2011. október 29., szombat

Bones-Hosszú az út...-5

Booth hamar felöltözött,egy gyors kávét lenyomtak és már rohantak is,mert mindketten késésben voltak.Először az intézetbe mentek.Brennan már teljesen elfelejtette a tegnapi estét,vagyis azt,hogy Cam talán meglátta.Úgy érezte,hogy nem kell aggódnia.
-Szia édesem!-üdvözölte barátnőjét Angela,a szokottnál kicsit nagyobb örömmel,majd megölelte-Hogy vagy?-érdeklődött
-Szia Angie-mosolygott Tempi-Jól
-Neked is szia Angela!-szólt közbe Booth a beszélgetésbe
-Ó!Ne haragudj Booth,csak tudod nagyon izgatott vagyok a ma este miatt!-mentegetőzött a lány,aztán újra barátnője felé fordult-Gyere velem!Mutatnom kell valamit!-megragadta a nő karját és annak beleegyezése nélkül elráncigálta az ügynök mellől
-Angela!Várj már!Egyedül is tudok menni!-hallatszott még az ellenkezés,majd csend lett.Booth egyedül maradt a labor szélén.Azon gondolkodott,hogy hazamenj-e vagy inkább várja meg társát.De nem jutott el az eredményig,mert egy halk női hang megzavarta
-Beszélnünk kell!-suttogta,mintha attól félne,hogy valaki meghallja...


***


Közben Angela lelkesen mutogatta a díszeket és azt,ami az est fénypontja lesz.
-Nézd!-bekapcsolt egy rajzfilmre hasonlító videót-Te itt fogsz állni-mutatott a képernyőre-és éppen Booth-tal lassúzol,mikor én Hodgins egyik kütyüje segítségével szétrobbantom a fölöttetek lévő lufikat és egy csomó szívecske formájú konfetti hullik szét!-magyarázta a tervet-Na?Milyen?-kérdezte izgatottan
-Ennek nem meglepetésnek kellett volna lennie?-nézett barátnőjére furcsán
-Jaj már Brennan!Csak azt mondd meg,hogy tetszett-e!-türelmetlenkedett
-Csodálatos lesz a bulid Angela!-nyugtatta meg az izgatott lányt
-Ez nem az én bulim lesz édesem!-toppantott Angie-Hanem a tied!
-Tudom..Akkor is nagyon jó lesz!-mosolygott
-Biztos?-kérdezte,félve attól,hogy esetleg Tempi hazudik neki,hogy jobban érezze magát
-Igen.Teljesen biztos!-nyugtatta meg
-Akkor jó..-zárta le a témát-Tudod..Ha esetleg beszélni szeretnél velem arról..-célozgatott Angela
-Miről?-ráncolta össze a szemöldökét Brenn
-Hát tudod!Arról..!-nem akarta kimondani,hogy valójában miről is van szó
-De mégis miről Angela?-értetlenkedett tovább
-Az elrablásodról..-nyögte ki halkan és nagyon nehezen.Brennan szinte teljesen lefagyott,nem tudta,hogy mit is válaszoljon erre.Az emlékek csak úgy peregtek a szeme előtt és nem tudta őket megállítani
-Ha..Ha végeztünk akkor én megyek is dolgozni!-mondta remegő hangon,majd kirohant a szobából és a saját irodája felé vette az irányt.Amint belépett az ajtón,becsapta és akaratlanul is sírni kezdett.Akárhogy próbálta megállítani a könnyeit,nem sikerült.Tennie kellett valamit,hogy eltűnjenek a képek a fejéből..A zsebébe nyúlt és kivette a kis dobozt.Egy ideig csak nézegette,nem tudta,hogy helyesen teszi-e,ha most bevesz néhányat,de a képek nem hagyták nyugodni.Nem tudott megszabadulni a múltjától.Kinyitotta dobozt és a tenyerébe öntött 2 pirulát,majd mikor úgy gondolta,hogy ez kevés lesz,hozzáadott még egyet és bevette őket.Hátradöntötte a fejét.Gondolatai teljesen elkalandoztak.Már most érezte,ahogy a gyógyszer hatni kezd,csak arra nem gondolt,hogy ez még lehetetlen.Az agya teljesen kikapcsolt,még azt sem vette észre,hogy valaki kopogott az ajtaján.
-Édesem!-szólt be a már nyitott ajtón Angela-Ne haragudj!-megérintette barátnője kezét,aki csak erre eszmélt fel.Letörölte a könnyeit-Én..Nem akartam felhozni,csak..Segíteni szeretnék neked!Tudom,milyen nehéz most minden!-mondta megértően,de Temperance mintha csak a végét hallotta volna a beszédnek,teljesen felháborodott
-Nem!Te semmit sem tudsz!-emelte fel a hangját-Nem érezheted,amit én,mert veled nem történt meg!-könnyes tekintete mélyen a lányéba hatolt-Nem élted át!Megölhettem volna azt az embert,aki elrabolt!Olyan egyszerű lett volna,mégsem tettem!Megakadályozhattam volna mindent!Érted?Mindent!Csak néhány centin múlott az egész és én elcsesztem!Megijedtem!-az arca ismét nedves lett a szeméből előtörő könnyektől-Megtehettem volna!..-fejezte be,mert már elfogyott az ereje és már csak zokogott.Angela átölelte barátnőjét és elkezdte volna nyugtatni,de már semmi nem jutott az eszébe.Nem tudta,hogy hogy lehet Tempi ilyen makacs!Miért nem kér segítséget?Ebbe teljesen belebolondul!De megtalálta a megoldást :Szólnia kell Booth-nak.Ez lesz a leghelyesebb dolog,amit tehet.Először még biztos nagyon fog haragudni rá Brennan,de végül minden jóra fordul..Így kell lennie..
-Ne sírj!Helyesen cselekedtél!Megszenvedted,de ha megölöd,akkor most a bűntudattól nem szabadulnál!Nyugodj meg kérlek!-nem volt képes felfogni,hogy hogyan gondolkodhat Temperance még ezek után józanul.Ő már biztosan megbolondult volna..De mi van,ha Brenn sem gondolkodik józanul??Meg kell tennie..Igen!Beszélni fog Booth-tal!


