2012. január 29., vasárnap

Bones-Az ördög nem alszik-1

Másnap Temperanc,Booth kíséretében elment Sweets-hez.Muszáj volt felépülnie,legalább annyira,hogy dolgozni tudjon.Minden erejével azon volt,miként juthatna túl ezen a szakaszon a lehető legkevesebb fájdalommal.Valójában már nem is emlékezett igazán a történtekre.De miért is?Ezt még maga sem tudta.Az elrablása mintha csak egy egyszerű rémálom lett volna."És mi van,ha az volt?"-tette fel magának a kérdést Brenn.Miért idézné fel ismét,ha már szinte el is felejtette?Ki kéne kérnie Booth véleményét,hátha ő is így gondolja.Hiszen nem azért szeretné ezt,mert fél elmondani,legalábbis nem ez a fő oka,hanem az,hogy felesleges róla beszélnie,mert már jól van.
Fél 9 van.Ebben a pillanatban szállt be az FBI liftjébe a páros.Brennan erősen gondolkodott,mi lenne neki a legjobb vagy esetleg másnak mi jobb.Nehéznek tartotta a beszédet.Mintha valami a torkában csendre kényszerítette volna.Egy hatalmas gombóc állta útját a hangnak.De miért is?Hisz nincs mitől félnie!Vagy mégis lenne?Nem értette saját magát.Már rég nem érti,hogy mit és miért cselekszik.Hogy mit miért érez,vagy épp mi az,amit érez.Talán épp ez a baj.Elnyomja magában azokat az érzelmeket,amiktől ember lesz.Mindig is ezt tette,de most több mindent kell elrejtenie még maga elől is,hogy élhessen,pedig valójában már a megmentése óta nem él.Csak testben van a földön,a lelke valahol a pokol legeldugottabb bugyrában tengődik.Ki kell szabadítania,itt az esélye!Ezt nem szúrhatja el,mert nem játék.Ha most nem lép,teljesen megbolondul,és a tudata tudattalanságba fordul.Követi a lelkét az üres sötét helyre,az ördögnél végzi..Na már ha egyáltalán létezik ilyen.Booth szerint igen..
-Nem akarok a pokolban maradni!-szólalt meg erős hangon.Könnyes szemekkel társát fürkészte
-Hogy mi?-kérdezett vissza értetlenül a férfi-A pokolban?-nézett sután
-Igen.Ott-felelte keményen a lány
-Mióta hiszel a pokolban?
-Mióta megjártam-Seeley hirtelen minden egyes szót megértett,amit Bones kiejtett a száján-Valamit ott hagytam és ki kell szabadítanom!-suttogta tovább Tempe.Booth úgy érezte,szeretett nője megbolondult.A szavaiból legalábbis ezt lehetett kivenni.Végülis eleget megélt már és talán csak eddig volt erős..?
-Temperance kérlek higgadj le.Oké?Azt hiszem,jobb,ha ezt másnak nem mondod-ha valaki tudna ölni a szemével,Brennan most megtette volna
-Azt hiszed,megbolondultam?És még te nevezed magad jó emberismerőnek?!-kötözködött a lány,majd karba tett kézzel visszafordult a liftajtó felé és inkább egy szót sem szólt
-Igenis jó emberismerő vagyok!-védekezett Booth,közben ő is a liftajtó felé fordult-És egyébként se csodálkozz azon,hogy furcsán nézek rád!A régi Temperance ilyet soha nem ejtett volna ki a száján.Nem is hitt a pokolban meg a mennyekben-Brennan a férfire nézett.Felvont szemöldökkel és az összefont karjaival egész normálisnak,emberinek nézett ki,nem pedig a "robot" Dr.Temperance Brennan-nek.
-Most sem hiszek.De te tanítottál a metaforára és mégsem ismered fel?Inkább bolondnak nyilvánítasz?Azért ez szép!-a kezdeti idegessége teljesen elillant,mire a lift kinyílt
-Én nem nyilvánítottalak bolondnak!-mondta inkább csak védekezésként
-Dehogynem!-emelte fel a hangját Brenn
-Nem..Én csak..Azt mondtam,hogy másnak ne mondd..-húzta el a száját Booth.Nem volt hajlandó beismerni,hogy társának van igaza.
-Hát ez nagyon is azt mutatja,hogy bolondnak tartasz.Lehet,hogy neked is elkelne egy pszichológus.Nem gondolod?-ezzel totál lemosta az alfahímet a pályáról.Az ügynök csak nézett
-Ne-Nem vagyok őrült oké?Én csak..Csak azt mondom,hogy elég furcsa elmevezetésed volt..Ennyi.Nem vagyok bolond-mondta az utolsó mondatot már inkább csak magának.
-Te ilyen szavakat is ismersz?-csipkelődött tovább a lány,közben pedig beléptek az ajtón
-Igen képzeld!-háborodott fel Seeley-És használni is szoktam!-el kellett ismernie,nagyon tetszett neki a régi Brennan visszatérte és cseppet sem neheztelt a nő beszólásaira
-Én még sosem hallottam tőled-vigyorgott Bones.Jól tudta,hogy ezt a szócsatát ő nyerte és ezt a férfi tudtára is adta a mosolyával
-Jó napot Booth ügynök és Dr.Brennan?-kérdezte,mintha nem tudná a választ
-Nem ismer meg Sweets?-nézett értetlenül Brenn
-Sweets csak arra gondolt,hogy régen látott mosolyogni és csipkelődni-előzte meg a további értelmetlen beszédet a témáról
-Áá!Értem-jól tudta,hogy az ifjú pszichológus mire gondolt,de néha olyan jól esett neki tudatlannak maradni.Jó érzés volt,ahogy Booth kioktatta,elmagyarázta neki a dolgokat.
-Ezek szerint sokkal jobban érzi magát!-eresztett meg egy mosolyt Lance.Tempe bólintott-Én ezt már komolyan nem értem..-rázta a fejét a fiú,közben pedig a vele szemben helyet foglaló párost fürkészte-Az egyik pillanatban még meg sem szólal,de még csak meg sem mozdul,a másikban pedig már nevetgél és viccelődik??Ilyen nem létezik.Feladom..Feladom a szakmám.Tényleg ennyire béna lennék?Ilyen tehetségtelen??-hüledezett Sweets
-Dehogy vagy tehetségtelen Sweets!-szólt rá az ügynök-Te nagyon jó vagy a szakmádban,nekem elhiheted!És tudod,hogy én nem szoktam fényezni ezt a pszcho izét-Sweets meghatottan,Booth elégedetten dőlt hátra.Ezt a pillanatot csak Brennan törhette meg és meg is törte
-Fényezni??Nem tudom,hogy ez mit jelent.Legalábbis a te nyelveden.És az a pszicho izé,amire te gondoltál,az úgy sejtem a pszichológia.Elég lágy tudomány-Tempe alig bírta ki,hogy ne mosolyodjon el.Imádta ezt csinálni
-A fényezni az a dicsérni szó megfelelője-forgatta a szemeit Seeley,de valójában ő is nagyon örült,hogy végre visszakapta a régi Bones-t
-Áá.És akkor miért nem azt mondtad?-firtatta tovább a lány
-Mert így jobban hangzott-mosolygott elégedetten a férfi,majd átölelte szerelmét,aki egy pillanatra még úgy tett,mintha semmit sem értene,majd ő is viszonozta társa ölelését és mosolyát.Az elmúlt hónapok után ez elmondhatatlanul jó volt.Valami meleg töltötte el mindkettejük szívét és boldogságukat csak Sweets folyamatosan sercegő tolla szakította félbe-Abbahagynád??-engedte el Booth Tempe-t,majd szúrós szemekkel a fiatal pszichológusra nézett
-Mit?-viszonozta a pillantást,melyből teljes értetlenség sugárzott
-A firkászást!-vezette rá nyugtalanul Booth
-Hisz ez a szakmám.Ezt kell csinálnom!-vonta össze a szemöldökét Lance,aztán egy pillanatra elgondolkodott és letette a jegyzettömbét meg a tollát az asztalra
-Köszönöm!-suttogta mosolyogva Brennan
-Tehát akkor hogy van?-érdeklődött barátságosan a fiú
-Nem tudom.Fogalmam sincs,mi ütött belém-fordította komolyra a szót Brenn,közben pedig a térdeire támaszkodva összekulcsolta ujjait és leejtette a kezeit-Már nem azt érzem,mint ezelőtt-sütötte le a szemét
-Ez nem baj!-érintette meg a mellette ülő ügynök.Tempe felnézett és Booth bátorító mosolyát viszonozta,bár tényleg nem értette saját magát.Elmondja,hogy mit gondol vagy hogy valójában mit érez? "Az egyetlen esély!"visszhangzott a fejében
-Én..Csak..Nem tudom,hol is kezdjem-mondta halkan-Nem emlékszem az elmúlt napokra,amiket elvileg magamon kívül töltöttem.De azt tudom,hogy most minden olyannak tűnik,mint egy rossz álom és úgy is emlékszem a történtekre-magyarázta-Nem tudom,mennyiben lenne jó ötlet,ha felidézném.
-Egyetértek-vágott közbe Sweets-Én pont ugyanerre gondoltam.Szedsz még antidepresszánsokat?-vetette fel,bár jól tudta a választ
-Nem.Nincs is rá szükségem.Igazából el sem tudom hinni,hogy ez az egész igaz..
-Talán nem is akarod-szakította félbe ismét a pszichológus
-Talán..-ismételte meg lehajtott fejjel
-De ez nem baj!Ugye Sweets?-várta a megerősítést,ami nem is késett.A fiú bólintott
-Egyáltalán nem-felelt hangosan is-És természetesen amíg nem változik minden újra rosszra,addig én sem hozom fel a témát.Gondolom ezzel nem vagyok egyedül
-Nem-felelte Seeley-Látod?-szólalt meg egy kis idő után-Mondtam én,hogy minden rendbe fog jönni!-egy meleg mosolyt eresztett meg kedvese felé,majd megcsókolta a homlokát.Brennan végre nyugodt volt.Teljesen nyugodt.


-FOLYTATJUK-


Sziasztok!Remélem tetszett ez a rész is :) Igazából nehéz volt visszatérni ehhez a történethez,de hamar ihletet kaptam :) Kérem szépen a komikat :P

2012. január 21., szombat

Bones-Kis karácsonyi történet-6

Washington DC.2012.december 23. éjjel 23:30
Hát nem fog egyhamar véget érni ez a nap.Már vagy egy órája úton vagyunk.Nem tudom,hogy hová tartunk,de szerintem még maga Sully sem.A kocsiban néma csend uralkodik és nagyon feszült a hangulat.Ha akarnék sem tudnék megszólalni.Tim sem beszél.Látszik rajt,hogy nagyon ideges.Amit röpke 1,5 órája látott,teljesen letaglózta.Persze,amint ő is elmondta utunk kezdetekor,már számított rá,hogy ez lesz.Tisztáztuk azt is,hogy nem látta,mikor üdvözlésként megcsókoltam Booth-t,de nem volt nehéz rájönnie.Okos ember,de én okosabb vagyok,mégis mindig kijátszott.Hogy lehet ez?Egyszerűen nem bírom felfogni,hogy tarthat rettegésben a hiú férfi nem egy egyede.A történelem során mindig is a nők voltak a gyengébbek és az elnyomottak.Úgy látszik a civilizáció nem sokat változtatott ezen.A 19. sz-ban végre sikerült a gyengébbik nemnek kiharcolni valamiféle-fajta egyenjogúságot,de ez csak a látszat.A férfiaknak mindig meg fog maradni az az elnyomhatatlan kényszer,hogy uralkodjanak rajtunk.Természetesen léteznek kivételek..Valahol biztosan.Itt van például Booth.Ha jobban belegondolok,ő sem tökéletes,de ki az??Minden embernek vannak hibái,ahogy nekem is.Sokszor próbálok erősnek tűnni és ez egoistán hathat,de nem vagyok egoista.Az nem egoizmus,ha tudom az értékeim és ezt ki is jelentem.Olyat viszont sosem mondanék magamról,ami nem igaz.
-Hová megyünk?-hallottam meg saját hangom a síri csendben
-Majd meglátod.Nem lenne meglepetés,ha elárulnám.Oda,ahol a rendőrség nem talál ránk..-ezt nem értem.Miért változott meg a hangneme?Túl kedves.Már sosem fogom megérteni ezt az embert?
-A rendőrség?-kérdeztem hitetlenkedve.Angela-ék szóltak volna nekik?Ha Tim helyében lennék,biztosítottam volna magam erre a helyzetre is
-Igen.Talán azt hiszed,hogy a barátaid nem aggódnak érted?Szinte biztos vagyok benn,hogy a távozásunk után Cam felhívta a rendőrséget.És hogy miért pont Cam?Angela teljesen összeroppan,amit nem is csodálok,Hodgins valószínű őt nyugtatja.Booth,ha megtalálták,akkor a kórház ágyát nyomja eszméletlenül,mert elaltatták vagy mert annyi vért vesztett,hogy képtelen lett volna éber maradni.Így csak a jószívű és racionális Cam maradt.Nos?-kérdezte kis várakozás után-Milyen az elgondolásom?Elég ésszerű?-nem tudtam mit mondani,így csak bólintottam.Újra Booth ötlött a fejembe.Mi van,ha nem találták meg,vagy ha Sully-nak igaza van és sok vért veszített?Remélem túléli!Miatta csináltam ezt az egészet,ha most meghal,akkor én is megyek utána!-Mi bajod?-kérdezte fennhangon Tim.Könnyes arcomat fürkészte,majd mikor nem válaszoltam,nyugtatni kezdett.Ő miért nem megy vele semmire?-Nyugi!Ők jól meglesznek nélküled is,te pedig boldog lehetsz velem!-rám vigyorgott és megfogta a kezem
-Sosem leszek boldog!Így nem!Veled nem!Elraboltál!-nyöszörögtem erőteljesen
-Gyakorlatilag ez nem igaz.Te jöttél velem,önszántadból.Ezt most nem varrhatod a nyakamba-végülis az érvelése igaz,de mégsem..
-Te kényszerítettél!Megfenyegettél Sully!Vagy netán ez fel sem tűnt?!-kérdeztem idegesen
-Én nem fenyegettelek..Mindössze azt mondtam,hogy kicsinállak titeket.Te pedig önként választottad a másik utat.Eljöttél velem,de te ajánlottad fel,ezt ne feledd!-nyugodt hangja csak úgy sugározta az önteltséget.Nem voltam hajlandó tovább vitatkozni vele.Csak még több önbizalmat adnék neki.És ez engem is dühít.Haza akarok menni,az ágyamban aludni,Emily mellett és Booth-tal.A barátaimmal tölteni a holnapot,megvacsorázni,jókat nevetni és végül megnézni,hogyan bontják ki az ajándékokat a gyerekek és mennyire örülnek nekik


