-Igen.Mary Dackins.32 éves.A szülei meghaltak autóbalesetben mikor kicsi volt és nincs más családtakja.A lakótársa jelentette be az eltűnését másfél hónapja-ecsetelte a lány
-De a lárvák fejlődési stádiuma alapján a nő két hete halt meg-szól közbe Hodgins
-Elrabolták,megerőszakolták,megverték,majd a fejét többször a betonba vágták,ebbe pedig már belehalt-összegzi a tényeket Brennan.Jack-nek felcsillan a szeme
-Nekem rémlik valami-szólal meg az épp odaérő Wendell.A többiek értetlen képpel néztek a két fiúra
-Néhány évvel ezelőtt a sajtó csak ettől volt hangos!Még most sem?-Angela megrázta a fejét-A Cain-ügy!A pasas vagy 8 nőt meggyilkolt,épp így!Hetekig fogvatartotta őket,majd miután megunta a játékot,mert az áldozatai teljesen leamortizálódtak,megölte őket,aztán keresett helyettük másikat-fejtette ki
-De ha egyszer az előző sorozatgyilkos meghalt,akkor más nem lehet,csak egy koppintás-Angela teljesen összezavarodott-Nem értem,miből gondoljátok,hogy az eredeti elkövető volt.
-A kivégzés nem volt nyilvános.Én is el tudom hitetni veletek,hogy megettem egy tál százlábút,ha a tálamról valóban eltűntek a százlábúak!
-De gondolj csak bele Ang!-tárta szét karjait a férfi-Milyen király lenne,ha mi buktatnánk le egy ekkora hazugságot!
Mindössze egy eltérés van a három éve történt gyilkosságok és a mostani eset között: a mérgező gáz.Eddig a gyilkos nem használt még csak hasonlót sem.Most mi változott?
-Dr.Brennan!-kiáltott Cam,mire az antropológus megpördült-A toxikológiai eredménye nem mutatott ki az áldozat tüdejében szén-diszulfidot.
-Tehát a halála után került a testre-állapította meg Bones-Ez nem jellemző a Cain gyilkosra.Tehát Hodgins elmélete nem állja meg a helyét.
-Vagy talán mégis?-szólt a beszélgetésbe Angela,aki gyorsan felsietett az emelvényre-Bevittem a gépbe a mozgását és lefuttattam Washington börtönadatbázisán.Az elején azt hittem,hogy nem fogok találni semmi használhatót,de tévedtem.Néhány perccel az állítólagos kivégzése után egy 97%-ban egyező mozgású férfi távozik a börtön főbejáratán.
-És?-kérdezte Cam
-Az ember mozgása olyan,mint az ujjlenyomat.Nem hamisítható és teljesen egyedi.Na már most végiggondoltam,hova mehet egy épp szökésben lévő bűnöző...
-A reptérre-mondta egyszerre Cam és Tempe
-Úgy van.És igazam volt.A reptéren már más ruhában,de ott volt ugyanaz az alak,természetesen az arcát nem látni.Elhagyta az országot.Megnéztem,néhány hónapra visszamenőleg a reptér felvételeit.Nagyon hosszú volt...Már azt hittem,elalszom...
-Angela!A lényeget!-szólt rá Brennan
-Három hónapja pontosan március 15-ei napon a gép egyezést talált.Ami a pech,hogy az illető most is takarja az arcát.
-Ha Cain lenne,már sokan felismerték volna-tiltakozott Brennan
-Nem,ha átoperáltatta az arcát-magyarázta a művésznő
-Sziasztok!-köszönt Booth,miközben lecsipogtatta a kártyáját-Zavarok?
-Nem.Pont jókor jöttél,épp Angela beszámolóját hallgatjuk.Fejleményeink vannak!-felelt Cam.Angela megismételje a sztorit az elejétől Booth kedvéért.
