Bones-Hosszú az út...-4

Temperance lehúzta a kártyáját és felment az 5 lépcsőfokon.Nem tudta,hogy miért épp itt kötött ki,de most már nem volt visszaút.Lassan ment végig a helyiségen,egészen a műszereket tartó kis asztalig,ami inkább felelt meg egy guruló fióknak,mint asztalnak.Végighúzta a kezét rajta,majd megragadta azt a szikét,amivel védekezni próbált aznap délelőtt.Nem értette,miért nem egyből a szívébe vágta a kést,miért csak a vállába.Ha akkor megöli,ez az egész nem történt volna meg.Újra és újra lejátszotta magában az eseményeket.Megszorította a szikét és megfordult.Behunyta a szemét.Úgy érezte,mintha az a férfi ott állna előtte.Felemelte a kezét,de most az árny szívébe szúrt.Bárcsak igaz lenne.Bár akkor megtette volna!Miért nem tette?Meg kellett volna ölnie!-Könnyek folytak végig az arcán.Leeresztette a kezét és kinyitotta a szemét.Ha nem félt volna megtenni,talán biztonságban érezné magát,mert ez az egész nem történt volna meg.Félt.Nagyon félt,hogy újra megtörténik,de nem változtathat a múlton.Már épp letörölte könnyektől nedves arcát,mikor egy magassarkú hangja csapta meg a fülét.Szinte azonnal leejtette a szikét,nem sokkal később pedig Cam jelent meg.

-Te mit keresel még itt?-kérdezte aggódva Brenn,hátha Cam látott valamit

-Elfelejtettem,hogy holnapra át kell faxolnom az egyik régebbi ügy aktáját.De te mit keresel itt?-faggatta a rémült lányt

-Én..Én csak..Körülnéztem-nyögte ki végül-Tudod,hogy van-e még itt valaki..-egyre idegesebb lett.Még soha nem került ilyen helyzetbe.Mi van,ha Cam rájön mit művelt az előbb és elmondja Booth-nak?Nem!Ezt meg kell akadájoznia!De mi van,ha nem is látott semmit?Nyugi!

-Angela nemrég szólt nekem,hogy ők elmennek,Wendall pedig már fél 9 körül elment.

-Értem-mondta zavarodottan-Akkor azt hiszem,felhívom Booth-t és én is megyek-hadarta,majd remegő kézzel elővette a mobilját és benyomta az ügynök gyorshívóját

-Rendben.Akkor aludj jól!-mosolygott a nő,hátat fordított és kiment.Temperance nem tudta,hogy mit gondoljon.Most tudatosult benne,hogy újra egyedül van.Most tényleg nagyon egyedül és félt.Gondolataiban Booth hangja szakította meg

/-Szia!Mehetek érted?-kérdezte lágyan a férfi/

-Igen-hebegte válaszul Tempi-Már végeztem és szeretnék hazamenni-lenyugtatta a hangját és folytatta-Mikor jössz?

/-Most indulok.Siessek?-kérdezte aggódva,mert érezte a feszültséget társa hangjában/

-Ha tudsz-felelt higgadtan-Akkor gyere!Szia!-köszönt el,majd letette a telefont.

Most egész testében remegett és nem mert megmozdulni.A lábain mintha egy tonnás súly lenne.Szaporán kapkodta a levegőt."Nyugi!Nincs itt semmi!Nyugalom!Ha itt maradok semmi sem fog történni..Talán felveszem azt a szikét...Csak hogy ne heverjen a földön.."-a félelme csak fokozódott,mikor valami zajt hallott az emeletről.Gyorsan felkapta a szikét és erősen szorította-"Nincs itt semmi!Egyedül vagyok!Nem félek!"-szorítása kicsit engedett,de amint Booth megszólalt az ajtóban úgy összerezzent,hogy a szike nagy hanggal ismét a földön landolt.

-Mi volt ez?-kérdezte a férfi-Jól vagy?-Brennan-nak nagyon dobogott a szíve

-Igen..Csak egy kicsit megijesztettél-nyögte ki

-Minek volt nálad szike?-érdeklődött tovább

-Hát..Eltört a másik a boncteremben és idejöttem ezért,te pedig megijesztettél és most kereshetem meg!-vágta oda.Még büszke is volt magára,milyen jól tudott röktönözni

-Bocsi.Akkor segítek!-ajánlotta fel,majd odament a lányhoz és átölelte-Milyen volt a napod?-kérdezte érdeklődve

-Egész jó.Te tudtad,hogy Angela bulit szervezett nekem?

