Bones-Emlékek a múltból-1

Mindenki megitta a kávéját.Temperance úgy érezte,mintha évek teltek volna el,pedig az idő,amit Booth nélkül töltött,mindössze 1 óra volt."Mikor jön már?Mi tart neki ennyi ideig?"-gondolkodását Angie zavarta meg

-Ugye Brennan?-fordult a lányhoz,aki értetlenül nézett-Figyeltél te egyáltalán?-mosolygott Angela

-Ne haragudj!Kicsit elgondolkodtam-nyögte ki bocsánatkérően

-Mire gondoltál?-kíváncsiskodott

-Nem lényeges-titkolózott,mint régen mindig,mikor Booth szóbakerült
-Értem-mosolygott a lány-Szóval sokan vagyunk!
-Mi?Nem!Dehogy!-tiltakozott-Tényleg nem fontos!
-Óké-emelte fel a kezeit-Értettem!
-Mennyi idő?-kérdezte barátait
-Fél 4.Miért?
-Csak kérdeztem-sütötte le a szemét.Az ügynök már nagyon rég elment a kórházból és Temp hiányolta."Talán túlságosan kötődöm hozzá.Mi van velem?"-gondolkodott.Hirtelen kinyílt az ajtó
-Heló mindenkinek!-köszönt Seeley
-Szia Booth!Végre,hogy megérkeztél!Brennan már kezdett hiányolni!-nevetgélt Angela
-Mi?Nem!Én nem is mondtam ilyet!-pirult el.Angie tovább mosolygott,mert látta,hogy barátnője teljesen elvörösödött
-Kész vagy?-nézett a lányra Booth,mintha meg sem hallotta volna Angela megjegyzését.Egy kis gondolkodás után Temperance végre tudott válaszolni
-Igen.Mehetünk!-igyekezett kerülni a férfi tekintetét
-Menjetek csak!Majd később meglátogathatlak?-tudakolta Angie
-Persze!-vágta rá Bones azonnal-De nem tudom mikor érek haza!
-Majd felhívlak!
-De hát nincs is mobilom!-csodálkozott
-Már van!Közösen vettünk neked egyet,mivel a másik...-nem fejezte be a mondatot,de Temp tudta,hogy mi lett volna a vége-Bent van a kabátzsebedben!
-Köszönöm!
-Akkor majd hívlak!Sziasztok!-köszönt el a többiekkel együtt.Booth és tudós barátnője kimentek az ajtón
-Tudod,hova megyünk?-kérdezte az ügynök
-A Royal-Diner-be?
-Hát emlékszel?-Temp nem tudta mit mondjon,végül az igazság mellett döntött
-Nem,de Angela mondta,hogy oda szoktunk járni.
-A kis pletykás-viccelődött a férfi.Brenn egész úton csendben volt.Inkább hallgatta,ahogy a kedves hang megértően meséli,mik is történtek velük.Mikor odaértek valami nagyon rémlett neki,de nem szólt egy szót sem.Mikor egy pillanatra levette a szemét az étteremről,azonnal tudta,hogy hol is van."Fekete kocsi...Én a járdán...Baleset?"_odasétált a sarokhoz
-Hova mész?-aggódott Booth.Mikor mind a ketten odaértek és Tempi szemügyre vette az egész területet,még több kérdés nyomta belülről és már nem bírta tartani.Véletlenül egy hangos gondolat hagyta el a száját
-Nem baleset volt?-Seeley már tudta,hiszen egy kicsit nyomozott is,de mivel nem volt használható tanú,semmire nem mentek
-Nem.Nem akartam,hogy így tudd meg.Sajnálom...
-De mégis ki?Ki akart megölni?-szakította félbe
-Nem tudom.Már sokat nyomoztam,de sajnos nem volt használható tanú.Igyekszem,de amíg neked nem jut az eszedbe semmi,addig én sem jutok tovább.
-Fekete volt!-nyugtalankodott a lány
-Sajnos ez nem elég!Több száz fekete kocsi van a városban!-megfogta a lány kezét-Nézd!Tudom,hogy nagyon fel vagy dúlva!Ezért nem akartam,hogy lásd a nyomokat.Lehet,hogy most inkább haza kéne hogy vigyelek!
-Ne!Ne!-tiltakozott-Nem kell!Éhes vagyok-erőltetett egy kisebb mosolyt az arcára
-Oké-viszonozta-Akkor menjünk is be!-mikor már ben voltak és mindkettejüknek az étlap a kezében volt,Brenn tétovázni kezdett-Mi a baj?-kérdezte a férfi
-Nem tudom,hogy mit szeretek...-szomorodott el
-Majd én választok neked!

-FOLYTATJUK-