-Már csak azt nem értem,miért takarta el az arcát a kamerák elől,mikor visszatért.Az elméletetek szerint átoperáltatta,nem?-értetlenkedett az ügynök
-Szerintem Cain számított arra,hogy keresni fogjuk,ha rájövünk,hogy még él.Így van esélye elbújni.De erre a módszerre nem számított-magyarázta Angela
-Jó.De ha tényleg Cain az,ahogy elmondtátok,akkor miért rakta rá az áldozatra azt az izét?
-Hogy elterelje magáról a figyelmet.De arra nem számított,hogy nekünk van egy kitűnő összeesküvés-elméleteket gyártó tudósunk-mosolygott Ang
-Szóval biztos,hogy Cain visszatért-gondolkodott el Seeley,közben pedig gondterhelt arcot vágott-Ezt csak akkor mondhatom el a főnökömnek,ha van rá bizonyítékotok.Nem bombázhatom elméletekkel!
-Van bizonyítékunk Booth!Angela épp ezt magyarázta eddig!-szólt közbe Bones türelmetlenül.A férfi körbenézett a rá szegeződő tekinteteken és feszélyezve érezte magát,hiszen nem állhatott csak úgy oda az új főnöke elé,hogy "Bocs főnök,csak újra meg kéne nyitni a Cain-ügyet,ami néhány éve megrendítette a világot!"
-Rendben.Megyek és elmondom neki-felet egy nagy sóhaj kíséretében,majd megfordult és elindult a kijárat felé.El sem köszönt,mert azon agyalt,hogyan tálalja a dolgot
-Várj Booth!-kiáltott Cam,mire a férfi megpördült-Nekem most dolgom van,de Dr. Brennan veled megy és segít elmagyarázni a dolgot!-az antropológus összeráncolt szemöldökkel nézte főnökét
-Nekem is dolgom van!-szögezte le azonnal-Angela viszont épp ráér!
-Nem.Angela-nak fontosabb dolga van-folytatta Camille
-Mégis mi lehet ennél fontosabb?-rökönyödött meg Bones.Saroyan szúrós szemekkel nézte alkalmazottját,ám a nő állta a tekintetét
-Meg fogod tudni,ha eljött az ideje!-zárta le a témát Cam,majd megragadta Angela karját és gyorsan le is akart lépni,de Angela még a háta mögül visszaszólt
-Az asztalomon van a lementett fájl az ügy aktáján!-kiabálta.Temperance duzzogva nézett Seeley-re
-Most miért nézel így?Nem mondtam,hogy gyere!-emelte fel védekezőn a kezeit.Brennan megforgatta szemeit,majd felszaladt összeszedni a bizonyítékot és a táskáját,néhány perc múlva pedig már úton is voltak.Mind a ketten hallgattak,mint a sír.Végül néhány utcányira az FBI épületétől Booth megszólalt
-Most haragszol?-kérdezte nyugtalanul.Bones az ügynökre nézett
-Nem.Miért,kéne?-Seeley megállt a pirosnál és tekintetük találkozott.Tempe alig észrevehetően megborzongott,majd elkapta a fejét,megkeményítette vonásait és úgy nézett fel újra
-Nem...Nem-ismételgette,végül előrefordult-Akkor áll még az ebéd?-kérdezte zavartan
-Tudod...-kezdett bele-Jobb lenne,ha...-de nem fejezhette be,mert társa közbeszólt
-Nehogy azt mondd,hogy nem!Ne csináld már Bones!Ne futamodj meg,mert előbb-utóbb úgyis beszélnünk kell!
-Befejezted?-nézett a férfira higgadtan.Booth ettől kicsit megzavarodott
-Azt hiszem-felelt,de ez inkább kérdésnek hangzott
-Csak azt akartam mondani,jobb lenne,ha vacsoráznánk,mert az ebédet ha jól sejtem mind a ketten lekéstük -mutatott a kocsiban lévő órára,ami háromnegyed egyet mutatott-Nekem pedig még dolgom van a laborban-az ügynök bólintott
-Bocsi-nyögte ki,miközben a gázra taposott,mert már dudáltak mögötte.Hamarosan a J.Edgar Hoover épület parkolójában szálltak ki a járműből és a főnöki iroda felé vették az irányt.Felérve Booth kissé félve kopogott be,majd mind a ketten beléptek
-Booth ügynök!Dr.Brennan!
