Bones-Az ördög nem alszik 14

Brennan értetlenül állt az üres labor közepén.Sem az irodákban,sem máshol nem találta barátait.Hol lehetnek?Angela és Cam telefonja ki van kapcsolva,Hodgins pedig nem vette fel.Mi a fene folyik itt?Eddig nem érdekelte,mit titkolnak előle,de most,hogy elrendezte a dolgait,igenis kíváncsi rá!

Már épp fel akart menni az irodájába,hogy egy kis papírmunkát végezzen,mikor hangos trappolásokat hallott maga mögött.Megfordult,hogy lássa,kinek ilyen sietős a dolga.

-Édesem!-lihegte Angie-De jó,hogy még itt vagy!

-Nektek is szia-nyögte értetlenül-Honnan tudtátok,hogy itt vagyok?És miért nem vette fel egyikőtök sem a telefont?

-Ó-kapta elő a mobilját mindenki-Nekem még reggel óta ki van kapcsolva.Tudod Zack-nél jártunk...-mondta a fiatal művésznő

-Nekem is..-vágta közbe Saroyan

-Én meg le vagyok halkítva,de orvosolom a problémát-nyomkodta a telefonját Hodgins-Miért hívtál?-vigyorgott,mintha nem tudta volna a választ

-Mert senkit nem találtam sehol!Már azon gondolkodtam,hogy elmegyek inkább és eszem valamit-Tempe összeráncolta a szemöldökét-De honnan is tudtátok,hogy itt vagyok?Hiszen úgy volt,hogy lehet,nem is jövök be..

-Mi történt a fejeddel Dr.Brennan?-terelte a témát Camille

-Baj történt?És hol van az a testőr,akit Cam állított melléd?-Angela gyanakvó tekintettel fürkészte barátnőjét

-Nem számít...Illetve igen,de senki nem válaszolt a kérdésemre!-türelmetlenkedett a nő

-Na jó.Akkor majd én-szólalt meg kedvenc bogaras tudósunk-Emlékszel,hogy kb 15 perce egy újonc biztonságiőr kérdezte a neved?

-Igen.De honnan tudod?..

-Várd ki a végét..-szólt közbe szégyenkezve Angie

-Az az ember elküldte nekünk a hanganyagod,mert szükségünk volt rá.Legalábbis ezt hittük.

