2011. március 31., csütörtök

Bones-A jövő titkai-7

Már órákat töltöttek együtt..Brennan nem bírta tovább
-Kérlek had menjek valahova!!-könyörgött a lány
-Szó sem lehet róla!De azt hittem ezt már megbeszéltük!-vágta rá azonnal
-De én nem bírom a bezártságot!ezt te is tudod!-bízott benne,hogy ez majd hat a férfira,de tévedett
-Nem!Kicsit a parkba lemehetünk,de akkor is szorosan melletted leszek!Máshova nem mehetsz!-parancsolta
-Nem vagyok már kisgyerek Booth!Tudok magamra vigyázni!-harag hallatszott a hangjába,ami kicsit megrémítette az ügynököt
-Én is tudom,de nem hagyhatom-enyhítette a keménységét,de ez sem hatotta meg barátnőjét
-Nem te parancsolsz nekem!Nem vagy jelenleg senkim!El szeretnék menni innen és ebben te sem tudsz megakadályozni!-válaszolt erélyesen,majd fel akart szállni az ágyról,de Booth visszatartotta
-De igen!A barátod vagyok,aki vigyázni szeretne rád minden áron!Érted?Azért teszem ezt,mert szeretlek és jól tudom,hogy te nem érted,hogy én miért vagyok ilyen,de ez így a helyes!Te is ezt tennéd a helyemben!Nem hagyom,hogy nélkülem elmenj valahova,mert szeretném,ha biztonságban lennél!-ideges volt,de nem hagyta,hogy ezt Brenn is lássa
-Nem érdekel!Nem ülök egész nap itthon,mert te ezt akarod!-megint megpróbált felkelni,de az ügynök megint nem hagyta
-Nem mész sehova!Ha kell,akkor hívok segítséget,de nem engedlek el!Vagy a parkba velem,vagy sehova!-szólt ingerülten,majd felpattant az ágyól és elővette a kabátját
-Akkor jössz velem,vagy maradsz itthon?-kérdezte gúnyosan.Brennan nagyon ideges volt,de megpróbált felállni.Annyira fájtak a csontjai,hogy visszaesett,de csak azért is újra megpróbált felállni,nehogy Booth-nak legyen igaza.A férfi látta,hogy társának minden mozdulat nagyon nagy fájdalmat okoz,ezért odament,hogy segítsen neki
-Hagyj!-tolta el magától Seeley-t-Nem kell a segítséged!-emelte fel a hangját
-Ugyan Bones!Látom,hogy mennyire fáj!-mondta gyengéden,de Tempi nem engedett a büszkeségéből
-Nem fáj,csak egy kicsit össze kell szednem magam!Semmi bajom!-válaszolt még mindig emelt hangon és még jobban eltolta a segíteni vágyó ügynököt
-Jó.Te tudod.Szeretlek Temperance!Nagyon!Csak nem akarom,hogy bajod essen érted amit mondok?-kérdezte halkan.Brenn nem válaszolt.Booth óvatosan megfogta a lány állát és oda akarta húzni magához,de ő nem engedte és elfordult
-Akkor megyünk,vagy nem?-kérdezte ridegen.nem is sejtette,hogy Booth-nak ez mennyire fájt
-Persze-suttogta lehangoltan-Segítsek?-kérdezte reménykedve,hogy társa enged a büszkeségéből
-Nem kell!-arcán látszott minden érzelme.A düh és a sértettség kavargott benne."Hogy lehet ilyen?Nem hiszem el,hogy egy férfi fogvatart a saját házamban!_gondolta felháborodottan_Ezt nem hagyhatom!Ez az én életem és azt teszek,amit akarok!Ez mindig így volt és mindig így is lesz!Nekem nem parancsol senki,még Booth sem!Nem hagyom,hogy fogva tartson,mint egy rabot!Én nem az a fajta lány vagyok,akinek ilyen könnyen lehet parancsolni!Igenis el fogok menni a laborba és dolgozni fogok,mert én vagyok a saját főnököm!Még Cam sem zárhat ki onnan,mert ezt nem ő dönti el!"_gondolta,majd felvette a kabátját.A fájdalom átjárta az egész testét,de nem mutatta.Kiléptek a lakásból.Booth elindult a park fele,ami nagyon közel,az út túloldalán volt,de Brennan épp az ellenkező irányba ment.
-Te meg hova mész?-kérdezte meglepetten Seeley
-Az Intézetbe!-felelt határozottan a lány
-Nem engedem Temperance!Hát még mindig nem érted?Nem akarom,hogy bajod essen!-megragadta Tempi kezét
-Te nekem nem parancsolsz!Nem tarthatsz vissza,különben sikítok!Eressz!-dühösen kitépte a kezét Booth szorításából és elindult
-Kérlek Temperance!-ment a lány után
-Hagyj!-hirtelen éles fájdalmat érzett a medencéjében.Kicsit összehúzódott.Az aggódó ügynök odakapott,de Brenn elutasította a segítséget-Nem kell a segítséged!jól vagyok!-tolta el magától társát
-Ne csináld ezt!Még a végén vissza kell menned a kórházba!Az orvos is pihenést írt elő!-aggódott
-Nem érdekel!Jól vagyok!-hangzott az erélyes válasz

-FOLYTATJUK-

Remélem ez is tetszett nektek..:)Nem lett túl hosszú,mert sokat olvastam,de majd egyszer talán összejön ennél jóval hosszabb is..:)

2011. március 30., szerda

Bones-A jövő titkai-6

Booth ott feküdt csendben Brennan ágyán.Szemét le sem vette a lányról.Már órák teltek el Angela távozása óta,de Seeley cseppet sem volt fáradt.Szívesen volt Tempi mellett.
-Szeretlek!-suttogta halkan,s mintha hallaná,Brenn-nek mosoly suhant át az arcán."Én is!"_gondolhatta magában.Néhány pillanat múlva fel is ébredt-Jó reggelt álomszuszék!-mondta még mindig suttogva
-Te már itt is vagy?-kérdezte-Hiszen csak néhány percre aludtam el!-mondta meglepetten
-Néhány órára!-javította vidáman a férfi
-Tényleg?Észre sem vettem.Mióta vagy itt?
-Mióta elaludtál.Hoztam neked friss fánkot,de már sajnos kihűlt.Azért biztosan finom!Behozom oké?-gyorsan fel is pattant
-Nem kell!Nem vagyok éhes!-állította meg azonnal
-Ma még semmit nem ettél!
-Mert aludtam!-védekezett a lány
-Nem baj!Enned kell,mert nem lesz erőd!!-hajtogatta,majd megfordult és kiment.Pár másodperc elteltével már vissza is ért a két zacsival a kezében-Jó étvágyat!-átnyújtotta az egyiket
-Booth!-szólalt meg
-Igen?
-Én nem szoktam így enni!-emlékeztette társát
-Nem baj!Ideje megtanulnod,hogy hogy eszik a normális emberek a fánkot!-vigyorgott-Fogd csak meg!-bátorította
-Nem!Ha te nem hozol nekem evőeszközt,akkor...
-Kézzel eszel!-fejezte be a mondatot az ügynök,majd közelebb tolta Brenn-hez a zacskót,amiben a fánkok voltak.Tempi elővett egyet
-De...-nézett kérően a férfira
-Nincs de!Kézzel!Nincs se kés se villa!-nem hagyta magát.Brennan végül megadta magát
-Na jó-mondta,s beleharapott a fánkba.Kellemes íz járta át a száját.Becsukta a szemét,mintha úgy jobban tudná élvezni-Ez nagyon finom!-suttogta,majd harapott még egyet
-Látod?Nem is kellett volna ellenkezned!-állapította meg Seeley
-Nem is emlékeztem az ízére,de nagyon jó!Köszönöm-nézett Booth szemébe.Az ügynök közelebbhajolt és megcsókolta
-Nincs mit!Ez természetessé vált ennyi év alatt..Bár utána ez a csók..Talán megismételhetnénk-Temperance felnevetett,majd ismét megcsókolták egymást-Jobban érzed magad?
-Igen.Bár még kicsit fájnak a csontjaim..Nagyon-javította magát,majd felszisszent,mert fájt neki a felülés-Ma bemehetnénk az Intézetbe!-mondta határozottan
-Inkább pihenned kéne!-javasolta Booth
-Ugyan!nem ülhetek egész nap az ágyamban!Így nem lehet élni!-érvelt
-Szó sem lehet róla!-szólt erélyesebben-Emlékezz mi történt utoljára!-emlékeztette barátnőjét
-Ne már Booth!-könyörgött
-De!Itthon maradsz az ágyadban és pihensz,én pedig szórakoztatlak!Értve?-nézett komolyan a lányra,aki végül,mivel nem tehetett mást,beadta a derekát
-Csak azért,mert muszáj!-mondta bosszúsan,majd beleharapott a kezében lévő finomságba

-FOLYTATJUK-

Sajnos ma is csak ennyi sikerült,de holnap 3 órát gépezek,szóval hosszabb rész jön!!Kérlek írjatok még!Köszi..:)

2011. március 29., kedd

Bones-A jövő titkai-5

Angela lassan közeledett a halk zaj irányába.Remélte,hogy nem valami veszélyes alakkal van dolga.Próbált erős maradni pont úgy,ahogy Brennan tanította neki.Soha nem felejti el őt,hiszen Brenn a legjobb barátnője.Az együtt töltött idő mindkettejüket megtanította a másik érzésére,viselkedésére és annak elfogadására.Hittek magukban és kitartottak egymás mellett még a nehéz időkben is.Angie a nappalihoz közeledett.Egy pillanatra megtorpant,majd mély levegőt vett,felemelte a vázát és jól megmarkolta.Előlépett és ütni akart,de gyors reflexe megállította.Hamar felismerte a zacskóval cipekedő embert.
-Booth!-ordította megkönnyebbülten-A frászt hoztad ránk!-tette le a vázát.A férfi a közelben lévő kis asztalhoz sétált,majd letette a kezében lévő 2 papírzacskót,majd a szájából is kivette és a többi mellé helyezte.
-Én hoztam rád a frászt?Te akartál leütni!-szabadkozott
-Mert úgy jársz,mint valami betörő!-mondta-Különben...Mit is hoztál?-kérdezte kíváncsian
-Hát gondoltam ennyi idő alatt már befejeztétek a beszélgetést,úgyhogy hoztam mindenkinek valami finomat.Te szereted a fánkot?
-Naná!Ki nem?-mondta nevetve,majd felkapott egy zacsit és elindult vele a szoba felé
-Várj már!Most akkor én nem mehetek be?-kérdezte kicsit fenyegető hangon
-Dehogynem!Csak elindultam-mosolygott kedvesen,majd folytatta útját a háló fele.Egy gondolat végigfutott az agyán.Visszafordult,hogy szemtől szembe legyen az ügynökkel-Köszönöm,hogy boldoggá teszed őt Booth!-suttogta-De nagyon vigyázz rá!Tudnod kell,ha megbántod,akkor a saját kezemmel fojtalak meg!-mondta komolyan,egy kis szikrával a szemében,majd ismét hátat fordított és elindult
-Én soha!SOHA-hangsúlyozta-Nem bántanám meg!-szólt a távolodó lány után
-Én elhiszem.De gondolj a múltra!Lehet,hogy nem szándékosan,de nem az első lenne!-továbbment,majd belépett a szobába.Seeley még végiggondolta mit is mondott Angela."Nem fogom megbántani!Nem is volt szándékos és nem csak az én hibám volt!Soha nem fogom megbántani!"_ő is elindult Tempi szobájába,de amint beért egy csodás,de egyben kiábrándító látvány tárult a szeme elé.A nő,akit szeretett,olyan mélyen aludt,hogy még barátnője hangjára sem kelt fel,aki ott beszélt hozzá.
-Alszik?Ilyen hamar?-tudakolta Booth,majd közelebb lépett az ágyhoz és leült.
-Mint a bunda-mosolygott Angie
-Ez gyors volt!-megsimogatta barátnője arcát
-Én el is megyek!Persze,csak ha nem akarod,hogy maradjak!-mondta azonnal
-Persze!Menj csak!-vágta rá,majd a mellette fekvő kis szépségre nézett-Én itt maradok mellette.Biztosan nagyon kifárasztotta már magát
-Ugye tuddo,hogy ez csak a gyógyszerek miatt van?-nézett furcsán a lány
-Persze hogy tudom-nyökögte zavartan

-FOLYTATJUK-

Mára ennyi..:)remélem tetszeni fog!!Még olvasni sem tudtam,amikor ideülte,m gépezni,csak írni kezdtem..:)Tudom,nem lett olyan hosszú,de majd bepótlom..:)

2011. március 28., hétfő

Bones-A jövő titkai-4

Miután Brenn és Angie is kellőképpen megnyugodott,egyből felvidult a hangulat.Sokáig beszélgettek mindenféle dologról.Bár Tempi azt hitte,hogy minden eszébe jutott,azért barátnőjének fel kellett még egy két dologról világosítani.
-Tudod,hogy Booth miért viharzott el olyan gyorsan?-kérdezte Angela
-Szerintem nem akarta hallani,ahogy elmesélek minden részletet neked..-lesütötte a szemét,de arcán pajzán mosoly ült
-Minden részletet?-kérdezett vissza,mintha nem hallotta volna
-Ami kettőnk között történt-fejezte be még mindig mosolyogva
-Mi???-Angela meglepődve nézett
-Ilyen rosszul hangzik?
-Jaj dehogy!Ez remek!Örülök,hogy megint boldog vagy!Hiszen az vagy..Ugye?-hangja kicsit féltőn csengett
-Azt hiszem-mondta halkan,majd felnézett
-Na mesélj!-kíváncsiskodott a lány-Mond már mi történt köztetek?-faggatózott
-Hát igazából...Nem is tudom-nyögte ki-Rémálmom volt és Booth nem volt velem.Aztán mikor felriadtam ő berohant hozzám és nyugtatni kezdett...-kicsit megtorpant-Aztán megcsókolt és minden eszembe jutott.Minden vele töltött perc,minden vita,minden mosoly,minden-ismét lesütötte a szemét-Minden,ami vele kapcsolatos-jött rá
-Ez így jó.Hiszen ez azt jelenti,hogy ennyire szereted!Olyan romantikus!-harapott alsó ajkába izgatottan Angie-Folytasd!-noszogatta
-Miután megcsókolt már minden jött magától...Olyan csodás volt-mosolygott,ahogy visszaidézte az emléket
-Óhh-Angela is elképzelte.Annyira örült barátnője boldogságának,hogy nem is gondolt magára és Jack-re.Hirtelen egy nagy ajtócsattanást hallottak.Mindketten összerezzentek
-Mi volt ez?-kérdezte Brenn halkan
-Megnézem.Te csak maradj itt!-utasította barátnőjét,majd óvatosan kiment az ajtón,miközben egy vázát kapott fel a fa polcról.Halk léptekkel közeledett az előbbi hang irányába.Egy pillanatra megtorpant,majd nagy levegőt vett és továbbment.