-Uram!
-Jó napot Mr. Fayer!-köszönt udvariasan a nő
-Most nem alkalmas!Egy nagyon fontos ügyfelet várok-rázta le őket Jack Fayer igazgató
-Nagyon fontos dologról lenne szó,uram!-tiltakozott Seeley
-Mint mondtam,most nem alkalmas!Kérem távozzanak!
-A Cain-ügyről van szó!-mondta ki Boorh helyett Brennan.Az igazgató arcán valamiféle furcsa grimasz futott végig
-Menjünk a tárgyalóba!-vágta rá a férfi és felpattant a székéből.A tárgyalóban Bones behelyezte az Angela által készített lemezt a gépbe és magyarázni kezdett
-Azt feltételezzük,hogy Cain-t nem végezték ki aznap-kezdett bele
-Mégis miből gondolják?
-Az egyik munkatársunk,Miss Montenegro tett egy nagyon értékes felfedezést-benyomta a lejátszást és folytatta-Néhány perccel Cain kivégzése után készült ez a felvétel.Az ember mozgása olyan,mint az ujjlenyomat.Ha át is operálják az arcot,a járása és a mozgása nem változik.
-Ez mit jelent?-kérdezett bele Fayer,hogy kicsit megsürgesse az eseményeket
-Miss Montenegro összevetette Cain és ennek a férfinek a mozgását és 97%-os eredménnyel elmondhatjuk,hogy Cain a kivégzése után távozott az épületből-fejezte be Brennan
-Ez teljességgel lehetetlen!-mondta nyugodtan a férfi
-Nem az!Ez a felvétel pontos!-védekezett Brenn
-Cain-t kivégezték!Többé meg se halljam ezt a nevetséges elméletet!Ez a gyilkosság egy egyszerű utánzat,nem más!Most mehetnek!Booth ügynök!24 órája van,hogy átadja az ügy adatait Hamstel ügynöknek!Ő nem gyárt nevetséges elméleteket,hanem a munkáját végzi!Örüljön,hogy csak az ügyről veszem le!-felállt és az irodájába ment,Booth és Brennan pedig ott maradt a tárgyalóban.Tempe értetlenül bámult maga elé.
-Menjünk-szólalt meg Seeley-Vissza viszlek a laborba-Tempe kivette a lemezt a lejátszóból és a tokjába helyezte
-Nem értem.Itt van a világos bizonyíték,ő pedig úgy tesz,mintha ez nem is létezne.
-Most már úgyis mindegy,Bones.Nem a miénk az ügy,tehát semmire nem megyünk a bizonyítékoddal-elhagyta a termet,Tempe pedig követte.Visszafele némán ültek a kocsiban
-Sajnálom,Booth!-mondta végül Brennan
-Mit?Nem a te hibád!-felelt Seeley,de lerítt róla,hogy ideges
-Talán,ha nem próbáltam volna meggyőzni...-kezdett bele ismét Tempe
-Hagyjuk Bones!Ez van.Majd a következő ügyet megoldjuk-próbálta nyugtatni Bones-t,de valójában csak magát nyugtatta.Ismét csend telepedett a kocsiban ülőkre
-Azt hittem,te sosem adod fel...-mondta halkan Brenn
-Ez most más!Hagyjuk Bones,oké?!Ne beszéljünk róla!-Booth már egyre nehezebben tartotta magában a dühét.Egy ideig egyikük sem szólalt meg,végül Tempe nem tudott tovább magában tartani mondanivalóját
-Szerintem-kezdte az antropológus.Az ügynök mély levegőt vett és megszorította a kormányt-Fayer valamit eltitkol előlünk...
