Bones-Entailment /Nehéz kezdet/-11

Booth nem bírt betelni az őt ölelő lány illatával.Selymes bőrének érintése szinte már égette.Ahogyan az ágyon fekve egymáshoz bújtak,szinte megállt az idő.Mintha a föld megszűnt volna forogni.Érezte a nő mellkasának egyenletes emelkedését és süllyedését: Elaludt.Ki tudja,miről álmodik most.Talán megint egy rémálom,vagy esetleg egy szép,bár ez elég valószínűtlennek tűnt.Egy biztos.Booth most volt a legnyugodtabb.Visszagondolt a szép emlékekre.Azokra,mikor még minden rendben volt köztük,még ha ez elég rövid idő is.De "A szerelem és a szenvedély kéz a kézben jár a bánattal és a harccal."Ezt így kell elfogadniuk és harcolni,amíg csak lehet,mert "sok embert szerethetsz a világon,de mindennél jobban csakis egyet".És ő megtalálta azt az egyet,akit örökké tudna szeretni.Még akkor is,ha Bones szerint ez lehetetlen.

Apró mocorgás zavarta meg.Brennan rosszat álmodik.Mit tegyen?Felébressze?Vagy várja meg,míg magától ébred fel?Gyorsan kell döntenie,de bárhogy is dönt,nem érezni majd a helyességét.

-Bones!Temperance!Ébredj!-vágott bele.Óvatosan lecsúsztatta magáról a remegő lányt,majd kicsit rázogatni kezdte,amit talán meg is bánt,mert Brennan levegő után kapkodva ült fel és összeütközött az ügynökkel-Áúú!-fogta a fejét Seeley.Temperance nem mutatta,hogy fájt volna bármije is az ütközéstől.Még nem igazán eszmélt fel az álmából-Jól vagy?-kérdezte aggódva barátnőjét.Gondolkodott rajt,hogy átölelje-e,vagy sem,de végül az utóbbinál döntött.Nem akarta megijeszteni a még félig alvó nőt.Brennan végre kezdett "éledezni" és Booth-ra pillantott,majd megölelte

-Ne haragudj!-suttogta még mindig remegő hangon

-Semmi baj!Az én hibám volt,hogy összeütköztünk!..

-Nem azért!-szakította félbe a magyarázkodó férfit-Azért,hogy itt lógok a nyakadon!Sajnálom!Ígérem hamar összeszedem magam és elmegyek!

-Dehogy mész!-mondta kedvesen-Nem mész te sehova!-tolta el magától a lányt-Nem zavarsz!Én azt akarom,hogy te felépülj és ha ehhez rám van szükséged,akkor itt vagyok!-egy kis szünetet tartott,majd folytatta-És egyébként is!Szeretem,ha a nyakamon lógsz!-mosolyodott el

-Biztos?Booth én tényleg nem akarlak zavarni!Tudom,hogy neked is megvan az életed és tudom,hogy dolgoznod is kell!Annyi szabadságot vettél már ki miattam..-nem fejezhette be,mert Seeley nem hagyta

-Szeretem,hogy itt vagy!Nekem már rég..-"Te vagy az életem"

-Már rég mi?-kérdezett vissza Brenn

-Nem érdekes..A lényeg,hogy szeretlek,szeretek veled lenni és nem érdekel a munka,ha tudom,hogy szükséged van rám!Világos?-várta a választ és egy bátortalan bólintással ezt meg is kapta-Helyes..

-Olyan jó,hogy itt vagy!-szorosan átölelte a férfit-Nem is tudom,mihez kezdenék most egyedül!-mondta elcsukló hangon,miközben egy könnycsepp gördült végig az arcán

-De itt vagyok!Már nem kell félned oké?Minden rendben lesz!Bízz bennem!Vissza fogod kapni önmagad ígérem!-nyugtatta a már zokogó lányt.

***

  

 Lassan este lett.Egy nap...Még csak egy napja van otthon.Hinni szeretne,hinnie kell Booth szavainak,hogy minden rendben lesz és elkapták Rolf-ot.Bíznia kell benne.Bíznia kell a férfiban,hogy megvédi őt és hogy tudja,mit csinál,mert csak ez van.Nincs más,csak a bizalom..Semmi más..

Kb fél órával ébredése után Seeley kiráncigálta a konyhába,hogy igenis ennie kell valamit,mert egész nap nem evett.Most már nem dobott össze semmit,nehogy megint az legyen,mint délelőtt.Kivette a hűtőből a tejet,elővette a zabpelyhet és odarakta Brenn elé,aki egy kicsit tétovázott,de végül belátta,hogy tényleg nem evett szinte semmit 3 napja és ezt be kell pótolnia,ha fel akar épülni.Az első falatot még nehezen nyelte le,de amint megérezte az étel ízét,azonnal rákapott és szinte már falta.Csak most döbbent rá,hogy valójában milyen éhes is volt.Hosszú időbe telt,míg abbahagyta az evést.Igazából csak azért állt le,mert elfogyott a müzli,de nem volt kedve többet enni.Inkább Booth védő karjaiban akarta tölteni az első estéjét,nem a konyhában.

 Elkezdeném azt a részét a történetünknek,ami úgy kezdődik: Ha ez az egész nem történt volna meg.. ,de megtörtént,így nem kezdek bele.Legyen elég annyi,hogy Brennan megindult a gyógyulás hosszú útja felé,ami rögös és tele van pocsolyákkal,de a lényeg,hogy elindult.Nem lesz könnyű dolga,és ahogy ő mondta,nem tudná egyedül végigcsinálni,de nem lesz egyedül.Végig ott lesz mellette Booth,Angela,Hodgins,Cam és még Sweets is.A barátai,akiknek köszönheti az életét..

-THE END-