(rádió hangosan szól) Ismét egy csodás reggelre ébredtünk Washington DC-ben!Már csak egy nap van karácsonyig!Hallották emberek??Holnap szenteste!Remélem mindenki megvette az ajándékokat,mert már az összes bolt kiürült!Ha valaki mégis az utolsó pillanatra hagyta,annak pech-je van,mert keresnie kell a városon kívül valami kis ajándékboltot,ugyanis itt már minden bezárt.Akinek saját játékboltja van,az mára már nagyon meggazdagodhatott!Na de most egy kis időjárásjelentés!Ma sem és holnap sem számíthatunk mínuszokra!A hőmérséklet egész karácsonykor 10 és 15 fok között fog mozogni,ezért jobb,ha nem reménykedünk a fehér karácsonyban...
Jaj ne már!Megint reggel!Ráadásul holnap már karácsony.Ez nagyon nem tetszik!De legalább Booth itt van..Még ha nem is velem,de él és itt van a városban.Ideje lenne bemutatnom neki a lányát.Biztos vagyok benn,hogy nagyon büszke lesz majd Emily-re.Csodálatos kislány.
-Jó reggelt szívem!Azt hittem,már soha nem nyomod le azt az órát!-szólalt meg mellettem egy álmos,rekedtes hang.Tegnap nem vitáztunk és a kis..Szóval az a lány már kielégítette a vágyait,de bejelentette,hogy ma és holnap tuti együtt leszünk.Persze én mit is tehetnék ez ellen?Azt szeretném,ha a lányom karácsonya tökéletes lenne és ha ehhez ez kell!...Sully átkarolt-Holnap karácsony.Ugye tudod,hogy nekem te vagy az ajándék?-jaj de álszent!Én az ajándék?Nekem meg ő a pokol..Ha létezik olyan-Ma még te is dolgozol ugye?
-Igen-remélem ő is és akkor nem lesz a nyakamon
-Én is.De a holnap a mienk!Csak és kizárólag a mienk.Lesz mit csinálnunk!-vigyorgott,majd megcsókolt és kikászálódott az ágyból,én pedig követtem
-Nekem rengeteg dolgom lesz.Mivel nem Angela-éknál leszünk,így nekem kell főznöm és szeretnék sütni is valamit.Arról nem is beszélve,hogy még ki kell takarítanom-remélem ez elég ok arra,hogy békén hagyjon
-Nem baj.Majd segítek és hamarabb végzel-átkarolt,de közben megnyomta a bordáimat és én felszisszentem-Sajnálom!Nem akartam megnyomni!
-Te okoztad.Láttad már a műved?-felhúztam a pólóm és megmutattam a kék-lila foltokat
-Megérdemelted-most nagyon elképedtem!Talán igaza van,de akkor sem kellett volna megvernie!
-Ez nem igaz
-De igen.Feleseltél és én nagyon dühös lettem.Tudod,hogy nem szabad felidegesítened!-tudom.De még mennyire,hogy tudom!Inkább témát váltok,mert nem valami jók az esélyeim ebben a vitában
-Emily ma Angela-éknál lesz.Csak este hozom haza-na ez már jobb.
-És engem nem kellett volna megkérdezni erről?-miért tettem volna?Semmi köze hozzá.
-Úgy gondoltam,hogy szívesen lennél egy kicsit a sírása és nevetgélése nélkül.Egyébként Angie hívta meg magához!-tegnap a drága barátnőm kitalálta,hogy Em ma velük lehessen egész estig.Szerintem forral valamit.Még nem mondtam el neki,hogy tegnap mi történt köztünk Booth-tal,de szerintem nem is fogom
-Igazad van.Így legalább többet lehetünk együtt!-megint közeledett.Hát sajnos ki kell ábrándítanom!
-Ma sokáig dolgozom,hogy holnapra minden kész legyen.Ezért is jött kapóra Angie ajánlata-azt hiszem ezt megoldottam
-Értem.Igaz.Akkor tudod,hogy hol töltöm az estét.Majd éjjel hazajövök,hogy a karácsony reggelt már veled tölthessem!És természetesen benézek hozzád majd a Jefferson-ba..Apropó Jefferson!Cam-nek kimagyaráztad a történteket?-hát azt hiszem most megint hazugsághoz kell folyamodnom
-Igen.Nem nagyon hitt nekem,de sikerült meggyőznöm,hogy csak félreértés történt-nagyon helyes.Most pedig térjünk ki a további kérdések elől!Ideje felkelteni Emily-t!Bementem a szobájába és felkapcsoltam a villanyt
-Ébresztő kicsilány!-megsimogattam,ő pedig megfordult és átölelt-Jó reggelt!Ideje felkelni!-a kis cumis!Annyira szeretem!
-Hagyd,ha nem akar felkelni!-szólalt meg a hátam mögött Tim-Majd én elviszem
-Szó sem lehet róla.Én viszem be-jelentettem ki azonnal és egyértelműen
-Miért ne vihetném ma én?
-Ez egyszerű.Mert nem bízom benned-elmondtam az igazat.Mi mást hazudhattam volna?
-Nagyon helyes.Én sem tenném.De sajnos neked muszáj-nem.Semmit sem muszáj.Nem fogja elvinni a lányom,mert nem érhet hozzá!
-És tisztába is rakod?-ez minden pasit elijeszt.Angela-tól tudom.Még Hodgins sem kedveli pelenkázást.Pont ahogy reméltem.Sully elhúzta a száját
-Miért?Tisztába kell rakni?-jézusom!Ezt most úgy kérdezi,mintha egy pelenkás babán rajt kéne hagyni a kakis meg pisis pelenkát!
-Nem...Naná te észlény!Mit gondoltál?-ez elég lekezelő volt.De igaz?Hogy lehet ilyet megkérdezni?Először nem vettem észre,de Tim erős léptekkel mögém jött és a nyakamnál fogva felhúzott
-Tudd,hogy hogyan beszélsz velem Temperance!Kezd nagyon elegem lenni a visszabeszélésedből!Vigyáznod kéne magadra!-mondta összeszorított fogakkal.Fájt,ahogy szorított,de nem érdekelt.Már van segítségem,hogy kijussak innen.Elengedett,majd kiviharzott a szobából
-Jó reggelt kincsem!-szólongattam újra Emily-t
-Hagyd,ha nem akar felkelni!-szólalt meg a hátam mögött Tim-Majd én elviszem
-Szó sem lehet róla.Én viszem be-jelentettem ki azonnal és egyértelműen
-Miért ne vihetném ma én?
-Ez egyszerű.Mert nem bízom benned-elmondtam az igazat.Mi mást hazudhattam volna?
-Nagyon helyes.Én sem tenném.De sajnos neked muszáj-nem.Semmit sem muszáj.Nem fogja elvinni a lányom,mert nem érhet hozzá!
-És tisztába is rakod?-ez minden pasit elijeszt.Angela-tól tudom.Még Hodgins sem kedveli pelenkázást.Pont ahogy reméltem.Sully elhúzta a száját
-Miért?Tisztába kell rakni?-jézusom!Ezt most úgy kérdezi,mintha egy pelenkás babán rajt kéne hagyni a kakis meg pisis pelenkát!
-Nem...Naná te észlény!Mit gondoltál?-ez elég lekezelő volt.De igaz?Hogy lehet ilyet megkérdezni?Először nem vettem észre,de Tim erős léptekkel mögém jött és a nyakamnál fogva felhúzott
-Tudd,hogy hogyan beszélsz velem Temperance!Kezd nagyon elegem lenni a visszabeszélésedből!Vigyáznod kéne magadra!-mondta összeszorított fogakkal.Fájt,ahogy szorított,de nem érdekelt.Már van segítségem,hogy kijussak innen.Elengedett,majd kiviharzott a szobából
-Jó reggelt kincsem!-szólongattam újra Emily-t
***
Ma.Ma végre kiderül,hogy sikerült-e a tegnapi vizsga.Én úgy éreztem,hogy igen,de sosem lehet tudni.Remélem Temperance-nek elmondhatom majd a jó hírt.Már úton vagyok az FBI épülete felé,hogy megtudjam,vajon sikerült-e.Ha igen,akkor megkapom a jelvényem és a fegyverem és talán még társat is kapok..Mondjuk Bones-t.Újra tökéletes lenne minden.Már csak a lányommal kell találkoznom,de ezt is meg fogom oldani.
***
Már egy ideje bent vagyok a Jefferson-ban.Miután elüldöztem Sully-t,végre Emily is felkelt.Lassan dél van és még senki nem zaklatott.Még Angela sem kérdezett semmit.Úgy érzem,hogy valami készül.Tudom,hogy terveznek valamit,csak azt nem tudom,hogy mit.És még csak be sem tudom bizonyítani,hogy igazam van.Azért igazán beavathatnának...
***
Már egy ideje bent vagyok a Jefferson-ban.Miután elüldöztem Sully-t,végre Emily is felkelt.Lassan dél van és még senki nem zaklatott.Még Angela sem kérdezett semmit.Úgy érzem,hogy valami készül.Tudom,hogy terveznek valamit,csak azt nem tudom,hogy mit.És még csak be sem tudom bizonyítani,hogy igazam van.Azért igazán beavathatnának...
