New Bones - 1

Hűvös nyári éjszaka ereszkedett Washington DC városára.Talán hűvösebb is,mint eddig bármikor az évszak folyamán.Nappal is szokatlanul rossz volt az idő,de most,hogy még az ég is kitisztult,csak hidegebb lett.Ennek ellenére egy férfi szinte teljes nyugodtsággal aludt saját ágyában,egy nő pedig tőle úgy másfél kilométerre az övében.Bár álmuk zavartalan volt,nappal mégsem érezték magukat teljesen egésznek.Valahogy mindig hiányzott valami az életükből,de nemrég ez csak felerősödött.Már vagy egy hete nem találkoztak egymással.Míg eddig elviselték valahogy az életet,most mind a ketten csak kínlódnak.Ez mindig is olyan se veled,se nélküled kapcsolat volt.Ha együtt voltak,akkor biztosan számtalan nézeteltéréssel kellett szembenézniük,azonban külön szinte elviselhetetlen volt.Álmaikban viszont végre együtt lehettek.Nem voltak szabályok,sem elvek.Szabadjára engedhették képzeletüket és vágyaikat.A férfi számára sajnos hamar véget ért ez az éjszaka,ugyanis mézédes vágyálmát saját mobilja csörgése hasította ketté.
-Booth!-szólt bele kómásan-Most?-az órájára pillantott-De hisz hajnali három óra!Nem ér rá reggelig?-végighallgatta a vonal másik végén dühöngő főnökét,majd lezárta a beszélgetést-Igen Uram!Értettem!Azonnal indulok!...Indulunk!-javította ki magát hamar,majd bontotta a vonalat és kipattant az ágyból.Még számtalanszor eszébe jutott,hogy fel kéne hívnia a társát,ám mindannyiszor el is felejtette.Amint összeszedte magát kocsiba pattant és elhajtott.Odaérve az ajtón dübörögve próbált bejutni a lakásba.
Brennan szörnyű lármára ébredt.Először is mérges volt,hogy valaki felébresztette,hiszen csodás álomvilágban járt,aztán pedig miután már úgyis kiverte az a zajongó a szeméből a fáradtságot,kipattant az ágyból és a dübörgés irányába sietett.

-Bones!Bones nyisd már ki!-ordibálta a rekedtes hang.Temperance indulatosan kinyitotta az ajtót,majd mikor meglátta,hogy a férfi,kinek a hangját hallotta munkaruhában van,be is csapta azt.Azazhogy csak becsapta volna,ha az ügynök hagyja

-Mit akarsz itt hajnali három órakor?-kérdezte ingerülten.Hiába,az álma akkor is sokkal csodásabb volt,mint eltölteni egy teljesen szabályos és racionális napot a férfival.Főleg ha az a nap hajnalban kezdődik!

-Van egy ügyünk.De hisz telefonáltam!Miért nem vagy még kész?-ráncolta szemöldökét Seeley

-Talán álmodban telefonáltál,de a valóságban nem!És most megyek vissza aludni!A hulla nem fog elsétálni onnan!-ismét megpróbálta becsukni az ajtót,ám az ügynök lába megállította

-Most van rád szükség!A főnök ezt mondta és ezt kell tenni!Szükség van rád,szóval gyorsan kapd össze magad és menjünk!-sürgetés céljából kétszer összecsapta a tenyerét.Brennan elgondolkodott

-Rendben.De nem azért,mert te ezt mondtad!-vágta oda,majd megfordult.A férfi elkapta a kezét

-Jól áll neked ez a cucc-vigyorgott.A nő kitépte karját és a háló felé vette az irányt

-Főzz kávét!Tudod,hol a konyha!-mondta,miközben eltűnt a lakás rejtekében.Booth tette a dolgát és elkészítette a frissítőt,ami neki sem jött rosszul.Mire a gőzölgő ital lefőtt,Brennan is sikeresen elkészült.Két kisebb termoszba rakták a kávét és már úton is voltak a helyszínre.Jó néhány percig csak ültek szótlanul a robogó kocsiban.Mindkettejük esze saját álmán járt.Még most is aludhatnának,ha ez a szutykos hulla nem lenne!-A termoszt majd kérem vissza!-törte meg a csendet Tempe

-Ó..Persze-nyögte az ügynök,miközben szemügyre vette az említett tárgyat-Vissza fogod kapni...

