2012. december 29., szombat

Birthday Bones 3

Sziasztok!

Örülök,hogy sikerült végre "megalkotnom" ezt a részt :)  Hiányzott az írás és a kommentek is :) Még egyszer nagyon boldog karácsonyt kívánok minden kedves olvasómnak!Köszönöm a jókívánságaitokat!Igazán megleptetek vele :) Remélem bejön ez a fejezet is!

Üdv:Szerk


A levegő valósággal szikrázott Booth és Brennan között,a távolság pedig egyre csökkent.Temperance visszafojtott lélegzettel várt és minden eltelt tizedmásodperc egyre nehezítette a koncentrálásban.Olyan volt,mintha ez az esemény perceken keresztül húzódott volna köztük,ám valójában nem volt több néhány másodpercnél.Azonban még ez az idő is elég volt ahhoz,hogy Bones észbekapjon.Ahogy Seeley közeledett,Brenn úgy távolodott,végül elkapta tekintetét.
-Jó éjt,Booth!-szólalt meg,látszólag összeszedetten,közben a már nyitott ajtót csak még jobban kitárta és egy pillanatra sem akarta,hogy társa szemeibe kelljen néznie.
-Jó éjt,Bones!-törődött bele a férfi,végül távozott.Tempe becsukta az ajtót,majd az ablakhoz ment és még nézte,ahogy az ügynök eltávolodik a lakástól.
-Ennek így kellett lennie-motyogta maga elé szomorúan-Hidd el,mi nem illünk össze...
Az éjszaka csigalassúsággal telt.Brennan képtelen volt elaludni.Nem a történtek miatt,ez mindössze a méreg mellékhatása,de épp elég ahhoz,hogy szépen végiggondoljon mindent.Mind azt,ami este,mind ami nappal történt.Most valami furcsa gyomorszorongató érzés kerítette hatalmába,mikor az elmulasztott esélyére gondolt.Talán most valóra válhatott volna,amiről már hónapok óta vissza-vissza térő álma szólt,ám ezt hamar ki is verte a fejéből. "Ez lehetetlen!Még viccnek is rossz!Mi nem lehetünk együtt.Teljesen különbözünk ahhoz.És különben is.Ha sikerülne is,amit nem hiszek,nem lenne hosszú életű a kapcsolat,utána pedig már nem leszünk ugyanolyanok.Nekem szükségem van a barátaimra,egy szakítás pedig tönkretenne mindent.Így lesz a legjobb..."
Lassan eljött a hajnal és a felkelő nap első,még gyenge sugarai cirógatni kezdték a gondolataiba merült nőt.Temperance kimászott az ágyból és a fürdő fele vette az irányt.Nem volt hajlandó sietni,élvezni akarta a forró víz érintéseit fáradt bőrén.Ez valamelyest kiverte a fejéből bolond ábrándozásait és öntipródását,a zuhanyzás végére pedig már teljesen összeszedte magát.Épp mikor végzett,a nappaliban megszólalt az ottfelejtett mobilja.Gyorsan törölközőt csavart magára és kirohant,elvégre is ki tudja,milyen ügyben keresik,hiszen elég fontos személlyé vált az évek során.
/-Na végre édesem!Csak hogy felvetted!/-hallatszott a türelmetlen Angela hangja a vonal másik végéről/
-Épp a fürdőben voltam-felelt egyszerűen Brennan-Miért kerestél?
/-Csak érdeklődni akartam,hogy jól vagy-e.Jössz dolgozni?Mert Cam azt mondta tegnap,hogy akár ki is veheted ezt a napot.Én is ezt javaslom.Pihenned kéne,hiszen hetek óta folyamatosan dolgozol./
-Nem Angela.Nem ma.Szeretném elrendezni ezt az ügyet.Talán majd utána.
/-Jobban vagy?-hallatszott az ismétlés/
-Igen.Nem aludtam az éjjel,de legalább volt időm gondolkodni-úgy döntött,még nem szól a tegnap estéről barátnőjének.Majd ha eljön az ideje.
/-Na és min?-kérdezte elfojtott hangon a lány/
-Az ügyön.Arra gondoltam,hogy ez a mérgezés nem baleset volt.Tegnap láttam Hodgins toxikológiai eredményeit és zavar,hogy ennek az anyagnak csak a felszínen volt nyoma.Ha a test bomlása idézte volna elő,akkor a csontokból is ki lehetett volna mutatni.Olyan,mintha ráöntötték volna az áldozatra.Már csak az a kérdés,hogy halála előtt vagy után.-Angela a telefon mögött a szemeit forgatta
/-Ezt sosem fogom megszokni!-sóhajtja-Na jó.Most leteszem.Bent találkozunk!-kinyomta a telefont,Brennan pedig ismét egyedül maradt./
Így legalább végiggondolta,hogy az imént nem is mondott hülyeséget,noha ez egész éjjel nem jutott az eszébe.Gyorsan összekapta magát,felöltözött és megszárította nedves tincseit,feltett egy laza sminket,hogy arca ne látsszon olyan fáradtnak,majd nekivágott a dugótól zsúfolt,hosszúnak ígérkező útnak.
Mikor beért,a többiek már javában dolgoztak.Azt hitte,korán kelt,de ezek szerint mégsem?A falon lógó órára pillantott.Hét óra.Akkor nem késett el,a többiek jöttek előbb.Az emelvényre sietett,ahol már várták a megtisztított csontjai és egy gyakornok,Wendell.
-Ó.Dr Brennan!-egy kicsit eltávolodott a csontoktól,hiszen tartott a tegnapi eset megismétlődésétől
-Átolvastam a jegyzeteit Mr.Bray-átnyújtotta az előző nap begyűjtött dossziét-Egész kiváló munkát végzett-a fiú elvette a papírokat
-Köszönöm,Dr Brennan-felelt
-Ma is teljesítsen ilyen jól!Most azonban nincs magára szükségem.De segíthet Hodgins-nak-ezzel elhessegette a meglepett srácot,ő pedig nekilátott a munkának.Elővette a kis diktafonját,hogy rögzítse gondolatait-A medencecsonton hajszálrepedések láthatók.A csuklón védekezésből származó nyomok találhatók,a jobb csuklócsont eltört,a ball pedig több helyen megrepedt-tovább vizsgálgatott-A koponya felületén több helyen repedések húzódnak-az emelvény csipogása szakította félbe
-Jó reggelt édesem!-köszönt Angela és megölelte barátnőjét
-Szia Ang!
-Látom máris nekiláttál a munkának!-mosolyog
-Igen-nézett szomorúan a csontokra
-Mit látsz?-kérdezte együttérzően a művész
-Ezt a nőt többször megerőszakolták és brutálisan megverték.Védekezés közben eltört az egyik csuklója,a másik is súlyosan megrepedt,de még élt nagyjából egy hetet.Legalábbis a gyógyulás mértéke ezt mutatja.Abba halt bele,hogy a fejét többször erősen valami keménybe csapták,Hodgins tegnapi elemzése szerint betonba-most legszívesebben feltette volna azt a kérdést,hogy "mi készteti arra az embereket,hogy ilyet tegyenek",ám inkább elhallgatott.
-Hamarosan kész vagyok az arcrekonstrukcióval és megtudjuk,ki volt,utána pedig elkapjuk a tettest-nyugtatta barátnőjét
-Mint mindig-mosolyodott el Tempe
-Mi történt az este,miután elmentem?-érdeklődött Angela.Valójában jól tudta,hogy Booth ott járt és összevesztek,csak azt nem tudta,min
-Semmi.Booth átjött és összeszereltük a tévémet.Utána elment és pedig lefeküdtem-mondta el nagy vonalakba.Ange mereven nézte barátnőjét-Mi az?-kérdezte zavartan
-Ennyi?-Bones bólintott.Valaki az emelvényre lépett,mert az csipogni kezdett-Sajnálom-megérintette a nő vállát,majd a másik irányba távozott.Brennan megfordult és azt kívánta,bár ne tette volna
-Mit keresel itt?-kérdezte keményen
-Hozzád jöttem-felelt a férfi
-Mondtam,hogy nem haragszom rád,Booth!
-Tudom,mit mondtál,de én nem csak emiatt jöttem.
-Hát?-Tempe gyomra görcsbe rándult.Seeley egy percig tétovázott,végül nem azt mondta,amit szeretett volna
-Meg akartam kérdezni,hogy áll az ügy-nyögte ki
-Azt telefonon keresztül is megtehetted volna-Bones gyomra nem tágul és az ügynöké is egyre csak szűkül
-Bocsánatot akartam kérni tőled a tegnap este miatt...
-Már megtetted.Mondtam,hogy nem haragszom.Felejtsük el!-a férfi bólintott
-Van kedved ma velem ebédelni?
-Nem lehet.Meg szeretném oldani ezt az ügyet...
-Persze,hogy elmegy!-kiabált oda nekik Angela-Úgyis túl sokat dolgozik mostanában-fejezte be már közelebbről,majd továbbsietett
-Akkor?-kérdezte reménykedve Booth
-Legyen-mosolyodott el Brennan
-Remek!Akkor fél egyre érted jövök!
-Nem.Majd a Royal Diner-ben találkozunk!-javított Bones.Seeley megfordult és már menni készült,mikor Tempe még egyszer megszólalt-Egyébként honnan tudtad,hogy bent vagyok?-puhatolózott
-Angela mondta.Felhívtam,hogy szóljon,ha beérsz-felelt a férfi,Temperance pedig nem kérdezősködött tovább.
Nem sokkal Booth távozása után Angela visszatért barátnőjéhez és már jöttek vele a többiek is.
-Mi volt ez,édesem?-kérdezte kuncogva
-Nem tudom,miről beszélsz.Megtudtad ki az áldozat?-terelt az antrolológus.Anegla sóhajtott
-Igen.Mary Dackins.32 éves.A szülei meghaltak autóbalesetben mikor kicsi volt és nincs más családtakja.A lakótársa jelentette be az eltűnését másfél hónapja-ecsetelte a lány
-De a lárvák fejlődési stádiuma alapján a nő két hete halt meg-szól közbe Hodgins
-Elrabolták,megerőszakolták,megverték,majd a fejét többször a betonba vágták,ebbe pedig már belehalt-összegzi a tényeket Brennan.Jack-nek felcsillan a szeme
-Titeket ez nem emlékeztet valamire?-kérdezi sejtelmesen
-Nekem rémlik valami-szólal meg az épp odaérő Wendell.A többiek értetlen képpel néztek a két fiúra
-Mi az?-kérdezte Cam
-Mondod vagy mondjam?-nézett a gyakornokra Hodgins
-Mondd csak!-felelt a fiú,a bogaras tudós pedig belekezdett
-Néhány évvel ezelőtt a sajtó csak ettől volt hangos!Még most sem?-Angela megrázta a fejét-A Cain-ügy!A pasas vagy 8 nőt meggyilkolt,épp így!Hetekig fogvatartotta őket,majd miután megunta a játékot,mert az áldozatai teljesen leamortizálódtak,megölte őket,aztán keresett helyettük másikat-fejtette ki
-Már én is emlékszem!-szólalt meg Angela-De őt kivégezték-ráncolja a homlokát
-Úgy gondoljátok,hogy valaki utánozza őt?-mondta ki Brenn
-Ahhoz túlságosan hasonlít az ügy-felelt Hodgins
-De ha egyszer az előző sorozatgyilkos meghalt,akkor más nem lehet,csak egy koppintás-Angela teljesen összezavarodott-Nem értem,miből gondoljátok,hogy az eredeti elkövető volt.
-Én nem gondolom!-szól közbe Wendell
-A kivégzés nem volt nyilvános.Én is el tudom hitetni veletek,hogy megettem egy tál százlábút,ha a tálamról valóban eltűntek a százlábúak!
-Ne gyere megint az összeesküvéselméleteiddel Jack!-kelletlenkedett a művésznő
-De gondolj csak bele Ang!-tárta szét karjait a férfi-Milyen király lenne,ha mi buktatnánk le egy ekkora hazugságot!

......

2012. december 24., hétfő

Nagyon boldog karácsonyt kívánok minden kedves olvasómnak!!

Ma teljesüljön minden vágyatok!
Aki a következő rész felől érdeklődik,annak üzenem,hogy készül és hamarosan végre látható is lesz a blogon a folytatás!Most szünet van,így tudok szerezni billentyűzetet,szóval pár napon belül kint lesz a Birthday Bones következő része!
Mégegyszer boldog karácsonyt és elnézést a késésért!

Üdv: Szerk

2012. december 5., szerda

Birthday Bones-2

 Sziasztok!!
Sajnálom,hogy csak most tudom hozni a folytatást.Sajnos gond van nálunk és valaki (szerintem a nevelőapám) szándékosan tönkretette a gépet.Minden írásom,amit nem mentettem az internetre,most ott van,ezért is hoztam ilyen későn.Mivel sajnos nincs gép,ezért nem tudom,mikor hozom a következő részt,de igyekszem,amennyire tudok!
Köszönöm a megértéseteket!

