2012. szeptember 14., péntek

Bones-A folytatás (Az út végén)

 Temperance némán bújt szerelme védelmező karjaiba.Meg akart nyugodni és nem volt nehéz dolga.Most valahogy hasonlóan érezhette magát,mint néhány perce Maja az ő ölében.Még fel sem bírta fogni teljesen,hogy valóban bevált a terve!Így nem kell elhagynia az országot,aminél történetesen most el sem tudott volna képzelni jobb dolgot.Gondolataiból egy ismerős hang zökkentette ki.
-Vigyétek őket!-szólt erőteljesen gyűlölködő hangon a férfi,mire Bones felnézett és egyszerre elképedt,de örült is a látványnak
-Jason..!-suttogta mosolyra húzódó szájjal.A férfi teljesen felé fordult,Brennan pedig szinte a nyakába ugrott.Úgy szorította,mintha most látná őt utoljára
-Örülök,hogy jól vagy Temperance!-dörmögte halkan és mélyeket szippantott a nő selymesen édes illatából.A lány nem akarta elengedni.Könnyek folytak le az arcán.De ezek nem a szomorúság könnyei voltak,sokkal inkább a boldogságé
-Hiányoztál-mosolygott könnyes arccal a fiúra
-Te is nekem-Jason eltűrt egy rakoncátlan tincset a nő arcából-Nagyon-folytatta.Mindketten egymással voltak elfoglalva,így egyikük sem vehette észre,ahogy Booth a háttérben már szinte felrobban a féltékenységtől.Tempe legszívesebben most azonnal megcsókolta volna a vele szemben álló embert,azonban még időben észbe kapott és szinte fizikai fájdalommal járt,de kitépte magát ebből a helyzetből és egy bűntudatos mosollyal Booth felé fordult
-Köszönöm-mondta-Mindkettőtöknek-megeresztett még egy utolsó mosolyt,majd Maja felé fordult,aki már jó meleg pokrócba bebugyolálva várt rá-Jobban vagy?-kérdezte erőt sugárzó arccal.A lány bólintott-Sajnálom,hogy belekeveredtél..
-Nem.Nem a maga hibája.Senkié sem.Ezt hozta a sors-Brennan felvillantott egy gúnyos vigyort
-A sors-ismételte-Gyere,haza viszlek!-átkarolta Maja vállát és úgy akarta támogatni,de ő megtorpant
-Nekem már nincs otthonom...Kinőttem-ezen a kissé vicces helyzeten felnevetett kínjában
-De nekem van-felelt nyugodtan-Tudom,ki vagy és honnan jöttél.Szükséged van segítségre és mivel tartozom neked és rendes lány vagy,ezért segítek-Maja már épp tiltakozni akart,mikor Tempe ismét megszólalt-Tudom,mit gondolsz most!Voltam a helyedben,Maja!Nem kell,hogy beleegyezz.Ami azt illeti,én már úgy gondoltam,haza viszlek.Haza,vagyis az előző lakásomba,amit még nem tudtam eladni és most nem is bánom.Gyönyörű hely és biztos vagyok benn,hogy tetszeni fog.De természetesen hozzánk is jöhetsz,de úgy gondolom,ez neked lenne teher.nekünk persze egyáltalán nem.szóval te döntesz.Viszont az utcára nem engedlek!Kapsz állást és mellette elvégezheted a főiskolát.Megkaptad az ösztöndíjat az egyetemre,ahová jelentkeztél...-a lány nem hagyta,hogy Bones befejezze.Sejtette,hogy az ösztöndíj valójában nem létezik,de nem érdekelte.Soha életében nem történt még semmi jó.Ideje hogy elkezdődjön!Válaszként megölelte az őt támogató nőt
-Köszönöm!-suttogta könnyes szemekkel-Nagyon köszönöm!
-Ez a legkevesebb-ölelt vissza a meglepett antropológus
