Bones-Az ördög nem alszik-10

-Szobatársak voltunk az egyetemen.A legjobb barátom volt,legalábbis én azt hittem...

-Szia!-köszönt Jessyka mosolyogva-Jessyka vagyok!Azt hiszem,én leszek a szobatársad-a kezét nyújtotta,én pedig udvariasan kezet ráztam vele
-Szia.Az én nevem Temperance-üdvözöltem
-Hányadikas vagy?
-Már végzős.Te most kezdtél?-kérdeztem vissza
-Igen,két évvel alattad járok.Előtte a Chicagói Egyetemre jártam.Nem volt rossz suli,csak el kellett költözni,meg a szüleim már nem is bírták anyagilag.
-Suli?-kérdeztem vissza értetlenül
-Tudod!Iskola-vigyorgott-Úgy látom,sok mindent nem tudsz,de majd én segítek.
-Tévedsz!Én nagyon sok mindent tudok-védekeztem
-Dehogy!Nem úgy értettem Temperance!Biztos vagyok benn,hogy nagyon okos vagy-olyan megbízható lánynak tűnt,nem is gondoltam rá,hogy esetleg átver.Visszamosolyogtam rá


-Úgy viselkedett,mint most a többiekkel?-kérdezett vissza Sweets
-Nem.Most át lehet rajta látni,de akkor teljesen más volt a helyzet.
-És hol kezdődtek a gondok?
-Igazából már az hatalmas gond és hiba volt,hogy megbíztam benne..Jó ideig együtt voltunk,szinte minden nap.Minden titkomat elmondtam neki,megosztottam vele,mikor lefeküdtem Michael-lel.Nem találkoztam azelőtt senkivel,aki ennyire érdeklődött volna irántam...Aztán miután befejeztem a sulit,a Jefferson-ba mentem dolgozni,őt pedig felvették gyakornoknak hozzám.Nagyon jól megvoltunk,aztán történt valami...

Épp Dr.Hoolman irodája felé tartottam-ő volt az akkori entomológusa a Jefferson-nak-amikor halk beszédet hallottam onnan.Gondoltam,nem leszek illetlen és nem megyek be,megvárom,míg végeznek.Emlékszem,hogy Jessyka hangja egyre erőteljesebb és egyre gúnyosabb lett,de nem akartam hallgatózni.Végül felfigyeltem a nevemre.

-Temperance bolond és nagyon vak!Hihetetlen,hogy elhiszi,hogy bárki kedvelheti!Komolyan!Eddig még nem akadt olyan ember,aki meg bírt volna maradni mellette rajtam kívül,maximum egy jó kiadós szex erejéig talán.Hogy gondolhatja,hogy valaki el tudja viselni ezt az örökös racionalitást és zárkózottságot?Amit művel,már beteges.Csak azért vagyok mellette,hogy ne legyen unalmas az életem.Mikor nem vele vagyok,akkor épp mással nevetek az ő nevetséges dolgain.Tudod milyen nehéz visszatartani a nevetésem,mikor olyanokat csinál vagy mesél?-a szemem megtelt valami évek óta ismeretlen anyaggal és lefolyt az arcomon.Mikor végre láttam valamit,megpillantottam Dr.Goodman-t.Nem tudtam,mióta hallgatja ezt a beszélgetést és már abban sem voltam biztos,hogy ő mellettem áll.Attól a pillanattól kezdve senkiben és semmiben nem bíztam.Leszaladtam a laborba és folytattam a munkát,közben pedig igyekeztem elfojtani a könnyeimet.Néhány perc múlva sikerült ismét mindennek a racionális oldalát néznem és újra a munkámra tudtam koncentrálni,de sajnos Dr.Goodman megzavart

-Ne figyeljen erre a lányra,ő nem érdemli meg a maga barátságát.Maga sokkal jobb mindenkinél és hozzá kell szoknia,hogy mindig lesznek ilyen gonosz emberek,akik féltékenységből bármit meg tudnak tenni.De maga ne foglalkozzon velük!Higgye el,meg fogja találni azokat a személyeket,akik soha nem ártanának magának,mert maga jó ember Temperance!-nem tudtam,mit is mondhatnék erre,így hát hallgattam.Lépteket hallottam,majd valaki belépett az ajtón-Ne feledje,amit mondtam!-Dr.Goodman távozott

-Hogy megy a munka?-nem néztem fel,de hallani lehetett Jessyka hangján,hogy mosolyog,mint ahogy mindig.Nem voltam hajlandó felelni-Lassan enned kéne valamit,mert már dél is elmúlt.Nem jössz el velünk ebédelni?

