha úgy is hisszük,vége,újra és újra ránk talál és nem enged.</span></span><br />
<span style="color: #111111; font-family: Georgia, Utopia, 'Palatino Linotype', Palatino, serif; font-size: 15px; line-height: 20px;">Angela és Brennan önfeledten ölelték egymást.Szívük egy ritmusra dobbant.Az öröm elnyomta a kétséget és a kínt,amely elborítva elméjüket szétáradt egész testükben.</span><br />
<span style="color: #111111; font-family: Georgia, Utopia, 'Palatino Linotype', Palatino, serif; font-size: 15px; line-height: 20px;">Boldogságukat csak a telefon szüntelen csörgése szakította félbe.Valaki nagyon kereste a Hodgins lakást.</span><br />
<div style="text-align: left;">
<span style="color: #111111; font-family: Georgia, Utopia, 'Palatino Linotype', Palatino, serif; font-size: 15px; line-height: 20px;">-Ki lehet az ilyenkor?-kérdezte zavartan Angela.Brennan felhúzta a vállait,jelezve,hogy fogalma sincs-Angela Montenegro!Tessék!-szólt bele a telefonba</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="color: #111111; font-family: Georgia, Utopia, 'Palatino Linotype', Palatino, serif; font-size: 15px; line-height: 20px;"><i>/-De jó,hogy felvetted Angela!-hallatszott egy ideges férfi hang-Azt hiszem,baj van.../</i></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="color: #111111; font-family: Georgia, Utopia, 'Palatino Linotype', Palatino, serif; font-size: 15px; line-height: 20px;">-Hó!Várj várj várj Booth!Brennan nincs a kórteremben,mert nálam van.Ugye ezt akartad?-szakította félbe az ideges ügynököt</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="color: #111111; font-family: Georgia, Utopia, Palatino Linotype, Palatino, serif;"><span style="font-size: 15px; line-height: 20px;">/-Igen.De miért nem szólt?Miért ment el,csak úgy??Nem gondolta,hogy...Add át neki a telefont Angela!-kérte a férfi,bár inkább parancsnak hangzott/</span></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="color: #111111; font-family: Georgia, Utopia, Palatino Linotype, Palatino, serif;"><span style="font-size: 15px; line-height: 20px;">-Rendben-a készülék Brennan kezében landolt</span></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="color: #111111; font-family: Georgia, Utopia, Palatino Linotype, Palatino, serif;"><span style="font-size: 15px; line-height: 20px;">-Mit akarsz Booth?-szólt bele ellenszenvesen a nő</span></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="color: #111111; font-family: Georgia, Utopia, Palatino Linotype, Palatino, serif;"><span style="font-size: 15px; line-height: 20px;"><i>/-Hogyhogy mit akarok?Egyszerűen csak eltűntél!Szerinted mit akarok??-háborgott tovább/</i></span></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="color: #111111; font-family: Georgia, Utopia, Palatino Linotype, Palatino, serif;"><span style="font-size: 15px; line-height: 20px;">-Ha nem csak benéznél a szobába,akkor látnád a cetlit,amit neked írtam!-emelte fel a hangját idegesen-Vádaskodsz úgy,hogy meg sem nézed,hagytam-e valamit a kórteremben?És még te vagy felháborodva?!-a kiabálásra Jack is kilépett a hálóból,egy szál alsógatyában és álmosan fürkészte a két lányt</span></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="color: #111111; font-family: Georgia, Utopia, Palatino Linotype, Palatino, serif;"><span style="font-size: 15px; line-height: 20px;">-Mi folyik itt?-dörmögte zavartan-Neked nem a kórházban kéne lenned?</span></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="color: #111111; font-family: Georgia, Utopia, Palatino Linotype, Palatino, serif;"><span style="font-size: 15px; line-height: 20px;">-Szívem..-szólt közbe Angie,majd a férfi alsójára mutatott</span></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="color: #111111; font-family: Georgia, Utopia, Palatino Linotype, Palatino, serif;"><span style="font-size: 15px; line-height: 20px;">-Ó-Hodgins alig észrevehetően zavarba jött,majd bevonult a szobába,hogy felvegyen egy köntöst.Közben Booth néhány kilométerre tőlük az ágyhoz sétált és valóban megtalálta a cetlit,amit szerelme hagyott hátra</span></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="text-align: center;"><br /></span></div>
<blockquote class="tr_bq">
<div style="text-align: left;">
"Szia Booth!</div>
<blockquote style="text-align: left;">
Tudom,hogy most nagyon aggódsz,de felesleges.Jól vagyok.Angela-hoz megyek,hogy megbeszéljem vele ezt a baba dolgot.Nem vagyok képes elfogadni,amit mondasz,bármilyen racionális is.Találnom kell valakit,aki megérti,mit érzek és az a valaki Angela.Ha még így is aggódsz,hívd fel nyugodtan.</blockquote>
<blockquote class="tr_bq" style="text-align: left;">
Bones"</blockquote>
</blockquote>
<br />
<br />
Booth idegesen huppant az ágyra.Hülyén érezte magát a történtek miatt.<br />
<div style="text-align: left;">
-Ne haragudj Bones!-szólalt meg halkan-Nem is tudom,mi ütött belém!Nem akartam kiabálni-mondta védekezésként lehangoltam</div>
<div style="text-align: left;">
