Bones-Elveszett remény-12 /Harc a szabadulásért/

Temperance hallotta az utasító hangokat,melyek egyre közeledtek felé.Torka összeszorult,tüdeje kitágult.Legszívesebben rohant volna a semmibe,de ha ezt tenné,akkor elkapnák.Így még van egy kis esélye.A távolból már hallani lehetett a helikopter hangját.Időközben az utasítások arabul szóltak.Pont,mint valami titkos nyelv.Brenn csak néhány szót értett.A zajok elhaltak.Ez elég rémisztő,mivel így Tempi nem tudja,hogy hol vannak.Halkan lélegzett és mélyeket.Óvatosan arrébcsúszott a fának a törzsén.

-Lám-lám Dr.Brennan!Csak nem elszökünk éppen?-kérdezte Rolf gúnyosan

/-Bones!Mindjárt ott vagyunk!Tarts ki!Már ereszkedünk!Ne hagyd magad!-hallatszott a telefonban Booth hangja/

-Beszélhetnék Booth ügynökkel?-Temperance hátrálni kezdett-Na jó.Akkor vegyük úgy,hogy beszélni akarok Booth ügynökkel!Ez parancs!Ha még nem tudnád,itt én vagyok a főnök!Az én szavamra ugrik mindenki!Ha én azt mondom,hogy a barátaidat még ma este kegyetlenül végezzék ki,akkor azonnal megteszik!Világos?-a hangja higgadt maradt.Inkább volt kioktató,mint dühös

-Ezt nem teheti!-suttogta maga elé remegve

-Próbáld meg!-bíztatta a férfi,mire Brenn átadta a telefont-Szép estét Booth ügynök!-szólt bele higgadtan

/-Mit akar?Már megtaláltuk a rejtekhelyét!Egy kis csapat csak magát akarja elfogni!De ne aggódjon,hamarosan jön az erősítés is!-szólt dühösen az ügynök/

-Én a maga helyében visszamásznák azon a kötélen és elmennék innen!Ha nem teszi,akkor itt és most kap a kis barátnője egy gyönyörű tetoválást a homlokára!-még mindig nagyon nyugodt volt.Érezte,hogy itt most ő irányít és ebben nagyon biztos volt.

-Ne Booth!Ne!-ordította a lány-Nem hagyhatsz itt!Ne!-sírni kezdett,közben pedig néhány csatlós fogta le,nehogy a telefonért nyúljon-Kérlek!-hangja elcsuklott

/-Rendben!Oké!Csak hagyja békén!Visszamászok!-egyezett bele a férfi/

-És vigye a kis barátait is,különben semmit nem ér az egész!Hallani akarom,ahogy felszáll a gép magával együtt!

/-Jó.Felszállok.De amíg felhúznak,addig nem tudok beszélni-mormogta bosszúsan/

-Én kivárom!-mondta egy győzedelmes vigyorral az arcán.Néhány pillanat múlva már hallani lehetett,hogy az ügynök a gépen van

-Nem hagyhatsz itt Booth!Ne haggy itt!Kérlek Booth!Ne!-ordította sírva Tempi

-Kussolj már hülye ribanc!Fogd be!-kiáltott vissza rá a főnök

/-Felszálltam!-hívta fel a figyelmet rá Booth-Itt vagyok a gépen!Elindultunk!/

-Remek!Hallom-mosolygott-Így még van egy napja a kis ribancnak!Jól gondolja meg,hogy mit tesz!Én mindenről tudok!-elnevette magát,majd letette a telefont.A helikopter hangja lassan halkulni kezdett,majd el is tűnt.

-Nem lehet!-sírt tovább-Nem!-suttogta remegve-Nem!Ne!

-Hát ez van szépségem!A kis barátod jól cserbenhagyott!Mire visszajön már úgysem talál itt!-gúnyosan felnevetett.Közelebb lépett a lányhoz,megfogta a fejét és megcsókolta-Élvezd ki az utolsó óráidat-súgta Brenn fülébe,aki ettől csak még jobban sírt.Nem tudta elhinni,hogy Booth tényleg itthagyta.Egyszerűen nem.

Brennan-t visszarángatták a házhoz és bedobták abba a kocsiba,amivel jött.A torkában dobogott a szíve és a gombóc miatt alig kapott levegőt.Nem tudta pontosan,de körülbellül háromnegyed órát utaztak,mikor végre leállt a kocsi.Neki bekötötték a szemét és kivezették az autóból.Úgy rángatták,mint egy veszett kutyát,végül ledobták valahova és otthagyták.Még a kendőt sem vették le róla.

Temperance egyre jobban kezdte érezni a hideget.Fázott.Hiába szólt,hogy hideg van,senki nem figyelt rá.Ez volt a bűntetése azért,mert megszökött.Néhány perc elteltével levették róla a kötést.Látta,hogy Huchner meg van kötözve.

-Nézd meg,hogy mi a következménye annak,hogy megszöktél!-mondta higgadtan Rolf,majd a tégla fejéhez emelte a pisztolyát.

-Várjon!-állította meg Brenn-Ne!Ő nem tehet róla!-próbálta védeni a férfit,de a főnök nem engedett

-Ugyanolyan hibás,mint te!-vágott vissza,majd ismét felemelte a fegyvert

-Kérem!Csak egy kérdésre had feleljen!-könyörgött.

-Rendben.Halljuk-egyezett bele a férfi.

-Miért tette?Miért volt hozzám olyan kedves?-kérdezte lágyan

-Mert igazságtalannak tartottam,amit magával műveltek!Azt mondták,azért rabolták el,mert maga megölte Rolf testvérét,de ez nem így van!Ez csak egy kifogás volt!Maga nem ölt meg senkit!Mindössze visszautasította őt és Rolf ezt nem tűri!Csak azért segítettem,mert megsajnáltam!Rolf durva volt és igazságtalan aznap,mikor elrabolta magát.Egészen idáig kitartottam mellette,de mikor megláttam,hogy mit művel magával,akkor kiborult a pohár!Ha most meghalok,legalább jó ügy érdekében haltam!-fejezte be mondandóját a férfi

-Csak el ne sírjam magam mindjárt!-gúnyolódott Rolf.Temperance felé fordult-Elmondjam,hogy miért akarlak megölni?Hogy miért raboltalak el és miért üttettelek el kocsival?Mert összeálltál azzal a kis piti FBI ügynökkel!Engem elutasítottál azzal az indokkal,hogy most nem akarsz semilyen kapcsolatot,néhány hét múlva pedig kiderült,hogy terhes vagy és a fattyad apja ez a...-kifújta a mérgét és folytatta-Ha az enyém nem lehetsz,akkor nem leszel senkié!-Temperance-nak beugrottak az emlékei.Ismerte ezt az embert már jó ideje,csak azt nem sejtette,hogy ilyenekre képes lehet.Hogy lehet,hogy elfelejtette?

-Szép napot Ms. Temperance!-ült le mellé a royal-ban a férfi-Hogy van ma?
-Megvagyok köszönöm-mosolygott a lány
-Meghívhatom egy italra?
-Nem köszönöm.Nem iszom több alkoholt-utasította vissza kedvesen
-Akkor egy narancslé?Vagy esetleg valami más?-Tempi megrázta a fejét-Olyan lehangoltnak látszik!Valami baj van?
-Nem,semmi!-válaszolt határozottan
-Hát jó.Ha nem szeretne róla beszélni!Tudja mit?Jöjjön és vacsorázzon velem ma este!-ajánlotta fel kedvesen
-Nem köszönöm.Ma dolgom van-pattintotta le azonnal,bár még fel sem fogta,hogy mit akar tőle a férfi
-Akkor holnap!
-Rendben-mosolygott tovább.Nem is sejtette,hogy mekkora hibát követ el
-Akkor nyolcra magáért megyek!Mi a kedvenc étele?Én főzök!
-Nem kell..
-Hidje el istenien tudok főzni!Majd meglátja!Szóval holnap 8!-felállt és vigyorogva kiment
Másnap este Temperance szépen öltözött fel,de nem csípte ki magát.Azt hitte,hogy csak egy kis baráti vacsora,mint amilyenen már számtalanszor volt Booth-val.Viszont ezt az embert nem ismerte.Persze tudta,hogy az intézet mellett dolgozik.Már néhányszor összefutott vele a Royal-ban és az utcán is,de még a nevét sem tudta.A férfi pontosan 8-kor csöngetett a csengőn.
-Nyitom!-szólt ki Brenn és már rohant is az ajtó fele.Kinyitotta-Már kész vagyok.Csak felmegyek a táskámért és már jövök is!Addig üljön csak le a nappaliban!-mutatott a kis helyiség fele,majd felrohant az emeletre.A férfinek tátva maradt a szája,pedig Tempi tényleg nem öltözött ki."Csak természetesen!"-Mehetünk!-jött vissza-Rendben.Akkor indulhatunk is.
A férfi udvariasan nyitotta ki az ajtót a nőnek,akinek még ekkor sem tűnt fel semmi....


-FOLYTATJUK-


Hát nem lett túl rövid az biztos!Ahogy ígértem,itt a friss!Köszönöm a sok komit!Most is legalább ennyit várok..:P

Bones-Elveszett remény-11

Temperance egy kis szigeten ébredt.A meleg nap fénye csípte a bőrét,de jól esett neki.Mélyeket lélegzett a friss levegőből,melyben virágillat terjengett.Lassan kinyitotta a szemét és körülnézett.Egy függőágyban feküdt gyönyörű pálmafák között és gyerekzsivaj hallatszott a nyugodt csendben.Önkéntelenül is mosolyra húzódott a szája.

-Csak hogy felébredtél,te kis álomszuszék!-ült le mellé Booth,közben pedig egy csókot nyomott a nő ajkaira

-Mennyi az idő?-kérdezte még mindig vidáman

-Már délután 4!-válaszolt a férfi kedvesen

-Mennyit aludtam?

