Hosszú hónapok teltek el Brennan elrablása óta és úgy tűnt,hogy kezd felépülni.Már nem álmodott rosszakat és nem undorodott magától.Bár még nem volt képes lefeküdni Booth-tal,de mégis boldogultak.Már nem egyszer belevágott mondván,hogy most már itt az idő továbblépni,de valahogy soha nem sikerült végigcsinálnia.Az egyetlen dolog,amit nem tudott takargatni Booth előtt.
Mert a többi mind álca volt: Minden egyes éjjel rémálmai voltak és akárhányszor a tükörbe nézett rosszul lett,de ezeket könnyű volt lepleznie.Most már volt ereje,hogy talpon maradjon,még ha Booth nélkül rettegett is.Jól tudta,hogy Rolf még szabadon van.Ha nem így lenne,akkor már rég meg lett volna a tárgyalás.
Most a kocsiban ült Seeley mellett és a Jefferson felé tartva gondolkodott.Vajon bírni fogja ezt az egészet?Fel van készülve arra,hogy egyedül legyen a laborban?Akárhogy is lesz,már itt az ideje,hogy megpróbálja.Hosszú idő telt el ahhoz,hogy még mindig azt a törékeny lányt mutassa a külvilágnak,aki valójában volt.A kocsi fékjére eszmélt.
Mert a többi mind álca volt: Minden egyes éjjel rémálmai voltak és akárhányszor a tükörbe nézett rosszul lett,de ezeket könnyű volt lepleznie.Most már volt ereje,hogy talpon maradjon,még ha Booth nélkül rettegett is.Jól tudta,hogy Rolf még szabadon van.Ha nem így lenne,akkor már rég meg lett volna a tárgyalás.
Most a kocsiban ült Seeley mellett és a Jefferson felé tartva gondolkodott.Vajon bírni fogja ezt az egészet?Fel van készülve arra,hogy egyedül legyen a laborban?Akárhogy is lesz,már itt az ideje,hogy megpróbálja.Hosszú idő telt el ahhoz,hogy még mindig azt a törékeny lányt mutassa a külvilágnak,aki valójában volt.A kocsi fékjére eszmélt.
-Megérkeztünk!-szólalt meg Booth-Szerinted is igazam van?-kérdezte,mert türelmetlenül várta a választ.Brennan nem értette,hogy miről is van szó
-Ne haragudj,nem figyeltem...Mit is mondtál?
-Na ez szép!Én itt beszélhetek neked már 10 perce,te meg nem is figyelsz??-kérdezte tettetett ingerültséggel
-Ne haragudj!Csak egy kicsit elgondolkodtam!Meg tudsz bocsátani?-kedves mosollyal átkarolta az ügynököt,aki kicsit sem tétovázott
-Most az egyszer!-nevette el magát,majd megcsókolta az őt ölelő lányt
Nem volt hosszú az út a laborig,de Temperance-nek kilométereknek tűnt.A lábai nem akarták vinni.Nehéz volt önuralmat parancsolnia magának.Nem akart megfordulni.Lassú és mély levegőt vett: "Gyerünk!" Ordította egy belső hang.Amikor meglátta a nyitott üvegajtót,egy kicsit megremegett,de végül belépett a munkahelyére.Oda,ahol a barátai már várták...Legalábbis ő azt hitte..
-Szia Cam!-köszönt az előtte álló nőnek,aki viszonozta.
-Hogy érzed magad?-kérdezte,majd türelmetlenül várta a választ
-Jobban,mint gondolnád!-mosolyt erőltetett az arcára
-Nézd!Nem kell még itt lenned!Hidd el,senki sem kényszerít rá!Én is és a többiek is meg fogjuk érteni,ha nemet mondasz!Oké?-Cam minden erejével azon volt,hogy rávezesse barátnőjét az igazi érzéseire és arra,hogy ezt nem kell titkolnia,mert természetes,de sehogy sem jött össze neki
-Nem.Tényleg jól vagyok-mondta azzal a szokásos meggyőző arckifejezéssel-Hol vannak a többiek?-tért ki az újabb "szentbeszéd" elől
-Angela el van foglalva valami meglepetéssel neked,Hodgins és Wadell pedig megvizsgálja az új ügyünk hulláját.Meg is kéne néznem,mit csinálnak,mert olyanok,mint a rossz gyerekek!Még a végén bajt okoznak!-mondta egy kis humorral a hangjában,majd sarkon fordult.De amint ezt megtette,abban a pillanatban megszólalt a riasztó,az ajtók pedig elkezdtek becsukódni.Brennan hirtelen fordult meg és az egyetlen,ami megállította abban,hogy kirohanjon,az Booth keze volt,amint épp megfogta a karját.Ez kicsit hirtelen jött a lánynak
-Nyugi!-súgta a fülébe,miközben közelebb húzta-Nem lesz semmi baj!Oké?Nem vagy egyedül!Soha nem vagy egyedül!-nyugtatta kedvesen.Temperance-nek félelem ült ki az arcára és ha megtehette volna,azonnal kirohan,de már túl késő volt.Az ajtó becsukódott.Brenn lassan megfordult és a tekintete találkozott Cam szemeivel
-Szerintem jobb lesz,ha még otthon maradsz egy kicsit!Nézd Brennan!Tudom,hogy szükséged van még egy kis időre és hidd el,meg is értem!
