Bones-Az ördög nem alszik-3

Temperance minden erejét bevetve igyekezett visszanyomkodni az előugró légzsákot,majd mikor ez nagy nehezen sikerült teljesítenie,levegőért kapkodott.Az autóba épített kis találmány nem nyílt ki időben,így Brennan kissé bevágta a fejét a kormányba,de cseppet sem ez foglalkoztatta.Kiszállt a roncsból.Ránézett a járgányra és tudomásul kellett mennie,hogy a szeretett kocsija többé már használhatatlan.Azonban Bones-t mégcsak nem is ez érdekelte.Előkapta a zsebéből az ép mobilját és a mentők helyett Booth-t hívta.Nem kellett sokat várnia,a férfi szinte azonnal felvette.

/-Szia.Hamarosan végzek,tényleg már csak néhány papír,aztán megyek is érted.Oké?/

-Ne..Nem kell.Történt egy kis baleset-nyökögte halkan,az ütéstől szédülten

/-Istenem!Jól vagy?Mi történt?/

-Nyugi!Én rendben vagyok.Viszont a kocsimról nem mondható el ugyanez.Nem jönnél ide?-próbálta megerősíteni a hangját,bár nem tudta,hogy ez mennyire sikerült neki

/-Hol vagy?/-kérdezte egyre idegesebben az ügynök

-Csak gyere a Jefferson felé és meg fogsz találni-felelte a lány,de nem azért,hogy meggondolkodtassa társát,hanem mert fogalma sem volt,melyik úton van éppen

/-Azonnal ott vagyok!/-szólt utoljára,majd letette a telefont

Brennan idegesen fürkészte az éjszakába sötétedő eget.A délelőtti napsütés ellenére most hatalmas vihar készülődik.Már ideje volt,hiszen lassan december közepe és még egy szem hó sem hullott.Tempe pillantása lesiklott a szürkületet okozó felhőkről az útra,hátha meglátja azt az alakot,aki látszólag szándékosan elé állt.Nagyon ismerős volt az arca.Csak remélni tudta,hogy rosszul látott és csak a gondolatai űztek vele szörnyű játékot.Az utcán egy lélek sem volt.Nem hitte,de most visszatért a szívébe az a méregerős félelem,ami már hónapok óta mardosta a szívét és eddig veszni látszott.Megfordult.A fák takarásában mintha egy kis árnyékot látott volna.A szíve hevesen vert és egyre kevésbé volt elég a levegőben lévő oxigén.Aztán a legrosszabb pillanatban egy hideg kéz érintette meg a vállát.A lány a félelemtől sikoltva ugrott ki a remegő mancs alól.

-Nem akartam megijeszteni-szólt a férfi-Csak meg szerettem volna kérdezni,hogy jól van-e.Már hívtam a mentőket és hamarosan itt lesznek

-Köszönöm.Jól vagyok-felelte Brenn még mindig kocsonyásan remegve-Semmi bajom

-Biztosan?-mutatott a középkorú Temperance fejére.Bones óvatosan a szemöldöke és a homlokát összekötő bőrfelülethez érintette a kezét,majd elhúzta.Vér.A feje egyértelműen vérzett.Meglepte,mégsem érdekelte különösebben.Az azonban egyre inkább,hogy fázott.Nem is kicsit.A nap sugarai már feladták a küzdelmet a sötét felhőkkel.Nem tudtak áttörni azokon.

-Jól vagyok.Tényleg.Nagyon köszönöm a segítséget-megeresztett egy apró mosolyt "megmentője" felé,aki azért megvárta,míg odaértek a mentők-Maga látta a balesetet?-kérdezte bizonytalanul
-Igen-felelt nyugodtan a férfi
-Nem tudja,merre ment az az ember,aki elém lépett?-hangja még most is bizonytalan volt,de már egy kicsit megerősödött
-Milyen ember?-értetlenkedett
-Hát..-hebegte Temperance,de szerencséjére nem kellett befejeznie,mert végre jönni látta társát

A szirénázó járművel szinte egyszerre érkezett meg Booth is a helyszínre.A látvány teljesen megrázta.Látta társa szinte teljesen tropára tört kocsiját és a félelem eluralkodott az elméjén.Félt,hogy elveszíti barátnőjét.Kipattant a kocsijából és Temperance felé rohant.A lány azonnal észrevette.

-Hogy vagy?Te vérzel!-állapította meg hüledezve a férfi

-Jól vagyok Booth.Tényleg...Csak..-nyökögte zavartan,közben lesütötte a szemét

-Csak mi?Azonnal  kórházba kell mennünk!