-Úgy 3 órát.A gyerekek elvannak,úgyhogy ha gondolod,akkor pihenhetsz még!-ajánlotta fel

-Nem-válaszolt határozottan-Inkább csinálok valamit!Játszunk velük!Van az az új társas,amit kaptak.Az a...Tudod!-Booth megrázta a fejét-Nem jut eszembe a neve..Az az összegubancolódós..-erősen gondolkodott

-Ááá!A Twister-re gondolsz?Tudod,hogy nekem nem sokáig bírja a hátam!

-Szerintem annyi ideig,amíg meg nem unják a játékot,addig te is beállhatsz!Hiszen pillanatok alatt mást akarnak majd játszani!

-Igazad van-mosolyodott el az ügynök,majd ajkaik ismét összeértek-Akkor szólok nekik!-felállt és néhány pillanat múlva már ki is volt terítve a játék.Hirtelen minden elsötétült..Bones nem látott semmit,csak azt a vaksötétet.Hirtelen Booth arca villant be néhány centire a lány arca előtt..

-Itt az idő!Fuss!-ordította a férfi

Temperance felriadt.Egy pillanatig sem gondolkodott azon,hogy az álmok csak álmok.Felpattant és az ajtóhoz sietett.Hallgatózott,de semmi neszt nem hallott.Lassan kinyitotta és kidugta a fejét.Körbenézett.Az ajtó mellett egy asztal volt,mögötte pedig egy szék,amin Huchner épp aludt.Az asztal közepén egy telefon pihent.Brenn gondolkodás nélkül felkapta és óvatos mozdulatokkal kiment a kis házból.Nem gondolt arra,hogy talán kívülről is őrzik őt,csak futott.Amilyen gyorsan csak tudott rohant az erdő mélyébe.Amint kiért a hallótávolságból,tárcsázni kezdte Booth számát.Csak remélni tudta,hogy felveszi.

Nagy szerencséje volt,mert az ügynök bent volt a laborban a többiekkel.A mintákat vizsgálták,amit a parkolóból gyűjtöttek.

/-Booth!-szólt bele a telefonba a férfi.Kicsit meglepődött,hogy éjjel hívják,de remélte,hogy Brenn miatt telefonálnak neki.Még a váltságdíjat is kifizette volna,csak lenne újra mellette/

-Booth!-szólalt meg remegő hangon-Segíts!

/-Bones!Hol vagyí?Mit csináltak veled?-kérdezte türelmetlenül/

-Elszöktem!Kérlek segíts!-hangja egyre kétségbeesettebben hangzott

/-Hol vagy?Itt vagyunk mind!Kihangosítlak!-Booth egyre jobban izgult/

-Nem tudom pontosan!-lihengte-Egy..Egy fenyőerdőben!Van egy kis faház,oda vittek..-ahogy futott a nyirkos levelek hozzácsapódtak az arcához.Az egyik ág,aminek nekiment,felsértette a kezét.Kiáltott egyet

/-Mi történt?jól vagy?-agódott a férfi.Már alig bírt megállni a lábán/

/-Milyen fenyők?Hogy néznek ki?-kérdezte Hodgins/

-Nem tudom!-már alig kapott levegőt-Sötét van!-lihegett-Nagyon magasak..Kúpos a formája..

/-A levelei milyenek?-faggatta tovább Hodgins/

-Nem tudom!Sötét van!-szeme könnyes lett.Attól félt,hogy talán nem is találják meg.Hogy senki nem jön érte és vissza kell mennie szenvedni

/-Jó!Nyugi!Meg fogunk találni!-nyugtatta Booth az ideges lányt/

/-Dörzsöld meg az egyik fának a levelét és szagold meg!-utasította Jack.Temperance megtette,amit kértek tőle-Milyen illata van?/

-Enyhén narancsos

/-Ez a normand fenyő!Keresem,hogy hol vannak ilyen erdők!-hallatszott a férfi hangja/-Tempi hallott valamit.Egy pillanatra megállt hallgatózni

-Erre ment!-ordította egy férfi hang,majd egy puskalövés.Temperance újra futni kezdett-Menekülj csak!Most te vagy a vad és mi a vadászok!-hallotta a lány

-Megtaláltak!-suttogott remegő hangon

/-Érted megyünk!-Hodgis felé fordult-Kész vagy már?/

/-Még nem!Pillanat..-hallatszott a válasz-3 ilyen erdő is van Washington területén!Nem tudom leszűkíteni!/-Bones egy magas falhoz ért

-Ne..Ne!-suttogta maga elé

/-Mi történt?-Semmi válasz-Bones!Válaszolj!-nyugtalankodott az ügynök/

-Egy magas fal!Ezen nem jutok átt!El fognak kapni!-próbálta visszatartani a sírást,de nem sikerült.A könnyei patakként folytak le az arcán

/-Nem adhatod fel!Én..Mi nem ilyennek ismertünk meg!Gondolkodj Temperance!-bíztatta Seeley.Már Angela sem bírta idegekkel/

/-Ne add fel!-szólt barátnőjéhez hangosan/

Brenn a falhoz lépett és elkezdett mászni felfele.A zsebébe csúsztatta a telefont.Lőni kezdtek rá.Az egyik golyó néhány centivel a jobb lába mellett csapódott a falba.Tempi elvesztette az önuralmát.Egy nagyot sikított.Próbálta magát megtartani a kezeivel.Nagynehezen sikerült újra stabilan megkapaszkodnia a kövekben.A lövések egyre hangosabban süvítettek el mellette.Végre felért.

/-Brennan!Jól vagy?Brennan!-szólongatta Cam.Már ő sem bírt magával.Nagyon féltette barátnője életét/

-Felmásztam-jelentette ki,miközben kifújta a bennrekedt levegőt

/-Milyen anyagból volt a fal?-faggatta Jack/

-Nem tudom!Sötét van!-ismételte a már ezerszer hallott mondatokat

/-Ezt azért ismételgeted,mert félsz!Próbálj meg koncentrálni!-szólt hozzá Sweets-Csak akkor tudunk segíteni!-tette hozzá/-Temperance megint futásnak eredt.Az egyik kezében a telefon volt,a másik pedig tele volt a fal porával.Dörzsölgetni kezdte a tenyerét.Futás közben erősen gondolkodott.Már nagyon el volt fáradva és a telefon is merülőben volt.Az első gondolatot mondta,ami az eszébe jutott

-Lösz!

/-Remek!Az csak egy helyen van!A ház miatt meg tudom határozni a pontos helyet...És meg is van!-pattant fel Hodgins-De nagyon messze..-tette hozzá szomorúan/

/-Angela!Add a telefonod!-utasította a lányt Booth-Hívom az FBI-t!Kell egy helikopter!/-Brenn egy pillanatra elmsolyodott,de tényleg csak egy pillanatra.Újabb lövések és kiáltások hallatszottak és egyre közelebbről.

-Siess!

/-Tarts ki!10 perc és ott vagyok érted!Maradj vonalban!-utasította az ügynök barátnőjét.Felkapta a telefont és visszakapcsolta kézire.A lifthez rohant és felment az intézet tetejére.Ott várta a helikoptert-Minjárt ott vagyunk!Már itt is van a gép!Már nem tart sokáid!-nyugtatta Booth a lányt/

-Már közel vannak!-suttogta remegő hangon

/-Nem engedem,hogy elkapjanak!-felszált a gépre.A zajtól alig lehetett érteni,amit egymásnak mondtak a telefonba,főleg,hogy Brenn suttogott-Mennyi idő,míg odaérünk?-kérdezte a pilóta felé fordulva/

/-A legnagyobb sebességgel 5 perc!-hallatszott a válasz/

/-Csak 5 perc!Bírd ki!/

-De itt nincsen tisztás,ahol leszálhattok!-idegeskedett

/-Leereszkedünk kötélen!Már megtaláltunk!Ne félj!-nyugtatta tovább,de Tmeperance így is nagyon ideges volt/

-Itt vannak-suttogta a lehető leghalkabban,miközben egy vastag fa törzsének préselődött,hogy elbújhasson.

-FOLYTATJUK-

Remélem tetszett ez a rész!Elég hosszú lett.Sajnálom,hogy ennyit kellett várnotok,de nagyon el vagyok havazva mostanában.Remélem,hogy már holnap tudom hozni a folytatást!Köszi a kitartást..:)..véleményeket kérek..:D

Bones-Elveszett remény-10

Brennan kétségbeesetten küzdött a négy férfi szorítása ellen,de semmi haszna nem volt.A főnök utasította Huchner-t és BigMan-t,hogy cseréljenek helyet,mert a Nagyember jobban meg tudja fogni a lány kezét.Temperance hiába kapálózott,a karján és a lábán a szorítás nem gyengült.Hirtelen egy kezet érzett a nadrágján és a gombja kigombolódott.
"Nem!Nem!Nem lehet!"-minden erejét összeszedte és egyre kétségbeesettebben küzdött,de nagyon elfáradt,így már nem volt annyi ereje.A jobb lábán már nem érezte azt a nagyon erős szorítást.Kitépte a tégla kezéből magát és teli talpal megrúgta Rolf szegycsontját.A férfi hangos ordítással esett hátra.

-Ribanc!-kiabálta,miközben a mellkasát fogta.Alig kapott levegőt és érezte,hogy eltört néhány bordája.Miután gyűjtött elég lélekenergiát felállt és Tempi felé lépett

Nem vett mély levegőt,mert a fájdalom visszatartotta.Egyetlen célja az volt,hogy megbosszulja sérüléseit.Mivel a törésektől alig tudott mozdulni,nem folytathatta,amit elkezdett.Megvetéssel és gyűlölettel figyelte áldozatát.Legyőzve fájdalmát,nagy erővel megütötte a lány arcát.

