Bones-A folytatás (Az út végén)

 Temperance némán bújt szerelme védelmező karjaiba.Meg akart nyugodni és nem volt nehéz dolga.Most valahogy hasonlóan érezhette magát,mint néhány perce Maja az ő ölében.Még fel sem bírta fogni teljesen,hogy valóban bevált a terve!Így nem kell elhagynia az országot,aminél történetesen most el sem tudott volna képzelni jobb dolgot.Gondolataiból egy ismerős hang zökkentette ki.

-Vigyétek őket!-szólt erőteljesen gyűlölködő hangon a férfi,mire Bones felnézett és egyszerre elképedt,de örült is a látványnak

-Jason..!-suttogta mosolyra húzódó szájjal.A férfi teljesen felé fordult,Brennan pedig szinte a nyakába ugrott.Úgy szorította,mintha most látná őt utoljára

-Örülök,hogy jól vagy Temperance!-dörmögte halkan és mélyeket szippantott a nő selymesen édes illatából.A lány nem akarta elengedni.Könnyek folytak le az arcán.De ezek nem a szomorúság könnyei voltak,sokkal inkább a boldogságé

-Hiányoztál-mosolygott könnyes arccal a fiúra

-Te is nekem-Jason eltűrt egy rakoncátlan tincset a nő arcából-Nagyon-folytatta.Mindketten egymással voltak elfoglalva,így egyikük sem vehette észre,ahogy Booth a háttérben már szinte felrobban a féltékenységtől.Tempe legszívesebben most azonnal megcsókolta volna a vele szemben álló embert,azonban még időben észbe kapott és szinte fizikai fájdalommal járt,de kitépte magát ebből a helyzetből és egy bűntudatos mosollyal Booth felé fordult

-Köszönöm-mondta-Mindkettőtöknek-megeresztett még egy utolsó mosolyt,majd Maja felé fordult,aki már jó meleg pokrócba bebugyolálva várt rá-Jobban vagy?-kérdezte erőt sugárzó arccal.A lány bólintott-Sajnálom,hogy belekeveredtél..

-Nem.Nem a maga hibája.Senkié sem.Ezt hozta a sors-Brennan felvillantott egy gúnyos vigyort

-A sors-ismételte-Gyere,haza viszlek!-átkarolta Maja vállát és úgy akarta támogatni,de ő megtorpant

-Nekem már nincs otthonom...Kinőttem-ezen a kissé vicces helyzeten felnevetett kínjában

-De nekem van-felelt nyugodtan-Tudom,ki vagy és honnan jöttél.Szükséged van segítségre és mivel tartozom neked és rendes lány vagy,ezért segítek-Maja már épp tiltakozni akart,mikor Tempe ismét megszólalt-Tudom,mit gondolsz most!Voltam a helyedben,Maja!Nem kell,hogy beleegyezz.Ami azt illeti,én már úgy gondoltam,haza viszlek.Haza,vagyis az előző lakásomba,amit még nem tudtam eladni és most nem is bánom.Gyönyörű hely és biztos vagyok benn,hogy tetszeni fog.De természetesen hozzánk is jöhetsz,de úgy gondolom,ez neked lenne teher.nekünk persze egyáltalán nem.szóval te döntesz.Viszont az utcára nem engedlek!Kapsz állást és mellette elvégezheted a főiskolát.Megkaptad az ösztöndíjat az egyetemre,ahová jelentkeztél...-a lány nem hagyta,hogy Bones befejezze.Sejtette,hogy az ösztöndíj valójában nem létezik,de nem érdekelte.Soha életében nem történt még semmi jó.Ideje hogy elkezdődjön!Válaszként megölelte az őt támogató nőt

-Köszönöm!-suttogta könnyes szemekkel-Nagyon köszönöm!