Washington DC.2012.december 24.
Annyit elmélkedtem,hogy végül elaludtam.Talán jobb is,mert így nem figyeltem a gondolataimra.Csak arra ébredtem,mikor a kocsi motorja megállt,Tim pedig megszólalt.
-Nos,itt is vagyunk-mormogta rekedtesen,majd behúzta a kéziféket és mielőtt kiszállt,még újra megszólalt-És ne próbálj elfutni,segítséget kérni vagy más hasonló dolgokat!Világos?
-Eszemben sem volt!-vágtam vissza flegmán,de mindketten tudtuk,hogy csakis ez jár a fejemben
-Nagyon helyes-bementünk a kis faházba-Majd holnap reggel ismét útra kelünk.Ki az államokból,de addig is pihennünk kell.Hosszú lesz az út.Ha nem haragszol,a mobilod kidobtam.Semmi szükség rá,hogy ránktaláljanak.Mára elég jól elrejtettem magunkat és a telefonok csak lebuktatnának minket.Ugye megérted?-kérdezte nyájasan,majd átkarolta a derekam.Megejtettem felé egy nagyon műmosolyt és úgy tettem,mintha ki kéne mennem a mosdóba.Ő megmutatta,hogy merre,én pedig örömmel szabadultam el a társaságából.
A fürdő nem volt túl nagy,épp csak elfért benn egy zuhanyzó,egy csap és egy WC.A kopott zöld falakon már megjelent a penész és a vakolat is kezdett omlani.Kész romhalmaz volt az egész.De kiszúrtam egy ablakot a mosdókagyló felett.Alighanem kiférek rajt.
-Mikor végzel?-kicsit megijedtem Tim hangjától.Nem számítottam rá,hogy meg fog zavarni,pedig ez logikus volt
-Pillanat!Ne siettess!-kiabáltam az ajtó mögül.Néhány pillanat múlva feltűnés nélkül kiléptem,de tudom,ha Sully belép a fürdőnek nevezett apró kis zugba,észreveszi az ablakot és annál kevesebb esélyem lesz kijutni innen.
-Na végre!-ölelte át a derekam-Azt hittem,már sosem jössz ki onnan!-vigyorgott.Ha nem tudnám az előzményeket,azt hinném,minden a legnagyobb rendben köztünk-Gyere!Bebizonyíthatod,hogy mennyire szeretsz!
-De én nem szeretlek-jelentettem ki könnyedén.Sully először dühös lett,de egy pillanat múlva már higgadtan és diadalgyőztes mosollyal szólt hozzám
-Akkor miért nem bántasz?Megtehetnéd,mégsem teszed.Te mondtad!-nagyon jó kérdés.Miért nem?Nem tudom.Talán mégis szeretem?Nem értem magam és ez ijesztő.Kínomban nem tudok mit tenni,felnevetek és könnyes szemmel nézek rá
-Talán az emlékeim tartanak vissza.Mert tudod nekem csak a múltam van és veled soha nem is lesz jövőm.Inkább meghalok,mint hogy szüljek neked,vagy hozzád menjek feleségül-Tim ideges volt,de nagyon.Nem érdekel.Már nincs kit féltenem,az életem vele semmit sem ér,így értelme sincs védekeznem.Csak remélni tudom,hogy Booth életben marad és felneveli majd a lányunk
-Menjünk tusolni-javasolta rákvörös fejjel-Jobb lesz,ha megnyugszom-beráncigált a mögöttem lévő ajtón,vissza a fürdőbe,majd becsukta az ajtót
-Nem akarok tusolni!-rántottam ki a kezem az övéből
-Én viszont akarok és most engedelmeskedsz,különben úgy megverlek,hogy talán talpra sem tudsz majd állni.Hidd el,képes vagyok rá és ha jobban feldühítesz,nem tudok majd parancsolni magamnak!-nem akarom ezt!Mondanám,hogy nem félek tőle,de vajon helyes dolog lenne?Ha nem ver meg,több erőm lesz kijutni innen.De megéri,ha közben olyat kell tennem,amire egyszerűen képtelen vagyok?-Segítsek levetkőzni?-hallottam meg újra egy nyugodt Sully-t
-Nem kell.Egyedül is menni fog!-vágtam rá sietve,majd nekiálltam levenni a felsőm..De mi lenne,ha most szöknék meg?Ha a szeme előtt teszem,utolér,mert most a futási sebességem kisebb az átlagnál,azonban ha előnyt nyerek valamivel..-Figyelj Sully!-kezdtem bele az elterelésbe
-Mi lenne,ha most egyedül fürdenék és utána teljesíteném minden kívánságod az ágyban?-láttam,hogy vonakodik-Tudod,hogy nem szeretek együtt fürdeni senkivel!Csak kérlek hadd tusoljak egyedül és ígérem utána azt teszel velem,amit csak akarsz!-ez elég merész kijelentés volt,de úgysem várom meg a fürdés utáni időszakot
-Legyen.Akkor az ágyban várlak.Siess!-tette még hozzá,majd kiballagott és becsukta az ajtót.Itt az idő.Vártam még egy kicsit,mintha vetkőznék,majd megnyitottam a csapot és felmásztam a mosdókagylóra.
Óvatosan kinyitottam az ablakot,nehogy Tim meghallja.Próbálkozásom sikerrel járt.Az ablak könnyedén kipattant.Elég ingatagnak tűnt az a csap,csak remélni tudtam,hogy nem szakad le.Lassan felálltam és mindenféle zörej nélkül megkapaszkodtam az ablakpárkányon.Egyáltalán nem érdekel,mennyire fájnak a bordáim,ha most nem szökök meg,akkor többé talán már esélyem sem lesz innen élve kijutni.Így hát felugrottam és felhúztam magam.A fájdalom élesen belém nyilallt és átjárta az egész testem,de nem érdekelt.Éreztem a friss levegő émelyítő tisztaságát.Néhány pillanat alatt kijutottam a tetőre,de amint kiléptem,hatalmas hangzavarral levertem egy cserepet.Hallottam,ahogy Sully utánam érdeklődik,majd mikor nem kapott választ,berontott a fürdőbe.Visszanéztem és láttam a vérvörös arcát,aztán sarkon fordult és kirohant.Jól tudtam,hogy a ház mögé igyekszik,pontosan hozzám.Gyorsan kellett cselekednem.Tim-nek fegyvere van és hatalmas ereje.Még az erdőben sincs esélyem ellene,de mégis ott több van,mint itt.Leugorttam a tetőről.Igyekeztem pontosan olyan szögbe érkezni,hogy ne törjön el semmim.Futásnak eredtem,de még utam elején találkoztam egy 40-es éveiben lévő férfivel.Az arca elárulta,hogy megijedt tőlem és erre az érzésre talán még a sebeim is rásegítettek.Lehet,hogy nem fog szólni senkinek,csak elfut,de meg kell próbálnom,mert csak ez az esélyem maradt.Hallottam Sully lépteit messze a hátam mögött.
-Üldöznek!Kérem hívja a rendőrséget és mondja meg nekik,hogy hol tartózkodom!Dr.Temperance Brennan vagyok!És most meneküljön,mielőtt magát is meglátja!-nem tudom,hogy mit tett,mert megfordultam és rohanni kezdtem az ellenkező irányba,pontosan az erdő közepe felé.
Nem vagyok túl gyors,pedig most lenne a legnagyobb szükségem fürgeségre.Lövést hallottam.Tim valószínűleg utolérte azt a férfit.Annyira sajnálom,hogy belekevertem!De vajon ha nem szólok neki,akkor túléli?A fák egyre sűrűbben helyezkedtek el,s a törzsük is vastagodott.Hallottam Sully egyre közeledő lépteit.Tudom,ha tovább futok,elkap.Talán ha megállok és elbújok,megúszhatom,de az esélyem még így is csekély.Nem tudom,hogy meglátott-e,mert képtelen voltam hátranézni.Nagyon félek.Úgy éreztem,hogy a szívem már a torkomban dobog.Hallottam,ahogy Tim néhány méterrel mögöttem megállt.Igyekeztem nagyon fülelni,de minden apró zajt elnyomott a fejemben lüktető vér hangja.Aztán csak egy halk reccsenés törte meg a szédítő csendet.A hang szinte mellőlem érkezett.Én megpróbáltam a lehető legcsendesebben a fa másik oldalára csúszni,közben pedig sasként figyeltem a zaj felőli irányba.De bár ne tettem volna!Elfordítottam a fejem a másik oldalra és megláttam őt.
-Hová igyekszel éppen?Ez volna a karácsonyi ajándékom?-kérdezte ravasz vigyorral az arcán,majd vonásait felváltotta az a mindent elsöprő düh.Hátrálni kezdtem,de jól tudtam,semmi esélyem-Nem kellett volna elszöknöd tőlem!Nagy hiba volt!-felém kapott,én pedig ahogy hátraléptem,elestem egy farönkbe.
Most már látom,mekkora hatalma van felettem.Nagyon félek!Kúszni kezdek hátrafelé,mintha ezzel meg tudnám úszni a rám váró fájdalmakat.Sully elvigyorodik,majd eltorzult arccal belém rúg egy hatalmasat.A lendület vagy 1,5 métert gurított rajtam.Könnyek szöktek a szemembe és nem kaptam levegőt.Időm sem volt összeszedni magam,mert egy újabb rúgás hatolt a gyomorszájamba.Tim mondott valamit,de képtelen voltam felfogni.Lehajolt és a hajamnál fogva felállított.
-Kérlek!-nyögtem ki halkan.Más már nem jött ki a torkomon.
Valamit tennem kell,de képtelen vagyok megütni vagy akár megrúgni is.Nem megy...De ahogy észrevettem neki ez nem akadály.Cibálni kezdett az erdő felé.Nem értem,hogy miért oda,de egyre csak sürgetett.Aztán megértettem..Hallani kezdtem a sziréna hangját.Célba ért az üzenetem.Nem bírtam továbbmenni,így leroskadtam.Ösztönzésként megpofozott,hogy térjek magamhoz,aztán mikor látta a tehetetlenségem,búcsúként még belém rúgott egyszer,majd eltűnt az erdőben.Valamit motyogott nekem,de számomra most minden szava érthetetlen volt.Lépteket hallottam magam mögött.Talán a rendőrök.Nem tudom,de nem is érdekel.Éreztem a hátamra simuló kezet,de nem bírtam felnézni.Jól tudom,hogy ki ő.
-Minden rendben lesz!-mondta lágyan-Merre ment?-kérdése számomra olyan volt,mintha azt érdeklődné meg,innen hogy juthatnak el Philadelphiába.Nem válaszoltam.Nagyon rossz érzés kerített hatalmába.Már rég éreztem ilyet,hányingerem volt.De ez nem a szokásos.Booth óvatosan felemelte a fejem-Merre?-tudakolta selymesen lágy hangon.Magam elé néztem.Azt hiszem,arra tűnt el,ezért kinyújtottam a kezem,de már ez is nehezemre esett.A rendőrök elrohantak előre.Csak Booth maradt itt velem-Már vége van!-óvatosan megölelt,belőlem pedig előtörtek a könnyek.Azt hittem,nem jutok ki innen és most mégis!-Nem eshet többé bajod!-ránéztem és hittem a szavainak,eszembe sem jutott,mekkora képtelenséget mondott-Gyere!Fel tudsz állni?-válaszként előtört belőlem az,amitől olyan szörnyen rosszul voltam.Előre hajoltam és csak hánytam.Éreztem,ahogy a vér kiömlik belőlem.Booth megfogta a hajam.Azt hiszem orvosért kiáltott,de nem értettem tisztán.Mikor azt hittem,vége,visszaültem.Booth zsepit nyújtott nekem,de én elutasítottam,mert rá kellett döbbennem,még közel sem szabadultam meg a bennem rejlő vértől.Újra előre hajoltam.A torkomat már marta a nyelőcsövemen keresztül előtörő savas keverék.Feladom.Nem bírom tovább!Az ájulás határán vagyok.Még annyit érzek,hogy valaki megragadja a kezem és tűt szúr a bőröm alá,aztán semmi.Minden elsötétül és pedig a földre esek.
A következő,amire emlékszem,hogy homályosan látok egy férfi arcot,aki észreveszi,hogy ébren vagyok és hozzám beszél.
-Már nem kell félnie!Biztonságban van!-közben úgy érzem,hogy haladunk,majd visszaájulok.


***


Ébren vagyok.Valami hangos pittyegést hallok.Nagyon is ismerős.A kórházban vagyok,ez biztos,de a szemem képtelen vagyok kinyitni.Mintha valami leszorítaná.Vagy talán más testrészem sem mozdul?Próbálkozom,bár nem tudom,hogy sikerrel jártam-e.Éreztem az ágy rezgését,ahogy valami vagy valaki felemelkedett róla.
-Megmozdult!Végre megmozdult!-kiáltotta egy ismerős férfi hang.De sajnos nem tudtam megmondani,ki a gazdája-Ébren vagy?Temperance!-szólongatott türelmesen.Igyekeztem tudomást adni róla,hogy hallom és értem,amit mond,de nem bírtam megmozdítani a szemhéjam.Mintha leragadt volna.Aztán hallottam,ahogy emberek jönnek be.Talán orvosok?Valaki megszólalt.De ki?Egy nő volt
-Nem csak képzelődted?-vajon ki lehet?A hangja nem volt ismeretlen,mégsem tudom ki ő
-Nem Angela!Tudom,hogy megmozdult!Nézd a kezét!Ökölbe van szorítva!Eddig nem így volt!-Angela?Ismerős.Tudom,hogy ismernem kéne.Tudom,hogy ismerem
-Tényleg.Temperance!Édesem!-gyerünk!Ki kell nyitnom a szemem!Látnom kell,kik azok akiket nem ismerek fel!Látnom kell az arcukat!-Mozgatja a szemét..
-Akkor vagy álmodik vagy tényleg ébredezik-hallottam egy másik nőt.Őt sem tudom sem névhez,sem archoz kötni.Végre sikerült kipattintanom a szemem.Az arcok nagyon is ismerősek,de mégsem tudom,kik ők.
-Igen!-örvendezett az ázsiai beütésű lány.Nem emlékszem.Tudom,hogy sokat voltam vele.Azt is,hogy nagyon bízom benne és szeretem is,mégsem tudom ki ő!Nem félek.A tekintetek,melyek rám szegeződnek,ismerősek.Úgy hiszem,nem félek tőlük.Bízom bennük.
-Hogy érzed magad?-kérdezte ugyanaz a férfi,aki legelőször megszólalt.Amint ránéztem,egy különösen jó érzés öntött el.Rámosolyogtam.De miért is?Ki ő nekem?Nem a férjem,az biztos.Gyűrűt nem viselek.De akkor ki?Ki lehet az,aki iránt ilyen furcsa érzéseim támadtak?Nem válaszoltam neki,inkább kérdeztem
-Milyen nap van?-fogalmam sincs,miért ez volt az első mondatom
-Szerda-válaszolta nyugodtan és lágyan az öltönyös-December 25-e-karácsony van?Tényleg!Karácsony van!
-Boldog karácsonyt!-nyögtem ki.Nem tudom,miért mondtam ezt,de mindenki elmosolyodott.Ennyire vicces lett volna??
-Most már az-felelte a férfi-Emlékszel ránk?-érdeklődött bizonytalanul
-Igen-feleltem-Mégsem tudom,kik vagytok-láttam a felviduló arcokat ismét szomorúvá válni
-Rá sem emlékszel?-kérdezte az Angela-nak nevezett személy,majd előrehúzott a háta ögül egy aprócska kislányt.Egy lányt,aki nagyon hasonlított rám és az öltönyösre
-Emily!-leheltem,bár fogalmam sincs,honnan tudtam a nevét.Ő a lányom,ebben biztos vagyok!Felültették az ágyra,pontosan mellém
-Igen.Hiányoztál neki.Tudod,hogy ő ki?
-Igen-feleltem a gyönyörűségtől kissé kábán-Ő a lányom-amint ezt kimondtam,szinte azonnal jöttek elő az emlékeim.Eszembe jutott Angela,az öltönyös fazon,Booth.Emlékszem,hogy megkérte a kezem.Cam rémült arca.De mitől is volt olyan rémült?..Emily négykézlábra támaszkodott.A barátaim lesték minden pillanatban,nehogy rám tenyereljen.A lány egyre közeledett a fejem felé,de Angie megállította-Hagyd!-szóltam rá azonnal
-De..A sérüléseid!-hebegte zavartan
-Nem számít-Em a mellkasomra fektette a kicsi fejét.Fájt,de nem érdekelt.Megemeltem a karom és átöleltem,de vigyáztam,nehogy megnyomjam
-Anyu!-hallottam az édes hangocskát-Anyu!-a szívem hevesen vert és képtelen voltam visszatartani a mosolyom.Kimondta!Mindenki csodálattal nézte a kis apróságot.Végre minden eszembe jutott.Sully..Elrabolt,de most már tudom,megmenekültem és biztonságban vagyok,a családommal...Mert ők mind a családom...