<i>/-Semmi baj.Nem vagyok rád mérges Booth,bár racionálisan annak kéne lennem.Azt hiszem,megértem,hogy egyből ideges lettél,amiért eltűntem,de nem szólhattam neked a távozásomról,mert akkor visszatartasz.Hamarosan visszamegyek-a nő hangja szívmelengetően hatott a férfira.Már nem haragszik rá??/</i></div>
<div style="text-align: left;">
-Rendben-felelt lelkesen-Itt várlak!.És..-folytatta egy kis szünet után-Szeretlek!-Brennan nem felelt,csak elmosolyodott</div>
<div style="text-align: left;">
<i>/-Szia-köszönt el lágyan,majd mindketten letették a telefont.Seeley nem látta szerelme arcát,de jól tudta,hogy mosolyog és azt is,hogy többé nem haragszik rá/</i></div>
<div style="text-align: center;">
Az ügynök még néhány percig csak ült az ágyon,mellette a még gőzölgő étellel.Bár éhes volt,mégis inkább úgy döntött,megvárja Temperance-t.Addig azonban el kell ütnie az időt valahogy.Felállt és kisétált a szobából,végig a folyosón,egészen a kávéautomatáig,ahol gondosan szemügyre vette a választékot és megnyomta a számára legkedvezőbb ajánlat gombját.Amíg várt,elsétált a nővérpultig és megdöbbenve látta,hogy az ápolónő ott szunyókál a padon.-<i>"Ennyit a személyzetről"</i>-gondolta és visszafordult,hogy magához vehesse a már kész,forró koffeinadagját.Először megszagolta,hiszen már csak a kávé illata is felébresztette elméjét.Volt valami furcsa a szagban,amit érzett,azonban ezt betudta annak,hogy ilyen fajta kávét még nem ivott.Lassan belekóstolt,nehogy elégesse a nyelvét.Az íz szétáradt a szájában,ezzel újabb furcsaságot előidézve.A cseppeket lenyelve pedig szörnyű utóízre lett figyelmes.Ismét szájához emelte a poharat,hátha csak az első korty volt ilyen,ám tévedett a förtelmes utóíz újfent megjelent.Booth az undortól elejtette a poharat,annak tartalma pedig szépen a fehér ingen landolt.</div>
<div style="text-align: left;">
-Remek-zsörtölődött magában és törölgetni kezdte a foltot</div>
<div style="text-align: center;">
Hirtelen abbahagyott mindent,amit eddig csinált.Erős szédülés lett úrrá egész agyán.Forgott vele a folyosó,mintha csak egy ufó forgóhintán ülne,amit gyerekként annyira szeretett,most azonban már a rosszullét határára sodorta a férfit és ha ez még nem lett volna elég,a látása is kezdett homályosulni.Olyan volt,akárha be lenne rúgva.A forgás lassacskán kezdett alábbhagyni.Ekkor meglátott egy angyalt.Talán nem is angyal volt,de pontosan úgy festett.Gyönyörű,sima bőrén megcsillantak a lámpa sugarai és kiemelték kék szeme szépségét,a térd fölé érő fehér,pántos ruha pedig tökéletesen rásimult hibátlan alakjára.Váll alá érő barna haja be volt göndörítve és a ki tudja honnan jövő fuvallat lágyan egyik helyről a másikra libbentette tincseit.</div>
<div style="text-align: left;">
-Bones!-dörmögte kábultan.A nő elmosolyodott és jobb karját hívogatóan előrenyújtotta,majd megindult Tempe kórterme felé.Booth kótyagosan az álomlány után eredt.</div>
<div style="text-align: center;">
Sietősen belépett az ajtón,nehogy egy pillanatra is szem elől tévessze az angyalt.Megállt a lénnyel szemben,de egy szót sem szólt,csak magához húzta.A nő nem ellenkezett,tenyereit az ügynök mellkasára fektette és mélyen az üresen csillogó barna szempárba nézett.</div>
<div style="text-align: left;">
-Tudod Tempe,ha tegnap este nem sikerült összehozni a babát,próbálkozhatunk még!Illetve..Rosszul mondtam.Nagyon szeretném,ha tegnap sikerült volna,sőt,én lennék a világ legboldogabb embere,de ha mégsem...-nem tudta befejezni a mondatot,mert egy forró csók elnyomta a szavakat.Booth gyengéden vissza csókolt.Tudata teljesen elhomályosult.Hogy a kábulattól vagy a szerelemtől-e,azt nem tudta már kideríteni.</div>
<div style="text-align: center;">
Az álomlény csókja egyre hevesebb lett.Kezeivel kigombolta Seeley ingét és a forró mellkast kezdte simogatni,végül már ez sem volt elég.Az ügynök megfogta a lágy szaténruhát és felhúzta,majd levette a lányról,aki ezután egy pillanatra eltávolodott,hogy a férfi szemügyre vehesse hibátlan alakját és fedetlen kerek kebleit.Booth eddig is be volt zsongva,de már nem bírta visszafogni magát.Érinteni,érezni akarta a finom,puha bőrt és legfőképpen megszabadítani a nőt az egyetlen ruhadarabról,ami még megvédte a teljes meztelenségtől.Közelebb lépett,magához ölelte az angyalt és a nyakába csókolt.A lány sem tétlenkedett sokáig,kikapcsolta a cocky övcsatot,hogy leránthassa az útjában álló ruhadarabot.Majdnem minden akadálytól megszabadulva ismét összesimultak.Booth férfiassága vágytól felhevülten várt a kielégülésre.Az ügynök forró csókokkal árasztotta el a nőt,először csak a száján,majd a füle alatt és a vállán,keze pedig megállapodott a lény tökéletesen feszes mellén.A szoba megtelt az angyal csendes nyögéseivel.Seeley érezte,ahogy álomlány a dereka köré fonja hosszú lábait.Megindult az ágy felé,oda érve pedig óvatosan ráfektette a csodanőt,majd folytatta,amit elkezdett.Csókjai már kiterjedtek a lény egész testére.Egyik kezével lesöpörte az ágyon heverő zacskót a földre,hogy szabad teret adhasson szenvedélyüknek.Megszabadultak az utolsó útjukban álló ruhadaraboktól is.Booth végigsimította a lány combját egészen a vágytól lüktető szeméremtestéig és lágyan masszírozni kezdte,ám nem hagyta,hogy a nő eljusson a csúcsig.Lassan átfordultak,hogy az angyallény legyen felül.Végül ő folytatta,amit partnere elkezdett.Végigkóstolta a férfi testének minden porcikáját,közben egyik kezét annak falloszán tartotta és könnyedén simogatta azt.Seeley már nem bírt tovább várni.Heves mozdulattal helyet cserélt a lánnyal,ezzel tudatta vele érzését,azonban a nő ismét fordított a helyzeten és ő került felülre.