2011. július 17., vasárnap

Bones-Bones-Entailment /Nehéz kezdet/-2

Hazafelé a kocsiban Temperance hamar elaludt,ami nem is csoda.Nagyon fáradt volt és ez látszott is rajt.Alig aludt valamit az elmúlt napokban.
Booth lopva pillantott a lányra.Nem tudta,hogy mi történt,de sejtette.Mikor Brenn megmentésére érkezett,nem látta tisztán,hogy mit művelnek vele,mégis érezte.Szinte átélte a nő fájdalmát és szenvedését.És most,hogy végre újra mellette ül,még jobban érzi.Látja Bones meggyötört,sebezhető arcát,amin a nap fénye megtörik és ez valami igazán szörnyű érzést kelt benne.
Temperance hirtelen remegni kezdett.
-Ne!-hagyta el egy halk hangocska a nő száját.Szemei még csukva voltak.Seeley tudta,hogy barátnője megint rosszat álmodik.Valamit tennie kellett.De hogyan?Valahol meg kell állnia!
-Bones!Temperance!Ébredj!-szólongatta,miközben leparkolt a kocsijával.
Brennan felriadt.Alig bírta visszafolytani a sikítást.Booth szorosan átölelte.
-Már biztonságban vagy!Velem!-suttogta társa fülébe-Csak rosszat álmodtál!Nyugodj meg!-hangja olyan nyugtató volt,mint még soha.Az ügynök maga sem tudta,hogy hogyan csinálta,de sikerült lenyugtatnia a lányt.
-Mikor érünk haza?-kérdezte,már kibontakozva a férfi védő karjaiból
-Mindjárt.Már csak 2 utca.Jól vagy?-aggódott Seeley,mire Tempi bólintott-Akkor jó.Mehetünk?
-Persze-a kocsi ismét elindult.Nem kellett sok idő,hogy Brennan lakásához érjenek,de Bones még azelőtt megszólalt,hogy kiszálltak volna-Booth!Várj!-kapta el az épp ajtót nyitó férfi kezét
-Mi a baj?-kérdezte aggódva
-Nem lehetne...Tudod én..-Brennan nem tudta,hogy hogy is kezdje el a mondatot
-Igen?Mit szeretnél?
-Én..Én nem bírok abba a lakásba bemenni!-nyögte ki gyorsan,majd a tenyerébe temette az arcát
-Hé-hé-hé!Nyugi!-végigsimította a nő hátát-Semmi baj!Majd akkor megyünk az én lakásomra!Oké?Nem kell itt lenned!Nyugodj meg!Hallod?
-Sajnálom Booth!-remegte alig hallhatóan-Én nem akartam neked problémát okozni!Nem akarok a terhedre lenni!Csak..Én csak..Nagyon félek!
-Nincs mitől félned!Melletted vagyok!És megígértem,hogy nem hagylak magadra igaz?Én mindig betartom a szavam!Hiszen tudod!-megejtett egy kis mosolyt,de Tempi nem bírta viszonozni.Booth beindította a motort és néhány perc múlva meg is érkeztek.Az ügynök udvariasan ajtót nyitott barátnőjének,utána pedig egymásba karolva mentek fel Seeley lakására.
Amint beléptek,Tempi-t megcsapta az a finom,meleg illat,ami Booth-t szokta körülvenni.Ha tudott volna,talán mosolygott is volna.De nem tudott.Még nem.A férfi itallal és valami étellel kínálta,de Brenn mindenre nemet mondott.Most csak fürödni akart.Lemosni magáról a piszkot,de főleg azt a kiállhatatlan érzést,ami belepte.Úgy érezte,talán a vízzel majd lejön,hogy kevésbé fog undorodni magától.De hamar rá kellett jönnie,hogy tévedett.Egyszerűen nem bírt a tükörbe nézni.Beült a forróvízzel teli kádba és átkarolta a térdeit.Booth még itt sem hagyta magára.Látta az ügynök meglepett és sajnálkozó tekintetét,mikor levetkőzött és a férfi észrevette a zúzódásait.Ettől csak még jobban szégyellte magát,mint eddig.A szemében könnyek gyűltek,de bevizezte az arcát és már észre sem lehetett venni.Nem tudott megmozdulni és ennek Booth volt az oka.Nem mert.Amint kiküldte nyugtalan társát elmerült a vízben.Nem tudta,hogy mennyi ideig van lent,de nem is érdekelte.Még azt sem bánta volna,ha soha nem jön fel.Ott akart maradni,egyedül,félelemmel telve,a gondolataival,amik nem hagyták nyugodni.Az emlékeivel,amik minden pillanatban a szeme előtt lebegtek és ha behunyta,akkor olyan élethűen élte át ismét őket,mintha ott lenne.Az egyetlen ami visszatartotta az öngyilkosságtól,az az emberi ösztön.Jól tudta,hogy senki nem képes az öngyilkosságra,legalábbis erre a fajtájára.Ahhoz nagyon őrültnek kell lenni.És Tempi még a történtek ellenére sem volt az.Lehet,hogy a gondolkodása más lett,vagy legalábbis egy időre,de nem őrült meg.Át kell vészelnie ezt az időszakot,még akkor is,ha rosszabb lesz,mint a halál.Ha akkor megküzdött az életéért,akkor most mi értelme lenne feladni?Élnie kell a barátaiért és magáért,de elsősorban,hogy az a szemét megfizessen minden tettéért!Meg kell fizetnie!


