2011. augusztus 31., szerda

Bones-Entailment /Nehéz kezdet/-4

-Ne kérem!Ne!-ordítozott a lány-Bármit megadok,csak ne tegye!Elég!-a férfi csak nevetett és nem figyelte áldozata rémült és félelemmel teli arcát.A kiabálás csak rontott Brenn helyzetén.Rolf még durvább lett és végül..
-Ne!-ült fel sikoltva az ágyban Bones.Könnyek folytak végig az arcán-Nem!-mondta már egy kicsit halkabban.Booth,hogy megvigasztalja barátnőjét,átkarolta a lány derekát,aki ijedtében még nagyobban sikított és felugrott az ágyról
-Hé!Nyugi!Csak én vagyok!Nyugodj meg!Ez csak egy rossz álom volt!-lassan felállt és közeledni kezdett Tempi felé-Álom volt!-suttogta,miközben egyre közeledett a lány felé,aki még egy ideig hátrált,de aztán hagyta,hogy az ügynök utolérje.Szorosan a férfi védő karjaiba bújt és zokogni kezdett-Itt vagyok!-simította végig Brennan haját-Megoldjuk!Együtt megoldjuk!Rendben?Már veled vagyok!


***


Angela eközben már nem bírt a helyén maradni.
"El kell mennem hozzá!Honnan tudjam,hogy jól van?Hülye vagyok!Biztos nincs jól.És ha nem mehetek?Áá..Booth biztos odaenged hozzá.De mi van,ha Brenn nem akarja?Biztos akarja..Vagy nem?Talán maradnom kéne?Nem bírok!"
-Mi az édesem?-ölelte át feleségét Jack és mikor a lány nem válaszolt,felelt a saját kérdésére-Brennan-en gondolkodsz igaz?
-Nem bírok itt ülni,miközben tudom,hogy ő szenved!Segítenem kell neki!Át kell ölelnem és bíztatnom,hogy minden rendben lesz!Nem vészelheti át egyedül az egészet!-fakadt ki Angela-ból-Nem lehet ilyenkor egyedül!
-Nincs egyedül!Ott van mellette Booth!Éjjel nappal vigyáz rá!Tudod,hogy ha mehetünk,akkor Booth úgyis szól!Brennan pedig rendben lesz addig!Oké?-nyugtatgatta Angie-t,de kevés sikerrel
-De nem elég,ha Booth ott van!És mi van,ha nem is szól?Tudnom,kell,hogy hogy van!Látnom kell őt!Kérlek értsd meg Jack!-a férfi végignézett felesége aggódó arcán
-Rendben,akkor felhívom Booth-t és megkérdezem,Brennan akarja-e egyáltalán.Oké?-a lány alig láthatóan bólintott


