2011. január 31., hétfő

Bones-Booth vagy Jason?-6

A két szerelmes ott feküdt Booth ágyában és Brennan azon töprengett,vajon elmondja-e most a titkát,vagy inkább később.
-Mi a baj?-kérdezte a férfi
-Semmi.Nincs semmi gond-válaszolta meggyőzően
-Ugyan!Látom rajtad!Ismerlek!-faggatta tovább az ügynök.A lány felült az ágyban és magához szorította a takarót-Úgy érzed,hogy rosszul döntöttél?-folytatta,bár kissé megingott a hangja
-Nem!Ez volt a legjobb döntés-tartott egy kis szünetet-Minden szempontból.
-Akkor miért vagy ilyen feszült?-Brennan gondolkodott,nagy levegőt vett és kibökte
-Terhes vagyok-Booth nagyon meglepődött,de azonnal rávágta
-Azért nem kell ilyennek lenni!Ne aggódj!Én mindenben melletted állok!Felneveljük együtt!Hiszen egy kisbaba csodás!-mondta lelkesen-Nem kell megtudnia,hogy nem én vagyok az apja!
-Azt hiszem,félreérted!-Booth megijedt
-Nem velem akarod felnevelni?Megértem..Hiszen az apja is biztos akarja őt...
-Te vagy az apa!-a férfi nem kapott levegőt.A torka elszorult és majdnem elordította magát örömében.Végül csak annyit nyögött ki-Apa leszek!És a világ legszebb nője az anyja!-nézett maga elé-De akkor ezt azt jelenti,hogy...Miért nem szóltál előbb?
-Én is csak nemrég tudtam meg.
-Egy kisfiú!-örvendezett tovább
-Vagy kislány!-vágott közbe mosolyogva Brenn
-Mi lenne,ha elintézném,hogy újra együtt dolgozzunk?Úgy jobban tudnék vigyázni rád!
-Nem tudom,hogy mennyiben lenne ez jó ötlet
-Nem akarsz velem dolgozni?
-De igen...De megint jön egy nagyobb vita és az lesz,ami utoljára!Ismerd el,hogy ez így nem jó!
-Nem kell,hogy vitázzunk!
-Igaz.De minden kapcsolatban vannak viták.Mellesleg ha az FBI rájön,hogy van köztünk valami,úgyis szétválaszt minket!
-Nem jön rá!
-Ugyan Booth!Ezt még te sem gondolhatod komolyan!
-Jó...Igazad van-ismerte el
-Aludnod kéne,mert én kibírom,te viszont nem!
-Szerinted ezek után tudok még aludni?Különben is mindjárt kelni kell!
-Nekem mindegy-megcsókolták egymást.
Ahogy feküdtek az ágyban Temperance gondolkodott."Vajon meddig bírjuk ezt?"-kérdezte magától vészjóslóan.Észrevette,hogy Booth elaludt.Kiszállt az ágyból,letusolt és elment dolgozni.Nem sokkal később az ügynök felkelt,mert csörgött a telefonja.Közben Brennan már a laborban járt.
-Jó reggelt!-köszönt mindenkinek.Próbálta leplezni jó kedvét
-Hát te hogyhogy nem vagy a repülőtéren Jason-nel?
-Mi?Jason miért van a repülőtéren?
-Nem mondta el igaz?Hát ez jó...Most én leszek a rossz..
-Bökd már ki,hogy miért van ott!-türelmetlenkedett
-Elfogadott egy állást London-ban.Mindig ott akart dolgozni-Temp meg sem tudott szólalni-Azt hittem te is tudsz róla...
-Mikor indul?-sütötte le a szemét
-1 óra múlva száll fel.Sajnálom-a háttérben Booth lépett be
-Sziasztok!Nem gondoltam volna,hogy ezt mondom,de jó újra itt!-Brennan megfordult,ránézette a fiúra és elrohant-Hova megy?
-Te mit keresel itt?-kérdezte Cam meglepődve
-Újra veletek dolgozom.A főnök azt mondta,hogy faxolt neked.
-Akkor az az,amit még nem volt időm elolvasni-nézett vádlón Angela-ra
-Hova rohant Bones?
-Azt hiszem a reptérre...
-Vagy előled!-vágott közbe Angie,de Booth rá se figyelt,Csak elment.Temperance a reptéren elcsípte a férfit
-Tempi!Mit keresel te itt?-kérdezte Jason
-Miért nem mondtad,hogy elmész?Mégis mikor döntötted el?
-Tegnap este.Már nem akartam szólni..Gondoltam könnyebb lesz így.
-Hát tévedtél!Szólnod kellett volna!-kicsit lehiggadt és úgy folytatta-És mégis mikor kaptad az ajánlatot?
-Két hete.Már úgy voltam vele,hogy nem fogadom el,miattad.De aztán kiderült,hogy terhes vagy,meg,hogy szereted Booth-t és én nem akartam közétek állni,ezért elfogadtam.
-De...De...Szólhattál volna!Megbeszéltük volna!
-Túl sok a volna.Már úgysem számít.15 perc múlva indul a gépem.
-Hogy mondhatod,hogy nem számít?Igenis számít!-egy könnycsepp folyt le az arcán
-Boldog voltál az éjjel vagy nem?-a lány lesütötte a szemét
-Most nem az a lényeg!-nyögte ki végül
-De igen.Pontosan az.A te boldogságod.És az enyém-tette hozzá-Ha nem lehetek veled,akkor felejtenem kell és erre tökéletes London-egy kis hallgatás után megszólal Brennan
-Meg kell ígérned,hogy felhívsz,ha megérkeztél és legalább minden hónapban írsz.Tudni szeretném,hogy mi van veled.Ha majd túlléptél rajtam-egy kicsit megállt,mert olyan nehéz volt kimondani ezt a szót-Látogass meg az új barátnőddel!-megölelték egymást
-Ígérem-hátat fordított és el akart menni,de Booth az útjába állt-Nézd most semmi kedvem veszekedni veled...-Booth a kezét nyújtotta
-Figyelmeztetlek!Ott nagyon rossz a kávé!-egy kicsit elhallgatott-Köszönöm-mondta hálásan-Sok szerencsét-Jason meg sem tudott szólalni-Menj,mert lekésed a gépet!-a férfi megfogadta ellenfele tanácsát.Még egyszer hátranézett,majd szapora léptekkel megindult

