2013. szeptember 3., kedd

Bejelentkezés

Sziasztok!
Sajnos már vagy egy hónapja nincs netem és már telefonon sincs sajnos,önhibámon kívül. Megint nem jött össze,amit ígértem,úgyhogy most megfogadom,hogy többé nem ígérek semmit. Szeretnék minél előbb újra posztolni,de nem tudom,mikor tudok netközelbe kerülni. Bevallom, az érettségi hajtás miatt nagyon elszoktam attól,hogy időhöz vagyok kötve és fogalmam sincs,mikor tudok visszarázódni,de amint sikerül netet szereznem,azonnal be fogok jelentkezni ismét.
Még egyszer sajnálom: Szerk

2013. július 29., hétfő

Birthday Bones - 6

Sziasztok!
Sajnálom,hogy késtem,hosszúra sikerült a nyaralás! De még most éjjel gyorsan megírtam nektek a rész befejezését és remélem éppúgy fog tetszeni,mint az előzőek. A következő részről csak annyit,hogy még a héten jön,mert úgy a fair,viszont azt nem tudom,melyik nap,mert fogalmam sincs,mikor leszek gépközelben,de vasárnap éjfélig kiteszem,az a végső pillanat,én előbb szeretném hozni. Ehhez a részhez jó szórakozást! :)
Üdv: Szerk


 - V -

Temperance lassú,de cseppet sem nyugodt léptekkel haladt gyakornokai felé. Nem nézett hátra,ám jól tudta,hogy társa szeme még most is őt fürkészi. Szinte érezte,ahogy a férfi újra és újra végignéz rajta. Lecsipogtatta a kártyáját és végighallgatta gyakornokai beszámolóját,azonban valójában csak testben volt ott. Lopva hátrapillantott és csak egy röpke pillanatra,de találkozott a tekintete Seeley-ével. Az ügynök nem kapta el a fejét,még csak nem is pislogott. Csábítóan legeltette a szemét az emelvényen álló antropológusnőn,aki nem bírta állni tekintetét és visszafordult alkalmazottaihoz. "Nem lesz ez így jó" - gondolta.
-Tehát semmi újat nem találtak?-kérdezte ingerülten
-Sajnos nem. De ahogy kérte összedolgozunk és biztos vagyok benn,hogy nagyon közel járunk már az új nyomhoz-felelt Dasy
-Nem, Miss Wick,egyáltalán nem járnak közel-zárta le a témát Brenn-Most menjenek,egyenek valamit!
-Nem hiszem,hogy ilyen helyzetben most bármelyikünk éhes lenne, Dr. Brennan-tiltakozott Arastoo
-Ez nem kérés volt,Mr Vasiri!-nézett keményen a férfira,mire mindegyikük összeszedte magát
-Valójában én éhes vagyok-nyögte Wendell miközben lementek az emelvényről-Elég harapós kedvében van-súgta oda Arastoo-nak,mire Brennan felkapta a fejét
-Még elég jó a fülem,Mr Bray!-mondta keményen. A fiú összerezzent és elpirult
-Elnézést,Dr Brennan!-bökte oda és már viharzott is el. Csak remélni tudta,hogy főnöke ebben az értelmetlen feszültségben nem rúgja ki őt.
Bones vizsgálgatni kezdte a csontokat. Nem azért tette ezt,mert nem bízott a gyakornokaiban,sokkal inkább azért,mert a saját szemével kellett látnia az áldozatot. Fogalma sem volt,hogy talál-e valamit vagy sem,de mindennél jobban remélte,hogy mégis beszélnek neki a csontjai,hogy lecsukhassa azt az őrült sorozatgyilkost. Átfutotta a korábbi gyilkosságok feljegyzésein. A percek órákká duzzadtak. Temperance annyira belemélyült a munkába,hogy fel sem tűnt neki a sok futkározó munkatárs. Azonban hamarosan egy csipogás rángatta vissza az antropológusnőt a valóságba.
-Dr Brennan,kérem adja át a csontokat!-mutatta fel az igazolványát egy FBI ügynök. Bones közelebbről szemügyre vette a magas,testes férfit és annak mellkasán lévő Jeffersonian kitűzőt,amin egy név állt
-Elnézést,Gorthin ügynök,de még van pontosan 20 óra és 12 percünk a végleges átadásig-felelt nemes egyszerűséggel
-Kérem,Dr Brennan! Ne kelljen erőszakkal elvennem,ami hivatalosan engem illet!-emelte fel a hangját és szeme szikrákat szórt
-Hivatalosan csak 20 óra 12 perc múlva lesz az öné ez az ügy!-magabiztosan a férfi szemeibe nézett. Gorthin állta a tekintetét és már azon gondolkodott,hogy szól a mellette álló ügynököknek,hogy intézkedjenek,ám mégsem tette-Nézze,Gorthin ügynök-kezdte enyhülve Tempe-Ez az ember nőket gyilkol és valahol most is épp egy áldozatát kínozza!-mélyen és jelentőségteljesen mélyedt el a férfi szemeiben és érzelmek jelét kutatta-Nyomon vagyunk,de ha most átadom a csontokat,talán örökre elveszítjük a gyilkost a szemünk elől! Kérem! Ha azért dolgozik az FBI-nál,hogy rossz embereket juttasson rács mögé,akkor adjon még 20 órát,hogy kideríthessük ki a tettes és kik segítik! Csak 20 óra,nem több!-az ügynök szeme ellágyult
-Egy perccel sem több-mondta,de inkább volt nyugodt,mint fenyegető-És van egy feltételem!-tette hozzá,mikor Bones végre fellélegzett. A nő kérdőn nézett-Csak akkor hagyok időt,ha én is segíthetem a nyomozást!-Brenn lehunyta a szemét
-Nem tudom,hogy ez mennyiben jó ötlet. Lehet,hogy ebbe a legkevésbé sem kéne belefolynia,ha fontos önnek az állása és a hírneve. Ha elbukunk,túl sok mindent veszíthet
-Ha az FBI-nál tégla van,akkor még inkább segíteni akarok. Csak mondja meg,mit tegyek!-Temperance végigmérte a férfit,majd a kisebb ügynökcsoportot
-Nem engedhetjük meg,hogy - a maga szóhasználatával élve - köztünk is tégla legyen-jelentette ki határozottan,jelentőségteljes pillantást vetve az előtte álló személyre
-Értem. Gyerünk,fiúk,itt nincs még dolgunk-fordított hátat,mire az összes ügynök elhagyta az emelvényt. Még egyszer visszafordult úgy,hogy a többiek ne lássák
-Keresse fel Booth ügynököt!-suttogta Temperance,mire a férfi bólintott és távozott
-Tehát lett egy szövetségesünk-lépett barátnője mellé Angela,miközben a távozók után néztek
-Úgy néz ki. Már csak azt kell megtudni,hogy valóban barát-e vagy esetleg ellenség-nézett a lányra Bones,majd a csontok hoz lépett és folytatta a munkát
-Tudod,édesem,valami nem áll össze. Elég gyenge próbálkozás volt Cain-től,hogy méreggel szórta le az áldozatot,hogy ezzel terelje a gyanút. Mi van,ha ez inkább üzenet? Mi van,ha ez valamiféle újítás?-Brennan felnézett-De én csak tippelgetek-emelte fel a kezeit Ang
-Nem-nem,Angela! Folytasd! Mire gondoltál?
-Talán épp a méreggel akarta magára felhívni a figyelmet. Az is megfordult a fejemben,hogy egyenesen nekünk szánta!-Bones erősen gondolkodott
-Igazad van. Ha van kapocs köztem és Cain között vagy esetleg Booth és Cain között,mindenképp ki kell deríteni,hogy mi az! Egy zseni vagy,Ange!-mosolygott a lányra,mire az viszonozta
-Hát igen. Nehéz egy zseni sorsa. Igaz,édesem?-kérdezte vigyorogva,mire Tempe megforgatta a szemeit
-Koncentráljunk inkább a munkára!-visszatért a csontokhoz és ismét végigmérte őket-Tudom,hogy látom a bizonyítékot,az agyam mégsem képes felfogni. Mit nem veszek észre?-tovább fürkészte a maradványokat,majd felemelte a medencecsontot,hogy jobban szemügyre vehesse-Üzenet...-ízlelgette a szót-Üzenet!-kiáltott fel-Angela! Látod ezeket? Eddig azt hittem,repedések,de ha jobban megnézem,ősi szimbólumok!-Ange közelebb lépett,hogy szemügyre vegye
-Igen. Ez valami kört ábrázol-vágta oda Angela gúnyosan-Édesem! Ezek csak repedések!
-Nem! Vidd a gépre,hogy kiélesíthessem és felnagyíthassam!-a lány megvonta a vállát és engedelmeskedett,néhány perc múlva pedig ámuldozva nézte a képernyőt
-Igazad van. Ez túl pontos ahhoz,hogy véletlen legyen
-Ez itt-mutatott a kép egyik oldalára-A kör szimbóluma...-tovább fürkészte a monitort-Ez pedig...
-Egy horogkereszt?-kérdezett bele
-Igen. Egyértelműen. De nincs más. Ennyi az üzenet,már csak össze kell rakni. A kör jelenheti a világmindenséget,a korlátlan időt. A horogkereszt egyértelműen az erőszak és az elnyomást jelképezi...De várj! Van itt még valami...Ez nem olyan,mintha valamiféle hét ágú szimbólum lenne? Angela,rá tudsz keresni?-a művésznő bólintott
-Ez lesz az! A hét ágú gyertyatartó vagy menóra. A hetes szám az örökké való élet szimbóluma. Ezt én nem értem!-nézett nyugtalanul barátnőjére
-Én azt hiszem,igen. A horogkereszt...Az áldozataira utal vele. A hetes szám szimbólumával valószínű magára akart utalni. A tettei felejthetetlenek az emberiség számára. De azt,hogy a kör kire vagy mire utal,azt nem tudom-Tempe erősen törte a fejét,de semmi értelmes gondolat nem pattant ki az agyából
-Talán nem utal senkire. Talán azt üzeni,hogy senki sem fogja őt elkapni és bárhol,bármikor,bármit megtehet
-Igazad van. Meg kell néznem a többi áldozatot is! Talán nekik is van hasonló szimbólumuk. Hívd vissza a csapatomat Angela! Nekem más dolgom van!-ezzel a mondattal fel is rohant az irodájába,hogy átvisgálja az aktákat
Nem kellett sok idő,hogy kiderítse,valóban az összes áldozatnak volt hasonló motívum a medencecsontján. Ismét átnézett minden anyagot és újra megvizsgálta a röntgeneket és a fotókat,ám semmi mást nem talált. Gondolataiból Dasy lihegése szakította ki.
-Dr Brennan!-zihálta elfúló hangon
-Miss Wick! Csak a lépcsőn kellett felszaladnia,miért liheg ennyire?-mérte végig furcsán a lányt
-Nem érdekes! Jöjjön,ezt látnia kell!-Tempe felpattant és sietős léptekkel az emelvény felé vette az irányt
-Mit találtak?-kérdezte,mikor odaért
-Hallottuk,hogy maga és Mrs Montenegro szimbólumokat találtak,így gondoltam...Gondoltuk,átnézzük a maradványokat hasonló nyomok után kutatva és ezt találtuk-mutatta fel a combcsontot Arastoo
-Egy kör?-kérdezett vissza zavartan Brennan,hiszen nem értette,miért lenne két ugyanolyan motívum a csontvázon-És egy kereszt-siklott tovább a tekintete
-A kereszt a mi esetünkben lehet a szenvedés szimbóluma. A körnek is utánanéztem,de szerintem ez nem kör. Sokkal inkább egy kígyó,ami a halált is jelenti-fejtette ki Vincent
-Köszönöm-vetett elismerő pillantást gyakornokai felé,majd felment,hogy utánanézzen,vajon a többi csonton is talál-e valami hasonló jelet,ám nem járt sikerrel.
-Dr Brennan!-szólította meg egy férfi az ajtóból-A futár önt keresi!
-Köszönöm! Azonnal megyek-felállt és lesietett
-Maga Dr Brennan?-kérdezte a fiatal futárfiú
-Én vagyok-felelt,majd átvette a csomagot,ami nagyon furcsán nézett ki,főleg azért,mert nem állt rajt más,csak a címzett-Ki küldte ezt?-meredt keményen
-Nem tudom. Én csak a futárfiú vagyok,csak annyit mondtak,hogy hozzam ide és adjam át magának,de csakis magának-felelt megszeppenve
-Ki mondta? Ki adta magának ezt a csomagot?-közelebb lépett a sráchoz és fenyegető pillantást vetett rá
-Én...Én nem tudom! Egy pasas...Úgy 180 körüli,barna hajú és barna szemű. Azt hiszem,volt az arcán egy alig látható heg,de nekem egyből feltűnt...
-Fayer-suttogta-Most elmehet. Sokat segített-a fiú kiviharzott a folyosóra,majd eltűnt. Temperance kesztyűért kiáltott. Miután felvette,óvatosan kibontotta a csomagot
-Ez nem biztos,hogy jó ötlet-aggodalmaskodott Angela
-Valahogy ki kell derítenünk,hogy mi van benne!-felnyitotta a doboz tetejét,de csak egyetlen borítékot talált benne. Kivette,majd feltépve a tetejét kiszabadította a lapot. El akarta olvasni,ám nem állt rajt más,mint két szimbólum. Ekkor megértette,hogy miért csak a legújabb áldozat combcsontján voltak motívumok. A szenvedés és a halál-Valaki nagyon nem szeretné,hogy az ügyön dolgozzunk. Ezek nagyon jó nyomon járunk!-míg a többiek kétségbeesetten fürkészték a rajzokat,Tempe magabiztosan mosolyogva nézett körbe-Mi a probléma ezzel?-nézett értetlenül
-Édesem! Épp most fenyegettek meg téged halálosan!-megérintette barátnője karját
-Ha mindig megijednék és meghúznám magam,ha megfenyegetnek,akkor sokkal kevesebb gyilkost kaptunk volna el!-mikor látta,hogy a művésznő tekintete nem enyhült folytatta-Angela!-mondta mély levegőt véve-Nem félek! Mi történhetne velem,miközben itt vagyok? Inkább örülnöd kéne,hogy bebizonyosodott,milyen közel vagyunk a megoldáshoz!
-Megduplázom az őrséget!-jelentette be fejcsóválva Cam,majd elment
-Látod? Semmi bajom nem lehet,ez csak üres fenyegetés,épp,mint a többi!-nyugtatta meg a lányt
-Remélem igazad van-rázta a fejét lemondóan Ang-Legyen igazad!
-És még valami Angela!-szólalt meg ismét
-Igen?
-Jobb lenne,ha ez nem jutna Booth fülébe. Nem akarom,hogy feleslegesen aggódjon és hülyeséget kövessen el-Ange mély levegőt vett,majd bólintott
-Tőlem nem tudja meg-felelte és távozott