***

Miután Sully és Bones elmentek,nagy nehezen felkeltem és lemásztam a lépcsőn.Kitártam az ajtót és megláttam a zokogó Angela-t.Hodgins bőszen nyugtatta,kevés sikerrel.Cam a telefonját nyomkodta.Rá kellett jönnöm,Bones tényleg elment.Tudtam,hogy meg kell találnom.Láttam,ahogy Cam arca felderül egy pillanatra.Végre sikerült elérnie a rendőrséget.Én is hívtam az FBI-t.Összeszedtem a csapatokat.Cam és én autóba ültünk és vezettünk a semmibe.Néha kaptam egy fülest,hogy merre látták a kocsit.Követtem a nyomokat.Megkértem egy srácot,hogy nyomozza le Sully-t.Kiderült,hogy Tim Sullivan 2003-ban halt meg autóbalesetben.Sully pedig csak 2004 óta létezik.Tudtam,hogy valami nem stimmel,így tovább nyomoztattam.Tim eredetileg Roy MacCartny néven született kaliforniai Sanger-ben.Már több országban is körözték gyilkosságért és több rendbeli bűncselekmény elkövetése miatt.Zsarolás és halálra vert nők maradtak utána.Rá kellett jönnöm,az az ember,akivel sokáig jó barátságban voltam,egy igazi pszichopata.Kaptam egy fülest,hogy egy rémült férfi felhívta a rendőrséget Kentucky-ból.Azt állította,hogy Dr.Temperance Brennan kért tőle segítséget,aztán pedig egy pasas rálőtt.Mivel mi nyugat Virginiában voltunk,így nem volt nehéz odatalálni.De az idő vészesen fogyott.Riasztottam az ott lévő összes szarut,én pedig bekapcsoltam a szirénát és jó negyed óra múlva ott is voltunk.Talán ha kicsit később érkezem,Bones már nem él.Mikor rátaláltam,elég rosszul nézett ki.Vért hányt,majd elájult.Cam ijedten nézte a történteket.Temperance-t a Washingtoni kórházba szállították.Súlyos belső sérülések,törött bordák és zúzódott kéz.És még azt mondhatom,hogy megúszta.Akár meg is halhatott volna.


***


"A gyűlölettel könnyebb elbánni, mint a szeretettel, főleg ha csalódtunk abban, akit szeretünk."
Csalódtam Sully-ban.Nagyot.És tudom,lesz még alkalmam másban is csalódni,de nem érdekel.Tim csak kihasznált.Szerettem.Őt is nagyon szerettem,de rá kellett döbbennem,hogy közel sem a szeretet vezérelte.Már biztonságban vagyok és nem félek.Mert itt van mellettem Booth.
"Sok embert szerethetsz a világon, de mindennél jobban csakis egyet."

"A lelki társak gondolata még Platóntól származik. Tudod, az ókori görög filozófus elképzelése szerint az embereknek négy karjuk, négy lábuk és két arcuk volt. Zeusz fenyegetve érezte magát az erejüktől, ezért kettévágta őket, arra ítélve bennünket, hogy életünkben végig a másik felünket keressük."
Én megtaláltam a másik felem.Többé nem kell a világot kutatnom,mert én már rátaláltam arra,akivel le tudom élni az éltem.Akivel el tudom képzelni,hogy 30,40 vagy 50 év múlva is együtt leszünk.És nem csak Booth és én.Angela,Cam,Hodgins és Emily.Mert mi mind így vagyunk egy nagy család.


-THE END-

2012. január 14., szombat

Bones-Kis karácsonyi történet-5

Wshington DC.2012.december 23.
(rádió hangosan szól) Ismét egy csodás reggelre ébredtünk Washington DC-ben!Már csak egy nap van karácsonyig!Hallották emberek??Holnap szenteste!Remélem mindenki megvette az ajándékokat,mert már az összes bolt kiürült!Ha valaki mégis az utolsó pillanatra hagyta,annak pech-je van,mert keresnie kell a városon kívül valami kis ajándékboltot,ugyanis itt már minden bezárt.Akinek saját játékboltja van,az mára már nagyon meggazdagodhatott!Na de most egy kis időjárásjelentés!Ma sem és holnap sem számíthatunk mínuszokra!A hőmérséklet egész karácsonykor 10 és 15 fok között fog mozogni,ezért jobb,ha nem reménykedünk a fehér karácsonyban...
Jaj ne már!Megint reggel!Ráadásul holnap már karácsony.Ez nagyon nem tetszik!De legalább Booth itt van..Még ha nem is velem,de él és itt van a városban.Ideje lenne bemutatnom neki a lányát.Biztos vagyok benn,hogy nagyon büszke lesz majd Emily-re.Csodálatos kislány.
-Jó reggelt szívem!Azt hittem,már soha nem nyomod le azt az órát!-szólalt meg mellettem egy álmos,rekedtes hang.Tegnap nem vitáztunk és a kis..Szóval az a lány már kielégítette a vágyait,de bejelentette,hogy ma és holnap tuti együtt leszünk.Persze én mit is tehetnék ez ellen?Azt szeretném,ha a lányom karácsonya tökéletes lenne és ha ehhez ez kell!...Sully átkarolt-Holnap karácsony.Ugye tudod,hogy nekem te vagy az ajándék?-jaj de álszent!Én az ajándék?Nekem meg ő a pokol..Ha létezik olyan-Ma még te is dolgozol ugye?
-Igen-remélem ő is és akkor nem lesz a nyakamon
-Én is.De a holnap a mienk!Csak és kizárólag a mienk.Lesz mit csinálnunk!-vigyorgott,majd megcsókolt és kikászálódott az ágyból,én pedig követtem
-Nekem rengeteg dolgom lesz.Mivel nem Angela-éknál leszünk,így nekem kell főznöm és szeretnék sütni is valamit.Arról nem is beszélve,hogy még ki kell takarítanom-remélem ez elég ok arra,hogy békén hagyjon
-Nem baj.Majd segítek és hamarabb végzel-átkarolt,de közben megnyomta a bordáimat és én felszisszentem-Sajnálom!Nem akartam megnyomni!
-Te okoztad.Láttad már a műved?-felhúztam a pólóm és megmutattam a kék-lila foltokat
-Megérdemelted-most nagyon elképedtem!Talán igaza van,de akkor sem kellett volna megvernie!
-Ez nem igaz
-De igen.Feleseltél és én nagyon dühös lettem.Tudod,hogy nem szabad felidegesítened!-tudom.De még mennyire,hogy tudom!Inkább témát váltok,mert nem valami jók az esélyeim ebben a vitában
-Emily ma Angela-éknál lesz.Csak este hozom haza-na ez már jobb.
-És engem nem kellett volna megkérdezni erről?-miért tettem volna?Semmi köze hozzá.
-Úgy gondoltam,hogy szívesen lennél egy kicsit a sírása és nevetgélése nélkül.Egyébként Angie hívta meg magához!-tegnap a drága barátnőm kitalálta,hogy Em ma velük lehessen egész estig.Szerintem forral valamit.Még nem mondtam el neki,hogy tegnap mi történt köztünk Booth-tal,de szerintem nem is fogom
-Igazad van.Így legalább többet lehetünk együtt!-megint közeledett.Hát sajnos ki kell ábrándítanom!
-Ma sokáig dolgozom,hogy holnapra minden kész legyen.Ezért is jött kapóra Angie ajánlata-azt hiszem ezt megoldottam
-Értem.Igaz.Akkor tudod,hogy hol töltöm az estét.Majd éjjel hazajövök,hogy a karácsony reggelt már veled tölthessem!És természetesen benézek hozzád majd a Jefferson-ba..Apropó Jefferson!Cam-nek kimagyaráztad a történteket?-hát azt hiszem most megint hazugsághoz kell folyamodnom
-Igen.Nem nagyon hitt nekem,de sikerült meggyőznöm,hogy csak félreértés történt-nagyon helyes.Most pedig térjünk ki a további kérdések elől!Ideje felkelteni Emily-t!Bementem a szobájába és felkapcsoltam a villanyt
-Ébresztő kicsilány!-megsimogattam,ő pedig megfordult és átölelt-Jó reggelt!Ideje felkelni!-a kis cumis!Annyira szeretem!
-Hagyd,ha nem akar felkelni!-szólalt meg a hátam mögött Tim-Majd én elviszem
-Szó sem lehet róla.Én viszem be-jelentettem ki azonnal és egyértelműen
-Miért ne vihetném ma én?
-Ez egyszerű.Mert nem bízom benned-elmondtam az igazat.Mi mást hazudhattam volna?
-Nagyon helyes.Én sem tenném.De sajnos neked muszáj-nem.Semmit sem muszáj.Nem fogja elvinni a lányom,mert nem érhet hozzá!
-És tisztába is rakod?-ez minden pasit elijeszt.Angela-tól tudom.Még Hodgins sem kedveli pelenkázást.Pont ahogy reméltem.Sully elhúzta a száját
-Miért?Tisztába kell rakni?-jézusom!Ezt most úgy kérdezi,mintha egy pelenkás babán rajt kéne hagyni a kakis meg pisis pelenkát!
-Nem...Naná te észlény!Mit gondoltál?-ez elég lekezelő volt.De igaz?Hogy lehet ilyet megkérdezni?Először nem vettem észre,de Tim erős léptekkel mögém jött és a nyakamnál fogva felhúzott
-Tudd,hogy hogyan beszélsz velem Temperance!Kezd nagyon elegem lenni a visszabeszélésedből!Vigyáznod kéne magadra!-mondta összeszorított fogakkal.Fájt,ahogy szorított,de nem érdekelt.Már van segítségem,hogy kijussak innen.Elengedett,majd kiviharzott a szobából
-Jó reggelt kincsem!-szólongattam újra Emily-t


***


Ma.Ma végre kiderül,hogy sikerült-e a tegnapi vizsga.Én úgy éreztem,hogy igen,de sosem lehet tudni.Remélem Temperance-nek elmondhatom majd a jó hírt.Már úton vagyok az FBI épülete felé,hogy megtudjam,vajon sikerült-e.Ha igen,akkor megkapom a jelvényem és a fegyverem és talán még társat is kapok..Mondjuk Bones-t.Újra tökéletes lenne minden.Már csak a lányommal kell találkoznom,de ezt is meg fogom oldani.


***


Már egy ideje bent vagyok a Jefferson-ban.Miután elüldöztem Sully-t,végre Emily is felkelt.Lassan dél van és még senki nem zaklatott.Még Angela sem kérdezett semmit.Úgy érzem,hogy valami készül.Tudom,hogy terveznek valamit,csak azt nem tudom,hogy mit.És még csak be sem tudom bizonyítani,hogy igazam van.Azért igazán beavathatnának...
-Szia Angela!-végre valaki idejött hozzám a boncasztalhoz
-Szia édesem!Hogy megy?-mióta érdeklődik a munka felől?Érdekelni szokta,hogy hogy vagyok,mi történt tegnap,miután elmentem,mi történt Sully és köztem,sőt,még ki is szokott oktatni,de a munkám soha nem érdekelte.
-Nem túl jól.Sajnálom,hogy Mr.Bray beteget jelentett.Így,hogy nincs gyakornokom,nekem kell mindent csinálnom.Persze szeretem a munkám,de most jobban esne egy kis papírmunka.
-Akkor menj fel az irodádba-tuti valamit tervez.De úgyis kihúzom belőle!
-Megcsináltad,amit kértem?-de előbb a munka
-Igen.Ezért is jöttem.Az áldozat így nézhetett ki.Sajnos nem találtam meg egyik adatbázisban sem.Lehet,hogy valamit elrontottam?-jól csinálta.Ebben biztos vagyok.De ki lehet ez a nő?
-Biztos vagyok benn,hogy helyesen dolgoztál Angela.Már rég nem hibáztál és tudom,hogy nem most fogod elkezdeni-rám mosolygott
-Köszi szívem!Akkor én megyek is és megnézem,hátha mégis hibáztam!-megfordult.Nem hagyhatom elmenni!
-Angela!-kiáltottam utána-Mi bajod?Mit tervezel?Vagy csak simán kerültök engem?-látszik az arcán,hogy zavarban van
-Nem kerüllek és nem is tervezek semmit../semmi olyat,amivel ártanék neked/
-Hát persze..Akkor tehát miért is kerülsz?
-Nem kerüllek!Tényleg!El is mehetnénk ma együtt ebédelni.multkor úgysem jött össze.Ja és holnap karácsony!Jó lenne,ha te és Emily eljönnétek hozzánk 25-én.Persze Sully nélkül!-elég gyanús nekem ez a lány,de nem számít.Talán csak én látok rémeket
-És mégis mit mondjak Tim-nek? "Bocsi,de Angela megtiltotta,hogy te is elgyere"?-végül is igazam van.Hiszen nem tudom,csak úgy lerázni.Szerettem volna Booth közelében tölteni a karácsonyt,de ez sem jön össze.Nem is hittem,hogy sikerül.
-Igazad van.De őt akkor sem látom szívesen!Majd én elintézem.Mint mindig-mosolygott,majd elment.Elintézi?Biztos,hogy akarom én ezt?"Mint mindig."Mikor mindig?Most is intézkedik.Érzem..