-Felejtsd el Bones!-förmedt rá a nőre Seeley,közben leparkolt a Jeffersonian előtt-Lehet el kéne halasztanunk a vacsorát-mondta még mindig ingerülten miközben társa szemeibe nézett.Temperance arca megfagyott
-Tehát mégis haragszol-jelentette ki lesütött szemmel,majd felnézett-Legyen,ahogy akarod.De ha kitisztult a fejed,te is rájössz,hogy igazam volt.Akkor itt leszek a laborban.Szia!-kiszállt a kocsiból és átment az úttesten
Brennan kicsit idegesen robogott át a laboron.Nem érdekelte,hogy Angela folyton azt kérdezi,mi történt.Az fontosabb volt,hogy majdnem kirúgatta Booth-t,arról nem is beszélve,hogy elég furcsának találta Fayer viselkedését.Vajon mit titkolhat?Esetleg igaza lenne Booth-nak és csak Hodgins összeesküvés-elmélete ragadt rá?Az irodájából lesietve megfogott egy dobozt és az emelvényre ment,majd pakolni kedte a csontokat.
-Állj már megy egy percre!-ordította Angela türelmetlenül-Mégis mit művelsz?
-Levettek minket az ügyről-felelte rezzenéstelen arccal.Ang egy pillanatra lefagyott-Majdnem kirúgták Booth-t,mert megpróbáltuk megoldani az ügyet.
-Mit művelsz Dr. Brennan?-lépett fel a többiekhez Cam
-Levettek minket az ügyről-ismételte Bones
-Hogy mi?És erről én még miért nem tudok?Mit műveltél?-Tempe abbahagyta a pakolást és a nőre nézett
-Angela ötlete nem tetszett Fayer-nek.Megmutattam a felvételt és elmondtam,amit tudok,Fayer pedig kiakadt és levett minket az ügyről.Hiába magyaráztam neki,hogy ezek tények,csak még idegesebb lett...Majdnem kirúgta Booth-t-tette hozzá lesütött szemekkel-24 órán belül át kell adnunk minden anyagot egy másik ügynöknek...
-Egy pillanat!-vágott közbe Camille-Akkor még van 23 és fél óránk?-kérdezte,Brennan szeme pedig felcsillant
-Egy picivel több-bólintott és egy apró,alig észrevehető mosolyrác jelent meg a szeme sarkában-De Booth hallani sem akar arról,hogy tovább dolgozzunk az ügyön.
-Ismerem Seeley-t.Ha lehiggadt,segíteni fog.Pakold ki a csontokat és végezzük a dolgunk!Azt hiszem,az események felgyorsulnak...-a géphez lépett és beindította a visszaszámlálót,majd összehívták a csapatot,beleértve az összes gyakornokot.Most mindenki összedolgozik...
Néhány perccel korábban az FBI épületében:
-Uram van egy kis problémánk.Cain visszatért és erre a Jeffersonian Intézet csapata bizonyítékot talált.Azonnal levettem őket az ügyről-szorongatta izzadt tenyérrel a mobilját a férfi
/-Reménykedjen,hogy még nem későn!-jött a válasz,majd megszakadt a vonal/
¤¤¤
- V -
A kis csapat,mit sem tudva az ellenség szervezkedéséről,újult erővel kezdett neki a munkának. Lassan,de biztosan haladtak,ám ez nem volt elég. Az idejük vészesen fogyott,de döntő bizonyítékot vagy Cain tartózkodási helyét nem tudták kideríteni. Cam közben megkapta a várva várt hívást és felszaladt az irodájába,hogy nyugodt körülmények között el tudja rendezni a dolgokat,majd amilyen gyorsan csak lehetett,folytatta a bizonyítékok után való kutatást. Még 22 óra 54 perc állt a rendelkezésükre és úgy érezték, egyhelyben toporognak. Hirtelen Seeley rohant fel az emelvényre. Saroyan elmosolyodott. Ez az a férfi,akit ő ismer.