Úgy helyezkedett,hogy gond nélkül egyesülhessenek.Tenyerével megtámaszkodott az ügynök mellkasán.Booth végigsimította kezeivel a lényt,combjaitól felfelé haladva egészen a mellekig,majd le a csípőre,ahol aztán megállapodott.Az eggyé válás mindkettejük számára csodálatos volt.Seeley tenyerét nem mozdította a lágyan ringó csípőről.Néha felcsúsztatta,hogy megérinthesse az ide-oda remegő kebleket,de végül mindig visszasiklott a derékra.Mikor eljutottak a végső kielégülésig,mindketten azon voltak,hogy ennek minél kisebb hangot adjanak.Az álomlény lehajolt és megcsókolta a férfit,majd szorosan hozzásimult.Booth megpróbálta óvatosan oldalra fektetni a nőt,ám az minduntalan visszamászott és újra meg újra izgatni kezdte a férfit a mozdulataival és a kezével.</div>
<div style="text-align: left;">
-Még egyszer?-kérdezte kajánul vigyorogva Seeley.A lény nem válaszolt,de tettei mindent elárultak.Megcsókolták egymást-Szeretlek Temperance!-suttogta az ügynök két csók közben.Az álomlény nem foglalkozott a férfi szavaival,csak folytatta,amit elkezdett.</div>
<div style="text-align: center;">
Egyik combját a férfi lábai közé fektette,ám további mozdulatait a telefon csörgése szakította félbe.Először egyikük sem akart tudomást venni róla,ám mikor úgy tűnt,a telefonáló sosem adja fel,Booth megelégelte és előhalászta a nadrágjából a mobilt.</div>
<div style="text-align: left;">
-Booth!-szólt bele kábán.Még mindig nem volt tudatánál</div>
<div style="text-align: left;">
<i>/-Szia Booth!-köszönt kedvesen a nő-Én viszem be Brennan-t,jó?Most indulunk!/</i></div>
<div style="text-align: left;">
-Persze.De hova?És..Ki vagy?-a tudathasadás miatt abszolút nem volt összezavarva</div>
<div style="text-align: left;">
<i>/-Hát én,Angela és a kórházba!-felelt nyugtalanul a lány-Mi az Seeley,be vagy lőve?-összevonta a szemöldökét Angie/</i></div>
<div style="text-align: left;">
-Mi?Én?Ja nem.Asszem nem.Csak szerelmes vagyok-vigyorgott magában.Talán kezdett tisztulni az elméje,mert ő is ráncolni kezdte a homlokát-Be akarod hozni Bones-t?-értetlenkedett</div>
<div style="text-align: left;">
<i>/-Igen-nyújtotta el-Épp ezt magyarázom!/</i></div>
<div style="text-align: left;">
-De az nem lehet.Mert ő épp itt fekszik nagyon szexin az ágyon-vigyorgott fojtott hangon</div>
<div style="text-align: left;">
<i>/-Mi??-rikoltott Angie-Na jó!Tuti be vagy lőve!Brennan itt ül mellettem és mindjárt ott vagyunk!-sipítozta türelmetlenül,majd kinyomta a telefont/</i></div>
<div style="text-align: center;">
Booth értetlenül tartotta a füle mellett a süket telefont.Hogy lehet egyszerre két helyen?Felkelt ültéből a földről és az ágyhoz lépett,majd befeküdt.Nem nézett a mellette fekvő lányra,hátha már nincs is ott és tényleg csak képzelődte az egészet,azonban a most már kevésbé angyali lény folytatta,amit az előbb oly serényen elkezdett.Booth-nak kitisztult a látása és amint agya érzékelte az előtte lévő arcot,akkorát lökött a testen,hogy a nő hangos puffanással a földön landolt.</div>
<div style="text-align: left;">
-Aú-nyögte hangosan-Ez meg mire volt jó?-háborgott még mindig a földön</div>
<div style="text-align: left;">
-Mi a fenét keresel te rajtam meztelenül?!-nézett le idegesen a földre Seeley</div>
<div style="text-align: left;">
-Hát-ült fel a lány vigyorogva-Az imént volt egy nagyon csodás menetünk-kuncogta</div>
<div style="text-align: left;">
-Mi az,hogy nekünk?Én nem feküdtem le veled!-dörmögte ingerülten</div>
<div style="text-align: left;">
-Ó,dehogynem szivi!-feltérdelt,hogy hozzáérhessen Booth fedetlen mellkasához-Emlékezz csak!-meg akarta csókolni a férfit,de amint ajkuk összeért,az ügynök hátrébb kúszott az ágyon,hogy minél távolabb legyen a nőtől</div>
<div style="text-align: left;">
-Tűnj innen!-kiáltotta,miközben magára csavarta a takarót-Hogy a fenébe csináltad?Önszántamból soha nem érnék hozzád!Én nem is téged láttalak!Nem veled feküdtem le!-fejében kavarogtak a zavarodottabbnál zavarodottabb gondolatok.</div>
<div style="text-align: left;">
-Finom volt a kávé?-kérdezte nyugodtan mosolyogva-Elég sok ideig hatott a drogadagod.Azt hittem,többet iszol és mikor Temperance visszatér,mi együtt leszünk az ágyában,de nem baj.Így is jó.Azért azt el kell mondjam,eszméletlen,amit az ágyban művelsz!Eddig egy pasi sem volt képes annyira felizgatni,hogy követeljem a következő menetet!-nevetett fel</div>
<div style="text-align: left;">
-Na jó.Te őrült vagy!Nem vagy normális!Beteg vagy!Sürgősen fordulj orvoshoz!-hebegte meglepetten a férfi-Szedd össze a cuccod és takarodj vagy én rugdoslak ki!-emelte fel a hangját határozottan,majd odadobta a fehér ruhát a tulajdonosának.</div>