-FOLYTATJUK-

Mára ennyi,mert nem volt ihletem!remélem tetszeni fog..:)

2011. március 24., csütörtök

Bones-A jövő titkai-2

Már 10 óra volt,de a két szerelmes még mindig az igazak álmát aludta.Egy hangos és nagyon vad kopogásra riadtak fel.
-Megyek!Megyek már!-ordította Booth álmosan.Oda cammogott az ajtóhoz és kinyitotta
-Helló Booth!Brennan?Hogy van?-kérdezte a nő
-Jobban-válaszolta hűvösen-Miért kellett így dörömbölni?-kérdezte vádlón
-Mert az ember itt állhat 10 percet úgy,hogy folyamatosan kopog,de senki nem nyit neki ajtót.Így gondoltam hangosabb leszek..Nem tudtam,hogy még ilyenkor is alszotok.Brenn felébredt rám?
-Ahogy mindenki-válaszolt nyűgösen a férfi
-Ó..Hogy van?-kérdezte ismét
-Nem tudom,mivel egyből ide kellett rohannom hozzád!-mondta bosszúsan
-Jó bocsi!Nyugi Booth!Nem kell úgy felkapni a vizet!!Már 10 óra,szóval nem gondoltam,hogy még nem vagytok fent!-magyarázkodott,közben pedig a szoba fele sietett,de Seeley elé lépett,mielőtt a lány bejutott volna-Most mi van?Nem azt mondtad,hogy fent van?-kérdezte értetlenül
-De-hebegte-Csak megkérdezem,hogy bemehetsz-e!-találta ki gyorsan a kifogást
-Ugyan!Miért ne mehetnék?-megpróbálta félretolni az ügynököt,de az megint megállította
-Mert..-kezdte gyorsan,de semmi nem jutott az eszébe a valóságon kívül,hogy Tempi nincs felöltözve-Azért én megkérdezem!Te addig ülj csak le nyugodtan!-mondta,majd bement a hálóba és gondosan bezárta maga mögött az ajtót
-Ki jött?-kérdezte a lány már felöltözve
-Angela-válaszolta a meglepett férfi-Te hogyhogy fel vagy öltözve?
-Hát hallottam,hogy jött valaki és gyorsan kikaptam egy pár dolgot a szekrényből.Ez miért olyan meglepő?-csodálkozott
-Hát nem az..Csak..nem tudtam,hogy ilyen jól vagy.Azt hittem segítenem kell...-mondta még mindig ámulattal
-Hát nem vagyok a legjobban,de muszáj volt.Miért nem jött be?Már el is ment?-kérdezte
-Nem!Még itt van,csak mivel nem tudtam,hogy van rajtad ruha,ezért nem engedtem be...-mondta kelletlenül,majd kinyitotta az ajtót
-Na végre!Mégis mi tartott ennyi ideig?Azt hittem,hogy kiszöktetek az ablakon!-morgott a lány
-Szia Angie!-mosolygott Brennan feltűnő boldogsággal
-Szia!Hát veled meg mi történt?Olyan boldog vagy!-ölelte át barátnőjét-Jobban érzed magad?
-Igen.Sokkal jobban vagyok és képzeld!-kezdte lelkesen,mire Booth inkább félrehúzódott.Nem akart kényelmetlen helyzetbe kerülni
-Na én kint leszek,ha valamire szükséged lesz!-vakarta a fejét,majd kiment
-Mi történt veled?-nem tudta leplezni kíváncsiságát
-Mindenre emlékszem!-mondta lelkesen,de Angela nem nagyon akarta elhinni
-Lehetetlen,hogy egy éjszaka alatt minden eszedbe jusson!
-Pedig igen!Emlékszem...-elkezdett gondolkodni,hogy mivel is bizonyítson-A könyveimre is..És,hogy te segítettél benne-mosolyodott el
-Ez semmi!Bárhonnan tudhatod!-mondta,majd agyalni kezdett-Jól van.Mesélj még!Rólatok!
-Kikről?-Brenn furcsállta ezt a kérdést,hiszen bárki lehet az a másik személy
-Ha még ezt sem tudod,akkor értékelem,hogy megpróbálsz felvidítani édesem,de nem kell velem ezt elhitetned!Én boldog vagyok,ha téged boldognak látlak!
-Booth és én?-kérdezte bizonytalanul
-Igen-válaszolta a lány-Mesélj rólatok!-Tempi kicsit megijedt ettől az egésztől,de jobb hamar túllenni rajt
-Hát..Mi..-dadogta-Együtt voltunk..-nyelt egy nagyot-És...Lett volna egy babánk-szemét lesütötte és a gondolatra könnyek szöktek a szemébe
-Ó!Édesem én nem pont erre gondoltam!Ne haragudj!-ölelte át ismét barátnőjét
-Nem semmi baj!Tényleg!Csak...-nem tudta folytatni
-Tudom,hogy nehéz!-neki is könnyek gyűltek a szemébe,de tudta,vissza kell fojtania,mert ez most nem róla szól.Neki már volt ideje továbblépni-Hiszen velem is megtörtént..Emlékszel?Hidd el,tudom,hogy mit élsz át!
-Sajnálom Angela!-óvatosan felnézett-De nem emlékszem rá.Annyira sajnálom!
-Semmi baj!Nem is emlékezhetsz mindenre...-könnyek folytak végig az arcán.Lesütötte a szemét-Én nem haragszom rád...Csak nem olyan könnyű elfelejteni-most Brenn ölelte át Angie-t
-Tudom-csak ennyit tudott mondani

-FOLYTATJUK-

Szeretném,ha egynél valamivel több hozzászólást kapnék,mert ez elég rosszul esik,hogy egyedül Bimbicsi volt képes véleményt nyilvánítani!

2011. március 23., szerda

Bones-A jövő titkai-1

Egy baba.Ez volt Booth minden vágya ebben a pillanatban.
-Tényleg szeretnél egy babát?Tőlem?-próbálta leplezni izgatottságát,de nem tudta
-Igen.De nem ilyen gyorsan.Még az sem biztos,hogy ez a kapcsolat tartósabb lesz pár hónapnál-mondta határozottan,nem is gondolt rá,hogy ezzel nagyon megbántja társát
-Én tudom,hogy nem csak pár hónap lesz-suttogta,szinte csak magának-Le tudnám veled élni az egész életemet!-nézett a lány szemébe
-Ebben a pillanatban én is ezt gondolom,de...
-De ott van az a de-vágott a szavába a férfi
-...De a párkapcsolatok nagy része szakítással végződik!-folytatta ahol abbahagyta,mintha meg sem hallotta volna Seeley-t
-Miért kell,hogy a mienk benne legyen ebben a nagy részben?Hát még ennyi év után sem bízol bennem?-Booth aggódott,hogy Tempi mit válaszol,de igyekezett legyűrni magában
-Én bízom benned!-könnyes lett a szeme,de nagy levegőt vett
-Hát?-az ügynök hangjában megértés hallatszott
-Csak tudom,hogy...Mindegy...Felejtsd el...-mondta halkan
-Társak ilyet nem mondanak-ismételte egy régebbi mondatukat-Ha már elkezdted fejezd is be!-szólította fel a leggyengédebb hangon,amit abban a pillanatban produkálni tudott
-Tudom,de...Ebbe most nem szeretnék belefolyni-magyarázta ki magát
-Jól van.Te tudod...Én nem kényszerítelek semmire,de azt is tudnod kell,hogy én nem foglak elhagyni!Soha nem hagylak el,hacsak te meg nem kérsz rá!Ha rajtam múlik én...-Booth egy pillanatra megakadt,de érezte,hogy folytatnia kell.Vett egy nagy levegőt.Nem érezte tehernek a mondanivalóját,de félt a visszautasítástól-Elvennélek feleségül-nyögte ki halkan-Hozzám jönnél feleségül?-kérdezte bátortalanul.Brennan-nek elakadt a lélegzete
-Booth...Ez még olyan korai!Én...-nem tudta folytatni
-Ne aggódj!Még nem kell válaszolnod!Ez nem volt hivatalos-mondta.Hangjából megértés sugárzott,de valójában kicsit csalódott volt."Végül is mit vártam?Hogy majd a nyakamba ugrik és igent mond?A nagy Temperance Brennan,aki mindig ellenezte a házasságot,majd pont most fog igent mondani?!Nem vagy normális Seeley!Fel sem kellett volna hoznod!!"_annyira elmerült gondolataiban,hogy észre sem vette társa aggodalmát
-Jól vagy Booth?Ugye nem haragudtál meg?Én tényleg nem akartam...Csak olyan tökéletes így!Nem akarom elrontani!-mondta kétségbeesetten
-Nem dehogy!Rád nem lehet haragudni!Nem haragszom,csak...Kicsit elgondolkodtam!Én sem szeretném elrontani!Hiszen tudom,hogy igent mondasz,ha valóban megkérem a kezed!-bíztató mosoly hagyta el az arcát
-Miért vagy benne ilyen biztos?-nézett furcsán a lány
-Mert tudom,hogy szeretsz-válasza halkan,de tisztán csengett és visszhangzott Tempi fejében.Nem tudta,hogy most ugorjon a férfi nyakába és mondja "Igen Seeley Booth!Nagyon szeretlek" vagy inkább sértődjön meg,mint ahogy egy kislány,aki nem szereti,ha nem neki van igaza és kezdjen vitatkozni.Úgy döntött,hogy semmit nem szól.Hagyta,hogy az ügynök odabújjon hozzá-Én is szeretlek-súgta a fülébe érzékien,majd megcsókolta a nyakát-És nagyon jól tudom,hogy te sem tudsz visszautasítani-megcsókolta a lányt,majd simogatni kezdte a derekát,de ő eltolta magától
-De igen!Visszatudlak!-sértődött meg azonnal,mint egy óvodás
-Ugyan!Akkor is,ha ezt csinálom?-kérdezte nagy mosollyal az arcán,majd a keze lefele vándorolt.Temperance annyira akarta,de nagyon makacs volt
-Igen!Hagyj békén!-szólította fel társát,de nem elég erőteljesen.Hangjából kifogyott minden energia,mikor Booth leért és izgatni kezdte.Közben csókolgatta a nyakát,Brenn pedig teljesen átadta magát a szenvedélynek."Tényleg nem megy!Nem tudom magam visszafogni!"_nem tudott teljesen elmerülni a gondolataiban.Halkan felnyögött,majd megcsókolta Booth hívogató ajkait.A férfi meg sem próbálta provokálni Tempi-t,nehogy a makacssága győzzön a szenvedély felett.Átölelte,majd kigombolta azt a fehér kis felsőt,ami igencsak útban volt és levette róla.Boldogan élvezte a szerelem minden édes ízét.

-FOLYTATJUK-

Tudjátok ezek a szülők..Néha nagyon kiakasztóak!! Holnap is jön..:D Írjatok komit léccike!