***


Booth nyugtalanul ült a konyhában.Nagyon fülelt,hogyha esetleg szükség lenne rá,akkor meghallja.Már összedobott valami vegetáriánus kaját,amit most nézett a neten.Nem volt más dolga.Mivel már fél órája nem járt a fürdő közelében,elhatározta,hogy bemegy és megnézi,hogy társa hogy van.Halkan nyitott be,nehogy megijessze a védtelen lányt.A fürdőkádban minimális volt a víz fodrozódása,éppen csak Temperance mellkasának mozgását követte.Brenn aludt.Az arca sebezhetőséget tükrözött.De nem a régi,jól megszokottat.Most ez rosszat jelentett.Booth ha tehette volna,legszívesebben megszabadította volna minden gondjától.Nem akarta az erős Temeprance Brennan-t ilyen gyengének és sebezhetőnek látni.Nagyot sóhajtott,majd a kád széléhez lépett és óvatosan a lány bőréhez ért,aki erre felriadt.
-Nyugi!Csak én vagyok!-nyugtatta kedvesen
-Tudom.Mit keresel itt?Nem úgy volt,hogy kint megvársz?-kezdte a vádaskodást Brenn
-De.Csak aggódtam.Már több mint fél órája bent voltál és nem hallottam semmi zajt.Féltettelek!-Tempi érezte,hogy ő is ezt tette volna a férfi helyében.
-Kiszállok...Kimennél?-kérdezte félénken
-Persze!Ha te ezt szeretnéd!-válaszolt,majd felállt és kiment az ajtón,Temperance pedig elkezdte felvenni a már odakészített tiszta ruhákat.
Majdnem készen volt,már csak fogat kellett mosnia.Az egyetlen probléma ezzel,hogy a fogkefe és a fogkrém a tükör mögött van.Mély levegőt vett és belenézett.Végül is nem csinálhatja ezt a cirkuszt örökké!Amikor meglátta a saját arcát,még semmi gond nem volt.De egy fél másodperccel később ráébredt,hogy az épp kilátszó nyakán miért van egy harapásfolt


-FOLYTATJUK-

Hát ennyire tellett.Nagyon igyekeztem és remélem,hogy most már mindenkinek a tetszését elnyeri majd..:)..(nagy mákom volt,hogy a szüleim ideengedtek az ő gépükhöz..:D)
Komikat kérek!Jó sokat természetesen..;)