-FOLYTATJUK-


Köszönöm szépen a kommenteket az előző részhez!Tudom,hogy ez nem lett valami hosszú,de ha tovább írom,akkor most nem lenne bennetek kérdés..;)
Most se maradjanak el a hozzászólások!Nem hiszem,hogy olyan nehéz lenne 10-et összeszedni!Köszi :)

2011. október 25., kedd

Bones-Hosszú az út...-4

Temperance lehúzta a kártyáját és felment az 5 lépcsőfokon.Nem tudta,hogy miért épp itt kötött ki,de most már nem volt visszaút.Lassan ment végig a helyiségen,egészen a műszereket tartó kis asztalig,ami inkább felelt meg egy guruló fióknak,mint asztalnak.Végighúzta a kezét rajta,majd megragadta azt a szikét,amivel védekezni próbált aznap délelőtt.Nem értette,miért nem egyből a szívébe vágta a kést,miért csak a vállába.Ha akkor megöli,ez az egész nem történt volna meg.Újra és újra lejátszotta magában az eseményeket.Megszorította a szikét és megfordult.Behunyta a szemét.Úgy érezte,mintha az a férfi ott állna előtte.Felemelte a kezét,de most az árny szívébe szúrt.Bárcsak igaz lenne.Bár akkor megtette volna!Miért nem tette?Meg kellett volna ölnie!-Könnyek folytak végig az arcán.Leeresztette a kezét és kinyitotta a szemét.Ha nem félt volna megtenni,talán biztonságban érezné magát,mert ez az egész nem történt volna meg.Félt.Nagyon félt,hogy újra megtörténik,de nem változtathat a múlton.Már épp letörölte könnyektől nedves arcát,mikor egy magassarkú hangja csapta meg a fülét.Szinte azonnal leejtette a szikét,nem sokkal később pedig Cam jelent meg.
-Te mit keresel még itt?-kérdezte aggódva Brenn,hátha Cam látott valamit
-Elfelejtettem,hogy holnapra át kell faxolnom az egyik régebbi ügy aktáját.De te mit keresel itt?-faggatta a rémült lányt
-Én..Én csak..Körülnéztem-nyögte ki végül-Tudod,hogy van-e még itt valaki..-egyre idegesebb lett.Még soha nem került ilyen helyzetbe.Mi van,ha Cam rájön mit művelt az előbb és elmondja Booth-nak?Nem!Ezt meg kell akadájoznia!De mi van,ha nem is látott semmit?Nyugi!
-Angela nemrég szólt nekem,hogy ők elmennek,Wendall pedig már fél 9 körül elment.
-Értem-mondta zavarodottan-Akkor azt hiszem,felhívom Booth-t és én is megyek-hadarta,majd remegő kézzel elővette a mobilját és benyomta az ügynök gyorshívóját
-Rendben.Akkor aludj jól!-mosolygott a nő,hátat fordított és kiment.Temperance nem tudta,hogy mit gondoljon.Most tudatosult benne,hogy újra egyedül van.Most tényleg nagyon egyedül és félt.Gondolataiban Booth hangja szakította meg
/-Szia!Mehetek érted?-kérdezte lágyan a férfi/
-Igen-hebegte válaszul Tempi-Már végeztem és szeretnék hazamenni-lenyugtatta a hangját és folytatta-Mikor jössz?
/-Most indulok.Siessek?-kérdezte aggódva,mert érezte a feszültséget társa hangjában/
-Ha tudsz-felelt higgadtan-Akkor gyere!Szia!-köszönt el,majd letette a telefont.
Most egész testében remegett és nem mert megmozdulni.A lábain mintha egy tonnás súly lenne.Szaporán kapkodta a levegőt."Nyugi!Nincs itt semmi!Nyugalom!Ha itt maradok semmi sem fog történni..Talán felveszem azt a szikét...Csak hogy ne heverjen a földön.."-a félelme csak fokozódott,mikor valami zajt hallott az emeletről.Gyorsan felkapta a szikét és erősen szorította-"Nincs itt semmi!Egyedül vagyok!Nem félek!"-szorítása kicsit engedett,de amint Booth megszólalt az ajtóban úgy összerezzent,hogy a szike nagy hanggal ismét a földön landolt.
-Mi volt ez?-kérdezte a férfi-Jól vagy?-Brennan-nak nagyon dobogott a szíve
-Igen..Csak egy kicsit megijesztettél-nyögte ki
-Minek volt nálad szike?-érdeklődött tovább
-Hát..Eltört a másik a boncteremben és idejöttem ezért,te pedig megijesztettél és most kereshetem meg!-vágta oda.Még büszke is volt magára,milyen jól tudott röktönözni
-Bocsi.Akkor segítek!-ajánlotta fel,majd odament a lányhoz és átölelte-Milyen volt a napod?-kérdezte érdeklődve
-Egész jó.Te tudtad,hogy Angela bulit szervezett nekem?
-Lehet,hogy tudtam róla valamit-mosolygott sejtelmesen
-Remek!Akkor miért nem szóltál?-vonta kérdőre tettetett felháborodással
-Kellett volna?-vigyorgott Seeley és megcsókolta Brenn-t
-Na szép!Most meg hízelegsz!-nevetett Tempi
-Nem is!..Na jó.Talán egy kicsit..De csak egy kicsit!
-Akkor keressük meg azt a szikét.Remélem nem tört el...-kibontakozott a férfi karjaiból és letérdelt a földre,hogy megkeresse,de Booth előbb talált rá
-Itt is van!-emelte fel az éles tárgyat
-Remek!Köszi!-kikapta az ügynök kezéből és visszatette a helyére
-Kérdezhetek valamit?-kezdte komolyra fordítani a szót
-Persze!-Temperance szíve úgy kalapált,hogy majd kiugrott a helyéről.Nagyon remélte,hogy Cam nem tud semmit,amit elmondhatott Seeley-nak
-Vettél ma be gyógyszert?-kérdezte,mire Tempi-nek hatalmas kő esett le a szívéről
-Nem..Ma még nem.Miért?És honnan tudsz a gyógyszerekről?-ez a hazugság már olyan természetesen jött,hogy Brennan még maga is képes lett volna elhinni
-Találtam egy gyógyszeres dobozt ma a fiókodban,mikor kerestem a kulcsodat..Miért nem mondtad el nekem?-megfogta a nő mindkét kezét
-Nem tartottam lényegesnek,mert nem sokszor van rá szükségem-folytatta tovább a hazugságait
-Biztos?-aggódott a férfi
-Igen!Ne aggódj Booth!Minden rendben!Már nem tör rám az a pánik,ami régen!..Tényleg!-tette hozzá.Seeley olyan egyszerűen hitt Brennan szavainak.Meg sem próbált kételkedni a lányban,ami csak megkönnyítette Tempi dolgát.
-Rendben.Akkor indulhatunk haza?-mosolygott Booth,amire Bones csak egy egyszerű "persze" választ adott,majd elindultak hazafelé.