2013. július 16., kedd

Titkok

Sziasztok!
Már vagy ezer éve kész volt a Titkok c. művem következő része,de annyira el voltam foglalva azzal,hogy nem tudom folytatni a Bones történetet,hogy teljesen kiment a fejemből az egész. Mindenesetre most itt a második fejezet és remélem szívesen olvassátok majd :) Nagyon hálás lennék,ha írnátok róla véleményt,mert fogalmam sincs,milyen,eddig csak ti láttátok :D
Előre is köszi!
Üdv: Szerk

2013. július 15., hétfő

Birthday Bones- 1-5

Sziasztok!
Elég rég nem írtam már és ez bánt,de újra itt vagyok :) Újult erővel,új géppel és friss érettségibizonyítvánnyal vágok neki a történeteim folytatásának :) Igyekszem minden héten posztolni. Mivel hónapok teltek el szinte teljes ürességgel,így természetesen nem várom el,hogy tíz komit írjatok a következő fejezetért,de persze örülök,ha mégis kapok :) Ami a történetet illeti,bemásoltam ide az előző fejezeteket és hozzátettem még az utolsó,tegnap készült részt is. Remélem jól fogtok szórakozni rajt! Várom a véleményeket! :)
Üdv: Szerk (a visszatérő)



 - I -


A férfi nyugodtan sétált a házban.Nem zavarta sem telefon,sem egy vendég,hiszen vagy száz kilométerre található a legközelebbi lakótelepülés.Teljesen egyedül volt.Vagy mégsem?Az alaksorból hangos puffanások hallatszottak.Eddig úgy hitte,hogy a pince hangszigetelt.Tévedett volna?Lesietett a lépcsőn a hang forrása felé.Kitárta az útjában álló ajtót,a zaj pedig elhallgatott.Hallotta a rémült zihálást,s ez kéjjel,valamiféle mámorral töltötte el.A rémület szinte tapintható volt,a levegő fojtogatott.Ahogy a férfi lépései egyre beljebb hatoltak a helyiségben,a ziháló lény hátracsúszott.Immár teljesen kirajzolódott a lány piszkos,könnyes arca.Kezei össze voltak kötve,szája pedig egy ronggyal volt elfedve.Testét csak egy szakadt néhai fehér hálóing takarta.Göndör barna fürtjei már tincsekké álltak össze a piszoktól,tengerkék szemében félelem tükröződött.Noha talán 30 éves ha lehetett,úgy festett,mintha már ütné a 45-öt.A férfi mosolyra húzta a száját.Szerette érezni,hogy ő az úr.Ez oly fajta örömmel töltötte el,mely megmagyarázhatatlan.Félrepillantott és meglátta az előbbi zaj forrását,mellyel valószínű a lány hangszeréül szolgált.
-Éhes vagy?-kérdezte komoran és unottan-Ki kell menned?Tudod,hol találod a mosdót.Inni akarsz?Ugye tudod,hogy mindezért tenned is kell valamit?-eddig rezzenéstelen arcán most kaján vigyor terült el.A lány elfordította fejét és szorosan lezárta könnyes szemeit.Inkább éhen hal -Nem számít.Úgysem húzod már sokáig.Kezdesz leépülni.Ideje más liba után néznem!-még egyszer utoljára kihasználta a nő gyengeségét és védtelenségét.Élvezte,ahogy vergődik a szabadulni próbáló áldozata.A lány kétségbeesett hangja teljesen felizgatta és nem érdekelte,ha durva az áldozatával.Mert ilyen,egy igazi férfi!


***


A borús ég már-már sötétségbe vonta Washington DC városát,noha még csak délután négy óra volt.Az eső dühösen dübörgött az ablakokon és az aszfalton.Már napok óta ilyen ítéletidő volt,ám ez cseppet sem zavarta az irodában dolgozó ügynököt,míg meg nem kapta következő ügyét,valószínű egy újabb gyilkosságot.Várta,hogy ismét terepre mehessen és azzal a nővel találkozhasson,kinek csak a látványa is meghozza számára a boldogságot,azonban ezt nem így képzelte el.Valahogy kevesebb latyakra és vízre számított.Nem ez volt számára az ideális időpont.De ugye a gyilkosok nem válogatnak nagyon!Lement a parkolóba és bepattant a kocsijába,hogy társát felvéve a helyszínre siettek.Az út nem volt fél órás,a tetthely elég közel,a város szélén helyezkedett el.Az áldozatra egy fiatal pár talált rá,akik épp a szó szerinti mocskos dolgokat kedvelik.
-Jó napot Booth ügynök!Dr. Brennan!-üdvözölte őket egy nyakig sáros egyén-A maradványok ott vannak!-mutatott a helyre.Minden sáros volt,de az a pont egy egész sártanyának tűnt!Temperance cuppogó lábbal indult a sírhely felé
-Bones!-szólt utána undorodva a férfi-Nem lehetne,hogy én itt megvárjalak?-kérdezte kelletlenül
-Dehogy!Az embereid majd adnak neked csizmát-egy FBI-os mellényben lévő teljesen ázott nőre mutatott,aki épp egy gumicsizmát tartott az ügynökünk felé.A férfi arcán fintor terült el,de végül átvette a vízálló cipőt és felhúzta a fekete kondija helyére.Követte társát a tetemhez,aki épp akkor látott hozzá a vizsgálatokhoz
-Furcsa-mondta,miközben a hulla felett szimatolt-Mintha...Rothadó retket éreznék...-elmosolyodott,majd nevetésben tört ki
-Mi ezen olyan vicces?-kérdezte társa értetlenül
-Hát..-nyögte két lélegzetvétel között-Nem tudom-nevette.Indokolatlan jókedve közben alig bírt gondolkodni,így sokkal később jutott eredményre,addig is szívta a mérgező gázt- Szén-diszulfid!Ez szénkéneg!Mindenki azonnal vegyen fel maszkot!-utasította az embereket.Igyekezett rendbe tenni gondolatait,ám az iszonytató jókedv csak nem akart enyhülni.Míg mindenki fejére gázálarc került,Booth tovább kérdezett
-Tulajdonképpen mi is ez az szénizé?-tudakolta,miközben felrakta a kézhez kapott maszkot.Brennan ismét nevetésben tört ki
-Nagyon viccesen nézel ki ebben!-röhögte
-Na jó.Te biztosan be vagy lőve!Azt hiszem,felhívom Cam-et,hogy küldjön valakit helyetted!-elővette a mobilját és tárcsázni kezdett-Szia Cam!-köszönt kissé nyugtalanul a férfi-Ki kéne küldened a legjobb gyakornokodat.És jó lenne,ha Hodgins is megjelenne végre!-az utolsó mondatot az aggodalomtól már inkább dühösen mondta
/-De mi a baj?-kérdezte nyugodtan a nő/
-Bones úgy viselkedik,mint aki beszívott!Azonnal küldd ide Wendell-t vagy Clark-ot vagy bánom is én,hogy kit,csak küldd már!
/-Mi?Hogy érted,hogy beszívott?/
-Valami retkes szagot érzett,aztán elkezdett nevetni.De nem csak elmosolyodott,szó szerint röhögőgörcsöt kapott és azóta mindenen nevet.Mondott valami szenes izét,aztán mindenki maszkot vett fel.Valaki engem is be avathatna ebbe az egészbe,mert nagyon nem értek semmit!-agyát lassan elborította a méreg
/-Retek...Rothadó retket mondott?-kérdezett vissza Camille/
-Azt hiszem,azt.
/- Szén-diszulfid!-mondta ki az eredményt/
-Igen,azt hiszem,valami ilyesmi
/-Ez egy mérgező gáz.El kell onnan hoznod Brennan-t,mielőtt akaratlanul is kárt tesz a maradványokban!Most azonnal üljetek kocsiba és menjetek,közben elmondom,mire kell számítanod!-Saroyan is ideges volt,de főként a bizonyítékok épsége miatt aggódott,hiszen tudta,hogy a gáz ki fog ürülni barátnője szervezetéből/
-Gyere Bones!-vette el a fülétől a telefont-Menjünk haza...Vagy nem is.Inkább a kórházba!-megragadta a nő karját és felsegítette a földről
-Mi?De én még nem végeztem!-torpant meg Brenn
-Nem baj.Beszívtad ezt a mérgező izét,úgyhogy nem dolgozhatsz tovább!Gyere!-elkezdte húzni társa kezét,ám az nem mozdult
-Nem megyek sehová!Felnőtt nő vagyok,nem te fogod nekem megmondani,hogy mit csináljak!-kiabálta,miközben rabságban szenvedő végtagját próbálta kiszabadítani-Itt maradok és befejezem a munkát!
-Dehogy fejezed!-szólt vissza az ügynök.Brennan ebben az óvatlan pillanatban hatalmasat rántott magán.Ezzel elvesztette egyensúlyát és hátraesett,ám Booth még időben elkapta,mielőtt az áldozat maradványaira huppanhatott volna.Meg is bánta tettét,mikor Tempe látszólag ok nélkül,teljes erőből ököllel ütni kezdte a férfi mellkasát és hozzá hangosan ordított
-Mit képzelsz magadról?-kiabálta-Azonnal engedj el!-Seeley örömmel teljesítette a nő kérését,talpra állította és elengedte.Azonban Brennan nem hagyta abba a verekedést.Használatba vette karatetudását és egy egyszerű rúgassál a földre terítette zavarodott társát
-Ezt most muszáj volt?-nyögte az ügynök,mire ütéssorozat volt a válasz.Igyekezte lefogni a tébolyodott lányt,ám egyedül nehezen birkózott vele,így az épp odaérkező Hodgins volt a segítségére.A bogaras tudós megfogta barátja vállát és hátrarántotta,azazhogy csak rántotta volna,mert amint a nőhöz ért,az megpördülve felállt és egy hatalmasat bevert Jack gyomrába,amitől a férfi összegörnyedt.Már kapta volna a következő pofont,de Booth-nak még idejében sikerült elkapnia Bones kezét.Erősen hátraszorította a lány karját.Éreztette vele,ha megmozdul,akkor a végtagja biztosan eltörik-Higgadj le,Bones!-egész közel hajolt az antropológus füléhez-Nyugi!-csitította
-Engedj el!-kiabálta Tempe dühösen,ám mozdulni képtelen volt
-Higgadj le és elengedlek!-válaszolt nyugodtabban Booth
-A szén-diszulfid egy mérgező gáz és te hosszasan belélegezted!-kezdett bele Hodgins,miután már képes volt levegőt venni-Először indokolatlan jókedvet,majd többszörös dührohamot okoz.Légy ésszerű Dr.Brennan!Tulajdonképp miért is vagy dühös?-közben tisztes távolságra hátrált a nőtől,hogy ha esetleg kiszabadul,ne tudja ismét megütni.Felvett egy maszkot
-Azért,mert..-kezdte indulatosan,de nem talált logikus magyarázatot.Szemöldöke kisimult gondolkodás közben.Seeley engedett a szorításon,végül engedte,hogy a lány kihúzza a kezét-Én...Nagyon dühös vagyok-sziszegte az összeszorított fogai között-Vigyél kórházba Booth!-parancsolta,majd a kocsi felé vette az irányt.Seeley értetlenül nézett utána,majd Hodgins-ra
-Nem hiszem,hogy komolyabb baja lesz.Holnapra kiürül a szervezetéből,de én a te helyedben sürgősen beszereznék egy kényszerzubbonyt,ha csak nem akarod egyedül hagyni...-az ügynök bólintott,majd felkapta a sárból a leejtett mobilját és társa után rohant.Nyakig sárosan bepattant a kocsijába és még hosszasan zsörtölődött magában,hogy mibe fog kerülni neki a tisztíttatás.Brennan összeszorított ököllel és csukott szemmel,szótlanul ült a kocsiban.
A kórházba érve kiderült,hogy szerencsére nem szívott be annyi szén-diszulfidot,hogy az idegrendszere maradandó károsodást szenvedjen.Az orvosok a gáz minden hatásáról tájékoztatták a hírtől sokkal nyugodtabb férfit.Émelygés, kettős látás,fülzúgás,álmatlanság,fejfájás és ingerlékenység.Még ezek várható a következő másfél napban.A dokik azt tanácsolták,hogy biztosítsák neki a lehető legnyugodtabb környezetet.És mivel Tempe minden erejével azon volt,hogy hazaengedjék,így megfelelő felügyelet mellett otthon tölthette "beteg" napjait.Azonban úgy másfél óra elteltével már képtelen volt Seeley-vel lenni.Dolgoznia kellett!
-Nézd Booth!-kezdett bele mondandójába már sokadszor,ám még mindig tartva magát-Ígérem,nem csinálok semmi galibát,de én akarom megvizsgálni a csontokat!-a mondat végére érezni lehetett,hogy az elfojtott düh már a kaput döngeti és nagyon ki akar törni
-Már mondtam,Bones,ez nem jó ötlet!-ismételte már vagy századszorra a férfi
-Dolgozni akarok!-ordította el magát az antropológus,közben pedig erősen zihált.Az ügynök megadta magát
-Rendben.De ez az egész nem rajtam múlik.Felhívom Cam-et!-elővette a már megtisztított készüléket.Remélte,hogy még működik.Benyomta a halottkém gyorshívóját.Hosszas győzködés után végül Saroyan is beleegyezett,hogy Temperance beálljon dolgozni,de csak azzal a feltétellel,hogy nem veszik figyelembe,amit mond,legyen az bármi.Booth beleegyezett,ám erről nem szólt ingerült társának-Cam azt mondta,mehetünk.
-Remek!-egy szempillantás alatt összeszedte a cuccait és már az ajtóban várakozott-Induljunk!
-Várj már Bones!Én még nem készültem el!
-Szedd össze magad és gyere!
-Ne legyél ilyen türelmetlen!-csitította a nőt,de ezt hamar vissza is vonta-Tudod mit?Kész vagyok.Mehetünk.Jó?
Nem sokkal később már a Jefferson üvegajtaja mögött voltak.Angela-t megnyugvással töltötte el,hogy láthatja barátnőjét.Ezt ki is mutatta egy öleléssel,azonban ez Brennan-nek már nem tetszett annyira.Nyugtalanul fejtegette magáról Ang karjait.A lány elejtett egy "Ne haragudj édesem!" mondatot,aztán elhátrált.Hodgins és Cam már tisztes távolságból üdvözölték a visszatérőt.Végül Wendell is előbújt a csontokból és üdvözölte tanárát.Temperance nem tulajdonított nagy jelentőséget a fogadóbizottságnak.Mintha természetes lenne.Felment az emelvényre.A megtisztított csontok látványa valamelyest megnyugtatta.A fiatal antropológus-jelölt követte.Közben Booth átadta Cam-nek a teljes felügyeleti jogot,hogy ő addig bemehessen az irodába és úgy tehessen,mintha dolgozna,mielőtt leveszik az ügyről.
-Az áldozat nő.A porckopás alapján 29-33 év körüli-Wendell nyugodtan áll az asztal másik végében és hallgatja,amint tanára elmondja ugyanazt,amit ő maga már megállapított nagyjából fél órája,mikor a csontokat megtisztították-Maga miért csak áll,Mr.Bray?-kérdezte türelmetlenül a nő
-Elnézést,Dr.Brennan!Én csak...Az ön távollétében ezeket állapítottam meg az áldozatunkról-átnyújtotta a kézzel írt jegyzetet-Ezeket azért írtam fel,mert gondoltam,önnek szüksége lehet rá-Temperance kikapta a jegyzetet a fiú kezéből.Szemében (még maga sem tudta,miért) düh lobogott
-A csontjaimat...-kezdett bele nyugtalanul,de Angela még időben félbeszakította
-Ő csak jót akart,édesem.Vizsgáld csak a csontjaidat,Wendell majd segít Hodgins-nak.Rendben?-Angie hangja nyugtató volt,mintha csak meditálna.Brennan bólintott,a srác pedig elment
-A helyszínen sem vizsgálhattam meg őket és most is más teszi meg helyettem!-fel volt háborodva,de hangszíne inkább a gyerekes sértődöttséget sugározta vissza
-Wendell csak a munkáját végezte szívem!Nyugodj meg és derítsd ki,mi lett az áldozattal,oké?-Tempe mély levegőt vett.
-Igen.Az lesz a legjobb,ha most egyedül dolgozom-helyeselt a lány
Angela megölelte barátnőjét,majd egy mosoly kíséretében távozott,Cam-mal együtt.Brennan kívánsága szerint egyedül maradt.Így volt ideje elgondolkodni a szeszélyes viselkedésén.Elég bűntudata volt a történtek miatt.A verekedés,meg a kiabálás..."De ők voltak a hibásak!"-fogta fel egyszerűen,majd folytatta a munkát.Megnézte gyakornoka jegyzeteit. "Nem is rossz"-gondolta elégedetten,majd hozzálátott a csontok vizsgálatához.