<div style="text-align: left;">
-Hát jó-mondta mosolyogva-De ismerd el,hogy nagyon jó volt-vigyorgott önelégülten</div>
<div style="text-align: left;">
-Nem.Elrontottad,mert utálok alul lenni!-felelt erősen,majd kilökdöste a felöltözött nőt</div>
<div style="text-align: left;">
-Még találkozunk!-suttogta,mielőtt Booth becsapta volna a kórterem ajtaját</div>
<div style="text-align: center;">
Az ügynöknek nem volt ideje tanakodni.Ha nem cselekszik,akkor Tempe mindenre rájön,ez pedig nagyon nem hiányzott!Gyorsan felkapta a földről a mobilját és benyomta Angela gyorshívóját.</div>
<div style="text-align: left;">
<i>/-Halló?-szólt bele a telefonba a lány/</i></div>
<div style="text-align: left;">
-Jól figyelj Angie és ne szólj,egy szót sem!</div>
<div style="text-align: left;">
<i>/-Mi?De miért?/</i></div>
<div style="text-align: left;">
-Csak bízz bennem!Csinálj úgy,mintha lerobbant volna a kocsi!Kérlek!Bones érdekében!-Angela sejtette,hogy mi folyik itt,de követte az utasításokat-Ne mondd meg neki,ki vagyok,csak az apukád keresett vagy Hodgins vagy bánom is én,csak terelj!-fejezte be idegesen</div>
<div style="text-align: left;">
<i>/-Rendben-felelt a vékony hang-Akkor majd ha hazaértem beszélünk.Oké?Most feküdj vissza szívem!-Angela ezzel jelezte,hogy vette a lapot/</i></div>
<div style="text-align: left;">
-Köszönöm Angela!-letette a telefont és nekiállt felöltözni,majd rendbe rakni a szobát és az ágyat.</div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
***</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
Angela elrakta a mobilját.És csendesen hajtott tovább.Brennan egyelőre semmit nem észlelt a körülötte zajló dolgokból.Valamilyen oknál fogva nagyon boldog volt.Angela meghozta a hatását.Elmosolyodott.</div>
<div style="text-align: left;">
-Hodgins volt?-szólalt meg végül</div>
<div style="text-align: left;">
-Igen-felelt a lány-Össze-vissza zagyvált mindent.Néha alva jár szegényem-a hazugságtól egy pillanatra lesütötte a szemét.Sejtette,hogy mit művelt Booth és ezért bűntudata volt a hazugság miatt.Mostanra már Tempe is kezdte érezni,hogy valami nem stimmel</div>
<div style="text-align: left;">
-Ó..-nem tudott,de nem is nagyon akart többet mondani.A kocsi elkezdett rángatózni-Mit csinálsz?-kérdezte Tempe meglepődve</div>
<div style="text-align: left;">
-Nem én csinálom!Valami baja van ennek a tragacsnak!-a kocsi egyszer csak lefulladt <i>"Booth,ezt te fogod nekem megfizetni!" </i>Őrjöngött magában Angie</div>
<div style="text-align: left;">
-Remek.Jobb,ha hívok egy autómentőt-dünnyögte Tempe</div>
<div style="text-align: left;">
-Nem kell!-reagálta,talán túl gyorsan-Majd..Én megjavítom.Felesleges ilyenekre pazarolni a pénzt,arról nem is beszélve,hogy utána nem lesz mivel járnom-Brennan most már biztosan tudta,hogy valami nem stimmel,de nem akart rákérdezni.Még nem jött el az ideje</div>
<div style="text-align: left;">
-Ahogy gondolod-vonta meg a vállát.Segítsek?-kérdezte,mintha nem tudta volna a választ</div>
<div style="text-align: left;">
-Nem kell,köszi.Megoldom-megeresztett egy hamis mosolyt és kiszállt a kocsiból,hogy úgy tegyen,mintha csinálna valamit.Felnyitotta a motorháztetőt.</div>
<div style="text-align: center;">
Jó néhány percet eltöltöttek így a semmittevéssel,végül Tempe megelégelte és elfordította a kocsikulcsot,a motor pedig hangos morajlással beindult,ezzel Angela-ra hozva a frászt.</div>
<div style="text-align: left;">
-Kész-szólalt meg Brenn-Mehetünk?-kérdezte közönyösen.A művésznő fal fehér lett</div>
<div style="text-align: left;">
-I-igen-felelte zavartan,majd beült a kocsiba-De jó,hogy sikerült megcsinálnom-hangjában érezni lehetett a bizonytalanságot,de Bones nem reagált.Az út többi része csendben telt.Angela megpróbált beszélgetést kezdeményezni,de csak magában dumált-Holnap akkor elutazol?-kérdezte idegesen.Mivel nem kapott választ,még idegtépőbb lett a helyzete.Megállt a kórház parkolójában,de mielőtt Brennan kiszállhatott volna,lenyomta a zárakat.</div>
<div style="text-align: left;">
-Mit csinálsz?-kérdezte dühösen</div>
<div style="text-align: left;">
-Nézd!Soha életemben nem hazudtam még neked édesem,ezt te is tudod!-kezdte határozottan-Csak tégy úgy,mintha ez sem történt volna meg,oké?Mindenre rá fogsz jönni a maga idejében-nyelt egy nagyot-Kérlek ne haragudj rám!-suttogta.Brennan mosolyt erőltetett magára</div>
<div style="text-align: left;">
-Rendben.De úgy érzem,nem szeretném tudni,kinek a kedvéért hazudtál</div>
<div style="text-align: left;">
-Nem szeretnéd-értett egyet a lány és feloldotta a zárat-Menjünk-Tempe érezte,hogy az a valaki,aki hazugságra vette rá a legjobb barátnőjét,az Booth volt és ebben a pillanatban nem akarta tudni,miért tett ilyet</div>
<div style="text-align: center;">
Lassan felsétáltak a lépcsőkön és a biztonságiakba ütköztek.</div>
<div style="text-align: left;">
-Jó estét!-köszöntek egyszerre mind a ketten-Kérem azono...-félbe kellett hagynia a mondatot,mert meglátta a feléjük közeledő 2 alak arcát-Magának nem a kórteremben kéne lennie?-kérdezte egyikük idegesen</div>
