2012. augusztus 31., péntek

Bones-Itt a vége!

IV.rész -

Brennan lassan sétált a gép felé.Szíve szerint visszafordult volna,de egy különös érzés legbelül folyamatosan azt sugallta,hogy menjen tovább,ám szíve nem engedte.Még utoljára hátranézett.Igen,biztonságban van.Mikor bekanyarodott a sarkon már senkit nem látott és kezdett nyugtalan lenni,de igyekezett minél jobban eltitkolni a külvilág elől.
-Jó napot hölgyem!-köszönt egy jó kiállású,erős férfi,mellette a társával-Velünk jönne?-Tempe-ben vagy ezer kérdés merült fel abban a pillanatban
-Ki maga?-kérdezte nyugodtan
-Biztonsági őrök vagyunk,látja?-a kabátjára mutatott-Sejtésünk szerint van magánál valami,ami veszélyes.Nem szeretnénk nagy felfordulást csinálni,mert az rontaná a cég hírnevét.
-Nincs nálam semmi veszélyes-fordult meg,de a férfi elkapta a karját.Mikor Bones a szemébe nézett,ismerős dolgot látott és ez megijesztette.Düh és elszántság keveredett az őr tekintetében.Szinte biztosra vette,miért jött...Nem tudta,hogyan jelezhetne Booth-nak,hiszen már nem látják egymást,de érezte,hogy így is számíthat rá.Elindultak és vagy 5 percig sétáltak mindenféle folyosókon,amikről Temperance azt sem tudta,hogy léteznek,mire egy hatalmas terembe léptek.Az ajtó bezárult mögöttük,Bones pedig meglátta,amitől már kezdetek óta tartott
-Rolf...-mondta,inkább csak magának
-Temperance!Örülök,hogy ismét találkoztunk!Már régóta várok rád-vigyorgott-Tényleg azt hitted,hogy elmenekülhetsz előlem?Azt hitted,ha sikerül is,nem követnélek?Hisz mondtam,hogy számomra nincs befejezetlen ügy!-Booth,mondd,hogy most nem hagysz cserben!_könyörgött magában Tempe
-Mist félnem kéne?-vágott fapofát a nő
-Nem-felelt-Abszolút nem kell félned...Nem kell,de javasolt!
-Nincs még elég a rovásodon?Erőszak..Gyilkosság..Rengeteg gyilkosság..Legalább egy tucat
-Pontosan 10.Bár ha azt az árulót is beleszámoljuk,akkor 11.veled együtt lesz csak egy tucat-helyesbített nyugodtan Rolf
-Minek képzeled magad,hogy döntesz élet és halál felett?Istent játszol,pedig valójában csak egy nyomorult bolond vagy.Azt hiszed,mindent megúszol?Tényleg így gondolod?-lépett egész közel a férfihoz-Hát nagyon tévedsz!Túl nagy hibát követtél el azzal,hogy velem játszottál!-fejezte be határozottan,közben pedig a kezét fenyegetően felemelte.Rolf erősen elkapta és megszorította Brennan csuklóját
-Miért gondolod,hogy több vagy bármelyik eddigi libánál?-kérdezte összeszorított fogakkal-Mert meg tudtál szökni?Tévedsz,ha azt hiszed,nem úszom meg ezt is!Túl sok mindent nem tudsz te még rólam-egész közel hajolt a lány füléhez-És már nem is fogsz!-tette hozzá suttogva.Bones mély levegőt vett és beletérdelt el rablója nemi szervébe,majd eltávolodott két lépést
-Nincsenek befejezetlen ügyeid?-ordította-Akkor itt az ideje elkezdeni!Akarsz még azzal bármit is kezdeni?Biztos vagy benn,hogy ez jó ötlet?-célozgatott még mindig kiabálva-Hát jól figyelj,mert csak egyszer mondom el!Bármit teszel,a börtönben fogsz megrohadni életed végéig!De hatalmas szívességet tennél a világnak,ha rossz ügyvédet fogadnál és könnyen halálraítéltnének!Majd segítek neked annyiban,hogy eldönthesd,a villamosszéket vagy a méreginjekciót választod?Rossz nővel kezdtél!-Rolf dühtől vezérelve a lány felé ütött,de Brennan számított erre és elhajolt,a férfi pedig intett csatlósainak,hogy könnyítsék meg a dolgát
-Hogy te milyen naiv vagy!-ordibálta vissza a lefogott Bones-nak,majd közelebb lépett és ököllel az arcába ütött.Brennan felnevetett
-Így könnyű,igaz?-vigyorgott-Nem tudsz egyedül legyőzni egy gyenge nőt?Ettől érzed magad férfinak?Másként már fel sem áll?Hát hajrá!-kapott még egy ütést,de most a másik oldalról
-Csináld csak édes!-hangzott egy női hang-Megérdemli!Már rég el kellett volna tüntetnem a színről..
-Te maradj ki ebből Jessyka!-morgott dühösen a férfi.Brennan-nek forogni kezdett az agya.Hát ő árulta el Rolf-nak a hollétét?Ez egyszer valahogy hálás volt neki
-Ugyan szívi!Tegnap még nem ezt mondtad-vigyorgott kéjesen és közben Rolf nyakát simogatta
-Tüntessétek el innen!-adta ki a parancsot a szabad embereinek-Most mással van dolgom Jessyka.Te csak pótlék vagy,ha itt végeztem,találkozunk.Igazából sosem te érdekeltél,mert csak félig elégítetted ki a vágyaimat-a lányt megragadták az őrök
-Én mindig csak pótlék vagyok!Mindig mindenkinek ő kell!Ha nem mondok neked igent,jobban élvezed?Akkor nemet mondok!-ahogy kicipelték,elhalkuló hangján érezni lehetett,hogy sír.Temperance egy kicsit megsajnálta,de hamar vissza lett rángatva a valóságba a ruhája gombolásával
-Szóval neked tényleg ez kell.Csak úgy kíváncsiságból.Ha lefekszem veled önszántamból,akkor már nem is kellek?
-Tudod ez nálam nem így működik.Tetszik benned,hogy nem vagy ribanc.Más nekem elsőre igent mondott,de te más vagy.Itt van például Jessyka.Csak rá kellett néznem és szinte rám vetette magát.Jó,lehet az is közbejátszott,hogy az ellenséged,de kit érdekel?A lényegen nem változtat.
-Őrült vagy-jelentette ki undorodva
-Őrültnek lenni jó-vigyorgott,majd az utolsó gombbal is végzett és a felsőt kétfelé nyitotta-Nem félsz?-kérdezte
-Miért kéne?Tudom,mi fog következni.Nem újdonság.Találj ki valami mást,hogy féljek,mert már kezdesz untatni!-Rolf erre még jobban felkapta a vizet
