Maja Stredford
vagyok,egy átlagos 17 éves lány Michigan-ben.Pontosan úgy öltözködök és
ugyanúgy teperek a suliban a jó jegyekért,mint mások.Azonban van valami,ami
különlegessé tesz,amiről még én sem tudtam...Egészen mostanáig...
- 1 fejezet -
Végre
vége az
iskolának!Hála a csengőnek,most kiszabadulhat az suli nyomasztó falai
közül.A
lehető leggyorsabban dobálta össze a cuccait és már rohant is a kijárat
felé,ügyet sem vetve az őt bámuló és nevető
emberekre.Legszívesebben képen törölte volna mindegyiket,azonban ezt nem
tehette meg,mert nemrég meg lett
fenyegetve,hogy kicsapják az iskolából,ha még egyszer verekedésbe
kerül.Hogy
miért?Lássuk csak..
Néhány hónapja kezdődött
ez az egész,pontosan az iskolával együtt.Maja megfogadta,hogy többé nem lesz az
a jó kislány,aki eddig,nem tűri,hogy piszkálják és bántsák,igenis a sarkára fog
állni és megvédi magát!Azonban ezt hamar meg is akadályozta az iskola
igazgatója,mikor a lány rendesen elintézett egy srácot.Ő kórházba került,Maja
pedig a diri irodájába.Azóta már nagyon jó kislány...Legalábbis minden
igyekezetével azon van,hogy ne csapják ki,ugyanis az anyja világosan megmondta
neki,ha repül az iskolából,akkor otthonról is.Ha lett volna egy biztos
hely,ahová mehet,mikor megtörténik a baj,akkor nem húzta volna meg magát.Mióta
lázadó lett,utál az anyjával élni.Könnyebb lenne,ha az őt egyedül nevelő nő nem
csak mindig a rosszat keresné lánya tetteiben,hanem egy kicsit együtt is érezne
vele és megpróbálná esetleg megérteni őt.Maja ezt egyre elképzelhetetlenebbnek
tartotta.
Lerohant
a suli
lépcsőjén,átfurakodva magát mindenkin,majd biciklire pattant és eltekert
a
néhány utcányira lévő kertes házukhoz.Az a zöld trutyi,amit ma reggel
ráborítottak,teljesen rászáradt a ruhájára és a hajára.És hogy miért
tették ezt
vele?Mert már nem vághat vissza.Ezt mindenki jól tudta az iskolában és
ki is
használták.Épp kikanyarodott volna a suli utcájából,mikor a vörös
cabrio-val
közlekedő "menő" csaj,Amy elé nem vágott.Majdnem elütötte és egy
gúnyos mosollyal és integetéssel simán elintézte a dolgot.Maja agyát
elöntötte
a düh és egyszerűen képtelen volt visszatérni a valóságba.Teljes
transzba
esett.Elképzelte,ahogy az autó lefullad és olajos füstöt fúj a benne ülő
lányokra.Mikor gondolatai valósággá váltak,ő nem fogta fel.Tovább és
tovább akart
menni.Csak akkor tért végre magához,mikor a füst már kezdte az ő szemét
is
csípni.Hirtelen felfogta,hogy mi is történt.Ismét valóra váltak a
gondolatai.Már
nem ez volt az első alkalom,hetek óta minden dolog,amire erősen
koncentrált,valósággá vált és legyünk őszinték,nagyon élvezte ezt.Bár
nem
nagyon akarta elhinni,hogy ezeket ő csinálja,inkább a véletlenre fogott
mindent.Látta,ahogy minden ember a lányok mentésére indul,ő pedig
zavartan
eltekert a helyszínről.Barna,összetapadt hajába a szél nyugtalanul
kapkodott.Még
a madarak is érezték,valami nincs rendben.Felhajtott a
garázsukba,ledobta a
bicaját és felrohant a lépcsőn.Mint soha,most sem köszöntötte az
anyját,akit ez felettébb zavart.Ő is érezte,hogy egyre távolabb kerül a
lányától.