Maja tehát néhány percen belül már ott is volt a szinte luxusnak mondható lakásban.Belépett a ház ajtaján.Senki nem vezette körbe,mert mikor látták,hogy már az előszobától leesett a lány álla,inkább megvárták,míg magától mozdul.Az nappaliban a fal festéséhez illő gyönyörű vöröses árnyalatú függönyök díszítették a szobát.A kanapét bézs színű bőr fedte,pont úgy,ahogy a hozzá tartozó két fotelt is.A szoba közepén álló üvegasztal csodálatos indaszerű motívumokkal volt kidíszítve,a szőnyeg pedig olyan puha volt,hogy a lány legszívesebben egész nap azon járt volna mezítláb.Elindult a háló felé.Sejtette,mi vár rá odabent,de tévedett.Az a szoba,amit elképzelt magában,egy lebuj volt ehhez képest.Így,szépen sorba járta be a lakás minden egyes zegzugát.
Jason és Brennan a nappaliban lévő kanapéra ültek és beszélgetni kezdtek.Tempe tudta,hogy Booth csak azért hagyta őket kettesben,mert bízik a lányban.Viszont Bones nem bízott ennyire magában.Már mit sem számított.Míg Maja kipakol a hálóban a bőröndjéből,addig ők nyugodtan beszélgethetnek.Mindkettejüknek nagyon nehéz volt visszafogni magukat.A percek némán teltek,végül egyszerre törték meg a csendet.
-És te...-kezdték ugyanakkor-Te..-folytatták,majd elnevették magukat
-Kezd te-mosolyodott el Jason
-Miért jöttél vissza?-kérdezte komolyan a nő.A férfi hallgatott.Nem volt benn biztos,hogy jót tesz-e az igazság
-Miattad-nyögte ki végül-Mikor nem írtál és nem tudtalak elérni,aggódni kezdtem és mint kiderült,nem ok nélkül.Én nem akarok közétek állni Tempe,de ha ő nem képes rád vigyázni,akkor muszáj itt maradnom,hogy én megtegyem helyette!Nem hagyhatom,hogy bajod essen...Mert...Szeretlek-nyögte ki-Tudom,hogy ez most váratlanul ért...-Brenn beléfojtotta a szót
-Én is szeretlek.És mindig is szeretni foglak Jason!Te vagy az az ember,aki miatt nagyon haragszom magamra.Sosem szabadott volna hagynom,hogy belém szeress,mert ezzel fájdalmat okoztam neked, magamnak is!És az a baj,még fogok is,amíg nem találsz valaki olyat,aki megdobogtatja a szíved-könnyes szemmel nézett az ügynökre
-Én nem sajnálom,hogy beléd szerettem.Te vagy a legjobb dolog,ami történt az életemben-jelentette ki mosolyt erőltetve magára-Ne sírj!-mondta kedvesen,miközben letörölt egy könnycseppet a lány arcáról-Rám mindig számíthatsz...Örökké szeretni foglak Temperance!-suttogta.Brennan szívét elöntötte a láng,agyát pedig elhomályosította a rózsaszín köd.Gondolkodás nélkül megcsókolta a férfi hívogató ajkait,aki nem tiltakozott.
-Kész vagyok!-lépett be a szobába Maja.Mikor a pár szétrebbent,a lány álla még a padlót súrolta
-Maja..-nyögte Brennan-Ez..Fogalmad sincs,mi történt..-a lány visszarohant a hálóba és dühvel és haraggal telve elkezdte visszapakolni a bőröndbe a cuccait.Bones lesütött szemmel gondolkodott.Bűntudata volt,mert Maja rajtkapta őket.Soha nem akarta megcsalni Booth-t,de a pártfogoltja nem tudja,mi is történt valójában
-Nyugi Tempe!-mondta a mellette ülő férfi
-Szeretlek!Tényleg annyira szeretlek!-Jason félbeszakította
-Ne kezdjük ezt újra.Egyszer már végigfutottunk ezen és megállapítottuk,hogy neked mellette a helyed.Nem kell megmagyaráznod,hogy miért nem vagy velem,mert értem!Sosem fogsz engem úgy szeretni,mint őt.És tudod mit?Nem bánom.Ne legyen miattam bűntudatod!Engem nem bántasz.Csak örömet szereztél azzal,hogy itt voltál nekem.Szeretlek és ez sosem fog elmúlni.Ha szükséged lesz valakire,én itt leszek neked,de azt nem engedem,hogy őt elhagyd-Bár nem hiszem,hogy megtennéd. Mélyen a nő szemeibe nézett és még egyszer utoljára megcsókolta,majd elmosolyodott,Brenn pedig megnyugodott
