Bones-Az ördög nem alszik-2

Már egy teljes nap eltelt,mióta Brennan és Booth Sweets irodájában jártak.Semmi sem változott azóta.Brennan ugyanolyan volt,mint azelőtt és még a rémálmai is elmúltak.Tényleg kezdte felejteni a történteket.Végre kész volt arra,hogy munkába álljon.Reggel nagyon korán kelt,még az ébresztője előtt.Olyan izgatott volt,mint az első munkanapján.Illetve mint egy normális ember az első munkanapján,mert valójában mikor a Jefferson-ban kezdett,nem volt ideges,mert elnyomott magában minden érzelmet.Hideg volt,ahogy akkor eltervezte,de most nem így lesz.
Temperance egyedül lépett be az intézet ajtaján.Nem félt,inkább még mindig nagyon izgult,bár jól tudta,hogy semmi értelme.A Jefferson ugyanolyan volt,mint amit az emlékeiben megőrzött,nem is hitte,hogy változni fog.Meleg mosoly öntötte el az arcát.Tiszta öröm.Az első ember,akit megpillantott,az nem a vele szemben álló őr volt,hanem Camille,amint épp rohan felé hatalmas vigyorral az arcán.Már csak az örömsikoltozás hiányzik,amit természetesen nem sokat várat magára.

-De örülök,hogy itt vagy!-rikoltozta örömteli mosollyal

-Én is-felelte szűkszavúan

-Már azt hittem,ki kell rúgjalak!-komorodott el Cam

-Tessék?-kirúgni?Hogy mi?

-Az FBI ki akart rúgatni.Áldom az eszem,hogy húztam az időt!-vigyorgott a nő.Brennan teljesen lefagyott.Booth tudott róla?Akkor miért nem mondta el neki?-Éés-nyújtotta el hosszan-Van egy meglepetésem!-ujjongott tovább.Közben már Angela is lassan megérkezett főnöke háta mögé,Hodgins-sal együtt-Felvettem egy tanult antropológust.Azt mondta,együtt jártatok főiskolára,csak ő 2 évvel alattad-Brenn-t elfogta egyfajta rossz érzés.Mintha a lelke mélyén már tudta volna,ki az ember-Barátok voltatok..Na már tudod ki ő?-Tempe értetlenül megrázta a fejét-Akkor bemutatom,mert épp most jött meg!-Temperance a lehető leggyorsabban vett 180°-os fordulatot.Szinte bele is szédült,de nem volt ideje megtántorodni,mert a látvány teljesen letaglózta-Mostantól ő lesz a gyakornokaid helyett és biztosíthatlak róla,nagyon jól végzi a munkáját

-Szia Temp-vigyorgott a Brennan előtt álló nő

-Jessyca-sziszegte Tempe összeszorított fogakkal

-Hát már meg sem ölelsz?Hisz olyan régen láttuk egymást!-a vigyor letörölhetetlen volt a képéről,de Bones szívesen letörölte volna

-Én nem dolgozom vele!-jelentette ki határozottan-Vagy ő megy vagy én!-megfordult és elviharzott.Drámai távozása után Angela szólalt meg először

-Mi volt ez?Ki vagy te?-kérdezte az előtte álló nőt

-Én Dr.Jessyca Bround vagyok,Temperance régi barátnője-mosolya megbízhatóságot tükrözött.Angela nem fedezte fel benn a kétszínűséget
-Angela Montenegro-viszonozta a kedves köszöntést,majd kezet fogtak
-Örülök!-vigyorgott tovább Jess és a világon mindennél boldogabbvolt,hogy Brennan így reagált a jelenlétére.Pontosan ez volt a célja..Vagyis az első célja..

***

Temperance egész délelőtt az irodájában ült és papírmunkát csinált.Mivel már nagyon rég volt dolgozni,így rengeteg munka várt még rá.Mégsem a sok akta és jegyzet foglalkoztatta,hanem Jess.Ő,aki anno tönkretette az életét és most újra visszajött,Brennan gyanította,hogy ugyanazért.Csak azt nem értette soha,miért csinálja ezt az egykori legjobb barátnője.Mikor utoljára látta,diadalgyőztes vigyorral hagyta el az intézetet és a doki azt hitte,többé vissza sem tér majd,de ezek szerint tévedett.Ahogy Dr.Goodman is mondta: "A gonosz sosem alszik.Nagyon vigyázzon,mert ha nem is most,de egyszer még vissza fog térni." Tempe nem hitt neki és most rá kellett döbbennie,hogy valójában teljesen igaza volt a főnökének.Most nagyon hiányolja,mert csak ő tud az esetről és jól esett volna egy kis támogatás.Talán el kéne mondania Angela-nak,de mi van,ha nem hisz neki?Nem.Az lehetetlen,mert Angie a legjobb barátnője és mindig mellette áll.Ő mondta..

Az emlegetett szamár,vagyis Angie épp most lépett be barátnője irodájába és olyan arca volt,mint mikor faggatni szokott.

-Szia édesem!-huppant le az íróasztallal szembe húzott székre

-Szia Angie.Épp veled szerettem volna beszélni..

-Én is.Mi volt ez?-kérdezte fennhangon-Kérlek magyarázd el!