<div style="text-align: left;">
-De,ott.És most épp vissza tartok-a fiúk tudták,hogy nagy bajban vannak,ha még azt sem vették észre,hogy a nő kilógott</div>
<div style="text-align: left;">
-Rendben-felelt a fiatalabbik idegesen és kitárta előttük az ajtót</div>
<div style="text-align: left;">
-Nyugi fiúk!Majd azt mondom,kiengedtetek!-mondta még utoljára.</div>
<div style="text-align: center;">
Beszálltak a liftbe és az megtelt hirtelen szorító levegővel.Alig jutott a tüdejükbe oxigén.Mindketten féltek,hogy vajon mit fognak látni,ha felérnek a kórteremhez.Az ajtó kinyílt és az első,ami a szemük elé tárult egy üres kávés pohár volt,ami a tartalmának egy részével együtt a földön hevert.</div>
<div style="text-align: left;">
-Hát,nem épp erre számítottam-nyögte Angela,de Brennan tovább nézett az orránál</div>
<div style="text-align: left;">
-Haladjunk-a kórterembe nyitva semmi szokatlant nem láttak a megvetett ágyon és az "alvó" Booth-on kívül</div>
<div style="text-align: left;">
-Biztos elfáradt-mosolygott a látványon a művésznő</div>
<div style="text-align: left;">
-Biztos..-nem tudta,miért van minden rendben és miért nincs itt a vacsorája,amit hozatott,de kicsit gyanúsnak érezte a dolgoz.</div>
<div style="text-align: center;">
Közelebb lépett a széken alvó ügynökhöz és szájon csókolta,de nem épp azt a hatást érte el,amire várt.A férfi nem mozdult.Brennan mosolyogva végigsimította az arcát,majd a vállára tette a fejét és ekkor valami idegen dolgot érzett.Egy másik nő szagát.Olyan hirtelen kapta el a fejét,hogy megrándult a nyaka.Zihálva nézte szerelmét. <i>"Az nem lehet...Nem csalt meg!Képzelődöm!"</i> Megfordult és elköszönt barátnőjétől</div>
<div style="text-align: left;">
-Jó éjt Angie!Köszönöm,hogy visszahoztál,de főleg,hogy fogadtál!-próbált nagyon meggyőzően mosolyogni,de nem jött neki össze.A lány megölelte</div>
<div style="text-align: left;">
-Sosem bántana szándékosan!-suttogta a fülébe,mivel gyanította,hogy Booth minden szavát hallja-Minden rendben!-biztatólag még ő is elhúzta a száját két oldalra,majd távozott</div>
<div style="text-align: center;">
Brennan magára maradt a kétségeivel.Még egy ideig nézte a mozdulatlan férfit,majd átöltötte a kórházi ruhát és befeküdt az ágyba.Az első,amit megérzett,Booth édes illata volt,de azt kívánta,bár ez lett volna az utolsó is.Az a női szag,amit az előbb az ügynök bőrén érzett,ugyanaz volt,mint amit most szagolt.Úgy döntött,nem foglalkozik vele.Oldalra fordult,hogy aludjon,de a sírás fojtogatta a torkát és nem volt hajlandó visszatartani.Könnyei hangtalanul folytak a vegyes illatú párnára.</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<b><i>-FOLYTATJUK-</i></b></div>
<div style="text-align: center;">
<b><i><br /></i></b></div>
<div style="text-align: center;">
<b><i><br /></i></b></div>
<div style="text-align: center;">
<b><i>Sziasztok!Azt írtam,hogy holnap jön,de úgy döntöttem,ma hozom a frisset!Remélem tetszett! :) Tessék komizni! :D Ja és <a href="http://alsynia.blogspot.hu/" target="_blank">szavazniii</a>!!Igazán csak egy perc az egész ;)</i></b></div>
</div>Evyhttp://www.blogger.com/profile/12352615831099320965noreply@blogger.com9tag:blogger.com,1999:blog-7778231508430394852.post-81514423730685628722012-08-12T16:57:00.000+02:002012-08-12T16:57:19.086+02:00♥<div style="text-align: center;">
<b><i>Helló emberek!Fülledt részt fogok nektek hozni,azt garantálom!Viszont cserébe csak annyit kérek,hogy <a href="http://alsynia.blogspot.hu/" target="_blank">szavazzatok</a>!!!</i></b></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<b><i>Nem ígérem,hogy minden kíváncsiságotok ki lesz elégítve,sőt!Inkább hozok még egy kis homályt! :) Csak <a href="http://alsynia.blogspot.hu/" target="_blank">szavazz</a>!!! :D Szóval nagyon írok és este végre megkaptam az ihletet is a folytatáshoz,úgyhogy szerintem a közeljövőben jön is valami ÚJ :D</i></b></div>Evyhttp://www.blogger.com/profile/12352615831099320965noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-7778231508430394852.post-8737010625470324252012-08-04T19:15:00.001+02:002012-08-11T12:20:15.360+02:00Jelentkeztem egy versenyre :) Szavazzatok!<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjYtr-CLsqQ31oW0JeFWjU57ehpv94Bz9mg09vyo15ehshDLHg_v6cXclII-vgL8AvpA9FL7gn9N6WdUclMyLGXWpnanNwJ7Tm06Z41l1qWsctedD3_D8iBfutXv6lmIoQmNcc65QLvtb8E/s1600/blogsz%C3%A9ps%C3%A9gverseny.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="235" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjYtr-CLsqQ31oW0JeFWjU57ehpv94Bz9mg09vyo15ehshDLHg_v6cXclII-vgL8AvpA9FL7gn9N6WdUclMyLGXWpnanNwJ7Tm06Z41l1qWsctedD3_D8iBfutXv6lmIoQmNcc65QLvtb8E/s320/blogsz%C3%A9ps%C3%A9gverseny.