-Köszönöm-felelt mosolyogva.Egy kis szünetet tartott-Most azt hiszem,beszélnem kell Maja-val.Bár nem tudom,mit érek el vele...-a férfi bólintott,Brennan pedig a háló felé vette az irányt.Mikor belépett a szobába,meglepődve látta,hogy az ideges lány a bőröndbe dobálja a holmiját-Mit csinálsz?-kérdezte értetlenül
-Mégis mit?Nem látszik?Összepakolok és elmegyek!-dühöngött
-Miért?Azért mert megcsókoltam Jason-t?Hisz fogalmad sincs,hogy mi történt!-védekezett Bones
-De igen!Épp most mondtad!Megcsókoltad Jason-t!-kiabálta,majd bezárta a bőröndöt és elindult
-Nem!-állt elé határozottan-Nem hagyom,hogy elmenj,amíg nem hallgattál meg!Ne dobj el mindent miattam!
-Engedj ki!Nincs rád szükségem!
-De igenis szükséged van rám Maja!Miért haragszol rám,ha azt sem tudod,mi történt?
-Megmondjam miért?Mert azt hittem,szereted Booth ügynököt!Azt hittem,te más vagy,mint a többi ember és mind a kettőben tévedtem!-őrjöngött.Brennan könnyes szemmel bámult rá.Maja csalódott benne.Most még fontosabb,hogy tudja az igazat!
-Nem tudom,hogy más vagyok-e,mint a többi ember,Maja,de azt tudom,hogy Booth-t mindennél jobban szeretem!Most nem hiszel nekem,de kérlek hadd magyarázzam meg neked!-egy pillanatnyi szünetet tartott-Ülj le!-mutatott az ágy felé,a lány pedig helyet foglalt
-5 perc!-mondta erőteljesen.Brennan mély levegőt vett és leült Maja mellé
-Nem tudod,ki Jason,igaz?-Maja megrázta a fejét-Akkor kicsit lerövidítve elmondom.Booth és én valamikor csak társak voltunk.Mindketten külön éltünk.Neki is voltak kapcsolatai és nekem is.Egyszer elmondta nekem,hogy mit érez irántam,de én nem akartam vele belevágni egy kapcsolatba.Ő szerzett valakit,aki később a barátnőm lett,én pedig egyre jobban éreztem,hogy rosszul döntöttem,mikor visszautasítottam.Aztán Booth kezdett egyre furcsábban viselkedni velem.Összevesztünk és elég furcsán békültünk ki.Az üstökös éjszakáján kezdődött minden.Soha életemben nem csináltam még olyat és soha többé nem is fogok.Lefeküdtem vele,miközben ő még Hannah-val volt.Hatalmasat hibáztam és mégis...Visszagondolva rá,csodás volt.Azt mondta,szakít a lánnyal,én pedig hittem neki,de nem így történt.Átvert és én nagyon megharagudtam rá.Más társat kértem és sokáig nem is beszéltem vele.Az új társam Jason lett.És akkor elkövettem a következő nagy hibát,beleszerettem és ő is belém.Ő egy nagyon csodálatos férfi Maja!Szeretem.Szeretem,de soha nem fogom úgy szeretni,mint Booth-t!Ezért is szakítottunk.A csók,amit láttál,nem a hűtlenség jele volt!Sosem csalnám meg őt!Inkább búcsúcsóknak nevezném.Fogalmam sincs,hogy megváltozott-e a véleményed most,hogy nagyjából elmeséltem a történetet.Csak annyit kérek tőled,ne dobd el,amit adni akarok!Ha nem akarsz,többé nem látsz,de segítettél nekem én pedig segítek most neked!...Jó ember vagy.Örülök,hogy megismerhettelek-elmosolyodott és felállt.Maja nem felelt.Tempe elfordult,hogy a lány ne lássa könnyes szemeit,majd az ajtó felé indult.


