Bones-Itt a vége!

- I.rész -




„Késve tudom, de száz életre megjegyzem: szeretni csak a szerelem minden fájdalmával együtt érdemes, vagy sehogy. Amikor visszaszületek, nem leszek abban a helyzetben, hogy keresselek, mert nem fogok emlékezni rád. De megismerlek majd. És ha tudván tudom is, hogy én fogyok el hamarabb, akkor sem ugrom el többé a szerelem elől. Halálugrottam és lezuhantam. Nem tudok megbocsátani magamnak: te bocsáss meg nekem.” 

Vavyan Fable - Varázscsók

Brennan hangtalanul sírt, hátat fordítva a szeretett férfinek.Szembe kellett néznie a ténnyel,kudarcot vallott.Nem bír felejteni és ennek Booth issza meg a levét.Úgy érezte,túl önző lenne,ha ezek után még vele maradna,de ha elhagyja,abba mindketten belehalnak.

Seeley jobb kezén könyökölt és szerelmét nézte.Tudta,hogy sír,hogy bántja ez az egész és hogy soha nem fogja tudni újra meggyőzni,hogy szeretkezzenek.Félt,hogy ez a kudarc Bones részéről betett a kapcsolatuknak.Valamit tennie kellett!Minimum megnyugtatnia a lányt,hogy ez véletlen volt és többé nem fog előfordulni.Ujjaival lassan elhúzta Temperance rakoncátlan tincseit az arcából és lágyan a nyakába csókolt.

-Sajnálom!-suttogta a nő fülébe,miközben bal kezével meztelen vállát simogatta.Brennan szívverése felgyorsult és a méreg eluralkodott minden porcikáján.Olyan hirtelen fordult meg,hogy társa szemébe nézhessen,hogy az ügynök majdnem leesett az ágyról

-Persze!Mert szerinted minden a te hibád igaz?Mindig minden a te hibád,ugye?Tévedsz!Általában minden csakis miattam alakul rosszul,de te magadra veszed,hogy nekem jobb legyen,én pedig mindig téged hibáztatlak,hogy nekem jobb legyen.Ebből is látszik,mennyire nem érdemellek meg és,hogy mennyire nem illünk össze!-kiabálta könnyes szemekkel

-Ez egyáltalán nem igaz!-válaszolt a férfi nyugodtan-Ez sem a te hibád volt és az sem,amiért összevesztünk nemrég!-nem akarta kimondani,nehogy ezzel visszaállítsa közéjük a gyűlölt haragot

-De igen!Ha nem lennék ilyen gyáva,akkor nem csókoltad volna meg Jessyka-t és most sem éreznéd rosszul magad.Könnyebb lenne az életed nélkülem-mondta a felismeréstől szomorúan.Booth vonásai előbb megfeszültek,majd ellágyultak,ahogy a hangja is,mikor megszólalt

-Talán.De üres is lenne.Inkább legyen nehéz veled,minthogy nélküled kelljen leélnem,de üresen!És tévedsz Bones,nem vagy gyáva!Te vagy a legbátrabb és legerősebb nő,akit valaha is szerencsém volt megismerni!...Szeretlek!-tette hozzá halkan,de magabiztosan-És tudod én ugyanezt szoktam érezni..Nem érdemellek meg.Túl jó vagy hozzám-elmosolyodott és végigsimította a lány arcát

-Nem fekszem le veled többé Booth-mondta lesütött szemekkel.A férfi megcsókolta a homlokát

-Nem fogom erőltetni.De tudnod kell,hogy ez hirtelen jött,egyikünk sem tudta,hogy mire számítson.Most már tudjuk!És biztos vagyok benn,hogy a következő elképesztően sikerülne!-letörölt egy leguruló könnycseppet szerelme arcáról

-Ez is csodálatos volt-motyogta

-Tudom-vigyorgott tovább az ügynök-De a következő még ezt is felülmúlja majd-megcsókolta a lányt

-Önző vagyok-folytatta a beszélgetést

-Dehogy vagy!

-De igen.Magam mellett akarlak tartani,mikor mással boldogabb lehetnél.Az egész életem képes lennék melletted leélni,pedig ez tőlem nagy szó,hisz tudod.Felülmúlhatatlan,amit irántad érezek..Illetve nagyon is felülmúlható.Napról napra jobban szeretlek és nem tudom,miért van ez.Késve tudom,de száz életre megjegyzem: szeretni csak a szerelem minden fájdalmával együtt érdemes,vagy sehogy.Tőlem nem kaphatod meg,amire szükséged van,mégis magam mellett akarlak tudni,ezért önző vagyok.Eddig folyamatosan próbáltalak téged is elűzni mellőlem,azonban rájöttem,hogy nem tudlak,de már nem is akarlak.Nem tudok megbocsátani magamnak,te bocsáss meg nekem-Booth legszívesebben örökké csókolta volna azt az édes szájat,mely ezeket a szavakat mondatta a nővel.Már tudta,nyugodtan kimondhatja,amire már napok,tán hetek óta készül

-Gyere hozzám feleségül,hogy mellettem élhesd le az életed és én melletted!

