2011. december 25., vasárnap

Bones-Kis karácsonyi történet-3

Washington DC.2012.december 21.


Reggel.Máris reggel lenne?Nem aludtam valami sokat.Elég nehéz volt pénz nélkül eljutnom ide Washington-ba,de azért összehoztam.Tegnap nagyon este fáradt voltam,mégsem tudtam aludni.Folyton Bones-on és Sully-n járt az agyam.Ha jobban belegondolok,Brennan nem tűnt valami boldognak mellette és mikor gratuláltam neki,nem hiszem,hogy az örömtől sírt volna.És az a csók!Na az mindent elárult.Biztosan szeret..Ma még meg kéne látogatnom Parkert is,de előtte beszélnem kell Angela-val,hátha valamit ki tudok belőle húzni.Aztán bemegyek a laborba,mert látni szeretném Temperance-t.Nagyon hiányzott és tudom,hogy ő sem felejtett el.


***


-Jó reggelt!-köszönt nekem Cam,mikor beértem a laborba.Elég nehéz volt ma felkelni,mert annyira fájt mindenem,de itt vagyok.Nem bírnám ki,ha Sully-val kéne egy légtérben tartózkodnom.
-Jó reggelt!-köszöntem vissza,egy kis mosolyt erőltetve magamra.Tim tegnap eltörte legalább 2 bordám és ez nem épp kellemes érzés.Arról nem is beszélve,hogy lila foltok vannak az egész testemen.
-Hogyhogy nem jöttél be tegnap?Megünnepeltétek az eljegyzést?-annyira vicces,hogy Cam tényleg azt hiszi,hogy minden rendben!Olyan izgatott!
-Ha te azt tudnád!-suttogtam magam elé,majd tovább mentem.Persze az irodám fele még Angie-be is belefutottam,szó szerint.Nem figyeltem és nekimentem-Aa-nyögtem
-Szia édesem!Mi történt tegnap?
-Semmi.Semmi említésre méltó-feleltem egyszerűen,majd tovább akartam menni,de persze Angela nem hagyta.Azokkal a nagyra meresztett szemeivel nézett rám.Világos: mindent tudni szeretne-Nem akarok most erről beszélni.Oké?Majd..
-Mikor majd?Bántott?Látta a csókot?
-Nem Angela!Halkabban!Nem látott semmit,de most hadd ne kelljen elmesélnem!Kérlek!-ha belekezdtem volna,akkor lehet,hogy nem tudok tovább dolgozni.Most még talán sikerül elterelni a gondolataimat.
-Rendben.Ahogy akarod.Csak annyit mondj,hogy bántott-e.És itt most nem a szívedre gondolok!
-Nem-nyugtattam meg egy kis kegyes hazugsággal.Azt hiszem,ez a helyes elnevezése.
-Biztos?-nem hiszem el,hogy megint győzködnöm kell!
-Angela!Tudod,hogy elmondanám,mert te vagy az egyetlen,akinek kibeszélhetem a gondjaimat!
-Akkor jó.Lent vár még a tegnapi hulla.Miért nem jöttél be délután?
-Nem volt kedvem.Sully nem maradt otthon és szívesen voltam egyedül.
-Oké.Lent leszek,ha szükséged van valamire!
-Tudom-válaszoltam.Megeresztettem egy mosolyt,majd tovább mentem.Ha nem faggatna,akkor sokkal könnyebb lenne titkolni a magánügyeimet.Persze tudom,hogy igaza van Angela-nak abban,hogy nem kéne Tim-mel maradnom,de nem tehetek mást.Az eszem azt súgja,hogy jelentsem fel és hagyjam el,de a szívem..Nem szeretem őt.Már nem.De a lányomat nem veszíthetem el!Mégsem tűrhetem örökké,amit Sully művel.Tudom,hogy nem.De még bírom és amíg bírom,eleget teszek a kéréseinek.


***


Már lent vagyok a laborban és vizsgálom a megtisztított csontvázat.Elég sok sérülés érte és még mindig nem tudjuk,hogy melyik okozhatta a halálát.Én azt mondanám,hogy kínzásnak vetették alá.
-Szia édesem!Hoztam neked valamit!-nyújtotta a kartont.Mivel a bal oldalamon eltörtek a bordáim,így azt a kezemet nehezen tudom mozdítani,tartani vele pedig még annál is nehezebb,ezért a jobb kezemmel nyúltam a lapokért,de Angie elhúzta-A másik kezeddel fogd meg kérlek!-ez olyan parancsoló volt!Sejtettem,hogy nem ráztam le az imént..
-De miért?A jobb kezem az ügyesebb és mindig azzal szoktam átvenni a dolgokat,amiket nekem hozol.Nem értem a kérésed-nem tudom,hogy mennyire hatotta meg ez az okfejtés
-Nem baj.De a bal kezedről könnyebben le tudod venni a kesztyűt!-ha nem tudnám,hogy mire törekszik,akkor most mondanék neki valami okosat,de ez sajnos nem megy
-Nem akarom levenni-feleltem egyszerűen-Ennyi idő alatt már rég elolvashattam volna!-elég ideges vagyok és ez a próbálkozás csak rontott a helyzeten.A karton után kaptam,de Angela gyorsabb volt
-Fáj a kezed?
-Nem-hagyjon már béké!Ehhez nagyon nincs kedvem
-Akkor bizonyítsd be!
-Ne legyél már ilyen gyerekes Angela!-kiabáltam,majd megint el akartam venni a papírokat,de ismét lassú voltam
-Megvert igaz?
-Nem!
-Mi bajod?Miért nem mondod el?
-Egyszerű!Ehhez még ész sem kell!Mert nem akarok róla beszélni!-azt hiszem,hogy nagyon durva voltam.Talán meg is bántottam,pedig ő az egyetlen ember,akire számíthatok,még akkor is,ha Booth visszajött.
-Bocsánatot kérek,hogy aggódom a legjobb barátnőm épsége miatt!Sajnálom,hogy nem akarlak eltemetni!-kiabálta hangosan,majd elrohant.
El kellett volna neki mondanom.Tudom,hogy nagyon megbántottam és ez most csakis az én hibám.Hogy lehettem ilyen hülye?Jobb lesz,ha utána megyek!Kifele menet azonban olyan történt,amire kicsit sem számítottam és nem voltam rá felkészülve.
-Szia Bones!-köszönt azon a mindent elsöprő lágy és mégis erős hangján
-Szia.Ne haragudj,de most mennem kell!-nagyon nehéz volt neki bármit mondani,de megtettem.Igaz,nem néztem a szemébe,ez megkönnyítette a dolgot
-Beszélhetnénk egy kicsit?-annyira fáj,hogy nem érhetek hozzá,nem beszélhetek vele és nem ölelhetem át!
-Most nem érek rá!-válaszoltam,de még mindig nem néztem fel,Csak a padlót bámultam
-Bones!-megérintette a hajam!Ez olyan leírhatatlan érzés volt!Még hozzám sem ért,mégis egész testemben bizseregtem.Már nem tudtam kimenni,de megmozdulni sem.Megfogta az állam és felemelte.Mindezt olyan gyengéden tette!Már nagyon régen tapasztaltam hasonlót-Baj van?Nem szeretsz?-erre a kérdésre elakadt a szavam.Mégis mit mondjak?Nem válaszolhatom,hogy szeretem,mert akkor küzdeni fog értem,azt pedig semmiképp sem szeretném,ha viszont nemet mondok..Nem tudnék nemet mondani.Nem tudnám ennél jobban megbántani.Most mit tegyek?Ó Angela!Ilyenkor hol vagy?-Nem szeretsz?
-Nem erről van szó Booth!De nekem ott van Sully.Hosszú idő volt,míg tovább tudtam lépni és ezt el kell fogadnod!-annyira rossz,hogy ezt kell mondanom!Legszívesebben megölelném és a fülébe súgnám,hogy mennyire szeretem és,hogy hiányzott,mindezt 100x is!
-És őt szereted?-miért nem hagy békén?Erre nem tudok mit válaszolni.Azt hiszem,hogy még mindig kötődöm hozzá.A régi énjéhez,de nem szerelemből.Csupán barátilag.Vagy nem is tudom...
-Ne faggass kérlek!Nem is kéne most itt lennem!-próbáltam kimenni,de Booth megállított.Talán próbált gyengéd lenni,de pont a törött bordáimhoz ért hozzá
-Aa-nem voltam hangos,tudom,hogy nem,de Booth-nak kitűnő a hallása és a megfigyelőkészsége.
-Ver téged?-ez a kérdés nem kellett volna.Nem vagyok hajlandó válaszolni!Hiába nem nézek a szemébe,tudom,hogy rá fog jönni.Előle nem titkolhatom..-Szóval igen.A szemét!
-Nem!-próbáltam a helyzetből még a legjobbat kihozni-Sully nem lenne rá képes!-ezt még én sem hittem el,hát akkor Ő!
-Miért vagy még vele,ha nem szereted és bánt?Tudom,hogy most sokáig nem voltam és ez nem csak téged,engem is nagyon megviselt,de az nem azt jelenti,hogy tönkre kell tenned magad!
-Nem teszem tönkre magam!-kiáltottam fel-Semmit sem tudsz!
-Akkor segíts,hogy többet tudjak!-olyan lágy volt!Hogyan álljak ellen neki?Ha Sully megtudja,hogy beszéltünk,akkor még így is kikapok,hát még ha mindent elmondok!
-Nem lehet-végre felnéztem.A mély barna szemeiben szinte elvesztem.pont,mint régen..
-Segíthetek!-nem!Nem engedhetek neki!
-Nem!Nem tudsz segíteni!Már nincs befolyásod az FBI-nál,sem máshol!Nem tudsz segíteni!
-Miért csinálod ezt?-hát jó.Talán ha nem írom körül a dolgokat,hanem egyenesben elmondom,azzal többet érek..
-Miért?Mert számomra 2 fontos dolog létezik!Mikor elmentél,elvesztettelek és már csak Emily maradt!Csak ő van nekem és érte bármit megtennék!Ha kell,szenvedek is,mert ő az életem és nem veszíthetem el!-érzem,ahogy könnyek folynak végig az arcomon.Ezt ki kellett adnom.Most legalább tudja,hogy mi a helyzet.
-De azt elfelejted,hogy már én is itt vagyok neked!
-Látom tényleg nem érted..-kimentem,hogy elmeneküljek előle,Sully elől,Angela elől..Megint csak menekülök és nem szállok szembe a dolgokkal.Letértem a képzeletbeli utamról és nem vagyok képes rá visszamenni.Mikor változtam meg ennyire?Hiányzik Booth..Hiányzik Angela..Vissza akarom kapni a régi életem!Azt,amikor még nem kellett menekülnöm,mert minden rendben volt!Mikor még Sully nem tűnt fel,Booth mellettem állt és boldogan jelentettem be a barátaimnak,hogy terhes vagyok.Vissza akarom kapni azt a pillanatot,mikor Angela-nak bejelentettem,mikor Hodgins megtudta és boldogabb volt,mint mi.Hiányzik az,mikor még éltem..


***


Hogy értette,hogy nem értem?Nagyon is értem!Tudom,hogy nem akarja elveszíteni a lányunkat,ahogy én sem őt!Angela mindent tud.Ő majd segít nekem.De vajon képesek leszünk ketten elintézni Sully-t?Bones nem fog beszállni és nem is kérhetem rá.De mi van a többiekkel?Cam tuti nem tudja és Hodgins sem..Beszélnem kell Angela-val!