-FOLYTATJUK-

2011. január 25., kedd

Bones-Booth vagy Jason?-5

-Bocs Booth...Nem tudtam,hogy van nálad valaki...Szia Rebeka!-fordult a lányhoz,majd kiment és beszállt a liftbe.A férfi egy kicsit gondolkodott.
-Menj már!-biztatta Rebeka
Az ajtó már teljesen becsukódott.Brennan már teljesen elvesztette a reményét,mikor valaki a lift közé tette a kezét
-Van még hely?-kérdezte Booth,mintha nem tudná a választ,majd megcsókolta a lányt-Rebeka csak Parker-ért jött és leöntötte magát!Nem történt...-Temp megcsókolta
-Tudom-mondta halkan-Szeretlek!
-Én is-ismét csókolóztak.Már leértek a fsz-re,ahol egy idős nő szált be.A hölgy megvetéssel nézett.Mindig is utálta a Dr-nőt.Nem tetszett neki ahogy beszél és amivel foglalkozik.Az ügynököt viszont nagyon is kedvelte.Nem szerette volna,ha valaki "megrontaná".Már azt hitte,hogy a lány eltűnt az ügynök életéből,de tévedett.Amikor csókolózni kezdtek,már nem bírta tovább
-Hát nem szégyenli magát?Szégyentelen!Az én időmben az ilyet nem mutogattuk!Megrontja a jó lelkeket?!Azt hiszem az ilyen embereket hívják manapság RIBANCnak!-kiabálta megvetően,majd kiszállt és elbicegett
-Ez meg mi volt?-kérdezte megalázottan és meglepődve Temperance
-Tudod nem igazán kedvel téged a munkád miatt...
-Mert antropológus vagyok?Ez egy nagyon jó szakma!
-Tudom!Ne is figyelj rá!
-És mi volt az,hogy "megrontom a jó lelket"?
-Neki én a jófiú vagyok.Mióta ideköltöztem szinte a fiának tekint és nem akar rossz emberekkel látni,de ő nem tudja,hogy te nem vagy rossz...Nekem nem...Mert akit szeretek nem lehet rossz ember-megcsókolták egymást
-N és meddig tartjuk a liftet?-kérdezte mosolyogva 
-Csak idáig-kiléptek és elindultak Booth lakása felé,de mielőtt beléptek volna a férfi megáll
-Itt van nálam Parker...Rebeka is érte jött...
-Tudom
-Lehet,hogy majd számon kéri rajtad a medencés dolgot...
-Mit?
-Nem emlékszel?Megígérted neki,hogy akkor...
-Jaaaa...Emlékszem!De ez miért baj?
-Azt mondtam neki,hogy nem tudod betartani..
-De miért?...-kicsit elgondolkodott-Már tudom....Akkor most mit mondjak neki?Tőlem akkor jöttök,amikor akartok!
-Tudom...Te csak nyugtasd meg
-Az azt hiszem menni fog
-Még ne mondjuk el neki.Nem tudom,hogy hogy fogadja majd
-Jó
Mikor beléptek Rebeka egyből üdvözölte őket
-Szia Temperance!Örülök,hogy visszajöttél!-köszönt barátságosan-Ja és Seeley!Már találtam tisztítót a nadrágomhoz és minden oké..Viszont a felsőm nem baj,ha itt marad,míg megszárad?
-Nem!Vidd csak az ingem!
-Szia Parker!-vette észre a fiút Brennan
-Szia!Mikor mehetünk úszni?-érdeklődött Parker
-Parker!-szólt az anyja erélyesen
-Nem!Semmi baj!-nyugtatta Rebekát-Hát nem azt mondtam,hogy bármikor?
-De,de apa meg azt,hogy van barátod és ezért nem tartod be az ígéreted!
-Van...Mindig betartom amit ígérek!
Miután Parker megnyugodott,elmentek és a szerelmesek kettesben maradtak.Booth rá is tért a tárgyra
-Tudod nagyon hiányoztál nekem...
-Te is.Nem akartam...-kezdte a lány,de az ügynök félbeszakította
-Cssss!Nem kell megint bocsánatot kérned!Ha én az elején helyesen cselekszem,akkor nem történt volna ez az egész.
-Tudom,de...-a férfi megcsókolta
Brennan-nek minden izma kívánta.Főleg a szíve.Teljesen máshogy érezte magát Booth-val,mint Jason-nel.Le írhatatlan érzés töltötte el az egész testét.Olyan volt,mintha a menyben lépkedne a puha felhőkön.A rózsaszín köd teljesen elborította.Az érintések,a csókok...Olyan édesek voltak,mint a méz...Nem....Édesebbek...Nem volt rajta semmi,mégis úgy érezte,mintha lázas lenne.A szíve majd kiugrott a helyéről.A gyomra görcsbe rándult.Remélte,hogy ez a pillanat örökké tart.

-FOLYTATJUK-
Bocsi a rövid fejezetért,de csak ennyire volt időm...:(

2011. január 24., hétfő

Bones-Booth vagy Jason?-4

Brennan ott állt a két ügynökkel a szobában és a szíve úgy dobogott,hogy majd kiugrott a helyéről.
"Már nincs visszaút.Elkezdtem és be kell fejeznem.Így kell lennie.Ez a helyes!"-nyugtatta magát.Booth azt hitte,hogy volt társa most szakít Jason-nel.
-Mit szeretnél mondani Temp?-kérdezte Jason
-Booth többször is járt be hozzám és sokszor zaklatott telefonon.Tudom,hogy hallottad,amikor azt mondtam neki,hogy szeretem...
-Igen,de engem választottál...Vagy nem?
-De...Csak el akartam mondani...Azt szeretném,ha Booth is elfogadná,hogy nekem te kellesz,nem ő....-rápillantott Seeley-re-Remélem,hogy megértetted végre-Booth meghökkent-Ugye te nem haragszol?-fordult barátjához
-Dehogy!-Jason megölelte
-Kérlek Booth,most menj el!Nem szeretnék veled barátságnál többet-mondta ki nehezen.Booth-nak nem kellett kétszer mondani.Az ügynök köszönés nélkül kiviharzott.Beült a kocsijába és elhajtott.Teljesen elmerült a gondolataiban,mikor megszólalt a telefonja
-Booth!
-Szia Seeley!Lenne egy nagy kérésem.Ugye ráérsz?
-Szia Rebeka.Parker-ről van szó?
-Igen.Tudsz rá kicsit vigyázni?Sürgős dolgom akadt és nem tudom kire bízni...Ugye te nem dolgozol?
-Rá mindig van időm!Hozd csak!
-Oké.Köszönöm!Nagyon sietek!Tényleg csak 1-2 óra!
-Nem kell sietned!Reggel elviszem én suliba ha kell!
-Nem kell köszi!Majd én elviszem,úgyis be kell mennem.
-Jó.
-Szia!-Booth el sem köszönt,csak lerakta.Amint hazaért a fia már ott is volt.
-Szia Parker!-felvette a fiút
-Hol van Bones néni?Már régen láttam...
-Csak nem úszni akarsz?
-De..Nem megyünk át?-Booth nem akart gyengének tűnni,de alig bírta visszafojtani a fájdalmát
-Ő most nem ér rá.Tudod mi már nem megyünk oda.
-Miért?
-Mert Bones-nak van barátja.
-De azt mondta,hogy bármikor mehetünk!Emlékszel?
-Igen emlékszem,de sajnos nem minden ígéretet tud betartani az ember.Én viszont megígérem,hogy a hétvégén elmegyünk úszni.Jó lesz?
-És betartod?
-Naná!Mikor hazudtam én neked?
Közben Brennan nem érezte magát jobban,de leplezte.Mikor látta Booth-t elmenni,majdnem elsírta magát.Az esze azt súgta,hogy jól cselekedett és ez neki a legjobb,de mégsem tudta élvezni.Végig Jason-höz bújt.El akarta felejteni ezt az egész napot.A férfi érezte,hogy ez így nem jó.Tennie kellett valamit.
-Nézd Temperance-tolta el magától a lányt
-Mi a baj?
-Tudom,hogy nem érzed ezt jó döntésnek.
-De igen!
-Nem vagy benn biztos!Látom rajtad!
-Akkor csókolj meg!...Csókolj meg,hogy érezzem,hogy jól döntöttem!-Jason megcsókolta
-Ha eddig kétségeid voltak,akkor ez semmin nem változtat-mondta halkan
-Ezzel mit akarsz mondani?-könnyek gyűltek a szemébe
-Szereted őt és én nem az vagyok,aki közétek állhat.Ismered a mondást:"Ha valamit szeretsz,engedd el és ha viszont szeret visszajön."Te őt szereted és én ezt elfogadom...
-Ez nem igaz!Nem kell ezt csinálnod!Szeretlek!-sírni kezdett
-Tudom,de azt is,hogy neked ő az igazi...
-Téged választottalak!Kérlek maradj velem!
-Nem lehet...Most kicsit fáj,de tudom,hamar túllépsz rajt...Hidd el,ez nekem a legrosszabb,de ez a helyes.
-Kérlek...
-Gyere..-Jason megölelte-Nyugodj meg-mondta halkan-Ha bármire szükséged van,rám mindig számíthatsz.Ígérem hamar elfelejted ezt az egészet...Most menj és mond el Booth-nak...Megérdemled őt.Jó ember és tudom,hogy mellette biztonságban vagy,ami megnyugtat.
-Nem akarom,hogy most te is elmenj!
-Tudom,hogy terhes vagy-Brennan felnézett
-Honnan?
-Miután eljöttél az orvostól én megkérdeztem.Arra hivatkoztam,hogy a barátod vagyok,mire az orvos így fogadott:
"Gratulálok!Akkor biztos maga Booth!A baba és a mama is nagyon egészséges ne aggódjon!"
-Jason én el akartam mondani!
-Nem számít.Most kvittek vagyunk.Gondolom,Booth még nem tudja...
-Senki...
-Menj utána és mond el neki...Szinte biztos vagyok benn,hogy nagyon fog neki örülni....Tudom,hogy egyszer még meg fogod köszönni...Csak idő kell
-Köszönöm-szakította félbe a lány-Te jobbat érdemelsz nálam!Azt hiszem...sosem felejtem el amit tettél-bár nem ezt akarta mondani,de nem akart még nagyobb fájdalmat okozni azzal,hogy megmondja,hogy mindig szeretni fogja egy kicsit.A férfi nem válaszolt.
Amíg Temperance úton volt Booth-hoz,megérkezett Rebeka,hogy elvigye Parker-t.
-De apa!Azt mondtad,hogy maradhatok!-mondta a fiú
-Nem maradhatsz!Holnap iskola!De megígértem,hogy a hétvégén elmegyünk úszni...Persze,ha anya is beleegyezik...
-Persze!De gyere Parker menjünk!
-Ti soha nem tartotok fel!Nem kell sietni!
-Mi a baj Seeley?
-Csak gondoltam megiszol valamit,mielőtt elmentek...
-Hát jó-a lány leült-Mesélj!
-Most nem kéne ezt Rebeka!-Parker-re pillantott
-Rendben....Te tudod.Menj játssz még egy kicsit Parker!-ahogy a fiú felállt fellökte a poharat,ami ráborult az anyjára-A fenébe!Ez nem fog kijönni,ha nem rakom be most mosni!
-Adok egy inget,ezt meg berakom mosni!
Köszönöm Seeley!
Közben Brennan már megérkezett és becsöngetett.Booth ajtót nyitott.
-Szia Booth!-köszönt halkan a lány
-Miért jöttél Bones?Nem volt elég?Megértettem,az én hibám és békén hagylak!
-Nem!Azért jöttem,hogy bocsánatot kérjek...Nem akartam megint csalódni benned,ezért inkább nem is néztem szembe a gondjaimmal.A könnyebbik utat választottam,amiről azt hittem,hogy helyes,de nem volt az...Szeretlek!Többet nem akarom a könnyebbik utat!Inkább meghallgatom,amit mondasz!Többet nem küldlek el!Meg tudsz bocsátani?-közben Rebeka egy szál ingben kijött
-Booth a nadrágomból...
-FOLYTATJUK-