***


Temperance már valamelyest lenyugodott,de az agya még mindig kattogott.Valamit tennie kellett,hogy a képek eltűnjenek a szeme elől..De mit?Lassan kibontakozott az ügynök karjaiból és a fürdőbe indult.Megmosta az arcát.Azt remélte,ez segít,de tévedett.Mikor visszaért a hálószobába,Seeley már az ágyon feküdt,Brenn pedig odabújt mellé.Mélyen beszívta a férfi illatát.Az ismerős szag elbódította és előtörtek végre a szíve legmélyén lakozó jó emlékek is.
Nyugalmukat csak a telefon csörgése zavarta meg.
-Halló?-szólt bele
/-Booth ügynök?-hallatszott a telefon másik végéből egy férfi hang/
-Igen uram!-hangja komoly lett és hivatalos
/-Akadt egy kis problémánk Rolf Sancez-zel.Megszökött-jelentette be/
-Értem-válaszolt nyugodt hangon az ügynök
/-Figyeljen Dr.Brennan-re!A biztonság kedvéért randőri felügyeletet kap!/
-Ne!Nem kell!Majd én!Köszönöm,hogy értesített!-Booth gyorsan kinyomta a telefont
-Mit akart a főnököd?-kérdezte gyanakvóan Brenn
-Már megnyugodhatsz!Elkaptuk az elrablódat!-mosolyodott el Seeley,de Tempi már jól ismerte ezt a mosolyt.Hamis volt.Ismerte az ügynököt és tudta,mikor hazudik.Ez most haugság volt,de egy szót sem szólt.Ha Booth boldog attól,hogy Temperance ezt elhiszi,akkor maradjon is így.Neki sem kell tudnia az igazat.Csak odabújt a férfihez,aki viszonzásul gyengéden átölelte.
"Ha tudnád az igazat!..Úgy szeretlek!-kicsit megszorította barátnőjét-Megvédlek bármi áron!Elkapjuk azt a szemetet és ígérem lecsukatom!Megszenved mindenért,amit veled tett!Mindenért!"
-Booth!Szorítasz!-nyögte ki Brenn
-Ne haragudj!Nem akartam!-eresztette el ijedten a lányt,aki csak még jobban hozzábújt.Valaki kopogott az ajtón és hamarosan megérkezett hozzá a hang is
-Rendőrség!Kinyitni!-Booth meglepetten nézte Bones-t.Vajon miért jött ide a rendőrség?-Nyissa ki,vagy betörjük az ajtót!-hallatszott ismét az erőteljes hang.Seeley felpattant és az ajtóhoz rohant.Kinyitotta,de mielőtt megszólalhatott volna,3 rendőr beviharzott mellette,a negyedik ott maradt
-Mi folyik itt?Mit keresnek a házamban?-kérdezte ingerülten a mellette álló férfit
-Tiszta!-hallotta a háttérből.Megfordult és látta,hogy a hálószobaajtóhoz lépnek
-Oda ne menjenek be!-ordította el magát,majd megindult,de egy kéz elkapta a kezét..És akkor csattant a bilincs-Mi a fenét csinál?Mit keresnek itt?Legalább had vegyem elő a jelvényem!-szabad kezével lassan az asztalon heverő jelvény felé nyúlt


***


Temperance közben nem értette,hogy miért is jöttek ide rendőrök.Biztos valami félreértés lehet.Booth hangját hallotta,de nem értette,hogy mit mond az ügynök.Aztán az ajtó kicsapódott.Brenn riadtan ült fel az ágyban.A beözönlő rendőröket figyelte,akik fegyvert fogtak rá.Az egyik lassan leeresztette a pisztolyt és közeledni kezdett felé.
-Jöjjön velünk!Már biztonságban van!-de Tempi-t nem érdekelték a férfi szavai.Felpattant és a fürdőbe rohant,az ajtót pedig bezárta.Lerogyott és sírni kezdett.Már maga sem értette,hogy miért.Hiszen ez csak egy kis ijedtség!Próbálta visszafogni a könnyeit és nagy nehezen sikerült is neki.


***


-Hagyjátok!-szólt az embereire a rendőr-Téves riasztás volt!
-Azért én szeretném tudni,hogy ez a lány tényleg jól van!-szólalt meg az egyik
-Igaz.Talán menjen be hozzá Booth ügynök!-parancsolt rá Seeley-re a főnök
-Temperance!-fordult nyugodt hangon az ajtóhoz-Beengedsz?-kérdezte lágyan-Csak engem!-tette hozzá
-Nem!-hallatszott az egyértelmű válasz
-Kérlek!Látni szeretném,hogy jól vagy-e!-kérlelte tovább Brennan-t kedves hangon-Csak egy percre!-az ajtó zárja kattant,az ügynök pedig belépett,becsukta az ajtót és abban a pillanatban,hogy ez megtörtént,Temperance a nyakába ugrott
-Miért akarnak elvinni?-kérdezte remegő hangon.Már nem bírta visszatartani az előtörő könnyeit."Meg kell keményednem!Én nem ilyen voltam!"
-Már nem akarnak!Csak félreértés történt!-végigsimította a lány hátát,aki viszonzásul még jobban hozzábújt-Látni akarják,hogy jól vagy.
-Már hogy lennék jól?Rámrontottak!-fakadt ki
-Azt mondták,hogy látni akarják,hogy tényleg nem raboltalak el-"Bár én nem értem a logikájukat"-Most kinyitom az ajtót,ők pedig elmennek.Oké?-Temperance bólintott.Néhány perc múlva már csak ők ketten voltak a lakásban-Megnyugodtál?-kérdezte lágyan Booth,miután bezárta az ajtót
-Miért hitték,hogy elraboltál?-kérdezte már sokkal nyugodtabban
-A szomszéd beleütötte az orrát a mi dolgunkba,de több ilyen nem lesz!Átmegyek hozzá és beszélek vele.Oké?
-Ne!Nem kell!-talán túl gyorsan válaszolt a férfinak,mert Booth összeráncolta a homlokát
-Miért?Mi baj?Miért ne?
-Hát csak mert..Mert..Igazán nem kell..A rendőrök biztos tájékoztatták már a tévedésről..Ő csak jót akart!-védte az idős nőt,aki talán meg sem érdemelte
-Kinek?Mert nekem biztos nem!-vágott fel erélyesebben,de azonnal látta,hogy rosszul tette.Brennan arcára nézett,aki megszeppenve állt és csak bámult maga elé..De hamar észbe kapott és legyűrte a meglepettségét
-Nekem!Nekem akart jót!-ordította el magát.Könnyek gyűltek a szemébe és a hálószobába rohant,becsapva maga mögött az ajtót