2011. március 20., vasárnap

10 000-Köszi mindenkinek ♥

Meleg nyári napra virradt Washington DC.A szabadidejét mindenki legszívesebben a vízparton töltötte.Ma senki nem dolgozott,hiszen ünnep volt.Június negyedikét senki sem szerette munkával tölteni,de néha muszáj.
-Nem lehetne átrakni ezt más időpontra?-kérdezte egy női hang
/-Sajnálom Dr. Saroyan,én sem így terveztem az ünnepet,de ezt az elnök kéri tőlünk!Nem fordíthatunk hátat az Amerikai Egyesült Államok elnökének!Kérem értse meg és hívja össze a csapatát!-mondta emelkedő hangon a férfi,majd letette a telefont/
-Dr.Saroyan!-hallatszott egy mély hang a nő háta mögül-Nem tudjuk ma megjavítani a légkondicionálót!Sajnos csak hétfőn kezdhetünk neki a munkának,mert túl sokáig tart!
-Hát ez remek!Még ez is!-mérgelődött
-Ha nem haragszik,nekem most mennem kell!A családom már vár!Ma leautózunk a tengerpartra!-mosolygott izgatottan
-Persze!Menjen csak Mr.Lowie!-kis elkeseredettség hallatszott a hangjában-Legalább maga érezze jól magát!
-Köszönöm Dr.Saroyan!-vigyorgott boldogan a férfi-Viszlát!-megfordult és kiment az épületből
-Nagyon jól kezdődik ez a nap!-morgott-A fenébe!-mérgelődött,majd a kezében lévő telefonra nézett és benyomta Dr.Brennan gyorshívóját-Csak vedd fel!-nyöszörgött-Mond,hogy még nem mentetek el!-amint ezt kimondta,megszólalt valaki a vonal másik végén
/-Halló!-hallatszott egy kedvesen csengő női hang/
-Szia!-folytatta volna,de a hang folytatta
/-Ez itt Dr.Brennan telefonja!A sípszó után üzenetet hagyhatsz nekem!-megszólalt a síp/-"Hát ez jó!_gondolta_Fel sem veszik!Már biztos elmentek otthonról!"_már épp le akarta tenni,de sz édes női hang kicsit lihegve ismét megszólalt
/-Helló Cam!-vette fel a telefont Brenn-Hogy vagy?Ti is mentek fürdeni?-kérdezte lelkesen/
-Mentünk volna-válaszolta letörten
/-Mi a baj?-kérdezte nyugtalanul/
-Van nektek egy rossz hírem!-tért a lényegre
/-Nekünk?-értetlenkedett Tempi/
-Neked és a férjednek!-magyarázta
/-Ne!Csak ma ne!Nem is tudjuk senkire rábízni Jasmine-t!-könyörgött/
-Sajnos muszáj!
/-de úgy volt,hogy felmegyünk a hegyre és ott töltjük a.../
-Az elnök kéri!-vágott a szavába Camille-Nekem sem tetszik és nekem is más programom volt,de ez van!Minél hamarabb megoldjuk,annál hamarabb leszünk szabadok!-hangja egyre idegesebben csengett-Én szólok még Hodginéknak,akiknek szerintem szintén lesz valami kifogásuk.Fél óra múlva legyetek itt!-Brenn gondolkodott még egy kicsit,végül megadta magát
/-Rendben!De nem örülök neki!-mondta mérgesen/
-Én sem.Szia!-hangzott az utolsó hang,majd letette a telefont.Néhány másodperc múlva már be is nyomta Hodgins és Angela gyorshívó gombját."Legyünk túl rajta minél hamarabb!"_gondolta

______________________________________

-Ki volt az édesem?-lépett be a szobába egy férfi babát tartva a karjában,majd csókot nyomott Tempi szájára
-Cam-nyögte ki óvatosan.Tudta,hogy mit mond majd férje
-Nem!Ma nem!Majd hétfőn megoldjuk,ahogy más emberek!-háborodott fel
-Az elnök kéri!Sajnos ,muszáj!Cam is nagyon ideges emiatt,de minél előbb végzünk,annál hamarabb mehetünk kirándulni a picivel!-nyugtatta a férfit
-De pont ma?Szombat van és ráadásul ünnep!És Jasmine?Mi lesz vele?
-Majd beviszem a laborba,ahogy mindig,ha nincs kire bízni.Nincs más megoldás
-De...!-kezdte,de a lány felemelte a kezét
-Booth!Mint mondtam Minél hamarabb végzünk,annál hamarabb mehetünk!-vágott a szavába Brenn.Seeley kelletlenül,de beleegyezett
-Jó.De akkor szabadnapot kell kivenned!-mondta határozottan-Különben a kislányunknak már hiányzik az anyukája!-mosolygott a babára
-Hiszen egész nap vele vagyok születése óta!-nézett furcsán Tempi
-Tudom,de már egy hete dolgozol!
-Igen,de csak akkor,mikor alszik!-nevetett
-Nem baj!-szólt egy kis hallgatás után-Attól még szabadságot kell kivenned!
-Rendben-egyezett bele jókedvűen,majd átvette a kislányt-Szia kicsim!-simogatta meg a kis puha arcát-Hogy vagy?-a baba ránevetett a mamájára
-Hát nem édes?-kérdezte az ügynök-Olyan,mint az anyukája!-Temperance felnézett
-És mint az apukája!-mosolygott
-El sem hiszem,hogy már 3 hónapja volt,hogy a kórházban elvágtam a köldögzsinórját!-nézett a picire büszkén-Olyan gyorsan nő!-tette hozzá
-Ez az átlagos magasság és súly!Egyáltalán nem nő gyorsan!A 3 hónapos babák általában...
-Nem baj!-szakította félbe a férfi-Nekem akkor is gyorsan megnőtt!-hajtotta saját igazát.Jasmine sírni kezdett
-Ne-Ne-Ne!Most mi a baj?Ne sírj!-ringatta a karjában-Mi a baja Booth?Most kapott enni és a pelenkáját is kicseréltem!Cscscssss!Semmi baj!-hajtotta le a fejét-Segíts már!-nézett kérlelően-Én nem értek ehhez!
-Dehogynem!Csak próbáld meg!-biztatta feleségét,aki még egy kérő pillantást vetett férjére,majd ismét nekiállt ringatni a kicsit
-Ne sírj!Semmi baj!Itt vagyok!-a baba nem akarta abbahagyni a sírást-Ebből is látszik,hogy nem értesz engem!-mondta Jasmine-nek-Ha értenéd amit mondok,akkor már abbahagytad volna az ordítást!-Booth-ra nézett-Nem megy!Hallgattasd már el kérlek!Nem értek hozzá!Sajnálom!Ezt mondtam akkor is,mikor teherbe estem!
-Nyugi már!Egy babához türelem kell!Értesz hozzá!-biztatta tovább Tempi-t
-Nem Booth!Nem megy!Akármit csinálok nem hagyja abba!Segíts!-könyörgött türelmetlenül a lány
-Rendben!Add csak ide!-átvette a kislányt és ringatni kezdte-Ne sírj kincsem!-megpuszilta a homlokát,ami már vörös volt az ordítástól-Nézd csak!Itt van a kismacid!Nézd milyen aranyos!-mondta a picinek,aki abbahagyta a sírást és játszani kezdett a macival-Látod?Ez neked is ment volna!-mutatta Booth
-De nekem ez nem megy!Soha nem fogom megtanulni!-könnyek gyűltek a szemében és a kezébe temette az arcát.Seeley letette a babát az ágy közepére-Soha nem lesz belőlem jó anya!
-Dehogynem!te csodás anya vagy!-ölelte át Brenn-t
-Még azt sem tudom,hogy miért sír a lányom!Nem tudom megnyugtatni!-sírta
-De meg tudod,csak nem bízol magadban!Ő a te lányod és szeret téged,ahogy én is!Megérti amit mondasz neki!-magyarázta
-Ez nem igaz!Ha megértené,akkor abbahagyta volna a sírást!A csecsemők nem értik,hogy mit mondasz nekik!
-Megértik!Hidd csak el!Látod az én beszédemet is megértette!Csak nyugodtan kell vele bánni!Még van időd beletanulni az anyaszerepbe!Ez sem megy mindenkinek azonnal!Csak türelmesen!-mosolygott Tempi-re,majd megcsókolta

______________________________________

1 óra múlva már bent is voltak a laborban.

-Hol voltatok ennyi ideig?Már fél órája itt kéne lennetek!-korholta őket Cam
-Jasmine kicsit hisztis volt,de megnyugtattuk!-Tempi lesütötte a szemét a férfi szavai hallatán
-Akkor gyertek!-intett,majd elindult felfele a lépcsőn és lehúzta a kártyáját.Mikor felértek 3 fekete öltönyös alakot láttak
-Jó reggelt Dr.Brennan!Booth ügynök!-nyújtotta a kezét az egyik,de senki nem viszonozta az udvariasságát-Én John Smith különleges ügynök vagyok!Örülök,hogy találkozhattam önökkel!Nos itt is van a feladat,amiért itt vagyunk!-félreállt,hogy utat engedjen a szemnek.Az asztalon egy szinte még teljesen friss hulla feküdt.Brennan-t hirtelen elkapta a hányinger
-Ez nem az én szakterületem!-mondta azonnal-Elviszem a kicsit!-már épp indult volna,mikor az ügynök ismét megszólalt
-Innen senki nem megy ki,amíg az ügyet meg nem oldják!-mondta szigorúan
-Tessék?-háborodott fel Tempi
-Mindennel ellátjuk magukat,amire szükségük van!Booth ügynök!-fordult Seeley-hez-Maga velünk jön és odakintről segédkezik az ügyben!
-Álljuk csak meg!-folytatta Brenn-Én elmegyek innen!Senki nem kötelezhet,hogy oldjak meg egy ügyet az elnöknek!nekem is vannak dolgaim és egy kislányom,aki nem marad ide bezárva napokig!-elindult a picivel a kijárat felé,de hirtelen lezáródott az egész labor
-Lezártuk a labort Uram!-hallotta a háta mögül
-Nyissák ki!-emelte fel a hangját
-Sajnálom,de mint mondtam itt kell maradnia!Szükségünk van a tudására és fel vagyunk rá hatalmazva,hogy itt tartsuk bármi áron!
-Na jó!Ne beszéljen így a feleségemmel!Megértette?-szólt bele a mondanivalójába Booth.Odament Tempi-hez és félrehúzta-Figyelj!Itt kell maradnod!-suttogta
-Mi?Te most mellettük állsz?-háborodott fel kicsit hangosabban a kelleténél
-Nem,de tudom,hogy mire képesek a céljuk elérése érdekében és nem szeretném,ha bármi bajotok lenne!Mindig megkapják,amit akarnak!
-Hát most nem!Nem maradok itt Jasmine-nel egyedül!-mondta most már halkan
-nem leszel egyedül!Itt lesz veletek Angela,Cam és...
-És mi lesz,ha sírni fog?-szakította félbe Tempi-Én nem tudom megnyugtatni!Tudod,hogy ez nekem nem megy!
-Ha azt csinálod,amit tanítottam,akkor menni fog,ebben biztos vagyok!-nyugtatta Booth,majd egy csókot nyomott a lány homlokára,majd a piciére-Ne aggódj!Szeretlek!Néhány nap múlva találkozunk,addig pedig telefonon beszélünk!Oké?-Brenn kicsit tétovázott,de a férfi szemeibe nézett és azonnal tudta,hogy mit kell tennie
-Oké-próbált mosolyt erőltetni az arcára
-Rendben-mondta valamivel nyugodtabban-Vigyázz magadra és Jasmine-ra!
-Mint mindig!-most már igazi mosoly tört ki belőle
-Jól van-fordult a 3 férfi felé-Mit kell tennem?-kérdezte
-Csak jöjjön velünk!-mondta az ügynök-Maguk pedig itt maradnak és megoldják az ügyet!Az elnök hálás lesz önöknek!-sarkon fordult és elment,Booth pedig követte.
-Várjon!De mégis ki ez a nő?-kérdezte Cam
-Azt nem mondhatjuk el és ne is próbálják kideríteni!Az ügynökeink figyelik minden mozdulatukat!-ismét elindult,Camille pedig nem szólt utána
-Hát jó.Akkor kezdjük emberek!-fordult mindenki felé-Fejezzük be hamar ezt az egészet!
-De tulajdonképp mi is a dolgunk?-kérdezte Angela
-Meg kell mondanunk,hogy meggyilkolták-e,vagy csak meghalt!
-De ez könnyű!Miért ránk profikra bízták?-tette fel a kérdést szarkasztikusan Brennan
-Mert mi ahogy te mondtad profik vagyunk!Nem elég megtudni,hogy hogyan halt meg,meg is kel találnunk a gyilkosát!Ezért van Booth kint!-magyarázta
-De ha nem tudjuk a személy azonosságát,akkor bárki megölhette!-próbált Tempi a legkeményebb maradni,de már most hiányzott neki Booth
-Ez így van.De most az első számú feladatunkra koncentráljunk!-szólította fel a többieket-Kezdjük is!-mivel senki nem mozdult még egyszer szólt nekik,kicsit erélyesebben-Mindenki a helyére!-emelte fel a hangját,amire Jasmine al kezdett sírni
-Jaj ne!Semmi baj!-nyugtatta Brenn
-Ne haragudj Brennan!Nem akartam megijeszteni őt!-nézett bűnbánóan
-Semmi baj!Most felmegyek és megnyugtatom,aztán lejövök hozzátok!-mondta hangosan,mert a kicsi sírásától alig lehetett hallani valamit
-Én is megyek veled!-ajánlotta fel Angie,majd Temperance után eredt.