-FOLYTATJUK-

Sziasztok!tudom,hogy tegnap telt le az egy hét,de nem voltam gépközelben,most viszont itt a köv rész :) nem lett túl hosszú,viszont várom a véleményeket! :)) És a kérdés: Mi lesz Maja-val??? :P Szép napot!

2012. szeptember 8., szombat

Bones-A folytatás /Az út végén/

Temperance némán ölelte a zokogó lányt.Nem figyelt semmire és senkire,tejesen kizárta a külvilágot.Soha nem meditált,de szinte biztos volt benn,hogy az is hasonlóan nyugtató érzés lehet.Nem számított,mi történik körülötte.Talán Maja is ezt érezhette,mert hamarosan megnyugodott.Mikor Bones is észlelte,elengedte a fiatalt és könnyes szemeibe nézett.
-Most már minden rendben lesz!-mosolygott biztatóan.Nem is hitte volna,hogy egyszer majd pont ő fogja ezeket a szavakat kimondani,hiszen eddig mindig csak neki mondták.
-Tudom-felelt a lány halkan és ő is elmosolyodott.Brennan még egyszer megölelte őt,majd begomboltra a felsőjét és felkelt a földről.Még épp időben ahhoz,hogy lássa,amit Booth felrángatja a megbilincselt Rolf-ot.Tempe közelebb lépett,hogy szemügyre vegye tehetetlen ellenségét
-Mondtam,hogy rossz nővel kezdtél!-mosolya vicsorrá torzult.Nagy levegőt vett és teljes erőből gyomorszájon vágta a férfit,aki ennek hatására legszívesebben összegörnyedt volna,azonban Booth elrántgatta
-Tűnés a sittre!Ott majd lesz gondjuk rád!-lökdöste a nyálát köpködő bűnözőt
-Nehogy azt hidd,hogy vége van Temperance!-fordult vissza-Még nem végeztem!Megnyomorítom a mindennapjaid!Ki fogok jönni és megölöm a családod!Világos?!-Booth közben igyekezett elhurcolni az egyre csak ordibáló férfit-Végig fogod nézni,ahogy mind megdöglenek!-a nő nem tudott válaszolni,mert Rolf lassan eltűnt,de nem is lett volna képes akár egy szót is kinyögni.Fogalma sem volt,mennyi ideig állhatott ott szótlanul,mire Booth megérintette
-Ne félj,nem juthat ki onnan,ahova most kerül!-megpuszilta az éledező lány homlokát-Már vége-Brennan végre feleszmélt
-Tudom-odabújt társa ölelő karjaiba és halkan sírni kezdett.Azonban nem hagyta,hogy a félelemből és megkönnyebbülésből kialakult fojtogató könnyözön úrrá legyen rajta.Gyorsan összeszedte magát és kibontakozott szerelme védelmet nyújtó bölcsőjéből
-Jól vagy?-kérdezett rá,de sejtette mi lesz a válasz.Egy apró,biztató mosoly
-Most már jól leszek-bólintott nedves szemekkel,de végül elkomorodott,ahogy visszagondolt-Booth...Én...
-Mi az?Baj van?
-Nem vagyok terhes.Ne is számíts rá,mert tévedtem.Biztosan nem vagyok állapotos-igyekezett minél erősebb lenni,ám hangja mégis remegett
-Mi?Ezt hogy érted?Mármint..olyan biztos voltál benne Bones!Én...Te..-nyökögött ő is
-Tévedtem.Nem kellett volna ekkora felhajtást csinálnom.Jobb lett volna,ha várok még vele-lesütötte a szemeit és várta a férfi reakcióját
-Ismerlek Tempe.Tudom,mikor hazudsz és biztos vagyok benn,hogy most nem mondasz igazat.Láttam mennyire hittél benne.Nem lehet,hogy most ilyen hirtelen megváltozzon a véleményed!-fejtette ki az ügynök,első sokkjából eszmélve
-Igazat mondok-felelt remegve és szeméből ismét előhullott egy két könnycsepp.A nő elfordult,de Seeley visszafordította és két tenyerébe zárta szerelme arcát
-Attól félsz elvetéltél.Meg van rá az okod,hiszen veszélyeztetett terhes voltál- Ha egyáltalán az voltál. gondolta hozzá-Bones!Nézz a szemembe!-mikor Tempe nem reagált,Booth folytatta-Hallod,Bones!-kérte kedvesen-Nem számít,ha most nem is jött össze!Ígérem neked,hogy addig nem adjuk fel,míg nem sikerül!Oké?Soha Bones!Soha-ismételte,miközben magához ölelte a lányt


