2011. november 30., szerda

Bones-Kitartás-5

Esős hétfő reggel volt.Már lassan 3 nap telt el,mióta Brennan belépett Sweets irodájának ajtaján.Három nap,mióta nem beszélt,nem evett és nem ivott egy kortyot sem.Booth sehogy nem bírta rávenni a lányt a javulásra.Temperance csak a legszükségesebb dolgokkor állt fel az ágyról és akkor sem nézett fel.Nem volt hajlandó aludni.Lassan 72 órája volt ébren,ez pedig hallucinációkhoz is vezethet.Seeley már másfél nap után kidőlt.Nem bírta tartani a tempót."Hogy lehet valaki ilyen erős és elszánt?"-ez volt az utolsó gondolata,mielőtt elnyomta az álom.Másnap is ugyanaz a látvány fogadta.Bones az ágyon kuporgott,majd harmadnap is,mikor dolgozni ment."Miért ilyen makacs?"-Booth nem bírta felfogni.Minden erejével azon volt,hogy rávegye társát az evésre,vagy legalább az ivásra,de semmi.Az alvás pedig még annyira sem ment.Pedig ha az ember nem alszik,akkor 10-15 nap múlva meghal,mert nem bírja.Az agynak is kell pihenni,ezt még az ügynök is tudta.Ha Brennan továbbra sem alszik,akkor elájul.De vajon meddig lesz erős?
Booth nem akarta hétfőn Angela-val hagyni barátnőjét,de muszáj volt.Már nem volt szabadnapja,amit kivehetett volna,Angie pedig örömmel segített neki.Seeley el akarta vinni Brenn-t Sweets-hez,de mi értelme lett volna?Hisz úgysem beszélne,de még csak lábra sem állna.Valahogy meg kell oldaniuk ezt a helyzetet,különben veszélyes kimenetele lesz.


***


Természetesen Booth azt gondolta,ennél már nem is lehet rosszabb,de ismét tévedett.Amint beért munkahelyére,abban a pillanatban meg is kapta a parancsot:A főnök beszélni szeretne vele.Már nem számított rosszabbra.Szinte biztos volt benne,hogy nem fogják kirúgni,de azért benne volt a "félsz".Kopogott az ajtón,majd bement.
Cullen a székében ült és kemény arccal nézte végig az épp belépő alkalmazottját.Letette a kezében lévő tollat és az asztal másik oldalán lévő székre mutatott.Booth leült.Sam végre belekezdett.
-Sejti,hogy miért hívattam ide Booth ügynök?-tette fel a kérdést még mindig rezzenéstelen arccal
-Nem uram-válaszolt katonásan
-Dr.Brennan munkájáról van szó...-az ügynök nem hagyta,hogy főnöke befejezze
-Nézze uram!Tudom,hogy mostanában nem állunk épp fényesen a munkával,de adjon egy kis időt,hogy..-most Cullen vágott közbe
-Hadd fejezzem be Booth ügynök!-emelte fel a hangját,mire Seeley elhallgatott
-Elnézést uram!
-Tehát.Mikor maguk hogy is mondjam..-nem találta a megfelelő kifejezést-Összejöttek,arról volt szó,hogy ez nem fog a munka rovására menni..
-Igen uram,de..-Sam figyelmeztetőn felemelte a jobb mutatóujját
-Az utóbbi hónapokban viszont rengeteg szabadságot vett ki és amikor Dr.Brennan visszatért dolgozni,maga is ezt tette.Azonban mikor meghallottam,hogy ez az egész munka dolog nem tartott sokáig,úgy kellett döntenem,illetve döntenünk-javította ki magát-Hogy új társat kap.A Jefferson intézet még gondolkodik az ajánlaton,ami inkább parancs.
-Uram kérem hallgasson meg!-kezdett bele a könyörgésbe a férfi-Maga is tudja,hogy mióta Brennan-nel megtörtént a baleset,azóta nem megy minden simán.Elrabolták és ezen nem lehet egyik napról a másikra túllépni!
-Én ezzel tisztában vagyok Booth ügynök!Viszont nem várhatunk örökké,de még egy évig sem arra,hogy felépüljön annyira,hogy dolgozni tudjon!Itt gyilkossági ügyekről,emberéletekről van szó!
-Nem rúgathatja ki csak azért Bones-t,mert ez maga szerint így a helyes!-lázadozott Seeley
-Nem én fogom kirúgni!-pattant fel a székéből a már rákvörös Cullen-A Jefferson fog így dönteni az intézet érdekében,csak gondoltam tájékoztatom!-egy apró szünet után folytatta-És vigyázzon a szájára,mert következményei lesznek a kirohanásainak!-megint egy pillanatnyi szünet-A kobrát pedig tartsa a nadrágjában,mert a következő kis kiszökésénél fel fogom függeszteni!-mutatott az ügynök nadrágjára
-Már elnézést uram!-ő is kipattant a székből és az asztalra támaszkodott-Nem fekszem le mindenkivel,aki az utamba akad!Amit pedig Bones-ért tettem,azt bárkiért megtenném,aki egy kicsit is fontos nekem!Mikor ide felvett,már akkor is tudta,hogy nekem a család az első és a szemléletem azóta sem változott!Ha akarjon rúgjon ki,nem érdekel,de nem hagyom,hogy Brennan elveszítse az állását,csak mert néhány nagy ember így döntött!-kiment az irodából és egyből a Jefferson-ba sietett.


***


Nem tartott sokáig,hogy Booth odaérjen az intézethez,de neki mégis óráknak tűnt.Egész úton azon agyalt,hogy mi lesz most.Hiszen Cam-nek is a Jefferson érdekét kell néznie,tehát mindenképp ki fogja rúgni Bones-t.De ő mit tehetne?Hiszen nem hagyhatja!
Kiszállt a kocsiból és a lift felé vette az irányt.Ő nem érezte,de szinte már rohant.Az idegességtől teljesen elvesztette a fejét.Amint felért a laborba,szinte egyből szembe találta magát Cam-mel,aki meglepetten nézett rá,de látszott rajta,hogy hamar felfogta,miért is ilyen ingerült a férfi.
-Nézd Booth!Ezt ne itt beszéljük meg oké?-hangja nyugtalan volt,hiszen még soha nem került ilyen dilemmába
-Akkor hol?Nem ez a legjobb hely?-örjöngött az ügynök-Talán nem pont innen akarod kirúgni?-dühöngött tovább
-Seeley!-ordított rá Saroyan
-Kit akarnak kirúgni?-Jelent meg Camille háta mögött Jack.Minden tekintet rá szegeződött
-Senkit!-kiáltotta zavartan Cam,majd megragadta Booth kezét és felcibálta az irodájába.Amint beléptek gyorsan be is zárta az ajtót,nehogy valaki megzavarja őket-Muszáj volt ezt?-kérdezte bosszúsan
-Igen!-felelt még mindig dühöngve-Tényleg ki akarod őt rúgni?
-Szó sincs róla!De talán nem lesz más választásom!Hidd el,ez nekem sem a legjobb szituáció!Kérlek csak próbálj megérteni!Oké?
-Nem tudlak megérteni!Bones a legjobb a szakmájában!Te is tudod!Ráadásul a barátod!Hogy vagy képes ezt megtenni vele?Ha megtudja összeroppan!
-Higgadj le Booth!Utána beszélhetünk,de nem akarok ilyen kirohanásokat!Tudom,hogy ideges vagy, én is!-kinyitotta az ajtót és ki akarta küldeni az ügynököt,aki ellenállt
-Oké.Lehiggadtam jó?Meghallgatlak!-mondta már kevésbé ingerülten,de ez csak a látszat volt.Belül még mindig tombolt.
-Rendben-bólintott a doki-Nem áll szándékomban megválni Dr.Brennan-től,sem szakmai,sem pedig baráti úton.Sajnos azonban az FBI nem hajlandó egy labilis egyénnel együtt dolgozni.Fel kell vennem Dr.Bround-dot.Ő is nagyon jó a szakmában és csak 1 évvel végett Bones után ugyanazon az egyetemen.Egyébként már dolgozott is itt Brennan gyakornokaként.De az,hogy felveszem,az nem jelenti,hogy Dr.Brennan-t ki kell rúgnom!Próbálom megoldani ezt a helyzetet,de a Jefferson többi vezetőjének sem tetszik,hogy alkalmazotthiányban szenvedek már hónapok óta!Tudom,hogy nem könnyű átvészelni ezt az egészet,sem neki,sem neked,de ha nem jön vissza a héten,akkor búcsút kell neki mondanom.
-És ha visszajön?
-Te látsz rá esélyt?-nézett érdeklődő és bizalommal teli tekintettel
-Nem az a lényeg!Ha visszajön,akkor Jessyka repül,Bones pedig marad?
-Ez nem ilyen egyszerű.Ha Brennan visszajön,valószínű,hogy Jessyka akkor is marad.Nagyon nagy segítség lehet és végre megválhatunk a gyakornokoktól.Brennan ismeri és biztosan örülne neki,ha ismét együtt dolgoznának!
-De azt mondd meg,hogy az én társam ki lesz!-szólt közbe egyre türelmetlenebbül Booth
-Nézd Booth!Ezt nem én döntöm el..-próbált kitérni a kérdés elől a nő
-De nagy szereped van benne!Tehát?-feszengett tovább Seeley
-Valószínű,hogy Temperance és te már nem lesztek többet társak.


-FOLYTATÁS-


Őszintén sajnálom,hogy ilyen sokat kellett várni arra,hogy írjatok 10 komit!ha rossz volt,vagy valami nem tetszett benn,azt is írjátok meg kérlek!néhány sort igazán nem telik semmibe leírni!köszi!ehhez is kérem ám a 10-et ;D

2011. november 25., péntek

Bones-Kitartás-4

Booth reménytelenül vigasztalta a zokogó lányt,aki nem bírt szabadulni gondolataitól.Nem tudta,hogy milyen időben,milyen helyen van,csak annyit volt képes felfogni,hogy Booth öleli és vigasztalja.Seeley nem tudott semmit tenni.Hiába nyugtatta rémült barátnőjét,Bones még csak egy kis jelét sem mutatta a javulásnak.Folyamatosan sírt és nem engedte el a férfit.Pontosan úgy viselkedett,mint mikor az ügynök megmentette.Booth az ölébe vette a nőt.Óvatosan felemelte és kivitte az irodából.Sweets-nek mutatta,hogy majd beszélnek,aztán eltűnt az ajtóban.Út közben találkozott Jessyka-val,Aki nem szólalt meg,de az arcán részvétet mutatott,de ez csak a látszat volt.Amint továbbmentek és egymásnak háttal voltak,a lány megeresztett egy gúnymosolyt,majd folytatta útját.