***


Elég volt az önsajnálatból!Bocsánatot kell kérnem Angela-tól!Nagyon megbántottam és ez csakis az én hibám.Elmondom neki,hogy mi történt tegnap.Azzal talán kiengesztelhetem valahogy.Most a kocsimban ülök és a Jefferson felé tartok.Csak remélni tudom,hogy Sully még nem keresett.Gyorsan leparkolok és rohanok is fel.
-Szia Angela-köszöntem be a nyitott ajtón,mikor odaértem.Ő megfordult és csak nézett.Nem köszönt,nem üdvözölt,de meg is értem-Sajnálom-nyögtem ki nagy nehezen
-Tudom
-Akkor azt is tudod,hogy nehéz beszélnem erről és ha nem szeretnék,akkor kérlek ne erőltesd!Tudom,hogy aggódsz értem és ezt meg is értem,a helyedben alighanem én is azt tenném,amit te,de meg kell értened,hogy egyedül nem tehetsz semmit!Nekem a világon mindennél fontosabb a lányom és őt nem veszíthetem el!Booth-t elengedtem és sokáig halottnak hittem,Emily-t nem engedem elveszni!-nem bírok többet mondani és remélem,hogy ez is elég.Angie bólintott.Ez azt jelenti,hogy megértett?
-Értem.De neked is meg kell értened,hogy soha nem fogom elfogadni ezt a helyzetet!Nem fogom feladni!Küzdök érted,ha tetszik,ha nem!
-Oké-rámosolyogtam,aztán megöleltem.Annyira jól esett!-Ráérsz?-kérdeztem elcsukló hangon
-Persze!
Elmeséltem neki mindent a tegnapról,arról,hogy mit tett velem Sully és mit mondtam én.Beszéltem neki Booth-ról,hogy mennyire szeretem még mindig és hogy nem beszélhetek vele.Azt mondta,hogy segít nekem találkozni Booth-tal,de én ezt nem nagyon tartottam jó ötletnek.Azért mindenben meg tudtunk egyezni..Azt hiszem...


-FOLYTATJUK-


Hát ez most ilyen lett!Remélem azért nem olyan szörnyű!Találhattok benne ugrálásokat,mint pl:tettem-teszem,de sajnos már nem tudom összeegyeztetni.A komik most se maradjanak el!Köszönöm szépen :)

2011. december 22., csütörtök

Bones-Kis karácsonyi történet-2

Washington DC. 2012.december 19.



(hangosan szól a rádió) "Jó reggelt Washington!Ma is egy csodás napra ébredtünk!Kint mínuszok vannak,de az ablakból gyönyörű a hóesés,bár ha autóval szeretnének elindulni dolgozni,akkor ne kíséreljék meg,mert dugók vannak az egész városban és alig lehet haladni...."

-Nee!!-Még nem akarok felkelni!Nem bírom kinyitni a szemem..Nagy nehezen megtaláltam a rádiót és lenyomtam.Ideje felkelni.Tegnap hajnalig sírtam és most úgy érzem,mintha semmit sem aludtam volna.
Na jó!Most már ideje felkelni.Sully nem jött haza,ami a jelen esetben nem is nagy baj.Ma hamar megyek dolgozni,hogy még véletlenül se találkozzam vele.
A fürdőben a tükör sajnos nem azt a képet mutatja,amire számítottam.Nagyon reméltem,hogy ez az egész csak egy rossz álom volt,de tévedtem.A heg,amit tegnap Tim okozott,mostanra még csúnyább lett.Mégis mit fogok mondani a többieknek?Nem szólhatok a verésről.Tudom,hogy lebeszélnének arról,hogy vele maradjak,de most az egyszer nem hallgathatok másra.Egyedül maradtam.


***


7-re már bent is voltam a laborban,Emily-t pedig a megőrzőben hagytam.Még nem léptem be az üvegajtón.Sokat gondolkodtam azon,hogy mit fogok mondani,de úgy döntöttem,hogy majd valamit spontán.Mondjuk nem vagyok ennek a híve.Ez most kivételes alkalom.
Ideje bemenni,mert akik velem szembe jönnek,nem tudják,hogy mit ácsorgok az ajtó előtt.Majd igyekszem mindenkit elkerülni.(Angela jön szembe)
Vagy talán ez mégsem jön össze...
-Szia édesem!-köszönt a szokásos széles mosollyal az arcán,de azt hiszem,hogy észrevette a sebem,mert hamar komor lett
-Szia Angie!-ezek szerint nem sokat használt az alapozó
-Mi a fene történt veled?
-Semmi.Leejtettem egy tojást mikor főztem és mikor össze akartam takarítani,Emily sírni kezdett mert elesett én pedig oda akartam menni hozzá és elcsúsztam.Egy egyszerű ügyetlenség-el sem hiszem,hogy ilyen jól tudok röktönözni!Ez nagyon hihető volt
-Igazán?-na remek.Ezt a kételkedő hangszínt nem szeretem.Most addig fog faggatni,amíg el nem mondom az igazat.De ez nem történhet meg!
-Igen-jelentettem ki könnyedén
-Ha elcsúszol,miközben mész,akkor hátul kéne beverned a fejed?Mellesleg a spagettihez nem is kell tojás!-na jó.Itt az ideje terelni
-Ha nem hiszel nekem az a te bajod.Nekem nem számít.Most viszont dolgoznom kell,mert ez a munkahelyem és ezért jöttem!-otthagytam,vagyis ott hagytam volna,ha nem jön utánam
-Megvert igaz?!-elég hangosan mondta ahhoz,hogy mindenki meghallja
-Ne ilyen hangosan!Ne itt és ne most!Hagyjuk ezt Angela!Oké?Jól vagyok és jól is leszek!-ez a hatalmas gombóc,ami este is szorongatta a torkom,most megint ott van és mindjárt elsírom magam
-Szóval tényleg megvert!Ezt egyszerűen nem hiszem el!-azt a részt,hogy "Ne ilyen hangosan",azt még megértette,de szerintem a többit nem fogta fel
-Angela!Nem akarok erről beszélni!Hibáztam és még fogok is,de minden,amit teszek,az a lányom érdekét szolgálja!És ha lehet többé ne hozd ezt szóba,én sem fogom!-valami forró és égető folyt végig az arcomon.Hihetetlen,hogy már megint nem voltam képes visszafogni magam!
-Nézd!Ne hidd,hogy én ennyiben hagyom ezt!Nem bánthat téged!-már tényleg nem bírom!Hagyja már abba!
-Elég Angela!Elég!Hagyd abba!-fakadtam ki.Ez hagosabb volt,mint az előbb Angie-Muszáj ezt itt?-nehezen,de vissazfogtam magam és ez már jóval halkabb volt
-Nem-megragadta a karom és felcibált az emeletre
-Kérlek!-nyögtem a végszót,mikor már becsukódott az ajtó
-Tudom,hogy nem szeretnél róla beszélni,de nem értem,hogy ezek után miért maradnál még vele?!Az ilyenek nem állnak le!Hallod?!?Nem fog békénhagyni!Meg fog ölni!-szerintem ez egy kicsit erős volt,de talán valahol igaza van,mégsem érdekel
-Ő FBI-os Angela!A világon mindent el tud intézni!Azt mondta,hogy lecsukat!Azt mondta,hogy többé nem látom a lányom!Te ezt nem érted,de én igen!Ha tőled elvennék a fiad,mégis mit tennél?-már nem bírtam,de nem is akartam visszafogni a könnyeimet,így ellepték az arcom.
-Nem teheti ezt veled!-suttogta-Nem teheted ezt magaddal!
-Amíg úgy viselkedek,mintha misem történt volna,akkor minden rendben lesz.Én pedig meg tudom ezt csinálni.
-Tudom.És én sem szólok,amíg nem látok rajtad újabb sebeket.De ha így lesz,akkor megyek a rendőrségre!Világos?-én alig észrevehetően bólintottam,ő pedig megölelt.Olyan jól esett zokogni a vállán!Hiányoznak a régi szép idők...Hiányzik Ő..


***


Már eltelt a fél nap.Sully nem hívott.Nem is baj.Jobb így,hogy nem kell színészkednem.Angela segített kitalálni valami hihető szöveget,amit beadtam Cam-nek és Hodgnis-nak,így ők semmire sem gyanakszanak.Most viszont fél 1 van és én éhen halok!Lehet elhívom Angie-t.Ez nem is rossz ötlet.
-Nem jössz el ebédelni?Egyedül nincs kedvem
-De!Úgyis éhes vagyok-már elindult az irodája irányába,mikor megtorpant.Nem értettem,hogy miért,így megfordultam.Remek.Ki más is lehetett volna,mint Sully!Hogy is gondolhattam,hogy elkerülhetem?
-Szia Tempe!-közelebb jött és átkarolta a derekam.Ha nem tudnám jól kontrollálni a hányási reflexem,akkor már biztos az ölébe hánytam volna.Gusztustalan,hogy képes vagyok ezt megtenni!-Már meg sem csókolsz?-erre mégis mit mondjak?Nem számítottam rá,hogy meg kell tennem!Remélem azért a szexet el tudom kerülni..
-De..-alig jött ki hang a torkomon.Meg kell tennem!Lassan elindulok a szája felé,de ő gyorsabb volt.Mire észbe kaptam már megcsókolt.
-Elmegyünk ebédelni?-hát Tim,sajnos már van programom!
-Angela már elhívott-talán erre a hazugságra engedni fog,de tévedtem.A derekamat olyan erővel szorította,hogy ha nem tudnám,hogy ez lehetetlen,össze is törne.Elég ideges lett..
-Tényleg.Akkor megyünk?-szólt közbe barátnőm,majd megragadta a kezem
-Szerintem egyszer ki tudjátok hagyni!-olyan szúrósan nézett Angela-ra,hogy azt hittem megöli.Már elhiszem,hogy képes rá.
-Én pedig azt hiszem,hogy így beszéltük meg!Engedd el és hadd menjünk már!-hihetetlen,hogy kiáll értem.Végtére is a barátnőm,mégsem gondoltam bele,hogy egy ilyen helyzetben is mellettem van.Sully becsukta a szemét és egy mély levegőt vett.Szerintem ha nem teszi,akkor tuti neki ugrott volna Angie-nek
-Nézd Angela!Szeretem Temperance-t és a szerelmesek el szoktak menni ebédelni,vacsorázni sőt,néha még le is fekszenek egymással.Mi is ezt fogjuk tenni,csak más sorrendben.Tudom,hogy fontos neked a barátnőd,de egyszer ki tudjátok hagyni az ebédet!-szerintem ha nem jön Cam,akkor ez a vita örökké eltarthatott volna.Vagy legalábbis egy hosszú ideig.
-Sziasztok!Baj van?-elég feltűnő volt,hogy a barátnőm és a barátom rajtam veszekszik
-El szeretnénk menni ebédelni.Így beszéltük meg!-szerintem ezt Angie nem is Cam-nek mondta,hanem Sully-nak,mert rá nézett
-Gondolom te is el szeretnéd vinni.Igaz?-nézett Tim-re,aki persze azzal a meggyőző mosolyával az arcán bólintott-Hát akkor menjetek!Angela te pedig gyere velem!-megragadta a karját és elcibálta tőlünk.Hát ez nagyon nem jött össze....Mi az a fordított sorrend????Cam valamit motyogott Angela-nak,aki erre elkiabálta magát
-Nem!Te nem tudod azt,amit én!Legközelebb maradj ki az ilyen helyzetekből!-Cam meglepetten állt és én is.Ezért még tuti kapok.Angela felment az irodájába,de még egy utolsó,szúrós pillantást vetett Tim-re.Tuti végem.
-Mehetünk?-zökkentett ki a gondolkodásból Sully
-Fent van a kabátom és a táskám..
-Nem számít!Úgyis kocsival megyünk!-hangja erőteljes volt és nagyon megijesztett.Talán úgy nézek ki,mint aki semmitől sem fél,de ez nem igaz.Rengeteg dolog megijeszt és Sully az egyik.
-De..-jobb lesz,ha nem is szólok semmit.Szerintem ma úgysem fogok ebédelni.
-Akkor indulhatunk is!-elengedte a derekam.Csak most tűnt fel,hogy mennyire fájt a szorítása