2011. január 18., kedd

Bones-Booth vagy Jason?-3

-Nekem szólt az a szám igaz?-kérdezte a férfi
-Nem!Ez nem szólt senkinek.Csak énekeltem azt a szöveget,ami ki volt írva!
-És sírtál-tette hozzá Booth
-Én nem is...
-Szeretlek-a lány lesütötte a szemét
-Miért nem fogadod el,hogy én Jason-nel vagyok?
-Mert tudom,hogy engem szeretsz!
-Jól van...Igazad van...Nem megy vele ez az egész..Majd felhívlak,ha szakítottam vele.
-És addig?
Temperance kiment.Nagyon jó tervet eszelt ki.Nem akarta megbántani egyik fiút sem,de valamit tennie kellett,így hát bement Angela-hoz.
-Helló!-köszönt Angie-Hát te mit keresel itt?Nem karaokiznod kéne?
-Már megvolt.Ott járt Booth.
-Mi?Nem én mondtam el neki!-védekezett
-Tudom.Ott volt és megcsókolt,én pedig visszacsókoltam-Angela-nak tátva maradt a szája-Azt mondta,hogy szeret.Tudtam,hogyha elküldöm keresni fog,ezért azt válaszoltam,hogy ha szakítottam Jason-nel,akkor visszahívom.
-Most hülyéskedsz?
-Úgy nézek ki?Szólok Jason-nek és azt mondom,hogy szeretnék vele beszélni..Booth-nak ugyan-ezt.
-Tehát találkozni fognak.
-Igen
-Nem félsz,hogy megint összeverekednek?
-Booth úgy tudja,hogy szakítottam Jason-nel,tehát ő meg van elégedve.Jason pedig soha nem tenné ezt újra...
-Hát én azért nem mernék fogadni...
-Választanom kell Angie!Ha nem teszem,akkor soha nem lesz vége ennek az őrületnek!Kérlek segíts!Segítened kell!

-Ó édesem!Ebben nem tudok segíteni!Most a szívedre kell hallgatnod!
-De egyedül nem megy!
-Szereted Jason-t?-Brennan elmosolyodott
-Igen.Igen szeretem!
-Na és Booth-t?
-Mi van vele?
-Szereted?-a lány elgondolkodott,hogy az igazat mondja-e-Hé!Ha azt akarod,hogy segítsek,akkor válaszolj!
-Igen.
-Angela!Beszélhetnénk?-szólt a háttérből Cam,majd odament-Te hol voltál eddig?Mi történt?Baj van?Mert akkor nyugodtan vegyél ki szabadságot!-fordult a Temperance-hez
-Nem kell!Már jobban vagyok,azért is jöttem vissza!de még el kell mennem egy kis időre.
-Mikor?
-Nem tudom
-Miért?Mi történt,
-Erről még hanem szeretnék beszélni.
-Jó,de ugye nem...-megállt egy pillanatra,odahajolt Brenn-hez és a fülébe súgta-...vetéltél el?
-Dehogy!Jól vagyok ne aggódj!
-Oké..Angela!Velem jönnél?Szükségem van rád!
-Persze.
A lányok egyedül hagyták barátnőjüket,aki még egy kicsit gondolkozott,majd hívta Jason-t
-Kicsim jól vagy?Sajnálom!Többet nem csinálom ezt ígérem!Csak áruld el,hogy hol vagy!Nem akartalak megbántani!
-Minden rendben ne aggódj!Fél óra múlva otthon leszek és örülnék,ha feljönnél.
-Rendben!Ott leszek...Remélem,hogy megbocsájtasz!Szeretlek!
-Én is
-Fél óra és ott vagyok!
-Oké
-Szia!-Brennan letette,nagy levegőt vett,majd tárcsázta Booth-t is
-Szia Temperance!-a lány levegőt vett,hogy megszólaljon,de egy hang sem jött ki a torkán-Ott vagy?
-Igen.ne haragudj.
-Minden oké?
-Igen.Feljössz hozzám fél óra múlva?
-Persze!Az nagyon jó lenne!Akkor mindjárt ott vagyok!
-Fél óra Booth!Még én sem vagyok otthon!
-Oké...Szeretlek!
-Tudom-Brennan letette.Alig kapott levegőt,de nem várhatott,hiszen még haza kellett érnie.Tudta,hogy mind a két fiú hamarabb fog odaérni,mint ígérték.Odament Cam-hez,hogy beszéljen vele
-Cam!
-Igen?
-El kell mennem!
-Menj csak..-Dr Saroyan kicsit gondolkozott,majd megfogta a lány kezét és félrehúzta-Mi a baj?Azt mondtam,hogy megtartom a titkod,de szeretném tudni,hogy mi  a baj!
-Ezt nem most szeretném megvitatni!El fogom mondani,de most kérlek had menjek!
-Rendben,de meg kell ígérned!
-Ígérem!-a lány megfordult és elindult ki,de megállt és visszanézett-Köszönöm Cam!-mondta hálásan,majd elsietett
10 perc múlva már az ajtó előtt állt.Mire elővette a kulcsát Jason már ott is volt mellette.
-Szia kicsim!Jól vagy?
-Igen-a férfi meg akarta csókolni,de Tempi elfordult.A bűntudat nem engedte
-Mi a baj?Mégsem bocsájtasz meg?Megértem...
-De igen!Én már el is felejtettem ezt az egészet!
-Akkor mi a baj?-Brenn nem válaszolt
-Menjünk be...Majd elmondom...
-De ugye nincs semmi komolyabb bajod?
-Nincs semmi...-bementek
-Még azt sem kérdeztem meg,hogy mit mondott az orvos
-Semmi különöset-gondolkozott-Nincs semmi komolya bajom....Csak az idegességtől volt
-De hát nem is idegeskedtél!Vagy igen?Mi a baj?-ebben a pillanatban lépett be Booth az ajtón-Ez meg mit keres itt?
-Én is kérdezhetném ezt tőled!
-Én hívtam ide-Válaszolt Jason kérdésére a lány.Mind a ketten kérdőn néztek rá-Beszélnem kell veletek-Tempi rosszul lett,de folytatnia kellett-Tudom Jason,hogy fogalmad sincs miről lesz szó,Hiszen csak annyit tudsz,hogy Booth egyszer ott volt a laborban,de ez nem a teljes történet.Most mindent el szeretnék mondani.
-FOLYTATJUK-

