Regény-Titkok

Maja Stredford vagyok,egy átlagos 17 éves lány Michigan-ben.Pontosan úgy öltözködök és ugyanúgy teperek a suliban a jó jegyekért,mint mások.Azonban van valami,ami különlegessé tesz,amiről még én sem tudtam...Egészen mostanáig...


- 1 fejezet -


Végre vége az iskolának!Hála a csengőnek,most kiszabadulhat az suli nyomasztó falai közül.A lehető leggyorsabban dobálta össze a cuccait és már rohant is a kijárat felé,ügyet sem vetve az őt bámuló és nevető emberekre.Legszívesebben képen törölte volna mindegyiket,azonban ezt nem tehette meg,mert nemrég meg lett fenyegetve,hogy kicsapják az iskolából,ha még egyszer verekedésbe kerül.Hogy miért?Lássuk csak..
Néhány hónapja kezdődött ez az egész,pontosan az iskolával együtt.Maja megfogadta,hogy többé nem lesz az a jó kislány,aki eddig,nem tűri,hogy piszkálják és bántsák,igenis a sarkára fog állni és megvédi magát!Azonban ezt hamar meg is akadályozta az iskola igazgatója,mikor a lány rendesen elintézett egy srácot.Ő kórházba került,Maja pedig a diri irodájába.Azóta már nagyon jó kislány...Legalábbis minden igyekezetével azon van,hogy ne csapják ki,ugyanis az anyja világosan megmondta neki,ha repül az iskolából,akkor otthonról is.Ha lett volna egy biztos hely,ahová mehet,mikor megtörténik a baj,akkor nem húzta volna meg magát.Mióta lázadó lett,utál az anyjával élni.Könnyebb lenne,ha az őt egyedül nevelő nő nem csak mindig a rosszat keresné lánya tetteiben,hanem egy kicsit együtt is érezne vele és megpróbálná esetleg megérteni őt.Maja ezt egyre elképzelhetetlenebbnek tartotta.
Lerohant a suli lépcsőjén,átfurakodva magát mindenkin,majd biciklire pattant és eltekert a néhány utcányira lévő kertes házukhoz.Az a zöld trutyi,amit ma reggel ráborítottak,teljesen rászáradt a ruhájára és a hajára.És hogy miért tették ezt vele?Mert már nem vághat vissza.Ezt mindenki jól tudta az iskolában és ki is használták.Épp kikanyarodott volna a suli utcájából,mikor a vörös cabrio-val közlekedő "menő" csaj,Amy elé nem vágott.Majdnem elütötte és egy gúnyos mosollyal és integetéssel simán elintézte a dolgot.Maja agyát elöntötte a düh és egyszerűen képtelen volt visszatérni a valóságba.Teljes transzba esett.Elképzelte,ahogy az autó lefullad és olajos füstöt fúj a benne ülő lányokra.Mikor gondolatai valósággá váltak,ő nem fogta fel.Tovább és tovább akart menni.Csak akkor tért végre magához,mikor a füst már kezdte az ő szemét is csípni.Hirtelen felfogta,hogy mi is történt.Ismét valóra váltak a gondolatai.Már nem ez volt az első alkalom,hetek óta minden dolog,amire erősen koncentrált,valósággá vált és legyünk őszinték,nagyon élvezte ezt.Bár nem nagyon akarta elhinni,hogy ezeket ő csinálja,inkább a véletlenre fogott mindent.Látta,ahogy minden ember a lányok mentésére indul,ő pedig zavartan eltekert a helyszínről.Barna,összetapadt hajába a szél nyugtalanul kapkodott.Még a madarak is érezték,valami nincs rendben.Felhajtott a garázsukba,ledobta a bicaját és felrohant a lépcsőn.Mint soha,most sem köszöntötte az anyját,akit ez felettébb zavart.Ő is érezte,hogy egyre távolabb kerül a lányától.