-Egyébként hol találták a hullát?-folytatta közömbösen a nő

-A Williamsburg-i Majorsági parkban van.A tegnapi esőzés mosta ki a földből.Hamarosan megérkezünk-ezzel mind a ketten lezárták a témát és a motor leállításáig egy szót sem szóltak.Mikor az autó már nem mozgott,az antropológus azonnal kipattant belőle és a hullája felé vette az irányt.A már ott lévő emberek mutatták neki az utat-Bones!Bones várj már!Hova rohansz?Ő már nem fut sehova!-próbált viccelődni,azonban közben odaért az oszló áldozathoz és nevetés helyett szívesebben tört volna elő belőle a gyomortartalma-Te jó ég!Ez még a szokásosnál is büdösebb!-panaszkodott fintorogva

-Az áldozat férfi,a negyvenes évei körül.Az oszlás mértéke alapján és figyelembe véve a heti nagy esőzést,azt mondanám,hogy nagyjából egy hónapja lehet itt-folytatta volna a kis elemzését,ha valaki közbe nem szól

-Booth ügynök!Jöjjön ide!-kiáltott egy férfi.Seeley követte pillantásával azt a helyet,ahova a másik ügynök mutatott.Aztán megszólalt egy harmadik és egy negyedik ember is

-Mi a franc van itt?-kérdezte hüledezve,ahogy közbejárta a helyet-Bones!Ezt látnod kell!-a nő felállt és ő is megtekintette a csodálkozás tárgyait-Ez valami temető?-kérdezte még mindig szemöldökráncolva

-Nem hinném.Habár sok országban...

-Ne Bones!Csak akkor folytasd,ha köze van az ügyhöz kérlek!-Booth feszülten fogta a fejét

-Hát az ügyhöz nem hiszem,hogy köze van.Ez szerintem inkább egy sorozatgyilkosság.De persze nem találgatok.Az nem az én reszortom.Én a tények embere vagyok.És azt mondom,hogy vigyük be a hullákat a Jefferson Intézetbe,hogy jobban megvizsgálhassam!

-Vigyétek ezeket a Jefferson-ba!-parancsolta Booth is,végül a kocsijához caplatott.Temperance alig bírta követni
-Most hová rohansz?-kérdezte a mostanra idegessé vált nő
-Mégis hová mennék?Az autómhoz.Te talán nem jössz?-kérdezte kissé hűvös hangnemben,majd beült a járműbe.Brennan követte
-Mi bajod?Az,hogy nem jöttek be a számításaid,miszerint egy hulla van,vagy esetleg az,hogy még csak most pirkad?-a férfi nem válaszolt,csak beindította a motort-Tehát mindkettő.Értem.
-Nem fejeznéd ezt be,Bones?-emelte meg hangszínét.A légkör egyre feszült körülöttük.Szinte érezni lehetett,hogy hamarosan valaki itt ki fog törni
-Nem értem mi bajod,de jó.Rossz kedved van.Akkor ne beszélgessünk-persze ezzel a beleegyezéssel gondolatai nem nyugodtak meg,mindössze csak a nyelve nem pörgött,ez pedig erősítette belső kavalkádját.

Vajon mi baja lett hirtelen társának?A csendnek az volt az ára,hogy olyan képtelen dolgok jutottak az eszébe,melyeket még maga Booth sem tudhatott,mint például,hogy ez tényleg sorozatgyilkosság és ha az,akkor ki lehet a gyilkos.Brennan fejében mégis az volt,hogy a férfinek talán már volt dolga ezzel az emberrel,ezért ilyen mérges.Persze idegességében megint csak elméleteket kreál a semmiből.Sokszor csinálja ezt,noha hangosan csak racionális dolgokat mond ki.Bár mostanában kevésbé igyekszik elnyomni ezeket az elgondolásokat,erre talán álmai segítenek rá,de az agya soha sem fogja elfogadni azt a gondolatot,ami nem ésszerű és logikus.

Seeley gyorsan elhajtott a Jefferson-ig,azonban jól tudta,a hullák még jó ideig nem érkeznek meg.Az,hogy talán sorozatgyilkosságról van szó,túlságosan felzaklatta és fogalma sem volt miért.Talán épp csak nem pihente ki magát.Még a saját érzéseivel sem volt tisztában,akkor hogy válaszolhatott volna társa látszólag egyszerű kérdésére?Mikor leparkolt,lezárta az ajtókat,hogy Bones ne tudjon azonnal kipattanni,ahogy az várható lett volna.

-Ezt most miért csináltad?-kérdezte felháborodva a nő

-Nézd,Bones...Sajnálom,oké?Nem kezdődött valami jól ez a nap.Gondolom neked sem.Fáradt vagyok.Nem akartam veled kiabálni-semmi mást nem mondott,Brennan mégis könnyedén megbocsátott

-Nem haragszom.Én is fáradt vagyok-ezzel mindketten letudták.Még óráknak tűnő másodpercekig csak egymás szemébe néztek,végül mikor Temperance érezni kezdte érzelmei erejét,elkapta a tekintetét-Akkor kiengedsz?-kérdezte nyugodtan

-Ó...Persze-feloldotta a zárat,a nő pedig útjára indult

-Ha megtudok valamit,hívlak!-ezekkel a szavakkal el is búcsúzott.Becsapta az ajtót és felment az Intézetbe.

