2012. március 11., vasárnap

Bones-Az ördög nem alszik-6

Brennan meredten bámult az ajtóban álló férfira.Persze sejthette volna,hogy előbb-utóbb ő is sorra fog kerülni,de valahogy remélte,hogy téved.Semmi kedve nem volt most a bocsánatkérő szövegekhez,eleget kapott már így is.Ami meg a pláne,hogy Booth-nak akkor sem bocsátana meg,ha térden csúszna előtte!Nagyon haragudott a férfira,amiért ilyen csúnyán becsapta őt és ez valahogy jelen pillanatban megbocsáthatatlan.A bizalmat nehéz megszerezni,de nagyon egyszerű elveszíteni.

-Te mit keresel itt?-kérdezte mogorván,az ajtóról az asztalra meredve

-Jöttem leváltani Cam-et.Baj?-kérdezett vissza a férfi.Mivel nem kapott választ,így Camille elment,Booth pedig átvette a helyét

Brennan igyekezett nem figyelni a mellette álló ügynökre,azonban ez lehetetlen volt,mivel Seeley egyre közelebb ment hozzá,s mikor Tempe megfordult,csak egy pár centiméter választotta el őket egymástól.Bones igyekezte legyőzni női ösztöneit és nem társa nyakába ugrani.Amennyire lehetett,ez sikerült is neki.Gyorsan cselekedett és eltolta magától Booth-t.

-Nézd Bones..-kezdett bele a férfi-Ne haragudj!-nem tudott többet mondani,mert Brenn a szavába vágott

-Hagyjuk!-felelt nemes egyszerűséggel

-Rendben.Hagyjuk-ismételte az ügynök-Igazad van.Nem számít,hogy mennyire bánom,mert már megtettem és ezen nem változtathatok.Gyűlölj nyugodtan,ha neked ez tetszik!De ne felejtsd el,hogy én nem az az ember vagyok,akit utálnod kell,mert én mindig melletted voltam és segítettem amikor tehettem.Az életemet adnám,ha ezzel eltörölhetném azt,amit most érzel,ha ezzel eltüntethetném minden fájdalmad és kétséged,ha megszüntethetném a félelmed,ami most nyomja a szíved!Tudom,ha majd megértetted,miért tettem,amit tettem,megbocsátasz és akkor újra a régi lesz köztünk minden.Persze ne hidd,hogy még most is úgy gondolom,helyesen cselekedtem akkor.De nem vagyok időutazó,nem tehetem jóvá,csak bocsánatkéréssel.Nem tudok semmit tenni,mindössze a szavakat használhatom,mert nincs más a birtokomban.Sajnálom,ha még ennek ellenére is haragszol.Remélem hamar megbékélsz.Én itt leszek-fejezte be Booth.Remélte,hogy kap valami választ,de Brennan csak állt a boncasztal előtt és bámulta az előtte elterülő csontokat.

Bones nem volt hajlandó az esetre gondolni.Igyekezett minél jobban a munkájába merülni,több-kevesebb sikerrel.Booth a szoba sarkában lévő bőrszékre kuporodott.Nagyon remélte,hogy valamelyest hatottak társára szavai.Jól tudta,hogy kell egy kis idő,míg átgondolja,mit is kéne tennie,így várt.Nem tudta pontosan,meddig is kell tétlenül ücsörögnie,mégsem bánta.Valahogy érezte,hogy szavai meghozzák a várt hatást.Mikor azonban már kerek 10 perce várt,kezdett félni.Mi van,ha mégsem sikerült a terve?Felállt és a boncasztalhoz lépett szorosan Brennan mögé.