-Szia Angela!-végre valaki idejött hozzám a boncasztalhoz
-Szia édesem!Hogy megy?-mióta érdeklődik a munka felől?Érdekelni szokta,hogy hogy vagyok,mi történt tegnap,miután elmentem,mi történt Sully és köztem,sőt,még ki is szokott oktatni,de a munkám soha nem érdekelte.
-Nem túl jól.Sajnálom,hogy Mr.Bray beteget jelentett.Így,hogy nincs gyakornokom,nekem kell mindent csinálnom.Persze szeretem a munkám,de most jobban esne egy kis papírmunka.
-Akkor menj fel az irodádba-tuti valamit tervez.De úgyis kihúzom belőle!
-Megcsináltad,amit kértem?-de előbb a munka
-Igen.Ezért is jöttem.Az áldozat így nézhetett ki.Sajnos nem találtam meg egyik adatbázisban sem.Lehet,hogy valamit elrontottam?-jól csinálta.Ebben biztos vagyok.De ki lehet ez a nő?
-Biztos vagyok benn,hogy helyesen dolgoztál Angela.Már rég nem hibáztál és tudom,hogy nem most fogod elkezdeni-rám mosolygott
-Köszi szívem!Akkor én megyek is és megnézem,hátha mégis hibáztam!-megfordult.Nem hagyhatom elmenni!
-Angela!-kiáltottam utána-Mi bajod?Mit tervezel?Vagy csak simán kerültök engem?-látszik az arcán,hogy zavarban van
-Nem kerüllek és nem is tervezek semmit../semmi olyat,amivel ártanék neked/
-Hát persze..Akkor tehát miért is kerülsz?
-Nem kerüllek!Tényleg!El is mehetnénk ma együtt ebédelni.multkor úgysem jött össze.Ja és holnap karácsony!Jó lenne,ha te és Emily eljönnétek hozzánk 25-én.Persze Sully nélkül!-elég gyanús nekem ez a lány,de nem számít.Talán csak én látok rémeket
-És mégis mit mondjak Tim-nek? "Bocsi,de Angela megtiltotta,hogy te is elgyere"?-végül is igazam van.Hiszen nem tudom,csak úgy lerázni.Szerettem volna Booth közelében tölteni a karácsonyt,de ez sem jön össze.Nem is hittem,hogy sikerül.
-Igazad van.De őt akkor sem látom szívesen!Majd én elintézem.Mint mindig-mosolygott,majd elment.Elintézi?Biztos,hogy akarom én ezt?"Mint mindig."Mikor mindig?Most is intézkedik.Érzem..
***
Itt vagyok az iroda előtt és nem tudom,hogy mit tegyek.Azt hiszem,félek belépni.Ha nem feleltem meg,akkor minden küzdelem hiába volt.Nagyon nehéz az ajtóhoz érni és bekopogni,de nem állhatok kint,mint egy hülye!Mindenki engem néz.Végtére is férfi vagyok!Most is úgy kell viselkednem!Igen!(kopogás)
-Jöjjön be Mr.Booth!-ez az ismerős hang.Csak most azzal a különbséggel,hogy nem Booth ügynök-nek nevezett,hanem csak simán Mr.Booth-nak.Nagyon furcsa
-Jó napot Uram!-még most is bennem van az a tisztelet,amit meg kellett adni annó
-Foglaljon helyet!-mutatott a vele szemben lévő székre,én pedig engedelmeskedtem-Remélem tisztában van vele,mennyit jelentett az FBI-nak az ön munkája a múltban-Tuti nem sikerült.Most pont úgy beszél,mint aki közölni akar egy rossz hírt
-Igen Uram-feleltem továbbra is tisztelettudóan.Nem tudom,ez mennyire nyalizás,de néha be kell vetni.És egyébként is!Így több esélyem van megkapni: a jobb irodát,a jobb fotelt,a jobb munkát és természetesen a jobb társat.itt Bones-ra gondolok,mert szerintem nálunk tökéletesebb páros a világon sincs.Erre ő tuti azt mondaná,hogy nem is ismerem a világ összes párosát.
-Azt hiszem,hogy helyes volt,hogy elment Afganisztánba harcolni.A legjobb döntés volt tőlem,hogy elengedtem-hát ilyen nincs!Nem lehet igaz,hogy nem sikerült!
-Értem-fel akartam állni,hogy kimenjek.Számomra már egyértelmű volt ez az utolsó 2 mondat
-Most hová megy?-érdeklődött értetlen fejjel.Hát mégis hová?El innen!-Nem is várja meg a beszélgetésünk végét?
-Elnézést Uram.Azt hittem,hogy már befejezte-mégis mit akarhat még?
-Nagyon jót tett magának,hogy elment,mert sokkal jobban teljesített a vizsgán,mint mikor először hozzánk került.És hozzátenném,hogy azt nehéz felülmúlni-elém csúsztatta a jelvényt és a fegyvert-Gratulálok Seeley Booth különleges ügynök!-a kezét nyújtotta és kezet fogtunk
-Köszönöm Uram!-hihetetlen!Én meg azt hittem,hogy nem feleltem meg az előírásoknak.Már épp ki akartam menni,amikor utánamszólt
-És Booth ügynök!-megfordultam-örülök,hogy életben van!
-Én is-végül kiléptem az ajtón.Hihetetlen!Sikerült!!Meg van!Ezt meg kell ünnepelni!Fel is hívom Temperance-t!..Vagy mégsem.Az oké,hogy van telefonom és az ő száma nem változott,de mégsem ünnepelhetek vele.Sosem akarnék neki rosszat.Márpedig Sully nem tesz neki jót.Előbb meg kell szabadítanom tőle.Most,hogy van fegyverem és jelvényem,van befolyásom is.Simán fog menni az egész!
-Igen Uram-feleltem továbbra is tisztelettudóan.Nem tudom,ez mennyire nyalizás,de néha be kell vetni.És egyébként is!Így több esélyem van megkapni: a jobb irodát,a jobb fotelt,a jobb munkát és természetesen a jobb társat.itt Bones-ra gondolok,mert szerintem nálunk tökéletesebb páros a világon sincs.Erre ő tuti azt mondaná,hogy nem is ismerem a világ összes párosát.
-Azt hiszem,hogy helyes volt,hogy elment Afganisztánba harcolni.A legjobb döntés volt tőlem,hogy elengedtem-hát ilyen nincs!Nem lehet igaz,hogy nem sikerült!
-Értem-fel akartam állni,hogy kimenjek.Számomra már egyértelmű volt ez az utolsó 2 mondat
-Most hová megy?-érdeklődött értetlen fejjel.Hát mégis hová?El innen!-Nem is várja meg a beszélgetésünk végét?
-Elnézést Uram.Azt hittem,hogy már befejezte-mégis mit akarhat még?
-Nagyon jót tett magának,hogy elment,mert sokkal jobban teljesített a vizsgán,mint mikor először hozzánk került.És hozzátenném,hogy azt nehéz felülmúlni-elém csúsztatta a jelvényt és a fegyvert-Gratulálok Seeley Booth különleges ügynök!-a kezét nyújtotta és kezet fogtunk
-Köszönöm Uram!-hihetetlen!Én meg azt hittem,hogy nem feleltem meg az előírásoknak.Már épp ki akartam menni,amikor utánamszólt
-És Booth ügynök!-megfordultam-örülök,hogy életben van!
-Én is-végül kiléptem az ajtón.Hihetetlen!Sikerült!!Meg van!Ezt meg kell ünnepelni!Fel is hívom Temperance-t!..Vagy mégsem.Az oké,hogy van telefonom és az ő száma nem változott,de mégsem ünnepelhetek vele.Sosem akarnék neki rosszat.Márpedig Sully nem tesz neki jót.Előbb meg kell szabadítanom tőle.Most,hogy van fegyverem és jelvényem,van befolyásom is.Simán fog menni az egész!
***
Már vagy 4 órája folyamatosan dolgozom.Senki nem jött ide hozzám,csak Cam hozott egy kis kávét.Lerakta és már ment is tovább.Miért nem foglalkoznak velem?Persze néha jó a nyugalom,de ez most nagyon gyanús!Nem tudom mennyire lesz jó hatással rám a tervük.
-Szia drágám!-köszönt Tim a hátam mögül,ezzel egy időben pedig meg is hallottam a csipogást.Lehúzta a kártyát
-Szia Sully-viszonoztam egyhangúan
-Gyere!Ideje enni,mert éhen fogsz halni!-viccelődött,közben pedig a boncasztalra támaszkodott,ami nagyon fel tud bosszantani!
-Ne..!Támaszkodj az asztalomra!Tudod,hogy utálom!Összeszennyezed a csontjaimat!-nagyon nem szeretem,ha valaki a csontjaimhoz nyúlkál!És Tim nagyon közel volt hozzájuk
-Bocsi.Szóval jössz enni?-miért nem tud már békén hagyni?
