Bones-Booth szemszöge

Booth megfeszülve nyugtatta barátnőjét.Nagyon féltette a lányt,szinte már remegett.Valami rosszat sejtett,de a hangjában csak a bíztatás hallatszott.A helikopter hangja átjárta a testét.Bármilyen zajos is volt a gép,mindketten tisztán értették egymást.Az ügynök a telefon másik végéből egy férfi hangot hallott,de nem értette,amit mondott.

-Bones!Mindjárt ott vagyunk!Tarts ki!Már ereszkedünk!Ne hagyd magad!-nyugtalan volt és talán ezekkel a mondatokkal el is árulta magát.De jól tudta,hogy nincs egyedül ezzel.Brennan nagyon félhet és minnél hamarabb oda kell érnie.

/-Szép estét Booth ügynök!-hallatszott az előbb hallott hang már tisztán és idegesítően nyugodtan/

-Mit akar?Már megtaláltuk a rejtekhelyét!Egy kis csapat csak magát akarja elfogni!De ne aggódjon,hamarosan jön az erősítés is!-szólt bele dühösen

/-Én a maga helyében visszamásznák azon a kötélen és elmennék innen!Ha nem teszi,akkor itt és most kap a kis barátnője egy gyönyörű tetoválást a homlokára!-Booth-t egyre jobban irritálta a halálos nyugodtság.Érezte,hogy ha nem tesz valamit,akkor ez egy vesztett játszma/

/-Ne Booth!Ne!-hallatszott a sikítás-Nem hagyhatsz itt!Ne!-a remegő hang elhalkult/

-Rendben!Oké!Csak hagyja békén!Visszamászok!-egyezett bele a férfi,de ezt cseppet sem gondolta komolyan.Még nem tudta,hogy mit is tehetne,de erősen gondolkodott

/-És vigye a kis barátait is,különben semmit nem ér az egész!Hallani akarom,ahogy felszáll a gép magával együtt!-Booth magában káromkodott és közben a tervén törte a fejét/

-Jó.Felszállok.De amíg felhúznak,addig nem tudok beszélni-mormogta bosszúsan,majd visszament a géphez,hogy felszáljon,ahogy ígérte

/-Én kivárom!-Seeley szinte látta a férfi vigyorát és szívesen letörölte volna róla/

/-Nem hagyhatsz itt Booth!Ne haggy itt!Kérlek Booth!Ne!-ordította sírva Tempi.Booth-nak tennie kellett valamit.Fellépett a helikopterre és amíg fel nem ért,nem is hallott semmit/

-Felszálltam!Itt vagyok a gépen!Elindultunk!

/-Remek!Hallom-mosolygott-Így még van egy napja a kis ribancnak!Jól gondolja meg,hogy mit tesz!Én mindenről tudok!-elnevette magát,majd letette a telefont/

Az ügynök bosszúsan dobta a földre a telefont.Egy pillanatig sem gondolkodott tovább.Tennie kellett valamit,mielőtt a helikopter túl messze kerül.

-Leereszkedünk újra!-jelentette be könnyedén

-Ezt nem engedhetem!Nem sodorhatom veszélybe senkinek az életét!-tiltakozott az ezredes,de Booth-t ez nem érdekelte

-Bones van veszélyben!Temperance!A társam!Érti?Nem hagyhatom ott!Én vissza megyek,ha velem tartanak,ha nem!-megfogott egy kötelet és rögzítette

- Ezt nem hagyhatom Booth ügynök!Túl veszélyes!-fogta meg Seeley derekánál a kötelet
-Van felesége?Barátnője?Maga mit tenne a helyemben?-nézett kérdőn az ezredesre,aki egy kis szünet után elengedte az ügynököt és megrázta a fejét
-Csak ezt a nyomkövetőt rakja magára.Reggel odaküldök egy csapatot.Vigyázzon magára!-nyújtotta át a kis szerkentyűt.Booth nem is várt tovább,azonnal leereszkedett.

