Bones-Kis karácsonyi történet-4

Washington DC.2012.december 22.

(Rádió hangosan szól) "Szép jó reggelt Washington!Remélem mindenki kiélvezte a havat,mert karácsonyra nem sok csapadékot várhatunk!Meleg,napsütéses 24-énk lesz és ez után sem kell tartanunk a hirtelen fagyoktól.De azért még senki ne vegye elő a bikinit,mert a nyár még nagyon messze van...."

Jó reggelt Temperance!Ismét egy szörnyű nap elé nézünk,de legalább a lányom velem van.Semmi kedvem felkelni.Nem lesz hó.Pedig Emily nagyon élvezte...Egyáltalán itt van Sully mellettem?Fülelek,hátha meghallom a szuszogását,de semmi.Ma egyedül aludtam.Tegnap sem láttam,csak mikor bejött a laborba és bejelentette,hogy annál a nőnél lesz.Ez a helyzet nekem még mindig felfoghatatlan...Legalább nem kellett elviselnem a társaságát.Ha hamar bemegyek az intézetbe,akkor talán még el is kerülhetem.Úgysem vagyok rá kíváncsi..

***

Tegnap meglátogattam Parkert.Nagyon hiányoztam neki.Talán még soha nem láttam olyan boldognak,mint az este.Én pedig már azt hittem,hogy elfelejtett.Mielőtt elmentem a fiamhoz,még beszéltem Angela-val,aki természetesen nem mondott semmit,de nem is cáfolta meg,hogy Bones-t verik.Nem értem,hogy ha tényleg így van,akkor miért van még Sully-val.Mégis mit tud tenni?Hogyan vehetné el tőle Emily-t?Egyszerűen nem értem..Én mindenesetre megteszek mindent,hogy a lányom az anyjával maradhasson és ez ne legyen Temperance-nek "büntetés".Ma bemegyek az FBI-hoz és beszélek a nagyfőnökkel.Valószínű,hogy visszavesznek,csak előtte újra le kell vizsgáznom.Talán nem mentem ki a gyakorlatból.Végülis még nem telt el olyan sok idő..

***

Nagyon rossz,hogy nem beszélhetek Booth-tal.Örülök,hogy él és hogy visszajött,de jobban örülnék,ha vele lehetnék.De túl sok a ha..Csak egy dolog köt minket össze: Emily..Booth még nem látta a lányát.Talán így majd tudunk találkozni anélkül,hogy Sully kiakadna.Végülis nem tilthatok el egy apát a lányától!Valahogy ki fogom harcolni..

-Jó reggelt szívem!-Angela.Remélem sikerült lebeszélnem arról a különleges,titkos találkozásról,amit szervezett nekem és Booth-nak.

-Jó reggelt Angie!Mr.Bray bent van már?

-Wendell?Nem tudom.Ma még nem láttam.Volt valami tegnap?-sejtettem,hogy ki fog térni erre

-Nem.Nem jött haza.De nem is bánom..

-Hát én sem.Na..Megszerveztem a találkát Booth-tal..-szép!Tudtam,hogy ez lesz!

-Angela!Azt hittem,hogy ezt megbeszéltük!Nem kockáztatok!-úgy nézett rám,mintha szellemet látna..Mivel nem kívántam tovább vitázni erről,így otthagytam.Furcsa,de most nem jött utánam..Azt hiszem,ez aggaszt.

-Jó reggelt Dr.Brennan!-Cam mostanában nagyon boldog.Ennyire vak,vagy ilyen jól játszom a szerepem?Angela azt mondta,hogy el kéne neki mondanom mindent,de én erre nem vagyok képes.Akkor még ő is győzködne a racionális érveivel,amik igazak,de engem már nem érdekel.Racionális ember vagyok,most mégsem tudok úgy gondolkodni.Vajon helyesen cselekszem?Természetesen nem ez az első,hogy ez megfordult a fejemben.Sajnos nem tudom a választ.Jó az,ha tönkreteszem magam,de a lányom mellettem van?Vagy az a jobb,hogy elveszítem,akkor pedig mindenképp megőrülök.Egyik sem a legjobb,de ha választanom kell,akkor Emily-t választom az életem helyett...-Dr.Brennan!Jól vagy?-olyan komoly az arca.Vajon mióta vagyok mozdulatlan?