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="background-color: purple; color: #f4cccc;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="background-color: purple; color: #f4cccc; font-size: large;"><b><i>Kérlek szavazzatok rám ( illetve az oldalra :P )!Sajnos a késői indulásom után elég nehéz lesz behozni a lemaradást,de én bízom bennetek :) Segítsetek!! </i></b></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="background-color: purple; color: #f4cccc; font-size: large;"><b><i>Köszi :D</i></b></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="background-color: purple; color: #f4cccc; font-size: large;"><b><i><br /></i></b></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<b><i><a href="http://alsynia.blogspot.hu/" target="_blank"><span style="background-color: #0b5394; color: #990000; font-size: x-large;">KATT!!!!</span></a></i></b></div>Evyhttp://www.blogger.com/profile/12352615831099320965noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-7778231508430394852.post-6730678551722591262012-07-28T21:31:00.004+02:002012-07-28T21:31:56.593+02:00Bones-Itt a vége!<div style="text-align: center;">
<b style="font-size: x-large;"><i>- </i>II.rész -</b>
</div>
<div style="text-align: center;">
<b style="font-size: x-large;"><br /></b></div>
<div style="text-align: center;">
<b style="font-size: x-large;"><br /></b></div>
<div style="text-align: center;">
Temperance szó nélkül tűrte a vizsgálatokat.Bekötötték a vállát és adtak neki fájdalomcsillapítót.Még az elején kijelentette,hogy nem hajlandó olyan gyógyhatású készítményt bevenni,ami árthat egy magzatnak.<span style="background-color: white;">Persze még kimutatni sem lehet,ha tényleg terhes,valószínű nem nagyon ártana egy gyógyszer sem a babának,mégis jobban érezte magát azzal a tudattal,hogyha téved és bármilyen orvosság veszélyeztetné őt,akkor sem lesz már baj.</span><span style="background-color: white;">Az orvosok tudomásul is vették a kérését,nem úgy,mint Booth.Az ügynök nem nagyon akart belebonyolódni ebbe a baba dologba,hiszen ő is éppúgy szeretett volna egy gyermeket,mint Tempe,azonban tudta,hogy ez aligha lehetséges.Sosem akarta megbántani a lányt.Nem szerette szomorúnak látni és ha kiderül,hogy az a kicsi,amit annyira vár,sosem fog megérkezni,akkor talán újra megpróbál öngyilkos lenni,az pedig Booth számára a világ végét jelentené.Az orvosok kifejezetten megtiltották,hogy aznap elhagyja a kórházat,így nem volt mit tenni,el kellett halasztani a repülőutat egy nappal és ezt Seeley nem is bánta.Legalább addig is mellette maradhat.Mivel Booth-on kívül senki sem mehetett be Brennan-hez,így elég nyomasztó volt a folytonos fekvés,főleg,hogy az ügynök nem nagyon hitt egy kisbaba megfoganásában.Nem volt témájuk.</span><br />
<div style="text-align: left;">
-Figyelj Booth!-szólalt meg estefele Brenn-Szeretnék egyedül lenni.</div>
<div style="text-align: left;">
-Én viszont nem szívesen hagynálak egyedül...-Brennan szúrós tekintettel nézte a férfit</div>
<div style="text-align: left;">
-Azt mondtam,egyedül szeretnék lenni!-ismételte meg kicsit erőteljesebben</div>
<div style="text-align: left;">
-Tudom,hogy nem tetszett,amit mondtam neked a babáról Bones,de kérlek!Nem kell ezt tenned!Tudod,hogy én is éppúgy szeretném,mint te,de nem akarom,hogy hamis reményekben ringasd magad,aztán pedig még nagyobbat csalódj!Meg kell értened!-társa tekintetét fürkészte,de Tempe nem enyhült</div>
<div style="text-align: left;">
-Szeretném egyedül tölteni az éjszakát itt-mondta újfent,mintha meg sem hallotta volna az ügynök szavait<br />
-Rendben-vette tudomásul Booth-Ha bármire szükséged van,kint leszek a szoba előtt-felállt és nagy nehezen kivonszolta magát.Brennan fellélegzett.<br />
<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
***</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
Az idő lassan telt.Temperance egy percre sem hunyta le a szemét,nehogy bármit elmulasszon abból,amit vele művelnek.Már órák óta nem látta Booth-t,de tudta,felesleges lenne azon rágódnia,mit csinál,hisz úgyis a folyosón várja minden parancsát.Beszélnie kell valakivel,aki megérti,min megy keresztül,aki nem azzal traktálja,mennyire ne élje bele magát a baba dologba.Szüksége van a legjobb barátnőjére!És ha hegy nem meg Mohamedhez,majd Mohamed megy hegyhez!Az este sötétje biztosan közeledett.Még néhány óra és már senki sem fogja őt figyelni.<br />
Így is volt.A szobát már a lámpák fénye világította be,mikor az utolsó ápoló is elköszönt Brennan-től.<br />
<div style="text-align: left;">
-Kérem!-szólt utána Tempe a fiatal nőnek.A hölgy visszafordult-Megtenné,hogy szól a kint ülő férfinak?</div>
<div style="text-align: left;">
-Természetesen asszonyom!-bólintott a lány,majd kilépett az ajtón.Már nem volt ideje meggondolni magát.Az egyedül töltött idő alatt vagy ezerszer átrágta magában ezt a tervet.Booth halkan benyitott</div>
<div style="text-align: left;">
-Hogy vagy?-kérdezte kicsit bizonytalanul az ügynök.Már túl régóta nem hallotta szerelme hangját.Lehet,hogy mégsem volt olyan szuper ötlet tájékoztatni Bones-t a baba dologról?</div>
<div style="text-align: left;">
-Jól.De elegem van a kórházból...A kosztjukból pedig annál inkább!</div>
<div style="text-align: left;">
-Hozzak neked valamit?-találta ki társa gondolatát az ügynök.Arca kicsit felderült,mikor nem hallott a nő hangjában semmi szomorút vagy gyűlölködőt.Nyílt volt ismét.</div>