-Mink van?-kérdezte,mintha mi sem történt volna
-Egy hullánk-felelte Jack unottan-Megerőszakolták,agyonverték,kínozták és szén-diszulfiddal pedig leöntötték...
-Tehát semmi használható. Nem számít. Még van időnk-zárta a témát nyugodtan az ügynök,közben Angela rohant feléjük
-Megvan! Végre találtam valamit!-ért oda lihegve-Szia Booth!-ejtett meg egy kaján vigyort,majd benyomta a gépen a friss információforrást-Nagyjából egy éve kezdődtek Moszkvában az eltűnési sorozatok. Összesen négy lány tűnt el és mindegyiknek hasonló volt az alakja,a szemszíne,a magassága,a hajszíne és a többi,tehát az ottani rendőrök is jól tudták,hogy egy sorozatgyilkossal van dolguk. Már annyira a pasas nyomában voltak,hogy még arra is rájöttek,hol tartózkodik,de mikor el akarták kapni,kicsúszott a kezeik közül. Ez március tizennegyedikén történt. Mivel a zsaruknak nem volt használható ujjlenyomatuk vagy esetleg fantomképük,ezért hiába is keresték őt a reptéren,esélyük sem volt megtalálni. Cain lakásán egy darab hajszál,szőrszál vagy bármi más DNS-forrás sem volt,ami ujjlenyomatot találtak,az használhatatlannak bizonyult. Így tehát az ügyet a raktár mélyére süllyesztették.
-Ez már valami,Angela!-biccentett elismerően Seeley-Végre van egy nyomunk,amivel kezdhetünk is valamit. Csak még azt nem tudom,mit-gondolkodott el
-Tulajdonképp miért is jöttél vissza?-kérdezte Temperance tettetett közönnyel. Az ügynök felé fordult
-Mert úgy gondoltam,megéri a kis összeesküvéselméletetekre támaszkodva kirúgatni magam-vetette oda,majd közelebb lépett a nőhöz. Olyan közel,hogy elég intim helyzetbe kerüljenek,ám Brennan nem hátrált meg,hiszen tudta,társa semmit nem tenne a többiek előtt. Booth érzéki határozottsággal nézett az antropológus szemébe-És azért,mert tudnod kell,hogy én SOHA nem adom fel,Bones!SOHA!-a megdöbbent nő szinte már arcán érezte a férfi leheletét. Nem bírt megmozdulni,az ügynök teljesen a hatalmába kerítette. Végül Seeley hátrált ki az intim helyzetből. Felegyenesedett,de még mindig nem vette le a szemét a gyönyörű,kék szempárról-Elmegyek,utánanézek ennek a Moszkvai esetnek,hátha volt még hasonló valahol-Cam-re villantotta tekintetét,aki a döbbenettől alig láthatóan bólintott. Booth tekintete még egyszer végigsiklott a magát összeszedni próbáló Brennan-en,majd távozott. A csipogó hang után még néhány percig mély döbbenet uralta a légkört,aztán Temperance mozdult meg először és mintha semmi nem történt volna az imént,folytatta a munkát.
-Most mire vártok?-szólt oda társainak türelmetlenül-Az idő fogy,nekünk pedig találnunk kell valami használhatót!-mindenki rá szegezte a döbbenettől még mindig üres tekintetét
-Mond édesem,neked nem tűnt fel,ami nekünk?-kérdezte Ange elkerekedett szemekkel
-Mégis minek kellett volna feltűnnie?-nézett értetlenül Tempe. Barátnője végigmérte társait,majd megragadta Brenn karját és félrevonszolta
-Booth nyíltan kifejezte,hogy kellesz neki!-fojtotta vissza lélegzetét izgatottan
-Nem. Ő csak megcáfolta azt a kijelentésemet,miszerint ő fel szokta adni a dolgokat-Angela hülyén nézett,majd ismét vigyorogni kezdett
-Nem,szívem! Tudom,hogy történt már köztetek valami és azt is tudom,hogy te visszautasítottad. Meg persze azt is,-tette hozzá mérgesen-hogy nekem erről semmit sem szóltál!