Gondolatai folyton Temperance körül forogtak.Vajon utoléri még őket?És ha nem,akkor hogyan fogja megtalálni Bones-t?Mi lesz,ha nem ér oda időben?Nem veszítheti el őt!Az nem lehet!

Halkan járt az erdőben.A fegyvere a hátán volt.Már fél órája úton volt,mikor egy faháznál lyukadt ki.Még érezni lehetett a benzin füstjét a levegőben.Nemrég mentek el."Francba!"-belerúgott a földbe,ezzel felkeverve a port.Dühös volt,de ez most nem vakíthatta el.Muszáj volt tovább folytatnia a keresést.Megragadta a telefont és felhívta az ezredest,aki örömmel segített az ügynöknek.Néhány perc múlva egy terepjáró hangja hallatszott.Booth beszállt az anyósülésre.Lassan követték a nyomokat,nehogy az autó miatt felkavart por belepje őket.Másfél órát utaztak,mire egy erdőhöz értek.Bár kocsi már nem volt ott,Booth mégis tudta,hogy Temperance-t itt vitték tovább gyalog.Nem tévedett.Seeley kiszállt,míg a terepjáró továbbindult,hogy kövesse az autót.Az ügynök nem látott sok esélyt arra,hogy ebben a hatalmas erdőben rátalál a lányra,de mindent bevetett.Sajnos nem volt nyom,amin elindulhatott volna.Csak az ösztöneit követte.Az iránytűjére nézett,majd a térképre.A folyó irányába mehettek,hogy nyomtalanul eltűnhessenek.Legalábbis ez lett volna a logikus tett.Seeley mégsem arra indult.Most a szíve vezette.Még maga sem tudta,hogy miért nem az FBI-os énjére hallgat.Csak ment a sűrű fák között.Nem tudta pontosan,hogy mennyit sétálhatott,de nem is érdekelte.Egy lövés hallatszott nem túl messziről.Elindult a hang irányába.Beszédet hallott.Még nem volt olyan közel,hogy meg is értse,de azt tudta,hogy egy férfi beszél.Hangtalanul közeledett,míg végül már látta a mozgást is.A nap felkelőben volt,így már világosabb volt.Óvatosan felmászott egy fára,ahonnan gondtalanul figyelhette a történéseket.Már majdnem a fa tetején volt,mikor érezni kezdett valamit.A szíve összeszorult és tudta,hogy valami baj van.Lenézett és igaza volt.Mivel ebből a magasságból még nem lőhetett,így feljebb kellett jutnia.Sietett,ahogy tudott.Elővette a fegyvert és letámasztotta.Bár nem szeretett volna megölni senkit,de muszáj volt.Ha meg akarja menteni Brenn-t,akkor muszáj lőnie.Látta a lány meggyötört,könnyektől fényes arcát.Tennie kellett valamit.Eldördült az első lövés,ami pontosan az egyik őr szeme közé pattant.Majd a második és a harmadik.Booth nem akart feleszmélni.Utált ölni,de nem tehetett mást.Végül már csak arra figyelt fel,hogy Temperance fejéhez egy fegyvert szorít elrablója.Nem értette,hogy mit mond a férfi,de pontosan tudta.Aztán Tempi a földre zuhant,támadója pedig elrohant.Booth gyorsan lemászott a fáról és rohanni kezdett társa felé.Ledobta a fegyverét.A kis tisztás elejéhez érve lelassított,nehogy megijessze a lányt.Lassan lépdelt oda hozzá,majd letérdelt.Tempi ránézett és megölelte.Booth nyugtatta,de ő is tudta,hogy most nem fogja még abbahagyni a sírást.Végre megjött egy egység.Az ügynök a kezével irányította őket a menekülő ember irányába.Egy fiatal ügynök ott maradt és megkérdezte,hogy mit segíthet,de Booth őt is elküldte.Tudta,hogy Temperance-nak most csak rá van szüksége,senki mást nem fog a közelébe engedni és ezt nem is csodálta.