***


Itt vagyok az iroda előtt és nem tudom,hogy mit tegyek.Azt hiszem,félek belépni.Ha nem feleltem meg,akkor minden küzdelem hiába volt.Nagyon nehéz az ajtóhoz érni és bekopogni,de nem állhatok kint,mint egy hülye!Mindenki engem néz.Végtére is férfi vagyok!Most is úgy kell viselkednem!Igen!(kopogás)
-Jöjjön be Mr.Booth!-ez az ismerős hang.Csak most azzal a különbséggel,hogy nem Booth ügynök-nek nevezett,hanem csak simán Mr.Booth-nak.Nagyon furcsa
-Jó napot Uram!-még most is bennem van az a tisztelet,amit meg kellett adni annó
-Foglaljon helyet!-mutatott a vele szemben lévő székre,én pedig engedelmeskedtem-Remélem tisztában van vele,mennyit jelentett az FBI-nak az ön munkája a múltban-Tuti nem sikerült.Most pont úgy beszél,mint aki közölni akar egy rossz hírt
-Igen Uram-feleltem továbbra is tisztelettudóan.Nem tudom,ez mennyire nyalizás,de néha be kell vetni.És egyébként is!Így több esélyem van megkapni: a jobb irodát,a jobb fotelt,a jobb munkát és természetesen a jobb társat.itt Bones-ra gondolok,mert szerintem nálunk tökéletesebb páros a világon sincs.Erre ő tuti azt mondaná,hogy nem is ismerem a világ összes párosát.
-Azt hiszem,hogy helyes volt,hogy elment Afganisztánba harcolni.A legjobb döntés volt tőlem,hogy elengedtem-hát ilyen nincs!Nem lehet igaz,hogy nem sikerült!
-Értem-fel akartam állni,hogy kimenjek.Számomra már egyértelmű volt ez az utolsó 2 mondat
-Most hová megy?-érdeklődött értetlen fejjel.Hát mégis hová?El innen!-Nem is várja meg a beszélgetésünk végét?
-Elnézést Uram.Azt hittem,hogy már befejezte-mégis mit akarhat még?
-Nagyon jót tett magának,hogy elment,mert sokkal jobban teljesített a vizsgán,mint mikor először hozzánk került.És hozzátenném,hogy azt nehéz felülmúlni-elém csúsztatta a jelvényt és a fegyvert-Gratulálok Seeley Booth különleges ügynök!-a kezét nyújtotta és kezet fogtunk
-Köszönöm Uram!-hihetetlen!Én meg azt hittem,hogy nem feleltem meg az előírásoknak.Már épp ki akartam menni,amikor utánamszólt
-És Booth ügynök!-megfordultam-örülök,hogy életben van!
-Én is-végül kiléptem az ajtón.Hihetetlen!Sikerült!!Meg van!Ezt meg kell ünnepelni!Fel is hívom Temperance-t!..Vagy mégsem.Az oké,hogy van telefonom és az ő száma nem változott,de mégsem ünnepelhetek vele.Sosem akarnék neki rosszat.Márpedig Sully nem tesz neki jót.Előbb meg kell szabadítanom tőle.Most,hogy van fegyverem és jelvényem,van befolyásom is.Simán fog menni az egész!


***


Már vagy 4 órája folyamatosan dolgozom.Senki nem jött ide hozzám,csak Cam hozott egy kis kávét.Lerakta és már ment is tovább.Miért nem foglalkoznak velem?Persze néha jó a nyugalom,de ez most nagyon gyanús!Nem tudom mennyire lesz jó hatással rám a tervük.
-Szia drágám!-köszönt Tim a hátam mögül,ezzel egy időben pedig meg is hallottam a csipogást.Lehúzta a kártyát
-Szia Sully-viszonoztam egyhangúan
-Gyere!Ideje enni,mert éhen fogsz halni!-viccelődött,közben pedig a boncasztalra támaszkodott,ami nagyon fel tud bosszantani!
-Ne..!Támaszkodj az asztalomra!Tudod,hogy utálom!Összeszennyezed a csontjaimat!-nagyon nem szeretem,ha valaki a csontjaimhoz nyúlkál!És Tim nagyon közel volt hozzájuk
-Bocsi.Szóval jössz enni?-miért nem tud már békén hagyni?
-Angela-val beszéltem meg az ebédet!-mondtam védekezésként
-Én nem látom a barátnőd.Sőt,mást sem.Szerintem már rég elfelejtette,szóval menjünk-na jó.Úgyis beszélnem kell vele.Még nem tudom,hogy hogyan fogom neki beadni,hogy Booth-nak látnia kell a lányát,de megoldom.Én mindig mindent meg tudok oldani,ez sem okozhat gondot.
Gyorsan felmentünk a táskámért és a kabátomért,mert persze Sully egy percre sem hagyhatott egyedül.Elkéreckedtem Cam-től,aki valamiért egy cseppet sem tiltakozott,de még Angela sem,aki ott állt mellette.Egyáltalán mit keres itt Angie?Nem tudom,hogy mit forralnak,de mind benne vannak,az biztos.Viszont Angela vagy elfelejtette vagy nem akart tudomást venni az ebédünkről,mert szóvá sem tette,hogy esetleg mi ketten mentünk volna.Nagyon furcsa ez az egész,de most jobb,ha a mondandómra koncentrálok.El kell érnem,hogy Tim beleegyezzen a Booth-tal és Emily-vel kapcsolatos dologba.A találkozás..
Közben leugrottunk a lányomért.Mostanában velem szokott ebédelni,aztán újra visszaviszem a gyerekmegőrzőbe.Néhány perc múlva már ott is voltunk a Royal Diner-ben és leültünk a szokásos helyünkre az étterem legvégén lévő asztalhoz az ablaknál.Épp,hogy levetkőztünk,már jött is az új pincérfiú.Egész megkedveltem,mert nagyon kedves és olyan szeleburdi.Még gyerek.Csak 19 éves,de muszáj dolgoznia,hogy eltartsa magát,mert a szülei meghaltak tavaly egy autóbalesetben.Most agyon hajszolja magát,hogy ősztől egyetemre mehessen.Szívesen adok neki borravalót.Megérdemli.
-Jó napot Dr.B és Sullivan ügynök!Hogy vannak?Hát szia te is picur!-köszönt Em-nek is,mikor meglátta,majd megsimogatta a fejét
-Hagyja a lányom.Nem azért vagyunk itt,hogy enyelegjen velünk!-szólt neki mogorván Tim
-Sully!-sziszegtem a fogaim között
-Elnézést.Csak tudja reggelente,mikor dolgozom,sokszor el szoktam foglalni és most gondoltam köszönök neki is,mert ő is érti és ő is ember!-a srác nem nagyon kedveli Tim-et,de ezzel nincs egyedül.
-Hol marad a tisztelet kölyök?!-pattant fel Sully
-Nyugi Sully!Fejezd be!-megragadtam a karját és visszahúztam a padra,velem szembe,majd Rich-hez fordultam-Én a szokásosat szeretném,Emily-nek pedig megmelegítenéd ezt?-nyújtottam át a bébiételt
-Természetesen Ms.Brennan!-mosolyodott újra el a fiú-Magának mit hozhatok?-látszott rajt,hogy nagyon türtőztetnie kell magát,nehogy kitörjön.Hiszen nem veszítheti el az állását..
-Én is a szokásosat-felelt Tim önelégült vigyorral a képén.Richard elment,Sully pedig meg akarta fogni az asztalon fekvő jobb kezem.Amitn megéreztem az érintését,azonnal elhúztam a karom.Most igazán nem kell tőle semmilyen gyengédség...De mostmár térjünk a lényegre!
-Szeretném,ha Booth láthatná karácsonykor a lányát-kezdtem bele,de ő természetesen belevágott a szavamba
-Szó sem lehet róla-hát ezek szerint ez nem lesz valami egyszerű,persze nem is gondoltam
-A lánya!Még nem is látta őt!A nevét is csak hírből ismeri!Nem tagadhatom meg egy apától a lányát Sully!-talán sikerrel járok.Az biztos,hogy küzdök a végsőkig-Csak fél órát adj nekik!
-Nem!Azt mondtam,hogy nem!Emily már az én lányom!Világos?Te pedig a jegyesem vagy,szóval hamarosan érvényesíthetem magam az apa szerepben!
-De hisz nem is szereted!-talán durva kijelentés volt,de igaz.Mióta Tim kimutatta a foga fehérjét,megtudtam,hogy soha nem szerette Emily-t
-Mit számít!De muszáj felnevelnem és ha én nevelem,akkor Booth számára senki!Remélem érthető voltam!És egyébként is..Hamarosan szülsz nekem egy gyereket és akkor minden megváltozik!-Mi?
-Ki mondta neked ezt a hülyeséget?Nem szülök neked egy gyereket sem!-bárcsak befogtam volna a szám!Hogy lehetek ilyen bolond??
-Én!És legyen ez elég!Szülsz nekem,ha tetszik,ha nem!-megfogta a kezem és lerántotta az asztalra,amitől elkezdtek csörömpölni az asztalon lévő tányérok.Én azonnal visszahúztam a karom és körülnéztem.Az étteremben hatalmas gyend lett.Még a légy zümmögése is tisztán hallható volt.Mindenki minket bámult
-Menjünk!-pattantam fel a helyemről,majd elkezdtem öltözni,aztán felöltöztetni Emily-t.Sully követte a pédám.Kifele menet Rich még megfogta a kezem
-Minden rendben Dr.B?-kérdezte suttogva,nehogy valaki meghallja,de nem sok sikerrel.Én bólintottam,majd Sully megragadta a srác ingét
-Na ide figyelj te kis suhanc!Szálj re Temperance-ről,mert nagyon megbánod!Világos?Nagyon nagyra vagy magaddal,de kisebb lesz az arcod,mikor beverem!-sziszegte a fogai között
-Fejezd be Sully!-megfogtam a kezét és elráncigáltam az ajtóig,de Rich keresi a bajt,mert utánunk szólt
-Nem félek magától.Talán azt hiszi,hogy mindenkinél erősebb,de figyelje meg,valaki meg fogja dönteni a hitét!-Tim ingerülten megfordult.Ugyanazt a tekintetet láttam a szemeiben,mint mikor megvert vagy mikor majdnem megfojtott.Közelebb ment a fiúhoz és megpróbálta megütni,de az első próbálkozása kudarcba fulladt,azonban a második nagyon is célt ért.Az emebrek próbálták őket szétszedni,de Sully teljesen vak lett
-Azt hiszed,nagyfiú vagy?Valójában csak egy szánalmas kis senki,aki még a fenekét sem tudja kitörölni mama nélkül!-újra megütötte,közben pedig szorította Rich ingét és felemelte a földről a srácot.A fiú védekezett és jól orrba nyomta Tim-et.Innentől kezdve hatalmas balhé keveredett.Egymást követték a pofonok,míg végül sikerült lefogni a két férfit.Összesen 8 erős férfi nyomta a földhöz a két embert,akik szép lassan lenyugodtak.Illetve az egyikük,vagyis Rich.Az étterem vezetője odajött hozzám
-Sajnálom Dr.Brennan,de sajnos távozniuk kell!-hát persze.Mi mást is várhattam volna Sully-tól?!Kitiltat a kedvenc helyemről,onnan,ahova a legtöbb jó emlékem fűződik
-Megértem.És sajnálom!-megragadtam Tim karját,aki közben épp feltápászkodott
-Dr.Brennan!-szólt utánam a főnök-Önt bármikor szívesen látjuk,de a botrányokat nem tűröm,tehát ha ide jön,kérem ne hozza magával a barátját!-hangja kemény volt és egyben kedves is.Éreztem,hogy tényleg nem rám haragszik
-Maga is akar?-szólalt meg ismét Sully és megindult,de én kirángattam
-Nem vagy normális!Mégis mit képzelsz?!-támadtam rá azonnal,miután becsukódott az ajtó-Hogy csak úgy nekiugrasz akinek akarsz?Azt hiszed,hogy olyan erős vagy pedig valójában te vagy a leggyengébb az összes férfi közül,akit ismerek!Szánalmas vagy!Nincs benned semmi tartás!-megütött.Itt,az utca kellős közepén,a lányom előtt.Ehhez már bátorság kell-Most azt hiszed,hogy te győztél,mert meg tudsz verni egy nőt?Ha tudnálak bántani,ha nem tartana vissza semmi és senki,már rég a börtönben csücsülnél!-most a másik oldalról kaptam egy pofont
-Nem volt elég?-kérdezte gúnyosan,de érezni lehetett a hangján,teljesen elképedt attól,hogy fellázadtam ellene.Mosolyogni kezdtem,aztán felnevettem
-Röhelyes vagy!-suttogtam,miközben közelebb hajoltam hozzá.Megfordultam és menni készültem,de ő megfogta a kezem
-Most azt hiszed,legyőztél!De jól figyelj,mert csak egyszer mondom el!A háború,csak most kezdődik!-ezt ő is ugyanúgy mondta,mint az imént én neki.Az arcomba súgta,s közben ördögi vigyor ült ki az arcára-Legyél észnél,mert egy pillanat alatt elveszíthetsz mindent!-nagyon nem tetszik ez nekem.Mindigis utáltam a fenyegetéseket,de tudom,hogy Tim be is tartja,amit mond.Félek..Szorosan fogom a lányom kezét,aki toporzékol,hogy vegyem fel.Még kicsi.Nem tud sokat sétálni..
-Nem félek!-sziszegtem összezárt fogakkal,mint egy kígyó
-Szerintem pedig nagyon is félsz Temperance!És ezt be is bizonyítom!Könyörögni fogsz,hogy bocsássak meg!Könyörögni fogsz majd a lányod életéért!-ezt már emelt hanggal mondta.Elállt a lélegzetem.A lányom élete?Képes lenne bántani???Igen..Képes rá..Mereven néztem a szemébe,melyből önelégültség sugárzott,közben pedig könnyek gyűltek a sajátomban
-Nem teheted!-nyökögtem minimálisan halk hangon
-Kipróbálod?-kérdezte gúnyosan.Nem tudtam,hogy mit feleljek.Nem kockáztathatom a lányom egy kis makacsság miatt!
-Nem..Sully..Kérlek..Ne bántsd őt!Ő az életem!-szánalmas,ahogy könyörgök,de nem tehetek mást
-Tudom.Csak vele tudlak megfogni..Na meg persze most már Booth-tal is-nevette
-Mit akarsz,mit tegyek?-suttogtam a lehető leghalkabban,mintha azt akarnám,hogy meg se hallja
-Kérj bocsánatot.Ez nekem bőven elég!-vigyorgott még mindig öntelten.Hihetetlen,hogy ennyire tudja,mit csinál
-Sajnálom!-ezt nagyon nehéz volt megtenni,de így nem eshet baja senkinek..Illetve Emily-nek biztos nem


