Bones-Itt a vége!

- III.rész -

Booth sebesen vezetett az étterem felé.Gondolatai nem hagyták nyugodni.Hogy lehet,hogy Bones ennyire meg tud rá haragudni?Hisz csak az igazat mondta!Egyszerűen nem értette.De hát hogy is érthetné,végül is csak egy pasi!Másképp szemléli a világot,mint egy nőnemű lény.Akkor is!Miért nem bírja Brennan felfogni,hogy csak meg akarja óvni őt??Idegessége egyre inkább fokozódni látszott.Ráadásul aggodalmát megsokszorozta az is,hogy Rolf már nagyon a nyakukon van.Nem számít,hogy a kórházat úgy őrzik,mint a Pentagont,Booth okkal aggódott.Hiszen ha a pasas feltörte a Jefferson-t és bejutott a rendszerbe anélkül,hogy bárki megakadályozta volna,akkor ez sem okozhat nagyobb gondot neki.A lényeg: még jobban kell sietnie.
Az étterembe érve nem telt 3 teljes percbe,hogy megkapja a rendelését és újfent az autójába üljön a kórház felé hajtva.A kocsi mostanra gyorsabb,ő pedig egyre nyugtalanabb lett.Szíve megtelt félelemmel és agyát pedig elöntötte a düh és a méreg.Hihetetlen,hogy képes volt otthagyni szerelmét,kitéve mindennek!Feje már zúgott az önvádló gondolatoktól.Bekapcsolta a szirénát,hogy még gyorsabbra tudja venni a tempót.Úgy érezte olyan lassan halad,hogy mindjárt megalszik még a tej is,bár legalább százzal hajtott,ami elég veszélyesnek bizonyult ebben az esti forgalomban.
Mikor végre megérkezett szinte úgy lövellt ki a kocsiból a lift felé,mely a társához vezető út elengedhetetlen követelménye volt.Végigrohant a kihalt folyosón,egészen a kórteremig.Benyitott és meglepődve vette észre,hogy a szobában egy lélek sem található.Először talán csak meglepődött,ám mikor felfogta,hogy Brennan nincs ott,szívét elöntötte a félelem és a kétségbeesés.Nem tudta,mit is tehetne,hát felhívta azt,aki először az eszébe jutott...


***


Mikor már minden kezdett elveszni körülöttük,ők mégis egymásra találtak.Ez az igaz barátság.Még ha úgy is hisszük,vége,újra és újra ránk talál és nem enged.
Angela és Brennan önfeledten ölelték egymást.Szívük egy ritmusra dobbant.Az öröm elnyomta a kétséget és a kínt,amely elborítva elméjüket szétáradt egész testükben.
Boldogságukat csak a telefon szüntelen csörgése szakította félbe.Valaki nagyon kereste a Hodgins lakást.

-Ki lehet az ilyenkor?-kérdezte zavartan Angela.Brennan felhúzta a vállait,jelezve,hogy fogalma sincs-Angela Montenegro!Tessék!-szólt bele a telefonba

/-De jó,hogy felvetted Angela!-hallatszott egy ideges férfi hang-Azt hiszem,baj van.../

-Hó!Várj várj várj Booth!Brennan nincs a kórteremben,mert nálam van.Ugye ezt akartad?-szakította félbe az ideges ügynököt

/-Igen.De miért nem szólt?Miért ment el,csak úgy??Nem gondolta,hogy...Add át neki a telefont Angela!-kérte a férfi,bár inkább parancsnak hangzott/

-Rendben-a készülék Brennan kezében landolt

-Mit akarsz Booth?-szólt bele ellenszenvesen a nő

/-Hogyhogy mit akarok?Egyszerűen csak eltűntél!Szerinted mit akarok??-háborgott tovább/

-Ha nem csak benéznél a szobába,akkor látnád a cetlit,amit neked írtam!-emelte fel a hangját idegesen-Vádaskodsz úgy,hogy meg sem nézed,hagytam-e valamit a kórteremben?És még te vagy felháborodva?!-a kiabálásra Jack is kilépett a hálóból,egy szál alsógatyában és álmosan fürkészte a két lányt

-Mi folyik itt?-dörmögte zavartan-Neked nem a kórházban kéne lenned?