2011. július 11., hétfő

Bones-Entailment /Nehéz kezdet/-1

Brennan-t leszorította valaki.Akárhogy próbált kiszabadulni nem sikerült.A kezeit erősen szorították és a lábát sem tudta megmozdítani.Ujjakat érzett a nadrágján,majd néhány másodperc múlva már nem is volt rajt nadrág."Nem!Nem lehet!Csak ezt ne!Ne!"
 Tempi felriadt és kibontakozott Booth védő karjaiból.Rémült szemekkel nézett a férfira,aki szorosan átölelte őt.
-Csak egy rossz álom volt!-suttogta a lány fülébe-Már vége van!Itt vagyok és nem hagyom,hogy újra bántsanak!-nyugtatta.Tempi úgy ölelte körül az ügynök nyakát,mintha most látná utoljára.A könnyek patakként folytak végig az arcán,ezzel benedvesítve Seeley ruháját-Mindjárt a kórházban leszünk-mondta még mindig halkan.Ezeket a szavakat csak ők ketten hallották-Nézz csak ki!-Brenn kinézett a helikopterből.
A napfelkelte gyönyörű volt,de ebben a pillanatban őt ez nem bűvölte el és nem volt benn biztos,hogy valaha el fogja majd.Emlékek sora rohamozta meg.Emlékek az elmúlt napokról.Ebben a pillanatban úgy érezte,hogy soha többé nem lehet az az ember,aki előtte volt.Undorodott magától..Undorodott a világtól.Annyira belemélyült az emlékeibe,hogy még azt sem vette észre,mikor vízzel kínálta egy fiatal ügynök.Mivel Tempi nem reagált,ezért a fiatal férfi a kezét rátette a lány combjára.Brennan azzal a lendülettel,hogy ezt megérezte,azonnal rávágott a bal kezével a fiú jobb karjára.De nem csak egy sima kis ütéssel.Egy erős karateütés volt,amit használt,ezzel pedig eltörte a srác kezét.Tempi felpattant Booth öléből.
-Nyugi!-szólt rá Booth,majd Brenn keze után kapott,nehogy kiessen a helikopterből-ülj vissza,mert kiesel!-odahúzta az ölébe a rémült nőt és gyengéden átölelte-Jól vagy?-kérdezte a sérült fiútól
-Volt már ennél rosszabb is Booth ügynök.Én csináltam rosszul- mondta nyugodtan-Sajnálom Dr.Brennan!-kért bocsánatot,majd elment az elsősegélydobozért.
Tempi szorosan ölelte a férfit.Már nem akart sírni,de annyira nyomták a könnyei.Lassan elkezdtek leperegni az arcán,aztán egyre jobban és jobban folytak.Nem akart kifogyni belőlük.Azon kezdett gondolkodni,hogy vajon hogyan férhet el ennyi könny egy emberben.Végül elapadtak a cseppek.
A gép lassulni kezdett,majd leszállt.Booth felkapta az ölében ülő Tempi-t és levitte a gépről,majd egy hordágyra fektette.Brenn keze lecsúszott az ügynök nyakáról.Fel akart ülni,mert azt hitte,hogy Booth nem megy majd vele.
-Veled maradok!-fogta meg a nő kezét,aki lassan,de visszafeküdt.
Még ha nem is volt puha és kényelmes az az ágy,mégis jól esett neki,hogy feküdhet.
A sebeit lefertőtlenítették és bekötötték.A fejét ért sérüléstől nem történt súlyos baj,de ez Tempi-t nem érdekelte.Már csak egy dolog volt hátra.
-Mindjárt mehetünk haza!-ült a lány mellé Seeley-De még vár rád egy vizsgálat.Tudom,hogy nem fog tetszeni,de sajnos muszáj elvégezni ezt te is tudod!-mondta megértően.Brenn jól tudta,hogy miről van szó.A nőgyógyászról.Ebben a pillanatban még nem érzett akkora félelmet és mikor megtudta,hogy most egy nő fogja megvizsgálni,még kevésbé félt.Ide egyedül kellett bemennie.Először ez a helyzet kicsit megijesztette,de az érzés egy pillanat alatt elmúlt.Mivel már kórházi ruha volt rajta,ezért nem kellett a vetkőzéssel vacakolnia.
-Jó napot Dr.Brennan!-köszönt kedvesen a doki.Azt meg sem akarta kérdezni,hogy hogy van,hiszen neki már elmondták,hogy mi történt vele.Temperance köszönésképpen bólintott egyet.Meg akart szólalni,de egy hang sem jött ki a torkán-Üljön fel!Adok magának egy tablettát.Gondolom sejti,hogy miről van szó-Brenn bólintott-Ez egy 72 órás fogamzásgátló.Ha jól tudom még nem késtünk el-Tempi megrázta a fejét,majd bevette a tablettát.Hirtelen kinyílt az ajtó.
-Üdvözlet!-köszönt egy férfi.Brenn még soha nem látta-Jöttelek leváltani Katryn!
-Őt még megvizsgálnám ha nem baj!-szólt vissza mérgesen a nő-És kérlek menj ki!
-Ugyan!Késtem,szóval ő már az én betegem lenne!-felhúzta a kesztyűt-Menj arrébb egy kicsit!-lökte meg a doktornőt.Brennan azonnal felugrott-Üljön vissza legyen szíves!-szólt ingerülten
-Menj innen!-ordított rá a nő,de a doki meg sem hallotta
-Na üljön fel szépen kisasszony!-ismételte meg a kérését,ami most inkább parancsnak hangzott-Nem kell ijedezni!Maga már nem kislány az ég szerelmére!-el akarta kapni Tempi kezét,de ő elugrott a "széktől"-Nővérek!Fogják meg és hozzák ide!-parancsolta
-Ne!Elég!-kiáltotta a dr nő,de későn.Temperance-t elkapta az az érzés,mint néhány napja a Jeferson-ban.Menekülni akart,de nem volt hova.Hátrálni kezdett,közben pedig folytak a könnyei
-Ne!-suttogta,majd lerogyott a sarokba
-Megerőszakolták te idióta!Ezt még szóváteszem az igazgatónál!-fenyegette Katryn.Lassan odalépett Tempi-hez-Nyugodj meg!Semmi baj!Most hazamehetsz!Rendben?-nyugtatta kedvesen,de semmi hatást nem ért el vele.Kinyílt az ajtó és Booth lépett be rajt.Egy pillanatig sem gondolkodott,hogy mi történhetett.Leguggolt a lányhoz,ő pedig szorosan átölelte és még jobban sírt
-Menjünk haza!-suttogta remegő hangon
-Megyünk!Haza megyünk!-ismételte meg