¤¤¤


 - II -


Ahogy Brennan szervezetéből egyre csak ürült a méreg,ő annál nagyobb bűntudatot érzett a történtek miatt.Már kevésbé gondolta úgy,hogy neki volt igaza.Angela még többször benézett rá,kávét és fánkot is hozott,ám Temperance egyszer sem kért bocsánatot.Persze Ang nem is várta tőle el,hiszen ismeri barátnőjét és tudja,hogy a bocsánatkérés neki nem reszortja.Lassan leszállt az éj és már csak ő és legjobb barátnője maradtak a laborban.
-Ugye tudod,édesem,hogy Hodgins nagyon vár engem otthon?-kérdezte kacéran mosolyogva
-Hát menj csak,Ange!Én még elleszek itt egy ideig-visszafordult a csontokhoz és folytatta a munkát
-Ne csináld már szívem!Menj haza!Pihenned kell,azok után,ami ma történt!-győzködte az antropológust Angela
-Nincs kedvem.És egyébként sem vagyok álmos.Tudod ez a méreg mellékhatása.Szerintem ma itt bent maradok.Majd ha elfáradtam,ígérem haza fogok menni-válaszolt nyugodtan
-Szó sem lehet róla!Most azonnal hazaviszlek!-elkapta a nő karját és az irodák felé kezdte vonszolni.
Brennan hiába is tiltakozott volna,néhány perc múlva már az autóban ültek és úton voltak Bones lakása felé.Persze Angela-t nem volt ilyen egyszerű lerázni.Felkísérte barátnőjét a lakásába és még vagy egy órán keresztül fent volt nála,mondván,hogy nem hagyhatja ilyen állapotban egyedül
-Ééés...Mi van Booth-tal?-kérdezte kíváncsian Ang,miközben nekiállt kávét főzni
-Mégis mi lenne?-ráncolta a szemöldökét Tempe
-Hogy álltok most?Még mindig csak álmodozol róla?
-Ezt nem használhatod fel ellenem!Nem ő az első ember,akivel erotikus álmom volt.Már lánnyal is voltam álmomban,mégsem kívánom a saját nemem.Ez csak az elme játéka...
-De te szeretnéd,hogy ne az legyen,igaz?-kuncogott a lány
-Nem tudom,ezt hogy érted.Booth a társam.Nem fogok lefeküdni vele!Nem is akarok...
-Csak azt ne mondd,hogy nem akarsz!Ne tagadd!-förmedt rá Angela
-Én nem..Tény,hogy Booth tényleg elég jó kiállású férfi,de nincs rá szükségem.Van más szexpartnerem,ha így akarom.Ő csak a társam,semmi több-felelt nyugodtan Brennan
-Ühüm-mosolygott magában Ang-Hát persze...
-És te,meg Hodgins?Nem azt mondtad,hogy vár rád?-terelt Temperance
-Így van.De kibírja még ezt a kis időt-felelt nemes egyszerűséggel-Mondd,mikor feküdtél le utoljára valakivel?-fordult barátnője felé
-Úgy három hónapja.Miért?De bármikor felhívhatom Adam-et,ha netán vágy támadna bennem-nem mutatta,de egyre kínosabbnak érezte a helyzetet.Igyekezett minél természetesebbnek,Bones-osabbnak tűnni.
-Szerintem már nem fogod őt felhívni...Úgy értem,soha.
-Már miért ne tenném?Hiszen kiváló az ágyban-bár nagyon is jól tudta miről van szó,tovább játszotta az értetlent
-Hidd el nekem,édesem!Már nem kell neked.Akár törölheted is a telefonszámát-győzködte a művésznő
-Fogalmam sincs,miről beszélsz,Ange!Nem törlöm a számát.Talán még ma éjjel fel is hívom,mert nem sok esély van rá,hogy aludni fogok-felállt ültéből és a kifőtt,gőzölgő italhoz fordult,hogy töltsön két adagot
-Talán nem kéne kávét innod és akkor tudnál aludni-folytatta egy kicsit morcosan a lány
-Hidd el,ez a minimális koffeinadag nem tartana ébren,ha valóban fáradt volnék-vágta rá Brennan,majd átnyújtotta a bögrét barátnőjének.Angela elvette a forró frissítőt,azonban már nem volt ideje meginni,mivel megszólalt a telefonja
-Szia édes!-köszönt,az iméntiektől még mindig feszülten-Felugrottam pár percre Brennan-hez,de nemsokára megyek!-szünetet tartott,hallgatta férje válaszát-Én is szeretlek!-letette a mobilt és barátnőjéhez fordult-Mennem kell.Jack türelmetlenül várja,hogy hazaérjek,ezért a kávét sajnos neked kell meginnod!Remélem azért mégis sikerül aludnod.Nem szeretném,ha hülyeséget csinálnál!-megeresztette egy kaján vigyort
-Nem tudom,ez miben lenne hülyeség-Angela egy pillanatra elkomorodott,de utána ismét felderült és megölelte Tempe-t,aki viszonozta ezt.
-Csak hallgass a szívedre,édesem!-mosolygott a lány
-Nem tudom,ezt hogyan kell.
-Dehogynem!-felkapta a táskáját és az ajtó fele indult-Jó éjt,Temperance!-puszit nyomott Brenn arcára,majd távozott
Bones egyedül maradt a gondolataival.Igen,tényleg igaza volt Angela-nak,bár ezt nem akarta bevallani.Az az érzés,ami egész testét átjárta,mikor Booth közelében volt,teljesen felemelte és más emberré tette.Már a kezdetek óta igyekezett minél jobban palástolni ezt a változást,ám az idő folyamán egyre kevésbé sikerült neki.Álmaiban szinte minden éjjelt együtt töltött a férfival és lassan ez átvette az uralmat felette nappal is.Gyakran azon kapta magát,hogy munka közben álmodozik.Elképzeli,mi lenne,ha..,ám jól tudja,ő és Seeley sosem lehetnek együtt.Nem csak azért tartja titokban érzéseit,mert fél társa válaszától,bár ez is nagy szerepet játszik,a fő ok az,hogy fél a jövőtől.Mert ha véletlenül össze is jönnek,lesz együtt egy szép hónapjuk,talán egy évük,de végül az ő kapcsolatuk is épp oda fog jutni,mint a többi emberé.És ha ez megtörténik,nem csak a kapcsolatuknak,de a mostanáig törhetetlen barátságuknak is vége szakad,ezt pedig nem kockáztathatja.Inkább a belső őrlődést választja.