***


Másnak Brennan egész nyugodtan kelt fel.Nem tudta,hogy a tegnap este bevett gyógyszertől aludt ilyen jól,vagy mert annyira elfáradt,de a lényeg az volt,hogy rémálmainak most csak enyhébb fokozatát élte át az éjszaka.Érezte a felkelő nap sugarainak gyengéd cirógatását.Lassan kinyitotta a szemét és megdörzsölte.Booth felé pillantott,aki még mindig az igazak álmát aludta,mit sem sejtve arról,hogy a mellette lévő nő mire készül.Temperance óvatosan kitápászkodott az ágyból,nehogy felébressze a férfit,kihúzta a fiókot és elővette a gyógyszeres dobozt.Még nem vált függővé,de sokszor volt szüksége a kis bogyók hatására..Ezen a helyen már nem volt biztonságban.De most hova tegye?Melyik az a hely,ahova Booth soha nem nyúl?A cipői!Ott tuti nem fog kutakodni senki.Kinyitotta a cipősszekrényt és beledugta a cipőjébe a dobozt.És mi van,ha szüksége van rá?Egynek mindenképpen kell lennie nála!A táskájához sietett és belenézett."Remek!"-gondolta magában mikor meglátta,hogy ott is van még egy pár szem.Amint elintézte a fürdőhöz ment,hogy rendbe tegye magát.Fél órát töltött bent és mikor kijött,Booth még mindig aludt,így odament,hogy felkeltse a durmoló ügynököt.
-Booth!-súgta a fülébe lágyan-Ébresztő!Hallod?Kelj fel!-puszit nyomott társa arcára-Hé!-rázta meg egy kicsit,mikor látszott,hogy semmi nem hat-Ébredj már álomszuszék!-mondta már kicsit hangosabban
-Na!Mi az?-kérdezte kómásan-Még nem akarok felkeni!Hagyj!-dörmögte rekedten
-Akkor sem,ha kapsz egy csókot?
-Nem-felelt Booth-De kettőért felkelek!-folytatta,mire Brenn elnevette magát
-Na igen!De a csókhoz két ember kell,szóval muszáj felkelned!-Seeley kinyitotta a szemét és Tempi-re nézett,aki megcsókolta-Jó reggelt!
-Kettőről volt szó!-Booth is megcsókolta Brennan-t,majd átfordultak és így Temperance került alulra.
-Booth ne!Most ne!-suttogta a lány
-Rendben!-az ügynök vette a lapot és felült
-Készítek kávét,addig te készülj el,mert elkésünk!Ma is neked kell bevinned engem!-nevetett,majd felpattant és a konyhába indult,egyedül hagyva Booth-t.


-FOLYTATJUK-


Itt az új rész!Ehhez is sok komit kérek,mert az utóbbi időben könyörögni kellett.Tessék mostmár írni valami véleményt! ;)

2011. október 22., szombat

Bones-Hosszú az út...-3

Már este volt,a laborban mégis zajlott még az élet.Mindenki pörgött,hogy minél előbb hazamehessen.Angela már csak Hodgins-ra várt,Cam az irodájában ügyködött,Brennan és Wendall az áldozat csontjait tisztították meg a maradék hústól és a szennyeződésektől.Így,fél 9 felé már senkinek sem volt kedve a munkához,mégis meg kellett csinálniuk,mert Angela holnapra egy bulit tervezett Brennan visszatérése alkalmából.Tempi nem igen akart beleegyezni,de nem volt más választása,hiszen tudjuk,hogy Angie mennyire erőszakos tud lenni,ha valamit el akar érni.
"-Mit szólnál hozzá,ha egy bulit szerveznénk neked a visszatérésed alkalmából?-kérdezte izgatottan Angela
-Nem szeretem a bulikat Angela!Te is tudod!-védekezett a kelletlen 'meglepetés' ellen a nő
-Már egyébként is késő!Holnap este itt a laborban lesz a parti!Szépen öltözz ki és készülj arra,hogy veszettül be fogsz rúgni!-ki akart menni Brennan irodájából,de visszafordult-Vagyis én tuti,szóval,vigyáznod kell rá,hogy ne fénymásoltassam le a fenekem,mert emlékszel mi volt legutóbb!Hetekbe telt összeszednem a fénymásolatokat és ez mind azért volt,mert nem voltál hajlandó eljönni!A barátok vigyáznak,hogy..
-Hogy a barátjuk ne fénymásolja le a fenekét másoknak!Tudom-fejezte be a lány helyett
-Úgy van!-helyeselt-Akkor holnap valami csinibe gyere!-kiment az irodából és ezzel magára hagyta a zsörtölődő Tempi-t"
Még most is mérges volt barátnőjére,amiért így viselkedett.Mi az,hogy ő dönti el,mikor hova menjen??Neki ne más ossza be az idejét!Amúgy sem szeretne társaságban lenni.Még nincs rá felkészülve,hogy körülvegyék a boldog emberek,ő pedig a puncsát iszogatva nézze,ahogy mindenki nevetgél és jól érzi magát,miközben legszívesebben otthon az ágyában feküdne Booth mellett és próbálna nem gondolni semmire.Az ágyában,ami igazából Booth ágya.Az otthonában,ami valójában Booth otthona..Még nem volt ereje visszaköltözni a saját házába,de már nem is igazán akart.Az egyetlen,ami zavarta,hogy nem akart Seeley nyakán maradni.Már így is teljesen hozzászokott,hogy a férfi közelében van és nehéz lesz kimondania a visszaköltözés szót,de meg kell tennie..Csak még előbb erőt gyűjt hozzá.