-FOLYTATJUK-

Remélem jó lett,mert soakt dolgoztam vele..Holnap nem tudom,hogy jön-e,de igyekszem!Mától dolgozom,szóval nem tudom,hogy mire lesz időm.  

2011. július 10., vasárnap

Bones-Booth szemszöge

Booth megfeszülve nyugtatta barátnőjét.Nagyon féltette a lányt,szinte már remegett.Valami rosszat sejtett,de a hangjában csak a bíztatás hallatszott.A helikopter hangja átjárta a testét.Bármilyen zajos is volt a gép,mindketten tisztán értették egymást.Az ügynök a telefon másik végéből egy férfi hangot hallott,de nem értette,amit mondott.
-Bones!Mindjárt ott vagyunk!Tarts ki!Már ereszkedünk!Ne hagyd magad!-nyugtalan volt és talán ezekkel a mondatokkal el is árulta magát.De jól tudta,hogy nincs egyedül ezzel.Brennan nagyon félhet és minnél hamarabb oda kell érnie.
/-Szép estét Booth ügynök!-hallatszott az előbb hallott hang már tisztán és idegesítően nyugodtan/
-Mit akar?Már megtaláltuk a rejtekhelyét!Egy kis csapat csak magát akarja elfogni!De ne aggódjon,hamarosan jön az erősítés is!-szólt bele dühösen
/-Én a maga helyében visszamásznák azon a kötélen és elmennék innen!Ha nem teszi,akkor itt és most kap a kis barátnője egy gyönyörű tetoválást a homlokára!-Booth-t egyre jobban irritálta a halálos nyugodtság.Érezte,hogy ha nem tesz valamit,akkor ez egy vesztett játszma/
/-Ne Booth!Ne!-hallatszott a sikítás-Nem hagyhatsz itt!Ne!-a remegő hang elhalkult/
-Rendben!Oké!Csak hagyja békén!Visszamászok!-egyezett bele a férfi,de ezt cseppet sem gondolta komolyan.Még nem tudta,hogy mit is tehetne,de erősen gondolkodott
/-És vigye a kis barátait is,különben semmit nem ér az egész!Hallani akarom,ahogy felszáll a gép magával együtt!-Booth magában káromkodott és közben a tervén törte a fejét/
-Jó.Felszállok.De amíg felhúznak,addig nem tudok beszélni-mormogta bosszúsan,majd visszament a géphez,hogy felszáljon,ahogy ígérte
/-Én kivárom!-Seeley szinte látta a férfi vigyorát és szívesen letörölte volna róla/
/-Nem hagyhatsz itt Booth!Ne haggy itt!Kérlek Booth!Ne!-ordította sírva Tempi.Booth-nak tennie kellett valamit.Fellépett a helikopterre és amíg fel nem ért,nem is hallott semmit/
-Felszálltam!Itt vagyok a gépen!Elindultunk!
/-Remek!Hallom-mosolygott-Így még van egy napja a kis ribancnak!Jól gondolja meg,hogy mit tesz!Én mindenről tudok!-elnevette magát,majd letette a telefont/
Az ügynök bosszúsan dobta a földre a telefont.Egy pillanatig sem gondolkodott tovább.Tennie kellett valamit,mielőtt a helikopter túl messze kerül.
-Leereszkedünk újra!-jelentette be könnyedén
-Ezt nem engedhetem!Nem sodorhatom veszélybe senkinek az életét!-tiltakozott az ezredes,de Booth-t ez nem érdekelte
-Bones van veszélyben!Temperance!A társam!Érti?Nem hagyhatom ott!Én vissza megyek,ha velem tartanak,ha nem!-megfogott egy kötelet és rögzítette
- Ezt nem hagyhatom Booth ügynök!Túl veszélyes!-fogta meg Seeley derekánál a kötelet
-Van felesége?Barátnője?Maga mit tenne a helyemben?-nézett kérdőn az ezredesre,aki egy kis szünet után elengedte az ügynököt és megrázta a fejét
-Csak ezt a nyomkövetőt rakja magára.Reggel odaküldök egy csapatot.Vigyázzon magára!-nyújtotta át a kis szerkentyűt.Booth nem is várt tovább,azonnal leereszkedett.