-Nem lehet gyerekünk-vágta közbe a lány

-Nem számít.Nekem te kellesz.Nem ez az első alkalom,hogy megfordult a fejemben a dolog.Már hetek óta megvan a gyűrű,de nem mertem odaadni.Féltem a válaszodtól,de már nem félek.Gyere hozzám feleségül,hogy holtomig szerethesselek!-Temperance elmosolyodott,majd megcsókolta a férfit

-Hozzád megyek-suttogta és folytatta a csókot.

***

Booth és Brennan hónapok óta talán most éjjel aludtak a legnyugodtabban.Egymás karjaiban,elégedetten.Egymásról álmodtak,az eljövendő,közös életükről,melyet már rég elterveztek.Még maguk sem tudták,de valami igazán új vette kezdetét az este.

Brennan a napsugarak simogató melegére ébredt.Nem akarta kinyitni a szemét,míg meg nem bizonyosodott arról,hogy a tegnapi este nem csak álom volt.Átölelte az épp ébredező férfit és megnyugodott.Itt van mellette.Hát mégsem álmodott!Mosoly terült el az arcán,de a szemét nem nyitotta ki

-Jó reggelt!-köszönt Booth,egy puszit nyomva szerelme fejbúbjára.

-Neked is-folytatta a mosolygát immár félig nyitott szemmel a lány és megcsókolta az ügynököt

-Hogy érzed magad?

-Csodásan-felelt halkan,aztán eszébe jutott a repülőgép és az utazás.Mára vett jegyet-Elmegyek Booth..-Seeley felkapta a fejét

-Hova?-nem akart elhamarkodottan gondolkodni

-El az országból..

-Tessék??-most már tényleg ideje volt,hogy gondolatai előtörjenek

-Szeretlek!Emlékszel?De el kell mennem,hogy...-Booth lenyelt egy hatalmas gombócot,majd tovább hallgatta Brenn beszédét.Végre megértette,miről is van szó és elfogadta.Segít társának kijutni az országból,ámbár ez elég képtelen ötletnek hangzott a fejében,kimondva pedig még rosszabb volt.Beszélgetésüket egy hangos kopogás zavarta meg,mely a percek teltével egyre türelmetlenebbé vált

-Megyek és kinyitom!-mondta mosolyogva Bones

-Rendben.Addig csinálok két kávét!-megcsókolta újdonsült menyasszonyát,majd mindketten kimásztak az ágyból

Temperance az ajtóhoz vánszorogva megdöbbent,hogy az este nem zárta be azt.Milyen figyelmetlen volt!Kinyitotta és egy gyönyörű szinte fekete szempárral találta szembe magát.

-Szia-köszönt Brennan zavartan-Mégiscsak szeretnél valamit?-kérdezte ráncolt szemöldökkel-Honnan tudtad,hol lakom?

-Nem.Én..Nem ezért jöttem-felmutatta jobbjában lévő táskát

-Ó.Köszönöm!Én el is felejtettem..-észre sem vette,hogy Booth mögé lépett,csak mikor a férfi átkarolta a derekát hátulról.Bones a táskáért nyúlt

-Látom sikerült rendbehoznia a dolgait-mosolygott a lány egy kicsit zavartan,mikor az alsógatyás férfire pillantott

-Kihez van szerencsém?-tudakolta Seeley.olyan érzése volt,mintha valamiről lemaradt volna

-Maja Stredford vagyok-nyújtotta a kezét a lány,az ügynök pedig udvariasan kezet rázott vele

-Seeley Booth.Honnan ismeritek egymást?És miért volt nála a táskád?-szerelme szemeibe nézett.Brennan egy kicsit vonakodott,de végül megszólalt

-Megmentette az életem-felelt egyszerűen.hiszen Booth-nak nem kell tudnia a teljes igazságot-És azt hiszem elvesztettem a táskám.De én már meg is feledkeztem róla.

