2012. február 26., vasárnap

Bones-Az ördög nem alszik-5

Brennan csendben tűrte a váltásokat.Igyekezett a munkájára koncentrálni,bár Angela nem épp a hallgatásáról volt híres.A lány folyamatosan beszélt és próbálta meggyőzni barátnőjét,hogy ő is tegye ezt,több-kevesebb sikerrel.Mikor Temperance már nem bírta idegekkel,közzétette gondolatait,vagyis: Hagyja már békén,hadd dolgozzon,mert most erre van szüksége és nem a faggatásra meg a felesleges locsogásra,hiszen úgysem lesz tőle semmi jobb.Így legalább eltereli a figyelmét a munkával.Angie persze igyekezett tiltakozni,de aztán feladta és leült egy székre.Végül néhány perc után már nem bírta a csendet és az unalmat,ezért ismét beszélni kezdett.Brenn szemforgatva hallgatta.
Lassan eljött a váltás ideje és Hodgins került sorra.Ő nem beszélt sokat,hisz nagyon jól tudta,mi kell Tempe-nek.Mikor már látta,hogy hamarosan letelik a fél óra,végre megszólalt.Bocsánatot kért és kiderült,hogy Brennan nem is gondolt arra,hogy Hodgins önszántából hazudna neki,így nem is haragszik.A férfi már nagyon régóta ismeri és mióta a Sírásó elrabolta őket,valami különös kapcsolat alakult ki köztük.Nagyon szoros baráti viszony.
-Sziasztok!-köszönt egy ismerősen csengő női hang-Jöttelek leváltani Dr.Hodgins!-vigyorgott barátságosan.Brennan félve nézett fel.Nem lehet,hogy őt is beosztották!Ezt nem!
-Te?-kérdezte idegesen Jessyka-tól-De te ott sem voltál,mikor ezt az egészet megbeszélték!-tiltakozott Tempe
-Külön kértem.Hiszen régen is jól szórakoztunk!És egyébként is szeretnék beszélni veled!
-Az régen volt,én pedig nem akarok beszélni veled!-emelte fel a hangját Brenn-Jobban teszed,ha elmész!-tett egy erős karjelzést,mutatóujjával az ajtóra mutatva,majd visszafordult a boncasztal felé
-Hát..Akár maradhatok is-motyogta Jack.Kicsit zavarban volt,hogy egy lányvita közepébe került és igazából nem is nagyon tudta,mit kéne tennie
-Nem kell!-felelte Jessyka könnyedén,aztán Bones felé lépett-Tudom,hogy haragszol-mondta halkan-Csak bocsánatot szeretnék kérni tőled!-alig bírta ki,hogy ne nevesse el magát,hiszen ahogy elképzelte a tervét,nagyon mulattatónak találta
-Hagyj!-tolta el magától Tempe volt barátnőjét
-Dr.Hodgins kérlek menj ki!-szólt halkan Jess,a férfi pedig egy kis önvívódás után kicsoszogott.A két nő egyedül maradtak
Brennan igyekezett nem figyelni a közelében ténfergő nőre,bár elég idegesítő volt annak folyamatos járkálása.Tempe nem tudta,de Jessyka alapos tervet eszelt ki,hogy végleg a porba tiporja egykori barátnőjét.Tán régen meg tudták neki akadályozni,de ez most másként lesz.Most mindent el fog venni egykori szobatársától.A barátait,a munkáját...És nem feledkezett meg Brenn számára a legfontosabb személyről sem:Booth-t.A cél tehát egyértelmű volt számára.Ráadásul az is rásegített a helyzetre,hogy a nő "hódolója" Rolf is visszatért.
Még néhány másodpercig csatangolt a kis helyiségben,majd megállt a boncasztal jobb oldalán,pontosan Temperance-cel szemben és belekezdett mondanivalójába.Az elsődleges cél: Elhitetni a lánnyal,hogy bocsánatot szeretne kérni.Persze jól tudta,hogy a megbocsátásra vajmi kevés esélye van.
-Nézd Tempe!Én csak bocsánatot szeretnék kérni!-kezdte,de alig bírta elrejteni vigyorgását
-Ne hívj így!-nem is nézett fel,nem akart beszélgetésbe elegyedni
-Ugyan!Csak bocsánatot szeretnék tőled kérni!Ne légy ilyen!-folytatta könyörgő hangon
-Milyen?Ilyen NAIV?!-kérdezett vissza fennhangon Bones,majd felpillantott
-Nem.Ilyen szigorú és haragtartó!Egyébként sem illik a múltat idézni,mikor én épp próbálok bocsánatot kérni!-Brennan megszorította az asztal szélét
-Azt hiszed,hogy azok után,amit tettél velem,meg fogok neked bocsátani?Tényleg elhiszed,hogy ez igaz lehet?Hát akkor tájékoztatlak,hogy feleslegesek az erőfeszítéseid!-fejezte be erőteljesen és visszafordult az asztal felé
-Ne csináld már!Hiszen a legjobb barátnők voltunk!-folytatta,de már nagyon nehéz volt uralkodnia magán
-Mit akarsz?-szegezte Tempe a kérdést a lánynak,közben ismét a szemébe nézett
-Hisz már mondtam!Elnyerni a bocsánatod.Csak ez a vágyam.
-Nézd!Lehet,hogy a többiek beveszik ezt a színjátékot,de én nem!Nekem nem kell többé játszanod!Tudom,hogy valójában mit szeretnél és már most közlöm veled,hogy a terved kudarcba fulladt!Már vannak barátaim,akik segítenek nekem.Az egyetlen ok,hogy még itt vagy az,hogy senkinek nem árultam el,mit tettél évekkel ezelőtt!-Jessyka elmosolyodott.Abban a vigyorban benne volt minden ördögi szándék
-A barátaid?-kérdezte gúnyosan-Ugyan már!Az ujjaim köré csavartam mindet!Kedvem szerint mozgathatom őket!-nevette.Boldog volt,hogy végre nem kell megjátszania magát.Brennan bár tudta,hogy mi lesz,mégis meglepődött ex barátnője viselkedésén.Túl könnyen megadta magát
-Valójában akkor mit akarsz?
-Hogy mit?Hát nem egyértelmű??-gúnyolódott-Tönkretenni téged!Akkor megakadályoztak,de most nem fognak!Elveszem az állásod,a barátaid és persze Booth-t-vigyorgott
-Nem fog sikerülni-jelentette ki halálos nyugodtsággal-Booth átlát rajtad és teszek róla,hogy a többiek is lássák ki vagy!
-Ugyan már!Hisz úgysem mondasz nekik semmit!Félsz kimondani,hogy van,illetve volt olyan ember,akit szeretsz,szerettél és az átvert,megalázott,porbatiport..Most sem lesz ez másként-nevetett.Tempe nem tudott egy hangot sem kipréselni magából.Lealázták.Bármilyen szemszögből nézi is a dolgot,Jess-nek igaza van.Nem tudná elmondani a teljes igazságot.Csak célozni tudna rá,esetleg körülírni.
-Te nem ismersz!-nyögte végül kínjában-Nem tudod,hogy mire vagyok képes!-hangja egyáltalán nem volt bizonytalan
-Óó!És ha nem én,akkor ki ismer?18 éves korod óta ismersz!5 évig a legjobb barátok voltunk.Csak én ismerlek!-gúnyos mosolya még jobban elbizonytalanította és földbe tiporta Brenn-t
-Sosem voltunk barátok-suttogta szemlesütve
-Ne keseredj el!-dünnyögte álcázott érdeklődéssel-Eddig én voltam az egyedüli,aki érdeklődött irántad..
-Ez nem igaz!A barátaimat érdekli,hogy mi van velem!-"Mikor telik már le a fél óra??"
-Csakugyan?Én ebben nem lennék olyan biztos-vigyorgott önelégülten.
Brennan szerencséjére az ajtóban megjelent Cam.Tényleg nagy mázli volt,mert ha Jessyka tovább beszél,akkor biztos ordítva rohant volna ki a világból.Az említett azonnal észbe kapott és visszaváltozott a jól megszokott jó kislányra.
-Tényleg nagyon sajnálom Tempe,hogy elmentem és nem kerestelek!Tudom,mekkora hiba volt!Hidd el én csak szeretném jóvátenni!-magyarázkodott Jess
-Tűnj el!-nyögte halkan Brennan
-Te..Tessék?-Tempe felnézett
-Tűnj el,szívódj fel,lépj le,lépj olajra,húzz el,távozz,tűnj már el!-nyugtalankodott.Jessyka tettetett szomorúsággal távozott a helyiségből
-Ez nem volt szép!-szólalt meg Cam egy kis hallgatás után
-Ne szólj,amíg nem tudod az előzményeket!-förmedt rá Brenn,majd visszafordult az asztalhoz.Cam bocsánatkérése elmaradt.Nem akart többet szólni.
Az idő szörnyen lassan telt.Camille halálra unta magát.Bűntudata nem csillapodott,de megszólalni sem akart az elején történtek miatt.Nagyon lassan telt le a fél óra.Brennan nem zavartatta magát,dolgozott tovább.Nem gondolkodott azon,vajon ki jön majd főnöke után,csak a munkára koncentrált.
Cam az órájára pillantott.Már 25 perc eltelt.Mély levegőt vett,majd kifújta.Hamarosan vége.Az ajtóban ebben a pillanatban jelent meg a felmentősereg...