-Tévedsz,Angie!Nem történt köztünk semmi-jelentette ki határozottan-És biztosíthatlak róla,hogy nem is fog-tette hozzá-Booth csak megcáfolta a kijelentésemet és ennyi,semmi több!-igyekezett a lehető legmagabiztosabban beszélni és szerette volna elhinni,amit mond,hiszen ha ez az egész igaz,akkor sokkal nehezebb lesz majd nemet mondania,mikor eljön az ideje
-Hihetetlen,milyen konok vagy!-mondta a lány mérgesen-Nyisd már ki a szemed Temperance!Körülötted mindenki látja,mi folyik itt,csak te nem vagy hajlandó észrevenni!Folyton visszahúzódsz a magad kis világába,ahelyett hogy végre mernél boldog lenni!
-Én boldog vagyok!-vágott vissza Bones
-Akkor áruld el,mikor mosolyogtál utoljára!És nem az álcamosolyokra gondolok,hanem az igazi,szívből jövő mosolyra!-Brennan nem tudott válaszolni.
-Tegnap is mosolyogtam!-védekezett
-Booth közelében? És amikor nem vagy a közelében?- Már nyitotta volna a száját,de végül mégsem mondott semmit. Fogalma sem volt,mikor mosolygott utoljára úgy,hogy ne lett volna ott mellette Booth,aki megnevettette-Mindjárt gondoltam!-nézett szúrós szemekkel barátnőjére-Csak egy okot mondj,amiért nem vagy képes elviselni,ha boldog lehetsz!Más a fél karját odaadná,csak,hogy megtalálja az igazit. Neked az orrod előtt van,mégsem kérsz belőle!-sarkon fordult és elviharzott. Bones meglepetten nézett. Noha az emelvényig nem hallatszott el a hangjuk,mikor odafordult látta,hogy mindenki úgy tesz,mintha épp csinálna valamit. Jól tudta,hogy őket figyelték és bár nem hallották a beszélgetést,a lényeget mindenki leszűrhette anélkül is. A pódiumhoz sietett.
-Mr Vasiri,Mr Bray,Mr Nigel-Murray,Mr Fisher,Dr Edison és Mis Wick együtt fognak dolgozni! Mivel úgy gondolom,ennyi személy épp elég a csontok vizsgálatához,ezért én máshol keresek bizonyítékot. Azt szeretném,ha összedolgoznának és nem azt akarnák eldönteni,melyikőjük az okosabb,mert számomra itt mindannyian ugyanolyan IQ-val bírnak!-nézett jelentőségteljesen Clark-ra,aztán felment az irodájába.
Igyekezett a lehető legteljesebben az ügyre koncentrálni,de a gondolat,hogy Angela haragszik rá,erősen megnehezítette a dolgot. "Folyton visszahúzódsz a magad kis világába,ahelyett hogy végre mernél boldog lenni!" -visszhangzott a fejében. De hisz ő boldog! Igenis boldog! Van munkája,barátai,már családja is,miért ne lenne boldog? Pedig jól tudta,Angela-nak igaza van. Ő nem boldog. De vágyik a boldogságra! Hogyne vágyna? De nem ilyen áron. Nem úgy,hogy elveszít egy barátot. Nem úgy,hogy elveszíti a legjobb barátját...
Gondolatait igyekezett visszaterelni az ügyhöz,ám minduntalan,mikor megpróbálta,végül ugyanoda lyukadt ki. Angela. Felállt és mély levegőt vett. Ideje végre beszélnie a barátnőjével. Már túl rég titkolózik mind maga előtt,mind pedig előtte. Átsétált a művésznő irodájába,ahol a lány ingerülten nyomkodta a gépét. Látszott,hogy ő sem tud koncentrálni.
