Bones-Az ördög nem alszik-1

Másnap Temperanc,Booth kíséretében elment Sweets-hez.Muszáj volt felépülnie,legalább annyira,hogy dolgozni tudjon.Minden erejével azon volt,miként juthatna túl ezen a szakaszon a lehető legkevesebb fájdalommal.Valójában már nem is emlékezett igazán a történtekre.De miért is?Ezt még maga sem tudta.Az elrablása mintha csak egy egyszerű rémálom lett volna."És mi van,ha az volt?"-tette fel magának a kérdést Brenn.Miért idézné fel ismét,ha már szinte el is felejtette?Ki kéne kérnie Booth véleményét,hátha ő is így gondolja.Hiszen nem azért szeretné ezt,mert fél elmondani,legalábbis nem ez a fő oka,hanem az,hogy felesleges róla beszélnie,mert már jól van.
Fél 9 van.Ebben a pillanatban szállt be az FBI liftjébe a páros.Brennan erősen gondolkodott,mi lenne neki a legjobb vagy esetleg másnak mi jobb.Nehéznek tartotta a beszédet.Mintha valami a torkában csendre kényszerítette volna.Egy hatalmas gombóc állta útját a hangnak.De miért is?Hisz nincs mitől félnie!Vagy mégis lenne?Nem értette saját magát.Már rég nem érti,hogy mit és miért cselekszik.Hogy mit miért érez,vagy épp mi az,amit érez.Talán épp ez a baj.Elnyomja magában azokat az érzelmeket,amiktől ember lesz.Mindig is ezt tette,de most több mindent kell elrejtenie még maga elől is,hogy élhessen,pedig valójában már a megmentése óta nem él.Csak testben van a földön,a lelke valahol a pokol legeldugottabb bugyrában tengődik.Ki kell szabadítania,itt az esélye!Ezt nem szúrhatja el,mert nem játék.Ha most nem lép,teljesen megbolondul,és a tudata tudattalanságba fordul.Követi a lelkét az üres sötét helyre,az ördögnél végzi..Na már ha egyáltalán létezik ilyen.Booth szerint igen..

-Nem akarok a pokolban maradni!-szólalt meg erős hangon.Könnyes szemekkel társát fürkészte

-Hogy mi?-kérdezett vissza értetlenül a férfi-A pokolban?-nézett sután

-Igen.Ott-felelte keményen a lány

-Mióta hiszel a pokolban?

-Mióta megjártam-Seeley hirtelen minden egyes szót megértett,amit Bones kiejtett a száján-Valamit ott hagytam és ki kell szabadítanom!-suttogta tovább Tempe.Booth úgy érezte,szeretett nője megbolondult.A szavaiból legalábbis ezt lehetett kivenni.Végülis eleget megélt már és talán csak eddig volt erős..?

-Temperance kérlek higgadj le.Oké?Azt hiszem,jobb,ha ezt másnak nem mondod-ha valaki tudna ölni a szemével,Brennan most megtette volna

-Azt hiszed,megbolondultam?És még te nevezed magad jó emberismerőnek?!-kötözködött a lány,majd karba tett kézzel visszafordult a liftajtó felé és inkább egy szót sem szólt

-Igenis jó emberismerő vagyok!-védekezett Booth,közben ő is a liftajtó felé fordult-És egyébként se csodálkozz azon,hogy furcsán nézek rád!A régi Temperance ilyet soha nem ejtett volna ki a száján.Nem is hitt a pokolban meg a mennyekben-Brennan a férfire nézett.Felvont szemöldökkel és az összefont karjaival egész normálisnak,emberinek nézett ki,nem pedig a "robot" Dr.Temperance Brennan-nek.

-Most sem hiszek.De te tanítottál a metaforára és mégsem ismered fel?Inkább bolondnak nyilvánítasz?Azért ez szép!-a kezdeti idegessége teljesen elillant,mire a lift kinyílt

-Én nem nyilvánítottalak bolondnak!-mondta inkább csak védekezésként

-Dehogynem!-emelte fel a hangját Brenn

-Nem..Én csak..Azt mondtam,hogy másnak ne mondd..-húzta el a száját Booth.Nem volt hajlandó beismerni,hogy társának van igaza.

-Hát ez nagyon is azt mutatja,hogy bolondnak tartasz.Lehet,hogy neked is elkelne egy pszichológus.Nem gondolod?-ezzel totál lemosta az alfahímet a pályáról.Az ügynök csak nézett

-Ne-Nem vagyok őrült oké?Én csak..Csak azt mondom,hogy elég furcsa elmevezetésed volt..Ennyi.Nem vagyok bolond-mondta az utolsó mondatot már inkább csak magának.

-Te ilyen szavakat is ismersz?-csipkelődött tovább a lány,közben pedig beléptek az ajtón

-Igen képzeld!-háborodott fel Seeley-És használni is szoktam!-el kellett ismernie,nagyon tetszett neki a régi Brennan visszatérte és cseppet sem neheztelt a nő beszólásaira

-Én még sosem hallottam tőled-vigyorgott Bones.Jól tudta,hogy ezt a szócsatát ő nyerte és ezt a férfi tudtára is adta a mosolyával

-Jó napot Booth ügynök és Dr.Brennan?-kérdezte,mintha nem tudná a választ

-Nem ismer meg Sweets?-nézett értetlenül Brenn

-Sweets csak arra gondolt,hogy régen látott mosolyogni és csipkelődni-előzte meg a további értelmetlen beszédet a témáról

-Áá!Értem-jól tudta,hogy az ifjú pszichológus mire gondolt,de néha olyan jól esett neki tudatlannak maradni.Jó érzés volt,ahogy Booth kioktatta,elmagyarázta neki a dolgokat.