-Szia!-üdvözölte erőteljesen a szobája felé igyekvő lányt-Azért igazán köszönhetnél!-mérgelődött
-Jaj Caroline!Ne tégy úgy,mintha érdekelne!-felelt flegmán,majd folytatta útját és felrohant a saját kis zugába
-Miért vagy tele ezzel a zöld valamivel?-hangjában nem lehetett érezni az érdekeltséget.Olyan semmitmondó volt a helyzet
-Ez sem izgat.Ne törd magad!-becsukta maga mögött az ajtót és a bevetett ágyra dőlt.Még vagy percekig csak feküdt,végül úgy döntött,ideje egy kicsit megbolygatni a ház nyugalmát.A magnóhoz lépett és teljes hangerőn bömböltetni kezdte az Országút a pokolba című számot AC/DC-től.Felvídította,ahogy tombolt.Ilyenkor nem voltak sem gátak sem határok.Teljesen önmaga lehetett.Régen is hallgatott efféle zenéket,de mióta se barátai,sem pedig családja nincs,már csak ez maradt.Sosem kedvelte a nyálas érzelmeikről kornyikáló kis sztároknak kikiáltott anorexiás énekeseket.Ha csak rájuk gondolt,már kirázta a hideg.
-Maja!-dörömbölt az ajtón Carol-Maja!Nyisd ki!-ordította,hogy túlharsogja a zenét.A lány lehalkította a magnót és nemtörődöm módon kitárta a recsegő hangot hallató ajtót
-Mit akarsz?-kérdezte nyugodtan
-Mégis mit?Ne beszélj velem így!Az anyád vagyok,nem valamelyik flúgos haverod!-emelte fel a hangját egyre ingerültebben-Halkítsd le azt a zajforrást!
-Már rég nem vagy az anyám!-vágott vissza kiabálva.A házban lévő összes lámpa pislákolni kezdett,Maja pedig zihált,majd becsapta az ajtót,hogy az őt megszülő nő ne legyen tanúja,benedvesedett szemeinek.Az ajtóval szembeni ablakhoz sétált és a párkányra ült.A zenét nem hangosította vissza és ezt kezdte bánni,mivel-most már halkan-apró kopogásra lett figyelmes-Hagyj békén!Nem kell úgy tenned,mintha törődnél velem!-Carol lenyomta a kilincset és óvatosan benyitott a szobába,ám az ajtó szinte azonnal nagy erővel becsapódott.Úgy döntött,most nem tehet semmit.Bűntudata volt,amiért ennyire elhanyagolta a saját lányát,de mégsem próbált segíteni a helyzetükön,mintha nem is akarta volna ezt helyrehozni.
Maja elment lefürödni,majd visszaült az ablakba és még jó ideig merengett ott.Nedves arcáról a könnyek időközben felszáradtak.Már az egy órás CD-je is lejárt,mikor feleszmélt a gyomra erős korgására.Lassan állt fel és szinte fizikai fájdalommal járt már csak a gondolat is,hogy le kell mennie a konyhába,ahol ott lesz az anyja.Ám,ha elég halk lesz,talán elkerülheti őt és minden feltűnés nélkül visszajöhet a szendvicsével a biztonságot nyújtó szobába.Halkan lépdelt,tudván,hogy Carol a földszinten minden hangosabb mozzanatáról tudni fog.Óvatosan kinyitotta az ajtót és kilépett,majd ugyanilyen hangtalanul be is csukta azt.Mivel már 17 éve él a házban,pontosan tudta,hogy melyik lépcsőfok recseg és melyikre léphet nyugodtan.A 10 fokos lépcsősor harmadik,ötödik és kilencedik foka adott ki erős hangot.Caroline már évek óta mondja,hogy meg fogja csináltatni,de valahogy mindig elmaradt.Maja zajtalanul közlekedett,azonban a nappali előtt megtorpant.Az anyja abban a szobában tartózkodott és nem volt egyedül!A helyiségből beszéd hallatszott,Carol az anyjával beszélt.Mary nagyit még Maja is nagyon szerette.Más helyzetben már rohant volna is,hogy üdvözölje az idős hölgyet,ám most ösztönei mást súgtak,így hát hallgatózni kezdett.