-Ne barátkozz Jessyca-val!-ez talán kicsit parancsolón hangzott,de ő nem annak szánta

-Hogy mi??-ráncolta szemöldökét a lány

-Higgy nekem,ő nem jó ember!-figyelmeztette Angie-t,de hiába

-Szerintem rosszul látod.Nagyon kedves lány!És szeret téged!-Brennan agyát elöntötte a méreg.A tüdejében szorult levegőt nem bírta kifújni,a szíve hevesen vert

-Én ismerem őt Angela!-mondta egy kis nyugodtságot erőltetve magára

-Talán félreismerted!-nyugtatta a barátnőjét.Temperance-nek már nem volt ideje visszavágni,mert Jessyca jelent meg az ajtóban

-Úgy gondolod?-kérdezte halkan-Hát jó-felállt a székéből és az ajtó felé vette az irányt.Mielőtt kilépett volna,még mélyen Bround szemébe nézett,aztán nekiment a nő vállának és így távozott

Ezután hosszasan kínlódott a 3761-es számú Anonymus-sal.Ez az egész tényleg szenvedés volt számára,hiszen egy percre sem tudta kiverni a fejéből a visszatérőt.Eszébe jutott,hogy netán felhívhatná volt főnökét,de aztán elvetette ezt az ötletet,mivel nem akarta megzavarni Goodman nyugalmát ilyen "bugyuta" dolgokkal.

Csak azt nem értette,hogy miért nem állt mellé Angela,mikor ezt kellett volna tennie.Hiszen barátok!Miért nem hitt neki?Ez teljesen elszomorította és csak még rosszabb helyzetben volt,mint beszélgetésük előtt.Közben Hodgins,a bogaras tudós lépett a boncasztal mellé.Hosszan fürkészte barátját,majd végül Brennan megszólalt.

-Te is kedveled Jessyca-t?-kérdezte egyhangúan,még mindig a csontokat fürkészve

-Hát..El kell ismernem,jól néz ki..De persze maradok Angela-nal!Nekem nem is kell más-Temperance nem szólt többet.Bár nem ez volt a feltett kérdése,de nem számított.A lényeg,hogy nem fogja győzködni Jack-et.Nincs hozzá ereje.Mert ahogy sejtette,fel kellett készülnie a csatára,ha nem akart mindent elveszíteni,ami számára fontos,mert Jessyca már az első pillanatban elkezdte a vára ostromolását,méghozzá akkor,mikor a legnagyobb nyugalom volt odabent és senki sem számított harcra.Megcsörrent a telefonja.A kijelző láttán egy pillanatra megörült..Legalább még Booth mellette van..MÉG

/-Szia Bones!-köszönt mélyen dörmögő hangon a férfi/

-Szia

/-Hogy vagy?/

-Nem is tudom..

/-De nem törtek fel az emlékeid ugye??-aggodalmaskodott Seeley/

-Nem.Egy kicsit sem..Nem az a gond Booth.Csak tudod..Nem számít

/-De igenis számít!Mi a baj?/

-Ne most-felelte szűkszavúan

/-Rendben.De azért eljössz velem ebédelni?/

-Persze-mosolyodott el a lány-Ki nem hagynám

/-Oké..De nem tudom,hogy mikor végzek.Majd hívlak,ha elindultam.Jó?/

-Jó-már épp lerakta volna a telefont,mikor meghallotta az utolsó szót

/-Szeretlek!/-ez volt az,ami melegséggel töltötte el a doki szívét és úgy érezte,ez megállíthatatlan,eltörölhetetlen,örök.Bár nem válaszolt az ügynöknek,az jól tudta,hogy mire gondol.."Én is"

Brennan mosolyogva csúsztatta a zsebébe a telefont.Hodgins őt fürkészte.A férfi most látta először barátját ilyen boldognak,már nem is emlékszik mióta.És megérdemli..Már ideje volt.

Temperance is így gondolta.Még dolgozott néhány percet,aztán úgy döntött,elindul Booth irodájába.Nem akart ebben a környezetben tovább itt maradni.Mert bármennyire is szerette a barátait,most mind cserbenhagyta és ez fájt neki.Felment az irodájába,ahol nemrég még Angela fejével próbált beszélni,nem túl sok sikerrel.Gyorsan összeszedte a holmiját és leszaladt a lépcsőn.Úgy érezte,nem tartozik senkinek beszámolóval arról,hová megy,ha valaki hiányolja,akkor felhívja.Gyorsan kiviharzott az üvegajtón,le a parkolóba,majd bepattant a kocsijába és elhajtott.Közben felhívta Booth-t,aki kicsit vonakodott,mondván,hogy nem tud majd dolgozni,de végül megtört és beleegyezett.Így tehát megmaradt Bones eredeti terve,hogy az FBI-hoz megy.Észre sem vette,de végre nem lepték el azok a gondolatok,melyek eddig és a felhőtlen képzelgése csakis szerelme körül forgott.Csak Booth-on.
Temperance nyugodtan autózott.Épp a Pennsylvania Ave NW-n haladt el.Lassan halad,de nem volt valami éber és ezt sajnos későn vette észre.Az út mellett egy furcsa zöld kabátos férfi állt.Brennan ezt nem tartotta valami lényegesnek,mígnem az ember teljes nyugalommal az aszfaltra lépett.Bones ijedten rántotta félre a kormányt.A kocsi erőteljesen landolt egy fa kemény törzsén.Az autó eleje teljesen feltorlódott,a légzsák azonnal kinyílt.Brennan nem mozdult...


-FOLYTATJUK-





Sziasztok!Remélem tetszett ez a rész is,ha nem mindenkinek,de a többségnek legalább :) Szuper érzés,hogy ennyi idő elteltével még mindig olvassátok az írásaim!Köszönöm :)

Ui.:                                                    Ne feledjétek a 10 komit! :P