-Félni akarsz?-ordította méregtől vörös arccal-Hozzátok ide azt a Maja lányt!-Brennan elszörnyedt,vonásai megkövesedtek.Nem úgy volt,hogy biztonságban van?Így kellett volna lennie!Hamarosan a háta mögül erős zihálást hallott,de semmi mást.Végül a zihálás gazdáját elé rángatták.Tempe összeszedte magát és sikerült megszólalnia
-Hogy te milyen aljas vagy!-nyögte ki végül Rolf-nak
-Ezt bóknak veszem-vigyorgott a férfi
-Őt miért kellett belekeverni?Semmi köze hozzá?Engedd el!
-Megmentett téged,ezért hálás vagyok neki,de komolyan fontolóra vettem,hogy ő lesz a következő,ha veled végeztem.Tudod elég friss hús,talán még szűz is!De ha már itt van,megkérdezem tőle.Elvégre ő jobban tudja!-a könnyektől nedves arcú lány felé fordult-Tehát szűz vagy még?-kérdezte nyájasan.Maja nem felelt,de ismét előtörtek hatalmas könnyei-Vaaagy-nézett ismét Brennan-re-Meg is nézhetem!-a rémült lány torkaszakadtából sikított és kapálózott,mikor Rolf a nadrágja gombjaihoz ért
-Mit akarsz?Mit tegyek?Nekem már mindegy,de őt engedd el!-Bones vérnyomása az egekbe szökött-Bármit megteszek!-Hol vagy már,Booth? 
-Most már félsz?-Tempe nem tudta,mit feleljen,hiszen valójában eddig is rettegett
-Igen.Félek,hogy egy olyan ember lesz a következő áldozatod,aki nem érdemli meg.Még csak 18 éves!Te nem is az ilyen típusú nőket szereted!Miért bántanád?-erőt fektetett a hangzásba.Nem akart elgyengülni,mert ha megteszi,ez bukott játszma lesz
-Ezt hívják bosszúnak Temperance!-villant meg a tűz a férfi szemében-Feldobtál a zsaruknak és most minden államban engem köröznek!Arra gondoltam,elszökök Minnesotába vagy Michiganba,de nem sok esélyem van átjutni még a következő államba se,nem hogy Minnesotába!
-Félsz a halálbüntetéstől?-vágott vissza Brenn
-Nem.Csak még élvezni akarom az életet.A minnesotai börtönből még meg tudok szökni,de ha itt kapnak el,a halálbüntetés után már esélyem sincs.De térjünk vissza a tárgyra.Mit is vagy hajlandó megtenni,hogy ne bántsam a pártfogoltad?-kérdezte vigyorogva.Brennan mély levegőt vett és igyekezett még mindig nagyon erősnek látszani
-Bármit-felelt látszólag nyugodtan
-Remek-vigyorgott tovább önelégülten-Akkor lássuk-egész közel lépett Tempe-hez,kezét pedig végigsimította a nyakától egész a köldökéig.Brenn igyekezett minél kisebb jelét adni,mennyire retteg,de már teljesen nem volt képes eltitkolni félelmét-Csókolj meg!-utasította a férfi.Brennan Rolf válla mögött Maja-ra pillantott-Csókolj meg vagy tőle kérem ugyanezt!-a lány felé indult,de Tempe nem volt képes végignézni
-Ne!-kiáltott utána-Miért mész el?Egy szóval sem mondtam,hogy nem teljesítem a kérésed!-Rolf ismét közel lépett,szinte már Bones arcában volt
-Hajrá!-suttogta vigyorogva.Brennan egy pillanatig erőt gyűjtött,de végül becsukta a szemét és megcsókolta a zsarolót.Nem volt hosszú a csók,talán 5 másodperc,ha lehetett,Temperance-nek mégis egy örökkévalóságnak tűnt.Rolf-nak ismét sikerült elérnie,hogy undorodjon magától-Jól csókolsz.Tudsz te,ha akarsz!-vigyorgott-De nem tetszik,hogy ennyi ruhadarab áll közénk.Kezdjük is az elsővel,amitől sürgősen meg kell hogy szabadítsalak!-mindkét kezével megfogta a fekete melltartót elöl,majd lassan hátracsúsztatta a kezeit a kapocshoz.Brenn elfordult.Nem akarta ismét végignézni ezt.Elég volt átélni.
-Ne!-kiáltotta Maja,mire Rolf elhúzta a kezeit-Hagyd őt békén te szemét állat!-ordította
-Maja ne csinálj hülyeséget!Maradj ki ebből!Kibírom!Nekem már mindegy!Ne csináld ezt!-állította le-Rolf,ne figyelj rá,oké?Itt vagyok,még csak nem is állok ellen...
-Nagyon meg akarjátok egymást védeni,mi?Vajon mit tesztek majd,ha egyikőtöknek sem sikerül meg védeni a másikat?-Maja-hoz lépett
-Hagyd békén!-Tempe úgy rángatta a kezeit,hogy végül egyik őr sem bírta megtartani és sikerült kitépnie magát.A lendület Rolf-hoz vitte és minden erejét bevetve a férfi képébe ütött,aki ettől a földön kötött ki,Tempe pedig a saját térdeire támaszkodott,de nem sokáig élvezhette a szabadságot,hiszen a csatlósok sem adják fel ilyen könnyen.Újra megragadták mindkét karját és a lehető legtávolabb rángatták Maja-tól.Rolf lassan feltápászkodott
-Mit képzelsz magadról?-sziszegte a méregtől és az ütéstől egyaránt vörös arccal.Erős léptekkel Brennan-hez rohant és gyomorszáj helyett jóval gyomor alatt ütötte meg áldozatát.Bones nem a fájdalomtól könnyezett,inkább a tudattól,hogy ez a kisbaba sem marad már meg.Mert ha az eddigi izgalom nem ölte meg,akkor ez az ütés biztosan-Azt hitted,teherbe estél?Segítettem,hogy ne kelljen többé miatta aggódnod!Fájt?-gúnyolódott-Remélem a magzatodnak is!Akarsz még kötekedni?-ordította.Durva mozdulatokkal Tempe melltartójának a csatjához nyúlt,de nem tudta szétnyitni.Brennan könnyes szemekkel elmosolyodott
-Csak én tudom kicsatolni-megeresztett egy győztes vigyort
-Igazán?-kérdezett vissza dühöngve,majd előhúzott egy kést,de mielőtt lefejthette volna a fehérneműt,valaki betörte az ajtót.A csatlósok egy emberként rántották elő fegyvereiket,de későn.Rolf-nak pedig esélye sem volt,mert amint az őrök szorítása engedett Brenn kezén,ő lesújtott a meglepett férfire.Maja zokogva roskadt a földre,Tempe pedig hallva a "Falhoz!Kezeket a tarkóra!" dumát megnyugodott és nem fordult hátra,csak a rémült lány felé vette az irányt.Nem szólt egy szót sem mindössze átölelte,ez pedig többet mondott minden szónál.