¤¤¤


Ahogy Brennan szervezetéből egyre csak ürült a méreg,ő annál nagyobb bűntudatot érzett a történtek miatt.Már kevésbé gondolta úgy,hogy neki volt igaza.Angela még többször benézett rá,kávét és fánkot is hozott,ám Temperance egyszer sem kért bocsánatot.Persze Ang nem is várta tőle el,hiszen ismeri barátnőjét és tudja,hogy a bocsánatkérés neki nem reszortja.Lassan leszállt az éj és már csak ő és legjobb barátnője maradtak a laborban.
-Ugye tudod,édesem,hogy Hodgins nagyon vár engem otthon?-kérdezte kacéran mosolyogva
-Hát menj csak,Ange!Én még elleszek itt egy ideig-visszafordult a csontokhoz és folytatta a munkát
-Ne csináld már szívem!Menj haza!Pihenned kell,azok után,ami ma történt!-győzködte az antropológust Angela
-Nincs kedvem.És egyébként sem vagyok álmos.Tudod ez a méreg mellékhatása.Szerintem ma itt bent maradok.Majd ha elfáradtam,ígérem haza fogok menni-válaszolt nyugodtan
-Szó sem lehet róla!Most azonnal hazaviszlek!-elkapta a nő karját és az irodák felé kezdte vonszolni.
Brennan hiába is tiltakozott volna,néhány perc múlva már az autóban ültek és úton voltak Bones lakása felé.Persze Angela-t nem volt ilyen egyszerű lerázni.Felkísérte barátnőjét a lakásába és még vagy egy órán keresztül fent volt nála,mondván,hogy nem hagyhatja ilyen állapotban egyedül
-Ééés...Mi van Booth-tal?-kérdezte kíváncsian Ang,miközben nekiállt kávét főzni
-Mégis mi lenne?-ráncolta a szemöldökét Tempe
-Hogy álltok most?Még mindig csak álmodozol róla?
-Ezt nem használhatod fel ellenem!Nem ő az első ember,akivel erotikus álmom volt.Már lánnyal is voltam álmomban,mégsem kívánom a saját nemem.Ez csak az elme játéka...
-De te szeretnéd,hogy ne az legyen,igaz?-kuncogott a lány
-Nem tudom,ezt hogy érted.Booth a társam.Nem fogok lefeküdni vele!Nem is akarok...
-Csak azt ne mondd,hogy nem akarsz!Ne tagadd!-förmedt rá Angela
-Én nem..Tény,hogy Booth tényleg elég jó kiállású férfi,de nincs rá szükségem.Van más szexpartnerem,ha így akarom.Ő csak a társam,semmi több-felelt nyugodtan Brennan
-Ühüm-mosolygott magában Ang-Hát persze...
-És te,meg Hodgins?Nem azt mondtad,hogy vár rád?-terelt Temperance
-Így van.De kibírja még ezt a kis időt-felelt nemes egyszerűséggel-Mondd,mikor feküdtél le utoljára valakivel?-fordult barátnője felé
-Úgy három hónapja.Miért?De bármikor felhívhatom Adam-et,ha netán vágy támadna bennem-nem mutatta,de egyre kínosabbnak érezte a helyzetet.Igyekezett minél természetesebbnek,Bones-osabbnak tűnni.
-Szerintem már nem fogod őt felhívni...Úgy értem,soha.
-Már miért ne tenném?Hiszen kiváló az ágyban-bár nagyon is jól tudta miről van szó,tovább játszotta az értetlent
-Hidd el nekem,édesem!Már nem kell neked.Akár törölheted is a telefonszámát-győzködte a művésznő
-Fogalmam sincs,miről beszélsz,Ange!Nem törlöm a számát.Talán még ma éjjel fel is hívom,mert nem sok esély van rá,hogy aludni fogok-felállt ültéből és a kifőtt,gőzölgő italhoz fordult,hogy töltsön két adagot
-Talán nem kéne kávét innod és akkor tudnál aludni-folytatta egy kicsit morcosan a lány
-Hidd el,ez a minimális koffeinadag nem tartana ébren,ha valóban fáradt volnék-vágta rá Brennan,majd átnyújtotta a bögrét barátnőjének.Angela elvette a forró frissítőt,azonban már nem volt ideje meginni,mivel megszólalt a telefonja
-Szia édes!-köszönt,az iméntiektől még mindig feszülten-Felugrottam pár percre Brennan-hez,de nemsokára megyek!-szünetet tartott,hallgatta férje válaszát-Én is szeretlek!-letette a mobilt és barátnőjéhez fordult-Mennem kell.Jack türelmetlenül várja,hogy hazaérjek,ezért a kávét sajnos neked kell meginnod!Remélem azért mégis sikerül aludnod.Nem szeretném,ha hülyeséget csinálnál!-megeresztette egy kaján vigyort
-Nem tudom,ez miben lenne hülyeség-Angela egy pillanatra elkomorodott,de utána ismét felderült és megölelte Tempe-t,aki viszonozta ezt.
-Csak hallgass a szívedre,édesem!-mosolygott a lány
-Nem tudom,ezt hogyan kell.
-Dehogynem!-felkapta a táskáját és az ajtó fele indult-Jó éjt,Temperance!-puszit nyomott Brenn arcára,majd távozott
Bones egyedül maradt a gondolataival.Igen,tényleg igaza volt Angela-nak,bár ezt nem akarta bevallani.Az az érzés,ami egész testét átjárta,mikor Booth közelében volt,teljesen felemelte és más emberré tette.Már a kezdetek óta igyekezett minél jobban palástolni ezt a változást,ám az idő folyamán egyre kevésbé sikerült neki.Álmaiban szinte minden éjjelt együtt töltött a férfival és lassan ez átvette az uralmat felette nappal is.Gyakran azon kapta magát,hogy munka közben álmodozik.Elképzeli,mi lenne,ha..,ám jól tudja,ő és Seeley sosem lehetnek együtt.Nem csak azért tartja titokban érzéseit,mert fél társa válaszától,bár ez is nagy szerepet játszik,a fő ok az,hogy fél a jövőtől.Mert ha véletlenül össze is jönnek,lesz együtt egy szép hónapjuk,talán egy évük,de végül az ő kapcsolatuk is épp oda fog jutni,mint a többi emberé.És ha ez megtörténik,nem csak a kapcsolatuknak,de a mostanáig törhetetlen barátságuknak is vége szakad,ezt pedig nem kockáztathatja.Inkább a belső őrlődést választja.


***


Eközben Booth nyugtalanul forgolódott az ágyában.Nem tudta eldönteni,szívének melyik sóhajára hallgasson.Menjen álmai nőjéhez,hogy mellette legyen ebben a nehéz időszakban vagy inkább maradjon a fenekén,merthogy jobb,ha most nem zaklatja,hiszen a nőnek nélküle is van épp elég gondja.Vagy két órán keresztül hánykolódott így,mire végre dönteni tudott.Nem érdekelte,hogy Bones talán alszik,sem hogy mit fog szólni.Most csak látni szerette volna őt és azt,hogy épségben van és az a valami,amit belélegzett,biztosan nem okozott nagyobb kárt benne.Magára kapott valami laza szerelést (a szokásos öltöny stb. helyett) és útnak indult.Nem kellett sok idő,hogy ebben a semilyen forgalomban eljusson a kiszemelt lakásig.Ott gyorsan kipattant,majd a lépcsőn felfutva vad dörömbölésbe kezdett.
-Bones!-kiabálta.Miután Brennan meghallotta társa hangját,önkéntelenül is az ajtóban termett és mire feleszmélt,már tárta is ki
-Mit keresel itt,Booth?-kérdezte homlokráncolva
-Nem tudtam aludni.Muszáj volt látnom,hogy már jobban vagy.Tudod elég rosszul festettél egész nap-komoly arckifejezése és szavai belül megmosolyogtatták Tempe-t
-Hát most már láthatod.Jól vagyok.Vagyis leszek,holnap reggelre már biztosan-felelt azzal a Bones-os racionalitással-Remélem megnyugtattalak annyira,hogy el tudj aludni.
-Akkor be sem hívsz?-kérdezte reményvesztve
-Fél 1-kor?-Seeley alig észrevehetően egy pillanatra lesütötte a szemeit
-Igazad van.Akkor jó éjt,Bones!-köszönt el,majd megfordult.Azonban mielőtt elmehetett volna,Brennan megragadta a karját
-De maradhatsz is,ha akarsz-az ügynök derengő mosollyal a nőre nézett-Én úgy sem fogok aludni az éjszaka.Tudod,ez is egy mellékhatás-mind a ketten a lakásba léptek,Temperance pedig bezárta az ajtót
Percekig mélyen hallgattak.Egyikük sem tudta,mit mondhatna a másiknak.Amikor már kezdett túl kínossá válni a csend,az antropológus kibökött egy jelentéktelen mondatot.
-Kérsz kávét?-kérdezte,ám nem nézett társa szemeibe.Úgy tett,mintha tenne-venne a konyhában
-Kávét?Ilyenkor?-Brenn megfordult,hogy lássa a férfi arcát,kinek vonásain egy sármos vigyor terült el-Miért is ne?-Tempe visszafordult a pulthoz és nekilátott,hogy elkészítse a frissítőt.Szája mosolyra húzódott.Néhány perc múlva Booth elfogyaztotta az italt és egy-egy sörrel a kezükben a tévé felé indultak.Azaz,csak indultak volna,ugyani Brennan még mindig a szekrényben tárolta az új készüléket.Miután Seeley felajánlotta,hogy beüzemeli,hozzá is látott,ám társa nem bírta nézni,ahogy a férfi egyedül ügyködik,ezért besegített
-Na jó-mondta két dróttal a kezeiben-Ezeket most hova?-kérdezte jobb és bal kezét egyenként felemelve,hogy bemutassa a különböző színű huzalokat
-Oldalt kell lennie egy piros és egy fekete dugónak.Innen már te is tudod-vigyorgott,majd miután hallotta a nő szavait,mi szerint: "Ott nincs se piros,se fekete dugó,csak kék,zöld és sárga",ő is a készülékre pillantott-Ó.Akkor add ide-mondta végül mikor látta,hogy Brenn tényleg nem vak és teljesen igaza van
-Dehogy adom!-rökönyödött vissza Tempe
-Akkor gyere!-megfogta a nő kezét.Ekkor mindkettőjüket valami különös bizsergés járta át és mint egy áramütésszerűen azonnal eltávolodtak egymástól-Sajnálom.Nem akartalak megrázni-magyarázgatta magának és társának a különös érzést
-Ez nem a te hibád-vélkedett Bones-Egyértelműen az okozta,hogy egyikünk ruhaanyaga a szőnyeg által keltett súrlódással elektromosságot képzett és mivel a testünk vezeti az áramot,ezért mikor te hozzám értél,épp átadtuk egymásnak ezeket az inpulzusokat-fejtegette Brennan.Booth mosolyogva hallgatta.Mikor Tempe észrevette,összeráncolt szemöldökkel meg is tudakolta ennek okát-Baj van?Feláll a hajam?Vagy mi olyan nevetséges?
-Semmi!-zökkent ki azonnal a férfi-Csak annyira...Bones-os voltál-derült fel újra
-Bones-os?-mosolyodott el a nő is.Seeley nem bírta levenni tekintetét a gyönyörű kék szempárról.Még óráknak tűnő másodpercekig csak egymás tekintetét fürkészték
-Na gyere!-próbálkozott újra Seeley.Megfogta az antropológus kezeit és a helyes irányba vezette,aztán mikor nagynehezen rátaláltak a kábelek helyére,erősen beletuszkolták őket a dugóba-Kész.Ettől a pillanattól kezdve hivatalosan is nézhető a tévéden tévéműsor!
-Feltéve,ha jól sikerült összeszerelnünk-A táviránytó után nyúlt és benyomta a bekapcsológombot,a készülék pedig előbb világítani,majd beszélni kezdett,végül kép is járult az adáshoz
-Ahhoz képest,hogy ez milyen modern-és ezt a szót erősen megnyomta-tévé,elég nehezen indult.
-Igen.Azt hiszem,ez a tévé elég modern.Egy barátomtól kaptam ajándékba.Mikor ez a készülék már a szekrényem alján volt,társai még piacra sem lettek dobva.
-Wáo-hörrent a férfi-Milyen barát ad ilyet?-kérdezte nem rejtegetett fintorral az arcán
-Nem igazán értem,mi a problémád,Booth.Aron jól tudta,hogy én úgysem fogok magamtól tévét venni,ezért azt mondta,ha elfogadom,kapok tőle egy újat.Én pedig elfogadtam...
-Én nem adok a barátomnak csak úgy egy prototípust!
-Hát persze.Tőled senki sem várja el,hogy a te anyagi helyzeteddel ilyen nem épp olcsó dolgokat ajándékozz-természetesen Brenn ezt nem azért mondta,hogy megbántsa Booth-t,de mind tudjuk,az ügynök elég lobbanékony ilyen téren
-Nem így értettem,Bones!És képzeld,nincsenek anyagi problémáim,mindössze nem annyit keresek,mint te!Az nem azt jelenti,hogy kevés pénzem van!Azon kívül pedig én is meg tudnám venni a prototípust,ha nagyon akarnám,de én azt mondom,hogy az ember nem ad csak úgy a "barátjának" ilyen drága cuccot!-a "barátjának" szó hanglejtésébe elég ironiát vitt,hogy kitűnjön,mire céloz
-Ha arra gondolsz,hogy Aron ezzel fizetett azért,hogy lefeküdjek vele,akkor nagyon tévedsz!-felpattant ültéből és a fürdőbe ment.Néhány perc múlva Temperance nyugodtan tárta ki a mosdó ajtaját,Seeley pedig türelmetlenül várta
-Én nem egészen erre gondoltam,Temperance-kezdett bele
-Nem feküdtem le vele.Bár ő nagyon szerette volna,de nem feküdtem le vele-közölte hűvösen,közben végig kerülte az ügynök tekintetét-Úgy láttam,többet szeretne egyszerű szexnél,nekem pedig csak arra volt szükségem,így külön váltak útjaink.Ő New York-ba költözött én pedig itt maradtam.
-Sajnálom...-nyögte tehetetlenül
-Most jobb lesz,ha elmész-modta komolyan,közben még mindig nem nézett Booth szemeibe.Kitárta a bejárati ajtót
-Nem akartalak megbántani!-két tenyere közé fogta a nő arcát és felemelte a fejét,hogy újra elmerülhessen abban a gyönyörű,kék szempárban-Kérlek,ne küldj el!-dörmögte halkan.Bones sokáig nem szólt,csak társa mélybarna szemeibe bámult.Minél többet nézte,annál jobban megenyhült és egyre nyugodtabb lett.Mintha csak nyugtató teát ivott volna.Booth közelebb hajolt,Brennan szíve pedig egyre hevesebben vert...