-Angela-val beszéltem meg az ebédet!-mondtam védekezésként
-Én nem látom a barátnőd.Sőt,mást sem.Szerintem már rég elfelejtette,szóval menjünk-na jó.Úgyis beszélnem kell vele.Még nem tudom,hogy hogyan fogom neki beadni,hogy Booth-nak látnia kell a lányát,de megoldom.Én mindig mindent meg tudok oldani,ez sem okozhat gondot.
-Angela-val beszéltem meg az ebédet!-mondtam védekezésként
-Én nem látom a barátnőd.Sőt,mást sem.Szerintem már rég elfelejtette,szóval menjünk-na jó.Úgyis beszélnem kell vele.Még nem tudom,hogy hogyan fogom neki beadni,hogy Booth-nak látnia kell a lányát,de megoldom.Én mindig mindent meg tudok oldani,ez sem okozhat gondot.
Gyorsan felmentünk a táskámért és a kabátomért,mert persze Sully egy percre sem hagyhatott egyedül.Elkéreckedtem Cam-től,aki valamiért egy cseppet sem tiltakozott,de még Angela sem,aki ott állt mellette.Egyáltalán mit keres itt Angie?Nem tudom,hogy mit forralnak,de mind benne vannak,az biztos.Viszont Angela vagy elfelejtette vagy nem akart tudomást venni az ebédünkről,mert szóvá sem tette,hogy esetleg mi ketten mentünk volna.Nagyon furcsa ez az egész,de most jobb,ha a mondandómra koncentrálok.El kell érnem,hogy Tim beleegyezzen a Booth-tal és Emily-vel kapcsolatos dologba.A találkozás..
Közben leugrottunk a lányomért.Mostanában velem szokott ebédelni,aztán újra visszaviszem a gyerekmegőrzőbe.Néhány perc múlva már ott is voltunk a Royal Diner-ben és leültünk a szokásos helyünkre az étterem legvégén lévő asztalhoz az ablaknál.Épp,hogy levetkőztünk,már jött is az új pincérfiú.Egész megkedveltem,mert nagyon kedves és olyan szeleburdi.Még gyerek.Csak 19 éves,de muszáj dolgoznia,hogy eltartsa magát,mert a szülei meghaltak tavaly egy autóbalesetben.Most agyon hajszolja magát,hogy ősztől egyetemre mehessen.Szívesen adok neki borravalót.Megérdemli.
-Jó napot Dr.B és Sullivan ügynök!Hogy vannak?Hát szia te is picur!-köszönt Em-nek is,mikor meglátta,majd megsimogatta a fejét
-Hagyja a lányom.Nem azért vagyunk itt,hogy enyelegjen velünk!-szólt neki mogorván Tim
-Sully!-sziszegtem a fogaim között
-Elnézést.Csak tudja reggelente,mikor dolgozom,sokszor el szoktam foglalni és most gondoltam köszönök neki is,mert ő is érti és ő is ember!-a srác nem nagyon kedveli Tim-et,de ezzel nincs egyedül.
-Hol marad a tisztelet kölyök?!-pattant fel Sully
-Nyugi Sully!Fejezd be!-megragadtam a karját és visszahúztam a padra,velem szembe,majd Rich-hez fordultam-Én a szokásosat szeretném,Emily-nek pedig megmelegítenéd ezt?-nyújtottam át a bébiételt
-Természetesen Ms.Brennan!-mosolyodott újra el a fiú-Magának mit hozhatok?-látszott rajt,hogy nagyon türtőztetnie kell magát,nehogy kitörjön.Hiszen nem veszítheti el az állását..
-Én is a szokásosat-felelt Tim önelégült vigyorral a képén.Richard elment,Sully pedig meg akarta fogni az asztalon fekvő jobb kezem.Amitn megéreztem az érintését,azonnal elhúztam a karom.Most igazán nem kell tőle semmilyen gyengédség...De mostmár térjünk a lényegre!
-Szeretném,ha Booth láthatná karácsonykor a lányát-kezdtem bele,de ő természetesen belevágott a szavamba
-Szó sem lehet róla-hát ezek szerint ez nem lesz valami egyszerű,persze nem is gondoltam
-A lánya!Még nem is látta őt!A nevét is csak hírből ismeri!Nem tagadhatom meg egy apától a lányát Sully!-talán sikerrel járok.Az biztos,hogy küzdök a végsőkig-Csak fél órát adj nekik!
-Nem!Azt mondtam,hogy nem!Emily már az én lányom!Világos?Te pedig a jegyesem vagy,szóval hamarosan érvényesíthetem magam az apa szerepben!
-De hisz nem is szereted!-talán durva kijelentés volt,de igaz.Mióta Tim kimutatta a foga fehérjét,megtudtam,hogy soha nem szerette Emily-t
-Mit számít!De muszáj felnevelnem és ha én nevelem,akkor Booth számára senki!Remélem érthető voltam!És egyébként is..Hamarosan szülsz nekem egy gyereket és akkor minden megváltozik!-Mi?
-Ki mondta neked ezt a hülyeséget?Nem szülök neked egy gyereket sem!-bárcsak befogtam volna a szám!Hogy lehetek ilyen bolond??
-Én!És legyen ez elég!Szülsz nekem,ha tetszik,ha nem!-megfogta a kezem és lerántotta az asztalra,amitől elkezdtek csörömpölni az asztalon lévő tányérok.Én azonnal visszahúztam a karom és körülnéztem.Az étteremben hatalmas gyend lett.Még a légy zümmögése is tisztán hallható volt.Mindenki minket bámult
-Menjünk!-pattantam fel a helyemről,majd elkezdtem öltözni,aztán felöltöztetni Emily-t.Sully követte a pédám.Kifele menet Rich még megfogta a kezem
-Minden rendben Dr.B?-kérdezte suttogva,nehogy valaki meghallja,de nem sok sikerrel.Én bólintottam,majd Sully megragadta a srác ingét
-Na ide figyelj te kis suhanc!Szálj re Temperance-ről,mert nagyon megbánod!Világos?Nagyon nagyra vagy magaddal,de kisebb lesz az arcod,mikor beverem!-sziszegte a fogai között
-Fejezd be Sully!-megfogtam a kezét és elráncigáltam az ajtóig,de Rich keresi a bajt,mert utánunk szólt
-Nem félek magától.Talán azt hiszi,hogy mindenkinél erősebb,de figyelje meg,valaki meg fogja dönteni a hitét!-Tim ingerülten megfordult.Ugyanazt a tekintetet láttam a szemeiben,mint mikor megvert vagy mikor majdnem megfojtott.Közelebb ment a fiúhoz és megpróbálta megütni,de az első próbálkozása kudarcba fulladt,azonban a második nagyon is célt ért.Az emebrek próbálták őket szétszedni,de Sully teljesen vak lett
-Azt hiszed,nagyfiú vagy?Valójában csak egy szánalmas kis senki,aki még a fenekét sem tudja kitörölni mama nélkül!-újra megütötte,közben pedig szorította Rich ingét és felemelte a földről a srácot.A fiú védekezett és jól orrba nyomta Tim-et.Innentől kezdve hatalmas balhé keveredett.Egymást követték a pofonok,míg végül sikerült lefogni a két férfit.Összesen 8 erős férfi nyomta a földhöz a két embert,akik szép lassan lenyugodtak.Illetve az egyikük,vagyis Rich.Az étterem vezetője odajött hozzám
-Sajnálom Dr.Brennan,de sajnos távozniuk kell!-hát persze.Mi mást is várhattam volna Sully-tól?!Kitiltat a kedvenc helyemről,onnan,ahova a legtöbb jó emlékem fűződik
-Megértem.És sajnálom!-megragadtam Tim karját,aki közben épp feltápászkodott
-Dr.Brennan!-szólt utánam a főnök-Önt bármikor szívesen látjuk,de a botrányokat nem tűröm,tehát ha ide jön,kérem ne hozza magával a barátját!-hangja kemény volt és egyben kedves is.Éreztem,hogy tényleg nem rám haragszik
-Maga is akar?-szólalt meg ismét Sully és megindult,de én kirángattam
-Nem vagy normális!Mégis mit képzelsz?!-támadtam rá azonnal,miután becsukódott az ajtó-Hogy csak úgy nekiugrasz akinek akarsz?Azt hiszed,hogy olyan erős vagy pedig valójában te vagy a leggyengébb az összes férfi közül,akit ismerek!Szánalmas vagy!Nincs benned semmi tartás!-megütött.Itt,az utca kellős közepén,a lányom előtt.Ehhez már bátorság kell-Most azt hiszed,hogy te győztél,mert meg tudsz verni egy nőt?Ha tudnálak bántani,ha nem tartana vissza semmi és senki,már rég a börtönben csücsülnél!-most a másik oldalról kaptam egy pofont
-Nem volt elég?-kérdezte gúnyosan,de érezni lehetett a hangján,teljesen elképedt attól,hogy fellázadtam ellene.Mosolyogni kezdtem,aztán felnevettem
-Röhelyes vagy!-suttogtam,miközben közelebb hajoltam hozzá.Megfordultam és menni készültem,de ő megfogta a kezem
-Most azt hiszed,legyőztél!De jól figyelj,mert csak egyszer mondom el!A háború,csak most kezdődik!-ezt ő is ugyanúgy mondta,mint az imént én neki.Az arcomba súgta,s közben ördögi vigyor ült ki az arcára-Legyél észnél,mert egy pillanat alatt elveszíthetsz mindent!-nagyon nem tetszik ez nekem.Mindigis utáltam a fenyegetéseket,de tudom,hogy Tim be is tartja,amit mond.Félek..Szorosan fogom a lányom kezét,aki toporzékol,hogy vegyem fel.Még kicsi.Nem tud sokat sétálni..