***

A kocsiban ülve én nem akartam beszélgetni,így egy szót sem szóltam,de pechemre Sully akart.
-Elmondtad neki?-támadt rám,szerencsére még csak szóban,mert vezetett
-Nem.Senkinek nem mondtam semmit-feleltem.Igaz volt,hiszen Angie jött rá mindenre.Én egy szót sem szóltam
-Akkor honnan tudja?-elég mérges.Túlélem még ezt a napot?Mit számít.Utána úgyis kezdődik egy másik...
-Rájött.Tudod Angela ismer engem,jobban,mint bárki és ha hazudok,arra egyből rájön,még akkor is,ha a hazugságom megdönthetetlen!-Ezt a kiabálást a félelem hozza ki belőlem?Nem hiszem el,hogy ennyire meg szeretném győzni..
-Szóval rájött..-ezt elég gúnyosan mondta
-Igen-vágtam rá a választ
-Tehát én nem jövök rá,hogy mikor hazudsz?
-Én nem ezt mondtam..Hova megyünk?A Royal nem is erre van!-kezdek kétségbeesni.Nem tudom,hogy meddig tarthatom még magam..
-Haza.Mondtam,hogy felcseréljük a sorrendeket..Én sem vagyok hülye Tempe!Azt hiszed,nem jöttem rá,hogy tegnap csak le akartál rázni mikor azt mondtad,hogy menstruálsz?-azt hiszem fal fehér lettem..De hogyan?Hogy jöhetett rá?A szívem mindjárt kiugrik a helyéről..Még jó,hogy ez lehetetlen.Most mi lesz?Hogy fogom elkerülni a szexet?-Ugyan drágám!Ezen tényleg meglepődtél?-még csak most vettem észre,hogy teljesen mozdulatlan vagyok és Sully engem bámul-Ne aggódj,jól hazudsz,csak elfelejtettél este tusolni a fürdés helyett és túl sokáig voltál bent,ami ilyenkor nem szokásod.Nem volt nehéz kitalálni.
-Most mit akarsz tenni?-remegek.Nem történhet meg.Nem tudom megcsinálni!
-Ez még kérdés?Veled legjobb a szex és a többiek csak pótlások voltak..
-Többen voltak?-kiáltottam el magam.Teljesen elfelejtettem,hogy hol is vagyok és kivel
-Miért,mit gondoltál?-ezzel lezárta a beszélgetést.Görcsbe rándult a gyomrom.Nem kéne ennyire aggódnom.Ha nem vágok vissza,akkor soha nem szabadulok meg tőle...Nem hagyhatom,hogy tönkretegye az életem!-Meg is érkeztünk!-zavarta meg ezzel a különösen rossz mondattal a gondolatmenetem.Mikor beértünk a házba,csak még rosszabbul éreztem magam.
-Nézd Sully,én nem akarom ezt!-valahogy úgy érzem,hogy ez nem fog összejönni
-Mit?-ez olyan cinikus volt!
-Veled lenni semmilyen formában-nagyon nehezen jöttek ki a szavak a torkomon
-Tudod,már azóta nem érdekel,hogy mit akarsz,mióta a temetőben mögéd léptem-hogy mi?
-Tessék?-elég nehéz lett volna nem hallatni a gondolataim
-Akkor eldöntöttem,hogy visszaszerezlek és tudtam,hogy ez nem lesz nehéz.Megtörtént.Most pedig itt maradsz velem és azt csinálod,amit mondok!Különben tudod,hogy mi lesz!Van egy aranyos kislányod..Nem is lenne probléma,ha elveszítené az anyját.Még úgysem gondolkodik.-elkezdte kigombolni a kardigánom.Na most már tényleg félek!De meg kell tennem Emily-ért!Így hiába remegek,erőt kell vennem magamon.Ha eddig ment,most miért ne menne?Viszont most mégsem megy.Ellen kell állnom!Mégis mit tehet?
-Nem!-kiáltottam,miközben leszedtem a kezeit magamról
-Nem?!-megütött.Nem volt valami kellemes érzés,de többé nem teheti!
-Nem csinálod ezt velem!Nem üthetsz meg és nem kényszeríthetsz semmire!Elmegyek és Emily is velem jön,mert az én lányom!Talán kiismertél,de én is változom és ezt nem tűröm!-felkaptam a kardigánom a földről és az ajtó felé vettem az irányt.Mikor meg akart ütni,én elhajoltam-Nem bánthatsz!-már épp ki akartam nyitni az ajtót,de nem nyílt.Mikor zárta be??
-Tudod mi mindenre jó egy kulcs?Vagy kettő?-hátranéztem és nála volt az én kulcsom is.De hogyan?
-Ne csináld ezt!-ahogy felém közeledett,könnyes lett a szemem.Ő nem az az ember,akit én megismertem.Nem lehet az az ember!
-Ne félj!-suttogta,miközben lehúzta a pántot a vállamról és puszit nyomott a fejemre
-Miért csinálod?-alig kaptam levegőt a könnyeimtől
-Mert szeretlek és soha senki iránt nem éreztem még így.
-Akkor hagyj elmenni!
-Ha kielégítetted a vágyaimat,mint egy jó feleség,oda mész,ahova akarsz.Illetve a városon belül..
-Nem vagyok a feleséged!-lázadoztam tovább,majd kiszabadítottam magam Tim és az ajtó közül,de Sully megragadta a karom és magához húzott
-Még nem,de leszel!..Most pedig..-mondta egy kis szünet után-Ideje folytatni,amit elkezdtünk.Miért ellenkezel?3 napja még odavoltál értem.Na jó.Talán ez túlzás,de önszántadból feküdtél le velem.Most is menni fog
-Nem!-kiáltottam,de nem tudtam kiszabadulni az öleléséből.Felemelt és a háló felé indult.Én vadul kapálóztam,de semmi hatása-Nem megyek hozzád feleségül és nem fekszem le veled többé!
-Ó!Dehogynem!-ledobott az ágyra és vetkőzni kezdett.Itt az idő futni!Felpattantam és az ajtó felé vettem az irányt,de hiába.Sully elkapott és visszadobott az ágyra,de már rám is feküdt és megcsókolt.Fujjj!Minden erőmmel azon vagyok,hogy kikerüljek Tim szorításából,de nem megy.Túl erős.Mire észbe kaptam már a kezeimen térdelt és vette le a nadrágom-Tudod mennyivel egyszerűbb lenne,ha feladnád a próbálkozást?
-Nem!Nem adom fel SOHA!-csak egy pillanat telt el az utolsó szavam óta,de az ökle már az arcomban volt.Mi a..??
-Pedig nincs esélyed!-súgta a feülembe,majd megragadta a trikóm alját és felhúzta.Mikor megpróbáltam védekezni,összekötötte vele a kezeim
-Ne csináld!-könyörögtem még az utolsó hangommal,ami kifért a torkomon,de semmit sem használtak a szavaim.


***


Tim nagyon élvezte ezt az egész helyzetet és ki is használta,hogy védtelen vagyok.Nem kellett volna összejönnöm vele újra.Hiszen aki egyszer megbánt,az többször is meg fog.Most az ágyban fekszünk.Ő ölel engem én pedig a takarót szorongatom és hátat fordítok neki,közben pedig sírtam.
Időbe telt,míg a felsőmből kiszabadítottam a kezem és ez pont elég is volt neki ahhoz,hogy megtegyen velem amit csak szeretne.Hiába karmoltam és toltam el,semmi sem használt.Csak az a gúnyos vigyor volt az arcán letörölhetetlenül.
-Megyek vissza dolgozni-hallottam meg a hangját.Leszedte rólam a kezét és kikászálódott.Én rá sem néztem-Te nem?
-De-nyögtem ki halkan,egy kis idő után
-Bevigyelek?Csak mert neked ott a kocsid..
-Majd taxival megyek-vágtam rá gyorsan
-Biztos?Elviszlek szívesen!
-Nem kell.Még el kell készülnöm..
-Ülj fel!-megfogta az állam,én pedig engedelmeskedtem és felültem,persze közben gondosan takarva magam a takaróval-Ugye tudod,hogy szeretlek?-nem tudtam erre semmit sem mondani,de mikor láttam a szemében az indulatot,azonnal bólintottam-Akkor jó!-megcsókolt és felállt-Megyek.Majd este találkozunk!-kilépett az ajtón én pedig már nem bírtam tovább.Felhúztam a lábam és sírni kezdtem.Néhány perc múlva felhívtam Angela-t,hogy ma már nem megyek be
/-De miért?Baj van?Megvert?-nagyon ideges és aggódó volt a hangja/
-Jól vagyok-nem hiszem,hogy elég meggyőző voltam
/-Kérlek gyere be!Nem maradhatsz otthon egyedül!Túl kiszolgáltatott vagy!Érted megyek oké?-meg sem várta a válaszom,csak folytatta-10 perc és ott vagyok!-letette,pedig még semmit sem válaszoltam neki./
Jobb lesz,ha felöltözöm.


***


Angela tényleg 10 perc alatt itt volt.Amint kinyitottam az ajtót neki,ő egyből berohant,én pedig már nem bírtam.Valakinek el kell mondanom a dolgokat és ez csak is Angela lehet.
-Igazad volt!-sírtam a vállán-Annyira igazad!
-Bár ne lett volna.Nyugodj meg!Lépni fogunk.Fel fogjuk jelenteni!Oké?Minden rendben lesz!
-Nem!-eltoltam magamtól,hogy a szemébe nézhessek-Nem jelentheted fel!Börtönbe fogok kerülni és akkor elveszítem Emily-t!
-Nem fogsz!Miért hiszel neki?Nem hagyom!Mi a barátaid vagyunk és segítünk neked!Emlékszel?Mi vagyunk a legjobbak!Be tudjuk bizonyítani,hogy ártatlan vagy,bármit is talál ki ellened!
-És ha nem?Ha a lányom a tét,akkor nem kockáztathatok!
-Inkább elviseled őt?
-Igen.Ha ezt túléltem,akkor a többi is menni fog-bólintottam,közben pedig letöröltem a könnyeim
-Mi a fenét csinált veled?-elakadt a lélegzetem és nem bírtam kinyögni,de nem is kellett.Angela mindent kitalált.Még kb fél órát beszélgettünk,aztán hívott Cam.
/-Hol vagy?Eddig nem akartalak hívni,mert gondolom elvoltatok Sully-val,de azért ez már hosszú idő.Még Angela is eltűnt.../
-Angela nálam van-nyögtem a telefonba
/-Baj van?/
-Semmi.Hamarosan ott leszünk-kinyomtam a telefont
-Cam volt?
-Igen-feleltem egyszerűen-Indulnunk kéne-próbáltam egy mosolyt erőltetni az arcomra,de nem hiszem,hogy valódinak látszott.Angela megölelt,majd elindultunk.


Washington DC 2012.december.20

Hol máshol ébredhettem volna,mint Sully mellett.Tegnap nagyon korán jött haza.Mivel maradt a spagettiből,így azt ette.Én nem voltam éhes,Emily pedig bébiételt kapott.Hamar lefeküdtem fejfájásra hivatkozva,de nem tudtam elkerülni Tim ölelő karjait,pedig nagyon szerettem volna.Igyekeztem minél gyorsabban elaludni.
Ma nincs sok kedvem felkelni.Csak az lebeg a szemem előtt,hogy elmegyek dolgozni és akkor megszabadulok ettől az embertől,akit nem is ismerek.
(hangosan szól a rádió) Szép jó reggelt Washington DC!Ma is egy csodás napra ébredtünk!Bár a hóesés elállt,az utakon még mindig számolnunk kell a dugókkal.Ami viszont vigasztaljon mindenkit,hogy gyönyörű a táj!..

Remek.Fél 6 lesz 5 perc múlva.Tehát már nem esik a hó.Ez nagyon jó jel!Ébresztő Temperance!Kinyitottam a szemem és ki akartam kelni az ágyból,de Sully erősen szorított.
-Maradj még!-dörmögte halkan,majd magához húzott.Ha nem történtek volna meg az elmúlt két nap eseményei,akkor most örömmel maradnék mellette,de így ez a legrosszabb,amit mondhat korán reggel.De mi mást tehetek?Hát maradok.