-Szia!-üdvözölte
erőteljesen a szobája felé igyekvő lányt-Azért igazán köszönhetnél!-mérgelődött
-Jaj
Caroline!Ne tégy úgy,mintha érdekelne!-felelt flegmán,majd folytatta útját és
felrohant a saját kis zugába
-Miért
vagy tele ezzel a zöld valamivel?-hangjában nem lehetett érezni az
érdekeltséget.Olyan semmitmondó volt a helyzet
-Ez
sem izgat.Ne törd magad!-becsukta maga mögött az ajtót és a bevetett ágyra
dőlt.Még vagy percekig csak feküdt,végül úgy döntött,ideje egy kicsit
megbolygatni a ház nyugalmát.A magnóhoz lépett és teljes hangerőn bömböltetni
kezdte az Országút a pokolba című számot AC/DC-től.Felvídította,ahogy
tombolt.Ilyenkor nem voltak sem gátak sem határok.Teljesen önmaga
lehetett.Régen is hallgatott efféle zenéket,de mióta se barátai,sem pedig
családja nincs,már csak ez maradt.Sosem kedvelte a nyálas érzelmeikről
kornyikáló kis sztároknak kikiáltott anorexiás énekeseket.Ha csak rájuk
gondolt,már kirázta a hideg.
-Maja!-dörömbölt
az ajtón Carol-Maja!Nyisd ki!-ordította,hogy túlharsogja a zenét.A lány
lehalkította a magnót és nemtörődöm módon kitárta a recsegő hangot hallató
ajtót
-Mit
akarsz?-kérdezte nyugodtan
-Mégis
mit?Ne beszélj velem így!Az anyád vagyok,nem valamelyik flúgos haverod!-emelte
fel a hangját egyre ingerültebben-Halkítsd le azt a zajforrást!
-Már
rég nem vagy az anyám!-vágott vissza kiabálva.A házban lévő összes lámpa
pislákolni kezdett,Maja pedig zihált,majd becsapta az ajtót,hogy az őt megszülő
nő ne legyen tanúja,benedvesedett szemeinek.Az ajtóval szembeni ablakhoz sétált
és a párkányra ült.A zenét nem hangosította vissza és ezt kezdte
bánni,mivel-most már halkan-apró kopogásra lett figyelmes-Hagyj békén!Nem kell
úgy tenned,mintha törődnél velem!-Carol lenyomta a kilincset és óvatosan
benyitott a szobába,ám az ajtó szinte azonnal nagy erővel becsapódott.Úgy
döntött,most nem tehet semmit.Bűntudata volt,amiért ennyire elhanyagolta a
saját lányát,de mégsem próbált segíteni a helyzetükön,mintha nem is akarta
volna ezt helyrehozni.
Maja elment lefürödni,majd
visszaült az ablakba és még jó ideig merengett ott.Nedves arcáról a könnyek
időközben felszáradtak.Már az egy órás CD-je is lejárt,mikor feleszmélt a
gyomra erős korgására.Lassan állt fel és szinte fizikai fájdalommal járt már
csak a gondolat is,hogy le kell mennie a konyhába,ahol ott lesz az anyja.Ám,ha
elég halk lesz,talán elkerülheti őt és minden feltűnés nélkül visszajöhet a
szendvicsével a biztonságot nyújtó szobába.Halkan lépdelt,tudván,hogy Carol a
földszinten minden hangosabb mozzanatáról tudni fog.Óvatosan kinyitotta az
ajtót és kilépett,majd ugyanilyen hangtalanul be is csukta azt.Mivel már 17 éve
él a házban,pontosan tudta,hogy melyik lépcsőfok recseg és melyikre léphet
nyugodtan.A 10 fokos lépcsősor harmadik,ötödik és kilencedik foka adott ki erős
hangot.Caroline már évek óta mondja,hogy meg fogja csináltatni,de valahogy
mindig elmaradt.Maja zajtalanul közlekedett,azonban a nappali előtt
megtorpant.Az anyja abban a szobában tartózkodott és nem volt egyedül!A
helyiségből beszéd hallatszott,Carol az anyjával beszélt.Mary nagyit még Maja
is nagyon szerette.Más helyzetben már rohant volna is,hogy üdvözölje az idős
hölgyet,ám most ösztönei mást súgtak,így hát hallgatózni kezdett.
-Beszéltél
már vele róla?-hallatszott a nagyi hangja
-Miért
tettem volna?Minél később tudja meg,annál jobb!-hangzott a suttogásszerű válasz
-Én
nem így gondolom!Már 17 éves!Kamaszodik,Carol!Ilyenkor az érzelmei felerősödnek
és te is nagyon jól tudod,mivel jár ez!Ha nem tudja,mit tesz,a dühe
kezelhetetlenné válik és végül mindent elpusztít,mikor pedig majd magától rájön
mindenre,már nem fogod tudni megállítani!Gondolj csak vissza,neked milyen
volt!-oktatta nyugtalanul Mary
-Nem
mondhatom el neki,hogy boszorkány.Még nincs itt az ideje!Olyan fiatal!Semmiről
sem kell tudnia.