***


Brennan az ágyon ült és teljesen magába volt fordulva.Nem beszélt és nem is evett,mióta Sweets-nél voltak.Booth már beszélt a fiatal pszichológussal,aki mindent elmondott neki.Elmondta,hogy bekövetkezett az,amitől fél:Brennan emlékei számára már nem csak emlékek.Újra átélte őket.Bár csak képzelte,de érezte a fájdalmat,amit okoztak neki.Azt mondta,este majd átmegy és megnézi Temperance-t,próbál vele beszélni,de nem biztos,hogy sikerül.
Azóta már eltelt 3 óra és még semmi változás nem történt.Brennan meg sem mozdul.Booth próbált vele kommunikálni,de sajnos csak a saját hangját hallotta.Szomorúan várt.Arra gondolt,hogy talán hiba volt ez az egész.Talán nem kellett volna engednie,hogy beszéljen Sweets-sel.Gondolatmenetét kopogás törte meg.
Ajtót nyitott és az emlegetett fiú állt előtte.
-Na végre!Azt hittem,már sosem érsz ide!-türelmetlenkedett Booth
-Hogy van?-érdeklődött komolyan,mintha nem tudná a választ
-Ugyanúgy.Nem reagál semmire.Mégis mi a fenét csináltál vele?!Sokkal rosszabb lett,mint volt!Most már nem is beszél és nem is eszik!Csinálj valamit!-ideges volt és nem bírta magában tartani dühét.Hogy lehet,hogy a segítségből ártalom lett??
-Nem tudom,hogy mennyit tehetek.Nem fog beszélni..-magyarázta a doki,de nem fejezhette be mondókáját
-Mi??Te tetted ezt!Hozd is helyre!-a felháborodott ügynök a fejét fogta a hírek hallatán
-Meg kell neki magyarázni,hogy amit látott nem a valóság volt.Csak ez a megoldás-az egyetlen lehetőségre végre Seeley is felkapta a fejét
-Remek!Az menni fog,mert Bones okos és hamar fel fogja fogni!-örvendezett,de nem sejtette,hogy ez nem ilyen egyszerű
-Talán okos,de most nem használja a fejét.Nem az agyának kell megmagyarázni,hanem a szívének.Belül teljesen össze van törve.Nem bírja feldolgozni azt,ami történt vele.
-De eddig nem ilyen volt!Mikor én megmentettem,az után nem sokkal beszélt és még arra is rá tudtam venni,hogy egyen valamit,de most teljesen más!Sokkal rosszabb.
-Igen.Mert akkor végigélte a történetet.Ebben a részben te még nem voltál benn.Illetve csak a gondolataiban.Azt akarta,hogy megmentsd,mielőtt késő lesz,de mégis elkéstél.
-Akkor egyszerű!-csapta össze a tenyerét a férfi-Altasd el megint,vagy tudom is én,hogy mit csináltál,aztán befejezi a történetét!
-Sajnálom Booth ügynök!Talán könnyűnek néz ki,de nem fogja hagyni,hogy bárki hozzáérjen rajtad kívül.Nem fog válaszolni egy kérdésre sem.
-De délelőtt is beszéltetek!
-De akkor önszántából tette.Most viszont kényszerítenénk rá.Nem fog beszélni
-Megoldjuk!Nem maradhat ilyen!
-Nagyon hosszú idő lesz,míg megtöröd
-Megtöröm?!?Ő nem egy tojás!Mellesleg nem egyedül csinálom!Te is segíteni fogsz!
-Én minden tőlem telhetőt megteszek.Bent van?-mutatott a háló felé.Booth bólintott,majd mindketten elindultak befelé
Brennan még mindig az ágyon gubbasztott,ugyanabban a pózban,mint eddig:Kezét összekulcsolta a térdei körül,az arcát pedig elrejtette.Nem gondolkodott.A félelem úrrá lett a lelkén és egész testén.Csak az emlékeinek élt.Nem látta a valóságot és nem volt képes felfogni a körülötte zajló eseményeket.Booth óvatosan megérintette a vállát,mire Bones összerezzent.A férfi szólongatni kezdte,de Brenn nem felelt.Mintha nem is hallaná.
-Bones!Kérlek!Itt vagyok!Vége!Már megmentettelek!-mormolta az ügynök halkan,de épp olyan hangosan,hogy Temperance értse-Nem kell félned!Oké?Itt vagyok melletted!-mikor látta,hogy még most sem kap vissza semmilyen reakciót,újra megszólalt-Hallod?-kérdezte,bizakodva,hogy most talán megkapja a választ,de semmi-Akarod,hogy megöleljelek?Hogy bebizonyítsam,hogy megvédelek?Gyere!-közelebb húzódott és átölelte a lányt.Néhány másodperc múlva már Brennan is ölelte Booth-t,de még mindig nem volt képes felfogni,hogy biztonságban van-Figyelj egy kicsit!Segítesz nekem?-kezdett bele,mintha várná a választ-Meg kell mondanod,hogy mi az utolsó emléked!Vagy tudod mit?Elég,ha csak bólintasz vagy megrázod egy picit a fejed.Oké?-Brennan nem mutatta,hogy hallja a beszédet,vagy ha hallja,érti is-Rendben-egyértelműnek vette,hogy folytatja-Arra emlékszel,mikor belelőttem az üvegajtóba?-Temperance egy kis várakozás után,alig észrevehetően bólintott-Arra,mikor kihoztalak Sweets irodájából?-a lány ismét bólintott-Arra is,hogy hogyan kerültél oda?-Brennan nem mutatta jelét sem a cáfolásnak,sem pedig annak,hogy emlékszik-Emlékszel?-faggatta tovább a férfi.Érzett valamit,ahogy társa feje megmozdult,de nem bólintott.Sokkal inkább lehetett fejrázás.Bár alig érezhető volt,de Booth jól tudta,hogy barátnője nemmel válaszolt-Elmondom oké?-nem várt választ-Úgy,hogy elmentünk,hogy elmeséld mi történt,mikor elraboltak.Azt kérted,hogy Sweets hipnotizáljon,mert érezted,magadtól nem tudnád elmondani.De ez az egész rosszul sült el.Senki sem így akarta.Mikor fel kellett volna ébredned,nem sikerült,így most csak arra emlékszel,amit az emlékeidben újra átéltél.Most a segítségedre van szükségünk.Sweets-nek újra hipnotizálnia kell téged,hogy befejezhesd a történeted!Ugye megengeded?-Temperance megszorította barátja vállát.Nem fogta fel,hogy miről van szó.Hallotta a szavakat,értelmük is volt,mégsem volt képes összerakni magának.Így csendben ült,átölelve a válaszára váró ügynököt,aki végül felfogta,hogy Brennan semmit sem értett abból,amit mondott vagy csak nem akar válaszolni és ez azt jelenti,hogy nem egyezik bele.Talán mégsem lesz olyan könnyű dolguk...


-FOLYTATJUK-


Hatalmas késéssel,de itt is van a folytatás!Igyekszem a következő résszel,de még nem tudom,hogy hogyan lesz a folytatás.Majd este megálmodom ;) Addig kérem a komikat!És légyszi tartsatok ki!Nekem is nagyon nehéz,ha nem jön az ihlet,de minden nap igyekszem!Ha huzamos ideig nem jelentkezem,az azért van mert:
A) Meghaltam
B) Eltiltottak a géptől
C) Olyan beteg vagyok,hogy meg sem bírok mozdulni
D) Elütött egy busz és most a kórházban fekszem