-FOLYTATJUK-


Sziasztok!Hát sajnálom,hogy ilyen lassan jött meg a 10 komi :( Remélem most másként lesz! :)

2012. augusztus 27., hétfő

Sziasztok!! :D

Helló mindenki!3 dolgot is szeretnék ma mondani nektek.Kezdjük is!
1. Nagyon durva,de átmentem a pótvizsgán 65 %-kal!!!!!!
Hihetetlen,mennyire örülök!
2. Viszont a komik nem gyűlnek még mindig :( Mi történt?
3. A szavazás még mindig folyik ITT!!!!!

2012. augusztus 26., vasárnap

Verseeeny!!

Helló mindenki!!Versenyen veszek részt,szóval tessék szavazni!!!!Most már jó lenne nyerni,főleg,hogy az első fordulóban 3. helyezést értem el :D KATTKATTKATT

2012. augusztus 23., csütörtök

Bones-Itt a vége!

IV.rész -

Booth rezzenéstelenül szemlélte az ágyon fekvő nőt.Bár nem látta az arcát,mégis tudta,hogy sír.Néha egy egy szipogás megtörte a csendet,azonban semmi több jel nem árulkodott arról,hogy Temperance ébren van.Seeley most is ugyanabban a székben ült,ahol néhány órája.Akkor sem aludt,ahogyan most sem.Mit kéne tennie?Elmondja vagy ne?Melyikkel árt jobban?Hiszen Brennan már úgyis sejti,hogy valami nem stimmel.De vajon akarja tudni,hogy mi?Booth a sötétségben nem látta,csak hallotta,hogy szerelme felül és megfordít valamit,talán a párnáját,majd visszafekszik.Talán így majd mindketten képesek lesznek elaludni.hiszen ha Tempe álomba merül,Seeley is nyugodtabb lesz valamivel.Azonban nem így lett.Néhány perc múlva Bones ismét felült és a takarójával együtt a párnáját is a földre hajította.Végül csak ült,összekulcsolt térdekkel és várta a hajnalt.Booth nem akart elaludni.Sosem értette,Brennan hogy bírja ki néha napokig alvás nélkül,mikor ő már 24 óra után ki van készülve?Végül gondolataiba merülve homály telepedett elméjére és feladta a küzdelmet az ébren maradásért.A hajnal első sugarai riasztották.Néhányat pislogott,hogy felébredjen,majd körülpillantott.Tempe még mindig ugyanabban a pózban gubbasztott,mint néhány órája.Nem tudta,hogy a lány ébren van-e vagy sem,de lassan felállt,kiropogtatta begémberedett csontjait és az ágyához sétált.Óvatosan ült le,nehogy megzavarja a nőt,ám Brenn ébren volt és felnézett.
-Jó reggelt!-simította végig Booth az arcát
-Neked is-mosolyt erőltetett magára.Az éjjel eldöntötte,hogy nem érdeklik a történtek.Ha Booth tényleg megcsalta,akkor el fogja mondani,ha pedig nem,akkor felesleges ilyeneken rágódnia.Seeley két tenyere közé zárta az álmos arcot
-Szeretlek-súgta halkan.Tempe cseppet sem lepődött meg
-Tudom-felelt nyugodtan.Az ügynök meg akarta ölelni,de Bones eltolta magától-Fürödj meg!-mondta elfordulva.Nem akarta újra érezni azt a szagot,mint tegnap
-Ó.De akkor haza kéne mennem,viszont nem vagyok hajlandó téged még egyszer itt hagyni!-makacskodott a férfi hóbortosan.Brennan elmosolyodott
-Majd szólok Angela-nak,hogy hozzon neked ruhát-Booth a földön heverő ágyneműre nézett,Tempe követte a pillantását-Utálom a kórházi dolgokat-szólalt meg egy kis idő múlva a nő-Jó lesz,ha végre elmehetek!-Seeley lesütötte a szemeit
-Nem akarom,hogy elmenj-mondta lehangoltan,majd az ágyneműért nyúlt és felvette őket a földről.Undorodva nézett rájuk
-Tudom.De ezt kell tennem..
-És ha vissza sem jössz?-vágott közbe feldúltan a férfi-Mi van,ha annyira tetszik neked ott mindentől és mindenkitől elzárva,hogy nem látlak többé?
-Csak rajtad múlik,hogy visszajövök-e.Ha elkaptad Rolf-ot,visszatérek,mert csodálatos apa vagy,Booth!És egy ilyen embertől nem foszthatom meg a gyerekünket-megfogta az ügynök kezét és a hasára tette-Bár te nem hiszed,de én tudom,hogy terhes vagyok.És egy hét múlva az lesz az első,hogy teljesen megbizonyosodjak róla-Booth megcsókolta a lányt
-Ez lenne a világ legcsodálatosabb dolga!Remélem nem ok nélkül bízom benned-amikor rájött,hogy valójában mit is mondott,legszívesebben visszaszívta volna a szavakat.Tempe a padlót bámulta,majd visszanézett Seeley szemébe
-Én is-motyogta és erőtlenül elmosolyodott.Az ügynök legszívesebben ordított volna.Hogy követhetett el akkora hibát,hogy bedőlt annak a kígyónak?Az ajtó nyílás épp jókor zavarta meg őket
-Jó reggelt!-köszönt a nővérke kedvesen-A reggeli vizsgálat miatt jöttem.Ez dönti el,hogy bennmarad még egy napot vagy hazamehet.
-Jó reggelt-köszöntek egyszerre.Booth felállt és átengedte a terepet az ápolónak,aki tüzetesen megvizsgálta a nőt.Brennan nehezen,de tűrte a tapogatást és a hideg fémek érintését a bőrén.Igyekezte elterelni a gondolatait más irányba.El a hideg szobából a csodásan kezdődő álmába.Lehunyta a szemét és a lehető legélethűbben próbálta maga elé képzelni a kislányát.Azt a babát,aki érzései szerint már benne növekszik,azonban igazára legkevesebb 9 nap múlva derülhet fény.Emily puha bőre,a kislányos illata,minden olyan szép volt.Talán túl szép is.Mi van,ha mégsem igaz?Abba biztosan beleőrül.
A doki vagy fél órán keresztül vizsgálgatta betegét,mire döntésre jutott.Megnézte a tegnap készült röntgenképeket,Brennan pupilláit,a fejét,hogyan megy stb. ,végül megállt és gondolkodni kezdett.Úgy tett,mintha a röntgent nézné Bones koponyájáról,de valójában csak azt firtatta magában,hogy elengedje-e vagy tartsa bent még egy napot.Végül csak megszólalt.
-Nézzék.Én azt javasolnám,hogy maradjon itt a kórházban.Nem tenne jót egy utazás,távol innen,hiszen bármikor megtörténhet,hogy ismét elájul,netán rosszabb,ezt pedig azonnal kezelni kell.A hányingere és a szédülés elmúlt?
-Már nincs hányingerem és ha ez kell,hogy kijussak,akkor már nem is szédülök.Nem fogok még egy napot,netán többet itt tartózkodni-jelentette ki határozottan
-Kérlek Bones-fordult hozzá könyörgően Seeley
-Haza megyek,összepakolom a holmim és a következő géppel elmegyek innen,utána pedig követem a tervet,amit megbeszéltünk.Egy perccel sem maradok tovább,Booth-zárta le a témát,majd a ruhái felé vette az irányt,hogy felöltözhessen.Az ügynök a háta mögé lépett és átkarolta,majd a fülébe suttogott
-Tudom,hogy félsz,de én megvédlek!Soha többé nem eshet bajod!
-Mégis el tudtam menni észrevétlenül a kórházból az éjjel!-fordult szembe szerelmével.Booth nem felelt.Nem tudott mit mondani
-Kérem Ms Brennan!-szólt közbe a doki
-Csak adja a papírokat és már itt sem vagyok!
Nem kellett fél óra és már úton is voltak hazafelé.Az idő csigalassúsággal telt.Temperance szótlanul,lehúzott ablakkal ült az anyósülésen.Hiába,a szag csak nem akart enyhülni.Talán már csak a képzelete játszott vele,ezért érezte,de nem számított.A lényegen ez sem változtatott.A kocsi leparkolt,ő pedig némán kiszállt és a lakásuk felé vette az irányt.Igyekezett a legkevésbé sem törődni az emlékeivel és a félelmével.
Hiszen mire jó a félelem,ha nem arra,hogy legyőzzük őket?Ha folyton csak menekülsz,akkor sosem szabadulsz meg tőle.Messzi repítheted,de úgyis visszatér és még elviselhetetlenebbé teszi mindennapjaid.Dühöt és paranoiát kelt benned anélkül,hogy bármit is tehetnél.De sosem késő elnyomni és uralkodni!Öleld át,mint egy védelmező és nézz szembe vele,hogy többé soha ne zaklasson.Csak úgy segíthetsz magadon,ha a dühből szeretetet csinálsz.Másként nem megy.