***


Már 9 óra is elmúlt,mikor Angela és Hodgins végre elindultak hazafelé és Cam is elkezdett készülődni.Brennan még a csontokkal beszélgetett,ami talán egy picit zavarta is legjobb barátnőjét,aki nem bírta szó nélkül hagyni ezt az egészet.
-Te nem jössz édesem?
-Még dolgozom.Holnap úgysem lesz rá időm,mert rákényszerítettél arra,hogy elmenjek egy olyan partira,amit nem is szeretnék!-tört ki Temperance-ből
-Én nem kényszerítelek semmire!Csak azt mondom,hogy mint jó barát,ott lehetnél..Meg amúgy is!Ez a te partid!Illene megjelenned rajta!..Egyébként sem tudnál dolgozni a zenétől-védekezett a lány,de Brenn-re ez nem igazán volt hatással
-Hagyjuk Angela!-fordult vissza a boncasztalhoz-Már mondtam,hogy elmegyek.Legyen elég ennyi
-Hát jó.Azért tudod,hogy csak érted csinálom ugye?-megfogta barátnője kezét,aki ránézett és csak egy szót mondott,de ez magában hordozott minden szemrehányást
-Biztos?-Angela nagyot sóhajtott
-Igen.Persze én is szeretném magam jól érezni,de itt te vagy a fontos!Azt szeretném,hogy egy kicsit lazulj el!Bulizz!Élj!Azt akarom,hogy érezd jól magad és felejts el mindent..-hirtelen abbahagyta a beszédet.Érezte,hogy ezt lehet nem kellett volna mondania
-Arra még nem gondoltál,hogy nem akarok ellazulni,nem akarok bulizni és nem attól érzem jól magam,hogy a sok ember ott fetreng mellettem a részegségtől,boldogok,mert az életben nincs semmi olyan gondjuk,ami miatt aggódniuk kéne,nem szednek antidepresszánsokat,amire nem lehet inni és ami egyáltalán nem hat!-bukott ki az ingerült lányból.Könnyes szemekkel visszafordult a boncasztalhoz és megtámaszkodott rajt-Ha azt hiszed,hogy nekem ez tenne jót,akkor nagyon tévedsz!-fejezte be halkan,remegő hangon.Angela szomorúan nézett barátnőjére.Már nem tudta,hogy hogyan is nyugtathatná meg,vagy épp,hogy hogyan segítsen neki továbblépni
-Tudod mit?Lehet,hogy igazad van.Nem tudom,hogy neked mi a jó...De azt tudom,hogy mi nem az és amit most művelsz magaddal,az nagyon nem jó!-kezdett bele lágyan-Tudtam,hogy még nem léptél tovább,de azt reméltem,majd megbeszéled velem.Láttam,hogy hogyan vágsz át mindenkit azzal,hogy jól vagy,hogy már tudsz dolgozni,de én már túl jól ismertelek ahhoz,hogy engem is átverj.Miért nem beszélsz Booth-tal?Mondd el neki,hogy segítségre van szükséged!Mondd el neki,hogy nem vagy felkészülve arra,hogy dolgozz és hogy egyedül legyél!Beszélj vele!-bíztatta Brennan-t,aki megrázta a fejét
-Te is tudod,hogy mit mondana!Azt,hogy beszéljek Sweets-sel,neki pedig el kéne mondanom mindent,ami velem történt én pedig ezt nem akarom!El akarom felejteni,nem pedig felidézni a múltat Angela!-barátnője szemébe nézett,majd újra az asztalra-És egyébként sem akarom elmondani neki..Tudod,hogy hogyan reagálna.Azt mondaná,hogy maradjak még otthon vele és majd együtt átvészeljük,hogy segít nekem..
-Nem ez kell neked?Nem ő?
-Nem!Már eleget tett értem és tudom,ha beszélek vele,újra megtenné!Nem akarom,hogy annak szentelje az életét,hogy rám vigyáz és nekem segít!Nem fogom neki elmondani és szeretném,ha te sem tennéd Angela!-mélyen a lány szemébe nézett,aki megadóan bólintott
-Nem fogom.De szerintem szükséged van rá..És Sweets is sokat tudna segíteni-nem várt választ.Átölelte Brennan-t,majd az ajtó felé indult-De hidd el,jól fogod magad érezni!-még egy utolsó mosolyt dobott a nőnek,aztán eltűnt.
Brennan egyedül maradt a gondolataival és az érzéseivel.Újra maga előtt látta azokat a képeket,amiket akkor átélt.A zsebébe nyúlt és elővett egy apró dobozt.Egy kicsit vacillált,végül felnyitotta a tetejét és kivett belőle 2 pirulát,amit gyorsan le is nyelt.Nem hitte,hogy valamennyire is hatna egy,de még azt sem nagyon,hogy kettő.Talán igaza van Angela-nak és segítségre van szüksége,de nem számított.Már abban sem volt biztos,hogy érdemes még próbálkoznia a továbblépéssel,hiszen 2 hónap alatt csak annyira ment vele,hogy megtanulta eltitkolni a fájdalmát,de cseppet sem szüntette meg.Most egyedül volt aaz intézet antropológiai részén és úgy érezte,hogy megőrül.A szíve egyre hevesebben kezdett dobogni.Talán nem tudatosan,de elindult a boncteremből.Fogalma sem volt róla,hogy merre megy,csak vitte a lába.


-FOLYTATJUK-




Ahogy ígértem,itt a folytatás.Most ne kelljen könyörögni a kommentekért! :)

2011. október 15., szombat

Bones-Hírek

Sziasztok!Tudom,várjátok Angela részét,lehet,hogy már ki is ment a fejetekből,de most nem az a célom,hogy azt megírjam.Valamikor persze majd sorra kerül,csak nem most.
A lényeg,hogy egy új szereplőt veszek be az írásaimba,méghozzá egy állandó szereplőt.
A neve Jasmine Prokent és az állam fogságában volt 6 évig.Most betöltötte a 18. életévét,így a saját útjára lépett.Már nem taníttatja az állam,így magának kell megszereznie a pénzét,hogy az egyetemre mehessen és igazi antropológus válhasson belőle.Okos lány.Az átlagnál sokkal okosabb és ez Brennan-nek is hamar feltűnik,de nagyon nehéz meggyőzni,hiszen Jamine a saját múltjára emlékezteti őt.Cam viszont kezébe veszi a fiatal tini sorsát és Brennan ellenkezése ellenére felveszi,mint állandó gyakornokot.Jasmine nem nagyon tudja magát megkedveltetni a doktornővel,aki alig akar vele szóba állni és nagy ívben kerüli őt.
Elég,ha egyelőre ennyit tudtok róla,a többi majd jön a lánnyal együtt..;)
  