-Óh-mondta még mindig gyanakvóan-Akkor azt hiszem,a legkevesebb,hogy meghívunk egy kávéra!-Maja kicsit vonakodva,de belépett a házba-Erre gyere-mutatott a konyha felé.Seeley nekiállt kávét csinálni,Tempe pedig a hűtő felé vette az irányt
-Éhes vagy?-kérdezte a lányt kedvesen
-Nem,köszönöm.Már reggeliztem ma-rázta a fejét.Így is eléggé zavarban volt a félmeztelen férfi és a köntösben lévő nő láttán.Nem akart így rájuk rontani.Úgy gondolta,csak beadja a táskát és minden további nélkül távozik,ám pechjére ez nem így történt
-És...Hogy mentetted meg Bones életét?-kérdezte Booth,miközben kávét rakott Maja elé.Temperance az épp bekapott falatot úgy félrenyelte,hogy köhögési rohamba kezdett és úgy érezte,mindjárt megfullad.Bár egy pillanat múlva már jobban is volt remélte,hogy szerelme elfelejtette az imént feltett kérését-Jobban vagy?-tudakolta,kezét barátnője hátára rakva.Brennan bólintott-Szóval..-folytatta az ügynök,miután megbizonyosodott róla,hogy Tempe nem fog megfulladni-Hogy is történt?-Brenn megmentőjére nézett.Maja nem akart válaszolni,nehogy valamit elrontson.Hiszen ki tudja,mit akar mondani a nő?Bones felállt és Seeley mellkasára helyezte a kezét
-Booth..Félek nem tetszene,amit hallanál.Szeretném,ha ezt kettesben beszélnénk meg!-Booth agyát elöntötte a méreg.Nagyon jól tudta,mi is történt
-Most megyek és elkészülődök-vetette oda társának.Leszedte magáról a kezeit majd dühös léptekkel a háló felé vette az irányt.Temperance visszaült a székre és szomorúan,elgondolkodva kevergette a kávéját
-Tudod Maja,nem vall rám,hogy ilyenekre vetemedjek,mint amit tegnap este tettem.Ennél én sokkal racionálisabb vagyok...Ami történt...Booth sejti már.Nem tudom,hogy fog reagálni,ha elmondom.Ő inkább a beszélgetés híve-mosolyodott el,miközben könnyes szemekkel a lányra nézett-Én nem...
-Mi késztette arra?-nem mondta ki,nehogy a megmentettje által Booth-nak nevezett személy meghallja
-Mostanában elég rosszul alakultak a dolgok.Elvesztettem a kisbabám,elraboltak,eltűnt a barátaimba vetett bizalmam...És visszatért az a nő,aki néhány éve mindent elvett tőlem..Most sem veti el ezt az ötletet-mondta lehangoltan a nő
-Értem-Maja a kávéját fürkészte.Mennyi minden történt vele!Talán mégsem olyan egyszerű az élete,mint,ahogy én gondoltam?Vagy csak simán túlreagálja.De akkor is.Az első és a második ok elég a megbolonduláshoz..-Volt egy közös kisbabájuk..
-Booth-tal?Igen.Egy kislány.Még nem született meg.Elütött egy autó,ő pedig meghalt-arca nedves lett a legördülő könnycseppektől-A vezető lassítás nélkül hajtott tovább
-Sajnálom-mondta együttérzően a lány
-Akkor azt mondták,soha többé nem lehet gyerekem.Aztán ugyanez az ember elrabolt..De mit számít?!Ne beszéljünk róla-Maja igazán sajnálta ezt a nőt.Nem tudta,mit csinálna,ha ő elveszítené a kisbabáját és bejelentenék,hogy többé esélye sincs,hogy pótolja a hiányt.Könnyes lett a szeme,de nem hagyta,hogy érzelmei eluralkodjanak rajt.Inkább terelte a témát
-Hogyhogy egy ilyen kis lakásban laknak,mikor maga gazdag?Hisz bármikor vehetnének egy normális házat maguknak...
-Ez igaz-mosolyodott el újra Tempe-De Booth szeret itt lakni.Nem akart hozzám költözni,új,közös lakáson pedig még nem is gondolkodtunk.Illetve én nem.Megnyugtat ez a hely..Tudom,elég furcsán hangzik-tette hozzá nevetve.A nappaliban ólálkodó Booth is elvigyorodott
-Nem-felelt a lány-Kicsit sem.Nagyon szereti őt,igaz?-végre Maja arcán is derengett egy apró mosoly
-Jobban,mint bármit a világon-felelt komolyan.Seeley belépett a konyhába
-Temperance!-az említett felpattant és megpördült.Booth megfogta a derekát,hogy közelebb húzhassa-Tudnod kell,hogy akármi történt tegnap,örülök,hogy most itt vagy velem-megcsókolta a nőt,aki átkarolta az ügynök nyakát és viszonozta.Csókjukat megszakította a telefon csörgése.Brennan gyorsan felkapta