Gondolatai folyton Temperance körül forogtak.Vajon utoléri még őket?És ha nem,akkor hogyan fogja megtalálni Bones-t?Mi lesz,ha nem ér oda időben?Nem veszítheti el őt!Az nem lehet!
Halkan járt az erdőben.A fegyvere a hátán volt.Már fél órája úton volt,mikor egy faháznál lyukadt ki.Még érezni lehetett a benzin füstjét a levegőben.Nemrég mentek el."Francba!"-belerúgott a földbe,ezzel felkeverve a port.Dühös volt,de ez most nem vakíthatta el.Muszáj volt tovább folytatnia a keresést.Megragadta a telefont és felhívta az ezredest,aki örömmel segített az ügynöknek.Néhány perc múlva egy terepjáró hangja hallatszott.Booth beszállt az anyósülésre.Lassan követték a nyomokat,nehogy az autó miatt felkavart por belepje őket.Másfél órát utaztak,mire egy erdőhöz értek.Bár kocsi már nem volt ott,Booth mégis tudta,hogy Temperance-t itt vitték tovább gyalog.Nem tévedett.Seeley kiszállt,míg a terepjáró továbbindult,hogy kövesse az autót.Az ügynök nem látott sok esélyt arra,hogy ebben a hatalmas erdőben rátalál a lányra,de mindent bevetett.Sajnos nem volt nyom,amin elindulhatott volna.Csak az ösztöneit követte.Az iránytűjére nézett,majd a térképre.A folyó irányába mehettek,hogy nyomtalanul eltűnhessenek.Legalábbis ez lett volna a logikus tett.Seeley mégsem arra indult.Most a szíve vezette.Még maga sem tudta,hogy miért nem az FBI-os énjére hallgat.Csak ment a sűrű fák között.Nem tudta pontosan,hogy mennyit sétálhatott,de nem is érdekelte.Egy lövés hallatszott nem túl messziről.Elindult a hang irányába.Beszédet hallott.Még nem volt olyan közel,hogy meg is értse,de azt tudta,hogy egy férfi beszél.Hangtalanul közeledett,míg végül már látta a mozgást is.A nap felkelőben volt,így már világosabb volt.Óvatosan felmászott egy fára,ahonnan gondtalanul figyelhette a történéseket.Már majdnem a fa tetején volt,mikor érezni kezdett valamit.A szíve összeszorult és tudta,hogy valami baj van.Lenézett és igaza volt.Mivel ebből a magasságból még nem lőhetett,így feljebb kellett jutnia.Sietett,ahogy tudott.Elővette a fegyvert és letámasztotta.Bár nem szeretett volna megölni senkit,de muszáj volt.Ha meg akarja menteni Brenn-t,akkor muszáj lőnie.Látta a lány meggyötört,könnyektől fényes arcát.Tennie kellett valamit.Eldördült az első lövés,ami pontosan az egyik őr szeme közé pattant.Majd a második és a harmadik.Booth nem akart feleszmélni.Utált ölni,de nem tehetett mást.Végül már csak arra figyelt fel,hogy Temperance fejéhez egy fegyvert szorít elrablója.Nem értette,hogy mit mond a férfi,de pontosan tudta.Aztán Tempi a földre zuhant,támadója pedig elrohant.Booth gyorsan lemászott a fáról és rohanni kezdett társa felé.Ledobta a fegyverét.A kis tisztás elejéhez érve lelassított,nehogy megijessze a lányt.Lassan lépdelt oda hozzá,majd letérdelt.Tempi ránézett és megölelte.Booth nyugtatta,de ő is tudta,hogy most nem fogja még abbahagyni a sírást.Végre megjött egy egység.Az ügynök a kezével irányította őket a menekülő ember irányába.Egy fiatal ügynök ott maradt és megkérdezte,hogy mit segíthet,de Booth őt is elküldte.Tudta,hogy Temperance-nak most csak rá van szüksége,senki mást nem fog a közelébe engedni és ezt nem is csodálta.