-Nem
hagyom,hogy miattad a rossz oldalra álljon!Ha te nem teszed meg,majd megteszem
én!-emelte fel a hangját az idős hölgy.Maja elérkezettnek látta az időt,hogy
belépjen a szobába és köszöntse rég nem látott rokonát.Kilépett a fal
takarásából-Ó..-szólalt meg Mary,mikor meglátta kisunokáját-Szerbusz
Maja!-köszönt mosolyogva
-Szia
nagyi!-megölelték egymást.Maja még nem fogta fel a hallottakat
-Hogy
vagy kicsim?
-Jól-felelt
szűkszavúan,erős mosolynak induló fintorral az arcán-És éhesen.Úgyhogy megyek
és csinálok magamnak valamit-az anyjára sem nézve hagyta el a helyiséget
-Szerinted
mennyit hallott abból,amiről beszéltünk?-kérdezte Carol,mikor lánya már
hallótávolságon kívül volt.Mary megvonta a vállát
-Nem
tudom.De nem is nagyon számít.Ideje megtudnia,mi is ő valójában-unokája után
indult és hamar rá is lelt.Maja a nyitott hűtőt bámulta pislogás nélkül
-Hihetetlen,hogy
nincs itthol semmi kaja!-nyögte bosszúsan
-Nem
baj,hoztam neked finomat!-mosolygott a hölgy
-Köszönöm
nagyi!Legalább te jól főzöl!-elvette és kicsomagolta a neki készített
ételt,majd leült és -mintha már legalább egy hete nem evett volna- tömni kezdte
magába
-Mond
csak,Maja!Történtek mostanában veled furcsa dolgok?-kérdezte félve a nő.Unokája
a szemöldökét ráncolta
-Mire
gondolsz?-tudakolta teli szájjal
-Hát..-nyökögte-Mondjuk..Amit
gondoltál,valóra vált-a lány egy pillanatig gondolkodott,hogy mit mondjon erre
-Nem.Semmi-felelt
nyugodtan és visszatért az előtte lévő spagettihez
-Jó.De
ha el szeretnél mondani valamit,még itt leszek néhány napig-felállt és
kisétált a konyhából.
Az idő csigalassúsággal
vánszorgott.Még alig múlt el négy óra.Mivel Maja-nak nem voltak barátai,így
minden egyes napot otthon kellett töltenie a szobájában.Talán ez volt az oka
annak is,hogy kitűnő tanuló volt,hiszen mi mással tudná eltölteni az unalmas
perceit,mint tanulással?Persze volt hobbija,de ha azzal foglalkozott volna
egész délután,akkor mostanra már biztosan megutálja.Nagyon szeretett magában
énekelgetni és gitározni.A zene mindig megnyugtatta.Senki nem tudta róla,milyen
csodás hangja is van valójában,még a saját anyja sem,ő pedig nem kérkedett
vele.Most is csak ült a szobájában és az imént hallottakon
gondolkodott,miközben olcsó akusztikus gitárját pengette.A dallamok csak úgy
ömlöttek az agyából,de talán nem is onnan.Sokkal inkább a szívéből.Soha nem
jegyezte le őket.Nem volt olyasfajta vágya,hogy énekes legyen.Hirtelen
abbahagyta a húrok pengetését.Nem hitt a boszorkányságban,sem másféle
természetfelettiben,most egy gondolat mégsem hagyta nyugodni.Elővett egy
gyertyát és az ágra rakta,kínosan figyelve,nehogy elboruljon,majd törökülésbe
ült és erősen koncentrálni kezdett.A gyertya lángjaira koncentrált,azonban
mikor kinyitotta a szemét,semmi sem történt.A fehér fényadó ugyanott
állt,pontosan ugyanolyan érintetlen kanóccal.Maja egyszerre volt csalódott és
örült is a dolognak.Így legalább a hite megmarad,miszerint ő az egyetlen
normális a családban.Valami furcsa érzés folytán azonban oldalra
pillantott.Mindkét éjjeliszekrényén lévő gyertya lángolt,majd ismét előre
nézett és az imént odahelyezett tárgy is ugyanígy viselkedett.A lánynak elakadt
a lélegzete.Valaki kopogott az ajtón és ez teljesen megzavart mindent.A tűz
kialudt.