-I-igen.Neked is jó reggelt..-hú.Ez nem volt valami meggyőző,de igaz.Most tényleg jól vagyok.

-Biztos?

-Igen.Ne aggódj,ha rosszul érezném magam,akkor haza mennék-na ez már hihetőbb volt

-Akkor jó.Ha gond van,nyugodtan szólj!-bólintottam,majd tovább mentem volna,de elbotlottam és a bal felemen lévő korlátba kapaszkodtam meg,természetesen a bal kezemmel.Most nem tudtam elnyomni a fájdalmat és elég hangosan ki is mutattam-Baj van?Jól vagy?Minden rendben?-annyi kérdést szegezett nekem!Most tényleg nagyon fáj a bordám és nagyon nehéz elfojtani a könnyeimet.

-Igen-tényleg el kell neki mondanom..

-Mi történt veled?

-Semmi..Tényleg..-könnyes szemmel néztem rá.Tudom,hogy rá fog jönni.Már nem hisz nekem

-Beszélnünk kéne-ez inkább kérdés volt,mint kijelentés,de Angela megadta a választ

-Igen.Beszélnetek kell!-miért kellett beleszólnia?Olyan szépen meg tudtam volna oldani!

-Angela!Ebbe ne szólj bele!-kiabáltam rá,bár amennyi hang kijött a torkomon,nem hangzott annak

-De igen.El kell neki mondanod!-minek győzköd?Ha el akarom mondani,akkor el is mondom,de ha nem akarom,akkor úgysem fogom!

-Mit?Valamiről lemaradtam?-Cam arca nagyon értetlen volt.Helyet adott Angela-nak,hogy mindkettőnket rendesen lásson

-Igen...De ezt majd Brennan elmondja!-rám nézett és otthagyott minket.Remek.Most megint nem szabadulok..Mégis hogyan mondjam el neki?Hol kezdjem?

-Menjünk az irodámba...Segítsek?-megráztam a fejem,aztán elindultunk.Nagyon nincs kedvem ehhez.Pedig már egész jól éreztem magam!Miért kell mindig mindenre emlékeztetni?

Itt vagyunk.Sosem szerettem ezt az irodát.Olyan más.Valahogy nem az én világom és most még barátságtalanabbnak néz ki.Mindegy elmondok neki mindent.Csak sikerül..

***

Bent voltam az FBI-nál és ma lesz a vizsga.Még magamnak is nehéz bevallani,de talán egy kicsit félek.Mi van,ha nem sikerül?

Bones-nak nem fogok szólni a vizsgáról.Majd ha összejön.Csak összehozom valahogy!Ha minden jól megy,akkor holnap már meg is kapom a jelvényem és a fegyverem.Ennek nagyon örülök.Hiányzik a munka!Sosem hittem,hogy ilyet fogok mondani,vagy gondolni.Szeretnék már végre Temperance-cel dolgozni,már ha egyáltalán dolgozhatok még vele...Csak visszaengednek!Hiszen mi voltunk a legjobbak és még lehetünk is!Én harcolni fogok érte.

***

Elmondtam neki.Most már mindent tud.Olyan sajnálattal és bűntudattal néz rám,mint még soha.Hiba volt!

-Sajnálom-nyögte ki nagy nehezen Cam-Észre kellett volna vennem-tudtam,hogy bűntudata van.Utálom,mikor ilyen!

-Már mindegy.Nem számít-csak mehessek már!