-Szívem..-szólt közbe Angie,majd a férfi alsójára mutatott

-Ó-Hodgins alig észrevehetően zavarba jött,majd bevonult a szobába,hogy felvegyen egy köntöst.Közben Booth néhány kilométerre tőlük az ágyhoz sétált és valóban megtalálta a cetlit,amit szerelme hagyott hátra

          "Szia Booth!

Tudom,hogy most nagyon aggódsz,de felesleges.Jól vagyok.Angela-hoz megyek,hogy megbeszéljem vele ezt a baba dolgot.Nem vagyok képes elfogadni,amit mondasz,bármilyen racionális is.Találnom kell valakit,aki megérti,mit érzek és az a valaki Angela.Ha még így is aggódsz,hívd fel nyugodtan.

Bones"

Booth idegesen huppant az ágyra.Hülyén érezte magát a történtek miatt.

-Ne haragudj Bones!-szólalt meg halkan-Nem is tudom,mi ütött belém!Nem akartam kiabálni-mondta védekezésként lehangoltam

/-Semmi baj.Nem vagyok rád mérges Booth,bár racionálisan annak kéne lennem.Azt hiszem,megértem,hogy egyből ideges lettél,amiért eltűntem,de nem szólhattam neked a távozásomról,mert akkor visszatartasz.Hamarosan visszamegyek-a nő hangja szívmelengetően hatott a férfira.Már nem haragszik rá??/

-Rendben-felelt lelkesen-Itt várlak!.És..-folytatta egy kis szünet után-Szeretlek!-Brennan nem felelt,csak elmosolyodott

/-Szia-köszönt el lágyan,majd mindketten letették a telefont.Seeley nem látta szerelme arcát,de jól tudta,hogy mosolyog és azt is,hogy többé nem haragszik rá/

Az ügynök még néhány percig csak ült az ágyon,mellette a még gőzölgő étellel.Bár éhes volt,mégis inkább úgy döntött,megvárja Temperance-t.Addig azonban el kell ütnie az időt valahogy.Felállt és kisétált a szobából,végig a folyosón,egészen a kávéautomatáig,ahol gondosan szemügyre vette a választékot és megnyomta a számára legkedvezőbb ajánlat gombját.Amíg várt,elsétált a nővérpultig és megdöbbenve látta,hogy az ápolónő ott szunyókál a padon.-"Ennyit a személyzetről"-gondolta és visszafordult,hogy magához vehesse a már kész,forró koffeinadagját.Először megszagolta,hiszen már csak a kávé illata is felébresztette elméjét.Volt valami furcsa a szagban,amit érzett,azonban ezt betudta annak,hogy ilyen fajta kávét még nem ivott.Lassan belekóstolt,nehogy elégesse a nyelvét.Az íz szétáradt a szájában,ezzel újabb furcsaságot előidézve.A cseppeket lenyelve pedig szörnyű utóízre lett figyelmes.Ismét szájához emelte a poharat,hátha csak az első korty volt ilyen,ám tévedett a förtelmes utóíz újfent megjelent.Booth az undortól elejtette a poharat,annak tartalma pedig szépen a fehér ingen landolt.

-Remek-zsörtölődött magában és törölgetni kezdte a foltot

Hirtelen abbahagyott mindent,amit eddig csinált.Erős szédülés lett úrrá egész agyán.Forgott vele a folyosó,mintha csak egy ufó forgóhintán ülne,amit gyerekként annyira szeretett,most azonban már a rosszullét határára sodorta a férfit és ha ez még nem lett volna elég,a látása is kezdett homályosulni.Olyan volt,akárha be lenne rúgva.A forgás lassacskán kezdett alábbhagyni.Ekkor meglátott egy angyalt.Talán nem is angyal volt,de pontosan úgy festett.Gyönyörű,sima bőrén megcsillantak a lámpa sugarai és kiemelték kék szeme szépségét,a térd fölé érő fehér,pántos ruha pedig tökéletesen rásimult hibátlan alakjára.Váll alá érő barna haja be volt göndörítve és a ki tudja honnan jövő fuvallat lágyan egyik helyről a másikra libbentette tincseit.