-Miért kellett nektek az én hangom?-Brennan egyre csúnyábban nézett barátaira és fogalma sem volt,mi ez az egész
-Hát..-Jack itt abbahagyta a beszédet.Hogy is mondhatná el,hogy van egy nyomuk,amit eltitkoltak előle???
-Bökd már ki!-sürgette egyre türelmetlenebbül a lány
-Rolf üzenetet hagyott neked-nyögte Angie.Temperance ereiben megfagyott a vér,szíve pedig hevesebben vert,mint egy kolibrinek.A már majdnem elfelejtett szédülés ismét új erőre kapott és teljesen megingatta a nőt-Édesem!Jól vagy?-kapta el a karját Angela.Brennan szabad kezével megfogta a fejét és próbált erősen koncentrálni,hogy Angela-ból csak egyet lásson és ő se forogjon körülötte-Segítsetek leültetni!-csipogta nyugtalanul a művésznő.Hodgins szabaddá tett egy széket és feleségéhez vitte,aki Cam segítségével óvatosan leültette barátnőjét-Drágám hozz vizet kérlek!-szólt férjének,de közben végig Bones-t fürkészte-Mi a baj szívem?-Brenn előkapta zsebéből a nemrég felírt gyógyszerét,de képtelen volt kibontani.Próbálta felpattintani az apró doboz tetejét,de elejtette.Közben Jack visszaért a vízzel-Nyugodj meg édesem!Oké?Mindent elintéztünk!Nem bánthat téged!Bármi is az üzenet,neked nem kell végighallgatnod vagy végignézned!Rendben?
-Nyugodt vagyok Angie-hangja erőtlen volt és már a hányinger is kerülgette-Csak adj egy tablettát!-a lány felvette a földről a teli dobozt és megnézte a címkét
-Tessék!-vett elő egy pirulát és már oda is nyomta barátnője kezébe a vízzel együtt,de Brennan a vizet sikeresen elejtette.Már egész testében remegett és attól tartott,hogy epilepsziás rohamot fog kapni.Gyorsan ledobta a torkán a gyógyszert és a széket szorítva várta a hatást,ami nem jött el.
-Oké.Én szólok egy orvosnak!-jelentette be Cam határozottan
-Ne!-kiáltott fel Tempe-Nem kell.Már jobban vagyok-erőt vett magán és felnézett Saroyan-ra,akiből még mindig négy volt,de igyekezett olyan magabiztos arcot vági,mintha tudná,melyik Cam-re néz,majd elmosolyodott
-Biztos?-kérdezte a nő gyanakodva
-Igen-erőltette magára továbbra is a mosolyt-Teljesen biztos
-Na jó édesem.Lehet,hogy Cam beveszi ezt,de én nem!Állj fel és bizonyítsd be!-mondta Angela ellentmondást nem tűrő hangon
-Figyelj Angela-nézett barátnője (az egyik Angela) szemébe-Nem akarok visszamenni a kórházba,elég volt ott töltenem fél órát.Nem vagyok hajlandó bent feküdni,mikor ki tudja épp mire készül Rolf.Ott nem érzem magam biztonságban és ami a legfontosabb,nem tudok dolgozni sem.Tudod,mennyit jelent nekem a munka!-a lány jól tudta,hogy Brenn a munkával tereli el a gondolatait,így ráhagyta a dolgot.Temperance arca megmerevedett,majd elfintorodott.A gyomra hula táncot járt.Bármennyire is próbálta visszafolytani hányingerét,már nem bírta tovább.Angela időben észrevette és egy tálat tartott elé,ami máskor belsőszervek és bizonyítékok tárolására szolgált
-Azt hiszem,rosszul leszek-nyögte Cam eltorzult hangon,ahogy önkéntelenül is barátnőjét nézte.Jack nem nyilatkozott,inkább elment
-Az oszló hulláktól nem vagy rosszul,de ettől igen?-kérdezte Angie Tempe haját tartva,akinek épp akkor sikerült elfojtania kitörő gyomrát
-Ha ez megnyugtat én is rosszul vagyok-dobta be két szusz között,majd ismét kitört belőle minden
-Óó..Brennan-kapta a szája elé a kezét Saroyan és már rohant is fel az emeletre
-Na jó édesem.Ez így nagyon nem lesz jó.Hazaviszlek.Rendben?Ott leszek veled,hogy ne unatkozz,de nem vagyok hajlandó nézni,ahogy ezt teszed magaddal.Bones lassan felegyenesedett
-Már jobban vagyok-mondta alig hallhatóan-Haza kell mennem-javította ki magát,mikor még egy hullám futott végig a gyomrán