Bones-Hosszú az út...-2

Egy pillanatig csak állt a nyitott ajtóban és nézte a szobát.Díszes volt és képekkel teli.Olyan meghitt és nyugodt.Ha nem hall egy vékony ismerős hangot,talán még ott állt volna néhány percig és csodálta volna azt az erőt,ami kifele áramlik.
-Édesem!-ölelte át meglepett barátnőjét Angela-Hogy vagy?Már annyira vártalak!-Brennan már alig kapott levegőt a szorítástól
-Angela!Nem kapok levegőt!-tolta el magától a lelkes lányt-Én is örülök,hogy újra dolgozhatok.De te miért is vártál annyira?Hiszen minden nap szinte eljöttél hozzám...-értetlenkedett a tudós.Kicsit talán sokallta ezt az örömet
-Nélküled nem volt ugyanaz a munka!Hiszen miattad maradtam itt a Jefferson-nál és már hiányzott ez a racionális csajszi!-bökte meg Tempi-t,aki összeráncolt szemöldökkel csak ennyit tudott kinyögni:
-Ezt most miért csináltad?-Angela arcáról egy pillanatra eltűnt a mosoly,de aztán a komoly tekintetet azonnal visszaváltotta a vidám
-Jaj szívem!...Na látod!Eddig nem volt,aki ezt megkérdezze tőlem!-nevetett fel-Most egy kicsit csukd be a szemed!Mutatni szeretnék neked valamit!-lelkendezett
-Muszáj ezt?Nem szeretem a meglepetéseket!-ellenkezett Brenn,de Angela nem hagyta magát
-Csak csináld!Hidd el,tetszeni fog!-Temperance nagy nehezen eleget tett barátnője kérésének és lecsukta a szemét
.Nem tudta,hogy mi folyik körülötte,csak annyit érzett,hogy Angela nagyon izgatott és boldog.Ezt valahogy tapintani lehetett a levegőben.Hallani lehetett,ahogy össze-vissza rohangál,majd a lány "csodagépe" bekapcsolt és Brennan akaratlanul is kinyitotta a szemét.Csodálatos látvány tárult a szeme elé.Teljesen elképedt.Miért csinálta ezt Angela?
 A gép 3D-s képeket mutatott.Képeket arról az időről,mikor még minden rendben volt és mindenki boldog volt.Teperance,Angela,Booth,Hodgins és a többiek..Mind rajta voltak.Az egész,mint egy film pörgött a lányok szeme előtt.Brennan-nek könnyek gyűltek a szemébe,de nem a bánattól.Ezek örömkönnyek voltak.Először csak egy apró mosolyt lehetett felfedezni a tudós arcán,majd egyre nagyobbat.Három percen keresztül le sem bírta venni a szemét a képekről és mikor a gép már végzett,Tempi-nek még akkor is tátva volt a szája.
-Hogy tetszett?-kérdezte reménykedve Angela
-Ez..Ez csodálatos volt Angie!Köszönöm!-megölelte a lányt pont úgy,mint az imént épp fordítva
-Édesem!-nyökögte-Most én nem kapok levegőt!-lefejtette barátnője kezeit a nyakáról-Nincs mit!Örülök,hogy tetszett!-mosolygott ő is.Az idilli képet csak Cam zavarta meg,amint épp egy aktát böngészve beszólt Angela ajtaján
-Angela kérlek..-felpillantott-Megzavartam valamit?-kérdezte kicsit zavarban
-Hát nem épp a legjobb...-kezdett bele a lány
-Dehogy Cam.Már épp végeztünk!-fejezte be a mondatot Brennan,mire Angie szúrós tekintetével találta szemben magát
-Remek!Akkor kérlek Angela határozd meg a tárgyat,amivel leszúrták az áldozatot!Itt van minden adat,amire szükséged lehet!-adta át a vastag aktát
-Ezért még számolunk!-mondta Brennan-nek,aki erre elmosolyodott és kiment az irodából,majd a sajátja felé vette az irányt.
"Remek!Itt az ideje,hogy visszatérjek dolgozni!Más nem is segíthetne!"
Már a küszöbön állt,mikor elkapta az a furcsa ismerős érzés.Nem akart egy csepp félelmet sem érezni,de bárhogy próbálkozott,ez valahogy most mégis előjött.A torkában,mint egy hatalmas gombóc,dobogott a szíve."Nyugalom!"-hunyta le a szemét-"Már vége!Tudod,hogy vége!"-lassan felnézett,mély levegőt vett és belépett a sötét helyiségbe,majd felkapcsolta a villanyt.Pontosan ugyanolyan volt,mint mikor elment.Ugyanaz az illat,ugyanazok a tárgyak.Pontosan ugyanaz.Mintha még a porszemek is ugyanott lennének,mint azelőtt.Az íróasztalához ment és beleült a székbe.Benyomta a gépet.Amíg várakozott,belepillantott az asztalán fekvő aktába.Wendall írt egy két szót az ügyről,pontosabban az áldozatról.
"Neme: Férfi
Kora: 30-35 év közötti
Emberfajta: Mongoloid
Halál ideje: 2011. novembere körül
Halál oka: lőtt seb a koponya homlokcsonti részén
Egyéb: A test különböző pontjain kínzásra utaló nyomok találhatók.."
 Brennan abbahagyta az olvasást és felpillantott."Vajon tényleg olyan rossz ember volt,hogy így kellett meghalnia?"A gépre nézett,ami már teljesen betöltött és meglátta a háttérképét.Egyáltalán nem az volt,amit itt hagyott:
"Hívj fel!"-Jelent meg a képernyőjén egy kis ablak.Tempi elmosolyodott és előkapta a mobilját.Benyomta Booth gyorshívóját,de nem kellett sokat várnia,mert Seeley rémülten szólt bele:
-Szia!Baj van?Azonnal megyek érted!-hadarta,meg sem várva,hogy a vonal másik végén Brennan megszólalhasson
-Hé!-ordította a kagylóba-Nyugi!Csak bekapcsoltam a gépemet!-hangjában mosoly bujkált
-Ó.Jó.Akkor..Ugye tudod,hogy az a kép nem épp előnyös neked?-nevette el magát
-Köszönöm-mondta egy kis gúnnyal
-Nem!Én úgy értettem,hogy lehet,hogy én tök helyes vagyok rajt,de azért normális képet is kéne csinálnunk.Nem gondolod?
-Helyes?Úgy vigyorogsz,mint a tejbetök!
-Te most metaforát használtál??
-Igen.De jó volt,nem?-Booth hangosan felnevetett
-Az volt.Szóval akkor most dolgozol?Nem lehetne,hogy mégis érted menjek?-reménykedett
-Már több mint 2 hónapja nem voltam a laborban.Ideje,hogy nekilássak!Rengeteg elmaradásom van és egy friss hullám,akit megkínoztak,majd lelőttek!-magyarázta levegővétel nélkül Brenn
-Jól van.Látom nem tudlak lebeszélni.Akkor hívj,ha meguntad a hulláidat!...Szeretlek!-köszönt el kelletlenül
-Én nem!
-Tessék??-lepődött meg a férfi
-Jaj Booth!Persze,hogy szeretlek!-nevetett-Majd hívlak!-letette a telefont és mosolyogva dőlt hátra a széken...