***


Eközben Booth nyugtalanul forgolódott az ágyában.Nem tudta eldönteni,szívének melyik sóhajára hallgasson.Menjen álmai nőjéhez,hogy mellette legyen ebben a nehéz időszakban vagy inkább maradjon a fenekén,merthogy jobb,ha most nem zaklatja,hiszen a nőnek nélküle is van épp elég gondja.Vagy két órán keresztül hánykolódott így,mire végre dönteni tudott.Nem érdekelte,hogy Bones talán alszik,sem hogy mit fog szólni.Most csak látni szerette volna őt és azt,hogy épségben van és az a valami,amit belélegzett,biztosan nem okozott nagyobb kárt benne.Magára kapott valami laza szerelést (a szokásos öltöny stb. helyett) és útnak indult.Nem kellett sok idő,hogy ebben a semilyen forgalomban eljusson a kiszemelt lakásig.Ott gyorsan kipattant,majd a lépcsőn felfutva vad dörömbölésbe kezdett.
-Bones!-kiabálta.Miután Brennan meghallotta társa hangját,önkéntelenül is az ajtóban termett és mire feleszmélt,már tárta is ki
-Mit keresel itt,Booth?-kérdezte homlokráncolva
-Nem tudtam aludni.Muszáj volt látnom,hogy már jobban vagy.Tudod elég rosszul festettél egész nap-komoly arckifejezése és szavai belül megmosolyogtatták Tempe-t
-Hát most már láthatod.Jól vagyok.Vagyis leszek,holnap reggelre már biztosan-felelt azzal a Bones-os racionalitással-Remélem megnyugtattalak annyira,hogy el tudj aludni.
-Akkor be sem hívsz?-kérdezte reményvesztve
-Fél 1-kor?-Seeley alig észrevehetően egy pillanatra lesütötte a szemeit
-Igazad van.Akkor jó éjt,Bones!-köszönt el,majd megfordult.Azonban mielőtt elmehetett volna,Brennan megragadta a karját
-De maradhatsz is,ha akarsz-az ügynök derengő mosollyal a nőre nézett-Én úgy sem fogok aludni az éjszaka.Tudod,ez is egy mellékhatás-mind a ketten a lakásba léptek,Temperance pedig bezárta az ajtót
Percekig mélyen hallgattak.Egyikük sem tudta,mit mondhatna a másiknak.Amikor már kezdett túl kínossá válni a csend,az antropológus kibökött egy jelentéktelen mondatot.
-Kérsz kávét?-kérdezte,ám nem nézett társa szemeibe.Úgy tett,mintha tenne-venne a konyhában
-Kávét?Ilyenkor?-Brenn megfordult,hogy lássa a férfi arcát,kinek vonásain egy sármos vigyor terült el-Miért is ne?-Tempe visszafordult a pulthoz és nekilátott,hogy elkészítse a frissítőt.Szája mosolyra húzódott.Néhány perc múlva Booth elfogyaztotta az italt és egy-egy sörrel a kezükben a tévé felé indultak.Azaz,csak indultak volna,ugyani Brennan még mindig a szekrényben tárolta az új készüléket.Miután Seeley felajánlotta,hogy beüzemeli,hozzá is látott,ám társa nem bírta nézni,ahogy a férfi egyedül ügyködik,ezért besegített
-Na jó-mondta két dróttal a kezeiben-Ezeket most hova?-kérdezte jobb és bal kezét egyenként felemelve,hogy bemutassa a különböző színű huzalokat
-Oldalt kell lennie egy piros és egy fekete dugónak.Innen már te is tudod-vigyorgott,majd miután hallotta a nő szavait,mi szerint: "Ott nincs se piros,se fekete dugó,csak kék,zöld és sárga",ő is a készülékre pillantott-Ó.Akkor add ide-mondta végül mikor látta,hogy Brenn tényleg nem vak és teljesen igaza van
-Dehogy adom!-rökönyödött vissza Tempe
-Akkor gyere!-megfogta a nő kezét.Ekkor mindkettőjüket valami különös bizsergés járta át és mint egy áramütésszerűen azonnal eltávolodtak egymástól-Sajnálom.Nem akartalak megrázni-magyarázgatta magának és társának a különös érzést
-Ez nem a te hibád-vélkedett Bones-Egyértelműen az okozta,hogy egyikünk ruhaanyaga a szőnyeg által keltett súrlódással elektromosságot képzett és mivel a testünk vezeti az áramot,ezért mikor te hozzám értél,épp átadtuk egymásnak ezeket az inpulzusokat-fejtegette Brennan.Booth mosolyogva hallgatta.Mikor Tempe észrevette,összeráncolt szemöldökkel meg is tudakolta ennek okát-Baj van?Feláll a hajam?Vagy mi olyan nevetséges?
-Semmi!-zökkent ki azonnal a férfi-Csak annyira...Bones-os voltál-derült fel újra
-Bones-os?-mosolyodott el a nő is.Seeley nem bírta levenni tekintetét a gyönyörű kék szempárról.Még óráknak tűnő másodpercekig csak egymás tekintetét fürkészték
-Na gyere!-próbálkozott újra Seeley.Megfogta az antropológus kezeit és a helyes irányba vezette,aztán mikor nagynehezen rátaláltak a kábelek helyére,erősen beletuszkolták őket a dugóba-Kész.Ettől a pillanattól kezdve hivatalosan is nézhető a tévéden tévéműsor!
-Feltéve,ha jól sikerült összeszerelnünk-A táviránytó után nyúlt és benyomta a bekapcsológombot,a készülék pedig előbb világítani,majd beszélni kezdett,végül kép is járult az adáshoz
-Ahhoz képest,hogy ez milyen modern-és ezt a szót erősen megnyomta-tévé,elég nehezen indult.
-Igen.Azt hiszem,ez a tévé elég modern.Egy barátomtól kaptam ajándékba.Mikor ez a készülék már a szekrényem alján volt,társai még piacra sem lettek dobva.
-Wáo-hörrent a férfi-Milyen barát ad ilyet?-kérdezte nem rejtegetett fintorral az arcán
-Nem igazán értem,mi a problémád,Booth.Aron jól tudta,hogy én úgysem fogok magamtól tévét venni,ezért azt mondta,ha elfogadom,kapok tőle egy újat.Én pedig elfogadtam...
-Én nem adok a barátomnak csak úgy egy prototípust!
-Hát persze.Tőled senki sem várja el,hogy a te anyagi helyzeteddel ilyen nem épp olcsó dolgokat ajándékozz-természetesen Brenn ezt nem azért mondta,hogy megbántsa Booth-t,de mind tudjuk,az ügynök elég lobbanékony ilyen téren
-Nem így értettem,Bones!És képzeld,nincsenek anyagi problémáim,mindössze nem annyit keresek,mint te!Az nem azt jelenti,hogy kevés pénzem van!Azon kívül pedig én is meg tudnám venni a prototípust,ha nagyon akarnám,de én azt mondom,hogy az ember nem ad csak úgy a "barátjának" ilyen drága cuccot!-a "barátjának" szó hanglejtésébe elég ironiát vitt,hogy kitűnjön,mire céloz
-Ha arra gondolsz,hogy Aron ezzel fizetett azért,hogy lefeküdjek vele,akkor nagyon tévedsz!-felpattant ültéből és a fürdőbe ment.Néhány perc múlva Temperance nyugodtan tárta ki a mosdó ajtaját,Seeley pedig türelmetlenül várta
-Én nem egészen erre gondoltam,Temperance-kezdett bele
-Nem feküdtem le vele.Bár ő nagyon szerette volna,de nem feküdtem le vele-közölte hűvösen,közben végig kerülte az ügynök tekintetét-Úgy láttam,többet szeretne egyszerű szexnél,nekem pedig csak arra volt szükségem,így külön váltak útjaink.Ő New York-ba költözött én pedig itt maradtam.
-Sajnálom...-nyögte tehetetlenül
-Most jobb lesz,ha elmész-modta komolyan,közben még mindig nem nézett Booth szemeibe.Kitárta a bejárati ajtót
-Nem akartalak megbántani!-két tenyere közé fogta a nő arcát és felemelte a fejét,hogy újra elmerülhessen abban a gyönyörű,kék szempárban-Kérlek,ne küldj el!-dörmögte halkan.Bones sokáig nem szólt,csak társa mélybarna szemeibe bámult.Minél többet nézte,annál jobban megenyhült és egyre nyugodtabb lett.Mintha csak nyugtató teát ivott volna.Booth közelebb hajolt,Brennan szíve pedig egyre hevesebben vert...


