2011. február 28., hétfő

Bones-Élet vagy halál?-3

Temperance már 2 órája ébren volt és kezdett fáradni.Nagyon jól esett neki,hogy Seeley ott ült mellette.Persze az apja látogatásának is nagyon örült,de nem ennyire.
"Társak vagyunk.Akkor miért akarok vele tölteni minden percet?Régen is ezt éreztem?Vagy csak ilyen jó barátok lennénk?"-kérdezgette magától.Már érezte,hogy nem bír tovább fent maradni és lecsukódik a szeme.
-Booth!-szólt elcsukló hangon
-Igen?-nézett rá a férfi
-Velem maradsz?-kérdezte halkan.Az ügynök kicsit meglepődött,de örült a kérdésnek
-Persze!Itt leszek,amíg csak akarod!-mondta kedvesen.Tempi a válasz után lecsukta a szemét és nyugodtan aludt el.
-Ő itt Jusper!-nyújtott át egy porcelán malacot Booth."Vett nekem egy malacot!"-mosolyodott el Brenn.Hirtelen egy irodában találta magát.Ott volt társa is.Valamit felakasztott a lámpára,majd Seeley megkérdezte:
-Mi ez?
-Már el akartam mondani...Meg kell csókolnunk egymás egy fagyöngy alatt...-minden elsötétedett
-Mit rendeljek neked?-hallotta a telefonból,amit a kezében tartott
-Nem tudom-Tempi-t nagyon rossz érzés fogta el.Mintha egy rémálomba csöppent volna.Látta,ahogy egy fekete autó bukkan elő a semmiből.Hirtelen minden világosodni kezdett.Étterem,házak,kocsik,emberek....A sötét terepjáró egyre gyorsabban közeledett...
-Nem!-ült fel ordítva.Minden porcikája fájt.Miután látta az orvosok rémült képét és meggyőződött róla,hogy a kórházban van,visszazuhant az ágyba.Körülnézett,de Booth nem volt sehol.Csak azt látta,hogy egy csapat doki fürkészte őt,meg az eredményeit.Lecsukta a szemét,de nem aludt el.Nem mert.Mikor hallotta,hogy az orvosok kimennek,felnézett,hogy lássa kik maradtak ott vele,de a szoba üres volt."Hol van mindenki?Hol van Booth?"-abban a pillanatban amint ez a gondolat elhagyta az agyát,kinyílt az ajtó,majd halkan be is csukódott.
-Azt ígérted,hogy itt maradsz!-szólalt meg Brenn.Booth megfordult,hogy lássa a lány arcát
-Hát te fent vagy?Azt mondták alszol!-lepődött meg az ügynök
-Te meg,hogy velem maradsz...-sütötte le a szemét
-Ki kellett mennem,hogy meg tudjanak vizsgálni.Azt hallottam,hogy baj van!Mi történt?-aggódott
-Rémálmom volt.De előtte...Veled álmodtam.Azt hiszem az emlékeim voltak.
-Mit?
-Adtál nekem egy kismalacot.Jusper-t-elmosolyodott-Igazán kedves volt...Mármint az emlék
-Az a kismalac azóta is ott díszeleg az irodádban-nézett a lányra-Örülök,hogy kezdesz emlékezni!Az azt jelenti,hogy gyógyulsz!
-Bár úgy is érezném magam-suttogta
-Majd fogod!Nem megy minden azonnal!-valaki kinyitotta az ajtót.Max volt az.
-Booth!Kijönnél egy percre?
-Persze!Mindjárt jövök-fordult Tempi-hez.Amint kilépett a szobából,tudta,hogy baj van-Mi történt?
-Az orvosok...
-Mit mondtak?-kérdezte aggódva Booth
-Ha Temperance elalszik,akkor nagy rá az esély,hogy soha nem ébred fel.A belső vérzések nem álltak el.A medencecsontja megrepedt.Rengeteg zúzódása van...-már nem tudta,mit is mondjon-Bemehetek hozzá?
-Igen.Végül is az apja vagy-mondta az ügynök.Még nem eszmélt fel a hallottakból.Max bement a lányához
-Szia kicsim!-köszönt mosolyogva
-Szia!
-Hallom kezdesz emlékezni!
-Igen.Néhány dolog eszembe jutott,mikor aludtam...Még a rémálmom előtt.
-Mit álmodtál?
-Egy fekete autó elütött-sütötte le a szemét,mikor maga elé képzelte
-Milyen volt?Emlékszel rá?-faggatózott
-Egy terepjáró azt hiszem...
-Volt rendszáma?
-Nem.De miért fontos ez?-kezdte magát kissé kényelmetlenül érezni
-Csak kérdeztem-válaszolt sután a férfi
-Booth nem jön be?-nézett apjára,várva a választ
-De.Szeretnéd,hogy behívj...
-Igen!-válaszolt hirtelen.Még azt sem várta meg,hogy Max befejezze a mondatot
-Akkor szólok neki-kicsit csalódottan kiment a szobából.Nem telt el egy teljes perc és Seeley már bent is volt a lánynál
-Hogy érzed magad?-kérdezte
-Nem jól.Nagyon fáj mindenem
-Majd elmúlik.Hidd el fel fogsz épülni!Tudom,hogy felépülsz!-nem is Tempi-t,inkább magát nyugtatta ezzel
-Olyan fáradt vagyok,de nem szeretnék aludni.Az a rémálom...Maradj itt velem!Kelts fel,ha látod,hogy nem alszom jól!
-Nem!Nem foglak felkelteni.Az előbb aludtál!Most egy picit maradj még fent velem!-próbált olyan meggyőzőnek látszani,amennyire csak lehetett-Mesélek neked a munkánkról,hátha eszedbe jut valami!
-Igazad van.Úgyis kíváncsi vagyok,hogy mi történt a múltamban.

Egyelőre ennyi,de ha még lesz kedvem és időm,akkor írok.Úgyis megtudjátok,mert kiírom chat-be...:)

2011. február 25., péntek

Bones-Élet vagy halál?-2

Még aznap megérkezett Max a kórházba.Nagyon aggódott,hogy lánya balesetet szenvedett és bármit megadott volna,hogy teljesen felépüljön.Bement a kórterembe,meglátta a mozdulatlan lányt.Karjai élettelenül feküdtek az ágyon,feje be volt kötve,szeme pedig lecsukva.Olyan békésnek tűnt.Mintha csak aludna.A férfi odalépett hozzá és megpuszilta a homlokát.
"Kislányom!Mi történt veled?"-kérdezte gondolatban.Valaki kinyitotta az ajtót és belépett.
-Jó napot Dr úr!Én vagyok Temperance apja.Hogy van?
-Sajnos nem jól.Súlyos belsővérzései vannak,amiket nem tudtunk megállítani.Nincs más reményünk,csak,hogy majd magától eláll-sújtott le a lehangoló hírrel kertelés nélkül
-Mi van akkor,ha nem áll el?-kérdezte aggódva Max
-Minden felmérésünk arra utal,hogyha 1 és fél napon belül nem áll el a vérzés,akkor a lánya-kicsit megakadt,de folytatta- Meghal.Itt az orvostudomány már nem tehet semmit.
-A legjobb orvosokat fizetem!Miért nem tudnak semmit tenni?Ez hogy lehet?-emelte fel a hangját
-Uram kérem ne kiabáljon!-csitította a doki-Ez egy kórház!Nem tehetünk semmit!Itt nem a pénz számít!Nyugodjon meg-megállt egy pillanatra-És imádkozzon!-kilépett az ajtón,ezzel egyedül hagyva a kétségbeesett apát,aki kicsit még gondolkodott,majd kimet,hogy beszéljen Seeley-vel.
-Hogy van?-pattant fel azonnal az ügynök
-Nem jól.Belső vérzései vannak és az orvosok nem tudják megállítani.Tudod Booth...Én nem tudok imádkozni.Bemennél hozzá?
-Igen.Persze!-a férfi benyitott.Temperance még mindig mozdulatlanul feküdt az ágyon.Seeley odaült mellé és megfogta a kezét.A lány megmozdult.Alig kapott levegőt
-Hol vagyok?-suttogta száraz torokkal
-A kórházban.Baleseted volt-válaszolt megkönnyebbülve Booth-Hogy érzed magad?
-Víz...Kérek vizet!-folytatta még mindig halkan.Seeley adott neki szívószállal egy üvegből inni,majd ismét megkérdezte
-Hogy vagy?
-Nagyon fáj mindenem...-felnézett,mert eddig csukva volt a szeme.Bár a hang ismerős volt neki,mégsem tudta,hogy kit is lát-Ki vagy te?
-Seeley Booth.A társad.Nem emlékszel?
-Semmire sem emlékszem....Csak rád-tette hozzá,miután látta barátja szemében az aggódást
-Rám?-kérdezte hitetlenkedve
-Igen...Vagyis csak az arcodra és a hangodra...Az érintésedre-súgta a többi után-De nem tudom ki vagy-"Emlékszik rám"-mosolyodott el Booth-"Emlékszik!"-Min nevetsz?-kérdezte a lány
-Semmin-rázta a fejét.Eszébe jutott valami:"Mi van,ha nem mondom el neki,hogy együtt voltunk?Ez tűnik a leghelyesebbnek.Hiszen neki most egy barátra és egy társra van szüksége..Igen!Így talán még társak is lehetünk!Csak a babáról és rólunk nem szabad tudnia és minden rendben lesz!"
-Miért nézel így?-jött zavarba
-Csak olyan...-"szép vagy"-akarta mondani,de meggondolta magát-Jó,hogy felébredtél!-nyögte ki végül."Ez nehezebb lesz,mint gondoltam!"