Temperance feje a falnak nekiütközve vérezni kezdett.Zúgott a füle és egy pillanatig nem is látott.Egy kicsit lehunyta a szemét.Mikor kinyitotta forgott vele a világ.Ha nem "ül",akkor biztos elesett volna.

"Eresszétek!"-hallotta a parancsot.Újra becsukta a szemét.Mire kinyitotta egyedül volt a szobában a főnökkel.Nem tudta,hogy mitől fáj a feje.Az erős ütéstől,vagy a falnak való ütközéstől.Rolf beszélni kezdett hozzá,de csak foszlányokat értett.Viszont egy mondatot tisztán ki tudott venni:"Ezt még nagyon megbánod!".Hányingere lett és úgy érezte,hamarosan visszajön a tegnapi vacsora.Próbált koncentrálni a férfi szavaira,de nem sikerült.A hangoknak,amiket hallott nem fogta fel az értelmét.Összehúzta a lábát,megfogta a fejét és a térdére könyökölt.Idő kellett,hogy magához térjen."Ma kielégítem a vágyaimat,holnap pedig kinyírlak!Élvezd a maradék idődet a földön!"-hallotta a kiabálást,majd az ajtó becsapódott és egyedül lett a szobában.Nem sírt,de ha tehetné,ordítana a fájdalomtól.

***

Booth a takarítószertárban már feltörette a padlót,ami alatt,pont,ahogy sejtette,egy alagút húzódott.Meg sem várta,hogy Sweets reagáljon,lesétált."Nem kéne megvárni az erősítést?"-hallotta az pszichológus halk hangját,de ügyet sem vetett rá.Elővette a fegyverét,bár tudta,hogy itt már nem talál semmit.Lassan haladt,de nem túl lassan.Semmi nem kerülte el a figyelmét.Mivel az ifjú doktor nem akarta,hogy az ügynök egyedül menjen,ezért bátortalanul,de szorosan követte őt.
Ahogy Booth nézte az alagutat,látta,hogy ez nem egy napos munka volt.Előre megfontolt és precíz.Talán több hónapig is készíthették.Valószínű,akkor kezdték,mikor kiderült,hogy Brennan túlélte a balesetet.Dühös volt.Dühös,amiért otthagyta a laborban,dühös,mert nem tudta megakadályozni az elrablását és az ezzel járó szörnyűségeket.Azért,mert nem vette komolyabban Mason fenyegetéseit.

Az alagút végéhez értek és az ügynök semmi nyomot nem látott.Mintha nem lenne kijárat.Olyan volt,mint egy befejezetlen munka.De Seeley tudta,hogy ez elég valószínűtlen.Máskülönben nem juthattak volna ki innen.Felnézett és a lámpáját is felfele irányította."Megvagy!"-gondolta magában.Sweets-re nézett,aki ijedt tekintettel pillantott vissza.

-Gyerünk Sweets!-a kezeit összekulcsolva a térdén bakot tartott

-Mi?Szó sem lehet róla Booth ügynök!Nem állok magára!-tiltakozott hevesen az ifjú pszichológus

-Pedig vagy te vagy én Sweets!És azt hiszem,hogy ebben az esetben te vagy a könnyebb!Csak fel kell löknöd azt a tömböt!Ugyan már!Könnyű lesz!Csak add bele minden erődet-kicsit elgondolkodott-Már ha van-nevette el magát.Hosszú idő óta most először nevetett,de sajnos ez a pillanat sem tartott sokáig-Na gyere!-parancsolt a fiúra,aki nagy nehezen rávette magát,hogy megtegye.

Nagyon nehéz volt fellökni a tömböt,de végül sikerült.Booth feljebb lökte Sweets-t,akinek el kellett mondania,hogy hol van.Brennan nem tévedett,mikor arra gondolt,hogy a parkolóház alatt ér véget az alagút.

Az ügynök letette Sweets-t a földre és visszasietett a laborba.Meg sem állt,míg a parkolóházba nem ért.Felhívta az FBI-t,hogy küldjék ki a helyszínelőket,akik néhány perc múlva meg is érkeztek és kutatni kezdtek a nyomok után.

***

Sweets közben mindent elmesélt a többieknek,aki végre megpillanthattak valami reményszálat.Egy kis fényt az alagút végén.Viszont a kijárat még messze volt.Hosszú út állt előttük.

***

Brennan kezdett magához térni.Már nem fájt annyira a feje és nem is zúgott.Lassan már a vér sem folyt a sebéből.Nagy levegőt vett és gondolkodni kezdett.Vajon hogy fog innen megszökni?Lesz-e elég ereje hozzá?Kinézett az ablakon.A nap már lemenőben volt.A hasa nagyot kordult.Ma még semmit sem evett.Talán azért nem kapott enni,mert ennyire elintézte Rolf embereit és Rolf-ot is,de nem érdekelte.Abban a pillanatban megmenekült és csakis ez számított.Nem is furcsállta,hogy nem jött be hozzá senki az eset óta.Nem zavarta.Így legalább egyedül lehetett és nem kellett szenvednie.Remélte,hogy olyan sérülést okozott a főnöknél,ami miatt nem tudja majd bántani.Akkor talán egy kicsit biztonságban érzi magát.A gondolkodásban lassan elnyomta az álom.

-FOLYTATJUK-

Sajnálom,hogy csak ennyire késve jött,de sajnos mostanában nem volt és sajnos nem is lesz sok időm.igyekszem!Ha tudok írni,akkor érdekes részeket fogok hozni!Most majd felpörögnek az események ígérem..:)..Csak tartsatok ki!Köszi a türelmet!..:)

Bones-Elveszett remény-9

Brennan nem tudta,hogy örüljön,vagy még jobban féljen attól,amit lát.Egy nagyot nyelt.Már teljesen kifogyott az ötletekből.Lassan felállt a földről és az ajtóban álló férfinek a szemébe nézett.Nem látott benne mást,csak mérget és feszültséget.

-Mi a fenét műveltek?-ordította idegesen-Azt mondtam,hogy kötözzétek meg és nem azt,hogy veressétek magatokat agyon!Idióták!

-Bocsi főnök!Az ő hibája!Nem hagy..

-Nem érdekelnek a kifogásaitok!-szakította félbe-Tűnjetek a szemem elől,mielőtt olyat teszek,amit megbánok!És küldjétek be Huchner-t,Bill-t,Mason-t és BigMan-t!-kiáltott utánuk

Az őrök felkapták törött lábú társukat és kimentek.Mindegyik jól tudta,hogy nem mehetnek kórházba,így szükségük lesz egy orvos segítségére.Az egyikük visszajött,hogy ezt el is mondja főnökének.

-Majd megoldjátok!A ti gondotok!Ha már volt ennyi eszetek!-ordított tovább-Ha végeztem esetleg a Dr-nő is segíthet-vette rá magát végül az enyhülésre,mert tudta,hogy ha az emberein múlik,akkor Joe akár meg is halhat.Brennan mély levegőt vett.Igyekezett egyenletesen lélegezni,nehogy feltűnjön támadójának,hogy valójában mennyire ideges-Mi az?Csak nem félsz?-gúnyolódott a férfi

-Félni?-vágott vissza a lány-Nem félek!-szemében elszántság és erő tükröződött

-Hát jó-nyugodott bele-De ismered a mondást:"Jobb félni,mint megijedni"!-"Többé nem bánthatsz!_gondolta magában Tempi_Soha többé!"-Azért szépen elintézted az embereimet!-gratulált-Nem hittem,hogy erre képes vagy!-dicsérte tovább-Azért azt megkérdezhetem,hogy hogy csináltad?Kijátszottad őket?De hogy törted el Joe lábát?-várta a választ,de csak csendet kapott-Úgy látom nem fogok választ kapni.Hát jó-Brennan látta,hogy négy alak jelenik meg az ajtóban-Ááá!Jó,hogy jöttök!Fogjátok le!-parancsolta-Remélem ti nem szúrjátok el!-tette hozzá

Temperance három férfit már személyesen is ismert.Az egyik Mason volt,a másik BigMan.A harmadiknak még nem tudta a nevét,de ő hozott neki enni.Talán most is segítségére lehet.De nem volt idő,hogy tovább gondolkodjon.A férfiak vészesen közeledtek.Zihálni kezdett.Most mit tegyen?Egyszerre nem tudja őket legyőzni!Hogyan tovább?

***

Booth és Sweets eközben a szertárat viszgálták.A pszichológus is egyetértett azzal,hogy egy takarító valóban nem tenne ilyet.Az ügynök belépett a kis helyiségbe.Végigsétált rajta,de a felénél érzett valamit.Nem tudta,hogy mit,de valami azt súgta,hogy meg kell néznie,mi van a lába alatt.Leguggolt,hogy felmérje a márványcsempét és igaza volt.Valami nincs rendben.Megkopogtatta a lába alatt lévő követ,ami hangosan kongott.Itt!Ez az a hely!Az ösztönei csak ennyit súgtak.Felállt és elvett maga mellől egy felmosót.Amilyen erővel csak tudta megütötte a csempét,de a próbálkozása sikertelen volt.A felmosónyél egy karcolást sem ejtett a márványon."Hogy a fenébe csinálták meg ilyen hamar?"-gondolkodott a férfi.

-Gyere Sweets!Segíts már!-a pszichológus kelletlenül odasétált

-Mit csináljak?-kérdezte halkan

-Segíts feltörni a padlót!-mondta,miközben tovább próbálozott

-Mi lenne,ha hívnánk segítséget?