-Nem félek!-sziszegtem összezárt fogakkal,mint egy kígyó
-Szerintem pedig nagyon is félsz Temperance!És ezt be is bizonyítom!Könyörögni fogsz,hogy bocsássak meg!Könyörögni fogsz majd a lányod életéért!-ezt már emelt hanggal mondta.Elállt a lélegzetem.A lányom élete?Képes lenne bántani???Igen..Képes rá..Mereven néztem a szemébe,melyből önelégültség sugárzott,közben pedig könnyek gyűltek a sajátomban
-Nem teheted!-nyökögtem minimálisan halk hangon
-Kipróbálod?-kérdezte gúnyosan.Nem tudtam,hogy mit feleljek.Nem kockáztathatom a lányom egy kis makacsság miatt!
-Nem..Sully..Kérlek..Ne bántsd őt!Ő az életem!-szánalmas,ahogy könyörgök,de nem tehetek mást
-Tudom.Csak vele tudlak megfogni..Na meg persze most már Booth-tal is-nevette
-Mit akarsz,mit tegyek?-suttogtam a lehető leghalkabban,mintha azt akarnám,hogy meg se hallja
-Kérj bocsánatot.Ez nekem bőven elég!-vigyorgott még mindig öntelten.Hihetetlen,hogy ennyire tudja,mit csinál
-Sajnálom!-ezt nagyon nehéz volt megtenni,de így nem eshet baja senkinek..Illetve Emily-nek biztos nem
-Megértem.És sajnálom!-megragadtam Tim karját,aki közben épp feltápászkodott
-Dr.Brennan!-szólt utánam a főnök-Önt bármikor szívesen látjuk,de a botrányokat nem tűröm,tehát ha ide jön,kérem ne hozza magával a barátját!-hangja kemény volt és egyben kedves is.Éreztem,hogy tényleg nem rám haragszik
-Maga is akar?-szólalt meg ismét Sully és megindult,de én kirángattam
-Nem vagy normális!Mégis mit képzelsz?!-támadtam rá azonnal,miután becsukódott az ajtó-Hogy csak úgy nekiugrasz akinek akarsz?Azt hiszed,hogy olyan erős vagy pedig valójában te vagy a leggyengébb az összes férfi közül,akit ismerek!Szánalmas vagy!Nincs benned semmi tartás!-megütött.Itt,az utca kellős közepén,a lányom előtt.Ehhez már bátorság kell-Most azt hiszed,hogy te győztél,mert meg tudsz verni egy nőt?Ha tudnálak bántani,ha nem tartana vissza semmi és senki,már rég a börtönben csücsülnél!-most a másik oldalról kaptam egy pofont
-Nem volt elég?-kérdezte gúnyosan,de érezni lehetett a hangján,teljesen elképedt attól,hogy fellázadtam ellene.Mosolyogni kezdtem,aztán felnevettem
-Röhelyes vagy!-suttogtam,miközben közelebb hajoltam hozzá.Megfordultam és menni készültem,de ő megfogta a kezem
-Most azt hiszed,legyőztél!De jól figyelj,mert csak egyszer mondom el!A háború,csak most kezdődik!-ezt ő is ugyanúgy mondta,mint az imént én neki.Az arcomba súgta,s közben ördögi vigyor ült ki az arcára-Legyél észnél,mert egy pillanat alatt elveszíthetsz mindent!-nagyon nem tetszik ez nekem.Mindigis utáltam a fenyegetéseket,de tudom,hogy Tim be is tartja,amit mond.Félek..Szorosan fogom a lányom kezét,aki toporzékol,hogy vegyem fel.Még kicsi.Nem tud sokat sétálni..
-Nem félek!-sziszegtem összezárt fogakkal,mint egy kígyó
-Szerintem pedig nagyon is félsz Temperance!És ezt be is bizonyítom!Könyörögni fogsz,hogy bocsássak meg!Könyörögni fogsz majd a lányod életéért!-ezt már emelt hanggal mondta.Elállt a lélegzetem.A lányom élete?Képes lenne bántani???Igen..Képes rá..Mereven néztem a szemébe,melyből önelégültség sugárzott,közben pedig könnyek gyűltek a sajátomban
-Nem teheted!-nyökögtem minimálisan halk hangon
-Kipróbálod?-kérdezte gúnyosan.Nem tudtam,hogy mit feleljek.Nem kockáztathatom a lányom egy kis makacsság miatt!
-Nem..Sully..Kérlek..Ne bántsd őt!Ő az életem!-szánalmas,ahogy könyörgök,de nem tehetek mást
-Tudom.Csak vele tudlak megfogni..Na meg persze most már Booth-tal is-nevette
-Mit akarsz,mit tegyek?-suttogtam a lehető leghalkabban,mintha azt akarnám,hogy meg se hallja
-Kérj bocsánatot.Ez nekem bőven elég!-vigyorgott még mindig öntelten.Hihetetlen,hogy ennyire tudja,mit csinál
-Sajnálom!-ezt nagyon nehéz volt megtenni,de így nem eshet baja senkinek..Illetve Emily-nek biztos nem
***
Hol van ennyi ideig Brennan?Szerintem már nagyon hosszú ideje ez lesz a legszebb estéje.Végre bepótolhatja az elveszett karácsonyt,amit Booth nélkül töltött.A tervem hibátlan és megtörhetetlen.Sully semmire sem fog rájönni,mivel még Brennan sem tudja.Majd tuti fog egy kicsit tiltakozni,de biztos vagyok benn,hogy sikerülni fog.Újra összehozom őket!Mesés lesz!Talán a "csapat" tagjai közül engem dob fel a legjobban ez az egész.Cam is örül,de félti Brenn-t.Persze megértem.De én megígértem a barátnőmnek,hogy nem eshet baja és ezt be is tartom!Mivel Emily ma nálam lesz,így attól sem kell tartanom,hogy Sully esetleg rajta keresztül fenyegeti majd Temperance-t.Tudom,hogy ma minden össze fog jönni!Hodgins is ellenezte az elején ezt az egész ötletet.Veszélyesnek találja.Igazából nem is Tempe-t félti,hanem engem és a fiúnkat.Attól fél,hogy Sully minket vesz majd célba az elgondolásomért.Én azonban nem engedtem neki és eddig pontosan úgy alakul minden,ahogy elterveztem.Tökéletes.Lassan visszajön az ebédről,Sully pedig hosszú időre kikerül a képből...És már itt is van!
-Szia édesem!Hogy vagy?Milyen volt az ebéd?-látszik rajt,hogy nagyon kivan.Szegényem!Vajon mi történt?
-Rossz.De most hagyjuk ezt Angie.Inkább azt áruld el,hogy miért nem veled mentem enni,ahogy megbeszéltük?Mert én azt hittem,hogy nem kerülsz engem!-nagyon fel van dúlva.Muszáj tudnom,hogy mi történt!Most azonban ezt nem lehet.Nem tudom,hogy milyen belső érzés késztet mindig arra,hogy az emberek kibeszéljék nekem a lelküket,de nem bírom megállni.Egyszerűen mindent tudnom kell!
-Biztos?-nem hagyhattam szó nélkül-Megvert?-kérdeztem,kicsit félve a választól
-Nem..Illetve kaptam 2 pofont,de az nem számít.Most kérlek ne beszéljünk erről Angela!Majd..-látszott rajt,hogy nagyon próbálja leplezni szomorúságát,de én mindent kiszemelek.Most úgy megvigasztalnám!De miért is ne?Megtehetem!Lassan 16:00.Már szürkület van és talán fél óra múlva teljesen sötét lesz odakinn.Akkor elérkezik az idő..
-Rendben.De tudnod kell,hogy ha szükséged van rám,akkor én itt vagyok neked!-megöleltem,már amennyire a sebei engedték,majd ott hagytam egyedül a laborban.Tudom,hogy hamarosan vidám lesz és végre életre kel a "halott" Brennan!
(Egy 3/4 óra múlva)Itt az idő.Mindenki a helyén van,én elvezetem Brennan-t a találkahelyre,aztán elmegyek Emily-ért,visszajövünk és várom a fejleményeket.Már nagyon izgulok!