2012. november 13., kedd

Birthday Bones-1

Sziasztok!Teljesen elkészült a külső és meghoztam a történetet is! :) Ami újdonsg van az "Oldalak" menüpontban,hogy különválasztottam a régi és az új történetet és fejezetekként megtalálhatók a "Bones-A folytatás" és a "New Bones" menüpontok alatt.A külön történetek szintén megtaalállhatjátok a "Bónusz történetek"-nél..Jó szórakozást!Várom a kommenteket ;)

Üdv:Szerk


 - I -


A férfi nyugodtan sétált a házban.Nem zavarta sem telefon,sem egy vendég,hiszen vagy száz kilométerre található a legközelebbi lakótelepülés.Teljesen egyedül volt.Vagy mégsem?Az alaksorból hangos puffanások hallatszottak.Eddig úgy hitte,hogy a pince hangszigetelt.Tévedett volna?Lesietett a lépcsőn a hang forrása felé.Kitárta az útjában álló ajtót,a zaj pedig elhallgatott.Hallotta a rémült zihálást,s ez kéjjel,valamiféle mámorral töltötte el.A rémület szinte tapintható volt,a levegő fojtogatott.Ahogy a férfi lépései egyre beljebb hatoltak a helyiségben,a ziháló lény hátracsúszott.Immár teljesen kirajzolódott a lány piszkos,könnyes arca.Kezei össze voltak kötve,szája pedig egy ronggyal volt elfedve.Testét csak egy szakadt néhai fehér hálóing takarta.Göndör barna fürtjei már tincsekké álltak össze a piszoktól,tengerkék szemében félelem tükröződött.Noha talán 30 éves ha lehetett,úgy festett,mintha már ütné a 45-öt.A férfi mosolyra húzta a száját.Szerette érezni,hogy ő az úr.Ez oly fajta örömmel töltötte el,mely megmagyarázhatatlan.Félrepillantott és meglátta az előbbi zaj forrását,mellyel valószínű a lány hangszeréül szolgált.
-Éhes vagy?-kérdezte komoran és unottan-Ki kell menned?Tudod,hol találod a mosdót.Inni akarsz?Ugye tudod,hogy mindezért tenned is kell valamit?-eddig rezzenéstelen arcán most kaján vigyor terült el.A lány elfordította fejét és szorosan lezárta könnyes szemeit.Inkább éhen hal -Nem számít.Úgysem húzod már sokáig.Kezdesz leépülni.Ideje más liba után néznem!-még egyszer utoljára kihasználta a nő gyengeségét és védtelenségét.Élvezte,ahogy vergődik a szabadulni próbáló áldozata.A lány kétségbeesett hangja teljesen felizgatta és nem érdekelte,ha durva az áldozatával.Mert ilyen,egy igazi férfi!


***


A borús ég már-már sötétségbe vonta Washington DC városát,noha még csak délután négy óra volt.Az eső dühösen dübörgött az ablakokon és az aszfalton.Már napok óta ilyen ítéletidő volt,ám ez cseppet sem zavarta az irodában dolgozó ügynököt,míg meg nem kapta következő ügyét,valószínű egy újabb gyilkosságot.Várta,hogy ismét terepre mehessen és azzal a nővel találkozhasson,kinek csak a látványa is meghozza számára a boldogságot,azonban ezt nem így képzelte el.Valahogy kevesebb latyakra és vízre számított.Nem ez volt számára az ideális időpont.De ugye a gyilkosok nem válogatnak nagyon!Lement a parkolóba és bepattant a kocsijába,hogy társát felvéve a helyszínre siettek.Az út nem volt fél órás,a tetthely elég közel,a város szélén helyezkedett el.Az áldozatra egy fiatal pár talált rá,akik épp a szó szerinti mocskos dolgokat kedvelik.
-Jó napot Booth ügynök!Dr. Brennan!-üdvözölte őket egy nyakig sáros egyén-A maradványok ott vannak!-mutatott a helyre.Minden sáros volt,de az a pont egy egész sártanyának tűnt!Temperance cuppogó lábbal indult a sírhely felé
-Bones!-szólt utána undorodva a férfi-Nem lehetne,hogy én itt megvárjalak?-kérdezte kelletlenül
-Dehogy!Az embereid majd adnak neked csizmát-egy FBI-os mellényben lévő teljesen ázott nőre mutatott,aki épp egy gumicsizmát tartott az ügynökünk felé.A férfi arcán fintor terült el,de végül átvette a vízálló cipőt és felhúzta a fekete kondija helyére.Követte társát a tetemhez,aki épp akkor látott hozzá a vizsgálatokhoz
-Furcsa-mondta,miközben a hulla felett szimatolt-Mintha...Rothadó retket éreznék...-elmosolyodott,majd nevetésben tört ki
-Mi ezen olyan vicces?-kérdezte társa értetlenül
-Hát..-nyögte két lélegzetvétel között-Nem tudom-nevette.Indokolatlan jókedve közben alig bírt gondolkodni,így sokkal később jutott eredményre,addig is szívta a mérgező gázt- Szén-diszulfid!Ez szénkéneg!Mindenki azonnal vegyen fel maszkot!-utasította az embereket.Igyekezett rendbe tenni gondolatait,ám az iszonytató jókedv csak nem akart enyhülni.Míg mindenki fejére gázálarc került,Booth tovább kérdezett
-Tulajdonképpen mi is ez az szénizé?-tudakolta,miközben felrakta a kézhez kapott maszkot.Brennan ismét nevetésben tört ki
-Nagyon viccesen nézel ki ebben!-röhögte
-Na jó.Te biztosan be vagy lőve!Azt hiszem,felhívom Cam-et,hogy küldjön valakit helyetted!-elővette a mobilját és tárcsázni kezdett-Szia Cam!-köszönt kissé nyugtalanul a férfi-Ki kéne küldened a legjobb gyakornokodat.És jó lenne,ha Hodgins is megjelenne végre!-az utolsó mondatot az aggodalomtól már inkább dühösen mondta
/-De mi a baj?-kérdezte nyugodtan a nő/
-Bones úgy viselkedik,mint aki beszívott!Azonnal küldd ide Wendell-t vagy Clark-ot vagy bánom is én,hogy kit,csak küldd már!
/-Mi?Hogy érted,hogy beszívott?/
-Valami retkes szagot érzett,aztán elkezdett nevetni.De nem csak elmosolyodott,szó szerint röhögőgörcsöt kapott és azóta mindenen nevet.Mondott valami szenes izét,aztán mindenki maszkot vett fel.Valaki engem is be avathatna ebbe az egészbe,mert nagyon nem értek semmit!-agyát lassan elborította a méreg
/-Retek...Rothadó retket mondott?-kérdezett vissza Camille/
-Azt hiszem,azt.
/- Szén-diszulfid!-mondta ki az eredményt/
-Igen,azt hiszem,valami ilyesmi
/-Ez egy mérgező gáz.El kell onnan hoznod Brennan-t,mielőtt akaratlanul is kárt tesz a maradványokban!Most azonnal üljetek kocsiba és menjetek,közben elmondom,mire kell számítanod!-Saroyan is ideges volt,de főként a bizonyítékok épsége miatt aggódott,hiszen tudta,hogy a gáz ki fog ürülni barátnője szervezetéből/
-Gyere Bones!-vette el a fülétől a telefont-Menjünk haza...Vagy nem is.Inkább a kórházba!-megragadta a nő karját és felsegítette a földről
-Mi?De én még nem végeztem!-torpant meg Brenn
-Nem baj.Beszívtad ezt a mérgező izét,úgyhogy nem dolgozhatsz tovább!Gyere!-elkezdte húzni társa kezét,ám az nem mozdult
-Nem megyek sehová!Felnőtt nő vagyok,nem te fogod nekem megmondani,hogy mit csináljak!-kiabálta,miközben rabságban szenvedő végtagját próbálta kiszabadítani-Itt maradok és befejezem a munkát!
-Dehogy fejezed!-szólt vissza az ügynök.Brennan ebben az óvatlan pillanatban hatalmasat rántott magán.Ezzel elvesztette egyensúlyát és hátraesett,ám Booth még időben elkapta,mielőtt az áldozat maradványaira huppanhatott volna.Meg is bánta tettét,mikor Tempe látszólag ok nélkül,teljes erőből ököllel ütni kezdte a férfi mellkasát és hozzá hangosan ordított
-Mit képzelsz magadról?-kiabálta-Azonnal engedj el!-Seeley örömmel teljesítette a nő kérését,talpra állította és elengedte.Azonban Brennan nem hagyta abba a verekedést.Használatba vette karatetudását és egy egyszerű rúgassál a földre terítette zavarodott társát
-Ezt most muszáj volt?-nyögte az ügynök,mire ütéssorozat volt a válasz.Igyekezte lefogni a tébolyodott lányt,ám egyedül nehezen birkózott vele,így az épp odaérkező Hodgins volt a segítségére.A bogaras tudós megfogta barátja vállát és hátrarántotta,azazhogy csak rántotta volna,mert amint a nőhöz ért,az megpördülve felállt és egy hatalmasat bevert Jack gyomrába,amitől a férfi összegörnyedt.Már kapta volna a következő pofont,de Booth-nak még idejében sikerült elkapnia Bones kezét.Erősen hátraszorította a lány karját.Éreztette vele,ha megmozdul,akkor a végtagja biztosan eltörik-Higgadj le,Bones!-egész közel hajolt az antropológus füléhez-Nyugi!-csitította
-Engedj el!-kiabálta Tempe dühösen,ám mozdulni képtelen volt
-Higgadj le és elengedlek!-válaszolt nyugodtabban Booth
-A szén-diszulfid egy mérgező gáz és te hosszasan belélegezted!-kezdett bele Hodgins,miután már képes volt levegőt venni-Először indokolatlan jókedvet,majd többszörös dührohamot okoz.Légy ésszerű Dr.Brennan!Tulajdonképp miért is vagy dühös?-közben tisztes távolságra hátrált a nőtől,hogy ha esetleg kiszabadul,ne tudja ismét megütni.Felvett egy maszkot
-Azért,mert..-kezdte indulatosan,de nem talált logikus magyarázatot.Szemöldöke kisimult gondolkodás közben.Seeley engedett a szorításon,végül engedte,hogy a lány kihúzza a kezét-Én...Nagyon dühös vagyok-sziszegte az összeszorított fogai között-Vigyél kórházba Booth!-parancsolta,majd a kocsi felé vette az irányt.Seeley értetlenül nézett utána,majd Hodgins-ra
-Nem hiszem,hogy komolyabb baja lesz.Holnapra kiürül a szervezetéből,de én a te helyedben sürgősen beszereznék egy kényszerzubbonyt,ha csak nem akarod egyedül hagyni...-az ügynök bólintott,majd felkapta a sárból a leejtett mobilját és társa után rohant.Nyakig sárosan bepattant a kocsijába és még hosszasan zsörtölődött magában,hogy mibe fog kerülni neki a tisztíttatás.Brennan összeszorított ököllel és csukott szemmel,szótlanul ült a kocsiban.
A kórházba érve kiderült,hogy szerencsére nem szívott be annyi szén-diszulfidot,hogy az idegrendszere maradandó károsodást szenvedjen.Az orvosok a gáz minden hatásáról tájékoztatták a hírtől sokkal nyugodtabb férfit.Émelygés, kettős látás,fülzúgás,álmatlanság,fejfájás és ingerlékenység.Még ezek várható a következő másfél napban.A dokik azt tanácsolták,hogy biztosítsák neki a lehető legnyugodtabb környezetet.És mivel Tempe minden erejével azon volt,hogy hazaengedjék,így megfelelő felügyelet mellett otthon tölthette "beteg" napjait.Azonban úgy másfél óra elteltével már képtelen volt Seeley-vel lenni.Dolgoznia kellett!
-Nézd Booth!-kezdett bele mondandójába már sokadszor,ám még mindig tartva magát-Ígérem,nem csinálok semmi galibát,de én akarom megvizsgálni a csontokat!-a mondat végére érezni lehetett,hogy az elfojtott düh már a kaput döngeti és nagyon ki akar törni
-Már mondtam,Bones,ez nem jó ötlet!-ismételte már vagy századszorra a férfi
-Dolgozni akarok!-ordította el magát az antropológus,közben pedig erősen zihált.Az ügynök megadta magát
-Rendben.De ez az egész nem rajtam múlik.Felhívom Cam-et!-elővette a már megtisztított készüléket.Remélte,hogy még működik.Benyomta a halottkém gyorshívóját.Hosszas győzködés után végül Saroyan is beleegyezett,hogy Temperance beálljon dolgozni,de csak azzal a feltétellel,hogy nem veszik figyelembe,amit mond,legyen az bármi.Booth beleegyezett,ám erről nem szólt ingerült társának-Cam azt mondta,mehetünk.
-Remek!-egy szempillantás alatt összeszedte a cuccait és már az ajtóban várakozott-Induljunk!
-Várj már Bones!Én még nem készültem el!
-Szedd össze magad és gyere!
-Ne legyél ilyen türelmetlen!-csitította a nőt,de ezt hamar vissza is vonta-Tudod mit?Kész vagyok.Mehetünk.Jó?
Nem sokkal később már a Jefferson üvegajtaja mögött voltak.Angela-t megnyugvással töltötte el,hogy láthatja barátnőjét.Ezt ki is mutatta egy öleléssel,azonban ez Brennan-nek már nem tetszett annyira.Nyugtalanul fejtegette magáról Ang karjait.A lány elejtett egy "Ne haragudj édesem!" mondatot,aztán elhátrált.Hodgins és Cam már tisztes távolságból üdvözölték a visszatérőt.Végül Wendell is előbújt a csontokból és üdvözölte tanárát.Temperance nem tulajdonított nagy jelentőséget a fogadóbizottságnak.Mintha természetes lenne.Felment az emelvényre.A megtisztított csontok látványa valamelyest megnyugtatta.A fiatal antropológus-jelölt követte.Közben Booth átadta Cam-nek a teljes felügyeleti jogot,hogy ő addig bemehessen az irodába és úgy tehessen,mintha dolgozna,mielőtt leveszik az ügyről.
-Az áldozat nő.A porckopás alapján 29-33 év körüli-Wendell nyugodtan áll az asztal másik végében és hallgatja,amint tanára elmondja ugyanazt,amit ő maga már megállapított nagyjából fél órája,mikor a csontokat megtisztították-Maga miért csak áll,Mr.Bray?-kérdezte türelmetlenül a nő
-Elnézést,Dr.Brennan!Én csak...Az ön távollétében ezeket állapítottam meg az áldozatunkról-átnyújtotta a kézzel írt jegyzetet-Ezeket azért írtam fel,mert gondoltam,önnek szüksége lehet rá-Temperance kikapta a jegyzetet a fiú kezéből.Szemében (még maga sem tudta,miért) düh lobogott
-A csontjaimat...-kezdett bele nyugtalanul,de Angela még időben félbeszakította
-Ő csak jót akart,édesem.Vizsgáld csak a csontjaidat,Wendell majd segít Hodgins-nak.Rendben?-Angie hangja nyugtató volt,mintha csak meditálna.Brennan bólintott,a srác pedig elment
-A helyszínen sem vizsgálhattam meg őket és most is más teszi meg helyettem!-fel volt háborodva,de hangszíne inkább a gyerekes sértődöttséget sugározta vissza
-Wendell csak a munkáját végezte szívem!Nyugodj meg és derítsd ki,mi lett az áldozattal,oké?-Tempe mély levegőt vett.
-Igen.Az lesz a legjobb,ha most egyedül dolgozom-helyeselt a lány
Angela megölelte barátnőjét,majd egy mosoly kíséretében távozott,Cam-mal együtt.Brennan kívánsága szerint egyedül maradt.Így volt ideje elgondolkodni a szeszélyes viselkedésén.Elég bűntudata volt a történtek miatt.A verekedés,meg a kiabálás..."De ők voltak a hibásak!"-fogta fel egyszerűen,majd folytatta a munkát.Megnézte gyakornoka jegyzeteit. "Nem is rossz"-gondolta elégedetten,majd hozzálátott a csontok vizsgálatához.