-FOLYTATJUK-




Háááát..Tovább sajnos nem írhattam,de ha gyorsan összejön a 10 komi,akkor megtudjátok,hogy ki jött.Bár szerintem sejtitek ;) Hajrá!! :)

2012. február 19., vasárnap

Bones-Az ördög nem alszik-4

Az irodában néma csend uralkodott.Mindenki a folyosóra nyíló ajtót bámulta,ahol az imént Temperance épp kiviharzott.Cam-nek bűntudata volt.Mindent hajlandó lett volna elkövetni annak érdekében,hogy ezt jóvátegye.Már ő is látta,mennyire rossz ötlet volt eltitkolni az igazat.Rossz és veszélyes.
Hodgins sem vélekedett másképp.Ő már az elején sem volt oda a hazugságért,de mivel mindenki annyira kérte,így egy szót sem szólt.Mostanra úgy látja,jobban tette volna,ha elárulja a titkot.Feleségére pillantott.Angela megtört arca sajnálatot és bűntudatot sugárzott.A lány még most sem tartotta rossznak akkori hazugságát,mégis valami belső érzés nem hagyta nyugodni.
Booth megbánta előbbi szavait.Már nem volt benn biztos,hogy így akarta magát megértetni társával.
-Hazudtunk neki.Becsaptuk,mikor ránk lett volna a legnagyobb szüksége.Hát ne csodálkozz,ha így viselkedik!-ecsetelte Angie Booth-nak-Mi vagyunk azok az emberek,akikben megbízhat,erre pont mi vágtuk át.Nem számít,mit hittünk akkor,csak az,hogy talán azzal az egy döntéssel elrontottunk mindent.Hiszen mind tudjuk milyen Brennan!Nehéz megszerezni a bizalmát,de nagyon könnyű elveszíteni azt.



