Bones-Itt a vége!

- IV.rész -

Booth rezzenéstelenül szemlélte az ágyon fekvő nőt.Bár nem látta az arcát,mégis tudta,hogy sír.Néha egy egy szipogás megtörte a csendet,azonban semmi több jel nem árulkodott arról,hogy Temperance ébren van.Seeley most is ugyanabban a székben ült,ahol néhány órája.Akkor sem aludt,ahogyan most sem.Mit kéne tennie?Elmondja vagy ne?Melyikkel árt jobban?Hiszen Brennan már úgyis sejti,hogy valami nem stimmel.De vajon akarja tudni,hogy mi?Booth a sötétségben nem látta,csak hallotta,hogy szerelme felül és megfordít valamit,talán a párnáját,majd visszafekszik.Talán így majd mindketten képesek lesznek elaludni.hiszen ha Tempe álomba merül,Seeley is nyugodtabb lesz valamivel.Azonban nem így lett.Néhány perc múlva Bones ismét felült és a takarójával együtt a párnáját is a földre hajította.Végül csak ült,összekulcsolt térdekkel és várta a hajnalt.Booth nem akart elaludni.Sosem értette,Brennan hogy bírja ki néha napokig alvás nélkül,mikor ő már 24 óra után ki van készülve?Végül gondolataiba merülve homály telepedett elméjére és feladta a küzdelmet az ébren maradásért.A hajnal első sugarai riasztották.Néhányat pislogott,hogy felébredjen,majd körülpillantott.Tempe még mindig ugyanabban a pózban gubbasztott,mint néhány órája.Nem tudta,hogy a lány ébren van-e vagy sem,de lassan felállt,kiropogtatta begémberedett csontjait és az ágyához sétált.Óvatosan ült le,nehogy megzavarja a nőt,ám Brenn ébren volt és felnézett.

-Jó reggelt!-simította végig Booth az arcát

-Neked is-mosolyt erőltetett magára.Az éjjel eldöntötte,hogy nem érdeklik a történtek.Ha Booth tényleg megcsalta,akkor el fogja mondani,ha pedig nem,akkor felesleges ilyeneken rágódnia.Seeley két tenyere közé zárta az álmos arcot

-Szeretlek-súgta halkan.Tempe cseppet sem lepődött meg

-Tudom-felelt nyugodtan.Az ügynök meg akarta ölelni,de Bones eltolta magától-Fürödj meg!-mondta elfordulva.Nem akarta újra érezni azt a szagot,mint tegnap

-Ó.De akkor haza kéne mennem,viszont nem vagyok hajlandó téged még egyszer itt hagyni!-makacskodott a férfi hóbortosan.Brennan elmosolyodott

-Majd szólok Angela-nak,hogy hozzon neked ruhát-Booth a földön heverő ágyneműre nézett,Tempe követte a pillantását-Utálom a kórházi dolgokat-szólalt meg egy kis idő múlva a nő-Jó lesz,ha végre elmehetek!-Seeley lesütötte a szemeit

-Nem akarom,hogy elmenj-mondta lehangoltan,majd az ágyneműért nyúlt és felvette őket a földről.Undorodva nézett rájuk

-Tudom.De ezt kell tennem..

-És ha vissza sem jössz?-vágott közbe feldúltan a férfi-Mi van,ha annyira tetszik neked ott mindentől és mindenkitől elzárva,hogy nem látlak többé?

-Csak rajtad múlik,hogy visszajövök-e.Ha elkaptad Rolf-ot,visszatérek,mert csodálatos apa vagy,Booth!És egy ilyen embertől nem foszthatom meg a gyerekünket-megfogta az ügynök kezét és a hasára tette-Bár te nem hiszed,de én tudom,hogy terhes vagyok.És egy hét múlva az lesz az első,hogy teljesen megbizonyosodjak róla-Booth megcsókolta a lányt

-Ez lenne a világ legcsodálatosabb dolga!Remélem nem ok nélkül bízom benned-amikor rájött,hogy valójában mit is mondott,legszívesebben visszaszívta volna a szavakat.Tempe a padlót bámulta,majd visszanézett Seeley szemébe

-Én is-motyogta és erőtlenül elmosolyodott.Az ügynök legszívesebben ordított volna.Hogy követhetett el akkora hibát,hogy bedőlt annak a kígyónak?Az ajtó nyílás épp jókor zavarta meg őket

-Jó reggelt!-köszönt a nővérke kedvesen-A reggeli vizsgálat miatt jöttem.Ez dönti el,hogy bennmarad még egy napot vagy hazamehet.

-Jó reggelt-köszöntek egyszerre.Booth felállt és átengedte a terepet az ápolónak,aki tüzetesen megvizsgálta a nőt.Brennan nehezen,de tűrte a tapogatást és a hideg fémek érintését a bőrén.Igyekezte elterelni a gondolatait más irányba.El a hideg szobából a csodásan kezdődő álmába.Lehunyta a szemét és a lehető legélethűbben próbálta maga elé képzelni a kislányát.Azt a babát,aki érzései szerint már benne növekszik,azonban igazára legkevesebb 9 nap múlva derülhet fény.Emily puha bőre,a kislányos illata,minden olyan szép volt.Talán túl szép is.Mi van,ha mégsem igaz?Abba biztosan beleőrül.

A doki vagy fél órán keresztül vizsgálgatta betegét,mire döntésre jutott.Megnézte a tegnap készült röntgenképeket,Brennan pupilláit,a fejét,hogyan megy stb. ,végül megállt és gondolkodni kezdett.Úgy tett,mintha a röntgent nézné Bones koponyájáról,de valójában csak azt firtatta magában,hogy elengedje-e vagy tartsa bent még egy napot.Végül csak megszólalt.

-Nézzék.Én azt javasolnám,hogy maradjon itt a kórházban.Nem tenne jót egy utazás,távol innen,hiszen bármikor megtörténhet,hogy ismét elájul,netán rosszabb,ezt pedig azonnal kezelni kell.A hányingere és a szédülés elmúlt?

-Már nincs hányingerem és ha ez kell,hogy kijussak,akkor már nem is szédülök.Nem fogok még egy napot,netán többet itt tartózkodni-jelentette ki határozottan

-Kérlek Bones-fordult hozzá könyörgően Seeley

-Haza megyek,összepakolom a holmim és a következő géppel elmegyek innen,utána pedig követem a tervet,amit megbeszéltünk.Egy perccel sem maradok tovább,Booth-zárta le a témát,majd a ruhái felé vette az irányt,hogy felöltözhessen.Az ügynök a háta mögé lépett és átkarolta,majd a fülébe suttogott
-Tudom,hogy félsz,de én megvédlek!Soha többé nem eshet bajod!
-Mégis el tudtam menni észrevétlenül a kórházból az éjjel!-fordult szembe szerelmével.Booth nem felelt.Nem tudott mit mondani
-Kérem Ms Brennan!-szólt közbe a doki
-Csak adja a papírokat és már itt sem vagyok!

Nem kellett fél óra és már úton is voltak hazafelé.Az idő csigalassúsággal telt.Temperance szótlanul,lehúzott ablakkal ült az anyósülésen.Hiába,a szag csak nem akart enyhülni.Talán már csak a képzelete játszott vele,ezért érezte,de nem számított.A lényegen ez sem változtatott.A kocsi leparkolt,ő pedig némán kiszállt és a lakásuk felé vette az irányt.Igyekezett a legkevésbé sem törődni az emlékeivel és a félelmével.
Hiszen mire jó a félelem,ha nem arra,hogy legyőzzük őket?Ha folyton csak menekülsz,akkor sosem szabadulsz meg tőle.Messzi repítheted,de úgyis visszatér és még elviselhetetlenebbé teszi mindennapjaid.Dühöt és paranoiát kelt benned anélkül,hogy bármit is tehetnél.De sosem késő elnyomni és uralkodni!Öleld át,mint egy védelmező és nézz szembe vele,hogy többé soha ne zaklasson.Csak úgy segíthetsz magadon,ha a dühből szeretetet csinálsz.Másként nem megy.
"A gyűlöletet nem győzheti le gyűlölet,csak a szeretet."
Brennan azonban még nem volt felkészülve rá,hogy szembenézzen a félelmeivel.Felbaktatott a lépcsőn,Booth-tal a nyomában.Mivel már félig-meddig összepakolt,így nem volt nehéz dolga.Amíg az ügynök lefürdött,ő összerámolta a maradék holmit,majd cseréltek.Seeley-nek már nem sok dolga maradt.

-Kész vagyunk-mondta Bones csípőre tett kézzel,mikor felöltözött-Mehetünk?-Booth szemlesütve állt előtte.Látszott rajt,hogy valami nagyon nehezen jön ki a száján

-Bones..Én..-nyökögte bűntudattal teli.Úgy érezte,ha nem mondja el,mi történt,biztosan felrobban,azonban Tempe jobb mutatóujját társa szájára tette

-Ne..Ne most!-suttogta,majd megcsókolta a férfit ezzel sikeresen lecsillapítva annak lelkiismeretét

Kikászálódtak az ajtón és lecipelték azt az egy bőröndöt az autóhoz,ami néhány perc múlva már úton is vol velük a reptérre.

-Nem akarom,hogy elmenj-szólalt meg Seeley

-Ezt már megbeszéltük!Vissza fogok jönni...

-De távol leszel tőlem!Olyan helyen,ahol nem védhetlek meg!Azt sem fogom tudni,mi történik veled!-tört ki belőle-Ha elmész,azzal talán nagyobb veszélybe sodrod magad,mint most vagy!

-Nem fogok örökké a védelmezésed alatt állni Booth!Felnőtt nő vagyok és el tudom dönteni,mit akarok!-fakadt ki Brennan is,mire az ügynök egy hatalmasat fékezett.Ha valaki lett volna mögöttük,biztosan beléjük fut,ám ezt megúszták

-Menekülsz!Megint menekülsz,mint már annyiszor!-fordult szerelme felé-Nézz szembe végre a félelmeiddel és ne fuss el!Azzal,hogy elmész,semmi sem lesz elintézve Bones!Te is tudod!Mióta ismerlek te mindig a könnyebbik utat választod.Most ideje,hogy végigmenj a rögös úton!Szeretlek és tudom,ha most elengedlek,életünk végéig bánni fogjuk,mert te sosem fogsz túllépni Rolf-on és ez így nem egészséges!Maradj itt,hogy elkaphassam veled!Vagy menj,de akkor nem lesz érdemes visszatérned,mert a világod porrá fog hullani-egy pillanatra síri csend ülepedett az autóba.A némaságot folyamatos dudaszó hasította ketté-Te döntesz,melyik utat választod-zárta le,majd elindult.

Brennan csendesen ült és bámult ki az ablakon.Igaza van Booth-nak,mindig a könnyebbik utat választja ahelyett,hogy szembenézne a problémáival.Mindig is így volt,de nem kell,hogy így is legyen!Előkapta a telefont és tárcsázni kezdett.Mindenkit felhívott,aki egy kicsit is számított neki.Elmondta,hogy mikor indul a gépe és csak remélni tudta,hogy barátai ott lesznek majd,hogy elbúcsúzzanak.És talán ha szerencséje van,két legyet üt egy csapásra.Seeley lassan leparkolt,majd mindketten a pénztárhoz vették az irányt,hogy jegyet vegyenek az elő innen induló gépre.Szerencséjük volt,mert a következő gép negyed óra múlva indult,szóval már fel is lehetett rá szállni.Tempe bizonytalanul indult meg a járat felé.

-Brennan!-ordította egy ismerős női hang a háta mögül.Szinte mosollyal az arcán pördült meg.Cam-en és a többieken látszott,hogy rohanva tették meg az utat idáig és most alig kapnak levegőt

-Várj egy percet édesem!-lihegte Angela is-De örülök,hogy még nem mentél el!-ölelte meg barátnőjét,mikor odaértek

-Jó,hogy itt vagytok-mosolygott Bones nyugodtan

Nem volt sok idejük elbúcsúzni.Brenn nem mondta ki,hogy már nem haragszik a barátaira,mégis mindenki jól tudta.Mielőtt elindult volna a gép felé,még Sweets is megérkezett.Mióta Tempe elmondta neki a Jessyka-s történetet,azóta még jobban megkedvelték egymást az ifjú pszichológussal.Brennan egyre kevésbé volt biztos a dolgában.Talán hallgatnia kéne Booth-ra,de hogyan?Mindig a könnyebbik utat választotta,hogy választhatná most a nehezebbet?Szíve szerint megkérdezte volna Sweets-t,de jól tudta,mit válaszolna a fiú.Lassan hátrálni kezdett és a gép felé vette az irányt.Erős akart maradni,de mikor elfordult,megtelt a szeme könnyekkel.Nem akart elmenni és elhagyni mindent és mindenkit,nem akarta feladni az életét,de már késő volt.Sajnálta,hogy megfutamodott Jessyka elől.Fogalma sem volt,mi más megoldás létezik még.hiszen ő csak ezt ismeri.Könnyebb lett volna elmenni,ha valahogy Jessyka fülébe jut,hogy elrepül és idejön,de ez nem történt meg...Vagy mégis??

-Tempe!-visította egy női hang.Ki más lehetett volna,mint Jessyka?Brennan titokban megörült.Elengedte a maga után húzott bőröndjét és megfordult-Várj!-a lány 2 méterre megállt tőle

-Mit akarsz?-kérdezte közönyösen

-Én győztem-vigyorgott önelégülten.Bones arca mosolyra húzódott

-Ó,tényleg?

-Ellened fordítottam a barátaid,elvettem a munkád és enyém a pasid is-közölte könnyedén.Elég távol álltak,hogy a többiek semmit ne halljanak abból,amit beszélgetnek.Brennan nyugodt maradt

-Elveheted a munkám,a barátaim is meggyőzheted az ártatlanságodról,de ami soha nem lesz a tiéd,az Booth-felelt nyugodtan és még mindig mosolygott

-Igen?-kérdezett vissza,de mielőtt bármit mondhatott volna,Bones közbeszólt

-Szánalmas vagy.

-Hogy mi?-emelte fel a hangját

-Szánalmas vagy Jessyka!-mondta újfent egy kicsit hangosabban,hogy a lány biztosan meghallja.Jess tátott szájjal hallgatta az ismétlést

-TE vagy szánalmas!-nyomta meg és hogy még jobban nyomatékosítsa a dolgot,az ujjával is rábökött exbarátnőjére-Szánalmas és naiv!-Brennan elmosolyodott

-Szánalmas,hogy azt hiszed,ellenem fordíthatod a barátaim és elcsábíthatod Booth-t!-minden egyes szóval bökött egyet az ujjával Jessyka felé,aki mindig egy lépéssel hátrébb került és végül már egészen Angela-éknál kötöttek ki.Temperance-nek pontosan ez volt a célja.Jessyka nagyképűen szólalt meg ismét

-Talán nem is olyan nehéz elcsábítani Booth-t,mint gondolod!-vigyorogta-Alig várta,hogy végre levegyem róla a boxert!-Brennan arcáról lefagyott a mosoly.Társára tekintett és valami furcsa érzés folytán megnyugodott-És nagyon aranyos kis félhold alakú anyajegy van a pénisze mellett-nevetett fel gőgösen.Cam teljesen elképedt a hallottakon.Angela is sejtette,mi történt tegnap este,csak Hodgins és Sweets állt értetlenül.Tempe mély levegőt vett.Most nem veszíthet!
-Nem tudom,honnan tudsz erről,de nem is érdekel-jelentette ki nyugodtan-Booth soha nem feküdne le veled önszántából,ebben biztos vagyok!Ami pedig a barátaim és a munkát illeti..-itt megállt egy percre és körülnézett-Azt hiszem,lemondhatsz mindkettőről-győzelmén egy fél pillanatra elmosolyodott,majd megfordult,hogy folytassa útját,hiszen ha nem siet,lekési a gépet.Még hallotta Booth utolsó szavait,amit Jessyka-hoz intézett
-Ha még egyszer Bones vagy az én közelembe mersz jönni,rád zúdítom Washington összes ügynökét és megtudod milyen,ha lépten-nyomon követnek!Hidd el,a következő ilyen alkalommal nem úszod meg figyelmeztetéssel!Börtönbe foglak juttatni!Tudod ott mit csinálnak az ilyen aljas csini pofikkal?-Jess érezte,hogy ezt a harcot elvesztette-Ne akard megtudni!-súgta egész közel a lány arcához.

-FOLYTATJUK-

Sziasztok!Tudom,megint megkéstem,de volt rá okom.3 nap múlva lesz a pótvizsgám,szóval most gőzerővel készülök.Remélem hamar összejön azért a 10 komi :)) Ha tetszett: Komi! Ha nem tetszett: Akkor is :D Jó éjt!