Bones-Kitartás-6

Booth a dühtől vérben forgó szemekkel hajtott lakására.Felfogta a hallottakat,de nem akarta elfogadni.Nem lehet,hogy Brennan és ő többé nem lesznek társak!Ez olyan elképzelhetetlen!Hiszen 8 év!8 év csak ennyit érne a főnökének és a Jefferson-nak?Ráadásul semmi reményt nem látott Temperance javulására.Főleg nem ennyi idő alatt.Még egy hét is édeskevés,hát még akkor 4 nap!
Megérkezett és leparkolt.Egy pillanatig még nem akart kiszállni,csak magában gondolkodni.Elfelejteni azt,amit hallott.Még azt sem tudta,hogy a kirohanása miatt milyen "büntetést" kap.Akár még ki is rúghatják.Már úgy sem számít.Ebben a pillanatban nem akarta a jövőre gondolni,sem a múltra.Most csakis a jelen számított.Tudta,egyedül csak ő képes visszahozni Brennan-t a jelenbe.Csakis ő.


***


Angela épp kávét készített magának.Mivel barátnője nem beszélt,így nem volt más választása,el kellett terelnie a gondolatait.Benyomta a TV-t és egy főzőcsatornára kapcsolt.Nem igazán érdekelték az ilyesmik,de most nem volt más.Néha rápillantott Brennan-re,aki minden alkalommal ugyanúgy nézett ki.Az elején még próbált vele kommunikálni,de valahogy soha nem jött össze.Mindig csak a saját hangját kapta válaszul,így hát feladta.
Még csak délelőtt 11 óra volt,de Angie nagy meglepetésére Booth lépett be az ajtón.

-Szia Angela!-köszönt halkan-Hogy van?

-Semmi változás-válaszolt lehangoltan-Beszélnünk kell!-súgta oda a férfinak,majd kivezette a konyhába

-Mi az?Baj van?-kérdezte kicsit ingerülten Booth

-Nem.Csak azt szerettem volna megkérdezni,hogy szóltál-e Brennan-nek Jessyka-ról?

-Nem.Miért?Kellett volna?Eszemben sem volt...-a lánnyal talán sikerült ezt elhitetnie,de magával nem.Mióta először meglátta azt a nőt,azóta már nagyon sokszor gondolt rá.Csak azt nem tudta,hogy ez a furcsa érzés,ami elfogja,mikor Ő az eszében jár,az jó vagy rossz.Fogalma sem volt,hova sorolja.

-Jessyka és Brenn már dolgoztak együtt és Jessyka azt szeretné,ha meglepetés lenne neki,mikor visszajön..Biztosan nagyon jóban voltak-elmélkedett már csak magában
-Tudtál róla,hogy Cam ki akarja rúgni Bones-t?!-törte meg a lány ábrándozását erős és egyben nagyon ijesztő hangjával
-Hogy mi?!?-kiáltotta meglepetten
-Ki fogja rúgni,ha még a héten nem megy vissza dolgozni!-magyarázta felháborodottan,bár jól tudta,hogy Cam-nek igaza van,mégsem volt képes felfogni
-Ne..Nem rúghatja ki!Ő oda tartozik!-siránkozott döbbenten a lány
-Tudom.Próbáltam beszélni vele..Még van rá esély,hogy ez ne történjen meg!-vetette fel,amire Angela felkapta a fejét
-Mi?-kérdezte mohón
-Ha még ezen a héten visszajön dolgozni,akkor ott maradhat a Jefferson-nál..De nem lehet a társam..-lesütötte a szemét és próbált olyan nyugalmat koncentrálni magára,amilyet csak tudott
-Ezt nem mondod komolyan!!-úgy érezte,ha most nem ül le,a szavak súlyától összeesik,így a kanapé felé vette az irányt
-De ha sikerül "meggyógyítani",akkor meg tudjuk oldani azt is,hogy újra társak legyünk,de addig még el kell jutni..
-És mire gondolsz?Hiszen te is látod!Mióta itt vagyok nem kelt fel az ágyról,nem evett,nem ivott,de még csak nem is beszélt!Meg sem mozdult!-siránkozott Angie.Kicsit elragadtatta magát,de most egyáltalán nem ezzel volt elfoglalva.Valahogy meg kell csinálniuk.Ez csak egy újabb próba..Igen.Ezt annak kell venni.Egy próba,amit sikeresen kell venniük.
-Nem tudom Angela!-leült a nő mellé és két kezébe fogta a fejét-Nem tudom..-ismételte halkan-De nem hagyom elveszni!-felállt és a szobába ment,Angela pedig követte

***

Brennan még mindig ugyanabban a pózban ült.Ha egy kicsit koncentrálna a jelenre,akkor észrevenné,hogy a folyamatos üléstől már teljesen begyulladt a csontja,ami éktelen fájdalommal jár.Azonban ő nem figyelt.Sem a jelenre,sem a jövőre.Nem érezte a közelében lévő személyeket.Számára megszűnt létezni a világ.És hogy miért?Az az élmény,amit újra átélt,túl élénk volt.Túl életszerű ahhoz,hogy másra gondoljon.Bár az is igaz,hogy meg sem próbálta.Nem gondolt semmire,ami ehhez a világhoz kapcsolja.Mikor Booth és Angela leültek mellé,szinte meg sem érezte.MOST már talán tényleg megbolondult?Talán ki sem tud már soha lépni ebből az állapotból..

-Szia kicsim!-ölelte át a védtelen nőt Booth-Tudom,hogy hallasz és azt is,hogy érted amit mondok.Reagálj kérlek!-várt,hátha kap valami reakciót,de semmi.Még egy apró rezzenés sem-Mondanom kell valamit..Az élet nem egyszerű,ezt te már sokszor tapasztaltad-kezdett bele monológjába-Az,ami veled történt,hatalmas trauma,amit sem te,sem más nem vészelhet át egyszerűen.Már jó ideje küzdünk vele és most újra visszaestél a kezdeti stádiumba.Hidd el,hogy segíteni akarok!Mind segíteni akarunk Bones!Talán nem jó ötlet,ha kényszerítelek,így teszek még egy utolsó próbát.Ha most sem sikerül továbblépned,akkor muszáj rásegítenem..Nem hagyhatom,hogy kirúgjanak!-úgy tett,mintha Brennan csodálkozó tekintetét látná,majd válaszolt is rá-Igen.Ha még ezen a héten nem mész vissza dolgozni,akkor a Jefferson ki fog rúgni!Kérlek!-ejtette ki az utolsó,erőteljes szavát-Most kimegyünk.Ha szeretnél valamit,a konyhában megtalálsz.Szeretlek Temperance!-egy puszit nyomott a nő fejére,aztán felállt és kiment,Angela-val együtt

Azonban Brennan nem reagált.Most sem,ahogy máskor sem.Csak az egyszerű,üres csend maradt a szobában,ahogy mindig is.

-FOLYTATJUK-

Köszönöm a gyorsan jött komikat!Nagyon jól tudom,hogy már várjátok a boldogságot,a Happy részt,de ez nem megy egy pillanat alatt.Sajnos meg kell írnom hozzá a "szenvedős"-t is,hogy teljes legyen a kép és ne azt érjem el,hogy: "Mi a fene van itt?Az előbb még mást olvastam!"

Szóval kérlek tartsatok ki!Nekem is ezt kell tennem..:)