-Beszéltél már vele róla?-hallatszott a nagyi hangja
-Miért tettem volna?Minél később tudja meg,annál jobb!-hangzott a suttogásszerű válasz
-Én nem így gondolom!Már 17 éves!Kamaszodik,Carol!Ilyenkor az érzelmei felerősödnek és te is nagyon jól tudod,mivel jár ez!Ha nem tudja,mit tesz,a dühe kezelhetetlenné válik és végül mindent elpusztít,mikor pedig majd magától rájön mindenre,már nem fogod tudni megállítani!Gondolj csak vissza,neked milyen volt!-oktatta nyugtalanul Mary
-Nem mondhatom el neki,hogy boszorkány.Még nincs itt az ideje!Olyan fiatal!Semmiről sem kell tudnia.
-Nem hagyom,hogy miattad a rossz oldalra álljon!Ha te nem teszed meg,majd megteszem én!-emelte fel a hangját az idős hölgy.Maja elérkezettnek látta az időt,hogy belépjen a szobába és köszöntse rég nem látott rokonát.Kilépett a fal takarásából-Ó..-szólalt meg Mary,mikor meglátta kisunokáját-Szerbusz Maja!-köszönt mosolyogva
-Szia nagyi!-megölelték egymást.Maja még nem fogta fel a hallottakat
-Hogy vagy kicsim?
-Jól-felelt szűkszavúan,erős mosolynak induló fintorral az arcán-És éhesen.Úgyhogy megyek és csinálok magamnak valamit-az anyjára sem nézve hagyta el a helyiséget
-Szerinted mennyit hallott abból,amiről beszéltünk?-kérdezte Carol,mikor lánya már hallótávolságon kívül volt.Mary megvonta a vállát
-Nem tudom.De nem is nagyon számít.Ideje megtudnia,mi is ő valójában-unokája után indult és hamar rá is lelt.Maja a nyitott hűtőt bámulta pislogás nélkül
-Hihetetlen,hogy nincs itthol semmi kaja!-nyögte bosszúsan
-Nem baj,hoztam neked finomat!-mosolygott a hölgy
-Köszönöm nagyi!Legalább te jól főzöl!-elvette és kicsomagolta a neki készített ételt,majd leült és -mintha már legalább egy hete nem evett volna- tömni kezdte magába
-Mond csak,Maja!Történtek mostanában veled furcsa dolgok?-kérdezte félve a nő.Unokája a szemöldökét ráncolta
-Mire gondolsz?-tudakolta teli szájjal
-Hát..-nyökögte-Mondjuk..Amit gondoltál,valóra vált-a lány egy pillanatig gondolkodott,hogy mit mondjon erre
-Nem.Semmi-felelt nyugodtan és visszatért az előtte lévő spagettihez
-Jó.De ha el szeretnél mondani valamit,még itt leszek néhány napig-felállt és kisétált a konyhából.
Az idő csigalassúsággal vánszorgott.Még alig múlt el négy óra.Mivel Maja-nak nem voltak barátai,így minden egyes napot otthon kellett töltenie a szobájában.Talán ez volt az oka annak is,hogy kitűnő tanuló volt,hiszen mi mással tudná eltölteni az unalmas perceit,mint tanulással?Persze volt hobbija,de ha azzal foglalkozott volna egész délután,akkor mostanra már biztosan megutálja.Nagyon szeretett magában énekelgetni és gitározni.A zene mindig megnyugtatta.Senki nem tudta róla,milyen csodás hangja is van valójában,még a saját anyja sem,ő pedig nem kérkedett vele.Most is csak ült a szobájában és az imént hallottakon gondolkodott,miközben olcsó akusztikus gitárját pengette.A dallamok csak úgy ömlöttek az agyából,de talán nem is onnan.Sokkal inkább a szívéből.Soha nem jegyezte le őket.Nem volt olyasfajta vágya,hogy énekes legyen.Hirtelen abbahagyta a húrok pengetését.Nem hitt a boszorkányságban,sem másféle természetfelettiben,most egy gondolat mégsem hagyta nyugodni.Elővett egy gyertyát és az ágra rakta,kínosan figyelve,nehogy elboruljon,majd törökülésbe ült és erősen koncentrálni kezdett.A gyertya lángjaira koncentrált,azonban mikor kinyitotta a szemét,semmi sem történt.A fehér fényadó ugyanott állt,pontosan ugyanolyan érintetlen kanóccal.Maja egyszerre volt csalódott és örült is a dolognak.Így legalább a hite megmarad,miszerint ő az egyetlen normális a családban.Valami furcsa érzés folytán azonban oldalra pillantott.Mindkét éjjeliszekrényén lévő gyertya lángolt,majd ismét előre nézett és az imént odahelyezett tárgy is ugyanígy viselkedett.A lánynak elakadt a lélegzete.Valaki kopogott az ajtón és ez teljesen megzavart mindent.A tűz kialudt.