2011. november 19., szombat

Bones-Kitartás-3

Brennan idegesen ült Sweets irodájában,Booth-tal a jobbján.Nem bírt felnézni.A fiatal pszichológus nem szólt,hagyott időt a felkészülésre.Seeley Temperance kezét fogta,úgy vélte,hogy ezzel talán segít,hogy támogatja a lányt,de nem így volt.Persze Brenn-nek kellett a védelem,de most Booth miatt nem tudott megszólalni.Egyébként is nehéz beszélni AZOKRÓL a napokról,de így még nehezebb.Végül Sweets törte meg a csendet,mikor Temperance ránézett.
-Nem szeretnéd,hogy Booth ügynök itt legyen...Igaz?-tette fel a nehéz,de biztos kérdést.Brennan Seeley szemeibe nézett
-Tényleg nem?-kérdezte komolyan,kicsit meglepődve,mire Bones lesütötte a szemét és megrázta a fejét-Jól van.Akkor kint várok,ha szükség lenne rám,csak szólj!Oké?-Brenn felnézett és bólintott,az ügynök pedig kiment
Temperance még egy ideig szótlanul ült és látszott rajt,hogy gondolkodik.Végül nagyon nehezen,de megszólalt.
-Hallottam róla,hogy tudsz hipnotizálni..-Sweets jól tudta,hogy mit akar a nő-Ha nem lenne szükségem a segítségedre,biztosan nem jöttem volna.Más körülmények között nem is próbálkoznék ilyen - számomra irracionális - dologgal,mivel nem hinném,hogy ez bármiben is segíthet,ráadásul utálnám,hogy a fejemben turkálsz úgy,hogy én nem tudom irányítani magam.De ez most más helyzet.Azt szeretném,ha hipnózis alatt kérdeznél tőlem!
-Nem tehetem Dr.Brennan!-felelt az ifjú doki egy kis gondolkodás után
-De miért?-háborodott fel a lány
-Mert magadtól kell elmondanod azt,ami történt veled,különben nincs értelme ennek az egésznek.A hipnózist nem lehet ilyen helyzetekben alkalmazni,mert a beteg - jelen esetben te - hajlamos arra,hogy túlzottan beleélje magát az emlékeibe és ezzel visszaessen a kiindulási állapotába.Nem szeretném,ha ez történne,mert akkor semmit nem ért az előző két hónap.Ugye érted?-magyarázta,közben pedig a megtörhetetlen női arcot figyelte
-Nem érted..Nem bírom elmondani!Vállalom a kockázatot,mert tudom,hogy utána minden más lesz!Kérlek Sweets!Hidd el már számtalanszor belekezdtem,de egyszerűen nem jött ki hang a torkomon.Érts meg!-Brennan könnyes szemmel könyörgött,mire Lance bólintott
-Rendben-vívódott a szakmai tudásával és az érzéseivel.Még nem tudta,hogy melyik lenne a helyes,mégis döntött.Lefektette Brennan-t,majd beszélni kezdett.Mikor Temperance transzba esett,kérdezni kezdett tőle-Meséld el nekem,hogy hogyan keltél fel aznap.Modd el,mit érzel!-a doki gondolkodás nélkül válaszolt.Most tényleg nem ő irányította magát
-Nagyon boldog vagyok.Épp egy csodás éjszakán vagyunk túl Booth-tal.Kimegyek a konyhába,hogy készítsek egy jó forró kávét,mert nem sokat aludtunk,de közben megszólal a mobilom.Nem tudom ki hívhat ilyen korán.
-Szerinted ki lehet?-szólt közbe
-Talán Cam.Vagy Angela.Ők elég gyakran keresnek hajnalban.De a telefonom kijelzője rejtett számot mutat.
-Felveszed?
-Igen.Egy mély férfi hang szól bele.Nem tudom,hogy ki lehet
-Mit érzel?
-Ahogy beszél,az megijeszt.Úgy érzem,hogy figyel..És tényleg!Tényleg figyel!Szólnom kell Booth-nak,de nem tehetem.Meg fogja őt ölni!
-Ki ez az ember?Miért akarná megölni Booth ügynököt?
-Mert tudja,hogy vele zsarolhat.Így nem beszélhetek.Próbálok nagyon nyugodt maradni,nehogy rájöjjön valamire.De Booth nagyon jól olvas bennem.Tudja,hogy baj van és faggatni kezd,de csak annyit mondok,hogy induljunk.Nagyon félek.
-Mit teszel?
-Most beülünk a kocsiba és mindent elmondok neki.Minél messzebb kerülünk a háztól,annál nyugodtabb vagyok.Kezdem azt hinni,hogy ez csak egy fenyegetés volt,semmi több.
-Rendben.Ugorjunk a kihallgatóterembe.Mire gondolsz,mikor hallod a vádlottat beszélni?
-Nem tudom,hogy higgyek-e neki,vagy ne.Úgy beszél rólam,mintha zsákmánya lennék valami vadásznak.Dühös vagyok és nagyon rosszul érzem magam,hogy így beszél rólam.
-Talán látsz benne valami igaszságot?
-Nem.Csak bánt.Nehéz elviselni és azt hiszem,hogy félek.Kezdem összerakni a képeket.A reggeli telefon és ennek a férfinek a fenyegetései..Booth meg akar nyugtatni.Azt mondja,hogy ezek csak üres fenyegetések,de látom rajta,hogy ő is félt.
-Mi történt ezután?
-Elmentünk a Jefferson-ba.Felmentem beszélgetni Angela-val.Ő is próbált megynugtatni.Azt hiszem,talán sikerült is neki,de aztán megint megszólalt a telefonom.
-Ki hív?
-Rejtett szám.Csak ő lehet.Félek,de itt biztonságban vagyok.
-Vedd fel!
-Igen.Felvettem.Azt mondta,menjek ki a folyosóra.Nagy erő kellett hozzá,hogy felálljak és megtartsam magam,mert remegtek a lábaim-Brennan a valóságban is elkezdett remegni,mikor kiejtette a következő szót:-KEZDŐDIK!
-Mi?
-Ezt mondta.Minden ajtó becsapódott.Kiabálni kezdtem Angela-nak,hogy nyissa ki,de nem tette.Lementem de ott is zárva volt minden.Félek!Talán Mason mégis igazat mondott?Nem lehet!Itt nem eshet semmi bajom!Itt van Booth!Az üvegajtó mögött és próbálja betörni a golyóálló törhetetlen üveget.3 lövést ad le,de nem történik semmi,csak megkarcolódik az üveg.Miért ilyen ideges?Azt mondta,hogy nem eshet bajom!Tudom,hogy itt biztonságban vagyok,de akkor miért félek?Booth mutat valamit.Nem szeretnék megfordulni!
-Miért?
-Mert nem akarok olyat látni,ami ellent mond annak az elvnek,hogy nem eshet bajom
-És hátrafordulsz?
-Igen.
-Kit látsz?
-Egy nagy darab férfi áll velem szemben.Tudom,hogy engem akar-mély és gyors lélegzetvétele figyelmeztette a pszichológust,hogy elérkeztek ahhoz a részhez,amikor talán már nem is tudja felébreszteni.
-Mit teszel?
-Futni kezdek,ő pedig utánam jön.Már nem hitegetem magam,hogy megoldódik magától.Nekem kell tennem érte,hogy békén hagyjon.Tennem kell valamit!Megragadtam az egyik tálcán lévő éles szikét.
-Mit akarsz tenni??
-Meg kell ölnöm vagy én halok meg!Közelebb jön én pedig belé vágom a szikét,pontosan a szíve fölé.
-Mi?De miért nem a szívébe?-a doki teljesen elképedt
-Nem merem.Nem tehetem.Nem ölhetek meg egy embert sem,akármilyen gonosz is!Futni kezdek,fel a lépcsőn,ő pedig utánam.Elbújok,de tudom,hogy ezzel csak időt nyerek.Eddig nem figyeltem a szavaira,de most valami olyat mond,amivel megfog.
-Mit?
-Tudja,hogy nekem a barátaim a legfontosabbak.Azt mondja,hogy meg fognak fulladni,mert elfogy az oxigénjük.Elő kell bújnom.Nincs más választásom.
-Arra nem gondoltál,hogy hazudhat?
-De.De ha róluk van szó,akkor nem kockáztathatok!
-Értem.És ez után mi történik?
-Megbilincsel és lecibál a lépcsőn.Nem tudom pontosan,hogy hova visz.Talán a takarítószeres raktárba.Ott van valami alagút,mi pedig lemegyünk.Nem tudom,hogy mennyi ideje sétálunk és azt sem,hogy hova jukadunk ki.Úgy gondolom,hogy talán a parkolóház alatt lehetünk,de nem vagyok benn biztos.Hirtelen a felnyílik felettünk valami és erős fény áramlik be.Nem látok.Valaki vagy valakik megragadják a karom és felrángatnak.Fáj,de csak az érdekel,hogy kijussak ebből a pokolból.
-Hol vagy?
-Nem tudom.Még csak most nyitom ki a szemem,mert nagyon erős a fény és hozzá kell szoknom a sötét után.Ülök a falnál,körülöttem pedig rengeteg férfi.Biztos vagyok benn,hogy ezek az emberek az engem bámuló alaknak dolgoznak és mindent megtesznek neki.Beszélni kezd én pedig azt mondom neki,hogy vegye le a bilincset,de nem teszi.Közelebb jön és egyre közelebb.Meg akar csókolni,de ezt nem hagyhatom!Azt sem tudom,hogy ki ez a férfi,nem hagyom magam!A szeme közé köpök.Most nagyon mérges lett.Megszorítja az arcom.Szerintem azt hiszi,hogy nekem ez fáj,de a félelem elnyomja a fájdalmat.Tudom,hogy mit kell tennem.Teljes erőmmel felrúgok és pontosan a nemiszervét találom el.Örülök,hogy fáj neki,mert ez talán elveszi a kedvét mindentől-a valóságban is elmosolyodott,de ahogy az emlékképek peregtek a fejében,úgy az arcáról is lefagyott a mosoly
-Mi történik?
-Azt mondja,hogy imádja a harcias nőket.Kicsatolja az övét!Azt mondja,hogy vegyék le rólam a bilincset és fogjanak le.Nem akarom!Nem bírok mozdulni.De a lábam még szabad.Erős vagyok,de mennyire?Booth-nak meg kell találnia!Nem hagyhatja ezt!Azt ígérte,hogy nem eshet bajom!-hangja egyre kétségbeesettebben hangzott és ha most nyitva lett volna a szeme,biztosan sírt volna-Ráül a lábamra!Nem akarom ezt!Nem bírok mozdulni!-zihált.A fiatal doki elérkezettnek látta az időt,hogy felébressze a nőt
-Jól van.Háromig számolok,háromra felébredsz!Rendben?-nem kapott választ-1..2..3!-nem történt változás
-Feláll és lehúz,hogy ne üljek,de én fejbe rúgom.Kaptam egy hatalmas pofon.Ég az arcom.Visszaül és elkezdi gombolni a nadrágom..
-1-2-3!Ébredj fel!-próbálta újra,ismét hatástalanul
-Nem!Ez nem történhet meg!Azt mondja,hogy ő az úr!Nagyon félek!Könyörgök neki,hogy engedjen el és én cserébe bármit megadok,de semmi haszna..Nem!Nem!-ordította
-Ébredj!-fogta meg a lány vállait,de ez sem használt
-Lehúzta a nadrágom!-szeméből folytak a könnyek-Booth!Booth!Segíts kérlek!Megígérted!Azt ígérted,hogy nem eshet bajom!Segíts!Nem!Nem akarom!Nem teheti!-közben már az ügynök is bent volt a szobában és együtt keltegették Brennan-t.A nő sikoltva ült fel-Neeem!-könnyei nem szűntek meg folyni,zihálva zokogott


-FOLYTATJUK-

Nos itt is van a köv rész.Elég hosszú lett,de a nagy része párbeszéd.Nem tudom,hogy kinek mennyire fog tetszeni.Elég nehéz és szokatlan írásmód volt,de talán sikerült belőle a maximumot kihoznom.Köszönöm az alőző komikat!Nagyon jól esik,hogy írtok nekem :)

2011. november 13., vasárnap

Bones-Kitartás-2

Éjfél is elmúlt.Booth már régen az igazak álmát aludta,mert azt hitte,társa is ezt teszi,de tévedett.Brennan nem tudott és nem is akart aludni.Nem szerette volna elrontani ezt a szinte tökéletes napot.Jól tudta,ha elalszik,akkor ismét szembe kell néznie rémálmaival és erre cseppet sem volt hajlandó.Jobban érezte magát attól,hogy Seeley-t nézhette.Mikor valaki alszik,akkor mutatja az igaz valóját és csakis akkor.Booth még így is erősnek tűnt.Pontosan olyan volt,mint a valóságban,csak most sokkal nyugodtabb.Brenn elmosolyodott.Elképzelte az életét az ügynök mellett.Még soha nem tudta ezt megtenni,még sosem tudta mással elképzelni magát,csak egyedül.Mi változott?Mióta Booth-tal találkozott,teljesen megváltozott.Máshogy viselkedik,másban hisz..Illetve már hisz.Más lett az élete,mikor a férfi betoppant az előadására.-mosoly hagyta el a száját,mikor az emlékei közt kutatott.Odabújt az ügynök meleg testéhez,aki reflex szerűen átölelte.Brennan nyugodt volt és valami különösen jó érzés fogta el.Ez már évek óta a szívében lappang,de csak fél éve annak,hogy képes volt bevallani magának.Szereti Booth-t,tiszta szívéből és szándékosan soha nem taszítaná el magától.Már nem.Régen próbálta és talán az fogta meg ennyire,hogy ő volt az első férfi,aki képes volt ellenállni.Nem egyszer járt már a fejében az esküvő,hogy mit mondana,ha társa megkérné a kezét.A válasz mindig igen volt.De vajon élőben is az lenne?
Az egyébként racionális Temperance sokáig álmodozott a jövőről.Mikor már nem bírta nyitva tartani a szemét,felült.Az órára pillantott,ami 5:35-öt mutatott."Ideje felkelni!"-Óvatosan kicsúszott Booth karjaiból és a fürdőbe ment.Hideg vízzel megmosta az arcát,hogy egy kicsit felébredjen,aztán teljesen véletlenül a tükörbe nézett.Az emlékek zuhatagként rohamozták meg.Könnyeivel küszködve rohant ki a fürdőből,hogy újra Seeley védelmében lehessen.Íg feküdt még egy órán keresztül,míg magára erőltetett egy kis nyugalmat,hogy társa ne lássa a félelmét mikor felkel.Fél 7-kor újra felkelt,de most a konyhába ment,hogy kávét készítsen.
Booth nem sokkal később kelt fel.Mikor nem találta maga mellet Bones-t,ő is kiment.
-Jó reggelt!-köszönt álmosan,rekedt hanggal a férfi
-Jó reggelt!-viszonozta mosolyogva Brenn-Azt hittem,már sosem kelsz fel!-átkarolta az ügynököt
-De még csak 7 óra!-védekezett-És te mióta vagy fenn?Mostanában én szoktam korábban kelni!
-Legyen elég annyi,hogy régóta!-válaszolt sejtelmesen
-Rémálmod volt?-faggatta tovább a lányt
-Nem-rázta a fejét-Most nem volt!-igazat mondott,de olyan érzése volt,mintha hazudna.Booth megneszelte a feszültséget
-Rémálmod volt-jelentette ki
-Nem-tagadta tovább-Tényleg nem volt..De nem is lehetett..-lesütötte a szemét
-Gyógyszert vettél be?!?-az ügynök nagyon fel volt háborodva,mert szinte biztos volt az igen válaszban
-Nem!-hangja remegett,miközben kiabált.Nem hitte,hogy Booth ilyen lesz-Csak nem aludtam!De nem számít!Hagyjuk!Oké?Nincs kedvem végighallgatni téged!-kibontakozott az ölelésből és a szobába rohant.Szeméből patakzottak a könnyek.Becsapta az ajtót és az ágyra roskadt
Booth nem tudta,hogy mit is csináljon.Jól tudta,hogy ezt most nagyon elrontotta.Egy kis idő után Brennan után ment a szobába.Halkan benyitott és az ágyhoz lépett.Látta Bones könnyeit és a szomorú,csalódott arcát.A szíve összeszorult.Úgy érezte,hogy ez az ő hibája és talán igaza is volt.
-Ne haragudj!-leült és tovább folytatta-Nem akartam felemelni a hangom,végképp nem vádaskodni!
-Pedig nagyon úgy jött ki!-szakította félbe ingerülten a lány
-Tudom.És sajnálom!Én csak..Tudod..-nem tudta,hogy hogyan fejezze ki magát.Nem tudta megfogalmazni a mondanivalóját,mert a fejében a szavak értelmesek voltak,csak kiejtve hangzott volna furcsán és talán Brenn még jobban megsértődött volna-Nagyon rossz,hogy ilyennek látlak..És próbálom visszaállítani azt az életet,amit te szerettél,amiben mind a ketten boldogok voltunk.Azt hittem,hogy nehéz lesz megfékezni téged a gyógyszerfüggőségedben,de talán tévedtem.Sokkal nagyobb az akaraterőd,mint gondoltam.Sajnálom,hogy nem bíztam benned,de már nem tudok rajt változtatni.A múlton nem,de a jövőn még igen!-felemelte Temperance állát,hogy a szemébe nézhessen
-Talán kicsit túlreagáltam-vallotta be a gondolatát-Alighanem a te helyedben én is így gondolkodtam volna.Csak..Túl érzékeny vagyok,mióta el..-nem fejezte be a mondatot
-Ne!Ne beszélj róla,oké?-megölelte a nőt,aki néhány percig élvezte a férfi közelségét,majd eltolta magától
-Sweets tényleg tud segíteni?-kérdezte bátortalanul
-Tessék?-Booth nem akart hinni a fülének
-Sweets..Hát..Tud segíteni?-ismételte meg
-Igen-az ügynök örömtelin mosolygott
-És..Ha azt mondanám,hogy elmegyek hozzá,akkor el kéne neki mondanom mindent?-alig kapott levegőt.A szíve a torkában dobogott
-Valószínű..El szeretnél menni hozzá?-tudakolta reménykedve
-Csak azt tudom,hogy változni szeretnék.Az akarok lenni,mint régen!Nem akarok minden este rettegve lefeküdni és nem akarom az emlékeimet viszontlátni a tükörben!-elszántsága egyre nőtt,mire a mondandója végére ért
-Akkor beszélek vele.Jó?-Brennan bólintott,Booth pedig újra átölelte