-Találtál valamit?-kérdezte halkan Tempe
-Nem. Ez a vacak semmit sem ad ki! Kidobom a kukába! Mégis hogyan engedték,hogy szabadalmaztassam?! Semmit sem ér!-kiabált
-Nyugodj meg Angela!-ragadta meg Ang karját Brennan
-Hogyan nyugodhatnák meg? Ezt pont te kéred tőlem?! Én szeretlek édesem,ezt te is tudod,de egyszerűen belefáradtam,hogy titkolózol előttem! Olyan,mintha nem is ismernélek! Mintha vissza akarnál zárkózni abba a burokba,amiből kihoztunk!-Temperance-t szíven ütötte a felismerés. Ange-nek igaza van. Megölelte a lányt
-Sajnálom!-mondta és komolyan is gondolta a művész meglepődött. Bones eltolta magától barátnőjét,hogy a szemébe nézhessen-Sajnálom,hogy nem mondtam neked el mindent. Igyekeztem nem gondolni arra,hogy rossz érzéseim vannak,mert ezek azok. Tudom,mire gondolsz,hogy mégis hogy lehet ez rossz érzés? Nekem évekig nem volt senkim,Angela,és mikor megkaptalak titeket,végre úgy éreztem tartozom valahová. Aztán jött ő és minden megváltozott. Az évek során megtanultam azt az egy érzést elnyomni magamban,ami mindent tönkretehet,de az utolsó közös ügyünk újra előhozta,nekem pedig jobban kellett koncentrálnom,hogy ismét a helyére kerüljön minden és közben nem vettem észre,hogy egyre távolodunk egymástól. Nem akarok ismét az lenni,aki régen voltam és már soha nem is leszek. De meg kell értened Ange,hogy mindaz,amit teszek,számomra irracionális és racionális egyszerre! Egy olyan dolgot akarok megvédeni,amit azelőtt nem tartottam sokra és ez a barátság-szemeiben könnyek gyűltek,de nem annyi,hogy cseppekként gördüljenek le az arcán
-Előlem nem tudtad eltitkolni,még ha magad elől sikerült is-mosolyodott el-Tudom,hogy szereted. És épp ezért nem értem,most,hogy nyíltan szinte szerelmet vallott,miért nem mész és ugrasz a nyakába?-Temperance lesütötte a szemét
-Mert ha megteszem,elveszítem őt-felelte lesütött szemekkel
-Mi?-értetlenkedett a lány
-Talán tényleg szeret és sikerül. Együtt leszünk néhány hónapig,talán egy évig,de semmi sem tart örökké! Előbb utóbb szakítani fogunk és azután már semmi sem lesz ugyanolyan. Booth a barátom,Angela! Több,mint a barátom,a társam. Nem akarom őt elveszíteni egy buta,futó románc miatt. Többet ér nekem ennél. Nem számít,mennyire szeretem, a félelem mindig nagyobb lesz bennem.
-Ez butaság édesem!-lágyult meg Ang hangja-Ti ketten összeilletek és száz százalékig biztos vagyok benne,hogy ha igent mondanál neki,akkor életetek hátralévő éveit együtt élnétek le!-mosolygott bátorítóan
-Bárcsak képes lennék elhinni-erőltetett magára ő is egy szomorú mosolyt
-Megvizsgáltam a lány hajában....-Hodgins ledöbbenve állt az ajtóban-Bocsi,nem akartam zavarni...
-Nem zavarsz,Dr Hodgins,már épp menni készültem. Angela-nak úgyis sok dolga van-jelentőségteljesen a lányra nézett,majd távozott volna
-Várj,Dr B! Ez téged is érdekelhet!-Tempe megfordult és figyelmesen hallgatta Jack beszámolóját-A lány hajában,a ruhamaradványokon és a körme alatt is ugyanolyan részecskéket találtam. Mind ugyanabból a kocsiból,származik. Ez egy tűzálló anyag,amit nagyjából 3-4 hónapja hoztak forgalomba.Mivel ez elég ritka és drága,ezért megtalálhatom azt az autót,amiben a lány a halála előtt tartózkodott. Angela,kölcsönadnád a géped?-Ang átnyújtotta az irányítót férjének-Ilyen autókárpitot eddig kizárólag az FBI-nak gyártottak,a kérdéses időszakban mindössze öt ilyen járművet adtak át.