-Ezek szerint sokkal jobban érzi magát!-eresztett meg egy mosolyt Lance.Tempe bólintott-Én ezt már komolyan nem értem..-rázta a fejét a fiú,közben pedig a vele szemben helyet foglaló párost fürkészte-Az egyik pillanatban még meg sem szólal,de még csak meg sem mozdul,a másikban pedig már nevetgél és viccelődik??Ilyen nem létezik.Feladom..Feladom a szakmám.Tényleg ennyire béna lennék?Ilyen tehetségtelen??-hüledezett Sweets
-Dehogy vagy tehetségtelen Sweets!-szólt rá az ügynök-Te nagyon jó vagy a szakmádban,nekem elhiheted!És tudod,hogy én nem szoktam fényezni ezt a pszcho izét-Sweets meghatottan,Booth elégedetten dőlt hátra.Ezt a pillanatot csak Brennan törhette meg és meg is törte
-Fényezni??Nem tudom,hogy ez mit jelent.Legalábbis a te nyelveden.És az a pszicho izé,amire te gondoltál,az úgy sejtem a pszichológia.Elég lágy tudomány-Tempe alig bírta ki,hogy ne mosolyodjon el.Imádta ezt csinálni
-A fényezni az a dicsérni szó megfelelője-forgatta a szemeit Seeley,de valójában ő is nagyon örült,hogy végre visszakapta a régi Bones-t
-Áá.És akkor miért nem azt mondtad?-firtatta tovább a lány
-Mert így jobban hangzott-mosolygott elégedetten a férfi,majd átölelte szerelmét,aki egy pillanatra még úgy tett,mintha semmit sem értene,majd ő is viszonozta társa ölelését és mosolyát.Az elmúlt hónapok után ez elmondhatatlanul jó volt.Valami meleg töltötte el mindkettejük szívét és boldogságukat csak Sweets folyamatosan sercegő tolla szakította félbe-Abbahagynád??-engedte el Booth Tempe-t,majd szúrós szemekkel a fiatal pszichológusra nézett
-Mit?-viszonozta a pillantást,melyből teljes értetlenség sugárzott
-A firkászást!-vezette rá nyugtalanul Booth
-Hisz ez a szakmám.Ezt kell csinálnom!-vonta össze a szemöldökét Lance,aztán egy pillanatra elgondolkodott és letette a jegyzettömbét meg a tollát az asztalra
-Köszönöm!-suttogta mosolyogva Brennan
-Tehát akkor hogy van?-érdeklődött barátságosan a fiú
-Nem tudom.Fogalmam sincs,mi ütött belém-fordította komolyra a szót Brenn,közben pedig a térdeire támaszkodva összekulcsolta ujjait és leejtette a kezeit-Már nem azt érzem,mint ezelőtt-sütötte le a szemét
-Ez nem baj!-érintette meg a mellette ülő ügynök.Tempe felnézett és Booth bátorító mosolyát viszonozta,bár tényleg nem értette saját magát.Elmondja,hogy mit gondol vagy hogy valójában mit érez? "Az egyetlen esély!"visszhangzott a fejében
-Én..Csak..Nem tudom,hol is kezdjem-mondta halkan-Nem emlékszem az elmúlt napokra,amiket elvileg magamon kívül töltöttem.De azt tudom,hogy most minden olyannak tűnik,mint egy rossz álom és úgy is emlékszem a történtekre-magyarázta-Nem tudom,mennyiben lenne jó ötlet,ha felidézném.
-Egyetértek-vágott közbe Sweets-Én pont ugyanerre gondoltam.Szedsz még antidepresszánsokat?-vetette fel,bár jól tudta a választ
-Nem.Nincs is rá szükségem.Igazából el sem tudom hinni,hogy ez az egész igaz..
-Talán nem is akarod-szakította félbe ismét a pszichológus
-Talán..-ismételte meg lehajtott fejjel
-De ez nem baj!Ugye Sweets?-várta a megerősítést,ami nem is késett.A fiú bólintott
-Egyáltalán nem-felelt hangosan is-És természetesen amíg nem változik minden újra rosszra,addig én sem hozom fel a témát.Gondolom ezzel nem vagyok egyedül
-Nem-felelte Seeley-Látod?-szólalt meg egy kis idő után-Mondtam én,hogy minden rendbe fog jönni!-egy meleg mosolyt eresztett meg kedvese felé,majd megcsókolta a homlokát.Brennan végre nyugodt volt.Teljesen nyugodt.

-FOLYTATJUK-

Sziasztok!Remélem tetszett ez a rész is :) Igazából nehéz volt visszatérni ehhez a történethez,de hamar ihletet kaptam :) Kérem szépen a komikat :P