A lány nem tudta mit tegyen.Hallgasson a szívére és bocsásson meg,avagy az eszére és legyen továbbra is makacs.Nem tudott megfordulni,hátrálni vagy oldalra elmenni,mert társa teljesen elállta az útját.Booth gyengéden átkarolta és a fülébe súgta: SZERETLEK!Brennan szíve szinte kiugrott a helyéről.Nem volt ereje letaszítani a férfi karjait magáról. FÉLEK,HOGY BAJOD ESIK. Hallotta meg újra az érzékien mély hangot. NEM SZÁMÍT,HOGY KI TESZ BENNED KÁRT,TE MAGAD VAGY MÁS,ÉN MINDENKÉPP BELEHALOK. Bones lassan megfordult.Eddig is nagyon nehéz volt elfojtania érzelmeit,de amint belenézett azokba a mélybarna szemekbe,teljesen elvesztette uralmát az agya és a teste felett.

-Félek!-nyögte halkan,könnyes szemekkel-Azért haragszom,mert nagyon félek és te azzal,hogy becsaptál,veszélybe sodortál.Ha már az elején az igazat mondtad volna,akkor ha meglátom őt,nem hiszem azt,hogy csak képzelődöm.

-Tudom.Hatalmasat hibáztam..Bajod eshetett volna és azt nem éltem volna túl.Nem akarlak elveszíteni!-egy puha csókot nyomott szerelme homlokára.Tempe lassan megcsókolta a férfit,aki lágyan visszacsókolt.Az ügynök két levegő között ismét megszólalt-Szeretlek-ismételte újra

Hosszas csókcsatát Brennan szakította félbe.Eltolta magától a vágyaitól felperzselt férfit.Booth csak egy pillanatig tiltakozott,majd észbekapott.Temperance hozzábújt és átkarolta az ügynök nyakát.Így ölelkeztek csendesen.Egyikőjük sem szerette volna szavával megtörni az idillt.

Angela belépett az ajtón.Nem tervezte,hogy halk lesz,mégis talán az volt,mert a pár nem engedte el egymást zavartan,mint ahogy az szokott lenni.Egy ideig csak nézte barátait.Végre látta,hogy Brenn és Booth is boldogok.A nő mosolyogva kihátrált a szobából.Nem akarta megzavarni ezt a hangulatot.

-Figyelj Bones!-engedte el a lányt Seeley-El fogom kapni azt a szemetet és ígérem,soha többé nem hazudok,mégha ezt tartom helyesnek,akkor sem!-Brennan valamilyen oknál fogva hitt ezeknek a szavaknak.Úgy érezte,többé tényleg nem csalódhat és bele sem akart gondolni,hogy ez teljesen irracionális.Most nem.

***

 

Eljött az este.A két B együtt töltötték az egész délutánt.Booth-t senki nem váltotta le.Tempe végre nem dolgozta végig az egész napot,ahogy szokta.Seeley karjaiban sokkal nyugtatóbb volt.És végre az agya elérte azt a pontot,mikor teljesen kikapcsolt.Gondolt rá,hogy kimondja,valójában mit is érez,meg is fogalmazta magában,de végül mikor arra került a sor,hogy beszéljen,egy szót sem tudott szólni. “Nagyon szeretlek és még soha senkivel nem éreztem magam ilyen jól.Napról napra jobban vonzódom hozzád és képtelen vagyok emberi szavakkal kifejezni,hogy mi ez.Igazából még a racionalitást sem látom ebben az egészben.Csak annyit tudok,hogy ha nem vagy velem,folyton a telefonom nézem,mikor hívsz,az ajtót,mikor rontasz be egy újabb üggyel.Azonban ha velem vagy,a világ megszűnik létezni körülöttem.Mikor hozzám érsz,az szinte éget.És nem rossz értelemben.Ha megcsókolsz a szívem majd kiugrik a helyéről,a gyomrom pedig összeszorul és ez olyan hatást kelt,mintha valami tényleg megmozdulna benn,mintha pillangók szálldosnának össze-vissza.És akármennyi időt töltök veled,ez nem változik.Sőt!Inkább erősödik.Jobban szeretlek,mint ahogy tegnap szerettelek,de kevésbé,mint ahogy holnap foglak.