-De igenis számít!Nagyonis!Én meg még viccelődtem veletek!Azt hittem,hogy boldog vagy,pedig ha jobban belegondolok,tudnom kellett volna,hogy nem!Olyan vak voltam!-hagyja már abba!Miért kell ezt végighallgatnom?Elég nehéz volt elmondanom is,semmi kedvem visszahallani,hogy mégis miben hibázott!Nem akarom!

-Elég Cam!-próbáltam annyira visszafogni magam,amennyire csak tudtam,de nem tudom,hogy mennyire sikerült erősre.Viszont arra,amire szerettem volna,arra jó volt.Cam meglepetten nézett-Ne mondd el,hogy mikben hibáztál!Kérlek ne!Ha folytatod,nemtudom,hogy meddig bírom!Nem akarok gyengének tűnni..-az utolsó mondatot,már csak magam elé súgtam,nem neki.Szerintem nem is hallota..

-Rendben.Megértettem és segíteni szeretnék.Nem hagyhatom,hogy ezek után ott élj vele!-remek!Erről beszéltem Angela-nak!

-Nem!Nem akarom,hogy ebbe beleszólj!Nem a te dolgod!El sem akartam mondani és ha Angela nem szól bele,akkor simán kitaláltam volna valami kis történetet,amiből soha nem deríted ki,hogy csak egy hazugság!-ez most olyan furcsa érzés.Olyan nehéz volt kimondani!Hazugság..Régen nem hazudtam,most pedig abból áll az életem..

-Tudod nekem miért nem tűnt fel semmi Brennan?Mert bíztam benned,ahogy a többiek is!Bíztunk abban,hogy nekünk soha nem hazudnál és csakis az igazat mondod!Most pedig épp azt taglalod,hogy milyen mesével kápráztattál volna el??Nagyot csalódtam benned!Én nem ezt a Brennan-t ismertem meg!A régi Brennan soha nem hazudott volna a barátainak,akik mindenben mellette állnak és segítik,támogatják!-kiment a saját irodájából és otthagyott.Azt hittem,hogy neki lesz bűntudata,ehejett most elérte,hogy én szenvedjek tőle..Pont mint mikor elmentem Maluku-ra..Nem épp a legjobb érzés.

Csörög a telefonom.Vajon ki lehet az?Ilyenkor nem szoktak keresni,mert tudják,hogy délig nem érek rá.Remek.Ki más lehetne,mint Sully?Gondolom ebédelni akar vinni.Semmi kedvem hozzá.Mit tegyek,hogy békén hagyjon?Most nagyon nincs kedvem enni vele,de ha esetleg otthon szeretne valamit csinálni,ahhoz még ennyire sincs kedvem.Most nem tudnám őt elviselni.Mégis mit tegyek?Ha nem veszem fel,akkor mi lesz?Sokáig próbálkozna még?Elhallgatott!Hiszen ez szuper.Vagy mégsem?Újra csörög..Ne már!Hagyj!Akkor sem fogom felvenni!...Sokáig tartott,de végre letette.Már nem keres.Biztosan rájött,hogy elfoglalt vagyok..

Na jó!Akkor ideje lemenni és bocsánatot kérni Cam-től..Vagy mégsem.Úgysem történne változás.Ő még mindig haragudna,én pedig nem érezném magam jobban.Felesleges.Inkább úgy teszek,mintha misem történt volna.Ez lesz a legjobb.

-Látom elmondtad neki-támadt le Angela,mikor kiléptem az ajtón

-Igen-ez a tömör válasz elég is volt

-És mitől rágott be?

-Hogy hazudtam neki és mindenkinek..-próbáltam érzelemmentes és közönyös maradni,ami szerintem sikerült is

-És még csak bocsánatot sem kértél??

-Nem.Nem is fogok.Ha bocsánatot kérek,az semmin sem változtat.Ő dühös marad és az én érzéseim is ugyanazok maradnak.Nincs értelme.Régen sem volt,most sem lesz.