2011. január 17., hétfő

Bones-Booth vagy Jason?-2

-Olyan helyre kell mennem,ahol nem keresnének most-folytatta Brennan-Nyugalomra van szükségem
-Menj karaoke-bárba!
-Azt mondtam nyugalom Angie!
-Tudom!De ott nem keresnének!Az egy vidám hely,te pedig nem vagy vidám sajnos...Talán még énekelsz is valami!
-Jó ötlet!Igazad van!De csak te tudsz róla...
-Értem a célzást,de nem is tudom,hogy gondolhattad,hogy képes vagyok valakinek elmondani!
-Jól van...:)
-Nem árulom el senkinek.Ne aggódj.Inkább menj és tereld el a gondolataidat erről az egész ügyről!Majd felhívlak,ha szükség lesz rád!
-Jó...De akkor is hívj,ha már jártak itt!
-Oké...Menj már!!
Brennan tehát elment a legközelebbi karaoke-bárba.Mikor már fél órája ott volt,kezdett elege lenni az alkoholmentes gyümölcskoktélokból.Valami ütős italt szeretett volna inni,de sajnos nem tehette.Nem akart ártani a babának.Soha nem szeretett volna gyereket,de úgy érezte,ha most elvesztené,abba belehalna.Még ő sem érti miért.Mikor a műsor elérkezett ahhoz a részhez,ahol a nézők énekelnek,a műsorvezető egyből kiszúrta a magában elmélkedő Brennan-t és felhívta a színpadra.
-Nem!Én nem szeretnék énekelni!
-Jöjjön!Ez egy karaoke-bár!Ne féljen!Szerintem nagyon jól állna magának egy gyönyörű Katy Perry szám!Higgye el,élvezni fogja!
A lány ott állt a színpadon és arra gondolt:
"Miért ne?Hiszen úgyis csak ülök!Ki tudja!Lehet,hogy tényleg jobban fogom magam érezni tőle!"
A szám elindult,ő pedig el kezdte énekelni:(link az angol dalszövegről:http://www.youtube.com/watch?v=ncIAKQqontY&translated=1)
Könnyű összehasonlítani
ha egyszer belekóstoltál a tökéletességbe
Mintha fáról lecsüggő alma lenne
Leszedtem a legérettebbet, de annak magja is volt
Azt mondtad, hogy lépjek tovább, arra merre haladtam azt hiszem, csak a második legjobbat ismertem meg

Mert amikor vele vagyok, rád gondolod rád gondolok-Brennan-nek hirtelen eszébe jutott Booth és az emlékei pörögtek a szeme előtt
Mit tennél, ha
te lennél az aki velem tölti az éjszakát
oh, azt kívánom, bárcsak a szemedbe nézhetnék-a lány is pont ezt kívánta,s a kívánsága teljesült,mert bár ő nem vette észre Booth ott állt az ajtóban és hallgatta,ahogy gyermeke anyja énekel
Olyan, vagy mint az indián nyár a tél közepén
Mint egy kemény cukor, meglepetéssel a közepén
Hogy találjak jobbat, ha már egyszer megtaláltam
Azt mondta, hogy rengeteg hal van a vízben, így teszteltem az összes vizet-Angela tanácsára gondolt és arra,hogy hiába keres mást,az ő szíve már másé
Amikor szájon csókol, a te ajkaidat éreztem
Amikor belémhatolt undorodtam magamtól
Mert amikor vele vagyok, rád gondolod
rád gondolok
Mit tennél, ha
te lennél az aki velem tölti az éjszakát
oh, azt kívánom, bárcsak a szemedbe nézhetnék...-a szíve vadul vert és szinte majd szétszakadt,de bírta még egy kicsit, bár a szeme már tele volt könnyekkel,de mégsem sírt
Te vagy a legjobb és már bánom,
hogy hagytalak elmenni
és most, most már megtanultam a leckét
A saját bőrömön tapasztaltam meg, megégettem magam.  azt hiszem, tudnod kellene
Mert amikor vele vagyok, rád gondolod
rád gondolok
Mit tennél, ha
te lennél az, aki velem tölti az éjszakát
oh, azt kívánom, bárcsak a szemedbe nézhetnék, szemedbe nézhetnék, szemedbe nézhetnék-már nem bírta tovább és a könnyei lefolytak az arcán.Alig bírt énekelni
Nem te mennél keresztül és
ó, miért nem sétálsz be azon az ajtón, ó, nem hibázok többet
Mert szeretnék a szemedben maradni-Temperance észrevette a férfit,akiről énekelt,s tudta,az ügynök mindet hallott és rájött,mi az igazság.Földbegyökerezett a lába.

-Hölgyem!Kérem fáradjon le a színpadról!Más is had énekeljen!-Brennan próbált úgy viselkedni,mintha nem is tudna arról,hogy Booth rátalált.Lement a színpadról,miközben letörölte a könnyeit.Gyorsan felkapta a kabátját és ki akart rohanni,de az ügynök megfogta a karját.
-Temperance!
-Honnan tudtad,hogy itt vagyok?Angela mondta igaz?
-Nem.Magamtól jöttem rá.Tudtam,hogy olyan helyre jöttél,ahol nem keresnélek,így idejöttem.Jól vagy?
-Nem.Hogy lehetnék jól,hiszen itt vagy!Hagyj békén!Nem akarok veled beszélni!Kérlek!Nekem most nyugalomra van szükségem!-könyörgött a lány
-Nekem pedig rád!Hiányzol!
-Booth...
-Hiányzik a hajad illata-végigsimította az arcát és gyengéden megfogta a haját-ami már eltűnt a párnámról!Hiányzik a mosolyod,ami beragyogta a napom!Hiányzik az érintésed,hogy nevettél a tudatlanságomon...Hiányzik a tudásod és...Tudod mi hiányzik a legjobban?
-Hagyd abba kérlek!
-A csókod-megcsókolta Temperance-t

-FOLYTATJUK-

Bocsi,de mára csak ennyi jutott a géphiány miatt,de ígérem bepótlom ha "beteg" leszek....;D