Booth szemszöge:

Seeley tehetetlenül nézte,ahogy szerelme egyre távolodik.Még egyszer utoljára visszatekintett,majd eltűnt a falak között.Nem tudta,mit is kéne tennie.Ha utána megy,biztosan lebuknak,de mi van,ha pont így nem tud rajt segíteni?Mi van,ha baja esik és ő nem volt ott,hogy megmentse,pedig megígérte?Visszaemlékezett arra a reggelre,mikor Bones bejelentette,hogy el fog utazni.Megbeszélték,hogy az FBI-tól is elkel a segítség...


-Nem akarom,hogy elmenj!-suttogta nyugtalanul Seeley
-Nem tehetek mást-felelt Tempe
-De igen Bones!Hiszen egy FBI-os a vőlegényed és a társad is!Mindig van más választás!
-Eddig sem kaptad el!-védekezett a saját módszerével
-De ha tőrbecsaljuk,el fogjuk kapni.Viszont ez csak veled lehetséges...
-Én legyek a csali?-kérdezett vissza idegesen
-Ha így mondod,az rosszul hangzik...-húzta el a száját Booth.
-Nem csak Rolf a gond.Nem ő az egyetlen,aki miatt el kell tűnnöm egy kis időre.Hisz tudod...
-Mit tett veled Jessyka?
-Most komolyan kérdezed?-háborodott fel az antropológus
-Nem.Illetve..Nem arra gondoltam.Azt tudom,hogy most mit tett,de mivel bántott régen?
-Ugyanezzel.Nem tudom,hogy mondjam el neked...Eddig csak két ember tudja a történetem és nem is szándékoztam mással megosztani-sütötte le szemeit
-De én nem más vagyok-ölelte meg szerelmét a férfi,Brennan pedig beszélni kezdett.Elmondta az egész történetet,Booth pedig megértette társa eddigi viselkedését és hogy mit miért tett-Szeretlek-mondta,miután Bones befejezte a beszédet-Sosem bíztam ebben a nőben és ezután sem fogok.Csak azt sajnálom,hogy sikerült közénk állnia,még ha csak egy kis időre is.Kérlek bízz bennem!Soha nem foglak megcsalni téged!-megcsókolta Tempe-t,aki örömmel viszonozta azt.Miután ajkuk szétvált,még hosszú ideig csend volt a szobában.Brenn elgondolkodott
-Úgy gondolod,csak ezzel a módszerrel kaphatjuk el?-tért vissza az előző témához.A férfi bólintott-Akkor legyen-egyezett bele végül-De ha nem sikerül a terved,nem fogok itt maradni!-Seeley mivel jelenleg nem tehetett mást,így elfogadta a feltételt és csak reménykedni tudott saját sikerében