***


Angela közben már tűkön ült az izgalomtól.Nagyon szeretett volna barátnője mellett lenni,de eddig még semmi választ nem kapott.
-Na felhívtad már őket?-támadta le a beérkező Hodgins-t
-Hé nyugi!Még nem!Még nem volt rá időm!Mindjárt!-vágott vissza meglepetten
-De már egy órája mondtad!Ha te nem,akkor majd én felhívom őket!
-Legyél egy kicsit türelmesebb!
-Kérlek Jack!-kérlelte nyájasan
-Na jó..De csak mert ilyen szépen kérted!-nevetett fel a férfi,majd a telefonjáért nyúlt


***


-Temperance!-szólt be az ajtón keresztül Booth-Ne haragudj!Nem akartam kiabálni!Igazából nem is neked szántam!Sajnálom!-benyitott és meglátta Bones-t az ágyon,miközben épp a könnyeit törölgette.Leült mellé és a lány kezéért nyúlt-Nem akartam kiabálni veled!-súgta oda lágy hangon-Ezt az egészet nem neked szántam Bones!Meg tudsz bocsátani?-Tempi felemelte a fejét és mélyen az ügynök barna szemeibe nézett.Seeley már tudta a választ.Megölelte a könnyes szemű nőt,aki ebben a pillanatban olyan volt,mint egy sebezhető,ártatlan kislány...


-FOLYTATJUK-

Sajnálom,hogy csak most jött a folytatás,de remélem azért megérte várni..:)..komizzatok légyszi!A következő rész nem tudom,mikor jön,de igyekszem..:)

2011. augusztus 28., vasárnap

Sziasztok!

Remélem nem haragudtatok meg rám,amiért nem írtam.Sajnos én sem tudtam,hogy ez lesz.Magyarázkodhatnék,de igazából nem akarok,szóval csak annyit szeretnék,hogy bocsi!
kárpótlásul megírom az Angela-s részt,de az nem tudom mikor kerül ki.A folytatás már készülőben van..:))
Talán nem vesztettem sok olvasót a "kis" szünetem miatt 

2011. augusztus 3., szerda

Bones-Entailment /Nehéz kezdet/-BONUS

A nő és a férfi hosszú idő után végre újra egymás mellett feküdhettek.Csodálatos és nyugtató érzés volt mindkettejük számára.Most mintha minden rossz egy pillanat alatt tűnt volna a semmibe.A lány szorosan bújt szerelméhez.Mintha most lennének először együtt.Mintha az elmúlt napok történései csak egy rossz álom részei lettek volna,ami most tovaszállt és helyébe a nyugalom költözött.Szemük csukva volt,nehogy valami kép elrontsa az idillt.A lány hallgatott,a fiú pedig nem akart beszélni.A csendbe csak a szél halk süvítése hallatszott a félig nyitott ablakon keresztül.A szívük egyszerre dobbant.Érezték a másik mellkasának emelkedését és süllyedését.Szinte eggyé olvadt a két test és a bennük lakozó megtört,fájdalommal teli lelkek."Szeretlek" Gondolták magukban,de egyikőjük sem merte kimondani.A fiú félt a lány válaszától,a lány viszont nem bírt megszólalni.Talán a fáradtság tette,talán a szíve legmélyén most is ott lakozó fájdalom.Vagy a félelem,ami savként mardossa a szívét.Azonban egy biztos.Szavak nélkül is tökéletesen megértették egymást.A lány lehunyt szemére lassan homály került.Már nem látta a fényt,ami az ablakon keresztül tűzött és beterítette a szobát.Egyedül maradt a sötétséggel és az álmaival.Minden gondolata hirtelen tűnt el.Minden érzés,amit eddig a szíve legmélyén rejtegetett,most előbújt.Átvette az uralmat a félelem és a fájdalom.