-Dehogy!Jól vagyok Booth!-kiáltotta a lány-Csak..Az az ember,aki a kocsim elé jött..Pont,mintha ŐT láttam volna-őt erőteljesen megnyomta.Szemét egy pillanatra sem vette le Booth arcáról.Folyamatosan kémlelte,hogy mit reagál a szavaira-Rolfot.De az lehetetlen..Hiszen lecsuktátok-Seeley arca megmerevedett.Nem tudta ,hogy mit is feleljen erre,de hallgatása végül mindent elárult-Ugye??-kérdezett vissza ismét Brenn,már emelt hanggal-Dehogy csuktátok-felelt magának egy kis idő után
-Nézd Temperance..-kezdte volna,de társa közbeszólt
-Hazudtál nekem!Te becsaptál!-hüledezett.Már az elején is tudta,hogy Rolf sosem volt lecsukva,mégis valahogy képes volt elhitetni magával,hogy Booth többé nem hazudna neki
-Én csak a te érdekedben tettem!Ha tudod,hogy még szabadon van,akkor sosem épülsz fel,mert félsz!Így legalább volt rá esély!-Temperance elfordult-Meg kell értened!-halkította le magát
-És ebben az egészben tudod mi a legrosszabb?-vigyorgott magán gúnyosan-Hogy én hittem neked,pedig jól tudtam,hogy hazudsz-egy kis szünetet tartott,majd ismét a férfi felé fordult-Most legszívesebben elküldenélek a fenébe,mert látni sem akarlak...De nem teszem.Mert szükségem van rád.Csak te tudsz megvédeni,senki más-Brennan szemében világított a harag.Talán főként maga iránt,amiért elhitte a mesét,de Seeley-re is dühös volt,merthogy hazudott neki.Az ügynök meg akarta fogni Tempe kezét,de ő elhúzta azt-Nehogy azt hidd,hogy meg fogok bocsátani,mert melletted maradok!Ez most csakis érdek.Neked és nekem is egyaránt.Tehát így is állj hozzá!-utasította Bones,majd a mentősök felé vette az irányt

Booth egyedül maradt a gondolataival.Most mégis mit kéne tennie?Vagy inkább akkor mit kellett volna tennie?Vajon mi lett volna ha elárulja?Akkor helyesnek tűnt titkolózni.Nem is tudta,hogy gondolhatta,hogy nem fog kiderülni.
Körülbelül fél óra múlva B&B már Seeley kocsijában ültek.Temperance bámult ki az ablakon és azon járt az esze,hogy vajon csak Booth hazudott neki vagy mások is?Az ügynök közben tárcsázni kezdett,a telefont pedig kihangosítva a szokásos helyére tette.A mobil hangosan csengett.

/-Igen?/-hallatszott egy ismerősen csengő női hang a vonal másik végén

-Szia Cam!Van egy kis gond-dünnyögte az ügynök feszülten

/-Mi az?Mi történt?/-tudakolta aggódva Saroyan

-Bones látta Rolf-ot-jelentette ki ingerültségét visszafojtva a férfi

/-Hogy mi??Akkor ti..Akkor ti most../-nem tudta befejezni a mondatot,mert Brennan közbeszólt

-Igen,haragszom rá!-förmedt durcásan a telefonra-Te tudtál róla??Ti mind tudtatok róla és eltitkoltátok előlem?!-hangjában harag és csalódás hallatszott.Cam bűntudatosan szólalt meg

/-Tudtam.Mind tudtunk róla,de csak a te érdekedben nem mondtuk el!-egy kicsit várt,de nem annyit,hogy Temperance válaszolni tudjon-Nem mondtad,hogy ki vagy hangosítva/-motyogta haragosan.A mondatot egyértelműen Booth-nak címezte

-Reméltem,tudod.De mit számít?Triplázd meg az őrséget és hívd Bones irodájába a csapatot!-adta ki a parancsot,majd köszönés nélkül kinyomta a telefont

Egy perc néma csend következett,pont,mint mikor megemlékeznek valakiről.Körülbelül azt is érezték,mint gyásznál.Brennan gyászolta a múltját,de nem a rosszat.Csakis a jót.Mindent,amit eddig elért.Nem látta a jövőjét,mert számára most minden véget ért.A barátai becsapták és nem hisznek neki.Mi értelme lenne így küzdeni értük?Cam nem mond fel Jessyca-nak?Akkor majd Brennan fog felmondani!

Booth sem volt valami nyugodt.Nem veszíthette el még egyszer Temperance-t!Abba belepusztulna,biztosan nem élné túl.Most nem az a fontos,hogy Bones mennyire haragszik rá,hanem,hogy megvédje.Nem számít,milyen áron.