Mára ennyi kedves olvasóim!Majd hétfőn jön a folytatás ha minden igaz!Léccciii írjatok véleményt nekem erről!!Köszi:
Szerk 

2011. február 24., csütörtök

Bones-Élet vagy halál?-1

Brennan védőn a hasára tette kezét és elfordult.De hiába volt minden próbálkozás,hogy megmeneküljön.Az autó fékezés nélkül felhajtott a járdára.
-Temperance!Tempi!Ott vagy?Minden oké?-aggódott.
Hirtelen egy ütés hangját hallotta,majd szétkapcsolt a telefon.Kirohant az épületből.Szörnyű látvány tárult a szeme elé:Az emberek körbeálltak valamit,de barátnője nem volt köztük.
"Temperance!"-futott át az agyán,majd rohanni kezdett.Nem tudott áttörni a tömegen,ezért elővette a jelvényét.
-FBI!Engedjenek oda!-a kör szétnyílt,hogy beengedjék az ügynököt-Uram Isten!-borult le Brenn mellé-Valaki hívjon egy mentőt!Temperance!-hajtotta le a fejét reménykedve,hogy a lány majd válaszol neki,de ő csak feküdt.Fejéből ömlött a vér,karjai tele voltak zúzódásokkal.Booth megnézte a pulzusát.Nagyon gyenge volt-Hol van már az a mentő?-kérdezte,mert azt hitte,már percek teltek el,padig csak pár másodperc.Levette az öltönyét,letépett az ingéből egy darabot és Tempi homlokára szorította-Térj magadhoz!-szólítgatta,de hiába.Hirtelen meghallotta a sziréna hangját.
-Kérem álljanak félre!-hangzott a tömeg mögül-Utat!Ön a családtagja uram?-kérdezte az egyik mentős
-A barátja vagyok
-Kérem lépjen egy kicsit hátrébb!-szólította fel Booth-t-Maga szorította el a sebet?
-Igen.Nem tettem jól?
-De!Ha nem teszi,akkor valószínű,hogy a hölgy már halott lenne.Hé srácok!Hol van már a hordágy?-kérdezte a többi mentőstől
-Már itt van!-válaszolt a másik.Feltették Brennan-t az ágyra
-Milyen a vércsoportja?-fordult az orvos Seeley-hez
-Nem tudom.
-Az baj.Akkor meg kell néznünk és az hosszú idő.Na jó!Induljunk!Minél hamarabb be kell érnünk a kórházba különben meghal!-figyelmeztette a sofőrt a férfi
-Nagyon gyorsan romlik az állapota!Már alig érzem a pulzusát!-szólt a mellette ülő mentős
-Készítsék elő a defibrillátort!Lehet,hogy szükség lesz rá!-Booth sokkot kapott.Hirtelen azt sem tudta,hogy hol van,csak azt,hogy Temperance-t elütötte az autó és nagyon rosszul van.Mikor beértek a kórházba,Tempi-t azonnal a műtőbe vitték,Seeley pedig kint maradt.
"Az én hibám!Miért nem mentem érte?!Miért?"-sírt-"Nem kellett volna hagynom,hogy veszélyeztesse a baba és a saját életét!Hogy lehettem ilyen figyelmetlen?!Egy apró hiba is ilyen végzetes lehet?Miért Istenem?"-Booth imádkozott,hogy barátnője felépüljön.Eszébe jutott,hogy Temperance mobilja a földön hevert összetörve és már biztosan keresték.Felhívta Camille-t
-Szia Cam!
-Szia!Dr. Brennan veled van?Nem érem el telefonon.Ki van neki kapcsolva.
-Hát...Tudod-nyökögött-A mobilját összetörte egy kocsi-suttogta lassan
-Ezt hogy érted?Mi történt Seeley?
-Temperance-t elütötte egy autó.Nagyon súlyos az állapota.
-Mégis mi van vele?-idegeskedett Cam
-Az orvosok azonnal a műtőbe vitték.Még nem jöttek ki-próbált minél erősebbnek hangzani,de nem nagyon sikerülhetett neki,mert Saroyan megkérdezte
-Te jól vagy?
-Nekem semmi bajom-egy kicsit elhallgatott,majd újrakezdte-Az én hibám volt.El kellett volna hoznom a Jeferson-ból.Olyan felelőtlen voltam!
-Dehogy voltál!Nem a te hibád!Ez nem hiba,legalábbis nem a te részedről!Te nem hibáztál!-nyugtatta
-Ha valami baja lesz én...Soha nem bocsátom meg magamnak!
-Na jó.Azonnal bemegyünk!Melyik kórházban vagytok?
-A Szt. Marct-ban.
-Sietünk!Szia!-mind a ketten letették a telefont.Camille azonnal odarohant a többiekhez.Először Angie-vel találkozott
-Hát te miért vagy ilyen feldúlt?-kérdezte a lány
-Brennan-nek autó balesete volt!
-Mi?-lepődött meg-De gyalog ment!-tágra nyílt a szeme-Elütötték...Hogyan?
-Nem tudom.
-Hogy van?
-Még Booth sem tud semmit.Ő van bent vele a kórházban.
-Mire várunk!Menjünk be mi is!
-Szólni kell Hodgins-nak is..
-Majd én szólok neki!Te szólj Dasy-nek!Lent találkozunk!-hadarta Angela."Azt hittem én vagyok a főnök"-gondolta Cam.Pár perc múlva már bent is voltak.-Szia Booth!Hogy van?-kérdezte aggódva a lány
-Nem tudom.Még nem jött ki senki-ebben a pillanatban kilépett az orvos.Levette a maszkját és beszélni kezdett-Hogy van Dr. úr?
-Nem jól.Nagyon erős ütés érte a fejét.Maga a barátja?-fordult Booth-hoz
-Igen
-Sajnos a magzat nem élte túl.Bár Ms. Brennan nagyon védte,de sajnos nem sok sikerrel.
-Úristen...-az ügynök leült és a kezébe temette a fejét.Angela mellé ült
-Minden rendben lesz!-Súgta oda neki-Ugye Dr. úr?-fordult bizalommal az orvoshoz
-Mint mondtam,nagyon erős ütés érte a fejét.Nagyon valószínű,hogy nem fog emlékezni semmire az utóbbi néhány évből és nagy rá az esély,hogy ez így is marad.Az volt a szerencséje,hogy próbált úgy helyezkedni,hogy ne érje nagy ütés a hasát.Ha nem így tesz,akkor nem élte volna túl.
-Tehát akkor túléli?-reménykedett Angie
-Még semmi nem biztos hölgyem.Mindenesetre az intenzív osztályra visszük,ahova csak családtagok mehetnek be.
-De mi a barátai vagyunk!A családja nincs az országban!-lépett fel az érdekükben Cam
-Sajnálom hölgyem,de senki más nem mehet be hozzá!
-Én sem?-kérdezte Booth
-Még maga sem.Értesítjük a családját.
-Nem kell!Majd mi szólunk nekik-monta Angela.Seeley meg sem tudott szólalni
-Rendben.

