Bones-Entailment /Nehéz kezdet/-3

Temperance szeme előtt csak úgy pörögtek az elmúlt napok képei.Már alig látott a feltörő könnyeitől.Érezte az érintéseket a bőrén és az ajkán.Hirtelen elkapta a hányinger.Gyorsan a WC-hez rohant és a csésze fölé hajolt.Egyszerűen nem bírta abbahagyni a hányást.Próbált koncentrálni,de nem ment.Booth hangját hallotta a háta mögül,majd egy érintést érzett a vállán.Az ügynök megfogta a haját.

-Minden rendben lesz!-hallotta a nyugtató hangot.Újra hányni kezdett.A sav már égette a torkát.Könnyek folytak végig a megtört arcon.Forró és fájdalommal teli könnycseppek."Dehogy lesz minden rendben!Semmi nem lesz rendben!"_ordította magában Brenn.Lassan elmúlt a rosszullét.Felegyenesedett és a térdeire támaszkodott.Booth egy zsebkendőt nyújtott a lánynak,aki megtörölte a száját-Jól vagy?-kérdezte aggódva az ügynök."Már hogy lennék jól?Elraboltak,megerőszakoltak és még a saját tükörképem látványától is rosszul vagyok!"_Újra sírni kezdett.Seeley átölelte,Temperance pedig erősen szorította a férfit és egyre jobban zokogott-Nyugodj meg!Itt vagyok!-mondta a levegőbe,mert sem ő,sem pedig társa nem figyelt a szavaira.Booth azzal volt elfoglalva,hogy barátnője miért hányhatott."Ennyi idő alatt még nem lehet terhes..Ugye nem?3 nap...Biztos nem..Vagy mégis?Hogy is volt ez Rebeca-nál?Ez őrület!Muszáj megtudnom!"_Néhány perc múlva Brennan eltolta magától Seeley-t.Valamennyire megnyugodott,de nem teljesen.Erőt gyűjtött,hogy meg tudjon szólalni,bár nem tudta,hogy sikerül-e neki.

-A fogkefémet...Oda tudnád adni?-kérdezte szakadozva és remegő hangon

-Persze!-pattant fel villám gyorsan-A fogkrémet is?-Tempi bólintott,Booth-nak pedig szikraként hatolt az agyába egy gondolat,de egy szót sem szólt,csak átnyújtotta a fogmosáshoz szükséges dolgokat.

-Köszönöm!-nyögte ki,majd nagy nehezen feltápászkodott a földről és a mosdóhoz lépett.Nem nézett a tükörbe,ezzel is megelőzve az újabb emlékhullámokat és a rosszullétet.Azt sem akarta,hogy Booth megtudja az igazat

-Utána kimegyünk és eszel valamit!Muszáj enned!Nem tudom mikor ettél utoljára,de szerintem ha ettél is,akkor sem sokat.Kérlek!Rendben?-Brenn nem szívesen,de bólintott.Egyáltalán nem volt éhes.Úgy érezte,hogy egy falatot sem bír legyűrni a torkán.

Miután Tempi fogatmosott,kinyitotta a fürdő ajtaját és nagy nehezen,de kilépett rajt.Az illat,ami megcsapta az orrát egész kellemes volt és nagyon ismerős.Vajon mi lehet ez?Úgy érezte,hogy ezek az illatok valami rosszat jelenthetnek,de ezzel próbált nem foglalkozni.Lassan lépett a konyha irányába.Lába még kicsit bátortalan volt.Bizonytalan volt magában,de bíznia kellett az egyetlen emberben,aki bármit megtenne érte.Most nincs más választása.Benézett a kis helyiségbe,ahol már meg volt terítve 2 személyre.Furcsa volt.Ugyanaz a teríték és ugyanaz az étel.Booth vega kaját enne?Az lehetetlen.De akkor...?