-Szia szívem!-köszöntem vidáman
-Szia Angela-nagyon le van hangolva,de a tervem majd felborzolja az érzelmeit
-Ugyan már!Ne legyél ilyen bús!-nyögtem,majd megragadtam a jobb kezét
-Minden rendben Angela!Jól vagyok és egyáltalán nem vagyok szomorú!-na szép.A szokásos "védekezés"
-Oké.Gyere!Garantálom,hogy fel fogsz vidulni!-elkezdtem a lépcső felé húzni
-Miért megyünk a tetőre?-miért tetteti mindig,hogy semmit sem ért??Végre felértünk
-Ne aggódj!Minden el van rendezve!Bízz bennem!-ő teljesen össze volt zavarodva,én pedig kilöktem az ajtón,majd becsuktam és leszaladtam a földszintre
***
Mi a fene folyik itt?Mit keresek a tetőn?Vajon Angela miért hozott ide?...Most azt hiszem,megkaptam a választ a kérdéseimre.Drága barátnőm tényleg tervezett valamit..Booth ott állt előttem,azzal a hihetetlen charme-jával és engem bámult a mély barna szemeivel.Gyorsan megfordultam és le akartam menni,de ő megállított.
-Ne menj el!-suttogta a fülembe.Beleremegtem
-Nem kockáztathatok Booth!Egyszer már majdnem lebuktunk és még egyszer már nem akarom ezt átélni.Nem kockáztathatom a lányom életét!-talán ezt nem kellett volna kimondanom,de annyira elvarázsolt!Néha,mikor vele vagyok,tényleg el tudom hinni,hogy létezik varázslat.
-Hát ezzel fenyeget az a szemétláda?-ránéztem,amit lehet,hogy nem kellett volna,mert utána már nem tudtam elfordulni.Hihetetlen,hogy ennyire "megigéz"!Ez annyira irracionális!-Ha engeded,akkor megvédlek titeket!
-És mégis hogyan?Régen más volt Booth!-tudom,hogy szeretne megint az a hős lenni,mint régen,de nem látom reményét ennek
-Egyedül szeretnéd megoldani?-éreztem a hangjában,hogy ha esetleg igent mondok,akkor rám fogja hagyni,viszont tudom,hogy soha nem nyugodna bele
-Nem erről van szó..Én csak..Csak félek,hogy elveszítem őt vagy téged...Angela-ékat..Én csak..Nem akarok kockáztatni-nyögtem ki végül
-Mi..Én segíthetek!-búgta meggyőzően
-Mégis hogyan?Nincs semmi befolyásod!Ő FBI-os Booth!Hiszen te tudod a legjobban,hogy miket lehet elérni ezzel!-már nem láttam a könnyeimtől és minél hamarabb szeretnék kiszabadulni ebből a helyzetből.De ekkor megpillantottam valamit..
-Seeley Booth különleges ügynök,FBI!-hallottam meg az ismerős szöveget.Valami furcsán jó érzés töltött el.Valami,amit már régen nem éreztem,valami,amit elnyomtam magamban,egészen mostanáig-Így van-szólalt meg újra-Tényleg nagyon jól tudom,hogy mit tehet Sully az FBI-os köreivel és biztos lehetsz benne,hogy én meg tudom tenni ugyanazt!-közelebb jött én pedig csak ámultam.Hogy csinálta?Mármint sejtettem,hogy mivel elég jó volt,ezért visszaveszik,de ilyen hamar?-Angela mindent eltervezett és hidd el,nem lesz gond!-mondta még mindig azon az elképesztően nyugodt hangon,közben pedig átkarolt-Neked csak az a dolgod,hogy legyen egy jó napod!-megcsókolt én pedig képtelen voltam tiltakozni.Csak az járt a fejemben,hogy végre vele lehetek és most tényleg vele!Csak vele..-Ó..!-hallottam újra a hangját,mikor elengedett-Majd' elfelejtettem!Mikor elmentem,már meg volt a karácsonyi ajándékod és még nem volt alkalmam odaadni!-előhúzott a zsebéből egy dobozt.Jól tudtam,hogy mi ez..Ez AZ a doboz!Teljesen elakadt a lélegzetem.Most mit mondjak?Mit tegyek?Te jó ég!-Remélem tetszik!-kinyitotta a bársonnyal bevont puha anyagú kis fekete dobozkát,melyben egy gyönyörű gyűrű volt.Noha láttam már szebbet is,nekem ez volt a tökéletes.Azonban mégsem tudtam hozzászólni-Papi adta még a nagyinak és most szeretném,ha a tied lenne.Gyere hozzám feleségül!-az utolsó mondatot már úgy suttogta.Nagyon érzéki volt és én egyszerűen nem bírtam megszólalni.Nem ment.Nyitottam a szám,de egy árva hang sem jött ki rajta.Ez annyira..Olyan mesébe illő!Csak állok és bámulom azt a csodás ékszert és csak annyit szeretnék mondani,hogy igen,bármikor,mégsem megy.Összecsukta a gyűrű aprócska koporsóját,majd a kezei közé rejtette.Olyannyira pici volt és Booth-nak pedig akkora a keze,hogy teljesen eltüntette az ajándékom.Mire feleszméltem,már csak a szomorú arcát láttam.Pontosan ugyanazt a fájdalmat,amit én magam is érezni szoktam.A sivár visszautasítás.
-Miért raktad el?-kérdeztem értetlenül,mikor végre visszatért a hangom-Én..Csak nem számítottam rá.Még nem is válaszoltam.Vagy esetleg meggondoltad magad?-ámbár tudtam a választ,mégis féltem..
-Dehogy!-mondta zavartan és újra előkotorta a kis fekete bársonyborítású dobozkát-Azt hittem,hogy már nem szeretnéd!-mormogta maga elé kicsit letörten
-Hát ezt vetted ki a viselkedésemből?-tudakoltam lágyan,aztán odabújtam hozzá,ő pedig egy pillanatot várt,majd visszaölelt és úgy maradtunk.A fejét ráhajtotta az enyémre-Szeretlek!-súgtam,közben pedig a szemem egy pillanatra sem nyitottam ki,nehogy elillanjon ez a pillanat-És igen!Yes,ja,da,oui,ano,naí,hai,sí,igen,minden nyelven!-még jobban hozzábújtam.Úgy éreztem,hogy már el sem szakadhatok tőle,mert abba mindketten belehalunk.Mit számít,hogy mit gondolok racionálisnak vagy mit sem,mielőtt találkoztam Booth-tal,a szerelemben sem hittem és most tessék.Itt van és nem szabadulok tőle,akárhogy próbálkozom.Így hát minek ellenkezzek?Lassan megcsókolt,én pedig örömmel viszonoztam.Bár pulcsiban voltam,mégsem fáztam.Inkább melegem volt.Talán épp mert Ő ott volt mellettem.Forróság lepte el az egész testem és legszívesebben levetkőztem volna.De Booth másképp gondolta
-Nem fázol?Odaadom a zakóm-már kezdte is levenni és én nem bántam
-Nem kell-feleltem könnyedén-Ha kéne,elkértem volna!
-A régi Bones!-megcsókolta a homlokom,aztán elkezdte visszavenni a felsőjét,de én megállítottam
-Ne!-súgtam,majd a szájához hajoltam.Az ajkai érintése szinte égetett.Az az érzés,ami akkor kerít hatalmába,mikor vele vagyok,az elmondhatatlan
-Biztos ezt szeretnéd?-nem mondtam semmit,válaszként újra megcsókoltam.Lassan a pulcsim alá nyúlt és a derekamra helyezte a kezét.Gyengéd érintése egyre feljebb csúszott,közben pedig mindvégig éberen figyelte minden mozdulatom.Nem akart fájdalmat okozni.Biztos voltam benn,hogy ő is szeretné.Velem akar lenni és nem számít,hogy milyen hideg is van valójában.Levettem a pulcsim,aztán a többi felsőm,mert Booth nem lett volna rá képes úgy,hogy ne okozott volna fájdalmat.Csak egy melltartó takarta a felső testem egy részét,mégsem fáztam.Még mindig pokolian melegem volt!Booth mindkét kezével végigsimította a sérüléseimet.Tudtam,hogy mire gondol
-Hogy volt erre képes?!-suttogta megdöbbenten-Ez egy állat!De ne félj!Többé nem teheti meg!-megcsókolt,aztán ős is nekiállt vetkőzni.A földre került ruhákat gondosan leterítette,hogy kényelmesebb legyen mindkettőnknek,de engem már semmi sem érdekelt.Lehetett volna -20° is,mégsem fáznék és tudom,hogy neki sincs a gondja a hideggel.Letérdeltünk.Ő velem szemben volt és minden mozdulatát gyengédre intézte.A végtelenségig bírtam volna mellette.Csak ő,csakis Booth járt a fejemben.A mozdulatai,az érintése,a hangja,minden,ami vele kapcsolatos.Minden,ami Ő!
-És mégis hogyan?Régen más volt Booth!-tudom,hogy szeretne megint az a hős lenni,mint régen,de nem látom reményét ennek
-Egyedül szeretnéd megoldani?-éreztem a hangjában,hogy ha esetleg igent mondok,akkor rám fogja hagyni,viszont tudom,hogy soha nem nyugodna bele
-Nem erről van szó..Én csak..Csak félek,hogy elveszítem őt vagy téged...Angela-ékat..Én csak..Nem akarok kockáztatni-nyögtem ki végül
-Mi..Én segíthetek!-búgta meggyőzően
-Mégis hogyan?Nincs semmi befolyásod!Ő FBI-os Booth!Hiszen te tudod a legjobban,hogy miket lehet elérni ezzel!-már nem láttam a könnyeimtől és minél hamarabb szeretnék kiszabadulni ebből a helyzetből.De ekkor megpillantottam valamit..