-Az sok idő!Inkább csak gyere és ne panaszkodj!-szólt rá Booth,majd ismét ütni kezdte a csempét,de most tárgyat váltott.Az ott lévő egyetlen szék lábát vágta oda a földhöz.Néhány perc után rádöbbent,hogy fel kell adnia-Na jó.Hívd azt a segítséget!-szólalt meg dühösen

***

Cam Angela-t nyugtatta,mert a lány sírógörcsben tört ki.Egyszerűen bármennyire szerette volna,nem tudta abbahagyni a zokogást.A könnyei pattakként folytak le az arcáról.Cam minden nyugtató beszédet előszedett már az agya legrejtettebb zugaiból is,de semmi nem használt és ez kezdte megijeszteni.Nem tudta,hogy mit tehetne ebben a helyzetben.Tudta,hogy erősnek kell maradnia barátnője kedvéért,de mikor Angie elfordult,neki is egy könnycsepp gördült ki a szeméből.Brennan lassan egy napja eltűnt és semmi nyomot nem találtak.Tényleg semmit.Mintha a föld nyelte volna el.Talán mostanra már halott és hiábavaló minden próbálkozásuk.

***

Brennan minden erejét összeszedte,de négy férfivel nem tudott elbánni.Ketten megragadták a karját.Jobb oldalt a tégla,bal oldalt pedig Mason.Tempi erősen kapálózott,de semmi hasznát nem látta.Most hogyan tovább?

-FOLYTATJUK-

mára ennyi!remélem elég és azt is remélem,hogy sok komit kapok..:)

Bones-Elveszett remény-8

Brennan összeszorított foggal várta,hogy mi fog történni,bár a szíve legmélyén nagyon jól tudta.Pont az,mint mikor elrabolták..De most nem hagyhatta!Nem történhetett meg mégegyszer!Tudta,hogy az ereje velük szemben nem sokat számít.Itt csak az inteligencia segíthetett..Azok a férfiak elszántak voltak és erősek.Semmi jelét nem mutatták annak,hogy valamiben gyengék lennének.De Temperance-nek volt egy nagyon előnyös képessége.Az esze.Tudta,hogy hol kell egy emberre erős ütést mérni ahhoz,hogy véglegesen a padlóra legyen küldve.Azt is tudta,hogy mihez nem kell egy csepp erő sem.

A 4 csatlós egyszerre közeledett,míg a főnök a sebeit fájlalta,melyeket a lány okozott neki.Brenn alaposan végigmérte mind a 4 férfit,majd arra a következtetésre jutott,hogy mindel nem fog menni.Az esze azt súgta,hogy felesleges bármit tennie,de a szíve viszont a fülébe súgta a helyes választ.

-Nagynak érzik magukat,hogy el tudnak négyen bánni egy nővel?-kezdett bele,miközben addig hátrált,amíg a fal meg nem állította-Csak csapatban ilyen merészek.Egyenként nem mernének kiállni ellenem,mert félnek,hogy én győznék-feszegette tovább a húrt-Fogadjunk,hogy valójában nagyon is gyávák!-a főnök eközben kiment,hogy kitisztítsa az egyik karmolást,ami éppen elkerülte a szemét.Az egyik férfi megállította a többieket

-Kit nevezel gyávának?Hogy mi ne tudnánk elbánni egy gyenge kis nővel?Láttam milyen rafinált vagy,de tudod mit?Nem érdekel!Rolfe azt mondta,hogy nem eshet bajod,amíg nem ad rá parancsot,úgyhogy nem kell aggódnod!Csak bebizonyítom,hogy mire vagyok képes!-a férfi szeme tágra nyílt és lassan elindult a nő felé

-Csak a szád nagy!-gondolatban már mosolygott,hogy sikerrel járt,de még nem teljesen.Biztos volt benn,hogy amint ezt az embert "legyőzte",a többiek egyszerre támadnak majd

A férfi lassan közeledett a lány felé,aki már megfogalmazta magában,hogy mit fog tenni.A támadó kiropogtatta a nyakát és az ujjait.Ő is tudta,hogy nem lesz egyszerű lefogni a nőt,de mindent bevetett.Temperance mély levegőt vett.Egy pillanatra behunyta a szemét,hogy el tudja képzelni az eseményeket.Mikor kinyitotta azonnal ütött,de a férfi megfogta a kezét.Brennan-nek nem számított,hiszen pontosan ezt akarta.Ütött még egyet,de ezzel is ugyanúgy járt.Támadója felnevetett,de Bones-t ez nem érdekelte.Már előre megtervezte,hogy ez lesz és eddig nagyon jól alakul minden.Hirtelen elmosolyodott és odasúgta az őt fogó embernek:"Győztem!".Erre a mondatra a férfi nagyon meglepődött,de nem is volt ideje gondolkodni,mert Tempi egy hatalmasat taposott a lábára.A férfi éppen csak egy pillanatra gyengült meg,de ez elég volt Brenn-nek,hogy kiszabadítsa a kezeit,támadója gyomrába térdeljen és egy jól irányzott ütéssel a földre terítse.Diadal érzés öntötte el,ami sajnos nem tartott sokáig.

-Na jó!Most én jövök!-szólalt meg egy másik férfi az őrök közül-Én jobb vagyok,mint Joe!-mondta a társai felé fordulva.Ő is kiropogtatta a kezét,majd Brenn felé vette az irányt

-Nem tudom,hogy miből gondolod!-mosolyodott el Tempi,de valójában szinte lángolt az idegességtől.Megfeszült arccal figyelte ellenfele közeledését.előre eltervezte,mi hogy lesz és remélte,hogy ismét sikerrel járt

Joe már feltápászkodott a földről és idegesen fürkészte a lányt.Erre nem számított.

Brenn mély levegőt vett."Menni fog"-bíztatta magát.A férfi már közel volt hozzá.Mindketten várták,hogy mit lép a másik,de semmi.Tempi szinte kényszerítve érezte magát arra,hogy ő lépjen elsőnek.Gáncsolni próbált,de mintha egy kőbe ütközött volna.Ellenfele lába nem mozdult.A férfi elmosolyodott:"Ugyan!Többre is képes vagy!"-bíztatta a lányt,akinek nem is kellett több.Becsukta a szemét és összpontosított.Minden erejét a lábába vezette."Na mi az?Csak nem feladod,mert nem sikerült a terved?"-gúnyolódott.Tempi kinyitotta a szemét és a férfiébe nézett:"Én soha nem adom fel!"-suttogta.Felemelte a lábát és óriási erővel pontosan a férfi térdét rúgta meg,ami egy reccsenéssel eltört.A vér folyni kezdett a lábából.A férfi ordítani kezdett.

-Intézzétek el!-kiabálta a társainak,akik abban a pillanatban már pattantak is,de az egyik felemelte a kezét

-Nagyon rafinált.Inkább majd én.Már tudom,hol a gyengepontja!-egy gonosz vigyor hagyta el az arcát-Na gyere szépségem!Mit szólnál egy kis kocsikázáshoz?Én vezetek,te pedig a járdán állsz!El sem tudod képzelni,hogy milyen fancsali képet vágtál!-nevetni kezdett-Igazságtalan,hogy Mason nem láthatja azt,ami most veled történik!Biztos nagyon tetszene neki!Egyébként hogy van a kisbaba?-érdeklődött felszínesen-Ja tényleg!Neked nincs és nem is lesz soha gyereked!-felnevetett,de olyan gúnnyal,hogy Tmeperance-ben az összes düh egyszerre csapott le.Odarohant a férfihoz és egy nagyot ütött,de ő elhajolt-Csak nem gondoltad,hogy ennyi elég,hogy engem legyőzz?Édeskevés vagy te erre a feladatra!-Brenn-nek könnyek gyűltek a szemébe."Szemét!Szemét!"_magában csak ennyit ordított,majd meghátrált.Néhány könnycsepp lefolyt az arcán-Talán feladod?-kérdezte gúnyosan.Tempi letörölte a könnyeit

-Soha nem adom fel!-ordította mérgesen."Soha!"

A férfi lassan közeledett:"Én úgy hallottam,hogy Booth ügynök családszerető.Biztos,hogy kitart melletted úgy,hogy nem lehet soha családja?"-Tempi megrázta a fejét-"Szerintem ennél racionálisabb vagy!"Gondolj bele!Egy férfi..Lassan kiöregszik az apa szerepből!Mi lesz akkor?Bánni fogja,hogy melletted maradt!Soha nem fog rád úgy tekinteni,mint most!Mellesleg ott van neki egy igazi anya:Rebeka!Miért kellenél ezek után neki te?"-Brenn tudta,hogy csak le akarják gyengíteni,de valahogy mégis hatottak rá ezek a szavak."Booth szeret engem!Most nem hagyna el!Tudom!-erősítette magát gondolatban.Becsukta a szemét és igyekezett kizárni támadója szavait a fejéből.Sikerült.Mély levegőt vett és kinyitotta a szemét.Csak egy tátogó férfit látott.Nem hallott és nem is érzett semmit,csak hatalmas nyugodtságot."Itt az idő"-súgta egy hang a fejében.Tempi lassan közeledett a tőle néhány lépésre álló férfihez,aki valamit mondott nevetve,de a lány ebből semmit nem hallott.Mintha megsüketült volna.Szemtől szemben állt támadójával,alig volt köztük pár centi.Bones felnézett."Nincs jogod ehhez!"-mondta halkan,majd erősen szemen bökte a férfit-"Rájöttem,hogy kevesen tudnak ijesztőek lenni,ha már egyszer szemen bökték őket!"-mondta komor arccal.Valahogy megérezte,hogy a még ép őr felé közeledik.Nem tudta,hogy hogyan,talán az segített,hogy kizárta a környezetet,de érezte.Szinte előre tudta,hogy mi fog történni,ezért lebukott.És nem tévedett.A férfi át akarta karolni a nyakát,hogy a földre kényszerítse,de hála a lány megérzésének ez nem sikerült.Tempi a földön volt.Így sokkal sebezhetőbbnek tűnt.Hirtelen egy hang szakította félbe a "harcot".