¤¤¤


 - III -


A levegő valósággal szikrázott Booth és Brennan között,a távolság pedig egyre csökkent.Temperance visszafojtott lélegzettel várt és minden eltelt tizedmásodperc egyre nehezítette a koncentrálásban.Olyan volt,mintha ez az esemény perceken keresztül húzódott volna köztük,ám valójában nem volt több néhány másodpercnél.Azonban még ez az idő is elég volt ahhoz,hogy Bones észbekapjon.Ahogy Seeley közeledett,Brenn úgy távolodott,végül elkapta tekintetét.
-Jó éjt,Booth!-szólalt meg,látszólag összeszedetten,közben a már nyitott ajtót csak még jobban kitárta és egy pillanatra sem akarta,hogy társa szemeibe kelljen néznie.
-Jó éjt,Bones!-törődött bele a férfi,végül távozott.Tempe becsukta az ajtót,majd az ablakhoz ment és még nézte,ahogy az ügynök eltávolodik a lakástól.
-Ennek így kellett lennie-motyogta maga elé szomorúan-Hidd el,mi nem illünk össze...
Az éjszaka csigalassúsággal telt.Brennan képtelen volt elaludni.Nem a történtek miatt,ez mindössze a méreg mellékhatása,de épp elég ahhoz,hogy szépen végiggondoljon mindent.Mind azt,ami este,mind ami nappal történt.Most valami furcsa gyomorszorongató érzés kerítette hatalmába,mikor az elmulasztott esélyére gondolt.Talán most valóra válhatott volna,amiről már hónapok óta vissza-vissza térő álma szólt,ám ezt hamar ki is verte a fejéből. "Ez lehetetlen!Még viccnek is rossz!Mi nem lehetünk együtt.Teljesen különbözünk ahhoz.És különben is.Ha sikerülne is,amit nem hiszek,nem lenne hosszú életű a kapcsolat,utána pedig már nem leszünk ugyanolyanok.Nekem szükségem van a barátaimra,egy szakítás pedig tönkretenne mindent.Így lesz a legjobb..."
Lassan eljött a hajnal és a felkelő nap első,még gyenge sugarai cirógatni kezdték a gondolataiba merült nőt.Temperance kimászott az ágyból és a fürdő fele vette az irányt.Nem volt hajlandó sietni,élvezni akarta a forró víz érintéseit fáradt bőrén.Ez valamelyest kiverte a fejéből bolond ábrándozásait és öntipródását,a zuhanyzás végére pedig már teljesen összeszedte magát.Épp mikor végzett,a nappaliban megszólalt az ottfelejtett mobilja.Gyorsan törölközőt csavart magára és kirohant,elvégre is ki tudja,milyen ügyben keresik,hiszen elég fontos személlyé vált az évek során.
/-Na végre édesem!Csak hogy felvetted!/-hallatszott a türelmetlen Angela hangja a vonal másik végéről/
-Épp a fürdőben voltam-felelt egyszerűen Brennan-Miért kerestél?
/-Csak érdeklődni akartam,hogy jól vagy-e.Jössz dolgozni?Mert Cam azt mondta tegnap,hogy akár ki is veheted ezt a napot.Én is ezt javaslom.Pihenned kéne,hiszen hetek óta folyamatosan dolgozol./
-Nem Angela.Nem ma.Szeretném elrendezni ezt az ügyet.Talán majd utána.
/-Jobban vagy?-hallatszott az ismétlés/
-Igen.Nem aludtam az éjjel,de legalább volt időm gondolkodni-úgy döntött,még nem szól a tegnap estéről barátnőjének.Majd ha eljön az ideje.
/-Na és min?-kérdezte elfojtott hangon a lány/
-Az ügyön.Arra gondoltam,hogy ez a mérgezés nem baleset volt.Tegnap láttam Hodgins toxikológiai eredményeit és zavar,hogy ennek az anyagnak csak a felszínen volt nyoma.Ha a test bomlása idézte volna elő,akkor a csontokból is ki lehetett volna mutatni.Olyan,mintha ráöntötték volna az áldozatra.Már csak az a kérdés,hogy halála előtt vagy után.-Angela a telefon mögött a szemeit forgatta
/-Ezt sosem fogom megszokni!-sóhajtja-Na jó.Most leteszem.Bent találkozunk!-kinyomta a telefont,Brennan pedig ismét egyedül maradt./
Így legalább végiggondolta,hogy az imént nem is mondott hülyeséget,noha ez egész éjjel nem jutott az eszébe.Gyorsan összekapta magát,felöltözött és megszárította nedves tincseit,feltett egy laza sminket,hogy arca ne látsszon olyan fáradtnak,majd nekivágott a dugótól zsúfolt,hosszúnak ígérkező útnak.
Mikor beért,a többiek már javában dolgoztak.Azt hitte,korán kelt,de ezek szerint mégsem?A falon lógó órára pillantott.Hét óra.Akkor nem késett el,a többiek jöttek előbb.Az emelvényre sietett,ahol már várták a megtisztított csontjai és egy gyakornok,Wendell.
-Ó.Dr Brennan!-egy kicsit eltávolodott a csontoktól,hiszen tartott a tegnapi eset megismétlődésétől
-Átolvastam a jegyzeteit Mr.Bray-átnyújtotta az előző nap begyűjtött dossziét-Egész kiváló munkát végzett-a fiú elvette a papírokat
-Köszönöm,Dr Brennan-felelt
-Ma is teljesítsen ilyen jól!Most azonban nincs magára szükségem.De segíthet Hodgins-nak-ezzel elhessegette a meglepett srácot,ő pedig nekilátott a munkának.Elővette a kis diktafonját,hogy rögzítse gondolatait-A medencecsonton hajszálrepedések láthatók.A csuklón védekezésből származó nyomok találhatók,a jobb csuklócsont eltört,a ball pedig több helyen megrepedt-tovább vizsgálgatott-A koponya felületén több helyen repedések húzódnak-az emelvény csipogása szakította félbe
-Jó reggelt édesem!-köszönt Angela és megölelte barátnőjét
-Szia Ang!
-Látom máris nekiláttál a munkának!-mosolyog
-Igen-nézett szomorúan a csontokra
-Mit látsz?-kérdezte együttérzően a művész
-Ezt a nőt többször megerőszakolták és brutálisan megverték.Védekezés közben eltört az egyik csuklója,a másik is súlyosan megrepedt,de még élt nagyjából egy hetet.Legalábbis a gyógyulás mértéke ezt mutatja.Abba halt bele,hogy a fejét többször erősen valami keménybe csapták,Hodgins tegnapi elemzése szerint betonba-most legszívesebben feltette volna azt a kérdést,hogy "mi készteti arra az embereket,hogy ilyet tegyenek",ám inkább elhallgatott.
-Hamarosan kész vagyok az arcrekonstrukcióval és megtudjuk,ki volt,utána pedig elkapjuk a tettest-nyugtatta barátnőjét
-Mint mindig-mosolyodott el Tempe
-Mi történt az este,miután elmentem?-érdeklődött Angela.Valójában jól tudta,hogy Booth ott járt és összevesztek,csak azt nem tudta,min
-Semmi.Booth átjött és összeszereltük a tévémet.Utána elment és pedig lefeküdtem-mondta el nagy vonalakba.Ange mereven nézte barátnőjét-Mi az?-kérdezte zavartan
-Ennyi?-Bones bólintott.Valaki az emelvényre lépett,mert az csipogni kezdett-Sajnálom-megérintette a nő vállát,majd a másik irányba távozott.Brennan megfordult és azt kívánta,bár ne tette volna
-Mit keresel itt?-kérdezte keményen
-Hozzád jöttem-felelt a férfi
-Mondtam,hogy nem haragszom rád,Booth!
-Tudom,mit mondtál,de én nem csak emiatt jöttem.
-Hát?-Tempe gyomra görcsbe rándult.Seeley egy percig tétovázott,végül nem azt mondta,amit szeretett volna
-Meg akartam kérdezni,hogy áll az ügy-nyögte ki
-Azt telefonon keresztül is megtehetted volna-Bones gyomra nem tágul és az ügynöké is egyre csak szűkül
-Bocsánatot akartam kérni tőled a tegnap este miatt...
-Már megtetted.Mondtam,hogy nem haragszom.Felejtsük el!-a férfi bólintott
-Van kedved ma velem ebédelni?
-Nem lehet.Meg szeretném oldani ezt az ügyet...
-Persze,hogy elmegy!-kiabált oda nekik Angela-Úgyis túl sokat dolgozik mostanában-fejezte be már közelebbről,majd továbbsietett
-Akkor?-kérdezte reménykedve Booth
-Legyen-mosolyodott el Brennan
-Remek!Akkor fél egyre érted jövök!
-Nem.Majd a Royal Diner-ben találkozunk!-javított Bones.Seeley megfordult és már menni készült,mikor Tempe még egyszer megszólalt-Egyébként honnan tudtad,hogy bent vagyok?-puhatolózott
-Angela mondta.Felhívtam,hogy szóljon,ha beérsz-felelt a férfi,Temperance pedig nem kérdezősködött tovább.
Nem sokkal Booth távozása után Angela visszatért barátnőjéhez és már jöttek vele a többiek is.
-Mi volt ez,édesem?-kérdezte kuncogva
-Nem tudom,miről beszélsz.Megtudtad ki az áldozat?-terelt az antrolológus.Anegla sóhajtott
-Igen.Mary Dackins.32 éves.A szülei meghaltak autóbalesetben mikor kicsi volt és nincs más családtakja.A lakótársa jelentette be az eltűnését másfél hónapja-ecsetelte a lány
-De a lárvák fejlődési stádiuma alapján a nő két hete halt meg-szól közbe Hodgins
-Elrabolták,megerőszakolták,megverték,majd a fejét többször a betonba vágták,ebbe pedig már belehalt-összegzi a tényeket Brennan.Jack-nek felcsillan a szeme
-Titeket ez nem emlékeztet valamire?-kérdezi sejtelmesen
-Nekem rémlik valami-szólal meg az épp odaérő Wendell.A többiek értetlen képpel néztek a két fiúra
-Mi az?-kérdezte Cam
-Mondod vagy mondjam?-nézett a gyakornokra Hodgins
-Mondd csak!-felelt a fiú,a bogaras tudós pedig belekezdett
-Néhány évvel ezelőtt a sajtó csak ettől volt hangos!Még most sem?-Angela megrázta a fejét-A Cain-ügy!A pasas vagy 8 nőt meggyilkolt,épp így!Hetekig fogvatartotta őket,majd miután megunta a játékot,mert az áldozatai teljesen leamortizálódtak,megölte őket,aztán keresett helyettük másikat-fejtette ki
-Már én is emlékszem!-szólalt meg Angela-De őt kivégezték-ráncolja a homlokát
-Úgy gondoljátok,hogy valaki utánozza őt?-mondta ki Brenn
-Ahhoz túlságosan hasonlít az ügy-felelt Hodgins
-De ha egyszer az előző sorozatgyilkos meghalt,akkor más nem lehet,csak egy koppintás-Angela teljesen összezavarodott-Nem értem,miből gondoljátok,hogy az eredeti elkövető volt.
-Én nem gondolom!-szól közbe Wendell
-A kivégzés nem volt nyilvános.Én is el tudom hitetni veletek,hogy megettem egy tál százlábút,ha a tálamról valóban eltűntek a százlábúak!
-Ne gyere megint az összeesküvéselméleteiddel Jack!-kelletlenkedett a művésznő
-De gondolj csak bele Ang!-tárta szét karjait a férfi-Milyen király lenne,ha mi buktatnánk le egy ekkora hazugságot!