2011. január 10., hétfő

Bones-Booth vagy Jason?-1

Másnap tehát Cam elvitte Brennan-t a kórházba a megbeszéltek szerint.
-Biztos vagy te ebben?-kérdezte Cam nyugtalanul
-Teljesen.
-Sosem hittem,hogy te el tudnál vetetni egy babát.
-Ne mond ezt!Nem szeretném meggondolni magam,mert ez így helyes!Még nem vagyok felkészülve egy ilyen hosszútávú kapcsolatra!Nem is bízom benne!Hiszen Jason szinte semmit nem tud rólam és ....-hadarta,de barátnője félbeszakította
-Jól van!Értem!Nem kell idegeskedni!Bennem bízhatsz!Én nem fogom senkinek elmondani!Ez a mi "kis" titkunk..
-Olyan hálás vagyok!Köszönöm!-mindketten elmosolyodtak
-Már itt is vagyunk!
-Remek!-Brennan egy nagy levegőt vett-Menjünk be
Amint beértek,az orvos azonnal fogadta őket.
-Hogy érzi magát Dr.Brennan?
-El kell vetetnem egy babát.Maga szerint?
-Semmit sem kell!
-Ezt muszáj...Hiszen ismer!Nem tudnék mit kezdeni egy gyerekkel...Nem értek hozzájuk..
-Mert még nem volt sajátja!De megértem.Jöjjön-a lány felfeküdt,felhúzta a felsőjét és kigombolta a nadrágját.Dr.Bennt bekente cselével a hasát-Nézze!Ott a magzat!
-Istenem de aranyos!-csúszott ki Cam száján-Jaj!Ne haragudj!
-Semmi gond.
-Dr.Brennan!-szólt az orvos kissé nyugtalanul,s ezzel Temperance-t is megijesztette
-Igen?Mi a baj?
-Ezt a babát már nem lehet elvetetni!
-Hogy?Az lehetetlen!
-Már több mint 11 hetes!
-Ez nem lehet!-akadt el a lélegzete
-Akkor a baba...-Cam megkönnyebbült,hogy nem az unokaöccse az apa-Ne legyél letörve!Hiszen ez szuper!
-Nézze!-szólt az orvos-Szopja az ujját!-Brennan akaratlanul is elmosolyodott
-Látod!Nem is olyan rossz!
-Ha 2 hét múlva visszajön,hogy megnézzem hogy fejlődik a baba az jó?
-Igen.Ha már marad,akkor legyen egészséges!
Mikor már hazafele mentek,Tempi hirtelen megszólalt.
-Tudod Cam,igazad volt.
-Miben?
-Nem tudtam volna elvetetni a picit.Amint megláttam már éreztem.
-Sejtettem.A kemény külső érző szívet rejt!
-De ugye ez titok marad?
-Amíg akarod!-válaszolt-Jobban örülsz neki,hogy Booth-é?
-Nem tudom.De nem is akarok rá gondolni.
-Hazavigyelek?
-Nem kell.Inkább dolgozom.Azzal jobban elterelem a figyelmem erről az egész dologról.
-Rendben.
Mikor visszaértek az intézetbe,Brennan bement az irodájába,hogy lepakoljon.Amint belépett az ajtón becsukta és leült az íróasztalához.
-Szia Temperance!-szólalt meg egy férfi hang.A lány felpattant
-Jézusom Booth!Te meg mit keresel itt?
-Csak beszélni szeretnék veled.
-Mondtam már,hogy nincs miről beszélnünk!Tűnj el!
-Szeretlek!Még soha nem futottam egy lány után se!Hát nem veszed észre?Legalább hallgass meg!Hiszen azt sem tudod,mi történt!
-Pontosan tudom!Átvertél és ez bőven elég!-Booth már közel volt Brennan-hez,aki úgy védekezett,hogy a falhoz húzódott
-Nem vertelek át Tempi!Soha nem tudnálak szándékosan bántani!Szeretlek!Szeretlek érted?Szeretlek!És ha kell még 100x elmondom,hogy szeretlek,mert ez így van!Ha nem hiszed el,akkor addig mondom,míg el nem hiszed!Szeretlek és ezen semmi nem változtat!Csak azt szeretném,hogy tudd,rám mindig számíthatsz,akármire lesz szükséged!-megcsókolta.Brennan-nek nagyon jól esett,de nem hagyhatta magát újra becsapni.Eltolta a férfit
-Elég!Nekem van barátom és én veled ellentétben nem csalom meg!
-Az a Jason gyerek?-Jason közben be akart menni barátnőjéhez,de inkább csak megállt az ajtó előtt és hallgatta,mit beszélnek
-Igen.
-Szeretsz!Hiszen visszacsókoltál!
-Nem!
-De igen!Ismerd el,hogy még mindig szeretsz!
-Eltoltalak,mert nem akartam!
-Lehet,de előtte visszacsókoltál,vagyis...
-Elég!-szólt bele a lány,mielőtt Booth befejezhette volna
-Miért olyan nehéz kimondani?
-Mert ha kimondom soha nem szabadulok meg tőled!
-Tehát igazam volt.
-Igen!Szeretlek,ahogy Jason-t is!Méghozzá nagyon!Ebben a helyzetben pedig őt választom,mert ő minden nap bebizonyítja,hogy szeret,nem csalna meg és mindenben mellettem áll!Veled ellentétben ő...
-És tudja rólad azokat a dolgokat,amiket én?-szakította félbe a férfi
-Tud annyit,mint amennyit te 2 hónap alatt tudtál,sőt,még többet is
-Igazán?-Booth odaszorította a falhoz Brennan mindkét kezét és megcsókolta.A lány ordítani tudott volna a fájdalomtól,ami szinte széttépte a szívét.Amint Jason nem hallotta a beszédet,azonnal tudta mi történik bent és közbelépett
-Szálj le a barátnőmről seggfej!-megrántotta Booth öltönyét
-Biztos te vagy Jason!
-Tűnj el innen,mielőtt...
-Mielőtt mi?Talán megversz vagy mi?Nem küldhetsz el innen!
-Na jó!Ebből elég!-Jason nekiugrott Booth-nak
-Jason ne!Hagyjátok abba!-a fiúk tovább verekedtek
-Szeret engem!-mondta Booth,mire Jason megütötte
-Pofa be!
-Fejezzétek be!-ordította Brennan.Könnyek szöktek ki a szeméből
-Elég!-kiáltotta Angela,majd mindkettejüket fejbe vágta az aktával ami a kezében volt-Kifele!Mit képzeltek hol vagytok?Tűnjetek innen azonnal!
-Nem megyek sehova!Meg kell értened Angela!-mondta Booth
-Tünés!Most!-parancsolt rájuk.Az ügynökök elhagyták az irodát.Angie azonnal odarohant barátnőjéhez-Jól vagy?-Temperance a fejét rázta
-Azt mondtam Booth-nak,hogy szeretem!Ő meg elmondta Jason-nek!Angie!
-Semmi baj!
-De igen!Baj van!Terhes vagyok,ráadásul az apa Booth!És ami még ennél is rosszabb,hogy rossz embert szeretek!Jason olyan kedves és megértő!Soha nem tudná azt csinálni velem,mint amit Booth!Néha...
-Néha mi?
-Nem tudom,hogy miért nem őt szeretem jobban.
-Akkor miért nem mész Booth-hoz,
-Mert nem akarom,hogy megint átverjen!
-Nyugodj meg!
-Túl sok ez nekem...El kell mennem innen.Vissza fognak jönni,én padig nem akarok velük beszélni...
-Megértem.