-FOLYTATJUK-

Kicsit több komira számítottam!Mi történt az olvasóibbal??Eltűntetek??

Angela új kolázsa!!

Bones-Elveszett remény-7

Booth és Angela már mindent megnéztek,de sehol nem találtak semmit.Már majd nem feladták a kutatást,mikor betoppant Cam.

-Hát ti meg mit csináltok?-kérdezte a már megszokott hangon

-Keresünk-jelentette ki Booth

-Azt látom,de mit?-nem értette a helyzetet-Ugye nem az álmod?-az ügynök szúrós szemekkel nézett fel a nőre-Seeley!Ugyan!Az csak egy álom volt!Semmi jelentősége!

-Van jelentősége!Meg tudod mondani,hogy hol jutott be az az ember?Vagy hogy hol ment ki?-egy kis hatásszünetet tartott-Nem.Nem tudod,mert nem is néztük meg!Most itt az ideje!-dühöngött.A falnak támaszkodott

-A helyszínelők mindent megnéztek Booth!-tette a férfi vállára a kezét-Nem találtak semmit!Te is tudod!-mondta halkan

-Ők nem találtak semmit,de én fogok!Jobbak vagyunk mint ők!Mi ismerjük Bones-t és elszántabbak vagyunk!Ők feladták röpke 3 óra alatt!-egy kicsit megállt,majd Cam-re nézett-Te is ezt akarod tenni Cam?Mert én nem ilyennek ismertelek meg!-fejezte be suttogva,majd elment a takarítószeres szekrény előtt.Mintha valami megcsapta volna.Valami arra késztette,hogy ott nézzen körbe és ne máshol.Kinyitotta az ajtót,de semmit nem látott.Semmi szokatlant..-Angela!Cam!Gyertek ide!-kiáltott a lányoknak

-Mit találtál?-kérdezte izgatottan Angie

-Nem tudom.Van egy olyan érzésem,hogy itt találhatunk valamit.Segítesz,vagy elmész és hagysz minket dolgozni?-kérdezte Camille-re nézve

-Segítek.Brennan nem csak az alkalmazottam.A barátom is-búgta

-Akkor jó.Lássunk neki-belépett a kis helyiségbe.Semmi szokatlan dolog.A takarítószerek a helyükön.Nincsenek leesve,sem elfordulva.Túl tökéletes volt-Ha itt nem rendmániások dolgoznak,akkor valaki más is járt ezen a helyen-jelentette ki hosszú csend után

-Miből gondolod?-kérdezte Cam

-Túl tökéletesen van itt minden.Semmi nincs leesve,nincsenek elfordulva.Valaki elrendezte őket.Nem vagyok Sweets,de azt még én is tudom,hogy a takarítók ilyeneket nem tesznek-magyarázta

-Talán mégis ide kéne hívnunk Sweets-set.Nem?-tette fel a kérdést bizalmatlanul a nő

-Ez nekem nem segítség Camille!Miért nem tudsz bennem bízni?-emelte fel a hangját Booth

-Én bízom benned!Csak gondoltam Sweets pontosabb dolgokat is mondhatna!Elvégre ő a profilkészítő!-viszonozta Saroyan a hangnemet-Tudom,hogy ideges vagy,mind azok vagyunk!Nem csak te vesztettél el valakit Booth!Nekünk is hiányzik és mi is féltjük!Meg kell tennünk mindent és ehhez Sweets tudása is kell!

-Nyugi!-ordította Angela,miközben könnyek gyűltek a szemébe-Hagyjátok már abba!Nem vagytok képesek vita nélkül meglenni?Itt Brennan-ről van szó és nem rólatok!Legalább miatta viselkedjetek!-tört ki belőle,majd felrohat az irodájába.A két fél összenézett

-Igaza van-kezdte Cam lesütött szemmel-Sajnálom Booth!

-Nem.Én sajnálom.Tényleg mindent meg akarok tenni és tudom,hogy ez egyedül nem menne.Csak nagyon..Mindegy-kért bocsánatot az ügynök

-Csak félsz,hogy elveszíted-fejezte be a férfi mondatát-Tudom.Én is.Mind félünk.De meg fogjuk találni őt!-nyugtatta Seeley-t a nő.Egy kis csend után Booth szólalt meg először

-Beszélni kéne Angela-val

-Igen.Te vagy én?-kérdezte Cam

-Mindketten-válaszolt határozottan

-Miért kéne beszélni Angela-val?-tudakolta egy férfi hang a hátuk mögül

-Neked is szia Hodgins!-köszöntötte gúnyosan Booth

-Sziasztok.Szóval?Mi történt?-türelmetlenkedett

-Csak nagyon hiányzik neki Brennan.Beszélgetünk vele egy kicsit,hogy lenyugodjon-válaszolt Cam

-Mikor felébredtem már nem volt otthon.Nem vette fel a telefont.Gondoltam biztos itt lesz..-mondta szinte csak magának

-Szegény-suttogta Camille-Nagyon kivan

-Igen.Egész éjjel fent volt.Mikor elaludt,akkor is fel kellett keltenem,mert folyton Brennan-t szólította-mesélte a férfi-Majd én beszélek vele

-Nem.Ezt most mi rontottuk el.Majd csak utánunk!-állította le a nő

-Mégis mit csináltatok ti itt?

-Majd megtudod!Gyere Booth!-intett az ügynöknek,majd elindult fel a lépcsőn-Ja és kérlek hívd fel Sweets-t!Szükségünk van rá itt!-kiáltott vissza.Jack értetlenül állt,majd egy pár pillanat múlva tárcsázni kezdte a számot

***

Brennan eközben minden erejét bevetve küzdött.Az ütés és a rúgás már nem használt,így elkezdett karmolni és harapni is.Most még elszántabb volt,mint eddig.Úgy érezte,hogy sikerülhet.Győzhet és akkor vége ennek a rémálomnak!A főnök hátrálni kezdett.Temperance nem tudta,hogy most mit kéne tennie,vagy támadója mit fog tenni,de az arca megijesztette.Valami rosszat sugallt.A férfi ordított egyet,majd egy szempillantás alatt 4 férfi lépett be az ajtón.Brenn-ben kezdett eluralkodni a félelem.Már nem érezte,hogy győzhet,sőt,nagyon is vesztésre állt.Ezzel a túlerővel szemben semmi eséje.Ökölbeszorította a kezét és mély levegőt vett.Most nem vallhat kudarcot!

-FOLYTATJUK-

hát most a köv részre marad,hogy mi lesz Brenn sorsa!sajnos már nem volt kedvem írni..majd holnap folytatom!!ma mindenkit elolvasok és komizok is..;)

Bones-Elveszett remény-6

Brennan nem tudta,hogy mennyi az idő és mivel azt sem tudta,hogy hol van,még meghatározni sem tudta.Mindössze annyit vett észre,hogy kezd felkelni a nap.Egész éjjel fent volt,nem mert visszaaludni,bár tudta,hogy ez jobb lenne.Fáradt volt,de kibírt már többet is alvás nélkül.Mivel nem aludt,ezért volt ideje gondolkodni.Eszébe jutott,hogy mi van,ha most teherbe esik.Amilyen "mázlista" még sikerülhet is neki.Soha nem vetetne el egy kis életet.Persze jól tudta,hogy az embrió ilyenkor még nem érez és nem is él,de valahogy nem bírta volna megtenni.Ahogy Booth mondaná,a bűntudat végigkísérné az élete végéig.Hangos robajjal kicsapódott az ajtó,mire Tempi egy nagyot ugrott.

-Hát te mitől félsz szépségem?-kérdezte egy ismerős hang-Csak nem felébresztettelek?-gúnyolódott

-Fent voltam-pattant fel a lány

-Te tudod.Ma úgy érzem,hogy elég fárasztó napod lesz!-nevetett

-Miért?-kérdezett vissza

-Mert most kielégíthetetlen vágyat érzek-közeledni kezdett Brenn felé,aki minden erejét összeszedte."Még egyszer nem történhet meg!Soha többé!"_ordította egy hang a fejében

***

Booth mindent elmondott Cam-nek a telefonba,de a nő nem hitt neki.Ő sem hitt az álmokban.Azt javasolta a férfinek,hogy feküdjön vissza és majd reggel megbeszélik,de Seeley már nem tudott visszaaludni.Folyton az az álom járt a fejében.Vajon Bones tényleg haragszik rá?Gondolatát az ébresztő csörgése zavarta meg.Gyorsan lenyomta és már rohant is öltözni.Néhány perc alatt elkészült,felkapta a kocsikulcsot és már rohant is le.Most mintha megállt volna az idő.Olyan lassan ért be az intézetbe,hogy azt hitte,már fél óra is eltelt,pedig csak 10 perc.Cam még nem volt bent,sőt,senki sem volt a Jefferson antropológiai részén.

"Hol a fenében van mindenki?"-ránézett az órájára,ami még csak fél 6 volt.Ezt nem igazán értette-"De hát 5:15-kor szól az ébresztőm.Ez meg hogy lehet?Boztos rossza ez az átkozott óra is!"-megütötte egyszer,majd ránézett a labor falán lógó órára is,ami nem mutatott eltérést.Booth beletörődött,hogy mostanában nem fog jönni senki.Már épp fel akart menni a lépcsőn Brenn irodájába,mikor egy bátortalan női hang szólt utána.Az ügynök megfordult.

-Jó reggelt Angela!-lepődött meg-Hát te hogyhogy fent vagy ilyen korán?

-Nem igazán aludtam az éjjel.Gondolom te se-szomorú arca egy pillanat alatt könnyes lett

-Hodgins?