"A gyűlöletet nem győzheti le gyűlölet,csak a szeretet."
Brennan azonban még nem volt felkészülve rá,hogy szembenézzen a félelmeivel.Felbaktatott a lépcsőn,Booth-tal a nyomában.Mivel már félig-meddig összepakolt,így nem volt nehéz dolga.Amíg az ügynök lefürdött,ő összerámolta a maradék holmit,majd cseréltek.Seeley-nek már nem sok dolga maradt.
-Kész vagyunk-mondta Bones csípőre tett kézzel,mikor felöltözött-Mehetünk?-Booth szemlesütve állt előtte.Látszott rajt,hogy valami nagyon nehezen jön ki a száján
-Bones..Én..-nyökögte bűntudattal teli.Úgy érezte,ha nem mondja el,mi történt,biztosan felrobban,azonban Tempe jobb mutatóujját társa szájára tette
-Ne..Ne most!-suttogta,majd megcsókolta a férfit ezzel sikeresen lecsillapítva annak lelkiismeretét
Kikászálódtak az ajtón és lecipelték azt az egy bőröndöt az autóhoz,ami néhány perc múlva már úton is vol velük a reptérre.
-Nem akarom,hogy elmenj-szólalt meg Seeley
-Ezt már megbeszéltük!Vissza fogok jönni...
-De távol leszel tőlem!Olyan helyen,ahol nem védhetlek meg!Azt sem fogom tudni,mi történik veled!-tört ki belőle-Ha elmész,azzal talán nagyobb veszélybe sodrod magad,mint most vagy!
-Nem fogok örökké a védelmezésed alatt állni Booth!Felnőtt nő vagyok és el tudom dönteni,mit akarok!-fakadt ki Brennan is,mire az ügynök egy hatalmasat fékezett.Ha valaki lett volna mögöttük,biztosan beléjük fut,ám ezt megúszták
-Menekülsz!Megint menekülsz,mint már annyiszor!-fordult szerelme felé-Nézz szembe végre a félelmeiddel és ne fuss el!Azzal,hogy elmész,semmi sem lesz elintézve Bones!Te is tudod!Mióta ismerlek te mindig a könnyebbik utat választod.Most ideje,hogy végigmenj a rögös úton!Szeretlek és tudom,ha most elengedlek,életünk végéig bánni fogjuk,mert te sosem fogsz túllépni Rolf-on és ez így nem egészséges!Maradj itt,hogy elkaphassam veled!Vagy menj,de akkor nem lesz érdemes visszatérned,mert a világod porrá fog hullani-egy pillanatra síri csend ülepedett az autóba.A némaságot folyamatos dudaszó hasította ketté-Te döntesz,melyik utat választod-zárta le,majd elindult.
Brennan csendesen ült és bámult ki az ablakon.Igaza van Booth-nak,mindig a könnyebbik utat választja ahelyett,hogy szembenézne a problémáival.Mindig is így volt,de nem kell,hogy így is legyen!Előkapta a telefont és tárcsázni kezdett.Mindenkit felhívott,aki egy kicsit is számított neki.Elmondta,hogy mikor indul a gépe és csak remélni tudta,hogy barátai ott lesznek majd,hogy elbúcsúzzanak.És talán ha szerencséje van,két legyet üt egy csapásra.Seeley lassan leparkolt,majd mindketten a pénztárhoz vették az irányt,hogy jegyet vegyenek az elő innen induló gépre.Szerencséjük volt,mert a következő gép negyed óra múlva indult,szóval már fel is lehetett rá szállni.Tempe bizonytalanul indult meg a járat felé.
-Brennan!-ordította egy ismerős női hang a háta mögül.Szinte mosollyal az arcán pördült meg.Cam-en és a többieken látszott,hogy rohanva tették meg az utat idáig és most alig kapnak levegőt
-Várj egy percet édesem!-lihegte Angela is-De örülök,hogy még nem mentél el!-ölelte meg barátnőjét,mikor odaértek
-Jó,hogy itt vagytok-mosolygott Bones nyugodtan
Nem volt sok idejük elbúcsúzni.Brenn nem mondta ki,hogy már nem haragszik a barátaira,mégis mindenki jól tudta.Mielőtt elindult volna a gép felé,még Sweets is megérkezett.Mióta Tempe elmondta neki a Jessyka-s történetet,azóta még jobban megkedvelték egymást az ifjú pszichológussal.Brennan egyre kevésbé volt biztos a dolgában.Talán hallgatnia kéne Booth-ra,de hogyan?Mindig a könnyebbik utat választotta,hogy választhatná most a nehezebbet?Szíve szerint megkérdezte volna Sweets-t,de jól tudta,mit válaszolna a fiú.Lassan hátrálni kezdett és a gép felé vette az irányt.Erős akart maradni,de mikor elfordult,megtelt a szeme könnyekkel.Nem akart elmenni és elhagyni mindent és mindenkit,nem akarta feladni az életét,de már késő volt.Sajnálta,hogy megfutamodott Jessyka elől.Fogalma sem volt,mi más megoldás létezik még.hiszen ő csak ezt ismeri.Könnyebb lett volna elmenni,ha valahogy Jessyka fülébe jut,hogy elrepül és idejön,de ez nem történt meg...Vagy mégis??
-Tempe!-visította egy női hang.Ki más lehetett volna,mint Jessyka?Brennan titokban megörült.Elengedte a maga után húzott bőröndjét és megfordult-Várj!-a lány 2 méterre megállt tőle
-Mit akarsz?-kérdezte közönyösen
-Én győztem-vigyorgott önelégülten.Bones arca mosolyra húzódott
-Ó,tényleg?
-Ellened fordítottam a barátaid,elvettem a munkád és enyém a pasid is-közölte könnyedén.Elég távol álltak,hogy a többiek semmit ne halljanak abból,amit beszélgetnek.Brennan nyugodt maradt
-Elveheted a munkám,a barátaim is meggyőzheted az ártatlanságodról,de ami soha nem lesz a tiéd,az Booth-felelt nyugodtan és még mindig mosolygott
-Igen?-kérdezett vissza,de mielőtt bármit mondhatott volna,Bones közbeszólt
-Szánalmas vagy.
-Hogy mi?-emelte fel a hangját
-Szánalmas vagy Jessyka!-mondta újfent egy kicsit hangosabban,hogy a lány biztosan meghallja.Jess tátott szájjal hallgatta az ismétlést
-TE vagy szánalmas!-nyomta meg és hogy még jobban nyomatékosítsa a dolgot,az ujjával is rábökött exbarátnőjére-Szánalmas és naiv!-Brennan elmosolyodott
-Szánalmas,hogy azt hiszed,ellenem fordíthatod a barátaim és elcsábíthatod Booth-t!-minden egyes szóval bökött egyet az ujjával Jessyka felé,aki mindig egy lépéssel hátrébb került és végül már egészen Angela-éknál kötöttek ki.Temperance-nek pontosan ez volt a célja.Jessyka nagyképűen szólalt meg ismét
-Talán nem is olyan nehéz elcsábítani Booth-t,mint gondolod!-vigyorogta-Alig várta,hogy végre levegyem róla a boxert!-Brennan arcáról lefagyott a mosoly.Társára tekintett és valami furcsa érzés folytán megnyugodott-És nagyon aranyos kis félhold alakú anyajegy van a pénisze mellett-nevetett fel gőgösen.Cam teljesen elképedt a hallottakon.Angela is sejtette,mi történt tegnap este,csak Hodgins és Sweets állt értetlenül.Tempe mély levegőt vett.Most nem veszíthet!
-Nem tudom,honnan tudsz erről,de nem is érdekel-jelentette ki nyugodtan-Booth soha nem feküdne le veled önszántából,ebben biztos vagyok!Ami pedig a barátaim és a munkát illeti..-itt megállt egy percre és körülnézett-Azt hiszem,lemondhatsz mindkettőről-győzelmén egy fél pillanatra elmosolyodott,majd megfordult,hogy folytassa útját,hiszen ha nem siet,lekési a gépet.Még hallotta Booth utolsó szavait,amit Jessyka-hoz intézett
-Ha még egyszer Bones vagy az én közelembe mersz jönni,rád zúdítom Washington összes ügynökét és megtudod milyen,ha lépten-nyomon követnek!Hidd el,a következő ilyen alkalommal nem úszod meg figyelmeztetéssel!Börtönbe foglak juttatni!Tudod ott mit csinálnak az ilyen aljas csini pofikkal?-Jess érezte,hogy ezt a harcot elvesztette-Ne akard megtudni!-súgta egész közel a lány arcához.