***


Már fél 9 és én még csak most értem be a laborba.Tim nem nagyon akart elengedni.Úgy tett,mintha semmi sem történt volna az elmúlt napokban.Olyan volt,mintha a régi Tim Sulliven lenne.Ha nem tudnám,hogy ez nem igaz,el is hinném.
Amint beléptem az üvegajtón,abban a pillanatban szembetalálkoztam Cam-mel
-Jó reggelt Dr.Brennan!Hogy vagy?-elkezdte szemlélni az arcom
-Neked is jó reggelt!Jól-már épp tovább akartam menni,mikor újra megszólalt
-Meg kéne mutatnod a sebed egy orvosnak,mert napról napra csúnyább.
-Úgy lesz-erőltettem az arcomra egy mosolyt,majd továbbmentem.Tim tegnap hozott nekem egy ügyet,szóval van min dolgoznom.Persze megint jön majd értem ebédre.Most remélem tényleg csak ebéd lesz belőle.Felvettem a köpenyem és felhúztam a kesztyűket.Azt már tegnap megállapítottam,hogy az áldozat egyértelműen nő,a 20-as évei elején,a halál ideje pedig nagyjából 1,5 hete.Csak az a kérdés,hogy a sok sérülésből vajon melyik a halál oka?Persze segítségemre van Mr.Bray.Nagyon okos ember.Nem szoktam dícsérni,pedig megérdemelné,mert sokszor olyanokat vesz észre,amit én nem.
-Na milyen volt a tegnapod édesem?-jött a boncasztalhoz Angela
-Neked is jó reggelt-feleltem hűvösen.Kicsit túl hűvösen
-Jó bocsi.Csak tudni szerettem volna,hogy hogy vagy-felelte morcosan
-Ne haragudj Angie!Tudod,hogy mostanában elég feszült vagyok!
-Tudom.Tegnap volt még valami este?Én még akkor is azt az elvet vallom,hogy ezt az állatot fel kell jelenteni!
-Angela!-szóltam rá visszafogott hanggal
-Bocsi.Szóval?
-Nem történt semmi.Azt mondtam,hogy fáj a fejem és lefeküdtem.
-Miért jöttél ilyen későn?
-Mert nem hagyott eljönni..-olyan rendes embernek néz ki!Mi változott?
-Mit csinált?-kérdezte mérgesen
-Semmit!Nyugi!Csak velem akart lenni.Ennyi.Talán tényleg szeret..
-Ugyan Brennan!Ne légy ilyen naiv!Ha valaki szeret,az nem ver meg!Aki mindennél jobban szeretett téged az Booth volt!-ez nagyon nem volt jó ötlet.Nem kellett volna ezt mondania.Most megint marja a torkom a sírás és érzem,hogy könnyes lett a szemem-Ne haragudj!-suttogta és megfogta a kezem-Ezt nem kellett volna,már tudom.Gyorsabb volt a szám,mint az agyam!Sajnálom!-körbejött és megölelt-Nem akartam!
-Tudom.És igazad van.Mindenben.De most kérlek egy kicsit hagyj magamra!-amint Angie bólintott,én azonnal felmentem az irodámba és amint becsuktam az ajtót,már nem fogtam magam vissza.Zokogni kezdtem.Jól esett.
Talán dél lehetett,mikor újra lementem.Addig csináltam egy kis papírmunkát,mert le vagyok vele maradva.Most újra a maradványok felett vagyok.Mr.Bray nem tudta meg a halál okát,de rengeteg sérülést kizárt,amivel sokat segített.Felnézek és látom,hogy Angela azzal a bűntudatos arccal jön.
-Haragszol?-olyan ártatlan ez a lány!Sosem értettem
-Dehogy haragszom Angie!-most igazi,tiszta mosollyal mosolyogtam rá-Igazad volt,csak durván adtad elő,de igazad volt.
-Biztos?Nem akartalak megbántani!
-Tudom és biztos!Minden oké!-megöleltem és éreztem,ahogy megfeszül a karjaimban-Baj van?-engedtem el.Az arca elárulta,hogy nagyon meg van lepve.Talán valami örömet is láttam?Megnézem mi olyan fontos.Megfordultam és..Nem!Ez nem lehet!Hallucinálok?Lehetetlen!Booth!Ez Booth!Lassan elindultam,amíg meggyőződtem róla,hogy nem csak hallucinálok,majd rohanni kezdtem és nem érdekelt a sípoló hang,amit magam mögött hagytam.
-Booth!-megöleltem és könnyek gördültek le az arcomon-Hogyan?Mégis hogyan?-nem szóltam többet
 
















-Hosszú történet Bones!-nem gondolkodtam egy percet sem,megcsókoltam.Minden fájdalmat,minden érzést beleadtam,egyszóval tényleg mindent.Éreztem a tekinteteket rajtunk,de nem érdekelt.Itt van!Velem!Megígérte és itt van!Ha rajtam múlik,akkor el sem engedtem volna,de ahogy felnéztem az üvegajtó irányába,Sully tekintetével találtam szembe magam.Nem volt valami szép látvány.Amilyen gyorsan csak tudtam,kibontakoztam Booth öleléséből és egy utolsó mosollyal átengedtem a többieknek,de senki nem mozdult.Mindenki várta a fejleményeket,ahogy én is,bár én féltem is tőle.Tim közelebb jött hozzám,átkarolt és megcsókolt.Milyennek is szokták hívni ezt a helyzetet?Ja igen.Meg van.Ciki.Nagyon nagyon kínos helyzetbe kerültem.Booth-nak miért kellett ezt látnia?Amint Sully elengedett,azonnal kaptam a lehetőségen.Már nem bírtam felnézni
-Booth?Te meg mit keresel itt?Haver!Azt hittem,hogy meghaltál!-nyújtotta a kezét,Booth viszonzásként kezet fogott vele
-Hát Sully ez egy hosszú történet.Ti akkor most együtt?-nézett rám
-Igen.Jegyesek vagyunk!-erre még én is felkaptam a fejem.Nagyon meglepett.Jegyesek?
-Jegyesek?-kérdezte mindenki egyszerre
-Igen.Ma akartuk elmondani-hogy mi?
-Mi?-kérdeztem,mire megszorított.Világos volt,hogy nem kéne megszólalnom,pedig nagyon szerettem volna megvédeni magam.Ez még rosszabb,mint tegnap,vagy tegnapelőtt.Most az az ember áll előttem,akit a világon mindennél jobban szeretek és végig kell hallgatnia ezt az egészet.
-Hát gratulálok!-most ő nyújtotta a kezét Sully felé-Világos,hogy elkéstem-erőltetett egy mosolyt az arcára,aztán felém fordult-Neked is!Remélem boldog leszel!-megölelt,én pedig elsírtam magam,de megszorítottam és tudtam,hogy abba kell hagynom,mielőtt Sully észreveszi.Még mindig csillogott a könny a szememben,mikor elengedett.
-Köszönjük!-szólalt meg helyettem is Tim-Nekünk most mennünk kell megünnepelni az eljegyzésünket..Kettesben-nézett rám vigyorogva,ami csak rontott a helyzeten.Végül elindultunk.


***


-Mi történt az arcával?-kérdeztem a többieket.Nagyon aggódtam Bones-ért és rossz volt látni,hogy mással van,de mire is számítottam?Bár haza tudtam volna jönni előbb!Mikor Angela-ra néztem,tudtam,hogy ő nem fog megszólalni,pedig tudja az igazat
-Ütközött egy biciklissel-szólalt meg Cam-Reggel futni szokott és most csúszós volt a járda.Mindketten megcsúsztak és összementek-nekem ez elég gyanús.Akkor miért nem történt más baja?-Még szerencse,hogy megúszta ennyivel.A másik félnek eltört a lába és a keze is.
-És te ezt elhiszed?-kérdeztem gyanakodva,közben pedig néztem Bones hűlt helyét
-Te nem?-szólt bele a beszélgetésbe Hodgins is
-Mit számít?Most örülünk,hogy itt vagy!-ölelt megy Angela-Mi történt?Hogyan jutottál ide és miért nem jöttél korábban?-támadott le a kérdéseivel.De most nagyon nincs kedvem elmondani az egészet.Inkább élvezném,hogy itthon vagyok.
-Majd!-feleltem egyszerűen,Angela pedig továbbadta a helyet
-Nagyon hiányoztál nekünk!Főleg Brennan-nek!-vette át az ölelést Cam,majd mikor ő is végzett már csak Hodgins volt
-Örülök,hogy élsz!-nyújtotta a kezét és én is.Kezetfogtunk,megöleltük egymást és megveregettük a másik hátát
-Hát még én!-úgy tettem,mintha nem aggasztana semmi,de nagyon is aggódtam Bones testiépsége miatt.Talán Sully veri?Áááh.Erre még ő sem lenne képes.De Angela tudja az igazat és el fogja mondani-Örülök,hogy végre újra itt lehetek!-hagytam egy ki szünetet,majd belekezdtem a legfontosabb dologba..-Lehet hozzátok egy kérésem?
-Persze!-bólogattak minden
-Se ruhám,se lakásom,se pénzem..
-Nálunk ellakhatsz!-szólalt meg Angela
-Nekem is jó.Van ruhám és Angie minden nap szokott főzni valamit,szóval lesz mit enned.Persze csak ha bírod a gyerekeket,mert Michael elég bolondos tud lenni az idegenekkel..Persze te nem vagy idegen,csak..
-Értem én Hodgins!-szóltam közbe,mert láttam,hogy Jack elég zavarba jött-Nekem..Lányom született?Ugye él?-mindvégig attól féltem,hogy valamelyikük nem éli túl a szülést
-Igen.Él és gyönyörű!-szólalt meg most újra Angela-Emily Brennan a neve.Kellett volna a beleegyezésed,hogy Booth legyen,vagy pedig feleségül kellett volna venned Brennan-t.
-Igen.Tudom.És hol van?Láthatom?-olyan izgatott lettem,mint egy kisgyerek
-A megőrzőben van,de onnan csak Sully és Brennan hozhatja ki
-Óu.Értem..


