Bones-Bones-Entailment /Nehéz kezdet/-2

Hazafelé a kocsiban Temperance hamar elaludt,ami nem is csoda.Nagyon fáradt volt és ez látszott is rajt.Alig aludt valamit az elmúlt napokban.
Booth lopva pillantott a lányra.Nem tudta,hogy mi történt,de sejtette.Mikor Brenn megmentésére érkezett,nem látta tisztán,hogy mit művelnek vele,mégis érezte.Szinte átélte a nő fájdalmát és szenvedését.És most,hogy végre újra mellette ül,még jobban érzi.Látja Bones meggyötört,sebezhető arcát,amin a nap fénye megtörik és ez valami igazán szörnyű érzést kelt benne.
Temperance hirtelen remegni kezdett.

-Ne!-hagyta el egy halk hangocska a nő száját.Szemei még csukva voltak.Seeley tudta,hogy barátnője megint rosszat álmodik.Valamit tennie kellett.De hogyan?Valahol meg kell állnia!

-Bones!Temperance!Ébredj!-szólongatta,miközben leparkolt a kocsijával.

Brennan felriadt.Alig bírta visszafolytani a sikítást.Booth szorosan átölelte.

-Már biztonságban vagy!Velem!-suttogta társa fülébe-Csak rosszat álmodtál!Nyugodj meg!-hangja olyan nyugtató volt,mint még soha.Az ügynök maga sem tudta,hogy hogyan csinálta,de sikerült lenyugtatnia a lányt.

-Mikor érünk haza?-kérdezte,már kibontakozva a férfi védő karjaiból

-Mindjárt.Már csak 2 utca.Jól vagy?-aggódott Seeley,mire Tempi bólintott-Akkor jó.Mehetünk?

-Persze-a kocsi ismét elindult.Nem kellett sok idő,hogy Brennan lakásához érjenek,de Bones még azelőtt megszólalt,hogy kiszálltak volna-Booth!Várj!-kapta el az épp ajtót nyitó férfi kezét

-Mi a baj?-kérdezte aggódva

-Nem lehetne...Tudod én..-Brennan nem tudta,hogy hogy is kezdje el a mondatot

-Igen?Mit szeretnél?

-Én..Én nem bírok abba a lakásba bemenni!-nyögte ki gyorsan,majd a tenyerébe temette az arcát

-Hé-hé-hé!Nyugi!-végigsimította a nő hátát-Semmi baj!Majd akkor megyünk az én lakásomra!Oké?Nem kell itt lenned!Nyugodj meg!Hallod?

-Sajnálom Booth!-remegte alig hallhatóan-Én nem akartam neked problémát okozni!Nem akarok a terhedre lenni!Csak..Én csak..Nagyon félek!

-Nincs mitől félned!Melletted vagyok!És megígértem,hogy nem hagylak magadra igaz?Én mindig betartom a szavam!Hiszen tudod!-megejtett egy kis mosolyt,de Tempi nem bírta viszonozni.Booth beindította a motort és néhány perc múlva meg is érkeztek.Az ügynök udvariasan ajtót nyitott barátnőjének,utána pedig egymásba karolva mentek fel Seeley lakására.

Amint beléptek,Tempi-t megcsapta az a finom,meleg illat,ami Booth-t szokta körülvenni.Ha tudott volna,talán mosolygott is volna.De nem tudott.Még nem.A férfi itallal és valami étellel kínálta,de Brenn mindenre nemet mondott.Most csak fürödni akart.Lemosni magáról a piszkot,de főleg azt a kiállhatatlan érzést,ami belepte.Úgy érezte,talán a vízzel majd lejön,hogy kevésbé fog undorodni magától.De hamar rá kellett jönnie,hogy tévedett.Egyszerűen nem bírt a tükörbe nézni.Beült a forróvízzel teli kádba és átkarolta a térdeit.Booth még itt sem hagyta magára.Látta az ügynök meglepett és sajnálkozó tekintetét,mikor levetkőzött és a férfi észrevette a zúzódásait.Ettől csak még jobban szégyellte magát,mint eddig.A szemében könnyek gyűltek,de bevizezte az arcát és már észre sem lehetett venni.Nem tudott megmozdulni és ennek Booth volt az oka.Nem mert.Amint kiküldte nyugtalan társát elmerült a vízben.Nem tudta,hogy mennyi ideig van lent,de nem is érdekelte.Még azt sem bánta volna,ha soha nem jön fel.Ott akart maradni,egyedül,félelemmel telve,a gondolataival,amik nem hagyták nyugodni.Az emlékeivel,amik minden pillanatban a szeme előtt lebegtek és ha behunyta,akkor olyan élethűen élte át ismét őket,mintha ott lenne.Az egyetlen ami visszatartotta az öngyilkosságtól,az az emberi ösztön.Jól tudta,hogy senki nem képes az öngyilkosságra,legalábbis erre a fajtájára.Ahhoz nagyon őrültnek kell lenni.És Tempi még a történtek ellenére sem volt az.Lehet,hogy a gondolkodása más lett,vagy legalábbis egy időre,de nem őrült meg.Át kell vészelnie ezt az időszakot,még akkor is,ha rosszabb lesz,mint a halál.Ha akkor megküzdött az életéért,akkor most mi értelme lenne feladni?Élnie kell a barátaiért és magáért,de elsősorban,hogy az a szemét megfizessen minden tettéért!Meg kell fizetnie!


***


Booth nyugtalanul ült a konyhában.Nagyon fülelt,hogyha esetleg szükség lenne rá,akkor meghallja.Már összedobott valami vegetáriánus kaját,amit most nézett a neten.Nem volt más dolga.Mivel már fél órája nem járt a fürdő közelében,elhatározta,hogy bemegy és megnézi,hogy társa hogy van.Halkan nyitott be,nehogy megijessze a védtelen lányt.A fürdőkádban minimális volt a víz fodrozódása,éppen csak Temperance mellkasának mozgását követte.Brenn aludt.Az arca sebezhetőséget tükrözött.De nem a régi,jól megszokottat.Most ez rosszat jelentett.Booth ha tehette volna,legszívesebben megszabadította volna minden gondjától.Nem akarta az erős Temeprance Brennan-t ilyen gyengének és sebezhetőnek látni.Nagyot sóhajtott,majd a kád széléhez lépett és óvatosan a lány bőréhez ért,aki erre felriadt.

-Nyugi!Csak én vagyok!-nyugtatta kedvesen

-Tudom.Mit keresel itt?Nem úgy volt,hogy kint megvársz?-kezdte a vádaskodást Brenn

-De.Csak aggódtam.Már több mint fél órája bent voltál és nem hallottam semmi zajt.Féltettelek!-Tempi érezte,hogy ő is ezt tette volna a férfi helyében.

-Kiszállok...Kimennél?-kérdezte félénken

-Persze!Ha te ezt szeretnéd!-válaszolt,majd felállt és kiment az ajtón,Temperance pedig elkezdte felvenni a már odakészített tiszta ruhákat.

Majdnem készen volt,már csak fogat kellett mosnia.Az egyetlen probléma ezzel,hogy a fogkefe és a fogkrém a tükör mögött van.Mély levegőt vett és belenézett.Végül is nem csinálhatja ezt a cirkuszt örökké!Amikor meglátta a saját arcát,még semmi gond nem volt.De egy fél másodperccel később ráébredt,hogy az épp kilátszó nyakán miért van egy harapásfolt

-FOLYTATJUK-

Hát ennyire tellett.Nagyon igyekeztem és remélem,hogy most már mindenkinek a tetszését elnyeri majd..:)..(nagy mákom volt,hogy a szüleim ideengedtek az ő gépükhöz..:D)

Komikat kérek!Jó sokat természetesen..;)