-Ez nem igaz!Nagyonis van értelme!Régen is volt és most is lesz!-na most már ő is dühös volt..Hihetetlen,hogy egy apró hazugság mire képes..-Mielőtt Booth elment,sokszor kértél tőle bocsánatot és nem kényszerből!Akkor már megtanultad,hogy megéri és most se felejtsd el!Tőlem is képes voltál bocsánatot kérni!
-De te más vagy..
-Igen?És mégis miben?Miért vagyok én más,mint Cam?Ő is a barátod és meg fog neked bocsátani!Tudom Brennan!-hogy lehet valaki ilyen meggyőző??
-Nem tudom Angela...-már nem voltam érzelemmentes és ez kicsit sem tetszik,de nem tudom magam visszafogni.
-De igen!-megölelt-Modd el Hodgins-nak is és Wendell-nek!Ők számítanak rád és te is számíthatsz rájuk.Vagy örökre ennek az állatnak a karmai között akarsz lenni?-most megfogott.Tényleg fel kéne lázadnom?És ha elveszítem a lányom?Ha nem hazudik és tényleg elvenné tőlem??
-Nem akarom elveszíteni Emily-t!-halkan mondtam,mégis úgy éreztem,mintha kiabálnám és mindenki hallaná..
-Nem is fogod!Ha egyedül lennél,akkor talán sikerülne neki,de már mi is itt vagyunk neked!Szerinted miért nem akarta,hogy bárki más tudjon róla?Mert ha sokan vagyunk,akkor többet érünk,mint ő!-ebben van ráció.Angela-nak igaza lehet,de én nem tudok döntei..Mi van ha..Mit számít!Nem veszi el tőlem Emily-t!Senki sem veheti el tőlem a lányom!Nem hagyom,hogy tönkretegye az életem!Többé nem ő parancsol..
-Igazad van.Tudom,hogy igazad van,de akkor is félek!-ezt talán nem kellett volna elmondanom,mert elég gyengének tűnhetek...
-Tudom-imádom ezt az erőt sugárzó mosolyát!Mindig fel tud vele vidítani egy kicsit-Menjünk és beszéljünk a többiekkel!-megtorpantam,Angela pedig végigfürkészett
-Hogyan mondjam el?
-Hidd el,nem is kell sokat beszélned.Tudni fogják-ezt nem értem.Mégis honnan tudnák?Nem létezik gondolatolvasás!
-De honnan?
-Hát onnan,hogy ismernek.Onnan,ahonnan én is tudtam-bizonytalanul bólintottam,majd lementünk a többiekhez,de valamit nem számítottam bele a tervembe..
-Szia drágám!-köszönt vigyorogva Sully.Még mielőtt bármit is reagálhattam volna,ő folytatta-Azt hiszem,hogy beszélnünk kell!-most mit tegyek?Teljesen kiment a fejemből,hogy keresett.
-Rendben.Mondhatod-álltam és vártam,hogy majd megszólal.Nem is tudom,hogy mit képzeltem,hiszen nem mondaná el Angela előtt..Itt nem bántana..
-Ne itt-megfogta a kezem,de én gyorsan válaszoltam is neki,mielőtt bármi mást tehetett volna
-Angela előtt nincsenek titkaim!-feleltem neki dacosan,majd kirántottam a kezem az övéből
-Nem baj!Menjünk az irodádba!-megragadta a karom és magával rántott.Vajon mi lesz még ebből?Mit fog tenni?Itt nem verhet meg...Ugye nem??Intettem Angela-nak,hogy hagyjon minket,ne jöjjön utánam.Nem szeretném,ha hallaná vagy látná a vitánkat.Mire feleszméltem már fent voltunk.Félek..
-Mit akarsz?-Kérdeztem,miután becsuktam az ajtót
-Szerinted mit akarok?-kérdezte gúnyosan,mire én vállat vontam,pedig jól tudtam,hogy mi a baja-Miért nem vetted fel a telefont?-látszott,hogy nyugalmat erőltet magára.Talán azt várja,hogy valami hihető magyarázatot adjak.Hát nem kell sokat várnia!
-Nem vettem észre-rám nézett és olyan erős dühöt láttam a szemeibe,mint mikor utoljára megvert