Happy Birthday dr-csont-bonesfanfic.blogspot.com!

Sziasztok!Egész nap különböző átalakítások leesznek a blogon,a ficet pedig délután meg is kapjátok!! :) Remélem mindenkinek tetszeni fog az új külső!

Üdv: Szerk

2012. november 12., hétfő

Sorry

Elnézéseteket kérem,hogy nem tartottam be az ígéretem,de egyrészt nem ültem gépnél,másrészt pedig úgy gondoltam,most kibírjátok keddig,vagyis holnapig,mivel (mint már sokan tudjátok) holnap ünnepli a blog a 2. szülinapját!Új design és egy teljesen friss történet vár rátok!Remélem ez is éppúgy elnyeri majd a tetszésetek,mint a többi :) Persze nem lesz olyan hosszú,én 10-12 részesre terveztem a Birthday Bones című fanfic-ot.Tehát holnap!Boldog szülinapot dr-csont-bonesfanfic.blogspot.com!!!

2012. november 4., vasárnap

New Bones-2

Booth szeme már csak azért volt nyitva,mert a főnöke figyelte őt,bár már ebben sem volt biztos.Úgy tett,mintha papírmunkázna,ám közben nyitott szemmel aludt.Aludt és álmodott.Szíve újra abban a csodálatos álomvilágban járt,épp ugyanazzal a nővel,mint nemrég.A homokos tengerparton sétált,mellette az a lány.Szorosan fogták egymás kezét mert úgy vélték,ha elengedik,talán szertefoszlik ez a gyönyörűség.Seeley szorosan magához ölelte,majd szenvedélyesen megcsókolta a nőt.Szíve egyre hevesebben vert és úgy érezte,ennél nem létezik jobb érzés.Ez maga a...
-Booth ügynök!-zavarta fel egy férfi hang.Seeley gyorsan reagált
-Igen uram?-szólalt meg,cseppet sem kómásan
-Ugye véletlenül sem alszik?
-Dehogy,uram!-válaszolt robotszerűen
-Azt tanácsolom,hogy a munkahelyén dolgozzon,otthon pedig álmodozzon!-fejezte be,majd kiviharzott az irodából.Booth-t bár felébresztette,gondolatai és szíve is még az álmában járt.Az a csodás lány...Ő volt...Megint...Ideje,hogy az életben is beteljesüljön,ami fejben már megtörtént!Felpattant,de rá kellett jönnie,amíg nincs eredmény az üggyel kapcsolatban,ő nem mehet el innen.Nehéz szívvel,de visszahuppant.Szemét egy percre sem vette le a telefonról és amikor megcsörrent,ő szinte azonnal felkapta
-Booth!-szólt bele gyorsan-Azonnal ott vagyok!-letette,majd vigyorral az arcán a Jefferson felé vette az irányt.Olyan gyorsan hajtott,amennyire csak lehetett,ezért nagyjából tíz perc alatt az Intézetbe érkezett.Nem gondolkodott egy percet sem,csak az üvegajtó felé vette az irányt.Azonban ott megtorpant.Mégis hogy fogjon hozzá?Mi lesz,ha nem úgy reagál,mint azt Booth elvárná?Mi van,ha visszautasítja?Talán ezt mégsem gondolta át olyan tökéletesen.
-Szia Booth!-szólalt meg a selymesen lágy női hang,mely szinte simogatta az ügynököt-Miért ácsorogsz ott?Nem is vagy kíváncsi a részletekre?
-Szia Bones!De..Csak..Elgondolkodtam-beljebb lépett-Mit tudunk?
-Hát,te még nem sokat,de én...-mosolygott
-Nagyon vicces Bones!Mit tudsz?
-Még nem volt időm megvizsgálni az összes maradványt,de az egyik kilétére már rájöttünk.Ő itt Allyson Morgan,19 éves nő.A szomszédja jelentette be az eltűnését.Viszont van itt neked valami érdekes...Angie!-kiáltott a még mindig kótyagos lány után
-Igen szívem?Szia Booth...
-Kérlek mutasd meg nekünk,amire rájöttél!
-Nem..Nem én jöttem rá..Én aludtam,míg a gép kutatott!-javította ki barátnőjét a művész,majd az irodája felé indult.Booth és Brennan követték-Allyson Morgan-megjelent egy kép a monitoron-A szomszédja jelentette be az eltűnését...
-Olyat mondj,amit még nem tudok!-sürgette Seeley türelmetlenül
-Ne siettess!Veled ellentétben én most keltem fel!Na szóval...Nem ő az egyetlen,aki eltűnt..
-Így van.A másik négy hulla is eltűnt személy!-Ang megejtett egy szúrós, "ha még egyszer megszólalsz,meghalsz" tekintetet,majd folytatta
-Allyson majdhogy egész családja eltűnt.Pontosan 3 személy.De mivel ez nem felelt meg a mi létszámunknak,így kicsit tovább kutattam.Amanda Mayer,Allyson legjobb barátnője eltűnését a családja jelentette be egy hónappal ezelőtt,rajta kívül pedig még egy lány,Samantha River.
-Fogadok,hogy a másik négy hullával megtaláltuk Allyson családját és az egyik barátnőjét.
-Ki fogjuk deríteni-bólintott Bones
-Most mit csináljunk?A lány családjából maradt valaki életben?-firtatta Seeley reménykedve
-Igen.Az anyja Fort Street 52-es szám alatt lakik.Ő az egyetlen,de ő is rokkant-ecsetelte Angela
-Remek!..
-Mi?Az,hogy rokkant?-értetlenkedett Tempe-Szerintem ez egyáltalán nem remek..
-Jaj Bones!Miért nem hagyod,hogy befejezzem a mondatot,mielőtt beleszólsz?-kérdezte kedvesen.Túl kedvesen!
-Akkor fejezd-adta meg a lehetőséget a nő
-Szóval azt akartam mondani,hogy remek,hogy él az anyja,így mi ketten elmehetünk és beszélhetünk vele!-fejezte be a mondandóját
-Befejezted?-kérdezett vissza Brenn
-Igen Bones!Befejeztem-forgatta meg szemeit a férfi
-Nem tudunk még elmenni az anyához,míg nem derítettük ki a többi áldozat személyazonosságát-közölte a lehangoló hírt teljesen nyugodtan.Booth őszintén szomorú lett és ez kiült az arcára-Valami baj van?-kérdezte aggódva a nő,miközben társát fürkészte
-Nem...Vagyis igen.Most mit csináljak,míg ti kiderítitek kik ezek?Tudod,neked lehet,hogy van munkád,de nekem bent kell ülnöm az irodában és úgy tenni,mintha csinálnék valamit,miközben nyitott szemmel alszom.El tudod képzelni,milyen unalmas ez?-panaszkodott Booth
-De hisz azt mondtad a telefonba tegnapelőtt,hogy tele vagy papírmunkával.Azokat már meg is csináltad?-kérdezte,nem is sejtve,hogy a válasz nem lesz.Pedig így volt...
-Nem.Az olyan unalmas.Majd megcsinálom,ha kipihentem magam...
-De addig nem fogod tudni kipihenni magad,míg  el nem készülsz vele.Gondold csak végig!Ha már tegnap megcsináltad volna az elmaradást,akkor most hazamehetnél és aludhatnál egy keveset.Ehelyett vissza kell menned dolgozni-magyarázta Bones racionálisan
-Én már elkészítettem a papírmunkát!Hazamehetek?-szólalt meg könyörgően az eddig csak szemlélő Angela
-Nem,Angie!Neked itt dolgod van!-lombozta le a lányt Brennan.
-Ezt én is tudtam!-szólalt fel védelme érdekében az ügynök,majd kiviharzott az irodából
-Egy kicsit szeszélyes ma,nem gondolod?-firtatta egy ásítást elfojtva Ang
-De.Tényleg az-helyeselt Brennan,majd elindult a nemrég távozó társa útvonalán és elhagyta az irodát.
Hamar végzett az áldozatok azonosításával,azonban csak délre sikerült megtudnia haláluk okait.Az egyik,John Morgan,vízbe fúlt.Ő volt Allyson egyik unokabátyja.26 évesen vesztette életét.A következő áldozat egy 23 éves nő.Amanda Mayer,mint korábban kiderült,Allyson egyik barátnője.Őt többször mellkason lőtték.Gina River,születési nevén Gina Morgen 49 éves volt és minden valószínűséggel krokodiltámadás áldozatává vált.Több vágási sérülés található rajt,valószínű ezeket azért ejtették,hogy a krokodilok könnyedén rákapjanak.Ő Allyson nagynénje volt.Férje,Drake River 57 évig élt és akasztás okozta a halálát.Allyson pedig úgy 200 métert zuhant és ebben vesztette életét.Az egyetlen,aki hiányzik,Samantha River.Vagy ő volt a gyilkos vagy ő is csak egy áldozat.Temperance a hírekkel fel is kereste Booth-t,de kikötötte,hogy mielőtt elmennek beszélni az egyetlen túlélővel a családból,megebédelnek.Az ügynök örömmel beleegyezett,hiszen ma még nem is evett semmit.Úgy belemerült a papírmunkába,hogy fel sem tűnt neki,mennyire éhes.Úgy beszélték meg,hogy a Royal Diner-ben találkoznak és megbeszélik a részleteket,majd onnan mennek az Allyson anyjához.Így is történt.Negyed óra múlva már mindketten a szokásos ételüket kérték.
-Szóval kik az áldozatok?-kérdezte Booth,miközben a kajára vártak.Brennan elé csúsztatta a dokumentumokat
-John Morgan,Amanda Mayer,Gina River alias Gina Morgen és Drake River,Gina férje.
-Tehát egy komplett család.Különböző halálmódok-mondta,miközben a lapokat böngészte-Lehet,hogy nem egy a gyilkosuk?-nézett társára komolyan
-Nem merném bizton állítani-felelt a nő-Még nem vizsgáltam meg őket tüzetesebben,de ha ugyanaz a gyilkosuk,akkor biztosan lesz bennük valami közös-közben megkapták a rendelt ételt
-Ó nem!-szólt a pincér tiltakozón-Kérem rakják el ezeket!-mutatott a nyitott dossziékra-Még elijesztik a vendégeket!!-Seeley engedelmeskedett és összecsukta az említett tárgya.Megkapta a spagettijét és falni kezdte,mintha már vagy egy hete nem evett volna.Brennan mosolyogva nézte
-Mi van?-kérdezte teli szájjal a férfi
-Semmi-tért vissza a valóságba az antropológus és ő is hozzálátott az evéshez.
Nem sokkal később már az ügynök kocsijában ültek és a külvárosba,Fort Steet-re hajtottak.Főként az ügyről csevegtek.Booth-nak nem volt elég lelki ereje megmondani,mit érez,Temperance pedig reggel óta már visszarázódott a valóságba és újra az elveihez tartotta magát.Igyekezett a lehető legkevesebbet gondolni az irracionálisnak és helytelennek vélt érzésekre.Ez még egész jól ment neki.Háromnegyed óra alatt végigvergődtek a városon és megérkeztek a kijelölt helyre.Az autó egy rozzant épület előtt állt meg.Úgy festett,mintha a ház azonnal össze akarna dőlni.
-Ezt még nem nyilvánították életveszélyesnek?-kérdezte Seeley,de nem várt választ
-Ha így lenne,akkor Mrs.Morgan biztosan nem itt élne-felelt Bones.Booth nem válaszolt,csak valami furcsa pofát vágott és bekopogott
-Mrs.Morgan!-kiabált be,mikor már sokadszorra sem nyitottak ajtót.Most végre valami mozgást észleltek bentről,az ajtó pedig kinyílt.Egy vékony,barna hajú lány állt a házban-Üdvözlöm!Mrs.Jennis Morgan-t keressük!
-Ő bent van-felelt-Kik keresik?-nézett gyanakvóan
-FBI-mutatta fel a jelvényét az ügynök-Seeley Booth vagyok,ő pedig a társam,Dr Temperance Brennan.Mrs Morgan-nel szeretnénk beszélni!
-Attól tartok,tőle nem sokat fognak megtudni.De jöjjenek be!-kezével beinvitálta őket-Mrs.Morgan erre van-mutatott egy kis szoba felé a lány-A nevem Tiara Gold.Én az ápolója vagyok már 2 éve.
-Mondja,mit tud róla?A családja nem látogatja?-kezdett bele a faggatásba Booth
-Nem.Mióta én itt vagyok,őt még senki sem látogatta meg.Persze tudtam,hogy van családja, furcsálltam is,miért nem jönnek,ezért kicsit kérdezősködtem.Úgy tudom,a férje három éve halt meg autóbalesetben.Épp a lányukat hozta el egy buliból,amibe el sem szabadott volna mennie.Mrs.Morgan őt hibáztatta a balesetért és többé nem beszélt vele.Azután,hogy kitagadta a lányát,azt hiszem,hogy ő a családba beköltözött valakihez,Mrs.Morgan-nel pedig többé senki nem tartotta a kapcsolatot.Az orvosok azt mondják,a magányba és a bűntudatba belerokkant.Az elején még beszélt egy keveset,de ma már a szemembe sem néz.Csak vegetál.Megkérdezhetem,milyen ügyben jöttek?Talán tudok maguknak segíteni.
-Mrs.Morgan családja meghalt.Köztük a lánya is-felelt Booth
-Te jó ég!-kapott a szájához a nő-Akkor ezért nem jött pénz...
-Milyen pénz?-tudakolta a férfi-Úgy tudtam,senki nem tartotta önökkel a kapcsolatot!
-Így is van.De minden hónapban érkezik egy névtelen boríték,valamennyi pénzzel.Nem tudtam kitől érkezhet,de sejtettem,hogy Mrs.Morgan családjából küldi valaki...Ez segített eltartani őt.
-Nem is gondolt rá,hogy lenyomozza?-firtatta a közben vizsgálódó Brennan
-Néha jobb nem tudni,mint tudni.Arra gondoltam,nem ok nélkül névtelen a boríték.Senkinek nem akartam azzal kellemetlenséget okozni,hogy kiderítem-indokolta a lány
-Mégis utánanézett Mrs.Morgan családjának.Miért?-az ápoló leizzadt
-Én..Na jó.Nem ez az álommunkám,oké?Én csak...
-Rá akarta sózni valakire-fejezte be Bones-De közben rájött,hogy egész jó jövedelemforrás és igazából nincs is semmi dolga,csak hogy napi háromszor megetesse és lefektesse.Közben bármit csinálhat-fejtette ki az antropológus,miközben a nőt fürkészte
-Én nem..
-Pontosan így volt-helyeselt Booth
-Ez nem bűncselekmény!-védekezett a lány
-Nem.Valóban nem az-helyeselt az ügynök-Csak etikátlan.Mi végeztünk is Bones!Menjünk innen!-elővette a névjegyét és átnyújtotta Tiara-nak-Ha bármi eszébe jutna,azonnal hívjon!-megfordultak és elhagyták a házat.
Brennan nagyon furcsának találta ezt az ápolót.Nem hitte,hogy igazat mondott.
-Valami nem stimmel ezzel a nőve,Bones!-mondta ki Tempe gondolatát a férfi-Érzem.
-A zsigereidben?-mosolygott a nő.Seeley viszonozta
-Nem-felelte és megfogta Brenn kezét-Itt-társa kezét a bal mellkasára helyezte.Az idő megállt körülöttük egy pillanatra."Ez a megfelelő pillanat"