Akkor még könnyűnek tartotta betartani az ígéreteit,de mostanra valahogy elbizonytalanodott.Azzal,hogy félrelépett,máris megszegte első fogadalmát és mi van,ha ezt sem lesz olyan egyszerű betartani?Az volt a terv,hogy Rolf eljön a reptérre és innen próbálja majd elvinni Bones-t,de ha nem így lesz,akkor Brennan tényleg el fog repülni és ekkora távolságból már biztosan nem védi majd meg.Ujjaival türelmetlenül kezdett dobolni az adóvevőn,mire az megszólalt.
/-A váróterem "B" részében a kettes kapunál két elég gyanús férfi megállította a Pókot!Ismétlem,a váróterem "B" részében a kettes kapunál két elég gyanús férfi megállította a Pókot!-Booth összeráncolta a szemöldökét/
-A Pókot??A Pókot?!?Mióta használunk ilyen álnevet?-dühöngött-Csak kerülj a szemem elé te suhanc!-nem kiabált,a hangja mégis tele volt méreggel
/-Elnézést uram!-nyökögte a fiú-Dr.Brennan-t elvezették a pénztár mellett lévő folyosón-a srác jól meghúzta magát és mivel már dolga sem volt,meg sem szólalt a továbbiakban/
-Minden beépített FBI-ügynök lassan egyenként menjen be a folyosón.Ne keltsünk nagyobb feltűnést,ha nem akarunk lebukni.Streep ügynök!Induljon!A további utasításokat már bent adom!Jason és Angela!-szólt a háta mögé,miután kikapcsolta az adóvevő mikrofon részét-Nézzétek meg a repülőtér térképén,hova vezetnek a folyosók!Most nem hagyhatjuk őt cserben!-a lány és a férfi bólintottak,Booth pedig elindult.
-És mi mit csináljunk?-szólt utána Cam nyugtalanul
-A bejáratoknál ügynökök vannak,ki nem juthatnak.Ha szólok.indítsátok a kommandót!-odadobta az adóvevőt a nőnek,majd elviharzott.Gyors léptekkel az említett folyosóhoz igyekezett,majd megállt annak elején és körbenézett.Egyelőre semmi gyanúsat nem látott,ezért folytatta útját és hamarosan összefutott a többi speciálissal is
-Rengeteg folyosó van uram!-szólalt meg valaki a kisebb tömegből
-Ki látta,hogy merre vitték őt?-mikor senki nem felelt,Seeley csak idegesebb lett-Na jó!Harper és Fornett,ti az északi folyosón mentek!Ford és Mandell tiétek a keleti,Darkley és Ston ti mentek nyugatin.Van kérdés?-hadarta le gyorsan
-De 4 irány van Booth!-szólalt meg Ston
-Én megyek a negyedik irányba-felelt kurtán.Más?Nincs?Remek.Akkor induljunk!-meg sem várta a válaszokat,megindult a saját folyosóján
-Nem hagyom,hogy egyedül menj,Seeley!-szólalt meg valaki a háta mögül-Én is veled tartok!
-Te segíts Angela-nak Jason!-fordult vissza
-Arra ott van Cam és Hodgins.Tudom,hogy nincs ínyedre,de nem engedlek egyedül!Temperance az én életem része is...
-Volt Jason!csak volt!-szakította félbe ingerülten
-Vagy indulj vagy egyedül megyek!-jelentette be és megindult,Booth pedig követte
-Ha Rolf miattad szökik meg,biztos lehetsz benn,hogy megöllek!-sziszegte a fogai közül,de Jason erre már nem válaszolt.
Negyed órán keresztül biztosan bóklásztak,de senki nem talált semmi gyanúsat,sőt,semmit sem találtak.Booth kezdett ideges lenni.Angela azt mondta,hogy nincs arra kijárata,de ha nincs,akkor mégis hol lehetnek?Ha belegondol,még azt sem tudja,hogy ő maga hol van,nem hogy Brennan!Ez a hely kész útvesztő!Végül mikor már mindketten feladták volna,zajt hallottak az egyik folyosóról.Jason csendre intette Booth-t,aki ettől csak még jobban berágott a srácra.A léptek egyre közeledtek.A hangok alapján 2 ember lehetett,több nem igen,kevesebb pedig biztosan nem.Talán sikerül velük elbánni,hiszen a meglepetés ereje velük van.A két folyosó találkozásánál mindketten a falhoz simultak és így várták ellenfeleiket.A két ügynök szinte egyszerre mozdult a meglepett emberekre.