-Lehet,hogy tudtam róla valamit-mosolygott sejtelmesen

-Remek!Akkor miért nem szóltál?-vonta kérdőre tettetett felháborodással
-Kellett volna?-vigyorgott Seeley és megcsókolta Brenn-t
-Na szép!Most meg hízelegsz!-nevetett Tempi
-Nem is!..Na jó.Talán egy kicsit..De csak egy kicsit!
-Akkor keressük meg azt a szikét.Remélem nem tört el...-kibontakozott a férfi karjaiból és letérdelt a földre,hogy megkeresse,de Booth előbb talált rá
-Itt is van!-emelte fel az éles tárgyat
-Remek!Köszi!-kikapta az ügynök kezéből és visszatette a helyére
-Kérdezhetek valamit?-kezdte komolyra fordítani a szót
-Persze!-Temperance szíve úgy kalapált,hogy majd kiugrott a helyéről.Nagyon remélte,hogy Cam nem tud semmit,amit elmondhatott Seeley-nak
-Vettél ma be gyógyszert?-kérdezte,mire Tempi-nek hatalmas kő esett le a szívéről
-Nem..Ma még nem.Miért?És honnan tudsz a gyógyszerekről?-ez a hazugság már olyan természetesen jött,hogy Brennan még maga is képes lett volna elhinni
-Találtam egy gyógyszeres dobozt ma a fiókodban,mikor kerestem a kulcsodat..Miért nem mondtad el nekem?-megfogta a nő mindkét kezét
-Nem tartottam lényegesnek,mert nem sokszor van rá szükségem-folytatta tovább a hazugságait
-Biztos?-aggódott a férfi
-Igen!Ne aggódj Booth!Minden rendben!Már nem tör rám az a pánik,ami régen!..Tényleg!-tette hozzá.Seeley olyan egyszerűen hitt Brennan szavainak.Meg sem próbált kételkedni a lányban,ami csak megkönnyítette Tempi dolgát.
-Rendben.Akkor indulhatunk haza?-mosolygott Booth,amire Bones csak egy egyszerű "persze" választ adott,majd elindultak hazafelé.

***

Másnak Brennan egész nyugodtan kelt fel.Nem tudta,hogy a tegnap este bevett gyógyszertől aludt ilyen jól,vagy mert annyira elfáradt,de a lényeg az volt,hogy rémálmainak most csak enyhébb fokozatát élte át az éjszaka.Érezte a felkelő nap sugarainak gyengéd cirógatását.Lassan kinyitotta a szemét és megdörzsölte.Booth felé pillantott,aki még mindig az igazak álmát aludta,mit sem sejtve arról,hogy a mellette lévő nő mire készül.Temperance óvatosan kitápászkodott az ágyból,nehogy felébressze a férfit,kihúzta a fiókot és elővette a gyógyszeres dobozt.Még nem vált függővé,de sokszor volt szüksége a kis bogyók hatására..Ezen a helyen már nem volt biztonságban.De most hova tegye?Melyik az a hely,ahova Booth soha nem nyúl?A cipői!Ott tuti nem fog kutakodni senki.Kinyitotta a cipősszekrényt és beledugta a cipőjébe a dobozt.És mi van,ha szüksége van rá?Egynek mindenképpen kell lennie nála!A táskájához sietett és belenézett."Remek!"-gondolta magában mikor meglátta,hogy ott is van még egy pár szem.Amint elintézte a fürdőhöz ment,hogy rendbe tegye magát.Fél órát töltött bent és mikor kijött,Booth még mindig aludt,így odament,hogy felkeltse a durmoló ügynököt.

-Booth!-súgta a fülébe lágyan-Ébresztő!Hallod?Kelj fel!-puszit nyomott társa arcára-Hé!-rázta meg egy kicsit,mikor látszott,hogy semmi nem hat-Ébredj már álomszuszék!-mondta már kicsit hangosabban

-Na!Mi az?-kérdezte kómásan-Még nem akarok felkeni!Hagyj!-dörmögte rekedten

-Akkor sem,ha kapsz egy csókot?

-Nem-felelt Booth-De kettőért felkelek!-folytatta,mire Brenn elnevette magát

-Na igen!De a csókhoz két ember kell,szóval muszáj felkelned!-Seeley kinyitotta a szemét és Tempi-re nézett,aki megcsókolta-Jó reggelt!

-Kettőről volt szó!-Booth is megcsókolta Brennan-t,majd átfordultak és így Temperance került alulra.

-Booth ne!Most ne!-suttogta a lány

-Rendben!-az ügynök vette a lapot és felült

-Készítek kávét,addig te készülj el,mert elkésünk!Ma is neked kell bevinned engem!-nevetett,majd felpattant és a konyhába indult,egyedül hagyva Booth-t.

-FOLYTATJUK-

Itt az új rész!Ehhez is sok komit kérek,mert az utóbbi időben könyörögni kellett.Tessék mostmár írni valami véleményt! ;)