________________________________________
-Cssssss!Ne sírj!Kérlek ne sírj már!-nyugtatta Brenn a kislányát.Angela még nem ért fel a nő irodájába,de lentről is tisztán kivette a pici ordítását-Nyugodj meg kérlek!Semmi baj!Miért sírsz?Na jó!Figyelj!-letette Jasmine-t a kanapéra-Nézd csak mit tudok!Próbáld meg te is!Nézd!-Tempi játszani kezdett az ujjaival és a kicsi abbahagyta a sírást.Brenn elmosolyodott."Nem is olyan nehéz"_gondolta,de túl korán.Jasmine újra sírni kezdett-Ne!
-Segítsek?-kérdezte a háttérből Angela
-Nekem ez nem megy!Már 3 hónapja vagyok anya és nem tudom megnyugtatni!-panaszkodott,de alig lehetett érteni amit mondott
-Gyere majd segítek!-Angie felvette a picit és játszani kezdett vele.A baba abbahagyta a sírást és nevetgélni kezdett,ahogy a lány dobálta-Tetszik igaz!-mosolygott
-Én nem értem!Hogy csináljátok?Nekem ez nem megy!Soha nem értettem a gyerekekhez és el sem hiszem,hogy szültem egyet!Taníts meg rá Angela!-kérlelte barátnőjét Tempi
-Ezt nem lehet megtanítani!Neked is megy,csak türelmesnek kell lenned!-ismételte Seeley szavait
-Booth is ezt mondta.De ha egyszer nem nyugszik meg?Játszok vele,ringatom,de nem nyugszik meg!Beszélek hozzá úgy,mintha értené,de nem érti és nem hagyja abba a sírást!-panaszkodott
-Lehet,hogy nem érti amit mondasz,de megismeri a hangodat!Tudja,hogy te vagy az anyukája!
-Mégsem hallgat rám!-vágott a szavába Brenn
-Mert még kicsi!Neked kell kitalálnod a gondolatait,mert még nem tud beszélni!-oktatta Angela
-Persze,hogy nem tud!De én nem tudom,hogy mit akar!Nem értem őt!-hangja egyre elkeseredettebb volt
-Dehogynem!Csak figyelj rá!Most szerintem például álmos!-mondta Angie
-Honnan tudod?-kérdezte idegesen
-Csak rá kell nézni!Mindjárt lecsukódik a kis szeme!-mosolygott
-Igazad van.Én ezeket nem veszem észre látod?Egy normális jó anya már rég észrevette volna!-csuklott el a hangja
-Te jó anya vagy édesem!Csak gyakorolnod kell,amire még lesz is rengeteg időd!Nem kell elkeseredni!Menni fog!-nyugtatta meg Brennan-t kedvesen,majd a babára nézett-Elaltathatom?-kérdezte félénken
-Persze!Ha elalszik!Rád most még úgysem lesz szükség.Itt maradsz vele?
-Igen!Imádom Jasmine-t és szívesen maradok vele akár egész nap!De tudom,hogy szüksége van rád!-moslygott
-Ez igaz-viszonozta

_____________________________________

Nem sokkal később már lent is volt a laborban és nézegette az egyébként hányingerkeltő hullát.
-Túl sok rajt a hús!-panaszkodott
-Most ez van Dr.Brennan!Nem várhatjuk meg,amíg magától lerohad!-mondta Cam-Inkább segíts!
-Ha muszáj!Az áldozat egyértelműen nő.45-50 év közötti.Sötét bőrű,talán afroamerikai.Az oszlás alapján nagyjából fél éve lehet halott.Az,hogy csak ennyire oszlott a húsa,a balzsamozásnak köszönhető,vagyis már el volt temetve,ami azt jelenti,hogy nekem itt nincs több keresnivalóm!-jelentette ki szárazon,majd megfordult,hogy felmenjen az irodájába
-Várj!Még nem mehetsz el!-állította meg Cam
-Ne már Cam!Jasmine fent van az irodámban Angela-val!...
-Ott van Angela,szóval te itt tudsz még maradni!-Saroyan közelebb húzta a lányt és a fülébe súgta-Meg kell tudnunk,hogy ki ez a nő!
-De ezt tilos nem?-suttogta ő is
-És mióta hallgatunk mi a szabályokra?-kérdezte mosolyogva,mire Brenn is elmosolyodott
-Valahogy el kell terelni a figyelmüket,én pedig elviszek egy csontdarabot-vigyorgott
-Kezdesz újra belejönni.Figyelj!-Hodgins felborította az egyik tálcát,ami nagy csörömpöléssel zuhant a földre-Nem is kellettem én.Siess!-Tempi felkapott egy kisebb csontot és elrohant.

_______________________________________

Néhány óra múlva már hallani lehetett Jasmine sírását.Brennan felrohant az irodájába.

-Mi történt?-kérdezte Angela-tól
-Semmi,csak felébredt!-mondta mosolyogva-Biztos hiányzott neki az anyukája!
-Lehet-helyeselt,majd átvette a kicsit-Na gyere te kis csöppség!Kapsz enni!-elgondolkodott,majd kijavította magát-Vagyis csak kapnál.Mikor hozzák már a cuccokat?-kérdezte ingerülten
-Nem tudom,de mindjárt megkérdezem!-mondta Angie,de Temperance megállította
-Nem kell!Majd én!-kiment az ajtón a síró babával egyenesen az egyik őrhöz-Hol van a felettese?-kérdezte
-Nem tudom-válaszolt az ügynök
-Na jó!Látja ezt a babát?Hallja,ahogy ordít?Mert ezt fogja hallgatni egészen addig,amíg nem kapjuk meg amit kértünk!Úgyhogy fogja magát és hívja fel a felettesét,vagy odaadom a kislányt és maga majd hallgathatja ezt a sírást!-látta a férfi rémült és meglepett arcát,majd még a hatás kedvéért hozzátette-Pont most kellene neki pelenkát cserélni!-az ügynök azonnal előkapta a telefont és tárcsázott.

_____________________________________

-Dr.Brennan!Meg van az eredmény!-szólt Dasy azonnal,mikor meghallotta a gép jelzését
-Halkabban Ms.Wick!-szólt rá azonnal Brenn,majd elindult a nő felé.A gép egyértelműen kiadta a DNS eredményét-Ez nem lehet!-nézett tágra nyílt szemekkel-Cam!-ordította,majd a laborba rohant-Cam!-ismételte,majd mikor odaért félrerántotta a nőt
-Mi volt ez?-kérdezte ijedten,mert majdnem elesett.Az őrök kérdőn néztek rájuk
-Meg van az eredmény-suttogta izgatottan-Az áldozat Michelle Obama!Az Amerikai elnök felesége!-mosolygott izgatottan
-Az lehetetlen!Ő?-lepődött meg Cam
-Igen!Gondold csak végig!6 hónapja halt meg,bebalzsamozták a testét és rendeztek neki egy nyílt koporsós temetést!Az elnök biztos azt hiszi,hogy megölték azért,hogy őt megfélemlítsék!
-Igazad lehet,de ne olyan feltűnően!-halkított még jobban a hangján,pedig már eddig is alig lehetett hallani
-Megölték?-kérdezte már hangosan
-Nem tudom.Még hátra vannak a toxikológiai eredmények,aztán eltávolíthatjuk a húst a csontokról.Gondolom örülsz neki-nevetett
-Persze!-mondta-Hiszen így semmit nem érnek!-tette hozzá
-Ez nem igaz!Te is tudod,hogy már többször bebizonyítottuk,a hús igenis fontos!-háborodott fel Cam
-Jó.Nekem nem az.Na megyek megnézem Jasmine-t és Angie-t.Remélem jól elvannak.
-Én is szívesebben lennék a kislányoddal-mosolygott-De sajnos meg kell tisztítani ezt a nőt-nézett a háta mögé.Brennan felnevetett,majd határozott komolysággal elindult a lépcső felé,hogy megnézze hogy van a kicsi és a keresztanyja.

______________________________________

-Sziasztok!Megjöttem!Nagy hírem van számodra!-átvette a kislányt Angela-tól
-Mi?-kíváncsiskodott
-Az áldozat...-kezdte suttogva-Barack Obama felesége:Michelle Obama!-mondta izgatottan.A lánynak tátva maradt a szája
-Most viccelsz?-hitetlenkedett
-Úgy nézek ki?-a picihez fordult és beszélni kezdett hozzá-Hamarosan megoldjuk ezt az ügyet ne aggódj!Kijutsz erről a helyről!A toxikológia bizonyára azt mutatja majd,hogy semmi jele méregnek,mi pedig mehetünk haza!-nevetgélt vidáman
-Ne nagyon éld bele magad!-szólalt meg az ajtóból Cam.Mind a két lány hátrafordult
-Miért?-kérdezte Tempi,mintha nem tudta volna a választ
-Megjöttek az eredmények.Ciánkálit találtunk a szervezetében,méghozzá nagyon nagy mennyiségben!
-Ne!-nyögtek fel egyszerre mindketten
-Én sajnálom a legjobban.Hívd fel Booth-t!-fordult Temperance felé,aki azonnal tárcsázta is férje számát
/-Szia kicsim!Hogy vagy?Már akartalak hívni,de nem engedték!-szólt bele a telefonba egy férfi hang/
-Sajnos nem vagyunk jó,ugyanis cián volt az áldozat szervezetében!Képzeld-kezdte suttogva-Tudod ki az áldozatunk?-kérdése költői volt,hiszen Booth nem tudhatta-Michelle Obama!-hangjában izgalom hallatszott
/-Az elnök feleségét vizsgáljátok??-kérdezte meglepődve/
-Igen!És sajnos még sokáig-mondta aztán lehangoltan
/-Ne aggódj,hamar felderítem az ügyet!-nyugtatta az ügynök-Most megyek is nyomozni!Szeretlek és továbbra is vigyázz magadra és Jasmine-ra!Oké?/
-Rendben!Te is!Szia!-letette a telefont,majd nem túl lelkesen mind lesiettek a laborba
-Maguk mit csinálnak itt?Még nem fejeztük be!-hallatszott Cam ideges hangja
-A maguk munkája ezzel lezárult.Már egyszer elkövették azt a hibát,hogy kutattak az áldozat kiléte felől,most pedig ismét!Nem vizsgálhatják tovább.Ez az elnök kérése.Megköszöni az eddigi munkájukat és örül neki,hogy még ilyenkor is képesek voltak dolgozni!-mondta az ügynök
-Dehát hogyan tudták meg?-kérdezte Tempi óvatosan
-Az összes telefont lehallgattuk,mint mindig-válaszolt hidegen,majd hátrafordult és elment a koporsó után,amit éppen egy páncélos autóhoz szállítottak
-Ez nagyon jó!legalább mehetünk haza!-hallatszott Cam megkönnyebbült sóhaja
-Azért én megnéztem volna,hogy igazak-e,amit a toxikológia kimutatott.Amfetamin is volt a szervezetében-nézett a lapokra Bones,majd felhívta férjét-Szia!Értünk jössz?Már végeztünk.Kihallgatták a beszélgetésünket és elvették az ügyet-hangjában igazi felszabadultság hallatszott
/-Persze!Ez jó hír!Nagyon sietek!10 perc!-már le akarta tenni,de még hozzátette-Ja és nehogy elfelejtsd:Szeretlek!/
-Én is téged-Brennan elpirult,de ezt csak munkatársai látták rajta-Szia!-köszönt el,majd letette-Ti meg miért néztek így?-furcsállta barátait.Angela odament hozzá és a fülébe súgta
-Elpirultál édesem!-mindenki nevetni kezdett,még Tempi is.Megölelte a kislányát és megpuszilta
-Hát még te is kinevetsz?-mosolygott,mikor meglátta a kicsi arcát

Remélem tetszett mindenkinek ez a rész..:)Szeretném,ha ehhez is írnátok..:)Még egyszer köszi mindenkinek!

2011. március 17., csütörtök

Bones-Emlékeke a múltból-10

Booth próbált éber maradni,de tény,hogy alig aludt valamit az éjjel,így ő is hamar mély álomba merült.
Sötét...Hideg...Hol van Bones?
-Bones!Temperance!
-Booth?
-Igen!Hol vagy?
-Segíts!Segíts kérlek!-hallatszott a lány hangja,szinte már sírva
-Hol vagy?Nem látlak!-aggódott
-Itt vagyok!-hallatszott mellőle.Világosabb lett
-Hogy kerültél oda?Mi történt?-kérdezte,miko meglátta társát egy ketrecben
-Cssss!Halkabban!Még meghallja!-suttogott félve
-Azonnal kiviszlek innen!Ne félj!
-Ne!Ne!Jön!Bújj el!Siess!Bújj el!-ismételte.Az ügynök megkereste a legjobb búvóhelyet magának,ami kb 4 méterre volt Tempi ketrecétől és elbújt.Egy férfi lépett a szobába,ami inkább hasonlított egy pincére.Tele volt ketrecekkel és vérrel.Rengeteg vérrel.Booth látta,ahogy az a hatalmas ember kinyitja a ketrecet és kirángatja barátnőjét.Elővett egy kést.
-Ne!Hagyd békén!-ordította,majd rohanni kezdett feléjük,de ahelyett,hogy közeledett volna,inkább csak távolodott.Hallotta Brenn utolsó vérfagyasztó sikolyát,majd a padlóra esett.
Booth kinyitotta a szemét.Megkönnyebbülten vette észre,hogy csak álmodott.Tempi ott feküdt a mellkasán és nyugodtan aludt.
"Csak álom...Csak egy álom volt"-nyugtatta magát.Néhány perc múlva Brenn is felébredt.Megérezte társa nyugtalanságát és ő is nyugtalan lett.
-Mi a abaj?-agódott
-Semmi-felelte határozottan
-De érzem,hogy valami nincs rendben!-faggatta
-Minden oké!-hajtotta a saját igazát-Semmi baj-nyugtatta magát is
-Mi történt?-egyre jobban ki volt akadva
-Csak rosszat álmodtam,de semmi komoly!-vallotta be
-Mit?-csodálkozott a lány.Még soha nem látta ilyennek társát
-Hogy nem tudtalak megmenteni.Elkapott valami őrült,én meg futottam,de csak egyre messzebb kerültem tőletek és te...Meghaltál-nyögte ki halkan.Brenn felnézett.Booth teljesen szét volt esve.Olyan sebezhetőnek tűnt,mint egy kisgyermek.Tényleg érdekli egy ilyen álom...
-De semmi baj!Itt vagyok veled,mert te mindig megmentettél,amikor szükség volt rád!Mostmár megnyugodhatsz!-bújt hozzá Tempi-Látod?-mosolygott-Csak egy nagyon buta álom volt.Pont olyan,amilyet én álmodtam rólad.Egy nagyon buta játék,amit az agyad játszott veled!-Seeley átölelte a lányt
-Igazad van!-vallotta be-Úgy szeretlek!-hallotta meg saját hangját-Már tényleg mindenre emlékszel?
-Igen.Legalábbis azt hiszem-töprengett egy kicsit,de Booth beleszólt
-A babánkra is?-suttogta,mintha félne kimondani
-A babánkra?-ijedt meg Brenn-Volt babánk?-a szemében könnyek gyűltek-Akkor igazak voltak az álmaim?Meghalt az autóbalesetben igaz?-egy kis csepp végigcsordult az arcán,majd a többi szorosan követte."Ezt elcseszted Seeley,de nagyon!"_gondolta a férfi
-Nyugodj meg!-csitította
-Hogy nyugodhatnék meg?Már tisztán emlékszem mindenre!Az ultrahangokra...Mindenre!A kicsi kezére-elfordult és már nem tudta visszatartani a mélyből előtörő zokogást.Seeley megölelte
-Ne sírj!-az ő szeme is könnyben úszott-Nem tudtalak megvédeni,pedig én csak erre vágytam!Annyira sajnálom!
-Nem a te hibád!-nyugtatta az ügynököt-Én akartam sétálni!Neked meg dolgod volt!Majd összejön legközelebb!Nincs veszve semmi,bármennyire is kötődtem hozzá!Lényeg,hogy mi itt vagyunk egymásnak!
-Igazad van!Olyan jó,hogy túlélted!El sem tudtam volna képzelni az életemet nélküled!-meghitten átölelték majd megcsókolták egymást
-Szeretlek-mondták egyszerre,majd egy nagy mosoly közepette ismét egymásnak estek.A délután hosszú volt,de nekik mégis csak egy pillanatnak tűnt.Booth ismét érezhette a lány puha bőrének illatát,a haja selymességét.Azt az érzelmet,amit átadhattak egymásnak,azt senkitől nem kaphatták meg.Booth minden mozdulata óvatos volt,hiszen tudta,hogy Tempi-nek nagy fájdalmai vannak,de ebben a pillanatban még ő sem érezte.A forróság elöntötte a testét.Olyan szorosan ölelte a férfit,hogy azt hitte megfolytja,de Booth nem így érezte.Még csak meg sem érezte.Az izgalom átjárta minden porcikáját."Szeretne tőlem egy babát!_járt a fejében_Egy igazi kisbabát!Bones!Ez hihetetlen..._gondolta_De tetszik a gondolat"_mosolyodott el,majd folytatta amit elkezdett

