Bones-Itt a vége!

- II.rész -

Temperance szó nélkül tűrte a vizsgálatokat.Bekötötték a vállát és adtak neki fájdalomcsillapítót.Még az elején kijelentette,hogy nem hajlandó olyan gyógyhatású készítményt bevenni,ami árthat egy magzatnak.Persze még kimutatni sem lehet,ha tényleg terhes,valószínű nem nagyon ártana egy gyógyszer sem a babának,mégis jobban érezte magát azzal a tudattal,hogyha téved és bármilyen orvosság veszélyeztetné őt,akkor sem lesz már baj.Az orvosok tudomásul is vették a kérését,nem úgy,mint Booth.Az ügynök nem nagyon akart belebonyolódni ebbe a baba dologba,hiszen ő is éppúgy szeretett volna egy gyermeket,mint Tempe,azonban tudta,hogy ez aligha lehetséges.Sosem akarta megbántani a lányt.Nem szerette szomorúnak látni és ha kiderül,hogy az a kicsi,amit annyira vár,sosem fog megérkezni,akkor talán újra megpróbál öngyilkos lenni,az pedig Booth számára a világ végét jelentené.Az orvosok kifejezetten megtiltották,hogy aznap elhagyja a kórházat,így nem volt mit tenni,el kellett halasztani a repülőutat egy nappal és ezt Seeley nem is bánta.Legalább addig is mellette maradhat.Mivel Booth-on kívül senki sem mehetett be Brennan-hez,így elég nyomasztó volt a folytonos fekvés,főleg,hogy az ügynök nem nagyon hitt egy kisbaba megfoganásában.Nem volt témájuk.

-Figyelj Booth!-szólalt meg estefele Brenn-Szeretnék egyedül lenni.

-Én viszont nem szívesen hagynálak egyedül...-Brennan szúrós tekintettel nézte a férfit

-Azt mondtam,egyedül szeretnék lenni!-ismételte meg kicsit erőteljesebben

-Tudom,hogy nem tetszett,amit mondtam neked a babáról Bones,de kérlek!Nem kell ezt tenned!Tudod,hogy én is éppúgy szeretném,mint te,de nem akarom,hogy hamis reményekben ringasd magad,aztán pedig még nagyobbat csalódj!Meg kell értened!-társa tekintetét fürkészte,de Tempe nem enyhült

-Szeretném egyedül tölteni az éjszakát itt-mondta újfent,mintha meg sem hallotta volna az ügynök szavait
-Rendben-vette tudomásul Booth-Ha bármire szükséged van,kint leszek a szoba előtt-felállt és nagy nehezen kivonszolta magát.Brennan fellélegzett.

***

Az idő lassan telt.Temperance egy percre sem hunyta le a szemét,nehogy bármit elmulasszon abból,amit vele művelnek.Már órák óta nem látta Booth-t,de tudta,felesleges lenne azon rágódnia,mit csinál,hisz úgyis a folyosón várja minden parancsát.Beszélnie kell valakivel,aki megérti,min megy keresztül,aki nem azzal traktálja,mennyire ne élje bele magát a baba dologba.Szüksége van a legjobb barátnőjére!És ha hegy nem meg Mohamedhez,majd Mohamed megy hegyhez!Az este sötétje biztosan közeledett.Még néhány óra és már senki sem fogja őt figyelni.
Így is volt.A szobát már a lámpák fénye világította be,mikor az utolsó ápoló is elköszönt Brennan-től.

-Kérem!-szólt utána Tempe a fiatal nőnek.A hölgy visszafordult-Megtenné,hogy szól a kint ülő férfinak?

-Természetesen asszonyom!-bólintott a lány,majd kilépett az ajtón.Már nem volt ideje meggondolni magát.Az egyedül töltött idő alatt vagy ezerszer átrágta magában ezt a tervet.Booth halkan benyitott

-Hogy vagy?-kérdezte kicsit bizonytalanul az ügynök.Már túl régóta nem hallotta szerelme hangját.Lehet,hogy mégsem volt olyan szuper ötlet tájékoztatni Bones-t a baba dologról?

-Jól.De elegem van a kórházból...A kosztjukból pedig annál inkább!

-Hozzak neked valamit?-találta ki társa gondolatát az ügynök.Arca kicsit felderült,mikor nem hallott a nő hangjában semmi szomorút vagy gyűlölködőt.Nyílt volt ismét.

-Az jó lenne.Köszönöm-bólintott Tempe

-Mit kérsz?Ázsiai kaja jó?Hozhatok mást is..-lelkesedett

-Ázsiai tökéletes,Booth-Brennan figyelembe vette az étterem hollétét.Nincs túl közel,így ez talán a legjobb hely lesz.

-Oké.Akkor 20 perc és itt vagyok!-mosolygott Seeley boldogan,majd közelebb ment,hogy megcsókolja Brenn-t,de az elfordult.A férfi arcáról lefagyott a mosoly-Még mindig haragszol-jelentette ki

-Tévedsz.egyáltalán nem haragszom rád-válaszolt Temperance,Booth számára nyugtalan hangnemben

-Akkor mi bajod?