-Oké.Most már hagyd abba-nyöszörögte Angie,Brenn teste pedig szót fogadott.Megszűnt,illetve csillapodott az émelygés és már kifejezetten nem 4 Angela-t látott,csak kettőt,a remegése pedig teljesen megszűnt
-Most hazamegyek,de csak hogy rendbe hozzam magam..Illetve-gondolt Booth-ra-Talán mégsem haza,hanem egy boltba...
-Miért nem akarsz találkozni vele?-kérdezte a lány,mintha nem tudná a választ
-Mert olyat tett,amit soha nem fogok neki megbocsátani..
-De..Mit?-szólt közbe ismét.Kíváncsi volt,Tempe elárulja-e
-Megcsalt.De nem csak simán megcsalt Angie!-nézett előre könnyes szemekkel-A lehető legrosszabb emberrel csalt meg!-nem bírta elfojtani azt a könnyáradatot,ami most a szívét marta.Már nagyon hiányoztak a legjobb barátnőjével való beszélgetések,amiktől mindig jobban érezte magát
-Nem mindegy,kivel csal meg,ha megcsal?-nézett kérdőn
-Egyáltalán nem!-hurrogta le Bones azonnal-Megcsalhatott volna veled vagy Cam-mel vagy akárki mással, de pont vele?-elcsuklott a hangja-Miért?-észre sem vette a könnyeitől,de már teljesen elmúlt a kettőslátása és a szédülés is elviselhetővé csillapodott
-Kivel csalt meg?-kockáztatott meg még egy kérdést
-Mit számít-Angela sejtette,hogy ez lesz.Jessyka-val van a baj és ő nem hallgatott Brennan-re,mikor figyelmeztette.Fogadni mert volna,hogy a csókot is ő kezdeményezte.Temperance felállt-Már jobban vagyok-mély levegőt vett és letörölte az utolsó könnycseppet is az arcáról.Most elmegyek egy fogkeféért és valami rágóért,aztán jövök,hogy megnézhessük az üzenetemet-ezt a szót hatalmas gúnnyal ejtette ki.A művésznő bólintott,Brennan pedig útnak indult-Vagy talán mégsem...
-Mi a baj?
-Van,amiről még nem tudsz...-Angela arcára rémület és kíváncsiság keveredett.
-És mi az?-kérdezte gyanakvóan
-Hát..Tudod a sérülés a fejemen egy autóbaleset miatt keletkezett-a fiatal művész ezen még nem lepődött meg annyira
-Kölcsönadjam a kocsim?
-Nem kell.A balesetet Rolf okozta..És eltűnt a kocsiból mellőlem a testőr-Angie arca fehér lett,mint a fal 
-És..Te így járkáltál eddig?-nyögte,mikor végre meg tudott szólalni
-Igen.De bevallom őszintén,hogy nem szívesen mennék most egyedül a boltba,bár ha racionálisan gondolkodom,Rolf biztosan nem most fog elkapni.
-Elkísérlek-mondta határozottan Angela
-Majd én!-hallatszott az emelvény aljáról egy női hang-Beszélnünk kell
-Tűnj el,mielőtt olyat teszek,amit magam is megbánok!-Brennan agyát elködösítette a düh,de mielőtt bármit tehetett volna,barátnője közbeszólt
-Brennan-nek most rám van szüksége,nem rád-hangja határozott volt,Jessyka pedig mindenre elszánt
-Nézd Angela!Tudom,hogy most szeretnél vele kettesben lenni,de hidd el,nekem nagyobb szükségem van arra,hogy beszéljek vele,így én kísérem el a boltba.Te pedig addig legalább tudod csinálni a dolgod-Tempe agyában ekkor átszakadt a gát.Kitépte magát barátnője kezéből és lerohant az emelvényről.Angie nem tudta megállítani.Bones fejében kavarogtak a gondolatok.Ebben a pillanatban képes lett volna megölni ezt a nőt,aki már évek óta keseríti az életét.Megfogta a nyakát és a tőlük nem messze lévő falhoz nyomta a tehetetlen lányt.Míg bal keze egyre jobban szorította ellensége nyakát,addig a másik már arra készült,hogy egy hatalmas ütéssel lecsapjon áldozatára.Jessyka egy pillanatra elvigyorodott.Bárhogy is sül el ez az egész,a terve sikeres volt.
-Ne tedd!-sikoltotta Angie a háttérből,majd gyorsan barátnője mellé szökkent-Nem akarhatod ezt!
-Mindennél jobban akarom!-préselte ki összeszorított fogai közül
-Nem,nem akarod-higgadt le Angela,közben óvatosan megfogta Brennan kezét,aki enyhített a szorításon és elengedte a lányt,majd kiviharzott a helyiségből.A művésznő fejvesztve rohant utána.