-Szia kicsim!Bemehetek?-kérdezte nyugodt hangon Mary
-Persze-felelt,majd gyorsan az ágy alá dugta a gyertyát,mielőtt a nagyija észreveszi
-Milyen...Furcsa illat van.Gyertyát égettél?-kérdezte mikor belépett a szobába
-I-igen-hebegte Maja-De már rég eloltottam.Én nem is érzem az illatát-a nagyi összeráncolt szemöldökét kisimította és inkább témát váltott
-Nincs kedved velünk vacsorázni ma?Én főzök.
-Sajnos sok a leckém.De majd talán legközelebb-mosolygott a lány
-Rendben-Mary gyanakodott,de egy szót sem szólt.A nap további részében Maja a szobájában tartózkodott,a többiek pedig élték a kis életüket.


- 2 fejezet -


Hamar eljött a másnap.A nap most is éppúgy tündökölt,mint a tavasz bármely eddigi napján.Még egy csepp eső sem esett,mióta kiléptünk a meteorológiai télből.Maja a simogató szinte csiklandozó sugarakra ébredt és erre az érzésre elmosolyodott,azonban mikor felfogta,mi történik,elkomorult,ahogy eddig mindig.Eljött a holnap.Egy újabb szenvedéssel teli 24 óra.De legalább a nagyija itt van!Bár azok után,amit tegnap hallott,nem sokat számít.
-Ébresztő Maja!-szólt Carol kedvesen és kinyitotta az ajtót
-Hagyj békén!-undokoskodott a lány
-Ugyan!Készítettem neked gofrit is!-mondta nyugodtan
-Mit akarsz?-bújt ki a párna alól
-Ezt hogy érted?-értetlenkedett az anya
-Úgy,hogy te nem ilyen vagy!Miért teszel úgy,mintha szeretnél?
-Mert szeretlek,Maja!És szeretném,ha ezentúl másképp viselkednénk.Kezdjünk mindent előröl!-ült le az ágyra mosolyogva
-Ne törd magad-zárta le,majd kipattant a takaró alól és a fürdőbe ment.Mire elkészült az anyja már nem volt ott.Gyorsan felöltözött és a szokásosnál valamivel lágyabban kisminkelte magát.Mikor kinyitotta az ajtaját,frissen sült gofri illat csapta meg az orrát.Leszaladt a lépcsőn,hogy bekapjon pár falatot,de szokás szerint már így is késésben volt,ezért nem volt ideje leülni
-Gyere,egyél velünk!-mondta a nagyi mosolyogva
-Nem lehet!-nyomott egy puszit Mary arcára-Rohannom kell!Szia!-az anyját figyelembe se véve elviharzott.
Felpattant a bringájára és tekerni kezdett.Az úton végig a tegnap hallottak jártak a fejében.Ha igaz és tényleg boszorkány,akkor könnyedén kihasználhatja ezt.Többé nem kell elviselnie ellenségeit,anélkül bánthatja őket,hogy bárki is tudná,ő volt.Ettől a gondolattól elmosolyodott

Eközben:
Carol behozta az újságot és letette az asztalra.Bele sem pillantott,nem úgy,mint Mary.A címlap azonnal le is kötötte a figyelmét.