***


A kocsi néhány perc múlva már a Jefferson parkolójában állt.Brennan és Booth kiszálltak belőle.Temperance még mindig nagyon idegesen,Seeley szintúgy.Az ügynök egyre jobban sürgette társát,nehogy itt történjen velük valami,és egy pillanatra fellélegzett,mikor a liftbe léptek.Felértek,végigmentek a folyosón,egészen az üvegajtóig.Booth még mindig rohant,Bones-nak muszáj volt követni,ugyanis a férfi maga után húzta.

-Azért a kezem igazán elengedhetnéd!-förmedt rá mérgesen

-Ó..Bocsi!-kapott észbe Seeley,majd elengedte a lány kezét-Ne haragudj.Csak nem akarlak szem elől veszíteni-Brennan úgy tett,mintha még ez miatt is haragudna rá,de valójában megértette társa aggodalmát

Továbbmentek,fel azon a néhány lépcsőfokon.Brenn lehúzta a kártyáját.Nem időztek sokat,csak végigrohantak a helyiségen,egészen az irodákhoz vezető lépcsőig.Felsiettek rajt,be az antropológus irodájába,ahol már várta őket a kis csapat.Senki sem hiányzott,illetve Temperance senkit nem hiányolt,főleg Jessyca-t nem.A nő még nem volt ott,de Brenn remélte,hogy most nem kell majd viszont látnia régi "barátnőjét".Booth-nak nem volt sem ideje,sem kedve az előtte álló arcokat fürkészni,azonban Bones megtette helyette.A lánynak Angela-ra vetődött pillantása.
Angie nem tudta takargatni az érzéseit,ahogy eddig sem.Az arcára pontosan kiült az aggodalom és a félelem.
Hodgins próbált erősnek látszani,olyannak,aki küzd a győzelemért,de nem mutatja,ha veszít.Ő volt az a tipikus vigasztaló típus.Már régóta helyt kellett állnia,ha Angela összetört,most sem lehet másként.
Cam a telefonját szorongatta.Az arcán lévő apró ráncok elárulták,ő is nagyon ideges.Vonásai teljesen megfeszültek.Nem szólt,várta,hogy Booth mondjon valamit.Mindenki azt várta,hogy valaki más szólaljon meg,ezért senki sem szólt.

-Megtripláztam az őrséget,ahogy kérted!-törte meg végül a csendet Camille.Igyekezett nagyon határozottnak tűnni és ez talán sikerült is neki

-Remek.Köszönöm.Akkor a következő a terv.Bones itt marad,mert itt van a legnagyobb biztonságban.Mi minden másodpercben vele leszünk,természetesen nem egyszerre,de egy percre sem maradhat egyedül.Még WC-re sem engedhetitek egyedül!-hívta fel a figyelmet Booth

-Azért levegőt még vehetek?-kérdezte gúnyosan Brennan.Ezt a hangnemet talán a félelem hozta ki belőle.Seeley nagy levegőt vett,közben pedig társa rideg szemeibe nézett,majd megszólalt

-Nézd Temperance!Én sem így terveztem,de sajnos ez az alak láthatólag örömmel tesz nekünk keresztbe.Tudom,hogy haragszol rám,de mi lenne,ha ezt most félretennéd és inkább arra koncentrálnál,hogy életben maradj??Én próbálok tenni az ellen,hogy ismét annak az állatnak a karmai között végezd,de természetesen ha te ezt másképp szeretnéd,akkor akár önként is mehetsz hozzá!Én nem foglak visszatartani!Azonban amíg nem így akarod,addig hagyd,hadd végezzem a dolgom,mert én szeretnélek biztonságban tudni téged!-Brennan szemében könnyek gyűltek.Nem csak a durva szavaktól,inkább a felismeréstől.Nem rohanva,de szapora léptekkel elindult a folyosó felé.Booth megfogta a kezét,Tempe pedig visszanézett.Szeme még mindig csillogott a könnytől,mégis látta társa arcán a megbánást.Tudta,hogy a férfi sem így akarta ezt,azonban makacssága mégsem engedte,hogy megbocsásson

-Hagyd!-csilingelte halkan Angie,közben pedig megérintette Seeley kezét.Az ügynöknem szétnyíltak az ujjai,Brennan karja kicsúszott.A lány folytatta útját...

-FOLYTATÁS-

Itt is van a következő rész.Bevallom őszintén,sajnálom,hogy ilyen lassan gyűlnek össze a komik.Remélem mostantól gyorsabbak lesztek majd!

Köszi :)