-FOLYTATJUK-

2011. március 15., kedd

Bones-Emlékek a múltból-9

Booth óvatosa letette Brenn-t az ágyra.Levette a kis topánkáját,majd betakargatta,mint egy kisgyermeket.
"Elmenjek,vagy ne?Talán mégis magára kéne hagynom,hiszen az utóbbi napokban végig vele voltam.Lehet,hogy elege van belőlem.Főleg a beszélgetés után a kocsiba!-jutott eszébe-Na az aztán kínos volt mindkettőnknek.Talán jobb is,ha egy kicsit magára hagyom.Majd felhív,ha szüksége lesz rám."-zárta le magában.Halkan kiment a lakásból és becsukta maga mögött az ajtót.Szíve visszahúzta,de tudta,hogy most nem engedhet.Látszólagos nyugodtsággal elindult,de megtorpant.Valami a szívébe nyilallt,majd egy vérfagyasztó sikolyt hallott.Berohant a hálószobába és az ágyon ülve találta Tempi-t,akinek folytak a könnyei,zihált és magában beszélt.
-Nem!Nem akarom-ismételgette alig hallhatóan-Nem akarom!
-Semmi baj!Itt vagyok!-ült le mellé a férfi-Semmi baj!-megölelte a lányt,aki még jobban zokogott és erősen megszorította társát
-Miért hagytál itt?-sírta-Miért?-Booth nem tudott válaszolni
-Már visszajöttem és ha azt szeretnéd,itt is maradok!-ajánlotta fel
-Maradj!Maradj kérlek!-még szorosabban ölelte az ügynököt
-Jól van!Minden rendben!-tolta el magától egy pillanatra Tempi-t-Nem hagyom,hogy bárki bántson!Ígérem!Tudod,hogy soha nem hazudnák neked!-felemelte a lány fejét,majd két kezével megfogta az arcát és hüvelykujjával letörölte a könnyeit-Vigyázok rád!-ez a mondat mindkettejük szívébe úgy hatolt bele,mintha valami féreg lenne.Befészkelte magát még évekkel ezelőtt és soha nem lehet onnan kiszedni.Booth közelebb hajolt Brenn-hez."Nem érdekel,hogy mi lesz a következménye!"_ajkuk összeért.A forró érintés végigfutott egész testükön.Brenn emlékei olyan gyorsan törtek fel benne,hogy a fejébe belenyilallt a fájdalom.Eltolta magától a férfit-Sajnálom-hajtotta le a fejét Seeley-Én csak azt hittem...Nem érdekes...Ne haragudj!-a lány ránézett.Végiggondolta,mit is tud,majd tömören válaszolt
-Emlékszem!-suttogta.Tempi ujjaival végigsimította Booth ölelő,erős karját,majd érzékien megcsókolta,s egy nagyon sóhajtott.Élvezettel adta át magát a tiltott gyönyörnek.Teste megfeszült a férfi ölelő karjaiban-Szeretlek!-súgta az ügynök fülébe-Mindig szerettelek!-tette hozzá.Booth beleszagolt Temperance hajába.Az édes illat szétáradt az orrában
-Én is-mondta halkan-Nagyon-tette hozzá,majd megcsókolta a lány nyakát és magához ölelte-Nem akartam hazudni neked!-tolta el pár centire Brenn-t-Csak nem akartalak bántani!
-Tudom-nézett megértően-Talán én is ezt tettem volna!-nyugtatta az ügynököt,majd ismét átölelte-Maradj velem!-suttogta-Maradj velem!-Booth bólintott,majd megcsókolta
-Amíg csak akarod!-sóhajtotta,majd hátrasimította Tempi egyik rakoncátlanul az arcába lógó fürtjét.Hátradőlt az ágyon-Gyere feküdj ide!-Brenn óvatosan Seeley mellére feküdt.Érezte a hőt,amit a férfi teste ad.Végre megint biztonságban érezte magát-Aludjál nyugodtan!Én itt leszek,mikor felébredsz!-Tempi-nek nem is kellett kétszer mondani.Néhány másodperc leforgása alatt mély álomba merült.

-FOLYTATJUK-

Mára ennyi a szülők miatt,de remélem tetszik!Lehet,hogy valahol túl lapos,de kiéltem magam az első pár szerelmes mondatban...:)

2011. március 14., hétfő

Bones-Emlékek a múltból-8

Mire el tudtak indulni,már majdnem 2 óra volt.Temperance társa szemét végig magán érezte és bár ez kicsit zavarta,mégis jól esett neki.
-Jól laktál?-kérdezte a férfi
-Igen.Finom volt!Köszönöm!Most már mehetünk?-türelmetlenkedett
-Máris?-lepődött meg
-Igen!Így is már csak néhány óránk lehet zárásig!
-A Jeferson nem zár be!Főleg neked nem!-nyugtatta Booth
-Nekem?-értetlenkedett
-Te éjjel nappal dolgozni szoktál!A munka az életed!Erre sem emlékszel?-aggódott
-Nem-sütötte le a szemét a lány.Booth odalépett hozzá és gyengéden felemelte az állát
-Majd segítek,hogy emlékezz!-meleg mosolyt engedett Tempi felé,aki még mindig nem volt valami vidám-Már így is sok minden az eszedbe jutott!Nem oldódhat meg minden 1 nap alatt!Legyél türelmes!Isten sem 1 nap alatt teremtette a földet!-Brenn kérdőn nézett rá
-De nincs is Isten!-tiltakozott
-Egyszer az életbe hagynád,hogy úgy vigasztaljalak,hogy nem javítasz ki?-mosolygott pajkosan,mire Tempi is viszonozta
Beültek a kocsiba és Booth csak beszélt folyamatosan.Néha persze társa is közbeszólt,de inkább csak hallgatta a férfi nyugtató hangját.Néha kicsit elkalandoztak a gondolatai.Eszébe jutott,mit is mondott Booth: "Már annyi minden eszedbe jutott!"-hallotta Seeley hangját a fejében."De mi minden?Miről beszélt?Angela olyan furcsán nézett,mikor elmondtam neki az álmaim.Booth pedig folyton engem bámul,ráadásul majdnem megcsókolt.Talán mi...Mi tényleg...?Nem!Az nem lehet!Én nem lennék ilyen,hiszen Angie is azt mondta,hogy racionális szoktam lenni és ha igaz,akkor én nem szerethettem Booth-t!Nem hogy még együtt legyünk!Ez hülyeség!Talán ez az egész,amit érzek,ez is csak a baleset miatt van!Verd ki a fejedből ezeket a buta gondolatokat Temperance!"-korholta magát
-Mi jártunk?-hallotta meg saját hangját,amitől úgy megrémült,hogy legszívesebben kiugrott volna a kocsiból
-Mi?-ijedt meg az ügynök,majd egy kis gondolkodás után kissé határozatlanul rávágta-Nem-Tempi érezte,ahogy a vér felszökik az arcába.Szédülni kezdett,de végül folytatta a beszélgetést
-Mert azt álmodtam és azt mondtad,hogy sok minden az eszembe jutott...Én...Én nem tudtam,hogy mire gondolsz-már annyira szégyellte magát,hogy könnyek gyűltek a szemébe.Booth igyekezett minél határozottabban,de gyengéden meggyőzni a lányt
-Nem voltunk együtt-nyelt egyet-De ezért nem kell sírnod!-nyugtatta-Az álmok csak álmok!Nem kell miattuk izgulni!Majd eszedbe jutni minden!Ígérem!-amint ezt kimondta,megérezte a szavak súlyát."Most ígértem meg,hogy eszébe fog jutni minden.Én hülye!Ha eszébe jut,akkor rájön,hogy hazudtam neki!"_Seeley elterelte a szót és egy percre sem hagyta abba a beszédet,nehogy a kínos csend újra előhozza a témát.Amint odaértek,az ügynök azonnal kipattant a kocsiból,hogy kinyissa társának az ajtót-Parancsoljon hölgyem!-nevetgélt,amitől Tempi-nek is jó kedve lett."Midig fel tud vidítani!"_mosolygott,majd kiszállt a kocsiból.Booth mellett sétálva beléptek a hatalmas épületbe.A lány tátott szájjal nézett körül
-Ez óriási!-csodálkozott,majd kis önuralmat gyakorolva magára megköszörülte torkát és úgy folytatta-Én erre sem emlékszem,de majd eszembe jut!-Seeley-re nézett,aki elégedett mosollyal folytatta az utat.A laborhoz értek és Cam azonnal odarohant hozzájuk
-Sziasztok!Hát te meg mi a fenét keresel itt?-nézett kérdőn-Otthon kéne feküdnöd a puha ágyadban és pihenned,hogy minél hamarabb meggyógyulj!
-Olyan jó idő van!Muszáj volt kimozdulnom egy kicsit!-védekezett.Cam nem tartotta jó ötletnek,de azért csak félreállt
-Oké-mondta-Meggyőztél,de csak egy kicsit maradhatsz!Nem kell,hogy még rosszabbul légy!-Brenn felindult a lépcsőn és nem is törődött a megszólaló riasztóval.Cam gyorsan odaugrott,hogy lehúzza a kártyát,majd odasúgta Booth-nak-Nem szokott ilyen rövid szoknyákat felvenni!Nem szóltál neki?-csodálkozott
-Nem-megint pajkos mosoly ült ki az arcára.Camille a hasába könyökölt,Seeley pedig felnyögött
-Legalább ilyenkor ne a gatyáddal gondolkodj!-szólt rá erélyesebben,de még mindig suttogva
Temperance végigsétált a műszerek között,majd megérintette az asztalt.Emlékek törtek fel a fejében:
Cam,Hodgins,Dasy és ő ott álltak egy hulla mellett.Angela is megérkezett közéjük...Aztán ugyanott volt és a szereplők,Dasy-n kívül nem változtak.Olyan embereket látott,akiket nem is ismert,de a nevükön szólította....
A feje szörnyen kezdett hasogatni.Miközben megfordult,odakapott a halántékához és nekidőlt az asztalnak.
-Jól vagy?-elnyomottan hallotta csak közeledő barátai hangját-Mi történt?-mikor már uralni tudta magát,azonnal válaszolt
-Nem vagyok jól-hangja alig hallatszott-Nagyon fáj a fejem-érezte,hogy lábai alig tartják meg testét és nem kellett sok,hogy el is engedjék.Tempi zuhanni kezdett,de Booth elkapta.Brenn nem vesztette eszméletét,de semmi erő nem volt a tagjaiban.Igyekezte minél hamarabb összeszedni magát,de nem ment.Az ügynök óvatosan a lábai és a nyaka alá nyúlt és felemelte.Temperance még a szemét sem tudta kinyitni.
-Vigyük fel a kanapéra!-utasította ijedt hangon Cam a férfit,aki gondolkodás nélkül szótfogadott.Mire felértek,Tempi-ben már volt annyi erő,hogy felemelje a fejét és a kezét Booth nyaka köré fonja.A férfi letette-Brennan!-szólongatta.Temperance csak egy nyögéssel tudatta,hogy ébren van,majd kinyitotta a szemét.Érezte,ahogy a testébe visszatér az energia-Hogy vagy?-kérdezte aggódó hangon a nő
-Azt hiszem jobban...De még egy kicsit fáj a fejem
-Booth majd hazavisz,hogy pihenhess!Nem szabadott volna eljönnöd!-korholta Cam.Brenn szívesen vitatkozott volna vele,de azt a kevés erejét ami volt,nem akarta erre pazarolni-Fel tudsz kelni?-kérdezte kedves,aggódó hangon
-Nem tudom-válaszolt-De megpróbálom-óvatosan felült,de érezte,hogy ez nem fog menni.Megrázta a fejét.Booth ismét a karjába vette és úgy indult el vele,mintha csak egy pihe lenne.Tempi átkarolta a férfi nyakát és lecsukta a szemét.Olyan volt,mintha társa energiát adna át neki,mert mire kiértek a laborrészből megszólalt-Már bírom!Letehetsz!-nézett Seeley-re ártatlan szemekkel."Hogy lehet ilyen szépen nézni?"_gondolta magában az ügynök
-Nem teszlek le!Majd a kocsinál!-tiltakozott
-De biztos nehéz vagyok!
-Te?Nehéz?-Booth elnevette magát-Olyan könnyű vagy,mint egy pihe!-mikor a kocsihoz értek,Seeley berakta társát,majd ő is beült és elindultak.Nem kellett sok idő,hogy Temperance elaludjon,mert olyan fáradtnak érezte magát.Mikor visszaértek Booth gyengéden keltegetni kezdte,de a lány nem ébredt,ezért az ölébe vette és elindult vele."Ez a lány nem semmi!_gondolta_Az egyik pillanatban még mosolyog,a másikban pedig már úgy alszik,mint a bunda!Még egy földrengés sem tudná felkelteni!Olyan,mint egy angyal...Egy ártatlan kis angyal"_mosolyodott el saját gondolatán