Furcsa baleset az Ambherly gimi tanulóival

Két lány majdnem életét vesztette tegnap,mikor hazafelé tartottak az iskolából.Épp kihajtottak az intézmény kapuján,mikor az autó lerobban és tömény füstfelhő kezdett szivárogni a motorházból..Sem Amy,az autó tulajdonosa,sem pedig a szakértők nem tudták megmagyarázni az eseményeket,Az olajfelhő szinte egy pillanat alatt teljesen ellepte a területet.A gépjárműt vezető Amy és barátnője súlyos füstmérgezést kaptak,mire a járókelők sikeresen kimentették őket.
A szakértők szerint az autó teljesen ép volt.Szétszedték,de semmi hibát nem találtak.Senki nem tudja,honnan jöhetett a különös olajos füstfelhő és azt sem,hogyan terjedt el akkora gyorsasággal,hogy az autóban ülő lányoknak még csak idejük sem volt kiszállni.
Folytatás a 3. oldalon


-Carol!-kiáltott lánya után a nő
-Mi a baj?-ráncolta a szemöldökét
-Ezt látnod kell!-odatolta Caroline arca elé az újságot-Ő tette!Biztos vagyok benn,hogy ő tette!Mondtam,hogy el kellett volna neki mondanod!Hogy lehetsz ilyen felelőtlen Caroline?Majdnem megölte a két lányt!
-Nem lehetett ő-nyögte zavarodottan-Maja nem tenne ilyet...
-Hagytad,hogy eluralkodjon rajt az ereje!Azonnal meg kell neki mondanod az igazat!Tudod,milyen erős,miért vártál eddig?Ő már ismeri az erejét és ki fogja használni!Nem fog tétovázni,ha valaki bántja őt..
-Maja nem tudja,hogy ki ő.
-Biztos vagy te ebben?Tegnap gyertyát égetett,de mire beléptem már egyik sem égett.Nem fújhatta el ilyen gyorsan!Varázsolt-Carol nem kapott levegőt.Az ő kislánya tényleg képes lenne bántani valakit?Talán épp ő tette ilyenné?
-Nem Maja volt.És ha megbocsátasz,most dolgom van!-vetette oda anyjának a nő,majd sarkon fordult és kiment a szobából.

Az iskolában:
Maja unottan ült a kémiaórán,miközben a tanár a következő kísérletet magyarázta.Mindenkin védőszemüveg és fehér köpeny volt,de Mr. Androuse-on még röhelyesebben állt,mint a bárkin a teremben.Azonban az óra még így is altató hatásúnak bizonyult.Maja úgy érezte,fel kell dobnia valamivel a napot!Mivel végre varázsereje tudatában volt,így már azt is tudta,mit fog tenni.
-Miss Stredford!-hallotta meg a tanár hangját Kérem ismételje el,mik a biztonsági szabályok ennél a kísérletnél!-mivel a lánynak fogalma sem volt róla,ezért azonnal bevetette a kis trükköt,amin az imént gondolkodott
-Én...-elmosolyodott
-Mi olyan nevetséges?-kérdezte fennhangon Mr Androuse.Maja már nem válaszolt.Erősen koncentrált a férfi előtt lévő üvegcsére,s annak tartalma hamarosan felforrt.Azonban May csak egy valamivel nem volt tisztában,hogy mekkora is valójában az ereje.Képtelen volt uralni önmagát,teljes transzba esett.Az üvegcse tartalma habozni kezdett,majd hatalmas durranással felrobbant,megsebezve ezzel a körülötte lévő embereket.Ami az imént még viccnek készült,mostanra pánikba fordult.A diákok fejvesztve rohantak,néhányan a tanár fele,mások ki a teremből.A sikítozásra és zűrzavarra már Maja is feleszmélt.Zihálva tudatosult benne: Ő tette.Kiviharzott a teremből és hazament.Nem számított,hogy igazolatlannak fogják majd beírni a többi órát,de nem volt képes tovább itt maradni.