-FOLYTATJUK-


Sziasztok!Tudom,megint megkéstem,de volt rá okom.3 nap múlva lesz a pótvizsgám,szóval most gőzerővel készülök.Remélem hamar összejön azért a 10 komi :)) Ha tetszett: Komi! Ha nem tetszett: Akkor is :D Jó éjt!

2012. augusztus 12., vasárnap

Bones-Itt a vége!

III.rész -


Booth sebesen vezetett az étterem felé.Gondolatai nem hagyták nyugodni.Hogy lehet,hogy Bones ennyire meg tud rá haragudni?Hisz csak az igazat mondta!Egyszerűen nem értette.De hát hogy is érthetné,végül is csak egy pasi!Másképp szemléli a világot,mint egy nőnemű lény.Akkor is!Miért nem bírja Brennan felfogni,hogy csak meg akarja óvni őt??Idegessége egyre inkább fokozódni látszott.Ráadásul aggodalmát megsokszorozta az is,hogy Rolf már nagyon a nyakukon van.Nem számít,hogy a kórházat úgy őrzik,mint a Pentagont,Booth okkal aggódott.Hiszen ha a pasas feltörte a Jefferson-t és bejutott a rendszerbe anélkül,hogy bárki megakadályozta volna,akkor ez sem okozhat nagyobb gondot neki.A lényeg: még jobban kell sietnie.
Az étterembe érve nem telt 3 teljes percbe,hogy megkapja a rendelését és újfent az autójába üljön a kórház felé hajtva.A kocsi mostanra gyorsabb,ő pedig egyre nyugtalanabb lett.Szíve megtelt félelemmel és agyát pedig elöntötte a düh és a méreg.Hihetetlen,hogy képes volt otthagyni szerelmét,kitéve mindennek!Feje már zúgott az önvádló gondolatoktól.Bekapcsolta a szirénát,hogy még gyorsabbra tudja venni a tempót.Úgy érezte olyan lassan halad,hogy mindjárt megalszik még a tej is,bár legalább százzal hajtott,ami elég veszélyesnek bizonyult ebben az esti forgalomban.
Mikor végre megérkezett szinte úgy lövellt ki a kocsiból a lift felé,mely a társához vezető út elengedhetetlen követelménye volt.Végigrohant a kihalt folyosón,egészen a kórteremig.Benyitott és meglepődve vette észre,hogy a szobában egy lélek sem található.Először talán csak meglepődött,ám mikor felfogta,hogy Brennan nincs ott,szívét elöntötte a félelem és a kétségbeesés.Nem tudta,mit is tehetne,hát felhívta azt,aki először az eszébe jutott...


***


Mikor már minden kezdett elveszni körülöttük,ők mégis egymásra találtak.Ez az igaz barátság.Még ha úgy is hisszük,vége,újra és újra ránk talál és nem enged.
Angela és Brennan önfeledten ölelték egymást.Szívük egy ritmusra dobbant.Az öröm elnyomta a kétséget és a kínt,amely elborítva elméjüket szétáradt egész testükben.
Boldogságukat csak a telefon szüntelen csörgése szakította félbe.Valaki nagyon kereste a Hodgins lakást.
-Ki lehet az ilyenkor?-kérdezte zavartan Angela.Brennan felhúzta a vállait,jelezve,hogy fogalma sincs-Angela Montenegro!Tessék!-szólt bele a telefonba
/-De jó,hogy felvetted Angela!-hallatszott egy ideges férfi hang-Azt hiszem,baj van.../
-Hó!Várj várj várj Booth!Brennan nincs a kórteremben,mert nálam van.Ugye ezt akartad?-szakította félbe az ideges ügynököt
/-Igen.De miért nem szólt?Miért ment el,csak úgy??Nem gondolta,hogy...Add át neki a telefont Angela!-kérte a férfi,bár inkább parancsnak hangzott/
-Rendben-a készülék Brennan kezében landolt
-Mit akarsz Booth?-szólt bele ellenszenvesen a nő
/-Hogyhogy mit akarok?Egyszerűen csak eltűntél!Szerinted mit akarok??-háborgott tovább/
-Ha nem csak benéznél a szobába,akkor látnád a cetlit,amit neked írtam!-emelte fel a hangját idegesen-Vádaskodsz úgy,hogy meg sem nézed,hagytam-e valamit a kórteremben?És még te vagy felháborodva?!-a kiabálásra Jack is kilépett a hálóból,egy szál alsógatyában és álmosan fürkészte a két lányt
-Mi folyik itt?-dörmögte zavartan-Neked nem a kórházban kéne lenned?
-Szívem..-szólt közbe Angie,majd a férfi alsójára mutatott
-Ó-Hodgins alig észrevehetően zavarba jött,majd bevonult a szobába,hogy felvegyen egy köntöst.Közben Booth néhány kilométerre tőlük az ágyhoz sétált és valóban megtalálta a cetlit,amit szerelme hagyott hátra