-Ez a legkevesebb-ölelt vissza a meglepett antropológus

Maja tehát néhány percen belül már ott is volt a szinte luxusnak mondható lakásban.Belépett a ház ajtaján.Senki nem vezette körbe,mert mikor látták,hogy már az előszobától leesett a lány álla,inkább megvárták,míg magától mozdul.Az nappaliban a fal festéséhez illő gyönyörű vöröses árnyalatú függönyök díszítették a szobát.A kanapét bézs színű bőr fedte,pont úgy,ahogy a hozzá tartozó két fotelt is.A szoba közepén álló üvegasztal csodálatos indaszerű motívumokkal volt kidíszítve,a szőnyeg pedig olyan puha volt,hogy a lány legszívesebben egész nap azon járt volna mezítláb.Elindult a háló felé.Sejtette,mi vár rá odabent,de tévedett.Az a szoba,amit elképzelt magában,egy lebuj volt ehhez képest.Így,szépen sorba járta be a lakás minden egyes zegzugát.
Jason és Brennan a nappaliban lévő kanapéra ültek és beszélgetni kezdtek.Tempe tudta,hogy Booth csak azért hagyta őket kettesben,mert bízik a lányban.Viszont Bones nem bízott ennyire magában.Már mit sem számított.Míg Maja kipakol a hálóban a bőröndjéből,addig ők nyugodtan beszélgethetnek.Mindkettejüknek nagyon nehéz volt visszafogni magukat.A percek némán teltek,végül egyszerre törték meg a csendet.

-És te...-kezdték ugyanakkor-Te..-folytatták,majd elnevették magukat

-Kezd te-mosolyodott el Jason

-Miért jöttél vissza?-kérdezte komolyan a nő.A férfi hallgatott.Nem volt benn biztos,hogy jót tesz-e az igazság

-Miattad-nyögte ki végül-Mikor nem írtál és nem tudtalak elérni,aggódni kezdtem és mint kiderült,nem ok nélkül.Én nem akarok közétek állni Tempe,de ha ő nem képes rád vigyázni,akkor muszáj itt maradnom,hogy én megtegyem helyette!Nem hagyhatom,hogy bajod essen...Mert...Szeretlek-nyögte ki-Tudom,hogy ez most váratlanul ért...-Brenn beléfojtotta a szót

-Én is szeretlek.És mindig is szeretni foglak Jason!Te vagy az az ember,aki miatt nagyon haragszom magamra.Sosem szabadott volna hagynom,hogy belém szeress,mert ezzel fájdalmat okoztam neked, magamnak is!És az a baj,még fogok is,amíg nem találsz valaki olyat,aki megdobogtatja a szíved-könnyes szemmel nézett az ügynökre

-Én nem sajnálom,hogy beléd szerettem.Te vagy a legjobb dolog,ami történt az életemben-jelentette ki mosolyt erőltetve magára-Ne sírj!-mondta kedvesen,miközben letörölt egy könnycseppet a lány arcáról-Rám mindig számíthatsz...Örökké szeretni foglak Temperance!-suttogta.Brennan szívét elöntötte a láng,agyát pedig elhomályosította a rózsaszín köd.Gondolkodás nélkül megcsókolta a férfi hívogató ajkait,aki nem tiltakozott.

-Kész vagyok!-lépett be a szobába Maja.Mikor a pár szétrebbent,a lány álla még a padlót súrolta

-Maja..-nyögte Brennan-Ez..Fogalmad sincs,mi történt..-a lány visszarohant a hálóba és dühvel és haraggal telve elkezdte visszapakolni a bőröndbe a cuccait.Bones lesütött szemmel gondolkodott.Bűntudata volt,mert Maja rajtkapta őket.Soha nem akarta megcsalni Booth-t,de a pártfogoltja nem tudja,mi is történt valójában