-Szia
kicsim!Bemehetek?-kérdezte nyugodt hangon Mary
-Persze-felelt,majd
gyorsan az ágy alá dugta a gyertyát,mielőtt a nagyija észreveszi
-Milyen...Furcsa
illat van.Gyertyát égettél?-kérdezte mikor belépett a szobába
-I-igen-hebegte
Maja-De már rég eloltottam.Én nem is érzem az illatát-a nagyi összeráncolt
szemöldökét kisimította és inkább témát váltott
-Nincs
kedved velünk vacsorázni ma?Én főzök.
-Sajnos
sok a leckém.De majd talán legközelebb-mosolygott a lány
-Rendben-Mary
gyanakodott,de egy szót sem szólt.A nap további részében Maja a szobájában
tartózkodott,a többiek pedig élték a kis életüket.
- 2 fejezet -
Hamar eljött a másnap.A
nap most is éppúgy tündökölt,mint a tavasz bármely eddigi napján.Még egy csepp
eső sem esett,mióta kiléptünk a meteorológiai télből.Maja a simogató szinte
csiklandozó sugarakra ébredt és erre az érzésre elmosolyodott,azonban mikor
felfogta,mi történik,elkomorult,ahogy eddig mindig.Eljött a holnap.Egy újabb
szenvedéssel teli 24 óra.De legalább a nagyija itt van!Bár azok után,amit
tegnap hallott,nem sokat számít.
-Ébresztő
Maja!-szólt Carol kedvesen és kinyitotta az ajtót
-Hagyj
békén!-undokoskodott a lány
-Ugyan!Készítettem
neked gofrit is!-mondta nyugodtan
-Mit
akarsz?-bújt ki a párna alól
-Ezt
hogy érted?-értetlenkedett az anya
-Úgy,hogy
te nem ilyen vagy!Miért teszel úgy,mintha szeretnél?
-Mert
szeretlek,Maja!És szeretném,ha ezentúl másképp viselkednénk.Kezdjünk mindent
előröl!-ült le az ágyra mosolyogva
-Ne
törd
magad-zárta le,majd kipattant a takaró alól és a fürdőbe ment.Mire
elkészült az anyja már nem volt ott.Gyorsan felöltözött és a szokásosnál
valamivel lágyabban kisminkelte magát.Mikor kinyitotta az
ajtaját,frissen sült gofri illat csapta meg az orrát.Leszaladt a
lépcsőn,hogy bekapjon pár
falatot,de szokás szerint már így is késésben volt,ezért nem volt ideje
leülni
-Gyere,egyél
velünk!-mondta a nagyi mosolyogva
-Nem
lehet!-nyomott egy puszit Mary arcára-Rohannom kell!Szia!-az anyját figyelembe
se véve elviharzott.
Felpattant a bringájára és
tekerni kezdett.Az úton végig a tegnap hallottak jártak a fejében.Ha igaz és
tényleg boszorkány,akkor könnyedén kihasználhatja ezt.Többé nem kell elviselnie
ellenségeit,anélkül bánthatja őket,hogy bárki is tudná,ő volt.Ettől a
gondolattól elmosolyodott
Eközben:
Carol
behozta az újságot és letette az asztalra.Bele sem pillantott,nem úgy,mint
Mary.A címlap azonnal le is kötötte a figyelmét.
Furcsa baleset az Ambherly
gimi tanulóival
Két lány majdnem életét vesztette tegnap,mikor hazafelé
tartottak az iskolából.Épp kihajtottak az intézmény kapuján,mikor az autó
lerobban és tömény füstfelhő kezdett szivárogni a motorházból..Sem Amy,az autó
tulajdonosa,sem pedig a szakértők nem tudták megmagyarázni az eseményeket,Az
olajfelhő szinte egy pillanat alatt teljesen ellepte a területet.A gépjárműt
vezető Amy és barátnője súlyos füstmérgezést kaptak,mire a járókelők sikeresen
kimentették őket.
A szakértők szerint az autó teljesen ép
volt.Szétszedték,de semmi hibát nem találtak.Senki nem tudja,honnan jöhetett a
különös olajos füstfelhő és azt sem,hogyan terjedt el akkora gyorsasággal,hogy
az autóban ülő lányoknak még csak idejük sem volt kiszállni.
Folytatás a 3.
oldalon
-Carol!-kiáltott
lánya után a nő
-Mi
a baj?-ráncolta a szemöldökét
-Ezt
látnod kell!-odatolta Caroline arca elé az újságot-Ő tette!Biztos vagyok
benn,hogy ő tette!Mondtam,hogy el kellett volna neki mondanod!Hogy lehetsz
ilyen felelőtlen Caroline?Majdnem megölte a két lányt!