-Mi a baj?-kérdezte aggódva Booth.Brennan meredten bámult,nem tudta,miről is van szó.Miért lenne baj??

-Semmi-válaszolt egyszerűen-Miért?

-Olyan..Furcsa vagy-felelt az ügynök,de meg is bánta

-Furcsa vagyok?-kérdezett vissza rémülten Brenn.A fejében kavarogtak a gondolatok.A furcsa az rossz..Rossz??

-Nem!Dehogy!Félreértesz!-tiltakozott a férfi-Nem rossz értelemben..Vagyis nem úgy..Szóval..Érted?

-Nem igazán-válaszolt nyugodtan Tempe

-Oké.Én sem..Szeretlek!-terelte a szót-Nagyon-ezek a szavak ismét elérték hatásukat.Brennan szíve majd kiugrott a helyéről.Nem tudott válaszolni.Megölelte Booth-t,s közben egy könnycsepp gördült le az arcán,de ez egyáltalán nem a szomorúságtól volt.Mindössze nem volt képes felfogni,hogy hogy mondhat neki ilyet bárki is.Sokat csalódott.Rengeteget.És most itt ez a férfi,aki bármit megtenne érte.Szereti őt.Mindennél jobban és ami az egészben a legszebb,hogy szerelme viszonzásra lelt.Ha szükséges lenne,az életét adná ezért az emberért…

-Valamit lassan ennetek kéne!-mosolygott az ajtóban Angela-És kikérem magamnak,hogy kisajátítod a legjobb barátnőmet!-vigyorgott tovább Booth-ra nézve,majd mikor nem kapott választ,megfordult és kisétált,de még hozzátette-Hamarosan hozok nektek sushit!Remélem megfelel!-Brennan és Booth értetlenül néztek egymásra

-Már ennyi ideje itt lennénk?-kérdezte Bones

-Igen.Úgy látom.És tényleg ideje enned valamit,mert kórosan le fogsz fogyni!-vigyorgott azzal a sármos mosolyával

-És?Úgy talán már nem tetszenék neked?-kérdezett vissza kacéran Tempe.Booth viszonozta a pillantást

-Lehetsz molett,csontvékony,hízott,szemüveges,rút,nekem akkor is te lennél a világ legszebb nője.

-Ezzel arra célzol,hogy csúnya vagyok?-sértődött meg Brenn.Persze ezt csak tettette

-Dehogy!Gyönyörű vagy!-felelt Seeley,majd megcsókolta a nőt,aki örömmel viszonozta

Nemsokára visszajött Angie a sushival.Bones-nak eddig fel sem tűnt,mennyire éhes.Mikor is evett utoljára??Elkezdett gondolkodni,de nem jutott sokra.Nem nagyon emlékezett a nap perceire,elhomályosodott a kép,ezért inkább hagyta az egészet és evett tovább.Szinte teljesen kiment a fejéből,hogy Rolf visszajött,mikor egy öltönyös fazon lépett oda hozzájuk.Közölte,hogy nem sikerült Rolf nyomára bukkanni és egyszerűen el sem tudják képzelni,hogyan irányíthatta a Jefferson-t.Ez sikeresen  lehangolt mindenkit.Az ügynök elment.Booth volt az első,aki meg tudott szólalni.