-FOLYTATJUK-


Most jött a friss,mert most volt időm befejezni.Nem sok motivációt adott,hogy nem kaptam komikat. (EZ HATALMAS CÉLZÁS VOLT!!!!)
A folytatás jövő héten jön..;) 
 

2011. október 7., péntek

Bones-Hosszú az út...-1

Hosszú hónapok teltek el Brennan elrablása óta és úgy tűnt,hogy kezd felépülni.Már nem álmodott rosszakat és nem undorodott magától.Bár még nem volt képes lefeküdni Booth-tal,de mégis boldogultak.Már nem egyszer belevágott mondván,hogy most már itt az idő továbblépni,de valahogy soha nem sikerült végigcsinálnia.Az egyetlen dolog,amit nem tudott takargatni Booth előtt.
Mert a többi mind álca volt: Minden egyes éjjel rémálmai voltak és akárhányszor a tükörbe nézett rosszul lett,de ezeket könnyű volt lepleznie.Most már volt ereje,hogy talpon maradjon,még ha Booth nélkül rettegett is.Jól tudta,hogy Rolf még szabadon van.Ha nem így lenne,akkor már rég meg lett volna a tárgyalás.
Most a kocsiban ült Seeley mellett és a Jefferson felé tartva gondolkodott.Vajon bírni fogja ezt az egészet?Fel van készülve arra,hogy egyedül legyen a laborban?Akárhogy is lesz,már itt az ideje,hogy megpróbálja.Hosszú idő telt el ahhoz,hogy még mindig azt a törékeny lányt mutassa a külvilágnak,aki valójában volt.A kocsi fékjére eszmélt.
-Megérkeztünk!-szólalt meg Booth-Szerinted is igazam van?-kérdezte,mert türelmetlenül várta a választ.Brennan nem értette,hogy miről is van szó
-Ne haragudj,nem figyeltem...Mit is mondtál?
-Na ez szép!Én itt beszélhetek neked már 10 perce,te meg nem is figyelsz??-kérdezte tettetett ingerültséggel
-Ne haragudj!Csak egy kicsit elgondolkodtam!Meg tudsz bocsátani?-kedves mosollyal átkarolta az ügynököt,aki kicsit sem tétovázott
-Most az egyszer!-nevette el magát,majd megcsókolta az őt ölelő lányt
Nem volt hosszú az út a laborig,de Temperance-nek kilométereknek tűnt.A lábai nem akarták vinni.Nehéz volt önuralmat parancsolnia magának.Nem akart megfordulni.Lassú és mély levegőt vett: "Gyerünk!" Ordította egy belső hang.Amikor meglátta a nyitott üvegajtót,egy kicsit megremegett,de végül belépett a munkahelyére.Oda,ahol a barátai már várták...Legalábbis ő azt hitte..
-Szia Cam!-köszönt az előtte álló nőnek,aki viszonozta.
-Hogy érzed magad?-kérdezte,majd türelmetlenül várta a választ
-Jobban,mint gondolnád!-mosolyt erőltetett az arcára
-Nézd!Nem kell még itt lenned!Hidd el,senki sem kényszerít rá!Én is és a többiek is meg fogjuk érteni,ha nemet mondasz!Oké?-Cam minden erejével azon volt,hogy rávezesse barátnőjét az igazi érzéseire és arra,hogy ezt nem kell titkolnia,mert természetes,de sehogy sem jött össze neki
-Nem.Tényleg jól vagyok-mondta azzal a szokásos meggyőző arckifejezéssel-Hol vannak a többiek?-tért ki az újabb "szentbeszéd" elől
-Angela el van foglalva valami meglepetéssel neked,Hodgins és Wadell pedig megvizsgálja az új ügyünk hulláját.Meg is kéne néznem,mit csinálnak,mert olyanok,mint a rossz gyerekek!Még a végén bajt okoznak!-mondta egy kis humorral a hangjában,majd sarkon fordult.De amint ezt megtette,abban a pillanatban megszólalt a riasztó,az ajtók pedig elkezdtek becsukódni.Brennan hirtelen fordult meg és az egyetlen,ami megállította abban,hogy kirohanjon,az Booth keze volt,amint épp megfogta a karját.Ez kicsit hirtelen jött a lánynak
-Nyugi!-súgta a fülébe,miközben közelebb húzta-Nem lesz semmi baj!Oké?Nem vagy egyedül!Soha nem vagy egyedül!-nyugtatta kedvesen.Temperance-nek félelem ült ki az arcára és ha megtehette volna,azonnal kirohan,de már túl késő volt.Az ajtó becsukódott.Brenn lassan megfordult és a tekintete találkozott Cam szemeivel
-Szerintem jobb lesz,ha még otthon maradsz egy kicsit!Nézd Brennan!Tudom,hogy szükséged van még egy kis időre és hidd el,meg is értem!
-Nem!-vágott közbe a rémült nő-Dolgozni akarok!Minden rendben..-nyugtatta ezzel magát is-Ez..Ez csak egy kicsit hirtelen jött.Oké?..Tényleg!-tette hozzá gyorsan,mikor látta főnöke szemében a hitetlenséget
-Rendben.Ahogy szeretnéd.De ha úgy érzed,hogy még nem vagy rá kész..
-Minden oké!-vágta rá megint.Közben a kétbalkezes fiúk egy szál törölközőben jöttek Brennan-ék felé
-Mi a fenét csináltatok?-kérdezte emelt hanggal Camille
-Elfűrészeltem a csontot,hogy megnézzem,mit láttunk a röntgenen és mikor belevágtam,felszállt valami por-mondta Wendall
-Az gomba!-vágott a szavába Hodgins
-Szabályszerűen jártatok el?-kérdezte reménykedve Saroyan
-Igen.És amint megszólalt a riasztó,azonnal mentünk a fertőtlenítőbe-taglalta a fiatal fiú,aki kicsit még meg volt lepve,hiszen nem igen találkozott ilyen "jelenséggel".
-Te is szabályszerű voltál Hodgins??-kérdezte vádlón a nő-Mert ahogy ismerlek..
-Az voltam-vágott a szavába-Tanultam a hibámból-Brennan-re nézett,akinek már semmit sem jelentett az első bent töltött karácsonya,legalábbis ezt mutatta
-Remek.Akkor nincs is gond!-csapta össze a tenyerét Cam,majd elsietett az irodájába.
-Ez ismerős helyzet,nem igaz Hodgins?-kérdezte kuncogva Seeley
-De most rajtam volt a maszk!-védekezett a férfi
-Nem akartok felöltözni?-szólt a beszélgetésbe Temperance is,aki talán kicsit zavarban volt a két félmeztelen férfi látványától,de ezt egyáltalán nem mutatta
-De-nyögte Hodgins,Wendall pedig úgy nézett ki,mint a pipacs.Nem volt éppen ínyére,hogy a tanára így látja.Mindketten sarkon fordultak és elmentek öltözni.Brennan és Booth ketten maradtak a laborban és egyikük sem szólalt meg egy hosszú pillanatig,de végül az ügynök törte meg a csendet
-Itt maradjak veled ma?-kérdezte halkan,nehogy bárki is meghallja rajtuk kívül
-Nem kell-felelt egyszerűen a lány-Meg tudom csinálni Booth!-Seeley szemébe nézett-Bízz bennem!-suttogta vissza Booth szavait
-Rendben.De bármi baj van,tudod,hogy hol érsz el!Szólj,ha azt szeretnéd,hogy idejöjjek,vagy esetleg hazavigyelek!Oké?
-Tudom Booth!-csitította az aggódó férfit,közben pedig a mellkasára tette mindkét tenyerét,Seeley pedig megfogta Bones derekát-Fel foglak hívni,ha baj van!-óvatos puszit nyomott Booth szájára,majd elengedte,jelezve,hogy most már ideje indulnia
-Akkor hívj!-hangzott az utolsó mondat,mire Tempi csak egy intéssel és egy mosollyal válaszolt.De amint eltűnt Seeley alakja a folyosón,abban a pillanatban tűnt el a lány arcáról is az az apró mosoly.Megfordult és mély levegőt vett.A kártyája nála,a köpenye az irodában,a barátnője pedig a saját irodájában.Hová menjen?A laborba,a köpenyért vagy Angie-hez?Nem is tudta pontosan,csak elindult.Oda ment,ahová a lába vitte.Belépett az ajtón...


