2012. április 30., hétfő

Bones-Az ördög nem alszik-7

Estére a kis csapat minden tagja szétszéledt.Brennan és Booth hazamentek,ahogy Angela és Hodgins is.Cam azt mondta,ő még marad,mert van egy kis papírmunka,amit feltétlen be kell fejeznie,de persze ezt Bones-on kívül senki sem hitte el.Látszólag mindenki a maga dolgával törődött,ez azonban nem így volt.Angela nem bírt elszakadni a gondolattól,hogy tehetetlenül kell végignéznie,ahogy barátnője retteg.Hogy lehet,hogy nincs válasz a kérdéseikre?Miért nem tudják elkapni minden gondjuk okozóját?Türelmetlenül várta a következő reggelt,hogy végre folytathassa a kutatást a bizonyítékok után.Jól tudta,az alvásra nincs sok esélye,ahogy férjének sincs,amíg ő ébren van.
Hodgins az ágyon fekve a plafont szemlélte,karjaiban az imádott nővel.Az álmosság már teljesen homályossá tette látását és vele az életszemléletét is.A kérdések és ki nem mondott válaszok összevissza kavarogtak a fejében,képtelen volt rendet rakni közöttük.Néha egy-egy gondolat megmaradt az elméjében és kicsit elkezdte boncolgatni,de végül az is eltűnt.Minden kérdése ugyanúgy kezdődött : Hogyan?Hogyan tudná elterelni felesége gondolatait?Hogyan találhatna még több bizonyítékot,hogy elkaphassák végre Rolf-ot?Hogy segíthetne Dr.Brennan-en?Ha nem dugják a dutyiba azt a pszichopatát,akkor hogyan lehetnek újra boldogok?Boldogok lesznek egyáltalán még valaha?-Aztán egy pillanatra megakadt.Visszapörgette gondolatait a pszichopata szóig.Zack!Ő mindenre tudja a választ!Elmosolyodott és szerelme fülébe suttogta: Minden rendben lesz!Bízz bennem!,aztán elaludt,Angela-val együtt.
Még Temperance is Booth-tal foglalkozott,azzal,hogy mit akarhat a férfi.Természetesen nem kellett nagy ész,hogy rájöjjön : Az ügynök vele akart lenni,bármilyen módon és ezért akármit megtenne.Egyre jobban sajnálta,hogy nem tud neki mindent megadni,legalábbis a legfontosabbat,amire minden férfinek/embernek szüksége van,tehát a szexet.Már nagyon sokszor rávette magát,hogy "majd most!",de végül mindig megijedt és visszavonult a bűntudattal teli kis zugába.
Seeley volt az egyetlen,aki magával foglalkozott.Vissza akarta fogni magát,amennyire csak lehet,hiszen ha szabadon engedné vágyait,az senkinek nem lenne jó.Már hónapok óta nem volt senkivel.Persze nem is akart akárkivel ágyba bújni,csak egyetlen egy nővel lett volna képes megtenni,méghozzá Bones-sal.Ez azonban most még lehetetlen volt.Biztos,hogy idővel elmúlik társa félelme,de addig ki kell tartania,mert különben mindent elronthat.