-Nem
lehetett ő-nyögte zavarodottan-Maja nem tenne ilyet...
-Hagytad,hogy
eluralkodjon rajt az ereje!Azonnal meg kell neki mondanod az
igazat!Tudod,milyen erős,miért vártál eddig?Ő már ismeri az erejét és ki fogja
használni!Nem fog tétovázni,ha valaki bántja őt..
-Maja
nem tudja,hogy ki ő.
-Biztos
vagy te ebben?Tegnap gyertyát égetett,de mire beléptem már egyik sem égett.Nem
fújhatta el ilyen gyorsan!Varázsolt-Carol nem kapott levegőt.Az ő kislánya
tényleg képes lenne bántani valakit?Talán épp ő tette ilyenné?
-Nem
Maja volt.És ha megbocsátasz,most dolgom van!-vetette oda anyjának a nő,majd
sarkon fordult és kiment a szobából.
Az iskolában:
Maja unottan ült a
kémiaórán,miközben a tanár a következő kísérletet magyarázta.Mindenkin
védőszemüveg és fehér köpeny volt,de Mr. Androuse-on még röhelyesebben
állt,mint a bárkin a teremben.Azonban az óra még így is altató hatásúnak
bizonyult.Maja úgy érezte,fel kell dobnia valamivel a napot!Mivel végre
varázsereje tudatában volt,így már azt is tudta,mit fog tenni.
-Miss
Stredford!-hallotta meg a tanár hangját Kérem ismételje el,mik a biztonsági
szabályok ennél a kísérletnél!-mivel a lánynak fogalma sem volt róla,ezért
azonnal bevetette a kis trükköt,amin az imént gondolkodott
-Én...-elmosolyodott
-Mi
olyan nevetséges?-kérdezte fennhangon Mr Androuse.Maja már nem válaszolt.Erősen
koncentrált a férfi előtt lévő üvegcsére,s annak tartalma hamarosan
felforrt.Azonban May csak egy valamivel nem volt tisztában,hogy mekkora is
valójában az ereje.Képtelen volt uralni önmagát,teljes transzba esett.Az
üvegcse tartalma habozni kezdett,majd hatalmas durranással
felrobbant,megsebezve ezzel a körülötte lévő embereket.Ami az imént még viccnek
készült,mostanra pánikba fordult.A diákok fejvesztve rohantak,néhányan a tanár
fele,mások ki a teremből.A sikítozásra és zűrzavarra már Maja is
feleszmélt.Zihálva tudatosult benne: Ő tette.Kiviharzott a teremből és
hazament.Nem számított,hogy igazolatlannak fogják majd beírni a többi órát,de
nem volt képes tovább itt maradni.
Nem telt bele kerek tíz
percbe és már otthon is volt.Nem köszönt,csak felrohant a szobájába.Semmi kedve
nem volt végighallgatni a "Te meg miért nem vagy iskolában?" kezdetű
szöveget.Azonban az anyja még épp időben utolérte,mielőtt becsaphatta volna az
ajtót
-Mi
történt Maja?-kérdezte nyugtalanul,de nem vádlón
-Semmi
sem történt!-felelt a lány flegmán
-Miért
nem vagy iskolában?-próbálkozott ismét az anya
-Mit
érdekel téged?-becsapta az ajtót és az ágy felé hátrált.Szemében könnyek
gyűltek.Carol benyitott a szobába-Hagyj békén!-kiáltotta,majd mindenféle
fizikai erőkifejtés nélkül ismét az anyja orrára csapta az ajtót.A ház összes
lámpája erősen pislákolni kezdett
-Nem
használhatod ezt ellenem!-az ajtó kivágódott,a lápmák pedig szikrákat
hánytak.Maja teljesen meglepődött,de nem hagyta magát
-Miért
ne tenném?-kérdezte és minden erejével az ajtóra koncentrált.Most eszébe sem
jutott,milyen következményei lehetnek ennek,csak cselekedett.Carol is ugyanezt
tette,ám May ereje nagyobbnak bizonyult.Caroline-t már az ájulás kerülgette,a
feje majd fel robbant,úgy hasogatott,de még mindig tartotta magát.Feltámadt a
szél a zárt házban
-Elég!-csatlakozott
lányához Mary,hogy észhez térítse unokáját.Carol fejfájása csökkent,Maja
viszont még mindig tartotta magát és nem hogy elfáradt volna,ereje nőttön
nőtt.Szemében már nem lehetett megtalálni a régi Maja Stredfordot,a düh
teljesen átvette felette az uralmat.Nem volt kétséges,képes megölni
mindkettőjüket.Meg kellett állítani-Maja!Térj észhez!-kiabálta az egyre
gyengülő nő.Még néhányszor próbálkozott szóval,de biztos volt benn,hogy itt nem
szóra,tettre van szükség-Tarts ki kicsim!-súgta oda lányának,majd feladta a
harcot és elindult a szobába.Maja azonban hamar kapcsolt és nagyijának olyan
fejgörcsöt idézett elő,amit ő már nem volt képes hang nélkül és talpon
tűrni.Ordítva a földre görnyedt.