-FOLYTATÁS-

Nagyon köszönöm a komikat és sajnálom,hogy nem tudtam hamarabb hozni,de nagyon igyekszem!Most egy ideig nem látjátok Jessyka-t,de ígérem lesz még róla szó :) Most se maradjanak el a komik,mert a szabály örökre érvényes!♥

2011. november 10., csütörtök

Bones-Kitartás-1

Booth már hazafelé tartott a munkából.A kocsijában ülve a reggel történtekről gondolkodott.Valami teljesen lekötötte abban a nőben.Furcsa érzés kerítette hatalmába és életében először nem bírta eldönteni,hogy ez most jó vagy rossz.Fejében lüktetett a vér.Annyira hasonlít Bones-ra!Nem teljesen,de azért sok mindenben.A haja göndör..Talán ebben különböznek..És a szeme is világosabb valamivel.
Szép nyugodtan hajtott el a ház előtt.Észre sem vette,hogy megérkezett,annyira belemerült a gondolataiba.Csak akkor eszmélt fel,mikor egy szokatlan,piros lámpánál állt.Körülnézett és csak az ismeretlen környezet volt körülötte."Na szép!Mikor hagytam el a házat??Majd a körforgalomban visszafordulok.."-Úgy is tett,ahogy elgondolta.Néhány perc múlva már a lakáskulcsait kereste,majd rá kellett jönnie,hogy fent hagyta Angela-nak.Teljesen össze volt zavarodva.De mi okozta ezt?Talán az a lány?Jessyka?Nem tudta.A lényeg,hogy nem volt önmaga.Kopogott,de nagy csodálatára az ajtó nem volt kulcsra zárva.Bement.Már azt hitte,valami baj történt.Óvatosan nyitott be,de bent a nyugtalanság és kiabálás helyett halk nevetést hallott.A konyha felé közeledett és benézett.Brennan és Angela beszélgettek és közben jóízűeket nevettek.Booth még hosszan nézte a lányokat.Bones végre boldognak tűnt.Nem épp erre számított,de ez kellemes meglepetés számára.
Csak állt és nézett.Temperance igazán gyönyörű volt,ahogy nevetett.A kis nevető gödrei mélyültek,de ez egyáltalán nem volt cseppet sem csúnya.Egészen addig nem mozdult,míg Angela fel nem nézett és észre nem vette az elbámészkodó férfit.
-Szia Booth!-köszönt hangosan,éppen csak egy kicsit feleszmélve a nevetésből-Mióta állsz ott?-kérdezte,közben pedig nyugalmat erőltetett magára
-Sziasztok!-köszönt az ügynök,majd belépett a konyhába és Brennan-t átölelve megcsókolta-Hogy vagy?-érdeklődött,bár nem olt szüksége a válaszra
-Egész jól.Azt hiszem Angela meghozta a kívánt hatást-felnevetett,mintha ez olyan vicces lenne.Angie érezte a feszültséget és inkább ő is nevetett a mondaton-Most elmegyek és letusolok!-egy csókot nyomott Booth szájára,majd gyors léptekkel megrohamozta a fürdőt.
Angela és Booth kettesben maradtak.Sokáig uralkodott a konyhában a csend.Seeley azon gondolkodott,hogy elmondja-e Brennan-nek az új nőről a dolgokat vagy inkább hallgasson.Angie Temperance hirtelen jött változására gondolt és arra,hogy az ügynök milyen feszült.Csak nincs valami baj?Végül egyszerre törték meg a csendet.
-És mi..-mindketten újrapróbálkoztak-Mi tört...-Angela elmosolyodott
-Mondd előbb te!-adta át a szót Booth
-Mi történt bent,hogy ilyen feszült vagy?-érdeklődött a lány,mire a férfi tereléssel felelt
-Talán inkább kezdem én..Szóval mit csináltál Bones-sal?Én azt hittem,hogy kiabálásra és sírásra jövök majd haza..-Angie elgondolkodott.Jól tudta,hogy Seeley titkol valamit,de ki fogja deríteni,hogy mit..Csak nem most
-Hát először úgy is volt.Aztán bűntudata lett és bocsánatot kért.Azt monda,hogy szeretne olyan lenni,mint régen és azt,hogy segítsek neki.Segítsünk neki-javította ki
-Ez hatalmas haladás!-mosolygott örömében az ügynök-Szuper!Köszi Angela!Már csak rá kell vennem,hogy beszéljen Sweets-sel..Ez már nehezebb feladat lesz.
-Igen.Az lesz.De most hagyd egy kicsit!Had legyen boldog legalább egy napig!-kérlelte a nő azokkal a kiskutya szemekkel,amire még Booth sem tudott nemet mondani
-Rendben.De holnap beszélek vele!-zárta le gyorsan
-Legyen!-egyezett bele
-Holnap már nem dolgozom,mivel hétvége lesz,szóval nem kell jönnöd.Köszi a segítséget!-gyorsan kitessékelte a meglepett lányt,majd bezárta utána az ajtót.
"Akkor holnap.Vajon sikerül rávennem?Nem szabad egy pillanatra sem engednem neki!Ez lesz a megoldás!"


***


Brennan élvezte a vízcseppek forró,lágy érintését a bőrén.Szinte simogatták.A szeme csillogott,mikor kinyitotta.Végre tényleg gondtalannak érezte magát.Délelőtti beszélgetése Angela-val nagyon jól sikerült és ez teljesen feldobta.Most olyan eltökélt volt,mint még soha.Mélyet szippantott a párás levegőből.Végre azt érezte,hogy az élete elindult a helyes irányba.Elzárta a vizet és törölközés után a homályos tükörhöz lépett.Még most sem volt képes fájdalom és rosszullét nélkül belenézni,de már megtanulta kezelni az érzéseit.Hiszen Booth csak akkor hitte el,hogy meggyógyult,ha megnézte magát a tükörben.És most lám,mégis ugyanott tartanak,mint 2 hónapja.Elég ezekből a gondolatokból!Ordította egy hang a fejében.Magára csavarta a törülközőt és kiment a fürdőből.Amint kilépett társával találta szemben magát.Elöntötte a pír.Olyan vörös lett,mint egy rózsa.Még maga sem értette,hogy miért.Talán azért,mert már jó ideje nem feküdtek le egymással?Vagy miért lett hirtelen szégyenlős?
Booth magában mosolygott.Ő sem értette ezt az egészet és csak remélni tudta,hogy ez már a gyógyulás jele.És bár tagadta,nagyon is hiányzott neki a sex,de kénytelen volt elfogadni a helyzetét.Talán majd ha tényleg rendbe jön Brennan lelke.Talán akkor képes lesz arra,amire már 2 hónapja várnak.


-FOLYTATJUK-


Bocsi,hogy ilyen sokáig tartott!De suliidőben sajnos nem is fog gyakrabban jönni..:( sajnálom!Majd igyekszem!Egy héten 1x biztos lesz friss,ha nem többször,de tuti nem naponta!Köszi a megértéseteket!Légyszi komizzatok,mert ha csak 2 hét múlva lesz meg a 10 komi,akkor is csak akkor jön ;)