***

Fél óra múlva már higgadtan tértek vissza a laborba,egy új fogkefével és fogkrémmel.Brennan felszalad a mosdóba,hogy rendbe tegye magát,aztán mindenki a Jefferson számítógépe fele vette az irányt.Tempe megtartotta magabiztos,kemény arcát,azonban lelkében ott lakozott a félelem és épp feltörni készült,de Brenn tartotta magát.Mikor odaértek,Sweets már várt rájuk.

-Édesem!-szólalt meg Angie-Nem kell végigcsinálnod,ha nem akarod!-Bones még mindig megkövült,rideg arccal válaszolt neki

-Nem félek egy üzenettől,bármi is van benn.Arról nem is beszélve,hogy talán találunk valamit a felvételen,ami segíti a nyomozást-a lány bólintott és rákattintott az ikonra

-Kérem a jelszót!

-Dr.Temperance Brennan-hangja erős volt és kemény,pont mint az elhatározása

-Helyes felhasználó!Belépés engedélyezve!-az egész képernyőt betöltő videó nyílt meg.Először csak sötét kép volt és mellé kocsi zaja párosult.Brennan gyomra összerándult,bár még fogalma sem volt,mit akar jelenteni ez a jelenet,mégis érezte,hogy ismerős.Most még sikerült elnyomnia előtörő emlékei kavalkádját és ezzel megtartania magabiztos,racionális énjét,azonban szíven ütötte,amit ezután látott.Ő volt a monitoron.Száz sebtől vérzett és néhány ember leszorította őt a földre.Az arcuk nem látszódott,de Temperance pontosan tudta,kik voltak azok.A kamera közeledni kezdett,ő pedig erősen próbálkozott kiszabadulni a szorításokból,hiába.Bones szemében a félelem és kétségbeesés tükröződött a videón és ez pillanatok alatt átragadt a valóságba is.Tudta,mi következik most.Szíve rohamosan kalapált és nem bírta tovább nézni ezt.Nem akarta,hogy bárki tudjon róla,mi történt ott akkor.A géphez ugrott és megnyomta az Escape gombot,de sikertelenül.Őrülten nyomta tovább,majd más módszerrel próbálkozott,de a videó nem zárult be.Olyan volt,mint egy vírus,amit képtelenség kiirtani.Brennan szapora légzéssel és könnyes szemmel fordult vissza barátaihoz.Angela lépett elsőként,a főkapcsolóval áramtalanította az egész Jeffersont,így a gép leállt.Tempe megkönnyebbülten döntötte hátra a fejét.Csend ülepedett a helyiségre.Mindenki csak állt és bámulta a néhány perce még racionális nőt

-Minden rendben édesem?-kérdezte halkan Angie

-Ezt nem kellett volna látnotok-monda alig hallhatóan,közben a padlót fürkészte.Erős akart maradni mindenki szemében,viszont ez a videó azt mutatja,mennyire gyenge is valójában.Legalábbis ő ezt gondolta.Azonban nem tudta,hogy ez nem így volt.Igenis erős volt,erősebb,mint a legtöbb ember a földön és nem testileg.Csupán lelkileg és ez elég.Hodgins visszanyomta az áramellátásért felelő kart,a gép pedig ismét bekapcsolt

-Csak nekem kell a felvétel,hogy elemezni tudjak minden egyes részletet.Ugye megérted?Másnak nem kell látnia-Brennan bólintott.Cam közelebb lépett hozzá és arra gondolt,megérinti a karját vagy átöleli,hogy alkalmazottja tudomást szerezzen róla,ő mindig mellette lesz és számíthat rá,de mégsem tette.Megeresztett egy biztató mosolyt,majd kihátrált az ajtón,Hodgins-sal és Sweets-sel együtt-Te is kimehetsz,ha szeretnéd-mondta,de már nem volt ideje megvárni a választ,mert a videó onnan folytatódott,ahol abbamaradt

-Nem-felelt a nő-Jó lesz így-látnia kell,a saját szemével kell látnia,hogy megtörtént,hogy el tudja felejteni és túl tudjon lépni rajta.Bár a felvételen nem hallatszódtak a hangok,Temperance mégis pontosan tudta,milyen szavak hangzottak el akkor.Bár ő nem látta,de barátnője szeme megtelt könnyel és lassan patakokban folyt le az arcán,ahogy neki is.Hiszen bármennyire is próbált erős maradni,nem volt egyszerű látni magát,milyen sebezhető is valójában.Angela Tempe-re pillantott,majd közelebb ment és erősen megölelte