Bones-Entailment /Nehéz kezdet/-3

Temperance szeme előtt csak úgy pörögtek az elmúlt napok képei.Már alig látott a feltörő könnyeitől.Érezte az érintéseket a bőrén és az ajkán.Hirtelen elkapta a hányinger.Gyorsan a WC-hez rohant és a csésze fölé hajolt.Egyszerűen nem bírta abbahagyni a hányást.Próbált koncentrálni,de nem ment.Booth hangját hallotta a háta mögül,majd egy érintést érzett a vállán.Az ügynök megfogta a haját.
-Minden rendben lesz!-hallotta a nyugtató hangot.Újra hányni kezdett.A sav már égette a torkát.Könnyek folytak végig a megtört arcon.Forró és fájdalommal teli könnycseppek."Dehogy lesz minden rendben!Semmi nem lesz rendben!"_ordította magában Brenn.Lassan elmúlt a rosszullét.Felegyenesedett és a térdeire támaszkodott.Booth egy zsebkendőt nyújtott a lánynak,aki megtörölte a száját-Jól vagy?-kérdezte aggódva az ügynök."Már hogy lennék jól?Elraboltak,megerőszakoltak és még a saját tükörképem látványától is rosszul vagyok!"_Újra sírni kezdett.Seeley átölelte,Temperance pedig erősen szorította a férfit és egyre jobban zokogott-Nyugodj meg!Itt vagyok!-mondta a levegőbe,mert sem ő,sem pedig társa nem figyelt a szavaira.Booth azzal volt elfoglalva,hogy barátnője miért hányhatott."Ennyi idő alatt még nem lehet terhes..Ugye nem?3 nap...Biztos nem..Vagy mégis?Hogy is volt ez Rebeca-nál?Ez őrület!Muszáj megtudnom!"_Néhány perc múlva Brennan eltolta magától Seeley-t.Valamennyire megnyugodott,de nem teljesen.Erőt gyűjtött,hogy meg tudjon szólalni,bár nem tudta,hogy sikerül-e neki.
-A fogkefémet...Oda tudnád adni?-kérdezte szakadozva és remegő hangon
-Persze!-pattant fel villám gyorsan-A fogkrémet is?-Tempi bólintott,Booth-nak pedig szikraként hatolt az agyába egy gondolat,de egy szót sem szólt,csak átnyújtotta a fogmosáshoz szükséges dolgokat.
-Köszönöm!-nyögte ki,majd nagy nehezen feltápászkodott a földről és a mosdóhoz lépett.Nem nézett a tükörbe,ezzel is megelőzve az újabb emlékhullámokat és a rosszullétet.Azt sem akarta,hogy Booth megtudja az igazat
-Utána kimegyünk és eszel valamit!Muszáj enned!Nem tudom mikor ettél utoljára,de szerintem ha ettél is,akkor sem sokat.Kérlek!Rendben?-Brenn nem szívesen,de bólintott.Egyáltalán nem volt éhes.Úgy érezte,hogy egy falatot sem bír legyűrni a torkán.
Miután Tempi fogatmosott,kinyitotta a fürdő ajtaját és nagy nehezen,de kilépett rajt.Az illat,ami megcsapta az orrát egész kellemes volt és nagyon ismerős.Vajon mi lehet ez?Úgy érezte,hogy ezek az illatok valami rosszat jelenthetnek,de ezzel próbált nem foglalkozni.Lassan lépett a konyha irányába.Lába még kicsit bátortalan volt.Bizonytalan volt magában,de bíznia kellett az egyetlen emberben,aki bármit megtenne érte.Most nincs más választása.Benézett a kis helyiségbe,ahol már meg volt terítve 2 személyre.Furcsa volt.Ugyanaz a teríték és ugyanaz az étel.Booth vega kaját enne?Az lehetetlen.De akkor...?
-Azt hittem már soha nem jössz!-viccelődött a férfi-Ülj csak le!Hidd el finom lesz!Csak a kedvedért készítettem és mivel annyit nyúztál vele,hogy kóstoljam meg,ezért most én is azt eszem!-Tempi kérdőn nézett-Igazából még soha nem csináltam ilyet,szóval remélem jó lett-mondta a lelkes ügynök,majd mindkettejük tányérját megtöltötte.
Brenn leült és kezébe vette a villát.Finoman belenyúlt az ételbe.Semmi kedve nem volt enni,de ha ezzel örömet szerez társának,akkor megteszi.A szájába vette a villát és teljesen megmerevedett.Megint előjöttek az emlékei,de most nem csak az elmúlt napokról.A balesetről és a vacsoráról is az"idegennel".Szemei megint könnyben úsztak.Ez az íz..Már érezte..Már evett ilyet és nem is akárkol...
-Mi a baj?Nem lett jó?Akkor készítek mást!Hé..!-megfogta a lány vállát és maga felé fordította.Temperance felnézett.Minden csontjában reszketett.Szorosan hozzábújt a mellette ülő férfihez,aki viszonozta az ölelést.Néhány perc múlva már kicsit nyugodtabban szólalt meg
-Nem akarok ilyen lenni!-suttogta gyenge hangon.Booth jól tudta,hogy mire gondol barátnője
-Nem leszel ilyen!Mi ketten túllépünk ezen!Oké?Minden rendben lesz!Csak idő kell!-nyugtatta a megtört lányt