Camille az irodájában ücsörgött.Akármilyen fáradt volt,nem volt hajlandó hazamenni.Tudta,hogy már szinte mindenki elment és csak holnap folytatják a keresést,de ha valami nyomot találtak volna,ő itt akart lenni.Még maga sem tudta,hogy miért,de most még jobban szívén viselte Brennan sorsát,mint eddig.Persze azelőtt is aggódott érte,mikor elrabolták és előtte,de ez más volt.Sokkal erősebb.Végre érezhető volt barátnője javulása és nem engedhette,hogy ez az ember mindent elszúrjon.Érezte,hogy ez egyszer Rolf biztosan hibázott és ő meg fogja találni azt a hibát,még mielőtt nagyobb baj történne a fenyegetésnél.
-Dr.Saroyan!-szólt be az ajtón egy fiatal,nem túl mély férfi hang.Cam felnézett-Találtunk valamit!-a nő szívéről hatalmas kő esett le. "Tudtam"
-Hol?-a fiú intett,Cam pedig követte.Átvágtak az egész intézeten,mindezt síri csendben.Senki sem akart megszólalni.Mikor már 10 perce a bolyongtak,látszólag teljesen céltalanul,végül Saroyan mégis megtörte a csendet-Hova megyünk?-a srác egy szót sem szólt.Befordult a sarkon és félreállt,hogy Camille mindent lásson-Mi történt itt?És mikor?-fejében teljes volt a káosz-Mióta vannak itt ezek a hullák?
-Nem tudom pontosan,mert nem vagyok halottkém,de biztos vagyok benne,hogy innen törték fel a Jefferson rendszerét-egy ajtóra mutatott,körülbelül 2 méterre tőlük.
-Az irányítóközpont-jelentette ki-Hogy lehet,az,hogy ezt csak most tudom meg?Azt hittem az FBI elég jól végzi a dolgát,most mégis ez volt az utolsó hely,amit megnéztek?Komolyan a legvalószínűbb tetthelyet nézték meg utoljára?!-förmedt a fiatal srácra Cam
-Sajnálom Dr.Saroyan!Én csak most kerültem ide,hiába teszek javaslatokat,senki sem hallgat rám!Amint akadt rá alkalmam,megnéztem a lehetséges tetthelyet...És azt hiszem ezzel az állásomat is elvesztettem-nyögte halkan.Camille még gondolkodott egy picit,mély levegőt vett és lehiggadt
-Miért nem hallgattak magára?-kérdezte csendesen
-Azt mondták,hogy ide lehetetlen bejutni és legutoljára sem így csinálta,akkor most miért kockáztatna?-egy fél másodperc szünetet tartott és hozzátette-Azt is mondták,hogy ne kontárkodjak,vagy repülök.
-Hány éves maga?
-Én 24 hölgyem.Mint mondtam,még új vagyok-Cam egy cseppet sem csodálkozott
-Szép volt.Gondoskodom róla,hogy megkapja a jutalmát-Cam erősen nézte,de a fiú arcán nem volt jele elégedettségnek,sokkal inkább a meglepettség sugárzott róla
-Ju-Jutalmat?Én nem kérek semmit.Ez a munkám..
-Amit senki más nem végzett rendesen!-szakította félbe a nő-Megérdemli-jelentette ki,majd még egy pillantást vetett a hullákra és megfordult
-Gondoskodjon róla,hogy kijöjjenek a helyszínelők és ne tegyenek tönkre egy bizonyítékot sem!-fejezte be,aztán elindult,de szinte azonnal meg is torpant-Apropó!Hol vannak a többiek?
-Haza mentek hölgyem!Letelt a munkaidejük és reggel folytatják,mivel eddig nem találtak semmit-felelt engedelmesen a srác
-Remek.Akkor szólok a főnökének,hogy munka van.És még valami..Köszönöm!-megejtett egy apró mosolyt a fiú felé,majd folytatta útját
Nem tervezte,hogy szól a többieknek,elég,ha reggel megtudják.Legyen egy kis nyugalmuk.Most még úgysem tudnak semmit tenni.