-Seeley Booth különleges ügynök,FBI!-hallottam meg az ismerős szöveget.Valami furcsán jó érzés töltött el.Valami,amit már régen nem éreztem,valami,amit elnyomtam magamban,egészen mostanáig-Így van-szólalt meg újra-Tényleg nagyon jól tudom,hogy mit tehet Sully az FBI-os köreivel és biztos lehetsz benne,hogy én meg tudom tenni ugyanazt!-közelebb jött én pedig csak ámultam.Hogy csinálta?Mármint sejtettem,hogy mivel elég jó volt,ezért visszaveszik,de ilyen hamar?-Angela mindent eltervezett és hidd el,nem lesz gond!-mondta még mindig azon az elképesztően nyugodt hangon,közben pedig átkarolt-Neked csak az a dolgod,hogy legyen egy jó napod!-megcsókolt én pedig képtelen voltam tiltakozni.Csak az járt a fejemben,hogy végre vele lehetek és most tényleg vele!Csak vele..-Ó..!-hallottam újra a hangját,mikor elengedett-Majd' elfelejtettem!Mikor elmentem,már meg volt a karácsonyi ajándékod és még nem volt alkalmam odaadni!-előhúzott a zsebéből egy dobozt.Jól tudtam,hogy mi ez..Ez AZ a doboz!Teljesen elakadt a lélegzetem.Most mit mondjak?Mit tegyek?Te jó ég!-Remélem tetszik!-kinyitotta a bársonnyal bevont puha anyagú kis fekete dobozkát,melyben egy gyönyörű gyűrű volt.Noha láttam már szebbet is,nekem ez volt a tökéletes.Azonban mégsem tudtam hozzászólni-Papi adta még a nagyinak és most szeretném,ha a tied lenne.Gyere hozzám feleségül!-az utolsó mondatot már úgy suttogta.Nagyon érzéki volt és én egyszerűen nem bírtam megszólalni.Nem ment.Nyitottam a szám,de egy árva hang sem jött ki rajta.Ez annyira..Olyan mesébe illő!Csak állok és bámulom azt a csodás ékszert és csak annyit szeretnék mondani,hogy igen,bármikor,mégsem megy.Összecsukta a gyűrű aprócska koporsóját,majd a kezei közé rejtette.Olyannyira pici volt és Booth-nak pedig akkora a keze,hogy teljesen eltüntette az ajándékom.Mire feleszméltem,már csak a szomorú arcát láttam.Pontosan ugyanazt a fájdalmat,amit én magam is érezni szoktam.A sivár visszautasítás.
-Miért raktad el?-kérdeztem értetlenül,mikor végre visszatért a hangom-Én..Csak nem számítottam rá.Még nem is válaszoltam.Vagy esetleg meggondoltad magad?-ámbár tudtam a választ,mégis féltem..
-Dehogy!-mondta zavartan és újra előkotorta a kis fekete bársonyborítású dobozkát-Azt hittem,hogy már nem szeretnéd!-mormogta maga elé kicsit letörten
-Hát ezt vetted ki a viselkedésemből?-tudakoltam lágyan,aztán odabújtam hozzá,ő pedig egy pillanatot várt,majd visszaölelt és úgy maradtunk.A fejét ráhajtotta az enyémre-Szeretlek!-súgtam,közben pedig a szemem egy pillanatra sem nyitottam ki,nehogy elillanjon ez a pillanat-És igen!Yes,ja,da,oui,ano,naí,hai,sí,igen,minden nyelven!-még jobban hozzábújtam.Úgy éreztem,hogy már el sem szakadhatok tőle,mert abba mindketten belehalunk.Mit számít,hogy mit gondolok racionálisnak vagy mit sem,mielőtt találkoztam Booth-tal,a szerelemben sem hittem és most tessék.Itt van és nem szabadulok tőle,akárhogy próbálkozom.Így hát minek ellenkezzek?Lassan megcsókolt,én pedig örömmel viszonoztam.Bár pulcsiban voltam,mégsem fáztam.Inkább melegem volt.Talán épp mert Ő ott volt mellettem.Forróság lepte el az egész testem és legszívesebben levetkőztem volna.De Booth másképp gondolta
-Nem fázol?Odaadom a zakóm-már kezdte is levenni és én nem bántam
-Nem kell-feleltem könnyedén-Ha kéne,elkértem volna!
-A régi Bones!-megcsókolta a homlokom,aztán elkezdte visszavenni a felsőjét,de én megállítottam
-Ne!-súgtam,majd a szájához hajoltam.Az ajkai érintése szinte égetett.Az az érzés,ami akkor kerít hatalmába,mikor vele vagyok,az elmondhatatlan
-Biztos ezt szeretnéd?-nem mondtam semmit,válaszként újra megcsókoltam.Lassan a pulcsim alá nyúlt és a derekamra helyezte a kezét.Gyengéd érintése egyre feljebb csúszott,közben pedig mindvégig éberen figyelte minden mozdulatom.Nem akart fájdalmat okozni.Biztos voltam benn,hogy ő is szeretné.Velem akar lenni és nem számít,hogy milyen hideg is van valójában.Levettem a pulcsim,aztán a többi felsőm,mert Booth nem lett volna rá képes úgy,hogy ne okozott volna fájdalmat.Csak egy melltartó takarta a felső testem egy részét,mégsem fáztam.Még mindig pokolian melegem volt!Booth mindkét kezével végigsimította a sérüléseimet.Tudtam,hogy mire gondol
-Hogy volt erre képes?!-suttogta megdöbbenten-Ez egy állat!De ne félj!Többé nem teheti meg!-megcsókolt,aztán ős is nekiállt vetkőzni.A földre került ruhákat gondosan leterítette,hogy kényelmesebb legyen mindkettőnknek,de engem már semmi sem érdekelt.Lehetett volna -20° is,mégsem fáznék és tudom,hogy neki sincs a gondja a hideggel.Letérdeltünk.Ő velem szemben volt és minden mozdulatát gyengédre intézte.A végtelenségig bírtam volna mellette.Csak ő,csakis Booth járt a fejemben.A mozdulatai,az érintése,a hangja,minden,ami vele kapcsolatos.Minden,ami Ő!
***
Hosszú ideje csak feküdtünk a földön.Még mindig nem fáztam és tudtam,hogy ő sem.Csodálatos érzés volt,ahogy átkarolt.Jól tudtuk,hogy senki nem zavarhat meg minket,így nem féltünk.Beszélgettünk.Hallgattam a történetét.Nem is a történetét,inkább a hangját.Olyan jó volt újra mellettem tudni!Nem is tudom,hogy mikor éreztem magam utoljára ilyen jól.Az éjszaka takart minket és ahogy ott feküdtünk,még a hó is elkezdett szállingózni.Nagy pelyhekben hullott és ahogy a testünkhöz ért,azonnal elolvadt.Booth betakart.Felülmúlhatatlan ez az érzés.
-...Meglőttek,én pedig elbújtam egy bokor mögött,nehogy újra eltaláljanak-hallgattam a mesét.Szinte csilingelt a fülemben a hangja-Aztán a következő emlékem már az volt,hogy egy hatalmas házban ébredtem,ahol csak nők voltak.Abból,ahogy néztek rám,még életükben nem láttak férfit.Össze-vissza viháncoltak zavarukban.Az egyetlen,aki magánál volt,az a ház legidősebb tagja,egy öreg néni volt.Nina-nak hívták.Kedves nő,de cseppet sem volt ínyére,hogy a lányai rám találtak.Ez a hely elég civilizálatlannak tűnt.A legközelebbi város is kilométerekre található,telefon pedig semmi.Egy sem volt a közelben.Azok a nők mindent maguknak termesztettek és tenyésztettek.Teljesen el voltak zárva a külvilágtól.Olyan volt ott,mint egy kalitkában vagy mint a sivatag közepén.Tudod,hogy van kiút,de merre?Elég súlyos sérülést kaptam,így sokáig kellett ott feküdnöm.Ha tudnád,hogy hányszor próbáltam megszökni!De ők okosabbak voltak.Mindig rám találtak és én soha nem leltem meg a legközelebbi várost.Úgy éreztem magam,mint egy fogoly.Végül Nina úgy döntött,hogy örökre ott maradok és segítek azoknak a lányoknak,hogy teherbe essenek.Persze én nem egyeztem bele.Sosem tettem volna.Azonban egy éjszakán rólad álmodtam-hangja elhalkult.Éreztem,hogy ez nem épp kedvező téma számára-Olyan valósághű volt,hogy azt hittem te vagy az ágyamban-Booth levette rólam a kezét és felült-Sajnálom!-motyogta az arca elé tett kezeibe-Sosem akartam lefeküdni egyikkel sem!-úgy védekezett!Pedig ha tudná,hogy felesleges!Hiszen nem az ő hibája
-Nem a te hibád!Férfi vagy.Neked is vannak szükségleteid és nem tehetsz róla,hogy azon az éjjelen,mikor épp ejakulációd volt,odament egy lány!Ő használta ki az alkalmat,valószínű még maga sem tudta,hogy mit tesz.Hiszen ha még nem látott férfit,akkor nem is ismerheti ezt a nemet és szinte biztos vagyok benn,hogy Nina mondta neki,hogy legyen a közeledben!Ez nem a te hibád!-megöleltem és megcsókoltam,majd visszafeküdtünk,ő pedig folytatta a mesélést
-Hiába épültem fel,nem bírtam eljönni.Már nem azért,mert fogalmam sem volt,hogy merre induljak vagy mert visszatartottak,hanem mert tudnom kellett,hogy a lány teherbe esett-e
-És?-szóltam bele.Elég türelmetlen vagyok,mert engem is nagyon érdekel,hogy mi történt
-Nem.Vártam 2 hónapot,addig tudtak hazudni,de aztán mikor nem nőtt a hasa,végül otthagytam őket.Az a nő,aki az ágyamban volt akkor éjjel,megmutatta,hogy merre találom a várost.Igazából ő is ugyanolyan áldozat volt,mint én.Végre kiszabadultam arról a helyről.Végül megtaláltam a várost és onnan ha úgy vesszük már nem is volt olyan nehéz eljutni ide
-De nem volt pénzed.Akkor hogyan..?