-FOLYTATJUK-

2011. január 6., csütörtök

Bones-Álom vagy valóság-9

Cam nem hitt Brennan-nek,ki akarta deríteni,hogy miért megy szabadságra.Mivel hallotta,hogy a lány az előbb telefonált,tudta,hol keresse a nyomot.Közben Jason kopogott barátnője ajtaján.
-Bejöhetek?-kérdezte
-Persze!Gyere csak!
-Kész vagy?Mehetünk?
-Nem vagyok valami jól.Inkább hazamennék.
-Azért nem érzed magad jól,mert ma még nem ettél!
-Tényleg csak szeretnék haza menni!
-Rendben.Hazaviszlek és csinálok neked valamit.Attól majd jobban leszel!
-Menj csak dolgozni!Én elleszek otthon!Kicsit lefekszem.Tudok gondoskodni magamról...
-Tudom,de nem szeretném,ha valami komolyabb bajod lenne!
-Ez semmiség!Nem lesz semmi bajom,csak pihennem kell!Nem komoly!Inkább menj dolgozni,nehogy miattam rúgjanak ki!
Cam közben felhívta a megadott számot:
/-Jó napot!Walter Reed Kórház!Miben segíthetek?/
/-Halló!Van ott valaki?/
 -Jó napot!-szólt bele Saroyan végül-Dr.Saroyan vagyok!Telefonált magukhoz egy bizonyos Dr.Brennan kb. 20 perce.Azt szeretném megkérdezni,hogy kit keresett!
/-Sajnálom asszonyom,de 20 perc alatt rengetegen telefonáltak ide!/
-Értem.Köszönöm!-letette a telefont,mielőtt a nővér bármit mondhatott volna.
Brennan és Jason elindultak.Mikor a laboron mentek átt,találkoztak Cam-vel.
-Sziasztok!Brennan!Beszélhetnénk?
-Igen.
-Négyszemközt!
-Mindjárt jövök!-szólt oda Jason-nek-A táskám az irodámban maradt!Kihoznád nekem addig?
-Persze!
Cam az irodájába vezette a lányt.
-Miről szeretnél beszélni?
-Szerintem csukd be sz ajtót!
-Valami baj van?
-Azt én is szeretném tudni!Szeretném,ha a kérdésemre őszintén válaszolnál,mert nagyon aggódom érted!
-Miért?Semmi gond nincs!
-Miért hívtad a kórházat?-Brennan  nagyon meglepődött
-Honnan tudod?
-Megnéztem az utolsó hívásaid.Szóval?
-Hát mint mondtam,szeretném magamat kivizsgáltatni-válaszolt zavartan
-Mi bajod van?
-Még nem tudom,de biztos vagyok benn,hogy nem komoly-nyugtatta főnökét
-Akkor miért a kórházat hívtad?
-Mert egy nagyon jó ismerősöm ott dolgozik és sokkal szakképzettek,mint néhány orvos a városban.
-Ki?
-Miért akarod tudni?
-Csak kérdeztem.Nem akarod elmondani?Hátha ismerem!
-Nem!-vágta rá-Azaz nem hiszem,hogy ismered.Vagyis biztos,hogy nem ismered.
-Azért elmondhatod,hátha mégis!
-Bocsi lányok!-nyitott be Jason-Bejöhetek?
-Már bejöttél-szólt szokás szerint Brennan
-Nem!-mondta hangosan Cam
-Pedig,ha arról beszéltek,hogy miért hívták Brenn-t a kórházból,akkor abba én is szeretnék beszállni!
A lány nagyot nézett.Attól félt,hogy most minden kiderül.A szíve erősen vert.Lenyelte a gombócot a torkából és megszólalt.
-Miért?Ki keresett?
-Valami Dr.Bennt vagy ki.
-Mit akart?
-Hogy a délután 3 nem jó, inkább 6-ra menj.Mi bajod van?Miért keresett téged ez az ürge?
-Egy pillanat!Olyan ismerős ez a név...Dr.Bennt...-a két lány egymásra nézett.Brennan tudta,hogy Cam már ismeri a titkát.Bízott benne,hogy nem mondja ki hangosan,amire gondol-A...-Cam megértette, nem volt véletlen,hogy senki nem tudott róla-Az orvos,akin segítettél-végül csak ennyit mondott
-Igen-nézett köszönettel a lány
-Rád mászott?-kérdezte Jason féltékenyen
-Nem!Dehogy!
-De hülye vagyok!Miért is mondanád el?
-Hé Jason!-szólt figyelmeztetően Cam.A fiú tudta,hogy le kell álnia
-Bocsánat Brenn.csak aggódom érted!Azért mész hozzá,mert rosszul érzed magad?
-Igen.
-Majd én elviszlek oda!-ajánlotta fel
-Én már megígértem neki,hogy elviszem.Te nyugodtan menj dolgozni!-mentette ki Cam a barátnőjét.Temperance először furcsán nézett,de aztán megértette.
-Tényleg nem gond!El tudlak vinni!-erősködött az ügynök
-Cam már szabaddá tette magát miattam.
-Biztos jó ez így neked?
-Igen.Már megbeszéltük.
-Rendben.De most...-hirtelen megcsörrent a telefonja-Ezt fel kell vennem.Majd utána beszélünk-Jason kiment
-Tehát terhes vagy-jelentette ki Camil-De miért nem mondtad?
-Mert még el akartam menni...
-El akartad vetetni mindenki tudta nélkül.igaz?-szakította volna félbe.Brennan valami kifogást akart,de meggondolta magát
-Igen...Mert én nem vagyok felkészülve egy ekkora változásra!
-Tudom.Tudod,hogy ki az apa?
-Hát persze!Jason!Ki más lenne?
-Booth
-Az már több mint 2 hónapja volt!Az esély,hogy a baba Booth-é 1 a 10 000-hez!
-Tehát biztos.
-Igen.holnap bemegyek és elvetetem.Így a helyes.
-Te tudod.De ha ezt Jason megtudja,akkor ennek a kapcsolatnak vége.
-Tudom.
-FOLYTATJUK-