-Maja!-sírt
az anyja-Ez nem te vagy!Nem akarhatsz bántani!Tudom,hogy azt a két lányt sem
akartad bántani tegnap!Nem vagy rossz ember!-bár hallotta a szavakat,Maja
mégsem volt képes értelmezni őket.Jelen pillanatban nem a tiszta tudata
irányított.Carol is feladta.Képtelen volt tovább tartani magát,a nagyit pedig
már az ájulás kerülgette.Egy madár hangos koppanással az ablaknak csapódott,de
Maja csak a nyaka szegett tollas lelkének hangját volt képes meghallani.Egy
üzenet
"Elég!"-súgta
a hang-"Megölöd őket!"-a lány kilépett a transzból-"Így nem
lehetsz angyal!"-May ijedten nézett körbe.Az anyja a falnál a fejét fogva
sírt,Mary nagyi pedig az ajtóban térdelve ordított.
-Elég!-ordította,mikor
látta,mit tett-Hagyd abba!-sikított,miközben a falhoz hátrált és zokogva
lecsúszott rajt.Térdeit összekulcsolva hosszú percekig csak sírt.Carol és Mary
fájdalma előbb enyhült,majd teljesen megszűnt.Idő kellett,hogy összeszedjék
magukat.
-Menj,pihenj
le!-fogta meg anyja vállát Caroline-Elintézem...
-Ez
lehetetlen Carol!Képtelenség,hogy ekkora ereje legyen!Ez..Ilyen még nem fordult
elő a történelemben!Ő nem boszorkány,ő az ördög!-még maga sem fogta fel a
szavakat,amiket kimondott,de megtette,Maja pedig mindent hallott és csak még
hatalmasabb bűntudata lett.Szorosabban kulcsolta össze a térdét.A nagyi a
szobájába ment és eldőlt az ágyon,Carol pedig a lánya mellé kuporodott
-Sajnálom!-mondta
őszintén-Már rég el kellett volna mondanom,mi vagy.Nem figyeltem rád
eléggé,mióta majdnem kicsapta a suliból.Tudtam,hogy baj van,mégsem kérdeztem
soha.Rossz anya vagyok-kicsordult egy könnycsepp a szeméből-Későn akartam rajt
változtatni,mikor már elkönyvelted magadban,hogy nem érdekelsz engem.Pedig ez
nem így van,Maja!Csodálatos lány vagy!Az én kislányom!-oldalra fordult,hogy
lássa őt-Tudom,hogy ez nagyon nehéz neked.Nem vagy átlagos,ezt már te is
tudod.Más vagy,mint a többiek,te boszorkány vagy!
-Nem
akarok az lenni!-sírt Maja
-Tudom,kicsim!-megölelte
a lányt-Segítek neked,hogy könnyebb legyen elviselni!Hatalmas erő birtokában
vagy,amin nagyon nehéz uralkodni.Segítek,hogy megtanuld irányítani,ami benned
van!