¤¤¤


 - IV -


Brennan nem akart komolyan elgondolkodni azon,amit Hodgins mondott,ám valahogy mégsem bírta kiverni a fejéből.Mi van,ha ez a gyilkosság valóban nem utánzat?Ha racionális akar maradni,logika szerint ez lehetetlen.Az akkori gyilkost kivégezték,ez pedig csak egy őrült rajongó próbálkozása.Nem lehet más.Azonban hiába vetette össze újra és újra a két anyagot,azok szinte teljesen ugyanazt mutatták.A hasonlóság egyértelmű volt.Most kétséges,hogy vajon az ügy,ami három évvel ezelőtt mindenkit rettegésben tartott,valóban lezártnak tekinthető?És ha nem,akkor ismét kitörhet majd a pánik,mint akkor?
Mindössze egy eltérés van a három éve történt gyilkosságok és a mostani eset között: a mérgező gáz.Eddig  a gyilkos nem használt még csak hasonlót sem.Most mi változott?
-Dr.Brennan!-kiáltott Cam,mire az antropológus megpördült-A toxikológiai eredménye nem mutatott ki az áldozat tüdejében szén-diszulfidot.
-Tehát a halála után került a testre-állapította meg Bones-Ez nem jellemző a Cain gyilkosra.Tehát Hodgins elmélete nem állja meg a helyét.
-Vagy talán mégis?-szólt a beszélgetésbe Angela,aki gyorsan felsietett az emelvényre-Bevittem a gépbe a mozgását és lefuttattam Washington börtönadatbázisán.Az elején azt hittem,hogy nem fogok találni semmi használhatót,de tévedtem.Néhány perccel az állítólagos kivégzése után egy 97%-ban egyező mozgású férfi távozik a börtön főbejáratán.
-És?-kérdezte Cam
-Az ember mozgása olyan,mint az ujjlenyomat.Nem hamisítható és teljesen egyedi.Na már most végiggondoltam,hova mehet egy épp szökésben lévő bűnöző...
-A reptérre-mondta egyszerre Cam és Tempe
-Úgy van.És igazam volt.A reptéren már más ruhában,de ott volt ugyanaz az alak,természetesen az arcát nem látni.Elhagyta az országot.Megnéztem,néhány hónapra visszamenőleg a reptér felvételeit.Nagyon hosszú volt...Már azt hittem,elalszom...
-Angela!A lényeget!-szólt rá Brennan
-Három hónapja pontosan március 15-ei napon a gép egyezést talált.Ami a pech,hogy az illető most is takarja az arcát.
-Ha Cain lenne,már sokan felismerték volna-tiltakozott Brennan
-Nem,ha átoperáltatta az arcát-magyarázta a művésznő
-Sziasztok!-köszönt Booth,miközben lecsipogtatta a kártyáját-Zavarok?
-Nem.Pont jókor jöttél,épp Angela beszámolóját hallgatjuk.Fejleményeink vannak!-felelt Cam.Angela megismételje a sztorit az elejétől Booth kedvéért.
-Már csak azt nem értem,miért takarta el az arcát a kamerák elől,mikor visszatért.Az elméletetek szerint átoperáltatta,nem?-értetlenkedett az ügynök
-Szerintem Cain számított arra,hogy keresni fogjuk,ha rájövünk,hogy még él.Így van esélye elbújni.De erre a módszerre nem számított-magyarázta Angela
-Jó.De ha tényleg Cain az,ahogy elmondtátok,akkor miért rakta rá az áldozatra azt az izét?
-Hogy elterelje magáról a figyelmet.De arra nem számított,hogy nekünk van egy kitűnő összeesküvés-elméleteket gyártó tudósunk-mosolygott Ang
-Szóval biztos,hogy Cain visszatért-gondolkodott el Seeley,közben pedig gondterhelt arcot vágott-Ezt csak akkor mondhatom el a főnökömnek,ha van rá bizonyítékotok.Nem bombázhatom elméletekkel!
-Van bizonyítékunk Booth!Angela épp ezt magyarázta eddig!-szólt közbe Bones türelmetlenül.A férfi körbenézett a rá szegeződő tekinteteken és feszélyezve érezte magát,hiszen nem állhatott csak úgy oda az új főnöke elé,hogy "Bocs főnök,csak újra meg kéne nyitni a Cain-ügyet,ami néhány éve megrendítette a világot!"
-Rendben.Megyek és elmondom neki-felet egy nagy sóhaj kíséretében,majd megfordult és elindult a kijárat felé.El sem köszönt,mert azon agyalt,hogyan tálalja a dolgot
-Várj Booth!-kiáltott Cam,mire a férfi megpördült-Nekem most dolgom van,de Dr. Brennan veled megy és segít elmagyarázni a dolgot!-az antropológus összeráncolt szemöldökkel nézte főnökét
-Nekem is dolgom van!-szögezte le azonnal-Angela viszont épp ráér!
-Nem.Angela-nak fontosabb dolga van-folytatta Camille
-Mégis mi lehet ennél fontosabb?-rökönyödött meg Bones.Saroyan szúrós szemekkel nézte alkalmazottját,ám a nő állta a tekintetét
-Meg fogod tudni,ha eljött az ideje!-zárta le a témát Cam,majd megragadta Angela karját és gyorsan le is akart lépni,de Angela még a háta mögül visszaszólt
-Az asztalomon van a lementett fájl az ügy aktáján!-kiabálta.Temperance duzzogva nézett Seeley-re
-Most miért nézel így?Nem mondtam,hogy gyere!-emelte fel védekezőn a kezeit.Brennan megforgatta szemeit,majd felszaladt összeszedni a bizonyítékot és a táskáját,néhány perc múlva pedig már úton is voltak.Mind a ketten hallgattak,mint a sír.Végül néhány utcányira az FBI épületétől Booth megszólalt
-Most haragszol?-kérdezte nyugtalanul.Bones az ügynökre nézett
-Nem.Miért,kéne?-Seeley megállt a pirosnál és tekintetük találkozott.Tempe alig észrevehetően megborzongott,majd elkapta a fejét,megkeményítette vonásait és úgy nézett fel újra
-Nem...Nem-ismételgette,végül előrefordult-Akkor áll még az ebéd?-kérdezte zavartan
-Tudod...-kezdett bele-Jobb lenne,ha...-de nem fejezhette be,mert társa közbeszólt
-Nehogy azt mondd,hogy nem!Ne csináld már Bones!Ne futamodj meg,mert előbb-utóbb úgyis beszélnünk kell!
-Befejezted?-nézett a férfira higgadtan.Booth ettől kicsit megzavarodott
-Azt hiszem-felelt,de ez inkább kérdésnek hangzott
-Csak azt akartam mondani,jobb lenne,ha vacsoráznánk,mert az ebédet ha jól sejtem mind a ketten lekéstük -mutatott a kocsiban lévő órára,ami háromnegyed egyet mutatott-Nekem pedig még dolgom van a laborban-az ügynök bólintott
-Bocsi-nyögte ki,miközben a gázra taposott,mert már dudáltak mögötte.Hamarosan a J.Edgar Hoover épület parkolójában szálltak ki a járműből és a főnöki iroda felé vették az irányt.Felérve Booth kissé félve kopogott be,majd mind a ketten beléptek
-Booth ügynök!Dr.Brennan!
-Uram!
-Jó napot Mr. Fayer!-köszönt udvariasan a nő
-Most nem alkalmas!Egy nagyon fontos ügyfelet várok-rázta le őket Jack Fayer igazgató
-Nagyon fontos dologról lenne szó,uram!-tiltakozott Seeley
-Mint mondtam,most nem alkalmas!Kérem távozzanak!
-A Cain-ügyről van szó!-mondta ki Boorh helyett Brennan.Az igazgató arcán valamiféle furcsa grimasz futott végig
-Menjünk a tárgyalóba!-vágta rá a férfi és felpattant a székéből.A tárgyalóban Bones behelyezte az Angela által készített lemezt a gépbe és magyarázni kezdett
-Azt feltételezzük,hogy Cain-t nem végezték ki aznap-kezdett bele
-Mégis miből gondolják?
-Az egyik munkatársunk,Miss Montenegro tett egy nagyon értékes felfedezést-benyomta a lejátszást és folytatta-Néhány perccel Cain kivégzése után készült ez a felvétel.Az ember mozgása olyan,mint az ujjlenyomat.Ha át is operálják az arcot,a járása és a mozgása nem változik.
-Ez mit jelent?-kérdezett bele Fayer,hogy kicsit megsürgesse az eseményeket
-Miss Montenegro összevetette Cain és ennek a férfinek a mozgását és 97%-os eredménnyel elmondhatjuk,hogy Cain a kivégzése után távozott az épületből-fejezte be Brennan
-Ez teljességgel lehetetlen!-mondta nyugodtan a férfi
-Nem az!Ez a felvétel pontos!-védekezett Brenn
-Cain-t kivégezték!Többé meg se halljam ezt a nevetséges elméletet!Ez a gyilkosság egy egyszerű utánzat,nem más!Most mehetnek!Booth ügynök!24 órája van,hogy átadja az ügy adatait Hamstel ügynöknek!Ő nem gyárt nevetséges elméleteket,hanem a munkáját végzi!Örüljön,hogy csak az ügyről veszem le!-felállt és az irodájába ment,Booth és Brennan pedig ott maradt a tárgyalóban.Tempe értetlenül bámult maga elé.
-Menjünk-szólalt meg Seeley-Vissza viszlek a laborba-Tempe kivette a lemezt a lejátszóból és a tokjába helyezte
-Nem értem.Itt van a világos bizonyíték,ő pedig úgy tesz,mintha ez nem is létezne.
-Most már úgyis mindegy,Bones.Nem a miénk az ügy,tehát semmire nem megyünk a bizonyítékoddal-elhagyta a termet,Tempe pedig követte.Visszafele némán ültek a kocsiban
-Sajnálom,Booth!-mondta végül Brennan
-Mit?Nem a te hibád!-felelt Seeley,de lerítt róla,hogy ideges
-Talán,ha nem próbáltam volna meggyőzni...-kezdett bele ismét Tempe
-Hagyjuk Bones!Ez van.Majd a következő ügyet megoldjuk-próbálta nyugtatni Bones-t,de valójában csak magát nyugtatta.Ismét csend telepedett a kocsiban ülőkre
-Azt hittem,te sosem adod fel...-mondta halkan Brenn
-Ez most más!Hagyjuk Bones,oké?!Ne beszéljünk róla!-Booth már egyre nehezebben tartotta magában a dühét.Egy ideig egyikük sem szólalt meg,végül Tempe nem tudott tovább magában tartani mondanivalóját
-Szerintem-kezdte az antropológus.Az ügynök mély levegőt vett és megszorította a kormányt-Fayer valamit eltitkol előlünk...
-Felejtsd el Bones!-förmedt rá a nőre Seeley,közben leparkolt a Jeffersonian előtt-Lehet el kéne halasztanunk a vacsorát-mondta még mindig ingerülten miközben társa szemeibe nézett.Temperance arca megfagyott
-Tehát mégis haragszol-jelentette ki lesütött szemmel,majd felnézett-Legyen,ahogy akarod.De ha kitisztult a fejed,te is rájössz,hogy igazam volt.Akkor itt leszek a laborban.Szia!-kiszállt a kocsiból és átment az úttesten
Brennan kicsit idegesen robogott át a laboron.Nem érdekelte,hogy Angela folyton azt kérdezi,mi történt.Az fontosabb volt,hogy majdnem kirúgatta Booth-t,arról nem is beszélve,hogy elég furcsának találta Fayer viselkedését.Vajon mit titkolhat?Esetleg igaza lenne Booth-nak és csak Hodgins összeesküvés-elmélete ragadt rá?Az irodájából lesietve megfogott egy dobozt és az emelvényre ment,majd pakolni kedte a csontokat.
-Állj már megy egy percre!-ordította Angela türelmetlenül-Mégis mit művelsz?
-Levettek minket az ügyről-felelte rezzenéstelen arccal.Ang egy pillanatra lefagyott-Majdnem kirúgták Booth-t,mert megpróbáltuk megoldani az ügyet.
-Mit művelsz Dr. Brennan?-lépett fel a többiekhez Cam
-Levettek minket az ügyről-ismételte Bones
-Hogy mi?És erről én még miért nem tudok?Mit műveltél?-Tempe abbahagyta a pakolást és a nőre nézett
-Angela ötlete nem tetszett Fayer-nek.Megmutattam a felvételt és elmondtam,amit tudok,Fayer pedig kiakadt  és  levett minket az ügyről.Hiába magyaráztam neki,hogy ezek tények,csak még idegesebb lett...Majdnem kirúgta Booth-t-tette hozzá lesütött szemekkel-24 órán belül át kell adnunk minden anyagot egy másik ügynöknek...
-Egy pillanat!-vágott közbe Camille-Akkor még van 23 és fél óránk?-kérdezte,Brennan szeme pedig felcsillant
-Egy picivel több-bólintott és egy apró,alig észrevehető mosolyrác jelent meg a szeme sarkában-De Booth hallani sem akar arról,hogy tovább dolgozzunk az ügyön.
-Ismerem Seeley-t.Ha lehiggadt,segíteni fog.Pakold ki a csontokat és végezzük a dolgunk!Azt hiszem,az események felgyorsulnak...-a géphez lépett és beindította a visszaszámlálót,majd összehívták a csapatot,beleértve az összes gyakornokot.Most mindenki összedolgozik...


Néhány perccel korábban az FBI épületében:
-Uram van egy kis problémánk.Cain visszatért és erre a Jeffersonian Intézet csapata bizonyítékot talált.Azonnal levettem őket az ügyről-szorongatta izzadt tenyérrel a mobilját a férfi
/-Reménykedjen,hogy még nem későn!-jött a válasz,majd megszakadt a vonal/