***


Brennan a folyosó korlátjára támaszkodott és nézett le a semmibe.Gondolatai folyamatosan barátai körül forogtak.Hogy voltak képesek hazudni neki?Mi lett volna,ha előbb jön ez az őrült?Hiszen már nem ez az első,hogy Rolf-ot "hallucinálja".Mi van,ha előbb jön?Akkor mit tettek volna az állítólagos barátai??Vagy épp Booth??Valójában azzal,hogy hazudtak,Temperance-t sodorták veszélybe.De persze erre is csak Brennan gondolhat,hiszen ő élte át azokat a nem mindennapi dolgokat,amitől az embernek felfordul a gyomra is.
-Szia édesem-támaszkodott a korlátra Angie.Brennan nem mozdult-Tudom,hogy haragszol-kezdte hosszadalmasnak tűnő monológját-Igazad van..
-Bajom is eshetett volna Angela!Ha már az elején elmondjátok,hogy Booth nem csukta le ŐT,akkor én is elhittem volna,amit látok!Mert nem egyszer láttam Rolf-ot Angela!-fakadt ki a nő-Mindössze csak most szóltam róla,mivel nem tartottam lényegesnek.Azt hittem,csak az agyam játszik velem és csak most derült ki,hogy mindvégig igaz volt!Te nem voltál ott!Egyikőtök sem tudja,milyen volt!Ti nem tujátok milyen érzés,hogy bármikor elvihetett volna ismét,mert én nem hittem volna el,hogy ez megtörténhet!Azt hiszitek,jót tettetek a titkolózással??Hát hatalmasat tévedtetek!-fejezte be könnyes szemekkel
-Igazad van-mondta halkan a lány-Nem volt jó ötlet ez az egész.De emberek vagyunk szívem!Mind hibázunk!Csak meg akartunk téged védeni,pedig ezzel a döntéssel ártottunk neked a legtöbbet.Felfogtam.Megértettelek.Annyira sajnálom,hogy így történt minden,de nem tudok rajt változtatni!Szeretlek és remélem,ha majd egy kicsit lenyugszol és végiggondolod,hogy mit miért tettünk,rájössz,hogy nem is akartunk neked ártani..-megfordult és visszament az irodába.Brennan ismét egyedül maradt a gondolataival
Talán igaza van Angela-nak.Ő is szokott hibázni,rossz döntéseket hozni.Sőt!Megszámlálhatatlanul sok hibát követett már el életében,ahogy mindenki.Visszafordíthatatlan hibákat,de megbocsáthatókat.Meg kéne bocsátania,ahogy neki is megbocsátottak már számtalanszor...
Ekkor megszólalt az az ismerős,élesen pittyegő hang.Brennan-nek összeszorult a torka.A zajok gyorsan követték egymást.Az ajtók egyszerre csapódtak be.Temperance-nek megfagyott a vér az ereiben.Szíve hevesen vert.Most mit tegyen?Újra lejátszódik ugyanaz a történet,mint akkor.Szemeivel idegesen fürkészett körbe-körbe,közben kezével erősen szorította a korlátot.Zihálása egybefolyt szíve lüktetésével.Nem történhet meg újra!-Ordította egy belső hang a fejében.Ekkor pisztolylövéseket hallott.A háta mögött lévő ajtó üvege a földön csörömpölt.Brennan hátrapillantott és szinte teljesen megnyugodott.Az ajtó kinyílt,Booth pedig azonnal megrohamozta társát.Nem szólt egy szót sem,csak átölelte a lányt.Illetve csak átölelte volna,ha Bones hagyta volna.Temperance két kezét a férfi vállára tette,így tartva távol magától az ügynököt.Lehajtott fejjel próbálta elfojtani könnyeit,kevés sikerrel.Egy pillanatra felzokogott,de tényleg nem többre,majd észbe kapott és nedves arcát törölgetve felnézett.
-Jól vagyok.Tényleg-bizonygatta ijedt barátainak.A hangszóró megszólalt srégen a fejük felett.Brennan megpördült
/-Helló mindenkinek!Gyönyörű napunk van,nem igaz?-a hang tulajdonosa Rolf volt,Brenn mégis biztonságban érezte magát.Mivel az ajtók kinyíltak,az őrök beözönlöttek a földszintre.Booth az emberrabló nyomába indította őket-Komolyan azt hittétek,hogy a Jefferson közelébe fogok menni?Tényleg ilyen hülyének nézel Seeley?Nem fogtok megtalálni.Most nem.Nem húzom az időt!Csak szólni szerettem volna néhány szót Temperance-hez.Ugye nem baj?/
-Fordulj fel!-dörmögte maga elé Bones
/-Komolyan mondom,még nem kötődtem emberhez ennyire.Nem értem,mi fogott meg benned.Már hetek óta a közeledben ólálkodom.Számtalanszor észrevettél.Miért csak most árultad el ezt másnak?-Booth őrjöngött,mert nem találták sehol Rolf-ot-Ugye nem felejtetted el,amit neked ígértem az erdőben?Hogy is felejthetted volna el-nevette-Még soha nem volt olyan nő,aki ennyire tiltakozott volna ellenem-megint nevetett-De ettől csak élvezetesebb lettél..Talán ezért is nem öltelek meg már az elején-Temperance nem bírta tovább.A gyomrához kapott,majd hátrálni kezdett,de társába ütközött,aki megfogta és megtartotta az épp összeesni készülő lányt/
-El fogom kapni!Ne félj!-súgta a nő fülébe,őt azonban most cseppet sem érdekelték a szavak.A WC felé rohant.
Beszaladt az ajtón és leroskadt az egyik WC fölé.Utat engedett rosszullétének.Hallotta,ahogy valaki bejön hozzá,de nem tudott felnézni.Szinte biztos volt benn,hogy az a valaki nem lehet más,csak Angela.Már vagy 2 perce a kagyló felett térdelt,mégsem könnyebbült meg.Mikor végre úgy érezte,végzett,felemelkedett és a falnak dőlt.Angie egy zsepit nyújtva mellé térdelt.Brenn elvette a neki szánt tárgyat és megtörölte a száját.Ezek után már nem bírta visszatartani sírógörcsét.A tenyerébe temette arát és zokogott.Barátnője bőszen vigasztalta,kevés sikerrel.
-Ez egy állat!Védekeztél,így megmenekültél!Gondolj erre!-suttogta Tempe-nek-Hidd el,Booth elkapja majd és minden rendben lesz!-Brennan felnézett.Arcának vonásaiból tisztán ki lehetett venni,hogy még nem végzett.Angie utat engedett barátnőjének,aki villámgyorsan a csésze fölé hajolt.


