Bones-Hosszú az út...-3

Már este volt,a laborban mégis zajlott még az élet.Mindenki pörgött,hogy minél előbb hazamehessen.Angela már csak Hodgins-ra várt,Cam az irodájában ügyködött,Brennan és Wendall az áldozat csontjait tisztították meg a maradék hústól és a szennyeződésektől.Így,fél 9 felé már senkinek sem volt kedve a munkához,mégis meg kellett csinálniuk,mert Angela holnapra egy bulit tervezett Brennan visszatérése alkalmából.Tempi nem igen akart beleegyezni,de nem volt más választása,hiszen tudjuk,hogy Angie mennyire erőszakos tud lenni,ha valamit el akar érni.

"-Mit szólnál hozzá,ha egy bulit szerveznénk neked a visszatérésed alkalmából?-kérdezte izgatottan Angela

-Nem szeretem a bulikat Angela!Te is tudod!-védekezett a kelletlen 'meglepetés' ellen a nő
-Már egyébként is késő!Holnap este itt a laborban lesz a parti!Szépen öltözz ki és készülj arra,hogy veszettül be fogsz rúgni!-ki akart menni Brennan irodájából,de visszafordult-Vagyis én tuti,szóval,vigyáznod kell rá,hogy ne fénymásoltassam le a fenekem,mert emlékszel mi volt legutóbb!Hetekbe telt összeszednem a fénymásolatokat és ez mind azért volt,mert nem voltál hajlandó eljönni!A barátok vigyáznak,hogy..
-Hogy a barátjuk ne fénymásolja le a fenekét másoknak!Tudom-fejezte be a lány helyett
-Úgy van!-helyeselt-Akkor holnap valami csinibe gyere!-kiment az irodából és ezzel magára hagyta a zsörtölődő Tempi-t"
Még most is mérges volt barátnőjére,amiért így viselkedett.Mi az,hogy ő dönti el,mikor hova menjen??Neki ne más ossza be az idejét!Amúgy sem szeretne társaságban lenni.Még nincs rá felkészülve,hogy körülvegyék a boldog emberek,ő pedig a puncsát iszogatva nézze,ahogy mindenki nevetgél és jól érzi magát,miközben legszívesebben otthon az ágyában feküdne Booth mellett és próbálna nem gondolni semmire.Az ágyában,ami igazából Booth ágya.Az otthonában,ami valójában Booth otthona..Még nem volt ereje visszaköltözni a saját házába,de már nem is igazán akart.Az egyetlen,ami zavarta,hogy nem akart Seeley nyakán maradni.Már így is teljesen hozzászokott,hogy a férfi közelében van és nehéz lesz kimondania a visszaköltözés szót,de meg kell tennie..Csak még előbb erőt gyűjt hozzá.



***


Már 9 óra is elmúlt,mikor Angela és Hodgins végre elindultak hazafelé és Cam is elkezdett készülődni.Brennan még a csontokkal beszélgetett,ami talán egy picit zavarta is legjobb barátnőjét,aki nem bírta szó nélkül hagyni ezt az egészet.

-Te nem jössz édesem?

-Még dolgozom.Holnap úgysem lesz rá időm,mert rákényszerítettél arra,hogy elmenjek egy olyan partira,amit nem is szeretnék!-tört ki Temperance-ből

-Én nem kényszerítelek semmire!Csak azt mondom,hogy mint jó barát,ott lehetnél..Meg amúgy is!Ez a te partid!Illene megjelenned rajta!..Egyébként sem tudnál dolgozni a zenétől-védekezett a lány,de Brenn-re ez nem igazán volt hatással

-Hagyjuk Angela!-fordult vissza a boncasztalhoz-Már mondtam,hogy elmegyek.Legyen elég ennyi

-Hát jó.Azért tudod,hogy csak érted csinálom ugye?-megfogta barátnője kezét,aki ránézett és csak egy szót mondott,de ez magában hordozott minden szemrehányást