***


Hol van ennyi ideig Brennan?Szerintem már nagyon hosszú ideje ez lesz a legszebb estéje.Végre bepótolhatja az elveszett karácsonyt,amit Booth nélkül töltött.A tervem hibátlan és megtörhetetlen.Sully semmire sem fog rájönni,mivel még Brennan sem tudja.Majd tuti fog egy kicsit tiltakozni,de biztos vagyok benn,hogy sikerülni fog.Újra összehozom őket!Mesés lesz!Talán a "csapat" tagjai közül engem dob fel a legjobban ez az egész.Cam is örül,de félti Brenn-t.Persze megértem.De én megígértem a barátnőmnek,hogy nem eshet baja és ezt be is tartom!Mivel Emily ma nálam lesz,így attól sem kell tartanom,hogy Sully esetleg rajta keresztül fenyegeti majd Temperance-t.Tudom,hogy ma minden össze fog jönni!Hodgins is ellenezte az elején ezt az egész ötletet.Veszélyesnek találja.Igazából nem is Tempe-t félti,hanem engem és a fiúnkat.Attól fél,hogy Sully minket vesz majd célba az elgondolásomért.Én azonban nem engedtem neki és eddig pontosan úgy alakul minden,ahogy elterveztem.Tökéletes.Lassan visszajön az ebédről,Sully pedig hosszú időre kikerül a képből...És már itt is van!
-Szia édesem!Hogy vagy?Milyen volt az ebéd?-látszik rajt,hogy nagyon kivan.Szegényem!Vajon mi történt?
-Rossz.De most hagyjuk ezt Angie.Inkább azt áruld el,hogy miért nem veled mentem enni,ahogy megbeszéltük?Mert én azt hittem,hogy nem kerülsz engem!-nagyon fel van dúlva.Muszáj tudnom,hogy mi történt!Most azonban ezt nem lehet.Nem tudom,hogy milyen belső érzés késztet mindig arra,hogy az emberek kibeszéljék nekem a lelküket,de nem bírom megállni.Egyszerűen mindent tudnom kell!
-Biztos?-nem hagyhattam szó nélkül-Megvert?-kérdeztem,kicsit félve a választól
-Nem..Illetve kaptam 2 pofont,de az nem számít.Most kérlek ne beszéljünk erről Angela!Majd..-látszott rajt,hogy nagyon próbálja leplezni szomorúságát,de én mindent kiszemelek.Most úgy megvigasztalnám!De miért is ne?Megtehetem!Lassan 16:00.Már szürkület van és talán fél óra múlva teljesen sötét lesz odakinn.Akkor elérkezik az idő..
-Rendben.De tudnod kell,hogy ha szükséged van rám,akkor én itt vagyok neked!-megöleltem,már amennyire a sebei engedték,majd ott hagytam egyedül a laborban.Tudom,hogy hamarosan vidám lesz és végre életre kel a "halott" Brennan!
(Egy 3/4 óra múlva)Itt az idő.Mindenki a helyén van,én elvezetem Brennan-t a találkahelyre,aztán elmegyek Emily-ért,visszajövünk és várom a fejleményeket.Már nagyon izgulok!
-Szia szívem!-köszöntem vidáman
-Szia Angela-nagyon le van hangolva,de a tervem majd felborzolja az érzelmeit
-Ugyan már!Ne legyél ilyen bús!-nyögtem,majd megragadtam a jobb kezét
-Minden rendben Angela!Jól vagyok és egyáltalán nem vagyok szomorú!-na szép.A szokásos "védekezés"
-Oké.Gyere!Garantálom,hogy fel fogsz vidulni!-elkezdtem a lépcső felé húzni
-Miért megyünk a tetőre?-miért tetteti mindig,hogy semmit sem ért??Végre felértünk
-Ne aggódj!Minden el van rendezve!Bízz bennem!-ő teljesen össze volt zavarodva,én pedig kilöktem az ajtón,majd becsuktam és leszaladtam a földszintre


***


Mi a fene folyik itt?Mit keresek a tetőn?Vajon Angela miért hozott ide?...Most azt hiszem,megkaptam a választ a kérdéseimre.Drága barátnőm tényleg tervezett valamit..Booth ott állt előttem,azzal a hihetetlen charme-jával és engem bámult a mély barna szemeivel.Gyorsan megfordultam és le akartam menni,de ő megállított.
-Ne menj el!-suttogta a fülembe.Beleremegtem
-Nem kockáztathatok Booth!Egyszer már majdnem lebuktunk és még egyszer már nem akarom ezt átélni.Nem kockáztathatom a lányom életét!-talán ezt nem kellett volna kimondanom,de annyira elvarázsolt!Néha,mikor vele vagyok,tényleg el tudom hinni,hogy létezik varázslat.
-Hát ezzel fenyeget az a szemétláda?-ránéztem,amit lehet,hogy nem kellett volna,mert utána már nem tudtam elfordulni.Hihetetlen,hogy ennyire "megigéz"!Ez annyira irracionális!-Ha engeded,akkor megvédlek titeket!
-És mégis hogyan?Régen más volt Booth!-tudom,hogy szeretne megint az a hős lenni,mint régen,de nem látom reményét ennek
-Egyedül szeretnéd megoldani?-éreztem a hangjában,hogy ha esetleg igent mondok,akkor rám fogja hagyni,viszont tudom,hogy soha nem nyugodna bele
-Nem erről van szó..Én csak..Csak félek,hogy elveszítem őt vagy téged...Angela-ékat..Én csak..Nem akarok kockáztatni-nyögtem ki végül
-Mi..Én segíthetek!-búgta meggyőzően
-Mégis hogyan?Nincs semmi befolyásod!Ő FBI-os Booth!Hiszen te tudod a legjobban,hogy miket lehet elérni ezzel!-már nem láttam a könnyeimtől és minél hamarabb szeretnék kiszabadulni ebből a helyzetből.De ekkor megpillantottam valamit..
-Seeley Booth különleges ügynök,FBI!-hallottam meg az ismerős szöveget.Valami furcsán jó érzés töltött el.Valami,amit már régen nem éreztem,valami,amit elnyomtam magamban,egészen mostanáig-Így van-szólalt meg újra-Tényleg nagyon jól tudom,hogy mit tehet Sully az FBI-os köreivel és biztos lehetsz benne,hogy én meg tudom tenni ugyanazt!-közelebb jött én pedig csak ámultam.Hogy csinálta?Mármint sejtettem,hogy mivel elég jó volt,ezért visszaveszik,de ilyen hamar?-Angela mindent eltervezett és hidd el,nem lesz gond!-mondta még mindig azon az elképesztően nyugodt hangon,közben pedig átkarolt-Neked csak az a dolgod,hogy legyen egy jó napod!-megcsókolt én pedig képtelen voltam tiltakozni.Csak az járt a fejemben,hogy végre vele lehetek és most tényleg vele!Csak vele..-Ó..!-hallottam újra a hangját,mikor elengedett-Majd' elfelejtettem!Mikor elmentem,már meg volt a karácsonyi ajándékod és még nem volt alkalmam odaadni!-előhúzott a zsebéből egy dobozt.Jól tudtam,hogy mi ez..Ez AZ a doboz!Teljesen elakadt a lélegzetem.Most mit mondjak?Mit tegyek?Te jó ég!-Remélem tetszik!-kinyitotta a bársonnyal bevont puha anyagú kis fekete dobozkát,melyben egy gyönyörű gyűrű volt.Noha láttam már szebbet is,nekem ez volt a tökéletes.Azonban mégsem tudtam hozzászólni-Papi adta még a nagyinak és most szeretném,ha a tied lenne.Gyere hozzám feleségül!-az utolsó mondatot már úgy suttogta.Nagyon érzéki volt és én egyszerűen nem bírtam megszólalni.Nem ment.Nyitottam a szám,de egy árva hang sem jött ki rajta.Ez annyira..Olyan mesébe illő!Csak állok és bámulom azt a csodás ékszert és csak annyit szeretnék mondani,hogy igen,bármikor,mégsem megy.Összecsukta a gyűrű aprócska koporsóját,majd a kezei közé rejtette.Olyannyira pici volt és Booth-nak pedig akkora a keze,hogy teljesen eltüntette az ajándékom.Mire feleszméltem,már csak a szomorú arcát láttam.Pontosan ugyanazt a fájdalmat,amit én magam is érezni szoktam.A sivár visszautasítás.
-Miért raktad el?-kérdeztem értetlenül,mikor végre visszatért a hangom-Én..Csak nem számítottam rá.Még nem is válaszoltam.Vagy esetleg meggondoltad magad?-ámbár tudtam a választ,mégis féltem..
-Dehogy!-mondta zavartan és újra előkotorta a kis fekete bársonyborítású dobozkát-Azt hittem,hogy már nem szeretnéd!-mormogta maga elé kicsit letörten
-Hát ezt vetted ki a viselkedésemből?-tudakoltam lágyan,aztán odabújtam hozzá,ő pedig egy pillanatot várt,majd visszaölelt és úgy maradtunk.A fejét ráhajtotta az enyémre-Szeretlek!-súgtam,közben pedig a szemem egy pillanatra sem nyitottam ki,nehogy elillanjon ez a pillanat-És igen!Yes,ja,da,oui,ano,naí,hai,sí,igen,minden nyelven!-még jobban hozzábújtam.Úgy éreztem,hogy már el sem szakadhatok tőle,mert abba mindketten belehalunk.Mit számít,hogy mit gondolok racionálisnak vagy mit sem,mielőtt találkoztam Booth-tal,a szerelemben sem hittem és most tessék.Itt van és nem szabadulok tőle,akárhogy próbálkozom.Így hát minek ellenkezzek?Lassan megcsókolt,én pedig örömmel viszonoztam.Bár pulcsiban voltam,mégsem fáztam.Inkább melegem volt.Talán épp mert Ő ott volt mellettem.Forróság lepte el az egész testem és legszívesebben levetkőztem volna.De Booth másképp gondolta
-Nem fázol?Odaadom a zakóm-már kezdte is levenni és én nem bántam
-Nem kell-feleltem könnyedén-Ha kéne,elkértem volna!
-A régi Bones!-megcsókolta a homlokom,aztán elkezdte visszavenni a felsőjét,de én megállítottam
-Ne!-súgtam,majd a szájához hajoltam.Az ajkai érintése szinte égetett.Az az érzés,ami akkor kerít hatalmába,mikor vele vagyok,az elmondhatatlan
-Biztos ezt szeretnéd?-nem mondtam semmit,válaszként újra megcsókoltam.Lassan a pulcsim alá nyúlt és a derekamra helyezte a kezét.Gyengéd érintése egyre feljebb csúszott,közben pedig mindvégig éberen figyelte minden mozdulatom.Nem akart fájdalmat okozni.Biztos voltam benn,hogy ő is szeretné.Velem akar lenni és nem számít,hogy milyen hideg is van valójában.Levettem a pulcsim,aztán a többi felsőm,mert Booth nem lett volna rá képes úgy,hogy ne okozott volna fájdalmat.Csak egy melltartó takarta a felső testem egy részét,mégsem fáztam.Még mindig pokolian melegem volt!Booth mindkét kezével végigsimította a sérüléseimet.Tudtam,hogy mire gondol
-Hogy volt erre képes?!-suttogta megdöbbenten-Ez egy állat!De ne félj!Többé nem teheti meg!-megcsókolt,aztán ős is nekiállt vetkőzni.A földre került ruhákat gondosan leterítette,hogy kényelmesebb legyen mindkettőnknek,de engem már semmi sem érdekelt.Lehetett volna -20° is,mégsem fáznék és tudom,hogy neki sincs a gondja a hideggel.Letérdeltünk.Ő velem szemben volt és minden mozdulatát gyengédre intézte.A végtelenségig bírtam volna mellette.Csak ő,csakis Booth járt a fejemben.A mozdulatai,az érintése,a hangja,minden,ami vele kapcsolatos.Minden,ami Ő!