2011. július 3., vasárnap

Bones-Elveszett remény-14 /Soha nem hagylak cserben/

Temperance emlékeitől lefagyva ült a fa tövében és csak bámult a semmibe.Rolf-ra nézett,aki meghúzta a ravaszt.A golyó hatalmas robajjal csapódott Huchner fejének,aki holtan esett össze.Brenn-nek könnyek gyűltek a szemében.Minden reménye elveszett.Talán ezt már tényleg nem éli túl?Már nem is akart kűzdeni a halál ellen.Ebben a pillanatban annak az esélye,hogy meg tudja magát védeni nagyon kevés volt.
-Azért elismerem,tényleg meg tudtad volna magadat védeni az utcán akkor este,mikor elhatároztam,hogy bűnhődni fogsz.Ravasz vagy!Nagy fájdalmat okoztál azzal,hogy eltörted a bordáimat,de most mégsem haragszom annyira-Bones érintéseket érzett a karján,ami hamarosan szorítássá erősödött.Az őrök felrántották álló helyzetbe-Sőt!Teszek neked egy ajánlatot!-lassan közeledett a lányhoz és mikor odaért a fülébe súgta-Feküdj le velem önszántadból és cserébe megígérem,hogy az utolsó szex az életedben szép lesz!-a férfi kicsit elhajolt,hogy Tempi szemébe nézhessen,de Brenn azzal a lendülettel,hogy ezt észrevette Rolf szeme közé köpött
-Soha nem fekszem le veled önszántamból!Inkább halok meg,minthogy megcsókoljalak!-vágott vissza flegmán Temperance.Keményen nézett,mintha őt nem lehetne legyőzni,de jól tudta,hogy ez nem így van.Viszont már nem érdekelte.Mit számít,hogy ha mégegyszer megerőszakolja ez az állat?Már úgyis mindegy
-Annak is eljön az ideje!De most inkább csináljunk valami olyat,amit én nem bánok meg!-nevetett-Úgy látszik,hogy te ezt a módszert jobban szereted mint a jól bevált udvarlósat!Hát jó.Nekem megfelel.Sőt!Csak jobb lesz tőle a kedvem!-megcsókolta a nő nyakát,aki lassan lehunyta a szemét és átfutott az agyán,hogy mi fog most következni-Tudod mi jutott eszembe?-kérdezte a férfi,mintha csak simán beszélgetnének-Még nem is láttam az egész tested!A pillanat hevének éltem..De majd most!-elkezdte gombolni Tempi blúzát.
A lány elfordította a fejét.Nem akarta látni,hogy mi történik.Elég volt érezni.Rolf keze lassan ért a bőréhez.Brennan-nek kínzás volt,hogy ilyen lassan történik minden.Inkáb gyorsan át akartr esni rajt.Támadója ujai elértek a melltartója csatjáig,ami egy pattanással szétnyílt.Hirtelen hangos lövés hallatszottak a távolból,majd az egyik csatlós összeesett.Rolf ijedten húzta el a kezét."Fogjátok!"-adta ki a parancsot.Időközben egy újab ember eset össze,majd egy másik."Vigyétek innen!Ott találkozunk!"-hallatszott a parancs.Elkezdték rángatni Tempit,majd megint egy lövés és a lány ball keze kiszabadult.Brenn leguggolt,hogy megmentője eltalálhassa a másik embert is és kiszabadulhasson.Sikerrel járt.A jobb karját szotító férfi holtan esett össze.Tempi bekapcsolta a melltartóját és futni akart az erdőbe.Még fel sem eszmélt,mikor egy kéz ragadta meg a derekát és felrántotta.Ezek után már csak a pisztoly hideg csövét érezte a halántékán.
-Ha megpróbálsz lelőni,akkor a lány is meghal!Vagyok elég gyors,hogy ha engem eltalál egy golyó,akkor repítsek egyet Dr.Brennan agyába is!Sejtethettem volna,hogy nem adod fel Seeley!De nem hagyom magam!Életben akarod látni?Akkor dobd le a pisztolyt és mássz elő akárhol bújkálsz!-Rolf hátrállni kezdett és magával húzta Tempi-t is,míg egy fa vastag törzséhez nem értek-Nem ilyen halált szántam neked,de ha közbeavatkozol a menekülésembe,akkor az volt az utolsó húzásod!Világos?-suttogta a lány fülébe,amire Brenn apró bólintással jelzett-Most lehet,hogy megúsztad,de amibe belekezdek,azt be is fejezem!Még látjuk egymást Ms Temperance!-ellökte Tempi-t a földre és rohanni kezdett a sűrű erdőbe.
Bones a levelekkel teli avaron térdelt.A kezét még mindig nem emelte fel,inkább támasztotta a testét.Nem bírta felfogni,hogy megmenekült.Halk,lassú lépteket hallott,melyek egyre csak közeledtek felé,majd meglátta maga előtt a bakancsokat,amiket hamarosan a földre rogyó férfi térdei takartak el.Temperance felnézett.Egy pillanatig egymás szemébe néztek,majd Tempi Seeley nyakába borult.
-Azt hittem itt hagytál!-suttogta zokogva
-Soha nem hagylak cserben Temperance!-végigsimította a lány haját,majd a hátát-Már nem eshet bajod!-Brenn még mindig nagyon erősen sírt.Egyszerűen nem bírta abbahagyni-Csss-csitította-Vége van!Itt vagyok!-nyugtatta társát.Közben a megérkező egységeket abba az irányba küldte,amerre Rolf elfutott,de ő maga nem állt fel-Gyere!-szólt halkan-Szálljunk fel a gépre és menjünk a kórházba!
-Haza akarok menni!Fürödni és aludni veled!-suttogta remegő hangon
-Tudom.De el kell látni a sebeidet!Gyere!-fel akart állni,de Tempi erősen szorította a nyakát.Booth óvatosan a lány lába alá nyúlt és felemelte
-De ugye velem maradsz?-kérdezte remegve
-Igen.Veled leszek amíg csak szeretnéd!-válaszolt gyengéden,majd felmászott a helikopterre és leült,Brennan-t pedig az ölébe ültette