Nem telt bele kerek tíz percbe és már otthon is volt.Nem köszönt,csak felrohant a szobájába.Semmi kedve nem volt végighallgatni a "Te meg miért nem vagy iskolában?" kezdetű szöveget.Azonban az anyja még épp időben utolérte,mielőtt becsaphatta volna az ajtót
-Mi történt Maja?-kérdezte nyugtalanul,de nem vádlón
-Semmi sem történt!-felelt a lány flegmán
-Miért nem vagy iskolában?-próbálkozott ismét az anya
-Mit érdekel téged?-becsapta az ajtót és az ágy felé hátrált.Szemében könnyek gyűltek.Carol benyitott a szobába-Hagyj békén!-kiáltotta,majd mindenféle fizikai erőkifejtés nélkül ismét az anyja orrára csapta az ajtót.A ház összes lámpája erősen pislákolni kezdett
-Nem használhatod ezt ellenem!-az ajtó kivágódott,a lápmák pedig szikrákat hánytak.Maja teljesen meglepődött,de nem hagyta magát
-Miért ne tenném?-kérdezte és minden erejével az ajtóra koncentrált.Most eszébe sem jutott,milyen következményei lehetnek ennek,csak cselekedett.Carol is ugyanezt tette,ám May ereje nagyobbnak bizonyult.Caroline-t már az ájulás kerülgette,a feje majd fel robbant,úgy hasogatott,de még mindig tartotta magát.Feltámadt a szél a zárt házban
-Elég!-csatlakozott lányához Mary,hogy észhez térítse unokáját.Carol fejfájása csökkent,Maja viszont még mindig tartotta magát és nem hogy elfáradt volna,ereje nőttön nőtt.Szemében már nem lehetett megtalálni a régi Maja Stredfordot,a düh teljesen átvette felette az uralmat.Nem volt kétséges,képes megölni mindkettőjüket.Meg kellett állítani-Maja!Térj észhez!-kiabálta az egyre gyengülő nő.Még néhányszor próbálkozott szóval,de biztos volt benn,hogy itt nem szóra,tettre van szükség-Tarts ki kicsim!-súgta oda lányának,majd feladta a harcot és elindult a szobába.Maja azonban hamar kapcsolt és nagyijának olyan fejgörcsöt idézett elő,amit ő már nem volt képes hang nélkül és talpon tűrni.Ordítva a földre görnyedt.
-Maja!-sírt az anyja-Ez nem te vagy!Nem akarhatsz bántani!Tudom,hogy azt a két lányt sem akartad bántani tegnap!Nem vagy rossz ember!-bár hallotta a szavakat,Maja mégsem volt képes értelmezni őket.Jelen pillanatban nem a tiszta tudata irányított.Carol is feladta.Képtelen volt tovább tartani magát,a nagyit pedig már az ájulás kerülgette.Egy madár hangos koppanással az ablaknak csapódott,de Maja csak a nyaka szegett tollas lelkének hangját volt képes meghallani.Egy üzenet
"Elég!"-súgta a hang-"Megölöd őket!"-a lány kilépett a transzból-"Így nem lehetsz angyal!"-May ijedten nézett körbe.Az anyja a falnál a fejét fogva sírt,Mary nagyi pedig az ajtóban térdelve ordított.
-Elég!-ordította,mikor látta,mit tett-Hagyd abba!-sikított,miközben a falhoz hátrált és zokogva lecsúszott rajt.Térdeit összekulcsolva hosszú percekig csak sírt.Carol és Mary fájdalma előbb enyhült,majd teljesen megszűnt.Idő kellett,hogy összeszedjék magukat.
-Menj,pihenj le!-fogta meg anyja vállát Caroline-Elintézem...
-Ez lehetetlen Carol!Képtelenség,hogy ekkora ereje legyen!Ez..Ilyen még nem fordult elő a történelemben!Ő nem boszorkány,ő az ördög!-még maga sem fogta fel a szavakat,amiket kimondott,de megtette,Maja pedig mindent hallott és csak még hatalmasabb bűntudata lett.Szorosabban kulcsolta össze a térdét.A nagyi a szobájába ment és eldőlt az ágyon,Carol pedig a lánya mellé kuporodott
-Sajnálom!-mondta őszintén-Már rég el kellett volna mondanom,mi vagy.Nem figyeltem rád eléggé,mióta majdnem kicsapta a suliból.Tudtam,hogy baj van,mégsem kérdeztem soha.Rossz anya vagyok-kicsordult egy könnycsepp a szeméből-Későn akartam rajt változtatni,mikor már elkönyvelted magadban,hogy nem érdekelsz engem.Pedig ez nem így van,Maja!Csodálatos lány vagy!Az én kislányom!-oldalra fordult,hogy lássa őt-Tudom,hogy ez nagyon nehéz neked.Nem vagy átlagos,ezt már te is tudod.Más vagy,mint a többiek,te boszorkány vagy!