-Hogyan?Én..Majdnem
megöltelek titeket anyu!A nagyi..Utál engem.Mi van,ha tényleg nem boszorkány
vagyok?Tudod mit éreztem,mikor ti szenvedtetek?Örömöt!-újra zokogásban tört
ki-Erősnek éreztem magam és legyőzhetetlennek!Élveztem-sírta-Ahogy azt is,mikor
Amy majdnem megfulladt a füstben,ma pedig súlyos égési sérüléseket és vágásokat
okoztam Mr Androuse-nak azzal,hogy felrobbantottam azt a löttyöt,amin
kísérleteztünk!Nem akarom ezt!Én nem akarok ilyet érezni!-Carol megölelte a
lányt-Nem akarok gonosz lenni..-súgta remegve
-Nem vagy
gonosz,kicsim!Neked nagyobb az erőd,mint bárkinek eddig,ezért nehezebb is
elviselni.Hidd el,én is ugyanezt éreztem,mikor gyerek voltam.Az érzelmek
uralták az erőm és nem én.De ahogy a nagyi segített nekem,úgy most én is
segítek neked!-újra megölelte Maja-t-Szeretlek Maja!-súgta a síró lánynak-És a
nagyi is szeret,csak nagyon megijedt és olyat mondott,amit nem gondolt
komolyan-magyarázta-Minden rendben lesz!Most pihenj le,biztosan te is
kimerültél!Ha felébredtél,gyere le,a konyhában leszek.Készítek neked valami
finomat-mosolygott lányára-Rendben?-May bólintott,majd mindketten
felálltak.Maja lefeküdt az ágyára és oldalra fordult Carol pedig ráterített egy
pokrócot-Pihenj!-puszit nyomott a homlokára és elhagyta a szobát.Maja nagyjából
fél óra elteltével végül álomba sírta magát.Másfél óra múlva finom illatok
simogatására ébredt.Óvatosan kinyitotta az ajtót.Nem akart halk lenni,mégis
valahogy úgy jött ki.Akaratlanul is hallotta,amikor anyja a nagyijával beszélt.
-Kérlek anya!Mondd meg neki,hogy nem gondoltad komolyan!-hallotta meg Carol hangját
-De nagyon is komolyan gondoltam!-hallatszott a válasz-Ő nem boszorkány!Nem tudom,minek nevezzem,de biztos vagyok benn,hogy nem boszorkány.Ő maga az ördög!Te is láttad a szemében,ez nem normális!
-Mielőtt megfogant,tudtam,hogy ő lesz a leghatalmasabb boszorkány,akit ismert a világ.Mondhatnám,hogy üzlet volt,de szerettem az apját.
-Neki talán tényleg csak üzlet volt,mert elhagyott téged Maja megfoganása után-jelentette ki a szomorú tényt.May az ajtó mögött minden egyes szót tisztán értett,de nem akarta ezt kihazsnálni.Talán jobb,ha megkérdezi erről az anyját.Benyitott a vendégszobába és ezzel minden tekintetet magáravont
-De jó,hogy felébredtél Maja!-mosolyodott el Caroline miközben felállt az ágy mellől.A lány is elhúzta a szája szélét
-Hogy vagy,nagyi?-kérdezte az idős nőt kémlelve
-Jobban-felelt Mary szűkszavúan
-Örülök-sütötte le a szemeit
-Gyere kicsim!Készítettem neked palacsintát-átkarolta lányát és kivezette a szobából.
-Neki talán tényleg csak üzlet volt,mert elhagyott téged Maja megfoganása után-jelentette ki a szomorú tényt.May az ajtó mögött minden egyes szót tisztán értett,de nem akarta ezt kihazsnálni.Talán jobb,ha megkérdezi erről az anyját.Benyitott a vendégszobába és ezzel minden tekintetet magáravont
-De jó,hogy felébredtél Maja!-mosolyodott el Caroline miközben felállt az ágy mellől.A lány is elhúzta a szája szélét
-Hogy vagy,nagyi?-kérdezte az idős nőt kémlelve
-Jobban-felelt Mary szűkszavúan
-Örülök-sütötte le a szemeit
-Gyere kicsim!Készítettem neked palacsintát-átkarolta lányát és kivezette a szobából.
Maja hosszú percekig csendben ült a konyhapultán és a villával piszkálgatta a palacsintáját.Azon vívódott,hogy kérdezzen-e az apjáról vagy sem.Végül anyja szólalt meg először
-Még mindig feszültnek tűnsz-arca nem volt komor,sőt,épp ellenkezőleg,mintha vidám lett volna
-Ki volt az apám?-kérdezte,miközben egyetlen szülője vonásait fürkészte.Carol szemében egy pillanatra elhalványult a fény,majd mintha mi sem történt volna,újra ellágyult
-Egy nagyon jó lélek-felet szűkszavúan az anya
-Miért nem találkoztam vele még soha?Miért hagyott el minket?-Maja ezekkel a kérdésekkel bombázta a látszólag végtelen türelemmel rendelkező nőt
-Hiszen találkoztál vele!-mosolyodik el Carol-Csak még nagyon kicsi voltál,ezért nem emlékszel
-Miért ment el?-ismételte magát a lány
-Ez nagyon bonyolult...