/-Szép jó reggelt Temperance!/-Bones arca megkövült a hang hallatán.Jól tudta,ki a tulajdonosa-/-Hogy vagy?Örülök,hogy meggondoltad magad tegnap este.Nem szívesen veszítettelek volna el.Még nem végeztem veled.Hogy is hívják azt a szép lányt ott az asztal másik végén??Mit is mondott az este??ÁÁ megvan!Maja Stredford.Igazam van?Nagyon csinos.Meglehet,ha végeztem veled,ő lesz a következő célpontom..Inkább nem.Túl fiatal még.Mennyi is lehet?Úgy 18??Még nem érett meg rendesen...De visszatérve hozzád,szívesen kibontanám azt a köntöst rajtad!/-Rolf felröhögött,Brennan pedig a konyhaablakon kinézve fürkészve kereste őt.A szomszéd bérházban sikeresen meg is pillantotta az integető férfit-/-Most,hogy már látsz,ideje mennem.Még a végén idő előtt elszólod magad a kis szerelmednek.Apropó!Remélem élvezted a hancúrt este,mert nem lesz több ilyenre lehetőséged..Legalábbis vele nem!/-lecsapta a telefont,Tempe pedig könnyes szemekkel nézett ki az ablakon.
-Bones!-fordította meg az ügynök-Ő volt az,igaz?-Brenn az ablak felé mutatott,azonban mikor Seeley kinézett,már semmit sem látott.A nő leült az asztalhoz,hogy rendezze gondolatait és a hallottakat-Maja-szólalt meg Booth-Most jobb lenne,ha elmennél.Ha bármire szükséged lesz,hívj nyugodtan!-átnyújtotta a névjegyét
-Nem tudom,mennyire jó ötlet ezek után még elengedni őt.Tud róla.A nevét is tudja és valószínű akkor már a címét is..-mondta Seeley-nek.A férfi a fejét fogta
-Mégis mi folyik itt?Mibe keveredtem?-Maja idegesen tekintett az idegen emberekre
-Ügynök vagyok.Beszélnem kell a szüleiddel.Tudod a számukat?-a lány megrázta a fejét
-Nincsenek szüleim.15 éves koromban elvesztettem őket.De mi a fene történik?-hangja egyre idegesebbnek hangzott és így is volt.Maja belül már tombolt
-Említettem,hogy elraboltak.Igaz?-kérdezte Brennan a megmentőjét,aki bólintott-A fickót nem fogták el.Mióta kijutottam körülöttem ólálkodik,de nem tudjuk elkapni.Nem hagy békén,amíg be nem fejezi,amit elkezdett,miután sikerült,megöl.Tegnap ott volt a hídon velünk.Hallotta a beszélgetésünket.Nem tudom,hogy,hisz én nem láttam.De a lényeg,hogy tudja,ki vagy és nem tudom,ezt mennyire használja fel ellenem...Nem akartam,hogy belekeveredj-sütötte le a szemét szomorúan
-Nem értem,mi közöm ehhez?-ráncolta össze a szemöldökét
-Semmi és mégis minden.Ha téged elvisz,én feladom magam neki,hogy mentselek.Ezért jobban kell vigyáznunk rád,mint rám-felelte Tempe-Megyek,összepakolok.Ha ezt a napot őrizet alatt töltöd,többé nem lesz gondod ezzel a férfival.Ma elutazom az országból,ő pedig nem talál majd meg.Nem fogom tartani a kapcsolatot senkivel és így könnyedén lerázom,téged pedig nem fog keresni.Nem lesz miért-Brennan torka összeszorult.Végre Booth eljegyezte és most mégis el kell hagynia.A férfi megérezhette ezt,mert megcsókolta a nőt
-Minden rendben lesz-mondta biztatóan,Temperance pedig szorosan megölelte
-Tudom-mosolyt erőltetett magára,de amint társa meleg,barna szemeibe nézett,már a szívéből jött
-Erősítést kértem az előbb,hamarosan itt lesznek a nyomozók,hátha Rolf hagyott valami nyomot-felállt,majd megkeményítette arcvonásait-Egyszer hibáznia kell és akkor elkapjuk!
-Rolf?Ő az az ember,akinek a képével televolt a híradó?-Seeley bólintott-Őt emberölés,emberrablás és nemi erőszak vádjával keresik.Igaz?-a lány végre minden egyes részletet a helyére tudott tenni,összerakta a kirakóst
-Igen-Brenn erőt adott a hangjába,hogy ne hangozzék olyan gyengének,kevés sikerrel.Felállt és az ügynök fel fordult-Folyamatosan figyel engem.Ott volt este a hídon és itt volt a lakásnál is.Mindenről tud...-Booth ismét megbillentette a fejét
-Nem számít.Hamarosan biztonságban leszel,addig pedig megvédlek-sármos mosolya elragadta Maja fantáziáját.Bár a férfi jóval idősebb volt nála,elég sármosnak bizonyult.Mint azok a filmsztárok,akikért még 50 éves korukban is odavagy,mert úgy néznek ki.