-Nem!-vágott közbe a rémült nő-Dolgozni akarok!Minden rendben..-nyugtatta ezzel magát is-Ez..Ez csak egy kicsit hirtelen jött.Oké?..Tényleg!-tette hozzá gyorsan,mikor látta főnöke szemében a hitetlenséget
-Rendben.Ahogy szeretnéd.De ha úgy érzed,hogy még nem vagy rá kész..
-Minden oké!-vágta rá megint.Közben a kétbalkezes fiúk egy szál törölközőben jöttek Brennan-ék felé
-Mi a fenét csináltatok?-kérdezte emelt hanggal Camille
-Elfűrészeltem a csontot,hogy megnézzem,mit láttunk a röntgenen és mikor belevágtam,felszállt valami por-mondta Wendall
-Az gomba!-vágott a szavába Hodgins
-Szabályszerűen jártatok el?-kérdezte reménykedve Saroyan
-Igen.És amint megszólalt a riasztó,azonnal mentünk a fertőtlenítőbe-taglalta a fiatal fiú,aki kicsit még meg volt lepve,hiszen nem igen találkozott ilyen "jelenséggel".
-Te is szabályszerű voltál Hodgins??-kérdezte vádlón a nő-Mert ahogy ismerlek..
-Az voltam-vágott a szavába-Tanultam a hibámból-Brennan-re nézett,akinek már semmit sem jelentett az első bent töltött karácsonya,legalábbis ezt mutatta
-Remek.Akkor nincs is gond!-csapta össze a tenyerét Cam,majd elsietett az irodájába.
-Ez ismerős helyzet,nem igaz Hodgins?-kérdezte kuncogva Seeley
-De most rajtam volt a maszk!-védekezett a férfi
-Nem akartok felöltözni?-szólt a beszélgetésbe Temperance is,aki talán kicsit zavarban volt a két félmeztelen férfi látványától,de ezt egyáltalán nem mutatta
-De-nyögte Hodgins,Wendall pedig úgy nézett ki,mint a pipacs.Nem volt éppen ínyére,hogy a tanára így látja.Mindketten sarkon fordultak és elmentek öltözni.Brennan és Booth ketten maradtak a laborban és egyikük sem szólalt meg egy hosszú pillanatig,de végül az ügynök törte meg a csendet
-Itt maradjak veled ma?-kérdezte halkan,nehogy bárki is meghallja rajtuk kívül
-Nem kell-felelt egyszerűen a lány-Meg tudom csinálni Booth!-Seeley szemébe nézett-Bízz bennem!-suttogta vissza Booth szavait
-Rendben.De bármi baj van,tudod,hogy hol érsz el!Szólj,ha azt szeretnéd,hogy idejöjjek,vagy esetleg hazavigyelek!Oké?
-Tudom Booth!-csitította az aggódó férfit,közben pedig a mellkasára tette mindkét tenyerét,Seeley pedig megfogta Bones derekát-Fel foglak hívni,ha baj van!-óvatos puszit nyomott Booth szájára,majd elengedte,jelezve,hogy most már ideje indulnia
-Akkor hívj!-hangzott az utolsó mondat,mire Tempi csak egy intéssel és egy mosollyal válaszolt.De amint eltűnt Seeley alakja a folyosón,abban a pillanatban tűnt el a lány arcáról is az az apró mosoly.Megfordult és mély levegőt vett.A kártyája nála,a köpenye az irodában,a barátnője pedig a saját irodájában.Hová menjen?A laborba,a köpenyért vagy Angie-hez?Nem is tudta pontosan,csak elindult.Oda ment,ahová a lába vitte.Belépett az ajtón...
-Nézd!Nem kell még itt lenned!Hidd el,senki sem kényszerít rá!Én is és a többiek is meg fogjuk érteni,ha nemet mondasz!Oké?-Cam minden erejével azon volt,hogy rávezesse barátnőjét az igazi érzéseire és arra,hogy ezt nem kell titkolnia,mert természetes,de sehogy sem jött össze neki
-Nem.Tényleg jól vagyok-mondta azzal a szokásos meggyőző arckifejezéssel-Hol vannak a többiek?-tért ki az újabb "szentbeszéd" elől
-Angela el van foglalva valami meglepetéssel neked,Hodgins és Wadell pedig megvizsgálja az új ügyünk hulláját.Meg is kéne néznem,mit csinálnak,mert olyanok,mint a rossz gyerekek!Még a végén bajt okoznak!-mondta egy kis humorral a hangjában,majd sarkon fordult.De amint ezt megtette,abban a pillanatban megszólalt a riasztó,az ajtók pedig elkezdtek becsukódni.Brennan hirtelen fordult meg és az egyetlen,ami megállította abban,hogy kirohanjon,az Booth keze volt,amint épp megfogta a karját.Ez kicsit hirtelen jött a lánynak
-Nyugi!-súgta a fülébe,miközben közelebb húzta-Nem lesz semmi baj!Oké?Nem vagy egyedül!Soha nem vagy egyedül!-nyugtatta kedvesen.Temperance-nek félelem ült ki az arcára és ha megtehette volna,azonnal kirohan,de már túl késő volt.Az ajtó becsukódott.Brenn lassan megfordult és a tekintete találkozott Cam szemeivel
-Szerintem jobb lesz,ha még otthon maradsz egy kicsit!Nézd Brennan!Tudom,hogy szükséged van még egy kis időre és hidd el,meg is értem!