          "Szia Booth!
Tudom,hogy most nagyon aggódsz,de felesleges.Jól vagyok.Angela-hoz megyek,hogy megbeszéljem vele ezt a baba dolgot.Nem vagyok képes elfogadni,amit mondasz,bármilyen racionális is.Találnom kell valakit,aki megérti,mit érzek és az a valaki Angela.Ha még így is aggódsz,hívd fel nyugodtan.
Bones"


Booth idegesen huppant az ágyra.Hülyén érezte magát a történtek miatt.
-Ne haragudj Bones!-szólalt meg halkan-Nem is tudom,mi ütött belém!Nem akartam kiabálni-mondta védekezésként lehangoltam
/-Semmi baj.Nem vagyok rád mérges Booth,bár racionálisan annak kéne lennem.Azt hiszem,megértem,hogy egyből ideges lettél,amiért eltűntem,de nem szólhattam neked a távozásomról,mert akkor visszatartasz.Hamarosan visszamegyek-a nő hangja szívmelengetően hatott a férfira.Már nem haragszik rá??/
-Rendben-felelt lelkesen-Itt várlak!.És..-folytatta egy kis szünet után-Szeretlek!-Brennan nem felelt,csak elmosolyodott
/-Szia-köszönt el lágyan,majd mindketten letették a telefont.Seeley nem látta szerelme arcát,de jól tudta,hogy mosolyog és azt is,hogy többé nem haragszik rá/
Az ügynök még néhány percig csak ült az ágyon,mellette a még gőzölgő étellel.Bár éhes volt,mégis inkább úgy döntött,megvárja Temperance-t.Addig azonban el kell ütnie az időt valahogy.Felállt és kisétált a szobából,végig a folyosón,egészen a kávéautomatáig,ahol gondosan szemügyre vette a választékot és megnyomta a számára legkedvezőbb ajánlat gombját.Amíg várt,elsétált a nővérpultig és megdöbbenve látta,hogy az ápolónő ott szunyókál a padon.-"Ennyit a személyzetről"-gondolta és visszafordult,hogy magához vehesse a már kész,forró koffeinadagját.Először megszagolta,hiszen már csak a kávé illata is felébresztette elméjét.Volt valami furcsa a szagban,amit érzett,azonban ezt betudta annak,hogy ilyen fajta kávét még nem ivott.Lassan belekóstolt,nehogy elégesse a nyelvét.Az íz szétáradt a szájában,ezzel újabb furcsaságot előidézve.A cseppeket lenyelve pedig szörnyű utóízre lett figyelmes.Ismét szájához emelte a poharat,hátha csak az első korty volt ilyen,ám tévedett a förtelmes utóíz újfent megjelent.Booth az undortól elejtette a poharat,annak tartalma pedig szépen a fehér ingen landolt.
-Remek-zsörtölődött magában és törölgetni kezdte a foltot
Hirtelen abbahagyott mindent,amit eddig csinált.Erős szédülés lett úrrá egész agyán.Forgott vele a folyosó,mintha csak egy ufó forgóhintán ülne,amit gyerekként annyira szeretett,most azonban már a rosszullét határára sodorta a férfit és ha ez még nem lett volna elég,a látása is kezdett homályosulni.Olyan volt,akárha be lenne rúgva.A forgás lassacskán kezdett alábbhagyni.Ekkor meglátott egy angyalt.Talán nem is angyal volt,de pontosan úgy festett.Gyönyörű,sima bőrén megcsillantak a lámpa sugarai és kiemelték kék szeme szépségét,a térd fölé érő fehér,pántos ruha pedig tökéletesen rásimult hibátlan alakjára.Váll alá érő barna haja be volt göndörítve és a ki tudja honnan jövő fuvallat lágyan egyik helyről a másikra libbentette tincseit.
-Bones!-dörmögte kábultan.A nő elmosolyodott és jobb karját hívogatóan előrenyújtotta,majd megindult Tempe kórterme felé.Booth kótyagosan az álomlány után eredt.
Sietősen belépett az ajtón,nehogy egy pillanatra is szem elől tévessze az angyalt.Megállt a lénnyel szemben,de egy szót sem szólt,csak magához húzta.A nő nem ellenkezett,tenyereit az ügynök mellkasára fektette és mélyen az üresen csillogó barna szempárba nézett.
-Tudod Tempe,ha tegnap este nem sikerült összehozni a babát,próbálkozhatunk még!Illetve..Rosszul mondtam.Nagyon szeretném,ha tegnap sikerült volna,sőt,én lennék a világ legboldogabb embere,de ha mégsem...-nem tudta befejezni a mondatot,mert egy forró csók elnyomta a szavakat.Booth gyengéden vissza csókolt.Tudata teljesen elhomályosult.Hogy a kábulattól vagy a szerelemtől-e,azt nem tudta már kideríteni.
Az álomlény csókja egyre hevesebb lett.Kezeivel kigombolta Seeley ingét és a forró mellkast kezdte simogatni,végül már ez sem volt elég.Az ügynök megfogta a lágy szaténruhát és felhúzta,majd levette a lányról,aki ezután egy pillanatra eltávolodott,hogy a férfi szemügyre vehesse hibátlan alakját és fedetlen kerek kebleit.Booth eddig is be volt zsongva,de már nem bírta visszafogni magát.Érinteni,érezni akarta a finom,puha bőrt és legfőképpen megszabadítani a nőt az egyetlen ruhadarabról,ami még megvédte a teljes meztelenségtől.Közelebb lépett,magához ölelte az angyalt és a nyakába csókolt.A lány sem tétlenkedett sokáig,kikapcsolta a cocky övcsatot,hogy leránthassa az útjában álló ruhadarabot.Majdnem minden akadálytól megszabadulva ismét összesimultak.Booth férfiassága vágytól felhevülten várt a kielégülésre.Az ügynök forró csókokkal árasztotta el a nőt,először csak a száján,majd a füle alatt és a vállán,keze pedig megállapodott a lény tökéletesen feszes mellén.A szoba megtelt az angyal csendes nyögéseivel.Seeley érezte,ahogy álomlány a dereka köré fonja hosszú lábait.Megindult az ágy felé,oda érve pedig óvatosan ráfektette a csodanőt,majd folytatta,amit elkezdett.Csókjai már kiterjedtek a lény egész testére.Egyik kezével lesöpörte az ágyon heverő zacskót a földre,hogy szabad teret adhasson szenvedélyüknek.Megszabadultak az utolsó útjukban álló ruhadaraboktól is.Booth végigsimította a lány combját egészen a vágytól lüktető szeméremtestéig és lágyan masszírozni kezdte,ám nem hagyta,hogy a nő eljusson a csúcsig.Lassan átfordultak,hogy az angyallény legyen felül.Végül ő folytatta,amit partnere elkezdett.Végigkóstolta a férfi testének minden porcikáját,közben egyik kezét annak falloszán tartotta és könnyedén simogatta azt.Seeley már nem bírt tovább várni.Heves mozdulattal helyet cserélt a lánnyal,ezzel tudatta vele érzését,azonban a nő ismét fordított a helyzeten és ő került felülre.