-Meg tudod nézni,kik kapták az új kocsikat?-kérdezte Brennan gyanakodva
-Persze! Ez még kérdés volt?-vigyorgott Hodgins-Egy autót Booth kapott-Tempe szeme elkerekedett. Ugye ebből nem lesz baj? Csak remélni tudta,hogy a gyilkos,aki egyértelműen az FBI embereivel fogott össze,nem akar mindent az ügynökre kenni-Egy másikat Aron Frey, Jack Johnson, Stacy McDonald és Jack Fayer.
-Tudtam!-szaladt ki Bones száján indulatosan-Ő lesz az,az ő kocsiját kell átnézni!Azonnal szólok Booth-nak!-kirohant az irodából,közben pedig hevesen tárcsázni kezdett,de Seeley nem vette fel a telefont
/-Igen?-szólt bele feszülten a kagylóba a férfi-Baj van,Bones?/
-Bizonyítékunk van!-lelkesedett Brennan.
/-Milyen bizonyíték?/
-Gyere a laborba,itt megbeszéljük!-Tempe nem tudta,készen áll-e egy találkozásra az ügynökkel,de az ügy érdekében muszáj volt cselekednie
/-Tíz perc és ott vagyok!-hangzott a válasz,majd megszakadt a vonal/
Az antropológus mereven bámulta a süket készüléket. Booth mindjárt itt lesz. Mit csináljon? Most,hogy Angela-nak bevallotta az érzéseit,még nem áll készen,hogy ő maga is szembesüljön velük. Még nem sikerült visszaállítania a rendet a fejében és ez akár bajt is okozhat. Tempe az órájára pillantott. Hét perc. Mindössze ennyi telt el,mióta értesítette társát. Lesietett a lépcsőn,hogy ellenőrizze,hogyan dolgoznak a gyakornokai. Ha sikerül az FBI vezetőjére rábizonyítani mindent,akkor megoldották az ügyet,hiszen Fayer elvezeti őket Cain-hez. Temperance fejében már az is megfordult,hogy túl nagy halra vadásznak. Hiszen ő mégiscsak az FBI egyik részlegének vezető személye!
-Merre találom Bones-t?-csapta meg Temperance fülét a hang. Úgy érezte,most azonnal vissza kell fordulnia és bezárkóznia az irodába,ám mégsem tett semmi ilyesmit,nem volt rá ideje,mert Seeley megpillantotta őt-Szia! Milyen híreid vannak?-sietett oda a lépcső aljához,hogy ott bevárja a nőt. Brennan néhány végtelennek tűnő másodpercig csak bámulta az előtte álló férfit,mire ő sármosan elmosolyodott. Jól tudta,hogy Angela már valószínűleg felvilágosította a nőt a mondata valódi jelentéséről és Bones kénytelen volt szembenézni a valósággal
-Hodgins talált valamit. Szükségünk van egy végzésre!-szedte össze magát
-Milyen végzésre?-ráncolta a szemöldökét Seeley
-Majd Hodgins elmondja! Fent vannak Angela-val,azt hiszem-fejével barátnője irodája felé biccentett
-Te nem jössz?-kérdezett vissza Booth reménykedve
-Miért mennék? Én már hallottam egyszer. Más dolgom van. Megnézem,hogy haladnak a gyakornokok-ezzel el is tűnt. Az ügynök elkerekedett szemekkel meredt a nő után.
"Nem lesz ez olyan könnyű." gondolta,majd fejcsóválva felment a lépcsőn.
¤¤¤