Bones-Entailment /Nehéz kezdet/-1

Brennan-t leszorította valaki.Akárhogy próbált kiszabadulni nem sikerült.A kezeit erősen szorították és a lábát sem tudta megmozdítani.Ujjakat érzett a nadrágján,majd néhány másodperc múlva már nem is volt rajt nadrág."Nem!Nem lehet!Csak ezt ne!Ne!"
 Tempi felriadt és kibontakozott Booth védő karjaiból.Rémült szemekkel nézett a férfira,aki szorosan átölelte őt.

-Csak egy rossz álom volt!-suttogta a lány fülébe-Már vége van!Itt vagyok és nem hagyom,hogy újra bántsanak!-nyugtatta.Tempi úgy ölelte körül az ügynök nyakát,mintha most látná utoljára.A könnyek patakként folytak végig az arcán,ezzel benedvesítve Seeley ruháját-Mindjárt a kórházban leszünk-mondta még mindig halkan.Ezeket a szavakat csak ők ketten hallották-Nézz csak ki!-Brenn kinézett a helikopterből.

A napfelkelte gyönyörű volt,de ebben a pillanatban őt ez nem bűvölte el és nem volt benn biztos,hogy valaha el fogja majd.Emlékek sora rohamozta meg.Emlékek az elmúlt napokról.Ebben a pillanatban úgy érezte,hogy soha többé nem lehet az az ember,aki előtte volt.Undorodott magától..Undorodott a világtól.Annyira belemélyült az emlékeibe,hogy még azt sem vette észre,mikor vízzel kínálta egy fiatal ügynök.Mivel Tempi nem reagált,ezért a fiatal férfi a kezét rátette a lány combjára.Brennan azzal a lendülettel,hogy ezt megérezte,azonnal rávágott a bal kezével a fiú jobb karjára.De nem csak egy sima kis ütéssel.Egy erős karateütés volt,amit használt,ezzel pedig eltörte a srác kezét.Tempi felpattant Booth öléből.

-Nyugi!-szólt rá Booth,majd Brenn keze után kapott,nehogy kiessen a helikopterből-ülj vissza,mert kiesel!-odahúzta az ölébe a rémült nőt és gyengéden átölelte-Jól vagy?-kérdezte a sérült fiútól

-Volt már ennél rosszabb is Booth ügynök.Én csináltam rosszul- mondta nyugodtan-Sajnálom Dr.Brennan!-kért bocsánatot,majd elment az elsősegélydobozért.

Tempi szorosan ölelte a férfit.Már nem akart sírni,de annyira nyomták a könnyei.Lassan elkezdtek leperegni az arcán,aztán egyre jobban és jobban folytak.Nem akart kifogyni belőlük.Azon kezdett gondolkodni,hogy vajon hogyan férhet el ennyi könny egy emberben.Végül elapadtak a cseppek.

A gép lassulni kezdett,majd leszállt.Booth felkapta az ölében ülő Tempi-t és levitte a gépről,majd egy hordágyra fektette.Brenn keze lecsúszott az ügynök nyakáról.Fel akart ülni,mert azt hitte,hogy Booth nem megy majd vele.

-Veled maradok!-fogta meg a nő kezét,aki lassan,de visszafeküdt.

Még ha nem is volt puha és kényelmes az az ágy,mégis jól esett neki,hogy feküdhet.

A sebeit lefertőtlenítették és bekötötték.A fejét ért sérüléstől nem történt súlyos baj,de ez Tempi-t nem érdekelte.Már csak egy dolog volt hátra.

-Mindjárt mehetünk haza!-ült a lány mellé Seeley-De még vár rád egy vizsgálat.Tudom,hogy nem fog tetszeni,de sajnos muszáj elvégezni ezt te is tudod!-mondta megértően.Brenn jól tudta,hogy miről van szó.A nőgyógyászról.Ebben a pillanatban még nem érzett akkora félelmet és mikor megtudta,hogy most egy nő fogja megvizsgálni,még kevésbé félt.Ide egyedül kellett bemennie.Először ez a helyzet kicsit megijesztette,de az érzés egy pillanat alatt elmúlt.Mivel már kórházi ruha volt rajta,ezért nem kellett a vetkőzéssel vacakolnia.

-Jó napot Dr.Brennan!-köszönt kedvesen a doki.Azt meg sem akarta kérdezni,hogy hogy van,hiszen neki már elmondták,hogy mi történt vele.Temperance köszönésképpen bólintott egyet.Meg akart szólalni,de egy hang sem jött ki a torkán-Üljön fel!Adok magának egy tablettát.Gondolom sejti,hogy miről van szó-Brenn bólintott-Ez egy 72 órás fogamzásgátló.Ha jól tudom még nem késtünk el-Tempi megrázta a fejét,majd bevette a tablettát.Hirtelen kinyílt az ajtó.

-Üdvözlet!-köszönt egy férfi.Brenn még soha nem látta-Jöttelek leváltani Katryn!

-Őt még megvizsgálnám ha nem baj!-szólt vissza mérgesen a nő-És kérlek menj ki!

-Ugyan!Késtem,szóval ő már az én betegem lenne!-felhúzta a kesztyűt-Menj arrébb egy kicsit!-lökte meg a doktornőt.Brennan azonnal felugrott-Üljön vissza legyen szíves!-szólt ingerülten

-Menj innen!-ordított rá a nő,de a doki meg sem hallotta

-Na üljön fel szépen kisasszony!-ismételte meg a kérését,ami most inkább parancsnak hangzott-Nem kell ijedezni!Maga már nem kislány az ég szerelmére!-el akarta kapni Tempi kezét,de ő elugrott a "széktől"-Nővérek!Fogják meg és hozzák ide!-parancsolta

-Ne!Elég!-kiáltotta a dr nő,de későn.Temperance-t elkapta az az érzés,mint néhány napja a Jeferson-ban.Menekülni akart,de nem volt hova.Hátrálni kezdett,közben pedig folytak a könnyei

-Ne!-suttogta,majd lerogyott a sarokba

-Megerőszakolták te idióta!Ezt még szóváteszem az igazgatónál!-fenyegette Katryn.Lassan odalépett Tempi-hez-Nyugodj meg!Semmi baj!Most hazamehetsz!Rendben?-nyugtatta kedvesen,de semmi hatást nem ért el vele.Kinyílt az ajtó és Booth lépett be rajt.Egy pillanatig sem gondolkodott,hogy mi történhetett.Leguggolt a lányhoz,ő pedig szorosan átölelte és még jobban sírt

-Menjünk haza!-suttogta remegő hangon

-Megyünk!Haza megyünk!-ismételte meg

-FOLYTATJUK-

Remélem jó lett,mert soakt dolgoztam vele..Holnap nem tudom,hogy jön-e,de igyekszem!Mától dolgozom,szóval nem tudom,hogy mire lesz időm.