-Nyugi Tempe!-mondta a mellette ülő férfi

-Szeretlek!Tényleg annyira szeretlek!-Jason félbeszakította

-Ne kezdjük ezt újra.Egyszer már végigfutottunk ezen és megállapítottuk,hogy neked mellette a helyed.Nem kell megmagyaráznod,hogy miért nem vagy velem,mert értem!Sosem fogsz engem úgy szeretni,mint őt.És tudod mit?Nem bánom.Ne legyen miattam bűntudatod!Engem nem bántasz.Csak örömet szereztél azzal,hogy itt voltál nekem.Szeretlek és ez sosem fog elmúlni.Ha szükséged lesz valakire,én itt leszek neked,de azt nem engedem,hogy őt elhagyd-Bár nem hiszem,hogy megtennéd. Mélyen a nő szemeibe nézett és még egyszer utoljára megcsókolta,majd elmosolyodott,Brenn pedig megnyugodott
-Köszönöm-felelt mosolyogva.Egy kis szünetet tartott-Most azt hiszem,beszélnem kell Maja-val.Bár nem tudom,mit érek el vele...-a férfi bólintott,Brennan pedig a háló felé vette az irányt.Mikor belépett a szobába,meglepődve látta,hogy az ideges lány a bőröndbe dobálja a holmiját-Mit csinálsz?-kérdezte értetlenül
-Mégis mit?Nem látszik?Összepakolok és elmegyek!-dühöngött
-Miért?Azért mert megcsókoltam Jason-t?Hisz fogalmad sincs,hogy mi történt!-védekezett Bones
-De igen!Épp most mondtad!Megcsókoltad Jason-t!-kiabálta,majd bezárta a bőröndöt és elindult
-Nem!-állt elé határozottan-Nem hagyom,hogy elmenj,amíg nem hallgattál meg!Ne dobj el mindent miattam!
-Engedj ki!Nincs rád szükségem!
-De igenis szükséged van rám Maja!Miért haragszol rám,ha azt sem tudod,mi történt?
-Megmondjam miért?Mert azt hittem,szereted Booth ügynököt!Azt hittem,te más vagy,mint a többi ember és mind a kettőben tévedtem!-őrjöngött.Brennan könnyes szemmel bámult rá.Maja csalódott benne.Most még fontosabb,hogy tudja az igazat!
-Nem tudom,hogy más vagyok-e,mint a többi ember,Maja,de azt tudom,hogy Booth-t mindennél jobban szeretem!Most nem hiszel nekem,de kérlek hadd magyarázzam meg neked!-egy pillanatnyi szünetet tartott-Ülj le!-mutatott az ágy felé,a lány pedig helyet foglalt
-5 perc!-mondta erőteljesen.Brennan mély levegőt vett és leült Maja mellé
-Nem tudod,ki Jason,igaz?-Maja megrázta a fejét-Akkor kicsit lerövidítve elmondom.Booth és én valamikor csak társak voltunk.Mindketten külön éltünk.Neki is voltak kapcsolatai és nekem is.Egyszer elmondta nekem,hogy mit érez irántam,de én nem akartam vele belevágni egy kapcsolatba.Ő szerzett valakit,aki később a barátnőm lett,én pedig egyre jobban éreztem,hogy rosszul döntöttem,mikor visszautasítottam.Aztán Booth kezdett egyre furcsábban viselkedni velem.Összevesztünk és elég furcsán békültünk ki.Az üstökös éjszakáján kezdődött minden.Soha életemben nem csináltam még olyat és soha többé nem is fogok.Lefeküdtem vele,miközben ő még Hannah-val volt.Hatalmasat hibáztam és mégis...Visszagondolva rá,csodás volt.Azt mondta,szakít a lánnyal,én pedig hittem neki,de nem így történt.Átvert és én nagyon megharagudtam rá.Más társat kértem és sokáig nem is beszéltem vele.Az új társam Jason lett.És akkor elkövettem a következő nagy hibát,beleszerettem és ő is belém.Ő egy nagyon csodálatos férfi Maja!Szeretem.Szeretem,de soha nem fogom úgy szeretni,mint Booth-t!Ezért is szakítottunk.A csók,amit láttál,nem a hűtlenség jele volt!Sosem csalnám meg őt!Inkább búcsúcsóknak nevezném.Fogalmam sincs,hogy megváltozott-e a véleményed most,hogy nagyjából elmeséltem a történetet.Csak annyit kérek tőled,ne dobd el,amit adni akarok!Ha nem akarsz,többé nem látsz,de segítettél nekem én pedig segítek most neked!...Jó ember vagy.Örülök,hogy megismerhettelek-elmosolyodott és felállt.Maja nem felelt.Tempe elfordult,hogy a lány ne lássa könnyes szemeit,majd az ajtó felé indult.

-FOLYTATJUK-

Sziasztok!tudom,hogy tegnap telt le az egy hét,de nem voltam gépközelben,most viszont itt a köv rész :) nem lett túl hosszú,viszont várom a véleményeket! :)) És a kérdés: Mi lesz Maja-val??? :P Szép napot!