Tessék hallgatni és olvasni a szövegét :)

-Többször is kerestelek!-a hangja erős volt és ijesztő.Közelebb jött,én pedig amennyire csak tudtam,a falhoz húzódtam.Azt hiszem,nagyon félek.Már nem bízom abban,hogy itt nem bánthat.Tudom,hogy ha nem fogja vissza magát,akkor megteszi.
-Nagyon elfoglalt voltam!Fogalmam sem volt,hogy hívtál!-nem akartam kétségbeesettnek tűnni,ezért inkább én is felemeltem a hangom
-Megcsaltál?!-megragadta a nyakam.Még nem fojtogat annyira,de tudom,hogy ez nem marad sokáig így
-Nem!Esküszöm!-na jó!Most már ideje kétségbeesni!
-Hazudsz!-nem kapok levegőt!
-Nem!-nem jött ki hang a torkomon-Engedj el!-ebből sem hiszem,hogy sokat hallott,de tudom,hogy megértette
-Miért nem vetted fel??-elég!
-Nem vettem észre!Esküszöm!Kérlek engedj el!-fáj,ahogy szorít és tényleg nem kapok levegőt-Nem..Kapok..Levegőt!-mire kinyögtem,Angela hangját hallottam meg.Azt hiszem,az ajtóban áll,de nem tudok arra nézni.
-Engedd el!-kiabálta Sully-nak
-Miért tenném?
-Ha nem teszed,hívom a rendőrséget!-nem tudom,ez mekkora fenyegetés neki..
-Azt hiszed,hogy megijedek tőled?-már alig hallok és nem is látok rendesen.Ha nem enged el,akkor elájulok és meghalok!
-Tőle nem,de tőlem félhetsz!Engedd el Sully,különben nagyon megbánod!Kettőnknek és az áldozatnak jobban hisznek majd!-már nem értem,hogy mi folyik körülöttem.A látásom elhomályosodott,amit pedig mondanak,azt sem értem.Feladom...Nem küzdök tovább..

(És abban a pillanatban)Levegő!Kapok levegőt!Megfogtam a nyakam és mélyeket lélegezve lecsúsztam a fal mellett.Nem tudom,hogy hova tűnt Sully,sem azt,hogy ki állt ki mellettem.Még gondolkodni sem szeretnék rajt.Valaki közeledik felém,de úgy érzem,hogy nem Tim az.Még nem látok rendesen.Rövid,sötét haj..Biztosan Cam.Ő állt volna ki mellettem?De miért?Hiszen hazudtam neki..

-Jól vagy Brennan?-közben már kezdett tisztulni a látásom.Nem válaszoltam,csak egy kérdést tudtam kinyögni..

-Miért?-ez kétféleképpen is értelmezhető: 1.Miért segítettél?-hiszen hazudtam neked

                                                                2.Miért segítettetek?-majd úgyis megkapom ugyanezt otthon                                                                                                            is,csak durvábban.Akkor mi értelme volt?

-Mit miért?-értetlenkedett Angela,de Cam-nek sem volt valami értelmes tekintete

-Miért segítettél Cam?Hazudtam neked!

-Mert a barátom vagy.

-Miért állítottátok le?Később csak rosszabb lesz!-még mindig a nyakamat fogtam.Cam és Angie összenéztek,de csak Angela szólalt meg

-Meg kellett állítanunk,különben már halott lennél!-sokat érek vele!Akkor otthon halok meg!Bár szerintem erősebb vagyok annál,mint hogy egy ilyen "apró" dolog miatt meghaljak

-Otthon sokkal durvább lesz!Tényleg nem érted Angela!-elengedtem a torkom,és hogy hitelesebb legyek,közelebb hajoltam hozzá-Nem érted,hogy miattatok csak még jobban kiakadt?Megfenyegettétek!Már ő is tudja,hogy Cam-nek elmondtam és még ez is rátesz egy lapáttal!-tudom,hogy csak jót akartak.Persze,hogy csak azt,de ezzel csak rontottak a helyzeten.Talán kicsit durván adtam elő..