2011. november 6., vasárnap

Bones-Hosszú az út...-11

Brennan-t valami furcsa,rossz érzés kerítette hatalmába.Olyan volt,mintha fájna a szíve.Korábban már érezte ezt,de most valahogy nem tudta,mire vélni.Mitől keletkezett?Talán ha jobban magába nézne,rájönne,hogy ez a fájdalom a szívét mardosó bűntudatnak köszönhető.
A régi Brennan nem bántotta volna a legjobb barátnőjét,főleg ilyen szándékosan nem.De már maga is rájött,hogy ez nem a régi Dr.Temperance Brennan.Ez a személy úgy néz ki,mint ő,úgy is beszél,de nem úgy viselkedik és nem úgy gondolkodik,mint ő.Teljesen megváltozott.Képtelen volt felfogni,hogy hogyan süllyedhetett ennyire mélyre.Segítségre van szüksége..Igen..Mosatntól kűzdeni fog és nem adja fel,mert a régi Temperance is ezt tette volna,de ő valahol elveszett a 2 hónap alatt.Meg kell találnia a régi önmagát és akkor talán sikerül elfelejtenie azokat a dolgokat,amik miatt ilyenné vált.Többé nem fordulhat a gyógyszerekhet,hiszen ha logikusan gondolkodik,azok sosem sehítettek egészen,csak enyhítették a fájdalmat,de meg nem szűntették.
Mély levegőt vett.El kell kezdenie felépíteni az életét.Újra,pont mint régen,de most már nem kell az a fal..Vagy ha kell is,most már megtanulta,hogy kiket engedhet be.De ahhoz,hogy legyen kit beengednie,bocsánatot kell kérnie.Persze ez nem volt az erőssége,de Angela-nak sokat jelentett és ez a lényeg.Felállt és a konyha felé vette az irányt.Belépett és tekintete egyből Angela-ra esett.Nem látta az arcát,de jól tudta,hogy most sír,vagy ha nem is sír,de tuti össze van törve.Lassan közeledett a lány felé,aki amint meghallotta a halk lépteket,törölgetni kezdte az arcát és folytatta a kávékészítést.
-Sajnálom-nyögte ki halkan Brenn-Igazságtalan dolgokat vágtam a fejedhez és tudom,hogy nem szabadott volna,de mostanában nem vagyok önmagam..Erre sajnos csak most jöttem rá..Nem érdemled meg,hogy így beszéljek veled..-Angela nem mozdult-Segíts kérlek!Segíts,hogy újra önmagam lehessek!-könnyes lett a szeme.
-Persze,hogy segítek!-végre megfordult-Soha nem hagylak magadra!-megölelte Brennan-t,aki örömmel viszonozta
-Nem akarok ilyen maradni,mert ez nem én vagyok-folytatta már a széken ülve-Nem tudom,hogy mi ütött belém!Olyanná váltam,mint akiket régen megvetettem..-ez már sokkal inkább a panasz része volt,mint a bocsánatkérésé-És néha teljesen elfelejtem,hogy ki vagyok.Annyira meg vagyok zavarodva!Talán igaza van Booth-nak és tényleg megőrültem..-egy könnycsepp folyt végig az arcán
-Nem őrültél meg!-nyugtatta barátnőjét-Csak épp a gyógyszerek elvették az eszed-Brennan-nek ez pont úgy hangzott,mintha Angela azt mondta volna,hogy a gyógyszerek miatt őrült meg,de egy szót sem szólt-Mindössze az a gond,hogy elfelejtetted,ki is vagy valójában.De ezen könnyen segíthetünk-elmosolyodott,hogy ezzel felvidítsa Temperance-t,de nem ért el nagy hatást-És mivel már te is észbekaptál,hála nekem,így nem lesz nehéz dolgunk!-Brennan hallgatott.Lesütötte a szemét-Mi a baj?
-Nem értem..-mondta lehangoltan
-Mit?
-Ezt az egészt..-Angie kérdőn nézett-Hogy miért vagy velem ilyen kedves,mikor én kiabáltam veled és olyan szavakat vágtam hozzád,amik egyáltalán nem igazak,de nagyon sértők és..-be akarta fejezni,de Angela nem hagyta
-Azért édesem,mert a barátnőd vagyok!És mert nagyon jól tudom,hogy az,aki ilyeneket mondott,az nem te voltál!Ez az egész nem a te hibád és másnak is hatalmas feladat lenne,hogy túllépjen rajt,de most elindultál a helyes úton és tudom,hogy sikerülni fog,mert melletted vagyok és Booth is és Cam is és mindenki!-egy kis szünetet tartott,míg átölelte a lányt-Csak ne add fel!-súgta halkan,szinte csak magának,de Brennan is meghallotta.Nem válaszolt,csak magában."Nem fogom.Többé nem!"


***


Booth az irodájában ült egy hatalmas papírkupaccal az asztalán.Csak 2 napig nem volt,mégis olyan halom volt előtte,mintha már 2 hete nem lenne.Hát igen.Amit néha másnapra halasztott,vagy épp csak nem volt kedve már este megcsinálni és elmaradt,most pedig még hiányzott is.Elég keresett személy volt,mielőtt találkozott volna Bones-sal,de azóta csak több munkát bíztak rá.Ő volt a legjobb és ezt a főnöke is nagyon jól tudta.Seeley csak azt nem volt képes megállapítani,hogy ez a tény neki jó vagy rossz.Levette a papírhalom tetején lévő lapot és olvasni kezdte.
Valaki kopogott."Remek!Még ez is!"
-Nyitva!-nem is gondolta,hogy egy nő jön be.Csodásan nézett ki.Fiatal volt,gesztenyebarna haja és kék szeme volt.Booth felpillantott és egy pillanatra leesett az álla
-Jó napot Booth ügynök!-köszönt mosolyogva.Valami volt abban a lányban,ami megfogta Booth-t
-Jó napot!-köszönt vissza egy kis idő múlva-Miben segíthetek?-kérdezte kicsit habozva.Felállt és az ismeretlen mellé sétált
-Én Dr.Jessyka Bround vagyok és Dr.Brennan-t helyettesítem,amíg nem jön vissza.Ha jók az információim,akkor maga dolgozott vele és ezek szerint,velem is majd-Booth nem sokat értett abból,amit az idegen mondott,mindössze a lényeg jutott el a tudatáig: Brennan-helyettesítés-dolgozni-velem-Booth ügynök!-meglengette a kezét,jelezve,hogy itt van és szeretne valami reakciót látni a férfitől
-Igen...Én..Mi együtt fogunk dolgozni-válaszolt megköszörülve a torkát
-Remek.Akkor ha valami fejlemény van az ügyben,akkor felhívom.Csak gondoltam benézek,hogy tudjon rólam-mosolygott tovább,majd elment-Viszlát Booth KÜLÖNLEGES ÜGYNÖK!-ezt annyira megnyomta,hogy Seeley beleremegett
-Viszlát Jessyka-nyögte ki nagynehezen,közben pedig nagyot nyelt.Ez a nő most kacérkodott vele??Mindig odavoltak érte a nők,de azért hogy egyszerre 2 felülmúlhatatlan szépségű is!Húú.Kifújta a levegőt.2..Na igen..Neki ott van Temperance!Nem is szabadott volna elragadtatnia magát!Egyáltalán mi volt ez??Valami furcsát érzett,de nem tudta eldönteni,hogy rossz,vagy jó..Nem tudta hová tenni..


Dr. Jessyka Bround 

2011. november 5., szombat

Bones-Hosszú az út...-10

Brenna felriadt és sikoltva ült fel.Már megint.Booth átkarolta társát,de olyan gyorsan,mintha nem is aludt volna és csak nyugtatta.
Brennan kénytelen volt felfogni,hogy az ügynök soha nem fog neki gyógyszert adni,de még nem vesztette el a reményét.Angela könnyen meggyőzhető.Olyan erősen szorította az őt ölelő férfit,hogy az már alig kapott levegőt,de egy szót sem szólt.
-Nyugodj meg!-hallatszott a halk dörmögés-Melletted vagyok!Ne félj!-megpuszilta a nő feje tetejét,közben pedig tovább ölelte
Nem volt könnyű visszaaltatni a rémült lányt,de végül sikerült,viszont Booth-nak már nem volt ideje,hogy elaludjon.A mellette lévő órára pillantott.4:59."Remek!"-gondolta magában-"Ez egy szuper nap lesz!"-nem neheztelt Temperance-re,amiért fent volt az éjjel,de attól még ő nem aludt és fáradtan elég nehéz lesz koncentrálni.Az óra rekedtes csipogással szólalt meg.Booth gyorsan lenyomta,nehogy Brennan felébredjen,majd óvatosan kikászálódott az ágyból.Letusolt és felöltözött.Mikor kilépett a fürdőből,szeme a békésen szunyókáló társára tévedt.Olyan nyugodt.Mi történik vele ezek után?Mi változik meg benne,hogy a végén a rémálmából riad fel?Nem értette,de talán annyira nem is akarta megérteni.Halk kopogás zavarta meg gondolatmenetét.
-Jó reggelt Angela!-köszönt halkan,mert a szoba ajtaja nyitva volt
-Szia!-viszonozta a lány,majd a férfi kezébe nyomott egy papírzacskót
-Megint hoztál valamit?-kérdezte mosollyal az arcán Booth
-Igen.Tudod a megszokás-viszonozta a mosolyt
-Kérsz kávét?-megkínálta,de meg sem várta a választ,már vette is elő a csészét
-Nem köszi.Most ittam..Egyébként neked nem kell még menned?-az órára mutatott,ami 5:50-et mutatott
-Te jó ég!Elkésem!-felkapta a zakóját és a zacsit-Köszi Angela!Csak csináld azt,amit megbeszéltünk és akkor nem lesz gond!-már rohant is az ajtóhoz
-A kocsikulcs!-szólt rá a lány
-Ó hát persze!-viszsarohant a kulcsokért,felkapta majd szélsebesen távozott
Angela jól tudta,hogy mit kell mondania,mert a férje ugyanilyen.Ő is rohan össze-vissza és mindig otthon hagy valamit.Ma reggel is Angela-nal maradt Jack belépőkártyája,de még a kocsiban visszaadta neki.
"-Köszi szívem!Te mindenre gondolsz!-mondta hálásan,aztán egy búcsúcsókot nyomott felesége szájára és kiszállt a kocsiból"
Ritka az olyan nap,mikor Angela vitte Jack-et a munkahelyükre,de ez most kivételes alkalom volt.Mikor Cam meghallotta,hogy Booth nem tud Brennan-nel lenni,ő is felajánlotta,hogy segít,de az ügynök jobbnak látta,ha inkább Angela figyel legjobb barátnőjére.Természetesen Cam annyi szabit adott a nőnek,amennyire csak szüksége van.Mindenkinek fontos volt ez az időszak.Camille-nek talán egy kicsit bűntudata is volt,hogy elmondta Booth-nak a látottakat,de már nem volt visszaút.Seeley hamar megnyugtatta,hogy ez így volt helyes és hogy nagyon jól tett mindent.
Angela most a hálószoba felé vette az irányt.Kicsit félt ettől a naptól.Vajon hogyan fogja megoldani?Sikerül erősnek maradnia?Mi van,ha megtörik?Nem!Nem törhet meg!Itt Brennan-ről van szó!
Leült az ágyra és csak nézte,ahogy barátnője az igazak álmát aludta.Illetve talán mégsem.Remegett és verejtékezett."Kezdődik"-amint ezt kigondolta,Brennan reszketve ült fel.
-Nuygodj meg édesem!Csak álom volt!-nyugtatgatta a nőt,de Bones nem engedett
-Miért te vagy itt?Hol van Booth?-a mellette lévő órára pillantott."Hát persze.Már dolgozik"Már az este eldöntötte,hogy nem számít,milyen módon,de el fogja érni,hogy Angela gyógyszert adjon neki.Ahogy a "barátnője" ellene tudott forduli,így ő is megteheti-Dolgozik..-válaszolt magának,majd elfordult
-Jól vagy?-kérdezte aggódva.Megérintette Tempi vállát
-Hagyj!-ordította el magát Brenn,ezzel pedig a frászt hozta Angela-ra-Nem vagyok rád kíváncsi!Amíg itt vgay,addog ne szólj hozzám,ne érj hozzám és tudod mit?Ne is legyél a közelembe!Becsaptál!Azt ígérted,hogy nem árulod el Booth-nak!Hazudtál nekem!-tört ki belőle.Talán kicsit eltúlozta,de a végére már komolyan vette,amit kiejtett a száján
-Én..-Angela hangja remegett és ha Brennan hátrafordulna,akkor látná,hogy barátnője szeme könnyes-Azt tettem,amit az érdekedben a leghelyesebbnek éreztem!És jól döntöttem!-határozott volt,de ha valaki ránézett,látta,hogy nem sokáig bírja már
-Ezt Booth mondta neked?-gyúnyos vigyorral megfordult,Angela pedig nem tudta,hogy mit csináljon.Behunyta a szemét és mély levegőt vett.Igyekezett nyugodt maradni,illetve egy kicsit megnyugodni.
-Nem-válaszolta keményen-A legjobb barátnőm vagy és szeretlek!-hangja megremegett,de továbbra is próbálta tartani magát
-Igen?Ha tényleg szeretsz,ahogy mondod,akkor nem hagyod,hogy tovább szenvedjek!Adj nekem gyógyszert!Bizonyítsd be,hogy tényleg a barátnőm vagy!-ez a mondat igazi zsarolás volt,de Angela védekezett
-Nincs nálam..-válaszolta halkan
-Akkor menj le a gyógyszertárba,vagy engedd,hogy én menjek le!-már egyáltalán nem kiabált
-Nem kapsz gyógyszert!-felelt határozottan-És nem viselem el,hogy ezt csinálod!Booth mondta,hogy próbálkozni fogsz,de talán nem készültem fel rá eléggé..Ha újra tudsz normális lenni,akkor gyere ki a konyhába,mert ebben az állapotban nem hallgatlak tovább!-kiabálta könnyekkel küszködve,majd kiment,magára hagyva Bones-t.