-El fogom kapni Bones!Ígérem!-megpuszilta szerelme homlokát.Brennan nem szólt egy szót sem.Most,hogy Seeley végre ismét mellette volt,már nem félt.Legalábbis nem annyira.Mikor Tempe észrevette barátai aggódó tekintetét,úgy gondolta,muszáj szólnia valamit,hogy ezt a nyomasztó hangulatot másik irányba terelje

-Együnk tovább-nyögte mosolyogva.Más valahogy nem jutott eszébe. “Nem félek” Gondolta magában,majd ismét megszólalt-Én nem szándékozom az ügy lezárásáig börtönben élni-hangjából enyhe elkeseredettség sugárzott

-Itt a legbiztonságosabb-Brennan Booth szavaira felkapta az eddig lehajtott fejét

-Akkor hogyan raboltak el mégis?-kérdezte ércesen-Nem Booth.Az a hely a legbiztonságosabb,ahol te ott vagy-felelte-Ahol a barátaimmal vagyok-ritkán ejtette ki ezt a szót,ezért mindenki furcsán,majd meleg tekintettel nézett rá

-Talán.De emlékezz rá,mi mind ott voltunk akkor az épületben!-mutatott rá az igazságra a férfi.Temperance lesütötte szemeit

-Igaz-mondta halkan-De senki nem volt a közelemben-fejezte be könnyedén,majd egy apró,mosolynak induló fintor hagyta el a száját.Hatalmas csend lett.A levegőben szinte tapintani lehetett a feszültséget és az ezzel járó szomorú hangulatot.

-Igaza van-fordult Angela Booth felé-Nem tarthatjuk bezárva.Annak nem lenne értelme.Ha az a férfi akar valamit,biztos vagyok benn,hogy így is megteszi.Talán nagyobb biztonságban lenne otthon,olyan emberek között,akik szeretik.Na és persze gondolj arra,hogy itt éjt nappallá téve dolgozna!A végén még halálra dolgozná magát.Abban mi lenne a jó?-egy kis szünetet tartott,hogy ez a viccnek szánt utolsó néhány mondat leülepedjen,majd komolyan hozzátette-Vidd haza Booth.Megérdemli a pihenést.Nem azt mondom,hogy csak te legyél vele.Nem kell megszabadulnod a segítséget nyújtó rendőröktől.Csak hagyd élni-fejezte be egy bátorító mosollyal a lány

-És jó lenne,ha néha összeülnénk.Elmennénk kirándulni a hétvégén vagy…

-Vagy átjöhetnétek hozzánk.Nagy a ház és szuper kis ott alvós bulikat tudok ám rendezni!-szakította félbe Cam-et Angie

-Azért az már túlzás-nyögte közbe Brenn

-Ugyan már szívem!Szuper lesz!-bátorította barátnőjét

-Én ebben nem vagyok olyan biztos-felelt Tempe-Szeretek veled lenni,de tudom,mire vagy képes,ha beindulsz!És ezt egyikünk sem akarhatja-mosolyodott el

-Én akarom-szólalt meg az eddig csendben ülő Hodgins

-Én is-bólintott Cam

-Komolyan?-Brennan hatalmas szemeket meresztett

-Miért ne?Feldobná a hangulatot-mosolygott Seeley.Bones egy pillanatra tétovázott,majd “nincs mit veszíteni” alapon belement

-Legyen-Angela nagy éljenzésben tört ki,mire Tempe elnevette magát-Azért lesznek feltételeim-mosolygott tovább

 

 

-FOLYTATJUK-

 

Sziasztok!Ne haragudjatok,hogy késtem!Igyekszem a következő részt hamar hozni,de persze ez rajtatok is múlik!Arra gondoltam,hogy hamarosan lezárom ezt a történetet,mert túl sok mindent zsúfoltam Booth és Brennan életébe és nem tudom,mennyit bír még el.Végre legyenek boldogok!Azért ne gondoljátok,hogy befejezem az írást,erről szó sincs,csak kezdek egy új fanfic-et,aztán majd azt írom ugyanilyen zsúfoltra,hogy kezdhessek egy másikat :) Persze ez a történet sem marad befejezetlen,de számítsatok rá,hogy Az ördög nem alszik lesz az utolsó ebből a történetből.Sajnos nem jött össze az új szereplő ötletem,sem az Angela-s rész,de remélem sikerül majd azt is bepótolnom :) Várom a kommenteket!