<div style="text-align: left;">
-Az jó lenne.Köszönöm-bólintott Tempe</div>
<div style="text-align: left;">
-Mit kérsz?Ázsiai kaja jó?Hozhatok mást is..-lelkesedett</div>
<div style="text-align: left;">
-Ázsiai tökéletes,Booth-Brennan figyelembe vette az étterem hollétét.Nincs túl közel,így ez talán a legjobb hely lesz.</div>
<div style="text-align: left;">
-Oké.Akkor 20 perc és itt vagyok!-mosolygott Seeley boldogan,majd közelebb ment,hogy megcsókolja Brenn-t,de az elfordult.A férfi arcáról lefagyott a mosoly-Még mindig haragszol-jelentette ki</div>
<div style="text-align: left;">
-Tévedsz.egyáltalán nem haragszom rád-válaszolt Temperance,Booth számára nyugtalan hangnemben</div>
<div style="text-align: left;">
-Akkor mi bajod?</div>
<div style="text-align: left;">
-Csalódott vagyok.A társam vagy.Biztatást vártam,nem oktatást!</div>
<div style="text-align: left;">
-Csak nem akarom,hogy hamis reményben ringasd magad!-védekezett az ügynök</div>
<div style="text-align: left;">
-Neked segítened kéne!Kire számíthatok,ha már rád sem?Az lett volna a dolgod,hogy segíts,nem az,hogy lebeszélj az érzéseimről!Ti mondjátok mindig,hogy hallgassak a szívemre meg a megérzéseimre és amikor ezt teszem,te nem támogatsz!-dőlt ki Brennan-ből a szó.Booth-nak elakadt a hangja<br />
-Ez most nem olyan helyzet,mikor támogatnom kell az érzéseid,Bones.Tudom,hogy most ki vagy akadva és meg is értem,de nem szeretném,ha ennél nagyobbat csalódnál!Kérlek,csak próbálj megérteni,oké?-védekezett a férfi<br />
-Nem.Nem tudlak megérteni és nem is akarlak.Kérlek hozz nekem enni-zárta le a beszélgetést Tempe.Seeley lassan kiegyenesedett.Minden mozdulata,ami távol vitte szerelmétől,kín szenvedés volt.Óvatosan kihátrált az ajtón,mintha azt várná,hogy társa meggondolja magát,de mindhiába.Temperance makacs volt,arról nem is beszélve,hogy ha a férfi nem megy el,akkor a terve kudarcra van ítélve.<br />
<div style="text-align: center;">
Seeley eltűnt,Brenn pedig kikászálódott az ágyból és felöltötte utcai ruháját.Meg kellett mennie,hogy beszéljen valakivel.Óvatosan lenyomta az ajtó kilincsét és kilépett rajt.Egy recepciósnak sem tűnt fel,hogy egy beteg épp szökni készül,azt hitték,hogy civil.Nyugodtan lépkedett a folyosón,nehogy lelepleződjön,azonban valami megzavarta.</div>
<div style="text-align: left;">
-Héé!-hallotta meg a kiáltást a háta mögül.Teste szinte megfagyott.Lassan elfordult a hang irányába és mosolyt erőltetett magára-Ezt elejtette!-nyújtotta át a medált a férfi.Brennan megkönnyebbült</div>
<div style="text-align: left;">
-Köszönöm-felelt udvariasan.Elvette a láncot és folytatta útját.</div>
<div style="text-align: center;">
Kezében az a delfin himbálódzott,amit még Booth adott neki.Megértette az ügynök szemszögét is,mégsem akarta elfogadni azt a tényt,hogy nem lehet gyermeke,hiszen mióta megfogant az első kis élet benne,azóta vágyik a következőre és a következőre.Seeley-nek mellette kéne állnia!Vagy ez nem így van?Talán téved ebben is,mint oly sok más dologban?Igazat kéne adnia társának és tűrni azt a tudatot,hogy sosem lehet már teljesen boldog?Nem!Ha most nem is sikerül,küzdeni fog addig,míg végül össze nem jön.Küzdeni a végsőkig!</div>
<div style="text-align: center;">
A kórház lépcsőjéhez érve lesietett azon és a főút felé vette az irányt.Közben gondolatai egy pillanatra sem hallgattak el a fejében.Ordítottak és kavarogtak,mintha muszáj volna.Leintett egy taxit.Nem számított,hogy Rolf mit mondott.Semmi sem volt fontos,csak,hogy eljusson a kiszemelt helyre,mert ott biztonságban lesz.Azonban mikor a kocsi kerekei csikorogva álltak meg a kijelölt épület előtt,ő nem mozdult.Fogalma sem volt,egyáltalán fogadják-e a történtek után.</div>
<div style="text-align: left;">
-Elnézést hölgyem!Kiszáll vagy továbbmegy?-kérdezte türelmetlenül a sofőr.Brennan a hangra eszmélve összeszedte magát és előkutatta a pénzét</div>
<div style="text-align: left;">
-Kiszállok-felelt,majd átnyújtotta az összeget.<br />
<div style="text-align: center;">
Kitárta a taxi ajtaját és kilépett.Tétován állt a ház előtt.Végül mély levegőt vett és bekopogott az ajtón.Nem érkezett válasz.Megismételte,de semmi.Már épp azon volt,hogy megfordul és elmegy,mikor végre kinyílt az ajtó.Egy kócos,de még így is gyönyörű fiatal nő állt előtte.A fáradtság eltorzította vonásait és arca a "Ki a fene keres ilyenkor?"-t tükrözte.Álmos,barna szemei egy pillanat alatt meglágyultak,mikor meglátta Brennan-t</div>
<div style="text-align: left;">
-Mit keresel itt,édesem!Neked nem a kórházban kéne lenned?-látta barátnője lemondó arcát és azonnal folytatta-Gyere be!-állt el az útból Angie-Baj van?Történt valami?Hogyhogy itt vagy?Mégis elengedtek?-szögezte neki kérdései hadát.Tempe a lány szemébe nézett-Dehogy engedtek..-felelt főként magának Angie-Megszöktél..</div>
<div style="text-align: left;">
-Nem nagyon számítottam rá,hogy beengedsz a tegnapi után-sütötte le a szemei bűnbánóan</div>
<div style="text-align: left;">