-FOLYTATJUK-

Sziasztok!Köszönöm a kommenteket!Remélem most időben összegyűlik majd a 10,mert most is nagyon hamar kész voltam a folytatással,csak vártam :( Ha tetszett a történet,akkor írjatok véleményt,ha nem,akkor pedig nyugodtan kritizáljatok,mert különben nem tanulok ;) 
Egyébként hamarosan 2 éves lesz a dr-csont-bonesfanfic.blogspot.com!Készültem nektek egy meglepetés történettel,úgyhogy majd 10-én annak is megkapjátok az első részét :)
Köszönöm: Szerk

2012. október 27., szombat

New Bones - 1

Hűvös nyári éjszaka ereszkedett Washington DC városára.Talán hűvösebb is,mint eddig bármikor az évszak folyamán.Nappal is szokatlanul rossz volt az idő,de most,hogy még az ég is kitisztult,csak hidegebb lett.Ennek ellenére egy férfi szinte teljes nyugodtsággal aludt saját ágyában,egy nő pedig tőle úgy másfél kilométerre az övében.Bár álmuk zavartalan volt,nappal mégsem érezték magukat teljesen egésznek.Valahogy mindig hiányzott valami az életükből,de nemrég ez csak felerősödött.Már vagy egy hete nem találkoztak egymással.Míg eddig elviselték valahogy az életet,most mind a ketten csak kínlódnak.Ez mindig is olyan se veled,se nélküled kapcsolat volt.Ha együtt voltak,akkor biztosan számtalan nézeteltéréssel kellett szembenézniük,azonban külön szinte elviselhetetlen volt.Álmaikban viszont végre együtt lehettek.Nem voltak szabályok,sem elvek.Szabadjára engedhették képzeletüket és vágyaikat.A férfi számára sajnos hamar véget ért ez az éjszaka,ugyanis mézédes vágyálmát saját mobilja csörgése hasította ketté.
-Booth!-szólt bele kómásan-Most?-az órájára pillantott-De hisz hajnali három óra!Nem ér rá reggelig?-végighallgatta a vonal másik végén dühöngő főnökét,majd lezárta a beszélgetést-Igen Uram!Értettem!Azonnal indulok!...Indulunk!-javította ki magát hamar,majd bontotta a vonalat és kipattant az ágyból.Még számtalanszor eszébe jutott,hogy fel kéne hívnia a társát,ám mindannyiszor el is felejtette.Amint összeszedte magát kocsiba pattant és elhajtott.Odaérve az ajtón dübörögve próbált bejutni a lakásba.
Brennan szörnyű lármára ébredt.Először is mérges volt,hogy valaki felébresztette,hiszen csodás álomvilágban járt,aztán pedig miután már úgyis kiverte az a zajongó a szeméből a fáradtságot,kipattant az ágyból és a dübörgés irányába sietett.
-Bones!Bones nyisd már ki!-ordibálta a rekedtes hang.Temperance indulatosan kinyitotta az ajtót,majd mikor meglátta,hogy a férfi,kinek a hangját hallotta munkaruhában van,be is csapta azt.Azazhogy csak becsapta volna,ha az ügynök hagyja
-Mit akarsz itt hajnali három órakor?-kérdezte ingerülten.Hiába,az álma akkor is sokkal csodásabb volt,mint eltölteni egy teljesen szabályos és racionális napot a férfival.Főleg ha az a nap hajnalban kezdődik!
-Van egy ügyünk.De hisz telefonáltam!Miért nem vagy még kész?-ráncolta szemöldökét Seeley
-Talán álmodban telefonáltál,de a valóságban nem!És most megyek vissza aludni!A hulla nem fog elsétálni onnan!-ismét megpróbálta becsukni az ajtót,ám az ügynök lába megállította
-Most van rád szükség!A főnök ezt mondta és ezt kell tenni!Szükség van rád,szóval gyorsan kapd össze magad és menjünk!-sürgetés céljából kétszer összecsapta a tenyerét.Brennan elgondolkodott
-Rendben.De nem azért,mert te ezt mondtad!-vágta oda,majd megfordult.A férfi elkapta a kezét
-Jól áll neked ez a cucc-vigyorgott.A nő kitépte karját és a háló felé vette az irányt
-Főzz kávét!Tudod,hol a konyha!-mondta,miközben eltűnt a lakás rejtekében.Booth tette a dolgát és elkészítette a frissítőt,ami neki sem jött rosszul.Mire a gőzölgő ital lefőtt,Brennan is sikeresen elkészült.Két kisebb termoszba rakták a kávét és már úton is voltak a helyszínre.Jó néhány percig csak ültek szótlanul a robogó kocsiban.Mindkettejük esze saját álmán járt.Még most is aludhatnának,ha ez a szutykos hulla nem lenne!-A termoszt majd kérem vissza!-törte meg a csendet Tempe
-Ó..Persze-nyögte az ügynök,miközben szemügyre vette az említett tárgyat-Vissza fogod kapni...
-Egyébként hol találták a hullát?-folytatta közömbösen a nő
-A Williamsburg-i Majorsági parkban van.A tegnapi esőzés mosta ki a földből.Hamarosan megérkezünk-ezzel mind a ketten lezárták a témát és a motor leállításáig egy szót sem szóltak.Mikor az autó már nem mozgott,az antropológus azonnal kipattant belőle és a hullája felé vette az irányt.A már ott lévő emberek mutatták neki az utat-Bones!Bones várj már!Hova rohansz?Ő már nem fut sehova!-próbált viccelődni,azonban közben odaért az oszló áldozathoz és nevetés helyett szívesebben tört volna elő belőle a gyomortartalma-Te jó ég!Ez még a szokásosnál is büdösebb!-panaszkodott fintorogva
-Az áldozat férfi,a negyvenes évei körül.Az oszlás mértéke alapján és figyelembe véve a heti nagy esőzést,azt mondanám,hogy nagyjából egy hónapja lehet itt-folytatta volna a kis elemzését,ha valaki közbe nem szól
-Booth ügynök!Jöjjön ide!-kiáltott egy férfi.Seeley követte pillantásával azt a helyet,ahova a másik ügynök mutatott.Aztán megszólalt egy harmadik és egy negyedik ember is
-Mi a franc van itt?-kérdezte hüledezve,ahogy közbejárta a helyet-Bones!Ezt látnod kell!-a nő felállt és ő is megtekintette a csodálkozás tárgyait-Ez valami temető?-kérdezte még mindig szemöldökráncolva
-Nem hinném.Habár sok országban...
-Ne Bones!Csak akkor folytasd,ha köze van az ügyhöz kérlek!-Booth feszülten fogta a fejét
-Hát az ügyhöz nem hiszem,hogy köze van.Ez szerintem inkább egy sorozatgyilkosság.De persze nem találgatok.Az nem az én reszortom.Én a tények embere vagyok.És azt mondom,hogy vigyük be a hullákat a Jefferson Intézetbe,hogy jobban megvizsgálhassam!
-Vigyétek ezeket a Jefferson-ba!-parancsolta Booth is,végül a kocsijához caplatott.Temperance alig bírta követni
-Most hová rohansz?-kérdezte a mostanra idegessé vált nő
-Mégis hová mennék?Az autómhoz.Te talán nem jössz?-kérdezte kissé hűvös hangnemben,majd beült a járműbe.Brennan követte
-Mi bajod?Az,hogy nem jöttek be a számításaid,miszerint egy hulla van,vagy esetleg az,hogy még csak most pirkad?-a férfi nem válaszolt,csak beindította a motort-Tehát mindkettő.Értem.
-Nem fejeznéd ezt be,Bones?-emelte meg hangszínét.A légkör egyre feszült körülöttük.Szinte érezni lehetett,hogy hamarosan valaki itt ki fog törni
-Nem értem mi bajod,de jó.Rossz kedved van.Akkor ne beszélgessünk-persze ezzel a beleegyezéssel gondolatai nem nyugodtak meg,mindössze csak a nyelve nem pörgött,ez pedig erősítette belső kavalkádját.
Vajon mi baja lett hirtelen társának?A csendnek az volt az ára,hogy olyan képtelen dolgok jutottak az eszébe,melyeket még maga Booth sem tudhatott,mint például,hogy ez tényleg sorozatgyilkosság és ha az,akkor ki lehet a gyilkos.Brennan fejében mégis az volt,hogy a férfinek talán már volt dolga ezzel az emberrel,ezért ilyen mérges.Persze idegességében megint csak elméleteket kreál a semmiből.Sokszor csinálja ezt,noha hangosan csak racionális dolgokat mond ki.Bár mostanában kevésbé igyekszik elnyomni ezeket az elgondolásokat,erre talán álmai segítenek rá,de az agya soha sem fogja elfogadni azt a gondolatot,ami nem ésszerű és logikus.
Seeley gyorsan elhajtott a Jefferson-ig,azonban jól tudta,a hullák még jó ideig nem érkeznek meg.Az,hogy talán sorozatgyilkosságról van szó,túlságosan felzaklatta és fogalma sem volt miért.Talán épp csak nem pihente ki magát.Még a saját érzéseivel sem volt tisztában,akkor hogy válaszolhatott volna társa látszólag egyszerű kérdésére?Mikor leparkolt,lezárta az ajtókat,hogy Bones ne tudjon azonnal kipattanni,ahogy az várható lett volna.
-Ezt most miért csináltad?-kérdezte felháborodva a nő
-Nézd,Bones...Sajnálom,oké?Nem kezdődött valami jól ez a nap.Gondolom neked sem.Fáradt vagyok.Nem akartam veled kiabálni-semmi mást nem mondott,Brennan mégis könnyedén megbocsátott
-Nem haragszom.Én is fáradt vagyok-ezzel mindketten letudták.Még óráknak tűnő másodpercekig csak egymás szemébe néztek,végül mikor Temperance érezni kezdte érzelmei erejét,elkapta a tekintetét-Akkor kiengedsz?-kérdezte nyugodtan
-Ó...Persze-feloldotta a zárat,a nő pedig útjára indult
-Ha megtudok valamit,hívlak!-ezekkel a szavakkal el is búcsúzott.Becsapta az ajtót és felment az Intézetbe.
Nem számított rá,hogy bárkit is ott talál ilyen hajnali időben,azonban a Jefferson-ban szinte nyüzsögtek az álmosabbnál álmosabb félig éber emberek.Cam rendezte ez alkalmazottait,Angela egy kávé mellett ébredezett,Hodgins pedig a bogaraival beszélgetett.Még talán ő volt a legéberebb a helyiségben.Brennan belépett és mindenki csak akkor vette észre,mikor átkelt az emelvényen és lecsipogtatta a belépőjét.
-Jó reggelt!-üdvözölt mindenkit.Álmos szemek fürkészték
-Neked is jó reggelt Dr.Brennan!-reagált Saroyan egy kicsit megkésve
-Szia édesem!-motyogta Angie.Temperance összeráncolta szemöldökét,de nem szólt egy szót sem-Nem várhatott volna az az ügy reggelig?-kérdezte kómásan
-Nem.Hamarosan esik az eső.Nem akartuk,hogy a csapadék elmossa a nyomokat..
-Mégis milyen nyomok lehetnek eső után?-kelletlenkedett tovább a lány
-Rengeteg van.Már fél öt múlt.Annyira nincs korán.Én háromórakor keltem,Booth pedig még korábban Túl lehet élni-nézett a szenvedő barátnőjére
-Hány áldozatunk van?-firtatta a valamivel fittebb Cam
-Összesen eddig ötöt találtunk.Az áldozatok különböző korosztályúak és neműek.Nem értem,mi lehet köztük az összefüggés a temetkezéshelyükön kívül.
-Talán nincs is-szögezte le a kómás lány
-Biztos van köztük más összefüggés is-kapcsolódott be a beszélgetésbe az épp odaérkező üde Hodgins-Például a gyilkosuk!
-Még azt sem bizonyítottuk be,hogy gyilkosság volt,Dr.Hodgins!-tiltakozott az örökké racionális nő
-Mi más lehet?-kérdezte kétkedve.Senki nem szólt többet,végül Cam törte meg a csendet
-És mikor érkeznek a vendégeink?-kérdezte egy kis humorral
-Nem tudom.Elég sokan vannak,de szerintem úgy..-a falon lógó órára pillantott-Negyed óra múlva-fejezte be Tempe
-Remek!-ébredt fel Angela azonnal-Akkor még elrohanok és veszek kávét meg valami kaját.Nektek is hozzak valamit?-körbepillantott
-Igen,Angela.Egy kávé most nekem is nagyon jól jönne-felelt Camille
-Én is kérek-mondta Bones is
-Nekem is hozhatsz-zárta a sort Jack,miközben hátulról átölelte és megpuszilta szerelmét
-Akkor mindjárt itt vagyok...Vagy nem!-tette hozzá mosolyogva,majd lecsipogtatta a kártyáját és elviharzott.
Temperance-nek olyan dejavu érzése volt,mintha ez már megtörtént volna egyszer,azonban könnyen betudta annak,hogy még ő is álmos.Hiszen talán három órát ha aludt az éjszaka.Sosem foglalkozott az ilyen képtelennek tűnő gondolatokkal.Jobbnak találta,ha most felmegy és egy kicsit papírmunkázik,hogy felébredjen,noha ez másra általában álmosító hatást gyakorol.Elmondta barátainak a tervét és végre is hajtotta azt.Felsietett a lépcsőn,hogy az irodája felé vegye az irányt.Igyekezett ezt az utat a lehető leggyorsabban megtenni.Mikor felért becsukta maga mögött az ajtót és benyomta a laptopját.Persze egyből beugrott egy Már csak 5 nap felirat,mint mindig,mikor bekapcsolja a gépet.Persze minden eltelt nappal egyel kevesebbet mutat.És hogy tulajdonképp mit is jelez ez a felirat?Hát Brennan születésnapját.Angela elszántan hisz benne,hogy Temperance élvezi,ha minden nap emlékezteti valami őt az idő múlására,vagyis a szülinapjára.Azonban erről a napról nincsenek épp jó emlékei,még akkor sem,ha tavaly a lány mindent megtett,hogy Bones tökéletesen érezze magát.Meglehet túl sokat is,épp ez volt a probléma.Különleges kérésre abban az évben Ang nem szervezett bulit,noha mindennél jobban akart,nem tette.Ketten elmentek bulizni és ennyi.Persze Tempe-t még ehhez is napokat kellett győzködni.Valami hiányzott abból az ünneplésből...Talán nem is valami,hanem valaki...