Nem számított rá,hogy bárkit is ott talál ilyen hajnali időben,azonban a Jefferson-ban szinte nyüzsögtek az álmosabbnál álmosabb félig éber emberek.Cam rendezte ez alkalmazottait,Angela egy kávé mellett ébredezett,Hodgins pedig a bogaraival beszélgetett.Még talán ő volt a legéberebb a helyiségben.Brennan belépett és mindenki csak akkor vette észre,mikor átkelt az emelvényen és lecsipogtatta a belépőjét.

-Jó reggelt!-üdvözölt mindenkit.Álmos szemek fürkészték

-Neked is jó reggelt Dr.Brennan!-reagált Saroyan egy kicsit megkésve

-Szia édesem!-motyogta Angie.Temperance összeráncolta szemöldökét,de nem szólt egy szót sem-Nem várhatott volna az az ügy reggelig?-kérdezte kómásan

-Nem.Hamarosan esik az eső.Nem akartuk,hogy a csapadék elmossa a nyomokat..

-Mégis milyen nyomok lehetnek eső után?-kelletlenkedett tovább a lány

-Rengeteg van.Már fél öt múlt.Annyira nincs korán.Én háromórakor keltem,Booth pedig még korábban Túl lehet élni-nézett a szenvedő barátnőjére

-Hány áldozatunk van?-firtatta a valamivel fittebb Cam

-Összesen eddig ötöt találtunk.Az áldozatok különböző korosztályúak és neműek.Nem értem,mi lehet köztük az összefüggés a temetkezéshelyükön kívül.

-Talán nincs is-szögezte le a kómás lány

-Biztos van köztük más összefüggés is-kapcsolódott be a beszélgetésbe az épp odaérkező üde Hodgins-Például a gyilkosuk!

-Még azt sem bizonyítottuk be,hogy gyilkosság volt,Dr.Hodgins!-tiltakozott az örökké racionális nő

-Mi más lehet?-kérdezte kétkedve.Senki nem szólt többet,végül Cam törte meg a csendet

-És mikor érkeznek a vendégeink?-kérdezte egy kis humorral

-Nem tudom.Elég sokan vannak,de szerintem úgy..-a falon lógó órára pillantott-Negyed óra múlva-fejezte be Tempe

-Remek!-ébredt fel Angela azonnal-Akkor még elrohanok és veszek kávét meg valami kaját.Nektek is hozzak valamit?-körbepillantott

-Igen,Angela.Egy kávé most nekem is nagyon jól jönne-felelt Camille

-Én is kérek-mondta Bones is

-Nekem is hozhatsz-zárta a sort Jack,miközben hátulról átölelte és megpuszilta szerelmét

-Akkor mindjárt itt vagyok...Vagy nem!-tette hozzá mosolyogva,majd lecsipogtatta a kártyáját és elviharzott.

Temperance-nek olyan dejavu érzése volt,mintha ez már megtörtént volna egyszer,azonban könnyen betudta annak,hogy még ő is álmos.Hiszen talán három órát ha aludt az éjszaka.Sosem foglalkozott az ilyen képtelennek tűnő gondolatokkal.Jobbnak találta,ha most felmegy és egy kicsit papírmunkázik,hogy felébredjen,noha ez másra általában álmosító hatást gyakorol.Elmondta barátainak a tervét és végre is hajtotta azt.Felsietett a lépcsőn,hogy az irodája felé vegye az irányt.Igyekezett ezt az utat a lehető leggyorsabban megtenni.Mikor felért becsukta maga mögött az ajtót és benyomta a laptopját.Persze egyből beugrott egy Már csak 5 nap felirat,mint mindig,mikor bekapcsolja a gépet.Persze minden eltelt nappal egyel kevesebbet mutat.És hogy tulajdonképp mit is jelez ez a felirat?Hát Brennan születésnapját.Angela elszántan hisz benne,hogy Temperance élvezi,ha minden nap emlékezteti valami őt az idő múlására,vagyis a szülinapjára.Azonban erről a napról nincsenek épp jó emlékei,még akkor sem,ha tavaly a lány mindent megtett,hogy Bones tökéletesen érezze magát.Meglehet túl sokat is,épp ez volt a probléma.Különleges kérésre abban az évben Ang nem szervezett bulit,noha mindennél jobban akart,nem tette.Ketten elmentek bulizni és ennyi.Persze Tempe-t még ehhez is napokat kellett győzködni.Valami hiányzott abból az ünneplésből...Talán nem is valami,hanem valaki...

-FOLYTATJUK-

Sziasztok!Hát úgy döntöttem,nem várom meg a 10 komit,hiszen én is sokat késtem :) Ez egy teljesen új történet,kérlek vonatkoztassatok el a másiktól!Nem szeretném,ha valaki azt hinné,hogy a régit folytatom :) Remélem jól szórakoztatok,bár ez még csak a bevezetés.Kérlek írjátok meg a véleményeteket,legyen az pozitív vagy negatív!!

Köszönöm: Szerk