¤¤¤


 - V -

A kis csapat,mit sem tudva az ellenség szervezkedéséről,újult erővel kezdett neki a munkának. Lassan,de biztosan haladtak,ám ez nem volt elég. Az idejük vészesen fogyott,de döntő bizonyítékot vagy Cain tartózkodási helyét nem tudták kideríteni. Cam közben megkapta a várva várt hívást és felszaladt az irodájába,hogy nyugodt körülmények között el tudja rendezni a dolgokat,majd amilyen gyorsan csak lehetett,folytatta a bizonyítékok után való kutatást. Még 22 óra 54 perc állt a rendelkezésükre és úgy érezték, egyhelyben toporognak. Hirtelen Seeley rohant fel az emelvényre. Saroyan elmosolyodott. Ez az a férfi,akit ő ismer.
-Mink van?-kérdezte,mintha mi sem történt volna
-Egy hullánk-felelte Jack unottan-Megerőszakolták,agyonverték,kínozták és szén-diszulfiddal pedig leöntötték...
-Tehát semmi használható. Nem számít. Még van időnk-zárta a témát nyugodtan az ügynök,közben Angela rohant feléjük
-Megvan! Végre találtam valamit!-ért oda lihegve-Szia Booth!-ejtett meg egy kaján vigyort,majd benyomta a gépen a friss információforrást-Nagyjából egy éve kezdődtek Moszkvában az eltűnési sorozatok. Összesen négy lány tűnt el és mindegyiknek hasonló volt az alakja,a szemszíne,a magassága,a hajszíne és a többi,tehát az ottani rendőrök is jól tudták,hogy egy sorozatgyilkossal van dolguk. Már annyira a pasas nyomában voltak,hogy még arra is rájöttek,hol tartózkodik,de mikor el akarták kapni,kicsúszott a kezeik közül. Ez március tizennegyedikén történt. Mivel a zsaruknak nem volt használható ujjlenyomatuk vagy esetleg fantomképük,ezért hiába is keresték őt a reptéren,esélyük sem volt megtalálni. Cain lakásán egy darab hajszál,szőrszál vagy bármi más DNS-forrás sem volt,ami ujjlenyomatot találtak,az használhatatlannak bizonyult. Így tehát az ügyet a raktár mélyére süllyesztették.
-Ez már valami,Angela!-biccentett elismerően Seeley-Végre van egy nyomunk,amivel kezdhetünk is valamit. Csak még azt nem tudom,mit-gondolkodott el
-Tulajdonképp miért is jöttél vissza?-kérdezte Temperance tettetett közönnyel. Az ügynök felé fordult
-Mert úgy gondoltam,megéri a kis összeesküvéselméletetekre támaszkodva kirúgatni magam-vetette oda,majd közelebb lépett a nőhöz. Olyan közel,hogy elég intim helyzetbe kerüljenek,ám Brennan nem hátrált meg,hiszen tudta,társa semmit nem tenne a többiek előtt. Booth érzéki határozottsággal nézett az antropológus szemébe-És azért,mert tudnod kell,hogy én SOHA nem adom fel,Bones!SOHA!-a megdöbbent nő szinte már arcán érezte a férfi leheletét. Nem bírt megmozdulni,az ügynök teljesen a hatalmába kerítette. Végül Seeley hátrált ki az intim helyzetből. Felegyenesedett,de még mindig nem vette le a szemét a gyönyörű,kék szempárról-Elmegyek,utánanézek ennek a Moszkvai esetnek,hátha volt még hasonló valahol-Cam-re villantotta tekintetét,aki a döbbenettől alig láthatóan bólintott. Booth tekintete még egyszer végigsiklott a magát összeszedni próbáló Brennan-en,majd távozott. A csipogó hang után még néhány percig mély döbbenet uralta a légkört,aztán Temperance mozdult meg először és mintha semmi nem történt volna az imént,folytatta a munkát.
-Most mire vártok?-szólt oda társainak türelmetlenül-Az idő fogy,nekünk pedig találnunk kell valami használhatót!-mindenki rá szegezte a döbbenettől még mindig üres tekintetét
-Mond édesem,neked nem tűnt fel,ami nekünk?-kérdezte Ange elkerekedett szemekkel
-Mégis minek kellett volna feltűnnie?-nézett értetlenül Tempe. Barátnője végigmérte társait,majd megragadta Brenn karját és félrevonszolta
-Booth nyíltan kifejezte,hogy kellesz neki!-fojtotta vissza lélegzetét izgatottan
-Nem. Ő csak megcáfolta azt a kijelentésemet,miszerint ő fel szokta adni a dolgokat-Angela hülyén nézett,majd ismét vigyorogni kezdett
-Nem,szívem! Tudom,hogy történt már köztetek valami és azt is tudom,hogy te visszautasítottad. Meg persze azt is,-tette hozzá mérgesen-hogy nekem erről semmit sem szóltál!
-Tévedsz,Angie!Nem történt köztünk semmi-jelentette ki határozottan-És biztosíthatlak róla,hogy nem is fog-tette hozzá-Booth csak megcáfolta a kijelentésemet és ennyi,semmi több!-igyekezett a lehető legmagabiztosabban beszélni és szerette volna elhinni,amit mond,hiszen ha ez az egész igaz,akkor sokkal nehezebb lesz majd nemet mondania,mikor eljön az ideje
-Hihetetlen,milyen konok vagy!-mondta a lány mérgesen-Nyisd már ki a szemed Temperance!Körülötted mindenki látja,mi folyik itt,csak te nem vagy hajlandó észrevenni!Folyton visszahúzódsz a magad kis világába,ahelyett hogy végre mernél boldog lenni!
-Én boldog vagyok!-vágott vissza Bones
-Akkor áruld el,mikor mosolyogtál utoljára!És nem az álcamosolyokra gondolok,hanem az igazi,szívből jövő mosolyra!-Brennan nem tudott válaszolni.
-Tegnap is mosolyogtam!-védekezett
-Booth közelében? És amikor nem vagy a közelében?- Már nyitotta volna a száját,de végül mégsem mondott semmit. Fogalma sem volt,mikor mosolygott utoljára úgy,hogy ne lett volna ott mellette Booth,aki megnevettette-Mindjárt gondoltam!-nézett szúrós szemekkel barátnőjére-Csak egy okot mondj,amiért nem vagy képes elviselni,ha boldog lehetsz!Más a fél karját odaadná,csak,hogy megtalálja az igazit. Neked az orrod előtt van,mégsem kérsz belőle!-sarkon fordult és elviharzott. Bones meglepetten nézett. Noha az emelvényig nem hallatszott el a hangjuk,mikor odafordult látta,hogy mindenki úgy tesz,mintha épp csinálna valamit. Jól tudta,hogy őket figyelték és bár nem hallották a beszélgetést,a lényeget mindenki leszűrhette anélkül is. A pódiumhoz sietett.
-Mr Vasiri,Mr Bray,Mr Nigel-Murray,Mr Fisher,Dr Edison és Mis Wick együtt fognak dolgozni! Mivel úgy gondolom,ennyi személy épp elég a csontok vizsgálatához,ezért én máshol keresek bizonyítékot. Azt szeretném,ha összedolgoznának és nem azt akarnák eldönteni,melyikőjük az okosabb,mert számomra itt mindannyian ugyanolyan IQ-val bírnak!-nézett jelentőségteljesen Clark-ra,aztán felment az irodájába.
Igyekezett a lehető legteljesebben az ügyre koncentrálni,de a gondolat,hogy Angela haragszik rá,erősen megnehezítette a dolgot. "Folyton visszahúzódsz a magad kis világába,ahelyett hogy végre mernél boldog lenni!" -visszhangzott a fejében. De hisz ő boldog! Igenis boldog! Van munkája,barátai,már családja is,miért ne lenne boldog? Pedig jól tudta,Angela-nak igaza van. Ő nem boldog. De vágyik a boldogságra! Hogyne vágyna? De nem ilyen áron. Nem úgy,hogy elveszít egy barátot. Nem úgy,hogy elveszíti a legjobb barátját...
Gondolatait igyekezett visszaterelni az ügyhöz,ám minduntalan,mikor megpróbálta,végül ugyanoda lyukadt ki. Angela. Felállt és mély levegőt vett. Ideje végre beszélnie a barátnőjével. Már túl rég titkolózik mind maga előtt,mind pedig előtte. Átsétált a művésznő irodájába,ahol a lány ingerülten nyomkodta a gépét. Látszott,hogy ő sem tud koncentrálni.
-Találtál valamit?-kérdezte halkan Tempe
-Nem. Ez a vacak semmit sem ad ki! Kidobom a kukába! Mégis hogyan engedték,hogy szabadalmaztassam?! Semmit sem ér!-kiabált
-Nyugodj meg Angela!-ragadta meg Ang karját Brennan
-Hogyan nyugodhatnák meg? Ezt pont te kéred tőlem?! Én szeretlek édesem,ezt te is tudod,de egyszerűen belefáradtam,hogy titkolózol előttem! Olyan,mintha nem is ismernélek! Mintha vissza akarnál zárkózni abba a burokba,amiből kihoztunk!-Temperance-t szíven ütötte a felismerés. Ange-nek igaza van. Megölelte a lányt
-Sajnálom!-mondta és komolyan is gondolta a művész meglepődött. Bones eltolta magától barátnőjét,hogy a szemébe nézhessen-Sajnálom,hogy nem mondtam neked el mindent. Igyekeztem nem gondolni arra,hogy rossz érzéseim vannak,mert ezek azok. Tudom,mire gondolsz,hogy mégis hogy lehet ez rossz érzés? Nekem évekig nem volt senkim,Angela,és mikor megkaptalak titeket,végre úgy éreztem tartozom valahová. Aztán jött ő és minden megváltozott. Az évek során megtanultam azt az egy érzést elnyomni magamban,ami mindent tönkretehet,de az utolsó közös ügyünk újra előhozta,nekem pedig jobban kellett koncentrálnom,hogy ismét a helyére kerüljön minden és közben nem vettem észre,hogy egyre távolodunk egymástól. Nem akarok ismét az lenni,aki régen voltam és már soha nem is leszek. De meg kell értened Ange,hogy mindaz,amit teszek,számomra irracionális és racionális egyszerre! Egy olyan dolgot akarok megvédeni,amit azelőtt nem tartottam sokra és ez a barátság-szemeiben könnyek gyűltek,de nem annyi,hogy cseppekként gördüljenek le az arcán
-Előlem nem tudtad eltitkolni,még ha magad elől sikerült is-mosolyodott el-Tudom,hogy szereted. És épp ezért nem értem,most,hogy nyíltan szinte szerelmet vallott,miért nem mész és ugrasz a nyakába?-Temperance lesütötte a szemét
-Mert ha megteszem,elveszítem őt-felelte lesütött szemekkel
-Mi?-értetlenkedett a lány
-Talán tényleg szeret és sikerül. Együtt leszünk néhány hónapig,talán egy évig,de semmi sem tart örökké! Előbb utóbb szakítani fogunk és azután már semmi sem lesz ugyanolyan. Booth a barátom,Angela! Több,mint a barátom,a társam. Nem akarom őt elveszíteni egy buta,futó románc miatt. Többet ér nekem ennél. Nem számít,mennyire szeretem, a félelem mindig nagyobb lesz bennem.
-Ez butaság édesem!-lágyult meg Ang hangja-Ti ketten összeilletek és száz százalékig biztos vagyok benne,hogy ha igent mondanál neki,akkor életetek hátralévő éveit együtt élnétek le!-mosolygott bátorítóan
-Bárcsak képes lennék elhinni-erőltetett magára ő is egy szomorú mosolyt
-Megvizsgáltam a lány hajában....-Hodgins ledöbbenve állt az ajtóban-Bocsi,nem akartam zavarni...
-Nem zavarsz,Dr Hodgins,már épp menni készültem. Angela-nak úgyis sok dolga van-jelentőségteljesen a lányra nézett,majd távozott volna
-Várj,Dr B! Ez téged is érdekelhet!-Tempe megfordult és figyelmesen hallgatta Jack beszámolóját-A lány hajában,a ruhamaradványokon és a körme alatt is ugyanolyan részecskéket találtam. Mind ugyanabból a kocsiból,származik. Ez egy tűzálló anyag,amit nagyjából 3-4 hónapja hoztak forgalomba.Mivel ez elég ritka és drága,ezért megtalálhatom azt az autót,amiben a lány a halála előtt tartózkodott. Angela,kölcsönadnád a géped?-Ang átnyújtotta az irányítót férjének-Ilyen autókárpitot eddig kizárólag az FBI-nak gyártottak,a kérdéses időszakban mindössze öt ilyen járművet adtak át.
-Meg tudod nézni,kik kapták az új kocsikat?-kérdezte Brennan gyanakodva
-Persze! Ez még kérdés volt?-vigyorgott Hodgins-Egy autót Booth kapott-Tempe szeme elkerekedett. Ugye ebből nem lesz baj? Csak remélni tudta,hogy a gyilkos,aki egyértelműen az FBI embereivel fogott össze,nem akar mindent az ügynökre kenni-Egy másikat Aron Frey, Jack Johnson, Stacy McDonald és Jack Fayer.
-Tudtam!-szaladt ki Bones száján indulatosan-Ő lesz az,az ő kocsiját kell átnézni!Azonnal szólok Booth-nak!-kirohant az irodából,közben pedig hevesen tárcsázni kezdett,de Seeley nem vette fel a telefont
/-Igen?-szólt bele feszülten a kagylóba a férfi-Baj van,Bones?/
-Bizonyítékunk van!-lelkesedett Brennan.
/-Milyen bizonyíték?/
-Gyere a laborba,itt megbeszéljük!-Tempe nem tudta,készen áll-e egy találkozásra az ügynökkel,de az ügy érdekében muszáj volt cselekednie
/-Tíz perc és ott vagyok!-hangzott a válasz,majd megszakadt a vonal/
Az antropológus mereven bámulta a süket készüléket. Booth mindjárt itt lesz. Mit csináljon? Most,hogy Angela-nak bevallotta az érzéseit,még nem áll készen,hogy ő maga is szembesüljön velük. Még nem sikerült visszaállítania a rendet a fejében és ez akár bajt is okozhat. Tempe az órájára pillantott. Hét perc. Mindössze ennyi telt el,mióta értesítette társát. Lesietett a lépcsőn,hogy ellenőrizze,hogyan dolgoznak a gyakornokai. Ha sikerül az FBI vezetőjére rábizonyítani mindent,akkor megoldották az ügyet,hiszen Fayer elvezeti őket Cain-hez. Temperance fejében már az is megfordult,hogy túl nagy halra vadásznak. Hiszen ő mégiscsak az FBI egyik részlegének vezető személye!
-Merre találom Bones-t?-csapta meg Temperance fülét a hang. Úgy érezte,most azonnal vissza kell fordulnia és bezárkóznia az irodába,ám mégsem tett semmi ilyesmit,nem volt rá ideje,mert Seeley megpillantotta őt-Szia! Milyen híreid vannak?-sietett oda a lépcső aljához,hogy ott bevárja a nőt. Brennan néhány végtelennek tűnő másodpercig csak bámulta az előtte álló férfit,mire ő sármosan elmosolyodott. Jól tudta,hogy Angela már valószínűleg felvilágosította a nőt a mondata valódi jelentéséről és Bones kénytelen volt szembenézni a valósággal
-Hodgins talált valamit. Szükségünk van egy végzésre!-szedte össze magát
-Milyen végzésre?-ráncolta a szemöldökét Seeley
-Majd Hodgins elmondja! Fent vannak Angela-val,azt hiszem-fejével barátnője irodája felé biccentett
-Te nem jössz?-kérdezett vissza Booth reménykedve
-Miért mennék? Én már hallottam egyszer. Más dolgom van. Megnézem,hogy haladnak a gyakornokok-ezzel el is tűnt. Az ügynök elkerekedett szemekkel meredt a nő után. "Nem lesz ez olyan könnyű." gondolta,majd fejcsóválva felment a lépcsőn.


¤¤¤

2013. március 1., péntek

Birthday Bones 4

 Sziasztok!

Jobb későn,mint soha!szokták mondani.Hát késve,de megérkezett a folytatás.Mint már 
írtam korábban,sajnálom,hogy ennyit késtem.Jó szórakozást!