***


Tempe és Angie majdnem fél órát töltöttek a női mosdóban,mire végre sikerült kitámolyogniuk onnan.Az ajtóban Booth idegesen toporgott.
-Minden rendben?-kérdezte először Brennan-re pillantva,majd tekintete továbbvándorolt Angela-ra
-Elkaptad?-kérdezte Temperance alig hallható hangon.Az ügynök megrázta a fejét
-Bárcsak azt mondhatnám,hogy igen,de nem követem el még egyszer ugyanazt a hibát.Viszont ígérem,hogy el fogom kapni!-Bones-nak csak a fejrázás jutott el a tudatáig.Lassan elsiklott Seeley teste mellett,aki megfogta a nő kezét-Szeretlek!-dörmögte halkan,majd elengedte társa kezét,aki folytatta útját.Booth intett Angie-nek,hogy menjen utána,így a lány követte.Kezdetét vette az "A" terv megvalósítása.
Brenn barátai fél óránként váltották egymást.Fő a biztonság!Még akkor is,ha Booth kijelentette,szerinte nem fog Rolf mostanában a Jefferson közelébe jönni.A beosztás nagyon egyszerű volt:

  1. Angela-ő kezdte,mert ő volt az egyetlen,akit Brennan a közelébe engedett,akire már nem haragudott annyira és most még azt is elfelejtette,hogy nem hitt neki Jessyca-val kapcsolatban
  2. Hodgins-mert nem akart unatkozni és mindenekelőtt szerette volna elmondani Temperance-nek,hogy neki nem állt szándékában hazudni
  3. Cam-mert nem bírt a bűntudatával és szerette volna elmondani,mennyire sajnálja és hogy tudja,mekkorát hibázott.Még így is nehéz volt kivárnia azt a röpke 1 órát
  4. Jassyca-mert nagyon szeretett volna segíteni (vagy inkább rontani a helyzeten)
  5. Booth-mert azt szerette volna,hogy mire rá kerül a sor,Brennan kicsit megnyugodjon és talán meg is bocsásson neki.


-FOLYTATJUK-


Sziasztok!Első sorban nagyon köszönöm a gyors kommenteket!Remélem most is hamar összejön majd :)
Másodszor:Sajnos most csak ilyen rövidre sikerült ez a rész,de a következővel majd jobban igyekszem,persze csak ha működik majd a gép :/
Harmadszor pedig köszönöm,hogy olvastok!!!!! ♥