***


Hosszú ideje csak feküdtünk a földön.Még mindig nem fáztam és tudtam,hogy ő sem.Csodálatos érzés volt,ahogy átkarolt.Jól tudtuk,hogy senki nem zavarhat meg minket,így nem féltünk.Beszélgettünk.Hallgattam a történetét.Nem is a történetét,inkább a hangját.Olyan jó volt újra mellettem tudni!Nem is tudom,hogy mikor éreztem magam utoljára ilyen jól.Az éjszaka takart minket és ahogy ott feküdtünk,még a hó is elkezdett szállingózni.Nagy pelyhekben hullott és ahogy a testünkhöz ért,azonnal elolvadt.Booth betakart.Felülmúlhatatlan ez az érzés.
-...Meglőttek,én pedig elbújtam egy bokor mögött,nehogy újra eltaláljanak-hallgattam a mesét.Szinte csilingelt a fülemben a hangja-Aztán a következő emlékem már az volt,hogy egy hatalmas házban ébredtem,ahol csak nők voltak.Abból,ahogy néztek rám,még életükben nem láttak férfit.Össze-vissza viháncoltak zavarukban.Az egyetlen,aki magánál volt,az a ház legidősebb tagja,egy öreg néni volt.Nina-nak hívták.Kedves nő,de cseppet sem volt ínyére,hogy a lányai rám találtak.Ez a hely elég civilizálatlannak tűnt.A legközelebbi város is kilométerekre található,telefon pedig semmi.Egy sem volt a közelben.Azok a nők mindent maguknak termesztettek és tenyésztettek.Teljesen el voltak zárva a külvilágtól.Olyan volt ott,mint egy kalitkában vagy mint a sivatag közepén.Tudod,hogy van kiút,de merre?Elég súlyos sérülést kaptam,így sokáig kellett ott feküdnöm.Ha tudnád,hogy hányszor próbáltam megszökni!De ők okosabbak voltak.Mindig rám találtak és én soha nem leltem meg a legközelebbi várost.Úgy éreztem magam,mint egy fogoly.Végül Nina úgy döntött,hogy örökre ott maradok és segítek azoknak a lányoknak,hogy teherbe essenek.Persze én nem egyeztem bele.Sosem tettem volna.Azonban egy éjszakán rólad álmodtam-hangja elhalkult.Éreztem,hogy ez nem épp kedvező téma számára-Olyan valósághű volt,hogy azt hittem te vagy az ágyamban-Booth levette rólam a kezét és felült-Sajnálom!-motyogta az arca elé tett kezeibe-Sosem akartam lefeküdni egyikkel sem!-úgy védekezett!Pedig ha tudná,hogy felesleges!Hiszen nem az ő hibája
-Nem a te hibád!Férfi vagy.Neked is vannak szükségleteid és nem tehetsz róla,hogy azon az éjjelen,mikor épp ejakulációd volt,odament egy lány!Ő használta ki az alkalmat,valószínű még maga sem tudta,hogy mit tesz.Hiszen ha még nem látott férfit,akkor nem is ismerheti ezt a nemet és szinte biztos vagyok benn,hogy Nina mondta neki,hogy legyen a közeledben!Ez nem a te hibád!-megöleltem és megcsókoltam,majd visszafeküdtünk,ő pedig folytatta a mesélést
-Hiába épültem fel,nem bírtam eljönni.Már nem azért,mert fogalmam sem volt,hogy merre induljak vagy mert visszatartottak,hanem mert tudnom kellett,hogy a lány teherbe esett-e
-És?-szóltam bele.Elég türelmetlen vagyok,mert engem is nagyon érdekel,hogy mi történt
-Nem.Vártam 2 hónapot,addig tudtak hazudni,de aztán mikor nem nőtt a hasa,végül otthagytam őket.Az a nő,aki az ágyamban volt akkor éjjel,megmutatta,hogy merre találom a várost.Igazából ő is ugyanolyan áldozat volt,mint én.Végre kiszabadultam arról a helyről.Végül megtaláltam a várost és onnan ha úgy vesszük már nem is volt olyan nehéz eljutni ide
-De nem volt pénzed.Akkor hogyan..?
-Látták,hogy katona vagyok,így segítettek.Bár szerintem senki sem értette,hogy hogyan kerültem oda-egy kis szünetet tartott,majd újra megszólalt-Fel kéne öltöznünk!
-Én nem fázom-feleltem.Olyan nyugtató volt mellette feküdni,hogy nem akartam felkelni
-Lassan már a hó sem olvad el rajtunk!-hajolt fölém mosolyogva
-Hát ahhoz még idő kell,hogy ez az állítás igaz legyen-megcsókolt,aztán felkelt és öltözni kezdett
-Neked is fel kéne venned a ruháid,mert nagyon meg fogsz fázni!-igaza lehet.De ha ez így van,akkor már meg is fáztam.Bár én nem érzem-Segítsek?
-Nem.Menni fog egyedül is-nevettem rá,bár tudtam,hogy komolyan gondolja.
Néhány perc elteltével már újra a karjaiban voltam.El sem szeretnék tőle szakadni!Annyira hiányzott,hogy az elmondhatatlan és leírhatatlan.át kell élni,hogy valaki megértse.
-Most te mesélj!Hogy került a képbe megint ez a disznó?-kérdezte lágyan,mégis éreztem a hangjában valamiféle dühöt
-Most ne..-feleltem terelésként
-Mondd el!Hogyan jöttél vele újra össze?-miért kell mindenkinek faggatóznia,ha én azt mondom,hogy nem?!
-Már jó ideje magamba voltam fordulva.Megszültem Emily-t,de rá sem bírtam nézni.Angela nevelte.Volt,hogy napokon keresztül nem is láttam,de még a házunk közelébe sem mentem.Aztán egyik nap Angela felkeresett,hogy beszéljen velem.Persze már nem ez volt az első alkalom.Azt mondta,lépjek tovább,mert már nem jössz vissza én pedig nagyon kiakadtam-remegett a hangom és könnyek gyűltek a szemembe.Nem volt olyan régi az az érzés-Kimentem a temetőbe..Hozzád..Megkérdeztem,hogy te mit szeretnél.Sully mögém lépett és megérintette a vállam.Akkor még nem gondoltam semmire,de később úgy véltem,hogy talán ez olyan jel volt,olyan válasz,amiről még te beszéltél nekem,így mikor össze akart velem jönni,én nem tiltakoztam.Bár végig rád gondoltam...Aztán egyre kevesebbet volt velem és egyre többet dolgozott.Angela azt mondta,hogy megcsal,de én ügyet sem vetettem rá.És lám!Milyen igaza volt-kínomban már nevettem a saját hülyeségemen-Mikor rájöttem,hogy megcsal,kiakadtam,ő pedig megütött és a lányommal fenyegetett.Mikor te megjöttél,én gondolkodás nélkül lázadtam ellene.El akartam hagyni.Akkor vert meg nagyon.Nem beszélhetek veled és nem lehetünk egy légtérbe sem.Ma meg akartam győzni a Royal-ban,hogy hadd lásd a lányod,mire ő kiakadt és nemet mondott.Arra hivatkozott,hogy már ő az apja,bár nem szereti,de szülök neki gyereket és akkor minden megváltozik.Én nemet mondtam.Mikor elhagytuk az éttermet,illetve kidobtak minket,mert Sully verekedett,de ez most lényegtelen,na szóval elhagytuk az éttermet,én pedig őt akartam elhagyni.Angela és Cam azt mondták,hogy már ők is tudják és megvédenek.Valójában azonban nem ez adott erőt.Nem tudom,hogy mi volt az.Olyanokat vágtam a fejéhez,ami elég sértő és természetesen ő sem hallgatta szívesen.Megütött,aztán megfenyegetett.A lányom életével!..Én tényleg azt hittem,hogy te küldted nekem..-már nem bírtam visszatartani a könnyeimet.Fájt,hogy ezt ki kellett mondanom,de tudom,hogy neki muszáj volt.Megölelt és nyugtatott
-Nem lesz semmi baj!Hidd el,a lányunk is rendben lesz és te is!Már azóta nem kedvelem őt,mióta itthagyott és elutazott a hajóján.Nem volt fair és tudom,hogy téged is megbántott-nagyon jólesett a karjaiban lenni.Most már elhiszem..Hiszek neki
(ajtócsapódás és a pár szétugrik)
Itt van!De hogyan?Hogy talált meg?Nem lehet!Miért hittem el,hogy minden rendben lesz?Olyan naiv vagyok!Fegyver van a kezében,a szemében pedig elsöpörhetetlen düh.Még soha senkiben nem láttam hasonlót.Akkor sem,mikor megvert.Nem állítom,hogy létezik pokol,de ha igen,akkor benne az van.A pokol tüze ég a tekintetében.
-Ne tegyél olyat,amit később megbánnál!-valahogy úgy érzem,sosem fogja megbánni,ha bármelyikünket is megöli.Sőt nem is érzem..Tudom!-Kérlek tedd le a fegyvert Sully!-lassan közeledtem hozzá,kinyújtott kezekkel,hogy ha véletlen sikerülne,akkor el tudjam venni a pisztolyt.Azonban egy csepp kegyelmet sem láttam rajt.Semmit,ami enyhítene bosszúvágyán,én mégsem adtam fel.Óvatosan megfogtam a kezében lévő kibiztosított fegyvert.A csöve hideg volt,de nem élvezhettem sokáig.Rámnézett.A tekintete még most sem sugárzott semmi megbocsátást-Kérlek!-suttogtam könnyes szemekkel,de rá semmi sem volt már hatással.Mint egy őrült gépezet,ami megállíthatatlan.Megrántotta a kezét és vele együtt azt is,amit benne tartott,majd a nyelével fejbevágott.Én a földre kerültem.Nagyon szédülök és azt hiszem,kettős látásom van.Fáj a fejem..De nem adhatom fel!Tennem kell valamit!
-Nyugodj meg Sully!-hallottam meg Booth hangját-Ne tedd ezt jó?!-nem tűnt valami magabiztosnak.Ha már ő sem az,akkor én miért legyek?
-Miért kéne megnyugodnom?Utána kellett volna néznem,hogy az embereim tényleg jól végezték-e a munkájukat!Meg kellett volna bizonyosodnom a halálodról!De nem baj.Majd most teszek arról,hogy a pokolba küldjelek!-eldördült egy lövés,én pedig sikoltva Booth-hoz rohantam,aki a földre zuhant-De ne félj!Nem leszek kegyes.A halálod lesz a legjobb dolog,amit kaphatsz tőlem!
-Nem!Sully!Elég!-sikoltoztam sírva-Ne tedd!Kérlek!-meg kell őt mentenem,bármi áron!Ha Angela tudja,hogy itt fent vagyunk,akkor hívja a zsarukat és a mentőket is..Azt hiszem..-Mit akarsz,mit tegyek?Megteszek bármit,csak hagyd őt!-kiabáltam,de úgy tűnt,hiába.Még egy lövés és Booth felnyögött
-Menj innen!-suttogta olyan halkan,hogy csak én halljam-Tűnj el!
-Nem!-ráfojt egy csepp az arcára-Nem hagylak itt vele!-Tim-re néztem-Bármit megteszek!Akármit,csak hagyd őt életben!Sully!-tekintete nem enyhült,a pisztolyt pedig nem eresztette le
-Megcsaltál.Már nem először!-ordította a végét-És még azt várod,hogy megbocsássak?!Hát nem!Neked is csúnya halált terveztem ám!Végignézed,ahogy Seeley szép lassan elfogy,majd te is utánamehetsz!Ne aggódj,együtt tölthetitek az örökkévalóságot..Már ha hiszel Booth-nak és létezik-felkacagott.Már látom.Nincs benne könyörület.Semmi.Felkeltem Booth mellől és elkezdtem felé sétálni.Nem hiszem,hogy fenyegetve érezte magát,mert nem úgy nézett ki.De nem is akartam fenyegetni
-Elmegyek veled..Bárhová!Csak mi ketten!Sem Emily,sem Booth,sem pedig Angela-ék!Senki,csak mi!-meg kell győznöm!Muszáj!
-Ne tedd!-nyögte erőtlenül Booth a hátam mögött.Én nem bírtam válaszolni neki.Tudom,ha megteszem,akkor megtörök és azt most nem szabad.
-Valóban?Velem?Ez nem is rossz ötlet!Tetszik a gondolkodásod.Mindig tudod,hogy mit szeretnék!-az a vigyor,ami az arcára kiült,undorító volt-De sajnos nekem ez nem elég.Jól tudod,hogy mi hiányzik még!-hát persze,hogy tudom..
-Igen.Hozzád megyek és annyi gyereket szülök,amennyit csak akarsz!-már ha előbb nem leszek öngyilkos..
-Na ez a beszéd!Gyere ide cicám!-kitárta a karját.Világos.Már nincs visszaút.Talán holnap már nem is leszek a városban.Talán meg sem érem a holnapot,de legalább Emily boldog lesz.Végre nem érte harcolok,hanem magamért.Így sokkal könnyebb.Mert ha elvesztem a csatát,akkor is csak az életemet vesztem,ami jelen pillanatban egy fabatkát sem ér.Közelebb mentem-Csókolj meg.Úgy,ahogy az előbb Booth-t!-parancsolt rám.De hogy tehetném?-Ez az utolsó dolog,amit kérek,aztán elmegyünk erről a helyről-megteszem.Meg KELL tennem!A szívem zakatol.Majd kiugrik a torkomon,de erős vagyok.Elég erős,hogy elvigyem ezt az őrültet a családom közeléből!
-Nem kell ezt tenned Temperance!-hallottam a gyenge férfit a hátam mögött.De igen.Meg kell tennem.Megcsókoltam.Igyekeztem mindent beleadni,de tudom,hogy soha nem lesz olyan,mint amit Booth-nak adtam.Valami mindig hiányozni fog belőle.Az alapanyag:A szerelem.
-Ugyan Temperance!Te ennél többet tudsz!-gúnyolódott-Gyerünk!Nem hiszem,hogy Seeley-t ilyen gyenge csókkal jutalmaztad,mikor megjött!-hát igen.Kitértünk ide is.Az első csókra.Undorodtam magamtól,de újra meg kellett próbálnom.Mindent beleadtam-Nagyon jó!-búgta.Talán érzéki lett volna,ha a régi Sully mondaná.De ő már eltűnt
-Menjünk!-nyögtem ki végül.Megfogtam a kezét és az ajtóhoz húztam,de aztán megálltam-Felhívom a mentőket!-elővettem a mobilom,de nem működött.Mi baja lehet?
-Az intézetben és annak környékén most mindenki kénytelen telefon nélkül meglenni.Zavarom a jelet.
-De akkor honnan tudjam,hogy túléli?-kérdeztem könnyes szemekkel
-Bíznod kell bennem-vigyorgott öntelten
-Mégis hogy bízhatnék benned?-suttogtam
-Oldd meg!-vágott vissza,aztán lehúzott a lépcsőn.Csak remélni tudtam,hogy időben ideérnek majd a mentők és megmentik Booth-t
Mikor leértünk,mindenki szinte egy sorban állt.Mintha falat alkotnának.Tudták,hogy jövünk.Mindenkinek ki lehetett venni a gondolatait a szeméből.Hodgins nagyon dühös volt.Nem tudom,hogy mivel fenyegette meg őket.Angela sírt és nagyon bűntudata volt.Valószínű,hogy ő árult el Sully-nak.De miért?Mégis mi lehet ilyen fontos,hogy még engem is elárul?..Talán nem is kell messzire mennem.Ő is anya.Michael nem tudja magát megvédeni,de én talán igen.Valamilyen szinten,én is megértem őt.Helyesen döntött,mert ki tudja,Sully meddig tud elmenni.Úgy vélem,képes lett volna bántani azt a kisfiút,csak hogy megkapja amit akar.Cam is dühös volt.Lehet azért ilyen,mert nem tud mit tenni.Olyankor én is mérges vagyok.Tudom,hogy egyikőjük sem akart engem és Booth-t elárulni.Tudniuk kell,hogy megbocsátok nekik.
-Kérlek Sully hagyd őt!-próbálkozott Angela remegő hangon
-Nem volt elég neked a fiad?!Örülj neki,hogy őt visszakaptad!Ne légy telhetetlen!-tudtam.Mi másért árult volna el,mint a fia miatt?Hodgins felesége mellé lépett,Tim pedig gyorsan reagált és a puska csövét Jack homlokához nyomta
-Nem Sully!Elég!-meghúzta a ravaszt.Láttam,hogy lőni fog.Már bolond.Nem tudja biztosan,hogy mit tesz.Tim elé ugrottam és bárhogy fájt is a bal kezem,feltoltam a fegyvert tartó jobb kezét.A pisztoly elsült,a plafonról pedig apró fehér vakolatdarabkák hullottak alá.Hodgins fal fehér lett,Angela szintúgy-Azt mondtam,hogy veled megyek,tehát hagyd őket és menjünk!-kiáltottam elkeseredetten.Nem bírtam barátaim szemébe nézni,csak kihúztam Sully-t az épületből.Még hallottam,mikor Angela hangos zokogásba kezdett,majd minden elhallgatott és csak a szívem megfékezhetetlen zakatolása maradt.Sully prüszkölt a fáradtságtól és az idegességtől.A homlokán duzzadtak az erek,verejtéke pedig ellepte az arcát.Engem betuszkolt a kocsiba,majd ő is beszállt és elhajtottunk.


-FOLYTATJUK-

Azt hiszem,hogy ez tényleg elég hosszú és mozgalmas rész lett,ahhoz képest,hogy nem tudtam,mihez is kezdjek vele.Remélem most is számíthatok a kommenteitekre és még egyszer kérem,hogy lájkoljatok,mert a facebook-on minden új részből ízelítőt kaphattok majd!
Üdvözlettel: Evy         

2012. január 3., kedd

Bones-Kis karácsonyi történet-4

Washington DC.2012.december 22.

(Rádió hangosan szól) "Szép jó reggelt Washington!Remélem mindenki kiélvezte a havat,mert karácsonyra nem sok csapadékot várhatunk!Meleg,napsütéses 24-énk lesz és ez után sem kell tartanunk a hirtelen fagyoktól.De azért még senki ne vegye elő a bikinit,mert a nyár még nagyon messze van...."