Üdv: Szerk


Brennan nem akart komolyan elgondolkodni azon,amit Hodgins mondott,ám valahogy mégsem bírta kiverni a fejéből.Mi van,ha ez a gyilkosság valóban nem utánzat?Ha racionális akar maradni,logika szerint ez lehetetlen.Az akkori gyilkost kivégezték,ez pedig csak egy őrült rajongó próbálkozása.Nem lehet más.Azonban hiába vetette össze újra és újra a két anyagot,azok szinte teljesen ugyanazt mutatták.A hasonlóság egyértelmű volt.Most kétséges,hogy vajon az ügy,ami három évvel ezelőtt mindenkit rettegésben tartott,valóban lezártnak tekinthető?És ha nem,akkor ismét kitörhet majd a pánik,mint akkor?
Mindössze egy eltérés van a három éve történt gyilkosságok és a mostani eset között: a mérgező gáz.Eddig  a gyilkos nem használt még csak hasonlót sem.Most mi változott?
-Dr.Brennan!-kiáltott Cam,mire az antropológus megpördült-A toxikológiai eredménye nem mutatott ki az áldozat tüdejében szén-diszulfidot.
-Tehát a halála után került a testre-állapította meg Bones-Ez nem jellemző a Cain gyilkosra.Tehát Hodgins elmélete nem állja meg a helyét.
-Vagy talán mégis?-szólt a beszélgetésbe Angela,aki gyorsan felsietett az emelvényre-Bevittem a gépbe a mozgását és lefuttattam Washington börtönadatbázisán.Az elején azt hittem,hogy nem fogok találni semmi használhatót,de tévedtem.Néhány perccel az állítólagos kivégzése után egy 97%-ban egyező mozgású férfi távozik a börtön főbejáratán.
-És?-kérdezte Cam
-Az ember mozgása olyan,mint az ujjlenyomat.Nem hamisítható és teljesen egyedi.Na már most végiggondoltam,hova mehet egy épp szökésben lévő bűnöző...
-A reptérre-mondta egyszerre Cam és Angela
-Úgy van.És igazam volt.A reptéren már más ruhában,de ott volt ugyanaz az alak,természetesen az arcát nem látni.Elhagyta az országot.Megnéztem,néhány hónapra visszamenőleg a reptér felvételeit.Nagyon hosszú volt...Már azt hittem,elalszom...
-Angela!A lényeget!-szólt rá Brennan
-Három hónapja pontosan március 15-ei napon a gép egyezést talált.Ami a pech,hogy az illető most is takarja az arcát.
-Ha Cain lenne,már sokan felismerték volna-tiltakozott Brennan
-Nem,ha átoperáltatta az arcát-magyarázta a művésznő
-Sziasztok!-köszönt Booth,miközben lecsipogtatta a kártyáját-Zavarok?
-Nem.Pont jókor jöttél,épp Angela beszámolóját hallgatjuk.Fejleményeink vannak!-felelt Cam.Angela megismételje a sztorit az elejétől Booth kedvéért.
-Már csak azt nem értem,miért takarta el az arcát a kamerák elől,mikor visszatért.Az elméletetek szerint átoperáltatta,nem?-értetlenkedett az ügynök
-Szerintem Cain számított arra,hogy keresni fogjuk,ha rájövünk,hogy még él.Így van esélye elbújni.De erre a módszerre nem számított-magyarázta Angela
-Jó.De ha tényleg Cain az,ahogy elmondtátok,akkor miért rakta rá az áldozatra azt az izét?
-Hogy elterelje magáról a figyelmet.De arra nem számított,hogy nekünk van egy kitűnő összeesküvés-elméleteket gyártó tudósunk-mosolygott Ang
-Szóval biztos,hogy Cain visszatért-gondolkodott el Seeley,közben pedig gondterhelt arcot vágott-Ezt csak akkor mondhatom el a főnökömnek,ha van rá bizonyítékotok.Nem bombázhatom elméletekkel!
-Van bizonyítékunk Booth!Angela épp ezt magyarázta eddig!-szólt közbe Bones türelmetlenül.A férfi körbenézett a rá szegeződő tekinteteken és feszélyezve érezte magát,hiszen nem állhatott csak úgy oda az új főnöke elé,hogy "Bocs főnök,csak újra meg kéne nyitni a Cain-ügyet,ami néhány éve megrendítette a világot!"
-Rendben.Megyek és elmondom neki-felet egy nagy sóhaj kíséretében,majd megfordult és elindult a kijárat felé.El sem köszönt,mert azon agyalt,hogyan tálalja a dolgot
-Várj Booth!-kiáltott Cam,mire a férfi megpördült-Nekem most dolgom van,de Dr. Brennan veled megy és segít elmagyarázni a dolgot!-az antropológus összeráncolt szemöldökkel nézte főnökét
-Nekem is dolgom van!-szögezte le azonnal-Angela viszont épp ráér!
-Nem.Angela-nak fontosabb dolga van-folytatta Camille
-Mégis mi lehet ennél fontosabb?-rökönyödött meg Bones.Saroyan szúrós szemekkel nézte alkalmazottját,ám a nő állta a tekintetét
-Meg fogod tudni,ha eljött az ideje!-zárta le a témát Cam,majd megragadta Angela karját és gyorsan le is akart lépni,de Angela még a háta mögül visszaszólt
-Az asztalomon van a lementett fájl az ügy aktáján!-kiabálta.Temperance duzzogva nézett Seeley-re
-Most miért nézel így?Nem mondtam,hogy gyere!-emelte fel védekezőn a kezeit.Brennan megforgatta szemeit,majd felszaladt összeszedni a bizonyítékot és a táskáját,néhány perc múlva pedig már úton is voltak.Mind a ketten hallgattak,mint a sír.Végül néhány utcányira az FBI épületétől Booth megszólalt
-Most haragszol?-kérdezte nyugtalanul.Bones az ügynökre nézett
-Nem.Miért,kéne?-Seeley megállt a pirosnál és tekintetük találkozott.Tempe alig észrevehetően megborzongott,majd elkapta a fejét,megkeményítette vonásait és úgy nézett fel újra
-Nem...Nem-ismételgette,végül előrefordult-Akkor áll még az ebéd?-kérdezte zavartan
-Tudod...-kezdett bele-Jobb lenne,ha...-de nem fejezhette be,mert társa közbeszólt
-Nehogy azt mondd,hogy nem!Ne csináld már Bones!Ne futamodj meg,mert előbb-utóbb úgyis beszélnünk kell!
-Befejezted?-nézett a férfira higgadtan.Booth ettől kicsit megzavarodott
-Azt hiszem-felelt,de ez inkább kérdésnek hangzott
-Csak azt akartam mondani,jobb lenne,ha vacsoráznánk,mert az ebédet ha jól sejtem mind a ketten lekéstük -mutatott a kocsiban lévő órára,ami háromnegyed egyet mutatott-Nekem pedig még dolgom van a laborban-az ügynök bólintott
-Bocsi-nyögte ki,miközben a gázra taposott,mert már dudáltak mögötte.Hamarosan a J.Edgar Hoover épület parkolójában szálltak ki a járműből és a főnöki iroda felé vették az irányt.Felérve Booth kissé félve kopogott be,majd mind a ketten beléptek
-Booth ügynök!Dr.Brennan!
-Uram!
-Jó napot Mr. Fayer!-köszönt udvariasan a nő
-Most nem alkalmas!Egy nagyon fontos ügyfelet várok-rázta le őket Jack Fayer igazgató
-Nagyon fontos dologról lenne szó,uram!-tiltakozott Seeley
-Mint mondtam,most nem alkalmas!Kérem távozzanak!
-A Cain-ügyről van szó!-mondta ki Boorh helyett Brennan.Az igazgató arcán valamiféle furcsa grimasz futott végig
-Menjünk a tárgyalóba!-vágta rá a férfi és felpattant a székéből.A tárgyalóban Bones behelyezte az Angela által készített lemezt a gépbe és magyarázni kezdett
-Azt feltételezzük,hogy Cain-t nem végezték ki aznap-kezdett bele
-Mégis miből gondolják?
-Az egyik munkatársunk,Miss Montenegro tett egy nagyon értékes felfedezést-benyomta a lejátszást és folytatta-Néhány perccel Cain kivégzése után készült ez a felvétel.Az ember mozgása olyan,mint az ujjlenyomat.Ha át is operálják az arcot,a járása és a mozgása nem változik.
-Ez mit jelent?-kérdezett bele Fayer,hogy kicsit megsürgesse az eseményeket
-Miss Montenegro összevetette Cain és ennek a férfinek a mozgását és 97%-os eredménnyel elmondhatjuk,hogy Cain a kivégzése után távozott az épületből-fejezte be Brennan
-Ez teljességgel lehetetlen!-mondta nyugodtan a férfi
-Nem az!Ez a felvétel pontos!-védekezett Brenn
-Cain-t kivégezték!Többé meg se halljam ezt a nevetséges elméletet!Ez a gyilkosság egy egyszerű utánzat,nem más!Most mehetnek!Booth ügynök!24 órája van,hogy átadja az ügy adatait Hamstel ügynöknek!Ő nem gyárt nevetséges elméleteket,hanem a munkáját végzi!Örüljön,hogy csak az ügyről veszem le!-felállt és az irodájába ment,Booth és Brennan pedig ott maradt a tárgyalóban.Tempe értetlenül bámult maga elé.
-Menjünk-szólalt meg Seeley-Vissza viszlek a laborba-Tempe kivette a lemezt a lejátszóból és a tokjába helyezte
-Nem értem.Itt van a világos bizonyíték,ő pedig úgy tesz,mintha ez nem is létezne.
-Most már úgyis mindegy,Bones.Nem a miénk az ügy,tehát semmire nem megyünk a bizonyítékoddal-elhagyta a termet,Tempe pedig követte.Visszafele némán ültek a kocsiban
-Sajnálom,Booth!-mondta végül Brennan
-Mit?Nem a te hibád!-felelt Seeley,de lerítt róla,hogy ideges
-Talán,ha nem próbáltam volna meggyőzni...-kezdett bele ismét Tempe
-Hagyjuk Bones!Ez van.Majd a következő ügyet megoldjuk-próbálta nyugtatni Bones-t,de valójában csak magát nyugtatta.Ismét csend telepedett a kocsiban ülőkre
-Azt hittem,te sosem adod fel...-mondta halkan Brenn
-Ez most más!Hagyjuk Bones,oké?!Ne beszéljünk róla!-Booth már egyre nehezebben tartotta magában a dühét.Egy ideig egyikük sem szólalt meg,végül Tempe nem tudott tovább magában tartani mondanivalóját
-Szerintem-kezdte az antropológus.Az ügynök mély levegőt vett és megszorította a kormányt-Fayer valamit eltitkol előlünk...
-Felejtsd el Bones!-förmedt rá a nőre Seeley,közben leparkolt a Jeffersonian előtt-Lehet el kéne halasztanunk a vacsorát-mondta még mindig ingerülten miközben társa szemeibe nézett.Temperance arca megfagyott
-Tehát mégis haragszol-jelentette ki lesütött szemmel,majd felnézett-Legyen,ahogy akarod.De ha kitisztult a fejed,te is rájössz,hogy igazam volt.Akkor itt leszek a laborban.Szia!-kiszállt a kocsiból és átment az úttesten
Brennan kicsit idegesen robogott át a laboron.Nem érdekelte,hogy Angela folyton azt kérdezi,mi történt.Az fontosabb volt,hogy majdnem kirúgatta Booth-t,arról nem is beszélve,hogy elég furcsának találta Fayer viselkedését.Vajon mit titkolhat?Esetleg igaza lenne Booth-nak és csak Hodgins összeesküvés-elmélete ragadt rá?Az irodájából lesietve megfogott egy dobozt és az emelvényre ment,majd pakolni kedte a csontokat.
-Állj már megy egy percre!-ordította Angela türelmetlenül-Mégis mit művelsz?
-Levettek minket az ügyről-felelte rezzenéstelen arccal.Ang egy pillanatra lefagyott-Majdnem kirúgták Booth-t,mert megpróbáltuk megoldani az ügyet.
-Mit művelsz Dr. Brennan?-lépett fel a többiekhez Cam
-Levettek minket az ügyről-ismételte Bones
-Hogy mi?És erről én még miért nem tudok?Mit műveltél?-Tempe abbahagyta a pakolást és a nőre nézett
-Angela ötlete nem tetszett Fayer-nek.Megmutattam a felvételt és elmondtam,amit tudok,Fayer pedig kiakadt  és  levett minket az ügyről.Hiába magyaráztam neki,hogy ezek tények,csak még idegesebb lett...Majdnem kirúgta Booth-t-tette hozzá lesütött szemekkel-24 órán belül át kell adnunk minden anyagot egy másik ügynöknek...
-Egy pillanat!-vágott közbe Camille-Akkor még van 23 és fél óránk?-kérdezte,Brennan szeme pedig felcsillant
-Egy picivel több-bólintott és egy apró,alig észrevehető mosolyrác jelent meg a szeme sarkában-De Booth hallani sem akar arról,hogy tovább dolgozzunk az ügyön.
-Ismerem Seeley-t.Ha lehiggadt,segíteni fog.Pakold ki a csontokat és végezzük a dolgunk!Azt hiszem,az események felgyorsulnak...-a géphez lépett és beindította a visszaszámlálót,majd összehívták a csapatot,beleértve az összes gyakornokot.Most mindenki összedolgozik...


Néhány perccel korábban az FBI épületében:
-Uram van egy kis problémánk.Cain visszatért és erre a Jeffersonian Intézet csapata bizonyítékot talált.Azonnal levettem őket az ügyről-szorongatta izzadt tenyérrel a mobilját a férfi
/-Reménykedjen,hogy még nem későn!-jött a válasz,majd megszakadt a vonal/


-FOLYTATJUK-

2013. február 22., péntek

I'm so sorry!

Sziasztok!
Sajnálom,hogy így eltűntem a világ elől!Szégyenlem,de már kb 2 hónapja nem nyitottam meg a saját oldalamat :/ Sajnos nagyon lefoglal(t) a tanulás,ballagás,szalagavató,érettségi meg az efféle dolgok.Ez az év elég húzós.Nem hagytam abba az írást (illetve nem végleg),természetesen folytatni fogom a félbehagyott történeteimet. (Bár frissítenem kell a memóriám) Sajnálom,ha csalódást okoztam nektek!Szeretném folytatni a Bones Birthday-t,amint tudom,hozom a folytatást! (Ez már nem fog beletelni hónapokba vagy hetekbe,ez az egy biztos)
Addig is adok nektek valami újat,valami mást,amit már nagyon rég írtam.Nem,nem egy újabb fanfiction-ról van szó.Még tavaly belegondoltam,mi lenne,ha megpróbálnék összehozni egy kisebb regényt.Hát sajnos ez is abbamaradt a többi írásommal együtt,de nem végleg.Most egy kis ízelítőt találtok fent a füleknél a "Regény" menüpontban.Akinek van kedve,olvassa el,várom a véleményeteket!
Na jó,de nem akarok belekezdeni egy újabb regénybe,inkább hagylak titeket érvényesülni,szórakozni :)
Üdv: (rég nem látott) Szerk