-Mi a fenét kerestek erre Ford?!-kérdezte a földön heverő ügynököt,majd feltápászkodott róla
-Én épp ugyanezt kérdezhetném tőled Booth!-mérgelődött a megalázott fél
-Mi a mi részünkön mentünk...
-Ahogy mi is-vágott közbe Mandell
-Ez a hely kész rémálom-nyugtatta őket Jason-Mint egy labirintus.De ügynökök vagyunk az Isten szerelmére!-Booth hirtelen befogta jelenlegi társa száját,ezzel mindenkit hallgatásra bírva.Egy lány sikoltozásai töltötték be a helyet.Előbb még halk volt,de egyre hangosodott.Ford intett,hogy a többiek kövessék.Elbújtak egy üres szobában és a résnyire nyitott ajtón át figyelték a két férfit,ahogy hurcolják a fiatal lányt
-Maja-suttogta Booth-Kövessük!-mondta halkan,majd kinyitotta az ajtót.
Pont,ahogy sejtette,a két csatlós odavezette őket Rolf rejtekéhez.Illetve csak a közelébe,merthogy egy hosszú folyosón kellett volna az őrök nyomában maradni és elég nehéz lett volna elbújniuk.Miután hallották az ajtót csukódni,ők is ráléptek az előbbiek útjára,azonban meglepődtek.Ezen a helyen több ajtó volt,mint amivel eddig összesen találkoztak.Egyesével mentek végig az összes szobán,közben Booth szólt Cam-nek,hogy küldheti a kommandósokat,azok pedig nem késlekedtek.Jason bekapcsolta a GPS-t,így könnyen odatalált a nagy csapat.Seeley úgy érezte,órákat kellett várnia a felmentőseregre.Egyedül nem akartak behatolni,mert nem tudták,mennyien vannak a szobában,egy vesztett csata pedig akár mindannyiuk életébe is kerülhet.Csak remélni tudta,hogy még időben érkezik.
A kommandósok hangtalanul közlekedtek és néhány percen belül már ott is voltak a helyszínen.Az ügynökök teret adtak a profiknak,azok pedig betörték az ajtót és még épp időben.Booth látta,ahogy Brennan lefegyverzi Rolf-ot,majd elrúgja a kést és otthagyja a földön az ártalmatlanná tett férfit,hogy Maja-hoz menjen és megvigasztalja őt.Seeley-nek sem kellett több idő,azonnal a fegyvertelen ember tarkójához nyomta a pisztolyát,majd összeszorított fogakkal elmondta a jogait,miközben megbilincselte.Szíve végre megnyugodott,ahogy a tehetetlen férfit rángatta. -Többé már nem bánthat senkit- Gondolta magában.Szerelmére nézett,aki a szüntelenül zokogó lányt figyelte.Úgy érezte,ha most átadja Rolf-ot másnak,akkor talán megszökik,ezt a kockázatot pedig nem vállalhatta,így elindult vele az ajtó felé,hogy a biztonságos rabszállítóba tuszkolja és elhajtsanak vele az állam legszigorúbb börtönébe.


-MÁR CSAK MAX 3 RÉSZ-

Sziasztok!Hát,mivel nem nagyon volt időm kirakni ezt a fejezetet,így  kicsit megkéstem vele,de mentségemre legyen,hogy nagyon dolgozom a végén :) Ahogy már az előbb is írtam,max 3 részben szeretném kirakni a fic lezáró részeit :) Közben pedig erősen gondolkodom,hogy mi legyen a következő :D Kérem a komikat!Ja és nagyon köszönöm,hogy ilyen hamar összehoztátok az előző részhez a kommenteket!Meglepődtem és épp ezért sajnálom is,hogy csak most tudtam hozni a folytatást.szóval köszi