Gondolatmenetét hangos kopogás szakította félbe.Booth ment és kinyitotta.Hamarosan egy egész seregnyi egyenruhás ember várta a parancsot és azt,hogy valaki elmesélje nekik,mi is történt.Maja egy igazi krimiben érezte magát.Temperance eltűnt,ő pedig egyedül maradt a sok ismeretlen férfival.Illetve volt köztük egy nő is,de az ő arca inkább hasonlított egy hormonzavaros férfiéra,mint Demi Moore-ra.Gondolataiba merülve észre sem vette,ahogy Booth és néhány férfi odalép mellé.Seeley megérintette a vállát

-Jól vagy?-tudakolta.A lány végre feleszmélt
-Persze.Csak elgondolkodtam-felelt nyugodtan
-Akkor jó.Figyelj Maja.Ők lesznek melletted,amíg Bones el nem hagyja az országot.Rendben?-Maja bólintott-Akármit csinálsz,mindig maradj mellettük!Megértetted?-a lány megismételte előbbi fejmozdulatát,majd felállt és elment az őrökkel.Kifele menet még erősen fürkészte a lakást,hátha meglátja valahol Dr.Brennan-t,de semmi.Így még esélye sincs elköszönni tőle.Akárhogy is,megkedvelte a nőt,jóllehet még csak néhány órája ismeri.Kilépett az ajtón és eltűnt az ügynök szemei elől...

***

Nem kellett sok idő,hogy találjanak valamit.A szemben lévő bérház eredetileg üres volt.Senki nem járt fel arra az emeletre,mert épp egy félbehagyott felújítás alatt állt,tehát veszélyes volt.A jelek szerint Rolf már jó ideje ott rejtőzködhetett,mert egy igazi kis lakot rendezett be magának.Vezetett egy falat,amin időrendi sorrendben Brennan-ről készült fotók voltak.Látszólag semmit nem akart eltüntetni,mielőtt megtalálták a helyet.

-Nem kell,hogy begyere,ha nem szeretnél!-mondta nyugodtan az ügynök,miközben az ajtóban álltak.Tempe megrázta a fejét

-Be akarok menni.Látnom kell,mennyi ide van itt.Mióta visszatértem,egy pillanatra sem múlt el az az érzésem,hogy valaki figyel...

-És miért nem mondtad?-vágott a szavába Seeley

-Mert irracionálisan hangzott-felelt a nő. És az nem volt irracionális,mikor feltételezem le akartál ugrani a hídról?? Gondolta magában Booth,de nem mondta ki hangosan.Benyitottak a házba,ami tele volt nyomozókkal.Brennan szeme elé elsőre az a hatalmas "Ő" fal tárult.Hónapok óta folyamatosan megfigyelte a nőt.Épp boltba vagy munkába menet.Még a Jefferson-ba is bejutott