2011. január 5., szerda

Karácsonyi kívánságok 4

"Menni fog..Ezek csak csontok!Nincs gond!"
Nyugtatta magát Tempi.
-Na jó.Haza viszlek-mondta Booth
-Ne!Nem kell!Csak egy kicsit elgondolkodtam!
-De igen!Haza viszlek!Nem vagy jól!Már nem csak magadra kell gondolnod!Ha pihentél,oda mész,ahova akarsz,de most lefekszel otthon!-parancsolta a férfi
-Kérlek Booth!Minél előbb megoldjuk az ügyet,annál hamarabb karácsonyozhatunk!-könyörgött a lány,de az ügynök nem enyhült
-Nem!Hazaviszlek!Nem tudsz semmit csinálni a laborban!Én meg csak kihallgatok pár embert és jövök hozzád!Ha nem is miattad,legalább a lányunkért pihenj!
-Jó.De ígérd meg,hogy felhívsz miután kihallgattál valakit!
-Ha csak ezen múlik!-a kocsi megállt-Felkísérlek!
-Nem kell!Menj csak,hogy minél hamarabb végezzünk!
-Oké.Majd hívlak!Vigyázz magadra!
-Mindig vigyázok-mosolygott
-Most még jobban!-megcsókolták egymást,majd a lány kiszállt az autóból.Booth még megvárta,míg partnere beér a házba és csak utána indult el.
Hiába próbálkozott,Temperance nem tudott elaludni.Társa 1 óra múlva hívta fel.
-Szia Booth!
/-Szia!Hogy vagy?/
-Egész jól-hazudta
/-Pihentél?/
-Igen.Van fejlemény?
/-Ja igen...Az ügy...Kikérdeztem Perly-ék másik fiát./
-Nem is tudtam,hogy 2 gyerekük volt!
/-Szerintem a fiú többet tud annál,mint amit nekem elmondott./
-Várj egy picit Booth!Hozzá kapcsollak Cam-hez!
/-Miért?/
-Mert ő is hív és gondolom te is tudni akarod,hogy mi a helyzet!-beleszólt a telefonba-Brennan!
(-Helló Brennan!)
-Mondhatod!Booth is hall!
(-Akkor azt hiszem ezért még kikapok!)
 /-De nagyon!/
-Mi folyik itt?
/-Megmondtam Cam-nek,hogy ne hívjon téged!/
-Jó nem számít!Mondhatod!
(-Oké...Szóval.Valaki meglökte a fiút,aki kicsit magasabb,vagy ugyanakkora volt mint Mat.Találtunk vért is,Amiben van azonos DNS az áldozatéval,tehát a közeli rokona vére,de még elemezzük.Tudom,hogy pihensz és sajnálom,de azt gondoltam ez érdekel-hadart Cam)
-Igen!Köszönöm!Booth!Már tudom mi történt!Az egész baleset volt!Tartsd benn a fiút és a szülőket is!Azonnal indulok!
/-Hé-hé-hé!Nyugi!Terhes vagy!Nem rohangálhatsz össze vissza!Majd én érted megyek,csak adj 10 percet!/
(-Terhes?Te terhes vagy?)
/-Még nem nyomtad ki Cam-et igaz?/
-Nem igazán...
(-Komolyan terhes vagy?Akkor azért viselkedtél olyan furcsán!Hiszen ez szuper!)
-Az...
(-Nekem mikor akartad elmondani?)
-Mikor már nem tudom tartogatni
(-Miért titkoltad előlem?)
-Senki nem tudott róla eddig.
/-Na jó én indulok!Beszélgessetek csak!/
-Hé Booth!Le ne tedd!Hallod?
(-Igazán elmondhattad volna.Legalább nekem!)
-Ne vitatkozzunk ezen kérlek!Nem mondtuk el,mert tudtuk,hogy ez lesz.Nem akartam rajongást.Nem valami mesefigura vagyok,ti meg nem gyerekek!
(-Én csak örülök neki!)
-Tudom,csak hajlamos vagy túlreagálni a dolgokat Cam!
(-Tényleg?-kérdezte komoly hangon)
-Tényleg.Leteszem,mert mindjárt itt lesz Booth és én még nem vagyok kész.
(-Ne mondjam el senkinek?)
-Már nem titok,de jobb érzés lenne,ha tőlünk tudná meg.
(-Oké.És nagyon de nagyon....Illetve gratulálok!)
-Köszönöm!
Nem kellett 15 perc,hogy az ügynök odaérjen és visszainduljanak.Amint megérkeztek,elkezdték a kihallgatást.
-Daniel!Tudjuk,hogy mi történt!Most már elmondhatod!Tudom,hogy nem volt szándékos!-kezdte lágyan Temperance
-Mégis mi folyik itt?Bele akarják beszélni a fiamba,hogy valljon be olyat,amit el sem követett?Ez felháborító!-ellenkezett a férfi
-Fogja be!Nem illk egy hölgyet félbeszakítani!-förmedt rá Booth-De mi is történt pontosan?
-Mat és Daniel veszekedtek.Daniel meglökte Mat-et,aki a nyitott ablak alá esett.Az ablak nem volt jól rögzítve,így mikor ,Mat meglökte,az rázuhant a nyakára és elvágta.Valószínű,hogy a teljes fejet,az apa távolította el valahogy-Daniel már sírt.A 12 éves fiú nem bírta a megpróbáltatást és teljesen összeomlott
-Én nem akartam!Nem tudtam,hogy...Nem akartam!-ordította a gyerek
-Tudom!Nem a te hibád!Nem volt szándékos!-nyugtatta Temperance
-Halljuk!Mi történt pontosan?-kérdezte keményen Booth Mr Perly-től.A férfi a feleségéhez fordult.
-Te éppen állásinterjúra mentél és én vigyáztam a fiúkra.Ők veszekedtek,de én nem törődtem velük.Hallottam,hogy Daniel ordít és odarohantam.Akkor már minden tiszta vér volt.Daniel ordított,hogy nem akarta és sajnálja de én csak kiküldtem.Ana épp akkor hívott,hogy nem kapta meg az állást.Én vagyok az egyedüli,aki eltartja a családot.Ha én nem vagyok,mert börtönben ülök,ők éhen halnak!Tehát felnyitottam az ablakot és mikor elengedtem visszaesett és...-a férj már alig bírt beszélni
-Levágta a fejét-fejezte be helyette Brennan
-Azt hittem,megint úgy veszekednek,ahogy a testvérek!Én nem tudtam,hogy...
-Mr Prely!Letartóztatom gondatlanságból elkövetett emberölés vádjával!
Már majdnem este 10 volt,de a Booth család mégis beült kedvenc kávézójába.
-Ezt is megoldottuk.Ráadásul még karácsony van!-mondta lelkesen a férfi-Örülj már neki egy kicsit!
-Szegény Mat!Még nem kellett volna meghalnia!
-Ne aggódj!Nálunk nem lesznek ilyen balesetek!-nyugtatta feleségét az ügynök
-Az biztos.Mi lesz a fiúval most,hogy kiderült az igazság?
-Ajánlottunk egy nagyon jó pszichológust,akit az állam fizet.Ja és képzeld!Valaki szerzett munkát az anyának is!
-Csak nem te voltál?-kérdezte mosolyogva Brennan
-Honnan tudtad?-viccelődött-Egyébként mi van Cam-el?
-Mi lenne vele.Semmi.Nekem kellett elmondanom,hogy azért nem árultuk el,hogy terhes vagyok,mert túlzottan tud örülni néhány dolognak.
-De nem azért..
-Tudom,de az igazi okot úgysem értette volna meg.
-Akkor most már elmondjuk mindenkinek?
-Persze!Már semmi nem tart vissza!
-Mi legyen a neve?
-Nem korai ez még?
-Dehogy!Szerintem legyen Emily!
-Emily?De az olyan...Rendben legyen Emily.De csak ha Parker is beleegyezik!
-Szuper!
                                                                                           
A történet itt véget ér.Remélem már várjátok az "Álom és valóság" c. részek folytatását,mert én már megírtam és higgyétek el,nagyon jó!

2011. január 4., kedd

Karácsonyi kívánságok 3

-Nem látok sem szúrt,sem lőtt sebet.Nem volt semmilyen koponyatrauma.A halál okát a bevérzések alapján egyértelműen a fej levágása okozta-állapította meg Dasy.Brennan el kezdett szédülni.Folyamatosan a gyermek arca volt előtte.Nem tudta,de nem is akarta elképzelni,hogy mi is történt vele.
-Jól vagy Brennan?-érdeklődött Dr.Saroyan
-Persze!Csak egy kicsit le kell ülnöm-amint ezt kimondta,elment az irodájába.Angela látta mi történt és követte
-Mi a baj?Jól vagy?-kérdezte mikor oda ért
-Kicsit szédülök.
-De nem ezért jöttél el onnan..Ugye?
-Nem...Egyszerűen nem megy.Nem tudom végigcsinálni Angela!Nem bírom...Ez az ügy teljesen kikészít!Valamiről tudnod kell...
-Miről?
-Terhes vagyok.
-Hiszen ez szuper Brennan!Egy baba!Booth biztosan nagyon örül majd neki!
-Halkabban!Még meghallja valaki!
-Bocsi...De ugye megtartod?
-Meg...Mindenképpen...
-Mennyi idős?
-Hát már nem sokáig tudom titokban tartani-mosolygott
-Vagyis Booth már tudja.Akkor ezért jártál tőled szokatlan ruhákban!
-Igen...Nagyon jó lenne,ha ezt nem tudná más.
-Persze.Meddig akarod titkolni?
-Amíg csak lehet.De ezt az ügyet....Feladom...Nem megy...
-Nem adhatod fel!
-De olyan kicsi volt!Folyton az arcát látom magam előtt és ez megőrjít!Hogy teheti valaki ezt egy 10 éves gyerekkel?Hiszen még olyan pici!
-Hé!Én szoktam ilyen lenni!Ha nem te oldod meg az ügyet,akkor ki?Senki nem olyan jó,mint ti ketten!
-És ti!Ti meg tudjátok csinálni!Az én csapatom a világ legjobbja!
-A te csapatod nélküled semmire nem megy!Ne add fel!Lecsukhatjuk azt,aki ezt tette!-bátorította Angela-De csak veled!Menj és találd meg azt a szemetet!
-Köszönöm Angie!-valaki kopogtatott-Igen?
-Sziasztok!-köszönt Booth-Szia kicsim!Jól vagytok?-letérdelt Temperance mellé,megcsókolta és megsimogatta a hasát
-Ha nem tudnám,hogy babátok lesz,ebből már rájöttem volna!
-Te tudod?-kérdezte a férfi meglepődve-De nem úgy volt,hogy titokban tartjuk?-fordult felesége felé
-De igen.De Angela legjobb barátom.Neki el kellett mondanom.
-És te jól vagy?
-Igen.Már jobban.De te honnan tudtad?
-Cam szólt.Aggódott,ahogy én is.Biztos minden oké?Mert ha nem és szívesen hazaviszlek!
-Nem kell.Tényleg.Inkább menjünk el a fiú családjához.
-De biztos?
-Biztos!
Fél óra múlva már ott is voltak.Az ügynök kopogtatott az ajtón.
-Jó napot Mrs.Perly!Booth ügynök vagyok az FBI-tól.Ő pedig a társam Dr.Temperance Brennan.
-Üdvözlöm önöket.Jöjjenek beljebb.Megtalálták a fiamat?Hol van?Beszélhetek vele?
-Őszinte részvétem asszonyom.A fiát...
-Ne!Kérem ki ne mondja!Olyan jó fiú volt!Nem halhatott meg!-a nő sírni kezdett-Még olyan kicsi volt!Olyan ártatlan!-Temperance is majdnem elsírta magát,de visszatartotta.Megjött az apa is
-Mi történt Ana?Kik ezek az emberek?-a nő nem tudott válaszolni
-Booth ügynök FBI.
-Dr.Brennan-a férfi mindkettőjükkel kezet fogott
-Megtaláltuk a fiát-kis szünet után folytatta-Részvétem uram-Mr.Perly leült felesége mellé
-Amit tudunk mindent megteszünk az ügy felderítése érdekében.A legjobb embereink dolgoznak rajt-folytatta Booth
-Van gyanúsított?
-Erről nem mondhatunk semmit-Brennan-nek csörgött a telefonja
-Brennan!
/-Az áldozat nyakán Lacley üvegének egy darabja volt!/
-Ki az a Lacley?Érthetően beszélj Hodgins!
/-Lacley egy márka!"Töretlen üveg!A legjobb minőség!Gyerekei fiolyton kitörik az ablakot?Váltson Lacley üvegre!"-ismételte el a reklámot a férfi-Ez vágta el a nyakát!/
-Értem.Köszönöm-a lány elég rosszul lett,de igyekezte leplezni-Booth!Beszélhetnénk?
-Jól vagy?
-Menjünk...Kérlek!-suttogta
-Rendben-bólintott az ügynök,majd odafordult a szülőkhöz-Mr & Mrs Perly!Amint megtudunk valamit,azonnal értesítjük önöket!
-Kérem!Booth ügynök!Mondja el miért hívták magukat?Mi történt?-könyörgött a nő
-Sajnálom,de még nem mondhatok semmi többet-elindultak kifele.Temperance észrevett valamit.
-Az az ablak új?-kérdezte
-Igen-válaszolta az asszony
-Mi történt az előzővel?
-A férjem véletlen eltörte.Soha ne vegyenek "törhetetlen üveget"De mi jelentősége ennek?
-Semmi...Csak kérdeztem.
Amint kiléptek a házból,Brennan megszólalt.
-Mat nyakában Lacley üveg szilánkja volt!Pont oylan,mint ami a szülők házában!Szerintem ők tették!
-Honnan tudod,hogy náluk milyen üveg volt?
-"Törhetetlen üveg"!Ezt használta a nő és Hodgins azt mondta,hogy a Lacley üvegnek ez a szlogenje!Booth!Minden egybevág!
-Lehet,hogy csak...A találgatás az én dolgom!Te maradj csak a racionalitásnál!
-Igazad van.Csak képzeltem.Tudod ez az ügy...Nagyon megvisel...
-Tudom.Látom rajtad...Bírni fogod?-aggódott a férfi-Én lemondok róla,ha nem megy!Te fontosabb vagy!
-Menni fog!Kibírom....
Majd jön még a folytatás...tudom azt mondtam,hogy 3 részes lesz,de kicsit többre sikeredett...^^