2012. február 15., szerda

Bones-Az ördög nem alszik-3

Temperance minden erejét bevetve igyekezett visszanyomkodni az előugró légzsákot,majd mikor ez nagy nehezen sikerült teljesítenie,levegőért kapkodott.Az autóba épített kis találmány nem nyílt ki időben,így Brennan kissé bevágta a fejét a kormányba,de cseppet sem ez foglalkoztatta.Kiszállt a roncsból.Ránézett a járgányra és tudomásul kellett mennie,hogy a szeretett kocsija többé már használhatatlan.Azonban Bones-t mégcsak nem is ez érdekelte.Előkapta a zsebéből az ép mobilját és a mentők helyett Booth-t hívta.Nem kellett sokat várnia,a férfi szinte azonnal felvette.
/-Szia.Hamarosan végzek,tényleg már csak néhány papír,aztán megyek is érted.Oké?/
-Ne..Nem kell.Történt egy kis baleset-nyökögte halkan,az ütéstől szédülten
/-Istenem!Jól vagy?Mi történt?/
-Nyugi!Én rendben vagyok.Viszont a kocsimról nem mondható el ugyanez.Nem jönnél ide?-próbálta megerősíteni a hangját,bár nem tudta,hogy ez mennyire sikerült neki
/-Hol vagy?/-kérdezte egyre idegesebben az ügynök
-Csak gyere a Jefferson felé és meg fogsz találni-felelte a lány,de nem azért,hogy meggondolkodtassa társát,hanem mert fogalma sem volt,melyik úton van éppen
/-Azonnal ott vagyok!/-szólt utoljára,majd letette a telefont
Brennan idegesen fürkészte az éjszakába sötétedő eget.A délelőtti napsütés ellenére most hatalmas vihar készülődik.Már ideje volt,hiszen lassan december közepe és még egy szem hó sem hullott.Tempe pillantása lesiklott a szürkületet okozó felhőkről az útra,hátha meglátja azt az alakot,aki látszólag szándékosan elé állt.Nagyon ismerős volt az arca.Csak remélni tudta,hogy rosszul látott és csak a gondolatai űztek vele szörnyű játékot.Az utcán egy lélek sem volt.Nem hitte,de most visszatért a szívébe az a méregerős félelem,ami már hónapok óta mardosta a szívét és eddig veszni látszott.Megfordult.A fák takarásában mintha egy kis árnyékot látott volna.A szíve hevesen vert és egyre kevésbé volt elég a levegőben lévő oxigén.Aztán a legrosszabb pillanatban egy hideg kéz érintette meg a vállát.A lány a félelemtől sikoltva ugrott ki a remegő mancs alól.
-Nem akartam megijeszteni-szólt a férfi-Csak meg szerettem volna kérdezni,hogy jól van-e.Már hívtam a mentőket és hamarosan itt lesznek
-Köszönöm.Jól vagyok-felelte Brenn még mindig kocsonyásan remegve-Semmi bajom
-Biztosan?-mutatott a középkorú Temperance fejére.Bones óvatosan a szemöldöke és a homlokát összekötő bőrfelülethez érintette a kezét,majd elhúzta.Vér.A feje egyértelműen vérzett.Meglepte,mégsem érdekelte különösebben.Az azonban egyre inkább,hogy fázott.Nem is kicsit.A nap sugarai már feladták a küzdelmet a sötét felhőkkel.Nem tudtak áttörni azokon.
-Jól vagyok.Tényleg.Nagyon köszönöm a segítséget-megeresztett egy apró mosolyt "megmentője" felé,aki azért megvárta,míg odaértek a mentők-Maga látta a balesetet?-kérdezte bizonytalanul
-Igen-felelt nyugodtan a férfi
-Nem tudja,merre ment az az ember,aki elém lépett?-hangja még most is bizonytalan volt,de már egy kicsit megerősödött
-Milyen ember?-értetlenkedett
-Hát..-hebegte Temperance,de szerencséjére nem kellett befejeznie,mert végre jönni látta társát
A szirénázó járművel szinte egyszerre érkezett meg Booth is a helyszínre.A látvány teljesen megrázta.Látta társa szinte teljesen tropára tört kocsiját és a félelem eluralkodott az elméjén.Félt,hogy elveszíti barátnőjét.Kipattant a kocsijából és Temperance felé rohant.A lány azonnal észrevette.
-Hogy vagy?Te vérzel!-állapította meg hüledezve a férfi
-Jól vagyok Booth.Tényleg...Csak..-nyökögte zavartan,közben lesütötte a szemét
-Csak mi?Azonnal  kórházba kell mennünk!
-Dehogy!Jól vagyok Booth!-kiáltotta a lány-Csak..Az az ember,aki a kocsim elé jött..Pont,mintha ŐT láttam volna-őt erőteljesen megnyomta.Szemét egy pillanatra sem vette le Booth arcáról.Folyamatosan kémlelte,hogy mit reagál a szavaira-Rolfot.De az lehetetlen..Hiszen lecsuktátok-Seeley arca megmerevedett.Nem tudta ,hogy mit is feleljen erre,de hallgatása végül mindent elárult-Ugye??-kérdezett vissza ismét Brenn,már emelt hanggal-Dehogy csuktátok-felelt magának egy kis idő után
-Nézd Temperance..-kezdte volna,de társa közbeszólt
-Hazudtál nekem!Te becsaptál!-hüledezett.Már az elején is tudta,hogy Rolf sosem volt lecsukva,mégis valahogy képes volt elhitetni magával,hogy Booth többé nem hazudna neki
-Én csak a te érdekedben tettem!Ha tudod,hogy még szabadon van,akkor sosem épülsz fel,mert félsz!Így legalább volt rá esély!-Temperance elfordult-Meg kell értened!-halkította le magát
-És ebben az egészben tudod mi a legrosszabb?-vigyorgott magán gúnyosan-Hogy én hittem neked,pedig jól tudtam,hogy hazudsz-egy kis szünetet tartott,majd ismét a férfi felé fordult-Most legszívesebben elküldenélek a fenébe,mert látni sem akarlak...De nem teszem.Mert szükségem van rád.Csak te tudsz megvédeni,senki más-Brennan szemében világított a harag.Talán főként maga iránt,amiért elhitte a mesét,de Seeley-re is dühös volt,merthogy hazudott neki.Az ügynök meg akarta fogni Tempe kezét,de ő elhúzta azt-Nehogy azt hidd,hogy meg fogok bocsátani,mert melletted maradok!Ez most csakis érdek.Neked és nekem is egyaránt.Tehát így is állj hozzá!-utasította Bones,majd a mentősök felé vette az irányt
Booth egyedül maradt a gondolataival.Most mégis mit kéne tennie?Vagy inkább akkor mit kellett volna tennie?Vajon mi lett volna ha elárulja?Akkor helyesnek tűnt titkolózni.Nem is tudta,hogy gondolhatta,hogy nem fog kiderülni.
Körülbelül fél óra múlva B&B már Seeley kocsijában ültek.Temperance bámult ki az ablakon és azon járt az esze,hogy vajon csak Booth hazudott neki vagy mások is?Az ügynök közben tárcsázni kezdett,a telefont pedig kihangosítva a szokásos helyére tette.A mobil hangosan csengett.
/-Igen?/-hallatszott egy ismerősen csengő női hang a vonal másik végén
-Szia Cam!Van egy kis gond-dünnyögte az ügynök feszülten
/-Mi az?Mi történt?/-tudakolta aggódva Saroyan
-Bones látta Rolf-ot-jelentette ki ingerültségét visszafojtva a férfi
/-Hogy mi??Akkor ti..Akkor ti most../-nem tudta befejezni a mondatot,mert Brennan közbeszólt
-Igen,haragszom rá!-förmedt durcásan a telefonra-Te tudtál róla??Ti mind tudtatok róla és eltitkoltátok előlem?!-hangjában harag és csalódás hallatszott.Cam bűntudatosan szólalt meg
/-Tudtam.Mind tudtunk róla,de csak a te érdekedben nem mondtuk el!-egy kicsit várt,de nem annyit,hogy Temperance válaszolni tudjon-Nem mondtad,hogy ki vagy hangosítva/-motyogta haragosan.A mondatot egyértelműen Booth-nak címezte
-Reméltem,tudod.De mit számít?Triplázd meg az őrséget és hívd Bones irodájába a csapatot!-adta ki a parancsot,majd köszönés nélkül kinyomta a telefont
Egy perc néma csend következett,pont,mint mikor megemlékeznek valakiről.Körülbelül azt is érezték,mint gyásznál.Brennan gyászolta a múltját,de nem a rosszat.Csakis a jót.Mindent,amit eddig elért.Nem látta a jövőjét,mert számára most minden véget ért.A barátai becsapták és nem hisznek neki.Mi értelme lenne így küzdeni értük?Cam nem mond fel Jessyca-nak?Akkor majd Brennan fog felmondani!
Booth sem volt valami nyugodt.Nem veszíthette el még egyszer Temperance-t!Abba belepusztulna,biztosan nem élné túl.Most nem az a fontos,hogy Bones mennyire haragszik rá,hanem,hogy megvédje.Nem számít,milyen áron.