-FOLYTATJUK-

2011. március 13., vasárnap

Bones-Emlékek a múltból-7

"Milyen jó ez az illat!Olyan ismerős-mosolyodott el Temperance-Itt van!Itt van velem!-mielőtt kinyitotta a szemét,beleszippantott a levegőbe egy nagyot.Booth megsimította a haját-Velem-ismételte magában"
-Felébredtél?-kérdezte halkan a férfi
-Te hogyhogy itt vagy?Mikor elaludtam még Angela ült az ágyamon-csodálkozott
-Hát nem emlékszel?-kérdezte,de úgy gondolta,hogy inkább ő sem mondja el
-Nem.
-Igaz!Mikor ideértem te már aludtál!-mondta tettetett meglepődöttséggel a hangjában.A lány jobban odabújt az ügynök testéhet.Érezte,ahogy a meleg szétáramlik a testében.
-Örülök,hogy itt vagy!-mosolygott."Én is"_akarta mondani,de rájött,hogy nem szabad
-Tudom-nyögött ki egy egyszerű,de hideg választ
Néhány percet ott feküdtek,de Booth már nem bírta társa közelségét ésszel.Felült az ágyban és vele együtt Brennan is.
"Tennem kell valamit!Ez így nem jó!Nem bírom ki!"-hallotta saját gondolatait Seeley
-Csinálok neked valami finomat!-mondta lelkesen,amint eszébejutott
-Nem vagyok éhes!-tiltakozott Tempi
-Dehogynem!Ma még semmit nem ettél és már dél is elmúlt!Készítek neked egy kis...
-Tényleg nem kell!-szakította félbe ismét
-Sajnálom,de nem tudsz meggyőzni!Biztosan van itt valami!-kiment a szobából.Temperance felállt és követte.Mosolyogva nézte,ahogy a férfi kutat,hogy neki örömet szerezzen.Magára nézett és úgy gondolta,hogy jobban kéne kinéznie.Már egy napja nem fürdött és meg sem fésülködött,a fogmosásról nem is beszélve,pedig neki ez mindig fontos volt."Amíg ő enni készít,addig én rendbeszedem magam!"_Így is tett.Visszament a hálóba és kikapott a szekrényből valami szép ruhát,hiszen nem akart egész nap otthon ülni!Beszaladt a fürdőbe.Néhány perc múlva Booth meglepődve vette észre,hogy társa nincs az ágyban.A hang irányába nézett,amit a zuhany okozott.Brenn véletlenül résnyire nyitva hagyta az ajtót.A férfi odament,hogy becsukja,de alig bírt ellenállni a kísértésnek."Nem!_emlékeztette önmagát_Nem lehet!Uralkodj magadon!"_hiába erőlködött.Amint odaért,megérezte a rózsás tusfürdő szagát.Látta amint a gőz kiáramlik a helyiségből.Óvatosan beljebb lökte az ajtót,de nem nézett be."Nem lehetek ilyen pofátlan_csodálkozott el magán_Nem is leszek!"_Bár gondolatai még mindig a lányon jártak,az ajtót becsukta.Kiment a konyhába és onnan várta,hogy Tempi mikor végez.A fürdőben Brennan már készen volt.A teste köré csavarta a törölközőt és a tükörhöz lépett."Úgy nézek ki,mint valami koldus!"_állapította meg magában.Fogatmosott,majd megfésülködött.Már épp fel akart öltözni,mikor észrevette,hogy nem hozott magával alsóneműt.Óvatosan kinyitotta az ajtót és körülnézett,hátha Booth ott van a közelben.Mikor látta,hogy nincs miért aggódnia,kiosont a fiókhoz,de szerencsétlenségére sz ügynök pont akkor lépett be a szobába.Amint meglátta a lány először vágyakozva bámulta,majd miután rájött,hogy már nincsenek együtt,azonnal elfordult.
-Ne haragudj!Nem tudtam,hogy itt vagy!-hangzott a bocsánatkérés
-Semmi baj!-Tempi kicsit elpirult,de gyorsan kivett a fiókjából egy bugyit és visszarohant a fürdőbe.Booth jobban szégyellte magát,mint bármikor."Hogy vetemedhettem arra,hogy megbámuljam?Én hülye!"_korholta magát.Hamarosan Brenn bement a konyhába.Mikor Booth meglátta,tátva maradt a szája.Még pislantani sem mert,nehogy egyetlen pillanatot is elhalasszon a gyönyörű látványból.Lentről felfelé végignézte a lányt.Egy kis lapos sarkú topánka volt a lábán.A szoknya a térde fölött 10 cm-rel ért véget.Seeley még soha nem látta azelőtt rajt,de nagyon előnyösnek találta.Harisnyát nem viselt.Az ügynök ezt nem is gondolta bajnak,hiszen nagyon meleg volt.A felsője teljesen passzolt a szoknyához:fehér,ingszerű galléros rövid ujjú volt.Egy tengerkék nyakláncot viselt,hozzá illő fülbevalóval és karkötővel.A haját feltűzte,amit Booth nagyon előnyösnek talált-Miért bámulsz ennyire?-kérdezte félénken a lány-Ilyen rosszul nézek ki?-aggódott
-Dehogy!!-vágta rá azonnal-Csodásan festesz!-még maga is meglepődött rajt,mikor meghallotta a saját hangját.A lány elmosolyodott.Egy csepp festék sem volt az arcán,mégis gyönyörűen nézett ki-Hova mész?-kérdezte a férfi
-Még nem tudom-válaszolta-De nem fogok itthon ülni egész nap!
-Bemehetünk az intézetbe-gondolatban jobban hangzott,mint kimondva.Eszébe jutott,hogy társa mennyire munkamániás-Vagy inkább le a parkba!-javította magát hamar,de nem elég gyorsan
-Menjünk az Intézetbe!-vágta rá azonnal
-Jó,de előtte enned kell!
-Rendben!Ha csak ezen múlik!

-FOLYTATJUK-

2011. március 12., szombat

Bones-Emlékek a múltból-6

Sokat filóztam,hogy mi is legyen a cím,mert nagyon közel állt 2 szavazat.Úgy döntöttem,hogy én is szavazok,így ez a cím nyert!Köszönöm...:)

_______________________________________________

 Nem telt el 1 óra,míg Angela és Brenn együtt voltak,de ez is nagyon kínosan telt.Angie szerencséjére Tempi épp elaludt.Elaludt és álmodott is.Angela csak nézte,hogy milyen nyugodt és más lett barátnője.Temperance hirtelen mocorogni kezdett.
-Ne!-nyökögte
-Semmi baj!Csak álmodsz!-nyugtatta Angela,miközben megérintette a karját
-Booth!-hallatszott újra és egyre vadabbul-Ne!-már nagyon remegett
-Brennan!Ébredj fel!Ez csak álom!-rázogatta a lányt,de nem hatott-Ébredj!-hirtelen nem tudta,hogy mit is csináljon.Tárcsázta a telefont-Booth!Siess!Nagyon remeg és nem tudom felkelteni!-hangzott az ijedt hangja
/-Már itt vagyok!-berohant a szobába/
-Temperance!-fogta meg a kezét-Itt vagyok!-csak ennyit mondott,ahelyett,hogy felkeltette volna,de Brenn megnyugodott.
-Booth-nyögte ki az utolsó hangot,majd újra nyugodtan aludt.A férfi átölelte
-Wáó!Ez meg mi volt?-lepődött meg Angela
-Nem tudom,de eddig mindig bevált,szóval reméltem most is-Booth továbbra sem engedte el társa kezét.Olyan szorosan fogta,hogy az érezze,ott van mellette-Ha gondolod elmehetsz-fordult Angie-hez-Itt maradok vele.
-Beszélnünk kell Booth!-hangja gondterheltnek hangzott
-Mi a baj?-kérdezte aggódva
-Brenn hamarosan rá fog jönni,hogy terhes volt!
-Dehogy jön rá!-kicsit elgondolkodott,majd szigorú tekintete a lányra fordult-Te elmondod neki?!-vádaskodott
-Nem!Az álmai!A valóságot álmodja meg,csak kicsit más formában!-magyarázta
-Elmondta neked?-csodálkozott
-Igen.Ezt még én sem értem.Teljesen nyílt lett-látta,hogy a férfi csak témát akar váltani,szóval visszatért az előzőhöz-Jobban kéne vigyáznod vele!Nagyon össze fog törni,ha rájön,hogy ti együtt voltatok és lett volna egy babátok!
-Tudom.De mit tehetnék,ha kezd visszatérni az emlékezete?Csak reménykedhetek,hogy a babás dologra nem jön rá!-lenézett társa kezére.Szeme végigsiklott a puha selymes bőrén,majd az arcánál megállt."Olyan szép és ártatlan!Nem kell,hogy szenvedjen!"_gondolta magában-Nem tudja meg-mondta szinte természetesen-Nem engedem.
Angela hamarosan elment és Booth kettesben maradt Tempi-vel.Odafeküdt mellé.A lány megérezhette,mert megfordult és odabújt a férfi ölelő karjaiba.Seeley megsimította Brenn haját,aki ettől még jobban odabújt.
"Nem hagyhatom,hogy rájöjjön.Távol kell tőle tartanom magam,de nem bírom.Ha reggel Angela nem toppan be,akkor megcsókolom és minden,amit eddig elértem..Elértünk-javította magát-Tönkremegy-Temperance nagyot sóhajtott,Booth pedig elmosolyodott-Nem tehetem ezt!-állította meg magát-Nem!Bármilyen nehéz is lesz,ennek így kell lennie!"
-FOLYTATJUK-