Jó reggelt Temperance!Ismét egy szörnyű nap elé nézünk,de legalább a lányom velem van.Semmi kedvem felkelni.Nem lesz hó.Pedig Emily nagyon élvezte...Egyáltalán itt van Sully mellettem?Fülelek,hátha meghallom a szuszogását,de semmi.Ma egyedül aludtam.Tegnap sem láttam,csak mikor bejött a laborba és bejelentette,hogy annál a nőnél lesz.Ez a helyzet nekem még mindig felfoghatatlan...Legalább nem kellett elviselnem a társaságát.Ha hamar bemegyek az intézetbe,akkor talán még el is kerülhetem.Úgysem vagyok rá kíváncsi..


***


Tegnap meglátogattam Parkert.Nagyon hiányoztam neki.Talán még soha nem láttam olyan boldognak,mint az este.Én pedig már azt hittem,hogy elfelejtett.Mielőtt elmentem a fiamhoz,még beszéltem Angela-val,aki természetesen nem mondott semmit,de nem is cáfolta meg,hogy Bones-t verik.Nem értem,hogy ha tényleg így van,akkor miért van még Sully-val.Mégis mit tud tenni?Hogyan vehetné el tőle Emily-t?Egyszerűen nem értem..Én mindenesetre megteszek mindent,hogy a lányom az anyjával maradhasson és ez ne legyen Temperance-nek "büntetés".Ma bemegyek az FBI-hoz és beszélek a nagyfőnökkel.Valószínű,hogy visszavesznek,csak előtte újra le kell vizsgáznom.Talán nem mentem ki a gyakorlatból.Végülis még nem telt el olyan sok idő..


***

Nagyon rossz,hogy nem beszélhetek Booth-tal.Örülök,hogy él és hogy visszajött,de jobban örülnék,ha vele lehetnék.De túl sok a ha..Csak egy dolog köt minket össze: Emily..Booth még nem látta a lányát.Talán így majd tudunk találkozni anélkül,hogy Sully kiakadna.Végülis nem tilthatok el egy apát a lányától!Valahogy ki fogom harcolni..
-Jó reggelt szívem!-Angela.Remélem sikerült lebeszélnem arról a különleges,titkos találkozásról,amit szervezett nekem és Booth-nak.
-Jó reggelt Angie!Mr.Bray bent van már?
-Wendell?Nem tudom.Ma még nem láttam.Volt valami tegnap?-sejtettem,hogy ki fog térni erre
-Nem.Nem jött haza.De nem is bánom..
-Hát én sem.Na..Megszerveztem a találkát Booth-tal..-szép!Tudtam,hogy ez lesz!
-Angela!Azt hittem,hogy ezt megbeszéltük!Nem kockáztatok!-úgy nézett rám,mintha szellemet látna..Mivel nem kívántam tovább vitázni erről,így otthagytam.Furcsa,de most nem jött utánam..Azt hiszem,ez aggaszt.
-Jó reggelt Dr.Brennan!-Cam mostanában nagyon boldog.Ennyire vak,vagy ilyen jól játszom a szerepem?Angela azt mondta,hogy el kéne neki mondanom mindent,de én erre nem vagyok képes.Akkor még ő is győzködne a racionális érveivel,amik igazak,de engem már nem érdekel.Racionális ember vagyok,most mégsem tudok úgy gondolkodni.Vajon helyesen cselekszem?Természetesen nem ez az első,hogy ez megfordult a fejemben.Sajnos nem tudom a választ.Jó az,ha tönkreteszem magam,de a lányom mellettem van?Vagy az a jobb,hogy elveszítem,akkor pedig mindenképp megőrülök.Egyik sem a legjobb,de ha választanom kell,akkor Emily-t választom az életem helyett...-Dr.Brennan!Jól vagy?-olyan komoly az arca.Vajon mióta vagyok mozdulatlan?
-I-igen.Neked is jó reggelt..-hú.Ez nem volt valami meggyőző,de igaz.Most tényleg jól vagyok.
-Biztos?
-Igen.Ne aggódj,ha rosszul érezném magam,akkor haza mennék-na ez már hihetőbb volt
-Akkor jó.Ha gond van,nyugodtan szólj!-bólintottam,majd tovább mentem volna,de elbotlottam és a bal felemen lévő korlátba kapaszkodtam meg,természetesen a bal kezemmel.Most nem tudtam elnyomni a fájdalmat és elég hangosan ki is mutattam-Baj van?Jól vagy?Minden rendben?-annyi kérdést szegezett nekem!Most tényleg nagyon fáj a bordám és nagyon nehéz elfojtani a könnyeimet.
-Igen-tényleg el kell neki mondanom..
-Mi történt veled?
-Semmi..Tényleg..-könnyes szemmel néztem rá.Tudom,hogy rá fog jönni.Már nem hisz nekem
-Beszélnünk kéne-ez inkább kérdés volt,mint kijelentés,de Angela megadta a választ
-Igen.Beszélnetek kell!-miért kellett beleszólnia?Olyan szépen meg tudtam volna oldani!
-Angela!Ebbe ne szólj bele!-kiabáltam rá,bár amennyi hang kijött a torkomon,nem hangzott annak
-De igen.El kell neki mondanod!-minek győzköd?Ha el akarom mondani,akkor el is mondom,de ha nem akarom,akkor úgysem fogom!
-Mit?Valamiről lemaradtam?-Cam arca nagyon értetlen volt.Helyet adott Angela-nak,hogy mindkettőnket rendesen lásson
-Igen...De ezt majd Brennan elmondja!-rám nézett és otthagyott minket.Remek.Most megint nem szabadulok..Mégis hogyan mondjam el neki?Hol kezdjem?
-Menjünk az irodámba...Segítsek?-megráztam a fejem,aztán elindultunk.Nagyon nincs kedvem ehhez.Pedig már egész jól éreztem magam!Miért kell mindig mindenre emlékeztetni?
Itt vagyunk.Sosem szerettem ezt az irodát.Olyan más.Valahogy nem az én világom és most még barátságtalanabbnak néz ki.Mindegy elmondok neki mindent.Csak sikerül..


***


Bent voltam az FBI-nál és ma lesz a vizsga.Még magamnak is nehéz bevallani,de talán egy kicsit félek.Mi van,ha nem sikerül?
Bones-nak nem fogok szólni a vizsgáról.Majd ha összejön.Csak összehozom valahogy!Ha minden jól megy,akkor holnap már meg is kapom a jelvényem és a fegyverem.Ennek nagyon örülök.Hiányzik a munka!Sosem hittem,hogy ilyet fogok mondani,vagy gondolni.Szeretnék már végre Temperance-cel dolgozni,már ha egyáltalán dolgozhatok még vele...Csak visszaengednek!Hiszen mi voltunk a legjobbak és még lehetünk is!Én harcolni fogok érte.


***

Elmondtam neki.Most már mindent tud.Olyan sajnálattal és bűntudattal néz rám,mint még soha.Hiba volt!
-Sajnálom-nyögte ki nagy nehezen Cam-Észre kellett volna vennem-tudtam,hogy bűntudata van.Utálom,mikor ilyen!
-Már mindegy.Nem számít-csak mehessek már!
-De igenis számít!Nagyonis!Én meg még viccelődtem veletek!Azt hittem,hogy boldog vagy,pedig ha jobban belegondolok,tudnom kellett volna,hogy nem!Olyan vak voltam!-hagyja már abba!Miért kell ezt végighallgatnom?Elég nehéz volt elmondanom is,semmi kedvem visszahallani,hogy mégis miben hibázott!Nem akarom!
-Elég Cam!-próbáltam annyira visszafogni magam,amennyire csak tudtam,de nem tudom,hogy mennyire sikerült erősre.Viszont arra,amire szerettem volna,arra jó volt.Cam meglepetten nézett-Ne mondd el,hogy mikben hibáztál!Kérlek ne!Ha folytatod,nemtudom,hogy meddig bírom!Nem akarok gyengének tűnni..-az utolsó mondatot,már csak magam elé súgtam,nem neki.Szerintem nem is hallota..
-Rendben.Megértettem és segíteni szeretnék.Nem hagyhatom,hogy ezek után ott élj vele!-remek!Erről beszéltem Angela-nak!
-Nem!Nem akarom,hogy ebbe beleszólj!Nem a te dolgod!El sem akartam mondani és ha Angela nem szól bele,akkor simán kitaláltam volna valami kis történetet,amiből soha nem deríted ki,hogy csak egy hazugság!-ez most olyan furcsa érzés.Olyan nehéz volt kimondani!Hazugság..Régen nem hazudtam,most pedig abból áll az életem..
-Tudod nekem miért nem tűnt fel semmi Brennan?Mert bíztam benned,ahogy a többiek is!Bíztunk abban,hogy nekünk soha nem hazudnál és csakis az igazat mondod!Most pedig épp azt taglalod,hogy milyen mesével kápráztattál volna el??Nagyot csalódtam benned!Én nem ezt a Brennan-t ismertem meg!A régi Brennan soha nem hazudott volna a barátainak,akik mindenben mellette állnak és segítik,támogatják!-kiment a saját irodájából és otthagyott.Azt hittem,hogy neki lesz bűntudata,ehejett most elérte,hogy én szenvedjek tőle..Pont mint mikor elmentem Maluku-ra..Nem épp a legjobb érzés.
Csörög a telefonom.Vajon ki lehet az?Ilyenkor nem szoktak keresni,mert tudják,hogy délig nem érek rá.Remek.Ki más lehetne,mint Sully?Gondolom ebédelni akar vinni.Semmi kedvem hozzá.Mit tegyek,hogy békén hagyjon?Most nagyon nincs kedvem enni vele,de ha esetleg otthon szeretne valamit csinálni,ahhoz még ennyire sincs kedvem.Most nem tudnám őt elviselni.Mégis mit tegyek?Ha nem veszem fel,akkor mi lesz?Sokáig próbálkozna még?Elhallgatott!Hiszen ez szuper.Vagy mégsem?Újra csörög..Ne már!Hagyj!Akkor sem fogom felvenni!...Sokáig tartott,de végre letette.Már nem keres.Biztosan rájött,hogy elfoglalt vagyok..
Na jó!Akkor ideje lemenni és bocsánatot kérni Cam-től..Vagy mégsem.Úgysem történne változás.Ő még mindig haragudna,én pedig nem érezném magam jobban.Felesleges.Inkább úgy teszek,mintha misem történt volna.Ez lesz a legjobb.
-Látom elmondtad neki-támadt le Angela,mikor kiléptem az ajtón
-Igen-ez a tömör válasz elég is volt
-És mitől rágott be?
-Hogy hazudtam neki és mindenkinek..-próbáltam érzelemmentes és közönyös maradni,ami szerintem sikerült is
-És még csak bocsánatot sem kértél??
-Nem.Nem is fogok.Ha bocsánatot kérek,az semmin sem változtat.Ő dühös marad és az én érzéseim is ugyanazok maradnak.Nincs értelme.Régen sem volt,most sem lesz.
-Ez nem igaz!Nagyonis van értelme!Régen is volt és most is lesz!-na most már ő is dühös volt..Hihetetlen,hogy egy apró hazugság mire képes..-Mielőtt Booth elment,sokszor kértél tőle bocsánatot és nem kényszerből!Akkor már megtanultad,hogy megéri és most se felejtsd el!Tőlem is képes voltál bocsánatot kérni!
-De te más vagy..
-Igen?És mégis miben?Miért vagyok én más,mint Cam?Ő is a barátod és meg fog neked bocsátani!Tudom Brennan!-hogy lehet valaki ilyen meggyőző??
-Nem tudom Angela...-már nem voltam érzelemmentes és ez kicsit sem tetszik,de nem tudom magam visszafogni.
-De igen!-megölelt-Modd el Hodgins-nak is és Wendell-nek!Ők számítanak rád és te is számíthatsz rájuk.Vagy örökre ennek az állatnak a karmai között akarsz lenni?-most megfogott.Tényleg fel kéne lázadnom?És ha elveszítem a lányom?Ha nem hazudik és tényleg elvenné tőlem??
-Nem akarom elveszíteni Emily-t!-halkan mondtam,mégis úgy éreztem,mintha kiabálnám és mindenki hallaná..
-Nem is fogod!Ha egyedül lennél,akkor talán sikerülne neki,de már mi is itt vagyunk neked!Szerinted miért nem akarta,hogy bárki más tudjon róla?Mert ha sokan vagyunk,akkor többet érünk,mint ő!-ebben van ráció.Angela-nak igaza lehet,de én nem tudok döntei..Mi van ha..Mit számít!Nem veszi el tőlem Emily-t!Senki sem veheti el tőlem a lányom!Nem hagyom,hogy tönkretegye az életem!Többé nem ő parancsol..
-Igazad van.Tudom,hogy igazad van,de akkor is félek!-ezt talán nem kellett volna elmondanom,mert elég gyengének tűnhetek...
-Tudom-imádom ezt az erőt sugárzó mosolyát!Mindig fel tud vele vidítani egy kicsit-Menjünk és beszéljünk a többiekkel!-megtorpantam,Angela pedig végigfürkészett
-Hogyan mondjam el?
-Hidd el,nem is kell sokat beszélned.Tudni fogják-ezt nem értem.Mégis honnan tudnák?Nem létezik gondolatolvasás!
-De honnan?
-Hát onnan,hogy ismernek.Onnan,ahonnan én is tudtam-bizonytalanul bólintottam,majd lementünk a többiekhez,de valamit nem számítottam bele a tervembe..
-Szia drágám!-köszönt vigyorogva Sully.Még mielőtt bármit is reagálhattam volna,ő folytatta-Azt hiszem,hogy beszélnünk kell!-most mit tegyek?Teljesen kiment a fejemből,hogy keresett.
-Rendben.Mondhatod-álltam és vártam,hogy majd megszólal.Nem is tudom,hogy mit képzeltem,hiszen nem mondaná el Angela előtt..Itt nem bántana..
-Ne itt-megfogta a kezem,de én gyorsan válaszoltam is neki,mielőtt bármi mást tehetett volna
-Angela előtt nincsenek titkaim!-feleltem neki dacosan,majd kirántottam a kezem az övéből
-Nem baj!Menjünk az irodádba!-megragadta a karom és magával rántott.Vajon mi lesz még ebből?Mit fog tenni?Itt nem verhet meg...Ugye nem??Intettem Angela-nak,hogy hagyjon minket,ne jöjjön utánam.Nem szeretném,ha hallaná vagy látná a vitánkat.Mire feleszméltem már fent voltunk.Félek..
-Mit akarsz?-Kérdeztem,miután becsuktam az ajtót
-Szerinted mit akarok?-kérdezte gúnyosan,mire én vállat vontam,pedig jól tudtam,hogy mi a baja-Miért nem vetted fel a telefont?-látszott,hogy nyugalmat erőltet magára.Talán azt várja,hogy valami hihető magyarázatot adjak.Hát nem kell sokat várnia!
-Nem vettem észre-rám nézett és olyan erős dühöt láttam a szemeibe,mint mikor utoljára megvert