2011. február 23., szerda

Bones-Megnyerjük a "csatát"?-7

Beléptek a szobába.A főnök már várta Booth-t,de arra nem gondolt,hogy Brennan is jön.
-Jó estét Booth ügynök!Megtudhatom,hogy miért hozta ide Dr. Brennan-t?
-Természetesen!-válaszolt a férfi-Szeretnénk mondani valamit és remélem meg tudjuk győzni afelől,hogy mi ketten kivételek is lehetnénk a szabályzat alól és...
-Most hagyja abba!-szakította félbe-Már tudom miről van szó.Adtam egy esélyt maguknak!Vagy nem így van?
-Tudom uram,viszont kérem gondolja végig a döntését!Maga is tudja,hogy mi nagyon jó társak vagyunk sőt,a legjobbak!Minden ügyet megoldottunk,amit ránk bíztak még az után is,hogy együtt voltunk!Nem lehetne,hogy most tegyen egy kivételt?-kérdezte bizalommal Booth
-Szó sem lehet róla!A kisasszony menjen csak vissza a laborba,ahonnan ki se kellett volna lépnie!Maga Booth ügynök pedig kap egy másik társat aki-talán most nem lesz boldog-,de férfi!Sajnálom,hogy szét kell választanom magukat,de ez a szabály!Talán nem kellett volna ilyen közel kerülniük egymáshoz!Most kérem távozzanak!-küldte el őket kegyetlenül a főnök.Seeley nagyon letört,de nem annyira,mint Temperance.A lány teljesen kiborult.
-Látod Booth?Miért nem maradhatott minden a régi?-könnyek gyűltek a szemében
-Meg kellett próbálnunk!Valami csak lesz majd!A lényeg,hogy együtt vagyunk!-nyugtatta a férfi
-Tudom...De szívesen dolgoztam volna veled együtt-sütötte le a szemét
-Én is.Ennek így kellett lennie.Gyere!Hazaviszlek!-ajánlotta fel az ügynök
-Velem maradsz?-kérdezte félénken Tempi
-Persze.Mindig veled leszek!
-Nem.Úgy értem most.Velem maradsz?
-Igen.Ha szeretnéd,akkor igen.Nagyon szívesen-ölelte át barátnőjét
Amint beléptek Brennan lakásának ajtaján,azonnal az ágyra feküdtek.Temperance Seeley mellkasára fektette fejét és tenyerét,majd suttogni kezdett
-Szerelek!-mondta halkan,mert nem volt benn biztos,hogy a férfi tudja ezt
-Én is-megpuszilta a lány fejét-Ne legyél elkeseredve!Majd kitalálunk valamit!
-Ígéred?
-Naná!Mi jobbak vagyunk annál,hogy most feladjuk!
-Igazad van-mosolyodott el,majd eleresztette eddig megfeszült nyakát és néhány pillanat múlva el is aludt.Booth óvatosan betakarta,nehogy felébredjen,majd ő is úgy ahogy volt elaludt,mert nem tudott úgy felkelni,hogy Tempi ne ébredjen fel,de nem is nagyon akart.Másnap Booth korán elment,mert az új társa már várt rá,Brennan pedig mikor felébredt azonnal bement az intézetbe.
-Jó reggelt!-köszönt szokás szerint,de most valahogy nem volt kedve megjátszani magát
-Mi a baj édesem?-kérdezte Angela aggódva
-Booth nem a társam-jelentette ki könnyedén,de valójában mintha egy óriási kő lenne a szívén
-Mi?Ez meg hogy lehet?-hökkent meg a lány
-Booth-val úgy döntöttünk,elmondjuk a főnökének,hogy együtt maradtunk,ami szerintem nagyon rossz ötlet volt és egyáltalán nem racionális.
-És akkor most nincs társad?
-Nincs,de nem is baj.Ha nem Booth az,akkor ne is legyen.
-Visszatérünk az 1000 éves hullák azonosításához?-kérdezte lehangoltan
-Igen Angie.Ez az eredeti feladatunk is.
-De azok nem olyan fontosak!
-De azok.Olyan fontosak,mint a frissek.Dasy hol van?-terelte el a szót a témáról
-Nem tudom,de megkereshetem.
-Igen az jó lenne.köszönöm.Kérlek mond meg neki,hogy a 349-es számú...
-Jó.Megmondom neki!-szakította félbe letörten barátnőjét,majd hátat fordított.
Már dél volt,mikor Temperance feleszmélt a telefonja csörgésére.
-Brennan!-szólt bele
-Szia kicsim!Van időd?-kérdezte Booth,de azonnal válaszolt magának-Persze,hogy van időd.Nem jönnél el velem ebédelni?
-De!-vágta rá Brenn vidáman
-Most nem tudok érted menni.Ugye nem baj?
-Dehogy!Találkozzunk a Royal Diner-ben!
-Oké.Szeretlek!20 perc és ott vagyok!Szia!
-Szia!-Temperanc elindult ki
-Hova mész?-kérdezte Cam
-Booth-val ebédelek.
-Oké.Nem kell visszasietned.Nincs semmi fontos dolgod-célozgatott
-Jó.Nem fogok sietni-nézett furcsán a lány
-Jó-helyeselt Camille
Tempi kilépett az ajtón.Megcsapta egy gyenge fuvallat.Érezte a virágok illatát,amiket nem messze árult egy idős nő.Ebben a pillanatban boldog volt.Aztán Booth-ra gondolt és arra,hogy nem társak többé.Arca teljesen elkomorult.Mivel jó idő volt,gyalog indult a Royal Diner-be.Út közben próbált minél jobban elmerülni a szép emlékekbe,ám a gondolatok nem sokat javítottak a kedvén.Befordult a sarkon és abban a pillanatban megszólalt a telefonja.A kijelzőjén Booth fényképe látszott.Sokkal vidámabb lett,s felvette a telefont.
-Szia!-szólt bele-Már itt vagyok az utcában!
-Én is mindjárt ott vagyok!Fél perc!
-Az tudom,hogy neked mennyi-gúnyolódott a lány viccesen
-Most tényleg!Már itt is vagyok!Neked mit rendeljek?
-Még nem tudom-hirtelen egy fekete autó tűnt fel a semmiből és sebesen közeledett Brennan felé.
Tempi teljesen lecövekelt.Nem tudta merre is fusson,mivel a kocsi láthatóan nem lassított és valahogy úgy érezte,ő a célpont tehát mindenképp elütik.A szíve a torkában dobogott.Elejtette a telefont és beljebb ugrott a járdán,de hiába.Az autó egyenesen a járdára hajtott.A lánynak ideje sem volt félreugrani.Mindez csak egy pillanat műve volt,mégis,mintha hosszú percek lettek volna.