-Nem akarok az lenni!-sírt Maja
-Tudom,kicsim!-megölelte a lányt-Segítek neked,hogy könnyebb legyen elviselni!Hatalmas erő birtokában vagy,amin nagyon nehéz uralkodni.Segítek,hogy megtanuld irányítani,ami benned van!
-Hogyan?Én..Majdnem megöltelek titeket anyu!A nagyi..Utál engem.Mi van,ha tényleg nem boszorkány vagyok?Tudod mit éreztem,mikor ti szenvedtetek?Örömöt!-újra zokogásban tört ki-Erősnek éreztem magam és legyőzhetetlennek!Élveztem-sírta-Ahogy azt is,mikor Amy majdnem megfulladt a füstben,ma pedig súlyos égési sérüléseket és vágásokat okoztam Mr Androuse-nak azzal,hogy felrobbantottam azt a löttyöt,amin kísérleteztünk!Nem akarom ezt!Én nem akarok ilyet érezni!-Carol megölelte a lányt-Nem akarok gonosz lenni..-súgta remegve
-Nem vagy gonosz,kicsim!Neked nagyobb az erőd,mint bárkinek eddig,ezért nehezebb is elviselni.Hidd el,én is ugyanezt éreztem,mikor gyerek voltam.Az érzelmek uralták az erőm és nem én.De ahogy a nagyi segített nekem,úgy most én is segítek neked!-újra megölelte Maja-t-Szeretlek Maja!-súgta a síró lánynak-És a nagyi is szeret,csak nagyon megijedt és olyat mondott,amit nem gondolt komolyan-magyarázta-Minden rendben lesz!Most pihenj le,biztosan te is kimerültél!Ha felébredtél,gyere le,a konyhában leszek.Készítek neked valami finomat-mosolygott lányára-Rendben?-May bólintott,majd mindketten felálltak.Maja lefeküdt az ágyára és oldalra fordult Carol pedig ráterített egy pokrócot-Pihenj!-puszit nyomott a homlokára és elhagyta a szobát.Maja nagyjából fél óra elteltével végül álomba sírta magát.Másfél óra múlva finom illatok simogatására ébredt.Óvatosan kinyitotta az ajtót.Nem akart halk lenni,mégis valahogy úgy jött ki.Akaratlanul is hallotta,amikor anyja a nagyijával beszélt.
-Kérlek anya!Mondd meg neki,hogy nem gondoltad komolyan!-hallotta meg Carol hangját
-De nagyon is komolyan gondoltam!-hallatszott a válasz-Ő nem boszorkány!Nem tudom,minek nevezzem,de biztos vagyok benn,hogy nem boszorkány.Ő maga az ördög!Te is láttad a szemében,ez nem normális!
-Mielőtt megfogant,tudtam,hogy ő lesz a leghatalmasabb boszorkány,akit ismert a világ.Mondhatnám,hogy üzlet volt,de szerettem az apját.
-Neki talán tényleg csak üzlet volt,mert elhagyott téged Maja megfoganása után-jelentette ki a szomorú tényt.May az ajtó mögött minden egyes szót tisztán értett,de nem akarta ezt kihazsnálni.Talán jobb,ha megkérdezi erről az anyját.Benyitott a vendégszobába és ezzel minden tekintetet magáravont
-De jó,hogy felébredtél Maja!-mosolyodott el Caroline miközben felállt az ágy mellől.A lány is elhúzta a szája szélét
-Hogy vagy,nagyi?-kérdezte az idős nőt kémlelve
-Jobban-felelt Mary szűkszavúan
-Örülök-sütötte le a szemeit
-Gyere kicsim!Készítettem neked palacsintát-átkarolta lányát és kivezette a szobából.