-FOLYTATJUK-

Na itt a folytatás.Remélem tetszik a legtöbb olvasómnak.Sajnálom,ha elrontottam Wendall nevét,de nem tudom,hogyan kell írni.Ha valaki segít,akkor kijavítom..:)..komikat kérek!Nagyon fontos lenne!
Köszi ♥ 

2011. október 1., szombat

Bones-Entailment /Nehéz kezdet/-11

Booth nem bírt betelni az őt ölelő lány illatával.Selymes bőrének érintése szinte már égette.Ahogyan az ágyon fekve egymáshoz bújtak,szinte megállt az idő.Mintha a föld megszűnt volna forogni.Érezte a nő mellkasának egyenletes emelkedését és süllyedését: Elaludt.Ki tudja,miről álmodik most.Talán megint egy rémálom,vagy esetleg egy szép,bár ez elég valószínűtlennek tűnt.Egy biztos.Booth most volt a legnyugodtabb.Visszagondolt a szép emlékekre.Azokra,mikor még minden rendben volt köztük,még ha ez elég rövid idő is.De "A szerelem és a szenvedély kéz a kézben jár a bánattal és a harccal."Ezt így kell elfogadniuk és harcolni,amíg csak lehet,mert "sok embert szerethetsz a világon,de mindennél jobban csakis egyet".És ő megtalálta azt az egyet,akit örökké tudna szeretni.Még akkor is,ha Bones szerint ez lehetetlen.
Apró mocorgás zavarta meg.Brennan rosszat álmodik.Mit tegyen?Felébressze?Vagy várja meg,míg magától ébred fel?Gyorsan kell döntenie,de bárhogy is dönt,nem érezni majd a helyességét.
-Bones!Temperance!Ébredj!-vágott bele.Óvatosan lecsúsztatta magáról a remegő lányt,majd kicsit rázogatni kezdte,amit talán meg is bánt,mert Brennan levegő után kapkodva ült fel és összeütközött az ügynökkel-Áúú!-fogta a fejét Seeley.Temperance nem mutatta,hogy fájt volna bármije is az ütközéstől.Még nem igazán eszmélt fel az álmából-Jól vagy?-kérdezte aggódva barátnőjét.Gondolkodott rajt,hogy átölelje-e,vagy sem,de végül az utóbbinál döntött.Nem akarta megijeszteni a még félig alvó nőt.Brennan végre kezdett "éledezni" és Booth-ra pillantott,majd megölelte
-Ne haragudj!-suttogta még mindig remegő hangon
-Semmi baj!Az én hibám volt,hogy összeütköztünk!..
-Nem azért!-szakította félbe a magyarázkodó férfit-Azért,hogy itt lógok a nyakadon!Sajnálom!Ígérem hamar összeszedem magam és elmegyek!
-Dehogy mész!-mondta kedvesen-Nem mész te sehova!-tolta el magától a lányt-Nem zavarsz!Én azt akarom,hogy te felépülj és ha ehhez rám van szükséged,akkor itt vagyok!-egy kis szünetet tartott,majd folytatta-És egyébként is!Szeretem,ha a nyakamon lógsz!-mosolyodott el
-Biztos?Booth én tényleg nem akarlak zavarni!Tudom,hogy neked is megvan az életed és tudom,hogy dolgoznod is kell!Annyi szabadságot vettél már ki miattam..-nem fejezhette be,mert Seeley nem hagyta
-Szeretem,hogy itt vagy!Nekem már rég..-"Te vagy az életem"
-Már rég mi?-kérdezett vissza Brenn
-Nem érdekes..A lényeg,hogy szeretlek,szeretek veled lenni és nem érdekel a munka,ha tudom,hogy szükséged van rám!Világos?-várta a választ és egy bátortalan bólintással ezt meg is kapta-Helyes..
-Olyan jó,hogy itt vagy!-szorosan átölelte a férfit-Nem is tudom,mihez kezdenék most egyedül!-mondta elcsukló hangon,miközben egy könnycsepp gördült végig az arcán
-De itt vagyok!Már nem kell félned oké?Minden rendben lesz!Bízz bennem!Vissza fogod kapni önmagad ígérem!-nyugtatta a már zokogó lányt.