2011. február 17., csütörtök

Bones-Megnyerjük a "csatát"?-6

Már 2 és fél nap is eltelt mióta Booth elhozta az ügyet Brennan-nek,de még nem tartott sehol.Temperance ez idő alatt egy szemhunyásnyit sem aludt.Dél volt,ebédidő.Az ügynök szívesen elvitte volna a barátnőjét,csak az ő beleegyezése kellett.
-Szia kicsim!-karolta át a lányt hátulról mikor a boncasztalhoz ért
-Booth!-szólt rá-Dolgozom!-mégis jól esett neki,hogy a férfi védő karjaiban lehetett
-Ebédelned kéne!Ez nem tesz jót a babának!
-Mi?A munka?-nézett értetlenül
-Nem!Hogy nem eszel és nem pihensz!
-Mikor kaptad meg pontosan az ügyet?
-Nem tudom.Úgy 7 körül.Miért fontos ez?
-Most van fél 1.Akkor még van 6 és fél óránk megoldani ezt az ügyet.
-Ugyan Temperance!Csak nem kéri ilyen pontosan!
-Sajnos de.Azt mondta,hogy 1 órát sem késhetünk vele!
-Te viszont terhes vagy és pihenésre van szükséged!
-Majd pihenek utána!Meg kell oldanunk Booth!
-Tudom,de most nélküled is menni fog!-amint kimondta tudta,hogy nagyon rossz ötlet volt
-Nem!Még találok valamit!Biztosan átsiklottam egy apróság felett,ami....
-Elég volt édesem!-szólt a háttérből Angela-Nem dolgozhatsz többet!
-Angela!Ebbe te most ne szólj bele!-csitította Tempi
-Igaza van!-Brennan úgy érezte egyedül maradt,de nem érdekelte
-Megoldom ezt az ügyet és nem érdekel,hogy mit mondotok!Ha eddig nem vetéltem el,akkor ettől sem fogok!-ezzel a mondattal zárta a beszélgetést,majd visszafordult a csontokhoz
-Én teljesen egyet értek Booth és Angela véleményével Dr.Brennan!-szólalt meg Dr.Saroyan-Mostantól szabadságon van!
-De...Nélkülem...
-Nélküled is menni fog!-vágott közbe Cam
-De én...
-Csak menj haza!-mondta Angie gyorsan,nehogy barátnője védekezhessen
-Nem aka...
-Majd én hazaviszlek!-ajánlotta fel Booth azonnal
Már 3 és féál óra is eltelt.A csapat nagy erőkkel dolgozott az ügyön.temperance hiába feküdt az ágyában,nem tudott aludni.Az esze nem járt máson,csak a megoldáson.Aztán eszébe jutott valami:"Mi van,ha nem is gyilkosság volt,csak egyszerű véletlen?"-Végigfutott az összes bizonyítékon és minden stimmelt.Felhívta Booth.
-Szia!Hát te miért nem alszol?-szólt bele a telefonba
-Tudom ki a gyilkos!
-Megbeszéltük,hogy nélküled is megoldjuk!Pihenned kéne!
-Az áldozat legjobb barátja John Koel!Az egész csak véletlen volt!
-Miből gondolod?
-Majd elmondom!Találkozzunk...
-Szó sem lehet róla!-szakította félbe-Érted megyek,ha már lebeszélni nem tudlak!
-De én is be tudok menni!
-Nincs de!10 perc és ott vagyok!-Booth igazat mondott.Amint odaért,Tempi azonnal bepattant a kocsijába.
-Hé!Ne olyan hevesen!-szólt rá az ügynök-Van időnk!Ha így sietsz még bajod esik!
-Booth!Mondtam már,hogy nem kell miattam aggódnod!
-Már nem csak miattad,hanem a fiúnk miatt is...
-Lehet,hogy lány!-szólalt meg,mielőtt a férfi befejezhette volna
-Jó.Akármilyen nemű is,nekem vigyáznom kell rátok!
-Ha eddig nem lett baja,akkor most se lesz!Figyelek rá,hiszen bennem van!Nem hagynám,hogy valami baja essen!Megértem,hogy aggódsz,hiszen az apja vagy,de tudok magunkra vigyázni!-kicsit elhallgatott,majd vidáman hozzátette-És egyébként lány-mosolygott
-Dehogy!Kisfiú lesz!Parker egy fiúval jobban tud játszani!
-Lány lesz és még Parker miatt sem lesz fiú!
-Jó...De ha lány lesz,akkor rád fog hasonlítani...Mert az anyja gyönyörű...
-De az eszét is tőlem örökli majd...-nevetett fel
-Naná!Olyan okos lesz,hogy még a legjobb tudósok is megirigylik!
-De a te bátorságod és szíved robog majd az ereiben-jelentette ki komolyan
-És ha fiú lesz...
-Lány lesz!-szakította félbe nevetve
Hamarosan benn is voltak a kihallgatószobában.Már jó ideje hallgatták Mr. Koelt,de Booth még semmit nem derített ki.Ekkor társára nézett.Temperance tudta,hogy most ő következik.Nagy levegőt vett és elkezdte.
-Nézze Mr. Koel!Mi már tudjuk mi történt ön és az áldozatunk között!
-Mr. Daren!-súgta oda társának az ügynök.A vádlott keményen nézett,de legbelül tudta,hogy hiába tagad
-Elárulná,hogy pontosan mi történt Mr. John?-tette fel a kérdést Seeley
-Nem tudom miről beszélnek!-védekezett
-Nagyon jól tudja!-próbálkozott Booth és lopva Brennan-re pillantott
-Mondják el maguk,hogy mit tettem!-Temperance erőt vett magán,majd újrakezdte
-Tudjuk,hogy maga és Mr. Daren veszekedtek-javította ki az előbbi hibáját-A heves vita verekedésbe torkollott és...
-Maga behúzott neki egyet...-szólt közbe az ügynök
-Amitől neki eltört az állkapcsa-folytatta a lány-Innen ered a disztális prognózisú hajlítóin,a rádiusz és az ulna proximális részén lévő sérülés.Ezért is óvja annyira a kezét.
-Ez meg miről beszél?-értetlenkedett John
-Hé!Kicsit nagyobb tiszteletet!Egy nővel beszél!-háborodott fel Booth.Temperance már mondani akarta,hogy őt nem kell megvédeni,de meggondolta magát és csak elkezdte a magyarázkodást
-A csuklója valószínű eltört és sérültek még a kézközépcsontjai is a kézujjpercei is.Orvoshoz kellett volna fordulnia.De racionálisan gondolkodva azért nem tette,mert valami titkolnivalója van.
-Nem titkolok semmit,csak nem találtam olyan súlyosnak-védekezett tovább a férfi.Brennan erre megragadta a vádlott kezét,mire ő felordított
-Áááá!Maga nem normális!
-Vigyázzon a szájára öregem,mert megbánja!-pattant fel Seeley
-Semmi gond Booth.Ezzel csak azt bizonyítottuk be,hogy azért nem ment orvoshoz,mert titkolnivalója van-nyugtatta Bones
-Nem titkolok semmit!
-Tudjuk,hogy véletlen volt!-szólt lágyan Brennan.A férfi arca elkomorodott.
-Véletlen?!Még hogy véletlen?!-csúszott ki a száján
-Ó!-elégedett mosoly ült ki az ügynök arcára-Meséljen csak!Miért tette?Mi vette rá,hogy megölje a legjobb barátját?-vigyora átváltott gúnyosra
-Az a szemét elvette a menyasszonyom,az állásom,a pénzem!Elvette az egész életemet!Minden az övé lett!Megérdemelte,hogy meghaljon!Először csak meg akartam verni,de aztán elesett és beverte a fejét.Egy pillanatra sem éreztem bűntudatot miatta!Egy féreg volt!Megérdemelte amit kapott!
-Hát nekünk ennyi elég is Mr. Koel!-állt fel Booth-Letartóztatom emberölés vádjával!-a férfi csuklóira tette a bilincset.Néhány perc múlva Tempi és Seeley már kettesben voltak Booth irodájában.
-Látod,hogy ezt is megoldottuk?-kérdezte lágyan az ügynök
-Meg.De ha nem jövök rá...
-A feltevésed téves volt!-szólt közbe
-Ez igaz,de csak félig.Igazam volt abban,hogy ki a gyilkos.
-Oké-mosolygott-Neked mindig igazad van!-átkarolta barátnőjét
-Tudom-viszonozta a meleg mosolyt,majd megcsókolták egymást
-Figyu Bones-kezdte a férfi-Szeretném,ha ma velem jönnél a főnökhöz,ha viszem a jelentést.
-Ma?Muszáj ma?Talán még várhatnánk vele egy kicsit!
-Nem Temperance.Itt az ideje,hogy minden kiderüljön.Szeretlek és szeretnék veled lenni,de nem titokban-Temp lesütötte a szemét
-Igazad van.Én is megírom addig-mondta szomorúan
-Hé-emelte fel a lány állát gyengéden-Így lesz a legjobb!
-Tudom csak...Csak...Félek-mondta ki végül kissé bátortalanul
-Nem kell.Veled maradok!Itt vagyok melletted és nem hagylak el!-nyugtatta
A szokásosnál hamarabb megcsinálták mid a ketten a jelentésüket,bár Brennan nem igazán tudta magát rávenni,hogy elkezdje,de végül valahogy sikerült.1 óra múlva Seeley felhívta barátnőjét és nem kellett még fél óra,hogy ott legyenek Booth főnökének ajtaja előtt.
-Nem kell félni!-nyugtatta újra-Jól fog menni hidd el!
-Mi van,ha nem?-bizonytalankodott
-Menni fog,mert nekünk minden sikerül.Hiszen nézd csak meg!Itt vagyunk ketten és egy párt alkotunk.Egy apró csöppség növekszik a pocakodban,akiben a mi vérünk folyik.Lehetne ennél csodásabb?-egymásra néztek
-Mennyünk be-nyögte ki valamivel több bizalommal a hangjában.Beléptek az ajtón.Temperance-nek a gondolatok teljesen ellepték a fejét.Úgy érezte nem tud racionálisan gondolkodni.