Maja hosszú percekig csendben ült a konyhapultán és a villával piszkálgatta a palacsintáját.Azon vívódott,hogy kérdezzen-e az apjáról vagy sem.Végül anyja szólalt meg először
-Még mindig feszültnek tűnsz-arca nem volt komor,sőt,épp ellenkezőleg,mintha vidám lett volna
-Ki volt az apám?-kérdezte,miközben egyetlen szülője vonásait fürkészte.Carol szemében egy pillanatra elhalványult a fény,majd mintha mi sem történt volna,újra ellágyult
-Egy nagyon jó lélek-felet szűkszavúan az anya
-Miért nem találkoztam vele még soha?Miért hagyott el minket?-Maja ezekkel a kérdésekkel bombázta a látszólag végtelen türelemmel rendelkező nőt
-Hiszen találkoztál vele!-mosolyodik el Carol-Csak még nagyon kicsi voltál,ezért nem emlékszel
-Miért ment el?-ismételte magát a lány
-Ez nagyon bonyolult...
-Nem,nem az!-pattant fel Maja a székéről és a lámpák pislákolni kezdtek-Megint titkolózol!Mindig is ezt tetted és van egy olyan érzésem,hogy ne is várjak tőled mást!-a miatta zizegő égőkre pillantott-Nem érdekel,mi vagyok.És nem teszem azt,amit mondasz,mert nem vagy megbízható!
-Maja...-szakította félbe a lányát,ám ő mégis folytatta
-Hogy akarod,hogy bízzak benned,hogy újra anya és lány legyünk,ha folyamatosan titkolózol?Ezt teszed velem mióta megszülettem!-fakadt ki teljesen
-Ha eljön az ideje,mindent meg fogsz tudni-próbálta nyugtatni May-t,kevés sikerrel
-Ez a szöveg nálam nem válik be!-hunyorított,majd megfordult és felment a szobájába,Caroline pedig tétlenül nézte
-Majd megbékélsz,ha rájössz,hogy az igazságnak ára van-suttogta maga elé szomorúan
Maja már nem hallotta anyja utolsó mondatát és most legkevésbé az anyja érdekelte.Rádől az ágyára,végtagjai pedig a négy égtáj felé néztek.Nem mozdult.Nem akart gondolkodni.Fel sem tűnt neki,hogy múlik az idő.Nem vette észre a lemenő nap utolsó sugarait,csak arra eszmélt fel,hogy valaki benyitott a szobájába.Az ajtó felé fordította a fejét.
-Menj ki-mondta érzelemmentesen,miközben levette a szemét az ajtóban álldogáló nőről
-Csak meg akartam nézni,hogy alszol-e már-mondta kicsit megbántottan Carol
-Amint látod,már nem-felet gorombán May,az anyja pedig belépett a szobába és franciaágy felé vette az irányt,majd leült a szélére
-Én komolyan gondoltam,amit ma délután mondtam neked,Maja.Nagy lány vagy már,meg kell értened,hogy nem tudhatsz mindig mindenről!Néha a tudás veszélyes lehet...
-Épp,ahogy a tudatlanság-mutat rá a problémára
-Igazad van.Már rég el kellett volna mondanom,hogy boszorkány vagy.Így elkerülhettünk volna sok rosszat.De talán ha elmondom,ennek a többszöröse zuhant volna a nyakunkba.Értsd meg,Maja,te különleges vagy!Hidd el,mindent meg fogsz tudni,ha eljön az ideje.És tudom,hogy még ha nehezen is,de meg fogod érteni az álláspontomat-a lány nem válaszolt,csak duzzogva felhúzta az orrát-Azt soha ne felejtsd el,hogy nagyon szeretlek!-súgta,miközben felállt az ágy széléről.May még mindig nem mozdult,nem mutatott enyhülést.Carol még egyszer visszanézett az ajtóból,majd távozott,Maja pedig kifújta a levegőt


- 3 fejezet hamarosan -

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése