Birthday Bones-2

 Sziasztok!!

Sajnálom,hogy csak most tudom hozni a folytatást.Sajnos gond van nálunk és valaki (szerintem a nevelőapám) szándékosan tönkretette a gépet.Minden írásom,amit nem mentettem az internetre,most ott van,ezért is hoztam ilyen későn.Mivel sajnos nincs gép,ezért nem tudom,mikor hozom a következő részt,de igyekszem,amennyire tudok!

Köszönöm a megértéseteket!

¤¤¤

Ahogy Brennan szervezetéből egyre csak ürült a méreg,ő annál nagyobb bűntudatot érzett a történtek miatt.Már kevésbé gondolta úgy,hogy neki volt igaza.Angela még többször benézett rá,kávét és fánkot is hozott,ám Temperance egyszer sem kért bocsánatot.Persze Ang nem is várta tőle el,hiszen ismeri barátnőjét és tudja,hogy a bocsánatkérés neki nem reszortja.Lassan leszállt az éj és már csak ő és legjobb barátnője maradtak a laborban.

-Ugye tudod,édesem,hogy Hodgins nagyon vár engem otthon?-kérdezte kacéran mosolyogva

-Hát menj csak,Ange!Én még elleszek itt egy ideig-visszafordult a csontokhoz és folytatta a munkát

-Ne csináld már szívem!Menj haza!Pihenned kell,azok után,ami ma történt!-győzködte az antropológust Angela

-Nincs kedvem.És egyébként sem vagyok álmos.Tudod ez a méreg mellékhatása.Szerintem ma itt bent maradok.Majd ha elfáradtam,ígérem haza fogok menni-válaszolt nyugodtan

-Szó sem lehet róla!Most azonnal hazaviszlek!-elkapta a nő karját és az irodák felé kezdte vonszolni.

Brennan hiába is tiltakozott volna,néhány perc múlva már az autóban ültek és úton voltak Bones lakása felé.Persze Angela-t nem volt ilyen egyszerű lerázni.Felkísérte barátnőjét a lakásába és még vagy egy órán keresztül fent volt nála,mondván,hogy nem hagyhatja ilyen állapotban egyedül

-Ééés...Mi van Booth-tal?-kérdezte kíváncsian Ang,miközben nekiállt kávét főzni

-Mégis mi lenne?-ráncolta a szemöldökét Tempe

-Hogy álltok most?Még mindig csak álmodozol róla?

-Ezt nem használhatod fel ellenem!Nem ő az első ember,akivel erotikus álmom volt.Már lánnyal is voltam álmomban,mégsem kívánom a saját nemem.Ez csak az elme játéka...

-De te szeretnéd,hogy ne az legyen,igaz?-kuncogott a lány

-Nem tudom,ezt hogy érted.Booth a társam.Nem fogok lefeküdni vele!Nem is akarok...

-Csak azt ne mondd,hogy nem akarsz!Ne tagadd!-förmedt rá Angela

-Én nem..Tény,hogy Booth tényleg elég jó kiállású férfi,de nincs rá szükségem.Van más szexpartnerem,ha így akarom.Ő csak a társam,semmi több-felelt nyugodtan Brennan

-Ühüm-mosolygott magában Ang-Hát persze...

-És te,meg Hodgins?Nem azt mondtad,hogy vár rád?-terelt Temperance

-Így van.De kibírja még ezt a kis időt-felelt nemes egyszerűséggel-Mondd,mikor feküdtél le utoljára valakivel?-fordult barátnője felé

-Úgy három hónapja.Miért?De bármikor felhívhatom Adam-et,ha netán vágy támadna bennem-nem mutatta,de egyre kínosabbnak érezte a helyzetet.Igyekezett minél természetesebbnek,Bones-osabbnak tűnni.
-Szerintem már nem fogod őt felhívni...Úgy értem,soha.
-Már miért ne tenném?Hiszen kiváló az ágyban-bár nagyon is jól tudta miről van szó,tovább játszotta az értetlent
-Hidd el nekem,édesem!Már nem kell neked.Akár törölheted is a telefonszámát-győzködte a művésznő
-Fogalmam sincs,miről beszélsz,Ange!Nem törlöm a számát.Talán még ma éjjel fel is hívom,mert nem sok esély van rá,hogy aludni fogok-felállt ültéből és a kifőtt,gőzölgő italhoz fordult,hogy töltsön két adagot
-Talán nem kéne kávét innod és akkor tudnál aludni-folytatta egy kicsit morcosan a lány
-Hidd el,ez a minimális koffeinadag nem tartana ébren,ha valóban fáradt volnék-vágta rá Brennan,majd átnyújtotta a bögrét barátnőjének.Angela elvette a forró frissítőt,azonban már nem volt ideje meginni,mivel megszólalt a telefonja
-Szia édes!-köszönt,az iméntiektől még mindig feszülten-Felugrottam pár percre Brennan-hez,de nemsokára megyek!-szünetet tartott,hallgatta férje válaszát-Én is szeretlek!-letette a mobilt és barátnőjéhez fordult-Mennem kell.Jack türelmetlenül várja,hogy hazaérjek,ezért a kávét sajnos neked kell meginnod!Remélem azért mégis sikerül aludnod.Nem szeretném,ha hülyeséget csinálnál!-megeresztette egy kaján vigyort
-Nem tudom,ez miben lenne hülyeség-Angela egy pillanatra elkomorodott,de utána ismét felderült és megölelte Tempe-t,aki viszonozta ezt.
-Csak hallgass a szívedre,édesem!-mosolygott a lány
-Nem tudom,ezt hogyan kell.
-Dehogynem!-felkapta a táskáját és az ajtó fele indult-Jó éjt,Temperance!-puszit nyomott Brenn arcára,majd távozott

Bones egyedül maradt a gondolataival.Igen,tényleg igaza volt Angela-nak,bár ezt nem akarta bevallani.Az az érzés,ami egész testét átjárta,mikor Booth közelében volt,teljesen felemelte és más emberré tette.Már a kezdetek óta igyekezett minél jobban palástolni ezt a változást,ám az idő folyamán egyre kevésbé sikerült neki.Álmaiban szinte minden éjjelt együtt töltött a férfival és lassan ez átvette az uralmat felette nappal is.Gyakran azon kapta magát,hogy munka közben álmodozik.Elképzeli,mi lenne,ha..,ám jól tudja,ő és Seeley sosem lehetnek együtt.Nem csak azért tartja titokban érzéseit,mert fél társa válaszától,bár ez is nagy szerepet játszik,a fő ok az,hogy fél a jövőtől.Mert ha véletlenül össze is jönnek,lesz együtt egy szép hónapjuk,talán egy évük,de végül az ő kapcsolatuk is épp oda fog jutni,mint a többi emberé.És ha ez megtörténik,nem csak a kapcsolatuknak,de a mostanáig törhetetlen barátságuknak is vége szakad,ezt pedig nem kockáztathatja.Inkább a belső őrlődést választja.


***


Eközben Booth nyugtalanul forgolódott az ágyában.Nem tudta eldönteni,szívének melyik sóhajára hallgasson.Menjen álmai nőjéhez,hogy mellette legyen ebben a nehéz időszakban vagy inkább maradjon a fenekén,merthogy jobb,ha most nem zaklatja,hiszen a nőnek nélküle is van épp elég gondja.Vagy két órán keresztül hánykolódott így,mire végre dönteni tudott.Nem érdekelte,hogy Bones talán alszik,sem hogy mit fog szólni.Most csak látni szerette volna őt és azt,hogy épségben van és az a valami,amit belélegzett,biztosan nem okozott nagyobb kárt benne.Magára kapott valami laza szerelést (a szokásos öltöny stb. helyett) és útnak indult.Nem kellett sok idő,hogy ebben a semilyen forgalomban eljusson a kiszemelt lakásig.Ott gyorsan kipattant,majd a lépcsőn felfutva vad dörömbölésbe kezdett.

-Bones!-kiabálta.Miután Brennan meghallotta társa hangját,önkéntelenül is az ajtóban termett és mire feleszmélt,már tárta is ki

-Mit keresel itt,Booth?-kérdezte homlokráncolva

-Nem tudtam aludni.Muszáj volt látnom,hogy már jobban vagy.Tudod elég rosszul festettél egész nap-komoly arckifejezése és szavai belül megmosolyogtatták Tempe-t

-Hát most már láthatod.Jól vagyok.Vagyis leszek,holnap reggelre már biztosan-felelt azzal a Bones-os racionalitással-Remélem megnyugtattalak annyira,hogy el tudj aludni.

-Akkor be sem hívsz?-kérdezte reményvesztve

-Fél 1-kor?-Seeley alig észrevehetően egy pillanatra lesütötte a szemeit

-Igazad van.Akkor jó éjt,Bones!-köszönt el,majd megfordult.Azonban mielőtt elmehetett volna,Brennan megragadta a karját

-De maradhatsz is,ha akarsz-az ügynök derengő mosollyal a nőre nézett-Én úgy sem fogok aludni az éjszaka.Tudod,ez is egy mellékhatás-mind a ketten a lakásba léptek,Temperance pedig bezárta az ajtót

Percekig mélyen hallgattak.Egyikük sem tudta,mit mondhatna a másiknak.Amikor már kezdett túl kínossá válni a csend,az antropológus kibökött egy jelentéktelen mondatot.

-Kérsz kávét?-kérdezte,ám nem nézett társa szemeibe.Úgy tett,mintha tenne-venne a konyhában

-Kávét?Ilyenkor?-Brenn megfordult,hogy lássa a férfi arcát,kinek vonásain egy sármos vigyor terült el-Miért is ne?-Tempe visszafordult a pulthoz és nekilátott,hogy elkészítse a frissítőt.Szája mosolyra húzódott.Néhány perc múlva Booth elfogyaztotta az italt és egy-egy sörrel a kezükben a tévé felé indultak.Azaz,csak indultak volna,ugyani Brennan még mindig a szekrényben tárolta az új készüléket.Miután Seeley felajánlotta,hogy beüzemeli,hozzá is látott,ám társa nem bírta nézni,ahogy a férfi egyedül ügyködik,ezért besegített

-Na jó-mondta két dróttal a kezeiben-Ezeket most hova?-kérdezte jobb és bal kezét egyenként felemelve,hogy bemutassa a különböző színű huzalokat

-Oldalt kell lennie egy piros és egy fekete dugónak.Innen már te is tudod-vigyorgott,majd miután hallotta a nő szavait,mi szerint: "Ott nincs se piros,se fekete dugó,csak kék,zöld és sárga",ő is a készülékre pillantott-Ó.Akkor add ide-mondta végül mikor látta,hogy Brenn tényleg nem vak és teljesen igaza van

-Dehogy adom!-rökönyödött vissza Tempe

-Akkor gyere!-megfogta a nő kezét.Ekkor mindkettőjüket valami különös bizsergés járta át és mint egy áramütésszerűen azonnal eltávolodtak egymástól-Sajnálom.Nem akartalak megrázni-magyarázgatta magának és társának a különös érzést

-Ez nem a te hibád-vélkedett Bones-Egyértelműen az okozta,hogy egyikünk ruhaanyaga a szőnyeg által keltett súrlódással elektromosságot képzett és mivel a testünk vezeti az áramot,ezért mikor te hozzám értél,épp átadtuk egymásnak ezeket az inpulzusokat-fejtegette Brennan.Booth mosolyogva hallgatta.Mikor Tempe észrevette,összeráncolt szemöldökkel meg is tudakolta ennek okát-Baj van?Feláll a hajam?Vagy mi olyan nevetséges?

-Semmi!-zökkent ki azonnal a férfi-Csak annyira...Bones-os voltál-derült fel újra

-Bones-os?-mosolyodott el a nő is.Seeley nem bírta levenni tekintetét a gyönyörű kék szempárról.Még óráknak tűnő másodpercekig csak egymás tekintetét fürkészték
-Na gyere!-próbálkozott újra Seeley.Megfogta az antropológus kezeit és a helyes irányba vezette,aztán mikor nagynehezen rátaláltak a kábelek helyére,erősen beletuszkolták őket a dugóba-Kész.Ettől a pillanattól kezdve hivatalosan is nézhető a tévéden tévéműsor!
-Feltéve,ha jól sikerült összeszerelnünk-A táviránytó után nyúlt és benyomta a bekapcsológombot,a készülék pedig előbb világítani,majd beszélni kezdett,végül kép is járult az adáshoz
-Ahhoz képest,hogy ez milyen modern-és ezt a szót erősen megnyomta-tévé,elég nehezen indult.
-Igen.Azt hiszem,ez a tévé elég modern.Egy barátomtól kaptam ajándékba.Mikor ez a készülék már a szekrényem alján volt,társai még piacra sem lettek dobva.
-Wáo-hörrent a férfi-Milyen barát ad ilyet?-kérdezte nem rejtegetett fintorral az arcán
-Nem igazán értem,mi a problémád,Booth.Aron jól tudta,hogy én úgysem fogok magamtól tévét venni,ezért azt mondta,ha elfogadom,kapok tőle egy újat.Én pedig elfogadtam...
-Én nem adok a barátomnak csak úgy egy prototípust!
-Hát persze.Tőled senki sem várja el,hogy a te anyagi helyzeteddel ilyen nem épp olcsó dolgokat ajándékozz-természetesen Brenn ezt nem azért mondta,hogy megbántsa Booth-t,de mind tudjuk,az ügynök elég lobbanékony ilyen téren
-Nem így értettem,Bones!És képzeld,nincsenek anyagi problémáim,mindössze nem annyit keresek,mint te!Az nem azt jelenti,hogy kevés pénzem van!Azon kívül pedig én is meg tudnám venni a prototípust,ha nagyon akarnám,de én azt mondom,hogy az ember nem ad csak úgy a "barátjának" ilyen drága cuccot!-a "barátjának" szó hanglejtésébe elég ironiát vitt,hogy kitűnjön,mire céloz
-Ha arra gondolsz,hogy Aron ezzel fizetett azért,hogy lefeküdjek vele,akkor nagyon tévedsz!-felpattant ültéből és a fürdőbe ment.Néhány perc múlva Temperance nyugodtan tárta ki a mosdó ajtaját,Seeley pedig türelmetlenül várta
-Én nem egészen erre gondoltam,Temperance-kezdett bele
-Nem feküdtem le vele.Bár ő nagyon szerette volna,de nem feküdtem le vele-közölte hűvösen,közben végig kerülte az ügynök tekintetét-Úgy láttam,többet szeretne egyszerű szexnél,nekem pedig csak arra volt szükségem,így külön váltak útjaink.Ő New York-ba költözött én pedig itt maradtam.
-Sajnálom...-nyögte tehetetlenül
-Most jobb lesz,ha elmész-modta komolyan,közben még mindig nem nézett Booth szemeibe.Kitárta a bejárati ajtót
-Nem akartalak megbántani!-két tenyere közé fogta a nő arcát és felemelte a fejét,hogy újra elmerülhessen abban a gyönyörű,kék szempárban-Kérlek,ne küldj el!-dörmögte halkan.Bones sokáig nem szólt,csak társa mélybarna szemeibe bámult.Minél többet nézte,annál jobban megenyhült és egyre nyugodtabb lett.Mintha csak nyugtató teát ivott volna.Booth közelebb hajolt,Brennan szíve pedig egyre hevesebben vert...