-FOLYTATJUK-

Ez a rész nem volt épp vidám,de talán majd a következőben meglátjuk azt a kis fényt az alagút végén..Vagy nem?Ki tudja..Várom a kommenteket ehhez is!Most vége a szünetnek,de azért így is nagyon fogok igyekezni,hogy ha nem is minden nap,de minden másnap vagy harmadnap tudjak frisselni :) Ezenkívül még lenne egy kérdésem,amire várom a választ minden olvasómtól,mert nagyon fontos lenne!Íme: Miért nem akarjátok,hogy egy olyan történetbe kezdjek,ami nem a Bones-ról szól?
Előre is köszi a válaszokat ;)

2011. november 4., péntek

Egy fantasztikus és édes kép :)



Bones-Hosszú az út...-9

Booth leblokkolta az összes telefont,nehogy Bones olyan hibát kövessel el,ami végzetes lenne.Ha kiderül,milyen elmeállapotban van,akkor búcsút mondhat az állásának és mehet Zach mellé az elmegyógyintézetbe.Ezt nem engedhette.Jó 3/4 órába telt,míg sikerült annyira megnyugtatnia zavarodott társát,hogy ne ordibáljon vele.Brennan már nem fogadta el a férfi védelmező ölelését,inkább csak összegubózott az ágyon és nem volt hajlandó megmozdulni.Booth a nő kívánságára kiment a szobából és egyedül hagyta a magábafordult Brennan-t,aki úgy érezte,hogy mindenki ellene fodult.A régi racionális énje most eltűnt,mintha soha nem is létezett volna és teljesen irracionálisan gondolkodott és cselekedett.Nem érezte épp jól magát.Hiányolta az antidepresszánsokat,de ami a legjobban felkavarta,hogy hiányoztak neki a barátai és nem volt képes felogni,hogy hogyan is fordulhattak ellene.
A nap nagyon hosszú volt és Brennan nem volt hajlandó elmozdulni a helyéről.Ugyanabban a pózban ült az ágyon és bár Booth tálcán odavitte neki az ételt,amit Angela hozott reggel,mégsem akart belőle enni.Úgy döntött,hogy sztrájkolni fog,csak abban nem volt biztos,hogy sokáig bírja.Néha a gondolatai visszatértek abba az időbe,mikor még minden rendben volt,de a végén mindig a 2 hónappal ezelőtti történteknél,majd a jelennél lyukadt ki.A sírás már teljesen lefárasztotta és az a tény,hogy alig aludt az éjjel,csak fokozta ezt az állapotot.Megint nyílt az ajtó.Jól tudta,hogy Booth jön és megnézi,mennyit evett,de a látvány nem fog neki tetszeni.Érezte,ahogy az ágy megrezdül a férfi súlya alatt mikor leült.
-Tudom,hogy nagyon nehéz ez most neked Temperance!Hidd el,nekem sem könnyű,de enned kell!Ne tedd tönkre magad még ennél is jobban!-egy pillanatra megtört a férfi lélek,mert könnyes lett a szeme,de azonnal el is nyomta a gyengeségét.Nem elég gyorsan.Brennan mintha megérezte volna,felnézett
-Ennél jobban?-neki is könnyek gyűltek a szemébe-Ennél jobban már nem tudom..-válaszolta remegő hangon-Miért csinálod ezt?Cseppet sem segítesz vele,hát nem érted?-egy forró csepp gördült végig a meggyötört arcon
-Szeretlek!És csak az tartja bennem a lelket,hogy ha ennek vége,akkor újra visszakapom azt a régi Temperance Brennan-t,akit megismertem!Tudom,hogy így lesz..-lesütötte a szemét
-De én most is a régi vagyok Booth!-emelte fel a hangját-De te ezt nem veszed észre!Semmi baj nem volt,amíg nem fordultak ellenem a barátaim és nem árultak el!
-Nem vagy a régi...-mondta halkan-A régi Temperance racionális volt,te most nem vagy az.Úgy gondolsz a nyugtatókra,mint valami isteni szerre,pedig miattuk lettél ilyen!-felnézett,de nem hagyta megszólalni a nőt-Miért nem hagytad,hogy segítsek?Akkor már rég túllenénk az egészen és nem kéne szenvedned!..-Brennan kiabálva közbevágott
-Ha túl akarsz lenni rajt,akkor senki nem akadályoz meg!Hajrá!Én már úgyis felajánlottam,hogy elmegyek!Kényszerből nem kell mellettem lenned!Nincs rád szükségem!-a végére már teljesen remegett.Felpattant az ágyról és elővett egy másik ruhát,majd a fürdőbe ment és bezárta
Booth fejében kavarogtak a gondolatok.Nem tudta,hogyan magyarázhatná el társának,hogy neki viszont igenis szüksége van rá!Már negyed óra is eltelt,mióta Brennan bezárkózott a fürdőbe,közben pedig Seeley gondolkodott.Végül kattant az ajtó zárja és Temperance kilépett rajt,az ügynök pedig elé ugrott.
-Nem akarom,hogy elmenj!-mondta bánattal a hangjában-Nem azért,mert ilyen álapotban vagy,hanem mert veled ellentétben nekem szükségem van rád!Hát még mindig nem érted??-Brennan nem bírt megmozdulni.A férfi közelsége ismét hatalmába kerítette,pont,mint régen.Booth folytatta-Szeretlek és csak ezzel a módszerrel tudom megakadályozni,hogy végzetes őrültséget kövess el!Ha most elmész,akkor soha többé nem tudsz a Jefferson-ban dolgozni,sőt máshol sem,mert őrültnek fognak titulálni!
-De nem vagyok az!Nem vagyok őrült!-hangja remegett és halkan,félelemmel telve csengett-Csak félek-a könnyek megint ellepték az arcát
-Tudom!-megölelte a lányt-Tudom..És ha hagyod,hogy segítsek,akkor kikerülsz ebből az ördögi körből!-nyugtatta
-Nem hiszek az ördögben..-hallatszott a vékony,rekedtes hang.Booth elmosolyodott
-Tudom..
Még jó néhány percig álltak így,egymást ölelve,míg végül Brennan gyomra törte meg a csendet.
-Éhes vagyok!-suttogta
-Hallom-nevette el magát az ügynök,majd az ágyon lévő tálcáért ment-Kijössz a konyhába,vagy itt eszel?-kérdezte,mire Brennan egy apró mosollyal válaszolt
-Azt hiszem,hogy a konyhában-miután kiértek,Temperance tovább folytatta a beszédet-Utána letusolok..
-Én azt hittem,hogy azt csináltad a fürdőben-csodálkozott el Seeley
-Nem..Sírtam,fogatmostam és átöltöztem.Felkészültem rá,hogy elmegyek...-komor arccal nézett maga elé.Booth odalépett hozzá és egyik ujjával óvatosan felemelte a nő állát,aki így a szemébe nézett
-Nyugodj meg!Én nem hagylak magadra!Oké?Ígérem!Akárhogy is próbálkozol-tette hozzá mosolyogva
-Azt hiszem,fogok még próbálkozni..-felelt halkan
-Ebben biztos vagyok-nekiláttak az evésnek.Booth a spagettijének,Brennan pedig a vegetáriánus akármilyének.Az ügynök egész idáig nem volt képes egy falatot sem enni,most viszont egyelőre nem volt miért aggódnia.Végre,majdnem 24 óra után nyugalom költözött a házba és ezzel együtt az ő testükbe is.


***


Booth még aznak este közölte Brennan-nel,hogy Angela fog majd rá figyelni holnap után,mire a nő teljes erejével tiltakozott.Azt mondta,hogy neki nem kell felügyelet,megoldja egyedül is.Főleg Angela-ra nincs szüksége,mivel elárulta őt.Seeley nem bírta neki elmagyarázni,hogy minden az ő érdekében történt.Egyszerűen nem akart róla tudomást venni.
Booth már 10 óra körül,Brennan pedig megint éjfél után aludt el.Egyikőjük éjszakája sem telt simán.Brennan megint felriadt és mikor Booth nem adott neki gyógyszert,még jobban kiborult.Nem volt hajlandó visszaaludni és azt sem hagyta,hogy társa nyugodtan aludjon.Azt mondta,hogy amíg nem kap gyógyszert,addig nem fogja hagyni,hogy lefeküdjön,mert ha ő nem alszik,akkor Booth se aludjon.Így egész éjszaka fent voltak.Brennan felkapcsolta a villanyt,mert félt.Úgy viselkedett,mint egy kisgyerek,de észre sem vette.
Végül Booth-t elnyomta az álom.Másnap reggel zokogásra kelt.Brennan a bejáratiajtónak dőlt és sírt.Le akart menni a gyógyszertárba,de mivel Seeley eldugta a kulcsokat,így nem volt rá lehetősége.Az ügynök letérdelt mellé és újra magyarázni kezdte,hogy tulajdonképp miért teszi ezt és most is ért el valami hatást,de csak annyit,hogy Brennan felkelt,majd a konyhába ment és kávét készített,Booth pedig követte,mint egy kiskutsát,akit nem akar magárahagyni egy percre sem,mert valami butaságot csinál.
Ez a nap sem telt valami nyugodtan.Temperance-nek újra és újra el kellett magyarázni,hogy miért nem kap gyógyszert és a végén már magától fejezte be a mondatokat,de nem volt hajlandó felfogni.Az agya teljesen megszűnt.Mintha egyszerűen kikapcsolt volna.De Seeley sosem adja fel...


-FOLYTATJUK-

Nagyon örülök nektek!Köszönöm szépen!Én igyekszem az írással,de nem tudok olyan gyorsan összehozni egy részt,mint ti a komikat,szóval számítsatok a lemaradásra ;) azért még a szünetben próbálok jól teljesíteni :)