-FOLYTATJUK-

Na remélem meg vagytok ezzel a résszel elégedve!Végre kiszabadult,úgyhogy ennek örömére tessék annyi komit írni,amennyire vártátok már ezt..:)

2011. július 2., szombat

Bones-Elveszett remény-13 /Emlékek a múltból/

Temperance és a férfi nagyon jól elvoltak,de a lány egyszer sem kérdezte meg partnere nevét.Mindenféléről beszélgettek és nagyon jól érezték magukat.Lassan eljött az este vége és Brenn távozni készült.A férfi megfogta a karját,magáhozhúzta és gyengéden megcsókolta.Tempi nagyon meglepődött és kicsit hátralépett.
-Mi a baj?Olyan jól elvoltunk!Azt hittem,te is ezt szeretnéd!
-Hiszen nem is ismerjük egymást!
-Dehogynem!Együttöltöttük az estét és reméltem,hogy itt maradsz éjszakára..
-Még a nevedet sem tudom!
-De hiszen bemutatkoztam,mikor először találkoztunk,pont,ahogy te is!
-Jelentéktelen dolognak tartottam,hogy megjegyezzem,mivehogy többet úgysem találkozunk!
-Én az első pillanattól kezdve tudtam,hogy találkozunk még..Nagyon tetszel nekem!-Temperance komolyan nézett..Nem tudta,hogy mit is mondjon erre
-Sajnálom,de én most nem szeretnék komoly kapcsolatot-nyögte ki végül
-Akkor ne legyen komoly!-válaszolt a férfi.Brenn jól tudta,hogy ő is amolyan "trófea gyűjtő"
-Semilyen kapcsolatba sem szeretnék kerülni egy férfival sem.Nem kell semmilyen kapcsolat!Nem akarok veled lefeküdni!Fogd fel és hagyj békén!-emelte fel a hangját,majd kinyitotta az ajtót és elment

Rolf nem tudta,hogy dühös legyen,vagy inkább csalódott.
-Ezt nem teheted velem!-mormogta maga elé-Engem nem utasíthatsz vissza!-ordította a semmibe,de Tempi már nem hallotta

Másnap reggel Temperance a Royal-ba ment egy pohár friss káváárt,majd rohant is volna tovább,de a terve nem sikerült.Épp várta a készülő italt,mikor egy ismerős férfi hang csapta meg a fülét.
-Jó reggelt-köszönt udvariasan
-Mondtam,hogy hagyjon békén!-válaszolt ingerülten a lány
-Látom ma nincs éppen jó kedve!Tudja mit!Kzdjük előröl!A nevem Rolf Sancez.A Jeferson intézet melletti kis boltban dolgozom,ahol olcsó,de jó minőségű elektronikai eszközöket árusítunk.Igazából én vagyok a tulaj,szóval ha szüksége lenne valéamire,magának féláron is eladom-ajánlotta fel vigyorogva,miközben Temperance unott képét bámulta és várta,hogy majd megváltozik
-Nézze!Nem tudja eltörölni a tegnap estét,ezért nem is tudjuk újrakezdeni!És nem tud megvesztegetni!Rengeteg ppénzem van és ha annyira szeretnék valami elektromos dolgot,ami nem valószínű,akkor megveszem az eredeti áron a legjobbat-fejezte be a mondanivalóját,majd elvezze a kávét,a pultra rakta a pénzt és elment.De pechére nem úszta meg ennyivel
-Ugyan már Temperance!Ne csinálja már ezt!Maga egy gyönyörű és okos nő!Ideje,hogy legyen valaki maga mellett.És itt most magamra célzok!
-Na idefigyeljen!-fordult Rolf felé-Elöször is:Nem kellenek sem a szavai sem a pénze!Ezt tartogassa azoknak a nőknek,akiket ez érdekel!Másodszor pedig:Magának semmi köze az életemhez,végképp nem a magánéletemhez!Ha lesz is valakim,az nem maga lesz!Száljon le rólam,vagy feljelentem zaklatásért!Remélem elég érthető voltam!-fejezte be,megfordult és a kocsijához lépett.Beült és elindultNéhányszor hátranézett,hátha követi az a férfi,de a végén megnyugodott és abbahagyta.Még egy kicsit dühöngött magában,de aztán rájött,hogy felesleges.