-Nem!-vágott közbe a rémült nő-Dolgozni akarok!Minden rendben..-nyugtatta ezzel magát is-Ez..Ez csak egy kicsit hirtelen jött.Oké?..Tényleg!-tette hozzá gyorsan,mikor látta főnöke szemében a hitetlenséget
-Rendben.Ahogy szeretnéd.De ha úgy érzed,hogy még nem vagy rá kész..
-Minden oké!-vágta rá megint.Közben a kétbalkezes fiúk egy szál törölközőben jöttek Brennan-ék felé
-Mi a fenét csináltatok?-kérdezte emelt hanggal Camille
-Elfűrészeltem a csontot,hogy megnézzem,mit láttunk a röntgenen és mikor belevágtam,felszállt valami por-mondta Wendall
-Az gomba!-vágott a szavába Hodgins
-Szabályszerűen jártatok el?-kérdezte reménykedve Saroyan
-Igen.És amint megszólalt a riasztó,azonnal mentünk a fertőtlenítőbe-taglalta a fiatal fiú,aki kicsit még meg volt lepve,hiszen nem igen találkozott ilyen "jelenséggel".
-Te is szabályszerű voltál Hodgins??-kérdezte vádlón a nő-Mert ahogy ismerlek..
-Az voltam-vágott a szavába-Tanultam a hibámból-Brennan-re nézett,akinek már semmit sem jelentett az első bent töltött karácsonya,legalábbis ezt mutatta
-Remek.Akkor nincs is gond!-csapta össze a tenyerét Cam,majd elsietett az irodájába.
-Ez ismerős helyzet,nem igaz Hodgins?-kérdezte kuncogva Seeley
-De most rajtam volt a maszk!-védekezett a férfi
-Nem akartok felöltözni?-szólt a beszélgetésbe Temperance is,aki talán kicsit zavarban volt a két félmeztelen férfi látványától,de ezt egyáltalán nem mutatta
-De-nyögte Hodgins,Wendall pedig úgy nézett ki,mint a pipacs.Nem volt éppen ínyére,hogy a tanára így látja.Mindketten sarkon fordultak és elmentek öltözni.Brennan és Booth ketten maradtak a laborban és egyikük sem szólalt meg egy hosszú pillanatig,de végül az ügynök törte meg a csendet
-Itt maradjak veled ma?-kérdezte halkan,nehogy bárki is meghallja rajtuk kívül
-Nem kell-felelt egyszerűen a lány-Meg tudom csinálni Booth!-Seeley szemébe nézett-Bízz bennem!-suttogta vissza Booth szavait
-Rendben.De bármi baj van,tudod,hogy hol érsz el!Szólj,ha azt szeretnéd,hogy idejöjjek,vagy esetleg hazavigyelek!Oké?
-Tudom Booth!-csitította az aggódó férfit,közben pedig a mellkasára tette mindkét tenyerét,Seeley pedig megfogta Bones derekát-Fel foglak hívni,ha baj van!-óvatos puszit nyomott Booth szájára,majd elengedte,jelezve,hogy most már ideje indulnia
-Akkor hívj!-hangzott az utolsó mondat,mire Tempi csak egy intéssel és egy mosollyal válaszolt.De amint eltűnt Seeley alakja a folyosón,abban a pillanatban tűnt el a lány arcáról is az az apró mosoly.Megfordult és mély levegőt vett.A kártyája nála,a köpenye az irodában,a barátnője pedig a saját irodájában.Hová menjen?A laborba,a köpenyért vagy Angie-hez?Nem is tudta pontosan,csak elindult.Oda ment,ahová a lába vitte.Belépett az ajtón...
-FOLYTATJUK-
Na itt a folytatás.Remélem tetszik a legtöbb olvasómnak.Sajnálom,ha elrontottam Wendall nevét,de nem tudom,hogyan kell írni.Ha valaki segít,akkor kijavítom..:)..komikat kérek!Nagyon fontos lenne!
Köszi ♥
Ebbe az esős időbe jó volt ez a "pozitívnek" mondható rész, remélem érted mire célzok :) remélem Rolf nem tér olyan hamar vissza :) jó kis rész lett, és bízok benne hogy a részek előrehaladtával eltűnik Bones bizonytalansága :) csak így tovább :) gratula
VálaszTörlésMár nagyon vártam a folytatást és nem is csalódtam!!!!Gratula!!!És én is nagyon bízom benne,hogy Bones-t mostanában nem éri baj,meg persze Booth-t se!!! :)
VálaszTörlésWendell így kell írni kell írni :)
VálaszTörlés