***

  
 Lassan este lett.Egy nap...Még csak egy napja van otthon.Hinni szeretne,hinnie kell Booth szavainak,hogy minden rendben lesz és elkapták Rolf-ot.Bíznia kell benne.Bíznia kell a férfiban,hogy megvédi őt és hogy tudja,mit csinál,mert csak ez van.Nincs más,csak a bizalom..Semmi más..
Kb fél órával ébredése után Seeley kiráncigálta a konyhába,hogy igenis ennie kell valamit,mert egész nap nem evett.Most már nem dobott össze semmit,nehogy megint az legyen,mint délelőtt.Kivette a hűtőből a tejet,elővette a zabpelyhet és odarakta Brenn elé,aki egy kicsit tétovázott,de végül belátta,hogy tényleg nem evett szinte semmit 3 napja és ezt be kell pótolnia,ha fel akar épülni.Az első falatot még nehezen nyelte le,de amint megérezte az étel ízét,azonnal rákapott és szinte már falta.Csak most döbbent rá,hogy valójában milyen éhes is volt.Hosszú időbe telt,míg abbahagyta az evést.Igazából csak azért állt le,mert elfogyott a müzli,de nem volt kedve többet enni.Inkább Booth védő karjaiban akarta tölteni az első estéjét,nem a konyhában.
 Elkezdeném azt a részét a történetünknek,ami úgy kezdődik: Ha ez az egész nem történt volna meg.. ,de megtörtént,így nem kezdek bele.Legyen elég annyi,hogy Brennan megindult a gyógyulás hosszú útja felé,ami rögös és tele van pocsolyákkal,de a lényeg,hogy elindult.Nem lesz könnyű dolga,és ahogy ő mondta,nem tudná egyedül végigcsinálni,de nem lesz egyedül.Végig ott lesz mellette Booth,Angela,Hodgins,Cam és még Sweets is.A barátai,akiknek köszönheti az életét..


-THE END- 

Bones-BONUS

Az ügynök és a doktornő..Miért pont ők?Ez a megfejthetetlen kérdés.Az élet nem ad racionális válaszokat.Valakit szeretünk,valakit gyűlölünk.Néha azt sem tudjuk,hogy miért.Talán a személyiség?Vagy a kinézet az oka ennek?Talán csak a sors,talán ez nem is létezik.Vagy épp mi döntünk tudatalatt.Ki tudja.A lényeg,hogy a szerelem létezik.Sokan nem hisznek benne,amíg rá nem találnak.Van,aki még utána sem hiszi,hogy ez örökké tart.Hiszen minden múlandó,minden változik,semmi sem örök.Az emberek felnőnek,meghalnak,a barátok eltávolodnak egymástól,a szerelem pedig elveszti a szikrát.De ha ez így van,akkor miért várjuk annyira azt az egy kis szikrát,amely lángra lobbantja a szerelmet?Miért akarunk igaz barátokat,ha úgyis elvesznek?Miért akar a gyerek felnőni?Hiszen közelebb lesz a halálhoz!
Megmondom:
A gyerek azért akar felnőni,hogy elfogadják,hogy ne legyen az a kicsi,apró ember,aki eltipornak a felnőtt szavai.Hogy szólhasson: Én igenis meg tudom magam védeni! 
Azért kell az igaz barát,hogy melletted álljon,ha baj van,segítsen felállni a földről,ha elesel,mert egyedül nem megy.Kell,hogy elmond neki,mi bánt,hogy megvigasztaljon,ha szomorú vagy és veled nevessen,ha boldog vagy.Mert ilyen az élet.Kell egy olyan ember,akit soha nem akarsz elveszíteni és kell egy cél,amit kitűzöl magad elé: Soha nem fogom hagyni,hogy eltűnjön az életemből! 
 De hogy a szikra miért kell,mikor eltűnik,megsemmisül,mintha soha nem is lett volna,s talán épp a gyűlölet marad a helyén?Azért,mert szerelem nélkül nincs élet.Olyan ember nincs,aki soha nem volt szerelmes és őt soha nem szerették viszont.Talán csak nem vette észre,mert a nagyobb halra vadászott és nem tűnt fel neki,hogy már rég kifogta azt,amelyik tökéletes számára.Az élet csak addig ad,amíg megbecsüljük ajándékát.Utána már elvesz és kár érte sírni,mert már nem adja vissza.De vannak szerencsés emberek,akinek sikerül megtalálni azt a személyt,akivel boldogok lesznek.Van,hogy még maguk sem jöttek rá,de mégsem veszik el az ajándékuk,mert csak rá kell találni a sűrű erdőben,hogy aztán az ösvényen együtt folytassák útjukat a boldogság felé.Ők azok az emberek,akik tényleg szeretik egymást.Akik szerelmének semmi,még a halál sem vethet véget.Sem emberi,sem más rossz szándék.Sem távolság.Azért várjuk a szikrát,hogy megtaláljuk azt a gyönyört.Hogy megtaláljuk a másik felünket és ezáltal kiteljesedjen az életünk.Mert szikra nélkül csak félig élünk.