2011. november 3., csütörtök

Bones-Hosszú az út...-8

Brennan-t és Booth-t ismét elnyomta az álom.Mivel Bones félt,ezért Seeley átkarolta és magához szorította,így aludtak el.Booth előbbi rémálma nem folytatódott,most semmit sem álmodott.Ellentétben Brennan-nel.
Temperance megint remegett.Ha az ember ránézett,látta rajta,mennyire össze van törve és mennyire védtelen.Az arcán látcottak a félelem ráncai.A letörölhetetlen,eltakarhatatlan félelem,ami teljesen úrrá lett rajta.Zihálni kezdett,hamarosan pedig a szeme is kipattant.Nagyon nagy erőfeszítés volt számára,hogy ne sikoltson fel.Némiképp megnyugodott,mikor látta társát maga mellett és érezte,ahogy keze Brenn derekán pihen.Arra gondolt,hogy most itt az idő elővenni a gyógyszert,mert igenis szüksége van rá!Óvatosan levette Booth kezét magáról,majd kikászálódott az ágyból és a cipősszekrénye felé vette az irányt.Még egyszer visszanézett az ügynökre,hátha felébresztette,de ahogy ő láta,még mélyen aludt.Odalopózott a kis szekrényhez és kinyitotta.Egy pillanatra talán még valami örömöt is érzett,de ez hamar elmúlt,mikor rádöbbent,hogy a dobozka nincs a helyén.Hol lehet?Talán nem ebbe a cipőbe rakta?Gyorsan végignézte az összeset,majd mikor nem találta,zihálni kezdett.Hová tűnt?
-Ezt keresed?-kérdezte egy ismerősen dörmögő férfi hang.Brennan megfordult és meglátta Booth-t,aki épp a pirulásdobozt tartotta a kezében
-Ho..Ho..Mégis hogy került hozzád?Hogyan találtad meg?-először még kicsit dadogott,de a végére egészen megkeményedett a hangja
-Sweets mondta,hogy ha függő vagy,akkor rejtettél el belőle.Azt is mondta,hogy már nem tiszta a gondolkodásod.Innentől már egyszerű volt.A régi Brennan olyan helyre rejtette volna,ahol bármikor megtalálhatom,de nem tűnik fel.Viszont te már nem vagy a régi.Innen tudtam,hogy hol keressem-magyarázta a meglepett nőnek
-Kérlek Booth!-nyöszörgött-Csak egyet adj!Te nem tudod,hogy mit érzek!Minden egyes éjjel újra és újra megtörténik velem az,ami akkor!Te ezt nem érted!Még a fájdalmat is érzem!Kérlek!Ha tényleg szeretsz,akkor ne hagyd,hogy szenvedjek,mert ez semmire sem megoldás,inkább rosszabb lesz minden!Ne tedd ezt!-könyörgött elcsukló hangon
-Sajnálom Bones.Ennek így kell lennie-válaszolt halkan,majd a wc-hez ment és beleöntötte a doboz tartalmát
-Gyűlöllek!-ordította Brenn-Gyűlöllek!-egyre erősebben sírt,míg végül a sírásból zokogás lett-Nem teheted ezt velem!Ehhez nincs jogod!Hallod?!Ehhez nincs jogod!-a düh,a félelem és a megnemértettség érzése keveredett a lányban.Nem tudta,meddig bírja még-Gyűlöllek!-ismételte meg,majd lerogyott a sarokba és csak zokogott.Booth-nak nagyon fájt a szíve.Nem a hozzá vágott szavaktól,hanem attól,hogy Bones-t ilyen állapotban látja.Nem hitte,hogy eljön ez a pillanat."Ennél már csak jobb jöhet."-Gondolta,de nem is sejtette,hogy mekkorát téved.Lehet még rosszabb is.Sokkal rosszabb.Odalépett Temperance mellé és letérdelt
-Sajnálom Tempi!Ha meggyógyulsz,majd rájössz,hogy nem volt más választásom!-megpuszilta a lány feje bubját,majd felállt és a konyhába ment.Nem sokkal később Brennan is követte
-Elmegyek!-jelentette be könnyedén és még hitt is benne,hogy ez igaz lehet.Booth megrázta a fejét
-Nem-válaszolt határozottan-Nem engedlek el.
-Nem tarthatsz fogva,mint egy állatot!El fogok menni és nem tudsz megakadályozni!-ordította.Megfordult és a kabátjáért ment,közben pedig épp kopogtak
-Remek!-mondta Booth,majd letette a kávét és az ajtóhoz sietett,hogy kinyissa
-Szia Booth!-köszönt egy ismerős hang.Temperance jól tudta,hogy ki a hang gazdája-Hogy van?-érdeklődött halkan
-Nem túl jól.El akar menni és..-nem tudta tovább mondani,mert Brennan közbevágott
-És el is fog!-elindult a kijárat felé,de nem volt elég gyors.Booth még mielőtt kiléphetett volna,elkapta a derekát és visszavitte a szobába,majd újra kijött a vendégéhez,aki valami kaját és sört hozott neki
-Gyűlöllek!Gyűlöllek Booth!-hallatszott a zárt ajtó mögül-Nem tarthatsz itt!
-..És gyűlöl-fejezte be az ügynök
-Én nem bírnám ezt végigcsinálni-mondta halkan a lány
-Pedig muszáj lesz!Csak 2 nap szabit kaptam és ennyi idő nem elég.Segítened kell,mert csak te vagy képes erre rajtam kívül.Csak benned bízom!
-Nem lehet Booth!Én előbb megtörök,mint ő!Nekem nem megy!-kétségbeesett pillantást vetett a férfira,aki nyugtatásképp elmondta,hogy ő mit érez
-Azt hiszed nekem olyan könnyű?Mikor látom,hogy milyen rosszul van,átvállalnám minden terhét,vagy adnék neki egy pirulát,de nem teszem,mert tudom,hogy ez mivel járna.Talán egy kicsit megnyugodna,de utána sokkal rosszabb lenne minden.Mikor azt mondja,hogy gyűlöl,persze nem vezsem komolyan,de mégis nagyon rosszul esik és annyira szeretnék változtatni ezen,de ez csak kitartással fog sikerülni.Neked is és nekem is!Értesz Angela?-kérdezte lágyan,mire a lány bólintott-Nem adhatsz neki gyógyszert és nem engedheted ki a lakásból,még akkor sem,ha annyira kéri!
-Tudom..Csak abban nem vagyok biztos,hogy ez sikerülni fog..-válaszolt halkan
-Sikerülni fog.Csak arra gondolj,hogy ezzel segítesz neki és akkor menni fog!-Angela nagyot sóhajtott
-Annyira sajnálom őt!Ha nem lett volna olyan makacs,már rég túl lehetne rajt!
-Ez igaz.De ismered!..-nem akarta befejezni,amit elkezdett,mert akkor csak folytatták volna a témát és ezt nem akarta-Beszéljünk inkább valami másról..Mondjuk,hogy mit is hoztál!-a komor arcot egy apró mosoly váltotta fel
-Fánkot,amit én sütöttem,meg spagettit.Remélem szeretitek,bár ha jól tudom,Brenn nem fogja megenni,ezért raktam neki valami vegetáriánus izét,amit úgy vettem-hadarta a lány
-Remek!Imádom a spagettit!Köszi Angela!Szuper vagy!-vigyorgott Booth,mintha az imént semmi sem történt volna
-Engedj ki!-dörömbölt Brennan a szoba ajtaján
-Azt hiszem,jobb,ha most mész-komorult el a férfi arca
-Tudok valami segíteni?-kérdezte aggódva Angela
-Nem.Menj csak!Jobb lesz,ha ezt nem látod és nem hallod.Nem lesz szép..És egyébként is!Lesz még alkalmad rá,hogy te intézd!-fejezte be,majd elindult a szoba felé-Légyszi csukd be az ajtót!Köszi!-ezzel köszönt el és kinyitotta a szoba ajtaját.Angela még hallotta,ahogy Brennan ordít
-Nem tarthatsz itt!Fel foglak jelenteni!Hallod?!El akarok menni!..-a többit már nem hallotta,mert becsukódott az ajtó.Kinyithatta voln,de nem akarta hallani,hogy mi történik odabent.Igazat adott Booth-nak:Lesz még elég alkalma...


-FOLYTATJUK-

Hűűű!Elég meglepetésszerűen tört tám ez a 11 komi!Mikor felraktam a részt,nem számítottam rá,hogy ilyen gyorsan rakhatom ki a folytatását!Nagyon köszönöm!Már a következő rész is kész,szóval csak rajtatok múlik,hogy mikor kerül ki! :) IMÁDOK ÍRNI!!! (már csak az ilyen élményekért is)

Bones-Hosszú az út...-7

Temperance idegesen ment haza,illetve Booth lakására.Nem nagyon volt ínyére,hogy az ügynök elvette tőle a gyógyszereket,de legalább az nyugtatta,hogy a cipői között van még.Holnap pedig le tud ugrani a gyógyszertárba.Nem is olyan nehéz!
-Booth!-fordult kedvesen a férfi felé,mikor az becsukta az ajtót-Mit fogsz csinálni,ha szükségem lesz a nyugtatókra?-kérdezte
-Nem lesz rá szükséged..-válaszolta nyugodtan,kiszabadítva magát a nő karjaiból
-Honnan tudod?-kérdezte.Meglepte Booth hirtelen jött válasza
-Ha eddig nem volt rá szükséged,akkor most sem lesz.Már nem lesznek olyan kemény napjaid..De hisz tudod!-Seeley jól tudta,hogy Brennan igenis vett be gyógyszert,méghozzá nem is keveset.Azt is tudta,hogy nem lesz könnyű ez a néhány nap-hét,amíg nem jut a kis bogyóihoz.Biztos volt benn,hogy olyan keresetlen szavakat kap majd társától,amire fel sem lehet igazán készülni,de ennek így kellett lennie.Már elég volt ebből!
-Azért talán adhatnál néhányat,hátha..
-Szó sem lehet róla!-emelte fel a hangját-Nem kapsz gyógyszereket és itt kérlek ezt zárjuk is le!-kikerülte a tehetetlen nőt,hogy felakassza a kabátját.Brennan-nek fogalma sem volt,hogy miképp győzhetné meg a férfit az igazáról,de valahogy úgy érezte,hogy bármit vet majd be,az hatástalan lesz..Így marad a gyógyszertár...


***


Booth nyugodtan feküdt az ágyában és álmodott.Egy szebb életről,egy szebb jövőről,ami csak akkor valósulhat meg,ha nem enged a fájdalomnak,vagyis magának a fájdalom forrásának:Bones-nak.
Álmában egy hatalmas házban éltek.Ők ketten és még egy kislány,aki úgy 6 éves lehetett.A neve Emily volt.Seeley átkarolta az előtte álló nőt,aki örömmel simult hozzá.
-Hát nem gyönyörű?-kérdezte egy könnycseppel a szemében a lány
-Csak gyönyörű lehet.Pont mint az anyja..-erre a kijelentésre mindketten elmosolyodtak-Szeretlek Bones!
-Én is téged!-megfordult és megcsókolta a férfit,aki cseppet sem ellenkezett.Egy pillanatra úgy érezte,mintha ez az egész örök lenne
-Örülök,hogy AKKOR nem engedtem neked..Örülök,hogy kitartottam-mondta Booth,magáhozölelve a nőt
-Én is..Bár akkor nem ezt mondtam volna.Sőt..Gyűlöltelek,amiért ezt tetted velem és nem voltál képes megérteni,amit éreztem!Miért nem értesz??-a gyönyörű álom kezdett a visszájára fordulni.Temperance eltolta magától az ügynököt és kiabálni kezdett-Tényleg szeretsz?Akkor segíts!Adj nyugtatót!Hát nem érted,milyen szörnyű ez??Értsd meg!Te nem látod,amit én!Segíteni akarsz?Akkor vidd el az emlékeimet!!Vagy csak egyszerűen értsd meg,hogy mit érzek és adj gyógyszert!Hallod??Ébredj fel és segíts!Különben örökre gyűlölni foglak!-Brennan felsikoltott
Booth-nak kipattant a szeme és a mellette ülő rémült nőre nézett.