-Azt hittem már soha nem jössz!-viccelődött a férfi-Ülj csak le!Hidd el finom lesz!Csak a kedvedért készítettem és mivel annyit nyúztál vele,hogy kóstoljam meg,ezért most én is azt eszem!-Tempi kérdőn nézett-Igazából még soha nem csináltam ilyet,szóval remélem jó lett-mondta a lelkes ügynök,majd mindkettejük tányérját megtöltötte.

Brenn leült és kezébe vette a villát.Finoman belenyúlt az ételbe.Semmi kedve nem volt enni,de ha ezzel örömet szerez társának,akkor megteszi.A szájába vette a villát és teljesen megmerevedett.Megint előjöttek az emlékei,de most nem csak az elmúlt napokról.A balesetről és a vacsoráról is az"idegennel".Szemei megint könnyben úsztak.Ez az íz..Már érezte..Már evett ilyet és nem is akárkol...

-Mi a baj?Nem lett jó?Akkor készítek mást!Hé..!-megfogta a lány vállát és maga felé fordította.Temperance felnézett.Minden csontjában reszketett.Szorosan hozzábújt a mellette ülő férfihez,aki viszonozta az ölelést.Néhány perc múlva már kicsit nyugodtabban szólalt meg

-Nem akarok ilyen lenni!-suttogta gyenge hangon.Booth jól tudta,hogy mire gondol barátnője

-Nem leszel ilyen!Mi ketten túllépünk ezen!Oké?Minden rendben lesz!Csak idő kell!-nyugtatta a megtört lányt

***

"Meg kell néznem őt!Már egyszer magára hagytam és többet nem tehetem!Mellette kell lennem!Egyedül ezt nem vészelheti át.."-Angela gondolatmenetét férje ölelése szakította félbe.

-Min gondolkodsz?-kérdezte Jack,mintha nem tudná

-Át kéne mennem Brennan-hez...Egyedül van és..Mellette kell lennem!-válaszolt

-Tudod,hogy nem nagyon szabad zaklatni!hagyd,hogy megnyugodjon egy kicsit!Egyébként ott van vele Booth,szóval nincs miért aggódnod-nyugtatta le feleségét-De ha ennyire szeretnéd,akkor majd később benézünk hozzá..Oké?-Angie bólintott,majd folytatta a már elkezdett takarítást.

***

Temeprance valamelyest megnyugodott,de ez csak a látszat volt.Valójában belül dúlt benne a harag és a félelem.Jobb sorsot képzelt el magának gyerekként.Soha nem gondolta volna,hogy valaha ekkora hatást gyakorolhat rá egy esemény.A szíve vadul kalapált,miközben próbálta visszafojtani a könnyeit.Azt a rengeteg könnycseppet,ami érzései szerint a szívéből jött.Most mintha ezer seb tátongott volna az erős izmon,ami soha nem akar beforrni.Vérzik és fáj.Már korábban is tapasztalta ezt,de akkor nem figyelt rá.Most mégis miért teszi?Miért figyel erre a szörnyű érzésre?Hogy kapcsolhatná ki?Lassan kibontakozott társa védő karjaiból.Ahogy belenézett azokba a mélybarna szemekbe,szinte elveszett.Talán egy apró pillanatig,de tényleg csak addig,látni lehetett egy rejtett mosolyt az arcán.Maga sem tudta,hogy miért.A férfi mellett szinte teljes biztonságban érezte magát.Ahogy egymást nézték szinte minden eltűnt körülöttük és Brenn-t még az emlékei sem zaklatták.De hogy lehet ez?

Az ügynök lassan mosolyra húzta a száját.Minden vágya az volt,hogy csókjaival vigasztalja a megtört lányt,de nem tehette.Még nem.Ki tudja,hogy milyen emlékei vannak barátnőjének.Talán ha megtenné,akkor nem bízna benne és ezt Booth cseppet sem akarta.Most ő volt az egyetlen támasz Bones számára.És bármeddig tartson ez az egész,ő várni fog.Várni,amíg csak kell...

-FOLYTATJUK-

Remélem elég hosszú lett a rész!Nem tudom,hogy mikor jön újra,de már most elkezdem írni,hogy minél hamarabb kaphassátok meg..:)