***


Beültem Sully mellé az autóba.Hatalmas volt a feszültség kettőnk között.Remélem Tim nem látta a csókot,mert nem tudok ellene védekezni.
-Tehát él-kezdett bele a beszélgetésbe közönyösen
-Igen-nem akartam többet mondani,mert azzal csak rontottam volna a helyzetemen
-Most,hogy itt van,vissza akarsz menni hozzá?-úgy kérdezte,mintha megtehetném.Annyira szívesen mondtam volna igent,de nem lehet.Nem bízhatok semmit a véletlenre
-Nem
-Nagyon helyes!Hiszen tudod,hogy mellettem a helyed.Most,hogy eljegyeztelek még az esküvőt is meg kell szervezni.Templomi?Vagy csak sima polgári?Szeretnél szép fehér ruhát?Meghívjuk Booth-t is?-ez nekem túl sok!
-Nem!-kiáltottam,hogy megállítsam,de a hangom a kocsit is megállította.Sully akkorát fékezett,hogy ha nem lettem volna bekötve,tuti,hogy kiesek a szélvédőn-Nem megyek hozzád feleségül!-fejeztem be már jóval halkabban
-Hogy mondod?-felém fordult.A szemében dühöt láttam.Eltörölhetetlen,tiszta dühöt.Még soha ezelőtt nem láttam ilyet,senkinek a szemében
-Nem akarok hozzád menni még-remélem ki tudom javítani ezt a hatalmas hibát-Szeretném,hogy Emily legyen a koszorúslány az esküvőnkön.Mindig is ezt akartam.Jövőre már megtarthatjuk-hú de vág az eszem!
-Azért szerintem nem muszáj,hogy Emily legyen a koszorúslány.Jó lenne még újév előtt megtartani..
-Miért sietsz?Félsz,hogy elveszítesz?-ezt lehet,hogy nem kellett volna,de csak úgy kibukott
-Nem veszíthetlek el-felelte nyugodtan-Be vagyok biztosítva!-na erre a mondatra nagyon nem számítottam."Be vagyok biztosítva"??...Na remek,amint látom ma sem ebédelek,mert nem a Royal felé megyünk.Remélem nem kell megint elviselnem őt.Nem akarom
-Haza megyünk?-kérdeztem bizonytalanul
-Igen.Beszédünk van egymással.Ne aggódj,ma nem akarom,hogy elkéss.Csak este fogunk szexelni.-beszédünk?Mé ez is elég rosszul hangzik,de valamelyest megnyugodtam


***


Otthon az ajtó záródása után éreztem,hogy Tim nem fogja sokáig magában tartani,amit mondani akar.
-Szereted?-kérdezte vádlón.Nem mondhatom,hogy nem,de ha azt mondom,hogy igen,akkor talán kapok érte
-Nem tudom,erre mit feleljek-vontam vállat,közben pedig a konyhapultnál csináltam valamit,amitől úgy tűnt,ez jelentéktelen kérdés volt
-Az igazat!-csapott mellém-Szereted,vagy nem?-a szívem nagyon dobog
-Igen-hallottam meg a saját hangom,majd éreztem a következményét is,egy hatalmas pofont.Nem akartam kimondani,vagyis nem ezt.Azt akartam mondani,hogy nem,csak máshogy csúszott ki
-És engem?-most viszont jót kell mondanom..
-Már nem-jót!Ez nagyon nem volt jó!Nem ezt kellett volna!Mégsem kaptam semmit..De miért?
-Attól még velem maradsz.Tudom,hogy nem lesz nehéz-azt az ocsmány vigyort úgy letörölném az arcáról!
-Utállak Sully!-súgtam halkan az arcába-Nem fogok veled maradni!Nem fenyegethetsz!-hogy lehetek ilyen hülye??Itt áll velem szemben egy dühös ember,akit csak még jobban felbosszantottam.Meg is lett a következménye.Annyira megütött,hogy a földre estem
-De igen!Velem maradsz,amíg én azt nem mondom,hogy mehetsz!-kiabálta,majd belém rúgott-Érzed a fájdalmat?-újra megrúgott-Remélem érzed,mert ha még egyszer így beszélsz,akkor ennél sokkal rosszabb lesz!-megint megrúgott,de már nagyon rosszul voltam és könnyeztem.Ez rosszabb,mint egy autóbaleset!-Nem beszélhetsz vele!Megértetted?Nem beszélhetsz vele,különben megöllek!Világos voltam?-mikor nem válaszoltam megfogta a hajam és felhúzott-Világos voltam?-ismételte meg a kérdését
-Igen-tátogtam,mert nem jött ki hang a torkomon
-Nem hallom!-kiabált az arcomba
-Igen!-feleltem ismét,ő pedig elengedett.Nagyon fáj mindenem.Sírok,mert más már nem maradt.Ma már nem megyek be dolgozni.


-FOLYTATJUK-


Most 2 napot írtam egybe,ezért lett ilyen hosszú.Nem tudom,hogy mikor jön megint,de nagyon igyekszem és szeretném szilveszterig befejezni,bár már karácsonyra szerettem volna,csak sok volt/lesz a dolgom.Komikat kérek,mert az előzőhöz is elég gyér lett! :)

2011. december 18., vasárnap

Bones-Kis karácsonyi történet-1

Washington DC 2012.december 18.

Hideg téli reggel van.Most talán még hidegebb is,mint eddig bármelyik nap.Hiába fűtenek a Royal Diner-ben,ha az ember kinéz az ablakon,szinte megfagy.Bát tudom,hogy ez lehetetlen,hiszen melegben képtelenség megfagyni.Talán az egyetlen,aki élvezi ezt a havas rideg telet,az Emily.Még csak 1,3 éves,de jól tudom,hogy már most nagyon okos.Ezt talán tőlem örökölte.A lányomnak nem volt szomorú a karácsony,nem úgy,mint nekem.Ő sosem látta az apját,így nem is hiányozhatott neki,de velem ez nem így volt.Bár már lassan másfél év eltelt Booth halála óta,sosem fogom elfelejteni.Még mindig könnyes lesz a szemem,ha rá gondolok.
Sully fél éve talált rám,teljese összetörve.Nem akartam továbblépni,nem akartam felejteni és ennek sajnos Emily is hatása alá került.Alig voltam vele és hiába szerettem,nem bírtam ránézni.Egy éven keresztül minden nap kijártam a temetőbe.Órákat is képes voltam eltölteni az üres sír felett,pedig jól tudtam,hogy ő már nem hall,de mégis nyugtattak a szavai.Azt mondta,hogy a halottak igenis látnak és hallanak minket,a kérdéseinkre pedig mindig megkapjuk a választ.Ha tényleg létezik menny,akkor ő biztosan odakerült.A lányunknak is ezt fogom mondani.Tudnia kell,hogy az apja egy nagyon jó ember volt és ebbe halt bele.
Mikor már 6 hónapos terhes voltam,őt behívták.Nem mondhatott nemet,hiszen az elnök kérte,ráadásul papír volt róla,hogy bármikor bevonulhat katonának.Azt ígérte,hogy visszajön és feleségül fog venni,de ez sosem valósult meg.Néhány hét elteltével volt egy vitánk telefonon.Az volt az utolsó beszélgetésünk.Haraggal váltunk el és még csak el sem tudtam mondani,hogy mennyit jelent nekem.Aztán jött a levél,hogy halálos sebet kapott,de a holttestét nem találták meg,így halottnak nyilvánítják.Időbe telt,hogy elfogadjam,de nem tehettem mást.Tudtam,ha élne,már visszajött volna hozzánk.Aztán egy nap,mikor Angela azt mondta,ideje továbblépni,én ismét kimentem Booth sírjához.Megkérdeztem,hogy ő tényleg ezt akarná-e.Nem kellett sok.Sully mögém lépett és megérintette a vállam.Nem tudtam sem örülni,sem szomorú lenni a visszatértére.Megölelt.Néhány nap múlva már úgy fogtam fel a dolgot,hogy Booth küldte őt nekem,mert benne bízik,így hát mikor közeledni kezdett felém,én nem tiltakoztam.Bár minden pillanatban,amit vele töltöttem,végig csak Ő járt a fejemben.
Most itt ülök,mellettem pedig a lányunk.Sully azt szeretné,ha úgy nevelném,mintha ő és nem pedig Booth lenne az apa.Próbáltam vele közölni,hogy ez nem így lesz,de Angela is rávezetett,hogy a picinek ez a legjobb.Apa kell neki és nem halott,hanem élő.
Emily elkezdett sírni.Még csak most eszméltem rá,hogy már tiszta víz az arcom és az asztal is.Meg kéne vigasztalnom,de hogyan?Hiszen azt sem tudom,hogy mi baja!Már rég ki kellett volna alakulnia az anyai ösztönnek.És ha belegondolok,más gyerek ilyenkor már kimondja az első szavait,de Em nem.Talán velem van a baj.Lehet,hogy éhes.Vagy tisztába kéne rakni?Angela azt mondja,hogy a gyerekek megérzik,ha az anyjuk feszült.Lehet,hogy igaza van.Felveszem.Talán attól megnyugszik majd.Az órámra pillantok.Már fél 2!Tim-nek rég itt kéne lennie.Hol járhat?Mostanában nem sokat vagyunk együtt.Rengeteget dolgozik.Bár ha jobban belegondolok,én is ezt tettem,míg nem lett egy lányom.Fel kéne hívnom,de nem veszi fel.Elég türelmetlen vagyok,mivel Emily még mindig bömböl és egyszerűen képtelen vagyok elhallgattatni.Rendben.Már tudom,hogy mit csinálok.Játszom vele.Fel kell vidítanom,ha már egyszer én okoztam a rosszkedvét.Megmutatom neki,milyen érdekes formákat lehet csinálni az ujjainkból.Ez már régebben is működött.Még mikor Booth is itt volt.Na jó!Elég ebből!Ha folyton rá gondolok,akkor Emily soha nem lesz jókedvű!
Te jó ég!Ez bevált!Hihetetlen.Nem is tudom mi olyan érdekes az ujjaimon.Csörögni kezdett a telefonom,én pedig nagyon megijedtem!Tim az.Végre!
-Szia!Hol vagy?-kezdtem bele,talán kicsit túl vádaskodón
/-Nyugi Tempe!Bent ragadtam a munkahelyemen.Egyetek nélkülem,oké?Sajnos csak késő este fogok hazaérni!/-cseppet sem tetszik,amit hallok.Már nem ez az első eset,hogy hiába vártunk
-Jó.De nyolcra legyél otthon!Spagettit csinálok!
/-Ott leszek!Szeretlek!/-sejtettem,hogy úgysem ér haza vacsorára.Sosem szokott,mikor megígéri.Szeret?Már kezdem azt hinni,hogy megcsal.
-Rendben.Szia!-én még soha nem mondtam neki,hogy szeretem,de szerintem vagy nem feltűnő vagy ennyire nem érdekli.Általában ezt egy "Én is"-sel le szoktam tudni.Most még ennyire sem voltam képes.Azt hiszem kicsit haragszom rá.
De ha nem jön,hát akkor ideje enni,mert ma még meg kell látogatnom Booth-t is.Ma van az évfordulója annak,hogy megkaptam a levelet.Jaj ezt nem hiszem el!Már megint sírok!Ebből elég!
Emily-n akadt a tekintetem.Nem bírom róla levenni a szemem.Annyira boldognak néz ki,ahogy játszik a kezeivel.Próbálja megformálni azokat az alakokat,amiket az előbb mutattam neki.Végre van min mosolyognom.Kikértem az ételt.Mikor Booth meghalt,rászoktam a pitére..Nem is olyan rossz,mint akkor gondoltam.
Néhány perc múlva már én is ettem és Em is kapott bébiételt.Ideje menni,mert nem végzek!Angela már biztosan vár rám.Megígérte,hogy vigyáz Emily-re,amíg én kimegyek a temetőbe.Hálás vagyok neki.Mikor senki nem volt a lányommal,ő ott volt neki és nekem is.A pótanyuka..Még nem döntöttem el,de ha megkeresztelem Em-met,akkor biztosan Angie lesz a keresztanyukája.Igazából nehéz az ilyesmiről döntenem.Sully-t nem kérdezem.Még most sem érzem azt,hogy köze lenne hozzá.
Nem számít.Emily-t beraktam a gyerekülésbe és elindultunk.


***

Fél óra múlva már kint is voltam a temetőbe.Nem szoktam virágot hozni,nem látom értelmét.Hiszen úgyis elszárad.Ez csak még jobban mutatná az elmúlást.
(Hallgassátok meg)
Remegek.Nem bír el a saját lábam!..Miért mentél el?Hogy hagyhattál itt egyedül?!Azt ígérted,mindig mellettem leszel és most?Hiányzol!El kellett volna mondanom,hogy mennyit jelentesz nekem!Annyira sajnálom!

-Remélem meg tudsz még valaha bocsájtani..Túl durva voltam.Nem kellett volna veled kiabálnom.Sajnálom!-a kezembe temettem az arcom.Egyszerűen nem vagyok képes elhinni,hogy nincs tovább!-"Visszajövök!"Bár megtetted volna.
(-A medencecsont alapján férfi,a 30-as évei közepén.A halál oka alighanem a C2-es csigolyánál történő erős szúrás lehetett valami éles tárgyal,ami egyértelműen a vége felé keskenyedő-csörög a telefonom.Booth az!Hiszen ez szuper!-Booth az!-jelentettem be a többieknek,majd felvettem-Brennan!-szóltam bele,hátha mégsem ő az
/-Szia!Hogy vagy?/
-Tegnap óta semmi sem változott-foglaltam össze gyorsan
/-A baba?/
-Ő is jól van!-furcsa volt,hogy annyiszor elkérdezte,mert minden nap csak ugyanazzal szolgálhattam neki
/-Figyelj!Szerintem legyen a neve Emily./
-Mi?Nem!Nem lesz a neve Emily!Egyébként ezt ne telefonon beszéljük meg!Holnap jössz haza.
/-Tudod..Épp erről szerettem volna veled beszélni..Nem egészen úgy lesz,ahogy gondoltad./
-Hogy-hogy nem egészen úgy lesz?Ahogy én gondoltam?Csak azt gondolom,amit te mondtál nekem!-kezdek elég ideges lenni,mivel egyáltalán nem tetszik,amit Booth mondani szeretne.Hogy ne hallgassák végig a vitánkat,inkább felmegyek az irodámba.Cam,Angela és még Hodgins is hatalmas szemekkel néz,de nem érdekel.Most fontosabbnak tartom Booth mondanivalóját.
/-Tudom,hogy mit mondtam Temperance..De nem úgy alakult..Nem megyek haza a héten,sem jövő héten.Majd talán a jövő hónapban,de az sem biztos./
-Te tudtál erről?!?-ordítottam el magam.A hangom visszhangzott a falakról.Elkezdtem rohanni fel a lépcsőn,hogy minél hamarabb érjek az irodámba
/-Nézd!Én csak nem akartam,hogy kiakadj!Tudom,hogy rossz ötlet volt,de ha megmondom az igazat,akkor szomorú leszel,így pedig olyan jó volt nézni,hogy egész jól elfogadtad!Kérlek csak próbálj megérteni!/
-Próbáljalak megérteni?!Próbáljalak megérteni?!?-egyre magasabbra emeltem a hangom-Hazudtál nekem!Azt ígérted,hogy holnap hazajössz!Becsaptál!És még én próbáljalak megérteni?-könnyes volt a szemem.Mégis hogy tehette ezt?
/-Kérlek nyugodj meg!/
-Nem nyugszom meg!-ordítottam a mobilomba-Ha nem jössz haza holnap,akkor végeztünk!Érted?!Ha nem jössz haza arra az időpontra,amit megígértél,akkor nem megyek hozzád!Ha visszajössz,akkor elfelejtem ezt az egészet és folytathatjuk onnan,ahol abbahagytuk.Ha mégsem,akkor vége..A lányod nem fogom eltiltani tőled,mert tudom,hogy mennyit jelent neked,de számíts rá,hogy velem lesz majd!-talán kicsit durva voltam,de nagyon kétségbe vagyok esve..Haza kell jönnie!
/-Kérlek Temperance!Ez nem megy csak így!Ne csináld ezt,jó?Te is tudod,hogy mindennél jobban szeretlek!/
-Akkor tudod mit kell tenned!-fejeztem be halkan a beszélgetést,majd letettem a telefon.A falhoz támaszkodtam és lecsúsztam sírni.Miért tette ezt?Hiszen tudja,hogy mennyire féltem!)
Azt hiszem,hangosan zokogtam.Vissza kéne fognom magam.Mindenki engem bámul.Legalábbis úgy érzem.Na jó.Ideje haza indulni,mert ha Angie nem talál otthon senkit,még a végén aggódni fog.


***


Végre itthon vagyok a melegben.Sajnos nem voltam valami gyors,mert az utat teljesen ellepte a hó,ráadásul nem láttam a könnyeimtől és ezt még a hatalmas pelyhek is nehezítették.Angela már hívott,hogy hol vagyok.Mondta,hogy mindjárt itt lesz.Jól tudom,hogy neki is éppúgy nehéz,mint nekem,de miattam leplezi az érzéseit.Talán nem csak én tanulok tőle.Lassan megérkeznek,de amíg várok,előkészítem az alapanyagokat.Kicsit késésben vagyok,mert túl sok időt töltöttem Booth-tal.
A konyhába megyek és előkeresem a hozzávalókat..Egyszerű a recept.Amit egyszer megfőzök,annak egy életre megjegyzem a receptjét.Lássuk csak.Kell : 40 dkg sovány, darált marhahús
15 dkg paradicsompüré
4 evőkanál olaj
2 fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
1 evőkanál cukor
bazsalikom
oregánó
őrölt bors

Meg is vagyunk.Már csak meg kell csinálni,de azt most nem kezdem el.
Valaki kopogott.Biztosan Angela hozta Emily-t.Ha nem tudnám,hogy neki ott van a családja,azt mondanám,hogy egyen velünk.Csak az a baj,hogy nemet mondana.De meg is értem.Hiszen neki ott van Jack és Michael.Kinyitom az ajtót és persze,hogy Angie az!
-Szia édesem!-ölelt meg azonnal
-Sziasztok-felkaptam Emily-t.Olyan boldognak tűnik!-Mit csináltál vele?Nálam szomorú volt..
-Az ég világon semmit!Szerintem azért szomorú,mert az anyukája is az!-közben leültünk a kanapéra.Persze tudtam,hogy nem kerülhetem el a kérdezősködéseit.Emily elkezdett játszani a kis szőnyegén lévő játékokkal-Hogy vagy?-olyan szánakozón nézett.Utálom ezt a tekintetet!
-Még mindig nem fogtam fel..-hallottam meg a saját hangom.Hihetetlen,hogy már megint kiöntöm neki a szívem!
-Tudom,hogy most a legnehezebb.De én mindig itt leszek neked!Oké?Ha szükséged van valamire,akár egy ölelésre,én itt leszek!
-Tudom-feleltem elég szűkszavúan
-És hogy állsz Sully-val?
-Ma megint nem jött enni.Azt mondta,hogy "sokáig dolgozik"-ehhez tényleg mutattam a macskakörmöt,hogy hitelesebb legyen
-Miért nem nyomozod le a telefonját?Simán meg tudnád csinálni!-szerintem Angela dühösebb,mint én.Pedig lehet,hogy tényleg csak sokat dolgozik.
-Nem teszek ilyet Angela!-lehet kicsit túl hangos voltam,mert Em is rám nézett-Én bízom benne
-Hát én nem!-most ő volt hangos.Kicsit meg is ijedtem
-Nyugi!Csak sokat dolgozik.Bízom benne Angela és neked is ezt kéne tenned!
-Rendben.Elfogadom,hogy te megbízol benne,de azt ne kérd,hogy kövessem a példád,mert nem fogom.De ám legyen.Nem szólok róla többet egy rossz szót sem-ezzel egy kicsit sem nyugtatott meg.Talán valami megkönnyebbülést kellett volna éreznem?-Most viszont mennem kell!Otthon már vár a férjem és az én drága kisfiam!-olyan szépen tudott mosolyogni,hogy ha egy kicsit feledékeny lennék,azt hinném,hogy valami boldog dologról beszélgettünk az imént
-Oké.Holnap találkozunk bent-viszonoztam a mosolyát,majd felállt és elment.Az órámra pillantottam.Te jó ég!Már fél 8!Rég kész kéne hogy legyek!


***

9 óra van.Vajon hol lehet Sully?Hihetetlen,hogy még nem jött meg.Azt hiszem,hogy most elég volt.Nem tűrök tovább! (kulcscsörgét,majd kattan a zár) Nahát!Végszóra!
-Hol jártál?-támadtam le egyből.Elég furcsán nézett rám.Talán még nem fogta fel,hogy miért kiabálok.De hiszen felkészülhetett volna!
-Nyugi Tempe!Csak elhúzódott a munka..
-És nem tudtál volna hazatelefonálni,hogy nem jössz?-vágtam a szavába ingerülten.Nem tehetek róla!Már nem bírom magamba fojtani.
-De.Teljesen igazad van!-hű!Mindenre számítottam,de erre az egyre nem.Nem jutok szóhoz-Sajnálom,de teljesen megfeledkeztem az időről.Tudom,hogy az én hibám-na jó.Itt valami nagyon nincs rendben!Mi a fene folyik itt?
-Mi a fene folyik itt?-adtam hangot a gondolatomnak,de teljesen véletlen
-Csak bocsánatot szerettem volna kérni.Igazad van,hogy kiabálsz,megértem,hogy ki vagy akadva.Nagyon sajnálom!Ugye meg tudsz bocsátani?-átkarolta a derekam,ezzel arra kényszerítve,hogy megöleljem.Nem bánom,hogy ezt kell tennem,de azért még mindig érzek valamit...A fenébe!De már nem csak érzem,hanem látom is!
-Kivel voltál?!-ripakodtam rá,közben pedig kibontakoztam az öleléséből
-Mi?-nagyon jól csinálja.Hogy nem vettem észre eddig,hogy megcsal?
-Érzem az illatát!-felfedtem az egyik dolgot,de tudom,hogy valamivel ki fogja védeni..
-Csak veled voltam!-és ahogy sejtettem..
-Csakhogy én nem használok rúzst!-megfogtam az inge gallérját és megtántottam
-Igazad van-lesütötte a szemét.Nem tudom,hogy mit akar-Próbálkozott nálam egy ügyvédnő-szünetet tartott,de annyit nem,hogy elgondolkodhassam rajta és kimondjam,hogy igazam volt!-Nem mondom,hogy nem történt köztünk semmi.Minek tagadjam,hisz téged nem lehet becsapni.De nem jelentett semmit és ha ezzel még tudok javítani a dolgon,nem feküdtem le vele.Megcsókolt én pedig hagytam.Sajnálom-nem kapok levegőt.Ezt csak így?Hogy képes így elmondani?Egyszerűen hihetetlen,hogy Angela-nak igaza volt!Nem lehet!
-Nem..Nem hiszem el!-elég gyenge volt a hangom.Sokkal gyengébb,mint amilyenre akartam-Hogy voltál képes erre?Ha nem szeretsz,akkor miért vagy még velem és ha igen,akkor miért tetted?
-Kérlek Temperance hallgass meg!Tudom,hogy haragszol,de igazad van!Miért vagyok veled,ha nem szeretlek a válasz egyszerű: Mert szeretlek!De akkor miért csaltalak meg?Fogalmam sincs!Nem jelentett semmit és ígérem soha többé nem fordul elő!-próbálta megfogni a kezem,de én elhúztam.A szemébe akartam nézni,de a könnyeim útját állták a látásomnak.Nem akartam sírni.Hiszen nem is szeretem,legalábbis nem úgy,mint Booth-t.De mégis bíztam benne és ő most megcsalt.Hogy lennék képes ezek után úgy viselkedni vele,mintha mi sem történt volna?Becsapott!
-Bíztam benned!-nyögtem ki végül.El akartam menni a szobába,de ő utánamkapott
-Sajnálom.Bár visszatudnám csinálni,de nem tudom-ezek a szavak annyira emlékeztettek azokra,amiket én mondtam Booth-nak,hogy megfordultam-Nem akartalak megbántani,sem elveszíteni a bizalmad.Szeretlek!Ígérem soha többé nem fog előfordulni!Kérlek,csak most az egyszer adj még egy esélyt!-közelebb húzott magához.Gondolkodtam.Annyira járt az agyam,hogy fel sem tűnt : Már a számban "turkál".Csepet sem esett jól a csókja,mégsem toltam el magamtól.Talán ha nem ismétli meg,akkor kaphat még egy utolsó esélyt.


***


A vitánk után elmentem fürdeni.Ő is velem akart jönni,de azt mondtam,hogy épp ciklusom van,így sajnos most nem tudunk szexelni.Néha még magam is meglepődök azon,hogy milyen okos is vagyok.Most ő fürdik egyedül,de nincs bent törölköző,mert kihoztam.Talán fel sem tűnt neki.Jobb lesz,ha beviszem,mielőtt kiabálni kezd és ezzel felébreszti Emily-t.
A fürdőnk nagyjából úgy néz ki,hogy ha a kádban van az ember,akkor az ajtót eltakarja egy fal,így Sully sem vette észre,mikor beléptem.
Épp telefonál.De kivel beszélhet?Nem akartam hallgatózni,de akaratlanul is meghallottam a búcsúmondatot.
"-Jó.Akkor holnap délben-ezt mind olyan lágyan mondta,hogy nem mondhatta másnak,csak egy nőnek-Rendben.De valami szexi ruhában gyere!"-hogy mi?Letette a telefont és én nem bírtam magam tovább türtőztetni.Odarohantam és belevágtam a törölközőt a vízbe,majd felkaptam a telefonját és megnéztem az utolsó hívott számot.Valami Dayan.
-Ezt nem hiszem el!-adtam hangot a gondolataimnak,majd kirohantam.Persze ő egyből kipattant a kádból és egy szál vizes törölközőben utánam rohant-Hogy tehetted?Azt mondtad,hogy nem fogsz megcsalni többet!-ordítottam.Teljesen kiment a fejemből Em
-Nem csallak meg többet!Hiszen ezt mondtam!-próbált csitítani,de én nem hagyom magam
-Nem?!Akkor mi volt az a : De valami szexi ruhában gyere?Mégis mivel magyarázod?Mert én nem szoktam ilyeneket mondani a munkatársaimnak!-valami olyan történt,amitől teljesen ledermedtem..Megütött!Ez nem lehet igaz!Megütött?Most olyan dühös vagyok,amilyen már régen voltam-Ezt ne merészeld még egyszer!-ordítottam erősen fenyegetve az ujjammal
-Mit?-újra megütött,de most a pult sarkának estem és felszakadt az arcom-Mert mi lesz?Talán megütsz?-nem kaptam levegőt.Én nem ilyennek ismertem meg.Mégis mi történt vele?Olyan dühös vagyok!Legszívesebben most itt elbőgném magam.De nem engedhetek!Erős vagyok.
-Nem-vágtam oda neki-Elmegyek Emily-vel együtt!-elindultam volna a lányom szobája felé,de Sully elkapta a kezem és erősen szorította-Engedj el!-sziszegtem a fogaim között-Ez fáj!
-Nem mész te sehová!Emlékezz csak!Én FBI-os vagyok és egy csettintéssel elintézhetem,hogy börtönbe kerülj!
-Nem teheted!-nem tudom,hogy a fájdalomtól vagy az érzéseimtől lett könnyes a szemem,de most igyekszem,hogy ki ne csorduljon
-Kipróbálod?-a hangneme gúnyos volt.Ez visszataszító.Hogy volt erre képes?Hogy képes megfenyegetni?
-Mit akart?-rendben itt maradok.De nem sokáig,csak amíg kigondolok egy tervet
-Egyszerű.Legyen minden olyan mint régen,de most már ha kések,legalább nem kell hazudnom.Csak annyit mondok,hogy Dayan-nál leszek.Világos ugye?-rám vigyorgott
-Mint a nap!-kitéptem a közben megenyhült szorításából a kezem,majd bementem a szobába
-És ne feledd!Ha börtönben leszel,nem láthatod Emily-t!-kiáltott utánam.Most mégis mi a fenét tegyek?Nem mehetek a rendőrsére és még csak el sem költözhetek-Én most átmegyek Dayan-hoz.Reggel jövök!-bejött és egy puszit nyomott a homlokomra.Kirázott a hideg-Addig pedig ne csinálj semmi hülyeséget!Szia!-hallottam,ahogy csukódik az ajtó,majd azt,hogy be is zárja.Hogyan tovább?Már nem bírom tovább visszatartani a sírást.Nem megy.Bíztam benne!Én nem ilyennek ismertem és most mégis..
A fürdőbe megyek,hogy megnézzem mennyire szakadt fel az arcom.Elég rendesen.Ezt mégis hogyan magyarázom ki?Nem bírom tovább.Ha nem támaszkodok meg a csapon,akkor összeesek.Jobb lesz,ha lefekszem.Eléggé zúg a fejem.Ma még nem kell aggódnom Tim miatt.Majd holnap.


-FOLYTATÁS KÖVETKEZIK-


Tudom,hogy ez nem épp karácsonyhoz illő,de majd várjátok ki 24-ét ;D Addig pedig további jó szórakozást!

2011. december 15., csütörtök

Bones-Kitartás-8

Brennan már 3 órája aludt nyugodtan Booth karjaiban.Hihetetlen,de hónapok óta először nem volt rémálma.Legalábbis eddig még semmi nem utalt rá.Ami egy kicsit zavarta álmát,az a fájdalom volt.Booth csodaszere nem sokat hatott,most azonban nem ez volt a fontos.Temperance-nek még ezt is sikerült elnyomnia.Viszont a telefon csörgése sikeresen felriasztotta.
-Booth!-szólt bele halkan,dörmögő hangon a mobilba-Igen.Egyre jobban-ha látta volna a telefon mögött rejtőző ördögi mosolyt,talán már rég letette volna,de semmit sem látott,csak a kíváncsiságot és a részvétet hallotta-Most alszik végre-folytatta még mindig suttogva-Jó.Akkor bent-fejezte be a beszélgetést,majd kinyomta a telefont
-Ki volt?-kérdezte rekedtes hanggal Bones,közben pedig közelebb bújt szerelméhez
-Senki..Illetve csak Cam.Azt kérdezte,hogy vagy-hazudta szemrebbenés nélkül
-Olyan rosszat álmodtam!Nagyon valósághű volt..-súgta csukott szemekkel-Az volt benn,hogy..Hát volt benn sok minden..-ennyivel le is akarta tudni.Most tényleg úgy érezte,hogy ez az egész,ami vele történt,csak álom volt
-Mi volt benn?-faggatta barátnőjét
-Hogy..Megerőszakoltak..De megmentettél!-elmosolyodott és felnézett,de abban a pillanatban belehatolt a csontjaiba az az éles fájdalom és felnyögött-Nem álom volt!-nyögte könnyes szemekkel
-Nem-bólintott szomorúan az ügynök-Nem az volt.De teszek róla,hogy hamarosan csak annak tűnjön!-megpuszilta társa homlokát
-Nagyon fáj!-összeszorította az öklét és vele együtt Booth pólóját is,közben pedig a homlokát megtámasztotta a férfi mellkasán
-Tudom.Beviszlek a kórházba,oké?Ott majd adnak valamit..-le akarta rakni magáról Bones-t
-Ne!-szakította meg a műveletet-Nem akarok kórházba menni!-jajgatta könnyekkel küszködve-Hívd ki az orvost!-Seeley egy kicsit gondolkodott,de végül arra jutott,hogy eleget tesz a lány kérésének
-Rendben.Kit kell felhívni?-kérdezte,majd a kezébe vette a telefont,Brennan pedig diktálta a számot.
Nem több mint negyed óra múlva kint is volt a doki egy injekcióval,amit azonnal be is adott a kis betegnek.Elmondta,hogy mit ne csináljon a következő néhány héten,majd jobbulást kívánt és elment.
A fájdalomcsillapítót hamar felbontotta Brennan szervezete,így lassan arra is képes volt,hogy felálljon.Most úgy néz ki,hogy minden remekül alakul,legalábbis Booth szemszögéből.
Temperance is így érezte.Tényleg egy egyszerű rémálomnak tűntek a múlt emlékei,melyek néhány órája még kísértették.Az illúziói is felszívódtak,megsemmisültek.Most igazán "normálisnak" érezte magát,már amennyire ő normális lehet.Megtörtént a csoda,amire senki sem számított.


***


Cam az irodájában ült és erősen gondolkodott.Nem tudta,hogy mit tehetne barátnője érdekében,hogy hogyan húzhatná az időt.Nem hitte,hogy Brennan egy hét alatt felépül,de még azt sem,hogy egy év alatt.Nem bízott a javulásban.A reményt már rég elvesztette.Aki ennyit szenved,az nem heveri ki egykönnyen.
Megszólalt a telefonja.

-Saroyan!-vette fel a kagylót
/-Jó napot Dr.Saroyan!Cullen igazgató vagyok és szeretném megkérdezni,hogy mi a döntése!,Illetve a döntésük!-vágott egyből a közepébe a mély férfi hang/
-Még adjon egy kis időt!Tényleg le akarja váltani a legjobb párosunkat?Adjon nekik még egy esélyt!-kérlelte
/-Én csak az FBI érdekét nézem Dr.Saroyan!Magának is ezt kéne tennie!Mindketten tudjuk,hogy nem lehet már tovább halasztani a döntést és a végeredmény mindenképp ugyanaz lesz!Dr.Brennan nem fog felépülni egy hét alatt.Adja fel végre és mondja ki a végítéletet!-a mogorva alak köszönés nélkül letette a telefont,bár ez inkább hangzott lecsapásnak./
Cam feje felett most végképp összecsaptak a hullámok.Nem rúghatja ki a barátnőjét!Ráadásul Temperance nem csak simán a barátnője,hanem a világ legjobb antropológusa.Ha Brennan lenne az ő helyében,biztosan küzdene érte.Neki is ezt kell tennie.Kűzdeni a végsőkig!De hogyan,ha már feladta a reményt?Még Angela is és Booth hangján is azt lehetett érezni,hogy nem bízik a javulásban.Saroyan még nem került ilyen helyzetbe.


***

Angela boldog volt.De miért is?A szobájában feküdt szeretett férje karjaiban és mosolygott.Azért örült,mert tudta,hogy Brennan fel fog épülni.Ő még nem tudott a kirúgásról,sem a többiről.Talán ez okozta jókedvét.Hodgins is élvezte,hogy szerelme végre gondtalan,így ő is vidám volt.Ők már hittek abban,hogy Bones hamarosan "meggyógyul".


***


-Hol van Angela?Ő nem volt itt?-kérdezte bizonytalanul a lány
-De itt volt és elment.Nagyon boldog volt,hogy végre visszatértél a valóságba-mosolygott az ügynök
-Boldog?-egy gúnyos vigyort eresztett meg és azonnal el is tűntette-Még arra sem emlékszem,hogy hogyan kerültem ide.És mit csináltam egyáltalán 3 napon keresztül?
-Hé!Nyugi oké!Majd ezek is eszedbe fognak jutni!Nem jön minden tapsra.Meg kell dolgoznod érte-mosolygott tovább bátorítóan a férfi,majd megcsókolta Bones-t


-FOLYTATJUK-

Tudom,hogy nem lett valami hosszú,de sajnos most csak enynire futota :) majd a hétvégén dolgozom a köv részen :) addig is kérem a komikat!!