-Még alszik.Én már nem bírtam feküdni.Meg amúgy is.Biztos vagyok benne,hogy találok itt munkát...Vagy valami elfoglaltságot,mondjuk Brenn képeit,vagy valami..-már nem bírta visszafolytani a hangos sírást

-Nyugodj meg!-lépett közelebb a férfi,hogy bátorítóan átölelhesse a lányt-Meg fogjuk találni!Nem hagyom,hogy meghaljon!Oké?Bízz bennem!Nem engedhetem,mert abba én is belehalnék!-próbált erős maradni és úgy érezte,hogy valamennyire sikerült is neki-Fel jössz?-kérdezte,mintha mi se történt volna.Angela bólintott,majd együtt indultak az irodába-Tudod Angela..-kezdte,mikor már fent voltak-Ugye te hiszel az álmokban?-kérdezte,mielőtt folytatta volna

-Igen.Vagyis..Attól függ,milyen álom-válaszolt

-Bones-sal álmodtam..-kezdett bele-Egy család voltunk,már feleségül vettem és volt egy 5 éves kislányunk is..-Angie elmosolyodott,ahogy elképzelte a képet-Emily-nek épp akkor volt a születésnapja.Egy ideig rá sem jöttem,hogy ez csak egy álom..Olyan hihetőnek tűnt..

-Azt szeretnéd tudni,hogy ez igaz lehet-e?-kérdezett vissza Angie-Szerintem ez csak a te vágyad..

-Nem.Még nem fejeztem be-szakította félbe az ügynök,majd folytatta a történetet-Mikor rájöttem,hogy ez nem valóság,meg is mondtam neki,de ő azt állította,hogy ez nem álom.Aztán megcsókoltam és elkezdte mondani,hogy azért ment az alrablójával,hogy minket védjen,meg hogy azért van ez az egész...-Booth úgy érezte,hogy le kell ülnie.lehuppant a kanapéra és a tenyerébe temette az arcát-Azt mondta,hogy nem teszek semmit,hogy megtaláljam!-Angela leült mellé és a férfi vállára tette a kezét

-Ezt csak te hiszed!Megtettünk minden tőlünk telhetőt,még ha ez kevés is volt!-nyugtatta

-Ez nem igaz.Meg sem néztük,hogy hol juthatott be az az ember és,hogy hol mehettek ki.Tényleg nem tettünk semmit!-felpillantott,hogy a mellette ülő nő szemébe nézhessen

-Ezt is álmodtad?-kérdezte szinte suttogva

-Igen.Ő mondta.Mérges volt rám.Az azt jelenti,hogy tényleg mérges rám?-kérdezett vissza kétségbeesetten

-Nem.Ismerem Brennan-t és tudom,hogy soha nem lenne képes rád igazán haragudni-hangzott a nyugtató válasz

-Biztos vagy benn?

-Teljesen-válaszolt határozottan-Úgyhogy nyugodj meg!Most ha gondolod,akár körbe is nézhetünk ott lenn.Oké?

-Köszönöm Angela!-hálálkodott

-Mit?

-Hogy hiszel nekem és hogy hiszel bennem.Köszönöm.Cam nem hitte el.Azt mondta,hogy az álmok csak álmok-lenézett a földre és egy pillanat erejéig elmosolyodott-Temperance is ezt szokta mondani."Az álmok csak álmok Booth.Nincs semmi alapjuk."Meg még persze hozzákapcsol egy csomó tudós hülyeséget..-egy kis szünetet tartott-De én szeretem a tudós hülyeségeit!-hangjában végre érződött az élet-És meg fogom találni!Gyere Angela!Körbe kell néznünk lent!-pattant fel.A lány boldogan követte

***

Brennan ökölbeszorította a kezét.Megfeszült arccal figyelte a férfi közeledő alakját.A dühe és a félelme eluralkodott rajta,de mivel a félelemhez már párosult a düh,ezért nem blokkolt le.Amikor támadója elég közel ért,Egy karate mozdulattal a földre dobta.A főnök nem számított erre.Egy pillanatig csak feküdt a földön,majd felpattant.És meg akarta ütni Temperance-t,de ő elhajolt.Egy gánccsal és egy jól irányzott ütéssel a földre terítette ellenfelét.Amilyen gyorsan csak bírt,rohanni kezdett az ajtó fele.Kilépett a szobából,az őrök pedig futni kezdtek utána.Brenn már nem jutott ki az épületből.Az erős őrök visszaráncigálták a szobába.

-FOLYTATJUK-

remélem nem lett túl rövid!igazából ma sem volt időm írni,de mivel megígértem,ezért hoztam is.Szerintem a képeimen még alakítok majd,de biztosan a kettes képet küldöm be..:)..a többség dönt!

Itt van 2 kollázs!légyszi mondjátok meg,hogy melyik a jobb és hogy érdemes-e beküldenem..:)

kép 1:

 kép 2:

Bones-Elveszett remény-5

Már este 10 óra volt és Cam mindenkit hazaküldött azzal az indokkal,hogy ma már úgysem tudnak semmit tenni.Nehezen lehetett rávenni Angela-t,de végül Hodgins sikeresen megoldotta ezt,viszont Booth nem akart pihenni.Cam is nehezen vette rá magát,hogy hazamenjen,de nagyon jól tudta,hogy itt már nem tehetnek semmit.Legalábbis ma nem.Végül a makacs ügynököt is hazaküldte az őrség.

Éjfélkor már mindenki az ágyában feküdt és pihent.Legalábbis próbált.

Cam álmatlanul forgolódott.Egyszerűen nem bírta lehunyni a szemét,mert akárhányszor megtette,folyton Brennan arcát látta a szeme előtt.Csak remélni tudta,hogy még életben van és hogy váltságdíj ellenében szabadon engedik.

Hodgins sem bírt aludni.Brennan nagyon jó barátja volt és nem szerette,ha nem tud semmit tenni azért,akit szeret.Átölelte a mellette fekvő nőt és próbált az alvásra koncentrálni.

Angela szorosan Hodgins karjaiba bújt.Ebben a pillanatban éppen nem sírt.Talán elfogytak a könnyei,talán elfogyott a bánata,talán már nem magát hibáztatta,de nem sírt.Akárhányszor lehunyta a szemét,akaratlanul is elképzelte,ahogy a legjobb barátnője szenved.Még az is megfordult a fejében,hogy talán soha többé nem látja majd.Erre a gondolatra megint előtört belőle a zokogás.Ő még nem mondott el mindent barátnőjének!Nem készült rá fel,hogy elveszítse!Még nem!

Booth is álmatlanul forgolódott.Érezte Tempi illatát és ez nem hagyta nyugodni.Csak a lányra tudott gondolni.Valamit tennie kell!Nem feküdhet csak így itt,miközben Temperance szenved!Felült,de végül arra jutott,hogy tényleg jobb lesz,ha most pihen.Visszahuppant.Néhány másodperc múlva megint rátört a kényszer,hogy tegyen valamit,de valahogy ezt is próbálta elfolytani magában."Jobb lesz,ha alszom.Holnap tiszta fejjel kell gondolkodnom."-döntötte el magában,majd becsukta a szemét.Eszébe jutott,hogy már többször volt egy álmuk és talán most is kikerülhet,ha nagyon koncentrál.Ezzel a tudattal végre sikerült elaludnia.

***

Brennan sem volt képes aludni.Ahhoz túságosan félt.Minden percben azon gondolkodott,hogyan szökhetne meg innen.Eszében volt a "tégla".Tudta,hogy az a férfi lesz a kulcs a szabadulásához,csak még azt nem tudta,hogy hogyan.Végül ő is arra a döntésre jutott,hogy jobb lesz,ha most pihen.Holnap meg KELL védenie magát minden áron!Többet nem hagyja,hogy bántsák!Lehunyta a szemét és néhány pillanat múlva már el is aludt.Booth-ról álmodott és arról,hogy boldogan élnek,ez az egész szörnyűség soha nem történt meg.Van egy kislányuk és házasok.Most a játszótéren ült,Booth ölében és nézték,ahogy a kislány játszik.Egészséges 4 éves lány volt.

-Nehogy leess!-kiáltotta oda Booth

-Vigyázok apu!-válaszolt a kicsi

-Nem kell úgy aggódni!Ha soha nem esik le,akkor nem tanulja meg,hogy hogyan kell!-mondta kedvesen Tempi,majd egy apró csókot lehelt a férfi ajkaira.

-De olyan nehéz megállni!-mosolygott vissza

-Tudom-suttogta átölelve az ügynököt,majd hirtelen észbekapott."Nekem nincs is gyerekem és nem vagyunk házasok!Én nem itt vagyok!El kell neki mondanom!"

-Mi a baj?-kérdezte Seeley,mikor látta felesége gondterhelt arcát

-Mi nem vagyunk házasok!-könnyek gyűltek a szemébe,mikor ezt kimondta

-Mi?Dehogynem!Ezt meg honnan vetted?

-Ez csak egy álom és ha szerencsém van,bár én ebben nem nagyon hiszek,de most ez az egyetlen esélyem,akkor üzenhetek neked-suttogta

-Te miről beszélsz?-értetlenkedett a férfi

-Booth!Most figyelj kérlek!

-Rendben,de kiböknéd végre,hogy honnan szedted ezt a marhaságot?

-Mi nem vagyunk házasok és nincs kislányunk!Valószínüleg soha nem is lesz,mert engem elütött egy autó és nem lehet gyerekem.Most elraboltak.Egy erdőben vagyok,ahol van egy faház.Fenyőerdő,talán ebből Hodgins ki tud deríteni valamit.Az autó rendszámát nem láttam,de egy tipikus lakókocsival hoztak ide!Kérlek emlékezz rá!-könyörögte sírva-Megerőszakolt!Nem akarom,hogy még egyszer megtörténjen!Segítened kell!