-Nem,nem az!-pattant fel Maja a székéről és a lámpák pislákolni kezdtek-Megint titkolózol!Mindig is ezt tetted és van egy olyan érzésem,hogy ne is várjak tőled mást!-a miatta zizegő égőkre pillantott-Nem érdekel,mi vagyok.És nem teszem azt,amit mondasz,mert nem vagy megbízható!
-Maja...-szakította félbe a lányát,ám ő mégis folytatta
-Hogy akarod,hogy bízzak benned,hogy újra anya és lány legyünk,ha folyamatosan titkolózol?Ezt teszed velem mióta megszülettem!-fakadt ki teljesen
-Ha eljön az ideje,mindent meg fogsz tudni-próbálta nyugtatni May-t,kevés sikerrel
-Ez a szöveg nálam nem válik be!-hunyorított,majd megfordult és felment a szobájába,Caroline pedig tétlenül nézte
-Majd megbékélsz,ha rájössz,hogy az igazságnak ára van-suttogta maga elé szomorúan
-Egy nagyon jó lélek-felet szűkszavúan az anya
-Miért nem találkoztam vele még soha?Miért hagyott el minket?-Maja ezekkel a kérdésekkel bombázta a látszólag végtelen türelemmel rendelkező nőt
-Hiszen találkoztál vele!-mosolyodik el Carol-Csak még nagyon kicsi voltál,ezért nem emlékszel
-Miért ment el?-ismételte magát a lány
-Ez nagyon bonyolult...
-Nem,nem az!-pattant fel Maja a székéről és a lámpák pislákolni kezdtek-Megint titkolózol!Mindig is ezt tetted és van egy olyan érzésem,hogy ne is várjak tőled mást!-a miatta zizegő égőkre pillantott-Nem érdekel,mi vagyok.És nem teszem azt,amit mondasz,mert nem vagy megbízható!
-Maja...-szakította félbe a lányát,ám ő mégis folytatta
-Hogy akarod,hogy bízzak benned,hogy újra anya és lány legyünk,ha folyamatosan titkolózol?Ezt teszed velem mióta megszülettem!-fakadt ki teljesen
-Ha eljön az ideje,mindent meg fogsz tudni-próbálta nyugtatni May-t,kevés sikerrel
-Ez a szöveg nálam nem válik be!-hunyorított,majd megfordult és felment a szobájába,Caroline pedig tétlenül nézte
-Majd megbékélsz,ha rájössz,hogy az igazságnak ára van-suttogta maga elé szomorúan
Maja már nem hallotta anyja utolsó mondatát és most legkevésbé az anyja érdekelte.Rádől az ágyára,végtagjai pedig a négy égtáj felé néztek.Nem mozdult.Nem akart gondolkodni.Fel sem tűnt neki,hogy múlik az idő.Nem vette észre a lemenő nap utolsó sugarait,csak arra eszmélt fel,hogy valaki benyitott a szobájába.Az ajtó felé fordította a fejét.
-Menj ki-mondta érzelemmentesen,miközben levette a szemét az ajtóban álldogáló nőről
-Csak meg akartam nézni,hogy alszol-e már-mondta kicsit megbántottan Carol
-Amint látod,már nem-felet gorombán May,az anyja pedig belépett a szobába és franciaágy felé vette az irányt,majd leült a szélére
-Én komolyan gondoltam,amit ma délután mondtam neked,Maja.Nagy lány vagy már,meg kell értened,hogy nem tudhatsz mindig mindenről!Néha a tudás veszélyes lehet...
-Épp,ahogy a tudatlanság-mutat rá a problémára
-Igazad van.Már rég el kellett volna mondanom,hogy boszorkány vagy.Így elkerülhettünk volna sok rosszat.De talán ha elmondom,ennek a többszöröse zuhant volna a nyakunkba.Értsd meg,Maja,te különleges vagy!Hidd el,mindent meg fogsz tudni,ha eljön az ideje.És tudom,hogy még ha nehezen is,de meg fogod érteni az álláspontomat-a lány
nem válaszolt,csak duzzogva felhúzta az orrát-Azt soha ne felejtsd
el,hogy nagyon szeretlek!-súgta,miközben felállt az ágy széléről.May még mindig nem mozdult,nem mutatott enyhülést.Carol még egyszer visszanézett az ajtóból,majd távozott,Maja pedig kifújta a levegőt
- 3 fejezet hamarosan -
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése