2011. május 30., hétfő

Bones-Elveszett remény

Lehajolt Tempi-hez és megszorította az arcát,ő pedig,mivel a férfi fölötte volt,így rúgott egyet.A főnök felkiáltott és néhány pillanatig fájlalta a nemi szervét,de Brenn öröme sajnos nem sokáig tartott.
-Imádom az ilyen harcias nőket!-vigyorgott és kezdte az övét kicsatolni.Brennan összerezzent-Szedjétek le róla a bilincset,nehogy eltörjön a keze!-parancsolta a lány körül álló embereknek-Vigyázzatok vele!Ne nagyon engedjétek szabadon!Jobb lesz,ha lefogjátok.Nem szeretnék még egy sérülést elszenvedni!
Amint Tempi kezéről levették a bilincset,már meg is ragadták a csuklóit olyan erővel,hogy alig bírt mozdulni.Viszont a lábai még szabadon voltak.Mindent megtett,hogy kiszabaduljon,de nem járt sikerrel.Támadója egyre közeledett felé és Brenn már látta,hogy dudorodik a nadrágja.Soha nem félt még ennyire,mint most.A szíve hevesen vert és ahogy a férfi egyre közeledett hozzá,egyre kétségbeesettebbül próbált kiszabadulni.A végsőkig bízott abban,hogy Booth még időben megtalálja,de most elvesztette a reményét.A főnök ráült Temperance lábára,ezzel teljesen megbénítva őt.
-Tudjátok mit?Húzzuk lejjebb,úgy kényelmesebb lesz mindkettőnk számára!-feltápászkodott és húzni kezdte Brenn-t,aki fejbe rúgta,így kapott egy hatalmas pofont-Mit képzelsz?Itt én vagyok az úr!Világos?!Még egy ilyen és esküszöm nagyon megbánod!-ordította,majd ismét rátehénkedett a lány lábára és elkezdte gombolni a farmerját.
Brennan igyekezett kiszabadulni.Könyörgött,hogy bármit megtesz,bármennyit fizet,csak hagyják békén,de mindhiába.A szeméből már a könnycseppek is kifolytak,mikor támadójának sikerült lehúzni róla a nadrágot."Booth!Booth!Segíts kérlek!Megígérted!Azt ígérted,hogy nem eshet bajom!Segíts!"-szíve összeszorult,a torka kiszáradt,mikor a férfi beléhatolt.Felsikoltott és kitört belőle a zokogás.A fájdalom átjárta testének minden részét.Azt kívánta,bárcsak egy szörnyű álom lenne...

***

Booth és a többiek mindent elkövettek,hogy megtudják,hol, van Brennan,de nem jutottak semmire.Seeley idegesen járt föl-alá,Angela néha félrevonult sírni.Ilyenkor Hodgins követte.Cam is ideges volt.Nem attól félt,hogy elveszítheti a legjobb alkalmazottját,hanem attól,hogy az egyik legjobb barátját.Visszaemlékezett,hogy mi mindenen mentek keresztül együtt.Eszébe jutott az,mikor elvitte őt a kórházba és ott kiderült,hogy tényleg terhes és a baba Booth-é.Még emlékezett rá,milyen felszabadító érzés volt.
Booth hirtelen megtorpant.Mintha hallotta volna barátnője hangját egy pillanatra.Mindenkit csendre intett.Egy pillanat alatt nagyon hangos lett még a légynek a zümmögése is a teremben."Segíts!"-senki más nem hallotta,csak Booth-"Megígérted,hogy nem eshet bajom!Booth!Segíts!"-a hang elhallgatott.Seeley szívébe hatalmas fájdalom hasított.Érezte,hogy valami nagy baj történt,valami visszafordíthatatlan.Zihálni kezdett dühében,majd egy óriási erővel belevágott a falba,ami behorpadt.
-Nyugodj meg Booth!Mindannyian idegesek vagyunk,de azért még nem kell tönkretenni a Jeferson-t!-nyugtatta a férfi-t Camille
-Valami baj történt vele.Érzem-dühöngött tovább az ügynök
-Megmentjük őt!Érted?-szólalt meg Angela is a háttérből
-Attól félek,hogy már történt valami,amitől nem menthettük meg!-visszafogta magát,de érezte,hogy nem bírja sokáig,így elvonult Brennan irodájába.
Érezte a nő illatát és ettől majdnem megbolondult,de mégis úgy döntött,hogy leül az íróasztalhoz.Az első,ami a szeme elé került,az Brenn számítógépe volt.Még senki nem kapcsolta ki,így ment,mióta a lány eltűnt.Megmozgatta az egeret és megnyitotta az első és egyetlen képfájlt az "asztalon".
Ezt a képet nyitotta meg:


Booth még emlékezett,hogy ez egy újság címlapján volt,mikor megoldották az egyik ügyüket.Bele sem gondolt,hogy egy fénykép sincs róluk.Persze nem ilyen,hanem ami tényleg személyes és fontos.Mindig más dolgokkal volt elfoglalva és eszébe sem jutott,hogy ilyesmit csináljanak."Ha visszajössz,akkor rengeteget készítünk ígérem!"

-FOLYTATJUK-

Remélem tetszett.Sajnálom,hogyha valakit megviselnek a Brennan-nel történtek,de sajnos ez is kell.egyszer talán minden jóra fordul,de az nem most lesz..:(
Komikat kérek!!:)

2011. május 28., szombat

Bones-Jeges fuvallat-8

Temperance a plafont nézte,s közben szorosan bújt az oszlop védő rejtekébe.Szíve hevesen vert.Nem tudta,hogy mit is kéne tennie.Félt..Nagyon félt,hogy vajon mi történik,ha hagyja magát elrabolni.Félt,hogy vajon mi lesz,ha nem jön elő.Előbb-utóbb úgyis elkapják,ezzel csak az időt húzza,talán a barátai idejét.Nem hallott kiabálást,ez csak jobban megrémisztette.Mély levegőt vett.
-Ha nem,hát nem-mondta lemondóan a férfi,majd úgy tett,mintha beszélne valakivel a telefonján-Kezdheti főnök!Kapcsolja nagyobbra az oxigénelszívást!-mondta,de Brennan előugrott.
-Ne!-még ő sem fogta fel,hogy valójában mit is tett.Látta,hogy ellenfele kezében nincs telefon,sőt semmi ahhoz hasonló kommunikációs eszköz.Csak rá akart ijeszteni.
-Nagyon helyes!Sejtettem,hogy erre előjön!Tudja Dr.Brennan,nem az én stílusom a keresgélés!Jobban tudok megfélemlíteni embereket!És be kell vallanom,jobban is szeretem!-gúnyosan felkacagott-Akkor jön,vagy tényleg telefonálnom kell?-kérdezte komoran,majd Tempi felé lépett egyet,aki erre meghátrált
-Csak hagyjon békén!Mégis mit akar tőlem?-hangja erős volt,egy csepp gyengeséget sem lehetett benne érezni,de valójában még mindig rettegett
-Nem én!De hát ezt maga is tudja!-elindult Brenn felé,aki még hátrább távolodott
-Maradjon távol tőlem!-ordította,miközben védőn maga elé emelte a kezeit
-Ugyan!Így védi meg a barátait?Ebben a pillanatban talán már szenvednek!-mondta gúnyos hangon
Tempi gondolkodott.Annyira szeretett volna most Booth karjaiban lenni,vagy tanácsot kérni Angie-től,de egyiket sem tehette.Magára volt utalva,csak saját magára.Most nem döntött helyette senki és nem is védte őt senki.Egy barátja sem volt ott,hogy segítsen neki.Törte a fejét.Szinte hallotta az óra kattogását,az idő mintha még gyorsabban szaladt volna.Attól félt,hogy talán későn dönt és így mindenkit elveszíthet.
-Rendben!Elmegyek,de előtte látni szeretném,hogy a barátaim jól vannak!-most először a beszélgetés során még a hangja is megremegett.
-Sajnos ez lehetetlen!-vágta rá könnyedén a férfi-De később beszélhet velük,ha gondolja!
-És honnan tudjam,hogy igazat mond?
-Nem tudhatja-vigyorgott a férfi-Most már ideje menni!-Brenn felé lépett,aki azonnal rohanni kezdett-Jaj!-nyögött,miközben utánafutott-Ne már!Most muszáj ezt csinálnia??Az Isten szerelmére!Mindenképp nálam köt ki!Csak húzza az időmet!-begyorsított és egy ugrással elkapta Temperance lábát,aki elesett.Hiába kapálózott,a férfi erősen húzta,majd ráfeküdt-Na látod!Mennyivel könnyebb lett volna mindkettőnknek,ha nem rohansz el?-azzal,hogy megváltoztatta a beszédét,teljesen megszűnt minden tisztelet Tempi iránt.
Bones teljesen elvesztette minden erejét.A kezei a földön voltak,ellenfele pedig rajt feküdt a testén.Az arcuk nagyon közel volt egymáshoz.BigMan megpróbálta megcsókolni,de Brenn elfordult.
-Hagyjon békén!-ordította kétségbeesetten,miközben még most sem tudott megmozdulni
-Milyen kár,hogy a főnöké vagy!De ígérem,nem leszel egyedül egy pillanatra sem,ha a főnök esetleg meggondolná magát!-érzékien megharapta Tempi fülét,majd egy óvatos csókot lehelt a nyakára.Brennan beleborzongott.Mégis mit akarnak vele csinálni?Miért?-Na jó-mondta lemondóan-Sajnos mennünk kell,bármennyire is élvezem a társaságod!-feltápászkodott és felhúzta a rémült nőt.Erősen megszorította hátul mindkét karját,rátette a bilincset és egy pisztolyt nyomott a hátának-Már meguntam a játékot!Ideje mennünk!-szólt közönyösen,majd letuszkolta a lányt a lépcsőről,be a takarítószerekhez,ahonnan egy járat vezetett ki az épületből
Temperance nagyon félt.Soha nem félt még ennyire.Tudta,hogy mi vár rá,hogy bántani fogják,valószínű,hogy meg is erőszakolják majd.A szemét már égették a könnyek,de visszatartotta.Abban reménykedett,hogy Booth még időben kiszabadítja és talán akkor nem is kell szenvednie.Akkor még nem tudta,hogy valójában mekkorát téved.Végigmentek a kis járaton.Brenn azt sem tudta,hogy hol van.Próbálta felmérni a terepet,de csak földet látott.Sötét volt és hideg.Már évek óta a Jeferson-ban dolgozott,ismerte az intézetet mint a tenyerét,mégsem tudta,hogy hogyan kerülhetett oda ez az alagút.Valahogy úgy saccolta,talán a parkoló alatt lehetnek,mikor az út végetért.A fejük fölött felnyílt valami,de nem lehetett megállapítani,hogy mi.A fény nagyon hirtelen tört be a sötét helyre.Brennan kicsit hunyorgott,míg megszokta a hirtelen jött világosságot.Nem volt sok ideje,mert valaki lenyúlt érte és felhúzta.Behunyta a szemét,mert itt még fényesebb volt minden,de néhány pillanat múlva kinyitotta.Nagyon fájt a keze a bilincs szorításától és még érezte a hátán a fegyvert,noha már nem volt ott.Körülnézett.Olyan volt,mintha egy apró házban lenne,talán egy lakókocsiban.Rengeteg férfi volt ott és az egyiket fel is ismerte.Már látta reggel,mikor leskelődött utána.
-Üdv Dr.Brennan!Hogy van?-kérdezte nyálas hangon a férfi
-Voltam már jobban is-vágta rá keményen-Talán ha levenné ezt az átkozott bilincset!
-Az sajnos lehetetlen.Most még nem-válaszolt higgadtan a férfi.Időközben BigMan is megérkezett hozzájuk és a "kocsi" elindult-Örülök,hogy itt van velünk!Már nagyon vártam magát!Kár,hogy ilyen soká jött!-lehajolt a falhoz támasztott lánnyal szembe,meg akarta csókolni.
Lassan közeledett és közben még mindig azon a nyálas hangon beszélt.Tempi érzékelte,hogy mit szeretne a férfi.Jól tudta,hogy nem védheti meg magát megbilincselt kézzel és még ha egymaga el is bírna a főnökkel,ott lenne a többi csatlósa.Ha most sikerül is,nem sokáig úszhatja meg ép bőrrel,de meg kell próbálnia.Mindent meg kell tennie.Teleszívta a tüdejét oxigénnel.Minden erejét összeszedte,hogy a lehető legpontosabb legyen és ha megtette az első lépést,védekezni is tudjon.
A főnök már csak pár centire volt a lány arcától,aki ebben a pillanatban köpött egyet,pontosan a férfi szeme közé.Lassan felállt,közben pedig dühösen a szemét törölgette.
-Ezt nagyon,de nagyon meg fogod még bánni!-mondta összeszorított foggal.Hangjában érezni lehetett a feszültséget.Lehajolt Tempi-hez és megszorította az arcát,ő pedig,mivel a férfi fölötte volt,így rúgott egyet.A főnök felkiáltott és néhány pillanatig fájlalta a nemi szervét,de Brenn öröme sajnos nem sokáig tartott.

***

Közben a Jeferson-ban minden ajtó kinyílt.Booth látta,hogy mindenki kirohan az irodájából,hogy megtudja mi történt.Ő is belépett és ahogy a többiek le,ő úgy fel szaladt a lépcsőn,félúton pedig találkoztak.Mindenki nagyon aggódott Brennan miatt.
-Mégis mi történt?-kérdezte először Cam,mert ő egyáltalán nem értett semmit.Angela lesütötte a szemét.Nem bírt barátaira nézni.Az a gondolat,hogy talán megmenthette volna Tempi-t,teljesen megrémisztette
-Bones-t elrabolták-mondta mérgesen Booth
-Mi az,hogy elrabolták?Hiszen megtripláztam az őrséget!Lehetetlen,hogy ide bárki is bejusson ellenőrzés nélkül!-értetlenkedett a nő
-Én nem tudom,hogy mi történt,de Brennan-t felhívta valaki én pedig nem tudtam lenyomozni a hívást.Próbálkozhattam volna jobban is,talán valami más programmal sikerült volna és akkor...-Angie-ből kitört a sírás
-Nem a te hibád kicsim!-nyugtatta Hodgins-Ne sírj!Meg fogjuk találni és kihozzuk onnan!
-Remélem hamar-tette hozzá Booth,miközben egy pillanatra elfordult.Ő is magát okolta,amiért inkább Mason nyomába eredt és nem jött be a Jeferson-ba.Nagyon félt attól,hogy talán elveszítheti azt a nőt,akit a világon mindennél jobban szeret.

-FOLYTATJUK-

Remélem elég ütős rész lett,mert sokat dolgoztam vele..:)..igyekeztem mindent részletesen leírni,de ma már közzé akartam tenni,ezért nem lett olyan hosszú,amilyenre igazából szerettem volna.Remélem tetszik mindenkinek!Kérek komikat!!Köszi..♥

2011. május 22., vasárnap

Bones-Jeges fuvallat-7

Booth szólt Cam-nek,aki jobbnak látta,ha nem izgatja fel Brennan-t,így nem mondta el neki,de szólt az őröknek,akik még jobban figyeltek,mint eddig.Booth elindult,hogy barátnőjével legyen amíg el nem múlik a veszély,de nem érkezett meg.
Temperance Angela-val beszélgetett.Már egyre többet nevettek és nem is gondoltak a rosszra.Egyikőjük sem sejtette,hogy mi vár rájuk.
Eközben Mason már a Jeferson épülete előtt ólálkodott.Hamar felhívta magára a figyelmet,de senki nem gondolta,hogy pont ez a célja.Az összes őr fejvesztve rohant a férfi után,ezzel védtelenül hagyva Brennan-t.Booth is látta,ahogy a kocsik üldöznek egy másikat és mivel arra gondolt,hogy ez nem lehet más,csak Mason,így ő is követte őket.Nem tudta,hogy ezzel óriási hibát követ el.
Tempi-nek megszólalt a telefonja.
-Máris hiányzol neki igaz?-kérdezte egy huncut mosollyal az arcán Angela.Brennan a telefonra nézett."ISMERETLEN"_olvasta magában
-Nem hiszem-mondta,majd felvette a telefont-Halló?-szólt bele
/-Ismét én vagyok Dr.Brennan!Hogy van?Finom volt a kávé,de nem igazán tetszett,hogy megvitatta a mi kis ügyünket Booth ügynökkel!-Tempi-nek fehér lett az arca.Angela-ra nézett,aki egyből nyomozni akarta a hívást,de nem sikerült.Valami blokkolta az adást-Nézzen csak ki a folyosóra!-szólította fel hízelgően a hang/
Brenn kinézett.Kilépett,de nem látott semmit.Fel sem tűnt neki,hogy az őrök nincsenek sehol.A folyosón sem volt senki.Cam és Hodgins is az irodájában dolgozott.
/-Kezdődik!-hallotta újra,majd becsapódott az irodájának az ajtaja és az összes többi az emeleten./
-Angela!-dörömbölt-Nyisd ki!Angela!-Angie próbálkozott,de nem sikerült.Az ajtó nem nyílt.
/-Nem fog kinyílni!-mondta nevetve a férfi-Én irányítok!-felnevetett.Tempi látta,hogy lent még nem zárt be az ajtó,így lerohant.Gyors volt,de nem eléggé.Bezáródott.Hiába dörömbölt,senki nem hallotta őt-További jó szórakozást!Találkozunk úgy..Legkésőbb fél óra múlva,ahogy magát ismerem!-megszakadt a vonal.Brenn kétségbeesetten tárcsázta Booth-t,de a telefon nem csöngött ki.Blokkolták a vonalat./
Néhány pillanat múlva Booth jelent meg.Látszott rajta,hogy idáig rohant.Seeley megérezte,hogy ez csak átverés lehet,de sajnos túl későn jött rá.Intett barátnőjének,hogy menjen arrébb.Elővette a pisztolyát és háromszor belelőtt az üvegbe,de az nem akart eltörni.Még csak meg sem repedt,mindössze egy apró karcolást hagytak a golyók.Dörömbölni kezdett,hátha így áttörheti,de valójában ő is tudta,hogy ez lehetetlen.Szemében félelem tükröződött.Félt,hogy elveszítheti azt az embert,akit a világon a legjobban szeret.Hirtelen meglátta,hogy egy nagydarab férfi közeledik Brenn felé.
A lány háta mögé mutatott,aki azonnal megfordult.Semmihez nem fogható az a rémület,ami kiült az arcára.Remegni kezdett,de tudta,hogy nem hagyhatja magát.Bármilyen nagy és erős is az az ember,Ő legyőzi és elmenekül.Csak még azt nem tudta,hogy hogyan.Talán épp ebben volt a hiba.A férfi kényelmes léptekkel sétált Brenn felé,aki ettől csak még jobban megrémült.Ezzel bebizonyosodott,hogy ellenfele nagyon biztos a dolgában.Tempi rohanni kezdett.Kikerülte "BigMan-t" és felrohant a boncasztalhoz.
A férfi követte őt.Már kezdte felfogni,hogy tényleg nem lesz könnyű dolga,ha el akarja rabolni Dr.Brennan-t.Megindult a nő felé,aki hátrált egy lépést a tálca felé,amin a boncoláshoz szükséges eszközök voltak.Jól tudta,hogy mi hol helyezkedik el,mert mindig ugyanoda rakja őket vissza.Észrevétlenül hátranyúlt,mikor a férfi már túl közel merészkedett.Igyekezett a szívébe szúrni,de nem merte megölni.Pontosan a szíve fölé a kulcscsontjába szúrta a szikét.A férfi hangosan felnyögött,Brennan pedig futni kezdett.BigMan kiszedte magából a kést és Tempi után rohant.
-Hülye ribanc!Gyere ide!-ordította
Brenn felrohant az emeletre,ahol elbújt egy oszlop mögé.
-Hol vagy?-kérdezte hízelgő hangon-Gyere elő!-egy kis szünet után folytatta-Hát jó.Ha nem,hát nem.De azt tudnod kell,hogy a barátaid nagy veszélyben vannak!A szellőző segítségével kiszívjuk az irodákból az oxigént és hamarosan megfulladnak!-egy kis hatásszünet-Úgyhogy én a te helyedben előjönnék!-Bones fejben kezdett számolni."Igazat mondhat.Most mit tegyek?"

-FOLYTATJUK-

Na ennyi.Nem lett túl hosszú,de ebben minden benne van.Vajon előjön Tempi a búvóhelyéről?Vagy nem?És ha előjön,akkor mi lesz vele?Figyelembe veszi,hogy BigMan akár hazudhat is?Tippeljetek!

2011. május 20., péntek

Bones-Jeges fuvallat-6

Brennan néhány perc múlva kicsit megnyugodott,de még mindig szorosan bújt Booth karjaiba.Kiszálltak a kocsiból és elindultak.Nem is tudták,hogy ezzel követik el a lehető legnagyobb hibát.Brenn félve karolt a férfiba.Valamit érzett a "csontjaiban",valamit,ami rossz,de nem sejtette,hogy mi lehet az.Racionálisan gondolkodva az Intézet volt a lehető legbiztonságosabb hely számára.Felmentek a lifttel,kiszálltak és végigsétáltak a folyosón.
-Helló Brennan!-üdvözölte Angela-Szia Booth!-mosolygott
-Szia-köszöntek vissza a lánynak
-Hogyhogy ilyen későn jöttél?Talán volt egy kis..-egy sejtelmes vigyort küldött barátnője felé,aki nem viszonozta-Baj van?-aggódott Angie
-Nem-egy mosolyt erőltetett az arcára-Minden rendben
-Sziasztok!-jelent meg Cam is-Megháromszoroztam az őrséget,ahogy kérted Booth!-fordult a férfi felé-Te jól vagy?-nézett vissza a kékeszöld szemekbe Camille
-Persze-válaszolt hidegen Tempi.Vissza akart kérdezni,de meggondolta magát.nem akarta firtatni ezt a témát
-Te jó ég!-hallatszott Angie rémült hangja-Miattad vannak itt?De..De mégis miért?-dadogta ijedten
-Nem számít-hárított-Csak egy kis semmiség!-El akart menni,de Angie megállította
-A 60-nal több őr az neked semmi?Tudni akarom,ha a legjobb barátnőm veszélyben van!-erősködött
-Már nem vagyok veszélyben,hála az őröknek!Most pedig ha megbocsátasz megyek dolgozni!-hangzott az ingerült válasz,majd elviharzott,Booth pedig utána
-Nem gondolod,hogy egy kicsit túl kemény voltál vele?-kérdezte halkan
-De.Csak azt nem értem,hogy miért olyan nagy kérés az,hogy ne beszéljünk róla!Angela okos,akkor miért nem tudja felfogni,hogy nem akarom elmondani?-könnyek gyűltek a szemébe.Felhajtotta a fejét,hogy ne sírja el magát,de a cseppek nem szívódtak fel.Lecsordultak az arcán.De csak az a kettő.Többet nem engedett
-Szerintem megérti,csak aggódik érted,ahogy mi mindannyian!-törölte le a cseppeket a lány arcáról Seeley
-Tudom-suttogta Bones
-Beszéljek vele én?-ajánlotta az ügynök,de Tempi megrázta a fejét
-Nekem kell-bólogatott.Megölelték egymást és Booth egy apró puszit nyomott Temperance fejére.Hosszú ideig csak így álltak,de rá kellett döbbenniük,hogy bármennyire is szeretnének együtt maradni,sajnos most nem lehet.
-Megyek elkapom ezt az elmebeteget!-bontakoztak ki egymás karjaiból
-Booth..-kezdte bátortalanul-Te..Te tudod,hogy kiről lehet szó?Én nem emlékszem az ügyére..És semmire..-suttogta lehajtott fejjel
-Én sem Bones-felemelte a lány állát és megcsókolta-De ígérem,kiderítjük!-mosolygott bátorítóan,Tempi pedig viszonozta-Most mennem kell.Minél hamarabb ki akarom deríteni,hogy ki az a fickó,aki az életedre tört.El fogjuk kapni!-egy forró csókkal búcsúztak el egymástól
Temperance-t valamennyire megnyugtatta Booth magabiztossága,de nem teljesen.Még mindig nem tudta kiverni a fejéből a telefonhívást,sem pedig a halálos fenyegetést.Bár inkább tűnt kínzásnak.Attól még jobban félt..Megkínozzák?Talán meg is erőszakolják?Már a gondolatba is beleborzongott.Nekilátott az egyik csontváznak.Kirakta a csontokat az asztalra,mindegyiket a maga helyére,majd dolgozni kezdett.Néhány perc múlva Angela zavarta meg.
-Kérlek édesem mond el,hogy mi a baj?Ki akar bántani?Megint azok az őrültek?-kérdezte aggódva
-Nem akarok róla beszélni-jelentette ki könnyedén Brenn
-Kérlek Brenn!Nagyon aggódom miattad!Tudnom kell,ha valaki bántani szeretne!-könyörgött a lány.Könnyes volt a szeme,de Bones igyekezett nem törődni vele.Csak a munkájára akart koncentrálni.
-Légy szíves Angela!-szólt hangosabban-Nem akarok róla beszélni!Már mondtam!Megnyugodhatsz,biztonságban vagyok!És most ha megbocsátasz szeretnék dolgozni!
-Ne csináld ezt!Lehet,hogy itt biztonságban vagy,de mi van a lakásoddal?Vagy Booth-éval!Ott is nyugodt vagy?Tudni szeretném,hogy milyen veszély fenyeget téged!-Angela hangja egyre határozottabb volt,míg Brennan-é egyre türelmetlenebb
-Nem fogsz békén hagyni,amíg el nem mondom.Igaz?-idegeskedett.Angie megrázta a fejét.Tempi levette a kesztyűjét és a kukába dobta-Akkor gyere velem!-szólt halkan,majd elindult az irodájába,Angela pedig követte.Odaértek és Brenn leült a kanapéra,Angela pedig mellé
Hosszas várakozás után Tempi belekezdett a mondandójába.Sokszor kellett megállnia,mert nem bírta folytatni a beszédet.Már fél órája mesélt és közben patakzottak a könnyei.Angela próbálta vigasztalni,de ahogy Temperance felismerte a veszélyt,csak még jobban félt.Egyre jobban.

***

Eközben Booth folyamatosan dolgozott.Minden aktát többször átnézett és minden szót vagy 100x átolvasott.Nem bírt azzal a tudattal élni,hogy nem jut az üggyel kapcsolatban semmire.Fogalma sem volt,hogy milyen ügyről beszélt Mason.Egyszerűen nem jutott eszébe.Hirtelen megcsörrent a telefonja.
-Booth!-szólt bele
/-Booth ügynök!-hallatszott egy női hang a vonal másik végéből/
-Carolyne!-üdvözölte Seeley nyugodtan
/-Én a te helyedben nem lennék ilyen nyugodt!Mason Flitz megszökött a börtönből és ha jól sejtem,márpedig nem szoktam tévedni,akkor Dr.Brennan-t fogja először felkeresni!-hangja ideges volt.Már nagyon megkedvelte Brennan-t,még ha ezt nem is vallotta be/
-Azonnal szólok Cam-nek!-letette a telefont és már tárcsázott is

-FOLYTATJUK-

Továbbra is várom a komikat..:)..Örülök,hogy mindenkinek tetszett az előző rész és remélem ezzel sem lesztek másképp..:)

2011. május 19., csütörtök

Bones-Jeges fuvallat-5

Booth hamar felébredt,bár inkább aludt volna tovább.Olyan szép volt az álom,hogy teljesen beleélte magát.Nem akart felébredni.Óvatosan kinyitotta a szemét és a mellette fekvő lányra nézett.Még így is olyan gyönyörű volt!Érezte az illatát és szinte látta az ujján lévő karikagyűrűt.Önkéntelenül is elmosolyodott.Mi lenne,ha megtenné?A hirtelen jött gondolatok megrohamozták.Hiszen szereti?Miért ne?
Ebben a pillanatban kezdett ébredezni Bones is.Ő is érezte a férfi illatát és egy pillanatra úgy gondolta,hogy talán mégsem álmodott.Booth közelsége megnyugtatta.Szerette Őt..Nagyon szerette és már be merte vallani magának.Az egyetlen baj csak az volt,hogy nem bízott abban,hogy ez örökké tarthat.Nem bírta volna elviselni a szakítást.Teljesen összetört volna.Jobbnak kell lenni ennél!Nem lehet szomorú minden érzelemválságnál!Érezte,ahogy Booth tekintete fürkészi őt.Óvatosan kinyitotta a szemét.
-Jó reggelt!Hogy érzed magad?-kérdezte lágyan Seeley és egy apró csókot lehelt Tempi ajkaira
-Jó reggelt!-mosolygott a lány-Mióta vagy fenn?-dünnyögte halkan
-Nem régóta.Olyan jó volt  nézni téged!Még akkor is szép vagy,mikor alszol!-végigsimította barátnője arcát
-Csak szép?-nevetett fel
-A lehető legszebb!Gyönyörű!-javította ki magát Booth,majd ismét megcsókolta a lányt
-Kávé-nyöszörögte
-Igazad van.Kéne innunk egy kávét!-pattant fel az ágyról.Észre sem vette,hogy ruhában aludt el
-Szépen összegyűrődött a ruhád!-nevetett Brenn
-De te sem panaszkodhatsz!Jobb lenne..-leült az ágyra és lehajolt,hogy megcsókolja barátnőjét-Ha levennéd!-simogatni kezdte Brenn-t,de Ő ellenállt
-Most ne!-szólt rá kedvesen
-Miért?-szomorodott el a férfi
-Mert mennünk kell dolgozni!-hangzott a meggyőző válasz
-Arról szó sem lehet!-pattant fel ismét
-De mégis miért nem?-vágott vissza
-Lássuk csak..-úgy tett,mintha gondolkodna-Mert tegnap megfenyegettek!-emelte fel a hangját Seeley,amitől Temperance egy kicsit megijedt,Booth pedig látta rajt-Ne haragudj!-ült le az értetlen képet vágó Brennan mellé-Nem akartam kiabálni,csak nagyon aggódom miattad!-mondta halkan,majd végigsimította a lány arcát-Sajnálom!-megcsókolta-Nem akarlak elveszíteni!
-Nem fogsz-nyugtatta,miközben ő is viszonozta a forró csókot-A laborban vagyok a legnagyobb biztonságban!-suttogott,majd ismét összeért az ajkuk
-Igazad van-mondta egy kis gondolkodás után Booth-Fel is hívom Cam-et,hogy mi van.
-Oké.Én addig készítek egy kávét!
-Rendben!-Brenn felállt.Lenézett a ruhájára és látta,hogy úgy néz ki,mintha már napok óta abban lenne.Le is vette és fehérneműben bement a fürdőbe.Úgy döntött,hogy amíg a kávé lefől,addig letusol,de ahhoz fel kellett raknia főni.Kiment a konyhába és már majdnem kész is volt,mikor megszólalt a telefonja.Nem is nézte meg,hogy ki hívja,csak egyszerűen felvette.
-Halló?-szólt bele
/-Jó reggelt Temperance!Jól nézel ki ma!Főleg így..-egy halk nevetés hangzott el-Azért nem bánnám,ha nem lenne rajtad még ennyi sem!-a férfi hang nagyon izgatottnak tűnt,Brennan pedig félt.Valaki nézte és fogalma sem volt,hogy mit tegyen.Nem mutathatta,hogy megijedt.Erősnek kellett maradnia!/
-Ki maga és mit akar tőlem?-bár már sejtette a választ
/-Szerintem nagyon jól tudod,hogy ki vagyok és azt is,hogy mit akarok!-válaszolt a férfi sejtelmesen/
-Nem tudom,hogy mit akar!-válaszolt egyre idegesebben Tempi és gyorsan a hálószobába vonult
/-Miből gondolja,hogy ott nem látom?Azt is tudom,hogy ott van Booth ügynök és azt is,hogy maga nem szól neki egy szót sem,különben ebben a pillanatban lelövöm!-fenyegetőzött az ismeretlen.Temperance egyre rémültebb volt.Látta társa fején a vörös pöttyöt.Tudta,hogy most nem tehet mást,muszáj hallgatnia/
-Rendben-szünetet tartott-Miben segíthetek?-változott vissza a hangja normálisra,amit Booth hamar észre is vett
-Baj van?-suttogta
-Nem semmi!-dobott egy mosolyt az ügynök felé,majd újra meghallotta a hangot a telefonban
/-Nagyon jól csinálod!Csak így tovább!Mondtam már,hogy szép a mosolyod?-Brennan elszántan nézte a szomszéd ház ablakait és meg is látta a férfit,de túl messze volt,hogy kivegye az arcát-Na jó!Most leteszem,mert soha nem lesz kész a kávé!Majd hagyjon egy pohárral nekem is!És akkor én is hagyok neked valamit..Ami csak az enyém!-bár nem volt kivehető a férfi arca,Bones mégis látta,hogy mosolyog.Nem is akárhogyan.Ez egy győzedelmes vigyor volt.A vonal megszakadt,de még látni lehetett a vörös pontot Booth homlokán./
-Kivel beszéltél?-aggodalmaskodott Seeley
-Csak a dedikálásról volt szó!-mosolygott a lány
-Jól vagy?-hitetlenkedett Booth
-Persze!Miért ne lennék?-megölelte a férfit-Csak tegyél úgy,mintha nem lenne semmi baj és menjünk!-suttogta a nyakába Tempi,majd mosolyogva elhúzódott
-Jól van.Akkor átveszem a ruhám és indulhatunk is-forró ajkai hozzáértek Bones-éhoz,akinek egy forró könnycsepp gördült végig az arcán,egészen a szájáig.Booth érezte a sós ízt.Átölelték egymást-Nyugodj meg!Mindjárt biztonságban leszel!-suttogta Brenn fülébe
-A kávé!-jutott eszébe-Le kell főzni!
-Ne törődj a kávéval!Majd iszunk útközben!-kapta el a konyhába menekülő lány kezét
-Inkább csinálok!-próbálta a lehető legnyugodtabb arcot vágni,de Seeley tudta,hogy nem maguk miatt főzi le.Brenn gyorsan felkapott pár ruhát és berohant a fürdőbe.Felöltözött és már rohant is,hogy lefőzze a kávét.Már nem látta a vörös pöttyöt,de még mindig nagyon félt.Nem akarta,hogy bármi baja essen a férfinek,akit szeret.Elkészítette az italokat egy-egy hordozható pohárba-Már mehetünk is-mosolygott
-Oké-viszonozta,de egyik sem volt őszinte.Sem Booth vigyora,sem pedig Bones-é.
Beszálltak a kocsiba és elhajtottak.Brennan megbizonyosodott róla,hogy nem követi őket senki és nem is figyelik.Hangos zokogásban tört ki.
-Figyelnek!-nyökögte.Booth le akart húzódni,de Tempi visszatolta a kormányt-Ne állj meg!-sírta-Akkor megölnek!Nem akarlak elveszíteni!Jobban tettem volna,ha elmegyek a repülővel és soha többé nem jövök vissza!Én nem akartalak veszélybe sodorni!Sem téged,sem mást!Én vonzom az ilyen elmebeteg embereket!Miért?Nem akarok bántani senkit,mégis mindenkit bántok!-tovább zokogott
-Hé!Nem a te hibád Bones!Nem tehetsz róla!-nyugtatta társát
-Még azt sem tudom,hogy milyen ügyről van szó!Egyszerűen nem emlékszem!Még csak nem is rémlik!-folytatta kétségbeesett hangon
-Én sem,de ígérem kiderítjük!Nem eshet bajod se nekem,se másnak!Oké?-közben megérkeztek a Jeferson parkolójába-Nem bánthatnak!-ölelte meg rémült barátnőjét-Semmi baj!-suttogta a fülébe-Hamarosan vége lesz!Ígérem!

-FOLYTATJUK-

Remélem tetszett!Sajnálom,hogy várni kellett,de a szombati versenyre készültem és teljesen hulla voltam!Alig bírtam mozgatni a karomat..Remélem elég hosszú és kielégítő lett ez a rész..:)..Megköszönném a komikat!!!!♥

2011. május 17., kedd

Bones-Jeges fuvallat-4

Booth és Bones beültek a kocsiba és elhajtottak.Az út csendesen telt.Booth meg akarta törni a csendet,de kérdéseire válaszként mindig csak egy szót kapott.
Brennan félt.Utoljára a sírásónál félt ennyire.Még soha nem fenyegették meg ilyen nyíltan.Az a férfi viszont egyáltalán nem félt.Magabiztos volt,ami csak még jobban megijesztette a lányt.Gondolkodott,de egyszerűen nem jött rá,hogy milyen ügyről van szó.Talán az amnéziával ez is eltűnt?Nem emlékezett semmilyen visszautasításra,sem pedig egy szökött rabra,akit lelőttek.Ez teljesen kiesett neki.Vajon mi történt?Vagy ez az egész nem is igaz?A feljegyzéseiben biztos benne van!Meg kéne keresnie.
Gondolkodásában Booth zavarta meg.Félreállt a kocsival.
-Miért álltunk meg?-kérdezte meglepődve
-Mert látom,hogy baj van.Nem válaszoltál a kérdéseimre és aggódom!-nézett barátnőjére a férfi
-De válaszoltam!-védekezett
-Csak tőmondatokban!Tudom,hogy baj van!Kérlek mond el,hogy segíteni tudjak!-hangja óvó volt és lágy
-Semmi baj Booth-mondta halkan,miközben az ügynök szemébe nézett és megérintette a combját.Mosolygott,hogy ezzel is megnyugtassa,de mikor látta,hogy semmi esély rá,újra megszólalt-Nem tudsz segíteni-lesütötte a szemét,majd ismét felnézett és mosolygott
-Félsz..Igaz?-kérdezte gyengéden.Óvatosan a lány arcához ért és simogatni kezdte-Nem bánthatnak!-megcsókolta és Temperance örömmel viszonozta
-Ígéred?-kérdezte halkan.Szemei csillogtak a könnyektől
-Ígérem-ölelte át a lányt-Nem eshet bajod-suttogta

***
Aznap Brennan otthon maradt Booth-val.Persze nem az ő ötlete volt,hanem a férfié,de nem látta értelmét,hogy vitatkozzon vele.Próbált nagyon természetesen viselkedni,de valójában még mindig félt.Nem nyugtatták meg Booth szavai,hogy biztonságban van.Persze nevetett és jól érezte magát,de ez nem az igazi Brennan volt.Csak akkor nyugodott meg egy kicsit,mikor Seeley karjaiban lehetett és az ügynök szorosan ölelte.A nap lemenő sugarai vörösre festették a szobát,az ágyat és az azon fekvő két szerelmest.Tempi nem is kívánhatott volna többet.Hirtelen egy kósza gondolat ütötte meg a fejét:HÁZASSÁG,de ezt azonnal ki is törölte.Biztos volt benne,hogy Booth nem venné feleségül.Miért is tenné?Hiszen meggyanúsította és ezzel mindent tönkretett.Most Booth is boldog.Lehet,hogy a házasság mindent tönkretenne!Megrázta a fejét,hogy kitörölje ezt a buta ötletet.
-Baj van?-kérdezte kedvesen a férfi
-Nem-válaszolt selymesen-Csak elgondolkodtam-mosolygott
-Miről?-Brennan nem is tudta,hogy mit válaszoljon.Azt nem mondhatta,hogy "Rólunk.Arról,hogy feleségül veszel!"
-Csak arról,hogy olyan jó,hogy itt vagy velem!-nyögte ki halkan,miközben még jobban az ügynök karjaiba bújt
-Akkor miért ráztad meg a fejed?-értetlenkedett a férfi
-Hát..Csak..Hogy miattad nem fognak elrabolni-vágta ki magát
-Én nem engedem-helyeselt.Néhány percnyi csend lett.Mind a ketten belemerültek egymás ölelésébe és csak gondolkodtak
"Mi lenne,ha megkérném a kezét?Nemet mondana?Bones nem híve a házasságnak.Ráadásul ez az ügy Michael-lel!Hogy volt képes azt mondani neki,hogy csak a pénzéért venném feleségül?Talán épp emiatt nem kéne megkérnem.Nem is tudnám elviselni,ha még egyszer visszautasítana.Az mindent elrontana.Persze Ő élné az életet tovább és azt hinné,hogy minden rendben köztünk,de nem így lenne.Többet nem tudnék a szemébe nézni."
"Ha feleségül kérne,akkor vajon igent mondanák?Még az is hihetetlen,hogy Ő itt van mellettem.Alig merek hozzáérni,nehogy felébredjek és minden eltűnjön.Nem is hiszek a házasságban.Minden 2. és 3.kapcsolat tönkremegy egyszer és a házasságok 90%-a válással végződik.Nem tudom elhinni,hogy Booth örökre az enyém lehet.De mi lenne ha mégis?Talán mi vagyunk az az 1 és mi vagyunk az a 10%!..Nem..Ez túl merész gondolat volt..Mellettem nem lehet boldog egy ilyen férfi,aki bárkit megkaphat.Nem szerethet..Ennyire nem."
Addig gondolkodtak,míg végül szó nélkül mind a ketten elaludtak.Egymásról álmodtak.Mind a ketten ugyanazt a pillanatot.Azt,amire mind a ketten várnak..

-Temperance Brennan!Hozzám jönnél feleségül?-kérdezte elszántan a férfi,miközben a lány mély kék szemeibe nézett és az ujjára húzta a kék köves eljegyzési gyűrűt.Tempi meg sem tudott szólalni.Jól tudta,hogy ez csak egy álom.Túl jól tudta.De mégis olyan szép volt!Nem hagyhatta ki!Vagy talán mégis ezt kellett volna tennie?Hiszen ha felébred már nem lesz az ujján a gyűrű és nem lesz menyasszony sem.Szertefoszlik az álom és csak egy üres hely marad utána
-Igen!Igen Seeley Booth nagyon különleges ügynök!Minden vágyam!-Booth nyakába borult és szorosan ölelte.

Booth is ezt tette.Boldog volt,hogy az a lány,akire mindig is vágyott igent mondott neki.Ő is tisztában volt vele,hogy csak álmodik,de azt kívánta,bárcsak ne álom lenne!Megcsókolta a lányt újra és újra.Nem tudott betelni vele.A szívük egyszerre dobbant.

-Szeretlek Bones!-suttogta
-Mindennél jobban Booth!-viszonozta és megcsókolta a férfit

-FOLYTATJUK-

Remélem tetszett ez a rész is..:)..ez sem lett túl hosszú,de azért rövid sem.Talán megelégedtek vele..:)..Komikat kérek légyszi!!!

2011. május 15., vasárnap

Bones-Jeges fuvallat-3

Booth már 2 órája próbálta szóra bírni Mason-t,de neki még mindig nagyon jó kedve volt és nem volt hajlandó beszélni.Csak Brennan-t kérte.Azt mondta,ha ő bejön,akkor mindent elárul.
-Miért nem jön be?Talán fél?-kérdezte gúnyosan a férfi
-Nem tartozik magára!-Booth már nagyon ideges volt.Alig bírta megállni,hogy ne üsse meg Mason-t
-Amíg nem jön be, én nem mondok semmit.-jelentette ki.Megint megpróbált hátradőlni,mert már nagyon kényelmetlen volt neki ez a helyzet,de ismét rá kellett döbbennie,hogy ez így még rosszabb.
-Van egy alkum.Megmutatom az üvegen keresztül Dr.Brennan-t,maga pedig mindent elmond!
-Sajnos ez nem lehetséges-vágta rá-De talán kikotyoghatok egy kis apróságot..-vigyorodott el
-Rendben.Bones mehet?-csak egy halk igent hallott a fülében-Sweets!Kapcsold fel a villanyt!-szólt a dokinak.Abban a pillanatban felkapcsolódott a lámpa és be lehetett látni az üveg mögé.Tempi karba tett kézzel állt,szorosan összezárta a lábait és Mason arcába bámult,mintha meg akarná ölni a pillantásával
-Üdv. Dr.Brennan!Jó látni magát!Az üveg mögül figyelni-felnevetett-Az nem valami tisztességes!
-Na jó!Ennyi elég is volt!Ki küldte?-a villanyok lekapcsoltak az üveg mögött.Brennan egy kicsit megnyugodott,hogy már nem látható.Igyekezett az előbb minél erősebbnek és legyőzhetetlenebbnek látszani
-Nekem ez még nem volt elég!-morogta a férfi-De mivel megígértem..Arra viszont nem válaszolhatok,hogy kik küldtek..Ahhoz többet kell látnom-vigyorgott
-Miért?-kérdezte idegesen
-Miért pont a doktornő?Hát nem volt nehéz döntés..Sokan vagyunk,de mindegyikünk EGY személytől függ.Ő a főnök és az ő kéréseit teljesítjük.Maga és Dr.Brennan egyszer letartóztatták a nagyfőnök apját,de mivel az megszökött,így maguk lelőtték.Dr.Brennan majdnem ráakadt a szökést segítő bandára.Már kiderítette,hogy nincs egyedül és mivel a főnök nem hagyhatta,hogy kiderüljön minden,ezért muszáj volt cselekedni.Nem mellesleg Dr.Brennan visszautasította a főnököt,mikor meg akarta dönteni és Ő nem tűri a visszautasítást-megdönteni...Booth-t megrázta ez a szó-De sajnos már így is túl sokat mondtam.Hiszen csak egy pillanatig láthattam a doktornőt és csak üvegen keresztül..Sajnálom.Itt megakadt a tudásom-hangosan felnevetett

***

Mindenki nagy meglepetésére kinyílt az ajtó.Mason elmosolyodott,Booth pedig sejtette,hogy ki jött be.Hátrafordult és meglátta Brennan-t.Teljesen elképedt.
-Sajnálom Booth ügynök!-hallotta a fülében-Nem tudtam megállítani-szólt bele Sweets bocsánatkérően
Booth nem szólt a lányra,de Tempi jól tudta,hogy az ügynök ideges és a jelenlétével csak fokozta ezt.Brenn leült Seeley mellé.
-Helló Dr.Brennan!Örülök,hogy végül meggondolta magát!Milyen csinos ma!Nem hajolna kicsit lejjebb?-incselkedett a férfi
-Azt mondta,hogy látni akar.Itt vagyok akkor most beszéljen!-szólt rá Temperance
-Hova siet ennyire?El sem tudja képzelni,hogy milyen jó újra látni!A balesetkor nem festett valami fényesen!Túl ijedt volt..Mondjuk most nem nagyon látom azt az arcot..Pedig nagyon aranyos volt-suttogta Mason,közben pedig egy kicsit közelebb hajolt és megérintette Brenn kezét.Tempi elkapta a csuklóját és kicsavarta,majd egy nagy lendülettel az asztalnak csapta.A férfi fájdalmában felnyögött-És még harcias is!Már értem,hogy miért tetszett meg a főnöknek!-mondta vigyorogva,miközben a kezét fogta,amin látszott,hogy legalább 1 helyen eltört.
-Láttam,hogy önvédelem volt.Ugye Sweets?-nézett az üveg felé
-Az-hallotta halkan a fülében.Sweets még nem eszmélt fel a látottakból
Booth felállt és Brennan-nel együtt kisétált a szobából.
-Vihetik!-mondta az őrnek,majd odanyomta a kezébe a bilincs kulcsát.Bementek Sweets-hez.Seeley megfogta Tempi kezét-Jól vagy?-kérdezte aggódva
-Megvagyok-suttogta Brenn egy kényszermosoly kíséretében
-Hát maga Sweets?-fordult a dokihoz,akit teljesen lesokkoltak a látottak
-Azt hiszem..Át kell értékelnem magamban a rólad alkotott pszichológiai véleményem-mondta Brennan-re nézve
-Miért?-értetlenkedett a lány-Eddig mit gondolt?
-Nem tudtam,hogy ilyen agresszív is tudsz lenni.Vagyis már egyszer megtapasztaltam,hogy nem szereted,ha a bűnözők hozzádérnek,de ez most más volt.Sokkal durvább.Ugye tisztában vagy vele Dr.Brennan,hogy ennek akár következményei is lehetnek?-aggodalmaskodott Sweets
-De nem lesznek-szólt közbe Booth-Te is láttad,hogy önvédelem volt!
-Láttam,de biztos,hogy csak az önvédelem volt abban a viselkedésben?-kérdezett vissza,de már nem kapott rá választ,csak egy mérges pillantást az ügynöktől és egy teljesen másféle dühöset Brennan-től-De nem kell aggódni!Ha rajtam múlik,akkor csak önvédelem volt!-törte meg a csendet egy idő után

-FOLYTATJUK-

Ez a rész nem volt olyan hosszú,de szerintem sokat elárult.Komikat!Köszi..♥

2011. május 14., szombat

Bones-Jeges fuvallat-2

Booth és Brennan elindultak az FBI központjába,ahol már várta őket a behozott férfi.Nem tagadott semmit,hiszen nem lett volna értelme,de nem is válaszolt rendesen a feltett kérdésekre.Mindig ugyanazt hajtogatta,hogy csak Booth ügynökkel hajlandó beszélni,vagy esetleg Dr.Brennan-nel.Azt is hozzátette,hogy nem hiszi,hogy Brennan-t beengedik majd hozzá,de reménykedik.

Booth és Bones hamar odaértek a kihallgatószobához.Booth kicsit ideges volt,de ez érthető,hiszen most tudta meg,hogy talán soha többé nem lesz gyereke.Próbált nem gondolni rá,mert Tempi-nek is azt mondta,hogy ne idegeskedjen,de egyszerűen nem ment.Majd ha elkapta azt a szemetet,aki ezt tette.Beléptek az FBI épületébe és már majdnem ott is voltak,mikor Booth megfogta barátnője kezét és félrehúzta.
-Ugye csak azt teszed,amit megbeszéltünk?-idegeskedett
-Nyugi!Nem lesz baj!Ő nem lát és nem tudja,hogy ott vagyok!Oké?-nyugtatta a lány,de igazából azt tervezte,hogy bemegy majd.
-Oké..Akkor menjünk-elindult és Brenn követte.Booth szorosan fogta Temperance kezét.Mikor odaértek a kihallgatószoba ajtaja csukva volt és egy őr áll előtte-Nem azt mondtam,hogy ne kezdjék el nélkülem a kihallgatást?-őrjöngött-Azonnal menjen be és hozza ki nekem Brown ügynököt!-ordította-Mire vár?Tapsara?-a férfi bement és néhány pillanat múlva már Brown is jött vele
-Mit akarsz Booth?-kérdezte lekezelően
-Na ide figyelj Philip!Azt mondtam,hogy nélkülem nem kezdheted el!Érted?Ez az én ügyem!
-Nyugi Seeley!Csak egy kicsit játszottam vele!De ne aggódj,nekem nem mondott semmit.Azt mondta,hogy veletek..-a fejével Brenn felé bökött-Akar beszélni.
-Hát csak velem fog-nyögte haragosan Booth.Egy jelentőségteljes pillantást vetett Tempi felé,majd mind a ketten elindultak a helyükre.

***

-Áá!Üdvözlöm Booth ügynök!Hogy van?-kérdezte vidáman és egyben lenézően a férfi
-Fogja be!Csak akkor beszél,ha én kérdezem!-nem kiabált,de érezni lehetett a feszültséget a levegőben
-Ugyan Booth ügynök!Csak nem gondolta,hogy Dr.Brennan nélkül bármit is mondok!Egyébként fogadok,hogy az üveg mögött van!Ugye?-kérdezte mosolyogva,majd felállt és odasétált
-Üljön le!-parancsolt rá idegesen az ügynök
-Itt van igaz?Szép napot Dr Brennan!Úgysem sokáig élvezheti!-felnevetett-Ugye tudja,hogy ide kell jönnie?-olyan arckifejezést vágott,mint akinek eszébe jutott valami-Vagy talán fél tőlem?Hát persze!Hiszen különben miért ne jönne be?..-nem fejezhette be a mondanivalóját,mert Booth idegesen közbeszólt
-Üljön le és fogja be a száját!-ordította
-Ugyan már!Hát ha nincs ott senki,akkor miért ne beszélhetnék?-kérdezte nemtörődöm módon
-Mert itt én vagyok a főnök!-mondta magyarázatként az ügynök
-Én abban nem lennék olyan biztos!-nevette el magát a férfi,majd visszafordult és mintha meg sem hallotta volna az ügynök parancsát,ismét beszélni kezdett-Szóval...Hol is tartottam?Ja igen..Én a maga helyében kiélvezném ezt a felhőtlen életet.A főnökeim azt üzenik,hogy már csak maximum 2 hétig élvezheti Booth ügynök társaságát,de jobb esetben csak 1 hétig-itt megint felnevetett
-Elég volt a süketeléséből!-kiabált Booth,majd felpattant a székből és Mason-hoz lépett,elővette a bilincsét és azzal a lendülettel rá is csatolta az egyik kezére,az asztalhoz vezette és a bilincs másik végét annak a lábához rögzítette-Szóval.Ki is a maga "főnöke"?-kezdte a vallatást újra
-Miért kéne mondanom bármit is.Én sem kaptam meg azt,amit akartam!-nyugodtan dőlt hátra,de rá kellett jönnie,hogy a keze miatt ez nem valami kényelmes-Nem akarná inkább mégis levenni a bilincset?Ez nem valami kényelmes helyzet
-Nem.Ki küldte magát?Túl egyszerű volt megtalálni!Miért?
-Mert ezt akartam és mert ŐK is ezt akarták
-Kik?
-Mit kapok,ha elmondom?-gúnyos vigyor ült ki az arcára.Látni lehetett rajta,hogy mit akar:Brennan-t
-Enyhíthetünk a büntetésén-nehezen sikerült kimondania ezt a mondatot
-Maga is jól tudja,hogy nekem nem ez kell-a vigyor nem tűnt el az arcáról
-Booth ügynök!-szólt be az őr a szobába
-Megyek-a férfi felé fordult-Gondolkodjon,hogy mit akart mondani,mert nem jön be ide Dr.Brennan!-befejezte a mondatot és felállt.Mikor kilépett,az őr mutatta,hogy az üveg mögül keresik.Belépett.Látta,ahogy Sweets analizálja Tempi-t
-A bűnözőnkkel foglalkozz Sweets!-szólt rá,majd tekintette a karba tett kézzel álló Temperance-re esett
-Miért ilyen vidám?Hiszen most csukjuk le!-kérdezte a lány halkan
-Mert csak játszik velünk-válaszolt Booth,miközben átölelte barátnőjét-Azt akarja,hogy féljünk és idegesek legyünk
-Szóval amit mond az nem igaz?-kérdezett vissza Brenn.Booth felé fordult,akin látni lehetett,nem tudja,mit is mondjon
-Igaz is lehet-bökte ki végül,de meglepetésére Tempi szemében nem lehetett félelmet látni.Talán a szemében nem,de valójában rettegett..-Ez a Mason Flits egy piti kis bűnöző.Miért társult volna valakivel?-fordult Sweets fele
-Nem tudom.Nagyon magabiztos és egy kicsit sem fél a börtöntől.Talán mert arra vár,hogy majd kiviszik innen..Egyetértek abban,hogy csak játszik velünk.Most nekünk kéne előnyben lenni,de ő van és ezt nagyon is jól tudja.
-Mi vagyunk előnyben-súgta Tempi,miközben elszánt pillantást vetett a fiúk felé
-Szó sem lehet róla Bones!-szólt rá Seeley-Megbeszéltük,hogy itt maradsz!
-Tudom,hogy mit beszéltünk meg,de ez az egyetlen esélye,hogy kihúzzunk belőle valamit!-próbálkozott
-Te sem tudod kiszedni belőle amit akarunk!Ha te bemész,csak megadjuk neki amit akar!-az ügynök mindenáron le akarta beszélni,de Brenn hajthatatlan volt
-Egyetértek Booth ügynökkel Dr.Brennan!-hallatszott a háttérből SweetsBrennan elkeseredve látta,hogy nem fognak neki engedni,ezért úgy döntött,hogy látszólag beleegyezik
-Jó.De ha nem beszél,akkor bemegyek!-az új akaratát sem voltak hajlandóak elfogadni
-Nem!-vágták rá egyszerre-Maradj csak itt!-mondta Booth,majd az ajtóhoz lépett-Nehogy kiengedd!-súgta a doki fülébe,majd kiment és Néhány másodperc múlva már látni lehetett a kihallgatószobában.


-FOLYTATJUK-

Remélem tetszett ez a rész..:)..kicsit sok benne a párbeszéd,de igazából nem tudtam volna máshogy..Örülök,hogy meglett az előző rész és remélem többször nem fordul elő hasonló eset.Komikat kérek,mert nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre!..♥

2011. május 11., szerda

Bones-Jeges fuvallat

Booth elvette barátnője kezéből a telefont és felvette.
-Booth!-szólt bele-Igen köszi!Ez remek!Köszi öreg!Tartozom eggyel!-letette és az arcára boldog mosoly ült ki,de hamar le is törölte-Van egy jó hírem..Vagyis nem tudom,hogy ez neked is jó hír-e..
-Mi az?Bökd már ki!-olyan izgatott volt,hogy már majdnem kiugrott a bőréből."Én nem lehetek ilyen!"_nagy levegőt vett és kifújta_"Nem vagyok Angela.Ő ilyen vidám és kíváncsi.Úgy látszik,kezdem átvenni a szokásait.."
-Hát jó..Kiderítettem,hogy kik azok,akik rád támadtak...Tudod..A kocsival..Aki elütött...-nem tudta,hogy hogyan is fejezze ki magát
-Nyugi Booth!Értem és ez remek hír!-állította le Bones
-Igen?-lepődött meg a férfi-Akkor jó!Vagyis ki kell,hogy javítsam magam:Még nincs meg,de van egy ember,aki tud róla,hogy kik az elkövetők és én mindenképpen kihúzom belőle!-magyarázta büszkén
-Mi Booth!Mi!-javított Brenn
-Nee!Nem lehetne,hogy te most meghúzd magad?Veszélyes ez az egész!-idegeskedett Seeley
-Ugyan már!Hiszen az bent leszünk az FBI-nál!Vagy nem?-kérlelte Tempi
-De..Ez igaz..De fő a biztonság!
-Jaj!Mióta mondasz te ilyeneket?-kérdezett vissza játékosan Bones
-Mióta elütöttek!-mondta kicsit talán túl hangosan Booth.Temperance kicsit meglepődött,de végül úgy döntött,hogy Booth-nak végül is igaza van
-Rendben.Legalább ott lehetek az üveg mögött?Ott nem lát senki!-próbálkozott újra és most már nagyobb sikerrel járt
-Oké.De csak ott!-szólította fel a lányt Seeley,majd egy csókot nyomott a szájára-Akkor..Mehetünk?
-Igen-mosolygott boldogan Brenn és elkezdett öltözni,de aztán eszébe jutott,hogy először fürdenie kéne,hiszen tegnap már nem volt rá ideje.Ahogy erre gondol elmosolyodott.Elindult a fürdő felé,de Booth-ba ütközött
-Megyünk együtt?-kérdezte egy huncut vigyorral az arcán
-Nem lehet,bármennyire is szeretném-bújt közelebb-Sietnünk kell.Minél előbb meg akarom tudni,hogy ki volt az a szemét,aki miatt nem lehet gyerekem-ahogy ezt kimondta meg is bánta.Könnyes szemmel nézett Booth szemébe,aki meglepett és szomorú arccal bámult vissza rá
-Hogy?-kérdezte elhalkuló hangon
-S-Sajnálom Booth!Én nem..Nem akartam!-védekezett Brenn,de már késő volt
-Nem lehet gyereked?-Bones eltolta magától a férfit,de az nem engedte
-Én..Nem akartam elmondani..Tudom,hogy neked milyen fontos a család..Én-sírni kezdett
-Miért nem mondtad el?-ölelte meg a nőt.Jól tudta a kérdésére a választ,de mégsem hallhatta Tempi szájából
-Sajnálom..Én azt hittem..-többet nem bírt kinyögni,még jobban zokogott
-Azt hitted,hogy elhagylak,mert nem lehet gyerekünk.Igaz?-fejezte be a mondatot az ügynök-De én nem hagynálak el!Soha!Mit számít,hogy nem lesz gyerekünk?Akkor addig próbálkozunk,amíg össze nem jön!Olyan nincs,hogy nem jön össze!Ha kell örökké próbálkozunk,de nem hagylak el!Hallod?-nyugtatta meg barátnőjét a férfi,miközben még szorosabban ölelte a remegő testet
-De..Neked család kell és én nem gátolhatlak meg benne!-sírt tovább
-Nekem már rég te vagy a családom!Meg persze Parker!Ti vagytok a mindenem!Örökbe is fogadhatunk egyet,ha ez megnyugtat!
-Igen,de az nem ugyanaz!Ő nem a sajátod és tudom,hogy az neked sem lenne jó-motyogta
-Na jó..Figyelj rám Bones!Mondtam már!Nem kell egy gyerek sem,ha te itt vagy nekem,de ha mégis összejön,akkor annak nagyon fogok örülni!Örökbe is fogadhatunk,mert őt ugyanúgy fogom szeretni,mintha a sajátom lenne!Vili?-a lány kékeszöld szemébe nézett és tudta,hogy meggyőzte Őt.Újra átölelte,majd megcsókolta.Brenn viszonozta a csókot,de mégis eltolta az ügynököt-Mi a baj?-kérdezte ijedten.Egy pillanatra elbizonytalanodott,hogy talán tévedett és mégsem sikerült meggyőznie a nőt
-Mennünk kéne!-suttogta mosolyogva Bones.Örült neki,hogy Booth mellette maradt még így is,annak pedig még jobban,hogy még így sem adja fel a "babaprojektet".
-Igazad van.Akkor jössz fürdeni?-kérdezte egy huncut vigyor kíséretében
-Jaj Booth!Nem most fogunk próbálkozni!Egyébként mennünk is kell és nem is lehetek terhes még jó pár hónapig!Higgadj le!-beleütött egy kicsit a férfi mellkasába
-Hogy te milyen lehangoló vagy!Muszáj ezt mindig eszembe juttatnod?-olyan vicces volt az arckifejezése,hogy Temperance akaratlanul is elnevette magát.Booth kicsit megcsikizte a lányt,aki akkorát ugrott,hogy majdnem nekiment a falnak
-Nyugi!-nevette-Ne most!

-FOLYTATJUK-

Mégis jött friss..:)..még az a szerencse,hogy már tegnap írtam egy kicsit ebbe a részbe..:)..Sajnálom,hogy ha rövidre sikeredett,de ez van,ezt kell szeretni..:S..köszi mindenkinek a visszajelzéseket!Nagyon jól esnek,bár az angol csajról fogalmam sincs,hogy mit írt,de biztos nem azt,hogy milyen király vagyok..CX

Bones-By means of dreams-13

Az út többi része elég húzósan telt Temperance számára.A sztyuárdesz nem engedte vissza az utastérbe,nehogy rosszul legyen,inkább helyet adott neki a "konyhában".Brenn egyszerűen nem érzékelte az időt.Ami valójában 5 perc volt,az neki mintha fél óra lett volna.Nem tudta elviselni a gondolatot,hogy az a férfi,akit a világon mindennél jobban szeret most meghal és ennek talán pont ő az oka.A fejében össze-vissza kavarogtak a kusza emlékek.Némelyik már kivehetetlen volt,hiszen az agyrázkódás miatt nem tudta visszanyerni a teljes emlékezetét.A legfontosabb dolgokra viszont nagyon is jól emlékezett.A gyönyörű pillanatok a férfivel,a csókok,az ölelések és a legfontosabb,ami összekötötte őket a baba..A baba,amit el kellet veszítenie,amiről önkéntelenül is le kellett mondania.Még mindig fájt a tudat,hogy talán tehetett volna valamit a baleset ellen.Hihetetlen volt számára,hogy nem bírt megmozdulni,pedig jól tudta,hogy ő a célpont és mégis.Mikor egy héttel a hazajutása után felhívták a kórházból,közölték vele,hogy talán soha többet nem lehet gyereke,mert annyira károsodott a méhe.Akkor nem volt ott Booth,így ő nem is tudja még most sem.Temperance nem keseríthette el ezzel.Inkább próbálkozzanak,de nem kell,hogy megtudja.
Annyi időt gondolkodott,hogy teljesen kikapcsolt.Egyre kevesebbet gondolt Booth halálára és egyre többet más rossz,vagy épp jó dolgokra,de végül mindig visszatért a lényegre:Hogy fog nélküle élni?Mégis mi értelme lenne?
Lassan leszállt a gép,ő pedig a lehető leggyorsabban taxit fogott és elment a kórházba.
-Jó estét!-köszönt a korosodó ápoló a pult mögül
-Jó estét!-viszonozta viharosan-Hol találom meg Seeley Booth kórtermét?-hadarta
-Sajnálom hölgyem,de mára már vége a látogatásnak!Az itt lévő betegeknek pihenniük kell!-szólt a férfi gyengéden
-Nem érti?Be kell jutnom!Azt mondták,hogy ma éjjel meghal!A barátnője vagyok!Látnom kell!Vele kell lennem!-könnyek folytak végig az arcán és egyre hangosabban kiabált
-Kérem ne kiabáljon!Legyen tekintettel arra,hol van!-csitította
-Kérem!-suttogta remegő hangon-Kérem..
-305-ös szoba-adta meg magát az ápoló
-Köszönöm!-amint ezt kimondta már el is indult
-Csak halkan!-szólt utána a férfi,de nem volt biztos benn,hogy Brenn meg is hallotta
Tempi belépett a kórterembe.Látta,barátai mennyi pénzt fordítottak arra,hogy Booth a legjobbat kapja.Csak ő volt a szobában..Vagyis ő és Booth.Halkan odasétált az ágyhoz.Nem akarta felébreszteni Seeley-t.Igazából nem is volt biztos benn,hogy fel tudná ébreszteni.Levette az ágy végén lévő kórlapot és olvasni kezdte.Persze látta a töréseket és a sérüléseket,de amit nem láthatott,az a legfontosabb.Súlyos koponyatrauma és belső vérzések sokasága.Brenn nem tudta,hogy mit tehetne.Ránézett a fekvő férfira és könnyes lett a szeme.Miért pont Ő?Ismét a kórlapra nézett.
-Autóbaleset-olvasta hangosan
Tovább tanulmányozta a lapokat.Jól tudta,hogy melyik betű mit jelent és azt is,hogy az orvosoknak igazuk van.Csoda lenne,ha ezt túlélné.És Tempi nem hitt a csodákban,de most az egyszer annyira szerette volna,ha létezik!
-Bones?-kérdezte egy enyhén rekedtes,halk hang
-Booth!-fordult az ügynök felé-Itt vagyok!-újra könnyek gyűltek a szemébe
-Csak rád emlékszem-Seeley hangja szinte suttogásszerű volt,pedig minden tőle telhetőt beleadott,hogy megszólaljon
-Csss!Ne beszélj!Ne fáraszd magad!-megfogta a férfi kezét és magához ölelte
-Szeretlek!-megszorította a nő kezét,már amennyire tudta.Brenn alig érzett valamit
-Én is szeretlek!Nagyon!Kérlek ne hagyj itt!Nem akarok egyedül maradni!-sírásban tört ki
-Téged vártalak.Azt mondták,hogy este jössz.És itt vagy.Vigyázz magadra!-olyan búcsúzóul hangzott,hogy Temperance még jobban el kezdett zokogni
-Nem hagyhatsz itt!Ne halj meg!-sírta-Sajnálom,hogy elmentem,de visszajöttem!Nem akarom,hogy meghalj!Nélküled nem teljes az élet!Ha te nem vagy,akkor nem mentem volna semmire és ha most elmész,akkor visszatérek oda,ahonnan elindultam 7 éve!Nem hagyhatsz itt!
-Boldogulsz nélkülem is-suttogta
-Nem!-ellenkezett
-Ne hagyd,hogy minden elvesszen,amit eddig elértünk!Szeretlek és nagyon vigyázz magadra-az utolsó szavait már remegő hangon mondta.Jól tudta,hogy már nem lesz rá lehetősége,hogy lássa a nőt és örült neki,hogy ez az angyali arc az,amit utoljára láthatott
-Kérlek-súgta.A gép hangos sípolásban tört ki-Nem!Booth!Neee-sírta.Még egy utolsó csókot nyomott a férfi még meleg ajkaira,majd a mellkasára feküdt és úgy várta az ápolókat.Közben a szeméből folytak a könnyek.Egy telefon csörgését hallotta,de nem tudta honnan szól...

***

Temperance felriad.A szemei kipattantak és felült az ágyban.A szíve nagyon erősen vert és zihált.Hirtelen egy kezet érzett a hátán.
-Minden rendben?-kérdezte egy rekedtes férfi hang
-Booth!-átölelte a férfit,de olyan erősen,hogy Seeley-nek el kellett tolnia magától a lányt,aki nem bírta sokáig az ügynök érintése nélkül,ráhajtotta a fejét Booth vállára-Olyan valóságosnak tűnt!-súgta
-Csak álom volt!-nyugtatta kedves hangon-Már vége!
-Azt álmodtam,hogy nem szálltam le a gépről és te meghaltál!Olyan szörnyű volt!Láttam,hogy meghaltál!-sírta tovább
-De már vége és én itt vagyok!-a telefon elhallgatott,de néhány perc múlva megint megszólalt
-Ez a tiéd.Nem veszed fel?-kérdezte,miközben a könnyeit törölgette
-Te fontosabb vagy-megcsókolta a lányt
-Vedd csak fel!-mosolygott kedvesen,majd odanyújtotta a telefont Seeley-nek,aki még egy kicsit tétovázott,de végül felvette

-FOLYTATJUK-

Remélem tetszett ez a rész..Végre kiderült az igazság..:)..Érdemes volt rá várni?? 1000 bocs a helyesírási hibákért,de nem kapcsolt be a helyesírás ellenőrző program..:/

2011. május 9., hétfő

Bones-By means of dreams-12

Már eltelt néhány óra az útból,de Tempi jól tudta,hogy még nagyon messze van a cél.Könnyes szemeivel időnként az utasteret fürkészte,hátha meglátja azt az idős nőt,akit tegnap,de semmi.Talán tényleg csak álmodta volna?Még ezt is?Egyre az óráját nézte.Át kell állítania Washingtoni időre,vagyis előre 5 órát.Nem érdekelte az időeltolódás,igazából csak Booth járt a fejében.Az,hogy talán meg is halhat mire ő odaér,az nagyon felkavarta.Vajon mi történt vele?Baleset?Vagy esetleg valami komoly betegség?Talán épp Tempi miatt?
Ezekbe a gondolatokba beleborzongott.Nem bírná elviselni,ha Booth miatta halna meg.Egyszerűen képtelen lenne.
Úgy döntött,hogy azt a néhány órát,amíg Washington-ba ér,próbálja alvással tölteni,hogy egy kicsit feltöltődjön.Az elmúlt hét nagyon megviselte.Sokat gondolkodott rajt,hogy felhívja Micahel-t,de végül nem tette,most pedig már örül neki,hogy nem volt hozzá bátorsága.Jól tudta,hogy a férfi csak át akarta verni,mert féltékeny volt a boldogságára...Egyszerűen nem volt képes aludni.Folyton gondolkodott és képtelen volt abbahagyni.Az út nagyon hosszú volt és azt kívánta,bárcsak tudna telefonálni.Végül eszébe jutott egy apró megoldás,ami talán beválhat.A sztyuárdeszek felé vette az irányt.
-Elnézést!-szólított meg egy fiatal lányt.Csodálkozva tapasztalta,hogy ugyanaz a nő,akivel tegnap beszélt és aki leengedte a gépről.Nem hozta szóba azt az esetet,mert azt hitte,hogy az is csak az álom része volt
-Kérem hölgyem üljön le a helyére!-szólt kedvesen a nő
-Telefonálhatnék?-kérdezte halkan,mintha attól félne,hogy még valaki meghallja
-Sajnálom!Az utasok nem telefonálhatnak!Sajnos ki kell bírnia még néhány órát!-válaszolt még mindig nagyon selymes hangon
-Oké..-gyorsan gondolkodni kezdett és kimondta az első dolgot,ami az eszébe jutott-Az FBI-val dolgozom együtt és szükségem lenne a munkatársaim segítségére!-mondta magabiztosan
-Sajnálom.Ezt elég nehéz lenne elhinnem-a nő arca már szinte szikrázott a dühtől
-Rendben.Nézze!A barátom kórházban van és haldoklik!Amint megtudtam,felszálltam az első gépre,ami Washington-ba indult.Csak meg szeretném kérdezni a barátnőmet,hogy hogy van,javult-e,vagy...Nem-ezt a szót olyan nehezen ejtette ki,hogy alig hallatszott.A sztyuárdesz látta rajta,hogy most tényleg igazat mond
-Jöjjön!-súgta,majd elindult és intett-Tudja hogy kell használni?
-Igen..És nagyon köszönöm!-hálálkodott
-Legyen gyors,mert ha ezt megtudják én repülök!-mondta suttogva
-De hisz ez a munkája.Mindig repül!-értetlenkedett.A nő forgatni kezdte a szemeit
-Csak siessen!-Brennan-nek sem kellett többször mondani,már tárcsázta is Angela-t.Kicsengett..Már negyedszerre..Hatodszorra
/-Halló?-szólt bele halkan/
-Én vagyok Angela!
/-Mikor jössz?-hangjában érezni lehetett,hogy még csak most hagyta abba a sírást/
-Hamarosan ott leszek!Hogy van?-elcsuklott a mondat végén,de igyekezett kompenzálni
/-Egyre rosszabbul.Mikor felébredt,téged akart látni.Mondtam,hogy jössz./
-Nagyon sietek Angie!De így is este fél 10 lesz,mire odaérek!
/-Nem számít.Neki csak az a lényeg,hogy még utoljára érezze,hogy vele vagy-"Mi az,hogy utoljára?Hogyhogy utoljára?"_Tempi-nek benn akadt a lélegzete.Megint nem kapott levegőt,a szemeiből pedig patakzott a könny-Remélem még időben ideérsz-sírta Angela-Az orvosok azt mondják,hogy még az éjjel...-annyira zokogott,hogy nem bírta végigmondani/
-Sietek-nyögte halkan,remegő hangon,majd letette a telefont,a falnak dőlt és sírni kezdett.A torka összeszorult,a tüdeje pedig kitágult..Nem kapott levegőt..Igazából már nem is akart.Ha Booth-t elveszíti,akkor neki sincs értelme élnie.Kifújta az utolsó szuszt is és csendben várt..Szörnyű volt a halál gondolata,de az életé még szörnyűbb.Még mindig folytak a könnyei,de már nem zokogott.Nem tudott,hiszen nem volt levegője.Kezdte úgy érezni,hogy a nyomás szétfeszíti a fejét.Leroskadt a fal mellé és mind a két kezével a fejét szorította..Már 1 perc,de nem érezte,hogy levegőt akarna venni.Talán tudott volna,de erősebb volt a tudat,hogy meg kell halnia..Lassan 2 perc..3..Semmi..Már az ájulás határát súrolta,mikor berohant a sztyuárdesz.Bones nem érzékelte,hogy mi történik vele,csak annyit érzett,hogy már nem fáj a feje és a tüdejébe levegő áramlik.Sajnálta,hogy nem sikerült meghalnia
-Dr.Brennan!Temperance!-szólította egy kedves,de ijedt hang-Jól van?-kérdezte aggódva
-Mi..Mi..Mi történt?Miért csinálta?-kérdezett vissza.Az utolsó mondatnál már olyan vádló volt a hangja,mintha a nő valami rosszat tett volna
-Nem hagyhattam,hogy meghaljon!-hangzott az egyszerű válasz
-Miért?-kérdezte szinte már sírva
-Ha maga nem küzd,akkor a barátjának miért kéne?-Temperance-nek fájt ez a kérdés,de igazat adott a lánynak

-FOLYTATJUK-

Remélem tetszett,mert sokat gondolkodtam..Még nem akartam befejezni,de sajnos meg kellett tennem..Mert akkor mi maradt volna a köv részre..;)Komikat!!Köszi..♥

2011. május 8., vasárnap

Bones-By means of dreams-11

Temperance nézegette a dolgait.Minden ugyanúgy volt,mint ahogy ő belerakta még tegnap.Sokat gondolkodott,hogy felhívja-e Booth-t,de végül arra jutott,hogy azzal csak felkavarná benne az érzelmeket.Jobb lesz,ha elfelejtik egymást.Még most is alig bírta felfogni,hogy ez a valóság,hiszen az álma olyan valósnak tűnt...Olyan igazinak...Csörögni kezdett a mobilja.Mikor a kijelzőre nézett,nagyon megdöbbent.Meglátta azt a képet és valahogy sejtette,hogy baj van.


Ezt a fotót még néhány éve hülyeségből csinálták,aztán Angela megszerkesztette és azóta ha egymást hívják,akkor ez jelenik meg nekik.
Brennan nehezen vette rá magát,hogy felvegye a telefont.Jól tudta,hogy mit kell tennie,de valahogy nem sikerült rávennie magát,főleg azok után,hogy úgy néz ki,a bocsánatkérése csak álom volt..Annyira bűntudata volt a történtek miatt,hogy inkább csak elmenekült.Lehet,hogy ez nem volt helyes,de ez tűnt a legokosabb döntésnek.Így soha többé senki nem szenved miatta.Annyi ideig gondolkodott,hogy végül elhallgatott a telefon.Brenn egy kicsit megkönnyebbült,de hamar véget is ért a felhőtlen hangulata,mert megint megszólalt.Most mintha sokkal hangosabb és sokkal erőteljesebben szólt volna.Tempi tudta,hogy ez lehetetlen,de mégis úgy hallotta.Nagy nehezen rászánta magát,hogy felvegye az apró kis mobilt.
-Szia Angela-szólt bele remegő hanggal
-Szia Brennan!-Angela hangja idegesnek tűnt.Bones is aggódni kezdett.Angie még soha nem köszönt neki így
-Mi a baj?-kérdezte,de már alig tudott beszélni.Hallotta,ahogy a vonal másik végén Angela sír.Egyre jobban megijesztette ez a kép
-Haza kell jönnöd!-hangzott a halkan remegő hangocska
-Sajnálom Angela!Sajnálom azt,ahogy veled..Veletek viselkedtem!-javította magát-De nem mehetek haza!Már nem.Van munkám és teljesen lemondtam a régi életemről.Több embert nem bánthatok meg!-magyarázkodását Angie nem szakította félbe,de nem azért,mert nem akarta,hanem mert annyira zokogott,hogy alig tudott megszólalni
-Nem..Nem arról van szó..-sírta elcsukló hangon.Brennan igyekezett a lehető leghidegebben válaszolni,de nem volt benne biztos,hogy sikerülni is fog
-Hát?-végül ennyit ki tudott préselni magából
-Booth..-nyögte-Bo-oth..
-Mi történt vele?-egyre kevésbé tudta leplezni az érzelmeit.A sejtése beigazolódott.Tényleg valami rossz történt.Halk sírásban tört ki
-A kórházban van-préselte ki magából a lány,majd újra zokogni kezdett
-De..Mégis mi történt Angela?-nagyon ideges volt."Vajon miattam?Az nem lehet!"
-Meg fog halni-alig lehetett érteni,amit mond,de nagy nehezen végül Temperance megértette,de nem jutott szóhoz.Könnyei ellepték az arcát és a szemét-Haza kell jönnöd!-hallotta meg ismét a nő hangját,de alig jutott el az agyáig.
-Az első géppel megyek!-még maga is meglepődött,milyen gyorsan vágta rá
-Remélem még él,mikor ideérsz-szólalt meg utoljára a lány
-Szia Angela!-köszönt el hamar,mert már alig kapott levegőt.
A torka összeszorult,a tüdeje kitágult.Egyszerűen nem bírt lélegezni.Tudta,hogy valamiképp oxigént kell juttatnia a szervezetébe,de nem ment.Közben zokogott és ezzel is csak még jobban vágyott a levegőre.Úgy érezte mintha fojtogatták volna a nyakát.Már lassan 1 perce nem vett levegőt és kezdett fuldokolni.A könnyei elapadtak,mégsem tágult ki a torka..Másfél perc..Érezte,ahogy a maradék oxigén is eltávozik a szervezetéből..Még néhány másodperc..
LEVEGŐ..
Végre felszabadult a torka és olyan szaporán vette a levegőt,mintha ezek lennének az utolsó lélegzetvételei.A szíve olyan erősen kalapált,mintha ki akarna ugrani.Amint észhez tért,azonnal felhívta az AIRPORT-ot és foglalt egy repülőjegyet vissza Washington-ba.Szerencséje volt,mert még délelőtt indult is egy járat vissza,de az út nagyon hosszúnak bizonyult.Felhívta a munkáltatóját és lemondta az egészet.Megígérte,hogy minden költséget visszafizet,de most nem dolgozhat itt.Fél óra alatt mindent elintézett.Nagyon hosszúnak tűnt ez a kis idő is.Már fél 11-kot kint volt a reptéren,átvette a jegyét és várt.Várta,hogy végre indulhasson.Végül felszállt a 11 órakor induló gépre.

-FOLYTATJUK-

Ma azért kaptatok ilyen korán frisset,mert már tegnap megírtam és ma már nem lesz időm rá,hogy folytassam.Remélem tetszett mindenkinek..:)

2011. május 7., szombat

Bones-By means of dreams-10

Temperance még aznap bocsánatot kért mindenkitől,akit egy picit is megbántott.Jól tudta,hogy meg kell tennie,hiszen hibázott.Már régen megtanulta,hogy minden tettéért vállalnia kell a felelősséget.Késő este volt már,mikor hazafelé tartottak Booth kocsijával.Mind a ketten boldogok voltak és elégedettek.Akkor még nem tudták,hogy mi vár rájuk.Főleg Tempi-re.A kocsi Brenn lakása felé tartott.Mikor megérkeztek,Booth udvariasan kinyitotta társának az ajtót,aki cserébe megölelte és egy forró csókot nyomott a férfi arcára.

-Nekem nem kell ilyeneket tenned Booth!-motyogta kedvesen a nő-Én nem az a fajta lány vagyok,aki elvárja ezt!
-Lehet,hogy nem-válaszolt halkan-De mindenki megérdemli,hogy egy kicsit elkényeztessék-hirtelen egy ravasz vigyor jelent meg az arcán-Még én is-Brennan elnevette magát
-Még te is-ismételte az ügynök szavait,majd elindult az ajtó felé,maga után húzva Booth-t,aki készségesen követte.
Mind a ketten készültek rá,hogy együtt töltik majd az éjszakát és így is lett.Másnap reggel Bones ébredt fel először.Nem merte kinyitni a szemét,nehogy a végén kiderüljön,hogy az egész csak egy álom volt.Hallgatózott,hogy vajon Booth már fent van-e,de semmit nem hallott.Még csak szuszogást sem.Megmozdította a kezét és átrakta az ágy túloldalára,de csak a párnát találta ott.Kinyitotta a szemét és kómásan felült.Ez a hely teljesen ismeretlen volt neki.
"Hol vagyok?"-kérdezte magától,miközben még mindig a szobát kémlelte.Benézett a takaró alá-"Ez a saját pizsamám.Legalább nem voltam senkivel"-a gondolatai közt kutatott-"De én Booth-val voltam az este!"-rémült meg-"Vajon hányadika van?"-arra gondolt,hogy valami olyasmi történt vele,mint New Orleans-ban a Katrina-hurrikán pusztítása után.Gyorsan keresett egy naptárt.Nem kellett sokat kutatnia,mert az éjjeliszekrényen lévő digitális óra az is kiírta-"November 21"-olvasta el a feliratot-"Tegnap ültem fel a gépre.De onnan le is szálltam.Nem értem.Hol vagyok?"-kinézett az ablakon,de az épületek sem voltak neki ismerősek.Kopogtak az ajtón.Tempi odarohant,hogy kinyissa,de ha nem hallatszik a folyamatos zörgés,akkor sok idő be telt volna,míg odatalál hozzá.

-Jó reggelt Dr.Brennan!-köszönt egy kis mongoloid jellegű férfi
-Jó reggelt!-viszonozta
-Korán jöttem?Azt hittem,hogy..-a mondat közben az órájára nézett-10-re beszéltük meg a találkozót!-Brenn teljesen összezavarodott."Milyen találkozót??"
-Hogy mit?-bukott ki belőle a kicsit flegma kérdés
-Mennünk kell dolgozni!Talán elfeledkezett róla?-hangja nem volt gúnyos,sokkal inkább megértő.Bones nem tudta,hogy mi folyik itt
-Nem!Dehogy!Csak elaludtam,de 10 perc és készen leszek!-tagadta le.Beengedte a férfit és bement a hálóba.A holmiját kereste,de a szekrények üresek voltak.
-Dr.Brennan!-hallotta a háta mögül-A bőröndje a kanapén van a nappaliban!Vagy nem azt keresi?-kérdezte most már egy kis leplezett gúnnyal a hangjában
-De..De igen-dadogta és kiment az említett helyre.Vagyis csak szeretett volna,mert fogalma sem volt,hogy merre keresse a nappalit
-A másik irány Dr.Brennan!-szólt a kis kopasz kínai-Arra a fürdő van!
-Tudom-nyögte magabiztosan,majd továbbment.A férfi nem tudta mire vélni Brenn szétszórtságát.Néhány perc múlva Temperance kijött a fürdőből és az előbb említett irányba indult.Hamar meg is látta a bőröndjét,ami tele volt az ő dolgaival.A táska tetején volt egy repülőjegy,miszerint ő tegnap azzal a járattal jött ide,amiről leszállt.Teljesen összezavarodott."Mégis mit keresek itt?Hogyan?"-valószínű,hogy arcára is kiült ez a zavarodottság,mert a kínai férfi megszólalt
-Jól van Dr.Brennan?-kérdezte aggódó hangon-Talán nem pihente ki a tegnapi repülőutat?Ha szeretné és visszajöhetek később!-ajánlotta fel kedvesen
-Igen..Egy kicsit még fáradt vagyok.Köszönöm!-mondta és miközben a férfi távozott,Bones kinyitotta a bőröndöt.
Emlékezett rá,hogy nem rakott egy képet sem senkiről,még Booth-ról sem.Nem akart emlékezni,de már másképp gondolja.Nagyon is szeretett volna emlékezni,sőt,nem csak emlékezni,de otthon lenni.Nem egy szállodában,hanem otthon a puha ágyban Booth mellett...

-FOLYATJUK-

Hát ez a rész is végetért,de amint tudom,hozom a folytatást!! Komikat kérek!
Köszi..♥

2011. május 5., csütörtök

Bones-By means of dreams-9

Temperance Már vagy fél órája ment volt Cam irodájában.Mivel az ajtó csukva volt,Booth semmit nem hallott és nem is látott a történtekből.Egyre jobban izgult,de igyekezte nyugtatni magát.
"Ha nem jöttek ki,akkor biztos kibékültek...Vagy lehet,hogy még jobban összevesztek?Nem!Nem..Cam biztos megérti majd a helyzetet...Vagy mégsem?Mi van,ha mégis összevesztek?Cam igazán makacs,de nem annyira,mint Bones..Ááá..Nem!Biztosan kibékültek és most egymás vállán sírnak vagy valami ilyesmi."-végül ebben maradt.Nem akarta magában tovább firtatni a dolgot,nehogy berontson az irodába.Egy női hang ütötte meg a fülét.
-Szia Booth!Te mit keresel itt?-kérdezte Angela,miközben végigmérte Booth-t
-Csak várom Bones-t.Ha minden igaz,akkor majd veled is beszélni szeretne
-Biztos vagy te ebben?Mert legutoljára mikor beszélni akartam vele,akkor elküldött,sőt valamivel megvádolt,ha jól vettem ki a szavaiból-hitetlenkedett a lány
-Teljesen biztos.Én mondtam neki,hogy tisztáznotok kéne ezt a dolgot.Hidd el nem az ő hibája!Tényleg!Csak valami őrült telebeszélte a fejét mindenféle baromsággal.De ő jobban tudja,majd mesél neked-visszafordult a csukott ajtóhoz-Már egy fél órája bent vannak és nem tudom,hogy mi folyik ott.Attól félek,hogy Cam nem értette meg Bones-t,vagy valami rossz történt-hangja egyre idegesebben remegett.Angela megfogta a karját
-Hé!Szerintem Cam megértette Brennan-t!Ismerem mindkettőjüket és tudom,hogy megértik egymást!Persze Brenn egy kicsit bizalmatlan,de nem is várhatunk tőle mást.Egyelőre még nem.Talán majd néhány év múlva,mikor feleségül veszed-mosolygott
-Nem akarja-vágta rá szomorúan Booth
-Mi?Persze,tudom,hogy nem hisz a házasságban,de ha elé állsz egy gyűrűvel,akkor tuti eldobja az elveit!-magyarázta Angie
-Nem.Az a süttyő Michael vagy ki bemesélte neki,hogy én csak el akarom venni,hogy legyen pénzem-mondta mérgesen,majd egy nagyot ütött a falba
-Nyugi Booth!-hallotta meg Angela hangját-Majd előbb-utóbb elhiszi,hogy szereted és el tudod venni!Most ez a pasi bekavart,de minden rendben lesz!-nyugtatta a férfit-Egyébként ki is ez?Nem Brennan volt tanára?
-De.Azt hiszem.Igazából nem érdekel,hogy ki,de azt tudom,hogyha meglátom,kitekerem a nyakát!-emelte egyre magasabbra a hangját
-Kinek?-kérdezte egy ismerősen csengő hang a háttérből-Szia Angela!-nem is figyelte,hogy barátnője köszönt-e neki,jobban érdekelte a kérdésére a válasz
-Bones!Na végre!Már kezdtem aggódni!Mi tartott ennyi ideig?-kérdezte meglepetten
-Csak beszélgettünk.Nem kellett volna aggódnod,minden rendben ment-válaszolt monoton hangon-De kinek is tekered ki a nyakát?-kérdezte ismét
-Senkinek!Felejtsd el!-mondta mosolyogva
-Azt mondtad,társak előtt nincsenek titkok-egy rejtett mosoly ült ki az arcára
-Társak?-ahogy Temperance közeledett,Booth szinte rohanni kezdett_már amennyire a távolság engedte_és felkapta Brenn-t,aki örömmel nyomott egy csókot a férfi szájára.Booth örömmel viszonozta.Mikor egy kicsit csillapodott mind a két fél,Tempi ismét megkérdezte
-Szóval?-tért vissza a témához
-Mi szóval?-kérdezett vissza Booth,mintha nem tudta volna,hogy miről van szó
-Kiről beszéltetek?-már kezdett belefáradni,hogy Booth nem hajlandó válaszolni neki
-Hát jó.Ha tudni szeretnéd Michael-ről-mondta ki nagy nehezen
-Elmondtad neki?-nagyon ideges lett,szinte felrobbant,bár tudta,hogy ez így lehetetlen
-Én nem!Dehogy!Csak annyit mondtam,hogy..-Bones nem engedte,hogy az ügynök befejezze
-Booth!-ordította-Úgy volt,hogy ez az én dolgom lesz!
-Nem mondott semmit!-szólt közbe Angela,hogy csillapítsa Tempi dühét,aki azonnal felé fordult-Csak annyit,hogy a volt tanárod bekavart.Azt akarta,hogy te mond el nekem!-halk gyengéd volt és Brenn-nek nem is kellett több.Tudta,hogy mostantól az érzéseiben kell bíznia,még ha ezáltal téved is.Bár benne volt,hogy megint csalódnia kell,de ebben a pillanatban csak az érdekelte,hogy mindenki megbocsásson neki-És..-kezdte volna,de Tempi gyorsabb volt
-És akarsz velem bezélni azok után,amit tettem?-kérdezte kicsit halkan és félénken
-Persze,hogy akarok!-mondta lelkesen-Nagyon-tette hozzá,majd elindult az irodája felé,Temperance pedig követte.Félve jött ide,de most 100x annyira rettegett a következményektől,mint eddig.Várt,míg az ajtó becsukódott és Angie leült mellé a kanapéra-Mi történt szívem?-kérdezte óvatosan
-Sajnálom Angie!
-Mit?
-Azt,ahogy veled viselkedtem!Booth felvilágosított és rájöttem,hogy igaza van!-mondta már szinte sírva
-Miről?Kezd az elejéről édesem,mert nem tudlak követni!-Brennan mesélni kezdett és sokszor elkapta a sírás.Ilyenkor nyelt egyet,hogy folytatni tudja.Néha lefolyt egy-egy könnycsepp az arcán,amit már nem tudott elfolytni,de Angela mindig megvigasztalta
-Sajnálom-sírta,mikor már nem tudott erős maradni
-Hé!Nem a te hibád édesem!Az a szemét átvert!Ő is tudta,hogy milyen törékeny vagy igazából és összetört!Nem a te hibád!-nyugtatta,miközben szorosan ölelték egymást
-De igen!Az én hibám,hogy át tudott verni!Okos vagyok,mégis átvert!Tudta,hogy van gyengepontom és kihasználta!
-Az jó,ha van gyengepontod!Persze nem mindig,de jó,ha érzel!Emiatt ne legyen bűntudatod!Egyáltalán nem tehetsz róla és én megértem!Cam is megértette és Hodgins is megérti majd!Nyugodj meg!Oké?-letörölte a lány arcáról a még ömlő könnyeket,aztán megint átölelte és felálltak-Menjünk!A végén még azthiszeik,hogy baj van!-mosolygott és ezzel nevetésre bírta barátnőjét is.Együtt hagyták el az irodát.Bones amint meglátta Booth-t,azonnal a nyakába omlott
-Baj van?-aggódott
-Igazad volt!-ölelte szorosabban-Úgy örülök,hogy igazad volt!-hallatszott újra,de már suttogásként

-FOLYTATJUK-

Na remélem tetszett!Holnap nem tudom,hogy jön-e,mert versenyre készülök és az edzésem több mint 2 óra lesz,de azért este majd nézzetek be,hátha...:)

2011. május 3., kedd

Bones-By means of dreams-8

Néhány perc alatt beértek a Jeferson intézetbe.Temperance még kicsit izgult,de jól tudta,ez az egyetlen lehetősége,hogy mindent helyrehozzon.A tetteiért vállalnia kellett a felelősséget.Mély levegőt vett és elindult,de egy pillanatra megtorpant.
-Te biztos nem jössz?-kérdezte bizakodva
-Nem.De itt leszek és szurkolok neked-mosolyodott el
-Hát a távoli szurkolás nem éppen a legjobb-komorodott el,megfordult és be akart menni,de Booth elkapta a kezét
-Hé!Nyugi!Ezzel csak arra akartam célozni,hogy végig veled leszek!-ölelte magához a lányt-Én is bemenjek?-szinte biztos volt a válaszban
-Igen-hangzott egyértelműen Tempi szájából
-De ha beszélsz velük én nem leszek ott.Vagyis ott leszek,csak a háttérben.Nem szeretnék belefolyni,ha érted,mire gondolok..
-Értem és köszönöm-megcsókolta a férfit,majd mindketten elindultak befele.
Az út lassan telt és Brennan nagyon izgult.Persze,hogy pont ilyenkor még a laborban sem volt senki,de nem is nagyon bánta.Jobb,ha ezt nem mindenki előtt beszélik meg,hanem csak kettesben.Mindenkivel külön-külön.Nem tudta,hogy melyik irodánál is kezdjen,de végül Cam-nél döntött.Mikor már az iroda előtt voltak,látták,hogy egy nő sürög-forog az ajtó előtt.Egyikőjük sem tudta elképzelni,hogy vajon mit is akarhat,aztán Tempi-nek eszébe jutott az álláshírdetés."Hát persze.Hiszen nem tarthatta meg a helyemet.És mi van,ha már felvett valakit?"-ijedten Booth fele fordult
-Mi van,ha már felvett valakit?Akkor mit csináljak?-kérdezte kétségbeesett hangon
-Az lehetetlen,hogy ennyi idő alatt már talált is megfelelő személyt-nyugtatta a lányt
-De mi van,ha mégis?Ha az a nő már helyettem van itt?-hangja megremegett
-Biztos vagyok benne,hogy ő nem lehet az új antropológus!Nem úgy néz ki-egy kis vigyort vetett Brenn fele,de Ő ettől sem nyugodott meg
-Nem is szoktál antropológusokkal találkozni,akkor honnan tudod,hogy hogy néznek ki?És egyébként sem egyformák!Az lehetetlen lenne,mivel..
-Én nem úgy értettem!-szakította félbe az ügynök
-Hát?-nézett értetlenül Tempi
-Mindegy..A lényeg az,hogy ő tuti nem az utódod,úgyhogy szépen sétálj oda az ajtóhoz,kopogj be és beszélj Cam-vel.Én itt várok kint-mondta határozottan és az iroda felé tuszkolta a nőt

***

-Dr.Saroyan!-szólt be az irodába egy alacsony vöröses hajú lány
-Igen?Valami baj van Anna?-kérdezett vissza Cam hidegen
-Egy nő keresi!Azt mondta az álláshirdetésre jött!-hangzott a csilingelő halk hangocska
-De még nem is..-nem fejezte be,mert Brennan belépett és félbeszakította
-Önéletrajz is kell?Mert azt elfelejtettem-hangja tiszta volt,de alig hallható.
-Brennan!-csodálkozott Camille-Te?Hogy?Hiszen már a gépen kéne lenned!
-Baj?Mert akkor már megyek is..
-Dehogy!-szólt azonnal vissza a nő-Örülök,hogy végül mégis ittmaradtál!Hiszen ez szuper!
-Szóval akkor még van hely a számomra?-kérdezte elcsukló hangon.Cam egy papírt emelt fel az asztaláról,amit már rég előkészített,hátha megtörténik a csoda
-Nem is adtam be a Jeferson-nak a felmondási papírodat.Vártam a végsőkig és megérte!-szorosan fogta a dossziét,amiből előhúzta azt a néhány darab vékony lapot és átnyújtotta Temperance-nek
-Nincs rá szükségem!-mondta gyorsan,nehogy meg kelljen fognia
-Az jó!-hangzott,majd elfordította a lapokat,hogy a hosszabb élük legyen felfelé,megfogta mind a két kezével és egy egyszerű mozdulattal eltépte.Brenn számára ez a hang fizikai fájdalmat jelentett és összerezzent.Nagyon félt attól,ami várhat rá,ha itt marad,de ezt így kellett.Booth ezt mondta és neki mindig igaza van,még ha ezt Bones soha nem vallja be magának.Így a helyes.Cam megölelte barátnőjét-Jó,hogy Booth végül tudott veled beszélni!
-De..-tolta el magától a nőt Tempi-Neked is mondanom kell valamit-ahogy ezt kimondta a gyomra görcsbe rándult,a torka kiszáradt és a lélegzete elakadt,valahogy mégis képes volt kipréselni magából egy apró szót-Várj!-megfordult és kilépett az irodából
-Na?Hol van Cam?-kérdezte Booth nyugtalanul
-Bent-mondta halkan Brenn
-Bent?De miért?-Temperance nem szólt,csak egy csókot lopott a férfitól.Rövidet,de abban minden benne volt.Mikor szétváltak Brennan mély levegőt vett és visszasietett az irodába
-Szóval-kezdte újra Tempi,de amint elkezdte,érezte,hogy megint elfogy az ereje.Azonban nem volt más választása,folytatnia kellett-Azt hiszem,hogy le kéne ülnöd-mondta közömbösen,majd nyelt egy nagyot
-Mi a baj?Ha a hirtelen jött változásodról akarsz velem beszélni,akkor nem kell,mert én nem haragszom!Komolyan!-kezdte hárítani a hosszú beszélgetést a nő
-De muszáj.Olyanokkal vádoltalak,amik nem voltak igazak..Azt hiszem..-erősködött
-Ugyan!Felejtsük el!Tudod,hogy általában én nem vagyok híve az ilyen lelkizős beszédeknek!-védekezett tovább
-Hát én sem.Booth azt mondta,hogy beszélnünk kell és talán neki van igaza.Nem hagyhatom,hogy ez bennem maradjon.
-Hát jó-egyezett bele Cam-De akármi lesz,tudnod kell,hogy én nem haragszom!-
-Rendben...-nagy levegőt vett és elkezdte-Aznap kezdődött minden,mikor munkába akartam visszajönni.Miután elmentünk,megkértem Booth-t,hogy hagyjon magamra.Mikor hazaértem láttam,hogy van egy kamerás hívásom a laptopon és azt hittem,hogy Angie az,mert megtudta,mi volt Booth és köztem,de nem így lett-egy kis szünetet tartott,mert nem kapott levegőt.Még mindig nagyon megviselte,hogy hitt annak az embernek és eltaszította a barátait.Cam közben türelmesen hallgatta,amit a lány mondott.A szíve mélyén sajnálta,de nem akarta kimutatni,mert tudta,hogy Brenn nem szereti,ha valaki sajnálja.Várta,hogy mi fog ebből kisülni-Michael hívott.Emlékszel rá?-kérdezte remegő hangon,mikor Cam-re nézett
-Ő..A volt tanárod ugye?-kérdezett vissza bizonytalanul
-Igen-Tempi ismét leszegezte a fejét és úgy folytatta...

-FOLYTATJUK-

Mi is csak holnap,vagy holnap után folytatjuk,ahogy Brennan is..;)
Komikat kérek!!Megint elmaradtak..♥

2011. május 2., hétfő

Bones-By means of dreams-7

Brennan még próbált kérlelni,de a sztyuárdesz nem engedett.Ragaszkodott hozzá,hogy Tempi üljön le a helyére,végül mikor már látta,hogy a lány nincs valami jó passzban,megenyhült.
-Szerelem?-kérdezte megértően a kiszolgáló.Brenn nem tudta,hogy mit is feleljen,de végül egy apró bólintással jelezte,hogy valóban arról van szó-Értem-nagy levegőt vett,majd kiáltott egyet-Sue!Sue!
-Igen?-kérdezte egy mongoloid felépítésű nő
-Ez a hölgy beteg!Nem hozta el a gyógyszereit és ha nem jut le,akkor abba bele is halhat!
-Mi a baja?-kérdezett vissza hitetlenkedve Sue
-Nagyon súlyos szívbeteg!
-Mi?-kérdezett vissza Temperance-Én nem..
-Css!-hangzott az egyértelmű utasítás-Kérlek szólj a pilótának!Így nem indulhatunk el!
-Rendben-egyezett bele a lány,majd gyorsan a pilótafülkébe rohant.Néhány másodperc múlva a lépcső elkezdett lenyílni...
Booth bámulta a repülőt,vártra,hogy elinduljon.Tudta,ha ez megtörténik,örökre elveszíti szerelmét,de már nem tehetett semmit.Gyötörte a gondolat,hogy ennél többre is képes lehetett volna.Könnycsepp folyt végig az arcán,amit gyorsan letörölt,hiszen ő egy erős férfi!Nem sírhat!Kezét az arcába temette és így is volt néhány pillanatig,majd újra felnézett.A repülő elindult,rajta az egyetlen nővel,akit valaha is igazán szeretett.A szívében óriási fájdalmat érzett,mintha kitéptek volna egy darabot a helyéről.
-Te sosem hagysz elmenni-hangzott egy halk csilingelés a férfi háta mögül.Booth amilyen gyorsan csak tudott megpördült
-Temperance!-szorosan átölelte a lányt és mélyen beleszagolt a hajába-Hogy kerülsz ide?Hiszen láttam,hogy felszállsz a gépre!-csodálkozott
-Úgy is volt.De nem mehettem el.Te nem hagysz elmenni..Soha-Booth szemébe nézett
-Szeretlek!-hangzott Seeley utolsó mondata,majd megcsókolta Brenn-t
-Most mi lesz?-kérdezte halkan de biztosan Tempi,miközben karja a Seeley vállán pihent,ő pedig Brenn derekát fogta
-Nem tudom.Elmegyünk az első repülővel valami gyönyörű helyre,hogy eltűnjünk a világ elől-mosolygott
-Az nem lenne rossz,de minden holmim a gépen maradt.
-És?Nálam is van néhány cuccod,a többit meg megvesszük ott!
-Milyen okos vagy-nevetett fel jóízűen és megcsókolta az ügynököt
-Tudom-vigyorgott Booth,miközben visszacsókolt barátnőjének
-Te kis egoista!
-Dehogy!
-Talán nem tudod,hogy mi az?Az az,mikor valaki,történetesen most te..-kezdte a mondandóját,de Seeley félbeszakította
-Tudom mit jelent az a szó!-mondta hangosan-De hiányoztál!-fogta halkabbra a hangját
-Te is
-Szóval akkor mehetünk?-kérdezte Booth,majd megfogta Temperance kezét és elkezdte húzni
-Hova?
-Jegyet venni!
-De Booth!Várj már!-rántotta meg a kezét
-Mi az?-fordult vissza
-Nem mehetünk el csak úgy!Hiszen neked itt van Parker és a munkád!
-Igazad van!Szólok Rebeka-nak,hogy hozza ide és betelefonálok az irodába,hogy szabit vegyek ki!-hangzott az egyértelmű válasz.Előkapta a telefonját és már tárcsázott is,de Bones leállította
-Ne!-súgta
-Miért?
-Hidd el minden vágyam,hogy elmenjek veled valahová,de ez így nem helyes!
-Miért?
-Mert nem!Nem lehet csak úgy felkapni Parkert és elvinni valahova!-mikor látta,hogy az ügynök kissé letört még hozzátette-De ha gondolod nyugodtan elintézel mindent és utána elmehetünk valahova-Booth elmosolyodott
-Már azt hittem,nem is akarsz velem lenni-könnyebbült meg
-Akkor miért szálltam volna le a gépről?-megölelték egymást,Booth pedig egy puszit nyomott Brenn homlokára
-Megoldottuk az ügyet-kezdte már a kocsiban Booth
-Igen?Vagyis..Nem én,hanem te!Én nem is voltam itt!
-Dehogynem!Ha te nem vizsgálod éjjel az a csontvázat,akkor én nem tudtam volna letartóztatni a gyilkost!
-Meg sem kérdezem,hogy ki volt.Nem is láttam a családot és a barátokat.Ez olyan szokatlan
-Majd legközelebb már te is jössz velem!-fogta meg Tempi kezét,mikor a pirosnál álltak
-Nem lesz legközelebb-sütötte le a szemét-Felmondtam.Emlékszel?
-Igen,de vetesd fel magad újra!-lelkesedett Seeley
-Az nem olyan egyszerű Booth!Nem lehet csak így megoldani mindent!-ellenkezett Brenn.Egyáltalán nem találta volna logikusnak,hogy újra felvegyék
-Azért megpróbálhatnád-mondta szomorúan-Nem szeretnék más társat.Senki nem érhet a nyomodba!Nem kell másik dögös társ,mert nekem te kellesz!-folytatta kicsit lelkesebben,de a végére már teljesen bezsongott
-Hát..Ez esetben akár meg is próbálhatnám-mosolygott a lány
-Oksi!
-Figyelj az útra Booth!Zöld van!-szólt rá a férfire erélyesen Tempi.Egész úton le sem vette róla a szemét.Végig beszélgettek,de valahogy nem érdekelte semmi,csak az a tény,hogy a férfi,akit mindennél jobban szeret,mellette ül
-Akkor a Jeferson-ba viszlek.Oké?-jelentette ki egy idő után az ügynök
-Rendben.De biztos,hogy ez jó ötlet?És ha nem sikerül?-aggódott
-Én 110%-ig biztos vagyok benne,hogy felvesznek
-De ugye Booth tudod,hogy 100 a maximum?-Booth Bones-ra nézett,aki egyből felfogta,hogy mi is van-Ó!Értem.Szóval direkt túloztál.Ezzel fejezted ki,hogy mennyire biztos vagy benne.
-Igen.Szóval akkor odamész,de én nem megyek be veled...
-Mi?De miért nem?-szakította félbe Brennan
-Mert ezt egyedül kell megoldanod.Vagy talán tévedek?El kell mondanod Angela-nak,Cam-nek és Hodgins-nak is mindent.Szegény Angie-t nagyon megviselte,ahogy viselkedtél.Én a te helyedben a lehető legjobban adnám elő ezt a dolgot.
-Nagyon?-kérdezte bűnbánó arccal és elcsukló hangon
-Egész nap csak sírt.El tudod képzelni azt hiszem-Tempi lesütötte a szemét és arra a kárra gondolt,amit ő okozott a hülye kis hisztijével.Hogy lehetett ilyen buta?Már eleve nem kellett volna hinnie Michael szavainak!Hiszen jól tudta,hogy nem becsületes ember!-Hé!-szólalt meg Booth,mikor látta barátnője elkeseredett arcát-Nem a te hibád!Hallod?Ezt mindenki meg fogja érteni és biztos vagyok benne,hogy megbocsájtanak,mert a barátaid!
-Mennyire vagy benne biztos?
-100%-mosolyodott el a férfi
-Miért csak 100?
-Mert annyi a maximum!Vagy tán tévedek?-nevette el magát,de mikor látta,hogy társa nem nevet,ő is abbahagyta
-És mégis miért bocsátanának meg nekem?Hiszen nagyon sokat ártottam!
-Azért,amiért én is:Mert szeretünk!-hangzott a válasz,a lehető legkomolyabb arcon

-FOLYTATJUK-

Hát én ezt is elkészítettem és remélem tetszett!Köszi a komikat!!És most is várom!