***


A kocsi néhány perc múlva már a Jefferson parkolójában állt.Brennan és Booth kiszálltak belőle.Temperance még mindig nagyon idegesen,Seeley szintúgy.Az ügynök egyre jobban sürgette társát,nehogy itt történjen velük valami,és egy pillanatra fellélegzett,mikor a liftbe léptek.Felértek,végigmentek a folyosón,egészen az üvegajtóig.Booth még mindig rohant,Bones-nak muszáj volt követni,ugyanis a férfi maga után húzta.
-Azért a kezem igazán elengedhetnéd!-förmedt rá mérgesen
-Ó..Bocsi!-kapott észbe Seeley,majd elengedte a lány kezét-Ne haragudj.Csak nem akarlak szem elől veszíteni-Brennan úgy tett,mintha még ez miatt is haragudna rá,de valójában megértette társa aggodalmát
Továbbmentek,fel azon a néhány lépcsőfokon.Brenn lehúzta a kártyáját.Nem időztek sokat,csak végigrohantak a helyiségen,egészen az irodákhoz vezető lépcsőig.Felsiettek rajt,be az antropológus irodájába,ahol már várta őket a kis csapat.Senki sem hiányzott,illetve Temperance senkit nem hiányolt,főleg Jessyca-t nem.A nő még nem volt ott,de Brenn remélte,hogy most nem kell majd viszont látnia régi "barátnőjét".Booth-nak nem volt sem ideje,sem kedve az előtte álló arcokat fürkészni,azonban Bones megtette helyette.A lánynak Angela-ra vetődött pillantása.
Angie nem tudta takargatni az érzéseit,ahogy eddig sem.Az arcára pontosan kiült az aggodalom és a félelem.
Hodgins próbált erősnek látszani,olyannak,aki küzd a győzelemért,de nem mutatja,ha veszít.Ő volt az a tipikus vigasztaló típus.Már régóta helyt kellett állnia,ha Angela összetört,most sem lehet másként.
Cam a telefonját szorongatta.Az arcán lévő apró ráncok elárulták,ő is nagyon ideges.Vonásai teljesen megfeszültek.Nem szólt,várta,hogy Booth mondjon valamit.Mindenki azt várta,hogy valaki más szólaljon meg,ezért senki sem szólt.
-Megtripláztam az őrséget,ahogy kérted!-törte meg végül a csendet Camille.Igyekezett nagyon határozottnak tűnni és ez talán sikerült is neki
-Remek.Köszönöm.Akkor a következő a terv.Bones itt marad,mert itt van a legnagyobb biztonságban.Mi minden másodpercben vele leszünk,természetesen nem egyszerre,de egy percre sem maradhat egyedül.Még WC-re sem engedhetitek egyedül!-hívta fel a figyelmet Booth
-Azért levegőt még vehetek?-kérdezte gúnyosan Brennan.Ezt a hangnemet talán a félelem hozta ki belőle.Seeley nagy levegőt vett,közben pedig társa rideg szemeibe nézett,majd megszólalt
-Nézd Temperance!Én sem így terveztem,de sajnos ez az alak láthatólag örömmel tesz nekünk keresztbe.Tudom,hogy haragszol rám,de mi lenne,ha ezt most félretennéd és inkább arra koncentrálnál,hogy életben maradj??Én próbálok tenni az ellen,hogy ismét annak az állatnak a karmai között végezd,de természetesen ha te ezt másképp szeretnéd,akkor akár önként is mehetsz hozzá!Én nem foglak visszatartani!Azonban amíg nem így akarod,addig hagyd,hadd végezzem a dolgom,mert én szeretnélek biztonságban tudni téged!-Brennan szemében könnyek gyűltek.Nem csak a durva szavaktól,inkább a felismeréstől.Nem rohanva,de szapora léptekkel elindult a folyosó felé.Booth megfogta a kezét,Tempe pedig visszanézett.Szeme még mindig csillogott a könnytől,mégis látta társa arcán a megbánást.Tudta,hogy a férfi sem így akarta ezt,azonban makacssága mégsem engedte,hogy megbocsásson
-Hagyd!-csilingelte halkan Angie,közben pedig megérintette Seeley kezét.Az ügynöknem szétnyíltak az ujjai,Brennan karja kicsúszott.A lány folytatta útját...