-Bones!-dörmögte kábultan.A nő elmosolyodott és jobb karját hívogatóan előrenyújtotta,majd megindult Tempe kórterme felé.Booth kótyagosan az álomlány után eredt.

Sietősen belépett az ajtón,nehogy egy pillanatra is szem elől tévessze az angyalt.Megállt a lénnyel szemben,de egy szót sem szólt,csak magához húzta.A nő nem ellenkezett,tenyereit az ügynök mellkasára fektette és mélyen az üresen csillogó barna szempárba nézett.

-Tudod Tempe,ha tegnap este nem sikerült összehozni a babát,próbálkozhatunk még!Illetve..Rosszul mondtam.Nagyon szeretném,ha tegnap sikerült volna,sőt,én lennék a világ legboldogabb embere,de ha mégsem...-nem tudta befejezni a mondatot,mert egy forró csók elnyomta a szavakat.Booth gyengéden vissza csókolt.Tudata teljesen elhomályosult.Hogy a kábulattól vagy a szerelemtől-e,azt nem tudta már kideríteni.

Az álomlény csókja egyre hevesebb lett.Kezeivel kigombolta Seeley ingét és a forró mellkast kezdte simogatni,végül már ez sem volt elég.Az ügynök megfogta a lágy szaténruhát és felhúzta,majd levette a lányról,aki ezután egy pillanatra eltávolodott,hogy a férfi szemügyre vehesse hibátlan alakját és fedetlen kerek kebleit.Booth eddig is be volt zsongva,de már nem bírta visszafogni magát.Érinteni,érezni akarta a finom,puha bőrt és legfőképpen megszabadítani a nőt az egyetlen ruhadarabról,ami még megvédte a teljes meztelenségtől.Közelebb lépett,magához ölelte az angyalt és a nyakába csókolt.A lány sem tétlenkedett sokáig,kikapcsolta a cocky övcsatot,hogy leránthassa az útjában álló ruhadarabot.Majdnem minden akadálytól megszabadulva ismét összesimultak.Booth férfiassága vágytól felhevülten várt a kielégülésre.Az ügynök forró csókokkal árasztotta el a nőt,először csak a száján,majd a füle alatt és a vállán,keze pedig megállapodott a lény tökéletesen feszes mellén.A szoba megtelt az angyal csendes nyögéseivel.Seeley érezte,ahogy álomlány a dereka köré fonja hosszú lábait.Megindult az ágy felé,oda érve pedig óvatosan ráfektette a csodanőt,majd folytatta,amit elkezdett.Csókjai már kiterjedtek a lény egész testére.Egyik kezével lesöpörte az ágyon heverő zacskót a földre,hogy szabad teret adhasson szenvedélyüknek.Megszabadultak az utolsó útjukban álló ruhadaraboktól is.Booth végigsimította a lány combját egészen a vágytól lüktető szeméremtestéig és lágyan masszírozni kezdte,ám nem hagyta,hogy a nő eljusson a csúcsig.Lassan átfordultak,hogy az angyallény legyen felül.Végül ő folytatta,amit partnere elkezdett.Végigkóstolta a férfi testének minden porcikáját,közben egyik kezét annak falloszán tartotta és könnyedén simogatta azt.Seeley már nem bírt tovább várni.Heves mozdulattal helyet cserélt a lánnyal,ezzel tudatta vele érzését,azonban a nő ismét fordított a helyzeten és ő került felülre.Úgy helyezkedett,hogy gond nélkül egyesülhessenek.Tenyerével megtámaszkodott az ügynök mellkasán.Booth végigsimította kezeivel a lényt,combjaitól felfelé haladva egészen a mellekig,majd le a csípőre,ahol aztán megállapodott.Az eggyé válás mindkettejük számára csodálatos volt.Seeley tenyerét nem mozdította a lágyan ringó csípőről.Néha felcsúsztatta,hogy megérinthesse az ide-oda remegő kebleket,de végül mindig visszasiklott a derékra.Mikor eljutottak a végső kielégülésig,mindketten azon voltak,hogy ennek minél kisebb hangot adjanak.Az álomlény lehajolt és megcsókolta a férfit,majd szorosan hozzásimult.Booth megpróbálta óvatosan oldalra fektetni a nőt,ám az minduntalan visszamászott és újra meg újra izgatni kezdte a férfit a mozdulataival és a kezével.

-Még egyszer?-kérdezte kajánul vigyorogva Seeley.A lény nem válaszolt,de tettei mindent elárultak.Megcsókolták egymást-Szeretlek Temperance!-suttogta az ügynök két csók közben.Az álomlény nem foglalkozott a férfi szavaival,csak folytatta,amit elkezdett.

Egyik combját a férfi lábai közé fektette,ám további mozdulatait a telefon csörgése szakította félbe.Először egyikük sem akart tudomást venni róla,ám mikor úgy tűnt,a telefonáló sosem adja fel,Booth megelégelte és előhalászta a nadrágjából a mobilt.

-Booth!-szólt bele kábán.Még mindig nem volt tudatánál

/-Szia Booth!-köszönt kedvesen a nő-Én viszem be Brennan-t,jó?Most indulunk!/

-Persze.De hova?És..Ki vagy?-a tudathasadás miatt abszolút nem volt összezavarva

/-Hát én,Angela és a kórházba!-felelt nyugtalanul a lány-Mi az Seeley,be vagy lőve?-összevonta a szemöldökét Angie/

-Mi?Én?Ja nem.Asszem nem.Csak szerelmes vagyok-vigyorgott magában.Talán kezdett tisztulni az elméje,mert ő is ráncolni kezdte a homlokát-Be akarod hozni Bones-t?-értetlenkedett

/-Igen-nyújtotta el-Épp ezt magyarázom!/

-De az nem lehet.Mert ő épp itt fekszik nagyon szexin az ágyon-vigyorgott fojtott hangon

/-Mi??-rikoltott Angie-Na jó!Tuti be vagy lőve!Brennan itt ül mellettem és mindjárt ott vagyunk!-sipítozta türelmetlenül,majd kinyomta a telefont/

Booth értetlenül tartotta a füle mellett a süket telefont.Hogy lehet egyszerre két helyen?Felkelt ültéből a földről és az ágyhoz lépett,majd befeküdt.Nem nézett a mellette fekvő lányra,hátha már nincs is ott és tényleg csak képzelődte az egészet,azonban a most már kevésbé angyali lény folytatta,amit az előbb oly serényen elkezdett.Booth-nak kitisztult a látása és amint agya érzékelte az előtte lévő arcot,akkorát lökött a testen,hogy a nő hangos puffanással a földön landolt.

-Aú-nyögte hangosan-Ez meg mire volt jó?-háborgott még mindig a földön

-Mi a fenét keresel te rajtam meztelenül?!-nézett le idegesen a földre Seeley

-Hát-ült fel a lány vigyorogva-Az imént volt egy nagyon csodás menetünk-kuncogta

-Mi az,hogy nekünk?Én nem feküdtem le veled!-dörmögte ingerülten

-Ó,dehogynem szivi!-feltérdelt,hogy hozzáérhessen Booth fedetlen mellkasához-Emlékezz csak!-meg akarta csókolni a férfit,de amint ajkuk összeért,az ügynök hátrébb kúszott az ágyon,hogy minél távolabb legyen a nőtől

-Tűnj innen!-kiáltotta,miközben magára csavarta a takarót-Hogy a fenébe csináltad?Önszántamból soha nem érnék hozzád!Én nem is téged láttalak!Nem veled feküdtem le!-fejében kavarogtak a zavarodottabbnál zavarodottabb gondolatok.

-Finom volt a kávé?-kérdezte nyugodtan mosolyogva-Elég sok ideig hatott a drogadagod.Azt hittem,többet iszol és mikor Temperance visszatér,mi együtt leszünk az ágyában,de nem baj.Így is jó.Azért azt el kell mondjam,eszméletlen,amit az ágyban művelsz!Eddig egy pasi sem volt képes annyira felizgatni,hogy követeljem a következő menetet!-nevetett fel

-Na jó.Te őrült vagy!Nem vagy normális!Beteg vagy!Sürgősen fordulj orvoshoz!-hebegte meglepetten a férfi-Szedd össze a cuccod és takarodj vagy én rugdoslak ki!-emelte fel a hangját határozottan,majd odadobta a fehér ruhát a tulajdonosának.

-Hát jó-mondta mosolyogva-De ismerd el,hogy nagyon jó volt-vigyorgott önelégülten

-Nem.Elrontottad,mert utálok alul lenni!-felelt erősen,majd kilökdöste a felöltözött nőt

-Még találkozunk!-suttogta,mielőtt Booth becsapta volna a kórterem ajtaját

Az ügynöknek nem volt ideje tanakodni.Ha nem cselekszik,akkor Tempe mindenre rájön,ez pedig nagyon nem hiányzott!Gyorsan felkapta a földről a mobilját és benyomta Angela gyorshívóját.

/-Halló?-szólt bele a telefonba a lány/

-Jól figyelj Angie és ne szólj,egy szót sem!

/-Mi?De miért?/

-Csak bízz bennem!Csinálj úgy,mintha lerobbant volna a kocsi!Kérlek!Bones érdekében!-Angela sejtette,hogy mi folyik itt,de követte az utasításokat-Ne mondd meg neki,ki vagyok,csak az apukád keresett vagy Hodgins vagy bánom is én,csak terelj!-fejezte be idegesen

/-Rendben-felelt a vékony hang-Akkor majd ha hazaértem beszélünk.Oké?Most feküdj vissza szívem!-Angela ezzel jelezte,hogy vette a lapot/

-Köszönöm Angela!-letette a telefont és nekiállt felöltözni,majd rendbe rakni a szobát és az ágyat.

***

Angela elrakta a mobilját.És csendesen hajtott tovább.Brennan egyelőre semmit nem észlelt a körülötte zajló dolgokból.Valamilyen oknál fogva nagyon boldog volt.Angela meghozta a hatását.Elmosolyodott.

-Hodgins volt?-szólalt meg végül

-Igen-felelt a lány-Össze-vissza zagyvált mindent.Néha alva jár szegényem-a hazugságtól egy pillanatra lesütötte a szemét.Sejtette,hogy mit művelt Booth és ezért bűntudata volt a hazugság miatt.Mostanra már Tempe is kezdte érezni,hogy valami nem stimmel

-Ó..-nem tudott,de nem is nagyon akart többet mondani.A kocsi elkezdett rángatózni-Mit csinálsz?-kérdezte Tempe meglepődve

-Nem én csinálom!Valami baja van ennek a tragacsnak!-a kocsi egyszer csak lefulladt "Booth,ezt te fogod nekem megfizetni!" Őrjöngött magában Angie

-Remek.Jobb,ha hívok egy autómentőt-dünnyögte Tempe

-Nem kell!-reagálta,talán túl gyorsan-Majd..Én megjavítom.Felesleges ilyenekre pazarolni a pénzt,arról nem is beszélve,hogy utána nem lesz mivel járnom-Brennan most már biztosan tudta,hogy valami nem stimmel,de nem akart rákérdezni.Még nem jött el az ideje

-Ahogy gondolod-vonta meg a vállát.Segítsek?-kérdezte,mintha nem tudta volna a választ

-Nem kell,köszi.Megoldom-megeresztett egy hamis mosolyt és kiszállt a kocsiból,hogy úgy tegyen,mintha csinálna valamit.Felnyitotta a motorháztetőt.

Jó néhány percet eltöltöttek így a semmittevéssel,végül Tempe megelégelte és elfordította a kocsikulcsot,a motor pedig hangos morajlással beindult,ezzel Angela-ra hozva a frászt.

-Kész-szólalt meg Brenn-Mehetünk?-kérdezte közönyösen.A művésznő fal fehér lett

-I-igen-felelte zavartan,majd beült a kocsiba-De jó,hogy sikerült megcsinálnom-hangjában érezni lehetett a bizonytalanságot,de Bones nem reagált.Az út többi része csendben telt.Angela megpróbált beszélgetést kezdeményezni,de csak magában dumált-Holnap akkor elutazol?-kérdezte idegesen.Mivel nem kapott választ,még idegtépőbb lett a helyzete.Megállt a kórház parkolójában,de mielőtt Brennan kiszállhatott volna,lenyomta a zárakat.