Nem tudom,hogy jön-e még ma,de remélem holnap is ilyen sokat tudok majd írni nektek.Persze ez csak a szüleimen múlik...:)...Remélem tetszett...:D

2011. február 11., péntek

Bones-Megnyerjük a "csatát"?-5

Temp és Angie beültek Brenn kocsijába és elindultak.Mikor megérkeztek a lány félt,hogy nem tudja majd végigcsinálni és odaszólt barátnőjének:
-Mit mondjak neki?-kérdezte kétségbeesetten
-Amit érzel-Temperance nagy levegőt vett,majd kinyitotta az ajtót.Mikor látta,hogy Angie újra nem mozdul,remegni kezdett
-Te nem jössz?
-Nem,de ne aggódj nem hagylak egyedül!Végig a kocsiban leszek!-mosolygott biztatóan.Brennan kiszállt az autóból.Látta Booth-t,de valaki szólt neki,hogy hol a hulla és muszáj volt odamennie.
-30-35 év közötti.A szeméremcsont alapján hímnemű.Valószínű,hogy abba halt bele,hogy kitörték a nyakát-hadarta-Itt többet nem tudok mondani!A maradványokat küldjék a Jeferson-ba!-látta,hogy társa lassan eltűnik a kocsik között.Gyorsan felpattant és rohanni kezdett a férfi felé
-Booth!Várj!-az ügynök megtorpant-Meg sem hallgattad,amit mondtam az áldozatról!-ezt úgy mondta,mintha ez lenne a legnagyobb problémája
-Úgyis bent lesz a jelentésedben-szólt rideg hangon
-Miért kerülsz?-kérdezte szomorúan
-Nem kerüllek,csak dolgom van.
-Beszélnünk kell!
-Nincs miről beszélnünk-mondta hidegen
-De igen!Van!-kicsit tétovázott,de végül kimondta-Szeretlek!
-Nemrég még azt mondtad,hogy nem érzel irántam semmit!Döntsd el mit akarsz!-kiabált mérgesen
-Szeretlek!Csak azért szakítottam veled,mert a főnököd megtudta....
-Ch!-nyögte gúnyosan,félbeszakítva a lányt
-Hallgass meg!-utasította társát keményen-Azt mondta,ha nem szakítok veled,akkor nem lehetünk társak!Azért csináltam ezt az egészet,hogy többet lehessünk együtt!Én a munkámnak élek Booth!Ha nem szakítunk,akkor alig lennénk együtt!Értünk tettem!
-És a baba?Rá nem gondoltál?Hogy apa nélkül kell majd felnőnie?-nézett vádlón
-De itt vagy neki!
-Tudod mit?Te nem gondoltál senki másra,csak magadra!Ha érdekelt volna a véleményem,akkor megkérdeztél volna,de nem tetted!Csak azt vetted figyelembe,hogy mi a legjobb neked!-ezt olyan meggyőzően mondta,hogy a lány már kezdte elhinni
-Ez nem igaz!-sírt Tempi
-De igen!
-Azt tettem,amit a legjobbnak találtam mindenkinek!
-Vagy inkább magadnak!-hátat fordított és elment.Temperance visszaszállt a kocsiba.Úgy zokogott,mint szakítás után sőt, még jobban.Angie vigasztalni próbálta
-Semmi baj édesem!
-Nem fog megbocsátani és igaza van!
-Ez nem igaz!Nincs igaza!
-De igen!Csak magamra gondoltam!Még a babát sem vettem figyelembe!Hogy legyek így jó anya?-sírt még erősebben.Angie-nak ezzel a mondattal betelt a pohár
-Na jó!Ebből elég!-kipattant a kocsiból
-Hova mész?-kérdezte barátnőjét szipogva
-Beszélek ezzel az idiótával!
-Mi?Ne!Ne!Ne!-ugrott ki ő is-Nem kell!Igaza van!Ne!-de hiába kérte,Angie nagyon magabiztos volt.Mikor utolérte Booth-t megragadta a karját és hátrarántotta.Brennan pár méterrel hátrébb megállt.
-Mit képzelsz?-kezdet dühösen Angie-Brennan azt tette,amit leghelyesebbnek látott!Azt hitte,te is vele akarsz lenni,ahogy ő veled!
-Ezt is akartam!-védekezett
-Te is tudod,ha nem szakít veled,akkor nem lennétek együtt,csak este!Azt gondolta neked ez kevés,ahogy neki is!-az ügynök meg sem szólalt,Tempi pedig csodálkozott,hogy Angela mennyi mindent kitalált az érzéseivel kapcsolatban."Hiszen én nem is mondtam el neki!"-gondolkodott-"Honann tudja?"
-Tudod mit éreztem Angela!Nem!El sem tudod képzelni!
-De igen!El tudom!Én láttam Brennan-t szenvedni,amikor téged látott Hannah-val csókolózni!Mást választott,mert én azt mondtam neki!Nem bízott abban,hogy te nem leszel megint ilyen,hogy nem csalod meg újra!Megbocsájtott!Te vagy az,aki el sem tudja képzelni,hogy min ment ő keresztül,míg neked csak ekkora sérelmed volt!-kiabálta,majd hátrafordult,hogy megkeresse barátnőjét,de se a háta mögött,se a kocsiban nem találta.Booth érezte,hogy Angie-nek igaza van és ő is elkezdte kutatni a lányt,de amint meghallotta a patak csobogását,tudta hol keressen.Igaza volt.Temperance ott állt ártatlanul.A szél lágyan belekapott a hajába.Seeley-t megcsapta a lány illata és eltöltötték őt a régi érzések.Brennan kezei élettelenül lógtak teste mellet,s arcáról könnyek folytak,bár ezt az ügynök csak sejtette.Halkan mögé lopózott és gyengéden végigsimította meztelen kezeit.Temperance selymes bőrén érezte a férfi érintését és egyből tudta,ki áll mögötte.
-Ne haragudj!-súgta a fülébe.A lány megfordult.Szeméből még nem tűntek el a könnyek.Booth lágyan letörölte arcáról és csak nézte.Nem tudta,hogyan folytassa tovább.Temperance teljesen kétségbeesettnek tűnt.-Sajnálom,hogy így viselkedtem!-szólalt meg végül-A te helyedben lehet,hogy én is ezt tettem volna!Tudom,hogy szeretsz és azt hiszem tudtam akkor is,mikor szakítottunk-nézett bűnbánóan-Nem akarom,hogy szomorú légy!-a lány szemében már nem látszottak könnyek.A férfi megcsókolta.
-Szeretlek!-ismételte Temperance az előbbi vallomását-Tudod Booth-kezdte újra-Volt még egy feltétel...-mondta elcsuklott hangon
-Mi?-ijedt meg az ügynök
-3 napunk van megoldani ezt,vagyis 2 nap és néhány óra.
-Menni fog!-bíztatta mindkettejüket-oldottunk már meg hamarabb is ügyeket
-Tudom.Csak említettem.
-Meg kell ígérned valamit...-kezdet bátortalanul
-Mit?-kérdezte kíváncsian
-Utána beszélünk a főnökkel,bármi is lesz az eredmény!-nyögte ki kicsit félve barátnője válaszától
-Rendben-mondta határozottan-Nem akarlak mégegyszer elveszíteni.
-Ez remek!-csattant fel-Azt hiszem-szólt kételkedve
-Majd meggyőzzük valahogy!-mosolygott Tempi
-Meg fogjuk-helyeselt Booth,majd meleg szívvel visszamosolygott