-Biztos?-Angela nagyot sóhajtott

-Igen.Persze én is szeretném magam jól érezni,de itt te vagy a fontos!Azt szeretném,hogy egy kicsit lazulj el!Bulizz!Élj!Azt akarom,hogy érezd jól magad és felejts el mindent..-hirtelen abbahagyta a beszédet.Érezte,hogy ezt lehet nem kellett volna mondania
-Arra még nem gondoltál,hogy nem akarok ellazulni,nem akarok bulizni és nem attól érzem jól magam,hogy a sok ember ott fetreng mellettem a részegségtől,boldogok,mert az életben nincs semmi olyan gondjuk,ami miatt aggódniuk kéne,nem szednek antidepresszánsokat,amire nem lehet inni és ami egyáltalán nem hat!-bukott ki az ingerült lányból.Könnyes szemekkel visszafordult a boncasztalhoz és megtámaszkodott rajt-Ha azt hiszed,hogy nekem ez tenne jót,akkor nagyon tévedsz!-fejezte be halkan,remegő hangon.Angela szomorúan nézett barátnőjére.Már nem tudta,hogy hogyan is nyugtathatná meg,vagy épp,hogy hogyan segítsen neki továbblépni
-Tudod mit?Lehet,hogy igazad van.Nem tudom,hogy neked mi a jó...De azt tudom,hogy mi nem az és amit most művelsz magaddal,az nagyon nem jó!-kezdett bele lágyan-Tudtam,hogy még nem léptél tovább,de azt reméltem,majd megbeszéled velem.Láttam,hogy hogyan vágsz át mindenkit azzal,hogy jól vagy,hogy már tudsz dolgozni,de én már túl jól ismertelek ahhoz,hogy engem is átverj.Miért nem beszélsz Booth-tal?Mondd el neki,hogy segítségre van szükséged!Mondd el neki,hogy nem vagy felkészülve arra,hogy dolgozz és hogy egyedül legyél!Beszélj vele!-bíztatta Brennan-t,aki megrázta a fejét
-Te is tudod,hogy mit mondana!Azt,hogy beszéljek Sweets-sel,neki pedig el kéne mondanom mindent,ami velem történt én pedig ezt nem akarom!El akarom felejteni,nem pedig felidézni a múltat Angela!-barátnője szemébe nézett,majd újra az asztalra-És egyébként sem akarom elmondani neki..Tudod,hogy hogyan reagálna.Azt mondaná,hogy maradjak még otthon vele és majd együtt átvészeljük,hogy segít nekem..
-Nem ez kell neked?Nem ő?
-Nem!Már eleget tett értem és tudom,ha beszélek vele,újra megtenné!Nem akarom,hogy annak szentelje az életét,hogy rám vigyáz és nekem segít!Nem fogom neki elmondani és szeretném,ha te sem tennéd Angela!-mélyen a lány szemébe nézett,aki megadóan bólintott
-Nem fogom.De szerintem szükséged van rá..És Sweets is sokat tudna segíteni-nem várt választ.Átölelte Brennan-t,majd az ajtó felé indult-De hidd el,jól fogod magad érezni!-még egy utolsó mosolyt dobott a nőnek,aztán eltűnt.

Brennan egyedül maradt a gondolataival és az érzéseivel.Újra maga előtt látta azokat a képeket,amiket akkor átélt.A zsebébe nyúlt és elővett egy apró dobozt.Egy kicsit vacillált,végül felnyitotta a tetejét és kivett belőle 2 pirulát,amit gyorsan le is nyelt.Nem hitte,hogy valamennyire is hatna egy,de még azt sem nagyon,hogy kettő.Talán igaza van Angela-nak és segítségre van szüksége,de nem számított.Már abban sem volt biztos,hogy érdemes még próbálkoznia a továbblépéssel,hiszen 2 hónap alatt csak annyira ment vele,hogy megtanulta eltitkolni a fájdalmát,de cseppet sem szüntette meg.Most egyedül volt aaz intézet antropológiai részén és úgy érezte,hogy megőrül.A szíve egyre hevesebben kezdett dobogni.Talán nem tudatosan,de elindult a boncteremből.Fogalma sem volt róla,hogy merre megy,csak vitte a lába.


-FOLYTATJUK-




Ahogy ígértem,itt a folytatás.Most ne kelljen könyörögni a kommentekért! :)