Bones-Kitartás-7

Brennan-nek visszhangzottak a fejében Booth szavai."..ha most sem sikerül továbblépned,muszáj rásegítenem..Nem hagyhatom,hogy kirúgjanak!..ha nem mész vissza dolgozni,akkor a Jefferson ki fog rúgni!"-"Nem!Nem rúghat ki!"-hangzott első önálló gondolata-"Cam nem rúghat ki!Nem tenne ilyet!Nem lehet!"-kinyitotta az eddig fáradtságtól csukott szemét és felemelte a fejét.A fájdalom,amit a folyamatos mozdulatlansága okozott,végigfutott az egész gerincén,de Bones mégsem szólalt meg.Csendben tűrte.Gondolatai zúgó habokként rohamozták meg és szinte ordítottak.Hol van?Mégis mit keres itt?Vajon mennyi idő telt el?És hogyan jutott a furgonból ide?Hol van Booth?-Miután sikerült megállapítania,hogy Booth a konyhában van valakivel,elkezdte kimozgatni begémberedett karjait,ami szintén nem kis fájdalommal járt.Azonban a tűrőképességét ott veszítette el,mikor kimozdult összegubózott helyzetéből és az ágy szélére ült.A fájdalom már elviselhetetlen lett,ezért felsikoltott.Könnyek folytak végig az arcán.Emellett az érzés mellett szinte eltörpültek az emlékképek.Eszméletlenül fájt az ülőcsontja,jól tudta,valószínű,hogy begyulladt.Azt azonban nem volt képes megállapítani,hogy mennyi ideje lehetett ebben a pózban.És vajon mikor aludt utoljára?
A kiáltásra végül Booth és Angela is berohant.Hirtelen fel sem tűnt nekik,hogy Brennan felült,jobban érdekelte őket,hogy mi történt.Seeley megfogta társa kezét,majd átölelte és nyugtatni kezdte.

-Hé!Semmi baj!Oké?Nyugodj meg!-csitította remegő barátnőjét a férfi

-Nagyon..Fáj!-kapkodta a levegőt a lány

-Mi?Mégis mi fáj?-kérdezte aggódva az ügynök.Még most sem volt képes felfogni,hogy Bones végre beszél

-Booth..!-suttogta-Begyulladt az ischiopubic ramus és az inferomedial-om!-siránkozott tovább,mintha bárki értené

-A mid??-ráncolta a szemöldökét Booth

-Az az-kezdte Angie,majd Brennan-nel együtt fejezték be-Ülőcsont.

"Hogy ezt miért nem lehet így emberi módon előadni!"-gondolkodott Seeley

-Adjak rá fájdalomcsillapítót?-kérdezte,bár jól tudta rá a választ,ami pedig egy bólintás volt.Brennan összeszorított fogakkal próbált megmozdulni,közben pedig élethűen peregtek előtte a megrázó emlékei.Halucinált.Booth felállt és elindult kifele

-Várj Booth!Ne hagyj itt!-nyúlt az ügynök után

-Baj van?-visszaült és megölelte Bones-t

-Félek!-súgta a férfi fülébe

-Rendben.Akkor Angela!Kérlek menj ki a konyhába,a második fiókban vannak a gyógyszerek.Még van abból is,amit a vállamra kaptam fájdalomcsillapítónak-amint egyedül maradtak,Brenn beszélni kezdett

-Mióta vagyok itt?És hogyan kerültem ide?Az előbb még..Még csak..

-Hol voltál az előbb?

-Egy..Máshol-bökte ki végül,ezzel leírva a kicsit tág valóságot

-Figyelj Bones!Tudnom kell,hogy mi az utolsó emléked!-mormogta halkan és gyengéden a férfi

-Az..Mit számít?-terelte tovább a szót-Csak azt szeretném tudni,hogy az kialvatlanságtól hallucinálok,vagy egyszerűen bolond vagyok?!Mióta nem aludtam?És egyáltalán miért nem emlékszem,hogy mióta vagyok itt?-tudakolta egyre kétségbeesettebben a nő

-Már több mint 3 napja nem alszol..

-Miért?-vágott a szavába remegő hanggal.Szemében egyre élethűbbek voltak a képek,sőt,már úgy érezte,hogy Rolf közeledik felé

-Nem tudom.Talán mert rémálmaid vannak..Nem árultad el.Semmire sem emlékszel?-faggatta nyugtalanul a már így is elég ideges nőt
-Jaj Booth!Azt sem tudom,hogyan kerültem ide,de nagyon félek!Mondd,hogy nincs itt rajtunk kívül senki!-odabújt Seeley védő karjaiba és zokogni kezdett.Annyira valósághűek voltak a hallucinációi..
-Nincs itt senki más,csak Angela!Senki nincs itt,csak képzelődsz!Oké?Nyugodj meg!Csssss!-olyan szorosan ölelte rémült társát,amennyire csak tudta-Aludj!-dörmögte nyugodt hangon-Pihenj és elmúlik!-Angela épp most ért vissza a fájdalomcsillapítóval.Elég nehezen találta meg,mert Booth nem tartott valami szép rendet a fiókban.
-Itt is vagyok.Mi történt?-kérdezte aggodalommal a hangjában a lány
-Semmi!Köszi Angela!-kivette Angie kezéből a poharat és a pirulát,majd mutatta,hogy most menjen ki-Oké..-felelt halkan a néma mutogatásra és néhány másodpercperc múlva már kint is volt

Brennan-nek időbe telt,de bevette a gyógyszert.Nem tudta,hogy mi is ez,de nem is érdekelte.Most csak felejteni akart és pihenni.Csak abba felejtett el belegondolni,hogy mit hoz számára az alvás...

-FOLYTATJUK-

Sziasztok!Sajnos azt tapasztalom,hogy elég nehezen jön össze az a 10 komi.Ennek kicsit sem örülök,de egy kicsit talán meg is értem.Igyekszem minél hamarabb jóra fordítani mindent!Azért kérlek titeket,hogy tiszteljetek meg még 10 komival!Nagyon köszönöm! :)

m