-FOLYTATJUK-

2011. február 10., csütörtök

Bones-Megnyerjük a "csatát"?-4

A lány kiindult az irodából,de még egy pillanatra vissza fordult és megszólalt:
-Ugye Booth nem tud erről semmit?-kérdezte szomorúan
-Nem.Tőlem nem is fog!-válaszolt a főnök
Temperance kilépett az ajtón,majd becsukta maga után.A falhoz simult és mind a két kezével a fejét fogta."Vajon jól döntöttem?Hogy mondjam el neki?Remélem megérti majd"-gondolkodását a telefonja csörgése szakította félbe.
-Brennan!
-Szia kicsim!Hogy vagy?-szólt a kagylóba Booth
-Jól-igyekezett,hogy hangja minnél meggyőzőbb legyen-Figyelj Booth...-kezdte-Beszélnem kell veled-folytatta komolyan
-Mond csak!
-Nem telefon téma.Nem jönnél az irodámba úgy fél óra múlva?
-Baj van?
-Csak gyere-válaszolta szomorúan
-Szeretlek!-Temperance-nek összeszorult a szíve és letette.Nemsokára már bent is volt az irodájában.Bezárkózott és magát nyugtatta."Menni fog!Mi lenne ha:Figyelj!Én még soha nem találkoztam nálad jobb emberrel...Nem.Ez nem lesz jó"-próbálgatta a beszédet
-Szia Tempi!-törte meg a csendet az épp belépő ügynök
-Szia-Booth meg akarta csókolni,de a lány lefordult
-Baj van?-kérdezte a férfi
-Booth!Én már rég el akartam mondani neked...-"Ez az!Menni fog!Folytasd!Csak most ne rontsd el!"-Egy ideje már nem érzek irántad semmit.
-Mi?-lepte meg a kérdés-Dehát tegnap még...
-Csak nem akartam,hogy kiborulj!Most sem akarom,de már muszáj volt elmondanom!
-Minden,amit valaha kerestem egy lányban,az megvan a te szemedben!
-Ez nem igaz Booth!-Temp teljesen kétségbeesett
-Mindenen sikerült együtt átmennünk!Nem kell ezt csinálnod!
-Sajnálom-mondta halkan
-Nem kell szakítanunk!Tudom,hogy szeretsz!Ha tegnap még szerettél,akkor ma is!
-Az utóbbi napokban már éreztem azt,amit kell-mondta magát is megdöbbentően meggyőző hangon
-Lehetetlen!Éreztem!Éreztem,hogy szeretsz!
-Már nem érzek irántad semmit.Vagyis semmi olyat,amiért együtt kéne maradnunk.Eddig a baba érdekelt,de már nem tudom elviselni ezt az egész helyzetet.Szeretlek,mint a társamat,de semmi több-próbálta elrejteni szomorúságát."Talán mégsem jó ötlet!Most még visszacsinálhatom!Mond el neki Tempi!Mond el!"-vette rá magát,de végül hiába
-Tehát végig átvertél.Ez...-a férfi nem jutott szóhoz és inkább elrohant
-Várj!-kiáltott utána a lány
-Ne aggódj a babáról gondoskodok,mint az apja és szeretni fogom.Mindenben segítek nektek,de most hagyj békén-újra elindult és Brennan újra utánakiabált,de hiába.Az ügynök nem állt meg.Temperance nem bírta,de nem is akarta visszafolytani bánatát és hangosan sírva leroskadt az ajtó mellé a falhoz.Angela pont oda akart menni barátnőjéhez az irodába,s mikor meglátta Booth-t idegesen elrohanni és hallotta Brenn kétségbeetett kiáltását,azonnal rohanni kezdett.
-Mi a baj?Jól vagy édesem?Úristen mi történt?-Angie is megijedt.Még nem hallotta a lányt így zokogni
-Booth...-dadogott-Booth!-kiáltott még egy utolsót,reménykedve,hogy a férfi meghallja,de hiába
-Mit csinált veled?-kérdezte aggódva
-Szakítottam vele!-még jobban sírni kezdett-Mindent lerontottam!Mindent!-könnyei patakokban folytak le szomorú arcáról.Angela nagyon meglepődött."Hogy lehet,hogy nekem nem szólt erről az egész kapcsolatról?"-látta,hogy barátnője így is szenved,ezért nem tett rá még egy lapáttal
-Cssss!-nyugtatta-Nyugodj meg!Semmi baj!-ölelte át-Semmi baj!-ismételte
-Olyan hülye voltam!Miért hittem,hogy így mindenkinek jobb lesz?
-Miért szakítottál vele,ha ennyire szereted?
-Mert Booth főnöke megtudta,hogy együtt vagyunk és szét akart minket választani!Én...Én megakadályoztam...mondta szomorúan,miközben könnyei nem apadtak."De milyen áron" gondolta Angie,majd leült barátnője mellé
-Ne sírj!Csss!
-Helyesen döntöttem?Megbocsájt nekem Booth még valaha Angie?-a lány hallgatott-Válaszolj kérlek!Mondj bármit,csak ne hallgass!-sírt tovább
-Meg fog!
-Honnan tudod?-nyögte
-Csak tudom-válaszolt-És én nem szoktam tévedni-mosolygott és ezzel a mondattal kicsit megnyugtatta Tempi-t és ő is elmosolyodott
-Igazán így gondolod?-kérdezte félve
-Igen.Ez a véleményem édesem.Úgyhogy nyugodj meg és koncentrálj a barátaidra!Hidd el lehiggad és minden rendben lesz!-Brennan-nek,bár nem teljesen,de egy kicsit eltűnt a fájdalma és visszament dolgozni.
Néhány nap múlva az ügynök új ügyet hozott társának.Bár alig találkoztak,Brennan mégis bízott benn,hogy a férfi megbocsájt majd neki,s örült,hogy végül újra láthatta őt.Booth azonban kelletlenül ment oda hozzá és a legrövidebben lerendezte.
-Szia Bones!Csak azért jöttem,hogy van egy új ügyünk és majd ha ráérsz menj erre a címre-mondta hidegen,majd átnyújtott egy lapot
-De ha megvársz,akkor felszaladok a kabátomért és már mehetünk is!-próbálkozott,de nem sok sikerrel
-Nekem még mennem kell...-itt egy kicsit abbahagyta,hogy gondolkodjon a folytatáson-Valahova-fejezte be a mondatot
-Értem-mondta letörve-Akkor hamarosan én is indulok-mondta letörten,majd visszament a többiekhez.Nagyon rosszul lett.Érezte,ahogy könnyek gyűlnek a szemébe
-Hé!Nyugodj meg!-súgta neki Angela-Csak dolga van!Majd ott beszéltek!Minden rendben van!
-Te is tudod,hogy nincs!Gyűlöl!És igaza van!Nem döntöttem helyesen,ez már a napnál is világosabb!-fakadt ki
-Akkor beszélj vele!-tanácsolta Cam
-És ha emiatt nem leszünk társak többé?
-Így viszont elveszíted őt örökre!-szólt közbe Angie
-Egyszer az életben hallgass a szívedre!-folytatta Camille
-Ezt az ügyet 3 nap alatt meg kell oldanunk.Ez is az alku része volt
-Ha nem beszélsz vele,nem tudjátok majd megoldani-mondta most Angela
-Tudom
-Nézd szívem!Én elkísérhetlek,ha akarod!-ajánlotta  a lány
-Megtennéd?
-Naná!A barátom vagy és én nagyon szeretnék segíteni!-mielőtt elmentek volna Cam hiretlen megyszólalt
-Elmehetek vele Cam?Persze Angela!Szüksége van rád!Menj csak!Ó köszönöm Cam!Szívesen Angela!-beszélt magának.Mind a 3-an elnevették magujat