***


Brennan nehezen,de úgy éjfél tájt elaludt.Nem volt képes kiverni a fejéből a gondolatokat,melyek megrohamozták.Könnyek folytak végig az arcán és nem nyugtatta meg semmi,csak Booth közelsége.Így hát megfordult és hozzábújt az ügynökhöz,aki talán megérezte a nő közeledését,mert ős is társa felé fordult és átkarolta.Temperance csak így volt képes megnyugodni és elaludni.De amint lehunyta a szemét és végre homály borult az elmélyére,előjöttek a rémálmai.Most sokkal erősebbek és életszerűbbek voltak,mint az utóbbi hetekben,mikor Brenn szedte a gyógyszereket.Tempi szíve zakatolni kezdett.
Egy sötét teremben találta magát.Senki nem volt körülötte,de hallotta Rolf hangját.
-Még nem végeztünk!Én mindig befejezem,amit elkezdtem!-Brennan-t rázta a hideg és iszonyatosan félt.Az sem javított a helyzeten,hogy nem látott semmit a vak sötétben,csak a hangokat hallotta,amik mindig máshonnan jöttek.Körbe-körbe forgolódott,a kiutat keresve,de semmi.Még egy apró kis fénycsík sem volt sehol.Zihálva fordított hátat,mikor úgy érezte,hogy valami van mögötte,de mivel az orráig sem látott,így fogalma sem volt róla,hogy jól érezte e,vagy csak a félelem játszik vele.Végül egy apró fény jelent meg közvetlenül a nő előtt és vele együtt Rolf.Brennan ha tudott volna,most biztos imádkozni kezd,de erre semmi esély nem volt.
-Ugye mondtam,hogy még visszajövök érted?-kérdezte gúnyos vigyorral a képén.Temperance futni kezdett az ellenkező irányba,amilyen gyorsan csak tudott.A kezét maga előtt tartotta,hogy nehogy nekimenjen a falnak.Fények gyúltak és meglátta,hogy egy tükrökkel teli helyikségben van.A falak helyén is tükrök voltak és az egész úgy nézett ki,mint egy hatalmas labirintus,amiből nincs kiút.Levegőért kapkodva állt meg.Az összes tükörben Rolf ördögi mosolyát látta.Fogalma sem volt,hogy merre mehetne,hiszen azt sem tudta,hogy támadója holvan.Végül az előtte lévő tükörbe nézett,ami a valóságot mutatta.A férfi ott állt mögöte.Brennan ilyedten fordult meg.
-Mi az?Csak nem félsz?-nevette el magát Rolf,majd megragadta Tempi-t és nekivágta a tükörnek-Hidd el,könnyebb lesz,ha együttműködsz!Addig nem hagylak békén,ezt megígérhetem!-a lány sikolvta törte szét a falnak szolgáló tükröt.A szilánkok beleálltak a hátába.Rolf fölé hajolt és letépte róla a blúzt-Még most döntsd el!-ordította,majd elégedett vigyorral az arcán folytatta,amit elkezdett,mert a rémült nőtől semmi választ nem kapott.Szinte a nadrágot is úgy tépte le róla és Temperance nem tudott védekezni.Szeméből patakzottak a könnyek és mindössze csak 2 szót tudott könyögni,miközben zokogott:Segíts Booth!
A férfi különös kegyetlenséggel hatolt a lányba...
-Nem!-ordította Brennan,miközben felült az ágyban-Nem!Nem lehet!-sírta még mindig szinte kiabálva.Egész testében remegett.Arca könnyektől,teste pedig verejtéktől volt nedves.
-Hé!Hé!Nyugodj meg!-karolta át társát Booth-Semmi baj!Cssss!Csak egy álom volt!Oké?Csak egy álom!-ismételte,de Brennan-t ez cseppet sem érdekelte
-Kérlek!Csak egy pirulát!Kérlek!-zokogta-Annyira félek!-Booth nem tudta,hogy mit tegyen.Adjon neki?Ezzel segítene,vagy csak rontana az állapotán?
-Itt vagyok!Nem kell félned!Megvédelek!Oké?-meg akarta ölelni a reszkető lányt,de ő eltolta magától
-Muszáj adnod Booth!Szükségem van rá!Ha nem hat,akkor megőrülök!Te nem tudod,milyen ez,de én igen!Kérlek!!-könyörgött tovább,de hasztalan
-Sajnálom!Sajnálom,de nem!-már nincs vissza út,ha elkezdte,hát be is kell fejeznie,nem térhet le csak úgy.Már az elején tudta,hogy nagyon nehéz lesz,de tartania kell magát.Bones érdekében!-Én itt vagyok és segítek neked,melletted maradok,de nem kapsz több gyógyszert!Teljesen függő lettél!Hidd el,ezek nélkül is meg fogjuk tudni oldani ezt az egészet!Kérlek nyugodj meg!-megölelte a még mindig remegő lányt,aki cseppet sem tiltakozott.Az elve most nem volt olyan fontos,mint az,hogy védő karok vegyék körül.Percekig csak sírt és egyszerűen nem bírta abbahagyni.A félelem teljesen elárasztotta minden porcikáját.A szavak,amiket Seeley kiejtett a száján,Brennan számára nem voltak értelmesek.Az agya teljesen irracionálisan reagált a történtekre...


-FOLYTATJUK-


Itt is van a következő rész!Örülök a kommenteknek!Szuper érzés,hogy most még többet is kaptam a kívántnál!!Nagyon nagyon köszönöm!Ehhez is legalább 10-et várok!
A következő rész is már kész van és biztosíthatlak titeket arról,hogy elég drámai lesz ;) szóval én a helyetekben igyekeznék ;)

2011. november 1., kedd

Bones-Hosszú az út...-6

Brennan már szinte teljesen megnyugodott.Hosszú időbe telt neki,de nem akart több gyógyszert bevenni.A végén még gyomormosásra kellene vinni.Miután Angela kiment,ő megmosta az arcát,hogy ne látsszon rajta,mennyire maga alatt volt az elmúlt 1 órában,majd miután meggyőződött róla,hogy nem néz ki olyan szörnyen,kilépett az ajtón és le akart menni dolgozni...
-Jézudom!-védekezőn felemelte a kezeit,mert majdnem nekiment társának-Booth!A frászt hoztad rám!Igazából beszélni szerettem volna veled!-mosolygott a nő
-Miről?-érdeklődött Booth-Én is pont beszélni szerettem volna veled!De kezd te!-mondta,majd az iroda felé mutatott,hogy menjenek be
-Segítened kell!-nyögte Brenn,Booth pedig remélte,hogy ez esetben nem neki kell fejmosást tartania.Mindketten lehuppantak a kanapéra-Ma este lesz Angela bulija és fogalmam sincs,hogy mit vegyek fel!Ugye segítesz?-kérdezte mosolyogva,mert azt hitte,hogy a válasz egyértelműen igen lesz..De tévedett...
-Nem megyünk-szögezte le.Brennan arcáről lefagyott a mosoly
-Mi?Hogy hogy nem megyünk?De..De miért?-annyira nem értette ezt az egészet..
-Mert nem...
-De hiszen te is ezt akartad!-szakította félbe a férfit.Ebben a pillanatban szinte megfagyott.Elkezdte a kezét piszkálni és közben lefele nézett-Cam beszélt veled...-mondta halkan és a szemében apró könnycsepp jelent meg
-Igen.És nem mellesleg az imént Angela is hozzátett néhány dolgot az elhangzottakhoz.Miért nem szóltál?Hiszen tudod,hogy segítek!Okos vagy,akkor miért hiszed,hogy egyedül meg tudod oldani?-kérdezte nyugodtan
-Én nem hiszem Booth..Tudom,hogy nem..De pontosan mit is mondott Angela?-kérdezett vissza,mivel nem akarta magát elszólni,ha esetleg valamit még nem tudna az ügynök
-Beszélt a gyógyszerekről és hogy nagyon nem vagy jól..
-Remek!-vágott Seeley szavába-Van még valaki,aki nem árult el?-kérdezte költői hangon
-Ez nem árulás!Segítségre van szükséged!Angela látta,hogy több tablettát is bevettél egyszerre,Cam pedig látott a laborban!Én itt vagyok!Akkor mi a gond?Miért nem szóltál nekem?
-Mert tudtam,hogy ez lenne a válaszod!Az,hogy segítesz,de már eleget segítettél!Nem akarom tönkretenni még a te életedet is!Az utóbbi időkben alig voltál a fiaddal és még a munkát is hanyagoltad!Ilyen áron ne segíts!-bukott ki a megtört lányból
-Nézd..-megfogta Brenn kezét,majd folytatta-Nekem most te vagy az első!Vagy tudod mit?Elmagyarázom másképp :Nekem a családom az első,aztán a barátok és csak utána jön a munka..Ha Parker-nek valami baja lenne,én ott ülnék mellette és fognám a kezét,segítenék neki,mert ő a fiam és nagyon szeretem!Ha neked van bajod,akkor és ott ülök melletted és fogom a kezed,mert te vagy nekem a család!Te és Parker!Ti ketten vagytok az életem és nem hagyom,hogy bármi bajotok essen,akár testileg,akár itt bent!-mutatott saját szívére.Temperance-nek már folytak a könnyei-És most sem hagyom!Nem számít,hogy mit szólsz hozzá,mert tudom,ha végre "meggyógyulsz",akkor hálás leszel érte!
-Én..Én..-meg sem tudott szólalni.Nem tudta,hogy mit is mondhatna erre.Köszönöm?Ez semmit sem ér..
-Nem kell válaszolnod!-egyik kezével felemelte társa állát-Elég,ha itt vagy!-megölelte Brenn-t,aki viszonozta és tovább zokogott,de már szerelme vállán.


***


Jó fél óra volt,mire Brenn végre megnyugodott és kibontakozott Booth öleléséből.
-Akkor most mi lesz?-kérdezte rekedtes hanggal
-Mondtam Angela-nak,hogy nem megyünk és Cam pedig azt mondta,hogy így nem hagy dolgozni..Mennyi gyógyszert vettél be ma?-kérdezte,de ezt Tempi vádlásnak érezte
-Nem vettem be semmit!Nem vagyok függő!Oké?-háborodott fel
-Jó.Én hiszek neked.Így legalább könnyen át tudod nekem adni a dobozt,amiben a pirulák vannak-mondta,majd a kezét nyújtotta
-Mi?Minek az neked?-kérdezte cseppet sem nyugodtan
-Hát ha nem vettél be,akkor ma már nem is lesz rá szükséged,mert ma rádtörtek az emlékek és ha nem kellett,akkor a későbbiekben még ennyire sem fog-válaszolta.Brennan nem tudta,hogy mit is tehetne.Nem adhatja oda a dobozt,mivel szüksége van a pirulák hatására,de ha nem adja oda,akkor Booth rájön,hogy ma már vett be-Na?-türelmetlenkedett-Akkor odaadod?
-Igen-mondta,de nem szívesen tette.Ami tartotta benn a lelket,hogy otthon még van egy és a táskájában is.Elővette a zsebéből a gyógyszert és átnyújtotta a férfinek,aki elvette
-A többit is!-mondta,szinte már parancsolna
-Milyen többit?-úgy tett,mintha nem értené,pedig nagyon is jól értette
-Nem hiszem,hogy csak egy van nálad..
-Tényleg nem..-vallotta be-A biztonság kedvéért volt nálam még egy,hátha ez elfogy..-magyarázkodott a lány,majd elővette a táskájából-Tudod,ami a fiókban volt-jutott eszébehirtelen
-Köszönöm.Akkor nincs több?-kérdezte,miközben társa arcát fürkészte,hogy vajon hazudik-e
-Nincs.Csak az,ami a kezedben van-hazudta szemrebbenés nélkül.Jól tudta,hogy Booth tökéletesen olvas le mindent az emberekről,így igyekezett a tudására alapozva minden hazugságra utaló jelet elnyomni magán.
-Jó.Menjünk haza!-állt fel,majd Brennan kabátjáért ment és a karjára tette-Jössz?-a nő felé nyújtotta a kezét,aki megfogta és felállt.Néhány perc múlva már kint is voltak az intézetből.Temperance nem tudta,hogy mi várhat rá...


-FOLYTATJUK-

Ismét köszi a komikat!Ez valamivel hosszabb rész lett az előzőnél :) erre sem fogadok el kevesebb kommentet 10-nél!Húzzatok bele ;)