-FOLYTATÁS-


Itt is van a következő rész.Bevallom őszintén,sajnálom,hogy ilyen lassan gyűlnek össze a komik.Remélem mostantól gyorsabbak lesztek majd!
Köszi :)

2012. február 5., vasárnap

Bones-Az ördög nem alszik-2

Már egy teljes nap eltelt,mióta Brennan és Booth Sweets irodájában jártak.Semmi sem változott azóta.Brennan ugyanolyan volt,mint azelőtt és még a rémálmai is elmúltak.Tényleg kezdte felejteni a történteket.Végre kész volt arra,hogy munkába álljon.Reggel nagyon korán kelt,még az ébresztője előtt.Olyan izgatott volt,mint az első munkanapján.Illetve mint egy normális ember az első munkanapján,mert valójában mikor a Jefferson-ban kezdett,nem volt ideges,mert elnyomott magában minden érzelmet.Hideg volt,ahogy akkor eltervezte,de most nem így lesz.
Temperance egyedül lépett be az intézet ajtaján.Nem félt,inkább még mindig nagyon izgult,bár jól tudta,hogy semmi értelme.A Jefferson ugyanolyan volt,mint amit az emlékeiben megőrzött,nem is hitte,hogy változni fog.Meleg mosoly öntötte el az arcát.Tiszta öröm.Az első ember,akit megpillantott,az nem a vele szemben álló őr volt,hanem Camille,amint épp rohan felé hatalmas vigyorral az arcán.Már csak az örömsikoltozás hiányzik,amit természetesen nem sokat várat magára.
-De örülök,hogy itt vagy!-rikoltozta örömteli mosollyal
-Én is-felelte szűkszavúan
-Már azt hittem,ki kell rúgjalak!-komorodott el Cam
-Tessék?-kirúgni?Hogy mi?
-Az FBI ki akart rúgatni.Áldom az eszem,hogy húztam az időt!-vigyorgott a nő.Brennan teljesen lefagyott.Booth tudott róla?Akkor miért nem mondta el neki?-Éés-nyújtotta el hosszan-Van egy meglepetésem!-ujjongott tovább.Közben már Angela is lassan megérkezett főnöke háta mögé,Hodgins-sal együtt-Felvettem egy tanult antropológust.Azt mondta,együtt jártatok főiskolára,csak ő 2 évvel alattad-Brenn-t elfogta egyfajta rossz érzés.Mintha a lelke mélyén már tudta volna,ki az ember-Barátok voltatok..Na már tudod ki ő?-Tempe értetlenül megrázta a fejét-Akkor bemutatom,mert épp most jött meg!-Temperance a lehető leggyorsabban vett 180°-os fordulatot.Szinte bele is szédült,de nem volt ideje megtántorodni,mert a látvány teljesen letaglózta-Mostantól ő lesz a gyakornokaid helyett és biztosíthatlak róla,nagyon jól végzi a munkáját
-Szia Temp-vigyorgott a Brennan előtt álló nő
-Jessyca-sziszegte Tempe összeszorított fogakkal
-Hát már meg sem ölelsz?Hisz olyan régen láttuk egymást!-a vigyor letörölhetetlen volt a képéről,de Bones szívesen letörölte volna
-Én nem dolgozom vele!-jelentette ki határozottan-Vagy ő megy vagy én!-megfordult és elviharzott.Drámai távozása után Angela szólalt meg először
-Mi volt ez?Ki vagy te?-kérdezte az előtte álló nőt
-Én Dr.Jessyca Bround vagyok,Temperance régi barátnője-mosolya megbízhatóságot tükrözött.Angela nem fedezte fel benn a kétszínűséget
-Angela Montenegro-viszonozta a kedves köszöntést,majd kezet fogtak
-Örülök!-vigyorgott tovább Jess és a világon mindennél boldogabbvolt,hogy Brennan így reagált a jelenlétére.Pontosan ez volt a célja..Vagyis az első célja..