-Látták,hogy katona vagyok,így segítettek.Bár szerintem senki sem értette,hogy hogyan kerültem oda-egy kis szünetet tartott,majd újra megszólalt-Fel kéne öltöznünk!
-Én nem fázom-feleltem.Olyan nyugtató volt mellette feküdni,hogy nem akartam felkelni
-Lassan már a hó sem olvad el rajtunk!-hajolt fölém mosolyogva
-Hát ahhoz még idő kell,hogy ez az állítás igaz legyen-megcsókolt,aztán felkelt és öltözni kezdett
-Neked is fel kéne venned a ruháid,mert nagyon meg fogsz fázni!-igaza lehet.De ha ez így van,akkor már meg is fáztam.Bár én nem érzem-Segítsek?
-Nem.Menni fog egyedül is-nevettem rá,bár tudtam,hogy komolyan gondolja.
-Hiába épültem fel,nem bírtam eljönni.Már nem azért,mert fogalmam sem volt,hogy merre induljak vagy mert visszatartottak,hanem mert tudnom kellett,hogy a lány teherbe esett-e
-És?-szóltam bele.Elég türelmetlen vagyok,mert engem is nagyon érdekel,hogy mi történt
-Nem.Vártam 2 hónapot,addig tudtak hazudni,de aztán mikor nem nőtt a hasa,végül otthagytam őket.Az a nő,aki az ágyamban volt akkor éjjel,megmutatta,hogy merre találom a várost.Igazából ő is ugyanolyan áldozat volt,mint én.Végre kiszabadultam arról a helyről.Végül megtaláltam a várost és onnan ha úgy vesszük már nem is volt olyan nehéz eljutni ide
-De nem volt pénzed.Akkor hogyan..?
-Látták,hogy katona vagyok,így segítettek.Bár szerintem senki sem értette,hogy hogyan kerültem oda-egy kis szünetet tartott,majd újra megszólalt-Fel kéne öltöznünk!
-Én nem fázom-feleltem.Olyan nyugtató volt mellette feküdni,hogy nem akartam felkelni
-Lassan már a hó sem olvad el rajtunk!-hajolt fölém mosolyogva
-Hát ahhoz még idő kell,hogy ez az állítás igaz legyen-megcsókolt,aztán felkelt és öltözni kezdett
-Neked is fel kéne venned a ruháid,mert nagyon meg fogsz fázni!-igaza lehet.De ha ez így van,akkor már meg is fáztam.Bár én nem érzem-Segítsek?
-Nem.Menni fog egyedül is-nevettem rá,bár tudtam,hogy komolyan gondolja.
Néhány perc elteltével már újra a karjaiban voltam.El sem szeretnék tőle szakadni!Annyira hiányzott,hogy az elmondhatatlan és leírhatatlan.át kell élni,hogy valaki megértse.
-Most te mesélj!Hogy került a képbe megint ez a disznó?-kérdezte lágyan,mégis éreztem a hangjában valamiféle dühöt
-Most ne..-feleltem terelésként
-Mondd el!Hogyan jöttél vele újra össze?-miért kell mindenkinek faggatóznia,ha én azt mondom,hogy nem?!
-Már jó ideje magamba voltam fordulva.Megszültem Emily-t,de rá sem bírtam nézni.Angela nevelte.Volt,hogy napokon keresztül nem is láttam,de még a házunk közelébe sem mentem.Aztán egyik nap Angela felkeresett,hogy beszéljen velem.Persze már nem ez volt az első alkalom.Azt mondta,lépjek tovább,mert már nem jössz vissza én pedig nagyon kiakadtam-remegett a hangom és könnyek gyűltek a szemembe.Nem volt olyan régi az az érzés-Kimentem a temetőbe..Hozzád..Megkérdeztem,hogy te mit szeretnél.Sully mögém lépett és megérintette a vállam.Akkor még nem gondoltam semmire,de később úgy véltem,hogy talán ez olyan jel volt,olyan válasz,amiről még te beszéltél nekem,így mikor össze akart velem jönni,én nem tiltakoztam.Bár végig rád gondoltam...Aztán egyre kevesebbet volt velem és egyre többet dolgozott.Angela azt mondta,hogy megcsal,de én ügyet sem vetettem rá.És lám!Milyen igaza volt-kínomban már nevettem a saját hülyeségemen-Mikor rájöttem,hogy megcsal,kiakadtam,ő pedig megütött és a lányommal fenyegetett.Mikor te megjöttél,én gondolkodás nélkül lázadtam ellene.El akartam hagyni.Akkor vert meg nagyon.Nem beszélhetek veled és nem lehetünk egy légtérbe sem.Ma meg akartam győzni a Royal-ban,hogy hadd lásd a lányod,mire ő kiakadt és nemet mondott.Arra hivatkozott,hogy már ő az apja,bár nem szereti,de szülök neki gyereket és akkor minden megváltozik.Én nemet mondtam.Mikor elhagytuk az éttermet,illetve kidobtak minket,mert Sully verekedett,de ez most lényegtelen,na szóval elhagytuk az éttermet,én pedig őt akartam elhagyni.Angela és Cam azt mondták,hogy már ők is tudják és megvédenek.Valójában azonban nem ez adott erőt.Nem tudom,hogy mi volt az.Olyanokat vágtam a fejéhez,ami elég sértő és természetesen ő sem hallgatta szívesen.Megütött,aztán megfenyegetett.A lányom életével!..Én tényleg azt hittem,hogy te küldted nekem..-már nem bírtam visszatartani a könnyeimet.Fájt,hogy ezt ki kellett mondanom,de tudom,hogy neki muszáj volt.Megölelt és nyugtatott
-Nem lesz semmi baj!Hidd el,a lányunk is rendben lesz és te is!Már azóta nem kedvelem őt,mióta itthagyott és elutazott a hajóján.Nem volt fair és tudom,hogy téged is megbántott-nagyon jólesett a karjaiban lenni.Most már elhiszem..Hiszek neki
(ajtócsapódás és a pár szétugrik)
Itt van!De hogyan?Hogy talált meg?Nem lehet!Miért hittem el,hogy minden rendben lesz?Olyan naiv vagyok!Fegyver van a kezében,a szemében pedig elsöpörhetetlen düh.Még soha senkiben nem láttam hasonlót.Akkor sem,mikor megvert.Nem állítom,hogy létezik pokol,de ha igen,akkor benne az van.A pokol tüze ég a tekintetében.
-Ne tegyél olyat,amit később megbánnál!-valahogy úgy érzem,sosem fogja megbánni,ha bármelyikünket is megöli.Sőt nem is érzem..Tudom!-Kérlek tedd le a fegyvert Sully!-lassan közeledtem hozzá,kinyújtott kezekkel,hogy ha véletlen sikerülne,akkor el tudjam venni a pisztolyt.Azonban egy csepp kegyelmet sem láttam rajt.Semmit,ami enyhítene bosszúvágyán,én mégsem adtam fel.Óvatosan megfogtam a kezében lévő kibiztosított fegyvert.A csöve hideg volt,de nem élvezhettem sokáig.Rámnézett.A tekintete még most sem sugárzott semmi megbocsátást-Kérlek!-suttogtam könnyes szemekkel,de rá semmi sem volt már hatással.Mint egy őrült gépezet,ami megállíthatatlan.Megrántotta a kezét és vele együtt azt is,amit benne tartott,majd a nyelével fejbevágott.Én a földre kerültem.Nagyon szédülök és azt hiszem,kettős látásom van.Fáj a fejem..De nem adhatom fel!Tennem kell valamit!
-Nyugodj meg Sully!-hallottam meg Booth hangját-Ne tedd ezt jó?!-nem tűnt valami magabiztosnak.Ha már ő sem az,akkor én miért legyek?