***


"Meg kell néznem őt!Már egyszer magára hagytam és többet nem tehetem!Mellette kell lennem!Egyedül ezt nem vészelheti át.."-Angela gondolatmenetét férje ölelése szakította félbe.
-Min gondolkodsz?-kérdezte Jack,mintha nem tudná
-Át kéne mennem Brennan-hez...Egyedül van és..Mellette kell lennem!-válaszolt
-Tudod,hogy nem nagyon szabad zaklatni!hagyd,hogy megnyugodjon egy kicsit!Egyébként ott van vele Booth,szóval nincs miért aggódnod-nyugtatta le feleségét-De ha ennyire szeretnéd,akkor majd később benézünk hozzá..Oké?-Angie bólintott,majd folytatta a már elkezdett takarítást.


***


Temeprance valamelyest megnyugodott,de ez csak a látszat volt.Valójában belül dúlt benne a harag és a félelem.Jobb sorsot képzelt el magának gyerekként.Soha nem gondolta volna,hogy valaha ekkora hatást gyakorolhat rá egy esemény.A szíve vadul kalapált,miközben próbálta visszafojtani a könnyeit.Azt a rengeteg könnycseppet,ami érzései szerint a szívéből jött.Most mintha ezer seb tátongott volna az erős izmon,ami soha nem akar beforrni.Vérzik és fáj.Már korábban is tapasztalta ezt,de akkor nem figyelt rá.Most mégis miért teszi?Miért figyel erre a szörnyű érzésre?Hogy kapcsolhatná ki?Lassan kibontakozott társa védő karjaiból.Ahogy belenézett azokba a mélybarna szemekbe,szinte elveszett.Talán egy apró pillanatig,de tényleg csak addig,látni lehetett egy rejtett mosolyt az arcán.Maga sem tudta,hogy miért.A férfi mellett szinte teljes biztonságban érezte magát.Ahogy egymást nézték szinte minden eltűnt körülöttük és Brenn-t még az emlékei sem zaklatták.De hogy lehet ez?
Az ügynök lassan mosolyra húzta a száját.Minden vágya az volt,hogy csókjaival vigasztalja a megtört lányt,de nem tehette.Még nem.Ki tudja,hogy milyen emlékei vannak barátnőjének.Talán ha megtenné,akkor nem bízna benne és ezt Booth cseppet sem akarta.Most ő volt az egyetlen támasz Bones számára.És bármeddig tartson ez az egész,ő várni fog.Várni,amíg csak kell...


-FOLYTATJUK-

Remélem elég hosszú lett a rész!Nem tudom,hogy mikor jön újra,de már most elkezdem írni,hogy minél hamarabb kaphassátok meg..:)