-Ez...Így igaz!-Booth hirtelen átváltozott azzá a férfivá,aki megerőszakolta.Bones felugrott

-Nem-nem-nem!Ébredj!Temperance ébredj!-szólongatta magát,de semmi hatás.A főnök egyre közeledett és néhány pillanat múlva már a faházban voltak,ő a földön,teljesen meztelenül,a főnök pedig rajta-Nem!Ébredj már!Ez csak egy álom!Gyerünk!-és megint megtörtént-Nee..

-Neem!-sikította.Kinézett az ablakon,de még sötét volt.Nem mert visszaaludni.

***

Booth is álmodott.Magáról és Temperance-ről.A meg nem született gyerekükről.Olyan gyönyörű volt a kép!A kislánynak éppen akkor volt az 5. születésnapja.Temperance éppen a tortát hozta ki a kicsinek,Booth pedig képeket készített,majd belenyomta egy másik szülőnek a kezébe a gépet és odament családjához.Odahívta az akkor 14 éves Parkert is és ők négyen beálltak egy kép erejéig.Seeley utána átölelte feleségét és megcsókolta.

-Nagyon szép kislányt hoztunk össze!-suttogta a nő fülébe

-Tudom-válaszolt mosolyogva

-Olyan gyönyörű,mint az anyja!-bókolt tovább Seeley

-Hagyd már abba!-nevetett Brenn

-Na jó.Te akartad-megcsókolta a nőt-De akkor ne panaszkodj!-mosolygott vissza

-Nézd!El sem hiszem,hogy máris 5 éves!Hiszen mintha még csak most született volna!-Booth-ban ekkor tudatosult,hogy mi is a célja

-Nekünk nincs is gyerekünk-suttogta

-Mi?-kérdezett vissza értetlenül Tempi

-Nekünk soha nem született gyerekünk és még nem is kértem meg a kezed!-döbbent rá

-Hogy mondhatsz ilyet?-kérdezte idegesen-Legalább ne a gyerekek előtt!Gyere,menjünk be!-megfogta férje kezét és behúzta a lakásba-Mi az,hogy nem vagyunk házasok és nincs gyerekünk?Lassan 6 éve,hogy megkérted a kezem,pont,mikor Emily fogant!Mi bajod van?

-Az,hogy ez csak egy csodás álom Bones!Bárcsak ne az lenne és bárcsak itt lennél velem,de nem vagy!Elraboltak és én azon vagyok,hogy megtaláljalak!Neked pedig segítened kell!

-Meg kéne hogy nézesd a fejed.Ha a vendégek elmentek az lesz az első,hogy beviszlek a kórházba.Már megint képzelődsz Seeley!És mióta nem szólítottál már Bones-nak!

-Nem vagyok bolond!-védekezett Booth

-Nem is ezt mondtam.Az orvosok azt mondták,hogy bármikor visszatérhet a tumor és remélem,hogy időben észreveszik!Nem akarlak elveszíteni!-a mondat végén a hangja elcsuklott

-Hát én sem téged-suttogta maga elé

-Akkor engedd meg,hogy bevigyelek a kórházba!-folytatta halkan

-Bár igazad lenne és nekem lenne bajom.Szívesen átvenném tőled a szenvedésedet Bones.Mindennél jobban szeretném,ha most mellettem lennél Temperance-megcsókolta a nőt

-Talán jobb ez így-tolta el magától az ügynököt-Talán pont én akarok szenvedni helyetted.Talán épp azért nem vagyok most veled,mert nem akartam,hogy meghalj,vagy hogy bárki meghaljon-mondta,miközben egyre távolodott Booth-tól

-Ezért mentél el vele?Láttam,hogy menekültél,aztán egyszer csak elmentél és most nem talállak!Hol vagy?Segíts,hogy segíthessek!-faggatta

-Még meg sem vizsgáltatok minden nyomot.Meg sem néztétek,hogy hogyan tűnhettem el és hogy juthatott be hozzám az elrablóm.Nem tettetek semmit,én hogyan segítsek?

-De..Én próbáltam!A poháron nem volt használható DNS!Segíts nekünk!Hol vagy?Csak látsz valamit magad körül?

-Látok-becsukta a szemét és Booth hirtelen meglátott egy férfit.Az arcát nem tudta kivenni.Tempi-ért nyúlt és elkezdte hátra húzni

-Nem!Nem viheted el!Most nem!-futni kezdett Brennan felé,de egyre távolabb került tőle,míg végül eltűnt-Nee..

-Neem!-felült ez ágyba és hirtelen Temperance-t kereste maga mellett.Rádöbbent,hogy ez csak egy álom volt.Ránézett az órára és mégcsak fél 4-et mutatott.Felöltözött és közben hívta Cam-et

-FOLYTATJUK-

remélem ezzel a hosszal már meg vagytok elégedve..:)..kérek komikat hozzá..:P..♥

Bones-Elveszett remény-4

Booth visszatért a laborba.Cam pedig már vizsgálta is a DNS-t.Angela lefuttatta az adatbázisban,de semmi.Mintha a férfi soha nem is létezett volna.Még egy apró nyom sem volt,amin elindulhattak,mindössze ez a bögre és most kiderült,hogy ez sem ér semmit.Booth egyre idegesebb volt.
"Megígértem neki,hogy nem eshet baja!"-dühöngött magában


***


Brennan a sarokban ült összegubózva és zokogott.Megint egyedül volt a szobában,de már meg se mert mozdulni.Félt,hogy bármit tesz,csak rosszat idéz elő vele.Érezte,ahogy a lemenő nap fénye bevilágítja a szobát és simogatja a bőrét,de nem nézett fel.Próbált arra koncentrálni,hogy ez csak egy álom és fel fog ébredni belőle.Hogy majd ha kinyitja a szemét Booth fekszik mellette,édesen szuszog.Érzi az illatát és a férfi majd átöleli,megvigasztalja és megvédi.De nem így lett.Bármennyire is akarta,nem tudott felébredni,mert nem is aludt.Ez nem csak egy szörnyű álom volt,ez a valóság.A keserű és mindent leromboló valóság.
Lassan már nem érezte a nap melegét a bőrén.Egyre hidegebb volt és Tempi kezdett fázni.Mikor végre képes volt kinyitni a szemét és felnézni,már sötét volt.
"Itt az idő!"-azt gondolta,ha most megpróbálja a szökést,talán még sikerülhet is neki.Halkan felállt.Egy nagyot nyelt,ezzel lenyelve a torkában lévő óriási gombócot,amit a félelem okozott.Az ajtó hirtelen kicsapódott,Tempi pedig nagyot ugrott.A szíve hevesen vert,lába pedig már nem bírta megtartani.Visszaesett a sarokba.

-Egy takaró!-szólt gúnyosan egy ismerős hang-Nem akarom,hogy megfázz!A végén még én is elkapnám tőled!-morogta.A lány fele dobta a pokrócot,majd kiment és megint becsukta az ajtót,de Brenn meg sem nyugodhatott,mert azonnal ki is nyílt-Ma éjjel el kell mennem,de nehogy azt hidd,hogy
megszökhetsz!Két emberem itt lesz az ajtó előtt,kettő a ház előtt és kettő pedig az ablaknál,ha esetleg arra akarnál menekülni-amint ezt közölte,sarkon fordult és elment.

Brennan odakúszott a plédért,mert már nagyon fázott.Visszament a sarokba és betakarózva próbált elaludni,de nem sikerült neki.Nevetéseket hallott kintről.Úgy vélte,hogy az őrök az asztalnál ülhetnek és-a beszűrődő cigarettafüst alapján-cigiznek.Kb fél óra múlva mindenki elcsendesedett,az őrök leváltották egymást.Olyan volt ez a helyzet,mintha valami katonai börtönben lenne.Tempi fülelt.Hallotta,hogy az ajtaja előtt álló férfiak beszélgetnek.Az egyik megkérdezte,hogy elmehet-e,mert ki kell mennie,mire a másik azt felelte,hogy ő is tud figyelni a túszra.

Halkan kinyílt az ajtó és egy férfi lépett be rajta.A beszűrődő fénytől Brenn kicsit hunyorgott,de mikor végül rendesen kinyitotta a szemét,látta,hogy az őr egy tálcát fog.

-Hoztam egy kis ételt.Gondolom még nem kapott.Igaz?-kérdezte a férfi,majd halkan elkezdett lépdelni a lány felé-Ugye nem ébresztettem fel?-tudakolta kedvesen,mire Tempi megrázta a fejét-Akkor jó.Gondoltam,hogy nem tud majd aludni.Egyen valamit-Brenn tudta,hogy ez az ember az egyetlen,akiben megbízhat és meg kell bíznia,mert ő a tégla.Csak rajta keresztül juthatott ki innen.Elvett egy croasan-t és beleharapott-Sejtettem,hogy éhes lesz-kintről hangok hallatszottak,úgyhogy a férfi felpattant-Most kimegyek,de egyen nyugodtan!-suttogta,majd elindult az ajtó felé

 -FOLYTATJUK-

Mára ennyi.Nem tudom,hogy mikor jön a öv,szerintem holnap,de majd kiderül.Légyszi írjatok,hogy hogy tetszett..:) 

Bones-Elveszett remény-3

Booth még mindig a földön térdel és a kezében szorongatta a kis delfines nyakéket.Elhatározta,hogy mindent megtesz,hogy kiszabadítsa Bones-t annak az őrültnek a fogságából.Felállt és kisétált a konyhába.Meg is látta a kávéspoharat,ami már üres volt.Gyorsan belerakta egy zacskóba és már el is indult a kijárat felé,de még egyszer visszapillantott a lakásra.Egy pillanatra talán egy mosoly jelent meg az arcán az agyán végigfutó emlékektől,de csak egy pillanatra.Visszafordult és kiment a házból.Gondosan bezárta,majd elindult a kocsija felé,beszállt és elhajtott.