-Fracba!-rúgott a falba az ügynök-Hogy nem vettem észre?-a képek között számtalan olyan is volt,ahol épp félmeztelenül csókolóznak.Brennan és Booth tudta,a többiek pedig csak sejtették,mi következett ott.Minden próbálkozásuk meg lett örökítve és nem csak az.A tegnap estéről és a reggelről is voltak kint fotók.A hídról és még Maja-ról is.Bones elfordult.Megtámaszkodott és mély levegőket vett.Megpróbálta megemészteni a látottakat, több kevesebb sikerrel.Legszívesebben letépett volna mindent a falról,de nem tehette.
-Booth ügynök!-kiáltott egy reszelős férfi hang-Ezt látnia kell!-Seeley megfogta társa vállát
-Neked nem kell jönnöd.Sőt.Lehet jobb is lenne,ha most egy ügynökkel maradnál itt,én pedig megnézem,mit találtak-Brennan keményen nézett
-Nem maradok-jelentette ki nemes egyszerűséggel
-De-felelt Seeley erélyesen,majd hátat fordított és az egyik ügynökre bízta szerelmét.Temperance sem marad tétlen
-Hű-vágott savanyú képet,majd meggörnyedt,miután Booth elhagyta a helyiséget
-Baj van,hölgyem?-kérdezte udvariasan a férfi
-Nagyon rosszul vagyok.Hozna nekem gyorsan egy pohár vizet?Meg valami széket is,különben összeesek!-játszott
-Természetesen!Azonnal kerítek valamit!-az ügynök elment,Tempe pedig gondtalanul követte társát,de amit megpillantott,nem volt mindennapi.Illetve neki az volt...A felismerhetetlenségig összeroncsolt és bomló test a falra volt kifeszítve és vérrel (valószínű az áldozatéval) a falra volt festve egy mondat. "Mindenütt ott vagyok Temperance és elkaplak!"-Brennan nem akart foglalkozni az írással.A bűz elfacsarta az orrát,de már megszokta.Számtalanszor kellett szagolnia az oszló hulla bűzét.Úgy döntött,megvizsgálja,ezért közelebb lépett a tetemhez.
-Férfi-mondta,még Booth háta mögött
-Bones!Te meg mit keresel itt?Megmondtam az ügynöknek,hogy maradjon veled és ne engedjen ide!
-Tudod milyen egyszerű lerázni egy férfit,akinek a felettese te vagy??Bármit megtenne azért,hogy jól érezzem magam-egy kis szünetet tartott,majd folytatta-És egyébként is!Szükséged van rám,hiszen én vagyok az egyetlen végzett antropológus a közelben-Booth arra gondolt,hogy ez nem igaz,hiszen ott van Jessyka is,de végül elvetette az ötletet.
-Rendben.Ha neked ez jó,ám legyen.De amint baj van,azonnal elmegyünk innen!Vili?-Brennan arcára gyermeki mosoly ült és bólintott,majd az áldozathoz fordult
-Férfi.30-35 év körüli.Rengeteg sérülése van,főként törések és hajsálrepedések.Szépen elintézték.Az izomzata alapján azt mondanám,hogy sokat edzett,jó kondiban volt-az "arcra" nézett és elgondolkodott.Meg nem döbbent,hisz számított rá,de azért egy picit furcsállta a dolgot,hogy pont ez a személy van most a falon és nem ő-Ismerem őt,Booth.És Cam is-a férfi társára meredt
-Te meg honnan tudod?
-Az arcmarkerei egyediek.Megjegyeztem a csontozatát.Ő az az őr,akire Cam rábízott
-Akit kerestél a kórházban?-a lány bólintott
-Csak azt nem értem,miért őt vitte el,ha ott volt a lehetősége,hogy újra elraboljon...
-Mert nem volt ideje megölni az őrt és elvinni téged egyszerre-vágott közbe az ügynök-Túl hamar érkeztem le.
-Akkor hibázott!Biztosan hibázott!-ujjongott Tempe
-Ha így is van,azóta már bőven volt ideje eltüntetni a nyomot.Nincs sok esély,hogy találunk valamit.Még a kocsi,amivel belétek ment,az is lopott volt-közelebb lépett szerelméhez,akinek az arca láthatóan lehangolódott-De megnézzük!-mormolta lágyan,majd homlokon csókolta a nőt
-Én itt végeztem.Haza kell mennem összepa...Pihennem kell-mondta elkeseredetten.Elindult az ajtó felé.Még hallotta,ahogy Booth valami olyat mondd,hogy vigyék a hullát a Jefferson-ba,aztán minden elsötétül előtte.

***

Mire legközelebb feleszmélt,valami puhán feküdt,valószínű,hogy ágyon,de nem a kórházban.Nem merte kinyitni a szemét.Mélyen beleszagolt a levegőbe és megérezte Booth selymes illatát.Otthon van.Vagy mégsem?Lassan kinyitotta a szemét és egy teljesen idegen házban ébredt,azonban társával egy ágyban.Felült és körbenézett.Soha életében nem látta még ezt a helyet azelőtt.Bár Booth ott aludt mellette,mégis valami nyugtalanította.Hogy került ide?

-Jó reggelt!-dünnyögte Seeley,miközben átkarolta az ülő nő derekát

-Jó reggelt-válaszolt zavartan-Hogy kerültem ide?-kérdezte.Összeráncolta homlokát.Booth felpattintotta a szemhéját és felült

-Háát..-vigyorgott-Már magam sem tudom-szenvedélyesen megcsókolta Tempe-t-De megmutathatom-kacér szeme ugyanezt a tekintetet kereste,de helyette egy zavart lányt látott

-Ne mutasd meg.Mondd el!-emelte fel a hangját

-Anyuci!-hallott meg egy édes vékony hangocskát.Brennan az ajtóra meredt és a hang tulajdonosát kereste-Ugye nem fogtok veszekedni a papával?-kérdezte szomorúan.Bones biztosra vette,hogy álmodik.De ha már így van,miért ne álmodhatna szépet??

-Dehogy fogunk!Miért,szoktunk?-Booth-ra nézett

-Csak mert annyira különbözünk.De mindig megbeszéljük a dolgokat.És előtte sosem vitatkozunk!-Brenn elfordult

-Gyere ide kicsim!-örömmel töltötte el,hogy legalább álmában lehet közös gyermeke Booth-tal-Na és a papa hogy szokott szólítani téged?

-De hisz tudod!-mondta szemöldök ráncolva

-Hát persze,hogy tudom...-egy kicsit elgondolkodott,majd társára nézett.Mi van,ha rossz nevet mond?Nem számít,hogy ez csak egy álom,akkor is megbántja a kislányt-...Emily?-mondta,de inkább egy félve elhangzott kérdésnek hatott

-Mama?

-Igen?