-Többször is kerestelek!-a hangja erős volt és ijesztő.Közelebb jött,én pedig amennyire csak tudtam,a falhoz húzódtam.Azt hiszem,nagyon félek.Már nem bízom abban,hogy itt nem bánthat.Tudom,hogy ha nem fogja vissza magát,akkor megteszi.
-Nagyon elfoglalt voltam!Fogalmam sem volt,hogy hívtál!-nem akartam kétségbeesettnek tűnni,ezért inkább én is felemeltem a hangom
-Megcsaltál?!-megragadta a nyakam.Még nem fojtogat annyira,de tudom,hogy ez nem marad sokáig így
-Nem!Esküszöm!-na jó!Most már ideje kétségbeesni!
-Hazudsz!-nem kapok levegőt!
-Nem!-nem jött ki hang a torkomon-Engedj el!-ebből sem hiszem,hogy sokat hallott,de tudom,hogy megértette
-Miért nem vetted fel??-elég!
-Nem vettem észre!Esküszöm!Kérlek engedj el!-fáj,ahogy szorít és tényleg nem kapok levegőt-Nem..Kapok..Levegőt!-mire kinyögtem,Angela hangját hallottam meg.Azt hiszem,az ajtóban áll,de nem tudok arra nézni.
-Engedd el!-kiabálta Sully-nak
-Miért tenném?
-Ha nem teszed,hívom a rendőrséget!-nem tudom,ez mekkora fenyegetés neki..
-Azt hiszed,hogy megijedek tőled?-már alig hallok és nem is látok rendesen.Ha nem enged el,akkor elájulok és meghalok!
-Tőle nem,de tőlem félhetsz!Engedd el Sully,különben nagyon megbánod!Kettőnknek és az áldozatnak jobban hisznek majd!-már nem értem,hogy mi folyik körülöttem.A látásom elhomályosodott,amit pedig mondanak,azt sem értem.Feladom...Nem küzdök tovább..
(És abban a pillanatban)Levegő!Kapok levegőt!Megfogtam a nyakam és mélyeket lélegezve lecsúsztam a fal mellett.Nem tudom,hogy hova tűnt Sully,sem azt,hogy ki állt ki mellettem.Még gondolkodni sem szeretnék rajt.Valaki közeledik felém,de úgy érzem,hogy nem Tim az.Még nem látok rendesen.Rövid,sötét haj..Biztosan Cam.Ő állt volna ki mellettem?De miért?Hiszen hazudtam neki..
-Jól vagy Brennan?-közben már kezdett tisztulni a látásom.Nem válaszoltam,csak egy kérdést tudtam kinyögni..
-Miért?-ez kétféleképpen is értelmezhető: 1.Miért segítettél?-hiszen hazudtam neked
                                                                2.Miért segítettetek?-majd úgyis megkapom ugyanezt otthon                                                                                                            is,csak durvábban.Akkor mi értelme volt?
-Mit miért?-értetlenkedett Angela,de Cam-nek sem volt valami értelmes tekintete
-Miért segítettél Cam?Hazudtam neked!
-Mert a barátom vagy.
-Miért állítottátok le?Később csak rosszabb lesz!-még mindig a nyakamat fogtam.Cam és Angie összenéztek,de csak Angela szólalt meg
-Meg kellett állítanunk,különben már halott lennél!-sokat érek vele!Akkor otthon halok meg!Bár szerintem erősebb vagyok annál,mint hogy egy ilyen "apró" dolog miatt meghaljak
-Otthon sokkal durvább lesz!Tényleg nem érted Angela!-elengedtem a torkom,és hogy hitelesebb legyek,közelebb hajoltam hozzá-Nem érted,hogy miattatok csak még jobban kiakadt?Megfenyegettétek!Már ő is tudja,hogy Cam-nek elmondtam és még ez is rátesz egy lapáttal!-tudom,hogy csak jót akartak.Persze,hogy csak azt,de ezzel csak rontottak a helyzeten.Talán kicsit durván adtam elő..
-Nem sajnálom,hogy segítettem és nem fogom hagyni,hogy még egyszer megverjen!Ha kell éjjel-nappal veled leszek,de nem bánthat!Világos?Nem hagyom!-könnyes volt a szeme.Talán hinnem kéne benne..És magamban.Nem tudtam megszólalni,csak bólintottam.
-Sajnálom!-fordultam Cam felé-Sajnálom,hogy hazudtam neked és mindenki másnak!Én..Én csak..Azt hiszem,hogy nem akartam gyengének tűnni...Mert akit vernek,az gyenge,vagy érzelmileg vagy testileg és én egyik sem akartam lenni.Talán úgy gondoltam,ha elmondom neked,még te is győzködni fogsz,az én elveim pedig megdönthetők,de én nem akartam és még most sem akarom veszélyeztetni a lányom!Tudom,hogy az a racionális,ha szembeszállok vele...
-Semmi baj!Nem haragszom és megértem!-egy kis szünet után megint megszólalt-Segítsek felállni?-megráztam a fejem
-Nem kell.Az azért még megy-mosolyogtam,de ez inkább olyan kínmosoly volt..
-Gyere!Meghívlak ebédelni!-nézett rám kedvesen Angela-És téged is!-fordult Cam felé,aki bólintott,majd az ajtó felé mutatott és elindultunk.Én mentem elöl,de a lányok szorosan mögöttem voltak.Mikor ki akartam menni,természetesen nem is futhattam volna mással össze,mint Booth-tal.
-Ne haragudj!-szólt azon a gyengéd,mély hangján,közben pedig fogta a karom-Ugye nem fájt?-el kell innen tűnnöm!
-Nem.Kiengednél?-próbáltam kicsit bunkó lenni,hátha ezzel majd elijesztem magamtól
-Csak arra gondoltam,hogy elmehetnénk ebédelni.Mint a régi szép időkben!-a mosolya!Te jó ég!Nem szabad!Ha nem vigyázok,meg fogom csókolni..
-Nem..Nem lehet.Angela-ékkal megyek-vágtam ki magam gyorsan
-Ők is jöhetnek-most mit csináljak?
-Ez jó ötlet!-szólalt meg Angie a hátam mögül.Na ne!-Nyugi édesem!Hisz csak néhány perce nyugtattalak meg!Máris elfelejtetted volna,hogy mit mondtam?-az a kaján vigyor!Tudom,hogy mit akar!-Szerintem beszélgessetek egy kicsit!Nekünk úgyis van még egy kis dolgunk Cam-mel!Igaz?-félrelökte Booth-t és kirángatta az irodámból Camille-t
-Angela!-kiáltottam el magam.Miért is tiltakozok még??A lány visszanézett,majd megszólalt
-Nyugi Brenn!Sully most ment el,de ha mégis visszatérne,akkor rád csörgök!Ne aggódj már!-mielőtt bármit mondhattam volna,elment,ezzel kettesben hagyva minket.Olyan közel van!Nagyon hiányzik nekem és nem tudom,hogy meddig bírok még ellenállni neki.Vajon milyen következményei lesznek ennek?
-Min gondolkodsz?-kérdezte selymes hangon,közben pedig becsukta az ajtót,majd kulcsra zárta-Azon,hogy mi lesz ennek a következménye.Igaz?-honnan tudta??-De miért?Legyél boldog egy pillanatra!Emlékezz,hogy az milyen,mikor felhőtlenül érzed magad,gondtalan vagy és nem gondolsz semmire!-közelebb jött,de én hátrálni kezdtem
-Én csak arra emlékszem,hogy nem kéne most itt lennem..Vagy neked..Mindennél jobban kérlek Booth,tartsd magad távol tőlem!
-De miért?Együtt börtönbe tudjuk küldeni őt!-na ez aztán szép bíztató szöveg,csak kár,hogy már elkésett vele
-Nem.Nincs együtt.Csak te és én van!-ez lehet,hogy kemény volt,mert úgy éreztem,mintha nekem is fájna a szívem...Pedig az csak egy izom..
-Nem szeretsz?Megérteném,hiszen túl sokat voltam távol..-nem hagyhatom,hogy befejezze,mert akkor válaszolnom kéne a kérdésére..Jön az elterelő hadművelet.A "B" terv
-Így van!Rengeteget voltál távol!Most kérlek menj a fiadhoz,mert biztos,hogy nagyon hiányolt!-az ajtóhoz mentem..De hol a kulcs?
-Beszélnünk kell!-láttam,hogy a kezében van,amit keresek
-Add ide!-a kulcsért kaptam,de rossz kezemmel
-Erről beszélek.Ver téged!Miért hagyod?-oké.Akkor folytassuk!Ki kell innen jutnom!
-Mert szeretem!-nem hiszem el,hogy kimondtam-Igen,szeretem!-na!Egész jól tudok színészkedni.Néha még magamat is meglepem /Nem versz át Temperance!Tudom,hogy félsz és azt is,hogy még mindig szeretsz,ezért nem jössz közelebb.De meg fogom törni a jeget!/ Te jó ég!Közeledik felém!Nem tudom,hogy egy zárt szobában merre tudnék menekülni..
-Engedj ki!-nem tudom,hogy a kétségbeeséstől volt-e ilyen a hangom,vagy valami mástól,de nagyon furcsán hangzott...Remélem ez Booth-nak nem jelent semmit...Átkarolt!-Engedj el!-a derekamat fogta,én próbáltam eltolni magamból,de nem tudtam.Booth nagyon makacs!
Ez aranyos :) tessék olvani a szöveget ;D
-Nyugodj meg!Lazíts!-ahogy azokba a mély barna szemekbe néztem,azt vettem észre,hogy már nem félek.Egy kicsit sem,sőt,nagyon kívánom!Megcsókolt és én nem tiltakoztam.Már nem vagyok kétségbeesve.Ez a csók olyan érzés,mintha szállnék.Tudom,hogy ez kimondva nagyon furcsán hangzik,de igaz.Úgy érzem,mintha a gyomromban apró méhek nyüzsögnének..Na ez még gondolatban is furcsa volt!-Szeretlek Temperance!-újra megcsókolt.Teljesen magával ragadott és egyszerűen nem bírok megszabadulni az érzéseimtől.Hogy lehet ez? (telefon) Pont most?Miért mindig a legrosszabbkor kell keresniük?Ez nem az én telefonom..De Booth-nak honnan van??-Ne haragudj!Erre igazán nem számítottam.Azonnal kinyomom!-ahogy a szemébe néztem,már nem tudtam gondolkodni.Talán igaz,hogy elveszi az eszem-Angela az!Téged hívott?
-Vedd fel!-szóltam rá idegesen,ő pedig egy percet sem tétovázott
-Igen?
/-Miért nem vettétek fel?Sully mindjárt ott van!/
-Sully!-szólalt meg idegesen-Nem akarom,hogy miattam bajod essen!-most elmúlt a csók hatása.Miért kellett visszajönnie? (ajtózörej) Itt van!
-Bújj el!Gyorsan!-elég feldúlt vagyok.Nem láthat meg minket!
-De hova?-olyan értetlenül nézett!Hát mégis hova?Körülnéztem..Tényleg..Hova bújjon?Mit számít?Nincs időm!
/-Tempi kérlek engedj be!/
-Bárhova!-hátralöktem,majd nagy levegőt vettem és kinyitottam az ajtót.Az asztalomhoz mentem és leültem,mintha eddig is ott lettem volna.Nem merek felnézni,hogy itt van-e még Booth,de mivel Sully nem örjöng,így gondolom még nem vette észre
-Mit akarsz?-kérdeztem közönyösen,közben pedig a laptopomat böngésztem
-Bocsánatot szerettem volna kérni tőled!-bocsánatot?Előjött az "állatból" az ember?-Nem kellett volna agresszívnak lennem,már tudom.Sajnálom!-gondolom még mindig várta a válaszom,de nem voltam hajlandó rá nézni-Elhiszem,hogy nem csaltál meg!Tényleg!-élljen!Ünnepeljünk!
-Már semmit nem érek a sajnálatoddal!-ránéztem,most először,mióta itt tartózkodik
-Tudom,hogy nem kellett volna és hidd el,előbb elengedlek,ha Angela és Cam nem zavar közbe!Sosem tudnálak megölni!-szerintem ezt csak nyugtatásnak mondja.Úgy érzem,hogy ha teszek valami olyat,ami neki cseppet sem tetszik,akkor képes rá,hogy megöljön
-Menj el kérlek!-feleltem szárazon
-Miért?Bocsánatot kértem!Nem ezt akartad?-hát ez nem igaz!Hogy lehet ilyen?
-Nem Sully!Én azt akarom,hogy..-nem tudom kimondani.Mi lenne,ha most az egyszer nem adnék rá okot,hogy megverjen?
-Hogy mi?-nem teszem meg.
-Csak azt szeretném,ha egyszer az életben elsőre is hinnél nekem!-remélem ebből azért nem lesz baj.. (zaj a szekrények felől) Mindketten felnéztünk.Sully felállt guggoló helyzetéből és a szekrény felé ment
-Mi volt ez?-nem!Nem!Ilyen nincs!...Valamit felvett a földről..Vagyon mi az?A tenyerébe szorította és kutatni kezdett a zaj forrása után,de látszólag semmit nem talált.Remélem tényleg nem...Felém indult és megállt az asztal előtt és kinyitotta a tenyerét-Ez mi?
-Jusper-feleltem halkan-A malacom-hangosan elnevette magát
-És kitől van?-most hazudjak vagy ne?Megéri hazudni?
-Booth-tól-válaszoltam neki nyugodtan,de nem tetszett a következmény.Sully teljes erejéből nekivágta a kismalacot a falnak.A szám tátva maradt és nem bírtam levenni a szemem a malac darabjairól.A sírás folytogat
-Már nincs rá szükséged!-olyan kemény volt!Miért törte össze?Nekem igenis fontos volt Jusper!..De nem mutathatom.Most nem.Majd ha egyedül leszek..És lehet,hogy még össze lehet ragasztani..-Ugye?-a hangja erős volt és nagyon mérges
-Nincs-nem tudom,hogy mennyire hallotta,de elindult a darabokra tört kis emléktárgy felé és amint odaért,eltaposta.De miért?Hogy lehet valaki ennyire..SZEMÉT?
-Nagyon helyes.Akkor otthon találkozunk!Ja és kérlek magyarázd valahogy ki a történteket Cam-nél,mert rám nem hallgatna.Csak neked hisz-bólintottam,ő pedig közelebb jött és egy puszit nyomott a homlokomra.Ez undorító..


-FOLYTATJUK-


Bocsi a késésért,de nem voltam gépközelben!Most viszont itt a friss :) Remélem tetszett mindenkinek!a következővel is igyekszem,csak nem tudom,hogy hogyan pótoljam ki ezt az egy napot :) Kicsit előrecsúszott Booth jövetele és megkavarta a számításaimat :) Most is várom a komikat :)
Egyébként kinek milyen volt a szilvesztere?Meséljetek komiba egy kicsit! :)
Puszi ♥ :)