-Nem sajnálom,hogy segítettem és nem fogom hagyni,hogy még egyszer megverjen!Ha kell éjjel-nappal veled leszek,de nem bánthat!Világos?Nem hagyom!-könnyes volt a szeme.Talán hinnem kéne benne..És magamban.Nem tudtam megszólalni,csak bólintottam.

-Sajnálom!-fordultam Cam felé-Sajnálom,hogy hazudtam neked és mindenki másnak!Én..Én csak..Azt hiszem,hogy nem akartam gyengének tűnni...Mert akit vernek,az gyenge,vagy érzelmileg vagy testileg és én egyik sem akartam lenni.Talán úgy gondoltam,ha elmondom neked,még te is győzködni fogsz,az én elveim pedig megdönthetők,de én nem akartam és még most sem akarom veszélyeztetni a lányom!Tudom,hogy az a racionális,ha szembeszállok vele...

-Semmi baj!Nem haragszom és megértem!-egy kis szünet után megint megszólalt-Segítsek felállni?-megráztam a fejem
-Nem kell.Az azért még megy-mosolyogtam,de ez inkább olyan kínmosoly volt..
-Gyere!Meghívlak ebédelni!-nézett rám kedvesen Angela-És téged is!-fordult Cam felé,aki bólintott,majd az ajtó felé mutatott és elindultunk.Én mentem elöl,de a lányok szorosan mögöttem voltak.Mikor ki akartam menni,természetesen nem is futhattam volna mással össze,mint Booth-tal.
-Ne haragudj!-szólt azon a gyengéd,mély hangján,közben pedig fogta a karom-Ugye nem fájt?-el kell innen tűnnöm!
-Nem.Kiengednél?-próbáltam kicsit bunkó lenni,hátha ezzel majd elijesztem magamtól
-Csak arra gondoltam,hogy elmehetnénk ebédelni.Mint a régi szép időkben!-a mosolya!Te jó ég!Nem szabad!Ha nem vigyázok,meg fogom csókolni..
-Nem..Nem lehet.Angela-ékkal megyek-vágtam ki magam gyorsan
-Ők is jöhetnek-most mit csináljak?
-Ez jó ötlet!-szólalt meg Angie a hátam mögül.Na ne!-Nyugi édesem!Hisz csak néhány perce nyugtattalak meg!Máris elfelejtetted volna,hogy mit mondtam?-az a kaján vigyor!Tudom,hogy mit akar!-Szerintem beszélgessetek egy kicsit!Nekünk úgyis van még egy kis dolgunk Cam-mel!Igaz?-félrelökte Booth-t és kirángatta az irodámból Camille-t
-Angela!-kiáltottam el magam.Miért is tiltakozok még??A lány visszanézett,majd megszólalt
-Nyugi Brenn!Sully most ment el,de ha mégis visszatérne,akkor rád csörgök!Ne aggódj már!-mielőtt bármit mondhattam volna,elment,ezzel kettesben hagyva minket.Olyan közel van!Nagyon hiányzik nekem és nem tudom,hogy meddig bírok még ellenállni neki.Vajon milyen következményei lesznek ennek?
-Min gondolkodsz?-kérdezte selymes hangon,közben pedig becsukta az ajtót,majd kulcsra zárta-Azon,hogy mi lesz ennek a következménye.Igaz?-honnan tudta??-De miért?Legyél boldog egy pillanatra!Emlékezz,hogy az milyen,mikor felhőtlenül érzed magad,gondtalan vagy és nem gondolsz semmire!-közelebb jött,de én hátrálni kezdtem
-Én csak arra emlékszem,hogy nem kéne most itt lennem..Vagy neked..Mindennél jobban kérlek Booth,tartsd magad távol tőlem!