-Miért kéne megnyugodnom?Utána kellett volna néznem,hogy az embereim tényleg jól végezték-e a munkájukat!Meg kellett volna bizonyosodnom a halálodról!De nem baj.Majd most teszek arról,hogy a pokolba küldjelek!-eldördült egy lövés,én pedig sikoltva Booth-hoz rohantam,aki a földre zuhant-De ne félj!Nem leszek kegyes.A halálod lesz a legjobb dolog,amit kaphatsz tőlem!
-Nem!Sully!Elég!-sikoltoztam sírva-Ne tedd!Kérlek!-meg kell őt mentenem,bármi áron!Ha Angela tudja,hogy itt fent vagyunk,akkor hívja a zsarukat és a mentőket is..Azt hiszem..-Mit akarsz,mit tegyek?Megteszek bármit,csak hagyd őt!-kiabáltam,de úgy tűnt,hiába.Még egy lövés és Booth felnyögött
-Menj innen!-suttogta olyan halkan,hogy csak én halljam-Tűnj el!
-Nem!-ráfojt egy csepp az arcára-Nem hagylak itt vele!-Tim-re néztem-Bármit megteszek!Akármit,csak hagyd őt életben!Sully!-tekintete nem enyhült,a pisztolyt pedig nem eresztette le
-Megcsaltál.Már nem először!-ordította a végét-És még azt várod,hogy megbocsássak?!Hát nem!Neked is csúnya halált terveztem ám!Végignézed,ahogy Seeley szép lassan elfogy,majd te is utánamehetsz!Ne aggódj,együtt tölthetitek az örökkévalóságot..Már ha hiszel Booth-nak és létezik-felkacagott.Már látom.Nincs benne könyörület.Semmi.Felkeltem Booth mellől és elkezdtem felé sétálni.Nem hiszem,hogy fenyegetve érezte magát,mert nem úgy nézett ki.De nem is akartam fenyegetni
-Elmegyek veled..Bárhová!Csak mi ketten!Sem Emily,sem Booth,sem pedig Angela-ék!Senki,csak mi!-meg kell győznöm!Muszáj!
-Ne tedd!-nyögte erőtlenül Booth a hátam mögött.Én nem bírtam válaszolni neki.Tudom,ha megteszem,akkor megtörök és azt most nem szabad.
-Valóban?Velem?Ez nem is rossz ötlet!Tetszik a gondolkodásod.Mindig tudod,hogy mit szeretnék!-az a vigyor,ami az arcára kiült,undorító volt-De sajnos nekem ez nem elég.Jól tudod,hogy mi hiányzik még!-hát persze,hogy tudom..
-Igen.Hozzád megyek és annyi gyereket szülök,amennyit csak akarsz!-már ha előbb nem leszek öngyilkos..
-Na ez a beszéd!Gyere ide cicám!-kitárta a karját.Világos.Már nincs visszaút.Talán holnap már nem is leszek a városban.Talán meg sem érem a holnapot,de legalább Emily boldog lesz.Végre nem érte harcolok,hanem magamért.Így sokkal könnyebb.Mert ha elvesztem a csatát,akkor is csak az életemet vesztem,ami jelen pillanatban egy fabatkát sem ér.Közelebb mentem-Csókolj meg.Úgy,ahogy az előbb Booth-t!-parancsolt rám.De hogy tehetném?-Ez az utolsó dolog,amit kérek,aztán elmegyünk erről a helyről-megteszem.Meg KELL tennem!A szívem zakatol.Majd kiugrik a torkomon,de erős vagyok.Elég erős,hogy elvigyem ezt az őrültet a családom közeléből!
-Nem kell ezt tenned Temperance!-hallottam a gyenge férfit a hátam mögött.De igen.Meg kell tennem.Megcsókoltam.Igyekeztem mindent beleadni,de tudom,hogy soha nem lesz olyan,mint amit Booth-nak adtam.Valami mindig hiányozni fog belőle.Az alapanyag:A szerelem.
-Ugyan Temperance!Te ennél többet tudsz!-gúnyolódott-Gyerünk!Nem hiszem,hogy Seeley-t ilyen gyenge csókkal jutalmaztad,mikor megjött!-hát igen.Kitértünk ide is.Az első csókra.Undorodtam magamtól,de újra meg kellett próbálnom.Mindent beleadtam-Nagyon jó!-búgta.Talán érzéki lett volna,ha a régi Sully mondaná.De ő már eltűnt
-Menjünk!-nyögtem ki végül.Megfogtam a kezét és az ajtóhoz húztam,de aztán megálltam-Felhívom a mentőket!-elővettem a mobilom,de nem működött.Mi baja lehet?
-Az intézetben és annak környékén most mindenki kénytelen telefon nélkül meglenni.Zavarom a jelet.
-De akkor honnan tudjam,hogy túléli?-kérdeztem könnyes szemekkel
-Bíznod kell bennem-vigyorgott öntelten
-Mégis hogy bízhatnék benned?-suttogtam
-Oldd meg!-vágott vissza,aztán lehúzott a lépcsőn.Csak remélni tudtam,hogy időben ideérnek majd a mentők és megmentik Booth-t
Mikor leértünk,mindenki szinte egy sorban állt.Mintha falat alkotnának.Tudták,hogy jövünk.Mindenkinek ki lehetett venni a gondolatait a szeméből.Hodgins nagyon dühös volt.Nem tudom,hogy mivel fenyegette meg őket.Angela sírt és nagyon bűntudata volt.Valószínű,hogy ő árult el Sully-nak.De miért?Mégis mi lehet ilyen fontos,hogy még engem is elárul?..Talán nem is kell messzire mennem.Ő is anya.Michael nem tudja magát megvédeni,de én talán igen.Valamilyen szinten,én is megértem őt.Helyesen döntött,mert ki tudja,Sully meddig tud elmenni.Úgy vélem,képes lett volna bántani azt a kisfiút,csak hogy megkapja amit akar.Cam is dühös volt.Lehet azért ilyen,mert nem tud mit tenni.Olyankor én is mérges vagyok.Tudom,hogy egyikőjük sem akart engem és Booth-t elárulni.Tudniuk kell,hogy megbocsátok nekik.
-Kérlek Sully hagyd őt!-próbálkozott Angela remegő hangon
-Nem volt elég neked a fiad?!Örülj neki,hogy őt visszakaptad!Ne légy telhetetlen!-tudtam.Mi másért árult volna el,mint a fia miatt?Hodgins felesége mellé lépett,Tim pedig gyorsan reagált és a puska csövét Jack homlokához nyomta
-Nem Sully!Elég!-meghúzta a ravaszt.Láttam,hogy lőni fog.Már bolond.Nem tudja biztosan,hogy mit tesz.Tim elé ugrottam és bárhogy fájt is a bal kezem,feltoltam a fegyvert tartó jobb kezét.A pisztoly elsült,a plafonról pedig apró fehér vakolatdarabkák hullottak alá.Hodgins fal fehér lett,Angela szintúgy-Azt mondtam,hogy veled megyek,tehát hagyd őket és menjünk!-kiáltottam elkeseredetten.Nem bírtam barátaim szemébe nézni,csak kihúztam Sully-t az épületből.Még hallottam,mikor Angela hangos zokogásba kezdett,majd minden elhallgatott és csak a szívem megfékezhetetlen zakatolása maradt.Sully prüszkölt a fáradtságtól és az idegességtől.A homlokán duzzadtak az erek,verejtéke pedig ellepte az arcát.Engem betuszkolt a kocsiba,majd ő is beszállt és elhajtottunk.
-FOLYTATJUK-
Azt hiszem,hogy ez tényleg elég hosszú és mozgalmas rész lett,ahhoz képest,hogy nem tudtam,mihez is kezdjek vele.Remélem most is számíthatok a kommenteitekre és még egyszer kérem,hogy lájkoljatok,mert a facebook-on minden új részből ízelítőt kaphattok majd!
Üdvözlettel: Evy
Komolyan mondom ez durva... komolyan áhhhh kirázott a hideg ahogy olvastam... fenébe te aztán tudsz írni.... de mond ugye nem lesz mindegyik fejezet ennyire kihegyezve a drámára és hamarosan pozitív események fognak történni.. és mégeccer kösz hogy írsz, ez felejthetetlen... (ez egy nehéz szó)
VálaszTörlésHát ez a rész teljesen letaglózott.... megérte rá várni, és ha ez után is ilyen részek jönnek... érzelemdús rész volt az biztos nagyon nagyon gratula...
VálaszTörlésháát ez durva volt....az egészet úgy olvastam hogy közbe kirázott a hideg....remélem hamar folytatod mert nagyon kíváncsi vagyok.:) és remélem most már csak jó irányba fordulnak a dolgok...nagyon nagy gratulaa..
VálaszTörléslauraa
ezt nem hiszem el! Egyszerűen hihetetlen... Még mindíg remegek! Nagyon jó rész volt, izgatottan várom a következő részt
VálaszTörlésNagyon jó volt!!!!!Halálra izgultam magam!!!!Nagyon várom a folytatást!!!!!
VálaszTörlésGratulálok!!!!!