Úgy helyezkedett,hogy gond nélkül egyesülhessenek.Tenyerével megtámaszkodott az ügynök mellkasán.Booth végigsimította kezeivel a lényt,combjaitól felfelé haladva egészen a mellekig,majd le a csípőre,ahol aztán megállapodott.Az eggyé válás mindkettejük számára csodálatos volt.Seeley tenyerét nem mozdította a lágyan ringó csípőről.Néha felcsúsztatta,hogy megérinthesse az ide-oda remegő kebleket,de végül mindig visszasiklott a derékra.Mikor eljutottak a végső kielégülésig,mindketten azon voltak,hogy ennek minél kisebb hangot adjanak.Az álomlény lehajolt és megcsókolta a férfit,majd szorosan hozzásimult.Booth megpróbálta óvatosan oldalra fektetni a nőt,ám az minduntalan visszamászott és újra meg újra izgatni kezdte a férfit a mozdulataival és a kezével.
-Még egyszer?-kérdezte kajánul vigyorogva Seeley.A lény nem válaszolt,de tettei mindent elárultak.Megcsókolták egymást-Szeretlek Temperance!-suttogta az ügynök két csók közben.Az álomlény nem foglalkozott a férfi szavaival,csak folytatta,amit elkezdett.
Egyik combját a férfi lábai közé fektette,ám további mozdulatait a telefon csörgése szakította félbe.Először egyikük sem akart tudomást venni róla,ám mikor úgy tűnt,a telefonáló sosem adja fel,Booth megelégelte és előhalászta a nadrágjából a mobilt.
-Booth!-szólt bele kábán.Még mindig nem volt tudatánál
/-Szia Booth!-köszönt kedvesen a nő-Én viszem be Brennan-t,jó?Most indulunk!/
-Persze.De hova?És..Ki vagy?-a tudathasadás miatt abszolút nem volt összezavarva
/-Hát én,Angela és a kórházba!-felelt nyugtalanul a lány-Mi az Seeley,be vagy lőve?-összevonta a szemöldökét Angie/
-Mi?Én?Ja nem.Asszem nem.Csak szerelmes vagyok-vigyorgott magában.Talán kezdett tisztulni az elméje,mert ő is ráncolni kezdte a homlokát-Be akarod hozni Bones-t?-értetlenkedett
/-Igen-nyújtotta el-Épp ezt magyarázom!/
-De az nem lehet.Mert ő épp itt fekszik nagyon szexin az ágyon-vigyorgott fojtott hangon
/-Mi??-rikoltott Angie-Na jó!Tuti be vagy lőve!Brennan itt ül mellettem és mindjárt ott vagyunk!-sipítozta türelmetlenül,majd kinyomta a telefont/
Booth értetlenül tartotta a füle mellett a süket telefont.Hogy lehet egyszerre két helyen?Felkelt ültéből a földről és az ágyhoz lépett,majd befeküdt.Nem nézett a mellette fekvő lányra,hátha már nincs is ott és tényleg csak képzelődte az egészet,azonban a most már kevésbé angyali lény folytatta,amit az előbb oly serényen elkezdett.Booth-nak kitisztult a látása és amint agya érzékelte az előtte lévő arcot,akkorát lökött a testen,hogy a nő hangos puffanással a földön landolt.
-Aú-nyögte hangosan-Ez meg mire volt jó?-háborgott még mindig a földön
-Mi a fenét keresel te rajtam meztelenül?!-nézett le idegesen a földre Seeley
-Hát-ült fel a lány vigyorogva-Az imént volt egy nagyon csodás menetünk-kuncogta
-Mi az,hogy nekünk?Én nem feküdtem le veled!-dörmögte ingerülten
-Ó,dehogynem szivi!-feltérdelt,hogy hozzáérhessen Booth fedetlen mellkasához-Emlékezz csak!-meg akarta csókolni a férfit,de amint ajkuk összeért,az ügynök hátrébb kúszott az ágyon,hogy minél távolabb legyen a nőtől
-Tűnj innen!-kiáltotta,miközben magára csavarta a takarót-Hogy a fenébe csináltad?Önszántamból soha nem érnék hozzád!Én nem is téged láttalak!Nem veled feküdtem le!-fejében kavarogtak a zavarodottabbnál zavarodottabb gondolatok.
-Finom volt a kávé?-kérdezte nyugodtan mosolyogva-Elég sok ideig hatott a drogadagod.Azt hittem,többet iszol és mikor Temperance visszatér,mi együtt leszünk az ágyában,de nem baj.Így is jó.Azért azt el kell mondjam,eszméletlen,amit az ágyban művelsz!Eddig egy pasi sem volt képes annyira felizgatni,hogy követeljem a következő menetet!-nevetett fel
-Na jó.Te őrült vagy!Nem vagy normális!Beteg vagy!Sürgősen fordulj orvoshoz!-hebegte meglepetten a férfi-Szedd össze a cuccod és takarodj vagy én rugdoslak ki!-emelte fel a hangját határozottan,majd odadobta a fehér ruhát a tulajdonosának.
-Hát jó-mondta mosolyogva-De ismerd el,hogy nagyon jó volt-vigyorgott önelégülten
-Nem.Elrontottad,mert utálok alul lenni!-felelt erősen,majd kilökdöste a felöltözött nőt
-Még találkozunk!-suttogta,mielőtt Booth becsapta volna a kórterem ajtaját
Az ügynöknek nem volt ideje tanakodni.Ha nem cselekszik,akkor Tempe mindenre rájön,ez pedig nagyon nem hiányzott!Gyorsan felkapta a földről a mobilját és benyomta Angela gyorshívóját.
/-Halló?-szólt bele a telefonba a lány/
-Jól figyelj Angie és ne szólj,egy szót sem!
/-Mi?De miért?/
-Csak bízz bennem!Csinálj úgy,mintha lerobbant volna a kocsi!Kérlek!Bones érdekében!-Angela sejtette,hogy mi folyik itt,de követte az utasításokat-Ne mondd meg neki,ki vagyok,csak az apukád keresett vagy Hodgins vagy bánom is én,csak terelj!-fejezte be idegesen
/-Rendben-felelt a vékony hang-Akkor majd ha hazaértem beszélünk.Oké?Most feküdj vissza szívem!-Angela ezzel jelezte,hogy vette a lapot/
-Köszönöm Angela!-letette a telefont és nekiállt felöltözni,majd rendbe rakni a szobát és az ágyat.