***


A nap gyengéden cirógatta Brennan arcát és mosolyt csalt arra."Új nap,új remények"-gondolta,majd a másik oldalára fordult,hogy átölelhesse szerelmét,azonban annak párnája üres volt.Tempe felemelte a fejét és mikor szeme is azt mutatta,amit az ujjai előbb már kitapintottak,összeráncolta a szemöldökét.Hol lehet?Lassan felült az ágyba és a fényhez szoktatta szemeit.Körülnézett,de a szinte világító szobában rajta kívül egy lélek sem volt,sőt,ahogy hallgatózott,semmit sem hallott.Talán már egyedül is van a lakásban?Ilyen gyorsan?Na nem mintha félne,de azért ez egy kicsit ijesztő.Elkezdett még jobban fülelni,de semmit sem hallott,aztán egy hangos puffanás és csörömpölés,de az a valami,ami ezt a zajt okozta,biztosan nem esett a földre.Brennan-nek egyre gyorsabban dobogott a szíve.Mi lehetett ez?Kérdésére hamarosan megkapta a választ,ugyanis Booth jelent meg az ajtóba egy tálcával a kezében.
-Ne haragudj!Nem akartalak felébreszteni!-dörmögte lágyan
-Nem ébresztettél fel.Már fent voltam-mosolygott a lány-Csak kicsit megijesztettél.
-Oh..Ne haragudj!-ismételte.Bones szemei a férfi kezében lévő fehér tálcára estek.Hirtelen nagyon kordult a gyomra-Biztosan éhes vagy már!Kicsit sokat tököltem a reggelivel,de tudod végre előbb keltem és gondoltam megleplek..Egy kicsit elszámítottam magam-kivillantotta fehér fogait
-Nem-felelte Brenn-Épp most keltem fel.Kicsit hiányoltalak mellőlem-lesütötte a szemeit és mély levegőt vett.Most annyi vágy tombolt benne,de mégsem hagyhatta,hogy ez eluralkodjon rajta,hiszen ha megint megijed,akkor azzal csak Booth-nak ártana.Jól tudta,hogy társának így is nagyon nehéz visszafognia magát.Seeley közelebb sétált,leült és letette a tálcát az ágyra
-Hogy érzed magad?-kérdezte lágyan mormolva.Tempe nagyot nyelt
-Jól-felelte szűkszavúan-Éhes vagyok-tette hozzá,majd,hogy ne kelljen többet beszélnie,bekapott egy frissen sült pogácsát-Te sütötted?-kérdezte meglepetten
-Nem.Csak leugrottam a pékségbe.De ha rossz,akkor visszamehetek reklamálni-mosolygott
-Nem,dehogy!Ez nagyon finom-Booth lassan közelebb hajolt szerelméhez és megcsókolta.Brennan-en eluralkodtak az érzelmei és abban a pillanatban képtelen volt visszafogni magát.Seeley gyengéd csókjából hamarosan egy vad csókcsatát varázsoltak.Testük lázban égett,ezt azonban Booth-nak meg kellett törnie.
-Sajnálom Bones-suttogta-Nem szeretnélek bántani!-sütötte le a szemeit.Brennan nem válaszolt,csak elhúzódott.Felállat az ágyról és a fürdőbe viharzott-Bones!..Bones haragszol?-kérdezte szomorúan a férfi,de már nem kapott választ.Egyedül maradt felperzselt vágyával a szobában.


***


Brennan már legalább fél órája zuhanyzott.Nem tudta kiverni a fejéből a gondolatot,hogy ő tette ezt a férfival."Nem szeretne bántani?Én bántom őt!Miért magát hibáztatja?Én hálás vagyok neki,hogy egyáltalán még mellettem van!Ebben a helyzetben más már rég elhagyott volna és még azt is megérteném,ha Booth is ezt tenné.Miért van még velem?Helyes és sármos,bármelyik gyönyörű nőt megkaphatná magának...Semmi sem tart örökké...Egyszer rám un,megunja a buta visszahúzódásaimat és akkor örökre elveszítem."Hangosan szipogni kezdett.Ez a gondolat valahogy nem nagyon segített rajta.Elzárta a csapot és megtörölközött.


***


Booth némán ücsörgött az ágyon,pont,mint mikor társa itt hagyta.Mit tegyen?Azzal,hogy elhúzódott,megbántotta Bones-t?Hiszen mégsem hagyhatta,hogy vágyai eluralkodjanak rajta!Ha nem tudna megállni,az végzetes hiba lenne és mindent elrontana vele.Gondolataiban a fürdőszobaajtó zárjának hangos kattanása zavarta meg...


-FOLYTATJUK-