2011. március 11., péntek

Bones-Emlékek a múltból-5

Temperance szorosan társához bújt.Érezni akarta a teste melegét,amíg csak lehet,de belátta,hogy így nem maradhatnak,mert ha Angela megjön,akkor elég félreérthető helyzetbe kerülnek.Még egy pillanatig kiélvezte a férfi óvó karjait,majd elengedte.
-Baj van?-idegeskedett Seeley
-Dehogy!-mosolyodott el a lány-Csak kicsit rendet kéne raknom,mielőtt Angie megjön!
-Nem!-vágta rá határozottan-Még véletlenül sem fogsz te itt most nekiállni takarítani!Szó sem lehet róla!-tiltotta Booth
-De miért?
-Mert még csak tegnap jöttél haza!Mégis mit gondoltál?Nem hagyom,hogy még rosszabb legyen az állapotod!Azért vagyok itt,hogy vigyázzak rád!-egy meleg mosollyal Tempi szemébe nézett,aki lehajtotta a fejét.Booth óvatosan végigsimította a lány arcát és biztatóan megemelte az állát.Brenn felnézett.Seeley szeméből sugárzott a szeretet és a megértés.Egyre közelebb húzódtak egymáshoz."Meg fog csókolni!Meg fog csókolni?"_Tempi ajkai megremegtek,de nem az ijedségtől.Alig bírta kivárni,míg szájuk összeér.Még csak néhány másodperc telt el a férfi közeledése óta,de neki ez perceknek tűnt."Csókolj meg!"_csak ez járt a fejében.Már érezték egymás lehelletét...
-Helló édesem!Hol vagy?-hallatszott Angela hangja,amitől Booth-ra és Brennan-re rá hozta a frászt.Az ügynök azonnal felpattant az ágyról-Sziasztok!Megzavartam valamit?-kérdezte gyanakodva
-Nem.Már épp menni készültem!-nyögte ki Seeley,alig hallhatóan.Megköszörülte a torkát,Tempi-re nézett,majd Angela-re-Sziasztok!-ki akart menni,de még visszafordult-Te pedig vigyázz magadra hallod?!-förmedt rá Brenn-re komolytalanul,majd kilépett a szobából.Temperance még sokáig hallotta a lépteit a fejében
-Hogy vagy?-kérdezte Angie,megzavarva a magában merengő barátnőjét
-Jól aludtam,úgyhogy egész jól-válaszolta,majd az alvást említve újra elöntötték az éjszaka és a reggel gyönyörű emlékei,de Angela megint megzavarta
-Mi van ma veled?-nézett furcsán a lány
-Semmi!-vágta rá gondolkodás nélkül
-Ismerlek,mint a rossz pénzt édesem!Mi történt köztetek?
-Semmi!Tényleg!-bizonygatta,de látta,semmire nem megy vele-Csak álmodtam...-nem merte folytatni
-Mit?Bökd már ki!-türelmetlenkedett
-Hát...Nem is számít!Bármilyen valósnak is tűnt,csak álom volt!-nyugtatta magát is
-Mit álmodtál??-faggatta tovább Angie.Tempi kicsit habozott,majd nekikezdett
-Azt,hogy Booth és én...Hát szóval...Volt egy gyerekünk-Angela arcára rémület ült ki."Rá fog jönni!"_hüledezett-Rosszat mondtam?-szeppent meg Brenn.Angie még nem látta ilyen törékenynek a barátnőjét.Temperance kemény volt,nem szokott megszeppenni a legkisebb arcmozdulatra!
-Dehogy mondtál!Csak kicsit meglepődtem ennyi az egész!-soha nem tudtak egymásnak hazudni
-Lehetséges lenne?-nyögte halkan,de meg is bánta,mert Angela a jelek szerint meghallotta és még a falnál is fehérebb lett az arca-Ti együtt vagytok?-kérdezte félve
-Nem!Én és Jack házasok vagyunk!Booth szingli!
-Ne haragudj!Nem kellett volna elmondanom!-sütötte le a szemét megbánóan
-Semmi baj!Jó,hogy elmondtad!-látta,hogy Brenn nem nagyon hisz neki-Tényleg!Ne aggódj!Semmi nem történt!-kezdte elég kényelmetlenül érezni magát-Na jó!Figyu!Mindent meg szoktunk egymással beszélni!Az álmain,a pasikat,a munkát,mindent!Tök jó,hogy elmondtad!Oké?-Tempi felnézett,majd mikor látta,hogy Angela is elmosolyodott,ő is követte
-Tényleg mindent megbeszélünk?-kérdezte félénken
-Igen-válaszolta némi kíváncsisággal a hangjában.Temperance kicsit tétovázott,de lenyelte a gombócot a torkában és elkezdte
-Én nem tudom,hogy mi ez az egész...Mióta felébredtem a kórházban,azóta nem tudok másra gondolni,csak...-megakadt-Csak rá-fejezte be a mondatot
-Kire?-tette fel a kérdést Angie,de jól tudta a választ.Barátnője régen nem volt ilyen nyílt
-Booth-ra.Általában róla álmodom és mindig vele akarok lenni-"Most mit csináljak?"_törte a fejét Angie-Tudod-kezdte újra-Nem tudom,hogy mi ez az érzés.Nem tudom,hogy éreztem-e már
-Egyszer már biztos-nyögte maga elé halkan Angela
-Mit mondtál?-kérdezte Brenn,mert nem értette
-Mondom ez a szerelem!-Tempi elpirult."Elpirult volna?Lehetetlen!Teljesen megváltozott!Ilyen nincs!A nagy Dr. Brennan elpirult!Nyílt és felvállalja,hogy szerelmes!Ez képtelenség!"_csodálkozott a lány
-Szerelem?Ez olyan ismeretlen szó...
-Régen is az volt.Csak Booth-val...-"Ismerted meg"_akarta mondani,de nem szólt.Brennan-t ez nem hagyta nyugodni
-Mi volt Booth-val?-nézett furcsán
-Semmi!-védekezett-Vedd úgy,hogy nem is szóltam!
-Mi?Nem!Már elkezdted,ezért el kell mondanod!-Angela nem tudta,hogy mit csináljon,de szerencséjére megszólalt Temperance telefonja.A lány nagyot sóhajtott,majd felvette barátnője helyett
-Igen?-szólt bele-Én vagyok Angela!Őt most nem tudom adni,de jó lenne,ha idejönnél,mert beszélni szeretnék veled!Nagyon sürgős!Oké!Jó.Szia!
-Ki volt az és én miért nem beszélhettem vele?-kezdett mérges lenni
-Majd meglátod!-Tempi nagyon ideges volt,de elfojtotta és próbált a jó dolgokra koncentrálni..A férfira,akit SZERET...

-FOLYATJUK-

2011. március 10., csütörtök

Bones-Emlékek a múltból-4

Temperance már nem aludt.Az álma foglalkoztatta.
-Mi a baj?Min gondolkodsz?-kérdezte Seeley
-Semmi-mosolygott a lány
-Ismerem ezt a nézést!Mire gondoltál?-faggatta
-Tényleg semmire!Komolyan!-Booth nézése teljesen megtörte.Mondania kellett valamit-Na jó...Csak azon gondolkodtam,mi az oka annak,hogy nem álmodtam rosszat.
-Ez egyszerű!-nevetgélt a férfi-Mert itt voltam veled!Ha itt vagyok,akkor nem lehet rossz álmod-komolyodott le.Mind a ketten elmosolyodtak.Brenn kicsit belegondolt és úgy érezte,hogy Booth-nak igaza lehet.Néhány perc múlva megszólalt
-Vissza kéne hívnom Cam-et!
-Dehogy kell!-ellenkezett,mert kettesben akart maradni társával.Mikor végiggondolta mit is mondott és milyen hangnemben,azonnal vér kúszott az arcába.Bár Temperance nem látta,mert a férfi mellkasán feküdt,de Seeley mégis elszégyellte magát.Brenn hallotta a férfi szívének dobbanását.Egyre gyorsabban vert.
-Mi a baj?-kérdezte
-Semmi-felelt,de szíve egyre erősebben vert
-Izgulsz!-állapította meg
-Ezt meg honnan veszed?-idegeskedett.A lány elemelte a fejét,bár nagyon fájt neki,ha ülnie kellett
-Erősen dobog a szíved!Valami baj van?-idegeskedett
-Nem.Semmi-nyugodott meg-Csak gondolkodtam.
-Min?-kíváncsiskodott
-Rajtunk-mondta önkéntelenül.Temperance szeme elkerekedett és szíve elkezdett hevesen dobogni-A munkánkon-javította ki magát.Brenn egy pillanatra csalódottan hajtotta le a fejét,de hamar felkapta és mosolyogni kezdett-Min nevetsz?
-Csak rajtad
-Rajtam?Mi olyan vicces rajtam?
-Semmi-sütötte le a szemét
-Na!Mond el!-nevetgélt,közben pedig felült
-Nem!-viszonozta társa jókedvét.Booth átkarolta és hátradöntötte.
-Áruld el!-mosolygott,majd megcsikizte a lányt
-Ne!Elég!-hirtelen nem is érezte a fájdalmat,helyét a vidámság vette át-Hagyj már!-kacagott.Játékuknak a telefon csörgése vetett véget
-A fenébe!-hangzott Seeley nemtetszése
-Ez az én mobilom!
-Tudom...És nem fogod felvenni!-újra megcsikizte
-Ne!-bár nem szívesen,de eltolta magától a férfit-Fel kell vennem!
-Ne már!-kelletlenkedett-Olyan jókor tudnak keresni minket!-Tempi felvette
-Brennan!-szólt bele-Szia Angela!Nem!Már fent voltam!Rendben!Gyere csak!Szia!
-Angela volt?-kérdezte,de már tudta a választ
-Igen.Meg akar látogatni.
-Pont most?
-Igen.Baj?
-Nem!-tiltakozott azonnal-Csak...Olyan jól elvoltunk!Vagy nem?
-De-meleg mosollyal nézett az ügynök szemébe.Néhány másodpercig csak bámulták egymást.Booth nagy késztetést érzett,hogy megcsókolja,ezért feltápászkodott,leszállt az ágyról és felvette a cipőjét-Hova mész?
-Hagyom,hogy Angela-val nyugodtan tudjatok beszélni.
-Ne menj el!-kapott a férfi után,de meg is bánta a tettét,mert szörnyű fájdalom nyilallt a csontjaiba és visszaesett
-Jól vagy?-ijedt meg-Minden oké?
-Igen...Vagyis nem!Nagyon fáj!-ökölbe szorította a kezeit
-Semmi baj!Itt vagyok!-ölelte át-Itt maradok,amíg Angela nem ér ide!Nem hagylak itt ígérem!

-FOLYTATJUK-

2011. március 9., szerda

Bones-Emlékek a múltból-3

Megjegyzem a rész elején,hogy még nem kaptam valami sok ötletcímet és kezdek kifutni az időből!!
________________________________________

Booth szorosan átölelte a lányt.
-Nem kell félned!-súgta a fülébe-Itt maradok!Aludnod kell,mert nagyon fáradt lehetsz!Az orvos is pihenést írt elő!
-De én nem akarok!Te sem maradhatsz itt,mert biztosan sok dolgod van és Angela is hamarosan itt lesz!-erősködött
-Megígértem,hogy itt maradok veled,mert a hétre szabadságot vettem ki!Angela nem jön,mert felhívtam!Nem kell tiltakoznod!Nem hagylak itt!
-Honnan tudjam,hogy nem csapsz be?-hitetlenkedett a lány-Hiszen nem is ismerlek!
-Beültél a kocsimba,eljöttél velem enni,beengedtél a lakásodba és most itt ülök az ágyadon!-gyengéden megfogta a lány arcát-Tudom,hogy bízol bennem!-összeérintették a homlokukat.A férfi meg akarta csókolni,s Brenn se tiltakozott volna.Becsukta a szemét,mert már olyan közel érezte társát magához,ám az ügynök az ígéretére gondolt és arra,hogy nem teheti ezt azzal a nővel,akit szeret.Felemelte a fejét és megpuszilta Tempi homlokát.Az ajka olyan forró lett,hogy szinte égette.Brennan testét is átjárta a forróság a homlokától az ujja hegyéig.A bizsergés sokáig tartott mindkettejüknél-Bebizonyítom,hogy nem hagylak itt!-levette a cipőjét és lefeküdt a lány mellé-Gyere!-húzta magához társát,aki esetlenül borult a férfi mellkasára-Feküdj ide!-utasította-Ha én felkelek,akkor arra te is felébredsz!-Brenn kicsit félénken,de végül engedelmeskedett.Valójában szívesen aludt Booth-val.Érezte,ahogy a forróság átáramlik belé.Biztonságban érezte magát Seeley ölelő karjaiban,ezért hamar álomba is merült.
Olyan gyönyörűséges álomba,ahol együtt volt Booth-val és egy kisbabával.Ott tartotta a karjában azt a törékeny kis életet,az ügynök pedig mellette állt és mindkettejüket átkarolta
-Az én kislányom!Olyan gyönyörű,mint az anyja!
-Még nem is hasonlít egyikünkre sem!-mosolygott
-De igen!Nézd csak meg!A szája pont olyan,mint a tiéd!A szeme is!Nézd meg jobban!-lelkendezett
-Igazad van-simította végig a kicsi arcát-Hasonlít ránk....Telefon....Telefon...Telefon-hangzott a gondolataiban,mert csörgött egy mobil,de hirtelen elhallgatott.
-Brennan telefonja-hallotta a suttogást-Nem!Most pihen!Majd felhív,ha felébredt!Most leteszem!Szia!-a lány alig láthatóan elmosolyodott,de Booth mégis érezte-Hát te felébredtél?-kérdezte,majd gyengéden megsimogatta a haját
-Csörgött a telefonom-nyögte-Ki volt az?
-Csak Cam.Meg akart látogatni,de mondtam neki,hogy alszol,úgyhogy aludjál is tovább!-mosolygott