-Ugye a születésnapom azért nem felejtetted el?-kérdezte félve

-Hogy felejthetném el?-csak remélni tudta,hogy nem ma van

-Mert holnap leszek 5 éves és megígérted,hogy kapok egy hatalmas tortát,meg sok ajándékot!

-És ez így is lesz!-felelt Bones helyett Booth-De most nyomás vissza az ágyba!Hagyd egy kicsit a mamát!-játékosan visszazavarta a kis lurkót a helyére,majd komolyra fordította a szót-Te nem emlékszel a lányodra?

-Semmire sem emlékszem Booth,mivel ez egy álom...

-Tudom.Ezt mondtad,mikor beköltöztünk és megszületett Emily.Ez egy valóra vált álom...

-Nem!Tényleg!Ez csak egy álom!Én most valószínű épp a kórházban fekszem vagy egy sima ágyban,mert elájultam.És mielőtt elájultam volna még nem volt ilyen csodás életem-Booth elgondolkodott

-Mondta az orvos,hogy sosem fogsz teljesen felépülni...

-Mi??-ez a szó kicsit hangosabbra sikeredett a kelleténél-Mi az,hogy nem fogok felépülni??

-Pontosan 5 éve és 9 hónapja már az őrület határán voltál.

-Te miről beszélsz?

-Te most csak Rolf-ra emlékszel igaz?Ami utána történt,az minden kiesett?

-Nem volt utána semmi!Épp azt magyarázom,hogy ez egy álom!De figyelj.Nem akarom ezzel tölteni az időmet.Szeretném kiélvezni,hogy ha csak néhány órára is,de van egy lányom..Egy közös lányunk..

-Nem Bones!Te figyelj!Nem csak órákra,hanem egy életre van egy lányunk,érted?Ez nem egy álom,hanem a valóság!Rolf-ot elkaptuk és életfogytiglant kapott,te pedig terhes lettél Emily-vel...

-Ha ez tényleg a valóság lenne,akkor nem tudnék veled lefeküdni..

-Emlékszel mit mondtam,miután először szeretkeztünk Rolf után és nem jött össze?Azt,hogy a következő jobb lesz.És igazam volt.Minél többször csináltuk,annál jobb lett neked is és nekem is.És mostanra eszedbe sem jut már az az ember,ahogy nekem sem,szóval kérlek ne hozd szóba!-fejezte be könyörgően

-De ha egyszer nem emlékszem semmire?Ha szültem volna egy ilyen csodálatos gyereket,arról biztos tudnék!-a nő szeme megtelt könnyel.Booth közelebb húzódott hozzá és megcsókolta

-Tudsz is-mondta halkan-Feküdj vissza és emlékezz!-Temperance megcsókolta az ügynököt

-Szeretkezni akarok veled!-mondta határozottan.Booth nem ellenkezett.Bones kíváncsi volt,valóban úgy van-e,ahogy a férfi mondja.Szinte már imádkozott,hogy igaza legyen szerelmének,ám nem volt.Ha ez csak egy álom,akkor mitől fél most is??Teste megfeszült.Felnézett.Seeley szemeit kereste,ám Rolf tekintetével találkozott.Idegességében megpróbálta lelökni magáról a Rolf-nak hitt Booth-t,ám az nem engedett.Brennan sikított-Szállj le rólam!-ordította.Az ügynök engedelmeskedett

-Nyugi Bones!Én vagyok az!-Tempe a férfire nézett,ám még mindig Rolf-ot látta,annak gúnyos vigyorával

-Hagyj békén!-a takaró alá bújt és megállás nélkül,hangtalanul ordított

-Anyuci?

-Most menj ki kicsim!-parancsolt rá az apja

-De te nem is a papa vagy!Ki vagy te?-Brennan fülelni kezdett.Ha Emily sem Booth-t látja,akkor ő nem is Booth-Hol van a mami??

-Itt vagyok!-kimászott a takaró alól,a kislány pedig odafutott hozzá.Brennan a mellette lévő férfire nézett és még mindig nem társát látta.Lassan lemászott az ágyról,de szemeit nem vette le Rolf-ról,aki tekintetével végig követte minden mozdulatát.Lehajolt Emily-hez és odasúgta neki-Hozz a maminak ruhát.Oké?-A lányka bólintott és a szekrények felé vette az irányt.Hamarosan visszatért a kívánt dolgokkal és felöltözött.Nem számított,mi van rajt,csak el kellett innen tűnnie,de gyorsan.A kislány intett neki,hogy hajoljon le,Brennan engedelmeskedett
-Úgyis megtalál!Bárhová mész,mindig megtalál!-suttogta a pici.Tempe elhátrált tőle-Ne menj el mami!-mondta szomorúan Emily,majd megindult a nő felé és a nyakába ugrott-Szeretlek!Ugye tudod,hogy nem akartam elmenni?Sosem akartam.Ő vett el tőled!-mutatott dühösen az ágyon ülő Rolf-ra-De vissza fogok hozzád jönni mami!Megígérem,hogy visszajövök és akkor majd a mienk lehet ez a szép ház!És a papával majd együtt fogunk élni és szeretni fogjuk egymást!-szünetet tartott.Brennan nem tudta mire vélni ezeket a mondatokat.Vagy mégis???Szerette volna elhinni,hogy ez igaz lehet-De most fel kell ébredned mami!-ezt még nyugodtan mondta-Gyorsan fel kell ébredned,mert különben nem tudok visszatérni!Mondd meg nekik,hogy ne bántsanak!Mondd meg mami!!!-ordította a lányka,majd halványulni kezdett-Ne öljenek meg!Mondd meg nekik,hogy meg fogok születni!Mondd meg,mondd meg!!!!