-FOLYTATJUK-

2011. február 8., kedd

Bones-Megnyerjük a "csatát"?-3

Booth elment,hogy hozzon valami ebédet,Cam pedig bement Brennan-hez.
-Szia!-köszönt halkan-Bejöhetek?
-Mit akarsz?-kérdezte undokan
-Bocsánatot szeretnék kérni!-kezdte-Beszéltem Jason-nel!-Temperance-nek tágra nyílt a szeme
-És mit mondott?
-Már tudom,hogy ő szakított veled.Sajnálom,hogy így viselkedtem,csak azt hittem...-"akkor Jason szerencsére nem mondta el az egészet neki"-gondolta Temp-Ne haragudj!-mivel látta,hogy barátnője arca nem enyhül,kiment
-Várj!-kiáltott utána Brennan
-Igen?-fordult meg Camille
-Nem haragszom...-nyögte ki,bár még nem húzta ki teljesen a szálkát a szívéből,de úgy gondolta,ez a helyes-Csak rosszul esett,hogy ezzel vádoltál,de nem haragszom-mondta magának is
-Biztos?
-Annyira,mint az,hogy a föld forog-mosolyt erőltetett az arcára
Aznap este Booth és Brennan moziba mentek.
-Hova megyünk?-tudakolta kíváncsian a lány
-Megnézünk egy filmet.
-Mit?
-Olyat,amit még nem láttál!
-Akkor van miből válogatnod-kuncogott
-Majd bepótoljuk.Csak egyet kérek...
-Mit?
-A film után ne végezz antropológiai elemzést!-mindketten elnevették magukat.Egy romantikus-katasztrófa filmet választottak maguknak.A film vége után Temperance alig Bírta visszatartani,hogy kielemezze,de ígéretet tett,amit ő mindig betart.
-Szerintem a főszereplő...-kezdte
-Megígérted!-szólt rá Booth mosolyogva
-Csak azt akartam mondani,hogy jól áll a színésznőnek ez a szerep.
-Julia Roberts-nek Katy szerepe?
-Én nem tudom,hogy hívják,de igen,aki Katy-t játszotta.
-Azt hiszem többet kéne moziba járnunk!-nevetett a férfi,majd megcsókolta barátnőjét.Annyira el voltak foglalva,hogy észre sem vették,valaki figyeli őket.
Másnap mind a ketten elmentek dolgozni,mit sem tudva a "kukkolóról".Reggel egy csókkal búcsúztak el.Egyikük sem sejtette,hogy ez talán az utolsó lesz.Temperance kicsit félve lépett a laborba,hátha valaki kérdez a tegnapja vagy a "pasija" felől.
-Jó reggelt!
-Szia Angie!Mit hoztál?
-Az arcrekonstrukció eredményét.Így nézett ki a pasas-Brennan meghökkent
-Az lehetetlen Angie!Valamit elrontottál!Én tegnap láttam ezt az embert a moziban!
-Nem rontottam el semmit!Mint mindig most is többször leellenőriztem..Várj csak...Kivel voltál moziban?
-Egyedül-válaszolta zavartan
-Az emberek nem mennek egyedül moziba!Kivele!Áruld el!A barátnőd vagyok!
-Én ezt a férfit láttam tegnap.Ha nem hibáztál,akkor derítsd ki,mi történt!-hátat fordított és ahelyett,hogy az irodájába ment volna,inkább a boncasztal felé vette az irányt,mert látta,hogy ott van Dasy.
-Jó reggelt Dr.Brennan!
-Magának is Ms.Wick!-viszonozta
-Hogy van?
-Jól...De az áldozatunk nem mondhatja el ugyanezt magáról.Köszönöm,hogy letisztította a csontvázat!Talált valami érdekeset?
-Az az érdekes,hogy csak az állkapcsa tört el,de azon a sérülésen kívül semmi,még egy hajszál repedés sem található egyik csonton sem!
-Ez felettébb különös!Hadd nézzem csak!-ahogy nézte,ő sem látott semmit-Hodgins talált valamit?
-Nem tudok róla,de azonnal idehívom!-lelkesedett a lány
-Nem kell.Majd én szólok neki.Addig maga keressen tovább,hátha átsiklottunk valami felett!-Temperance körbejárta az egész intézetet,de nem talált senkit,végül mikor visszatért a laborba,Camille állt ott előtte,aki ideges tekintettel fürkészte alkalmazottját
-Szia Cam!Hol vannak a többiek?Kellenének Hodgins eredményei!
-Elküldtem őket.Beszélnünk kell-olyan komoly tekintettel nézett,hogy Brennan kezdett feszült lenni
-Itt?-kérdezte idegesen
-Itt.Most nincs idő elvonulni.Miért nem mondtad,hogy Booth-val vagy?-Temp nagyot nézett,de mindent tagadott
-Nem vagyunk együtt!-mikor látta főnöke tekintetét érezte,hogy felesleges hazudnia-Nem beszélhetnénk mégis máshol?
-Brennan!10-15 perc múlva Booth főnöke megkap egy papírt,amit ha aláír te és Booth soha többet nem lehettek társak!-"Ez nem lehet!Lehetetlen!Képtelenség!Hogy tudhatta meg?"-gondolkodott Brennan
-De miért?Ho-hogyan?Én...-dadogta
-Én sem akarom ezt!Neked kell odamenned,mert ha valaki,te meg tudod győzni,hogy ne írja alá!-Temperance teljesen rosszul lett.Szédült,hányinger és az ájulás kerülgette-Menj már!-Szólt rá Saroyan.
Brennan azonnal elindult,s mikor odaért bekopogott.
-Tessék?-szólt az FBI-os
-Jó reggelt-mondta halkan a lány
-Á!Dr.Brennan!Épp jókor érkezett!Most akartam aláírni a papírjukat,hogy boldogan élhessenek a legjobb ügynökömmel Seeley Booth-val!
-Honnan tudta meg?
-Nem kellett volna a mozi kellős közepén enyelegniük.
-Kérem ne írja alá!
-Na és miért ne?Elárulná Dr.Brennan?
-Szakítok vele!Ígérem!Nekem a munka sokkal fontosabb,mint a magánélet!Nekem a munka az életem!Szakítok vele,csak ne írja alá kérem!
-Miért kéne hinnem önnek?
-Nincs racionális oka.De tudnia kell,én mindig betartom az ígéretem!Bíznia kell bennem!Meg tudom csinálni!-könyörgött-Kérem!-tette még hozzá
-Rendben.Egy feltétellel.Ha a következő ügyet 3 nap alatt meg tudják oldani és betartja amit ígért,akkor továbbra is társak maradhatnak!
-Az már 2 feltétel-a főnök csúnyán nézett-Legyen 4!
-Maga most alkudozik?3 nap!1 órával sem több!

-FOLYTATJUK-

Bones-Megnyerjük a "csatát"?-2

Másnap újra ott ültek Sweets irodájában.
-Miért vagyunk még itt?-tudakolta dacosan Bones
-Dr.Brennan!Tényleg azt gondolta,hogy én ezt az anyagot leadom az FBI-nak?Tudom ezt nehéz elhinni,de én a barátja vagyok,ahogy Booth ügynöknek is!Már évek óta dolgozunk együtt és bizton állíthatom,hogy maguk a valaha élt legjobb páros!Tökéletesen kiegészítik egymást!Miért tenném ezt tönkre?-felállt és szemük láttára tépte szét az anyagot,amit előző nap leírt
-Már le kellett volna adnia....-szólt a lány
-A régi anyag mellett döntöttem.Az jobban tetszett nekik-Brennan-nek és Booth-nak egyaránt köszönet tükröződött a szemében.Az ügynök telefonja csörögni kezdett
-Booth!-szólt bele-Igen uram!-egy kis szünetet tartott-Azonnal indulunk!-letette,majd társához fordult-Van egy kis dolgunk!
-Nagyszerű!Akkor mehetünk is-felkapta a kabátját és elindult.Még egyszer hátranézett Sweets-re.Booth követte a pillantását,majd mindketten kimentek.A pszichológus értetlenül nézett maga elé
-Ugye tudod,hogy nem kell sehova mennünk?-kérdezte a férfi mikor kiléptek az épületből
-Mi?De hát azt mondtad...-értetlenkedett a lány
-A főnök már az "igen uram" után letette.Ismerem Sweets-t és tudom,hogy tovább faggatott volna,ha ott maradunk.
-Igazad lehet...-helyeselt
-Most viszont ebédidő van!-mosolygott ravaszul a férfi
-Igen....Ehetünk!-nevetett Brennan
-Én nem pont arra gondoltam-vigyorgott tovább,majd magához húzta társát és megcsókolta
-Na jó-motyogta-Talán van rá egy kis időm...De aztán be kell mennem dolgozni...Ahogy neked is
-Te olyan ünnep rontó vagy!
-Bocsi-újra megcsókolták egymást,majd beültek az autóba és felmentek Booth lakására.Nem telt el 1 óra és már keresték is telefonon a Dr-nőt.
-Ezek szerintem tudják,mikor zavarnak a leginkább..-morgott Booth-Ne vedd fel!
-Nagyon kitartóan hív!Talán fontos!-aggodalmaskodott a lány
-Úgyis csak Cam az,hogy hol vagy már!-nyugtatta
-Akkor pont azért kell felvennem,hogy ne jöjjön rá,mi folyik köztünk!-magyarázta
-Muszáj?-a mobil elhallgatott,-Már nem is csörög!-majd újra megszólalt
-Sajnos igen-felvette a telefont-Brennan!
/-Hol vagy már?Nincs bajod?Aggódtam érted!Rég itt kéne lenned!-szólt bele főnöke/
-Sweets-nél vagyunk!
/-Mi?De ő itt van velünk!-értetlenkedett-Na jó!Gyere be kérlek,mert szükség van rád!-szólt ismét-Siess!-tette hozzá,majd letette a telefont/
-Most mennem kell!-nyögte kelletlenül.Gyorsan felpattant és felöltözött
-Nem kell sietned!-lassította társa
-De muszáj,mert már így is sokat késtem!-ellenkezett
-Szeretlek-súgta oda a férfi,majd megcsókolta
-Tudom-válaszolta halkan
-Várj!
-Igen?
-Kell a kocsim?-ajánlotta fel az ügynök
-Nem!Akkor te nem tudsz bejönni...
-Megoldom-vágott közbe.A lány kicsit gondolkodott,de végül elfogadta az ajánlatot
-Köszönöm-adott még egy csókot,felkapta a kulcsot és elment.Mikor beért a laborba,köszönt,s még mielőtt bármit kérdezhettek volna a többiek,felhúzta a kesztyűt és dolgozni kezdett
-Az állkapocs el van törve.Alighanem közvetlen a halála előtt egy erős ütéstől keletkezhetett ez a sérülés.Valaki úgy nagyjából 90°-os szögben üthette meg,tehát valószínű,hogy a támadója körülbelül egy fejjel magasabb lehetett az áldozatnál...-hadarta,de valaki közbeszólt
-Brennan!-szólalt meg Angie-Hol voltál?-kíváncsikodott
-Ebédeltem Booth-val-válaszolt határozottan
-Hol?-hitetlenkedett Cam
-A Royal Diner-ben,ahol szoktunk
-De furcsa!Mi is ott voltunk és nem láttunk titeket!-már Camille is nagyon kíváncsi volt,Angie pedig szinte majd kiugrott a bőréből a kíváncsiságtól
-Azt hiszem ez nem munkahelyi téma-nyögte közbe kelletlenül
-Pasival voltál?-kíváncsiskodott tovább Angela
-Ha igent mondok dolgozhatok tovább?-kérdezte unottan,bár kicsit sem unta."Csak ne jöjjenek rá"-gondolta
-Nem!Ki vele ki a szerencsés?Booth?
-Nem!-vágta rá feltűnően
-Ugyan!Még én is tudom,hogy mikor felemeled a hangod és hirtelen válaszolsz,akkor hazudsz!-mosolygott Cam
-Nem..-mondta halkan-Booth Parker-rel van-Saroyan arcáról lefagyott a mosoly.Azt még elviselte volna,ha Brennan Booth-val van együtt,de hogy ilyen hamar túllépjen Jason-nön,az már túl sok volt neki.Látta,hogy az ügynök épp most toppant be a labor ajtaján.Lehiggadt és odament faggatni a férfit.
-Szia Seeley!Hát Parker hol van?-tért a lényegre
-Parker?-kérdezte értetlenül,majd barátnőjére nézett,akinek ijedtség ült ki az arcára.Mikor végre megértette,miről is van szó,az agya azonnal választ keresett-Ja!Parker!Őt visszavittem Rebekának,mert úgy volt,hogy ebéd után elmennek a vidámparkba-húzta ki a csávából mindkettejüket.Cam csalódottan fordult vissza a hullához.Angela még végigmérte Booth-t,majd követte főnökét.Brennan odaoldalgott barátjához,majd halkan megkérdezte
-Hogy jutottál ide ilyen gyorsan?
-Taxival.Mi volt ez a Parker-es téma?-suttogta ő is
-Majd elmondom.
-Tudod Brennan...-szólt a háttérből Cam-Nem hittem volna,hogy ilyen gyorsan túllépsz Jason-ön-közben a lány már odaért a boncasztalhoz-Szeretted egyáltalán?-kérdezte felháborodottan,mire Temperance felkapta a fejét és felemelt hanggal fordult főnökéhez
-Nem tudsz te semmit rólunk!Fogalmad sincs róla,hogy mi történt köztünk!Mi jogon ítélkezel az érzéseim felett?-levette a kesztyűt,kidobta,majd felment az irodájába.Booth követte
-Minden oké?
-Hogy mondhatja azt,hogy én nem szerettem?Miért kellett ezt felhoznia?
-Nyugodj meg!Cam csak az unokaöccsét védi!Ez természetes!-Temp hallgatott
-Talán.Ne haragudj Booth!
-Miért kéne haragudnom?
-Hát hogy így felháborodtam.Tudom,hogy ezt nem lehetett könnyű hallani...
-Ugyan!Kit érdekel?Már velem vagy és ez a lényeg!

