Bones-Az ördög nem alszik-8

Booth felnézett a fürdőszobaajtó irányába,ami éppen akkor nyílt ki.Amit szeme először meglátott,az két csodaszép hosszú láb volt,ami (sajnos) egy törölközőben végződött fent.Ez egy pillanatra elkeserítette,de aztán felpillantott.Brennan bűnbánó arccal nézte társa igéző pillantását,de nem mozdult.

-Sajnálom Temperance!-suttogta halkan Seeley-Én..Csak nem szeretnélek bántani..Tudod,hogy azt nem élném túl!-Bones végre megmozdult és közelebb lépett szerelméhez,aki azonnal felpattant az ágyról

-Nem..-kezdte halkan-Minden az én hibám-motyogta csendesen-Ne haragudj!-nem tudott a férfi szemébe nézni,így csak a padlót fürkészte tekintetével-Jobb,ha elmegyek.Jobbat érdemelsz nálam!-folytatta bátrabban,közben pedig végre az ügynök szemébe tudott nézni-Rengeteg gyönyörű nő van Washingtonban,aki bármit megtenne,hogy veled lehessen...-lesütötte könnyes szemeit,de Booth gyengéden felemelte az állát

-Nekem nem kell más nő Bones!-mosolygott biztatóan a férfi-Te vagy az a lány,akire egész életemben vártam!Hidd el,soha senkivel nem lennék olyan boldog,mint veled vagyok!-meg akarta csókolni a lányt,de ő elfordult

-Nem..Én nem adhatom meg neked,amire egy férfinek..Egy embernek szüksége van-javította ki magát-Talán soha nem is fogok tudni veled lefeküdni!Egyszer te is bele fogsz unni,de én nem akarom ezt kivárni!Neked sem kéne..Az idő múlik és már nem leszel fiatalabb Booth!Lassan megöregszel és hatalmas bűntudatom lenne,ha későn jönnél rá,milyen rosszul is döntöttél!Kérlek..Csak..Hagyd,hogy elmenjek,oké?-egy mosolynak induló fintor hagyta el a szája szélét,aztán a szekrényéhez indult.Seeley a szavak hatásától meg sem bírt mozdulni."Hogy mi??"

-Bones..Bones!Bones!-kapott a lány karja után-Én nem akarok mással lenni!Képtelen lennék úgy lefeküdni valakivel,hogy közben tudom,te vagy az igazi!Ne csináld ezt a butaságot,jó?Nem tudsz lebeszélni arról,hogy veled maradjak!-magához húzta Brennan-t-Soha..Hallod??Soha nem foglak elhagyni!-Tempe  könnyes szeme nem változott

-Miért nehezíted meg a dolgom?-kérdezte rekedt hangon-Hagyj elmenni..

-Azt sajnos nem tehetem Dr.Brennan!-vigyorgott Booth-Szükségem van Önre,hogy lélegezni tudjak..Vagy netán azt akarja,hogy megfulladjak?-egyre közelebb húzta magához társát.Temperance nem tudta,mit is tegyen-Talán lélegeztetni kéne-mosolygott,de Brennan nem reagált

-Hagyj!-tolta el magától a férfit,de az nem engedett

-Na jó..Látom nem értesz!-fordította komolyabbra a szót-Nem foglak elengedni,mert az életem leghatalmasabb hibája lenne!Egyszer már elkövettem és még egyszer nem fogom!Jól figyelj Temperance : NEM AKAROK MÁST!!Szeretlek és ez így marad,ha lefekszel velem,ha nem!Nem érdekel!Érted már?-letörölte barátnője könnyes arcát,majd lágyan megcsókolta-Nem veszíthetlek el!-suttogta
-Nem tudom elviselni,hogy nem vagy boldog-motyogta Tempe
-De az vagyok!-védekezett Seeley-Nagyon is boldog vagyok!!
-Tényleg?Mikor nevettél utoljára tiszta szívedből?-arcvonásai kemények voltak-Mikor érezted utoljára olyan jól magad,hogy nem aggódtál semmin,de tényleg semmin?Már nagyon régóta nem volt ilyen alkalom,ezt be kell vallanod.Mellettem soha nem leszel boldog Booth-a férfi lesütötte a szemeit,Brennan pedig elfordult és felöltözött,majd a kabátjáért nyúlt.Várta,hogy társa újra megszólaljon,hogy újra megpróbálja visszatartani,de semmi nem történt.Valahogy nem is bánta.Kinyitotta az ajtót
-Igazad van-hallatszott a férfi mély hangja,Temperance pedig megtorpant-Talán tényleg nem volt mostanában felhőtlen az életünk,de abban viszont nincs igazad,hogy nem éreztem jól magam és nem felejtettem el,mik történtek!Mikor végre felépültél,csodás volt!Éreztem,hogy újrakezdhetünk mindent.Aztán jött ez a hazugság dolog,majd a békülés.Igenis boldog voltam!Ha most kilépsz az ajtón,mindent tönkreteszel,amit eddig felépítettünk,lerombolod a legszebb emlékeinket,de ennek a döntésnek a nyoma örökre ott marad a szívedben,ahogy az enyémben is.Egy hatalmas heg,amit nem tudsz eltüntetni semmilyen műtéttel,mert nem lehet!Mindent tönkre akarsz tenni?Tényleg ezt szeretnéd?Rendben..Csináld..De azt tudnod kell,hogy én sosem akartam ezt.Nem fogok utánad menni,ha tényleg ezt akarod..Elengedlek-fejezte be,majd várta szavai hatását.Brennan csak állt és a padlót bámulta,de nem cselekedett....