2011. január 3., hétfő

Bones-Karácsonyi kívánságok 2

-Lehet,hogy valami kultúra része-folytatta a beszélgetést Booth
-Erre még nem gondoltam.De ez akkor is kegyetlenség.
-Mióta anya vagy teljesen máshogy gondolkodsz.Megértem és igazad van.
Mikor megérkeztek bementek és leültek.
-Jó reggelt Mr & Mrs Booth!A szokásosat?
-Jack!Mondtuk,hogy ne szólíts minket Mr & Mrs Booth-nak!-szólt rá a férfi
-De olyan jól hangzik!-védekezett a srác
-Ez igaz-mondta mosolyogva
-Booth!
-Jó bocsi!De ha egyszer igaz!
-Neked minden tetszik,ami velem kapcsolatos!-nevetett a lány
-Nem véletlen!Most viszont nem a kocsiban ülünk!
-Te bolond!
-Nem!Csak szerelmes-megcsókolták egymást.Az örömük nem tartott sokáig.Brennan-nek csörögni kezdett a telefonja-Ezek mindig rosszul időzítenek-mérgelődött
-Brennan!
/-Hol vagytok?Már rég itt kéne lennetek!/
-Már megyünk!10 perc és ott vagyunk!Addig Hodgins és Dasy tisztítsák meg a koponyát-letette,majd odaszólt a pincérfiúnak-Jack!Elvitelre add a kávét légyszi!
-Sejtettem,hogy megint nem maradnak sokáig.Mikor ügy van,maguk mindig rohannak.Tessék!Remélem finom lesz!
-Te mindig finomat csinálsz!-mondta a lány
-Köszönöm Mrs...Dr Brennan!
-Na menjünk szívem!Szia!-köszönt el Booth
-Viszlát!
Mikor a laborba értek a koponya már tiszta volt.
-Hol voltatok?-kérdezte Cam
-Beugrottunk egy kávéra.Korán van-védekezett az ügynök
-Legközelebb siessetek,mert nem tart olyan sokáig,míg beér a csomag!-felértek a boncasztalhoz
-Hol a koponyám?!
-Bocsi Brennan,csak gondoltam rekonstruálom az arcot,amíg ideértek-szólt Angela
-És kész?
-Igen.Most futtatom az arcot az eltűnt gyerekek listáján.
-Köszönöm Angie.Hodgins talált valamit?
-Csak néhány pollent,de még elemzem-szólalt meg a háta mögül a férfi
-Valami a fegyverről?
-Biztos,hogy nem fém volt-próbálkozott Dasy
-Akkor mi?-senki nem válaszolt
-Meg van az áldozat!-törte meg a csendet Angela-Mat Perly.10 Éves volt.Az anyja jelentette be az eltűnését-Brennnan-nek szólt a telefonja
-Szép munka Angela!
-Igen?
/-Dr.Brennan?/
-Igen
/-Megtaláltuk a testet!/
-Hol?
/-A folyóból húztuk ki./
-Remek.Köszönöm.Azonnal indulunk-letette-Hodgins!
-Igen?Már készen vannak az eredmények,de nem sokra megyünk vele.
-Majd a test többi részén több nyomot találunk.Te is jössz.
-Én?
-Igen.Öltözz!
-Majd ha kész vagytok indulhatunk!-szólt Booth-Mit csinálunk este?
-Ennek nem most van az ideje.Majd megbeszéljük.
-Szeretlek!
-Tudom...:)
-Mindjárt jövök.Megnézem hol tart Hodgins.Ha így folytatja soha nem érünk a helyszínre.
-Rendben.Menj csak-mosolygott a lány.Egy pillanatra mindenki elhallgatott
-Miért hívod Booth Booth-nak?-kérdezte Angela
-Mindig így hívtam.
-Tudom.De most,hogy a férjed lett,miért nem szólítod a keresztnevén?
-Nem tudom.Már próbáltam,de nem ment.Neki sem tetszett.
-Csak furcsa volt.
-Már megszokhattad volna.
-Szóltam Hodgins-nak-jött meg az ügynök
-Jól van.Akkor lassan indulhatunk.Ugye Seeley?-a férfi furcsán nézett
-Miért hívsz így?
-Angela furcsának találta,hogy a vezetékneveden szólítalak.Nem hitte el,hogy nem szereted,ha Seeley-nek hívlak.
-Pedig igaz.
-De hát a feleséged!Nem furcsa?
-Nem.Maradtunk a réginél.Nekünk jó így és téged se zavarjon!
-Nem zavar.Csak...Mindegy
-Akkor jó.Induljunk!-szólt a beszélgetésbe Brennan-Megkeresem Hodgins-t!
Fél óra múlva,már a helyszínen is voltak.Hodgins összegyűjtötte a mintákat és nem sokkal később már vissza is értek a laborba.Dasy,Brennan és Cam elkezdték a test vizsgálatát.

A folytatás ha minden igaz holnap jön.Remélem tetszett ez a rész is.A megjegyzéseknek nagyon örülnék...:)