***


Angela elrakta a mobilját.És csendesen hajtott tovább.Brennan egyelőre semmit nem észlelt a körülötte zajló dolgokból.Valamilyen oknál fogva nagyon boldog volt.Angela meghozta a hatását.Elmosolyodott.
-Hodgins volt?-szólalt meg végül
-Igen-felelt a lány-Össze-vissza zagyvált mindent.Néha alva jár szegényem-a hazugságtól egy pillanatra lesütötte a szemét.Sejtette,hogy mit művelt Booth és ezért bűntudata volt a hazugság miatt.Mostanra már Tempe is kezdte érezni,hogy valami nem stimmel
-Ó..-nem tudott,de nem is nagyon akart többet mondani.A kocsi elkezdett rángatózni-Mit csinálsz?-kérdezte Tempe meglepődve
-Nem én csinálom!Valami baja van ennek a tragacsnak!-a kocsi egyszer csak lefulladt "Booth,ezt te fogod nekem megfizetni!" Őrjöngött magában Angie
-Remek.Jobb,ha hívok egy autómentőt-dünnyögte Tempe
-Nem kell!-reagálta,talán túl gyorsan-Majd..Én megjavítom.Felesleges ilyenekre pazarolni a pénzt,arról nem is beszélve,hogy utána nem lesz mivel járnom-Brennan most már biztosan tudta,hogy valami nem stimmel,de nem akart rákérdezni.Még nem jött el az ideje
-Ahogy gondolod-vonta meg a vállát.Segítsek?-kérdezte,mintha nem tudta volna a választ
-Nem kell,köszi.Megoldom-megeresztett egy hamis mosolyt és kiszállt a kocsiból,hogy úgy tegyen,mintha csinálna valamit.Felnyitotta a motorháztetőt.
Jó néhány percet eltöltöttek így a semmittevéssel,végül Tempe megelégelte és elfordította a kocsikulcsot,a motor pedig hangos morajlással beindult,ezzel Angela-ra hozva a frászt.
-Kész-szólalt meg Brenn-Mehetünk?-kérdezte közönyösen.A művésznő fal fehér lett
-I-igen-felelte zavartan,majd beült a kocsiba-De jó,hogy sikerült megcsinálnom-hangjában érezni lehetett a bizonytalanságot,de Bones nem reagált.Az út többi része csendben telt.Angela megpróbált beszélgetést kezdeményezni,de csak magában dumált-Holnap akkor elutazol?-kérdezte idegesen.Mivel nem kapott választ,még idegtépőbb lett a helyzete.Megállt a kórház parkolójában,de mielőtt Brennan kiszállhatott volna,lenyomta a zárakat.
-Mit csinálsz?-kérdezte dühösen
-Nézd!Soha életemben nem hazudtam még neked édesem,ezt te is tudod!-kezdte határozottan-Csak tégy úgy,mintha ez sem történt volna meg,oké?Mindenre rá fogsz jönni a maga idejében-nyelt egy nagyot-Kérlek ne haragudj rám!-suttogta.Brennan mosolyt erőltetett magára
-Rendben.De úgy érzem,nem szeretném tudni,kinek a kedvéért hazudtál
-Nem szeretnéd-értett egyet a lány és feloldotta a zárat-Menjünk-Tempe érezte,hogy az a valaki,aki hazugságra vette rá a legjobb barátnőjét,az Booth volt és ebben a pillanatban nem akarta tudni,miért tett ilyet
Lassan felsétáltak a lépcsőkön és a biztonságiakba ütköztek.
-Jó estét!-köszöntek egyszerre mind a ketten-Kérem azono...-félbe kellett hagynia a mondatot,mert meglátta a feléjük közeledő 2 alak arcát-Magának nem a kórteremben kéne lennie?-kérdezte egyikük idegesen
-De,ott.És most épp vissza tartok-a fiúk tudták,hogy nagy bajban vannak,ha még azt sem vették észre,hogy a nő kilógott
-Rendben-felelt a fiatalabbik idegesen és kitárta előttük az ajtót
-Nyugi fiúk!Majd azt mondom,kiengedtetek!-mondta még utoljára.
Beszálltak a liftbe és az megtelt hirtelen szorító levegővel.Alig jutott a tüdejükbe oxigén.Mindketten féltek,hogy vajon mit fognak látni,ha felérnek a kórteremhez.Az ajtó kinyílt és az első,ami a szemük elé tárult egy üres kávés pohár volt,ami a tartalmának egy részével együtt a földön hevert.
-Hát,nem épp erre számítottam-nyögte Angela,de Brennan tovább nézett az orránál
-Haladjunk-a kórterembe nyitva semmi szokatlant nem láttak a megvetett ágyon és az "alvó" Booth-on kívül
-Biztos elfáradt-mosolygott a látványon a művésznő
-Biztos..-nem tudta,miért van minden rendben és miért nincs itt a vacsorája,amit hozatott,de kicsit gyanúsnak érezte a dolgoz.
Közelebb lépett a széken alvó ügynökhöz és szájon csókolta,de nem épp azt a hatást érte el,amire várt.A férfi nem mozdult.Brennan mosolyogva végigsimította az arcát,majd a vállára tette a fejét és ekkor valami idegen dolgot érzett.Egy másik nő szagát.Olyan hirtelen kapta el a fejét,hogy megrándult a nyaka.Zihálva nézte szerelmét. "Az nem lehet...Nem csalt meg!Képzelődöm!" Megfordult és elköszönt barátnőjétől
-Jó éjt Angie!Köszönöm,hogy visszahoztál,de főleg,hogy fogadtál!-próbált nagyon meggyőzően mosolyogni,de nem jött neki össze.A lány megölelte
-Sosem bántana szándékosan!-suttogta a fülébe,mivel gyanította,hogy Booth minden szavát hallja-Minden rendben!-biztatólag még ő is elhúzta a száját két oldalra,majd távozott
Brennan magára maradt a kétségeivel.Még egy ideig nézte a mozdulatlan férfit,majd átöltötte a kórházi ruhát és befeküdt az ágyba.Az első,amit megérzett,Booth édes illata volt,de azt kívánta,bár ez lett volna az utolsó is.Az a női szag,amit az előbb az ügynök bőrén érzett,ugyanaz volt,mint amit most szagolt.Úgy döntött,nem foglalkozik vele.Oldalra fordult,hogy aludjon,de a sírás fojtogatta a torkát és nem volt hajlandó visszatartani.Könnyei hangtalanul folytak a vegyes illatú párnára.


-FOLYTATJUK-


Sziasztok!Azt írtam,hogy holnap jön,de úgy döntöttem,ma hozom a frisset!Remélem tetszett! :) Tessék komizni! :D Ja és szavazniii!!Igazán csak egy perc az egész ;)

Helló emberek!Fülledt részt fogok nektek hozni,azt garantálom!Viszont cserébe csak annyit kérek,hogy szavazzatok!!!

Nem ígérem,hogy minden kíváncsiságotok ki lesz elégítve,sőt!Inkább hozok még egy kis homályt! :) Csak szavazz!!! :D Szóval nagyon írok és este végre megkaptam az ihletet is a folytatáshoz,úgyhogy szerintem a közeljövőben jön is valami ÚJ :D

2012. augusztus 4., szombat

Jelentkeztem egy versenyre :) Szavazzatok!


Kérlek szavazzatok rám ( illetve az oldalra :P )!Sajnos a késői indulásom után elég nehéz lesz behozni a lemaradást,de én bízom bennetek :) Segítsetek!! 
Köszi :D