-FOLYTATJUK-


Sziasztok!Hát úgy döntöttem,nem várom meg a 10 komit,hiszen én is sokat késtem :) Ez egy teljesen új történet,kérlek vonatkoztassatok el a másiktól!Nem szeretném,ha valaki azt hinné,hogy a régit folytatom :) Remélem jól szórakoztatok,bár ez még csak a bevezetés.Kérlek írjátok meg a véleményeteket,legyen az pozitív vagy negatív!!

Köszönöm: Szerk

2012. október 14., vasárnap

Bones-A folytatás (Az út végén)

Sajnálom a késést,de mint tudjátok,nem volt jó a blog,fogalmam sincs,miért.Végül sok próbálkozás után magától helyreállt,aminek felettébb örülök,remélem ti is :))

Brennan könnyes szemmel sétált az ajtó felé.Nem is az bántotta,hogy Maja rajt kapta,hiszen mindvégig az volt a terve,hogy mindenről beszámol majd Booth-nak,sokkal inkább a tudat,hogy a lány csalódott benne.Fogalma sem volt,mi lesz ezután.Azt is csak remélni tudta,hogy Booth megérti majd őt.Már semmiben sem volt biztos.
-Hiszek neked-mondta Maja,mielőtt Bones kiléphetett volna a háló ajtaján.A nő megpördült
-Tényleg?-kérdezett vissza még mindig könnyes szemekkel
-Igen.Bár nem ismerlek,mégis értem,mit miért teszel.Más ezt nem fogta volna fel,de én értem-Brennan hálásan nézett a lányra
-Akkor maradsz?-kérdezte reménykedve
-Van más választásom?-Maja mosolyt erőltetett magára
-Akkor én most megyek is.Ha bármi kérdésed van,nyugodtan hívj fel.A számom a hűtőn van-a lány bólintott,Tempe pedig kisétált az ajtón és elhagyta az épületet


***


Booth nyugtalanul sétált fel-alá a szobában.Temperance nem jelentkezik,ő pedig aggódik.Vagy inkább féltékeny?-Bízz benne Seeley!Hiszen szeret téged!Miért csalna meg?Biztosan hűséges marad!-ez a gondolat valamelyest megnyugtatta,de aztán újabb és újabbak jöttek,amik már kevésbé voltak ilyen békések-Régen sem volt híve a monogám párkapcsolatnak.Mi van,ha még most sem az?Eddig nem volt gond,mert nem talált olyan embert,de Jason tény és való,hogy elég jó kiállású és nagyon jól bánik Temperance-cel...Nem!Nem!Szeret engem,nem csalna meg.Soha nem csalna meg,mert szeret engem!-gondolataiban az ajtó nyílása zavarta meg.Booth önkéntelenül ugrott a hang forrása felé.
-Booth!-lepődött meg a belépő nő,mikor a férfi elé pattant
-Szia Bones!-egy csókot nyomott szerelme ajkaira-Hogy ment?
-Jól-ráncolta a szemöldökét a nő
-És Jason?Hol van?
-Abba a motelbe ment,ahol szobát bérel.Miért kérdezed?Talán baj van?-lepakolta a cuccait,majd az ügynökkel szembe állt
-Nem.Csak úgy kérdeztem.Azt hittem,ő is idejön-terelt a férfi-Mit csináltatok?-kérdezte egy kis szünet után Booth
-Megcsókoltam Jason-t-mondta határozottan a nő,közben pedig egy pillanatra sem nézett társa szemébe
-Tessék?-kérdezett vissza félve
-Megcsókoltam őt és rájöttem,hogy már csak hálás vagyok neki,de nem szeretem.Legalábbis nem annyira,mint téged-felnézett,hogy lássa szerelme arcát.Booth teljesen elképedt
-Te megcsókoltad őt?Önszántadból??-értetlenkedett.Bones bólintott
-Kíváncsi voltam és egyben el kellett tőle búcsúznom.Legutóbb nem tehettem meg.Nem is lettem volna rá képes...
-Miért,most igen?-vágott a szavába a férfi
-Igen.Képes voltam rá..
-Nem úgy értem!-szakította meg ismét a nőt-Most megtehetted?Talán most nem volt vőlegényed???-Booth nem volt képes elhinni a valóságot
-Szeretlek Booth-sütötte le a szemét-Nem tudtam,hogy ennyire ki fogsz akadni...Én...Nem gondolkodtam eléggé-bűntudata minden egyes másodperccel nőttön nőtt-Racionálisan cselekedtem és nem a te nézeted szerint.Sajnálom-ha megkapta volna a gyűrűt Booth-tól,most biztosan visszaadta volna.Mikor egymaga döntött,nem gondolt bele,hogy ez ekkora galibát fog okozni.Sosem akarta megbántani az ügynököt, még kevésbé elveszíteni,most pedig valószínű épp ez történt-Nem hittem,hogy ez miatt elveszíthetlek...Reméltem,hogy megérted majd-fejezte be könnyes szemekkel.Seeley mély levegőt vett és kiürítette az agyát
-Ismerlek Bones-mondta kedvesen-Tudom,hogy szeretsz és azt is,hogy megváltoztál.A racionális éned nem tűnt el maradéktalanul és ezt természetesen nem is szeretném,hiszen ebbe szerettem bele.Ember vagy,Bones és az emberek hibáznak.Viszont neked könnyebben elnézem,mint másnak-mosolyodott el,miközben felemelte a nő állát,hogy egymás szemeibe nézhessenek-Felejtsük el!-suttogta.Brennan szorosan magához ölelte a férfit,aztán megcsókolta.De olyan szenvedélyesen,mintha most csókolhatná utoljára
-Szeretlek!-szólalt meg végül
-Ígérd meg,hogy többé nem teszel ilyet!
-Soha!..Soha-ismételte
-Akkor szeretném hivatalosan is megkérni a kezed-letérdelt és elővett egy fekete dobozt a zsebéből-Temperance Brennan!Megtisztelnél azzal,hogy velem éled le a hátra lévő életed?-az antropológus nem volt képes megszólalni.Már elsőre is nehéz volt kimondania az igent,másodszorra pedig nem volt könnyebb.Nem azért,mert tétovázott,csak egyszerűen annyira csodálatos és hihetetlen érzésnek bizonyult mindannyiszor a lánykérés,hogy szinte lehetetlenség volt kimondani azt az egy szót,ami megváltoztatja az egész életét.Hiába nyitotta beszédre a száját,a hang mindannyiszor belészorult.Térdre roskadt és két tenyere közé fogta szerelme arcát.Ismét kinyitotta a száját,ám csak tátogott.Képtelen volt megszólalni
-Igen-mondta ki végül-Igen-ismételte meg-Soha többé nem akarlak elveszíteni!A világon mindennél jobban szeretlek,Seeley Booth!Te tettél engem emberré!Nagyon szeretlek és még soha senkivel nem éreztem magam ilyen jól.Napról napra jobban vonzódom hozzád és képtelen vagyok emberi szavakkal kifejezni,hogy mi ez.Igazából még a racionalitást sem látom ebben az egészben.Csak annyit tudok,hogy ha nem vagy velem,folyton a telefonom nézem,mikor hívsz,az ajtót,mikor rontasz be egy újabb üggyel.Azonban ha velem vagy,a világ megszűnik létezni körülöttem.Mikor hozzám érsz,az szinte éget.És nem rossz értelemben.Ha megcsókolsz a szívem majd kiugrik a helyéről,a gyomrom pedig összeszorul és ez olyan hatást kelt,mintha valami tényleg megmozdulna benn,mintha pillangók szálldosnának össze-vissza.És akármennyi időt töltök veled,ez nem változik.Sőt!Inkább erősödik.Jobban szeretlek,mint ahogy tegnap szerettelek,de kevésbé,mint ahogy holnap foglak.-ömlöttek ki a rég takargatott szavak egyszerre.Az ügynök az ujjára húzta a gyűrűt,majd megcsókolta a nőt