-Csalódott vagyok.A társam vagy.Biztatást vártam,nem oktatást!

-Csak nem akarom,hogy hamis reményben ringasd magad!-védekezett az ügynök

-Neked segítened kéne!Kire számíthatok,ha már rád sem?Az lett volna a dolgod,hogy segíts,nem az,hogy lebeszélj az érzéseimről!Ti mondjátok mindig,hogy hallgassak a szívemre meg a megérzéseimre és amikor ezt teszem,te nem támogatsz!-dőlt ki Brennan-ből a szó.Booth-nak elakadt a hangja
-Ez most nem olyan helyzet,mikor támogatnom kell az érzéseid,Bones.Tudom,hogy most ki vagy akadva és meg is értem,de nem szeretném,ha ennél nagyobbat csalódnál!Kérlek,csak próbálj megérteni,oké?-védekezett a férfi
-Nem.Nem tudlak megérteni és nem is akarlak.Kérlek hozz nekem enni-zárta le a beszélgetést Tempe.Seeley lassan kiegyenesedett.Minden mozdulata,ami távol vitte szerelmétől,kín szenvedés volt.Óvatosan kihátrált az ajtón,mintha azt várná,hogy társa meggondolja magát,de mindhiába.Temperance makacs volt,arról nem is beszélve,hogy ha a férfi nem megy el,akkor a terve kudarcra van ítélve.

Seeley eltűnt,Brenn pedig kikászálódott az ágyból és felöltötte utcai ruháját.Meg kellett mennie,hogy beszéljen valakivel.Óvatosan lenyomta az ajtó kilincsét és kilépett rajt.Egy recepciósnak sem tűnt fel,hogy egy beteg épp szökni készül,azt hitték,hogy civil.Nyugodtan lépkedett a folyosón,nehogy lelepleződjön,azonban valami megzavarta.

-Héé!-hallotta meg a kiáltást a háta mögül.Teste szinte megfagyott.Lassan elfordult a hang irányába és mosolyt erőltetett magára-Ezt elejtette!-nyújtotta át a medált a férfi.Brennan megkönnyebbült

-Köszönöm-felelt udvariasan.Elvette a láncot és folytatta útját.

Kezében az a delfin himbálódzott,amit még Booth adott neki.Megértette az ügynök szemszögét is,mégsem akarta elfogadni azt a tényt,hogy nem lehet gyermeke,hiszen mióta megfogant az első kis élet benne,azóta vágyik a következőre és a következőre.Seeley-nek mellette kéne állnia!Vagy ez nem így van?Talán téved ebben is,mint oly sok más dologban?Igazat kéne adnia társának és tűrni azt a tudatot,hogy sosem lehet már teljesen boldog?Nem!Ha most nem is sikerül,küzdeni fog addig,míg végül össze nem jön.Küzdeni a végsőkig!

A kórház lépcsőjéhez érve lesietett azon és a főút felé vette az irányt.Közben gondolatai egy pillanatra sem hallgattak el a fejében.Ordítottak és kavarogtak,mintha muszáj volna.Leintett egy taxit.Nem számított,hogy Rolf mit mondott.Semmi sem volt fontos,csak,hogy eljusson a kiszemelt helyre,mert ott biztonságban lesz.Azonban mikor a kocsi kerekei csikorogva álltak meg a kijelölt épület előtt,ő nem mozdult.Fogalma sem volt,egyáltalán fogadják-e a történtek után.

-Elnézést hölgyem!Kiszáll vagy továbbmegy?-kérdezte türelmetlenül a sofőr.Brennan a hangra eszmélve összeszedte magát és előkutatta a pénzét

-Kiszállok-felelt,majd átnyújtotta az összeget.

Kitárta a taxi ajtaját és kilépett.Tétován állt a ház előtt.Végül mély levegőt vett és bekopogott az ajtón.Nem érkezett válasz.Megismételte,de semmi.Már épp azon volt,hogy megfordul és elmegy,mikor végre kinyílt az ajtó.Egy kócos,de még így is gyönyörű fiatal nő állt előtte.A fáradtság eltorzította vonásait és arca a "Ki a fene keres ilyenkor?"-t tükrözte.Álmos,barna szemei egy pillanat alatt meglágyultak,mikor meglátta Brennan-t

-Mit keresel itt,édesem!Neked nem a kórházban kéne lenned?-látta barátnője lemondó arcát és azonnal folytatta-Gyere be!-állt el az útból Angie-Baj van?Történt valami?Hogyhogy itt vagy?Mégis elengedtek?-szögezte neki kérdései hadát.Tempe a lány szemébe nézett-Dehogy engedtek..-felelt főként magának Angie-Megszöktél..

-Nem nagyon számítottam rá,hogy beengedsz a tegnapi után-sütötte le a szemei bűnbánóan

-Hisz csak az igazat mondtad szívem.Örülök,hogy eljöttél!És mondanom kell valami nagyon fontosat!-Angela már alig várta,hogy végre kimondhassa,de előbb még meg akarta hallgatni Tempe mondandóját. Utána is ráér gondolta-Na mesélj!Mi történt?