2011. március 8., kedd

Bones-Emlékek a múltból-2

Miközben ettek,jókat nevettek a múlton.Booth elmesélt rengeteg történetet a kettejük "életéből".De nem minden volt olyan szórakoztató.A szomorú dolgok is előkerültek,bár nem szándékosan.Ilyenkor Seeley valami mulatságosat mondott,hogy mind a ketten felviduljanak.Soha nem hagyta,hogy társa egy pillanatra is szomorú legyen.Igen,a társa.Bár a férfi sokat győzködte a főnökét,de végül az beadta a derekát,azzal a feltétellel,hogy soha többé nem lehetnek együtt másképp.Beszélgetésüket egy telefoncsörgés szakította félbe.
-Csörög a telefonod!-szólt a lányra az ügynök
-Tényleg...Nekem van telefonom-állapította meg Tempi,majd felvette a készüléket
-Brennan!-szólt bele
/-Szia édesem!Angie vagyok!Otthon vagy már?/
-Még nem.
/-De hát már órák óta elmentél a kórházból!-csodálkozott/
-Miért mennyi az idő?-kérdezte
/-Fél 8!/
-Az lehetetlen!Még csak...-ránézett a falon lógó órára,ami pontosan fél 8-at mutatott.Teljesen elképedt,hogy milyen gyorsan száll az idő."Még csak most jöttünk"_csodálkozott-8-ra otthon leszek!
/-Nagyon helyes!-kuncogott,majd letette a telefont/
-Angela volt?-tudakolta a férfi,aki időközben már kérte a számlát,mert tudta a választ
-Igen.Át akar jönni hozzám-válaszolta kicsit csalódottan
-Akkor hazaviszlek!-ajánlotta fel Booth
-Az jó lenne-mosolygott Brenn.Mikor beültek a kocsiba,a beszélgetésüket ott folytatták,ahol abbahagyták,de Temperance nem bírta sokáig.Ahogy hallgatta a férfi hangját biztonságban érezte magát.Lecsukta a szemét és mosollyal a száján aludt el.Seeley közben tovább beszélt,de mikor a lány nem reagált,ránézett.Olyan békésen aludt,mint egy kisgyerek.Legszívesebben őt bámulta volna egész éjjel,de a vezetésre kellett figyelnie.Mikor megérkeztek halkan kiszállt és kinyitotta az anyósülés felől lévő ajtót.Óvatosan kikapcsolta Tempi övét,gyengéden megfogta és felemelte.
-Booth...-nyögte
-Semmi baj!Csak megérkeztünk.Aludjál csak nyugodtan!-szorosan magához szorította a lányt,aki átkarolta a nyakát.Booth egyszerre érezte,hogy megtelik erővel és egyszerre volt gyenge,mint a harmat.Temperance puha kezei alig tartották vékony kis testét,így a férfira hárult ez a feladat,aki nem bánta.
-Booth-szólt újra kómásan
-Igen?
-Maradj velem!-nem volt teljesen tudatában annak,mit is mondott,hiszen még aludt.Csak a belső gondolatai szóltak belőle.Álmodott.Csodás álom volt.Booth és ő...
-Persze.Ha akarod veled maradok-válaszolt az ügynök azonnal.Többet egyikük sem szólt.Brennan újra olyan mély álomba merült,hogy nem tudott beszélni.A férfi valahogy előkotorta a lakás kulcsát,majd óvatosan a zárba csúsztatta.Amint beértek,Temperance-t lefektette az ágyra,ő pedig elment vízért,mert nagyon kiszáradt a szája.
-Mit rendeljek neked?-hangzott a telefonból Booth hangja
-Nem tudom-válaszolta a lány.Hirtelen egy fekete terepjáró bukkant fel,szinte a semmiből.Tempi elejtette a mobilt.A hasára helyezte a kezét...Egy baba...Egy babát védett...A saját babáját...Elfordult...
-Nem!-ült fel az ágyban ordítva,de a végén már a fájdalom vette át az uralmat felette
-Mi történt?Jól vagy?-rohant be a férfi.Brenn sírni kezdett,bár még ő sem tudta pontosan,hogy miért-Semmi baj!-ült az ágy szélére Booth-Csak egy álom volt!-ölelte át.Tempi tovább sírt
-Nem az volt!
-De igen!-nyugtatta
-Ez történt velem!Tudom!Miért mentél el?-körülnézett-És hol vagyok?-nyugtalankodott
-Nem mentem el!Csak vizet hoztam magamnak-mesélte-Itthon vagy!Én hoztalak fel!
-Akkor nem csak álom volt-mondta,inkább csak magának-Ne menj el!Nem akarok többet aludni,de egyedül lenni sem!Ne menj el!

-FOLYTATJUK-
Nem lövöm le a poént...;D

2011. március 7., hétfő

Bones-Emlékek a múltból-1

Mindenki megitta a kávéját.Temperance úgy érezte,mintha évek teltek volna el,pedig az idő,amit Booth nélkül töltött,mindössze 1 óra volt."Mikor jön már?Mi tart neki ennyi ideig?"-gondolkodását Angie zavarta meg
-Ugye Brennan?-fordult a lányhoz,aki értetlenül nézett-Figyeltél te egyáltalán?-mosolygott Angela
-Ne haragudj!Kicsit elgondolkodtam-nyögte ki bocsánatkérően
-Mire gondoltál?-kíváncsiskodott
-Nem lényeges-titkolózott,mint régen mindig,mikor Booth szóbakerült
-Értem-mosolygott a lány-Szóval sokan vagyunk!
-Mi?Nem!Dehogy!-tiltakozott-Tényleg nem fontos!
-Óké-emelte fel a kezeit-Értettem!
-Mennyi idő?-kérdezte barátait
-Fél 4.Miért?
-Csak kérdeztem-sütötte le a szemét.Az ügynök már nagyon rég elment a kórházból és Temp hiányolta."Talán túlságosan kötődöm hozzá.Mi van velem?"-gondolkodott.Hirtelen kinyílt az ajtó
-Heló mindenkinek!-köszönt Seeley
-Szia Booth!Végre,hogy megérkeztél!Brennan már kezdett hiányolni!-nevetgélt Angela
-Mi?Nem!Én nem is mondtam ilyet!-pirult el.Angie tovább mosolygott,mert látta,hogy barátnője teljesen elvörösödött
-Kész vagy?-nézett a lányra Booth,mintha meg sem hallotta volna Angela megjegyzését.Egy kis gondolkodás után Temperance végre tudott válaszolni
-Igen.Mehetünk!-igyekezett kerülni a férfi tekintetét
-Menjetek csak!Majd később meglátogathatlak?-tudakolta Angie
-Persze!-vágta rá Bones azonnal-De nem tudom mikor érek haza!
-Majd felhívlak!
-De hát nincs is mobilom!-csodálkozott
-Már van!Közösen vettünk neked egyet,mivel a másik...-nem fejezte be a mondatot,de Temp tudta,hogy mi lett volna a vége-Bent van a kabátzsebedben!
-Köszönöm!
-Akkor majd hívlak!Sziasztok!-köszönt el a többiekkel együtt.Booth és tudós barátnője kimentek az ajtón
-Tudod,hova megyünk?-kérdezte az ügynök
-A Royal-Diner-be?
-Hát emlékszel?-Temp nem tudta mit mondjon,végül az igazság mellett döntött
-Nem,de Angela mondta,hogy oda szoktunk járni.
-A kis pletykás-viccelődött a férfi.Brenn egész úton csendben volt.Inkább hallgatta,ahogy a kedves hang megértően meséli,mik is történtek velük.Mikor odaértek valami nagyon rémlett neki,de nem szólt egy szót sem.Mikor egy pillanatra levette a szemét az étteremről,azonnal tudta,hogy hol is van."Fekete kocsi...Én a járdán...Baleset?"_odasétált a sarokhoz
-Hova mész?-aggódott Booth.Mikor mind a ketten odaértek és Tempi szemügyre vette az egész területet,még több kérdés nyomta belülről és már nem bírta tartani.Véletlenül egy hangos gondolat hagyta el a száját
-Nem baleset volt?-Seeley már tudta,hiszen egy kicsit nyomozott is,de mivel nem volt használható tanú,semmire nem mentek
-Nem.Nem akartam,hogy így tudd meg.Sajnálom...
-De mégis ki?Ki akart megölni?-szakította félbe
-Nem tudom.Már sokat nyomoztam,de sajnos nem volt használható tanú.Igyekszem,de amíg neked nem jut az eszedbe semmi,addig én sem jutok tovább.
-Fekete volt!-nyugtalankodott a lány
-Sajnos ez nem elég!Több száz fekete kocsi van a városban!-megfogta a lány kezét-Nézd!Tudom,hogy nagyon fel vagy dúlva!Ezért nem akartam,hogy lásd a nyomokat.Lehet,hogy most inkább haza kéne hogy vigyelek!
-Ne!Ne!-tiltakozott-Nem kell!Éhes vagyok-erőltetett egy kisebb mosolyt az arcára
-Oké-viszonozta-Akkor menjünk is be!-mikor már ben voltak és mindkettejüknek az étlap a kezében volt,Brenn tétovázni kezdett-Mi a baj?-kérdezte a férfi
-Nem tudom,hogy mit szeretek...-szomorodott el
-Majd én választok neked!

-FOLYTATJUK-

2011. március 5., szombat

Bones-Élet vagy halál?-6

Néhány nap múlva az orvos bement Temperance-hez,hogy elmondja az eredményeket.
-Jó reggelt Ms. Brennan!-köszönt lágyan
-Jó reggelt!-viszonozta
-Jó reggelt Dr úr!-mondta Seeley is-Meglettek az eredmények?
-Igen Mr.Booth.Nem találtunk semmi rendelleneset az agyrázkódáson kívül.
-Mit gondol,visszatérnek az emlékei?-kérdezősködött az ügynök türelmetlenül
-Talán.De nem látom sok esélyét-felelt nem túl biztatóan-Bár olyat sem láttam egész pályafutásom során,hogy valaki így visszatérjen a biztos halálból-mosolygott,majd kilépett a szobából,de hamar vissza is fordult-Azt hiszem,semmi akadálya,hogy már ma délután hazamehessen!-becsukta az ajtót.Booth észrevette,hogy társa nincs nagyon feldobva a hírtől
-Mi a baj?-tudakolta-Nem örülsz?
-De-még mindig nem nézett fel-De nagyon.
-Nem úgy nézel ki,mint aki boldog!Mi a baj?
-Csak...-"Veled akarok maradni"_akarta mondani,de inkább csendben maradt
-Csak mi?-aggódott a férfi
-Semmi.Nem érdekes-mosolyodott el Bones,hogy leplezze érzéseit
-Elmondhatod!-faggatta tovább
-Semmi!Tényleg!Örülök neki,csak el voltam gondolkodva!
-Akkor...?-kezdte a kérdést Booth,de megakadt
-Mit szeretnél kérdezni?
-Hazavigyelek?
-Nem kell!Biztos nagyon sok dolgod van!Hiszen mióta itt vagyok,azóta te csak ülsz az ágyam mellet!-valójában nagyon is szerette volna,ha Seeley-vel mehet haza
-Szívesen elviszlek!Nincs fontos dolgom,mert mindent lemondtam erre a hétre is!-győzködte
-Biztos?
-Persze!-eszébe jutott valami-De előtte el is mehetnénk enni valamit,meg inni egy pohár bort!Olyan régen ittunk együtt!
-Nem lehet.A gyógyszereimre sajnos nem ihatok-sütötte le a szemét
-Akkor csak eszünk!Elviszlek a kedvenc helyünkre,hátha eszedbe jut valami!-lelkendezett-De persze csak ha akarod-tette hozzá
-Igen-mosolygott-az jó lenne
-Remek!Akkor most hazamegyek és átöltözöm,aztán visszajövök és segítek összepakolni a dolgaid!-pattant fel a székből.Tempi nem nagyon örült,hogy a férfi itthaggya,de felvidította a gondolat,hogy utána együtt ebédelnek.Booth hamar el is ment,a lányhoz pedig bejöttek Angiék és Max.
-Hogy vagy édesem?-kérdezte a lány aggódással a hangjában
-Jól vagyok...-"Angie?Angie vagy Cam?Mi a neve?Booth már mondta,de nem tudom"_Angela valószínű,hogy látta barátnője kételyeit,mert rávezette a nevére
-Angela Montenegro névre rendelnél nekem lent a büfébe egy kávét Cam?
-Hogy?Nem!Miért?-lepődött meg a nő
-Na jó!Rendelj magatoknak is!Akkor az mennyi is...-gondolkodott,mintha nem tudta volna a választ-Itt van Hodgins...Cam...Max...
-Ó én köszönöm nem kérek!-vágott közbe
-Akkor csak Jack...Cam...Én...Szívem te ihatsz kávét?-nézett barátnőjére,aki értetlenül pislogott,mert azt sem tudta,hogy szereti-e,vagy sem-Biztos ihatsz te is!Nem hiszem,hogy van olyan gyógyszer,amitől ne lehetne!Akkor még Booth is,az úgy 4 kávé!Olyan hálás vagyok Camille!-"Camille?Mióta hív így?"_csodálkozott Saroyan
-De nem mondtam,hogy lemegyek!-rázta a fejét
-Most hívtalak meg egy kávéra!Úgyis én fizetem!Menj már!-utasította főnökét,aki még mindig nagyon meg volt lepődve,de végül lebicegett a büfébe.Tempi kezdte sejteni,hogy Angela azért csinálta,hogy tudja,ki kicsoda-Akkor ma mehetsz haza?
-Igen-válaszolta bátortalanul
-Akarod,hogy hazakísérjelek?-ajánlotta fel
-Nem kell.Booth elvisz...Meg bemegyünk enni a kedvenc helyünkre...-kicsit megakadt,majd kérdőn nézett barátnőjére,aki tudta mi a dolga
-Gondolom  Royal Diner-re gondolt-mosolygott-Hiszen ott szoktunk enni-Temperance kezdte szégyellni,hogy semmit nem tud,de érezte,hogy Angie és ő nagyon közel állnak egymáshoz.Tudta,hogy rá mindig számíthat-A legjobb barátnőm vagy!Tőlem bármit kérdezhetsz,ha gondolod!-Brenn lesütötte a szemét
-Na és hogy érzed magad kicsim?-kérdezte Max
-Jól..Vagyis jobban.Még fájnak a repedt bordáim és az eltört medencém,de ez már semmi-apjára nézett.Még mindig nem volt neki ismerős az arc,amit látott."Miért nem emlékszem semmire?Olyan rossz ilyen tudatlanságban élni!A barátaim majd segítenek nekem.Itt van Angie,Cam,Booth...Mikor jön már?Kezdek éhes lenni.Jó lenne,ha sokáig ennénk_elmosolyodott_Ha velem maradna...Nem Temperance!Ezt verd ki a fejedből!Ő csak a társad,semmi több!Gyorsan felejtsd is el,hogy ilyenre gondoltál!"_szidta magát.Gondolkodását kopogás szakította félbe.Mikor meglátta,hogy nem az jön be,akit várt,kicsit elszomorodott,de nem mutatta,mert akkor megint kérdezősködnének
-Itt is van a kávé!-szólt Cam-Mindenkinek,ahogy szereti!Ez itt a tiéd Brennan!-nyújtott át egy poharat a lánynak
-Köszönöm-kicsit elbizonytalanodott,de végül belekortyolt az italba.Nagyon finomnak talált."Akkor tehát mégis szeretem!"-Köszönöm-ismételte

-FOLYTATJUK-
Mára ennyi,mert nem volt se kedvem,se időm írni többet...:)...remélem tetszik mindenkinek!A véleményeteket lécccike írjátok meg nekem!Köszi...:D