"Már megint könnyedén lepattintott!Ehhez nincs joga!Mit képzel ki ő?!Még egy nő sem utasított vissza!Ezt még nagyon megkeserüli!Még egy utolsó esélyt kap!Ha most is ellenáll,akkor legközelebb már nem fog!"

Temperance lassan lépdelt az utca kövein.Olyan kihalt volt a táj,de nem is csoda,hiszen este volt és hideg.Ilyenkor már mindenki otthon ült a meleg lakásban és kipihente a nap fáradalmait.Brenn is csak egy véletlen baleset folyán sétált most.A kocsija ballszerencséjére lerobbant mikor hazafele indult egy autogrammosztásról.Hívhatott volna egy taxit is,de a telefonja lemerült.Mivel a lakása csak néhány saroknyira volt,elindult gyalog.Nem is sejtette,hogy milyen veszélyek várhatnak rá az üres utcákon egyedül.Gyorsan ment.A magassarkúja kopogott a csendben.A szoknyája alá befújt a szél,a hideg pedig csípte a lábát.Érezni lehetett a közeledő eső illatát a levegőben.A lány megállt.Érezte,hogy valaki figyeli.Hátra nézett,de senkit nem látott,így lassan visszafordult.Egy sötét alak termett előtte.Tempi nem látta az arcát,de fegyvert rántott és az előtte álló emberre fogta.Felnézett és meglátta a férfi rémült arcát.
-Jézusom!Ralf!A frászt hozta rám!Mondtam,hogy hagyjon békén!Majdnem lelőttem!
-Sajnálom Ms Temperance!Nem akartam megijeszteni...Mellesleg van engedélye?
-Semmi köze hozzá-"Nyugi!Csak nyugodtan!Ne kiabálj és ne húzd fel magad!"_nyugtatta magát-Mit keres maga itt?
-Én épp erre jártam,mikor nagy szerencsémre magába botlottam.Esetleg hazavihetem?Itt parkoltam a másik oldalon.Hideg van.Ha gondolja szívesen hazaviszem!-ajánlotta fel a férfi,mire Tempi csak egy nyugodt halk mondattal válaszolt
-Köszönöm nem kell
-Akkor csak hadd kísérjem haza!Elég veszélyes ez a környék egy olyan gyönyörű nő számára,mint maga!-győzködte tovább Rolf,de nem járt túl sok sikerrel
-Meg tudom magamat védeni.Ha az zavarja,hogy visszautasítottam és ezért nem képes rólam leszálni,akkor biztosíthatom róla,hogy mindig ezt fogom tenni!Nem én leszek a következő trófeája és ha nem száll le rólam,akkor sikítok!Hagyjon békén!Felejtse el,hogy létezem!Ha még egyszer figyelmeztetnem kell,akkor a rendőrségre megyek!Egy szavamba kerül és még a legkisebb ügyet is felfújják!-emelte fel a hangját,majd tovább ment.Büszke volt magára,hogy ennyire jól sikerült a színjátéka és remélte,hogy be is válik.Csak arra nem számított,hogy nem egy átlagos üzletemberrel kezdett...

"Csak egy szavadba?Akkor adok rá okot,hogy legyen miért elítélni!Megbánod még,hogy nem maradtál ott aznap este a lakásomon!Nagyon megbánod még!De akkor már késő lesz!Tudom,hogy hol fogjalak meg!A csatát lehet,hogy megnyerted,de a háború még csak most kezdődik!"

2011. július 1., péntek

Sorry

Sajnálom,hogy így kell közölnöm veletek egy hét késés után,de csak most döntöttem el magamban..Soha többé nem írok.Bezárom a blogot..Túl időigényes én pedig élvezni szeretném az életet..Remélem nem haragszotok..