***

Temperance felriadt.Nem tudta mire vélni az álmát.Egy hordágyon feküdt és valószínű épp vitték a kórházba.Booth erősen szorította a kezét.Az autó megállt,az ágy pedig kikerült a belsejéből.

-De jó,hogy felébredtél!-mondta nyugtalanul Seeley

-Mi történt?-kérdezett vissza erőtlenül

-Elájultál.Valószínű a fejsérülésed miatt.Mondtam,hogy jobb lenne,ha néhány napot még a kórházban töltenél,de nem,neked muszáj volt önfejűen eljönni!-a férfi lenyugtatta  magát-Remélem nem lesz nagyobb bajod..

-De nem akadályoz meg ez az egész abban,hogy elmenjek,ugye??-vágott a szavába a nő

-Nem tudom.Majd ott megmondják..De őszinte leszek Bones,jobban örülnék neki,ha bennmaradnál a kórházban néhány napot...-Temperance az orvoshoz fordult

-Mit adtak be?-kérdezte idegesen
-Még semmit.Most készültünk beadagolni a szervezetébe a gyógyszert,de szerencsére felébredt- Remek! gondolta Brenn Akkor még nem késtem el..
-Booth-nézett ismét a férfira-Szeretnék veled négyszemközt beszélni,mielőtt bármit tesznek velem a kórházban
-Lehetséges volna?-kérdezte az ügynök az egyik mentőst,mire az bólintott,azonban mégsem akart tágítani-Most akkor maga nem hagy minket kettesben?
-Csak nem képzeli,hogy egyedül fogom hagyni a feleségét!Hisz elájult és még az okát sem tudjuk!
-Először is Booth nem a férjem- Még tette hozzá gondolatban-Másodszor pedig nagyon is tudom,miért ájultam el.Most pedig hadd beszéljünk négyszemközt!-a mentős nagy nehezen engedett és otthagyta őket a  mentőautó mögött
-Nos?-türelmetlenkedett Seeley
-Nem tudom,hogy is mondhatnám,amit szeretnék...Olyan irracionális és...Álmodtam valamit...Én csak...-nyökögte,de nem bírta kimondani,amit szeretne
-Nem bántál még meg elég kimondatlan irracionálisnak tűnő dolgot?-kérdezte biztatásképpen az ügynök.Brennan lesütötte a szemeit
-Tudom...Tudom,hogy tegnap este teherbe estem-mondta ki végül,majd mély levegőt vett és várta a hatást,ami igencsak váratott magára!!Booth lefagyott.Nem tudta,hogy is mondhatná meg,hogy ez szinte lehetetlen..
-Bones..Tudom,hogy nagyon szeretnél egy kisbabát..Tudom,hogy hiányzik a lányunk,de emlékezz,nem lehet..Szóval..Nem szülhetsz gyereket.Sajnálom,de szinte lehetetlen,amit mondasz-Brennan könnyekkel teli szemét nézte
-Miért?Miért ne tévedhetnének?Miért ne lehetne igazam?-kérdezte elcsukló hangon-Érzem,tudom,hogy igazam van Booth!De ha te nem hiszel nekem,nem kell,hogy mellettem állj-ahelyett,hogy elsírta volna magát,ami elég kedvezően esett volna,inkább letette a fejét és lehunyta a szemeit.Nem akart vitát nyitni erről a dologról,ráadásul kezdte úgy érezni,hogy talán igaza van az ügynöknek és csak képzeli az egészet...Túlságosan vágyik megadni mindazt,amit nem tud,ezért hamis reményekben ringatja magát.Ez nem helyes.

-FOLYTATJUK-

Sziasztok!Nem örülök,hogy egy hétbe tellett a 10 komment összegyűjtése :( Ennek örömére egy elég hosszú részt kaptok,viszont nem ígérem,hogy a köv héten jön a folytatás,mert délelőtt "bébicsőszködök" délután pedig dolgozom.Azért nagyon várom a véleményetek :)) Ja és a hibákért bocsi,de nem olvastam át :DD