2011. december 9., péntek

Bones-Kitartás-7

Brennan-nek visszhangzottak a fejében Booth szavai."..ha most sem sikerül továbblépned,muszáj rásegítenem..Nem hagyhatom,hogy kirúgjanak!..ha nem mész vissza dolgozni,akkor a Jefferson ki fog rúgni!"-"Nem!Nem rúghat ki!"-hangzott első önálló gondolata-"Cam nem rúghat ki!Nem tenne ilyet!Nem lehet!"-kinyitotta az eddig fáradtságtól csukott szemét és felemelte a fejét.A fájdalom,amit a folyamatos mozdulatlansága okozott,végigfutott az egész gerincén,de Bones mégsem szólalt meg.Csendben tűrte.Gondolatai zúgó habokként rohamozták meg és szinte ordítottak.Hol van?Mégis mit keres itt?Vajon mennyi idő telt el?És hogyan jutott a furgonból ide?Hol van Booth?-Miután sikerült megállapítania,hogy Booth a konyhában van valakivel,elkezdte kimozgatni begémberedett karjait,ami szintén nem kis fájdalommal járt.Azonban a tűrőképességét ott veszítette el,mikor kimozdult összegubózott helyzetéből és az ágy szélére ült.A fájdalom már elviselhetetlen lett,ezért felsikoltott.Könnyek folytak végig az arcán.Emellett az érzés mellett szinte eltörpültek az emlékképek.Eszméletlenül fájt az ülőcsontja,jól tudta,valószínű,hogy begyulladt.Azt azonban nem volt képes megállapítani,hogy mennyi ideje lehetett ebben a pózban.És vajon mikor aludt utoljára?
A kiáltásra végül Booth és Angela is berohant.Hirtelen fel sem tűnt nekik,hogy Brennan felült,jobban érdekelte őket,hogy mi történt.Seeley megfogta társa kezét,majd átölelte és nyugtatni kezdte.
-Hé!Semmi baj!Oké?Nyugodj meg!-csitította remegő barátnőjét a férfi
-Nagyon..Fáj!-kapkodta a levegőt a lány
-Mi?Mégis mi fáj?-kérdezte aggódva az ügynök.Még most sem volt képes felfogni,hogy Bones végre beszél
-Booth..!-suttogta-Begyulladt az ischiopubic ramus és az inferomedial-om!-siránkozott tovább,mintha bárki értené
-A mid??-ráncolta a szemöldökét Booth
-Az az-kezdte Angie,majd Brennan-nel együtt fejezték be-Ülőcsont.
"Hogy ezt miért nem lehet így emberi módon előadni!"-gondolkodott Seeley
-Adjak rá fájdalomcsillapítót?-kérdezte,bár jól tudta rá a választ,ami pedig egy bólintás volt.Brennan összeszorított fogakkal próbált megmozdulni,közben pedig élethűen peregtek előtte a megrázó emlékei.Halucinált.Booth felállt és elindult kifele
-Várj Booth!Ne hagyj itt!-nyúlt az ügynök után
-Baj van?-visszaült és megölelte Bones-t
-Félek!-súgta a férfi fülébe
-Rendben.Akkor Angela!Kérlek menj ki a konyhába,a második fiókban vannak a gyógyszerek.Még van abból is,amit a vállamra kaptam fájdalomcsillapítónak-amint egyedül maradtak,Brenn beszélni kezdett
-Mióta vagyok itt?És hogyan kerültem ide?Az előbb még..Még csak..
-Hol voltál az előbb?
-Egy..Máshol-bökte ki végül,ezzel leírva a kicsit tág valóságot
-Figyelj Bones!Tudnom kell,hogy mi az utolsó emléked!-mormogta halkan és gyengéden a férfi
-Az..Mit számít?-terelte tovább a szót-Csak azt szeretném tudni,hogy az kialvatlanságtól hallucinálok,vagy egyszerűen bolond vagyok?!Mióta nem aludtam?És egyáltalán miért nem emlékszem,hogy mióta vagyok itt?-tudakolta egyre kétségbeesettebben a nő
-Már több mint 3 napja nem alszol..
-Miért?-vágott a szavába remegő hanggal.Szemében egyre élethűbbek voltak a képek,sőt,már úgy érezte,hogy Rolf közeledik felé
-Nem tudom.Talán mert rémálmaid vannak..Nem árultad el.Semmire sem emlékszel?-faggatta nyugtalanul a már így is elég ideges nőt
-Jaj Booth!Azt sem tudom,hogyan kerültem ide,de nagyon félek!Mondd,hogy nincs itt rajtunk kívül senki!-odabújt Seeley védő karjaiba és zokogni kezdett.Annyira valósághűek voltak a hallucinációi..
-Nincs itt senki más,csak Angela!Senki nincs itt,csak képzelődsz!Oké?Nyugodj meg!Csssss!-olyan szorosan ölelte rémült társát,amennyire csak tudta-Aludj!-dörmögte nyugodt hangon-Pihenj és elmúlik!-Angela épp most ért vissza a fájdalomcsillapítóval.Elég nehezen találta meg,mert Booth nem tartott valami szép rendet a fiókban.
-Itt is vagyok.Mi történt?-kérdezte aggodalommal a hangjában a lány
-Semmi!Köszi Angela!-kivette Angie kezéből a poharat és a pirulát,majd mutatta,hogy most menjen ki-Oké..-felelt halkan a néma mutogatásra és néhány másodpercperc múlva már kint is volt
Brennan-nek időbe telt,de bevette a gyógyszert.Nem tudta,hogy mi is ez,de nem is érdekelte.Most csak felejteni akart és pihenni.Csak abba felejtett el belegondolni,hogy mit hoz számára az alvás...


-FOLYTATJUK-

Sziasztok!Sajnos azt tapasztalom,hogy elég nehezen jön össze az a 10 komi.Ennek kicsit sem örülök,de egy kicsit talán meg is értem.Igyekszem minél hamarabb jóra fordítani mindent!Azért kérlek titeket,hogy tiszteljetek meg még 10 komival!Nagyon köszönöm! :)
m

2011. december 2., péntek

Bones-Kitartás-6

Booth a dühtől vérben forgó szemekkel hajtott lakására.Felfogta a hallottakat,de nem akarta elfogadni.Nem lehet,hogy Brennan és ő többé nem lesznek társak!Ez olyan elképzelhetetlen!Hiszen 8 év!8 év csak ennyit érne a főnökének és a Jefferson-nak?Ráadásul semmi reményt nem látott Temperance javulására.Főleg nem ennyi idő alatt.Még egy hét is édeskevés,hát még akkor 4 nap!
Megérkezett és leparkolt.Egy pillanatig még nem akart kiszállni,csak magában gondolkodni.Elfelejteni azt,amit hallott.Még azt sem tudta,hogy a kirohanása miatt milyen "büntetést" kap.Akár még ki is rúghatják.Már úgy sem számít.Ebben a pillanatban nem akarta a jövőre gondolni,sem a múltra.Most csakis a jelen számított.Tudta,egyedül csak ő képes visszahozni Brennan-t a jelenbe.Csakis ő.


***


Angela épp kávét készített magának.Mivel barátnője nem beszélt,így nem volt más választása,el kellett terelnie a gondolatait.Benyomta a TV-t és egy főzőcsatornára kapcsolt.Nem igazán érdekelték az ilyesmik,de most nem volt más.Néha rápillantott Brennan-re,aki minden alkalommal ugyanúgy nézett ki.Az elején még próbált vele kommunikálni,de valahogy soha nem jött össze.Mindig csak a saját hangját kapta válaszul,így hát feladta.
Még csak délelőtt 11 óra volt,de Angie nagy meglepetésére Booth lépett be az ajtón.
-Szia Angela!-köszönt halkan-Hogy van?
-Semmi változás-válaszolt lehangoltan-Beszélnünk kell!-súgta oda a férfinak,majd kivezette a konyhába
-Mi az?Baj van?-kérdezte kicsit ingerülten Booth
-Nem.Csak azt szerettem volna megkérdezni,hogy szóltál-e Brennan-nek Jessyka-ról?
-Nem.Miért?Kellett volna?Eszemben sem volt...-a lánnyal talán sikerült ezt elhitetnie,de magával nem.Mióta először meglátta azt a nőt,azóta már nagyon sokszor gondolt rá.Csak azt nem tudta,hogy ez a furcsa érzés,ami elfogja,mikor Ő az eszében jár,az jó vagy rossz.Fogalma sem volt,hova sorolja.
-Jessyka és Brenn már dolgoztak együtt és Jessyka azt szeretné,ha meglepetés lenne neki,mikor visszajön..Biztosan nagyon jóban voltak-elmélkedett már csak magában
-Tudtál róla,hogy Cam ki akarja rúgni Bones-t?!-törte meg a lány ábrándozását erős és egyben nagyon ijesztő hangjával
-Hogy mi?!?-kiáltotta meglepetten
-Ki fogja rúgni,ha még a héten nem megy vissza dolgozni!-magyarázta felháborodottan,bár jól tudta,hogy Cam-nek igaza van,mégsem volt képes felfogni
-Ne..Nem rúghatja ki!Ő oda tartozik!-siránkozott döbbenten a lány
-Tudom.Próbáltam beszélni vele..Még van rá esély,hogy ez ne történjen meg!-vetette fel,amire Angela felkapta a fejét
-Mi?-kérdezte mohón
-Ha még ezen a héten visszajön dolgozni,akkor ott maradhat a Jefferson-nál..De nem lehet a társam..-lesütötte a szemét és próbált olyan nyugalmat koncentrálni magára,amilyet csak tudott
-Ezt nem mondod komolyan!!-úgy érezte,ha most nem ül le,a szavak súlyától összeesik,így a kanapé felé vette az irányt
-De ha sikerül "meggyógyítani",akkor meg tudjuk oldani azt is,hogy újra társak legyünk,de addig még el kell jutni..
-És mire gondolsz?Hiszen te is látod!Mióta itt vagyok nem kelt fel az ágyról,nem evett,nem ivott,de még csak nem is beszélt!Meg sem mozdult!-siránkozott Angie.Kicsit elragadtatta magát,de most egyáltalán nem ezzel volt elfoglalva.Valahogy meg kell csinálniuk.Ez csak egy újabb próba..Igen.Ezt annak kell venni.Egy próba,amit sikeresen kell venniük.
-Nem tudom Angela!-leült a nő mellé és két kezébe fogta a fejét-Nem tudom..-ismételte halkan-De nem hagyom elveszni!-felállt és a szobába ment,Angela pedig követte


***


Brennan még mindig ugyanabban a pózban ült.Ha egy kicsit koncentrálna a jelenre,akkor észrevenné,hogy a folyamatos üléstől már teljesen begyulladt a csontja,ami éktelen fájdalommal jár.Azonban ő nem figyelt.Sem a jelenre,sem a jövőre.Nem érezte a közelében lévő személyeket.Számára megszűnt létezni a világ.És hogy miért?Az az élmény,amit újra átélt,túl élénk volt.Túl életszerű ahhoz,hogy másra gondoljon.Bár az is igaz,hogy meg sem próbálta.Nem gondolt semmire,ami ehhez a világhoz kapcsolja.Mikor Booth és Angela leültek mellé,szinte meg sem érezte.MOST már talán tényleg megbolondult?Talán ki sem tud már soha lépni ebből az állapotból..
-Szia kicsim!-ölelte át a védtelen nőt Booth-Tudom,hogy hallasz és azt is,hogy érted amit mondok.Reagálj kérlek!-várt,hátha kap valami reakciót,de semmi.Még egy apró rezzenés sem-Mondanom kell valamit..Az élet nem egyszerű,ezt te már sokszor tapasztaltad-kezdett bele monológjába-Az,ami veled történt,hatalmas trauma,amit sem te,sem más nem vészelhet át egyszerűen.Már jó ideje küzdünk vele és most újra visszaestél a kezdeti stádiumba.Hidd el,hogy segíteni akarok!Mind segíteni akarunk Bones!Talán nem jó ötlet,ha kényszerítelek,így teszek még egy utolsó próbát.Ha most sem sikerül továbblépned,akkor muszáj rásegítenem..Nem hagyhatom,hogy kirúgjanak!-úgy tett,mintha Brennan csodálkozó tekintetét látná,majd válaszolt is rá-Igen.Ha még ezen a héten nem mész vissza dolgozni,akkor a Jefferson ki fog rúgni!Kérlek!-ejtette ki az utolsó,erőteljes szavát-Most kimegyünk.Ha szeretnél valamit,a konyhában megtalálsz.Szeretlek Temperance!-egy puszit nyomott a nő fejére,aztán felállt és kiment,Angela-val együtt
Azonban Brennan nem reagált.Most sem,ahogy máskor sem.Csak az egyszerű,üres csend maradt a szobában,ahogy mindig is.


-FOLYTATJUK-


Köszönöm a gyorsan jött komikat!Nagyon jól tudom,hogy már várjátok a boldogságot,a Happy részt,de ez nem megy egy pillanat alatt.Sajnos meg kell írnom hozzá a "szenvedős"-t is,hogy teljes legyen a kép és ne azt érjem el,hogy: "Mi a fene van itt?Az előbb még mást olvastam!"

Szóval kérlek tartsatok ki!Nekem is ezt kell tennem..:)