-De miért?Együtt börtönbe tudjuk küldeni őt!-na ez aztán szép bíztató szöveg,csak kár,hogy már elkésett vele
-Nem.Nincs együtt.Csak te és én van!-ez lehet,hogy kemény volt,mert úgy éreztem,mintha nekem is fájna a szívem...Pedig az csak egy izom..
-Nem szeretsz?Megérteném,hiszen túl sokat voltam távol..-nem hagyhatom,hogy befejezze,mert akkor válaszolnom kéne a kérdésére..Jön az elterelő hadművelet.A "B" terv
-Így van!Rengeteget voltál távol!Most kérlek menj a fiadhoz,mert biztos,hogy nagyon hiányolt!-az ajtóhoz mentem..De hol a kulcs?
-Beszélnünk kell!-láttam,hogy a kezében van,amit keresek
-Add ide!-a kulcsért kaptam,de rossz kezemmel
-Erről beszélek.Ver téged!Miért hagyod?-oké.Akkor folytassuk!Ki kell innen jutnom!
-Mert szeretem!-nem hiszem el,hogy kimondtam-Igen,szeretem!-na!Egész jól tudok színészkedni.Néha még magamat is meglepem /Nem versz át Temperance!Tudom,hogy félsz és azt is,hogy még mindig szeretsz,ezért nem jössz közelebb.De meg fogom törni a jeget!/ Te jó ég!Közeledik felém!Nem tudom,hogy egy zárt szobában merre tudnék menekülni..
-Engedj ki!-nem tudom,hogy a kétségbeeséstől volt-e ilyen a hangom,vagy valami mástól,de nagyon furcsán hangzott...Remélem ez Booth-nak nem jelent semmit...Átkarolt!-Engedj el!-a derekamat fogta,én próbáltam eltolni magamból,de nem tudtam.Booth nagyon makacs!
Ez aranyos :) tessék olvani a szöveget ;D
-Nyugodj meg!Lazíts!-ahogy azokba a mély barna szemekbe néztem,azt vettem észre,hogy már nem félek.Egy kicsit sem,sőt,nagyon kívánom!Megcsókolt és én nem tiltakoztam.Már nem vagyok kétségbeesve.Ez a csók olyan érzés,mintha szállnék.Tudom,hogy ez kimondva nagyon furcsán hangzik,de igaz.Úgy érzem,mintha a gyomromban apró méhek nyüzsögnének..Na ez még gondolatban is furcsa volt!-Szeretlek Temperance!-újra megcsókolt.Teljesen magával ragadott és egyszerűen nem bírok megszabadulni az érzéseimtől.Hogy lehet ez? (telefon) Pont most?Miért mindig a legrosszabbkor kell keresniük?Ez nem az én telefonom..De Booth-nak honnan van??-Ne haragudj!Erre igazán nem számítottam.Azonnal kinyomom!-ahogy a szemébe néztem,már nem tudtam gondolkodni.Talán igaz,hogy elveszi az eszem-Angela az!Téged hívott?
-Vedd fel!-szóltam rá idegesen,ő pedig egy percet sem tétovázott
-Igen?
/-Miért nem vettétek fel?Sully mindjárt ott van!/
-Sully!-szólalt meg idegesen-Nem akarom,hogy miattam bajod essen!-most elmúlt a csók hatása.Miért kellett visszajönnie? (ajtózörej) Itt van!
-Bújj el!Gyorsan!-elég feldúlt vagyok.Nem láthat meg minket!
-De hova?-olyan értetlenül nézett!Hát mégis hova?Körülnéztem..Tényleg..Hova bújjon?Mit számít?Nincs időm!
/-Tempi kérlek engedj be!/
-Bárhova!-hátralöktem,majd nagy levegőt vettem és kinyitottam az ajtót.Az asztalomhoz mentem és leültem,mintha eddig is ott lettem volna.Nem merek felnézni,hogy itt van-e még Booth,de mivel Sully nem örjöng,így gondolom még nem vette észre