-Hogy tudsz így a képembe hazudni?-kérdeztem,de még mindig a csontokat bámultam

-Tessék?Miről beszélsz?-értetlenkedett,viszont nem voltam hajlandó válaszolni neki-Dr.Goodman..-nyögte halkan-Elmondta,igaz?
-Nem.Miért,el kellett volna mondania valamit?!-szemrehányóan néztem a szemébe
-Ne csináld,jó?Én vagyok az egyetlen,aki képes téged elviselni,ne tedd tönkre!-legszívesebben megütöttem volna.Hogy mondhat ilyet??
-Ez nem igaz!-kiáltottam félhangosan
-Igen?A leghosszabb emberi kapcsolatod velem volt!Csak én tudom elviselni a személyiséged..
-Az,amit te emberi kapcsolatnak nevezel,az egy hazugság!Átvertél!Miért?
-Megmondjam?-kérdezte gúnyosan-Mert mikor először beléptem a kollégiumi szobánkba,tudtam,hogy te tökéletes leszel.A barátodnak adom ki magam és te cserében segítesz a tanulásban,megcsinálod a leckém stb.Kezdetben elég volt ennyi.Aztán láttam,mennyire nevetséges,ahogy viselkedsz,a racionalitásod meg a tudatlanságod,ahogyan az emberi élettel állsz és már nem csak az agyad kellett,megnevettettél!Igen,Temperance!Soha nem voltam a barátod és még csak nem is érdekeltek a buta érzéseid!Mikor a szüzességed elvesztetted,el sem tudod képzelni,milyen nehéz volt visszafojtanom a nevetésem!Tudhattam volna mikor először találkoztunk,hogy még szűz vagy,de valahogy mégis nehéz volt elképzelni.22 Temperance??-nevetésben tört ki-Ne hidd,hogy rajtam kívül lesznek még barátaid.Téged senki nem képes elviselni.Ha valaki mégis a közeledben marad,az csak azért lesz,mert kell neki egy jó kis szex!Mert azt nehéz lenne tagadni,hogy jól nézel ki,de a jó külső nem elég,hogy megtarts egy pasit!Nem véletlenül hagyott ott Michael vagy az előtte lévő összes többi!Soha nem lesznek barátaid vagy családod,egyedül fogsz meghalni,magányosan a racionalitásodba és a munkádba temetkezve!....

Brennan szeméből újra folyni kezdtek a könnyek,mikor visszaemlékezett.Hangja megremegett és el is halkult.

-Nyugodj meg!-búgta az ifjú pszichológus-Látod,nem lett igaza!Hiszen rengeteg barátod lett és itt van neked Booth ügynök!

-Nem!Nincs!Egyedül vagyok,ahogy előtte!Cam őt választotta,Angela is vele megy ebédelni,Booth pedig csókolózott vele!A barátaim soha sem voltak a barátaim!-Sweets nem szólt egy szót sem,végül mégis ő törte meg a feszült csendet

-Én itt vagyok.És Dr.Hodgins,Zack,a többi gyakornok,Dr.Goodman,mi mind a barátaid vagyunk és hidd el,azok is maradunk!Biztos vagyok benn,hogy Angela-nak és Cam-nek is van valami oka,hogy azt tették,amit,ahogy abban is,hogy Booth-t félreértetted!Még soha nem találkoztam olyan szoros emberi viszonnyal,mint a tiétek,pedig nem egy személyt ismerek!Booth ügynök az életét adná érted és biztos vagyok benn,hogy a többiek is!Annyi közös emléket nem lehet megjátszani!Hidd el,ha ők is átvernének,az már akkor kiderült volna,mikor először választásra került a sor : Vagy az életük vagy te.Tudom ,hogy ha kiderül,Jessyka mennyire átverte őket,könyörögni fognak,hogy bocsáss meg nekik és azt is tudom,hogy te megteszed!Ők nem hibáznak többé,mert nem akarják elveszíteni a bizalmadat...

-És ha nem így lesz?-kérdezett vissza remegő hangon

-Tudom,hogy így lesz!

-FOLYTATJUK-

Hát egy kicsit megkésve,de itt a folytatás!Remélem mindenkinek tetszett és sok dolgot feltárt,ami eddig teljes homályban volt.Most hogy tetszik Jessyka karaktere?Szeretném tudni,milyen a megformálásom,tehát várom a kommenteket! :P