-Úgy sajnálom!-remegte

-Hiszen nem a te hibád-válaszolt csendesen-Egyikünké sem..Vagy talán az enyém,de ez most mind lényegtelen-eltolta barátnőjét,hogy a szemébe nézhessen-Tedd a dolgod és használd a videót,hogy még többet tudj meg.Hibáznia kellett Angela és te vagy az egyetlen,aki rájöhet,mit!-a lány bólintott és visszafordultak a képernyő fele,ahol újra feketeség lett,majd bevillant Rolf vigyorgó képe

-Mondtam,hogy én mindig megkapom,ami akarok-arca tükrözte a gonoszságot és az önteltséget-És ne feledd!Még befejezem,amit elkezdtem!-a gép monitorja újra a régi,jól megszokott képet mutatta.Ha Brennan meg is ijedt,semmi jelét nem mutatta ennek

-Jól vagy szívem?-kérdezte félve Angie

-Nem fog egyedül a közelembe jönni.Tudja,hogy nem tud velem elbánni-Angie tiltakozni akart,de mégsem tette.Pedig legszívesebben kimondta volta,hogy szerinte az az őrült igenis képes lenne rá,hogy egyedül próbálkozzon.Talán Tempe elég erős,de mindenki leblokkolhat...Ehelyett inkább mást válaszolt

-Tudom édesem-mosolyt erőltetett magára,majd a géphez fordult és lementette a fájlt a pendrive-jára

***

Booth még mindig a lakásán ücsörgött.Nem ment vissza dolgozni,hiszen úgysem bírt volna a munkájára koncentrálni.Még a szobában voltak Bones kisebb dolgai.A polcon ott csücsült okoska törp,amit még Booth-tól kapott,mellette pedig Jusper a kismalac.Seeley emlékei elárasztották a fejét.Némelyiken még el is tudott mosolyodni,de aztán visszatért a rideg valóságba,hogy Brennan többé nem tér vissza hozzá.Erősen törte a különleges koponyáját,hátha ki tud eszelni valamit,amivel ha csak egy kis ideig is,de itt tarthatná Tempe-t,azonban hiába forgott az agya,semmi sem jutott eszébe.Persze voltak apróságok,de ezzel csak még jobban felbosszantaná a már így is dühös nőt.És akkor eszébe jutott valami.Felpattant az ágyról és a kijárat felé vette az irányt.Leszaladt a lépcsőn és hipergyorsasággal ült a kocsijába ,hogy a Jefferson felé hajthasson.Néhány perc alatt beért,de neki óráknak tűnt.Leparkolt és már szaladt is a bejárathoz.

***

Brennan igyekezett csak a papírokra koncentrálni,amik előtte halmozódtak,egészen addig,míg valaki kopogás nélkül be nem rontott az irodájába.A hirtelen jött zajra összerezzent és felnézett.Az előtte álló férfi testéből tetőtől talpig  sugárzott az elszántság.Mi a fenét keres itt,mikor világosan a tudtára adta,hogy nem akarja látni?Hogy kerül akkor mégis ide?

-Mit képzelsz,hogy csak úgy berontasz ide?-kérdezte fennhangon és azonnal felpattant

-Ne haragudj,de tudtam,ha kopogok,nem engedsz be-mondta Booth határozott hangon

-Ez Így van-bólintott Tempe-Szóval el is mehetsz.Épp dolgozni próbálok

-Beszélnünk kell.Illetve mondani szeretnék valamit és meg fogsz hallgatni!-becsukta az ajtót.Brennan nem reagált.Kifejezéseit igyekezett mindennél jobban elrejteni,arcát megkeményítette és várta,mit akar mondani társa...

-FOLYTATJUK-

Hát innen folytatom,mivel nem akartam lelőni a poént :) Remélem hamar összejön a 10 komment.Nem azért,hogy frisseljek,mert az ha jön,akkor mindenképp hétvégére érkezik,hanem azért,hogy feldobjátok a lelombozódott hangulatom :) Szóval kérlek tegyetek értem! :D Egyébként lehet tippelni,mit akar mondani Booth ;)

UI: Nem olvastam át,így nem tudom,milyen fogalmazási hibákat követtem el. Utólag is elnézést kérek értük :)