***


Temperance egész délelőtt az irodájában ült és papírmunkát csinált.Mivel már nagyon rég volt dolgozni,így rengeteg munka várt még rá.Mégsem a sok akta és jegyzet foglalkoztatta,hanem Jess.Ő,aki anno tönkretette az életét és most újra visszajött,Brennan gyanította,hogy ugyanazért.Csak azt nem értette soha,miért csinálja ezt az egykori legjobb barátnője.Mikor utoljára látta,diadalgyőztes vigyorral hagyta el az intézetet és a doki azt hitte,többé vissza sem tér majd,de ezek szerint tévedett.Ahogy Dr.Goodman is mondta: "A gonosz sosem alszik.Nagyon vigyázzon,mert ha nem is most,de egyszer még vissza fog térni." Tempe nem hitt neki és most rá kellett döbbennie,hogy valójában teljesen igaza volt a főnökének.Most nagyon hiányolja,mert csak ő tud az esetről és jól esett volna egy kis támogatás.Talán el kéne mondania Angela-nak,de mi van,ha nem hisz neki?Nem.Az lehetetlen,mert Angie a legjobb barátnője és mindig mellette áll.Ő mondta..
Az emlegetett szamár,vagyis Angie épp most lépett be barátnője irodájába és olyan arca volt,mint mikor faggatni szokott.
-Szia édesem!-huppant le az íróasztallal szembe húzott székre
-Szia Angie.Épp veled szerettem volna beszélni..
-Én is.Mi volt ez?-kérdezte fennhangon-Kérlek magyarázd el!
-Ne barátkozz Jessyca-val!-ez talán kicsit parancsolón hangzott,de ő nem annak szánta
-Hogy mi??-ráncolta szemöldökét a lány
-Higgy nekem,ő nem jó ember!-figyelmeztette Angie-t,de hiába
-Szerintem rosszul látod.Nagyon kedves lány!És szeret téged!-Brennan agyát elöntötte a méreg.A tüdejében szorult levegőt nem bírta kifújni,a szíve hevesen vert
-Én ismerem őt Angela!-mondta egy kis nyugodtságot erőltetve magára
-Talán félreismerted!-nyugtatta a barátnőjét.Temperance-nek már nem volt ideje visszavágni,mert Jessyca jelent meg az ajtóban
-Úgy gondolod?-kérdezte halkan-Hát jó-felállt a székéből és az ajtó felé vette az irányt.Mielőtt kilépett volna,még mélyen Bround szemébe nézett,aztán nekiment a nő vállának és így távozott
Ezután hosszasan kínlódott a 3761-es számú Anonymus-sal.Ez az egész tényleg szenvedés volt számára,hiszen egy percre sem tudta kiverni a fejéből a visszatérőt.Eszébe jutott,hogy netán felhívhatná volt főnökét,de aztán elvetette ezt az ötletet,mivel nem akarta megzavarni Goodman nyugalmát ilyen "bugyuta" dolgokkal.
Csak azt nem értette,hogy miért nem állt mellé Angela,mikor ezt kellett volna tennie.Hiszen barátok!Miért nem hitt neki?Ez teljesen elszomorította és csak még rosszabb helyzetben volt,mint beszélgetésük előtt.Közben Hodgins,a bogaras tudós lépett a boncasztal mellé.Hosszan fürkészte barátját,majd végül Brennan megszólalt.
-Te is kedveled Jessyca-t?-kérdezte egyhangúan,még mindig a csontokat fürkészve
-Hát..El kell ismernem,jól néz ki..De persze maradok Angela-nal!Nekem nem is kell más-Temperance nem szólt többet.Bár nem ez volt a feltett kérdése,de nem számított.A lényeg,hogy nem fogja győzködni Jack-et.Nincs hozzá ereje.Mert ahogy sejtette,fel kellett készülnie a csatára,ha nem akart mindent elveszíteni,ami számára fontos,mert Jessyca már az első pillanatban elkezdte a vára ostromolását,méghozzá akkor,mikor a legnagyobb nyugalom volt odabent és senki sem számított harcra.Megcsörrent a telefonja.A kijelző láttán egy pillanatra megörült..Legalább még Booth mellette van..MÉG
/-Szia Bones!-köszönt mélyen dörmögő hangon a férfi/
-Szia
/-Hogy vagy?/
-Nem is tudom..
/-De nem törtek fel az emlékeid ugye??-aggodalmaskodott Seeley/
-Nem.Egy kicsit sem..Nem az a gond Booth.Csak tudod..Nem számít
/-De igenis számít!Mi a baj?/
-Ne most-felelte szűkszavúan
/-Rendben.De azért eljössz velem ebédelni?/
-Persze-mosolyodott el a lány-Ki nem hagynám
/-Oké..De nem tudom,hogy mikor végzek.Majd hívlak,ha elindultam.Jó?/
-Jó-már épp lerakta volna a telefont,mikor meghallotta az utolsó szót
/-Szeretlek!/-ez volt az,ami melegséggel töltötte el a doki szívét és úgy érezte,ez megállíthatatlan,eltörölhetetlen,örök.Bár nem válaszolt az ügynöknek,az jól tudta,hogy mire gondol.."Én is"
Brennan mosolyogva csúsztatta a zsebébe a telefont.Hodgins őt fürkészte.A férfi most látta először barátját ilyen boldognak,már nem is emlékszik mióta.És megérdemli..Már ideje volt.

Temperance is így gondolta.Még dolgozott néhány percet,aztán úgy döntött,elindul Booth irodájába.Nem akart ebben a környezetben tovább itt maradni.Mert bármennyire is szerette a barátait,most mind cserbenhagyta és ez fájt neki.Felment az irodájába,ahol nemrég még Angela fejével próbált beszélni,nem túl sok sikerrel.Gyorsan összeszedte a holmiját és leszaladt a lépcsőn.Úgy érezte,nem tartozik senkinek beszámolóval arról,hová megy,ha valaki hiányolja,akkor felhívja.Gyorsan kiviharzott az üvegajtón,le a parkolóba,majd bepattant a kocsijába és elhajtott.Közben felhívta Booth-t,aki kicsit vonakodott,mondván,hogy nem tud majd dolgozni,de végül megtört és beleegyezett.Így tehát megmaradt Bones eredeti terve,hogy az FBI-hoz megy.Észre sem vette,de végre nem lepték el azok a gondolatok,melyek eddig és a felhőtlen képzelgése csakis szerelme körül forgott.Csak Booth-on.
Temperance nyugodtan autózott.Épp a Pennsylvania Ave NW-n haladt el.Lassan halad,de nem volt valami éber és ezt sajnos későn vette észre.Az út mellett egy furcsa zöld kabátos férfi állt.Brennan ezt nem tartotta valami lényegesnek,mígnem az ember teljes nyugalommal az aszfaltra lépett.Bones ijedten rántotta félre a kormányt.A kocsi erőteljesen landolt egy fa kemény törzsén.Az autó eleje teljesen feltorlódott,a légzsák azonnal kinyílt.Brennan nem mozdult...


-FOLYTATJUK-





Sziasztok!Remélem tetszett ez a rész is,ha nem mindenkinek,de a többségnek legalább :) Szuper érzés,hogy ennyi idő elteltével még mindig olvassátok az írásaim!Köszönöm :)
Ui.:                                                    Ne feledjétek a 10 komit! :P