-Annyira sok minden..Minden úgy megszaladt ebben a két napban.Tudod,hogy mindig racionális voltam és nem hallgattam a megérzéseimre-a művésznő bólintott-De mikor elvesztettem a lányom..Én..Nem voltam rá felkészülve-szemében könnyek gyűltek.Angie vezetésével leültek a kanapéra és folytatta-Azóta már nagyon sokszor hallgattam a megérzéseimre.Megváltoztam.Tegnap lefeküdtem Booth-tal-Angela arca előbb megfeszült,majd kivirult és a fejében folyamatosan az kavargott,hogy ez meg hogy lehet?De szuper!Végre minden jó lesz!-Megkérte a kezem és én igent mondtam..Szerinted is önző vagyok?-a lány meglepődött és összeráncolta a szemöldökét

-Miért,ő ezt monda?-rökönyödött meg

-Nem,dehogy.Ő nem mondana ilyet.Én voltam.Hiszen sosem adhatom meg neki,amire szüksége van!Neki család kell,Angie,én pedig nem adhatok neki gyereket..-szeme ismét bekönnyezett

-Édesem!-végigsimította Tempe vállát-Neki te jelented a családot.Ha te ott vagy,nem kell neki gyerek,hidd el!Tudom,hisz megkérte a kezed!-mosolygott biztatóan.Angela már el is felejtette,hogy az előbb megérzésekről volt szó,így nem is hitte,hogy lesz folytatás.Már alig várta,hogy ehhez a jó hírhez egy még jobbat adjon.Mióta megtudta,amit tud,szinte kicsattan az örömtől és bár nem is sejtette,Brennan hogyan fog reagálni a hírre,remélte,hogy mellette áll majd,mint barát és támogatni fogja.

-Ma reggel megtaláltuk Rolf rejtekhelyét..Hihetetlen,hogy már hónapok óta figyelt!Téged és minket.Mindent,ami velem kapcsolatba került.Azt mondta,nem lesz még egy estém Booth-tal-Angela nem lepődött meg,mert már sejtette,de a szíve legmélyén mégis váratlanul érte ez a dolog.

-Te jó ég Brennan!-mondta halkan-És te képes voltál egyedül eljönni ide?!Mi van,ha elkap?Megtehette volna!-szidta barátnőjét erélyesen

-Van tovább is.mert nem ezért jöttem,csak gondoltam erről is tudnod kell..

-Ez így van!-vágott a szavába

-Volt egy álmom-folytatta higgadtan Bones-Volt egy közös lányunk Booth-tal..Tudom,hülyén hangzik,de úgy érzem,tényleg teherbe estem!-Angela meglepődött. Talán mégsem ez lesz a legjobb alkalom.Még várok vele -Szólalj meg Angie!-türelmetlenkedett Tempe-Legalább te mondj valamit!Mindig azt mondtátok,hogy hallgassak a megérzéseimre és mikor azt teszem,akkor meg azt hallom,hogy nem kéne-letörölt egy leguruló könnycseppet az arcáról és várta a választ

-Sosem mondanám,hogy ne hallgass a megérzéseidre!Tudod,hogy nem!Most sem mondom-felelt.Brennan számára ezek a szavak biztatóan hatottak,de Angela még nem fejezte be.Ki tudja,mi sül ki belőle?Lehet,megint megkapja azt,hogy "nem kéne elbíznod magad" meg a szöveget a hamis reményekkel,mint Booth-tól

-Hát akkor mit mondasz?-a torkában lévő gombóc csak nőtt és nőtt,mígnem már alig kapott levegőt

-Azt,hogy nagyon vigyázz magadra,ha ezt érzed-Brennan szíve megkönnyebbült és önkéntelenül is megeresztett egy mosolyt-De ne éld bele magad túlságosan!Hidd,hogy az a kisbaba megfogant,de a teljes örömködéssel várj még egy hetet,mikor már a teszt is kimutatja,ha terhes vagy-megfogta Bones kezét,aki még mindig nem tudott elszakadni a mosolygástól. Végre valaki,aki mellettem áll!Hogy nem vettem észre? 

-Köszönöm Angie.Köszönöm,hogy mellettem állsz!

-Ez természetes.Hisz ez a dolgom!És egyébként is-tette hozzá kicsit szomorúan-Túl sokszor hibáztam az elmúlt hetekben.Ideje jóvá tennem-ős is elmosolyodott.Megölelték egymást.Végre ismét együtt!Temperance eltolta magától a lányt

-És mit is akartál mondani?-Angela gondolkodott

-Nem tudom-felelt nyugodtan. Még nincs itt az ideje.Majd.. -Ha eszembe jut,elmondom-mosolygott nyugodtan

-FOLYTATJUK-

Sziasztok!Tudom,hogy ez nem lett valami hosszú rész,de ha folytattam volna,akkor sok dolgot leleplezek,amit későbbre szerettem volna hagyni :)) Szóval remélem megfelelt így is!A következő majd jövő héten talán jön,de nem ígérek semmit,mert délelőttös vagyok és álmosan nincs sok ihletem..:/ Kérlek hamar jöjjön össze a 10 komi!Nagyon számítok rátok :)