-Mit csinálsz?-kérdezte dühösen

-Nézd!Soha életemben nem hazudtam még neked édesem,ezt te is tudod!-kezdte határozottan-Csak tégy úgy,mintha ez sem történt volna meg,oké?Mindenre rá fogsz jönni a maga idejében-nyelt egy nagyot-Kérlek ne haragudj rám!-suttogta.Brennan mosolyt erőltetett magára

-Rendben.De úgy érzem,nem szeretném tudni,kinek a kedvéért hazudtál

-Nem szeretnéd-értett egyet a lány és feloldotta a zárat-Menjünk-Tempe érezte,hogy az a valaki,aki hazugságra vette rá a legjobb barátnőjét,az Booth volt és ebben a pillanatban nem akarta tudni,miért tett ilyet

Lassan felsétáltak a lépcsőkön és a biztonságiakba ütköztek.

-Jó estét!-köszöntek egyszerre mind a ketten-Kérem azono...-félbe kellett hagynia a mondatot,mert meglátta a feléjük közeledő 2 alak arcát-Magának nem a kórteremben kéne lennie?-kérdezte egyikük idegesen

-De,ott.És most épp vissza tartok-a fiúk tudták,hogy nagy bajban vannak,ha még azt sem vették észre,hogy a nő kilógott

-Rendben-felelt a fiatalabbik idegesen és kitárta előttük az ajtót

-Nyugi fiúk!Majd azt mondom,kiengedtetek!-mondta még utoljára.

Beszálltak a liftbe és az megtelt hirtelen szorító levegővel.Alig jutott a tüdejükbe oxigén.Mindketten féltek,hogy vajon mit fognak látni,ha felérnek a kórteremhez.Az ajtó kinyílt és az első,ami a szemük elé tárult egy üres kávés pohár volt,ami a tartalmának egy részével együtt a földön hevert.

-Hát,nem épp erre számítottam-nyögte Angela,de Brennan tovább nézett az orránál

-Haladjunk-a kórterembe nyitva semmi szokatlant nem láttak a megvetett ágyon és az "alvó" Booth-on kívül

-Biztos elfáradt-mosolygott a látványon a művésznő

-Biztos..-nem tudta,miért van minden rendben és miért nincs itt a vacsorája,amit hozatott,de kicsit gyanúsnak érezte a dolgoz.

Közelebb lépett a széken alvó ügynökhöz és szájon csókolta,de nem épp azt a hatást érte el,amire várt.A férfi nem mozdult.Brennan mosolyogva végigsimította az arcát,majd a vállára tette a fejét és ekkor valami idegen dolgot érzett.Egy másik nő szagát.Olyan hirtelen kapta el a fejét,hogy megrándult a nyaka.Zihálva nézte szerelmét. "Az nem lehet...Nem csalt meg!Képzelődöm!" Megfordult és elköszönt barátnőjétől

-Jó éjt Angie!Köszönöm,hogy visszahoztál,de főleg,hogy fogadtál!-próbált nagyon meggyőzően mosolyogni,de nem jött neki össze.A lány megölelte

-Sosem bántana szándékosan!-suttogta a fülébe,mivel gyanította,hogy Booth minden szavát hallja-Minden rendben!-biztatólag még ő is elhúzta a száját két oldalra,majd távozott

Brennan magára maradt a kétségeivel.Még egy ideig nézte a mozdulatlan férfit,majd átöltötte a kórházi ruhát és befeküdt az ágyba.Az első,amit megérzett,Booth édes illata volt,de azt kívánta,bár ez lett volna az utolsó is.Az a női szag,amit az előbb az ügynök bőrén érzett,ugyanaz volt,mint amit most szagolt.Úgy döntött,nem foglalkozik vele.Oldalra fordult,hogy aludjon,de a sírás fojtogatta a torkát és nem volt hajlandó visszatartani.Könnyei hangtalanul folytak a vegyes illatú párnára.

-FOLYTATJUK-

Sziasztok!Azt írtam,hogy holnap jön,de úgy döntöttem,ma hozom a frisset!Remélem tetszett! :) Tessék komizni! :D Ja és szavazniii!!Igazán csak egy perc az egész ;)