2011. december 15., csütörtök

Bones-Kitartás-8

Brennan már 3 órája aludt nyugodtan Booth karjaiban.Hihetetlen,de hónapok óta először nem volt rémálma.Legalábbis eddig még semmi nem utalt rá.Ami egy kicsit zavarta álmát,az a fájdalom volt.Booth csodaszere nem sokat hatott,most azonban nem ez volt a fontos.Temperance-nek még ezt is sikerült elnyomnia.Viszont a telefon csörgése sikeresen felriasztotta.
-Booth!-szólt bele halkan,dörmögő hangon a mobilba-Igen.Egyre jobban-ha látta volna a telefon mögött rejtőző ördögi mosolyt,talán már rég letette volna,de semmit sem látott,csak a kíváncsiságot és a részvétet hallotta-Most alszik végre-folytatta még mindig suttogva-Jó.Akkor bent-fejezte be a beszélgetést,majd kinyomta a telefont
-Ki volt?-kérdezte rekedtes hanggal Bones,közben pedig közelebb bújt szerelméhez
-Senki..Illetve csak Cam.Azt kérdezte,hogy vagy-hazudta szemrebbenés nélkül
-Olyan rosszat álmodtam!Nagyon valósághű volt..-súgta csukott szemekkel-Az volt benn,hogy..Hát volt benn sok minden..-ennyivel le is akarta tudni.Most tényleg úgy érezte,hogy ez az egész,ami vele történt,csak álom volt
-Mi volt benn?-faggatta barátnőjét
-Hogy..Megerőszakoltak..De megmentettél!-elmosolyodott és felnézett,de abban a pillanatban belehatolt a csontjaiba az az éles fájdalom és felnyögött-Nem álom volt!-nyögte könnyes szemekkel
-Nem-bólintott szomorúan az ügynök-Nem az volt.De teszek róla,hogy hamarosan csak annak tűnjön!-megpuszilta társa homlokát
-Nagyon fáj!-összeszorította az öklét és vele együtt Booth pólóját is,közben pedig a homlokát megtámasztotta a férfi mellkasán
-Tudom.Beviszlek a kórházba,oké?Ott majd adnak valamit..-le akarta rakni magáról Bones-t
-Ne!-szakította meg a műveletet-Nem akarok kórházba menni!-jajgatta könnyekkel küszködve-Hívd ki az orvost!-Seeley egy kicsit gondolkodott,de végül arra jutott,hogy eleget tesz a lány kérésének
-Rendben.Kit kell felhívni?-kérdezte,majd a kezébe vette a telefont,Brennan pedig diktálta a számot.
Nem több mint negyed óra múlva kint is volt a doki egy injekcióval,amit azonnal be is adott a kis betegnek.Elmondta,hogy mit ne csináljon a következő néhány héten,majd jobbulást kívánt és elment.
A fájdalomcsillapítót hamar felbontotta Brennan szervezete,így lassan arra is képes volt,hogy felálljon.Most úgy néz ki,hogy minden remekül alakul,legalábbis Booth szemszögéből.
Temperance is így érezte.Tényleg egy egyszerű rémálomnak tűntek a múlt emlékei,melyek néhány órája még kísértették.Az illúziói is felszívódtak,megsemmisültek.Most igazán "normálisnak" érezte magát,már amennyire ő normális lehet.Megtörtént a csoda,amire senki sem számított.


***


Cam az irodájában ült és erősen gondolkodott.Nem tudta,hogy mit tehetne barátnője érdekében,hogy hogyan húzhatná az időt.Nem hitte,hogy Brennan egy hét alatt felépül,de még azt sem,hogy egy év alatt.Nem bízott a javulásban.A reményt már rég elvesztette.Aki ennyit szenved,az nem heveri ki egykönnyen.
Megszólalt a telefonja.

-Saroyan!-vette fel a kagylót
/-Jó napot Dr.Saroyan!Cullen igazgató vagyok és szeretném megkérdezni,hogy mi a döntése!,Illetve a döntésük!-vágott egyből a közepébe a mély férfi hang/
-Még adjon egy kis időt!Tényleg le akarja váltani a legjobb párosunkat?Adjon nekik még egy esélyt!-kérlelte
/-Én csak az FBI érdekét nézem Dr.Saroyan!Magának is ezt kéne tennie!Mindketten tudjuk,hogy nem lehet már tovább halasztani a döntést és a végeredmény mindenképp ugyanaz lesz!Dr.Brennan nem fog felépülni egy hét alatt.Adja fel végre és mondja ki a végítéletet!-a mogorva alak köszönés nélkül letette a telefont,bár ez inkább hangzott lecsapásnak./
Cam feje felett most végképp összecsaptak a hullámok.Nem rúghatja ki a barátnőjét!Ráadásul Temperance nem csak simán a barátnője,hanem a világ legjobb antropológusa.Ha Brennan lenne az ő helyében,biztosan küzdene érte.Neki is ezt kell tennie.Kűzdeni a végsőkig!De hogyan,ha már feladta a reményt?Még Angela is és Booth hangján is azt lehetett érezni,hogy nem bízik a javulásban.Saroyan még nem került ilyen helyzetbe.


***

Angela boldog volt.De miért is?A szobájában feküdt szeretett férje karjaiban és mosolygott.Azért örült,mert tudta,hogy Brennan fel fog épülni.Ő még nem tudott a kirúgásról,sem a többiről.Talán ez okozta jókedvét.Hodgins is élvezte,hogy szerelme végre gondtalan,így ő is vidám volt.Ők már hittek abban,hogy Bones hamarosan "meggyógyul".


***


-Hol van Angela?Ő nem volt itt?-kérdezte bizonytalanul a lány
-De itt volt és elment.Nagyon boldog volt,hogy végre visszatértél a valóságba-mosolygott az ügynök
-Boldog?-egy gúnyos vigyort eresztett meg és azonnal el is tűntette-Még arra sem emlékszem,hogy hogyan kerültem ide.És mit csináltam egyáltalán 3 napon keresztül?
-Hé!Nyugi oké!Majd ezek is eszedbe fognak jutni!Nem jön minden tapsra.Meg kell dolgoznod érte-mosolygott tovább bátorítóan a férfi,majd megcsókolta Bones-t


-FOLYTATJUK-

Tudom,hogy nem lett valami hosszú,de sajnos most csak enynire futota :) majd a hétvégén dolgozom a köv részen :) addig is kérem a komikat!!

5 megjegyzés:

  1. jupppí végre végre végre :D csak ennyit tudok "mondani" :D az előző részt is felülmúlta, gratula :D

    VálaszTörlés
  2. Nekem most ennyi is elég volt,mert láthatóan jól alakulnak a dolgok.Talán csak az a telefonhívás és Brennan állása az ami aggasztó.Szóval,azért még tartogatsz meglepetést?!Remek írást hoztál,gratulálok és köszönöm!Nagyon várom a folytatást!

    VálaszTörlés
  3. Telefonhívás alatt a Booth által megejtett telefon beszélgetésre gondoltam.

    VálaszTörlés
  4. Végre egy kis pozitivitás!!! :)))))
    Remélem Cam is kitart még egy kicsit és nem rúgja ki Bones-t.
    Nagyon jó lett ez a rész is!!!!Gratula!!!

    VálaszTörlés
  5. pluhildi

    izgalmas abból a szempontból, hogy vajon Cam kitart-e és tudja-e húzni még az időt, meg a titkos telefonáló, aki talán mégsem annyira titkos... legalábbis nekem...
    de jó lett ez a fejezet is és várom a folytatást nagyon

    VálaszTörlés