-Mit akarsz?-kérdeztem közönyösen,közben pedig a laptopomat böngésztem
-Bocsánatot szerettem volna kérni tőled!-bocsánatot?Előjött az "állatból" az ember?-Nem kellett volna agresszívnak lennem,már tudom.Sajnálom!-gondolom még mindig várta a válaszom,de nem voltam hajlandó rá nézni-Elhiszem,hogy nem csaltál meg!Tényleg!-élljen!Ünnepeljünk!
-Már semmit nem érek a sajnálatoddal!-ránéztem,most először,mióta itt tartózkodik
-Tudom,hogy nem kellett volna és hidd el,előbb elengedlek,ha Angela és Cam nem zavar közbe!Sosem tudnálak megölni!-szerintem ezt csak nyugtatásnak mondja.Úgy érzem,hogy ha teszek valami olyat,ami neki cseppet sem tetszik,akkor képes rá,hogy megöljön
-Menj el kérlek!-feleltem szárazon
-Miért?Bocsánatot kértem!Nem ezt akartad?-hát ez nem igaz!Hogy lehet ilyen?
-Nem Sully!Én azt akarom,hogy..-nem tudom kimondani.Mi lenne,ha most az egyszer nem adnék rá okot,hogy megverjen?
-Hogy mi?-nem teszem meg.
-Csak azt szeretném,ha egyszer az életben elsőre is hinnél nekem!-remélem ebből azért nem lesz baj.. (zaj a szekrények felől) Mindketten felnéztünk.Sully felállt guggoló helyzetéből és a szekrény felé ment
-Mi volt ez?-nem!Nem!Ilyen nincs!...Valamit felvett a földről..Vagyon mi az?A tenyerébe szorította és kutatni kezdett a zaj forrása után,de látszólag semmit nem talált.Remélem tényleg nem...Felém indult és megállt az asztal előtt és kinyitotta a tenyerét-Ez mi?
-Jusper-feleltem halkan-A malacom-hangosan elnevette magát
-És kitől van?-most hazudjak vagy ne?Megéri hazudni?
-Booth-tól-válaszoltam neki nyugodtan,de nem tetszett a következmény.Sully teljes erejéből nekivágta a kismalacot a falnak.A szám tátva maradt és nem bírtam levenni a szemem a malac darabjairól.A sírás folytogat
-Már nincs rá szükséged!-olyan kemény volt!Miért törte össze?Nekem igenis fontos volt Jusper!..De nem mutathatom.Most nem.Majd ha egyedül leszek..És lehet,hogy még össze lehet ragasztani..-Ugye?-a hangja erős volt és nagyon mérges
-Nincs-nem tudom,hogy mennyire hallotta,de elindult a darabokra tört kis emléktárgy felé és amint odaért,eltaposta.De miért?Hogy lehet valaki ennyire..SZEMÉT?
-Nagyon helyes.Akkor otthon találkozunk!Ja és kérlek magyarázd valahogy ki a történteket Cam-nél,mert rám nem hallgatna.Csak neked hisz-bólintottam,ő pedig közelebb jött és egy puszit nyomott a homlokomra.Ez undorító..

-FOLYTATJUK-

Bocsi a késésért,de nem voltam gépközelben!Most viszont itt a friss :) Remélem tetszett mindenkinek!a következővel is igyekszem,csak nem tudom,hogy hogyan pótoljam ki ezt az egy napot :) Kicsit előrecsúszott Booth jövetele és megkavarta a számításaimat :) Most is várom a komikat :)

Egyébként kinek milyen volt a szilvesztere?Meséljetek komiba egy kicsit! :)

Puszi ♥ :)