-Egy hónappal később-


Brennan nyugtalanul állt a mosdókagyló előtt.Nem mert ránézni a kezében tartott műanyagra.Nagyon félt,hogy számára nem megfelelő eredményt mutat.Az egy hónappal ezelőtti vetélésekor kicsit összeomlott,de szerencsére Booth nem hagyta cserben és végig támogatta őt.Mióta Rolf-ot lecsukták,már a félelem is maradéktalanul megszűnt és ennek mind a ketten nagyon örültek,de főleg Tempe.Most kiderül,hogy a sok próbálkozás végül meghozta-e gyümölcsét.
-Jól vagy édesem?-kérdezte Angie nyugtalanul,miközben barátnője hátát simogatta
-Nem.Képtelen vagyok megnézni-megfordult,hogy a lány szemébe nézhessen
-Akarod,hogy megtegyem helyetted?-kérdezte egy biztató mosoly kíséretében.Brennan megrázta a fejét
-Mindjárt összeszedem magam.Csak...Tudod én...Nem is tudom,hogy mondjam..
-Félsz-bökte ki Ang.Tempe bólintott-Ez természetes.Azok után,amin keresztül mentél!Meg egyébként is.Én is féltem megnézni a tesztet.
-Mi van,ha most sem sikerül?Te ismersz a legjobban,Angie...
-Így van.Nem mutatod,de attól még fáj-megölelte a nőt-Nézd meg!-biztatta nyugalmat sugárzó arccal.Mintha tudta volna az eredményt.Bones még egy kicsit vacillált,végül mély levegőt vett és gyorsan rápillantott a műanyagra.Vonásai megfeszültek-Mi az?Baj van?-kapta ki a kezéből az aggódó és egyben izgatott barát.A művésznő előbb tátva felejtette a száját,majd mosolyra húzta azt
-Terhes vagyok-agya igyekezett feldolgozni a látottakat,majd mikor ez megtörtént,ő is elmosolyodott-Terhes vagyok!-ismételte,most már sokkal magabiztosabban.A lányok megölelték egymást.Még néhány perc örömködés után végül Angela is megszólalt
-Már régóta mondanom kell valamit,de nem tudtam,mikor a legalkalmasabb.Mindig közbejött valami-motyogta
-Mondd már ki Angela!
-Én is terhes vagyok-bökte ki végül-Ezt szerettem volna elmondani egy hónapja is...
-Azóta tudod és még nem mondtad el?-vágott közbe az antropológus-De..Miért?Ezt nem lehet csak úgy elfelejteni..-egy pillanatra elkomorult az arca,ahogy felfogta a dolgokat-Nem hitted,hogy támogatlak majd-vonta le
-Dehogy!Én..Volt elég bajod nélkülem is-felelt
-Legalább egy kis örömöt hoztál volna a mindennapjaimba.Azt hitted féltékeny leszek rád?-arca szomorúra váltott
-Nem tudom.Nem voltam benn biztos,hogy maradéktalanul boldog leszel a hírtől,ha neked nem lehet.Mikor bejelentetted,hogy úgy gondolod,gyermeked fogant,én el akartam mondani,de aztán minden úgy felgyorsult és..Sajnálom
-Jól figyelj Angela!Soha de soha ne titkolj el előlem egy ilyen csodálatos dolgot!Világos?-mosolyodott el újfent-Hidd el,bármennyire is szomorú vagyok,ha te boldog vagy,nekem is feldobod a kedvem!-megölelte a lányt-Most pedig megbeszélem Booth-tal,hogy ebédre jöjjön haza-az ajtó felé indult,de még egyszer visszafordult-Tudod Angie,ha azt mondja az orvos,hogy tilos dolgoznom,akkor nem teszem.Viszont egyedül unatkoznék és jó lenne,ha lenne velem néha valaki...
-Te mióta hallgatsz a doki utasításaira??
-Mióta muszáj-nevetett fel nyugodtan,majd folytatta útját,végül mégis megfordult-És még valami.Lehet,hogy kések picit.Tudod milyen Booth,ha boldog-villantott egy kacér vigyort
-Majd fedezlek-mosolygott a művésznő és végignézte,ahogy Tempe elhagyja a helyiséget.


***


Booth kíváncsian lépkedett a lépcsőházban a lakása felé.Fogalma sem volt,mi a fenét szeretne vele közölni szerelme.Bár a lány hangja nem sugallt rosszat,a férfi gyomrában azonban ott volt az a görcs,hogy "mi van ha". Az ajtóhoz érve lassan és nyugtalanul kereste elő a kulcsokat,végül mikor megtalálta,bizonytalanul dugta a zárba.Szíve hevesen dobogott és fogalma sem volt,miért,hiszen semmi oka nem volt az aggodalomra.
-Bones!-hangokat hallott az étkező felől-Bones?-kérdezte idegesen,jobb kezét pedig a fegyvere markolatára helyezte,hogy ha szükség van rá,előkaphassa
-Jaj Booth!-pattant elé a nő-Még nem kellett volna ideérned!Azt hittem később jössz
-Visszamenjek?-hüvelykujjával a háta mögé mutatott
-Dehogy!-mosolygott Brennan és megölelte társát,majd egy csókot nyomott annak szájára-Csak várj itt még egy percet,oké?-az ügynök bólintott és hátrált egy lépést,Tempe pedig a dolgára sietett.Nem telt bele egész három perc,hogy újra megjelenjen Seeley előtt-Kész vagyok.Most már jöhetsz-megfogta szerelme kezét és húzni kezdte az étkező felé.
A helyiségbe belépve Booth elé csodálatos látvány tárult.Az asztal két személyre volt terítve,közepén pedig egy két ágú gyertyatartó,melyben két gyertya lángolt.A finom illatok egymással keveredve keringtek a levegőben.
-Mi ez?-kérdezte ráncolt homlokkal
-Ez a te helyed-mutatott mosolyogva az egyik székre.Azon az asztalrészen épp ugyanúgy volt megterítve,mint a másikon,egy apró különbséggel.A jobb oldalon a kanalak mellett egy vörös hosszúkás doboz állt.Nem volt minőségi,mindössze egy könnyen elkészíthető minden sarkon kapható színes,díszes papírral bevont fadoboz,melynek fedelén egy masni díszelgett.
-Mi ez?Általában én veszek neked ajándékot,nem fordítva...-a kezébe vette az ajándékát,közben pedig helyet foglalt,de egy pillanatra sem tekintett fel.Brennan is leült,pontosan az asztal másik végébe,Booth-tal szembe.
-Előbb együnk-mosolygott feszülten az antropológus.Felállt és kihozta a konyhából a tésztát,majd a szószt.Idegességében azt sem tudta,mit csináljon.
-Spagetti?-nyugtalanságában ő is vigyort erőltetett az arcára
-Neked csináltam-miután Booth kirakta magának az adagját,Bones is ezt tette.Egyikük sem bírt enni egy falatot sem
-Csak nem meg akarod kérni a kezem?-törte meg a csendet a viccnek szánt mondatával,bár inkább csak rontott a helyzeten-Már megtettem helyetted-felnevetett,ahogy Tempe is.Ezután a csend kezdett kínossá válni-Bones...-szólalt meg végül a férfi-Mi van a dobozban?-kérdezte nyugtalanul,miközben lekényszerített egy falatot a torkán-Látom,hogy ideges vagy.Baj van?
-Nem!-vágta rá azonnal-Ne aggódj,semmi rossz nem történt...-itt elakadt a szava-Csak...Tényleg nincs gond-mosolygott-Csak izgatott vagyok.Tudod a szervezetem adrenalint termel,de ez nem rossz...
-Miért izgulsz?
-Nem is tudom-felelt elgondolkodva-Tudom,hogy tetszeni fog az ajándékom,de...Tudod mit?Úgysem eszünk.Bontsd ki-a dobozkára mutatott.Booth két keze közé vette a díszes tárgyat.Mindkettejük jobban izgult,mint eddig bármikor a nap folyamán
-Biztos vagy benne?-Brennan bólintott
-Teljesen.Nyisd ki-mondta,majd mély levegőt vett és várta a hatást.Seeley levette a dobozka fedelét.Nem tudta,mit gondoljon.Teljesen elképedt.Egy pillanatra felnézett szerelmére és annak könnyes szemével találkozott.
-Ez...-képtelen volt megszólalni-Én...-ismét az ajándékára pillantott és egy elképedt mosolyt ejtett meg,miközben kifújta a bennrekedt levegőt.Két csík.Csak ennyi kellett a teljes boldogsághoz,mégis olyan nehéz volt összehozni-Te..-felállt,ahogy Tempe is-Terhes vagy-vigyorgott-Ez a lehető legcsodálatosabb ajándék!-megölelte a mostanra mosolygó lányt és megcsókolta-Egy kisbaba!
-Igen-suttogta.Az ügynök az ölébe kapta a felderült lányt.
-Szeretlek!-ismét megcsókolta-Ígérem,többé nem hagyom,hogy bántsanak!-újfent a lány ajkára hajolt.Brennan az örömtől már nem látott tisztán.Egyre hevesebben csókolta a boldog férfit.Seeley a háló felé kezdett sétálni.Lassan haladt és majd minden falnál megállt mire sikerült bejutnia a szobába.Szenvedélyük többé nem ütközött határokba...


Prológus:


A szerelem mindent legyőz,mondják sokan.Azonban ezt nem mindenki gondolja komolyan,míg maguk meg nem tapasztalják.Aki hisz az igaz szerelemben,az vágyódik,reménykedik élete végéig és tán sosem találja meg azt,akit keresett,mégis képes úgy meghalni,hogy ő mindent megtett.Néhányan közülük megkeseredetten térnek végső nyugalomra,reményvesztve és boldogtalanul,hiszen úgy gondolják,őket nem találta meg,amire egész életükben vágytak,pedig lehet,hogy csak féltek észrevenni,ami az orruk előtt volt.Mások sosem keresik,nem hiszik el,hogy velük bármi szép történhet.Képtelenek azzal a tudattal élni,hogy rájuk is vár valaki,valaki aki elfogadja és szereti őket olyannak,amilyenek.S sokan csak elsétálnak az igazi mellett,nem is tudván,hogy ő meghozta volna a boldogságot.Szerencsések azok az emberek,akik képesek észrevenni és elfogadni a szerelmet.Akik elmondhatják magukról,"engem is szerettek,s én viszont szerettem".A boldogsághoz vezető út nehéz,gyakran rögösebb,mint azt képzelnénk.Azonban ha létezik igaz szerelem,az biztosan megmarad.Máskülönben hogy élhették volna túl együtt főhőseink ezt a sok megpróbáltatást?
Angela-nak és Hodgnis-nak született egy gyönyörű kisfiúk.Ezzel a gyermekkel végre sikerült túllépniük az előző fiúcska elvesztésén.Az idő múlásával a fájdalom is enyhült és szerepét felváltotta a boldogság.Ezután Angela sikeresen világra hozott még egy gyermeket,egy kislányt,aki a bátyja legnagyobb rajongója lett.
Maja végül az antropológiai pályát választotta ez egyetemen és soha nem bánta meg döntését.Még hosszú éveken keresztül dolgozott a Jefferson Intézetben,mint az Antropológiai részleg egyik fő antropológusa és szívében egy pillanatra sem szűnt meg a hála azok iránt az emberek iránt,akik segítettek rajt.Nagy támogatója lett az árvák megmentésére és segítésére szolgáló alapítványnak,majd ő maga is alapított egy tanácsot,melynek célja a 18 év feletti állami gondozásban nevelkedett gyerekek továbbsegítése lett.Megtalálta a saját útját,szíve végre nyugalomra lelt.
Camille nem sokkal Rolf elfogása után megismerkedett Jason barátjával,Mike-kal és egy életre szóló kötelék alakult ki köztük,mely szerelemmel és házassággal végződött.Cam sosem szeretett volna gyereket,de néhány a Paradicsomban eltöltött év után végül rászánta magát,hogy továbbvigye vérvonalát és egy gyönyörű kisfiúnak adott életet.
Jason még fél évig rágódott Brennan-nel való viszonyán,majd Ázsiába ment,hogy felejtsen,de ehelyett szerelmet talált.Megtalálta a legjobb barátját és egyben lelki társát Katharyna-t és vele együtt visszatért Washingtonba.Nem sokkal később eljegyezték egymást és egy szerény szertartás keretei között örökre összekötötték életüket.Gyermekük sokáig nem született,mert Kathryn-nek nem volt megfelelően felkészülve a méhe egy élet kihordására,azonban egy névtelen adománynak köszönhetően sikerült helyreállítani női szerveit és végül megtörtént a csoda.
Brennan és Booth még sosem volt ennél boldogabb.Bár csak egy gyermekük született,de ő egészségesen és ez mindennél fontosabb volt számukra.Még a kislány világrahozatala előtt Booth vett egy telket és kemény munkával családi házat épített ott,ahol végül megszülethetett a pici.Parker is kapott egy szobát és minden második hetet ott tölthetett a második családjával.A BB páros folytathatta a közös munkát és még vagy kétszáz,esetleg háromszáz gyilkost is elkaptak,mire nyugdíjazott idősek lettek.
Végre megérkeztek.Mind elérték az út végét és a boldogsághoz vezető kaput maguk mögött hagyva éltek az éden varázslatos országában.Ahol a félelem és a kétség többé nem hintheti el magvait.Hova fájdalom és féltékenység már nem teheti be a lábát.Megérkeztek Csodaországba,mely a térképen nem jelölhető.A szívünk legrejtettebb zugaiban tartogatjuk,s mikor eljön az idő és elég felkészültek vagyunk,mind beléphetünk oda.Csak rajtunk áll,mikor és mennyi ideig tartózkodunk ott,de akármennyi időt töltünk is el ebben a Boldogság Birodalomban,azok biztosan életünk legemlékezetesebb napjai,hónapjai vagy akár évei lesznek.