-FOLYTATJUK-

2011. február 2., szerda

Bones-Megnyerjük a "csatát"?-1

Booth átölelte Brennan-t.
-Mit köszöntél neki?-kérdezte a lány,hiszen nem is árulta el senkinek a történteket
-Reggel felhívott a főnök,hogy menjek be.Arról beszéltünk,hogy ha szeretnék veled dolgozni,akkor lehet,mert Jason beajánlott.Azt mondta,nálunk jobb párost a földön nem találni,tökéletesen kiegészítjük egymást és tökéletes az összhang is köztünk.
-Ugye te nem fogadtad el?
-De igen.
-Azt hittem,ezt már megbeszéltük.
-Nem akarsz velem dolgozni?-Brennan félrenézett,majd a férfire és azt mondta:
-Mindennél jobban szeretnék veled dolgozni Booth!Amikor társak voltunk,az volt a legszebb időszak az életemben!
-Nekem is...
-Nem tudhatja meg senki!Főleg Sweets!Nem kockáztathatunk!
-Tudom.Nem nagy ügy.Egyszerű!
-Remélem.
-Ma el is kell mennünk...
-Hova?
-Sweets-hez..Újra felmérést csinál.
-Már egyszer megtette!Minek megint?-kérdezte idegesen
-Félsz?
-Hát ő egy pszichológus...
-Ne aggódj!Menni fog!Jók vagyunk!-mindketten elmosolyodtak és elindultak
-Hova megyünk?-tudakolta Brenn
-Dolgozni!
-Máris egy ügy?
-Ezt szereted...Vagy tévedek?
Dehogy.Tökéletesen igaz!-mikor megérkeztek Brennan megszólalt-Hát akkor most vége....Estig csak munkatársak leszünk...
-Ez lehangoló-mondta szomorúan Booth
/-Helló Dr.Brennan!-kopogott az ablakon Dasy idegesítően vigyorogva/
-Menjünk!-szólt végül a Dr-nő és kiszállt az autóból-Maga meg mit keres itt?-fordult a lányhoz
-Hát gondoltam szükség lehet rám!-nevetett tovább a lány
-Menjen vissza a laborba Ms. Wick!Ott nagyobb szükség van magára.
-Ez talán egy kicsit durva volt szí...Szép...Nem volt szép tőled...-javította magát az ügynök
-Délelőtt kell mennünk?
-Igen.
-Akkor jogos volt.Úgyis beküldöm a laborba.
-Dr.Brennan-nem teljesen igaza van!A laborban nagyobb szükség van rám!-elindult a kocsi fele,de visszafordult-Üdv újra köztünk Booth ügynök!
Miután Dr. megállapította a holttest kilétét,bevitette a laborba és társával elindultak Sweets-hez.
-Foglaljanak helyet!-tessékelte be őket a pszichológus mikor megérkeztek-Meséljenek valamit!
-Mit?-kérdezte a lány
-Hogy miért döntött úgy,hogy másik társat szeretne!Amíg ezt a problémát nem oldjuk meg,addig nem léphetnek tovább!
-Ezt mi már tökéletesen megoldottuk!Igaz Booth?-fordult társához
-Igen-válaszolt
-Teljesen továbbléptünk!
-Azért kérem mondják el nekem is!-faggatta őket tovább
-Már lezártuk ezt az ügyet-tiltakozott Brennan
-Teljesen még biztos nem,de ha elárulják...
-Nem akarjuk!...Felhozni....Nem akarjuk felhozni!-védekezett tovább
-Kérem Dr.Brennan!-Sweets fenyegetésbe kezdett,mert nem látott más kiutat-Ha nem hajlandóak elárulni,akkor itt be is fejeztük!-szólt keményen
-Rendben...-mondta feladva az ügynök-Elmondjuk....
-Booth!
-Halljuk Booth ügynök!
-Miattam volt ez az egész...-a lány ránézett,hátha abbahagyja,mielőtt késő lenne,de a férfi nem tette-Megcsaltam Hannah-t Bones pedig megtudta-Temp meglepődött,de egyből reagált
-Talán kicsit túlreagáltam...
-Nem!Igazad volt!Nem kellett volna ezt tennem.Szakíthattam volna vele és akkor nem történik ez meg.Nem haragudtál volna meg rám és végig veled dolgozhattam volna.-egy kis szünetet tartott-Kérlek ne haragudj!
-Ez elég sújos ügy.Biztos túlléptek rajt?
-Igen-válaszolta Brennan határozottan-Már minden rendben részemről-mosolygott Booth-ra
-Szerintem is-viszonozta
-Én is így látom-szólt közbe Sweets-Folytathatjuk mással?
-Tőlem-mondta cinikusan az ügynök
-Akkor kérem álljanak fel és menjenek olyan közel egymáshoz,amilyen közel csak tudnak,de ne érintkezzenek!A kezeket is kérem rakják fel!-alig bírták türtőztetni magukat,de szerencséjükre csörgött a telefon
-Brennan!-vette fel azonnal
/-Be tudsz most jönni?Mutatnák valamit!-szólt a kagylóba Cam/
-Persze!Azonnal indulok!-letette és a pszichológushoz fordult-Most mennünk kell-felkapta a kabátját,Booth pedig az öltönyét és elindultak.Amint becsukták az ajtót egymásnak esetek.Sweets rájuk nyitott és egyből szétmentek.
-Jöjjenek be-mondta
-Ez nem az aminek látszik!-védekezett a lány-Mi csak...
-Csak jöjjenek-vágott közbe a doki-Már az elején tudtam,hogy a történetük nem igaz.
-Tényleg?-kérdezte hitetlenkedve Temp
-Igen.Most már nincs okuk titkolózni.
-Hát már nincs.Bárcsak lenne-motyogta
-Már elárulhatják a valós történetet!
-Rendben...-fogott hozzá Booth
-Majd én!...Az egész azzal kezdődött,hogy Booth nem árulta el a titkát,engem pedig nagyon zavart a viselkedése.Egyszer felhívott a Jeferson tetejére...-kezdte el a történetet,majd hamar be is fejezte-Aztán eltelt több mint 2 hónap és kiderült...
-Mi?
-Azt nem fogom elmondani.Nem magára tartozik.Ennyi elég.Elégedjen meg ezzel!-felkapta a kabátját és kiment,Booth pedig utána
-Jól vagy?
-Nem akarom,hogy megtudja!Érted?
-Igen.

-FOLYTATJUK-