-Hisz csak az igazat mondtad szívem.Örülök,hogy eljöttél!És mondanom kell valami nagyon fontosat!-Angela már alig várta,hogy végre kimondhassa,de előbb még meg akarta hallgatni Tempe mondandóját. <i>Utána is ráér</i> gondolta-Na mesélj!Mi történt?</div>
<div style="text-align: left;">
-Annyira sok minden..Minden úgy megszaladt ebben a két napban.Tudod,hogy mindig racionális voltam és nem hallgattam a megérzéseimre-a művésznő bólintott-De mikor elvesztettem a lányom..Én..Nem voltam rá felkészülve-szemében könnyek gyűltek.Angie vezetésével leültek a kanapéra és folytatta-Azóta már nagyon sokszor hallgattam a megérzéseimre.Megváltoztam.Tegnap lefeküdtem Booth-tal-Angela arca előbb megfeszült,majd kivirult és a fejében folyamatosan az kavargott,hogy <i>ez meg hogy lehet?De szuper!Végre minden jó lesz!</i>-Megkérte a kezem és én igent mondtam..Szerinted is önző vagyok?-a lány meglepődött és összeráncolta a szemöldökét</div>
<div style="text-align: left;">
-Miért,ő ezt monda?-rökönyödött meg</div>
<div style="text-align: left;">
-Nem,dehogy.Ő nem mondana ilyet.Én voltam.Hiszen sosem adhatom meg neki,amire szüksége van!Neki család kell,Angie,én pedig nem adhatok neki gyereket..-szeme ismét bekönnyezett</div>
<div style="text-align: left;">
-Édesem!-végigsimította Tempe vállát-Neki te jelented a családot.Ha te ott vagy,nem kell neki gyerek,hidd el!Tudom,hisz megkérte a kezed!-mosolygott biztatóan.Angela már el is felejtette,hogy az előbb megérzésekről volt szó,így nem is hitte,hogy lesz folytatás.Már alig várta,hogy ehhez a jó hírhez egy még jobbat adjon.Mióta megtudta,amit tud,szinte kicsattan az örömtől és bár nem is sejtette,Brennan hogyan fog reagálni a hírre,remélte,hogy mellette áll majd,mint barát és támogatni fogja.</div>
<div style="text-align: left;">
-Ma reggel megtaláltuk Rolf rejtekhelyét..Hihetetlen,hogy már hónapok óta figyelt!Téged és minket.Mindent,ami velem kapcsolatba került.Azt mondta,nem lesz még egy estém Booth-tal-Angela nem lepődött meg,mert már sejtette,de a szíve legmélyén mégis váratlanul érte ez a dolog.</div>
<div style="text-align: left;">
-Te jó ég Brennan!-mondta halkan-És te képes voltál egyedül eljönni ide?!Mi van,ha elkap?Megtehette volna!-szidta barátnőjét erélyesen</div>
<div style="text-align: left;">
-Van tovább is.mert nem ezért jöttem,csak gondoltam erről is tudnod kell..</div>
<div style="text-align: left;">
-Ez így van!-vágott a szavába</div>
<div style="text-align: left;">
-Volt egy álmom-folytatta higgadtan Bones-Volt egy közös lányunk Booth-tal..Tudom,hülyén hangzik,de úgy érzem,tényleg teherbe estem!-Angela meglepődött. <i>Talán mégsem ez lesz a legjobb alkalom.Még várok vele</i> -Szólalj meg Angie!-türelmetlenkedett Tempe-Legalább te mondj valamit!Mindig azt mondtátok,hogy hallgassak a megérzéseimre és mikor azt teszem,akkor meg azt hallom,hogy nem kéne-letörölt egy leguruló könnycseppet az arcáról és várta a választ</div>
<div style="text-align: left;">
-Sosem mondanám,hogy ne hallgass a megérzéseidre!Tudod,hogy nem!Most sem mondom-felelt.Brennan számára ezek a szavak biztatóan hatottak,de Angela még nem fejezte be.Ki tudja,mi sül ki belőle?Lehet,megint megkapja azt,hogy "nem kéne elbíznod magad" meg a szöveget a hamis reményekkel,mint Booth-tól</div>
<div style="text-align: left;">
-Hát akkor mit mondasz?-a torkában lévő gombóc csak nőtt és nőtt,mígnem már alig kapott levegőt</div>
<div style="text-align: left;">
-Azt,hogy nagyon vigyázz magadra,ha ezt érzed-Brennan szíve megkönnyebbült és önkéntelenül is megeresztett egy mosolyt-De ne éld bele magad túlságosan!Hidd,hogy az a kisbaba megfogant,de a teljes örömködéssel várj még egy hetet,mikor már a teszt is kimutatja,ha terhes vagy-megfogta Bones kezét,aki még mindig nem tudott elszakadni a mosolygástól. <i>Végre valaki,aki mellettem áll!Hogy nem vettem észre?</i> </div>
<div style="text-align: left;">
-Köszönöm Angie.Köszönöm,hogy mellettem állsz!</div>
<div style="text-align: left;">
-Ez természetes.Hisz ez a dolgom!És egyébként is-tette hozzá kicsit szomorúan-Túl sokszor hibáztam az elmúlt hetekben.Ideje jóvá tennem-ős is elmosolyodott.Megölelték egymást.Végre ismét együtt!Temperance eltolta magától a lányt</div>
<div style="text-align: left;">
-És mit is akartál mondani?-Angela gondolkodott</div>
<div style="text-align: left;">
-Nem tudom-felelt nyugodtan. <i>Még nincs itt az ideje.Majd..</i> -Ha eszembe jut,elmondom-mosolygott nyugodtan<br />
<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<b><i>-FOLYTATJUK-</i></b></div>
<div style="text-align: center;">
<b><i><br /></i></b></div>
<div style="text-align: center;">
<b><i><br /></i></b></div>
<div style="text-align: center;">
<b><i>Sziasztok!Tudom,hogy ez nem lett valami hosszú rész,de ha folytattam volna,akkor sok dolgot leleplezek,amit későbbre szerettem volna hagyni :)) Szóval remélem megfelelt így is!A következő majd jövő héten talán jön,de nem ígérek semmit,mert délelőttös vagyok és álmosan nincs sok ihletem..:/ Kérlek hamar jöjjön össze a 10 komi!Nagyon számítok rátok :)</i></b></div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>Evyhttp://www.blogger.com/profile/12352615831099320965noreply@blogger.com11