Brennan nehéz döntés előtt állt.Most mégis mit kéne tennie?Valóban tönkre akarja tenni a szépet,amíg még szép?Vagy hagyja és a végén még nagyobbat koppan?Várt.Nem bírt sem megszólalni,sem megmozdulni.Nem látta társa arcát és csak a saját vére lüktetését hallotta a fejében.

-Ne haragudj..-hallotta meg a halk suttogást,közvetlenül a háta mögül,majd megérezte,ahogy a férfi óvatosan átkarolja-Nem veszíthetlek el még egyszer!-Temperance levegőért kapkodott.Miért is akarja ezt eldobni magától?Hiszen egy álom,amibe belekerült,mindenki erről álmodik.Ő,aki sosem kereste az igazit,most megtalálta és képes lenne otthagyni?Nem.Nem teheti ezt.Nem tehet tönkre minden jót az életében,csak mert úgy gondolja,hogy egyszer úgyis véget ér.Megfordult és lágyan megcsókolta szerelmét

-Itt maradok Booth,de csak egy feltétellel..-kezdte mondandóját

-Bármit megteszek-mosolygott Seeley

-Abban a pillanatban,mikor rájössz,hogy boldogtalan vagy mellettem,azonnal kidobsz!Nem sajnálsz,hanem csak egyszerűen szakítasz velem!-hatalmas csend lett.Booth levegőt sem vett-Rendben?-kérdezett vissza a lány

-Úgy lesz-bólintott az ügynök,majd vigyorogva becsukta az ajtót-Gyere reggelizni-lehajolt és felkapta Bones-t az ölébe-Nem ettél semmit.Utána bevihetlek dolgozni,ha szeretnéd-Tempe bólintott,Booth pedig a hálószobába vitte Brennan-t,a félig megrágcsált reggelihez.

***

A labor teljesen üres volt,mikor kedvenc párosunk odaért.Brennan meredten nézett.Hová tűnt mindenki?Booth veszélyt sejtett.Mi történhetett?Az ügynök egy percre sem eresztette el barátnője derekát.Mindketten nagyon koncentráltak,hátha tényleg valami történik.Bones-nak a torkában dobogott a szíve.

-Sziasztok!-köszönt egy erősen csilingelő hang,ezzel pedig mindenkire a frászt hozta-Mit kerestek itt?Azt hittem a többiekkel mentetek.
-Nem-felelt Booth,kicsit meglepetten
-Te mit keresel még itt?-kérdezte fennhangon Brenn
-Gondoltam ott nincs rám szükség-válaszolt a lány
-Te is tudod,hogy nem így gondoltam!Miért dolgozol még mindig itt?!Cam-nek már rég ki kellett volna rúgnia!
-De hiszen jól végzem a dolgom Tempe!Miért csinálod ezt?Már bocsánatot kértem!-siránkozott Jess
-Nyugi Jessyka!Bones biztos nem gondolta komolyan!Ugye Bones?-társa kemény szemeibe nézett
-De.Teljesen komolyan gondoltam!-zárta le a beszélgetést,majd az irodája felé vette az irányt.Booth értetlenül állt és egyszerűen fogalma sem volt,hogy mi volt ez az egész.
-Nem akarom tudni,mi volt ez-szögezte le gyorsan a férfi-Hol vannak a többiek?
-Valami Zack-hez vagy kihez mentek.Valami új nyomot találtak és azt mondták,az a srác biztosan tud segíteni.Nem tudom pontosan.Valami ilyesmi-mosolygott Jessyka,majd közelebb ment a sármos ügynökhöz.Seeley hirtelen azt sem tudta,hogy mit csináljon.Mi folyik itt?Bround megcsókolta a férfit,aki még mindig nem tudta,mi ez.

***

Brennan az irodájában kutakodott,kartont kartonra pakolt,papírt,papírra halmozott.Nem tudta,hogy mit csinál,de csinálnia kellett valamit.Hogy lehet,hogy Cam ezt az "új" jövevényt választja helyette??Inkább Jessyka,mint ő??Tényleg ezt akarja?Hát akkor megkapja!Előkapta a mobilját és benyomta Cam gyorhívóját,de csak a hangposta jelentkezett,ahogy Angela-nal és Hodgins-nál is.Mi folyik itt?Hol lehetnek?Eldöntötte,hogy megkérdezi az egyetlen embert,aki tudhatja.Kiment az irodájából,le a lépcsőn,de rögtön ez után meg is bánta tettét...

-FOLYTATJUK-

Sziasztok!Tudom,megkéstem,de este már nem voltam gépnél,most viszont itt van a folytatás,ami elég eseménydúsra sikeredett :) várom a kommenteket,közben pedig elkezdem írni a másik részt,hogy minél előbb kirakhassam ;)