-The End-

Köszönöm,hogy olvastatok :) A következő történeten már erősen dolgozom,a blog szülinapjára pedig szeretnélek meglepni titeket egy újfajta,tőlem talán (az eddigiek alapján)  kevésbé várt történettel,ami egyszerre lesz szomorú és csodálatos.Kérlek titeket komizzatok!! :D ♥

2012. szeptember 14., péntek

Bones-A folytatás (Az út végén)

 Temperance némán bújt szerelme védelmező karjaiba.Meg akart nyugodni és nem volt nehéz dolga.Most valahogy hasonlóan érezhette magát,mint néhány perce Maja az ő ölében.Még fel sem bírta fogni teljesen,hogy valóban bevált a terve!Így nem kell elhagynia az országot,aminél történetesen most el sem tudott volna képzelni jobb dolgot.Gondolataiból egy ismerős hang zökkentette ki.
-Vigyétek őket!-szólt erőteljesen gyűlölködő hangon a férfi,mire Bones felnézett és egyszerre elképedt,de örült is a látványnak
-Jason..!-suttogta mosolyra húzódó szájjal.A férfi teljesen felé fordult,Brennan pedig szinte a nyakába ugrott.Úgy szorította,mintha most látná őt utoljára
-Örülök,hogy jól vagy Temperance!-dörmögte halkan és mélyeket szippantott a nő selymesen édes illatából.A lány nem akarta elengedni.Könnyek folytak le az arcán.De ezek nem a szomorúság könnyei voltak,sokkal inkább a boldogságé
-Hiányoztál-mosolygott könnyes arccal a fiúra
-Te is nekem-Jason eltűrt egy rakoncátlan tincset a nő arcából-Nagyon-folytatta.Mindketten egymással voltak elfoglalva,így egyikük sem vehette észre,ahogy Booth a háttérben már szinte felrobban a féltékenységtől.Tempe legszívesebben most azonnal megcsókolta volna a vele szemben álló embert,azonban még időben észbe kapott és szinte fizikai fájdalommal járt,de kitépte magát ebből a helyzetből és egy bűntudatos mosollyal Booth felé fordult
-Köszönöm-mondta-Mindkettőtöknek-megeresztett még egy utolsó mosolyt,majd Maja felé fordult,aki már jó meleg pokrócba bebugyolálva várt rá-Jobban vagy?-kérdezte erőt sugárzó arccal.A lány bólintott-Sajnálom,hogy belekeveredtél..
-Nem.Nem a maga hibája.Senkié sem.Ezt hozta a sors-Brennan felvillantott egy gúnyos vigyort
-A sors-ismételte-Gyere,haza viszlek!-átkarolta Maja vállát és úgy akarta támogatni,de ő megtorpant
-Nekem már nincs otthonom...Kinőttem-ezen a kissé vicces helyzeten felnevetett kínjában
-De nekem van-felelt nyugodtan-Tudom,ki vagy és honnan jöttél.Szükséged van segítségre és mivel tartozom neked és rendes lány vagy,ezért segítek-Maja már épp tiltakozni akart,mikor Tempe ismét megszólalt-Tudom,mit gondolsz most!Voltam a helyedben,Maja!Nem kell,hogy beleegyezz.Ami azt illeti,én már úgy gondoltam,haza viszlek.Haza,vagyis az előző lakásomba,amit még nem tudtam eladni és most nem is bánom.Gyönyörű hely és biztos vagyok benn,hogy tetszeni fog.De természetesen hozzánk is jöhetsz,de úgy gondolom,ez neked lenne teher.nekünk persze egyáltalán nem.szóval te döntesz.Viszont az utcára nem engedlek!Kapsz állást és mellette elvégezheted a főiskolát.Megkaptad az ösztöndíjat az egyetemre,ahová jelentkeztél...-a lány nem hagyta,hogy Bones befejezze.Sejtette,hogy az ösztöndíj valójában nem létezik,de nem érdekelte.Soha életében nem történt még semmi jó.Ideje hogy elkezdődjön!Válaszként megölelte az őt támogató nőt
-Köszönöm!-suttogta könnyes szemekkel-Nagyon köszönöm!
-Ez a legkevesebb-ölelt vissza a meglepett antropológus
Maja tehát néhány percen belül már ott is volt a szinte luxusnak mondható lakásban.Belépett a ház ajtaján.Senki nem vezette körbe,mert mikor látták,hogy már az előszobától leesett a lány álla,inkább megvárták,míg magától mozdul.Az nappaliban a fal festéséhez illő gyönyörű vöröses árnyalatú függönyök díszítették a szobát.A kanapét bézs színű bőr fedte,pont úgy,ahogy a hozzá tartozó két fotelt is.A szoba közepén álló üvegasztal csodálatos indaszerű motívumokkal volt kidíszítve,a szőnyeg pedig olyan puha volt,hogy a lány legszívesebben egész nap azon járt volna mezítláb.Elindult a háló felé.Sejtette,mi vár rá odabent,de tévedett.Az a szoba,amit elképzelt magában,egy lebuj volt ehhez képest.Így,szépen sorba járta be a lakás minden egyes zegzugát.
Jason és Brennan a nappaliban lévő kanapéra ültek és beszélgetni kezdtek.Tempe tudta,hogy Booth csak azért hagyta őket kettesben,mert bízik a lányban.Viszont Bones nem bízott ennyire magában.Már mit sem számított.Míg Maja kipakol a hálóban a bőröndjéből,addig ők nyugodtan beszélgethetnek.Mindkettejüknek nagyon nehéz volt visszafogni magukat.A percek némán teltek,végül egyszerre törték meg a csendet.
-És te...-kezdték ugyanakkor-Te..-folytatták,majd elnevették magukat
-Kezd te-mosolyodott el Jason
-Miért jöttél vissza?-kérdezte komolyan a nő.A férfi hallgatott.Nem volt benn biztos,hogy jót tesz-e az igazság
-Miattad-nyögte ki végül-Mikor nem írtál és nem tudtalak elérni,aggódni kezdtem és mint kiderült,nem ok nélkül.Én nem akarok közétek állni Tempe,de ha ő nem képes rád vigyázni,akkor muszáj itt maradnom,hogy én megtegyem helyette!Nem hagyhatom,hogy bajod essen...Mert...Szeretlek-nyögte ki-Tudom,hogy ez most váratlanul ért...-Brenn beléfojtotta a szót
-Én is szeretlek.És mindig is szeretni foglak Jason!Te vagy az az ember,aki miatt nagyon haragszom magamra.Sosem szabadott volna hagynom,hogy belém szeress,mert ezzel fájdalmat okoztam neked, magamnak is!És az a baj,még fogok is,amíg nem találsz valaki olyat,aki megdobogtatja a szíved-könnyes szemmel nézett az ügynökre
-Én nem sajnálom,hogy beléd szerettem.Te vagy a legjobb dolog,ami történt az életemben-jelentette ki mosolyt erőltetve magára-Ne sírj!-mondta kedvesen,miközben letörölt egy könnycseppet a lány arcáról-Rám mindig számíthatsz...Örökké szeretni foglak Temperance!-suttogta.Brennan szívét elöntötte a láng,agyát pedig elhomályosította a rózsaszín köd.Gondolkodás nélkül megcsókolta a férfi hívogató ajkait,aki nem tiltakozott.
-Kész vagyok!-lépett be a szobába Maja.Mikor a pár szétrebbent,a lány álla még a padlót súrolta
-Maja..-nyögte Brennan-Ez..Fogalmad sincs,mi történt..-a lány visszarohant a hálóba és dühvel és haraggal telve elkezdte visszapakolni a bőröndbe a cuccait.Bones lesütött szemmel gondolkodott.Bűntudata volt,mert Maja rajtkapta őket.Soha nem akarta megcsalni Booth-t,de a pártfogoltja nem tudja,mi is történt valójában
-Nyugi Tempe!-mondta a mellette ülő férfi
-Szeretlek!Tényleg annyira szeretlek!-Jason félbeszakította
-Ne kezdjük ezt újra.Egyszer már végigfutottunk ezen és megállapítottuk,hogy neked mellette a helyed.Nem kell megmagyaráznod,hogy miért nem vagy velem,mert értem!Sosem fogsz engem úgy szeretni,mint őt.És tudod mit?Nem bánom.Ne legyen miattam bűntudatod!Engem nem bántasz.Csak örömet szereztél azzal,hogy itt voltál nekem.Szeretlek és ez sosem fog elmúlni.Ha szükséged lesz valakire,én itt leszek neked,de azt nem engedem,hogy őt elhagyd-Bár nem hiszem,hogy megtennéd. Mélyen a nő szemeibe nézett és még egyszer utoljára megcsókolta,majd elmosolyodott,Brenn pedig megnyugodott
-Köszönöm-felelt mosolyogva.Egy kis szünetet tartott-Most azt hiszem,beszélnem kell Maja-val.Bár nem tudom,mit érek el vele...-a férfi bólintott,Brennan pedig a háló felé vette az irányt.Mikor belépett a szobába,meglepődve látta,hogy az ideges lány a bőröndbe dobálja a holmiját-Mit csinálsz?-kérdezte értetlenül
-Mégis mit?Nem látszik?Összepakolok és elmegyek!-dühöngött
-Miért?Azért mert megcsókoltam Jason-t?Hisz fogalmad sincs,hogy mi történt!-védekezett Bones
-De igen!Épp most mondtad!Megcsókoltad Jason-t!-kiabálta,majd bezárta a bőröndöt és elindult
-Nem!-állt elé határozottan-Nem hagyom,hogy elmenj,amíg nem hallgattál meg!Ne dobj el mindent miattam!
-Engedj ki!Nincs rád szükségem!
-De igenis szükséged van rám Maja!Miért haragszol rám,ha azt sem tudod,mi történt?
-Megmondjam miért?Mert azt hittem,szereted Booth ügynököt!Azt hittem,te más vagy,mint a többi ember és mind a kettőben tévedtem!-őrjöngött.Brennan könnyes szemmel bámult rá.Maja csalódott benne.Most még fontosabb,hogy tudja az igazat!
-Nem tudom,hogy más vagyok-e,mint a többi ember,Maja,de azt tudom,hogy Booth-t mindennél jobban szeretem!Most nem hiszel nekem,de kérlek hadd magyarázzam meg neked!-egy pillanatnyi szünetet tartott-Ülj le!-mutatott az ágy felé,a lány pedig helyet foglalt
-5 perc!-mondta erőteljesen.Brennan mély levegőt vett és leült Maja mellé
-Nem tudod,ki Jason,igaz?-Maja megrázta a fejét-Akkor kicsit lerövidítve elmondom.Booth és én valamikor csak társak voltunk.Mindketten külön éltünk.Neki is voltak kapcsolatai és nekem is.Egyszer elmondta nekem,hogy mit érez irántam,de én nem akartam vele belevágni egy kapcsolatba.Ő szerzett valakit,aki később a barátnőm lett,én pedig egyre jobban éreztem,hogy rosszul döntöttem,mikor visszautasítottam.Aztán Booth kezdett egyre furcsábban viselkedni velem.Összevesztünk és elég furcsán békültünk ki.Az üstökös éjszakáján kezdődött minden.Soha életemben nem csináltam még olyat és soha többé nem is fogok.Lefeküdtem vele,miközben ő még Hannah-val volt.Hatalmasat hibáztam és mégis...Visszagondolva rá,csodás volt.Azt mondta,szakít a lánnyal,én pedig hittem neki,de nem így történt.Átvert és én nagyon megharagudtam rá.Más társat kértem és sokáig nem is beszéltem vele.Az új társam Jason lett.És akkor elkövettem a következő nagy hibát,beleszerettem és ő is belém.Ő egy nagyon csodálatos férfi Maja!Szeretem.Szeretem,de soha nem fogom úgy szeretni,mint Booth-t!Ezért is szakítottunk.A csók,amit láttál,nem a hűtlenség jele volt!Sosem csalnám meg őt!Inkább búcsúcsóknak nevezném.Fogalmam sincs,hogy megváltozott-e a véleményed most,hogy nagyjából elmeséltem a történetet.Csak annyit kérek tőled,ne dobd el,amit adni akarok!Ha nem akarsz,többé nem látsz,de segítettél nekem én pedig segítek most neked!...Jó ember vagy.Örülök,hogy megismerhettelek-elmosolyodott és felállt.Maja nem felelt.Tempe elfordult,hogy a lány ne lássa könnyes szemeit,majd az ajtó felé indult.


-FOLYTATJUK-

Sziasztok!tudom,hogy tegnap telt le az egy hét,de nem voltam gépközelben,most viszont itt a köv rész :) nem lett túl hosszú,viszont várom a véleményeket! :)) És a kérdés: Mi lesz Maja-val??? :P Szép napot!