Az út nagyon hosszúnak tűnt.Dugó volt mindenhol és Booth egyre idegesebben dudált.Utálta,ha nem tehetett semmit.Utált tehetetlen lenni.Megérintette a zsebébe csúsztatott láncot...

***

Brennan halkan ült a kis házban.Egyedül volt,mégsem mert megmozdulni.Tudta,hogy nem lennének olyan felelőtlenek,hogy őrizet nélkül hagyják ott,ezért inkább maradt.Gondolkodni kezdett.Elemezte a helyzetét és kilátástalannak találta.

"Az egyetlen esély,ha megpróbálok elszökni.Nincs más kiút.Sikerülnie kell!!"

Hallgatózott,de nem hallott semmit.Óvatosan felállt és odalopózott az ajtóhoz.Megint hallgatózott,de most sem hallott semmit.Halkan kinyitotta.Kidugta a fejét a résen és körbenézett.Senkit nem látott,ezért úgy döntött,hogy kilép,de bár ne tette volna.A szekrény mögül előbújt a főnök.

-Lám-lám!Hová olyan sietősen?-kérdezte nyálas hangon.Brennan egy pillanatra meghátrált,aztán futni kezdett,de sajnos nem sokáig jutott.A férfi erősen megragadta a derekát és belecsókolt a nyakába-Szereted a macska-egér játékot?-gúnyolódott vigyorogva

-Engedjen el!-sikította és rugdalózni kezdett,miközben támadója visszacipelte a szobába

-Ugyan!Még csak most kezdődik a java!Csak nem akarsz lemaradni a legjobb részekről!-nevette,majd elengedte Tempi-t és bezárta az ajtót.Mivel a szoba üres volt,így Brenn nem tudta bántani a férfit.Magára volt utalva és ezt jól tudta.A sarokba futott,hogy legyen ideje felkészülni-Most hová rohansz?Te is tudod,hogy nem menekülhetsz!Ja persze!-csapott a homlokára-A macska-egér játék!Látod milyen feledékeny vagyok?-felcsillant a szeme

Lassan lépdelt a nő felé,aki meg sem rezzent.Már felkészült az "összecsapásra".Kezét ökölbe szorította és várt.Várta a csodát.

A férfi vigyorogva közeledett.Látszott rajta,hogy mindenre fel van készülve.Brennan eközben próbált valami antropológiai gyengeséget találni támadóján,de semmi.Nem volt gyengepontja,vagy legalábbis nem mutatta.Az idő vészesen fogyott és Tempi egyre nehezebben vette a levegőt.Teljesen leblokkolt,pont mikor az a bizonyos autó közeledett.Most minden erejét összeszedve próbált összpontosítani,de nem nagyon sikerült neki.Támadója már az övét csatolta és ez csak még jobban megijesztette a nőt.Még mindig fájt az előző sérülése és még mindig emlékezett arra a szörnyű érzésre,ami körbevette még délelőtt.Nem akarta,hogy ez újra megtörténjen.Fojtott zihálásba kezdett.Egyszerűen nem tudta magában elfojtani.A főnök kigombolta a nadrágját és lehúzta a sliccét.

Bones nagy erőt vett magán és egy jobb egyenest akart bevinni a férfi arcába,de az elkapta a kezét,de Tempi nem adta fel ilyen könnyen,egy bal egyenessel megtoldotta a támadást,azonban ez is kudarcba fulladt.Be akarta vetni minden tudását,de most mindent elfelejtett.A lábával is próbált védekezni,de ezzel csak azt érte el,hogy támadója a falhoz szorította.Brenn már érezte,hogy nincs mit tennie.Még egy ideig próbált védekezni,de végül már nem bírta.Feladta.

"Ne!Ne!Ne kérlek!Ha létezel!Ezt nem hagyhatod!"-könnyek folytak le az arcán-"Booth!Segíts"-egy hangos sikoly hagyta el a száját,mikor a férfi ismét beléhatolt.Zokogott,de támadója nem is figyelt rá.

"Nem lehet!Miért?Miért?"-legbelül ordított.Részben a fájdalomtól,amit el kellett szenvednie,részben pedig a dühtől,de leginkább a félelemtől.

-FOLYTATJUK-

Remélem ez is tetszett.Most egy ideig ilyenek jönnek,de majd lesz olyan is,ahol belerakok egy kis párbeszédet.Köszi a komikat!Igyekszem!

Bones-Elveszett remény-2

Brennan hosszú kínok után felöltözhetett és most a sarokban gubbasztott.Alig bírt mozdulni.Ebben közre játszott a félelem,de a fájdalom is.Még mindig érezte ahogy a férfi beléhatolt.Nem akarta elhinni,hogy ez igaz lehet.Egyedül volt,mert mindenki félrevonult,hogy ünnepeljen.Néha ránéztek és Tempi érezte,ahogy a tekintetükkel végigpásztázzák,majd egy gúnyos mosollyal ismét elfordulnak.Brennan még mindig kapkodva vette a levegőt,pedig már lassan 1 óra is eltelt a trauma óta.Hallotta,ahogy léptek közelednek felé.Összerezzent és még jobban szorította összekulcsolt kezével a térdeit.

-Egyél egy kicsit-suttogta egy kedves hang,de Tempi nem mozdult-Enned kell,hogy legyen erőd védekezni-most még halkabban mondta,úgy,hogy Brenn is alig bírta kivenni.A nő még mindig nem mozdult.Bár felfogta,hogy mit mond a mellette guggoló férfi,de nem volt képes reagálni rá-Kóstold meg.Szerintem finom lesz.Most itt hagylak,ha gondolod egyél,de szerintem nagyon szükséged van a táplálékra.Ki tudja,hogy a főnöknek mikor lesz megint ilyen jó kedve,hogy ad neked-felállt és elsétált,de a tálcát otthagyta Temperance-nek,aki még várt néhány percet,míg végül odapillantott az ételre.Egyetértett segítőjével abban,hogy szüksége van az energiára,hogy védekezni tudjon,de valahogy mégis képtelenségnek tartotta,hogy sikerülhet neki.Óvatosan eleresztette a térdeit és az egyik cipó után nyúlt.Megfogta és amilyen gyorsan csak tudta elvette,majd ugyanúgy visszagubózott,mint előtte,de most az egyik kezében már a még langyos finomság volt.

***

Booth úgy döntött,hogy elmegy barátnője lakására,hátha talál valamit.bármit,ami segíthet a nyomozásban.Eszébe jutott,hogy Temperance egy kávét készített és nagyon reménykedett benn,hogy a pohár ott van.Abból talán elég DNS-mintát tudnak kinyerni a Jeferson-ban.

Mikor benyitott a lakásba,egyből megcsapta Brenn illata.Nem gondolta,hogy ilyen nehéz lesz majd itt lennie.Egy kicsit nézelődött.Nem bírta felfogni,hogy egyedül van ebben a nagy házban,ami nem az övé.És most nem készít meglepetésvacsorát,nem várja rózsával a lányt,csak egyszerűen itt áll és néz.Nyomokat keres.Egy ilyen helyen!Soha nem gondolta,hogy valaha is ezt kell majd tennie Tempi lakásával,hogy feldúlja és még az sem biztos,hogy talál valamit.Bement a hálóba.Minden úgy volt,ahogy ők reggel itt hagyták,de most mégis más volt.Nem volt,aki rendet rakjon,nem volt,aki leszidja Booth-t,ha a valamit előhagy.Csak ez a kényelmetlen helyzet.Seeley lenézett az éjjeliszekrényre.Úgy érezte,valami hívja,oda kellett mennie.Átnézte,de nem talált semmit.Vagyis semmi érdekeset.De talán a megfigyelőképessége,talán nem,mégis félrehúzta a kis fából készült szekrénykét.Leguggolt és meglátta Brennan nyakláncát.Azt,amit ő adott neki,hogy majd megvédi,de nem így lett.Felvette a földről és ahogy gondolkodott ökölbe szorította a kezét,benne a kis ékszerrel.

"Megmentlek ígérem Bones!Kihozlak onnan,ha belehalok is!"


***


Tempi lassan mindent megevett és érezte,ahogy visszaáramlik az energia a testébe.Mivel nem nézett a férfira,aki az ételt hozta,így nem is tudta,hogy melyikük lehet az.Az autó lassan megállt és mindenki kiment,kivétel kettő nagydarab ember.Brenn-hez mentek és erősen megragadták a karjait,majd elemelve a földtől levitték a kocsiról.

-Tegyél le nem hallod?!Eresszetek el!-ordította,de semmit hatást nem ért el vele.Most már a karjai is fájtak.Temperance körülnézett.Tudta,ha majd kiszabadul,tudnia kell tájékozódni,vagy ha Booth-val beszélni tud valahogy,akkor el tudja neki mondani a látottakat.

Egy kis faházba vitték az erdő közepén.Hátranézett és egy lakókocsit látott.Szürke volt,olyan,mint egy átlagos,kempingezni való kocsi,azzal a különbséggel,hogy ebben embereket rabolnak el.A két erős férfi lerakta,majd a főnök megfogta a kezét és bevezette a házikóba.

-Itt is vagyunk!Jól nézd meg ezt a helyet!Remélem tetszeni fog,mert ezt látod utoljára,mielőtt megöllek!-vigyorogni kezdett-De ne aggódj!Az még messze van!Már régóta vágyom rád,szóval nem hagyom,hogy ilyen egyszerűen megúszd!-felnevetett,majd a sarokba hajította a lányt

-FOLYTATJUK-

Remélem tetszik.Most sem volt enne sok párbeszéd,de remélem nem bánjátok!

Komikat kérek PLS!!!!♥